Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-11 16:40:27
Üzenet elküldve: 2013-05-11 16:40:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Loriner Avroi//
*Már a térre érkezése első pillanatában az az érzése támad, mintha valaki figyelné. Óvatosan pillant körbe, de nem találja meg a bámészkodót. Lehetséges, hogy kezdeti paranoia kezd úrrá lenni Aynarielen? Mindig is gyanakvó volt a természete. A nagy nézelődés közben nem veszi észre, hogy valakinek bizony nekiütközött. Az illető egy apró termetű - bár annyira nem is kicsi - lány, aki rögtön mentegetőzni kezd. A vörös hajú elf, először bosszús arccal pillant rá, majd alaposabban szemügyre veszi a "megzavaróját", és gyorsan ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, ugyanis ez egy kedvelt zsebtolvajtrükk lehet. De nem hiányzik semmi.*
- Semmi gond, előfordul, és nekem kellett volna jobban figyelni.
*Érkezik a válasza egy mosoly kíséretében.*
- Te jól vagy, nem ütötted meg magad?
*Kérdezi, és bizony még fel is segítené az idegent, ha nem állt volna már föl.*
*Már a térre érkezése első pillanatában az az érzése támad, mintha valaki figyelné. Óvatosan pillant körbe, de nem találja meg a bámészkodót. Lehetséges, hogy kezdeti paranoia kezd úrrá lenni Aynarielen? Mindig is gyanakvó volt a természete. A nagy nézelődés közben nem veszi észre, hogy valakinek bizony nekiütközött. Az illető egy apró termetű - bár annyira nem is kicsi - lány, aki rögtön mentegetőzni kezd. A vörös hajú elf, először bosszús arccal pillant rá, majd alaposabban szemügyre veszi a "megzavaróját", és gyorsan ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, ugyanis ez egy kedvelt zsebtolvajtrükk lehet. De nem hiányzik semmi.*
- Semmi gond, előfordul, és nekem kellett volna jobban figyelni.
*Érkezik a válasza egy mosoly kíséretében.*
- Te jól vagy, nem ütötted meg magad?
*Kérdezi, és bizony még fel is segítené az idegent, ha nem állt volna már föl.*
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-11 09:24:21
Üzenet elküldve: 2013-05-11 09:24:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Elesmira nem tudja, mit csináljon. Lát összeesni a lányt, nem messze tőle. ~Vajon mi lehet a probléma?~ gondolja magában. Választ senkitől nem fog kapni. Tudja, mert senki nem vette észre. Csak az, akinek nekiütközött. Ő is ott hagyja. Odavonszolja a tér közepén álló szökőkúthoz. Megmossa arcát, hátha felfrissül. Táskájából előkotorja edényét, és megitatja a lányt. Ez semmit nem változtat a helyzetén. Kezd kétségbeesni, ám a Nap lenyugvó sugarai érintik meg arcát. Hamarosan vissza kell térnie otthonába. De a lányt mégsem hagyhatja ott.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.05.12 13:37:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; hiányzó jelek pótlása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.05.12 13:37:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; hiányzó jelek pótlása.
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-11 07:31:27
Üzenet elküldve: 2013-05-11 07:31:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Bolond, ha azt hiszi, hogy nappal képes a városban sétálni, ő nem a nappal gyermeke. A kendőjét a szemébe húzva próbál védekezni a nap ellen, hiába, a vékony anyag nem sokat ér. A fejét lefelé hajtja és úgy igyekszik a piacra, de hirtelen valami keménynek ütközik a feje. Felnéz, hogy megtudja, mi az, de a nap máris a szemkontaktust keresi vele. Kínjában felordít, de a lábai nem bírják tovább, összeesik.*
A hozzászólás írója (Nevlik Alivyanara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.11 08:57:23
A hozzászólás írója (Nevlik Alivyanara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.11 08:57:23
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-11 00:26:11
Üzenet elküldve: 2013-05-11 00:26:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Feltápászkodik, és az ő lassú, kényelmes tempójával elindul még egy kört járni a városban. Hátha belebotlik valamibe... Bár ha egyhelyben maradna, előbb-utóbb úgyis történne valami, ha viszont állandóan sétafikál, lehet hogy mindig pont lemarad róla. Így is elég unalmas az élete, legalább annyi változatosság legyen benne, hogy nem ugyanott ücsörög. A szeme sarkából látja, hogy az előbb érkezett csuklyás hölgynek máris sikerül valakit fellöknie. Tekintetével végigkíséri az eseményeket, jobb mindenre felkészülni, a mai világban egy ilyen apróságból is bármi kisülhet. Megállni azért nem áll meg, így is elég lassan sétál ahhoz hogy egy darabig még a látóterében maradjon a két lány. Bár a városőrök sincsenek túl messze, tapasztalatai szerint legtöbbjük inkább "nem veszi észre" az apró-cseprő ügyeket.*
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-10 23:24:29
Üzenet elküldve: 2013-05-10 23:24:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Aynariel Faelivrin//
*Céltalanul bolyongás a városban, már Loriner sem tudja, hogy mióta. Nem tudja mit csináljon, bízik abban, hogy talán ha fel alá járkál a városban belebotlik egy kis kalandba. Csak akkor veszi észre, hogy nekiment valakinek, mikor már a földön ül. Gyorsan felül, leporolja magát majd megnézi, hogy ki lökte le a lábáról. Egy fiatal elf nőt lát, hirtelen el is mosolyodik, hiszen eddig mindig csak a sötétség teremtményeivel hozta össze a sors.*
- Elnézést, nem figyeltem, ügyetlen vagyok.
*Próbál bocsánatot kérni. Mindig ügyetlenkedik, képes egyetlen fűszálban elesni, vagy akár egy helyben állva, bár ezt nem szereti hangoztatni Még csak az hiányozna, hogy egy rabló megtudná, hogy egy igazi vesztes a fizikai mozgás terén és megpróbálná kirabolni, vagy ami még rosszabb: meg is ölni, ezért inkább hallgat erről.*
*Céltalanul bolyongás a városban, már Loriner sem tudja, hogy mióta. Nem tudja mit csináljon, bízik abban, hogy talán ha fel alá járkál a városban belebotlik egy kis kalandba. Csak akkor veszi észre, hogy nekiment valakinek, mikor már a földön ül. Gyorsan felül, leporolja magát majd megnézi, hogy ki lökte le a lábáról. Egy fiatal elf nőt lát, hirtelen el is mosolyodik, hiszen eddig mindig csak a sötétség teremtményeivel hozta össze a sors.*
- Elnézést, nem figyeltem, ügyetlen vagyok.
