Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 307 (6121. - 6140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:49:14
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:49:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Némaságát ő sem töri meg a nap további részében, csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. A zűrzavaros gondolatok miatt eleve nem rózsás kedve csak tovább romlik, ahogy visszaérnek a városba. Úgy, hogy egy kicsit kint lehetett a szabadban, hogy érezhette, mit nélkülöz már éveknek tűnő napok óta, sokkal rosszabb, sokkal fojtogatóbb a kőrengeteg. Bágyadtan vezeti be a kancát az istállóba, aki szintén nem repes az örömtől, hogy ide kellett visszatérnie, méltatlankodó horkantásai egyértelmű jelei ennek. A szobába felérve legfeljebb pár falatot eszik csak, hiába férne belé kicsit több is, étvágya megint nincs. Utána már csak lepihen, nem kis megkönnyebbülésére ezt nyugodt keretek közt teheti meg.*
*Némaságát ő sem töri meg a nap további részében, csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. A zűrzavaros gondolatok miatt eleve nem rózsás kedve csak tovább romlik, ahogy visszaérnek a városba. Úgy, hogy egy kicsit kint lehetett a szabadban, hogy érezhette, mit nélkülöz már éveknek tűnő napok óta, sokkal rosszabb, sokkal fojtogatóbb a kőrengeteg. Bágyadtan vezeti be a kancát az istállóba, aki szintén nem repes az örömtől, hogy ide kellett visszatérnie, méltatlankodó horkantásai egyértelmű jelei ennek. A szobába felérve legfeljebb pár falatot eszik csak, hiába férne belé kicsit több is, étvágya megint nincs. Utána már csak lepihen, nem kis megkönnyebbülésére ezt nyugodt keretek közt teheti meg.*
6139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:23:21
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:23:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Léptei szinte hangtalanok az éjszakában, a főtér már majdnem üres, de hirtelen valaki meglöki oldalról.*
-B-bocsánat!
*A hang eléggé lentről jön, ezért lepillant mi vagy inkább ki lehetett az, de az a bizonyos valaki már el is tűnt. ~Ez meg mi volt?~ Inkább folytatja a sétáját keresve a fogadót, ahol ma aludnia kéne amikor észreveszi a tábláját a helynek, majd sóhajt egy nagyot. ~Pegazus, mi? Remélem van elég aranyam.~ Keresi azt a kevés pénzt, de sehol sincs. ~Ez furcsa. Pedig biztos elraktam amikor indultam.~ Ekkor eszébe jut az a személy aki meglökte*
-Az a kis...
*Szerencsére van nála még egy erszény amiben bár nem annyi, de van elég pénz egy éjszakára. ~Ah... ilyen az én szerencsém~ Dühét elfojtva kinyitja az ajtót és lassan besétál rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.02 20:46:35, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-B-bocsánat!
*A hang eléggé lentről jön, ezért lepillant mi vagy inkább ki lehetett az, de az a bizonyos valaki már el is tűnt. ~Ez meg mi volt?~ Inkább folytatja a sétáját keresve a fogadót, ahol ma aludnia kéne amikor észreveszi a tábláját a helynek, majd sóhajt egy nagyot. ~Pegazus, mi? Remélem van elég aranyam.~ Keresi azt a kevés pénzt, de sehol sincs. ~Ez furcsa. Pedig biztos elraktam amikor indultam.~ Ekkor eszébe jut az a személy aki meglökte*
-Az a kis...
*Szerencsére van nála még egy erszény amiben bár nem annyi, de van elég pénz egy éjszakára. ~Ah... ilyen az én szerencsém~ Dühét elfojtva kinyitja az ajtót és lassan besétál rajta.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.02 20:46:35, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
6138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:05:55
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:05:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
*Kilépője az elképzeltnek megfelelően drámaian csöpögősre és könnyedre sikeredik, persze a hangsúly mégis csak a hirtelenségen leledzik, elvégre nem engedheti meg magának, hogy valaki visszakozzon, netán megpróbálja rábeszélni a maradásra. Noha effajta merész elképzelések legfeljebb ízléstelenebb álmaiban valósulhatnának meg, mivel a díszes kompánia már többedik alkalommal bizonyította, jelenléte felesleges. Valahol, rothadt lelkének egy egészen elrejtett csücskében még gyermeki sértődöttséget is érez fenséges személyének figyelmen kívül hagyása végett, de igyekszik ezt elnyomni az észérvekkel, hiszen így jobban járt.
A csapat eddigi tempója láttán talán egy hónapot is eltöltenének az utazással, és látva a karavánt, még csak nem is lenne biztonságos ez az út. Ötjükért kétszáz aranyat kérni meglepően kevés, feltéve persze, ha védi bárki őket és ezek a valakik még képzettek is, nem holmi kocsmából összeverbuvált anyámasszony katonái, akik az első bokorzörrenésre hátrahagyják őket meghalni. Márpedig egy valamirevaló zsoldos többe került volna nekik, azonban hasonlót se látott a szekér környezetében. Nos, Argusék túlélése érdekében remélhetőleg csak a környéket mentek előre felderíteni. Legyinthetne, hogy ez már nem az ő problémája, valójában viszont nagyon is bosszantaná, ha efféle apróság miatt pusztulna egy ilyen ígéretes sötétmágus. Ám a reménykedés nem épp olyan fogalom, mely lépten-nyomon jellemezhetné az ezüst-szőke fúriát, szóval ha leledzik ebben a világban bármiféle mozgatórugó, mely esetleg mások imái és hite alapján egyengetnék a veszélybe készülő sorsát, akkor bizony nem Dayrián fog múlni a jólétük.
Figyelmét ráadásképpen hamar eltereli a szolgalelkű Lorew magyarázása, ugyanis szándékkal nem haladt még olyan messze, hogy ne hallhatná, mint határoz a félreállásának fényében, és ne érhetné utol, ha esetleg ösztönének hála tudná, mellette a helye.
~Szerencséd...~
Barackszín ajkaira halovány mosoly kapaszkodik fel, amely azon nyomban el is tűnik, ahogy meghallja a mágust a közelébe érni. Persze könnyedén lehetne valami teljesen ismeretlen is, kinek jelenléte annyira érdektelen volna, hogy nem pazarolná energiáját az arcizmainak rendezésére, de mivel nagyobb az esélye, hogy a szakállas érte utol, jobbnak látja elegyengetni vonásait.*
- Könnyű vagy nem könnyű... A lényegen nem változtat, méghozzá azon, hogy igazam lett. *Jegyzi meg csöndesen, majd tovább sétálva a szegénynegyed irányába, folytatja ekképpen a mondanivalóját:*
- Ennek fényében hidd el, nem mulasztottál el semmit. Persze, amennyit megismerhettem belőled, úgysem fogsz hallgatni rám, de ez már legyen a te bajod. *Magyarázza meglepően nyugodt hangon, és most már nincs akadálya annak, hogy engedjen ajkaira kiülni egy szelíd, aprócska mosolyt.* Hogyan tovább? *Kérdezi hirtelen, amelyről akár magát is meghallgathatná, ugyanis az egy dolog, hogy az utolsó pillanatban kiugrott egy süllyedő hajóból, arra viszont még nem gondolt, miképpen fogja folytatni az életét. Esetleg visszamehetne a gazdagnegyedbéli házba az ostoba kis családhoz -akikhez befészkelte magát - holmi mesével, miszerint aljas módon átverték s nemhogy a medalionját ragadták el a nyakából, de még kevéske pénzétől és az élelemtől is megfosztották az alávaló férgek, ám ha igazán őszinte szeretne magához lenni, már torkig van a bárgyú mosolygással és viselkedéssel, melyet kénytelen volt az irányukba tanúsítani eddig. Persze ettől függetlenül nem gondolja meg magát, nem hiányzik neki a biztonságának felesleges kockáztatása sem, valamire a kettő között lenne szüksége. Talán Lorew lesz a kulcs ehhez, de most, hogy a kaland nem köti már össze őket, ugyan mi okból maradna a társaságában? Felfedni magát egy partra vetett hal szánni való vergődésének hatna, s mint azt a barakkban már elgondolta, ezzel még várni fog.
Nos, egy egészen pici őszinteséget mégis csak megengedhet a férfinek, amely reményei szerint el fogja vinni őket valamilyen irányba.*
- Lorew, állj meg, kérlek... *Szólal meg újfent, épp a szegénynegyed határán, oly' távol már Arguséktól. Amennyiben a mágus hallgat rá, és nem csörtet tovább felbőszült bika módjára, folytatja a beszédet.* Az igazat megvallva... Nos... Egyáltalán semmi közöm nincsen a Csontok Urához, nem vagyok a leszármazottja, és a család sem az enyém, amelynél lakok. *Vallja be, pillantását a kínos igazság nyomán oldalra fordítva. Legalábbis ezt szeretné elhitetni a külvilággal, ám nagyobb fejtörést okoz neki a jövendőbeli válasz, amelyet a férfi jövendőbeli kérdésére fog adni, avagy hogy: akkor mégis miért akart Argusékkal menni és miért szállt ki? Persze meglehet, hogy Lorew kérdezősködés helyett kitalál valami történetet helyette, vagy egyáltalán nem is fogja érdekelni a bánata, hanem faképnél hagyja. Mondjuk ezt kétli, de bármi megtörténhet, mindenesetre a részéről egyelőre nem marad más, mint a türelmes várakozás.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.02 19:09:59
*Kilépője az elképzeltnek megfelelően drámaian csöpögősre és könnyedre sikeredik, persze a hangsúly mégis csak a hirtelenségen leledzik, elvégre nem engedheti meg magának, hogy valaki visszakozzon, netán megpróbálja rábeszélni a maradásra. Noha effajta merész elképzelések legfeljebb ízléstelenebb álmaiban valósulhatnának meg, mivel a díszes kompánia már többedik alkalommal bizonyította, jelenléte felesleges. Valahol, rothadt lelkének egy egészen elrejtett csücskében még gyermeki sértődöttséget is érez fenséges személyének figyelmen kívül hagyása végett, de igyekszik ezt elnyomni az észérvekkel, hiszen így jobban járt.
A csapat eddigi tempója láttán talán egy hónapot is eltöltenének az utazással, és látva a karavánt, még csak nem is lenne biztonságos ez az út. Ötjükért kétszáz aranyat kérni meglepően kevés, feltéve persze, ha védi bárki őket és ezek a valakik még képzettek is, nem holmi kocsmából összeverbuvált anyámasszony katonái, akik az első bokorzörrenésre hátrahagyják őket meghalni. Márpedig egy valamirevaló zsoldos többe került volna nekik, azonban hasonlót se látott a szekér környezetében. Nos, Argusék túlélése érdekében remélhetőleg csak a környéket mentek előre felderíteni. Legyinthetne, hogy ez már nem az ő problémája, valójában viszont nagyon is bosszantaná, ha efféle apróság miatt pusztulna egy ilyen ígéretes sötétmágus. Ám a reménykedés nem épp olyan fogalom, mely lépten-nyomon jellemezhetné az ezüst-szőke fúriát, szóval ha leledzik ebben a világban bármiféle mozgatórugó, mely esetleg mások imái és hite alapján egyengetnék a veszélybe készülő sorsát, akkor bizony nem Dayrián fog múlni a jólétük.
Figyelmét ráadásképpen hamar eltereli a szolgalelkű Lorew magyarázása, ugyanis szándékkal nem haladt még olyan messze, hogy ne hallhatná, mint határoz a félreállásának fényében, és ne érhetné utol, ha esetleg ösztönének hála tudná, mellette a helye.
~Szerencséd...~
Barackszín ajkaira halovány mosoly kapaszkodik fel, amely azon nyomban el is tűnik, ahogy meghallja a mágust a közelébe érni. Persze könnyedén lehetne valami teljesen ismeretlen is, kinek jelenléte annyira érdektelen volna, hogy nem pazarolná energiáját az arcizmainak rendezésére, de mivel nagyobb az esélye, hogy a szakállas érte utol, jobbnak látja elegyengetni vonásait.*
- Könnyű vagy nem könnyű... A lényegen nem változtat, méghozzá azon, hogy igazam lett. *Jegyzi meg csöndesen, majd tovább sétálva a szegénynegyed irányába, folytatja ekképpen a mondanivalóját:*
- Ennek fényében hidd el, nem mulasztottál el semmit. Persze, amennyit megismerhettem belőled, úgysem fogsz hallgatni rám, de ez már legyen a te bajod. *Magyarázza meglepően nyugodt hangon, és most már nincs akadálya annak, hogy engedjen ajkaira kiülni egy szelíd, aprócska mosolyt.* Hogyan tovább? *Kérdezi hirtelen, amelyről akár magát is meghallgathatná, ugyanis az egy dolog, hogy az utolsó pillanatban kiugrott egy süllyedő hajóból, arra viszont még nem gondolt, miképpen fogja folytatni az életét. Esetleg visszamehetne a gazdagnegyedbéli házba az ostoba kis családhoz -akikhez befészkelte magát - holmi mesével, miszerint aljas módon átverték s nemhogy a medalionját ragadták el a nyakából, de még kevéske pénzétől és az élelemtől is megfosztották az alávaló férgek, ám ha igazán őszinte szeretne magához lenni, már torkig van a bárgyú mosolygással és viselkedéssel, melyet kénytelen volt az irányukba tanúsítani eddig. Persze ettől függetlenül nem gondolja meg magát, nem hiányzik neki a biztonságának felesleges kockáztatása sem, valamire a kettő között lenne szüksége. Talán Lorew lesz a kulcs ehhez, de most, hogy a kaland nem köti már össze őket, ugyan mi okból maradna a társaságában? Felfedni magát egy partra vetett hal szánni való vergődésének hatna, s mint azt a barakkban már elgondolta, ezzel még várni fog.
