Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 193 (3841. - 3860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 15:42:30
Üzenet elküldve: 2013-07-05 15:42:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel részére//
*Bár csak már évtizedek óta ismernék egymást...
Egészen máshogy köszöntené akkor Aravaet Lazzur mint most.
S bár nem lát bele az emberek, de főképp tündék lelkébe, azt már az elején érzi, hogy a másik fél megismerte.
A Mithraniel hölgy fajához és rangjához elegánsan öltözik és viselteti magát. Hosszú csuha alá rejti nőies alakját, s selymes bőrét. Ám Lazzur nem azért jött, hogy megmustrálja indokolatlanul és arcátlanul Aravae-t. Az egy becsületes hölgynek nagy sértés volna.
Lazzur soha sem a hölgy küllemét firtatta, azt elintézte magában annyival, hogy nincs szebb nála a földkerekségen. Ám tekintete... esze, s szemérmessége az ami különösen vonzza a sötételfet.
Ha nem is feszülten de várja, hogy Aravae felé forduljon, s ismét találkozhasson a tekintetük. Csak mint először. Ám ezúttal Lazac tisztelettel hallgat.*
-Nem kötekedhetem, a sors úgy néz ki kegyeli az éjszaka fátyolos napszakát. S őszinte legyek, azért érdekelne, hogy a Napnak fénye is úgy keretezi az Ön arcát, akár a Hold... gyönyörűen.
*Ennyit a finom ostromlásról... egy darabig.
Nem kíván tovább bókolni Lazzur, elvégre okkal szólította meg a gyönyörű Mithraniel hajadont.*
-Az érzés kölcsönös hölgyem... én is sokat gondoltam... az elmúlt időszakban Önre. S én meg nem bocsájtottam volna meg azt magamnak, hogy Ön... Aravae csakúgy felkeressen engem. Mindég a férfi megy...
*Fejezi be gondolatát Lazzur, s a lényegre is tér.*
-Felteszem Aravae, a saját maga 'ügyében' tért vissza Artheniorra. Esetleg megtudott még valamit?
*Kérdezi bizalmasra véve a hangot Lazzur.*
*Bár csak már évtizedek óta ismernék egymást...
Egészen máshogy köszöntené akkor Aravaet Lazzur mint most.
S bár nem lát bele az emberek, de főképp tündék lelkébe, azt már az elején érzi, hogy a másik fél megismerte.
A Mithraniel hölgy fajához és rangjához elegánsan öltözik és viselteti magát. Hosszú csuha alá rejti nőies alakját, s selymes bőrét. Ám Lazzur nem azért jött, hogy megmustrálja indokolatlanul és arcátlanul Aravae-t. Az egy becsületes hölgynek nagy sértés volna.
Lazzur soha sem a hölgy küllemét firtatta, azt elintézte magában annyival, hogy nincs szebb nála a földkerekségen. Ám tekintete... esze, s szemérmessége az ami különösen vonzza a sötételfet.
Ha nem is feszülten de várja, hogy Aravae felé forduljon, s ismét találkozhasson a tekintetük. Csak mint először. Ám ezúttal Lazac tisztelettel hallgat.*
-Nem kötekedhetem, a sors úgy néz ki kegyeli az éjszaka fátyolos napszakát. S őszinte legyek, azért érdekelne, hogy a Napnak fénye is úgy keretezi az Ön arcát, akár a Hold... gyönyörűen.
*Ennyit a finom ostromlásról... egy darabig.
Nem kíván tovább bókolni Lazzur, elvégre okkal szólította meg a gyönyörű Mithraniel hajadont.*
-Az érzés kölcsönös hölgyem... én is sokat gondoltam... az elmúlt időszakban Önre. S én meg nem bocsájtottam volna meg azt magamnak, hogy Ön... Aravae csakúgy felkeressen engem. Mindég a férfi megy...
*Fejezi be gondolatát Lazzur, s a lényegre is tér.*
-Felteszem Aravae, a saját maga 'ügyében' tért vissza Artheniorra. Esetleg megtudott még valamit?
*Kérdezi bizalmasra véve a hangot Lazzur.*
3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:30:07
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:30:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
- Rendben, mehetünk.
*Mondja mosolyogva, majd megindul Enronrian után. Kívánncsi mi dolga lehet a kovácsműhely felé, bár eléggé egyértelmű, hogy vagy az elkészült fegyvereiért megy, vagy fegyvereket akar rendelni, amitől az apró tündérnek borsózni kezd a háta, de nem mondhatja, hogy mégsem megy, hiszen már megígérte.*
"Nem is biztos, hogy bántani akar."
*Mereng el, miközben azon gondolkozik, hogy lenne-e oka a mélységinek megölni őt.*
"Talán mert kérdezősködtem a múltjáról."
*Ezt a gondolatot gyorsan el is veti, hiszen ha jobban, mélyebben belegondol nem fogja megölni őt a sötételf, nem adott rá semmi okot, hogy végezzenek vele.*
*Mondja mosolyogva, majd megindul Enronrian után. Kívánncsi mi dolga lehet a kovácsműhely felé, bár eléggé egyértelmű, hogy vagy az elkészült fegyvereiért megy, vagy fegyvereket akar rendelni, amitől az apró tündérnek borsózni kezd a háta, de nem mondhatja, hogy mégsem megy, hiszen már megígérte.*
"Nem is biztos, hogy bántani akar."
*Mereng el, miközben azon gondolkozik, hogy lenne-e oka a mélységinek megölni őt.*
"Talán mert kérdezősködtem a múltjáról."
*Ezt a gondolatot gyorsan el is veti, hiszen ha jobban, mélyebben belegondol nem fogja megölni őt a sötételf, nem adott rá semmi okot, hogy végezzenek vele.*
3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:16:36
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kilépnek a fogadóból. A kései óra ellenére is sokan vannak még a főtéren. Érdekes látványt nyújthatnak, de Enroriant sosem érdekelte, hogy mások mit gondolnak.*
- Mehetnénk a kovácsműhely felé. Van ott egy kis dolgom.
*Azzal megindul a szegénynegyed felé. Nem túl gyorsan, de az átlagos sebességénél gyorsabban. Mindig is szerette, ha a dolgok gyorsan történnek. Reméli, hogy most is hamar odaérnek.*
- Mehetnénk a kovácsműhely felé. Van ott egy kis dolgom.
*Azzal megindul a szegénynegyed felé. Nem túl gyorsan, de az átlagos sebességénél gyorsabban. Mindig is szerette, ha a dolgok gyorsan történnek. Reméli, hogy most is hamar odaérnek.*
3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:02:26
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:02:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Ser Lazzur Dwirinthalen részére //
*Túl hosszú ideig nem élvezheti az egyedüllét s csend mámorító párosát, ugyanis a közelébe telepszik vajmi kalóz féle a papagájával. Adományoz nékik egy röpke pillantást, majd önnön kezeire réved élénk tekintete, megállapítván, hogy bizony még az est hajnalán is túlzás a kesztyű, mit visel, így hát hamarost megszabadul a fekete bőrművektől, s fűzős kabátja alá rejti őket egy kisebb táskába, mi az oldalán rögzül. Bizonyosan kellemesebb érzés, miként most már kezeit is simogathatja a lágy, nyárias szellő, mely ismerős illatot hoz magával...
Tán egyértelműbb, mint a lassú, ütemes páncélzörej, azonban utóbbi is ismeretesen hangzik Aravae számára. Újfent emlékek özönlik el a tudatát, de egyhamar gátat szab nekik, s egy finomkodó mosollyal várja, hogy odaérjen hozzá a Dwirinthalen, mintegy kéretve magát, megjátszva, hogy ő bizony fel sem figyelt a felé közeledőre.
Nem udvariatlan, s nem is az a játékos fajta, ám Lazzurral mintha már ezer esztendeje ismernék egymást, könnyed szórakozással kívánja fenntartani azt a röpke izgalmat, mit addig érez, míg meg nem szólal az uraság.
Pár pillanatig még csendbe burkolózva figyeli a lábai előtt a kikövezett földet, majd rendezve arcának játékát, árnyaltabb mosollyal kel fel a szökőkút hűvös pereméről, hogy megfordulván a férfire emelhesse az éjszaka kékjével közösködő lélektükreit.
Halovány fuvallata suhan át tekintetén az örömnek, s hiába az önfegyelem, pirosas ajkai is barátibb formázatra görbülnek.*
- Az est inkább mi vagyunk, vagy csupán a sors szándékszik találkozásaink a nap legrejtelmesebb óráiba fonni? *Szólal meg a rá jellemző bársonyos csöndességgel, s hangjának foszlányai csupán a harcos úrnak kívánnak kedvezni.*
- Számomra is öröm Önt újfent látni, Lazzur... *Folytatja ekképpen, s mint a bálnak éjjelén, ezúttal is röpke zavarba torkollik a protokollt illetve... Gőgösségnek tűnne ezúttal is kacsóját nyújtani egy csókra, elvégre kapcsolatuk inkább baráti, de egy ölelkezés már-már szemérmetlen lenne s faragatlan, így végül betudja szavaiknak egymás üdvözlését, s mellőzi a formalitás merev, kellemetlen szabályait. Helyébe inkább tovább szövi társalgásuk fonalát, s így szól:*
- Tán közhelyes, mit mondani fogok, de épp az imént furdalt a kíváncsiság, vajh mi lehet Önnel...? Kedvező, hogy ily hamar találkoztunk, mert nem kívántam volna a Kúriában zavarni. *Sutyorogja finoman, ügyelve arra, hogy mégis hallhatóan, mint aki szeretné megértetni magát, azonban féli a beszédet.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 14:02:53
*Túl hosszú ideig nem élvezheti az egyedüllét s csend mámorító párosát, ugyanis a közelébe telepszik vajmi kalóz féle a papagájával. Adományoz nékik egy röpke pillantást, majd önnön kezeire réved élénk tekintete, megállapítván, hogy bizony még az est hajnalán is túlzás a kesztyű, mit visel, így hát hamarost megszabadul a fekete bőrművektől, s fűzős kabátja alá rejti őket egy kisebb táskába, mi az oldalán rögzül. Bizonyosan kellemesebb érzés, miként most már kezeit is simogathatja a lágy, nyárias szellő, mely ismerős illatot hoz magával...
