Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:04:42
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:04:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Kissé megszeppen, amikor a másik rákiált, de ideje sincs nagyon felfogni a hallottakat, ugyan is a férfi azon nyomban hátat fordít neki. Egy darabig csendben figyeli az idegent, majd kicsit felnevet, de nem gúnyosan, annál sokkal bájosabban, így haragudni egyszerűen nem lehet rá emiatt.*
- Ugyan, nem hinném, hogy szentelt vízzel itatná bárki is a lovát.. *mondja a szökőkút másik felén álló alakra célozva. A kijelentésre az említett személy is felfigyel, jót mosolyogva az egészen, majd kalapját megemeli a lány felé, és tovább áll, lovát maga után vezetve. A lány ekkor visszapillant a másik tündérre. Szívesen beszélgetne vele, elvégre mégis csak fajtájának tagja, ám nem akar tolakodó lenni. Végül úgy dönt, visszaül a kút szélére, és várja, hogy az emberek sokasága megfogyatkozzon.*
- Mindig újabb és újabb emberek jönnek, mintha sosem fogynának el. *sóhajtja, kicsit magának, és kicsit a másiknak is. Nem érti, miért ilyen távolságtartó vele a másik, de elfogadja. Biztos meg van rá az oka.*
- Te is át szeretnél jutni ezen a tömegen, igaz? *kérdezi a másiktól. Nem biztos abban, hogy kap választ, de nem bánja. Tovább bámulja a nagy kavalkádot. A sokféle lényen kívül semmit sem lát. Mindenféle népség képviseli itt magát, a legmagasabb rangú méltóságoktól egészen az utca hontalan lakójáig. Hirtelen nagy zajra lesz figyelmes. A kövezeten valami súlyos gurul végig. Hallatszik a patakopogás, és a kerekek alól kipattogó, menekülő kövek hangja. Egy hintó halad át a téren. Az emberek lassanként félreállnak, megnyitva az utat előtte.*
- Nézd! *kiált fel lelkesen, majd mielőtt a másik bármit is reagálhatna, megragadja karját és magával vonszolja, egészen a túloldalig, ahol egy fogadó épülete előtt kötnek ki. Épp hogy csak átérnek kis lépteikkel, és a díszes kocsi el is halad, bezárva az utat maga mögött, s a hely ismét olyan sűrű lesz, mint nem is olyan régen.*
- Ugyan, nem hinném, hogy szentelt vízzel itatná bárki is a lovát.. *mondja a szökőkút másik felén álló alakra célozva. A kijelentésre az említett személy is felfigyel, jót mosolyogva az egészen, majd kalapját megemeli a lány felé, és tovább áll, lovát maga után vezetve. A lány ekkor visszapillant a másik tündérre. Szívesen beszélgetne vele, elvégre mégis csak fajtájának tagja, ám nem akar tolakodó lenni. Végül úgy dönt, visszaül a kút szélére, és várja, hogy az emberek sokasága megfogyatkozzon.*
- Mindig újabb és újabb emberek jönnek, mintha sosem fogynának el. *sóhajtja, kicsit magának, és kicsit a másiknak is. Nem érti, miért ilyen távolságtartó vele a másik, de elfogadja. Biztos meg van rá az oka.*
- Te is át szeretnél jutni ezen a tömegen, igaz? *kérdezi a másiktól. Nem biztos abban, hogy kap választ, de nem bánja. Tovább bámulja a nagy kavalkádot. A sokféle lényen kívül semmit sem lát. Mindenféle népség képviseli itt magát, a legmagasabb rangú méltóságoktól egészen az utca hontalan lakójáig. Hirtelen nagy zajra lesz figyelmes. A kövezeten valami súlyos gurul végig. Hallatszik a patakopogás, és a kerekek alól kipattogó, menekülő kövek hangja. Egy hintó halad át a téren. Az emberek lassanként félreállnak, megnyitva az utat előtte.*
- Nézd! *kiált fel lelkesen, majd mielőtt a másik bármit is reagálhatna, megragadja karját és magával vonszolja, egészen a túloldalig, ahol egy fogadó épülete előtt kötnek ki. Épp hogy csak átérnek kis lépteikkel, és a díszes kocsi el is halad, bezárva az utat maga mögött, s a hely ismét olyan sűrű lesz, mint nem is olyan régen.*
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 01:24:10
Üzenet elküldve: 2013-01-27 01:24:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szökőkút bizony maga a nyugalom kis szigete, mert itt nem tudják elsodorni az emberek; azonban hátránya is van. Leshelyéről megfigyeli a körkörös forgatagot, ami úgy folyik akár egy folyó és magával ragad minden becsatlakozó alakot.
-Afenébe! *Adja tudtára a környezetének, hogy valamiért nagyon felidegesítette magát. Elkezd azon elmélkedni, hogy miként haladhatna át rajta, hogy nehogy fellökjék; azonban még mielőtt beleélné magát, akkor a száján levő por felé irányítja figyelmét. Víz segítségével lemossa ajkait, és ezzel megoldja a helyzetet. Oldalt megpillantja egy fajtársát, ami önmagában mosolyt varázsol az arcára, azonban mikor jobban ránéz; akkor kiderül a neme, ezért a vigyor semmitmondó kifejezéssé alakul át. Meglepődik, hogy a másik iszik a vízből, és rögtön rákiált.*
-Eszednél vagy! Lehet, hogy elkapnak, mert ittál a szent vizükből! *Aztán újabb váltás következik, hogy elfordul egy minek is segítek neki kifejezéssel. Feláll a helyéről és leporolja magát, mert piszkos az öltözete.
~ Nők! Tapad mindegyikhez a baj. Apám! Talán ha több bátorságot örököltem volna tőled, akkor móresre tanítanám mindegyiket. Meg ha lenne erőm. ~ Mélázik el, miközben a zöld íriszeivel fürkészi a környező házakat.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:39:15
-Afenébe! *Adja tudtára a környezetének, hogy valamiért nagyon felidegesítette magát. Elkezd azon elmélkedni, hogy miként haladhatna át rajta, hogy nehogy fellökjék; azonban még mielőtt beleélné magát, akkor a száján levő por felé irányítja figyelmét. Víz segítségével lemossa ajkait, és ezzel megoldja a helyzetet. Oldalt megpillantja egy fajtársát, ami önmagában mosolyt varázsol az arcára, azonban mikor jobban ránéz; akkor kiderül a neme, ezért a vigyor semmitmondó kifejezéssé alakul át. Meglepődik, hogy a másik iszik a vízből, és rögtön rákiált.*
-Eszednél vagy! Lehet, hogy elkapnak, mert ittál a szent vizükből! *Aztán újabb váltás következik, hogy elfordul egy minek is segítek neki kifejezéssel. Feláll a helyéről és leporolja magát, mert piszkos az öltözete.