Nos, egy egészen pici őszinteséget mégis csak megengedhet a férfinek, amely reményei szerint el fogja vinni őket valamilyen irányba.*
- Lorew, állj meg, kérlek... *Szólal meg újfent, épp a szegénynegyed határán, oly' távol már Arguséktól. Amennyiben a mágus hallgat rá, és nem csörtet tovább felbőszült bika módjára, folytatja a beszédet.* Az igazat megvallva... Nos... Egyáltalán semmi közöm nincsen a Csontok Urához, nem vagyok a leszármazottja, és a család sem az enyém, amelynél lakok. *Vallja be, pillantását a kínos igazság nyomán oldalra fordítva. Legalábbis ezt szeretné elhitetni a külvilággal, ám nagyobb fejtörést okoz neki a jövendőbeli válasz, amelyet a férfi jövendőbeli kérdésére fog adni, avagy hogy: akkor mégis miért akart Argusékkal menni és miért szállt ki? Persze meglehet, hogy Lorew kérdezősködés helyett kitalál valami történetet helyette, vagy egyáltalán nem is fogja érdekelni a bánata, hanem faképnél hagyja. Mondjuk ezt kétli, de bármi megtörténhet, mindenesetre a részéről egyelőre nem marad más, mint a türelmes várakozás.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.02 19:09:59
6137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:41:30
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:41:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Nagyon hosszúnak tűnik ez a nap, pedig órái ennek sem voltak számosabbak, mint akármelyik másiké. Fáradtnak érzi magát, pedig ennyi lovaglás korábban meg sem kottyant neki. Hogy ez a sebesülése miatt van-e így vagy valami más az oka, azt nem tudná igazán megmondani. Egy biztos: beszédes kedve a nap további részére elillant. Nem is hinné, hogy túl soká nyújtják még a ma határait. Visszaérnek a Pegazushoz, elrendezik a hátasokat, talán megvacsorázzák a visszahozott étel maradékát, s a többi a pihenésé. Ma éjjel a fakóvérűnek se kell aggódnia amiatt, hogy Kharasshi háborgatja. Pihennie kell végre, hogy visszanyerje az erejét, így akármennyire csábító is a gondolat - rossz kedv ide vagy oda -, a hím ezúttal nagyon is komolyan vett önmérsékletet tanúsít.*
*Nagyon hosszúnak tűnik ez a nap, pedig órái ennek sem voltak számosabbak, mint akármelyik másiké. Fáradtnak érzi magát, pedig ennyi lovaglás korábban meg sem kottyant neki. Hogy ez a sebesülése miatt van-e így vagy valami más az oka, azt nem tudná igazán megmondani. Egy biztos: beszédes kedve a nap további részére elillant. Nem is hinné, hogy túl soká nyújtják még a ma határait. Visszaérnek a Pegazushoz, elrendezik a hátasokat, talán megvacsorázzák a visszahozott étel maradékát, s a többi a pihenésé. Ma éjjel a fakóvérűnek se kell aggódnia amiatt, hogy Kharasshi háborgatja. Pihennie kell végre, hogy visszanyerje az erejét, így akármennyire csábító is a gondolat - rossz kedv ide vagy oda -, a hím ezúttal nagyon is komolyan vett önmérsékletet tanúsít.*
6136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 14:56:40
Üzenet elküldve: 2015-08-02 14:56:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*És máris a főtérre ér. Nincsen sok cucca, nincsen igazából semmije azon kívül, amit éppen visel, úgyhogy nyugodt szívvel áll tovább egy időre a városból a karavánpihenőbe. Keres valami szekeret, ahol csak kocsihajtó van, megvárja míg elindul, majd mikor a kocsihajtó már csak előre figyel, gyorsan utánaszalad, és felpattan a hátuljára. Elbújik két láda közé, majd türelmesen vár. Akkora pofája azért nincsen, hogy elkezdje felfeszegetni a ládákat, hogy mi van bennük, de nem is lenne ajánlatos, hisz nem nézte meg, hogy a kocsihajtó milyen egyén. Akik egyedül visznek szekeret, azok általában tudnak kardot is forgatni - vagy csak bolondok. Bolondokkal sem akar társalogni, és a fejét is a helyén szeretné tudni még legalább egy kis ideig.*
6135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:05:20
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:05:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezett, esteledik, az idő olyan 8-9 óra körül jár, félhomály van már, de amikor meglátja, csak ámul, bámul, a szökőkutat nézi, amely oly csodálatos, hogy a szeme káprázik tőle, s az utat mely oly sötét, s mocskos, sosem látott ehhez foghatót, mint ég s föld. Remélni meri csak, hogy ennél már csak jobb lehet, bárhol járt, nem látott még ehhez hasonlót semerre. ~ Ettől a sok meglepetéstől egészen megszomjaztam, keresnem kell egy fogadót. ~ S ekkor véletlenül megpillant egy durván kifaragott táblát, amelyen az áll: Pegazus fogadó. Gondol egyet, s bemegy. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 21:12:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 21:12:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
6134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:47:44
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:47:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Távol még a hajnal//
//Dwartak, Turwal//
*A tervek szerint a két óriás fivér egyszerre érte volna el a várost, s indult volna a kovácshoz, azonban út közben külön kellett válniuk, így a szőke végül egyedül baktat be a városba méretes lova hátán.
Mivel így nem akarja intézni a páncélt - Turwal kihagyása nem lenne sem okos, sem fair húzás - így úgy dönt utána jár annak a helynek amiről hallottak. A megbeszéltek szerint a vörös ott fogja keresni ha végzett a rituáléval. Ennek megfelelően, miután lovát megitatta a szökőkút vizéből, s egy kissé lemosta arcáról a port meg is indul az említett irányba.
Nem száll le az igásló nyergéből, így még inkább kitűnik a tömegből, de ez most egy fikarcnyit sem izgatja. Jelenleg legkevésbé azzal törődik hogy hányan bámulják meg a majd három és fél méteres monstrumot, mely egy másik monstrum hátán zötykölődik.*
~ Krolm verné meg ezt a helyet hogy ilyen sokan vagytok...~
//Dwartak, Turwal//
*A tervek szerint a két óriás fivér egyszerre érte volna el a várost, s indult volna a kovácshoz, azonban út közben külön kellett válniuk, így a szőke végül egyedül baktat be a városba méretes lova hátán.
Mivel így nem akarja intézni a páncélt - Turwal kihagyása nem lenne sem okos, sem fair húzás - így úgy dönt utána jár annak a helynek amiről hallottak. A megbeszéltek szerint a vörös ott fogja keresni ha végzett a rituáléval. Ennek megfelelően, miután lovát megitatta a szökőkút vizéből, s egy kissé lemosta arcáról a port meg is indul az említett irányba.
Nem száll le az igásló nyergéből, így még inkább kitűnik a tömegből, de ez most egy fikarcnyit sem izgatja. Jelenleg legkevésbé azzal törődik hogy hányan bámulják meg a majd három és fél méteres monstrumot, mely egy másik monstrum hátán zötykölődik.*
~ Krolm verné meg ezt a helyet hogy ilyen sokan vagytok...~
6133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-31 11:22:15
Üzenet elküldve: 2015-07-31 11:22:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés//
*Yannx kilép a Pegazus fogadó hatalmas faajtaján. Nagyon jó érzés tölti el, mivel végre érzi a természet jelenlétét, a szellőt, az illatot. Viszont ismét zsúfolt a főtér így hát próbája, minél gyorsabban átverekedni magát a tömegen ez nem is olyan nehéz, mint ahogy az elsőre tűnik. Ahogy meglátja valaki valamilyen szinten elhúzódik hiszen nem éppen egy közkedvelt a faja. ~Zsúfolt egy hely ez. Na! Valami gazdagenegyedet kell keresnem. Szerintem az lesz az.~ Kilép a főtérről és belép a gazdagnegyedbe. *
*Yannx kilép a Pegazus fogadó hatalmas faajtaján. Nagyon jó érzés tölti el, mivel végre érzi a természet jelenlétét, a szellőt, az illatot. Viszont ismét zsúfolt a főtér így hát próbája, minél gyorsabban átverekedni magát a tömegen ez nem is olyan nehéz, mint ahogy az elsőre tűnik. Ahogy meglátja valaki valamilyen szinten elhúzódik hiszen nem éppen egy közkedvelt a faja. ~Zsúfolt egy hely ez. Na! Valami gazdagenegyedet kell keresnem. Szerintem az lesz az.~ Kilép a főtérről és belép a gazdagnegyedbe. *
6132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-31 07:45:21
Üzenet elküldve: 2015-07-31 07:45:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vándor megérkezése//
*Yannx megérkezik Arthenior főterére. Óriási hömpölygő tömeg van a főtéren.* ~ Fáradt vagyok és utálom a tömeget, megrémít. Egyáltalán, hogyan fér el ennyi ember egy helyen? Mi, akik barlangokban éltünk sem voltunk ilyen szűkösen. Na jó, aludnom kell valahol. ~ *Yannx körülnéz, de a nagy tömeg miatt nem lát semmilyen fogadó feliratot, csak házakat. Elkezd feléjük sétálni, vagyis inkább tolakodni. Szinte minden pillanatban nekimegy valakinek, ő meg csak hajtogatja a szokásos bocsánatot. Egyszer csak eléri az első házat. Hatalmas épület, kőből való. A faajtón ott lengedezik a szívét megmelengető kis tábla: Pegazus fogadó. Belép az ajtón.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.31 12:08:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Yannx megérkezik Arthenior főterére. Óriási hömpölygő tömeg van a főtéren.* ~ Fáradt vagyok és utálom a tömeget, megrémít. Egyáltalán, hogyan fér el ennyi ember egy helyen? Mi, akik barlangokban éltünk sem voltunk ilyen szűkösen. Na jó, aludnom kell valahol. ~ *Yannx körülnéz, de a nagy tömeg miatt nem lát semmilyen fogadó feliratot, csak házakat. Elkezd feléjük sétálni, vagyis inkább tolakodni. Szinte minden pillanatban nekimegy valakinek, ő meg csak hajtogatja a szokásos bocsánatot. Egyszer csak eléri az első házat. Hatalmas épület, kőből való. A faajtón ott lengedezik a szívét megmelengető kis tábla: Pegazus fogadó. Belép az ajtón.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.31 12:08:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
6131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:28:09
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:28:09
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nos igen, Argus megütközik a ráaggatott név hallatán, habár Lorew oly rég óta nevezi már gondolataiban Vasülepnek, hogy eleinte fel sem fogja, miért történik mindez. Ráadásul nem is Vasülepűt mondott, az olyan rosszul hangzik, mégis ki akarná, hogy így szólítsák? A szerzetes nem sajnálta az időt és az energiát, hogy sokkal hangzatosabb nevet aggasson a mágusra, így azért igencsak sértőnek érzi, hogy amaz ennyire semmibe veszi az erőlködését. Semmi hálálkodó szó, hogy milyen nagyszerű új nevet talált neki, hogy vajon mennyi elvesztegetett idő volt, míg gondolatban annyit szidalmazta a férfit, hogy ez a név megjelent a fejében... Jó, hát végül is nem lehet mindenki olyan illemtudó, mint Lorew.*
- Nem, dehogy, nem Vasülepű. Vasülep *javítja ki, viszont fejét ingatva hozzáteszi* De rendben, ahogy óhajtod, Argus.
*Nem mintha ezt a nevet olyan nehéz lenne összehozni az ember alfelével. Legközelebb majd észrevétlenül Fargusnak hívja, és kész, probléma megoldva. Miért kéne neki mindig szembemenni a szabályokkal? Nem rossz ember ő... Sokkal viccesebb helyzetbe torkollik, amikor amaz kijelenti, hogy bizony nem csalás és nem ámítás, úgy tervezi nem-vas ülepét a szakérre felrakni, hogy egyetlen arannyal sem kíván ezzel párhuzamosan hozzájárulni az útiköltséghez. Micsoda rettenetes ember ő! Nem mintha szerzetes lévén olyan piszkosul nagy vagyont őrizgetne a zsebeiben, mint mondjuk Elenith, aki az ujjaiból termeli a pénzt, a többi nemeshez hasonlóan.*
- Hiába, én egy démon vagyok *jegyzi meg szemforgatva, miközben a szekérhez sétál* De egészen a szekérig gyalog megyek, ha ez megnyugtatja.
*De nem, természetesen a ricsajnak akkor sem lehet vége, hogy nagy nehézségek árán felkínlódta magát az utazási alkalmatosságra (igen, ő elsőként, aki nem sietett sehová korábban). Tény, a templomban nagyon vacakul leplezték a tevékenységüket, így bizonyára nyilvános, cseppet sem titkos küldetésről van szó, ez tiszta szerencse, ugyanis az elfelejtett nevű hölgy rikácsolására talán már a fél főtér idefigyel. Ha Achrad itt van valahol, el sem tévesztheti őket... Jó riadókürt lenne ebből a nőből, az már biztos. De még egy olyan óriáskürtöt is könnyedén helyettesíthetne, amivel a hajóknak szokás jelezni, ha túl ködös az idő.*
- De csúnya éles hangja van *jegyzi meg teljesen közömbösen, nem bántón, ez még csak a sima tanulság rovat volt a szavaiban, nála egészen másképp néz ki egy bántás, ám mellőzi őket, mivel mégis csak egy szerzetes volna a templomból* Sajnos minket szerzeteseket nem vet fel a pénz, persze rám is bízhatják a maradék száz arany kifizetését, de garantálhatom, hogy annak ott tényleg verekedés lesz a vége. De nem szégyellem magam, amíg nem adtam bele kevesebbet, mint ön, kedves... *igen, jó lenne tudni a nevét. Valami S betűs volt, ez egészen biztos* hölgy. Ha pedig élete törésén túljutott, akár követhetné is a példámat, vagy esetleg maradhat, és jöhet ön gyalog. Még talán hamarabb is érne oda, ezt nem tagadom...