Tán egyértelműbb, mint a lassú, ütemes páncélzörej, azonban utóbbi is ismeretesen hangzik Aravae számára. Újfent emlékek özönlik el a tudatát, de egyhamar gátat szab nekik, s egy finomkodó mosollyal várja, hogy odaérjen hozzá a Dwirinthalen, mintegy kéretve magát, megjátszva, hogy ő bizony fel sem figyelt a felé közeledőre.
Nem udvariatlan, s nem is az a játékos fajta, ám Lazzurral mintha már ezer esztendeje ismernék egymást, könnyed szórakozással kívánja fenntartani azt a röpke izgalmat, mit addig érez, míg meg nem szólal az uraság.
Pár pillanatig még csendbe burkolózva figyeli a lábai előtt a kikövezett földet, majd rendezve arcának játékát, árnyaltabb mosollyal kel fel a szökőkút hűvös pereméről, hogy megfordulván a férfire emelhesse az éjszaka kékjével közösködő lélektükreit.
Halovány fuvallata suhan át tekintetén az örömnek, s hiába az önfegyelem, pirosas ajkai is barátibb formázatra görbülnek.*
- Az est inkább mi vagyunk, vagy csupán a sors szándékszik találkozásaink a nap legrejtelmesebb óráiba fonni? *Szólal meg a rá jellemző bársonyos csöndességgel, s hangjának foszlányai csupán a harcos úrnak kívánnak kedvezni.*
- Számomra is öröm Önt újfent látni, Lazzur... *Folytatja ekképpen, s mint a bálnak éjjelén, ezúttal is röpke zavarba torkollik a protokollt illetve... Gőgösségnek tűnne ezúttal is kacsóját nyújtani egy csókra, elvégre kapcsolatuk inkább baráti, de egy ölelkezés már-már szemérmetlen lenne s faragatlan, így végül betudja szavaiknak egymás üdvözlését, s mellőzi a formalitás merev, kellemetlen szabályait. Helyébe inkább tovább szövi társalgásuk fonalát, s így szól:*
- Tán közhelyes, mit mondani fogok, de épp az imént furdalt a kíváncsiság, vajh mi lehet Önnel...? Kedvező, hogy ily hamar találkoztunk, mert nem kívántam volna a Kúriában zavarni. *Sutyorogja finoman, ügyelve arra, hogy mégis hallhatóan, mint aki szeretné megértetni magát, azonban féli a beszédet.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 14:02:53
3856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 12:42:34
Üzenet elküldve: 2013-07-05 12:42:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Kilép a fogadóból a sötételf után, és úgy dönt, hogy inkább mögötte is marad, hiszen ilyen sötétségben nem lát semmit, ellentétben a férfival, hiszen tudja, hogy a sötételfek éjszaka még jobban látnak, mint nappal.*
- Merre megyünk?
*Kérdezi, miközben megáll az ajtóban. Elég furcsán nézhet ki, hogy egy közel 1 m magas tündér egy nála sokkal nagyobb mélységivel sétálgat a városban, de ez Nellarát egyáltalán nem érdekli. Igaz így most szinte ki kell törnie a nyakát, ha rá akar nézni a férfira, de volt már rosszabb is, mikor egy óriással találkozott. Igen jó barátok lettek, most hogy így belegondol, az sokkal érdekesebb látványt nyújtott az apró falu lakói számára.*
- Merre megyünk?
*Kérdezi, miközben megáll az ajtóban. Elég furcsán nézhet ki, hogy egy közel 1 m magas tündér egy nála sokkal nagyobb mélységivel sétálgat a városban, de ez Nellarát egyáltalán nem érdekli. Igaz így most szinte ki kell törnie a nyakát, ha rá akar nézni a férfira, de volt már rosszabb is, mikor egy óriással találkozott. Igen jó barátok lettek, most hogy így belegondol, az sokkal érdekesebb látványt nyújtott az apró falu lakói számára.*
3855. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:43:05
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel részére//
*Lazzur a hosszú nap után útját a fogadó irányába veszi. Páncéljának számos részét, így a széles vállvédőket, a lábának hátsó merevítőit, no meg a sisakot levette, mert azért a jóból és a nehézből is megárt a sok.
A főtéren halad át, kutyájával, s bár az este csakugyan kellemes, mégis egy még inkább kellemes meglepetés éri.
Véletlen a tekintete a szökőkútra téved, ahol igaz háttal, de egy ismerős alakot vesz észre. Aravae Mithraniel, a gyönyörűséges elf nemes hölgy, akivel megismerkedett a bál folyamán, s felajánlotta esetleges segítségét. Egy pillanatra megtorpan, ahogy kutyája is meghőköl, hisz nem készült fel arra, hogy gazdája ily hirtelen megáll.
Lazac értetlenül figyel Aravae irányába, mire Lazzur lassú, ám nem halk léptekkel a hölgy felé lépked. Próbálja rendezni gondolatait és arcvonásait, hisz sem sisak, sem arctakarás nincs rajta. Majd mikor odaérkezik a hölgy mögé, tisztes távolban megáll, s így szól halkan, de ismeretes hangján:*
-Az est mintha Ön lenne Hölgyem. Gyöngéd és gyönyörű.
*Köszönti bókolva, de tőle megszokott higgadt hangnemben Lazzur Aravae-t, majd így folytatja:*
-Öröm Önt újra látni Hölgyem...
*Lazzur a hosszú nap után útját a fogadó irányába veszi. Páncéljának számos részét, így a széles vállvédőket, a lábának hátsó merevítőit, no meg a sisakot levette, mert azért a jóból és a nehézből is megárt a sok.
A főtéren halad át, kutyájával, s bár az este csakugyan kellemes, mégis egy még inkább kellemes meglepetés éri.
Véletlen a tekintete a szökőkútra téved, ahol igaz háttal, de egy ismerős alakot vesz észre. Aravae Mithraniel, a gyönyörűséges elf nemes hölgy, akivel megismerkedett a bál folyamán, s felajánlotta esetleges segítségét. Egy pillanatra megtorpan, ahogy kutyája is meghőköl, hisz nem készült fel arra, hogy gazdája ily hirtelen megáll.
Lazac értetlenül figyel Aravae irányába, mire Lazzur lassú, ám nem halk léptekkel a hölgy felé lépked. Próbálja rendezni gondolatait és arcvonásait, hisz sem sisak, sem arctakarás nincs rajta. Majd mikor odaérkezik a hölgy mögé, tisztes távolban megáll, s így szól halkan, de ismeretes hangján:*
-Az est mintha Ön lenne Hölgyem. Gyöngéd és gyönyörű.
*Köszönti bókolva, de tőle megszokott higgadt hangnemben Lazzur Aravae-t, majd így folytatja:*
-Öröm Önt újra látni Hölgyem...