~ Nők! Tapad mindegyikhez a baj. Apám! Talán ha több bátorságot örököltem volna tőled, akkor móresre tanítanám mindegyiket. Meg ha lenne erőm. ~ Mélázik el, miközben a zöld íriszeivel fürkészi a környező házakat.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:39:15
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:59:24
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:59:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Érdeklődve bámulja meg az épületeket, a házakat. Tekintete szinte mindig a magasban, csak olykor-olykor pillant le. Talán így történik meg az is, hogy egy idő után teljesen elmerül a lények között úgy, hogy észre sem veszi. Azonban a házak magasba emelkedő falait lassan felváltják a nála jóval megtermettebb testek és ismeretlen alakok, akik magukkal sodorják a könnyed kis testet. Mikor erre ráeszmél, hirtelen megrémül. Gyorsan kiakar keveredni a forgatagból, ám hirtelen azt sem tudja eldönteni, hogy merre is van az a ki..
Végül igaz hogy nem talál ki a sűrűből, de legalább valami nyugodtabb támpontnak nevezhetőt talál, ahonnan nem kavarják magukkal mások. Ez pedig nem más, mint a szökőkút. Nagyot sóhajtva telepszik meg a szélén, és fújja ki magát. Közben el is dönti, hogy megvárja, míg kicsit elcsendesedik a nyüzsgés, és akkor keres valami szálláshelyet. Bér gyomra már most is morogva jelzi, ideje lenne falni valamit, inkább nem kockáztatja meg még egyszer ezt a kellemetlen élményt. Ilyenkor tudná csak korholni apró termetét. Legalább egy picit nőtt volna magasabbra, de még talán a tündérek között is alacsonynak számít. Végül beletörődik, hisz úgysem lesz már magasabb. Leszállva a kút széléről kortyol egyet a hideg vízből, majd felpillant. Ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Egy másik fajtája béli is jelen van, ami kicsit megnyugtatja. A másikra pillant, majd lágyan elmosolyodik és egy újabbat kortyol a vízből.*
Végül igaz hogy nem talál ki a sűrűből, de legalább valami nyugodtabb támpontnak nevezhetőt talál, ahonnan nem kavarják magukkal mások. Ez pedig nem más, mint a szökőkút. Nagyot sóhajtva telepszik meg a szélén, és fújja ki magát. Közben el is dönti, hogy megvárja, míg kicsit elcsendesedik a nyüzsgés, és akkor keres valami szálláshelyet. Bér gyomra már most is morogva jelzi, ideje lenne falni valamit, inkább nem kockáztatja meg még egyszer ezt a kellemetlen élményt. Ilyenkor tudná csak korholni apró termetét. Legalább egy picit nőtt volna magasabbra, de még talán a tündérek között is alacsonynak számít. Végül beletörődik, hisz úgysem lesz már magasabb. Leszállva a kút széléről kortyol egyet a hideg vízből, majd felpillant. Ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Egy másik fajtája béli is jelen van, ami kicsit megnyugtatja. A másikra pillant, majd lágyan elmosolyodik és egy újabbat kortyol a vízből.*
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:40:44
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:40:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Magányosan bandukol előre, hogy elérje Arthenior városát. Megérkezik egy tanyához, ahol egy gazdától kér útbaigazítást, hogy merre induljon tovább; mert nem ismeri a környéket. Mikor megjegyzi az utat, akkor meglódul a város felé.
~ De messze van! Akik nagyobbat lépnek nálam, azoknak biztosan kevesebb időbe kerül mint nekem. ~Gondolkozik, miközben szedi lábait. Néha megáll, hogy tájékozódjon. Harminc perc siralmas menetelés után a távolban megpillantja a város falait és látványosan megkönnyebbül.
~ Hála az égnek! ~Magában ejti ki a szavakat, és maradék erejét beveti, hogy a lehetőleg leggyorsabban érje el célját. Hiába látja maga előtt a városfalat, mert fél óra múlva áll meg a bejáratnál.
~ Huhh, ennyit nem sétáltam világi életemben. Noh apám, büszke lehetsz rám. ~Mosolyodik el, aztán besétál a városba, mikor rendesen kifújja magát. Először az ismeretlen zajok, és a folyamatosan haladó emberek sokasága sokkolja. Egy ember nem figyel rá, ezért az első kellemetlen élményét éli át, mert megcsókolja a poros földet. Visszanéz rá az illető, aztán indul is tovább.*
- Álljon má...* Bizonytalan magában, ezért úgy dönt, hogy nem szólja le az alakot. Fél attól, hogy bajba keveri magát. Mivel ebből az esetből tanult, így gyorsan sétál tovább, hogy felfedezze ezt az új világot.
~ Ilyen egy város? Hát az biztos, hogy tiszteletlenek az emberek. ~ Tekintete megakad egy ork nőn, aki hamar kiszúrja kis termetét és odaszól neki.*
- Mit nézel?! Takarodj vissza a többi lurkó közé! * Nem kell ettől több, mert rögtön kereket old. Tekintete találkozik a szökőkúttal, és odafut a széléhez.
~ Ennyire gazdagok itt az emberek? ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:03:07
~ De messze van! Akik nagyobbat lépnek nálam, azoknak biztosan kevesebb időbe kerül mint nekem. ~Gondolkozik, miközben szedi lábait. Néha megáll, hogy tájékozódjon. Harminc perc siralmas menetelés után a távolban megpillantja a város falait és látványosan megkönnyebbül.
~ Hála az égnek! ~Magában ejti ki a szavakat, és maradék erejét beveti, hogy a lehetőleg leggyorsabban érje el célját. Hiába látja maga előtt a városfalat, mert fél óra múlva áll meg a bejáratnál.
~ Huhh, ennyit nem sétáltam világi életemben. Noh apám, büszke lehetsz rám. ~Mosolyodik el, aztán besétál a városba, mikor rendesen kifújja magát. Először az ismeretlen zajok, és a folyamatosan haladó emberek sokasága sokkolja. Egy ember nem figyel rá, ezért az első kellemetlen élményét éli át, mert megcsókolja a poros földet. Visszanéz rá az illető, aztán indul is tovább.*
- Álljon má...* Bizonytalan magában, ezért úgy dönt, hogy nem szólja le az alakot. Fél attól, hogy bajba keveri magát. Mivel ebből az esetből tanult, így gyorsan sétál tovább, hogy felfedezze ezt az új világot.
~ Ilyen egy város? Hát az biztos, hogy tiszteletlenek az emberek. ~ Tekintete megakad egy ork nőn, aki hamar kiszúrja kis termetét és odaszól neki.*
- Mit nézel?! Takarodj vissza a többi lurkó közé! * Nem kell ettől több, mert rögtön kereket old. Tekintete találkozik a szökőkúttal, és odafut a széléhez.
~ Ennyire gazdagok itt az emberek? ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:03:07
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-26 23:52:01
Üzenet elküldve: 2013-01-26 23:52:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú út igen csak megviselte, de arcára mosoly ül ki, amint megpillantja a város látképét. Tudja, hogy még eltart egy ideig, mire betérhet valahová, de ez nem szegi kedvét. Örül, hogy célját már látja, még ha csak a messzeségben is. Valljuk be, az ilyen hosszú utak nem tündérlánynak való próbatételek. A szél elég erős és hideg, vékony lábacskái pedig már elfáradtak a kiadós gyaloglás miatt. Most azonban nem áll meg! Már nincs olyan messze!