*Elvégre amennyi időt képes a társaság elvesztegetni felesleges dolgokra (és a felesleges dolgok még csak nem is Hemitar imáját takarják, ez a legrosszabb, hiszen a többi pótcselekvés között az még teljesen értelmesnek, sőt, szinte hasznosnak mondható), ha repülne a szekér sem érnének oda ebben az emberöltőben a céljukhoz. Persze Lorew éppenséggel ráér, őt senki nem várja haza, Fargusnak meg Hemitarnak is templomféle otthona lehet, az S hölgnek aligha akadnak bárkik, akik elviselik, ha sokszor csinál a kukacból wargot, egyedül Elenithről tudja elképzelni, hogy valamiféle családja legyen. Ó igen, a Csontok Ura, mint felmenő, az is jó család lehet... Nem, igazság szerint sikerült szinte olyan társaságot találnia, ahol ő a legkevésbé ráérős, holott korábban azt is képtelenségnek tartotta, hogy egy ilyen személy létezik. Vasülep nem kívánja dühösen lerángatni a szekérről, hogy fizesse ki az útiköltség egy részét, helyette inkább azzal vádolja Lorewet, hogy fél az ismeretlentől.*
- Hogyne... rettegek *jegyzi meg unottan, miközben azzal szórakozik, hogy a szakállát az ujja köré csavarja, majd átveszi a következő ujjára a csomót, és így tovább. Mondjuk vigyázni kell, nehogy egy óvatlan, vagy hirtelen mozdulat miatt néhány szálat kitépjen. Közben hallgatja a fejleményeket, Argus beszédét, hogy Elenith kiszáll az egészből, meg persze hogy...*
- Hogymi? *két szakállszál távozik fájdalmas reccsenéssel a másvilágra, mikor Lorew magához tér, és kirántja ujjait arcszőrzetéből. Elenith távozik? Ő meg egyedül maradna három (talán négy) olyannal, akik fel akarják áldozni. Persze odavan Vasülepért, de egyszer minden barátságnak vége lesz... Végighallgatja a hölgy monológját, és sebes bólogatással konstatálja amikor amaz elérkezik a lényegi részhez. Tudta, annyira tudta...*
- Sonetha... *dörmögi maga elé* Tudtam hogy S betűvel kezdődik.
*Mikor pedig a nő mindenkinek kioszt valamit, csak épp neki nem, majd pedig távozni készül (mi több, távozik is), az végleges indokot szolgáltat neki is az odébbállás mellett. Eddig tartott a "meg kell ismernem a családom múltját", és a "mindketten túl fogjuk élni". Hát végtére is így valóban túlélik, menekülnek, mint a gyengék... Hát hiába, egy wegtoreni mester bölcsessége szerint szégyen a futás, de csapjon villám a wargba, amelyik kerget. Pedig ő igazán kíváncsi lett volna arra a bizonyos Csontok Urára, de azért egyedül nem fogja emiatt kockáztatni az életét. Legalább olyan lassan, és precízen lekászálódik a szekérről, ahogy feljutott, és megjegyzi:*
- Nos, egy élmény volt *biccent Argus felé* De mégiscsak igaza van, túl sok... ismeretlen, meg amiket még mondott, igazából a végére már nem figyeltem. A szakállammal játszottam *vallja be, miközben végigsimít az említett területen* Azért jó utat önöknek, járjanak szerencsével!
*Végtére is ha sietnek, akkor talán Hemitar még megéri, hogy odaérjenek. Nem jegyzi meg, hogyha a jövőben áldozatra lenne szükségük, akkor van egy csomó ostoba a templomban, akit ki nem állhat, az Őrültmágus rend szerezze csak meg önerőből az alapanyagot, ha már nem visszakoztak attól, hogy Lorewet kíséreljék meg feláldozni. Eztán pedig egyszerűen elindul a templom felé, ha netán közben összefutna Elenithtel, akkor kifejti neki a korábbi gondolatait, enyhén morcos hangnemben:*
- Persze, így könnyű ígérgetni, hogy túléljük. Ennyi erővel a barakkból rögtön mehettem volna a templomba. Lehet éppen most mulasztom el az egyetlen, és legnagyobb lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljek a felsőbbrendű erővel, amely irányít. Pusztán gyávaságból... de hát egyedül öngyilkosság lenne ezek mellett *dühe már-már inkább csalódottságba fordul át, hiszen lehetséges, hogy tényleg egy komoly lehetőséget mulaszt el pusztán önnön gyengeségéből. Legjobb lesz, ha visszamegy a templomba, és néhány napig az egyik fal tövében kesereg a sorsán.*
*Nos igen, Argus megütközik a ráaggatott név hallatán, habár Lorew oly rég óta nevezi már gondolataiban Vasülepnek, hogy eleinte fel sem fogja, miért történik mindez. Ráadásul nem is Vasülepűt mondott, az olyan rosszul hangzik, mégis ki akarná, hogy így szólítsák? A szerzetes nem sajnálta az időt és az energiát, hogy sokkal hangzatosabb nevet aggasson a mágusra, így azért igencsak sértőnek érzi, hogy amaz ennyire semmibe veszi az erőlködését. Semmi hálálkodó szó, hogy milyen nagyszerű új nevet talált neki, hogy vajon mennyi elvesztegetett idő volt, míg gondolatban annyit szidalmazta a férfit, hogy ez a név megjelent a fejében... Jó, hát végül is nem lehet mindenki olyan illemtudó, mint Lorew.*
- Nem, dehogy, nem Vasülepű. Vasülep *javítja ki, viszont fejét ingatva hozzáteszi* De rendben, ahogy óhajtod, Argus.
*Nem mintha ezt a nevet olyan nehéz lenne összehozni az ember alfelével. Legközelebb majd észrevétlenül Fargusnak hívja, és kész, probléma megoldva. Miért kéne neki mindig szembemenni a szabályokkal? Nem rossz ember ő... Sokkal viccesebb helyzetbe torkollik, amikor amaz kijelenti, hogy bizony nem csalás és nem ámítás, úgy tervezi nem-vas ülepét a szakérre felrakni, hogy egyetlen arannyal sem kíván ezzel párhuzamosan hozzájárulni az útiköltséghez. Micsoda rettenetes ember ő! Nem mintha szerzetes lévén olyan piszkosul nagy vagyont őrizgetne a zsebeiben, mint mondjuk Elenith, aki az ujjaiból termeli a pénzt, a többi nemeshez hasonlóan.*
- Hiába, én egy démon vagyok *jegyzi meg szemforgatva, miközben a szekérhez sétál* De egészen a szekérig gyalog megyek, ha ez megnyugtatja.
*De nem, természetesen a ricsajnak akkor sem lehet vége, hogy nagy nehézségek árán felkínlódta magát az utazási alkalmatosságra (igen, ő elsőként, aki nem sietett sehová korábban). Tény, a templomban nagyon vacakul leplezték a tevékenységüket, így bizonyára nyilvános, cseppet sem titkos küldetésről van szó, ez tiszta szerencse, ugyanis az elfelejtett nevű hölgy rikácsolására talán már a fél főtér idefigyel. Ha Achrad itt van valahol, el sem tévesztheti őket... Jó riadókürt lenne ebből a nőből, az már biztos. De még egy olyan óriáskürtöt is könnyedén helyettesíthetne, amivel a hajóknak szokás jelezni, ha túl ködös az idő.*
- De csúnya éles hangja van *jegyzi meg teljesen közömbösen, nem bántón, ez még csak a sima tanulság rovat volt a szavaiban, nála egészen másképp néz ki egy bántás, ám mellőzi őket, mivel mégis csak egy szerzetes volna a templomból* Sajnos minket szerzeteseket nem vet fel a pénz, persze rám is bízhatják a maradék száz arany kifizetését, de garantálhatom, hogy annak ott tényleg verekedés lesz a vége. De nem szégyellem magam, amíg nem adtam bele kevesebbet, mint ön, kedves... *igen, jó lenne tudni a nevét. Valami S betűs volt, ez egészen biztos* hölgy. Ha pedig élete törésén túljutott, akár követhetné is a példámat, vagy esetleg maradhat, és jöhet ön gyalog. Még talán hamarabb is érne oda, ezt nem tagadom...
*Elvégre amennyi időt képes a társaság elvesztegetni felesleges dolgokra (és a felesleges dolgok még csak nem is Hemitar imáját takarják, ez a legrosszabb, hiszen a többi pótcselekvés között az még teljesen értelmesnek, sőt, szinte hasznosnak mondható), ha repülne a szekér sem érnének oda ebben az emberöltőben a céljukhoz. Persze Lorew éppenséggel ráér, őt senki nem várja haza, Fargusnak meg Hemitarnak is templomféle otthona lehet, az S hölgnek aligha akadnak bárkik, akik elviselik, ha sokszor csinál a kukacból wargot, egyedül Elenithről tudja elképzelni, hogy valamiféle családja legyen. Ó igen, a Csontok Ura, mint felmenő, az is jó család lehet... Nem, igazság szerint sikerült szinte olyan társaságot találnia, ahol ő a legkevésbé ráérős, holott korábban azt is képtelenségnek tartotta, hogy egy ilyen személy létezik. Vasülep nem kívánja dühösen lerángatni a szekérről, hogy fizesse ki az útiköltség egy részét, helyette inkább azzal vádolja Lorewet, hogy fél az ismeretlentől.*
- Hogyne... rettegek *jegyzi meg unottan, miközben azzal szórakozik, hogy a szakállát az ujja köré csavarja, majd átveszi a következő ujjára a csomót, és így tovább. Mondjuk vigyázni kell, nehogy egy óvatlan, vagy hirtelen mozdulat miatt néhány szálat kitépjen. Közben hallgatja a fejleményeket, Argus beszédét, hogy Elenith kiszáll az egészből, meg persze hogy...*
- Hogymi? *két szakállszál távozik fájdalmas reccsenéssel a másvilágra, mikor Lorew magához tér, és kirántja ujjait arcszőrzetéből. Elenith távozik? Ő meg egyedül maradna három (talán négy) olyannal, akik fel akarják áldozni. Persze odavan Vasülepért, de egyszer minden barátságnak vége lesz... Végighallgatja a hölgy monológját, és sebes bólogatással konstatálja amikor amaz elérkezik a lényegi részhez. Tudta, annyira tudta...*
- Sonetha... *dörmögi maga elé* Tudtam hogy S betűvel kezdődik.
*Mikor pedig a nő mindenkinek kioszt valamit, csak épp neki nem, majd pedig távozni készül (mi több, távozik is), az végleges indokot szolgáltat neki is az odébbállás mellett. Eddig tartott a "meg kell ismernem a családom múltját", és a "mindketten túl fogjuk élni". Hát végtére is így valóban túlélik, menekülnek, mint a gyengék... Hát hiába, egy wegtoreni mester bölcsessége szerint szégyen a futás, de csapjon villám a wargba, amelyik kerget. Pedig ő igazán kíváncsi lett volna arra a bizonyos Csontok Urára, de azért egyedül nem fogja emiatt kockáztatni az életét. Legalább olyan lassan, és precízen lekászálódik a szekérről, ahogy feljutott, és megjegyzi:*
- Nos, egy élmény volt *biccent Argus felé* De mégiscsak igaza van, túl sok... ismeretlen, meg amiket még mondott, igazából a végére már nem figyeltem. A szakállammal játszottam *vallja be, miközben végigsimít az említett területen* Azért jó utat önöknek, járjanak szerencsével!
*Végtére is ha sietnek, akkor talán Hemitar még megéri, hogy odaérjenek. Nem jegyzi meg, hogyha a jövőben áldozatra lenne szükségük, akkor van egy csomó ostoba a templomban, akit ki nem állhat, az Őrültmágus rend szerezze csak meg önerőből az alapanyagot, ha már nem visszakoztak attól, hogy Lorewet kíséreljék meg feláldozni. Eztán pedig egyszerűen elindul a templom felé, ha netán közben összefutna Elenithtel, akkor kifejti neki a korábbi gondolatait, enyhén morcos hangnemben:*
- Persze, így könnyű ígérgetni, hogy túléljük. Ennyi erővel a barakkból rögtön mehettem volna a templomba. Lehet éppen most mulasztom el az egyetlen, és legnagyobb lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljek a felsőbbrendű erővel, amely irányít. Pusztán gyávaságból... de hát egyedül öngyilkosság lenne ezek mellett *dühe már-már inkább csalódottságba fordul át, hiszen lehetséges, hogy tényleg egy komoly lehetőséget mulaszt el pusztán önnön gyengeségéből. Legjobb lesz, ha visszamegy a templomba, és néhány napig az egyik fal tövében kesereg a sorsán.*
6130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:33:07
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:33:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nem bánja meg, hogy helyt adott Lorew véleményének az elmúlás körött keringő témájukat illetően, ugyanis a vártnak megfelelő, szórakoztató választ fogalmaz meg a mágus. Gondolkodásuk sok ponton egyezik, még ha a másik nem is több, mint egy koszos kis pondró a lény szemeiben, azonban örömmel veszi, hogy a világukat legfőbb mozgató erőről épp olyan vélekedésben leledzik, mint az ezüst-szőke fúria maga. Az évszázadokkal ezelőtt vallott hiteket felváltotta a mágia s a tudomány, melyet holmi felvilágosodásnak csúfolnak a népek, ám nem történt több, minthogy a mágia szemfényvesztése mögé rejtették a korábbi parasztvakítást is.
Ami azt illeti, még vissza óhajt térni a későbbiekben a témára, de minek okán pillanatokon belül megérkeznek a főtérre, hogy csatlakozzanak a feszültségben nem hiányos társasághoz, már nem sző bonyodalmasabb gondolatmeneteket.
És hát a mágusok megint nem hazudtolják meg magukat, bár lehetne úgy is fogalmazni, hogy a férfiak, ugyanis rajta meg Sotheenán kívül mindenki belemegy a nyilvánvalóan felesleges vitába Argus önmagasztaló, merész kijelentéseinek nyomán. Nem mintha Dayriát különösképpen zavarná a környezetében uralkodó káosz és marakodás, a pillanatnyi dühe hamarost oszlásnak indul, helyébe pedig elégedettség férkőzik, amint az önmagukból fakadó bizonytalanság vagy szimplán a másik iránt érzett ellenszenv egymás torkának irányítja őket. Az egyedüli gond, hogyha így haladnak, még a megérkezésük előtt széttépik egymást, ami egyéb esetben a kedvére tenne, jelen körülmények tekintetében azonban hátráltatná a tervét, ha csak nem ásná alá teljesen.
~Járj nyitottabb szemmel, amelyik kutya ugat, az nem harap. Viszont hasznos.~
Intézi az Éji Démonhoz mosollyal fűszerezett gondolatait, már ami a halál listájuk sorrendjét illeti. Ha igazán választania kellene, a szegény papnövendékkel kezdené szíve szerint, mert a társaságban ő az egyedüli kinek lelkén olybá tűnik, hogy semmiféle mocsok nem tapad meg. Argus lenne a második, hiszen veszélyessé válhat rájuk nézve a bensőjéből előtörekedni kívánó sötétség, míg Lorew... Ő egy üde pont a szürke halandók sokaságában, persze effajta meglátását nem kívánná Sotheena orrára kötni, jól ismeri testvérkéinek csőlátó gondolkodását, avagy, hogy mindent és mindenkit utálnak magukon kívül, éppen ezért halnak túl korai halált, vagy keserednek meg teljesen ebben a világban, ahelyett, hogy kiaknáznák a megannyi lehetőséget, mit egy effajta létsík nyújthat. Nos, az ő bajuk, ő inkább a kihasználás és szórakozás mellett teszi le a voksát.