3854. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:09:26
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:09:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kis idő múlva feláll a szökőkút kávájáról és kínkeservesen engedelmeskednek a lábai, hogy újra menni kell. Nincs hozzászokva a napi gyalogláshoz, főleg szárazföldön. A göröngyös és kavicsos út megnehezíti minden utazó dolgát, így ő sem lehet kivétel. A papagájára les a vállán, aki meresztgeti a nyakát és a szemeivel figyeli a tömeget. Legtöbb esetben ekkor szokott valami újat tanulni, de a saját fülével nem hall semmi ismétlődő szót vagy mondatot. Megteszi az első lépést a hömpölygő forgatag felé, s akik közelebb állnak hozzá, azok mind felé néznek. Látja a szemükben, hogy megijednek kicsit alakjától, így Tollas több figyelmet kap általában. A szárnyas barátjának nincsenek sebhelyei, mindkét szeme megvan és a szárnyai épségben vannak. Különös párost alkotnak, de nagyon jól kijönnek. Általában a papagájnak mindig van mit ennie, mikor ő rendszerint éhezik. Ami fontos szabály, hogy ha veszélyezteti valaki Tollas életét, az igen hamar megismerkedhet a kocsmai verekedésben edzett ökleivel. Épségben maradt zafír szeme lenézően néz a tömegre, mikor tapasztalja, hogy az emberek a közelében ügyelnek a mozgásukra, mert nem szeretnének nekimenni.*
~Helyes, így kell ezt!~*Ajkain megjelenik a rókavigyor, mikor úgy érzi, hogy ideje étkezni.*
-Noh, Tollas itt az étkezés ideje.* Amire érkezik a boldog válasz.*
-Tudom, Tudom. * Kicsit hosszabban hangzik, ami számára nem zavaró hangzás. A kavalkád közepéből próbál tájékozódni, mikor egy cégért pillant meg a távolban. Az épület maga megfogja, ám nem lehet biztos benne, hogy étellel is szolgálnak. Minden városban óvatos, míg meg nem szokja a város életét. A Pegazus felé teszi meg az első lépést, amit több is követ. Hamarosan ott áll az ajtó előtt, ahonnan érzi a finom falatok illatát.*
~Végre ehetek.~* Kordul meg vidáman válaszként a gyomra, miközben a kilincset lenyomja és belép az ajtón.*
A hozzászólás írója (Rodawke Garrobas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 11:12:01
~Helyes, így kell ezt!~*Ajkain megjelenik a rókavigyor, mikor úgy érzi, hogy ideje étkezni.*
-Noh, Tollas itt az étkezés ideje.* Amire érkezik a boldog válasz.*
-Tudom, Tudom. * Kicsit hosszabban hangzik, ami számára nem zavaró hangzás. A kavalkád közepéből próbál tájékozódni, mikor egy cégért pillant meg a távolban. Az épület maga megfogja, ám nem lehet biztos benne, hogy étellel is szolgálnak. Minden városban óvatos, míg meg nem szokja a város életét. A Pegazus felé teszi meg az első lépést, amit több is követ. Hamarosan ott áll az ajtó előtt, ahonnan érzi a finom falatok illatát.*
~Végre ehetek.~* Kordul meg vidáman válaszként a gyomra, miközben a kilincset lenyomja és belép az ajtón.*
A hozzászólás írója (Rodawke Garrobas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 11:12:01
3853. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-04 23:03:18
Üzenet elküldve: 2013-07-04 23:03:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lassú léptekkel közeledik Arthenior főtere felé, ahol kisebb pihenőt ad magának. Messziről érkező idegen, aki hajós hagyományokkal rendelkező közösségből származik. Neki a szíve helyett is víz van, s ha nem kapja meg a tenger végtelen látványát, akkor honvágya ébred. Mi célból érkezik ebbe a porfészekbe? Pénzt keresni! Miért? Hát...pár héttel ezelőtt történt, hogy tengeri csatában elvesztette a hajóját és a teljes legénységét. Azóta anyagilag le van égve, s egyetlen értéke egy beszélő papagáj, amit egy öreg vénasszonytól vett meg 100 aranyért. Ez a második hűséges társa a pengéje mellett. Megszokta a papagáj hangját, míg a kis jószág hozzászokott az ő modorához. Ha unatkozik az ember, akkor ingyen muzsikát hallhat, de ugyanakkor idegesítő; mert az utazásuk alkalmával egyes helyeken a többször elhangzó mondatokat megjegyezte. Nem tud parancsolni neki, így olykor ha rákezd a madár a szövegelésre, akkor ott leginkább balhé tör ki. A távolban megpillantja a szökőkutat és a víz látványára az arca megmozdul, mert egy komisz mosolyra húzza az ajkait.*
~Végre víz, így nem halunk szomjan legalább.~* Ejti ki magában a szavakat, miközben zafír íriszei követi a körülötte tartózkodó emberek mozgását. Találkozott már tolvajjal, de annak helyből eltörte a karját és kizsebelte. Egyszerűen undorodik azoktól, akik megpróbálják elvenni a maradék tőkéjét. Megérkezik a végcélhoz, ahol alaposan lemossa az arcát, hogy felfrissítse magát, mert a monoton sétálás nem egy leány álom. Mindkét kandúros csizmája elkopott a hosszú út alatt, így sürgősen vennie kell egy újat. Megitatja a tenyeréből a papagáját, akit Tollasnak becéz. Leül a szökőkút szélére, hogy megpihentesse a lábait, s eközben meglesi a rá tekintők ábrázatát.*
~ Hát ti sem nézek ki szebben, a fanyar besavanyodott képetekkel.~
~Végre víz, így nem halunk szomjan legalább.~* Ejti ki magában a szavakat, miközben zafír íriszei követi a körülötte tartózkodó emberek mozgását. Találkozott már tolvajjal, de annak helyből eltörte a karját és kizsebelte. Egyszerűen undorodik azoktól, akik megpróbálják elvenni a maradék tőkéjét. Megérkezik a végcélhoz, ahol alaposan lemossa az arcát, hogy felfrissítse magát, mert a monoton sétálás nem egy leány álom. Mindkét kandúros csizmája elkopott a hosszú út alatt, így sürgősen vennie kell egy újat. Megitatja a tenyeréből a papagáját, akit Tollasnak becéz. Leül a szökőkút szélére, hogy megpihentesse a lábait, s eközben meglesi a rá tekintők ábrázatát.*
~ Hát ti sem nézek ki szebben, a fanyar besavanyodott képetekkel.~
3852. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-04 20:36:54
Üzenet elküldve: 2013-07-04 20:36:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*A Nap lenyugvóban, a Hold pedig felemelkedőben, mikor is a Mithraniel ház egyenes ági leánygyermekének csizmás talpa újfent Arthenior főterének kikövezett útjait csókolja.
Derengő homály, felgyúló fáklyák jelzik az est közeledtét, mely egyúttal lehűlést is jelent a nap közben felforrósodott kőrengetegben.
Lassú, kimért léptek halk nesze visszhangzik a téren, miként a nő a sokak által boldogan látogatott szökőkúthoz ered, majd megáll. Éjkék tekintete elől elrejti a világot, amint szemeit lehunyja, s visszaemlékszik egy szintén csak bájos estére, mit Artheniorban töltött.
Csalfa volt és végeláthatatlan a Dwirinthalenek bálja, melyet korábban inkább egy álomként remélt volna s nem a valóságnak...
Azonban nem annak köszönheti kiemelt helyét a nő emlékezetében, mert a város legkülönlegesebb nemesi családja adta, vagy mert olyan bort még tán hazájában sem ivott - mint a Kúriában -, hanem mert egy olyas valakivel ismerkedett meg, akire azóta is gyakorta gondol.
Persze, azért hazudna, ha kizárólag arra fogná visszatértét, hogy esetleg összetalálkozzon Ser Lazzur Dwirinthalennel, de az bizonyos, hogy emez is közrejátszott döntésében.
S ahogy erre gondol, mélyet szippant a koraesti levegőből, melynek virgonc szellője fáradhatatlanul játszik a hosszú, enyhén hullámos tincsekkel, melyek - mint a bál idején is -, most is két oldalt fel vannak tűzve, hogy ne keltsenek zavart...
Kicsit még élvezi lelki szemei előtt az emlékképeket, majd felnyitja pilláit, s végigfuttatja a környéken tengerkék tekintetét, melyben a kíváncsiság mellett ott lapul az az ősi szellem, mit édesapjától örökölt. Az értelem s tudás hamisíthatatlan, egyedi keveréke, az a leutánozhatatlan jegy, mely a külsőségein kívül az elfek közé emeli hosszúéltű, ámde halandó létét. S legvégső soron az, ami kicsit tovább enged láttatni a láthatón, amely arra készteti, hogy helyet foglaljon a szökőkút peremén, és elmélkedésbe foglalja a város történetét.
Ám, ahogy az egyik lovas őr paripája felnyerít, hirtelen a tudatába férkőzik, hogy bizony leghűségesebb barátját, Azúrt is itt hagyta utazása előtt az istállóban.
Bár afelől nincs kétsége, hogy jól bántak vele, de bizonyára a hátasnak is jó lesz már szabadon, hogy a mezők friss, zöldellő füvéből lakmározzon egy kielégítően hosszú séta, tán galopp végett.
Azonban az már kétséges, hogy az esti órákban bárki szánna rá ott időt, így hát másnapra marad az elvégezni való. Addig is inkább a saját szállásán lenne illendő eltűnődnie, mert bár a fogadó bizonyosan kielégítő lehetőségekkel bír, a hatalmas zajongás nem biztos, hogy garantálná a hölgy nyugalmát...
Persze, még van idő, s ezt Aravae ki is használja, mert a levegőt kiváltképp élvezi, és utazó felszerelésében megfázni sem fog.*
Derengő homály, felgyúló fáklyák jelzik az est közeledtét, mely egyúttal lehűlést is jelent a nap közben felforrósodott kőrengetegben.
Lassú, kimért léptek halk nesze visszhangzik a téren, miként a nő a sokak által boldogan látogatott szökőkúthoz ered, majd megáll. Éjkék tekintete elől elrejti a világot, amint szemeit lehunyja, s visszaemlékszik egy szintén csak bájos estére, mit Artheniorban töltött.
Csalfa volt és végeláthatatlan a Dwirinthalenek bálja, melyet korábban inkább egy álomként remélt volna s nem a valóságnak...
Azonban nem annak köszönheti kiemelt helyét a nő emlékezetében, mert a város legkülönlegesebb nemesi családja adta, vagy mert olyan bort még tán hazájában sem ivott - mint a Kúriában -, hanem mert egy olyas valakivel ismerkedett meg, akire azóta is gyakorta gondol.
Persze, azért hazudna, ha kizárólag arra fogná visszatértét, hogy esetleg összetalálkozzon Ser Lazzur Dwirinthalennel, de az bizonyos, hogy emez is közrejátszott döntésében.