Tekintetét folyamatosan a távolra szegezi, így folytatva útját. Alig várja, hogy odaérhessen, megszállhasson valami meleg helyen, megtisztálkodhasson és nem utolsó soron ehessen is valami finomat. Na és persze szeretné az út hárta lévő részét is békésen átvészelni, útonállók és banditák nélkül, melyeket ideáig mindvégig sikerült elkerülnie.
Úgy tűnik, a szerencse szárnyai alá vette, mivel egy aprócska szekér robogására figyel fel háta mögül, mi a lányhoz érve lelassít. Egy idős kereskedő ül rajta. Szakállas, arcát az idő nem kímélte. Szájából pipa lóg ki, a kocsi hátuljában pedig valószínűleg árui pihennek. Egy öreg, szürke ló húzza komótosan maga után a szállítmányt. Az idős ember meglassítja az állat amúgy sem túl sebes tempóját, majd szemügyre veszi az előtte ballagót. Gondosan felméri a lányt, majd szigorúnak tűnő arca megenyhül és egy lusta mosoly terül el rajta.*
- Arthenior felé tart kisasszony, ugye? Üljön hát fel, hosszú még az út odáig, legalább lesz, ki szóval tartson! *mosolyogja az idős kereskedő. Aynanak se kell több, nagy hálálkodás közepette felszáll a szekérre, és már tovább is indulnak.
Mire a városba érnek, a lány kis híján elmeséli egész gyermekkorát, melyet útitársa boldogan hallgat, míg nem elérik céljukat. A lány széles mosollyal ajkain, izgatottan várja hogy begördüljenek a város főterére. Ott lepattan a kocsiról, elköszön az öregtől, s addig integet neki, míg a rozoga jármű el nem tűnik az egyik kis utcán.
Csak ekkor nyílik alkalma igazán körbenézni itt. A Házak, a gondosan kikövezett utcák, és a szüntelenül csobogó szökőkút is mind tetszésére válnak. Szinte észre sem veszi, ahogy lábai megindulnak, gondosan körbejárva a helyet.*
Tekintetét folyamatosan a távolra szegezi, így folytatva útját. Alig várja, hogy odaérhessen, megszállhasson valami meleg helyen, megtisztálkodhasson és nem utolsó soron ehessen is valami finomat. Na és persze szeretné az út hárta lévő részét is békésen átvészelni, útonállók és banditák nélkül, melyeket ideáig mindvégig sikerült elkerülnie.
Úgy tűnik, a szerencse szárnyai alá vette, mivel egy aprócska szekér robogására figyel fel háta mögül, mi a lányhoz érve lelassít. Egy idős kereskedő ül rajta. Szakállas, arcát az idő nem kímélte. Szájából pipa lóg ki, a kocsi hátuljában pedig valószínűleg árui pihennek. Egy öreg, szürke ló húzza komótosan maga után a szállítmányt. Az idős ember meglassítja az állat amúgy sem túl sebes tempóját, majd szemügyre veszi az előtte ballagót. Gondosan felméri a lányt, majd szigorúnak tűnő arca megenyhül és egy lusta mosoly terül el rajta.*
- Arthenior felé tart kisasszony, ugye? Üljön hát fel, hosszú még az út odáig, legalább lesz, ki szóval tartson! *mosolyogja az idős kereskedő. Aynanak se kell több, nagy hálálkodás közepette felszáll a szekérre, és már tovább is indulnak.
Mire a városba érnek, a lány kis híján elmeséli egész gyermekkorát, melyet útitársa boldogan hallgat, míg nem elérik céljukat. A lány széles mosollyal ajkain, izgatottan várja hogy begördüljenek a város főterére. Ott lepattan a kocsiról, elköszön az öregtől, s addig integet neki, míg a rozoga jármű el nem tűnik az egyik kis utcán.
Csak ekkor nyílik alkalma igazán körbenézni itt. A Házak, a gondosan kikövezett utcák, és a szüntelenül csobogó szökőkút is mind tetszésére válnak. Szinte észre sem veszi, ahogy lábai megindulnak, gondosan körbejárva a helyet.*
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:26:17
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:26:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az idő egy kicsit szeles, de a tündérlányt ez nem zavarja. Ez sem veszi el Arthenior főterének báját. ~ Szép hely! Kár, hogy a legtöbb lény nem hajlandó ilyen időben kijönni ide. Talán csak még életszerűbb itt így minden. ~ beszélget magával a lány. A tájat tényleg magával ragadónak találja, de egy kicsit becsapja magát. Természetesen ő sem szívesen sétálgat itt ebben az ítéletidőben. Lylle gondol egyet és lekuporodik a fűre. Egy kis idő elteltével a fejét is lehajtja, majd az égre bámul. Gondolatai még mindig a titokzatos sötét alak körül forognak. Az égbolt egyre borúsabb lesz, szinte már fekete színre vált. A tündér sejti, hogy itt eső készülődik, mégsem kel fel. A fű oly puha, úgy érezi, hogy eggyé válik a természettel. Nagyon szeretne lenyugodni a természet lágy ölén, de nem tudja kiverni a fejéből a templom előtt álló fekete ruhás, reszelős hangú alakot, aki rossz érzést keltett benne. Az eső a legrosszabbkor eredt el, mert a lány már kezd komolyan a gondolataiba mélyedni. A nedves fű érzése miatt kirázza a hideg, úgyhogy felkel és továbbmegy. ~ Ezt a helyet még meglátogatom, egy szép nyári napon. ~ gondolja, majd eltávozott.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 15:48:51, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 15:48:51, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:14:03
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:14:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az idő csípős, ezért a lány a jobb kezével összébb húzza magán a köpenyt. Bal keze a lova kantárjára kulcsolódik, a hosszú utazás alatt a kesztyűtlen ujjai teljesen elgémberedtek. Feneke sajog, hiszen ennyit még sosem lovagolt egyszerre. Amikor meglátja a szökőkutat, fáradtan elmosolyodik.* ~Végre megérkeztem.~
*Most, hogy elérte az első célját, lecsusszan a lováról, és megújult erővel indul az istálló felé.*
*Most, hogy elérte az első célját, lecsusszan a lováról, és megújult erővel indul az istálló felé.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-24 21:37:29
Üzenet elküldve: 2013-01-24 21:37:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hat év? Ennyi volt csupán, mégis úgy tűnik, mintha ezer ítélet, s egy teljes élet szállt volna tova. Hat éve nem látta húgait, kik akkor szinte gyermekek voltak csupán. Belegondolva azonban, nevezhette-e őket kölyöknek bármikor is? Sosem volt gyerekszobájuk, ahogy neki sem. Az élet árnyas oldalán nőttek fel és ott is fognak elpusztulni. Csakúgy, mint szerénytelen személye.