*Próbál bocsánatot kérni. Mindig ügyetlenkedik, képes egyetlen fűszálban elesni, vagy akár egy helyben állva, bár ezt nem szereti hangoztatni Még csak az hiányozna, hogy egy rabló megtudná, hogy egy igazi vesztes a fizikai mozgás terén és megpróbálná kirabolni, vagy ami még rosszabb: meg is ölni, ezért inkább hallgat erről.*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-10 22:25:30
Üzenet elküldve: 2013-05-10 22:25:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Szokásához híven most is az éjszakát rója. A városban tett kör után érkezik újra a főtérre, ahol kedvenc kőpadján foglal helyet. Könyökeivel térdeire támaszkodva néz végig a téren, a szökőkúton át, a városkapuig. Épp az ott strázsáló őröket figyelve akad meg a szeme egy új jövevényen, alakja és mozgása alapján egy lány, de az arcát a csuklyától nem látja rendesen.*
~ Mindenkinek van valami rejtegetni valója? Hisz nincs hideg, és eső sem esik... ~
*Számára mindenki aki rejtegeti az arcát, alapból gyanúsnak minősül. Mi másért bújnának csuklya mögé ilyen szép időben?*
~ Vajon miért nem akarja, hogy lássák az arcát? ~
*Akár az is lehet, hogy szégyenli külsejét. Esetleg egy sebhely lehet rajta. Az őrök viszont nem nagyon foglalkoznak vele, miért is tennék, sok ember jön-megy ki és be a városba, fegyverrel vagy anélkül. Ő is inkább elfordul, nem akarja sokáig bámulni. Talán csak ő lett az idő múlásával egyre gyanakvóbb...*
~ Mindenkinek van valami rejtegetni valója? Hisz nincs hideg, és eső sem esik... ~
*Számára mindenki aki rejtegeti az arcát, alapból gyanúsnak minősül. Mi másért bújnának csuklya mögé ilyen szép időben?*
~ Vajon miért nem akarja, hogy lássák az arcát? ~
*Akár az is lehet, hogy szégyenli külsejét. Esetleg egy sebhely lehet rajta. Az őrök viszont nem nagyon foglalkoznak vele, miért is tennék, sok ember jön-megy ki és be a városba, fegyverrel vagy anélkül. Ő is inkább elfordul, nem akarja sokáig bámulni. Talán csak ő lett az idő múlásával egyre gyanakvóbb...*
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-10 22:10:42
Üzenet elküldve: 2013-05-10 22:10:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Loriner Avroi//
*Az elf hölgyemény csendesen bukkan fel a főtéren. Az erdő felől érkezik, így tér vissza a városba. Úgy érzi most már tökéletesen elég volt a erdő csendjéből, bár talán sosem tudná megunni, most mégis társaságra vágyik. Arra, hogy beszélgessen, találkozzon másokkal. Enyhe mosoly suhan át ajkain, ami az arca nagy részét takaró csuklyába vész el, de nem bánja. A tér tömege, zsibongása, és kavalkádja magával ragadja. Habár mindig is magányosan utazott, most jó érzéssel tölti el a társaság. Egy idő után belefáradt az ember - illetve esetünkben elf - az egyedüllétbe.*
A hozzászólás írója (Aynariel Faelivrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.10 22:11:34
*Az elf hölgyemény csendesen bukkan fel a főtéren. Az erdő felől érkezik, így tér vissza a városba. Úgy érzi most már tökéletesen elég volt a erdő csendjéből, bár talán sosem tudná megunni, most mégis társaságra vágyik. Arra, hogy beszélgessen, találkozzon másokkal. Enyhe mosoly suhan át ajkain, ami az arca nagy részét takaró csuklyába vész el, de nem bánja. A tér tömege, zsibongása, és kavalkádja magával ragadja. Habár mindig is magányosan utazott, most jó érzéssel tölti el a társaság. Egy idő után belefáradt az ember - illetve esetünkben elf - az egyedüllétbe.*
A hozzászólás írója (Aynariel Faelivrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.10 22:11:34
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-08 15:03:40
Üzenet elküldve: 2013-05-08 15:03:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Ismét leküzdhetetlen dühöt érez, azonban tudja, hogy nem Aeris miatt. Saját magára haragszik amiért nem sikerült elrejtenie érzéseit. Ilyen még sosem fordult elő vele és most roppant csalódott lesz. Mindig is jó színész volt, ezért nem érti, hogy mi is történhetett. *
~ Talán ez a lány nagyobb hatással van rám mint gondoltam volna. Ez nem lesz így jó. ~
* Félrenéz és rájön, hogy a nap már lement, és a világítás sem túl jó. *
~ Nem lehet kivenni az arcokat ilyen gyér fénynél, melyet a hold ad. Én sem látom az övét, sem a fiúét. Akkor honnan a bánatból tudhatja, hogy aggódtam? Talán belém lát, vagy mi? ~
* Mindenesetre azért egy kicsit megnyugszik, hogy nem a színészkedése mondott csődöt. Vagyis nagyon reméli, hogy a lány nem az arckifejezéséről tudta meg, hogy aggódott. Ezen elgondolkozik. *
~ Egyáltalán aggódtam én érte? Nem! Hiszen csak pár órája ismerem. Illetve nem is ismerem. Szóval kizárt, hogy valami más érzést is kiváltson belőlem a dühön kívül. Vagy mégis?.. ~
* Hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy valójában komolyan gondolta, a lány iránti aggályát úgy gondolja, hogy beolvas a fél-elfnek. Fenyegetően közelebb hajol bájos kis arcocskájához, enyhén erősen maga felé fordítja Aeris fejét és dühösen néz az ijedt szempárba. *
- Na, tisztázzunk valamit. Nem aggódtam érted. Oké? Szimplán csak nem repesnék érte, ha itt patkolnál el, mert akkor el kéne vinnem a hulládat és ahhoz meg most semmi kedvem. Szóval szedd össze magad, de gyorsan, mert úgy döntöttem elmegyünk.
* Kicsit lenyugodva, hogy talán elérte a kellő hatást és már senki sem feltételez róla gyengédséget elengedi a puha, kifogástalan arcot és felegyenesedik. A másikra néz, akinek még mindig nem emlékszik a nevére, de per pillanat nem igazán érdekli. Hirtelen eszébe jut, hogy Aeris azt mondta, hogy az egyik fogadóban van szobája. Feltételezi, hogy a Pegazus Fogadóban, hiszen minden eltévedt , szánalmas kis újonc egyből ott keres szobát. Ő speciel gyűlöli azt a helyet, de mivel már régen járt ott megkönyörül a lányon. *
- Gondolom a Pegazusban van szobád. Akkor menjünk oda mielőtt még azt hinnék, hogy elvesztél, vagy éppen meghaltál és kiadják valami jöttmentnek.
* Néz a fiatal lányra, aki úgy tűnik még mindig a rémület hatása alatt áll, mint egy szerencsétlen rovar, aki félelmében ledermed. *
~ Ennyire azért nem akartam megijeszteni. De majd túlteszi magát rajta. Ennél még rosszabb is fogja érni az életben. Én csak felkészítem. ~
* A szeme sarkából meglátja, hogy egy árnyék tántorogva bemegy a kocsmába és a nyitott ajtón keresztül két alakot pillant meg,a mint éppen az asztalon élvezik egymás társaságát és elfogta a hányinger. Felismeri az alakokat. Adyan és újdonsült barátnője, akit talán megőriz holnapig. Eszébe jut, hogy lehetséges, hogy azóta ilyen, amióta elhagyta őt. Kis bűntudat kezd el terjengeni benne. *
~ Nehogy már én legyek a hibás, mert ő nem tud feldolgozni egy szakítást. Nem az én hibám, ha egy érzelmi ronccsal van dolgom. ~
* Nem képes tovább maradni és nézni, ahogy a volt barátja egy másik nőt ölelhet. A düh úgy tért vissza, mint a bumeráng, melytől sosem bírsz szabadulni. Nem tudja, hogy kire haragszik jobban. Magára, amiért elhagyta a fiút és nem adott esélyt a kapcsolatuknak, Adyanra, amiért nem volt hajlandó utána menni, Aerisre, a szép, fonott hajú lányra, amiért képes belelátni és ki is mondja legbelső érzéseit, az elf fiúra, akinek még mindig nem tudja a nevét, és csak áll ott csendben és figyelmesen, amiért pont azt csinálja amire most szüksége van, vagy az egész világra, amiért nem értik meg őt. Legszívesebben most ordítana egyet, olyan hangosan, hogy még a bolygó másik végén is hallatszódjon és mindenki tudja meg, milyen mérges, de nem teszi. Mindig is magába zárkózva dühöngött és ezen most sem akar változtatni. Szánalmasnak tartja azt, ha valaki sajnáltatja magát. Ő sohasem tette, pedig lenne rá oka. Ha most ordítana, azzal a fájdalmát eresztené szabadjára és az pont olyan lenne mintha panaszkodna. Akkor magát is meg kéne vetnie. Arra meg gondolni sem akar, hogy hányan sajnálnák meg. Senkinek a szánalmára és sajnálatára nincs szüksége. Észbe kap, hogy menni kéne már. Rohanni futni erről a helyről, de mikor körbenéz, csak két rámeredő szempárt vél kivenni a sötétből és ijedtében arra gondol, hogy talán öntudatlanságában eleresztett egy sikolyt, de nagyon reméli, hogy nem ez érdeklődő és fürkésző tekinteteiknek oka. *
- Akkor talán mehetnénk is, mielőtt itt penészedünk meg. Nincs messze. Kövessetek!
* Szól, ismét ellenkezést nem tűrő hangján és emelt fővel nekiindul a Pegazus Fogadó irányába. *
* Ismét leküzdhetetlen dühöt érez, azonban tudja, hogy nem Aeris miatt. Saját magára haragszik amiért nem sikerült elrejtenie érzéseit. Ilyen még sosem fordult elő vele és most roppant csalódott lesz. Mindig is jó színész volt, ezért nem érti, hogy mi is történhetett. *
~ Talán ez a lány nagyobb hatással van rám mint gondoltam volna. Ez nem lesz így jó. ~
* Félrenéz és rájön, hogy a nap már lement, és a világítás sem túl jó. *
~ Nem lehet kivenni az arcokat ilyen gyér fénynél, melyet a hold ad. Én sem látom az övét, sem a fiúét. Akkor honnan a bánatból tudhatja, hogy aggódtam? Talán belém lát, vagy mi? ~
* Mindenesetre azért egy kicsit megnyugszik, hogy nem a színészkedése mondott csődöt. Vagyis nagyon reméli, hogy a lány nem az arckifejezéséről tudta meg, hogy aggódott. Ezen elgondolkozik. *
~ Egyáltalán aggódtam én érte? Nem! Hiszen csak pár órája ismerem. Illetve nem is ismerem. Szóval kizárt, hogy valami más érzést is kiváltson belőlem a dühön kívül. Vagy mégis?.. ~
* Hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy valójában komolyan gondolta, a lány iránti aggályát úgy gondolja, hogy beolvas a fél-elfnek. Fenyegetően közelebb hajol bájos kis arcocskájához, enyhén erősen maga felé fordítja Aeris fejét és dühösen néz az ijedt szempárba. *
- Na, tisztázzunk valamit. Nem aggódtam érted. Oké? Szimplán csak nem repesnék érte, ha itt patkolnál el, mert akkor el kéne vinnem a hulládat és ahhoz meg most semmi kedvem. Szóval szedd össze magad, de gyorsan, mert úgy döntöttem elmegyünk.