S ahogy erre gondol, mélyet szippant a koraesti levegőből, melynek virgonc szellője fáradhatatlanul játszik a hosszú, enyhén hullámos tincsekkel, melyek - mint a bál idején is -, most is két oldalt fel vannak tűzve, hogy ne keltsenek zavart...
Kicsit még élvezi lelki szemei előtt az emlékképeket, majd felnyitja pilláit, s végigfuttatja a környéken tengerkék tekintetét, melyben a kíváncsiság mellett ott lapul az az ősi szellem, mit édesapjától örökölt. Az értelem s tudás hamisíthatatlan, egyedi keveréke, az a leutánozhatatlan jegy, mely a külsőségein kívül az elfek közé emeli hosszúéltű, ámde halandó létét. S legvégső soron az, ami kicsit tovább enged láttatni a láthatón, amely arra készteti, hogy helyet foglaljon a szökőkút peremén, és elmélkedésbe foglalja a város történetét.
Ám, ahogy az egyik lovas őr paripája felnyerít, hirtelen a tudatába férkőzik, hogy bizony leghűségesebb barátját, Azúrt is itt hagyta utazása előtt az istállóban.
Bár afelől nincs kétsége, hogy jól bántak vele, de bizonyára a hátasnak is jó lesz már szabadon, hogy a mezők friss, zöldellő füvéből lakmározzon egy kielégítően hosszú séta, tán galopp végett.
Azonban az már kétséges, hogy az esti órákban bárki szánna rá ott időt, így hát másnapra marad az elvégezni való. Addig is inkább a saját szállásán lenne illendő eltűnődnie, mert bár a fogadó bizonyosan kielégítő lehetőségekkel bír, a hatalmas zajongás nem biztos, hogy garantálná a hölgy nyugalmát...
Persze, még van idő, s ezt Aravae ki is használja, mert a levegőt kiváltképp élvezi, és utazó felszerelésében megfázni sem fog.*
3851. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-04 13:21:08
Üzenet elküldve: 2013-07-04 13:21:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ardyon sok száz mérföld vándorlás után Arthenior főterére érkezik. Soha nem volt még távol a palotától, ezért csak úgy kapkodja fejét ide meg oda, sok és sokféle ember van ott bőven. Hirtelen azt sem tudja, hogy merre induljon, kihez szóljon, ki- kicsoda, mindössze megpróbál észrevétlen maradni, nem szeretne feltűnést kelteni. A tér másik oldalán meglát egy fogadót. A kocsmáros széles hátsója köszönti az ifjú tekintetét messziről. Elmosolyodik, majd pár perc veszteglés után mégis úgy gondolja, hogy közelebb lép. A fogadó ajtaja nyitva van, két kővel megtámasztva. Az ajtó fölött egy tábla, amire rá van festve: FOGADÓ. Az épületen egy emelet van, meg egy tágasabb padlástér, nyilván a szegényebbek csak azt tudják megfizetni. Az épület előtt az ajtótól kissé távolabb két hosszabb padot lát, a jobboldalinál két férfi jó kedélyűen iszogat, beszélget. Kicsit távolabb egy szakadt ruhás, rongyos, félszemű, kopaszodó férfi ül a földön, előtte kis tálka, benne egy pár arannyal.
"Mivel igen meleg van idekint" gondolja "megiszok egy kupa sört". Igen ám, de mélázása közben a fogadós szőrén-szálán eltűnt. Úgy döntöt, megvárja, hátha kijön valaki. Addig az ajtó mellé áll, jobb lábát és hátát a falnak támasztja, s nézi a városi forgatagot.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.04 21:10:21, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, nem helyszínleírásnak megfelelő szövegrészek javítása.
"Mivel igen meleg van idekint" gondolja "megiszok egy kupa sört". Igen ám, de mélázása közben a fogadós szőrén-szálán eltűnt. Úgy döntöt, megvárja, hátha kijön valaki. Addig az ajtó mellé áll, jobb lábát és hátát a falnak támasztja, s nézi a városi forgatagot.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.04 21:10:21, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, nem helyszínleírásnak megfelelő szövegrészek javítása.
3850. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-03 14:06:40
Üzenet elküldve: 2013-07-03 14:06:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zrotesz Khlia//
*Ahogy kiérnek a főtérre, egy kicsit megkönnyebbül, bár maga sem tudja, miért. Talán a városőrök: azt mondták az otthoniak, hogy ha bármikor problémája akad vagy rossz előérzete támad, próbáljon meg egy városőrök által felügyelt területre jutni. Ugyan egyik-másik meglehetősen hasznavehetetlennek tűnik - lassúnak vagy ügyetlennek, ez lényegtelen - azért az egyenruha mégis csak tiszteletet parancsolhat egynéhány emberben. Bár persze, az is kérdés, hogy egy összeszólalkozásban kinek a pártját fognák: egy városlakóét, akinek a pénzéből kapják a fizetésüket vagy egy óriásét, akinek itt se lenne a helye?*
"A csudába ezekkel a gondolatokkal."
- Látom biza. *Bólint jókedvűen. Szemmértékre megpróbálja felmérni a fogadó ajtajának magasságát, majd hümmög egyet.* Meghajlok, oszt által tudok menni.
*Hogy bent mi lesz, azon nem aggódik. A taverna azért elég nagynak tűnik, s ha tele is van rakva székekkel és asztalokkal, hát semennyibe nem tart egy új elrendezéssel színt vinni a fogadós életébe.*
*Ahogy kiérnek a főtérre, egy kicsit megkönnyebbül, bár maga sem tudja, miért. Talán a városőrök: azt mondták az otthoniak, hogy ha bármikor problémája akad vagy rossz előérzete támad, próbáljon meg egy városőrök által felügyelt területre jutni. Ugyan egyik-másik meglehetősen hasznavehetetlennek tűnik - lassúnak vagy ügyetlennek, ez lényegtelen - azért az egyenruha mégis csak tiszteletet parancsolhat egynéhány emberben. Bár persze, az is kérdés, hogy egy összeszólalkozásban kinek a pártját fognák: egy városlakóét, akinek a pénzéből kapják a fizetésüket vagy egy óriásét, akinek itt se lenne a helye?*
"A csudába ezekkel a gondolatokkal."
- Látom biza. *Bólint jókedvűen. Szemmértékre megpróbálja felmérni a fogadó ajtajának magasságát, majd hümmög egyet.* Meghajlok, oszt által tudok menni.
*Hogy bent mi lesz, azon nem aggódik. A taverna azért elég nagynak tűnik, s ha tele is van rakva székekkel és asztalokkal, hát semennyibe nem tart egy új elrendezéssel színt vinni a fogadós életébe.*
3849. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-03 13:52:35
Üzenet elküldve: 2013-07-03 13:52:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ona Blatynne//
- Erre.
*Mutat utat az óriásnak, miközben végigmennek a szegénynegyed poros kis utcáin és a főtérre jutnak.
- Látod? Az ott a fogadó.
*Mutat az épület irányába. Nem tudja, hogy mennyit fog kérni a fogadós a törött szobaajtóért, csak reménykedni tud benne, hogy van annyi pénze, amiből ki tudja fizetni.*
A hozzászólás írója (Zrotesz Khlia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.03 13:53:14
- Erre.
*Mutat utat az óriásnak, miközben végigmennek a szegénynegyed poros kis utcáin és a főtérre jutnak.
- Látod? Az ott a fogadó.
*Mutat az épület irányába. Nem tudja, hogy mennyit fog kérni a fogadós a törött szobaajtóért, csak reménykedni tud benne, hogy van annyi pénze, amiből ki tudja fizetni.*
A hozzászólás írója (Zrotesz Khlia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.03 13:53:14
3848. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-03 10:52:48
Üzenet elküldve: 2013-07-03 10:52:48
ÚJ
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Nem zavartatja magát, nyugodtan iszik a vízből. Még az sem tántorítja el, hogy a kútvíz kissé fémes ízű, ha már belekezdett, folytatja is a víz elraktározását szükség esetére - ha netán mégis úgy alakulna, hogy futnia kell, mindenképp jó, ha ezt nem száraz szájjal lihegve teszi.
Nagyokat kortyol, nem igazán érzi úgy, hogy sietnie kell. A férfi is egész nyugodt és türelmes, gyanús mozdulatokat sem tesz. Sőt, szinte már rátelepszik a kút kávájára. Talán Liss mellétippelt és mégis szórakoztatja valamiféleképpen a sötétbőrűt a jelenléte. Ha másért nem is, talán csak a faggatózás miatt. De ha neki ennyi elég az idő múlatásához...
Csak akkor reagál a neki szegezett kérdésre, megállapításra, mikor már végez, felegyenesedik, és száját, kezét is rendkívül nőiesen beletörli ingébe.*
-A kor? Nem, nem hiszem. Ugyanannyira nem az tesz felnőtté, amennyire a külső sem.
*Válaszolja lassan, nyugodtan, egy apró mosoly kíséretében, szinte már visszavágólag. Úgy hiszi, a férfi is csak azért tartotta okítani való kölyöknek, ahogy kinéz - mint mindig mindenki más is, így jogosnak érzi az élcelődő replikát.*
-Vagy a viselkedés sem.