Léptei meg-megcsikordulnak az enyhén jeges kövezeten. Lélegzete fakó fehér párapamacsokban szökik az ég felé, egyenletesen, szinte már-már túlságosan is. Tekintete komoran pásztázza az elmúlt években mit sem változó utcákat. Küllemre tán csinosodtak kicsit, de számít-e az almának, ha fényesítik, mikor belülről rohad?
Ajkai fanyar mosolyra húzódnak, ahogy a szökőkútra tekint. Van, ami sosem változik. Szinte érzi érzékeny orrában a poshadt víz illatát, s a benne úszkáló apró aranypénzekből kioldódó fém mérgező ízét. Babonás halandók, mily sok van belőletek! Nem baj hát, ha elveszek néha egyet... egyet.
Léptei egyenesen a szegénynegyed felé irányítják. Ott született egykor, réges-régen. Mocsokban és szenvedésben, mit örökké magával hurcolt. Ama sötét szenny, rengeteg vér, halál és éhezés nyomot mart lelkének szétszakadozott darabjaiba, elfeketítve az egészet örök időkre. Nem vár régi szép emlékeket a múlt e találkozótól való fellángolásától. Sokkal inkább szemléli mindezt kívülállóként, objektíven. Abban az időben más volt. Kicsi, csenevész, gyenge. Esendő. Mártír. Az élet kiköpött kis vakarcsa, akit anyja is olyannyira megvetett. Az ő semmirekellő, satnya kis szülőanyja, ki mélységinek oly kevéssé honorálható. Nem, hogyan is érdemelhetné meg fajtája kitüntető kegyeit? Vére oly híg, mint a Mathilda főzelékei egykor a sarki kocsmában. Tán pont annyira mérgező is? Nem kóstolta még, ám egyszer mindennek eljön az ideje. Neki például pont ezen vészterhes, ködös éjszakán.
Aranysárga szemei összeszűkülnek, ahogy belép a sikátorok sötétjébe. Függőleges pupillái kitágulnak, szédítő sebességgel alkalmazkodva a fekete fátyolhoz. Nincs halandó, kit ne látna most, nincs részlet, mi elkerüli pengeként előre hatoló figyelmét.
Milyen érdekes.
Oly sok minden változott hat év alatt. És valahol semmi sem.*
- Anyám... jövök.
*Ajkaira olyan mosolyt tép e két szó, mik a téboly mételyként terjedő mérgére hajaznak. Hogyan is várhatnánk tőle mást azonban? Daelmorth. Veleszületett mágiáját a gyűlöletnek adta át, az emészti fel, s táplálja az idők végezetéig. Mert így rendeltetett.*
Léptei meg-megcsikordulnak az enyhén jeges kövezeten. Lélegzete fakó fehér párapamacsokban szökik az ég felé, egyenletesen, szinte már-már túlságosan is. Tekintete komoran pásztázza az elmúlt években mit sem változó utcákat. Küllemre tán csinosodtak kicsit, de számít-e az almának, ha fényesítik, mikor belülről rohad?
Ajkai fanyar mosolyra húzódnak, ahogy a szökőkútra tekint. Van, ami sosem változik. Szinte érzi érzékeny orrában a poshadt víz illatát, s a benne úszkáló apró aranypénzekből kioldódó fém mérgező ízét. Babonás halandók, mily sok van belőletek! Nem baj hát, ha elveszek néha egyet... egyet.
Léptei egyenesen a szegénynegyed felé irányítják. Ott született egykor, réges-régen. Mocsokban és szenvedésben, mit örökké magával hurcolt. Ama sötét szenny, rengeteg vér, halál és éhezés nyomot mart lelkének szétszakadozott darabjaiba, elfeketítve az egészet örök időkre. Nem vár régi szép emlékeket a múlt e találkozótól való fellángolásától. Sokkal inkább szemléli mindezt kívülállóként, objektíven. Abban az időben más volt. Kicsi, csenevész, gyenge. Esendő. Mártír. Az élet kiköpött kis vakarcsa, akit anyja is olyannyira megvetett. Az ő semmirekellő, satnya kis szülőanyja, ki mélységinek oly kevéssé honorálható. Nem, hogyan is érdemelhetné meg fajtája kitüntető kegyeit? Vére oly híg, mint a Mathilda főzelékei egykor a sarki kocsmában. Tán pont annyira mérgező is? Nem kóstolta még, ám egyszer mindennek eljön az ideje. Neki például pont ezen vészterhes, ködös éjszakán.
Aranysárga szemei összeszűkülnek, ahogy belép a sikátorok sötétjébe. Függőleges pupillái kitágulnak, szédítő sebességgel alkalmazkodva a fekete fátyolhoz. Nincs halandó, kit ne látna most, nincs részlet, mi elkerüli pengeként előre hatoló figyelmét.
Milyen érdekes.
Oly sok minden változott hat év alatt. És valahol semmi sem.*
- Anyám... jövök.
*Ajkaira olyan mosolyt tép e két szó, mik a téboly mételyként terjedő mérgére hajaznak. Hogyan is várhatnánk tőle mást azonban? Daelmorth. Veleszületett mágiáját a gyűlöletnek adta át, az emészti fel, s táplálja az idők végezetéig. Mert így rendeltetett.*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-24 18:53:26
Üzenet elküldve: 2013-01-24 18:53:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az érkezés //
* Meg sem várva a szerencséjét eltékozló válaszát – mert mit érne egy neves família pártfogása, még ha itt csak törekvő vagyonosok is – karol bátyjába és emeli formás, de takart lábacskáját, hogy az utca kövezetét tapodva vele induljon el a patinás épület irányába. Ezt nem érdemelte meg. A félős kislány most nagyokat pillogna az erős és védő bátyra, az érett nő azonban nem engedheti meg magának ama luxust, hogy a kiszolgáltatottság e kényes helyzetében fellibbentse a dermedt függönydarabot, így csak tipeg mellette, mit sem törődve a talán sértődött kellemetlenkedővel, hiszen ő az, akit durván arcon csaptak a gunyoros szavakkal. William mindig is tudta, mikor kell megtörni a zavaró csendet, s most sem ágáll elszalasztani a lehetőséget. Egy fokkal enyhülnek a rideg arcvonások – azt hitte, az út során felöltött enyhébb és barátságosabb mimikát itt is tudja majd tartani, de lám, egy töredéknyi perc, hogy visszavarázsolja a viaszmaszkot -, sőt, mintha..*
- Ehh, férfiak!
* Ez bizony egy a ritkán hallatott kacajai közül.*
- Ti, férfiak még ilyenkor sem tudtok másra gondolni, mint a hasatokra!
* Nemhogy egy puha ágyra, vagy mi több, egy hatalmas kádra, tele forró vízzel, olajokkal és rózsaszirmokkal, mert ezek nélkül nem is lehet igazán kikapcsolódni és elnyúlni a fárasztó nap után. Pár gyertya a szobába, egy jó könyv és egy kupa vörösbor csodákra képes, annyit biztos! És ezt nem csak azért vallja, mert a lángok megszállottja, sokkal inkább mert élvezi a kényelmet és azt a mennyei lótuszillatot, ami pórusaiból árad egy-egy ilyen átélvezkedett ejtőzés után. *
- De hogy őszinte legyek, én sem vetném meg a finom falatokat..