* Kicsit lenyugodva, hogy talán elérte a kellő hatást és már senki sem feltételez róla gyengédséget elengedi a puha, kifogástalan arcot és felegyenesedik. A másikra néz, akinek még mindig nem emlékszik a nevére, de per pillanat nem igazán érdekli. Hirtelen eszébe jut, hogy Aeris azt mondta, hogy az egyik fogadóban van szobája. Feltételezi, hogy a Pegazus Fogadóban, hiszen minden eltévedt , szánalmas kis újonc egyből ott keres szobát. Ő speciel gyűlöli azt a helyet, de mivel már régen járt ott megkönyörül a lányon. *
- Gondolom a Pegazusban van szobád. Akkor menjünk oda mielőtt még azt hinnék, hogy elvesztél, vagy éppen meghaltál és kiadják valami jöttmentnek.
* Néz a fiatal lányra, aki úgy tűnik még mindig a rémület hatása alatt áll, mint egy szerencsétlen rovar, aki félelmében ledermed. *
~ Ennyire azért nem akartam megijeszteni. De majd túlteszi magát rajta. Ennél még rosszabb is fogja érni az életben. Én csak felkészítem. ~
* A szeme sarkából meglátja, hogy egy árnyék tántorogva bemegy a kocsmába és a nyitott ajtón keresztül két alakot pillant meg,a mint éppen az asztalon élvezik egymás társaságát és elfogta a hányinger. Felismeri az alakokat. Adyan és újdonsült barátnője, akit talán megőriz holnapig. Eszébe jut, hogy lehetséges, hogy azóta ilyen, amióta elhagyta őt. Kis bűntudat kezd el terjengeni benne. *
~ Nehogy már én legyek a hibás, mert ő nem tud feldolgozni egy szakítást. Nem az én hibám, ha egy érzelmi ronccsal van dolgom. ~
* Nem képes tovább maradni és nézni, ahogy a volt barátja egy másik nőt ölelhet. A düh úgy tért vissza, mint a bumeráng, melytől sosem bírsz szabadulni. Nem tudja, hogy kire haragszik jobban. Magára, amiért elhagyta a fiút és nem adott esélyt a kapcsolatuknak, Adyanra, amiért nem volt hajlandó utána menni, Aerisre, a szép, fonott hajú lányra, amiért képes belelátni és ki is mondja legbelső érzéseit, az elf fiúra, akinek még mindig nem tudja a nevét, és csak áll ott csendben és figyelmesen, amiért pont azt csinálja amire most szüksége van, vagy az egész világra, amiért nem értik meg őt. Legszívesebben most ordítana egyet, olyan hangosan, hogy még a bolygó másik végén is hallatszódjon és mindenki tudja meg, milyen mérges, de nem teszi. Mindig is magába zárkózva dühöngött és ezen most sem akar változtatni. Szánalmasnak tartja azt, ha valaki sajnáltatja magát. Ő sohasem tette, pedig lenne rá oka. Ha most ordítana, azzal a fájdalmát eresztené szabadjára és az pont olyan lenne mintha panaszkodna. Akkor magát is meg kéne vetnie. Arra meg gondolni sem akar, hogy hányan sajnálnák meg. Senkinek a szánalmára és sajnálatára nincs szüksége. Észbe kap, hogy menni kéne már. Rohanni futni erről a helyről, de mikor körbenéz, csak két rámeredő szempárt vél kivenni a sötétből és ijedtében arra gondol, hogy talán öntudatlanságában eleresztett egy sikolyt, de nagyon reméli, hogy nem ez érdeklődő és fürkésző tekinteteiknek oka. *
- Akkor talán mehetnénk is, mielőtt itt penészedünk meg. Nincs messze. Kövessetek!
* Szól, ismét ellenkezést nem tűrő hangján és emelt fővel nekiindul a Pegazus Fogadó irányába. *
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-08 12:31:44
Üzenet elküldve: 2013-05-08 12:31:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris épp a vértje alól elővett medálját szorongatja a kezében, amikor meghallja a kinyíló ajtó hangját és a… nevetést. Arra felé fordítja a fejét. A kocsmából kiszűrődő fényben két alak sötét körvonala látszik csak, de felismeri bennük Bacarát és Eritont. Mögöttük látja, ahogy a bent maradt csőcselék a gúnyos, hangos röhögéstől kivörösödve, igen csak jól érzi magát.*
~Lehet, hogy… rajtam nevetnek? *Jut hirtelen eszébe a gondolat és ettől összeszorul a mellkasa.
Hirtelen olyan dühöt kezd érezni magában, amit már nagyon régóta nem és ettől megrémül. Amikor utoljára érzett így, emberek haltak meg a keze által és nem akarja, hogy ilyesmi újra megtörténjen. Vesz pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjon és tenyerét a szemére teszi.*
~Nyugodj le! Nyugodj le!~ *Kántálja magában, de nem érzi a hatását.
Bacara hangjára összerezzen. El is felejtette, hogy az előbb ő és Eriton jöttek ki az épületből és ettől elszégyelli magát. Ujjait szétnyitva néz fel a fölé magasodó lányra és mintha az aggodalom jeleit látná az arcán. A férfiról ezt nem tudja megállapítani, lévén csak az orra és a szája látszódik ki a csuklyája alól, de talán ő is aggódik miatta. Aeris ettől végre megnyugszik és medálját visszatéve a ruhája alá, mosolyogva ül fel a peremen.*
-Igen, most már rendben leszek. Azt hiszem túlságosan is az erdei élethez vagyok szokva, meg a nagy, tágas terekhez. Ne haragudjatok, amiért aggódnotok kellett miattam *mondja és kicsit el is vörösödik.
Magában hálát ad az isteneknek, amiért a Hold el van takarva felhőkkel ma este, így Bacara és Eriton valószínűleg nem láthatják a megváltozott arcszínét még a főtér fényeiben sem.*
*Aeris épp a vértje alól elővett medálját szorongatja a kezében, amikor meghallja a kinyíló ajtó hangját és a… nevetést. Arra felé fordítja a fejét. A kocsmából kiszűrődő fényben két alak sötét körvonala látszik csak, de felismeri bennük Bacarát és Eritont. Mögöttük látja, ahogy a bent maradt csőcselék a gúnyos, hangos röhögéstől kivörösödve, igen csak jól érzi magát.*
~Lehet, hogy… rajtam nevetnek? *Jut hirtelen eszébe a gondolat és ettől összeszorul a mellkasa.
Hirtelen olyan dühöt kezd érezni magában, amit már nagyon régóta nem és ettől megrémül. Amikor utoljára érzett így, emberek haltak meg a keze által és nem akarja, hogy ilyesmi újra megtörténjen. Vesz pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjon és tenyerét a szemére teszi.*
~Nyugodj le! Nyugodj le!~ *Kántálja magában, de nem érzi a hatását.
Bacara hangjára összerezzen. El is felejtette, hogy az előbb ő és Eriton jöttek ki az épületből és ettől elszégyelli magát. Ujjait szétnyitva néz fel a fölé magasodó lányra és mintha az aggodalom jeleit látná az arcán. A férfiról ezt nem tudja megállapítani, lévén csak az orra és a szája látszódik ki a csuklyája alól, de talán ő is aggódik miatta. Aeris ettől végre megnyugszik és medálját visszatéve a ruhája alá, mosolyogva ül fel a peremen.*
-Igen, most már rendben leszek. Azt hiszem túlságosan is az erdei élethez vagyok szokva, meg a nagy, tágas terekhez. Ne haragudjatok, amiért aggódnotok kellett miattam *mondja és kicsit el is vörösödik.