*Teszi még hozzá. Őszintén megvallva, nem tudja, mire akart utalni a férfi a kijelentéssel. Talán arra, hogy nem fél a lényétől? Vagy hogy nem fél szemtelenül válaszolni, ha úgy tartja kedve? Liss egyiket sem tartja gyermeteg viselkedésnek. Ettől függetlenül persze még lehet, hogy az. Igazán piszkálja a csőrét, mire alapozza a másik a megállapítást, s mivel már magához hűen 'bemutatkozott', nem is fél kibökni ezúttal ő is a kérdést. Csak úgy, nyersen, ahogy ajkaira jönnek a szavak.*
-Mit is tettem, ami... suhancos?
*Nem zavartatja magát, nyugodtan iszik a vízből. Még az sem tántorítja el, hogy a kútvíz kissé fémes ízű, ha már belekezdett, folytatja is a víz elraktározását szükség esetére - ha netán mégis úgy alakulna, hogy futnia kell, mindenképp jó, ha ezt nem száraz szájjal lihegve teszi.
Nagyokat kortyol, nem igazán érzi úgy, hogy sietnie kell. A férfi is egész nyugodt és türelmes, gyanús mozdulatokat sem tesz. Sőt, szinte már rátelepszik a kút kávájára. Talán Liss mellétippelt és mégis szórakoztatja valamiféleképpen a sötétbőrűt a jelenléte. Ha másért nem is, talán csak a faggatózás miatt. De ha neki ennyi elég az idő múlatásához...
Csak akkor reagál a neki szegezett kérdésre, megállapításra, mikor már végez, felegyenesedik, és száját, kezét is rendkívül nőiesen beletörli ingébe.*
-A kor? Nem, nem hiszem. Ugyanannyira nem az tesz felnőtté, amennyire a külső sem.
*Válaszolja lassan, nyugodtan, egy apró mosoly kíséretében, szinte már visszavágólag. Úgy hiszi, a férfi is csak azért tartotta okítani való kölyöknek, ahogy kinéz - mint mindig mindenki más is, így jogosnak érzi az élcelődő replikát.*
-Vagy a viselkedés sem.
*Teszi még hozzá. Őszintén megvallva, nem tudja, mire akart utalni a férfi a kijelentéssel. Talán arra, hogy nem fél a lényétől? Vagy hogy nem fél szemtelenül válaszolni, ha úgy tartja kedve? Liss egyiket sem tartja gyermeteg viselkedésnek. Ettől függetlenül persze még lehet, hogy az. Igazán piszkálja a csőrét, mire alapozza a másik a megállapítást, s mivel már magához hűen 'bemutatkozott', nem is fél kibökni ezúttal ő is a kérdést. Csak úgy, nyersen, ahogy ajkaira jönnek a szavak.*
-Mit is tettem, ami... suhancos?
3847. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 21:17:49
Üzenet elküldve: 2013-07-02 21:17:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Szóval tudja, csak nem érdekli a fennálló veszély... Érdekes szerzet, amilyen pici, olyan nagy a bátorsága. Valóban bátor vagy csak botor, hogy nem gondol a következményekre? Zsenge élet még, kinek lelke a fényben lubickolhat, talán még nyomot sem hagyott rajta az éjszaka kegyetlen világa. Persze lehet, hogy összes feltételezése hibás, a látszattal ellentétben nem képes az emberek lelkébe pillantani, kiolvasni onnan pontos jellemüket, életük eddig apróságait. Mint mindenki, ő is csak a külsőből tud ítéletet levonni, annyival jobb csak átlagnál, hogy nála az első benyomás nem sziklába vésett, hitt igazság, hanem képlékeny massza, amelyik készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban gyökeres ellentétére változzon. Ébersége sem lankad csak azért, mert úgy tűnik, nem kell tartania senkitől, ahogy a régiek mondták, bármi megtörténhet, és meg is történik, jobb hát felkészülni.
A visszavágásra egyik szemöldöke halványan megemelkedik, de ennél több nem fejezi ki meglepettségét. No lám... Indulatos a kicsike, és amennyire meg tudja állapítani, elég biztos is önmagában.*
-Nem vagy? Pedig nem úgy tűnik.
*Ő maga sem számít ugyan matuzsálemnek, még fajához mérten fiatal, de a hosszas kiképzés miatt, amit kapott, úgy érzi, joggal oktathat ki másokat, legyen ez akár jogos, akár nem. Elég neki, hogy meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, minden más pedig lényegtelen.*
-Vajon pusztán a kor feljogosít-e arra, hogy felnőttnek tituláld magad, még akkor is, ha éretlen suhancként viselkedsz?
*Csípőjét a kútnak veti, úgy teszi fel a filozofikus kérdést, amíg a lány szomját csillapítja. Talán szólnia kellene, hogy nemrég mosta bele egy ártatlan állat vérét a vízbe? Ha érezhető maradt, akkor majd az ember úgyis köpködni fog, ha nem, akkor pedig ártani nem fog neki, hogy beszennyeződik törékeny kis teste. Inkább így, mint egy sikátor mocskától.*
*Szóval tudja, csak nem érdekli a fennálló veszély... Érdekes szerzet, amilyen pici, olyan nagy a bátorsága. Valóban bátor vagy csak botor, hogy nem gondol a következményekre? Zsenge élet még, kinek lelke a fényben lubickolhat, talán még nyomot sem hagyott rajta az éjszaka kegyetlen világa. Persze lehet, hogy összes feltételezése hibás, a látszattal ellentétben nem képes az emberek lelkébe pillantani, kiolvasni onnan pontos jellemüket, életük eddig apróságait. Mint mindenki, ő is csak a külsőből tud ítéletet levonni, annyival jobb csak átlagnál, hogy nála az első benyomás nem sziklába vésett, hitt igazság, hanem képlékeny massza, amelyik készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban gyökeres ellentétére változzon. Ébersége sem lankad csak azért, mert úgy tűnik, nem kell tartania senkitől, ahogy a régiek mondták, bármi megtörténhet, és meg is történik, jobb hát felkészülni.
A visszavágásra egyik szemöldöke halványan megemelkedik, de ennél több nem fejezi ki meglepettségét. No lám... Indulatos a kicsike, és amennyire meg tudja állapítani, elég biztos is önmagában.*
-Nem vagy? Pedig nem úgy tűnik.
*Ő maga sem számít ugyan matuzsálemnek, még fajához mérten fiatal, de a hosszas kiképzés miatt, amit kapott, úgy érzi, joggal oktathat ki másokat, legyen ez akár jogos, akár nem. Elég neki, hogy meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, minden más pedig lényegtelen.*
-Vajon pusztán a kor feljogosít-e arra, hogy felnőttnek tituláld magad, még akkor is, ha éretlen suhancként viselkedsz?
*Csípőjét a kútnak veti, úgy teszi fel a filozofikus kérdést, amíg a lány szomját csillapítja. Talán szólnia kellene, hogy nemrég mosta bele egy ártatlan állat vérét a vízbe? Ha érezhető maradt, akkor majd az ember úgyis köpködni fog, ha nem, akkor pedig ártani nem fog neki, hogy beszennyeződik törékeny kis teste. Inkább így, mint egy sikátor mocskától.*
3846. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:48:22
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:48:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
-Tudom. De nem érdekel különösebben.
*Válaszol őszintén. Aki akar, bármit ellene fordíthatna. Ugyanúgy márthatná be a kofáknál vagy a városőrségnél foglalkozása miatt, mint ahogy nővére vagy épp Noctis iránti kötődését fordíthatja ellene. Sok buktatója van az életnek, utcagyerekként sokféleképp járhat pórul. Ha a macska iránti szeretete nem lenne ilyen nyilvánvaló, akkor is találna rajta fogást, aki meg akarja sanyargatni. De ebben sem hisz egyáltalán. Egyszer az életére törtek egy kis erszény aranyért meg némi dohányért. Fogalma sincs, ki volt az, de viszonylag tisztességes utat választott ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. Tény, hátulról támadta meg és kis híján kést mártott a szívébe. De ez még mindig tisztább módja a célok elérésének, mint a zsarolás.
Ő maga túl jelentéktelen ahhoz egyébként is, hogy valaki ilyen fáradalmas utat válasszon ahhoz, hogy megszerezze tőle azt a kis semmit, amije van.*
-Köszönöm az aggodalmát, megtisztel a tanácsa. De nem vagyok már gyerek, hogy oktatni kelljen engem.
*Szavai kissé nyersre sikerülnek. Nem mindig tudja megfelelően megválogatni szavait.
Mivel Noctis végzett, és a férfiról sem gondolná, hogy épp egy olyan kis senki társaságára vágyna, mint ő maga, a tovább indulást latolgatja. Lenéz a szőrgombócra, aki gyanúja szerint már lassan talán el is alszik ülve, majd úgy dönt, iszik még maga is. Lehajol, megcsodálja a kút feketének tűnő vizét, és benne először a csillagok tükörképét, majd a sajátját. Tudja, hogy kölyöknek tűnik, annak ellenére, hogy legkevésbé sem az. Talán alacsony termete, vagy a babaarcán ülő, folyamatos szomorkás-csalódott kifejezés teszi? Nem tudja eldönteni, de néha mégis az idegeit tépázza a tény.