Ennek okán nem is segít többet fajtársának, már ami Hemitart és a befűzését illeti, tanulja csak meg észrevenni a lehetőségeit, hát még megragadni őket. Meglehet, hogy Dayria a többi démoni lélekkel szemben meglepően nagy együttműködést tud tanúsítani, de attól még nem válik tyúkanyóvá, aki türelemmel egyengeti kevésbé világlátott és furfangos társainak útját. Szerencsére ez esetben sem kell közbelépnie, a cseresznyeszín ajkú ügyesen megoldja a másik bizalmához való fészkelődést, s az ezt követő kirohanása is a kedvére válik.
Vet egy pillantást Lorewre, aki vélhetően teljes közönnyel fogja lereagálni Sotheena kifakadását, majd a nő dühének következő áldozatára fordítja kristályosan tiszta lélektükreit, vagyis Argusra. Mindennemű elgondolásával ellentétben a varázstudó nem kel a védelmére, sőt, mintha jelen sem lenne, egy árva pillantással sem adózik lényének, s ez a tény kezdi igazán zavarni, ugyanis nem ez az első alkalom. Körülbelül a templomban történtek óta viseltetik ekképpen az irányában, a minduntalan törekedést pedig átkosnak véli, eddigi próbálkozásai is halva fogantak, szóval át kell gondolnia ezt az egész helyzetet.
A földmágus láthatóan a kárhozat útjára lépett, az ő közreműködése nélkül is biztos benne, hogy létre fog jönni az átalakulása, sőt, egy ideje úgy érzi, inkább csak zavarná a jelenléte, pedig egy ilyen ígéretes lelket igazán nem szeretne veszni hagyni. Tán jobban jár, ha kiteljesedésekor keresi meg újfent, tökéletesítve jellemét és gonoszságát.
Már csak az a kérdés, Hemitar milyen behatással bír a Vaslábúra, s Sotheena miképpen fog reagálni az esetleges kilépésére? Ideális helyzetben az Éji Démon a csapattal tart, és kitapasztalja, milyen mások gondolatainak és érzéseinek manipulálása, kényére formálása, de ha mindez nem lenne számára kielégítő, szerény véleménye szerint nem itt fog roskadni a poros Artheniorban, hogy rágódjon az elszalasztott lehetőségen. Szóval miatta végül is nem aggódik, csupán reméli, hogy jó szórakozásban lesz része az éj-fekete hajúnak, és sikerrel fog járni a papnövendék megfertőzésében. Ha így történne, Dayria bizonyosan elégedett lenne, többet nem is vágyna.*
- Igazat beszéltek, ez az út megannyi veszéllyel jár... Mágusok, eltökélt fegyverforgatók, csupán az én jelenlétem hasztalan. Holmi szóbeszédekkel ti is találkozhattok, tudomásom pedig nincs több az ősömről. Nem kívánom, hogy az én életemet is féltsétek, netán hátráltasson benneteket, tehát minden jó kívánságom a tiétek. Hemitar, kérlek, fogadd el az élelmet, amit magammal kívántam volna vinni, a kardot pedig forgasd bátorsággal. *Mosolyog a fiúra, aki ha nem ellenkezik, megkapja Dayriától az ellátmányt, illetve még 50 arany is üti Rigolhand Hemitar markát
, mintegy útravalóként a karavánhoz. Eztán Argushoz fordul, mielőtt még az a szekérre mászhatna. Közelebb is lép hozzá, hogy szavainak csupán ketten lehessenek tanúi.*
- Vigyázz magadra... S ne késlekedj felkeresni, ha visszatértetek. *Suttogja, miközben nyakából leoldja az aranyozott, méretes szemfog medált, és a férfi kezébe nyomja, ha tetszik annak, ha nem.* Talán hasznodra lehet az utadon. *Teszi hozzá, majd hacsak nem ellenkezik a mágus, elhint az ajkaira egy aprócska, gyöngéd csókot.
Végezetül Sotheenára pillant.*
- Sonetha előtt ismeretes minden a családomról, amit én is tudok, hasznotokra fog válni. Kérlek, vigyázz a mágus urakra. *Mosolyog az Éji Démonra, persze nem hagyja útravaló nélkül, még a végén kétségbeesne és dühében hátrahagyna csapot-papot. Nem mintha a tudás birtokában nem tehetné meg ugyanezt.
~Ha kérdeznek, regélj csontokról és tébolyodott mágusokról. A Csontok Urának nevét nem kell tudnod, csupán azt, hogy különböző az enyémtől, a Dharemontól, mivel megváltoztattuk. Nyilván ez is mind kitaláció. Jó szórakozást.~
Csendül fel a fajtárs fejében sejtelmes, mosolygó hangja, mely kivételesen nem csöpög gúnytól és kárörvendéstől.
Amennyiben nem állítja meg senki, Lorew felé is biccent egyet, majd elindul vissza a város szívébe, tűnődve, hogy amíg a jómadarak távol leledzenek, mivel üsse el az idejét. Titkon azért reméli, hogy a szolgalelkű férfi követni fogja, paranoid tévképzetei végett vagy egyéb elgondolásból, neki mindegy, csak szórakoztassa valaki.*
*Nem bánja meg, hogy helyt adott Lorew véleményének az elmúlás körött keringő témájukat illetően, ugyanis a vártnak megfelelő, szórakoztató választ fogalmaz meg a mágus. Gondolkodásuk sok ponton egyezik, még ha a másik nem is több, mint egy koszos kis pondró a lény szemeiben, azonban örömmel veszi, hogy a világukat legfőbb mozgató erőről épp olyan vélekedésben leledzik, mint az ezüst-szőke fúria maga. Az évszázadokkal ezelőtt vallott hiteket felváltotta a mágia s a tudomány, melyet holmi felvilágosodásnak csúfolnak a népek, ám nem történt több, minthogy a mágia szemfényvesztése mögé rejtették a korábbi parasztvakítást is.
Ami azt illeti, még vissza óhajt térni a későbbiekben a témára, de minek okán pillanatokon belül megérkeznek a főtérre, hogy csatlakozzanak a feszültségben nem hiányos társasághoz, már nem sző bonyodalmasabb gondolatmeneteket.
És hát a mágusok megint nem hazudtolják meg magukat, bár lehetne úgy is fogalmazni, hogy a férfiak, ugyanis rajta meg Sotheenán kívül mindenki belemegy a nyilvánvalóan felesleges vitába Argus önmagasztaló, merész kijelentéseinek nyomán. Nem mintha Dayriát különösképpen zavarná a környezetében uralkodó káosz és marakodás, a pillanatnyi dühe hamarost oszlásnak indul, helyébe pedig elégedettség férkőzik, amint az önmagukból fakadó bizonytalanság vagy szimplán a másik iránt érzett ellenszenv egymás torkának irányítja őket. Az egyedüli gond, hogyha így haladnak, még a megérkezésük előtt széttépik egymást, ami egyéb esetben a kedvére tenne, jelen körülmények tekintetében azonban hátráltatná a tervét, ha csak nem ásná alá teljesen.
~Járj nyitottabb szemmel, amelyik kutya ugat, az nem harap. Viszont hasznos.~
Intézi az Éji Démonhoz mosollyal fűszerezett gondolatait, már ami a halál listájuk sorrendjét illeti. Ha igazán választania kellene, a szegény papnövendékkel kezdené szíve szerint, mert a társaságban ő az egyedüli kinek lelkén olybá tűnik, hogy semmiféle mocsok nem tapad meg. Argus lenne a második, hiszen veszélyessé válhat rájuk nézve a bensőjéből előtörekedni kívánó sötétség, míg Lorew... Ő egy üde pont a szürke halandók sokaságában, persze effajta meglátását nem kívánná Sotheena orrára kötni, jól ismeri testvérkéinek csőlátó gondolkodását, avagy, hogy mindent és mindenkit utálnak magukon kívül, éppen ezért halnak túl korai halált, vagy keserednek meg teljesen ebben a világban, ahelyett, hogy kiaknáznák a megannyi lehetőséget, mit egy effajta létsík nyújthat. Nos, az ő bajuk, ő inkább a kihasználás és szórakozás mellett teszi le a voksát.
Ennek okán nem is segít többet fajtársának, már ami Hemitart és a befűzését illeti, tanulja csak meg észrevenni a lehetőségeit, hát még megragadni őket. Meglehet, hogy Dayria a többi démoni lélekkel szemben meglepően nagy együttműködést tud tanúsítani, de attól még nem válik tyúkanyóvá, aki türelemmel egyengeti kevésbé világlátott és furfangos társainak útját. Szerencsére ez esetben sem kell közbelépnie, a cseresznyeszín ajkú ügyesen megoldja a másik bizalmához való fészkelődést, s az ezt követő kirohanása is a kedvére válik.
Vet egy pillantást Lorewre, aki vélhetően teljes közönnyel fogja lereagálni Sotheena kifakadását, majd a nő dühének következő áldozatára fordítja kristályosan tiszta lélektükreit, vagyis Argusra. Mindennemű elgondolásával ellentétben a varázstudó nem kel a védelmére, sőt, mintha jelen sem lenne, egy árva pillantással sem adózik lényének, s ez a tény kezdi igazán zavarni, ugyanis nem ez az első alkalom. Körülbelül a templomban történtek óta viseltetik ekképpen az irányában, a minduntalan törekedést pedig átkosnak véli, eddigi próbálkozásai is halva fogantak, szóval át kell gondolnia ezt az egész helyzetet.
A földmágus láthatóan a kárhozat útjára lépett, az ő közreműködése nélkül is biztos benne, hogy létre fog jönni az átalakulása, sőt, egy ideje úgy érzi, inkább csak zavarná a jelenléte, pedig egy ilyen ígéretes lelket igazán nem szeretne veszni hagyni. Tán jobban jár, ha kiteljesedésekor keresi meg újfent, tökéletesítve jellemét és gonoszságát.
Már csak az a kérdés, Hemitar milyen behatással bír a Vaslábúra, s Sotheena miképpen fog reagálni az esetleges kilépésére? Ideális helyzetben az Éji Démon a csapattal tart, és kitapasztalja, milyen mások gondolatainak és érzéseinek manipulálása, kényére formálása, de ha mindez nem lenne számára kielégítő, szerény véleménye szerint nem itt fog roskadni a poros Artheniorban, hogy rágódjon az elszalasztott lehetőségen. Szóval miatta végül is nem aggódik, csupán reméli, hogy jó szórakozásban lesz része az éj-fekete hajúnak, és sikerrel fog járni a papnövendék megfertőzésében. Ha így történne, Dayria bizonyosan elégedett lenne, többet nem is vágyna.*
- Igazat beszéltek, ez az út megannyi veszéllyel jár... Mágusok, eltökélt fegyverforgatók, csupán az én jelenlétem hasztalan. Holmi szóbeszédekkel ti is találkozhattok, tudomásom pedig nincs több az ősömről. Nem kívánom, hogy az én életemet is féltsétek, netán hátráltasson benneteket, tehát minden jó kívánságom a tiétek. Hemitar, kérlek, fogadd el az élelmet, amit magammal kívántam volna vinni, a kardot pedig forgasd bátorsággal. *Mosolyog a fiúra, aki ha nem ellenkezik, megkapja Dayriától az ellátmányt, illetve még 50 arany is üti Rigolhand Hemitar markát
, mintegy útravalóként a karavánhoz. Eztán Argushoz fordul, mielőtt még az a szekérre mászhatna. Közelebb is lép hozzá, hogy szavainak csupán ketten lehessenek tanúi.*- Vigyázz magadra... S ne késlekedj felkeresni, ha visszatértetek. *Suttogja, miközben nyakából leoldja az aranyozott, méretes szemfog medált, és a férfi kezébe nyomja, ha tetszik annak, ha nem.* Talán hasznodra lehet az utadon. *Teszi hozzá, majd hacsak nem ellenkezik a mágus, elhint az ajkaira egy aprócska, gyöngéd csókot.
Végezetül Sotheenára pillant.*
- Sonetha előtt ismeretes minden a családomról, amit én is tudok, hasznotokra fog válni. Kérlek, vigyázz a mágus urakra. *Mosolyog az Éji Démonra, persze nem hagyja útravaló nélkül, még a végén kétségbeesne és dühében hátrahagyna csapot-papot. Nem mintha a tudás birtokában nem tehetné meg ugyanezt.
~Ha kérdeznek, regélj csontokról és tébolyodott mágusokról. A Csontok Urának nevét nem kell tudnod, csupán azt, hogy különböző az enyémtől, a Dharemontól, mivel megváltoztattuk. Nyilván ez is mind kitaláció. Jó szórakozást.~
Csendül fel a fajtárs fejében sejtelmes, mosolygó hangja, mely kivételesen nem csöpög gúnytól és kárörvendéstől.
Amennyiben nem állítja meg senki, Lorew felé is biccent egyet, majd elindul vissza a város szívébe, tűnődve, hogy amíg a jómadarak távol leledzenek, mivel üsse el az idejét. Titkon azért reméli, hogy a szolgalelkű férfi követni fogja, paranoid tévképzetei végett vagy egyéb elgondolásból, neki mindegy, csak szórakoztassa valaki.*
6129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:28:47
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:28:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Az ifjú papnövendék hirtelen nem tudja hova tenni a nő ajánlatát tudja hogy csak egy edzésként kéne felfognia legalább gyakorol egy két mozdulatot de a válasza közben ismételten vörösesé válik az arca.*
- Köszönöm, és szívesen elfogadom és élek is vele ha lesz rá időnk. Nem ártana némi gyakorlás mivel a fabábuk nem nagyon jelentenek kihívást.