Magában hálát ad az isteneknek, amiért a Hold el van takarva felhőkkel ma este, így Bacara és Eriton valószínűleg nem láthatják a megváltozott arcszínét még a főtér fényeiben sem.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-08 02:00:43
Üzenet elküldve: 2013-05-08 02:00:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
*Szinte még fel sem fogja mi történt mikor mire kint áll egykét lépésre a két leányzótól, akiket így is alig lát a sötétben, de hirtelen mintha fény gyúlna ami megvilágítja a lányokat, de minden mást sötétben marad a látomás még el sem kezdődött márt vége is ért Eriton nem hitt a szemének, és bár soha sem hitt a csodákban, most vagy telibe kapott egyet, vagy olyan fáradt, hogy képzelődik. Egy biztos ez a látvány meggyőzte véglegesen arról, hogy megérte odamenni a két leányzóhoz. "Két külön világ, mégis annyira egymás ellentétei, hogy szinte márt összetartoznak, a tolvajhoz eljön a bárány, hogy megjavítsa és az ártatlanságával fizessen ezért, ez a jó és a gonosz igazi párharca a jó feláldozza jóságát, hogy kigyógyítsa a rosszat, de ezért ő lesz a rossz és rossz lesz a jó így szerepet cserélnek azután megint és megint, mint abban a történetben amit még gyerekként hallott." Miután eme gondolatok átfutottak az elméjén oda lép a két leányzóhoz akiket most legszívesebben átölelne, de nem enged a kísértésnek, inkább próbál ugyan olyan maradni mint amilyen eddig volt, és mindent megtenni annak érdekében, hogy az előbb történteket ne vegyék észre az előbbit. Nem szólal meg csak csendben figyel mint költő a napkeltére. Figyel és vár mi fog történni, és milyen hatása lesz.*
*Szinte még fel sem fogja mi történt mikor mire kint áll egykét lépésre a két leányzótól, akiket így is alig lát a sötétben, de hirtelen mintha fény gyúlna ami megvilágítja a lányokat, de minden mást sötétben marad a látomás még el sem kezdődött márt vége is ért Eriton nem hitt a szemének, és bár soha sem hitt a csodákban, most vagy telibe kapott egyet, vagy olyan fáradt, hogy képzelődik. Egy biztos ez a látvány meggyőzte véglegesen arról, hogy megérte odamenni a két leányzóhoz. "Két külön világ, mégis annyira egymás ellentétei, hogy szinte márt összetartoznak, a tolvajhoz eljön a bárány, hogy megjavítsa és az ártatlanságával fizessen ezért, ez a jó és a gonosz igazi párharca a jó feláldozza jóságát, hogy kigyógyítsa a rosszat, de ezért ő lesz a rossz és rossz lesz a jó így szerepet cserélnek azután megint és megint, mint abban a történetben amit még gyerekként hallott." Miután eme gondolatok átfutottak az elméjén oda lép a két leányzóhoz akiket most legszívesebben átölelne, de nem enged a kísértésnek, inkább próbál ugyan olyan maradni mint amilyen eddig volt, és mindent megtenni annak érdekében, hogy az előbb történteket ne vegyék észre az előbbit. Nem szólal meg csak csendben figyel mint költő a napkeltére. Figyel és vár mi fog történni, és milyen hatása lesz.*
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-07 12:35:27
Üzenet elküldve: 2013-05-07 12:35:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Egy fiatal férfit fúj be a városkapun a szél, messzi útról érkezett. Egy biccentéssel köszön a bejáratnál álló őröknek, egy-egy pillantást vetve rájuk közben.*
~Miért hoztál ide?~
*Hangzik a kérdés a fejében, miközben beljebb sétál, és tekintetével végigfut az épületeken.*
~Nem hoztalak, magadtól jöttél...~
*Hangzik a válasz, de egy másik hangon szólal meg. Az egyik kőpadhoz sétál, ledobja hátáról a nagy hátizsákot, és helyet foglal, hogy pihenjen kicsit.*
~Látom nem lettél jobb társaság mióta utoljára beszéltünk.~
*Nyújtózik egy nagyot, végül térdeire könyökölve kényelembe helyezkedik, és szétnéz a tömegen.*
~Gondolod itt találok új életet?~
*Nagyot sóhajt, kezeivel a pad hátuljára támaszkodik, és kissé hátra dől, hogy felnézzen a tiszta égre.*
~Angel, mi lett veled?~
*Bámul egy darabig felfelé, aztán felkel, vállára dobja hátizsákját, és tovább indul, megismerkedni Arthenior utcáival.*
~Miért hoztál ide?~
*Hangzik a kérdés a fejében, miközben beljebb sétál, és tekintetével végigfut az épületeken.*
~Nem hoztalak, magadtól jöttél...~
*Hangzik a válasz, de egy másik hangon szólal meg. Az egyik kőpadhoz sétál, ledobja hátáról a nagy hátizsákot, és helyet foglal, hogy pihenjen kicsit.*
~Látom nem lettél jobb társaság mióta utoljára beszéltünk.~
*Nyújtózik egy nagyot, végül térdeire könyökölve kényelembe helyezkedik, és szétnéz a tömegen.*
~Gondolod itt találok új életet?~
*Nagyot sóhajt, kezeivel a pad hátuljára támaszkodik, és kissé hátra dől, hogy felnézzen a tiszta égre.*
~Angel, mi lett veled?~
*Bámul egy darabig felfelé, aztán felkel, vállára dobja hátizsákját, és tovább indul, megismerkedni Arthenior utcáival.*
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-05 09:51:49
Üzenet elküldve: 2013-05-05 09:51:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Kissé megrémül mikor az elf lány hirtelen eltűnik mellőlük és becsapódik utána az ajtó. Ránéz a csaposra, aki látszólag alig bírja visszatartani a nevetést és most döbben rá, hogy a helyiség valamennyi tagja szakad a röhögéstől. Nyilván a lányon nevetnek. Gusztustalan látvány tárul elé miközben végignéz a holtrészeg társaságon. Vörösebbnél vörösebb, izzadt, hájas fejek, sörrel, vagy más italtól leöntött ócska ruhák. Hirtelen gondolatból ránéz Adyanra, de bárcsak ne tette volna. Azt látja, hogy a szőke libával annyira egymásba vannak gabalyodva, hogy lassan felfalják egymást. Felfordul a gyomra. *
~ Jó, ha most nem állít le valaki megölöm.! Esküszöm, hogy megölöm! ~ * Fortyan fel benne ismét a düh és tényleg meg tudta volna ölni a fiút, de nem akar balhét így inkább úgy dönt, hogy elhagyja a helyet, mert rájön, hogy itt inkább buzdítanák mintsem megállítanák.
- Gyere! *Löki oda a különös elf fiúnak, ellenkezést nem tűrő hangon, mert nem akarja, hogy ott maradjon azok között, mert nem jönne ki élve, az biztos. Ezután ő is kiviharzik a kocsmából, de azért hátranéz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy követi a fiú. Nem is azért ment ki, hogy a lány után érdeklődjön, most mégis eszébe jut, hogy nagyon zaklatott volt és sajnálatot érez iránta. Körülnéz, hátha meglátja valahol, de a hold fényében nem sokat vesz ki az emberekből. Eleinte azt hiszi a lány már hegyen - völgyön túl van, de aztán meglepődve veszi észre, hogy nem ment messzire. *
~ Csak egy kis levegőre vágyott. Megértem, hiszen én is gyűlölöm ezt a társaságot nemhogy ő, aki látszólag először van ilyen helyen és egyből ezt a bandát kell látnia. ~
* Most nézi csak meg alaposabban a fél-elfet. Haja, hosszú fonatban hullik a földre, ahogy ott fekszik a szökőkút szélén. Látszólag nagyon el van merülve a gondolataiban. Karcsú, formás, nőies testéért sok fiú oda lehetne, de fiatalos, ártatlan arcocskája kontrasztot teremt, így Bacara szerint nem sokan vállalnák be. Hirtelen hatalmába keríti a féltékenység zöld szemű szörnyecskéje, mivel tudja, ha rendes családban nevelkedik ő is hasonló személyiség lenne. *
- Mindenki ártatlannak születik, csak a környezetünk tesz rosszá.
* Mondja félhangosan magának. Aztán el kezd gondolkozni a lány nevén. Tudja, hogy hallotta, mikor mondta, de valahogy az agya nem volt képes felfogni. Senkinek sem jegyzi meg szívesen a nevét, mivel nem tartja olyan fontosnak. Az ő nevét sem jegyezték meg sokan, akkor tőle miért várná el más ugyanezt? Viszont most felcsendül benne egy aranyos, trillázó hangocska: "Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!" *
~ Hát persze, Aeris! Emlékszem már! Furcsa, de szép név. Illik hozzá. Aerist még nem változtatta meg a környezete, és ha rajtam múlik nem is fogja. Nem akarom, hogy olyan legyen mint én. Ilyen elcseszett! ~
* Lassan, hangtalanul sétál oda, akár egy róka aki el akarja kapni már kiszemelt áldozatát. A lány látszólag már megnyugodott, aminek örül. Úgy próbálja megszólítani, hogy hangjában ne lehessen érezni a törődést. *
- Hét, te! Minden rendben?
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.05 09:58:54
* Kissé megrémül mikor az elf lány hirtelen eltűnik mellőlük és becsapódik utána az ajtó. Ránéz a csaposra, aki látszólag alig bírja visszatartani a nevetést és most döbben rá, hogy a helyiség valamennyi tagja szakad a röhögéstől. Nyilván a lányon nevetnek. Gusztustalan látvány tárul elé miközben végignéz a holtrészeg társaságon. Vörösebbnél vörösebb, izzadt, hájas fejek, sörrel, vagy más italtól leöntött ócska ruhák. Hirtelen gondolatból ránéz Adyanra, de bárcsak ne tette volna. Azt látja, hogy a szőke libával annyira egymásba vannak gabalyodva, hogy lassan felfalják egymást. Felfordul a gyomra. *
~ Jó, ha most nem állít le valaki megölöm.! Esküszöm, hogy megölöm! ~ * Fortyan fel benne ismét a düh és tényleg meg tudta volna ölni a fiút, de nem akar balhét így inkább úgy dönt, hogy elhagyja a helyet, mert rájön, hogy itt inkább buzdítanák mintsem megállítanák.