Lemondóan sóhajt, majd csészét formál tenyeréből és merít a hűs vízből. Nem kimondottan szomjas, csak alaposan hozzászokott, hogy a hosszabb utak előtt iszik egy keveset. Szomjasan minden megtenni való táv többnek tűnik a valósnál.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 20:49:58
-Tudom. De nem érdekel különösebben.
*Válaszol őszintén. Aki akar, bármit ellene fordíthatna. Ugyanúgy márthatná be a kofáknál vagy a városőrségnél foglalkozása miatt, mint ahogy nővére vagy épp Noctis iránti kötődését fordíthatja ellene. Sok buktatója van az életnek, utcagyerekként sokféleképp járhat pórul. Ha a macska iránti szeretete nem lenne ilyen nyilvánvaló, akkor is találna rajta fogást, aki meg akarja sanyargatni. De ebben sem hisz egyáltalán. Egyszer az életére törtek egy kis erszény aranyért meg némi dohányért. Fogalma sincs, ki volt az, de viszonylag tisztességes utat választott ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. Tény, hátulról támadta meg és kis híján kést mártott a szívébe. De ez még mindig tisztább módja a célok elérésének, mint a zsarolás.
Ő maga túl jelentéktelen ahhoz egyébként is, hogy valaki ilyen fáradalmas utat válasszon ahhoz, hogy megszerezze tőle azt a kis semmit, amije van.*
-Köszönöm az aggodalmát, megtisztel a tanácsa. De nem vagyok már gyerek, hogy oktatni kelljen engem.
*Szavai kissé nyersre sikerülnek. Nem mindig tudja megfelelően megválogatni szavait.
Mivel Noctis végzett, és a férfiról sem gondolná, hogy épp egy olyan kis senki társaságára vágyna, mint ő maga, a tovább indulást latolgatja. Lenéz a szőrgombócra, aki gyanúja szerint már lassan talán el is alszik ülve, majd úgy dönt, iszik még maga is. Lehajol, megcsodálja a kút feketének tűnő vizét, és benne először a csillagok tükörképét, majd a sajátját. Tudja, hogy kölyöknek tűnik, annak ellenére, hogy legkevésbé sem az. Talán alacsony termete, vagy a babaarcán ülő, folyamatos szomorkás-csalódott kifejezés teszi? Nem tudja eldönteni, de néha mégis az idegeit tépázza a tény.
Lemondóan sóhajt, majd csészét formál tenyeréből és merít a hűs vízből. Nem kimondottan szomjas, csak alaposan hozzászokott, hogy a hosszabb utak előtt iszik egy keveset. Szomjasan minden megtenni való táv többnek tűnik a valósnál.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 20:49:58
3845. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:26:42
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:26:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*sosem nézte le az állatokat, mert bár nem mind olyan intelligens, mint egyes emberek, jobban tudnak hallgatni az ösztöneikre, ami vészhelyzetben nagyobb segítség, mint bármi értelmi spekuláció. Egyébként is furcsa lenne, ha egy olyan faj gyermeke vetné meg az állatokat, amelynek legnagyobb része vagy a pókokat, vagy a kígyókat tiszteli szinte istenként. Mindentől lehet tanulni valamit, főként az óvatosságukat, amivel kerülik azt, amit nem ismernek, és csak nagyon nehezen fogadnak bizalmukba bárkit is.
Költői kérdése nem marad válasz nélkül, a lány azonnal megfelel, méghozzá olyan módon, ami hideg mosolyt varázsol a jóvágású arcra.*
-Tehát kötődsz hozzá, ő pedig hozzád.
*Ezt könnyen meg tudja állapítani, épp ezért nem is kérdez, hanem kijelent. A természetes mozdulat, amivel az embere kedvence felé nyúl, és a ragaszkodás, amivel amaz dörgölőzik minden elárul. Talán többet is, mint egészséges volna. Micsoda pazarlás, hogy ezen az estén nem ölhet, hiszen szinte tálcán kínálja magát a lehetőség.*
-Ha ragaszkodsz valamihez, szeretsz valamit, ellened fogják fordítani. Tekintsd ezt ingyen leckének az életről.
*Ő már csak tudja, hogyan működik ez, az első időkben ő is követett el hasonló hibát, de túl nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja, az éjszakában nem létezhetnek érzelmek, különben azok ellenünk fordulnak. Mint említve volt, a sötétség önző szerető, amely nem engedi, hogy teremtményei szívét bármi más töltse ki az örök feketeségen kívül. Ha mégis megtörténne, akkor kegyetlen bosszút áll, amibe a test is belerokkanhat. Igaz, egy állat szeretete még nem akkor hátrány, hiszen azokat könnyebb elveszíteni, életükért sem áldozunk olyan sokat, de a pár pillanatnyi hezitálás, amíg a lány eldönti, hogy vész esetén macskája épsége mennyire fontos számára, épp elég lehet egy ellenfélnek, hogy lépéselőnybe kerüljön, ami a halállal lehet egyenlő. Ingyen lecke hát, hogy felhívja erre a figyelmet, nem pedig kihasználva az alkalmat, saját kárán okítja az embert.*
*sosem nézte le az állatokat, mert bár nem mind olyan intelligens, mint egyes emberek, jobban tudnak hallgatni az ösztöneikre, ami vészhelyzetben nagyobb segítség, mint bármi értelmi spekuláció. Egyébként is furcsa lenne, ha egy olyan faj gyermeke vetné meg az állatokat, amelynek legnagyobb része vagy a pókokat, vagy a kígyókat tiszteli szinte istenként. Mindentől lehet tanulni valamit, főként az óvatosságukat, amivel kerülik azt, amit nem ismernek, és csak nagyon nehezen fogadnak bizalmukba bárkit is.
Költői kérdése nem marad válasz nélkül, a lány azonnal megfelel, méghozzá olyan módon, ami hideg mosolyt varázsol a jóvágású arcra.*
-Tehát kötődsz hozzá, ő pedig hozzád.
*Ezt könnyen meg tudja állapítani, épp ezért nem is kérdez, hanem kijelent. A természetes mozdulat, amivel az embere kedvence felé nyúl, és a ragaszkodás, amivel amaz dörgölőzik minden elárul. Talán többet is, mint egészséges volna. Micsoda pazarlás, hogy ezen az estén nem ölhet, hiszen szinte tálcán kínálja magát a lehetőség.*
-Ha ragaszkodsz valamihez, szeretsz valamit, ellened fogják fordítani. Tekintsd ezt ingyen leckének az életről.
*Ő már csak tudja, hogyan működik ez, az első időkben ő is követett el hasonló hibát, de túl nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja, az éjszakában nem létezhetnek érzelmek, különben azok ellenünk fordulnak. Mint említve volt, a sötétség önző szerető, amely nem engedi, hogy teremtményei szívét bármi más töltse ki az örök feketeségen kívül. Ha mégis megtörténne, akkor kegyetlen bosszút áll, amibe a test is belerokkanhat. Igaz, egy állat szeretete még nem akkor hátrány, hiszen azokat könnyebb elveszíteni, életükért sem áldozunk olyan sokat, de a pár pillanatnyi hezitálás, amíg a lány eldönti, hogy vész esetén macskája épsége mennyire fontos számára, épp elég lehet egy ellenfélnek, hogy lépéselőnybe kerüljön, ami a halállal lehet egyenlő. Ingyen lecke hát, hogy felhívja erre a figyelmet, nem pedig kihasználva az alkalmat, saját kárán okítja az embert.*
3844. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:48:20
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:48:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Az igazat megvallva egyáltalán nem gondolta úgy, hogy a másik sértőnek érezhette az állat elhúzódását. Elvégre 'csak' egy állat. Ráadásul macska, azok pedig leginkább akaratosságukról lehetnek híresek. Legalábbis, Lissbeth környezetében -már ha az egyetlen testvérből és annak három bajkeverő barátjából álló csapatot nevezheti így- ez az elterjedt hit a macskákról.
Önzőek, csak akkor keresik az ember társaságát, ha vágynak valamire. Elbújnak, ha nem akarnak társaságot, marnak a kéretlen zavargásért, morognak, ha türelmetlenek... de nem ugyanolyanok, mint a magukat értelmesebbnek gondoló emberek, elfek, vagy bárki más? De. Azok is ugyanúgy hízelegnek, kuncsorognak, marnak, rikoltoznak... És igen, többnek tartják magukat egy apró lénynél - aki történetesen akkor is képes ellátni magát, ha a gazdája valamiért nem teheti ezt meg. Lekicsinylik a kis jószágokat, akiknek a társasága Liss számára mindennél többet ér. Egy macska nem hazudik annyit. Még a legvadabb is képes törleszkedni, megalázkodni némi élelemért, de ez minden. Sokkal jobb barátok bárkinél.
Liss Noctisra pillant, majd a sötét alakra, aki megszólal. A lány most már mindenképp biztos lehet benne, hogy férfi az illető. Termete alapján is erre gondolt, de most lehet igazán bizonyos. De egyébként nem mintha oly sokat számítana.
Állja a pillantásokat, hiába érzi úgy, hogy a másik tekintete szinte szúr. Még mindig nem érzi úgy, hogy lenne bármi félni valója.*
-Talán. Egész kis kora óta velem van.