* Egy tányér ropogós csirke gazdagon fűszerezett krumplival, paradicsommal és uborkával.. Megéhezett a hintóban, annyi biztos! Nem csak a komfort hiánya miatt volt kellemetlen a hosszú utazásuk, feneküket elülték, tagjaik elgémberedtek és a magukkal hozott élelem sem fogható ahhoz a koszthoz, mint amit a mesteri szakácsuktól megszoktak. Az után megnyalták mind a tíz ujjukat – szinte, mert ugye ez a viselkedés nem illik a hercegi körökben -, a száraz hús azonban csupán étvágyukat csillapította, vágyaikat nem. *
- Tudom!
* Biccent nyugtázva bátyja bíztató szavait. Erősebben fogja fogni a gyeplőt, nyitottabb lesz és jobb, mint odaát volt. Nem mutatja meg azt a gyenge és törékeny, esendő énét, akit tervezett maga mögött hagyni, de akitől a szabadulás egész egyszerűen lehetetlen. A vérében van, úgy él benne, mint Celornban Abyss, csak nem alteregóként búvik meg az alabástrom bőr alatt, nem súgja fülébe a mérgező cseppeket, hanem élteti az időt és csúfosan pörgeti meg nap mint nap az emlékezet rajta kacagó kerekét. De a próba neki is jár és meg fogja ragadni a lehetőséget.*
- Azt hiszem, itt is vagyunk.
* Sandít fel az előttük gombamód kinőtt - vagy csak túl sokat gondolkozott közben - épületre, aminek cégére félreérthetetlenül hirdeti: igen, a fogadóval van dolga az embernek.*
* Meg sem várva a szerencséjét eltékozló válaszát – mert mit érne egy neves família pártfogása, még ha itt csak törekvő vagyonosok is – karol bátyjába és emeli formás, de takart lábacskáját, hogy az utca kövezetét tapodva vele induljon el a patinás épület irányába. Ezt nem érdemelte meg. A félős kislány most nagyokat pillogna az erős és védő bátyra, az érett nő azonban nem engedheti meg magának ama luxust, hogy a kiszolgáltatottság e kényes helyzetében fellibbentse a dermedt függönydarabot, így csak tipeg mellette, mit sem törődve a talán sértődött kellemetlenkedővel, hiszen ő az, akit durván arcon csaptak a gunyoros szavakkal. William mindig is tudta, mikor kell megtörni a zavaró csendet, s most sem ágáll elszalasztani a lehetőséget. Egy fokkal enyhülnek a rideg arcvonások – azt hitte, az út során felöltött enyhébb és barátságosabb mimikát itt is tudja majd tartani, de lám, egy töredéknyi perc, hogy visszavarázsolja a viaszmaszkot -, sőt, mintha..*
- Ehh, férfiak!
* Ez bizony egy a ritkán hallatott kacajai közül.*
- Ti, férfiak még ilyenkor sem tudtok másra gondolni, mint a hasatokra!
* Nemhogy egy puha ágyra, vagy mi több, egy hatalmas kádra, tele forró vízzel, olajokkal és rózsaszirmokkal, mert ezek nélkül nem is lehet igazán kikapcsolódni és elnyúlni a fárasztó nap után. Pár gyertya a szobába, egy jó könyv és egy kupa vörösbor csodákra képes, annyit biztos! És ezt nem csak azért vallja, mert a lángok megszállottja, sokkal inkább mert élvezi a kényelmet és azt a mennyei lótuszillatot, ami pórusaiból árad egy-egy ilyen átélvezkedett ejtőzés után. *
- De hogy őszinte legyek, én sem vetném meg a finom falatokat..
* Egy tányér ropogós csirke gazdagon fűszerezett krumplival, paradicsommal és uborkával.. Megéhezett a hintóban, annyi biztos! Nem csak a komfort hiánya miatt volt kellemetlen a hosszú utazásuk, feneküket elülték, tagjaik elgémberedtek és a magukkal hozott élelem sem fogható ahhoz a koszthoz, mint amit a mesteri szakácsuktól megszoktak. Az után megnyalták mind a tíz ujjukat – szinte, mert ugye ez a viselkedés nem illik a hercegi körökben -, a száraz hús azonban csupán étvágyukat csillapította, vágyaikat nem. *
- Tudom!
* Biccent nyugtázva bátyja bíztató szavait. Erősebben fogja fogni a gyeplőt, nyitottabb lesz és jobb, mint odaát volt. Nem mutatja meg azt a gyenge és törékeny, esendő énét, akit tervezett maga mögött hagyni, de akitől a szabadulás egész egyszerűen lehetetlen. A vérében van, úgy él benne, mint Celornban Abyss, csak nem alteregóként búvik meg az alabástrom bőr alatt, nem súgja fülébe a mérgező cseppeket, hanem élteti az időt és csúfosan pörgeti meg nap mint nap az emlékezet rajta kacagó kerekét. De a próba neki is jár és meg fogja ragadni a lehetőséget.*
- Azt hiszem, itt is vagyunk.
* Sandít fel az előttük gombamód kinőtt - vagy csak túl sokat gondolkozott közben - épületre, aminek cégére félreérthetetlenül hirdeti: igen, a fogadóval van dolga az embernek.*
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:27:52
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:27:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az érkezés //
*Torkára forrt a mondanivaló, megnyugvásnak nem betudható, a hallgatást beleegyezésnek veszi. Gyermeki ígéretnek az aggodalomfaktorok csökkentésére, ami olyan bomlékony, mint a százszorszépekből font gyűrű, hiszen kimondatlan. A kimondatlan, pedig egészen másként fogalmazódik meg mindkét személyben, a legnagyobb félreértések porondmestere.
Szavait valóban komolyan gondolta, tapasztalat beszél belőle. Tinyf sértetlenül tért vissza, épségben és az ő gyerekkora messze nem volt anyai simításokkal kikövezve... Az idő múlásával lassan visszalágyulnak vonásai nyugodt állapotukba, a tüdejéből távozó úti levegő helyét felváltja az artheniori éjszaka illata és hozzáállása a pillanat töredékére igazi páli fordulatot vett. Elégedettséggel tölti el a helyes válasz elhangzása húgától, mást nem is várhatna feleletül. A múltbéli leragadtságukat korrigálniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a jelen jellemformáló eseményeiről, amelyek közül az egyik épp most sodródott kettősük elé. Mintegy szélben eleresztett üdvözlőkártya. A megnevezett nem más, mint Lewi. Ő az átvevő szerepét öltötte magára és megmásíthatatlanul alakítja a képlékeny történéseket.
Diktál, az idők Ura, pedig jegyzetel, miközben karját felajánlja testvérének, újból s fordítja párosukat oldalirányba, a fogadó felé.*
- A poggyászokat, majd utánunk hozzák.