- Gyere! *Löki oda a különös elf fiúnak, ellenkezést nem tűrő hangon, mert nem akarja, hogy ott maradjon azok között, mert nem jönne ki élve, az biztos. Ezután ő is kiviharzik a kocsmából, de azért hátranéz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy követi a fiú. Nem is azért ment ki, hogy a lány után érdeklődjön, most mégis eszébe jut, hogy nagyon zaklatott volt és sajnálatot érez iránta. Körülnéz, hátha meglátja valahol, de a hold fényében nem sokat vesz ki az emberekből. Eleinte azt hiszi a lány már hegyen - völgyön túl van, de aztán meglepődve veszi észre, hogy nem ment messzire. *
~ Csak egy kis levegőre vágyott. Megértem, hiszen én is gyűlölöm ezt a társaságot nemhogy ő, aki látszólag először van ilyen helyen és egyből ezt a bandát kell látnia. ~
* Most nézi csak meg alaposabban a fél-elfet. Haja, hosszú fonatban hullik a földre, ahogy ott fekszik a szökőkút szélén. Látszólag nagyon el van merülve a gondolataiban. Karcsú, formás, nőies testéért sok fiú oda lehetne, de fiatalos, ártatlan arcocskája kontrasztot teremt, így Bacara szerint nem sokan vállalnák be. Hirtelen hatalmába keríti a féltékenység zöld szemű szörnyecskéje, mivel tudja, ha rendes családban nevelkedik ő is hasonló személyiség lenne. *
- Mindenki ártatlannak születik, csak a környezetünk tesz rosszá.
* Mondja félhangosan magának. Aztán el kezd gondolkozni a lány nevén. Tudja, hogy hallotta, mikor mondta, de valahogy az agya nem volt képes felfogni. Senkinek sem jegyzi meg szívesen a nevét, mivel nem tartja olyan fontosnak. Az ő nevét sem jegyezték meg sokan, akkor tőle miért várná el más ugyanezt? Viszont most felcsendül benne egy aranyos, trillázó hangocska: "Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!" *
~ Hát persze, Aeris! Emlékszem már! Furcsa, de szép név. Illik hozzá. Aerist még nem változtatta meg a környezete, és ha rajtam múlik nem is fogja. Nem akarom, hogy olyan legyen mint én. Ilyen elcseszett! ~
* Lassan, hangtalanul sétál oda, akár egy róka aki el akarja kapni már kiszemelt áldozatát. A lány látszólag már megnyugodott, aminek örül. Úgy próbálja megszólítani, hogy hangjában ne lehessen érezni a törődést. *
- Hét, te! Minden rendben?
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.05 09:58:54
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-04 21:32:10
Üzenet elküldve: 2013-05-04 21:32:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Belépve a fogadóba nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadja. Akármerre fordul, mindenhol csak gyanús, nem igazán rokonszenves alakok néznek rá vissza és ettől akaratlanul is közelebb húzódik társaihoz. Bacarát elnézve és azt, ahogy a jelenlévők többsége fogadja őt, rögtön rájön, hogy nyílván ezek az emberek hasonló munkakörben mozognak, mint a lány. Keze átsiklik a vértje alatt megbúvó medál fölött. Örül, hogy elővigyázatos volt és elrejtette a kíváncsi tolvaj szemek elől.
Próbál minél természetesebben átvágni a kocsmán, de az őt fürkésző tekintetekből érzi, hogy nagyon nem illik bele ebbe a környezetbe. A Pegazus fogadó ennél sokkalta barátságosabb hely. Oda többnyire csak a hozzá hasonló utazók térnek be rövidebb-hosszabb időkre és jól is érezte magát köztük. Ehhez a helyhez képest az ottani levegőtlenség és a tömeg maga volt a természet isteneinek áldása. Itt most azonban úgy érzi, mintha egy ork ráült volna a mellkasára és be lenne zárva egy szűk kis ketrecbe az ő rá vadászó fenevadak társaságában.
Megrázza a fejét, hogy elűzze a zavaró gondolatait és próbál csak Bacarára és Eritonra koncentrálni. Nehezen sikerül neki.*
-Nekem egy pohár víz is elég lesz *mondja ki végül nagy nehezen a rendelését.
Szinte meg is feledkezik arról, hogy Eriton az imént felajánlotta a saját pénzét az italok kifizetésére, pedig alap esetben rögtön visszautasítaná az ajánlatot. Most viszont inkább azzal van elfoglalva, hogy legyűrje a mellkasát szorító, fullasztó érzést és letörölje a homlokáról a verejtéket, pedig az előbb kirázta a hideg. Hirtelen a kezei őrült módjára remegni kezdenek, és ahogy felnéz róluk rémülten látja, hogy a vele szemben lévő fal, mintha mozogna, egyenesen feléje tartana. A légzése kapkodóvá válik és a szívverése az egekbe ugrik. Úgy érzi, ha nem jut ki innen hamarosan, biztosan megfullad.
Már érzett régebben hasonlót, amikor a rabszolga kereskedők bezárták őt és a többi rabot egy szűk pincébe éjszakára. Csak Bristan volt képes nagy nehezen lenyugtatnia őt, de soha sem fogja elfelejteni azt a rémületet, amit akkor érzett.
Elnézést kérve Bacarától és Eritontól, elengedi az addig biztos támasztékául szolgáló pult szélét és figyelve arra, hogy lehetőleg ne érjen senkihez sem az őt figyelők közül, sikerül elérnie az ajtót és szinte kiront a kocsmából a tágas főtérre.
Mélyet lélegez a kinti friss levegőből és érzi, ahogy lassan a szíve és a légzése lenyugszik. Odabotorkál a szökőkúthoz és alaposan megmossa a tiszta vízben az arcát. Miután iszik pár kortyot, megkönnyebbülten eldől a kút peremén és a fölötte fénylő csillagokat kezdi figyelni. A látványuktól sokkal jobban érzi magát.*
*Belépve a fogadóba nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadja. Akármerre fordul, mindenhol csak gyanús, nem igazán rokonszenves alakok néznek rá vissza és ettől akaratlanul is közelebb húzódik társaihoz. Bacarát elnézve és azt, ahogy a jelenlévők többsége fogadja őt, rögtön rájön, hogy nyílván ezek az emberek hasonló munkakörben mozognak, mint a lány. Keze átsiklik a vértje alatt megbúvó medál fölött. Örül, hogy elővigyázatos volt és elrejtette a kíváncsi tolvaj szemek elől.
Próbál minél természetesebben átvágni a kocsmán, de az őt fürkésző tekintetekből érzi, hogy nagyon nem illik bele ebbe a környezetbe. A Pegazus fogadó ennél sokkalta barátságosabb hely. Oda többnyire csak a hozzá hasonló utazók térnek be rövidebb-hosszabb időkre és jól is érezte magát köztük. Ehhez a helyhez képest az ottani levegőtlenség és a tömeg maga volt a természet isteneinek áldása. Itt most azonban úgy érzi, mintha egy ork ráült volna a mellkasára és be lenne zárva egy szűk kis ketrecbe az ő rá vadászó fenevadak társaságában.
Megrázza a fejét, hogy elűzze a zavaró gondolatait és próbál csak Bacarára és Eritonra koncentrálni. Nehezen sikerül neki.*
-Nekem egy pohár víz is elég lesz *mondja ki végül nagy nehezen a rendelését.
Szinte meg is feledkezik arról, hogy Eriton az imént felajánlotta a saját pénzét az italok kifizetésére, pedig alap esetben rögtön visszautasítaná az ajánlatot. Most viszont inkább azzal van elfoglalva, hogy legyűrje a mellkasát szorító, fullasztó érzést és letörölje a homlokáról a verejtéket, pedig az előbb kirázta a hideg. Hirtelen a kezei őrült módjára remegni kezdenek, és ahogy felnéz róluk rémülten látja, hogy a vele szemben lévő fal, mintha mozogna, egyenesen feléje tartana. A légzése kapkodóvá válik és a szívverése az egekbe ugrik. Úgy érzi, ha nem jut ki innen hamarosan, biztosan megfullad.
Már érzett régebben hasonlót, amikor a rabszolga kereskedők bezárták őt és a többi rabot egy szűk pincébe éjszakára. Csak Bristan volt képes nagy nehezen lenyugtatnia őt, de soha sem fogja elfelejteni azt a rémületet, amit akkor érzett.
Elnézést kérve Bacarától és Eritontól, elengedi az addig biztos támasztékául szolgáló pult szélét és figyelve arra, hogy lehetőleg ne érjen senkihez sem az őt figyelők közül, sikerül elérnie az ajtót és szinte kiront a kocsmából a tágas főtérre.