*Válaszol ugyanolyan halkan, ahogy az előbb is beszélt. Érdekes kérdést kapott, csak utólag gondolkodik el rajta komolyabban. Vajon tényleg az állat idomult hozzá, vagy fordítva? Ez olyan kérdés, amit sosem tudna pontosan megválaszolni. Ahhoz, hogy így legyen, tudnia kellene, milyenek lennének egymás nélkül.
Kinyújtja kezét az állat felé, aki közben befejezte az ivást és farkát maga köré tekerve ücsörög a kút káváján, türelmesen figyelve a férfit. Lissnek egy hangjába kerülne, hogy eliszkoljon, de most csak hozzádörzsöli fejét a lány kezéhez.*
*Az igazat megvallva egyáltalán nem gondolta úgy, hogy a másik sértőnek érezhette az állat elhúzódását. Elvégre 'csak' egy állat. Ráadásul macska, azok pedig leginkább akaratosságukról lehetnek híresek. Legalábbis, Lissbeth környezetében -már ha az egyetlen testvérből és annak három bajkeverő barátjából álló csapatot nevezheti így- ez az elterjedt hit a macskákról.
Önzőek, csak akkor keresik az ember társaságát, ha vágynak valamire. Elbújnak, ha nem akarnak társaságot, marnak a kéretlen zavargásért, morognak, ha türelmetlenek... de nem ugyanolyanok, mint a magukat értelmesebbnek gondoló emberek, elfek, vagy bárki más? De. Azok is ugyanúgy hízelegnek, kuncsorognak, marnak, rikoltoznak... És igen, többnek tartják magukat egy apró lénynél - aki történetesen akkor is képes ellátni magát, ha a gazdája valamiért nem teheti ezt meg. Lekicsinylik a kis jószágokat, akiknek a társasága Liss számára mindennél többet ér. Egy macska nem hazudik annyit. Még a legvadabb is képes törleszkedni, megalázkodni némi élelemért, de ez minden. Sokkal jobb barátok bárkinél.
Liss Noctisra pillant, majd a sötét alakra, aki megszólal. A lány most már mindenképp biztos lehet benne, hogy férfi az illető. Termete alapján is erre gondolt, de most lehet igazán bizonyos. De egyébként nem mintha oly sokat számítana.
Állja a pillantásokat, hiába érzi úgy, hogy a másik tekintete szinte szúr. Még mindig nem érzi úgy, hogy lenne bármi félni valója.*
-Talán. Egész kis kora óta velem van.
*Válaszol ugyanolyan halkan, ahogy az előbb is beszélt. Érdekes kérdést kapott, csak utólag gondolkodik el rajta komolyabban. Vajon tényleg az állat idomult hozzá, vagy fordítva? Ez olyan kérdés, amit sosem tudna pontosan megválaszolni. Ahhoz, hogy így legyen, tudnia kellene, milyenek lennének egymás nélkül.
Kinyújtja kezét az állat felé, aki közben befejezte az ivást és farkát maga köré tekerve ücsörög a kút káváján, türelmesen figyelve a férfit. Lissnek egy hangjába kerülne, hogy eliszkoljon, de most csak hozzádörzsöli fejét a lány kezéhez.*
3843. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:27:46
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:27:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*A gesztus, nem is annyira barátkozó, mint inkább ismerkedő, határokat feszegető, láthatóan nincs túl nagyra értékelve. A macska elhúzódik, ő pedig nem fogja erőltetni, kezét újra a kávára ejti. Az állati ösztönök működnek, kerüli a halál érintését.
A halk szavakra nem pillant hátra, saját, elmosódó arcmását tanulmányozza a fodrozódó vízben. Sértésnek venni? Gyermeki beszéd, nincs semmi oka, hogy a jogos bizalmatlanságot személye ellen irányulónak fogja fel. Az ő világában ez a normális, hogy az idegenek nem beszélgetnek csak úgy, nem adják ki magukat egy sosem látott személynek. Ha mégis megteszik, akkor nem érik meg a következő napot, mert minden információ hatalom, amit fel tudunk használni a másik ellen.*
-Okos állat. Vajon a gazdájától tanulta?
*Nyílnak az ében ajkak, hogy mély zengetű szavak szökkenjenek ki rajtuk, ahogy tekintete elmélázva pillant újra a lány irányába. Kíváncsi lenne, mi bújhat meg a nagy szemek mögött, milyen gondolat vagy remény űzi a törékeny alakot épp az ő közelébe, aki akár fél kézzel ketté tudná roppantani. Valami csapda lenne, ahol a lány alakítja a csalétekként szolgáló hús szerepét? Nem egy hálás feladat, ráadásul hasztalan is, ma este a hold nem kíván halált, gyászát vér nélküli üli, így róva le kegyeletét az elveszettnek.
Rezzenéstelenül figyeli az embert, nem is azért, mert tartana tőle, inkább kutatva arcának rezdüléseit, szemének rebbenését, tekintetének elkalandozását. Vajon meddig képes állni a sárga íriszek tüzét? Mikor fordul el, mert úgy érzi, a szemek lényének legbensőbb titkait is ki tudják fürkészni, mikor jön el az a pillanat, hogy menekülne a vesébe látó lélektükröktől, mikor érkezik el a pillanat, amikor úgy érzi, hogy szinte pőrén, védtelenül áll a hím előtt? Mindig érdekes az elme tűrőképességét marcangolni, elhitetni, hogy az is létező, ami valójában képtelenség, elhinteni a gyanút, hogy a természetfeletti nem csak mese, hanem egészen mindennapi jelenség, a rémek pedig igazából közöttünk járnak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.02 20:09:13, a következő indokkal:
Jelpótlás
*A gesztus, nem is annyira barátkozó, mint inkább ismerkedő, határokat feszegető, láthatóan nincs túl nagyra értékelve. A macska elhúzódik, ő pedig nem fogja erőltetni, kezét újra a kávára ejti. Az állati ösztönök működnek, kerüli a halál érintését.
A halk szavakra nem pillant hátra, saját, elmosódó arcmását tanulmányozza a fodrozódó vízben. Sértésnek venni? Gyermeki beszéd, nincs semmi oka, hogy a jogos bizalmatlanságot személye ellen irányulónak fogja fel. Az ő világában ez a normális, hogy az idegenek nem beszélgetnek csak úgy, nem adják ki magukat egy sosem látott személynek. Ha mégis megteszik, akkor nem érik meg a következő napot, mert minden információ hatalom, amit fel tudunk használni a másik ellen.*
-Okos állat. Vajon a gazdájától tanulta?
*Nyílnak az ében ajkak, hogy mély zengetű szavak szökkenjenek ki rajtuk, ahogy tekintete elmélázva pillant újra a lány irányába. Kíváncsi lenne, mi bújhat meg a nagy szemek mögött, milyen gondolat vagy remény űzi a törékeny alakot épp az ő közelébe, aki akár fél kézzel ketté tudná roppantani. Valami csapda lenne, ahol a lány alakítja a csalétekként szolgáló hús szerepét? Nem egy hálás feladat, ráadásul hasztalan is, ma este a hold nem kíván halált, gyászát vér nélküli üli, így róva le kegyeletét az elveszettnek.
Rezzenéstelenül figyeli az embert, nem is azért, mert tartana tőle, inkább kutatva arcának rezdüléseit, szemének rebbenését, tekintetének elkalandozását. Vajon meddig képes állni a sárga íriszek tüzét? Mikor fordul el, mert úgy érzi, a szemek lényének legbensőbb titkait is ki tudják fürkészni, mikor jön el az a pillanat, hogy menekülne a vesébe látó lélektükröktől, mikor érkezik el a pillanat, amikor úgy érzi, hogy szinte pőrén, védtelenül áll a hím előtt? Mindig érdekes az elme tűrőképességét marcangolni, elhitetni, hogy az is létező, ami valójában képtelenség, elhinteni a gyanút, hogy a természetfeletti nem csak mese, hanem egészen mindennapi jelenség, a rémek pedig igazából közöttünk járnak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.02 20:09:13, a következő indokkal:
Jelpótlás
3842. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:08:49
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Csak áll és figyel. Nem érzi úgy egyáltalán, hogy félnie kellene a másiktól, akihez -mondhatni- Noctis csalta oda. Nem azért, mert nem feltételezne róla rosszat, hiszen sosem tudhatja, kinek éppen mi jár a fejében. Csak képtelen félni. Nem volt ez mindig így. Egy esztendeje még minden apró neszre összerezzent ő maga is. Bújkált, osont, igyekezett észrevétlen maradni, nehogy valakinek megakadjon rajta a szeme... bármiért is. De azóta rengeteg minden történt. Volt alkalma megtanulni, hogy nem minden az óvatosság, mert mindig lesz, aki éberebb, ügyesebb, gyorsabb nála. Főként épp azok, akiknek nem épp kedvesek a szándékai.
Az elmúlt évben megtanult még kevésbé ragaszkodni dolgokhoz, másokhoz, ugyanúgy, ahogy az életéhez is. Egy évvel ezelőtt hajszálon múlott, hogy most itt lehet-e, vagy sem. De életben maradt. És megtanulta, hogy a félelem sehova sem vezet. Aki meg akarja találni, meg fogja. Aki el akarja kapni, mindent megtesz majd érte, hogy így is legyen. Fölösleges hát minden erőfeszítés, amit azért tenne, hogy elkerülje az ilyesmit. Csak folyamatos kételyt szül, nyugtalanságot, ami megkeseríti azokat a napokat, amiket szépnek is megélhetne. Inkább megy szembe mindennel, amitől más tartana, számolva az esetleges veszélyekkel. Legalább nem éri meglepetés, szemtől szembe kapja, ami járhat. És bármi is legyen a dolgok vége, legalább ott lesz a tudat, hogy az odáig vezető út perceit nem a rettegés töltötte ki.