*Teszi meg az első lépéseket, nemes egyszerűséggel ignorálva látszatra az ifjabb Armenitest leszólító kétes alakot, holott nagyon is figyel rá. Szeme sarkából vet rá szúrós pillantást, a többi már a velük jött milíciákon múlik, gondoskodni fognak a két nemes kényelméről a kellemetlenkedő alakok félresöprésével - nemkívánatos pormacskát nem hagynak a vállon megülni...*
- Hm, remélem jól készítik el a szarvast. Farkaséhes vagyok.
*Vallja be megjátszott fáradtsággal sóhajtva, fejcsóválás közepette. A világos szőke tincsek belerakoncátlankodnak arcába, amit egyszerű mozdulattal hoz helyre baljával. Nem ereszti vissza helyére, a jobb alkarján pihenő, apró, női kacsóra helyezi, nyugtatólag simítja meg mondandója erejéig.*
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Megérzés.
*Mosolyog. Komolyan gondolta az elhangzottakat, gondoskodik róla, hogy valóban eként történjenek a dolgok és jövőjük békés legyen. Erre még képes, elcsitítani a háborgókat, elhajtani a szürke fellegeket és megmenti a toronyba zárt hercegkisasszonyokat az unalomtól s bútól...*
*Torkára forrt a mondanivaló, megnyugvásnak nem betudható, a hallgatást beleegyezésnek veszi. Gyermeki ígéretnek az aggodalomfaktorok csökkentésére, ami olyan bomlékony, mint a százszorszépekből font gyűrű, hiszen kimondatlan. A kimondatlan, pedig egészen másként fogalmazódik meg mindkét személyben, a legnagyobb félreértések porondmestere.
Szavait valóban komolyan gondolta, tapasztalat beszél belőle. Tinyf sértetlenül tért vissza, épségben és az ő gyerekkora messze nem volt anyai simításokkal kikövezve... Az idő múlásával lassan visszalágyulnak vonásai nyugodt állapotukba, a tüdejéből távozó úti levegő helyét felváltja az artheniori éjszaka illata és hozzáállása a pillanat töredékére igazi páli fordulatot vett. Elégedettséggel tölti el a helyes válasz elhangzása húgától, mást nem is várhatna feleletül. A múltbéli leragadtságukat korrigálniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a jelen jellemformáló eseményeiről, amelyek közül az egyik épp most sodródott kettősük elé. Mintegy szélben eleresztett üdvözlőkártya. A megnevezett nem más, mint Lewi. Ő az átvevő szerepét öltötte magára és megmásíthatatlanul alakítja a képlékeny történéseket.
Diktál, az idők Ura, pedig jegyzetel, miközben karját felajánlja testvérének, újból s fordítja párosukat oldalirányba, a fogadó felé.*
- A poggyászokat, majd utánunk hozzák.
*Teszi meg az első lépéseket, nemes egyszerűséggel ignorálva látszatra az ifjabb Armenitest leszólító kétes alakot, holott nagyon is figyel rá. Szeme sarkából vet rá szúrós pillantást, a többi már a velük jött milíciákon múlik, gondoskodni fognak a két nemes kényelméről a kellemetlenkedő alakok félresöprésével - nemkívánatos pormacskát nem hagynak a vállon megülni...*
- Hm, remélem jól készítik el a szarvast. Farkaséhes vagyok.
*Vallja be megjátszott fáradtsággal sóhajtva, fejcsóválás közepette. A világos szőke tincsek belerakoncátlankodnak arcába, amit egyszerű mozdulattal hoz helyre baljával. Nem ereszti vissza helyére, a jobb alkarján pihenő, apró, női kacsóra helyezi, nyugtatólag simítja meg mondandója erejéig.*
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Megérzés.
*Mosolyog. Komolyan gondolta az elhangzottakat, gondoskodik róla, hogy valóban eként történjenek a dolgok és jövőjük békés legyen. Erre még képes, elcsitítani a háborgókat, elhajtani a szürke fellegeket és megmenti a toronyba zárt hercegkisasszonyokat az unalomtól s bútól...*
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:35:30
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:35:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Relertar Chalit//
*Figyeli a törpét ahogy kifelé sétál, majd egy pillanatnyi habozás után követi. Ő sem tudja, miért habozott. "Talán félek, amiért olyan régen nem harcoltam? Ugyan, az ilyesmit biztos nem lehet elfelejteni." Mikör kiérnek, kicsit hunyorognia kell, ahogy a kora délelőtti nap a szemébe süt. Elég régen nem járt már a szabad ég alatt. "Egy nap... Nem olyan sok, mégis elszoktam a környezettől"
Figyeli a törpét, amint kényelmesen megmossa arcát a szökőkútban, ezután odalépked mellé, és megkérdezi:*
- Merre szándékozunk haladni? Át a szegénynegyeden, vagy esetleg másfele van? Őszintén még nem nagyon ismerem ki itt magamat.
*Figyeli a törpét ahogy kifelé sétál, majd egy pillanatnyi habozás után követi. Ő sem tudja, miért habozott. "Talán félek, amiért olyan régen nem harcoltam? Ugyan, az ilyesmit biztos nem lehet elfelejteni." Mikör kiérnek, kicsit hunyorognia kell, ahogy a kora délelőtti nap a szemébe süt. Elég régen nem járt már a szabad ég alatt. "Egy nap... Nem olyan sok, mégis elszoktam a környezettől"
Figyeli a törpét, amint kényelmesen megmossa arcát a szökőkútban, ezután odalépked mellé, és megkérdezi:*
- Merre szándékozunk haladni? Át a szegénynegyeden, vagy esetleg másfele van? Őszintén még nem nagyon ismerem ki itt magamat.
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:20:26
Üzenet elküldve: 2013-01-23 18:20:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az érkezés //
*Mindig, hát persze. Csak ő nem találja sohasem.
A gyermek sérültebb, mint az első ránézésre kiütközik. Hiányoztak azok az alapvető szükségletek növekedése során, amitől egy gyerek igazán gyerek és ami véres jegyét nyomja a létpapírra. Az apa nélküli életet megszenvedi még egy lány is, nem hogy egy hercegpalánta, akit alaposan fel kéne készíteni a majdani ifjúkorra. Fontos döntéseket fog meghozni, földművesek életét irányítja, és ami a legnyomósabb indok: kell valaki, aki kacsóját fogva megtanítja harcolni. Ezt az anyja is tehetné, persze, de a hatás nem ugyan az. Bizony nyápic kisfiú lesz abból, aki anyjára néz fel borjú szemekkel, lesi a mozdulatát mint a csodatevőét ahelyett, hogy a képzelet formálta hős atya nyomdokaiba kívánna lépni. Eme mozzanat kimaradt a fiú életéből, tehát nem, nem olyan biztos, hogy tökéletesen meg tudja majd állni a helyét a világban, még ha erre is törekedett. Jaj, hogy szakad anyai szíve, ha arra gondol, hogy a gonosz báty által említett gaz csábítás áldozatává vált és szó nélkül hagyta szülőjét aggódva, tört szívvel egy másik városba utazni. Még viccnek is rossz! *
- Azon leszek, hogy kihasználjam!