Mélyet lélegez a kinti friss levegőből és érzi, ahogy lassan a szíve és a légzése lenyugszik. Odabotorkál a szökőkúthoz és alaposan megmossa a tiszta vízben az arcát. Miután iszik pár kortyot, megkönnyebbülten eldől a kút peremén és a fölötte fénylő csillagokat kezdi figyelni. A látványuktól sokkal jobban érzi magát.*
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 22:00:43
Üzenet elküldve: 2013-05-03 22:00:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
*Mikor belép reflexből ellenőrzi a terepet, figyeli a társaságot, és azonnal megállapítja, hogy ez egy tolvajtanya, csupa jómadárral és volt lókötővel van tömve. Eriton szereti az ilyen helyeket, nem piszkálják kinézete miatt, és tele van informátorokkal aki egy kis pénzért vagy jó néhány pohár után bármit elmondanak, de meg van ennek a hátránya is mert könnyen előkerül a kés és gyakorta hátulról kerül az áldozatba.*"Milyen jó, hogy nem egyedül vagyok, remélem megbízhatóak, bár inkább ne kerüljön semmi ilyenre, bár Metod törzsvendégnek tűnik itt ami bizonyos szintű védelmet nyújt, de a csapost jobb lesz azért boldogítani."-Én valami erőset kérek almaborral, és a lányokét is fizetem.-"Remélem a pénzért adja a barátságát nincs kedvem vele is beszélgetni egyenlőre elég két ember is beszélgetőtársnak."*Míg a rendelésre és Mentha döntésére vár addig egy üres asztalt keres a tekintetével, ami a lehető legközelebb van a kijárathoz, de nincs túl közel a terem közepéhez, hisz fő az óvatosság. Némi időt tölt azzal is, hogy elemezze azokat akik az általa kiválasztott asztal körül ülnek végül arra a következtetésre jut nem tűnnek túlságosan veszélyesnek a helyhez képest, de jobb lenne a szőke szépségben bízni hisz végül is ő jobban ismeri az itt lévőket, ezért elkezdte őt figyelni mit tesz kiket néz és akiket néz azt milyen arckifejezéssel és eszerint megpróbálta analizálni az itt lévőket, mígnem újra a pult felé fordul és Menthára vár ő mit tesz.*
*Mikor belép reflexből ellenőrzi a terepet, figyeli a társaságot, és azonnal megállapítja, hogy ez egy tolvajtanya, csupa jómadárral és volt lókötővel van tömve. Eriton szereti az ilyen helyeket, nem piszkálják kinézete miatt, és tele van informátorokkal aki egy kis pénzért vagy jó néhány pohár után bármit elmondanak, de meg van ennek a hátránya is mert könnyen előkerül a kés és gyakorta hátulról kerül az áldozatba.*"Milyen jó, hogy nem egyedül vagyok, remélem megbízhatóak, bár inkább ne kerüljön semmi ilyenre, bár Metod törzsvendégnek tűnik itt ami bizonyos szintű védelmet nyújt, de a csapost jobb lesz azért boldogítani."-Én valami erőset kérek almaborral, és a lányokét is fizetem.-"Remélem a pénzért adja a barátságát nincs kedvem vele is beszélgetni egyenlőre elég két ember is beszélgetőtársnak."*Míg a rendelésre és Mentha döntésére vár addig egy üres asztalt keres a tekintetével, ami a lehető legközelebb van a kijárathoz, de nincs túl közel a terem közepéhez, hisz fő az óvatosság. Némi időt tölt azzal is, hogy elemezze azokat akik az általa kiválasztott asztal körül ülnek végül arra a következtetésre jut nem tűnnek túlságosan veszélyesnek a helyhez képest, de jobb lenne a szőke szépségben bízni hisz végül is ő jobban ismeri az itt lévőket, ezért elkezdte őt figyelni mit tesz kiket néz és akiket néz azt milyen arckifejezéssel és eszerint megpróbálta analizálni az itt lévőket, mígnem újra a pult felé fordul és Menthára vár ő mit tesz.*
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 19:35:46
Üzenet elküldve: 2013-05-03 19:35:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//
*Mikor belépnek, a hangoskodó tömeg elhalkul és feléjük fordítja tekintetét pár másodpercre, aztán folytatják tovább félbehagyott tevékenységüket. Páran felismerik a lányt és intenek neki, amit ő kelletlenül viszonoz. Már törzsvendégnek számít itt, elég sok embert ismer a hajdani mulatozásaiból. Szétnézve néhányat felismer a régi tolvajcsoportból, akik most itt töltik nyomorult életük nagy részét. Kisvártatva megakad a szeme egy nagydarab elf legényen, aki, a beszédéből ítélve már a sokadik sörét issza és egy csinos, szőke leányzót fűz éppen. *
~ Jól meghízott, bár magassága miatt nem igen látszik rajta. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy belőle is ilyen részeges idióta lett mint a többiből. Pedig azt hittem van esze. Most csalódtam benne! Kölyökkori tolvajtársam volt. Őt szerettem a legjobban a bandából. Értelmes és ügyes fiú. Egyszer majdnem sikerült legyőznie erszénylopásban, de én azért hű maradtam a jól megérdemelt vezető pozíciómhoz. Sokat beszélgettünk akkoriban. A fiúnak is hasonló sorsa volt mint nekem, azzal a kivétellel, hogy neki éltek a szülei csak nem törődtek vele, ami lehet hogy rosszabb. Folyton együtt lógtunk, mivel egyikünknek sem volt rendes barátja. Csak mi voltunk egymásnak. Ő volt az első és egyetlen ember, akit közel engedtem magamhoz. Túl közel. Egy nap nem volt kedvünk hazamenni és találtunk egy elhagyatott kunyhót az erdőben, így elhatároztuk, hogy ottmaradunk éjszakára. Vettünk a közeli kocsmában sört az akkori sikeres tolvajlásból összegyűlt pénzen. Iszogattunk, beszélgettünk és közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Végül elcsattant az első csók, de mi nem álltunk meg ennyinél. Kis idő múlva lekerült rólunk a ruha és felfedeztük egymáson a másik nem rejtélyes szépségeit. Kölcsönösen kielégítettük egymást, majd a szüzességünknek is búcsút vettünk.~
*Beleborzongott a felidézett emlékbe.*
~ Aztán meghalt az az asszony, aki elvileg nevelt, bár semmit nem tapasztaltam belőle, és ő úgy döntöttem, hogy kilépek a bandából és elhagyom a várost. Kicsit világot akartam látni. Hiába kérte Adyan, az elf fiú, hogy ne menjek, maradjak a csapattal, önfejűségem miatt nem tágítottam. Akkor még nem tudtam, hogy szerelmes voltam, vagy nem akartam bevallani magamnak, nem tudom már.Mindenesetre nem bánom most már, hiszen jobb nekem egyedül. Az az estét meg csak úgy fogtam fel, mint egy jó szórakozást, egy kalandot. ~
* Ekkor a már felnőtt férfi megérzi, hogy nézik. Felnéz egyenesen a lány kék szemébe, de látszólag nem ismeri fel, mert aztán rögtön vissza is hajtja fekete, borzos fejét és folytatja a röhögcsélő kis csitri szórakoztatását. Hatalmas kő esik le Bacara szívéről, hogy Adyan nem ismerte fel. Nincs szüksége már a fiú társaságára. Azok az idők elmúltak. Mély lélegzetet vesz és sajgó szívvel, megkeményített arccal, határozottan lép a pulthoz mögötte a két árnyékával. Nem is emlékszik a nevükre. Érdektelen dolgokat nem jegyez meg. A csapos már mosolyog, mivel ő is ismeri abból az időkből Bacarat. *
- Bacara! Ezer éve nem láttalak. Látom még mindig nem szereted mutogatni amid van. * Szól mély, öblös, férfias hangján s huncutul a lányra kacsint. *
- Üdv Donar. Látom még mindig nem sikerült levetkőznöd a gusztustalan modorodat. * Vigyorog gúnyosan Bacara. A csapos arcáról viszont leolvad a mosoly és most a két hátrébb álló személyre néz. *
- Ezek veled vannak? * Kérdi meglepődve, mivel Bacarat magányos farkasnak ismerte meg. *
- Velem. *Szól Bacara nem túl bőbeszédű modorához hűen. *
- Nekem a szokásos korsót...vagyis inkább kettőt. * Gondolja meg magát a lány, azzal kérdőn néz a többiekre. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.03 19:40:13
*Mikor belépnek, a hangoskodó tömeg elhalkul és feléjük fordítja tekintetét pár másodpercre, aztán folytatják tovább félbehagyott tevékenységüket. Páran felismerik a lányt és intenek neki, amit ő kelletlenül viszonoz. Már törzsvendégnek számít itt, elég sok embert ismer a hajdani mulatozásaiból. Szétnézve néhányat felismer a régi tolvajcsoportból, akik most itt töltik nyomorult életük nagy részét. Kisvártatva megakad a szeme egy nagydarab elf legényen, aki, a beszédéből ítélve már a sokadik sörét issza és egy csinos, szőke leányzót fűz éppen. *
