*Újra a főtéren, úton a fogadó felé. A maga részéről még mindig kicsit logikátlannak találja a város felépítését, de hát azért is csinálta azt a rengeteg rajzot és jegyzetet nemrég, hogy más szemszögből is megvizsgálhassa a kérdést. Érdekes, hogy egy egyszerű gondolatból komoly tanulmány lett, de persze nem annyira meglepő, mintha az első ilyen alkalom lenne. Mostanra megszokta már, hogy kíváncsiságát gyakran kutatómunka követi, ami pedig további kutatómunkához vezet. Persze ez nem ismétlődhet a végtelenig, csak amíg rá nem jön, hogy a teóriája működőképes, vagy nem. Ritkán, de előfordul az is, hogy az egyik oldal mellett pusztán azért dönt, mert már elvesztette az érdeklődését a téma iránt. Ilyenkor általában igazat ad a világnak, és elismeri önnön tévedését, persze kizárólag akkor, ha ez kisebb fájdalmat jelent, mint tovább folytatni a munkát motiváció nélkül. Utálja, ha tévedése bebizonyosodik, és még rosszabb, mikor egyszerűen csak hagynia kell elmenni annak lehetőségét, hogy igaza van, viszont minden áldozatot egyetlen apró témáért sem éri meg meghozni. Ellenben a maga részéről jelenleg nem igazán vágyik másra, mint egy kellemes, csendes szobára, aminek a padlóján alig szűrődik át a fogadóban italozók zaja, és megpróbálhatja megalkotni precíz formában a rajzot. Bár valahol nevetséges azt feltételezni, hogy ilyen minta alapján építették volna meg a várost, másfelől viszont ki tudja, mi jár a gnómok fejében? Bár az hírlik róluk, hogy morgós, maguknak való népek, valójában a tapasztalat szerint sokkal inkább nevezhető bohókásnak a viselkedésük, onnan pedig már valóban csak egy lépés, hogy ilyesmiket csináljanak, mint felépíteni egy várost egy fantáziakép alapján. Nehéz lenne őszintén mondania, hogy meg fog lepődni, ha ilyesmire utaló nyomokat vél felfedezni.*