* Elhiheti, jobban teszi, mert ha valaki, hát ő nagyon megszenvedte a haza pletykáit. Az – finomság kedvéért nevezzük őket – idős hölgyek bárkit képesek a szájukra venni, legyen az bűnös, vagy ártatlan, no meg a cselédek, kofák, unatkozó élhetetlenek, megbélyegezve az ártatlan embert. De ugyan már!
Merő ábránd, hogy az új élet kapuját gördülékenyen fogják átlépni. Még csak egy métert sem távolodott el a hintótól, máris egy idegennel hozza össze őket a Sors. A rideg fensőbbséges arcon jégtörő rezdülés villan át, mosoly volt az, csak el kellett kapni, erőltetett, kényszerített, de igenis mosoly. *
- Üdvözlöm..
* Mert a kezdet alapján még kellemes is lehet a társalgás. Egy ismeretlen, aki eléjük jött, fogadva a láthatóan messziről jötteket, hiszen a hintó általában fényesen csillogó oldala a portól koszlik, a lovak megfáradtak, a kíséret éhes, csak a meleg, puha pamlagon doromboló cica, aki még mindig bírja lélekkel. Végigfeküdte az egész utat, hol egyik gazdája, hol a másik ölébe ugrott, fehér mancsaival dagonyázva a kényes anyagokon, dorombolt, ha kellett, ha nem, s rózsaszín nyelvét nyújtogatta, hátha kap tejet. De a bemutatkozás várat magára, inkább elszomorítja és megdöbbenti amúgy is zaklatott lelkét, szívét, amije van még. Kérdőn szalad fel szemöldöke, hogy a kecses ív homlokát ráncba kényszerítse, de mielőtt szavakba önthetné mélységes elkeseredését, amiért így kellett szerény kompániájukat fogadni, Will elébe lép. Az őrző-védő báty.. Mennyire szereti! A szavak mestere s most sem hagyja cserben tudománya, szárnyai alá vont húgát úgy védi meg, ahogy arra talán nem is lenne méltó. Pedig sértve érezhetné magát, hiszen levegőnek nézték, a köszönés csak Lewinnának szólt, ahogy az intézett szavak is. És már megint ő a rossz, a csúf, a gonosz, akit meg kell találni és akinél a korábban emlegetett tiszta lap sosem nyerhet értelmet.*
A hozzászólás írója (Lewinna Armenites) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.23 18:37:26
*Mindig, hát persze. Csak ő nem találja sohasem.
A gyermek sérültebb, mint az első ránézésre kiütközik. Hiányoztak azok az alapvető szükségletek növekedése során, amitől egy gyerek igazán gyerek és ami véres jegyét nyomja a létpapírra. Az apa nélküli életet megszenvedi még egy lány is, nem hogy egy hercegpalánta, akit alaposan fel kéne készíteni a majdani ifjúkorra. Fontos döntéseket fog meghozni, földművesek életét irányítja, és ami a legnyomósabb indok: kell valaki, aki kacsóját fogva megtanítja harcolni. Ezt az anyja is tehetné, persze, de a hatás nem ugyan az. Bizony nyápic kisfiú lesz abból, aki anyjára néz fel borjú szemekkel, lesi a mozdulatát mint a csodatevőét ahelyett, hogy a képzelet formálta hős atya nyomdokaiba kívánna lépni. Eme mozzanat kimaradt a fiú életéből, tehát nem, nem olyan biztos, hogy tökéletesen meg tudja majd állni a helyét a világban, még ha erre is törekedett. Jaj, hogy szakad anyai szíve, ha arra gondol, hogy a gonosz báty által említett gaz csábítás áldozatává vált és szó nélkül hagyta szülőjét aggódva, tört szívvel egy másik városba utazni. Még viccnek is rossz! *
- Azon leszek, hogy kihasználjam!
* Elhiheti, jobban teszi, mert ha valaki, hát ő nagyon megszenvedte a haza pletykáit. Az – finomság kedvéért nevezzük őket – idős hölgyek bárkit képesek a szájukra venni, legyen az bűnös, vagy ártatlan, no meg a cselédek, kofák, unatkozó élhetetlenek, megbélyegezve az ártatlan embert. De ugyan már!
Merő ábránd, hogy az új élet kapuját gördülékenyen fogják átlépni. Még csak egy métert sem távolodott el a hintótól, máris egy idegennel hozza össze őket a Sors. A rideg fensőbbséges arcon jégtörő rezdülés villan át, mosoly volt az, csak el kellett kapni, erőltetett, kényszerített, de igenis mosoly. *
- Üdvözlöm..
* Mert a kezdet alapján még kellemes is lehet a társalgás. Egy ismeretlen, aki eléjük jött, fogadva a láthatóan messziről jötteket, hiszen a hintó általában fényesen csillogó oldala a portól koszlik, a lovak megfáradtak, a kíséret éhes, csak a meleg, puha pamlagon doromboló cica, aki még mindig bírja lélekkel. Végigfeküdte az egész utat, hol egyik gazdája, hol a másik ölébe ugrott, fehér mancsaival dagonyázva a kényes anyagokon, dorombolt, ha kellett, ha nem, s rózsaszín nyelvét nyújtogatta, hátha kap tejet. De a bemutatkozás várat magára, inkább elszomorítja és megdöbbenti amúgy is zaklatott lelkét, szívét, amije van még. Kérdőn szalad fel szemöldöke, hogy a kecses ív homlokát ráncba kényszerítse, de mielőtt szavakba önthetné mélységes elkeseredését, amiért így kellett szerény kompániájukat fogadni, Will elébe lép. Az őrző-védő báty.. Mennyire szereti! A szavak mestere s most sem hagyja cserben tudománya, szárnyai alá vont húgát úgy védi meg, ahogy arra talán nem is lenne méltó. Pedig sértve érezhetné magát, hiszen levegőnek nézték, a köszönés csak Lewinnának szólt, ahogy az intézett szavak is. És már megint ő a rossz, a csúf, a gonosz, akit meg kell találni és akinél a korábban emlegetett tiszta lap sosem nyerhet értelmet.*
A hozzászólás írója (Lewinna Armenites) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.23 18:37:26
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 17:04:00
Üzenet elküldve: 2013-01-23 17:04:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az érkezés //
*Aggályok mérgezik, melyek nem feltétlen egyezőek húgáéval. A név semmitmondósága gyógyírként szerepel listáján, nem kapaszkodik vállaiba ólmos súlyként jelentése, szabadabban mozoghat, talán az átlagos élet kulisszái mögé is belátást nyerhet... A vérségi kötelék, a vele járó, kimondatlan kötelezettségek, amiket önmagának állított fel, egyedül ezek állíthatnak falakat az egyszerűségnek és húzhatják át a fényűzés oldalára. Ez az oka ittlétének, semmi más.*
- Azt állítják mindig van.