~ Jól meghízott, bár magassága miatt nem igen látszik rajta. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy belőle is ilyen részeges idióta lett mint a többiből. Pedig azt hittem van esze. Most csalódtam benne! Kölyökkori tolvajtársam volt. Őt szerettem a legjobban a bandából. Értelmes és ügyes fiú. Egyszer majdnem sikerült legyőznie erszénylopásban, de én azért hű maradtam a jól megérdemelt vezető pozíciómhoz. Sokat beszélgettünk akkoriban. A fiúnak is hasonló sorsa volt mint nekem, azzal a kivétellel, hogy neki éltek a szülei csak nem törődtek vele, ami lehet hogy rosszabb. Folyton együtt lógtunk, mivel egyikünknek sem volt rendes barátja. Csak mi voltunk egymásnak. Ő volt az első és egyetlen ember, akit közel engedtem magamhoz. Túl közel. Egy nap nem volt kedvünk hazamenni és találtunk egy elhagyatott kunyhót az erdőben, így elhatároztuk, hogy ottmaradunk éjszakára. Vettünk a közeli kocsmában sört az akkori sikeres tolvajlásból összegyűlt pénzen. Iszogattunk, beszélgettünk és közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Végül elcsattant az első csók, de mi nem álltunk meg ennyinél. Kis idő múlva lekerült rólunk a ruha és felfedeztük egymáson a másik nem rejtélyes szépségeit. Kölcsönösen kielégítettük egymást, majd a szüzességünknek is búcsút vettünk.~
*Beleborzongott a felidézett emlékbe.*
~ Aztán meghalt az az asszony, aki elvileg nevelt, bár semmit nem tapasztaltam belőle, és ő úgy döntöttem, hogy kilépek a bandából és elhagyom a várost. Kicsit világot akartam látni. Hiába kérte Adyan, az elf fiú, hogy ne menjek, maradjak a csapattal, önfejűségem miatt nem tágítottam. Akkor még nem tudtam, hogy szerelmes voltam, vagy nem akartam bevallani magamnak, nem tudom már.Mindenesetre nem bánom most már, hiszen jobb nekem egyedül. Az az estét meg csak úgy fogtam fel, mint egy jó szórakozást, egy kalandot. ~
* Ekkor a már felnőtt férfi megérzi, hogy nézik. Felnéz egyenesen a lány kék szemébe, de látszólag nem ismeri fel, mert aztán rögtön vissza is hajtja fekete, borzos fejét és folytatja a röhögcsélő kis csitri szórakoztatását. Hatalmas kő esik le Bacara szívéről, hogy Adyan nem ismerte fel. Nincs szüksége már a fiú társaságára. Azok az idők elmúltak. Mély lélegzetet vesz és sajgó szívvel, megkeményített arccal, határozottan lép a pulthoz mögötte a két árnyékával. Nem is emlékszik a nevükre. Érdektelen dolgokat nem jegyez meg. A csapos már mosolyog, mivel ő is ismeri abból az időkből Bacarat. *
- Bacara! Ezer éve nem láttalak. Látom még mindig nem szereted mutogatni amid van. * Szól mély, öblös, férfias hangján s huncutul a lányra kacsint. *
- Üdv Donar. Látom még mindig nem sikerült levetkőznöd a gusztustalan modorodat. * Vigyorog gúnyosan Bacara. A csapos arcáról viszont leolvad a mosoly és most a két hátrébb álló személyre néz. *
- Ezek veled vannak? * Kérdi meglepődve, mivel Bacarat magányos farkasnak ismerte meg. *
- Velem. *Szól Bacara nem túl bőbeszédű modorához hűen. *
- Nekem a szokásos korsót...vagyis inkább kettőt. * Gondolja meg magát a lány, azzal kérdőn néz a többiekre. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.03 19:40:13
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 17:03:00
Üzenet elküldve: 2013-05-03 17:03:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ismét Artheniorban van. Tekintete fáradtan szalad végig az ismert utcákon. Lassan negyed éve, hogy utoljára itt járt. Már hiányzott a város nyüzsgése, fényei. A megbízatás minek végrehajtására útra kélt sikeresen befejeződött a számára, a többiek még tesznek egy rövid kitérőt de az elf nem látta értelmét az időt tovább húzni. Nagy nyereséggel nem dicsekedhet. Tulajdonképpen némi aranyat és egy lovat kapott a megbízótól jutalmul de az sem rossz fizetség az egyszerű munkáért cserébe. Már alig várja, hogy ismét viszontláthassa Hókát a szép kis pejt kit szülei házánál hagyott. Kíváncsi mit fog szólni Tüzeshez a fekete ménhez. Ki tudja talán még jó barátságba is keverednek és akkor nem kell megválnia az új lótól. Útját a gazdagnegyed felé veszi, hogy felkeresse egykori munkaadóját.*
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 16:17:10
Üzenet elküldve: 2013-05-03 16:17:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris az elkövetkező percekben, miután a lány egetverő gyomorkorgásától ijedten felugrott, döbbenten figyeli az eseményeket. Mintha az eddig morgó, nem igazán barátságosan viselkedő lányt teljesen kicserélték volna. Ahogy rájuk mosolyg, ahogyan beszél hozzájuk, mintha nem is ő lenne. A fél-elf már azon kezd rágódni, hogy meg merje-e kérdezni, hogy: Mégis ki vagy te és mit tettél azzal a lánnyal, aki az előbb még a szemével akart megölni? Hitetlenkedve megrázza a fejét, miután az utólag bemutatkozó Bacara, beleegyezve a férfi felvetett ötletébe, elindul a fogadó irányába. Kicsit még biceg ugyan, de még így is egyenes tartással vonul el az emberek között és ez nagyon tetszik Aerisnek. Addigi bizonytalansága Bacarával szemben kezd felszívódni.
Gondolataiból az elf férfi kérdése rángatja vissza a valóságba és mielőtt kinyitná a száját a válaszra, már belé is karolnak és húzni kezdik az előttük sétáló lány után. Kicsit bukdácsol, de miután sikerül visszanyernie az egyensúlyát, nem húzódik el Eritontól. Bár a csuklya miatt semmi lehetősége nincs arra, hogy belenézhessen a férfi szemébe, még úgy sem, hogy majdnem egy fejjel alacsonyabb nála, mégis biztonságban érzi magát mellette. Eriton nem beszél sokat, de ez egyáltalán nem zavarja a fél-elfet. Majd ő beszél helyette is, mert ha ő egyszer feloldódik, akkor be nem áll a szája.
Szélesen elmosolyodik és végül ő is bemutatkozik.*
-Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!
*Beérve Bacarát a fogadó ajtajához érnek. Bentről még mindig hangos lárma szűrődik ki, de így, társaságban a lányt ez már nem is igazán zavarja. Belegondolva hamarosan ő is erősíteni fogja a tömeg hangját és a gondolattól elvigyorodik. Végül belépnek a kőépületbe és az ajtó bezáródik mögöttük.*
*Aeris az elkövetkező percekben, miután a lány egetverő gyomorkorgásától ijedten felugrott, döbbenten figyeli az eseményeket. Mintha az eddig morgó, nem igazán barátságosan viselkedő lányt teljesen kicserélték volna. Ahogy rájuk mosolyg, ahogyan beszél hozzájuk, mintha nem is ő lenne. A fél-elf már azon kezd rágódni, hogy meg merje-e kérdezni, hogy: Mégis ki vagy te és mit tettél azzal a lánnyal, aki az előbb még a szemével akart megölni? Hitetlenkedve megrázza a fejét, miután az utólag bemutatkozó Bacara, beleegyezve a férfi felvetett ötletébe, elindul a fogadó irányába. Kicsit még biceg ugyan, de még így is egyenes tartással vonul el az emberek között és ez nagyon tetszik Aerisnek. Addigi bizonytalansága Bacarával szemben kezd felszívódni.
Gondolataiból az elf férfi kérdése rángatja vissza a valóságba és mielőtt kinyitná a száját a válaszra, már belé is karolnak és húzni kezdik az előttük sétáló lány után. Kicsit bukdácsol, de miután sikerül visszanyernie az egyensúlyát, nem húzódik el Eritontól. Bár a csuklya miatt semmi lehetősége nincs arra, hogy belenézhessen a férfi szemébe, még úgy sem, hogy majdnem egy fejjel alacsonyabb nála, mégis biztonságban érzi magát mellette. Eriton nem beszél sokat, de ez egyáltalán nem zavarja a fél-elfet. Majd ő beszél helyette is, mert ha ő egyszer feloldódik, akkor be nem áll a szája.
Szélesen elmosolyodik és végül ő is bemutatkozik.*
-Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!