*Hemitar örül annak, hogy kicsit lenyugszik Argus habár nem érti Lorew ellenséges viselkedését. Biztos, hogy érdekli őt is a fejlemények habár nagyon negatívan áll hozzá. Tekintetét rá szegezi a szekéren ülő Lorewre majd megszólítja.*
- Elnézésedet kérem mágus uram lehet, hogy nem igazán érted mi történik itt most de ahhoz hogy tudjuk mit is kell tennünk és mire számítsunk ahhoz az kéne, hogy mi magunk legyünk azok akiket meg akarunk állítani. *Nagyobb mosoly jelenik meg a mondat közben az arcán, mint aki valami viccet mesélne. Reméli ezzel is sikerül még egy keveset lágyítania a társaság kedélyén.* De ez kizárt hiszen egyikünk se akarna gonosz, rossz cselekedeteket végrehajtani nemhogy felgyújtani egy templomot. Viszont most ha kérhetlek és mint hallhattad is vagy adj helyet másnak is a szekéren főleg azért is mert semmi fizetséget nem adtál a karavánba vagy szállj le onnan és gyere gyalog ha nem tetszik a társaság. Illetve mint Argust is hallhattad távozhatsz ha félsz a váratlan eseményektől. És ha kérhetnélek a negatív véleményedet és gondolataidat innentől inkább tartsd odabent a fejedben nem kell, hogy a karaván többi utasát megrémítsd esetleg.
*Amennyiben a hölgyek eközben vagy a beszélgetés után a szekérre szeretnének felmászni segítő kezet nyújt nekik hogy kényelembe helyezhessék magukat. Hemitar reméli megfogadja a mágus a tanácsát és csendben marad vagy legalábbis megválogatja majd a szavait a továbbiakban. Az ifjú papnövendék nem szál fel a szekérre mivel az úgysem fog olyan gyorsan menni, nem is fizetett érte és nem is ártana egy kis edzés mostanság nem volt sok dolga így kicsit el is hanyagolta magát. A szekér tempóját tartva sétál a mellet amikor elindul.*
*Az ifjú papnövendék hirtelen nem tudja hova tenni a nő ajánlatát tudja hogy csak egy edzésként kéne felfognia legalább gyakorol egy két mozdulatot de a válasza közben ismételten vörösesé válik az arca.*
- Köszönöm, és szívesen elfogadom és élek is vele ha lesz rá időnk. Nem ártana némi gyakorlás mivel a fabábuk nem nagyon jelentenek kihívást.
*Hemitar örül annak, hogy kicsit lenyugszik Argus habár nem érti Lorew ellenséges viselkedését. Biztos, hogy érdekli őt is a fejlemények habár nagyon negatívan áll hozzá. Tekintetét rá szegezi a szekéren ülő Lorewre majd megszólítja.*
- Elnézésedet kérem mágus uram lehet, hogy nem igazán érted mi történik itt most de ahhoz hogy tudjuk mit is kell tennünk és mire számítsunk ahhoz az kéne, hogy mi magunk legyünk azok akiket meg akarunk állítani. *Nagyobb mosoly jelenik meg a mondat közben az arcán, mint aki valami viccet mesélne. Reméli ezzel is sikerül még egy keveset lágyítania a társaság kedélyén.* De ez kizárt hiszen egyikünk se akarna gonosz, rossz cselekedeteket végrehajtani nemhogy felgyújtani egy templomot. Viszont most ha kérhetlek és mint hallhattad is vagy adj helyet másnak is a szekéren főleg azért is mert semmi fizetséget nem adtál a karavánba vagy szállj le onnan és gyere gyalog ha nem tetszik a társaság. Illetve mint Argust is hallhattad távozhatsz ha félsz a váratlan eseményektől. És ha kérhetnélek a negatív véleményedet és gondolataidat innentől inkább tartsd odabent a fejedben nem kell, hogy a karaván többi utasát megrémítsd esetleg.
*Amennyiben a hölgyek eközben vagy a beszélgetés után a szekérre szeretnének felmászni segítő kezet nyújt nekik hogy kényelembe helyezhessék magukat. Hemitar reméli megfogadja a mágus a tanácsát és csendben marad vagy legalábbis megválogatja majd a szavait a továbbiakban. Az ifjú papnövendék nem szál fel a szekérre mivel az úgysem fog olyan gyorsan menni, nem is fizetett érte és nem is ártana egy kis edzés mostanság nem volt sok dolga így kicsit el is hanyagolta magát. A szekér tempóját tartva sétál a mellet amikor elindul.*
6128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:42:47
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:42:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Úgy látszik, hogy a fivérével való találkozás olyan dolgokat hozott a felszínre a mágusnál, amelyeket rég nem engedett meg magának. Olyan szavak törnek elő a szájából, amelyeket rég nem engedett meg magának. Halandók, mágusok, istenek, és egyéb lények. S ő mindről úgy beszél, mintha egyiktől sem félne. Ezekre a szavakra a két hölgy nem is reagál szavakkal, de Hemitar és Lorew. Az ifjú papnövendék magához híven nyugtatni kezdi Argust. Már kezdene neki válaszolni, hogy hol hibázik a fiú, de inkább nem mond semmit. Hiszen az ilyen tanácsokért kell neki a fiú, hogy a helyes úton tartsa. Inkább biccent a fiúnak, jelezve, hogy igaza van.*
-Sajnálom. Nem tudom mi van velem. *ismeri be mint valami szégyent egy papnak.*
-Vasülepű? *szalad fel a szemöldöke a másik mágus által használt jelzőre.* Vaslábú, *javítja ki.* de inkább Argus. Amúgy a bogár is csak addig bogár, amíg elhiszi, hogy az.
*A karaván kifizetésére irányuló kijelentésére ismét ellentétes reakciókat vált ki a jelenlévőkből. lorew ismét barátságtalan szavak üt meg velük szemben. A köpcös mágusnak nem tetszik a férfi beszéde, túl sok benne a kétely, tagadás, félelem.*
-Ha fél a bizonytalanságtól, akkor nem kellene velünk tartania. Az úton sok lesz az ismeretlen. *maga sem tudja, hogy miért, de végignéz a többiek arcán, hogy lássa, azok megértik, amit mond.*
-Aki nem akar velem tartani, az most menjen el.
*Vár egy rövid ideig, hogy mindenki eldöntse mit akar, majd Argus szó nélkül felszáll a szekérre.*
*Úgy látszik, hogy a fivérével való találkozás olyan dolgokat hozott a felszínre a mágusnál, amelyeket rég nem engedett meg magának. Olyan szavak törnek elő a szájából, amelyeket rég nem engedett meg magának. Halandók, mágusok, istenek, és egyéb lények. S ő mindről úgy beszél, mintha egyiktől sem félne. Ezekre a szavakra a két hölgy nem is reagál szavakkal, de Hemitar és Lorew. Az ifjú papnövendék magához híven nyugtatni kezdi Argust. Már kezdene neki válaszolni, hogy hol hibázik a fiú, de inkább nem mond semmit. Hiszen az ilyen tanácsokért kell neki a fiú, hogy a helyes úton tartsa. Inkább biccent a fiúnak, jelezve, hogy igaza van.*
-Sajnálom. Nem tudom mi van velem. *ismeri be mint valami szégyent egy papnak.*
-Vasülepű? *szalad fel a szemöldöke a másik mágus által használt jelzőre.* Vaslábú, *javítja ki.* de inkább Argus. Amúgy a bogár is csak addig bogár, amíg elhiszi, hogy az.
*A karaván kifizetésére irányuló kijelentésére ismét ellentétes reakciókat vált ki a jelenlévőkből. lorew ismét barátságtalan szavak üt meg velük szemben. A köpcös mágusnak nem tetszik a férfi beszéde, túl sok benne a kétely, tagadás, félelem.*
-Ha fél a bizonytalanságtól, akkor nem kellene velünk tartania. Az úton sok lesz az ismeretlen. *maga sem tudja, hogy miért, de végignéz a többiek arcán, hogy lássa, azok megértik, amit mond.*
-Aki nem akar velem tartani, az most menjen el.
*Vár egy rövid ideig, hogy mindenki eldöntse mit akar, majd Argus szó nélkül felszáll a szekérre.*
6127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:26:16
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:26:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
-Szerintem te nagyon unatkozol, azért gondolkozol ilyesmin. *Ösztökéli gyorsabb haladásra magukat amint kiérnek a városból.*
-Kösd föl a gatyád és inkább azt meséld el mi van a kis szolgálóddal.
*Ha jól rémlik neki akkor bemutatott neki egy lánykát a fiú, mint segítőjét, de azóta se látta. Elveszett a nagy felfordulásban, könnyen meglehet, de hátha a fiúnak pontosabb információi vannak.*
-Na gyerünk! *Csettint nyelvével és a szárat rövidebbre fogva vágtába ugratja a derest. Taitosnak egyetlen dologra kell figyelnie, hogy fent maradjon, a póni már tudja a dolgát, követni fogja a nagyfőnököt.*
-Szerintem te nagyon unatkozol, azért gondolkozol ilyesmin. *Ösztökéli gyorsabb haladásra magukat amint kiérnek a városból.*
-Kösd föl a gatyád és inkább azt meséld el mi van a kis szolgálóddal.
*Ha jól rémlik neki akkor bemutatott neki egy lánykát a fiú, mint segítőjét, de azóta se látta. Elveszett a nagy felfordulásban, könnyen meglehet, de hátha a fiúnak pontosabb információi vannak.*
-Na gyerünk! *Csettint nyelvével és a szárat rövidebbre fogva vágtába ugratja a derest. Taitosnak egyetlen dologra kell figyelnie, hogy fent maradjon, a póni már tudja a dolgát, követni fogja a nagyfőnököt.*
6126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:10:23
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:10:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
*Ismét egy nap telt el, ismét egy nagy utat tettek meg. Körbe a városon bizony nyugodtabb, de hosszabb az út, viszont a tömeg hiánya miatt gyorsabb is. Mindenesetre a Főtér kihagyhatatlan volt, így betérnek ide is, ha mást nem itatni, és megpihenni picit.
Taitosnak jól esik, hogy kinyújthatja beteg lábát, és ken is rá egy adagot sebtiben abból, amit otthon Chiari kevert még pár napja.
Aztán már a karavánpihenő felé utazva fűzi tovább a kérdéseit holdügyben.*
-És vajon, a sötétség a fény hiánya, vagy a fény a sötétség hiánya, esetleg a kettő egy és ugyanazon dolog két ellentétes megfogalmazódása lenne?
*Találgat, most már picit mélyebben belemenve a dolgokba, mint a láthatatlan barátok.*
~Otthon az öreg Kótyagosnak is voltak láthatatlan barátai, mikor ledöntött egy kis rövidet.~
*Nevet magában a lovon, és szabad utazóidejében picit dúdolgat régi históriákról.*
*Ismét egy nap telt el, ismét egy nagy utat tettek meg. Körbe a városon bizony nyugodtabb, de hosszabb az út, viszont a tömeg hiánya miatt gyorsabb is. Mindenesetre a Főtér kihagyhatatlan volt, így betérnek ide is, ha mást nem itatni, és megpihenni picit.
Taitosnak jól esik, hogy kinyújthatja beteg lábát, és ken is rá egy adagot sebtiben abból, amit otthon Chiari kevert még pár napja.
Aztán már a karavánpihenő felé utazva fűzi tovább a kérdéseit holdügyben.*
-És vajon, a sötétség a fény hiánya, vagy a fény a sötétség hiánya, esetleg a kettő egy és ugyanazon dolog két ellentétes megfogalmazódása lenne?
*Találgat, most már picit mélyebben belemenve a dolgokba, mint a láthatatlan barátok.*
~Otthon az öreg Kótyagosnak is voltak láthatatlan barátai, mikor ledöntött egy kis rövidet.~
*Nevet magában a lovon, és szabad utazóidejében picit dúdolgat régi históriákról.*
6125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-29 18:42:18
Üzenet elküldve: 2015-07-29 18:42:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-El sem hiszem, hogy itt nem lehet fogatot kapni. Bezzeg odahaza... Fölösleges ennyit utaznia.
*Persze meg nem vonná magától a feladatot, hogy elvándoroljon, szükségszerű feladatai hívják a városon kívülre. Az itteni házával egyébként is csak a bajok vannak és örül, hogy legalább keveset rendezett belőle. Nincs sok kedve hozzá, ezért végig tervezi panaszkodni az egész utat, a saját fülének, ugyanis más társaságot nem tervezett. Legalább nem fog unatkozni, amíg végtelenedő monológjai színnel töltik fel az üres monotonitást.*
*Persze meg nem vonná magától a feladatot, hogy elvándoroljon, szükségszerű feladatai hívják a városon kívülre. Az itteni házával egyébként is csak a bajok vannak és örül, hogy legalább keveset rendezett belőle. Nincs sok kedve hozzá, ezért végig tervezi panaszkodni az egész utat, a saját fülének, ugyanis más társaságot nem tervezett. Legalább nem fog unatkozni, amíg végtelenedő monológjai színnel töltik fel az üres monotonitást.*
6124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:39:52
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:39:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Változatlanul is feleslegesnek tartja, ha a Dayriával érkezett nevenincs söpredék szóra nyitja a száját, de azért az Argus nevezetű is szorosan követi.
Ez utóbbinak a szavaira, és intésére nem bír elfojtani egy kis grimaszt.*
~Ez most leparasztozott minket?~ *Végső soron lényegtelen, hogy a paraszt, vagy az "egyéb halandók" jelzőt értette rájuk, mindkettő sértő, de mágusoktól mit lehet mást várni? Inkább megpróbál nem is figyelni a mondandójára, lefoglalja magát azzal, hogy a fiút, majd egy másodpercre fajtársnőjét veszi szemügyre. Utóbbitól nem vár túl sok reakciót az unalomra vagy idegességre, a fiú viszont annál inkább érdekli. Képtelen elhinni, hogy ezt a szemetet más érdekesnek találja.
