*A csuklyás alakok nehezen szólalnak meg, Daron csak egy-egy arcvonást, illetve sutyorgást vél felfedezni a fejfedők alól.*
- Na, döntésre jutottak?*kérdezi reménykedve, és mosolyt erőltet az arcára. Igaz, általában mosolygós, de mikor efféle idegenekel kell tárgyalnia, mindig eltűnik optimuzmusa.*
- Még meggondoljuk, dalnok.*veti oda az egyik idegen, és már sarkon is fordul Daron úgy véli felfedezni, hogy nem fűlik a foguk az ilyen munkához.*
- Várjon, biztos megtudnánk győzni.*mondata közben előre lép.* Ne a városért, hanem az eberekért küzdjön.*vágja ki végül magát egy bárdi mondással, majd várja a reakciókat. Örömmel nyugtázza, hogy mindkét alak megfordul, és közelebb lép hozzá, majd az egyik egész halkan a fülébe súgja.* Ezekért az emberekért nem éri meg küzdeni. Bűnben élnek mind.*mondja lesajnáló hangon.* Ha van egy kis eszed, velünk tartasz. Éppen a szomszédos karaván pihenőbe megyünk.*súgja még halkabban. Daron, szeme kikerekedik, majd ellép az idegenektől.* Igen, talán a nemeseknek és a tolvajoknak sok a bűnjük, de nézzenek csak a köznépen.*tekintete egy szegény kisfiúra vándorol, aki éppen a szegénynegyed kapuján lépked ki.* Ha valakinek a világon kell segítség, akkor ezek az emberek azok. Menjenek csak.*mondja végül.* De ha tudnak úgy aludni éjjel, hogy szemük előtt lebeg, amint ezt a gyönyörű várost felégetik az orkok, akkor csak sajnálni tudom magukat.*fejti ki végül. Az egyik idegen már sarkon is fordul, és lépne tovább a kapu felé, de társa megfogja a vállát.*
- Várj.*mondja fél-mosolyjal az arcán.* Maradunk.*Daron szívéről nagy kő esik le. "Isten áldja az ékeszólásomat." gondolja, és meghajol.*
- Köszönöm.*mondja, és máris tovább kutat a tömegben, hogy újabb követőket találjon.*
A hozzászólás írója (Daron Siseve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.06.08 19:26:57