*Beérve Bacarát a fogadó ajtajához érnek. Bentről még mindig hangos lárma szűrődik ki, de így, társaságban a lányt ez már nem is igazán zavarja. Belegondolva hamarosan ő is erősíteni fogja a tömeg hangját és a gondolattól elvigyorodik. Végül belépnek a kőépületbe és az ajtó bezáródik mögöttük.*
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 12:16:30
Üzenet elküldve: 2013-05-03 12:16:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Toragg Trognoul//
*A főtéren sokan vannak, de Raighwor jóval több embert képzelt el erre a helyre. Követi Toraggot a szökőkúthoz. Megvizsgálja a kutat, aminek vize gyémántként ragyog a napsugarak által.*
- A mágiának meg van a maga rossz oldala is. Mint minden másnak. És természetesen a jó oldala is. A pusztításon kívül, sok hasznos célra is lehet használni.*
A kezét belemeríti a vízbe, majd markában kiemel egy keveset belőle. Először megszagolja és mivel nem érez semmi fura szagot, ezért megkóstolja. Nem érez különbséget a többi vízhez képest. Ahogy tovább haladnak, a házak egyre szegényebbek. Ami egyet jelenthet, hogy elérték a Szegénynegyedet.*
*A főtéren sokan vannak, de Raighwor jóval több embert képzelt el erre a helyre. Követi Toraggot a szökőkúthoz. Megvizsgálja a kutat, aminek vize gyémántként ragyog a napsugarak által.*
- A mágiának meg van a maga rossz oldala is. Mint minden másnak. És természetesen a jó oldala is. A pusztításon kívül, sok hasznos célra is lehet használni.*
A kezét belemeríti a vízbe, majd markában kiemel egy keveset belőle. Először megszagolja és mivel nem érez semmi fura szagot, ezért megkóstolja. Nem érez különbséget a többi vízhez képest. Ahogy tovább haladnak, a házak egyre szegényebbek. Ami egyet jelenthet, hogy elérték a Szegénynegyedet.*
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-02 21:45:30
Üzenet elküldve: 2013-05-02 21:45:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Raighwor Stekund //
*A főtérre érve a nap az égbolt közepén helyezkedik el, dél van. Ilyenkor a legmelegebb az idő, ez most sincs másképp. A város őrei most is sanda pillantásokkal kísérik a szerzetest de mit sem törődik vele. Eddig még nem tulajdonított ki különösképpen nagy szerepet a főtér közepén álló szökőkútnak, de most megnézné közelebbről is.*
-Lenyűgöző ez a szökőkút. A mágia egy újabb csodája. Sokan úgy tartják, hogy a mágiával, csupán pusztítani és rombolni lehet. Ez korántsem így van. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
*Kezét a vízbe meríti. Kellemes hőmérsékletű a folyadék. Egy üveget vesz ki táskájából és megtölti a vízzel.*
-Majd a későbbiekben jó lesz teafőzésre. Remélem van a közelben egy folyó vagy patak.
*Lassan elérik a szegénynegyed poros utcáit. A kővel borított talaj hirtelen csupasz földdé válik és kis kunyhók és sátrak borítják.
*A főtérre érve a nap az égbolt közepén helyezkedik el, dél van. Ilyenkor a legmelegebb az idő, ez most sincs másképp. A város őrei most is sanda pillantásokkal kísérik a szerzetest de mit sem törődik vele. Eddig még nem tulajdonított ki különösképpen nagy szerepet a főtér közepén álló szökőkútnak, de most megnézné közelebbről is.*
-Lenyűgöző ez a szökőkút. A mágia egy újabb csodája. Sokan úgy tartják, hogy a mágiával, csupán pusztítani és rombolni lehet. Ez korántsem így van. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
*Kezét a vízbe meríti. Kellemes hőmérsékletű a folyadék. Egy üveget vesz ki táskájából és megtölti a vízzel.*
-Majd a későbbiekben jó lesz teafőzésre. Remélem van a közelben egy folyó vagy patak.
*Lassan elérik a szegénynegyed poros utcáit. A kővel borított talaj hirtelen csupasz földdé válik és kis kunyhók és sátrak borítják.
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-02 20:48:53
Üzenet elküldve: 2013-05-02 20:48:53
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Elképedve néz körül a zsúfolt téren. Nagy utat tett meg, és fáradt is, de úgy dönt, hogy most inkább sétálgat és körülnéz egy kicsit. A temérdek ember és más lény által felvert por miatt nem olyan tiszta a levegő, mint ahonnan jött, hiszen ott alig laktak pár százan. A hangulatos kis faluja után rettentő furcsa neki a város atmoszférája, de fölöttébb érdeklődő típus, így mindent meg akar nézni, ami itt található. Meglát egy kidíszített épületet amely bordély háznak hirdette magát. A résnyire kinyílt ajtón keresztül látja mennyi hímnemű egyed áll sorban egy kis élvezetért. *
~ Hát én biztos nem tengetném itt az egész napomat, hogy végre sorra kerüljek és kapjak maximum tíz perc kielégülést, de hát ők tudják. ~
* Elmosolyodik és tovább sétál. Elhalad egy pékség mellett ,ahol éppen friss cipó sül a kemencében a nyálelválasztást megindító illatok alapján. Itt is elidőzik egy cseppet, szemügyre veszi a péket, aki egy középkor sörhasú, kedvesnek tűnő férfi, aki már alig lát az izzadságtól. *
~ Nem lehet könnyű munka nyáron. Könnyen gutaütést kaphat az ember. ~
* Tovább indul és hirtelen egy kis egeret vél észrevenni a lábak között. *
~ Szegényke! Hogy meg van ijedve. ~
* Sajnálja meg a fehér, ártatlan kis teremtést. Lehajol és felkapja. Sokan furcsán néznek rá ahogy dédelgeti becézgeti a jószágot. Az pedig hálásan bújok oda hozzá. *
- Jól van egér úrfi, most elmehetsz. Menj vissza a családodhoz és ne keveredj megint veszélybe, mert nem leszek ott veled, hogy megvédjelek.
* Ezzel szabadjára eresztette a fehér szőrpamacsot, aki gyorsan eltűnt a csatornában. Lynessa utánamosolyog és feláll. Tovább akar menni, amikor hirtelen neki ütközik egy óriásnak. Már kapta volna elő a kardját, hogy megküzdjön vele, ugyanis nem igazán fél senkitől legyen az óriás, ork vagy akár törpe. Jó kiképzést kapott. Ezúttal viszont nem lesz szükség az erőszakra, mivel az óriás szelíd fajta és elintézte egy sajnálommal. Ezt rettentően sajnálja a lány, mivel már rég harcolt és már hiányzik neki a gyilkolás jóleső izgalma. Azonban rá kell jönnie, hogy egy hadsereget kellene találnia, ahova minden bizonnyal meg kellene küzdenie, hogy felvegyék, ugyanis lány és a lányokat nem látják szívesen egy harci csapatban. Sajnos tapasztalatból tudja, mivel pont azért ment el otthonról mert ott nem vették be a harccsoportba és neki az ölés a lételeme. Egész életében erre nevelte az apja és nem fog lemondani róla csak azért mert pár ostoba ember nem képes elfogadni, hogy egy nő is képes jól harcolni. Eluralkodik rajta a düh, amint visszaemlékszik a szócsatára amit a tagokkal vívott, de csak nem engedtek. Futásnak ered, hogy kicsit lecsillapítsa magát. Számtalan az előzőkhöz hasonló épület mellett elhalad mígnem egy sötétebb, lepukkantabb negyedhez ér. Úgy dönt, hogy lelassítja lépteit és itt is körülnéz. *
~ Hát én biztos nem tengetném itt az egész napomat, hogy végre sorra kerüljek és kapjak maximum tíz perc kielégülést, de hát ők tudják. ~
* Elmosolyodik és tovább sétál. Elhalad egy pékség mellett ,ahol éppen friss cipó sül a kemencében a nyálelválasztást megindító illatok alapján. Itt is elidőzik egy cseppet, szemügyre veszi a péket, aki egy középkor sörhasú, kedvesnek tűnő férfi, aki már alig lát az izzadságtól. *
~ Nem lehet könnyű munka nyáron. Könnyen gutaütést kaphat az ember. ~
* Tovább indul és hirtelen egy kis egeret vél észrevenni a lábak között. *
~ Szegényke! Hogy meg van ijedve. ~
* Sajnálja meg a fehér, ártatlan kis teremtést. Lehajol és felkapja. Sokan furcsán néznek rá ahogy dédelgeti becézgeti a jószágot. Az pedig hálásan bújok oda hozzá. *
- Jól van egér úrfi, most elmehetsz. Menj vissza a családodhoz és ne keveredj megint veszélybe, mert nem leszek ott veled, hogy megvédjelek.
* Ezzel szabadjára eresztette a fehér szőrpamacsot, aki gyorsan eltűnt a csatornában. Lynessa utánamosolyog és feláll. Tovább akar menni, amikor hirtelen neki ütközik egy óriásnak. Már kapta volna elő a kardját, hogy megküzdjön vele, ugyanis nem igazán fél senkitől legyen az óriás, ork vagy akár törpe. Jó kiképzést kapott. Ezúttal viszont nem lesz szükség az erőszakra, mivel az óriás szelíd fajta és elintézte egy sajnálommal. Ezt rettentően sajnálja a lány, mivel már rég harcolt és már hiányzik neki a gyilkolás jóleső izgalma. Azonban rá kell jönnie, hogy egy hadsereget kellene találnia, ahova minden bizonnyal meg kellene küzdenie, hogy felvegyék, ugyanis lány és a lányokat nem látják szívesen egy harci csapatban. Sajnos tapasztalatból tudja, mivel pont azért ment el otthonról mert ott nem vették be a harccsoportba és neki az ölés a lételeme. Egész életében erre nevelte az apja és nem fog lemondani róla csak azért mert pár ostoba ember nem képes elfogadni, hogy egy nő is képes jól harcolni. Eluralkodik rajta a düh, amint visszaemlékszik a szócsatára amit a tagokkal vívott, de csak nem engedtek. Futásnak ered, hogy kicsit lecsillapítsa magát. Számtalan az előzőkhöz hasonló épület mellett elhalad mígnem egy sötétebb, lepukkantabb negyedhez ér. Úgy dönt, hogy lelassítja lépteit és itt is körülnéz. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621