Közben az csak folytatja a felesleges szócséplést, olyan témába terelve a történetet, amit már finoman burkolva tálal, és a mágiára hivatkozva fed el.*
~Szóval megölt, vagy hagyott valaki mást maga helyett meghalni. Micsoda egy képmutató álszent söpredék.~ *A sötét öröm fellángol a bensőjében. Olyannyira lenézi ezt a fajt, ahogy azt az ő fajtája csak teheti. Nevetségesnek tartja azt a tényt, hogy ezek a "gonosz" ellen harcolnak, közben ők sem sokban különböznek attól, amit ők annak neveznek.*
~Az lenne az utazás csúcspontja. De ha lehet, akkor azzal a patkányképűvel kezdjük melletted.~ *Utal a még bemutatkozásra is képtelen mágusra. Nem sokat segít a helyzeten Dayria gondolati úton küldött biztatása, de legalább szórakoztató eljátszani a gondolattal. Bár ehhez már lassan isteni türelem kellene, hogy annak az őrültnek a nyelvét ne tépje ki záros határidőn belül. És neki sosem volt erőssége a türelem. De a fejére sem esett, esze ágában se lenne addig nekiesni, amíg nem tudja kivel is áll szemben. Bár amennyit eddig hallott, egy kis mana lövedéken kívül nem számíthatnának tőle veszélyesebbre. Ki tudja.
A kölyök naivitását hallgatni szinte fellélegzés a másik kettő után. A veszélyességi faktor is a minimumot verdesi, és még viszonylag elviselhető a jelenléte ha kinyitja a száját. Ezek után az Éji Démon számár egyértelmű, hogy ha az egyedüllét, vagy testvérkéje nem kerülhet szóba mint társaság, akkor a három halandó közül ki közelében próbál majd maradni, hogy ne keltsen gyanút.
A szőkeség mintha csak megérezte volna, hogy a fekete hajzuhatag alatt merre kalandoznak a gondolatok. Amint elhangoznak a szavak a fejében, Soth alig bírja megállni, hogy az ónix szemek ne nyíljanak hatalmasra a döbbenettől.*
~Én?! De… Ezt mégis miből gondolod? És mégis mit kellene neki mondanom?~ *Biztatót? Na azt aztán nagyon tud, mikor magának se talál semmi elfogadhatót.
Végül is, inkább a kölyöknek bájologna, mint annak a másik kettőnek, így talán még ez tényleg előnyére is válhat. Végül pár másodperc gondolkozás után beadja a derekát*
- Ne aggódj, az a Tretil amit említettél biztos nem olyan veszélyes. Mit szólnál hozzá, ha majd tanítanék neked néhány alapmozdulatot? Nem valami sok, de önvédelemre mindig jól jön. *Mosolyog rá ő is kedvesen, a rosszkedv mindennemű jele nélkül, kíváncsian figyelve a kölyök válaszát. Még szerencse, hogy Dayria előzőleg említett valamiféle kardot. Fogalma sincs, hogy mi a fenét értett "valami biztató" alatt, de tőle most csak ennyire futotta.
Ahogy Hemitar elvonul imádkozni, ami ismét emlékezteti őt a rossz szájízre, ami már egy ideje gyötri a társaság miatt, pont az szólal meg ismét, akinek a leginkább nem kellene.*
- Akkor maga csak jöjjön gyalog! *Fakad ki a patkányképű felé kapva a fejét. *Hagyni egy hölgyet, hogy minden fennmaradó költséget egyedül álljon?! Az ilyen pofátlan, érzéketlen potyások használják csak a saját lábukat a közlekedésre! *Közben azért a látszat kedvéért a sértett nő arcot is magára ölti, mintha felháborítaná a lovagiasság hiánya miatt, és hogy "volt úrnőjének" kelljen mindent fizetnie.
Egyszerűen nem bírja a mocskos képét, az meg, hogy még potyázhasson is…*
- Nem hallotta? Ha nem fizet semmit, azonnal takarodjon le onnan! *Rivall rá, ha a mágus mégis tényleg megpróbál felszállni.* Argus, hogy hagyhatja ezt? *Fordul már sokkal halkabban, kissé sértetten és aggodalmas arccal a mágus felé, hátha ez jobban meghozza a hatását, ahogy homlok ráncolva, értetlenül várja a férfi válaszát. Egyáltalán nem az érdekli, hogy Dayriának kell mindent fizetnie, egyszerűen csak nem bírja annak a féregnek a képét, és annak a lehetőségnek a hiányában, hogy saját maga tépje le onnan és vonszolja bele a szökőkútba, csak így tud viszonylag keresztbe tenni annak az ábrándjainak. Bár ehhez sajnos legalább Argus helyeslésére szükség van, különben nem jut egyről a kettőre. Ha Hemitar hallotta, akkor a papnövendéket már hallotta annyiszor, hogy leszűrje, a kölyök viszonylag nagy igazságérzettel rendelkezik, de a Vaslábúban nem biztos.*
*Változatlanul is feleslegesnek tartja, ha a Dayriával érkezett nevenincs söpredék szóra nyitja a száját, de azért az Argus nevezetű is szorosan követi.
Ez utóbbinak a szavaira, és intésére nem bír elfojtani egy kis grimaszt.*
~Ez most leparasztozott minket?~ *Végső soron lényegtelen, hogy a paraszt, vagy az "egyéb halandók" jelzőt értette rájuk, mindkettő sértő, de mágusoktól mit lehet mást várni? Inkább megpróbál nem is figyelni a mondandójára, lefoglalja magát azzal, hogy a fiút, majd egy másodpercre fajtársnőjét veszi szemügyre. Utóbbitól nem vár túl sok reakciót az unalomra vagy idegességre, a fiú viszont annál inkább érdekli. Képtelen elhinni, hogy ezt a szemetet más érdekesnek találja.
Közben az csak folytatja a felesleges szócséplést, olyan témába terelve a történetet, amit már finoman burkolva tálal, és a mágiára hivatkozva fed el.*
~Szóval megölt, vagy hagyott valaki mást maga helyett meghalni. Micsoda egy képmutató álszent söpredék.~ *A sötét öröm fellángol a bensőjében. Olyannyira lenézi ezt a fajt, ahogy azt az ő fajtája csak teheti. Nevetségesnek tartja azt a tényt, hogy ezek a "gonosz" ellen harcolnak, közben ők sem sokban különböznek attól, amit ők annak neveznek.*
~Az lenne az utazás csúcspontja. De ha lehet, akkor azzal a patkányképűvel kezdjük melletted.~ *Utal a még bemutatkozásra is képtelen mágusra. Nem sokat segít a helyzeten Dayria gondolati úton küldött biztatása, de legalább szórakoztató eljátszani a gondolattal. Bár ehhez már lassan isteni türelem kellene, hogy annak az őrültnek a nyelvét ne tépje ki záros határidőn belül. És neki sosem volt erőssége a türelem. De a fejére sem esett, esze ágában se lenne addig nekiesni, amíg nem tudja kivel is áll szemben. Bár amennyit eddig hallott, egy kis mana lövedéken kívül nem számíthatnának tőle veszélyesebbre. Ki tudja.
A kölyök naivitását hallgatni szinte fellélegzés a másik kettő után. A veszélyességi faktor is a minimumot verdesi, és még viszonylag elviselhető a jelenléte ha kinyitja a száját. Ezek után az Éji Démon számár egyértelmű, hogy ha az egyedüllét, vagy testvérkéje nem kerülhet szóba mint társaság, akkor a három halandó közül ki közelében próbál majd maradni, hogy ne keltsen gyanút.
A szőkeség mintha csak megérezte volna, hogy a fekete hajzuhatag alatt merre kalandoznak a gondolatok. Amint elhangoznak a szavak a fejében, Soth alig bírja megállni, hogy az ónix szemek ne nyíljanak hatalmasra a döbbenettől.*
~Én?! De… Ezt mégis miből gondolod? És mégis mit kellene neki mondanom?~ *Biztatót? Na azt aztán nagyon tud, mikor magának se talál semmi elfogadhatót.
Végül is, inkább a kölyöknek bájologna, mint annak a másik kettőnek, így talán még ez tényleg előnyére is válhat. Végül pár másodperc gondolkozás után beadja a derekát*
- Ne aggódj, az a Tretil amit említettél biztos nem olyan veszélyes. Mit szólnál hozzá, ha majd tanítanék neked néhány alapmozdulatot? Nem valami sok, de önvédelemre mindig jól jön. *Mosolyog rá ő is kedvesen, a rosszkedv mindennemű jele nélkül, kíváncsian figyelve a kölyök válaszát. Még szerencse, hogy Dayria előzőleg említett valamiféle kardot. Fogalma sincs, hogy mi a fenét értett "valami biztató" alatt, de tőle most csak ennyire futotta.
Ahogy Hemitar elvonul imádkozni, ami ismét emlékezteti őt a rossz szájízre, ami már egy ideje gyötri a társaság miatt, pont az szólal meg ismét, akinek a leginkább nem kellene.*
- Akkor maga csak jöjjön gyalog! *Fakad ki a patkányképű felé kapva a fejét. *Hagyni egy hölgyet, hogy minden fennmaradó költséget egyedül álljon?! Az ilyen pofátlan, érzéketlen potyások használják csak a saját lábukat a közlekedésre! *Közben azért a látszat kedvéért a sértett nő arcot is magára ölti, mintha felháborítaná a lovagiasság hiánya miatt, és hogy "volt úrnőjének" kelljen mindent fizetnie.
Egyszerűen nem bírja a mocskos képét, az meg, hogy még potyázhasson is…*
- Nem hallotta? Ha nem fizet semmit, azonnal takarodjon le onnan! *Rivall rá, ha a mágus mégis tényleg megpróbál felszállni.* Argus, hogy hagyhatja ezt? *Fordul már sokkal halkabban, kissé sértetten és aggodalmas arccal a mágus felé, hátha ez jobban meghozza a hatását, ahogy homlok ráncolva, értetlenül várja a férfi válaszát. Egyáltalán nem az érdekli, hogy Dayriának kell mindent fizetnie, egyszerűen csak nem bírja annak a féregnek a képét, és annak a lehetőségnek a hiányában, hogy saját maga tépje le onnan és vonszolja bele a szökőkútba, csak így tud viszonylag keresztbe tenni annak az ábrándjainak. Bár ehhez sajnos legalább Argus helyeslésére szükség van, különben nem jut egyről a kettőre. Ha Hemitar hallotta, akkor a papnövendéket már hallotta annyiszor, hogy leszűrje, a kölyök viszonylag nagy igazságérzettel rendelkezik, de a Vaslábúban nem biztos.*
6123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:40:40
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:40:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Hosszú volt az út, még talán annál is hosszabb, mint várta. Vagy talán csak a tétlenség, az unalom tette oly hosszúvá az egészet. Megszokta már, hogy apja mellett mindig akad tennivaló, feladat, mivel eltelik a nap. És ha még sem? Hát akkor ott vannak a barátok, a kocsmák, a készséges fehérnépek. Erre most? Sok fáradt arcú utazó volt társasága, unalmas, panaszos népség. Szíve szerint már harmadnap visszafordult volna a megszokott életbe, de tudta, gyermeteg lépés lenne és apja nem is értékelné. Különben is, hosszú út után, de itt áll eme ismeretlen város terén, tudván, a zsákjában lapuló okmány milyen sokat ér, milyen megváltoztathatatlan, kikerülhetetlen egyezséget foglal magában.
Talán ha apja, vagy épp ő tisztességesebb lenne, nem élnének a jó pár éve elkövetett baklövés előnyével. De ugyan, miket is gondol?! Majd bolondok lesznek egy ilyet elszalasztani! Hogy az eddig idegen városban is megvethessék talpuk. Mert igen, erre készül ő, koromfekete csődöre hátáról szemlélve az alant sürgölődő népet.
Mehetne máris, betörhetne a mindennapokba, de még kiélvezi a perceket, azt a különös hatalmat, mit igazából más nem is ismerhet. A tudat, hogy elvesz valamit, amit nem adnak jó szívvel, talán hadakoznak is majd ellene. De pont így szereti. Ami könnyű, az unalmas. Ami egyértelmű és még is némi konokságot, kitartást kíván, az az élvezet.
Gúnyos, öntelt mosoly üli meg szája sarkát, ahogy irányba mozdítja a hátast. Előbb elkészül, felfrissül, kiglancolja magát. Végül is, lánykérőbe jött! *
Talán ha apja, vagy épp ő tisztességesebb lenne, nem élnének a jó pár éve elkövetett baklövés előnyével. De ugyan, miket is gondol?! Majd bolondok lesznek egy ilyet elszalasztani! Hogy az eddig idegen városban is megvethessék talpuk. Mert igen, erre készül ő, koromfekete csődöre hátáról szemlélve az alant sürgölődő népet.
Mehetne máris, betörhetne a mindennapokba, de még kiélvezi a perceket, azt a különös hatalmat, mit igazából más nem is ismerhet. A tudat, hogy elvesz valamit, amit nem adnak jó szívvel, talán hadakoznak is majd ellene. De pont így szereti. Ami könnyű, az unalmas. Ami egyértelmű és még is némi konokságot, kitartást kíván, az az élvezet.
Gúnyos, öntelt mosoly üli meg szája sarkát, ahogy irányba mozdítja a hátast. Előbb elkészül, felfrissül, kiglancolja magát. Végül is, lánykérőbe jött! *
6122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:25:40
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:25:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Elmúltak már a szép idők, amikor Lorew erőlteti az illemet, hiszen mindenkinek jobban kéne szeretni az őszinteséget. Ettől persze hazudik még, de csak a saját érdekében, és mivel sok kritikus dologban inkább mond igazat, így a fene se gondolná róla. Legalábbis eddig nagyszerűen élte az életét, és a legtöbben nem is tudják róla, hogy semmit sem konyít a varázslatokhoz. Ez azért mégis csak művészet kell legyen, ha úgy vesszük.*
- Akkor a halandóknak elég sok mindentől kéne telerakniuk a nadrágjukat *jegyzi meg* Mondjuk inkább, hogy ez olyan, amiről nem tudunk semmit, és a főpapnak nem sikerül elsikálnia a létezésének tényét. Bár az első tíz-tizenöt halálnál még biztos megpróbálta, hogy ezek voltak azok, akik nem értettek egyet azzal, amit ő mond, és aki vakon követi, az nem hal meg... csak aztán az évek során biztos annyi elhullott, hogy sajnos kénytelen volt beismerni, hogy igen, mind meghalunk egyszer. De nem azé', mert neki nincs hatalma a halál felett, csak kölcsönösen előnyös védelmi szövetséget kötöttek, vagy ilyenek. Hála az egeknek nem vagyok főpap, így nem volt alkalmam kitapasztalni, hogy egy ilyen alaknak mekkora baromságot kell mondania ahhoz, hogy a polgárok már gyanakodjanak.