Noctis felkapja a fejét, ahogy észreveszi a közeledést. Néhány pillanatig csak bámulja hatalmasra tágult szemeivel a felé nyúló kart, majd szép lassan odébb húzódik. Nem menekül, de egyértelműen jelzi, nem akar barátkozni. Ha a sötét alak visszahúzza karját, a macska folytatja az ivást. Liss pedig még közelebb lép hozzá. Ekkor már meg is szólal, halk, épp csak hallható hangon.*
-Ne vegye sértésnek. Ilyen kis magánakvaló.
*Csak áll és figyel. Nem érzi úgy egyáltalán, hogy félnie kellene a másiktól, akihez -mondhatni- Noctis csalta oda. Nem azért, mert nem feltételezne róla rosszat, hiszen sosem tudhatja, kinek éppen mi jár a fejében. Csak képtelen félni. Nem volt ez mindig így. Egy esztendeje még minden apró neszre összerezzent ő maga is. Bújkált, osont, igyekezett észrevétlen maradni, nehogy valakinek megakadjon rajta a szeme... bármiért is. De azóta rengeteg minden történt. Volt alkalma megtanulni, hogy nem minden az óvatosság, mert mindig lesz, aki éberebb, ügyesebb, gyorsabb nála. Főként épp azok, akiknek nem épp kedvesek a szándékai.
Az elmúlt évben megtanult még kevésbé ragaszkodni dolgokhoz, másokhoz, ugyanúgy, ahogy az életéhez is. Egy évvel ezelőtt hajszálon múlott, hogy most itt lehet-e, vagy sem. De életben maradt. És megtanulta, hogy a félelem sehova sem vezet. Aki meg akarja találni, meg fogja. Aki el akarja kapni, mindent megtesz majd érte, hogy így is legyen. Fölösleges hát minden erőfeszítés, amit azért tenne, hogy elkerülje az ilyesmit. Csak folyamatos kételyt szül, nyugtalanságot, ami megkeseríti azokat a napokat, amiket szépnek is megélhetne. Inkább megy szembe mindennel, amitől más tartana, számolva az esetleges veszélyekkel. Legalább nem éri meglepetés, szemtől szembe kapja, ami járhat. És bármi is legyen a dolgok vége, legalább ott lesz a tudat, hogy az odáig vezető út perceit nem a rettegés töltötte ki.
Noctis felkapja a fejét, ahogy észreveszi a közeledést. Néhány pillanatig csak bámulja hatalmasra tágult szemeivel a felé nyúló kart, majd szép lassan odébb húzódik. Nem menekül, de egyértelműen jelzi, nem akar barátkozni. Ha a sötét alak visszahúzza karját, a macska folytatja az ivást. Liss pedig még közelebb lép hozzá. Ekkor már meg is szólal, halk, épp csak hallható hangon.*
-Ne vegye sértésnek. Ilyen kis magánakvaló.
3841. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 18:45:04
Üzenet elküldve: 2013-07-02 18:45:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*A vízcseppek sötét gyémántokként hullanak alá nedves kezéről és arcáról, ahogy újabb és újabb merítésnyi vízzel jutalmazza önmagát, elmosva így az út porát és minden szennyét. Micsoda képmutatás, látszólag tisztává válni, hogy a körülötte levők ne ismerjék fel a gyilkost, holott ő is tudja, hogy annyi vér tapad már hozzá, amit a legképzettebb fürdősszolgák sem tudnának levakarni. Talán igaz lenne az a mende-monda, amit az egyik faluban hallott, miszerint a sötételfek bőre valójában a tengernyi rájuk száradt vértől ilyen fekete? Érdekes feltételezés, a hiúságot jobban is legyezgeti, mint az, hogy holmi gombák feketítették be őket így.
Két kezével támasztja a masszív kút káváját, nézi, ahogy lassan nyugszik el a felszín, újra ragyogó tükörré válva, mi hűen tükrözi az égboltot. Fél füllel figyel csak környezetére, éppen annyira, hogy ha támadót kapna, azt még a halálos csapás előtt észrevegye, de figyelme most a fejében cikázó gondolatoké. Apró ideák kergetőznek a fekete üstök alatt, a legkülönfélébb lehetőségeket sorakoztatva fel, hogy innentől mihez is kezdjen. Gyomra nem űzi, az elkapott nyúl húsa elég laktató volt, alkoholos bódultságot sem óhajt most. Nincs mit felejteni, nincs mit ünnepelni, ezek fényében bármi más gyenge kifogásnak tetszene, jobb lesz hát, ha kerüli a mámorító italokat, ki tudja, mikor lesz szükség elméjének gyors mozgására.
Fejét csak akkor mozdítja meg, amikor szemének sarkából mozgást érzékel maga mellett. Tekintete előbb a fekete szőrcsomóra tapad, majd a teret pásztázza körbe, hogy tartozik-e valakihez vagy csak kóbor állat, így érkeznek el a sárga fényben izzó lélektükrök végül az apró ember lányhoz. Egy gyermek, kit vonz a sötét minden titka, ki még nem tanult meg félni az ismeretlentől - gondolja ő. Fejét visszafordítja a kút felé, nedves kezét kicsit megemelve, lassú mozdulattal nyúl a macska felé, egyelőre nem simítva meg, csak kivárva, hogy az állat elfogadja-e a közeledést vagy sem, ez esetben pedig vajon megfutamodik vagy támad? Az állatok másképp hoznak ítéletet, mint gazdáik, nem a külső alapján döntik el, kit tartanak érdemesnek és kit nem, ösztöneikre hagyatkoznak. Vajon ennek a kis jószágnak mit súgnak az ösztönei? Fusson a vékony karokba, vissza gazdájához, amíg nem késő? Netán hagyja magát, hogy a sötétség gyermeke megérintse? Bármelyik is, bizonyára jó példával szolgálhat majd a lánynak olyan tekintetben, hogy ő miképp viselkedjen a mélységivel szemben.*
*A vízcseppek sötét gyémántokként hullanak alá nedves kezéről és arcáról, ahogy újabb és újabb merítésnyi vízzel jutalmazza önmagát, elmosva így az út porát és minden szennyét. Micsoda képmutatás, látszólag tisztává válni, hogy a körülötte levők ne ismerjék fel a gyilkost, holott ő is tudja, hogy annyi vér tapad már hozzá, amit a legképzettebb fürdősszolgák sem tudnának levakarni. Talán igaz lenne az a mende-monda, amit az egyik faluban hallott, miszerint a sötételfek bőre valójában a tengernyi rájuk száradt vértől ilyen fekete? Érdekes feltételezés, a hiúságot jobban is legyezgeti, mint az, hogy holmi gombák feketítették be őket így.
Két kezével támasztja a masszív kút káváját, nézi, ahogy lassan nyugszik el a felszín, újra ragyogó tükörré válva, mi hűen tükrözi az égboltot. Fél füllel figyel csak környezetére, éppen annyira, hogy ha támadót kapna, azt még a halálos csapás előtt észrevegye, de figyelme most a fejében cikázó gondolatoké. Apró ideák kergetőznek a fekete üstök alatt, a legkülönfélébb lehetőségeket sorakoztatva fel, hogy innentől mihez is kezdjen. Gyomra nem űzi, az elkapott nyúl húsa elég laktató volt, alkoholos bódultságot sem óhajt most. Nincs mit felejteni, nincs mit ünnepelni, ezek fényében bármi más gyenge kifogásnak tetszene, jobb lesz hát, ha kerüli a mámorító italokat, ki tudja, mikor lesz szükség elméjének gyors mozgására.
Fejét csak akkor mozdítja meg, amikor szemének sarkából mozgást érzékel maga mellett. Tekintete előbb a fekete szőrcsomóra tapad, majd a teret pásztázza körbe, hogy tartozik-e valakihez vagy csak kóbor állat, így érkeznek el a sárga fényben izzó lélektükrök végül az apró ember lányhoz. Egy gyermek, kit vonz a sötét minden titka, ki még nem tanult meg félni az ismeretlentől - gondolja ő. Fejét visszafordítja a kút felé, nedves kezét kicsit megemelve, lassú mozdulattal nyúl a macska felé, egyelőre nem simítva meg, csak kivárva, hogy az állat elfogadja-e a közeledést vagy sem, ez esetben pedig vajon megfutamodik vagy támad? Az állatok másképp hoznak ítéletet, mint gazdáik, nem a külső alapján döntik el, kit tartanak érdemesnek és kit nem, ösztöneikre hagyatkoznak. Vajon ennek a kis jószágnak mit súgnak az ösztönei? Fusson a vékony karokba, vissza gazdájához, amíg nem késő? Netán hagyja magát, hogy a sötétség gyermeke megérintse? Bármelyik is, bizonyára jó példával szolgálhat majd a lánynak olyan tekintetben, hogy ő miképp viselkedjen a mélységivel szemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621