*Ahogy a hintó átdöccen Arthenior kapuján, Asthald egy pillanatra elemelkedik a fa ülőkétől, majd nagyot huppanva esik vissza rá. Miközben grimaszolva megvakarja a hátsóját, beérnek a kövezett főtérre, és csodálatos látvány tárul eléjük. A tér régi ugyan, mégis gyönyörű, tiszta és kellemes érzéseket kelt az arra járókban. Főleg az olyanokban, akik most járnak itt először, mint Asthald.
A hintó az egyik fa árnyékában áll félre, hogy utasai le tudjanak szállni róla. *
- Köszönöm a kedvességét uram! *Mondja a sötételf lovag, majd átnyújt pár aranyat a kocsisnak. Asthald maga egy ideig lovon jött, de egy sajnálatos baleset következtében az kitörte a lábát, és így kénytelen volt megkérni valakit, hogy elhozza.
A férfin szürkés-fekete, kopottas vért van, amely a talpától a nyakáig lefedi, sisakja a hátán lóg, szürke pajzsa mellett, aminek a közepén egy fekete unikornis vágtat. Ezen kívül még a kardja lóg az oldalán, a pénzes erszénye mellett, valamint fabotja keresztben a hátán.
"Nagyon jól esne egy ital... Akárhogy is, ez az utazás fárasztó volt."
Jobb híján úgy dönt, megkérdez valakit, hogy hol talál egy fogadót. Ahogy körbehordozza tekintetét a téren, megpillant egy nőt, aki egy farkast simogat, és magányosan üldögél az egyik padon. Elindul felé, majd megszólítja: *
- Elnézést. Meg tudnád mondani, hogy merre találok itt egy fogadót?
*Eközben tekintete akaratlanul is a farkasra téved. "Érdekes, gyönyörű példány. " Lehajol, és felé nyújtja a kezét, hogy megszaglássza az állat, és ha nincs kifogása ellene, akkor meg is simogatja.*