*Elvégre ha Amos Thenior azt mondaná, hogy csak az marad életben, aki most rögtön lehasal a porba, akkor a nagy többség kérdés nélkül csinálná végig a dolgot. A gond csak az, hogy akadna (kis számmal, de akadna) olyan józan, értelmes ember is, aki ezt nem csinálná meg, például Lorew. És ő is túlélné, szóval az ilyen játékot csak egyszer lehet eljátszani a néppel, maximum kétszer. Illetve mindig lennének olyan hülyék, akik lehasalnak, de azokat is csak sajnálni lehet, haragudni rájuk aligha.*
- Ugyan-ugyan *reagálja le gyorsan a kedves szavakat* Ez aligha az én harcom lesz, és nem is én foglak vezetni titeket. Ez az egész Vasülep játéka lesz, majd vezet ő, cseppet sem akarok több terhet a nyakamba venni, mint amennyi már alapból is ott pihen. én a csendes megfigyelő leszek, azt leszámítva, hogy majd szót emelek a legnagyobb butaságok ellen. Ez úgy Vasülep és a kölyke mondandójának kicsit több, mint felét teszi ki.
*Most már nem megy bele a nyilvánvaló emberáldozatos részbe, hiszen teljesen értelmetlen lenne, mivel hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol ugyan már négy helyett csak három ellenségük várja őket, de mégsem kellene, hogy szagot fogjanak, Lorew sokkal szívesebben áztatná még őket kicsit a tudatlanság mocsarában. Ugyanakkor Argus megjegyzései enyhén felbosszantják, persze közel sem annyira, hogy esetleg elpattanjon nála valami, elvégre a rengeteg önuralomból, amit a templomban tanult, ragadt rá valami, viszont nem bírja megállni, hogy vissza nem integessen.*
- A Sors, Vasülep barátom, kicsit összetettebb, mint azt gondolnád. Azt hiszed bepiszkolhatod a lapokat, pedig csak az apró bogár vagy, aki újra és újra a papírnak csapódik, míg végül rá nem csapódik a könyv fedele. Ha életben vagy, akkor még nem volt egyszer sem megírva a halálod. Majd észreveszed, ha olyan laphoz érsz. Arról hogy meghalsz *nagyon lassan magyarázza, mivel láthatóan Argus valamilyen álomvilágban tengeti a napjait. Arról már nincs is szíve felvilágosítani, hogy ő is halandó, erre már remekül utalt azzal, hogy a Sors rá is vonatkozik. Persze ha esetleg amaz még vitatkozna a ténnyel, könnyen bizonyítható, kinek van igaza, nem kell más, csak egy számszeríj, meg egy szemkendő, aztán mindjárt eldől, ki a halandó. Még tán Hemitar áll hozzá a legjózanabbul, legalább ő is közli Vasüleppel, hogy nem, azért a Sors nem játék, persze kicsit kedvesebben, mint Lorew, de hát nem vagyunk egyformák.*
- Legalább néhányan tisztában vannak itt a halandóságukkal, remek kilátások *sóhajt fel, mikor Hemitar képes, és Argus szemébe köpi, hogy ő bizony nem halhatatlan. Szinte hallani véli a levegőben, ahogyan ettől Vasülep lelke apró szilánkokra törik, viszont ez közel sem érdekli annyira, mint például a tény maga, hogy valakinek még majd ki kell fizetnie az út maradékát. Elkezd hümmögni, és körbekémlel:*
- Hát ha a kölyök *pillant az odébb imádkozó Hemitarra* legalább a lábukba tud rúgni, akkor mondjuk leszünk négyen egy egész karaván ellen. Ha száz arany kellett csak, miért nem kérte a templomban? Már ott megmondtam volna, hogy nem adok, ahhoz felesleges volt egy karavánt idecsődíteni *vonja meg a vállát, viszont Elenith szerencsére biztosítja őket a kifogyhatatlan anyagiak felől. Legalább valami jó is történik... A gnómról folytatott eszmecsere nagyjából olyan, mint Hemitar korábban hozzáintézett szavai, meghatják, de annyira azért nem, hogy válaszoljon. Az indulás időpontja foglalkoztatja egyedül, mert ahhoz mindenkinek nagyjából percenként változik a hozzáállása:*
- Én felsegítem magamat a szekérre, várjanak a gnómra, ameddig csak akarnak *vonja meg a vállát* De érdekes, eddig mindenkinek sürgős volt, csak egy fertályóránk van, ha kell a kis Hemitar elmegy egyedül is, és így tovább... Aztán most meg olyan régóta időzünk már itt, hogy lassan én unom meg a tétlenséget.
*És márpedig aki tudja Lorew napi programját, ami többnyire az alvás, az most elismerően gratulálna Arguséknak, hogy olyan szituációt tudtak alkotni, amiben a szerzetes tétlennek érzi magát. Ez azért igazán nagy dolog. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy gyalog megy, aztán odaérve majd tábort ver, és bevárja a szekeret?*
*Elmúltak már a szép idők, amikor Lorew erőlteti az illemet, hiszen mindenkinek jobban kéne szeretni az őszinteséget. Ettől persze hazudik még, de csak a saját érdekében, és mivel sok kritikus dologban inkább mond igazat, így a fene se gondolná róla. Legalábbis eddig nagyszerűen élte az életét, és a legtöbben nem is tudják róla, hogy semmit sem konyít a varázslatokhoz. Ez azért mégis csak művészet kell legyen, ha úgy vesszük.*
- Akkor a halandóknak elég sok mindentől kéne telerakniuk a nadrágjukat *jegyzi meg* Mondjuk inkább, hogy ez olyan, amiről nem tudunk semmit, és a főpapnak nem sikerül elsikálnia a létezésének tényét. Bár az első tíz-tizenöt halálnál még biztos megpróbálta, hogy ezek voltak azok, akik nem értettek egyet azzal, amit ő mond, és aki vakon követi, az nem hal meg... csak aztán az évek során biztos annyi elhullott, hogy sajnos kénytelen volt beismerni, hogy igen, mind meghalunk egyszer. De nem azé', mert neki nincs hatalma a halál felett, csak kölcsönösen előnyös védelmi szövetséget kötöttek, vagy ilyenek. Hála az egeknek nem vagyok főpap, így nem volt alkalmam kitapasztalni, hogy egy ilyen alaknak mekkora baromságot kell mondania ahhoz, hogy a polgárok már gyanakodjanak.
*Elvégre ha Amos Thenior azt mondaná, hogy csak az marad életben, aki most rögtön lehasal a porba, akkor a nagy többség kérdés nélkül csinálná végig a dolgot. A gond csak az, hogy akadna (kis számmal, de akadna) olyan józan, értelmes ember is, aki ezt nem csinálná meg, például Lorew. És ő is túlélné, szóval az ilyen játékot csak egyszer lehet eljátszani a néppel, maximum kétszer. Illetve mindig lennének olyan hülyék, akik lehasalnak, de azokat is csak sajnálni lehet, haragudni rájuk aligha.*
- Ugyan-ugyan *reagálja le gyorsan a kedves szavakat* Ez aligha az én harcom lesz, és nem is én foglak vezetni titeket. Ez az egész Vasülep játéka lesz, majd vezet ő, cseppet sem akarok több terhet a nyakamba venni, mint amennyi már alapból is ott pihen. én a csendes megfigyelő leszek, azt leszámítva, hogy majd szót emelek a legnagyobb butaságok ellen. Ez úgy Vasülep és a kölyke mondandójának kicsit több, mint felét teszi ki.
*Most már nem megy bele a nyilvánvaló emberáldozatos részbe, hiszen teljesen értelmetlen lenne, mivel hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol ugyan már négy helyett csak három ellenségük várja őket, de mégsem kellene, hogy szagot fogjanak, Lorew sokkal szívesebben áztatná még őket kicsit a tudatlanság mocsarában. Ugyanakkor Argus megjegyzései enyhén felbosszantják, persze közel sem annyira, hogy esetleg elpattanjon nála valami, elvégre a rengeteg önuralomból, amit a templomban tanult, ragadt rá valami, viszont nem bírja megállni, hogy vissza nem integessen.*
- A Sors, Vasülep barátom, kicsit összetettebb, mint azt gondolnád. Azt hiszed bepiszkolhatod a lapokat, pedig csak az apró bogár vagy, aki újra és újra a papírnak csapódik, míg végül rá nem csapódik a könyv fedele. Ha életben vagy, akkor még nem volt egyszer sem megírva a halálod. Majd észreveszed, ha olyan laphoz érsz. Arról hogy meghalsz *nagyon lassan magyarázza, mivel láthatóan Argus valamilyen álomvilágban tengeti a napjait. Arról már nincs is szíve felvilágosítani, hogy ő is halandó, erre már remekül utalt azzal, hogy a Sors rá is vonatkozik. Persze ha esetleg amaz még vitatkozna a ténnyel, könnyen bizonyítható, kinek van igaza, nem kell más, csak egy számszeríj, meg egy szemkendő, aztán mindjárt eldől, ki a halandó. Még tán Hemitar áll hozzá a legjózanabbul, legalább ő is közli Vasüleppel, hogy nem, azért a Sors nem játék, persze kicsit kedvesebben, mint Lorew, de hát nem vagyunk egyformák.*
- Legalább néhányan tisztában vannak itt a halandóságukkal, remek kilátások *sóhajt fel, mikor Hemitar képes, és Argus szemébe köpi, hogy ő bizony nem halhatatlan. Szinte hallani véli a levegőben, ahogyan ettől Vasülep lelke apró szilánkokra törik, viszont ez közel sem érdekli annyira, mint például a tény maga, hogy valakinek még majd ki kell fizetnie az út maradékát. Elkezd hümmögni, és körbekémlel:*
- Hát ha a kölyök *pillant az odébb imádkozó Hemitarra* legalább a lábukba tud rúgni, akkor mondjuk leszünk négyen egy egész karaván ellen. Ha száz arany kellett csak, miért nem kérte a templomban? Már ott megmondtam volna, hogy nem adok, ahhoz felesleges volt egy karavánt idecsődíteni *vonja meg a vállát, viszont Elenith szerencsére biztosítja őket a kifogyhatatlan anyagiak felől. Legalább valami jó is történik... A gnómról folytatott eszmecsere nagyjából olyan, mint Hemitar korábban hozzáintézett szavai, meghatják, de annyira azért nem, hogy válaszoljon. Az indulás időpontja foglalkoztatja egyedül, mert ahhoz mindenkinek nagyjából percenként változik a hozzáállása:*
- Én felsegítem magamat a szekérre, várjanak a gnómra, ameddig csak akarnak *vonja meg a vállát* De érdekes, eddig mindenkinek sürgős volt, csak egy fertályóránk van, ha kell a kis Hemitar elmegy egyedül is, és így tovább... Aztán most meg olyan régóta időzünk már itt, hogy lassan én unom meg a tétlenséget.
*És márpedig aki tudja Lorew napi programját, ami többnyire az alvás, az most elismerően gratulálna Arguséknak, hogy olyan szituációt tudtak alkotni, amiben a szerzetes tétlennek érzi magát. Ez azért igazán nagy dolog. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy gyalog megy, aztán odaérve majd tábort ver, és bevárja a szekeret?*
6121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-25 15:46:29
Üzenet elküldve: 2015-07-25 15:46:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Sajnálja, hogy korábban nem sikerült felbőszítenie a mágust, mert most már hiába morog a férfi - akár egy zsémbes vénasszony -, nincs ideje kiélvezni az esetleges dühét, sem pedig tovább fokozni azt a - még mindég - haloványan pislákoló szikrát, ami Lorew belsejében gyúlt. Ez továbbra is vajmi kevés a lény elégedettségéhez, de kivételesen nem forrong, ugyanis minden elfecsérelt perccel növelik az esélyét, hogy a csapat többi tagja hátrahagyja őket. Persze bolondság lenne, mégis csak ő a Csontok Urának leszármazottja, kinek jelenléte elengedhetetlen, azonban ezekből a zavarodott mágusokból bármit kinéz, még azt is, hogy megfeledkezzenek eme rendkívül fontos tényezőről.*
- Még ha bizonyos is, attól ugyanúgy ismeretlen. A halandók többsége pedig féli, amiről nem tud semmit. *Teszi még hozzá a korábbi témához, miközben kisétálnak a barakkból, s bár nem kívánja soká húzni beszélgetésüknek ezen fonalát, attól még szívesen meghallgatja a férfi további megjegyzéseit, véleményét a halál gondolatáról. Igaz, múlandó létformaként nem szabad túlzottan nagy érdeklődést mutatnia, a rothadt lélek azonban örömmel hall az elmúlásról. Neki ugyan csak balszerencsés esetben része, ellenben körötte gyakori motívum a vég, amelyet igazán véresen s gyötrelmesen szeret látni, ideális körülmények között pedig gyakorolni.
Mielőtt viszont túlzottan elmerülhetne a testét kellemes bizsergéssel örvendeztető témában, Lorew látványos terelésbe kezd, már ami a tudatlanságát illeti Lihanech környékéről. Bensője úgy kívánja, hogy jóízűen kacagjon egyet az erőteljes igyekezeten, majd világítson rá a nyilvánvaló színjátékra, de egyrészt nincs kedve a további huzavonához, másrészt nem hinné, hogy ilyen könnyedén sárba tiporhatná a férfi önértékelését. Ahhoz valami egészen másra lesz szüksége, ám annak még várnia kell, szóval úgy tesz, mint akinek semmi nem tűnt fel a lódításból, legfeljebb ha odaértek, majd számon kéri a nagy mágus tudását.*
- Milyen hangzatos név... Bár félelmetesnek tetszik, örülök, hogy ilyen jól ismered a környéket, talán kevesebb rémmel is találkozhatunk a tudásodnak hála. *Jegyzi meg, mindeközben hálás mosolyt eszközölve a férfi felé, akinek már látja is önelégült vagy éppen undorodó gondolatait a szeme előtt. Eddigi beszélgetésük alapján Lorew természetesnek fogja vélni a hazugságáért járó elismerést, talán még fel is háborodik, amiért eme nyilvánvaló tényt szavakba öntötte, de ott lappang a lehetősége a fintorgásnak is, elvégre egy általa gyűlöletes halandó szájából pattant ki a méltatás.
Bárhogy is történjék, előbb-utóbb megérkeznek a főtérre, ahol a gnómot leszámítva mindenki összegyűlt. Szabadkozásának egyedüli örvendetes pillanata ismét a lihanechi mágushoz köthető, aki a maga nyers és bunkó stílusában javítja ki a puszta formalitásból fogant bocsánatkérését, azonban Argus egyszerű, fölényes intése szemrándulásra bírja a fúriát. Nehezére esik ennél kevesebbre redukálni a hirtelen feltörő dühét, főleg úgy, hogy a földmágus szinte azonnal követi el újabb vétségét fenséges lényével szemben.
~Szóval parasztok és halandók...~
Már is visszasírja Lorew alázatos önimádatát, mert bár a férfiben is akad kellő önbizalom, nem emeli magát az eltiporni való halandók fölébe, legalábbis nem magasabbra, mint az általa imádott entitások. Argus viszont úgy beszél, mintha maga lenne a megtestesült istenség, kit nem érhet el a végzete, az ilyen hozzáállás pedig önkéntelenül is vérengző gondolatokat indít meg Dayriában. Ám muszáj emlékeztetnie magát, hogy nem pusztán fényes nappal van, s egy tömött téren ácsorognak, hanem egyéb sorsot szánt a varázstudónak.
Így tehát egy apró sóhajjal pillant oldalra, pontosan Sotheena irányába, aki végre méltóztatik csatlakozni hozzájuk.
~Ha odaérünk, remélhetőleg több izgalomban lesz részünk. Hacsak nem öljük meg addig ezeket a zavarodott elméjűeket.~
Szól hozzá a gondolat útján, mondandójának végén nem csupán elmosolyodva, de még kacsintva is egyet az Éji Démon felé. A másik kettő úgy sem figyel, Lorew pedig remélhetőleg azzal vagyon elfoglalva, hogy megfejtse a vérengző gnóm eltűnését, majd hálát adjon az általa imádott magasabb rendű létformáknak az eltüntetéséért. Bárcsak lett volna hozzá köze...
Ám hiába a pillanatnyi kizökkenés a jelen helyzet halálosan unalmas mivoltából, Argus magyarázása csak utat talál magának az ezüst-szőke fúria hallójárataiba, s bizony az elhangzottak tűnődésre bírják a lényt. Vajon ez most burkolt célzás volt arra, hogy újfent hátra fog hagyni valakit meghalni? Talán a végén tényleg igaza lesz Lorewnek, és azért nem bánkódnak a folyamatosan hozzájuk verődő szerencsétlenek miatt, mert úgy is mennek a süllyesztőbe? Nos, ha így állnak, akkor tényleg csúnya vérengzést fog rendezni, mert hogy bárkinek is az eszébe jusson fenséges mivoltának vajmi bárgyú mágus dolog végett történő feláldozása, az egyszerűen hallatlan...
Azonban emlékeztetnie kell magát, pontosan ezt akarja elérni, azt, hogy Argus lelke elkárhozzon, hogy éltének minden pillanatában hasonló gondolatokkal ölelkezzék az elméje, csakhogy vigyáznia kell, nehogy eme frissen fogant gyermek túl hamar kívánjon kirepülni a fészekből, netán szülőanyja ellen fordulni. Mert hát számára természetes, hogy a férfiben végbemenő változások mind az ő jelenlétének számlájára írandóak, akkor is, ha sötét lelkének egy-egy fertőzött szegmentuma már őelőtte is megmutatkozott. Azok legfeljebb csak a hajlam tünékeny előfutárai lehettek.*
- Köszönjük, Hemitar... Remélem az általam ajándékozott kard jól fog szolgálni. *Mosolyog kedvesen a fiúra, úgy döntve, hogy Argus agymenéseit egyelőre nem reagálja le, Elenith-ként úgyis csak vitát kínálhatna, arra pedig most semmi szükségük, ugyanis sosem fognak elindulni. A féltékenység viszont szép dolog, ennek okán pedig örömmel fogja körülrajongani az ifjú papnövendéket, bár korábban láthatóan Sotheena nyűgözte le jobban.
~Drága nővérem, szólj valami biztatót a papnövendéknek, nyerd el a bizalmát, téged jobban áll.~
Szól ismét az Éji Démonhoz, méghozzá úgy, hogy pillantását sem fordítja a cseresznyeszín ajkakkal megáldott fúria felé.*
- Csak nyugodtan. *Bólint egyet Hemitarnak, ki újabb nevetséges szokásával él eme létsík szánalomra méltó egyedeinek, majd Argusra és Lorewre emeli szürkéskék lélektükreit.*
- A fizetségre ne legyen gondja, Argus. *Válaszolja, visszatérve a magázódásra, amit az ifjúnál éppenséggel nem tett meg.
Aztán körbepillant, mígnem egy fáradt sóhajjal pakolja le a földre táskáját, révén, hogy a gnóm még mindég nem jelent meg.*
- Meddig kívánunk várni az uraságra? Lorew elmondása szerint itt hagyta, mikor még ránk várakoztak, ő éppenséggel ezért csatlakozott hozzánk a barakkba. Tán meggondolta magát, szóval ha megfogadnak egy tanácsot, nem állomásozunk itt tovább. *Magyarázza, egy aprócskát ferdítve a valóságon, többek között remélve, hogy most Lorewnek sem támad kedve kijavítani a mondandóját. Ő ugyan még mindég nem hiszi, hogy a mágus által kitalált összeesküvésbe csöppentek volna, de valahogy az ő lelke is nyugodtabbá válna, ha a mágiáját felelőtlenül használó gnóm végül nem gyarapítaná a társaságukat.*
*Sajnálja, hogy korábban nem sikerült felbőszítenie a mágust, mert most már hiába morog a férfi - akár egy zsémbes vénasszony -, nincs ideje kiélvezni az esetleges dühét, sem pedig tovább fokozni azt a - még mindég - haloványan pislákoló szikrát, ami Lorew belsejében gyúlt. Ez továbbra is vajmi kevés a lény elégedettségéhez, de kivételesen nem forrong, ugyanis minden elfecsérelt perccel növelik az esélyét, hogy a csapat többi tagja hátrahagyja őket. Persze bolondság lenne, mégis csak ő a Csontok Urának leszármazottja, kinek jelenléte elengedhetetlen, azonban ezekből a zavarodott mágusokból bármit kinéz, még azt is, hogy megfeledkezzenek eme rendkívül fontos tényezőről.*
- Még ha bizonyos is, attól ugyanúgy ismeretlen. A halandók többsége pedig féli, amiről nem tud semmit. *Teszi még hozzá a korábbi témához, miközben kisétálnak a barakkból, s bár nem kívánja soká húzni beszélgetésüknek ezen fonalát, attól még szívesen meghallgatja a férfi további megjegyzéseit, véleményét a halál gondolatáról. Igaz, múlandó létformaként nem szabad túlzottan nagy érdeklődést mutatnia, a rothadt lélek azonban örömmel hall az elmúlásról. Neki ugyan csak balszerencsés esetben része, ellenben körötte gyakori motívum a vég, amelyet igazán véresen s gyötrelmesen szeret látni, ideális körülmények között pedig gyakorolni.
Mielőtt viszont túlzottan elmerülhetne a testét kellemes bizsergéssel örvendeztető témában, Lorew látványos terelésbe kezd, már ami a tudatlanságát illeti Lihanech környékéről. Bensője úgy kívánja, hogy jóízűen kacagjon egyet az erőteljes igyekezeten, majd világítson rá a nyilvánvaló színjátékra, de egyrészt nincs kedve a további huzavonához, másrészt nem hinné, hogy ilyen könnyedén sárba tiporhatná a férfi önértékelését. Ahhoz valami egészen másra lesz szüksége, ám annak még várnia kell, szóval úgy tesz, mint akinek semmi nem tűnt fel a lódításból, legfeljebb ha odaértek, majd számon kéri a nagy mágus tudását.*
- Milyen hangzatos név... Bár félelmetesnek tetszik, örülök, hogy ilyen jól ismered a környéket, talán kevesebb rémmel is találkozhatunk a tudásodnak hála. *Jegyzi meg, mindeközben hálás mosolyt eszközölve a férfi felé, akinek már látja is önelégült vagy éppen undorodó gondolatait a szeme előtt. Eddigi beszélgetésük alapján Lorew természetesnek fogja vélni a hazugságáért járó elismerést, talán még fel is háborodik, amiért eme nyilvánvaló tényt szavakba öntötte, de ott lappang a lehetősége a fintorgásnak is, elvégre egy általa gyűlöletes halandó szájából pattant ki a méltatás.
Bárhogy is történjék, előbb-utóbb megérkeznek a főtérre, ahol a gnómot leszámítva mindenki összegyűlt. Szabadkozásának egyedüli örvendetes pillanata ismét a lihanechi mágushoz köthető, aki a maga nyers és bunkó stílusában javítja ki a puszta formalitásból fogant bocsánatkérését, azonban Argus egyszerű, fölényes intése szemrándulásra bírja a fúriát. Nehezére esik ennél kevesebbre redukálni a hirtelen feltörő dühét, főleg úgy, hogy a földmágus szinte azonnal követi el újabb vétségét fenséges lényével szemben.
~Szóval parasztok és halandók...~
Már is visszasírja Lorew alázatos önimádatát, mert bár a férfiben is akad kellő önbizalom, nem emeli magát az eltiporni való halandók fölébe, legalábbis nem magasabbra, mint az általa imádott entitások. Argus viszont úgy beszél, mintha maga lenne a megtestesült istenség, kit nem érhet el a végzete, az ilyen hozzáállás pedig önkéntelenül is vérengző gondolatokat indít meg Dayriában. Ám muszáj emlékeztetnie magát, hogy nem pusztán fényes nappal van, s egy tömött téren ácsorognak, hanem egyéb sorsot szánt a varázstudónak.
Így tehát egy apró sóhajjal pillant oldalra, pontosan Sotheena irányába, aki végre méltóztatik csatlakozni hozzájuk.
~Ha odaérünk, remélhetőleg több izgalomban lesz részünk. Hacsak nem öljük meg addig ezeket a zavarodott elméjűeket.~
Szól hozzá a gondolat útján, mondandójának végén nem csupán elmosolyodva, de még kacsintva is egyet az Éji Démon felé. A másik kettő úgy sem figyel, Lorew pedig remélhetőleg azzal vagyon elfoglalva, hogy megfejtse a vérengző gnóm eltűnését, majd hálát adjon az általa imádott magasabb rendű létformáknak az eltüntetéséért. Bárcsak lett volna hozzá köze...
Ám hiába a pillanatnyi kizökkenés a jelen helyzet halálosan unalmas mivoltából, Argus magyarázása csak utat talál magának az ezüst-szőke fúria hallójárataiba, s bizony az elhangzottak tűnődésre bírják a lényt. Vajon ez most burkolt célzás volt arra, hogy újfent hátra fog hagyni valakit meghalni? Talán a végén tényleg igaza lesz Lorewnek, és azért nem bánkódnak a folyamatosan hozzájuk verődő szerencsétlenek miatt, mert úgy is mennek a süllyesztőbe? Nos, ha így állnak, akkor tényleg csúnya vérengzést fog rendezni, mert hogy bárkinek is az eszébe jusson fenséges mivoltának vajmi bárgyú mágus dolog végett történő feláldozása, az egyszerűen hallatlan...
Azonban emlékeztetnie kell magát, pontosan ezt akarja elérni, azt, hogy Argus lelke elkárhozzon, hogy éltének minden pillanatában hasonló gondolatokkal ölelkezzék az elméje, csakhogy vigyáznia kell, nehogy eme frissen fogant gyermek túl hamar kívánjon kirepülni a fészekből, netán szülőanyja ellen fordulni. Mert hát számára természetes, hogy a férfiben végbemenő változások mind az ő jelenlétének számlájára írandóak, akkor is, ha sötét lelkének egy-egy fertőzött szegmentuma már őelőtte is megmutatkozott. Azok legfeljebb csak a hajlam tünékeny előfutárai lehettek.*
- Köszönjük, Hemitar... Remélem az általam ajándékozott kard jól fog szolgálni. *Mosolyog kedvesen a fiúra, úgy döntve, hogy Argus agymenéseit egyelőre nem reagálja le, Elenith-ként úgyis csak vitát kínálhatna, arra pedig most semmi szükségük, ugyanis sosem fognak elindulni. A féltékenység viszont szép dolog, ennek okán pedig örömmel fogja körülrajongani az ifjú papnövendéket, bár korábban láthatóan Sotheena nyűgözte le jobban.
~Drága nővérem, szólj valami biztatót a papnövendéknek, nyerd el a bizalmát, téged jobban áll.~
Szól ismét az Éji Démonhoz, méghozzá úgy, hogy pillantását sem fordítja a cseresznyeszín ajkakkal megáldott fúria felé.*
- Csak nyugodtan. *Bólint egyet Hemitarnak, ki újabb nevetséges szokásával él eme létsík szánalomra méltó egyedeinek, majd Argusra és Lorewre emeli szürkéskék lélektükreit.*
- A fizetségre ne legyen gondja, Argus. *Válaszolja, visszatérve a magázódásra, amit az ifjúnál éppenséggel nem tett meg.
Aztán körbepillant, mígnem egy fáradt sóhajjal pakolja le a földre táskáját, révén, hogy a gnóm még mindég nem jelent meg.*
- Meddig kívánunk várni az uraságra? Lorew elmondása szerint itt hagyta, mikor még ránk várakoztak, ő éppenséggel ezért csatlakozott hozzánk a barakkba. Tán meggondolta magát, szóval ha megfogadnak egy tanácsot, nem állomásozunk itt tovább. *Magyarázza, egy aprócskát ferdítve a valóságon, többek között remélve, hogy most Lorewnek sem támad kedve kijavítani a mondandóját. Ő ugyan még mindég nem hiszi, hogy a mágus által kitalált összeesküvésbe csöppentek volna, de valahogy az ő lelke is nyugodtabbá válna, ha a mágiáját felelőtlenül használó gnóm végül nem gyarapítaná a társaságukat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621