*Állítják. Szóhasználata arra utal, hogy nincs vele tisztában mi lehetett volna a másik út, míg hanghordozása egyértelmű válasszal szolgál egy fejben megszülető kérdésre: hisz benne? A kételkedés álcájába bújtatja, cseppnyi reményt ad hozzá színjátékához, hogy leplezze hitetlenségét. A föld kettéhasadhatna, tűz törhetne fel mélyéből, növények és állatok milliói lehelhetnék ki lelküket, a nép elkárhoztathatna. Nagy változást hozna letiport életébe? Aligha. Az újdonság jegyeit viselő tájat is régóta ismertként szemléli, mintha csak egy már hosszú órákon át bámult festményt állítottak volna elé. Új - és mégse.
Testvére arcát fürkészi, ahogy a porcelán babaarcon vékony repedésként fut végig a feszültség. Nem felel vissza, ha elrendezte Lewinna, nincs is mire rákérdezzen, mit hozzátegyen. Feljebb tornázza magát a bársony ülésen, karját leengedi és könykökét hagyja csak a vékony párkányon, amikor az egyetlen gyermek felől érdeklődő szavak felcsendülnek. Arcára biztató melegséggel lopja oda magát a mosoly.*
- Talán, de ha nincs is itt, ne feledd: nem egy magára vigyázni képtelen, pojácát neveltél fel. Meglehet elfeledkezett a levélről vagy út közben elrabolták a szívét.
*Hecceli a dúló lámúr ideájával a túlzottan aggodalmaskodó leánytestvért a közel sem ismeretlen témával, már-már oldalába csípnek gleccserei is, remélve ezzel, ha csak egy pillanatra is, de elűzi a borongós hangulatot, ami rájuktelepedett. Tudja jól, hogy, ha Lewin múlott volna örökké anyuci pici fia maradt volna Zeno, de milyen férfi az, aki anyja szoknyáján csüng...?
Megáll az éji batár, elhalkul a patadobogás, véget ér a végtelennek tűnő út és megkönnyebbülve lép ki, hogy saját lábain állhassék. Egyelőre több pozitívumra nem lel, de a másik látens optimizmusa éppen elég löketnek bizonyosul. Halovány félmosoly gördül szájának sarkába, kezd visszatérni belé az élet, ami eddig csak hálni járt az elhagyatott porhüvellyel.*
- Patyolattiszta lappal indulunk, használjuk ki.
*Hümment látszólagos elégedettséggel és tartja karját, hogy belékaroljon húga. Idegen a város és a benne élők, amin az elébük siető férfi ejt rögvest csúfos csorbát. Rossz pont, ami felborzolja idegeit, amiért rossz szót emelt vérére az ő jelenlétében... Élesen metsző pillantását belefúrja a másikéba, elállva útját húga elől, délceg alakjával jobbá el is takarva egyben a rá nem méltó szemek elől.*
- Üdvözlöm Uram, azt hiszem Ön, pedig épp sétára indult. Az ellenkező irányba. Arra, _messziről_ elkerülve a kisasszonyt.
*Nyomatékosan bök tekintetével szalmahajú háta mögé, hogy arra van kimenője. Határozottan dörren baritonja, enyhe passzív agresszió fénylik lélekpárjában, ami puszta megerősítésként szolgál szavai mellé - parancsnak szánta. Egyes húrokat nem éri meg feszegetni...*
*Aggályok mérgezik, melyek nem feltétlen egyezőek húgáéval. A név semmitmondósága gyógyírként szerepel listáján, nem kapaszkodik vállaiba ólmos súlyként jelentése, szabadabban mozoghat, talán az átlagos élet kulisszái mögé is belátást nyerhet... A vérségi kötelék, a vele járó, kimondatlan kötelezettségek, amiket önmagának állított fel, egyedül ezek állíthatnak falakat az egyszerűségnek és húzhatják át a fényűzés oldalára. Ez az oka ittlétének, semmi más.*
- Azt állítják mindig van.
*Állítják. Szóhasználata arra utal, hogy nincs vele tisztában mi lehetett volna a másik út, míg hanghordozása egyértelmű válasszal szolgál egy fejben megszülető kérdésre: hisz benne? A kételkedés álcájába bújtatja, cseppnyi reményt ad hozzá színjátékához, hogy leplezze hitetlenségét. A föld kettéhasadhatna, tűz törhetne fel mélyéből, növények és állatok milliói lehelhetnék ki lelküket, a nép elkárhoztathatna. Nagy változást hozna letiport életébe? Aligha. Az újdonság jegyeit viselő tájat is régóta ismertként szemléli, mintha csak egy már hosszú órákon át bámult festményt állítottak volna elé. Új - és mégse.
Testvére arcát fürkészi, ahogy a porcelán babaarcon vékony repedésként fut végig a feszültség. Nem felel vissza, ha elrendezte Lewinna, nincs is mire rákérdezzen, mit hozzátegyen. Feljebb tornázza magát a bársony ülésen, karját leengedi és könykökét hagyja csak a vékony párkányon, amikor az egyetlen gyermek felől érdeklődő szavak felcsendülnek. Arcára biztató melegséggel lopja oda magát a mosoly.*
- Talán, de ha nincs is itt, ne feledd: nem egy magára vigyázni képtelen, pojácát neveltél fel. Meglehet elfeledkezett a levélről vagy út közben elrabolták a szívét.
*Hecceli a dúló lámúr ideájával a túlzottan aggodalmaskodó leánytestvért a közel sem ismeretlen témával, már-már oldalába csípnek gleccserei is, remélve ezzel, ha csak egy pillanatra is, de elűzi a borongós hangulatot, ami rájuktelepedett. Tudja jól, hogy, ha Lewin múlott volna örökké anyuci pici fia maradt volna Zeno, de milyen férfi az, aki anyja szoknyáján csüng...?
Megáll az éji batár, elhalkul a patadobogás, véget ér a végtelennek tűnő út és megkönnyebbülve lép ki, hogy saját lábain állhassék. Egyelőre több pozitívumra nem lel, de a másik látens optimizmusa éppen elég löketnek bizonyosul. Halovány félmosoly gördül szájának sarkába, kezd visszatérni belé az élet, ami eddig csak hálni járt az elhagyatott porhüvellyel.*
- Patyolattiszta lappal indulunk, használjuk ki.
*Hümment látszólagos elégedettséggel és tartja karját, hogy belékaroljon húga. Idegen a város és a benne élők, amin az elébük siető férfi ejt rögvest csúfos csorbát. Rossz pont, ami felborzolja idegeit, amiért rossz szót emelt vérére az ő jelenlétében... Élesen metsző pillantását belefúrja a másikéba, elállva útját húga elől, délceg alakjával jobbá el is takarva egyben a rá nem méltó szemek elől.*
- Üdvözlöm Uram, azt hiszem Ön, pedig épp sétára indult. Az ellenkező irányba. Arra, _messziről_ elkerülve a kisasszonyt.
*Nyomatékosan bök tekintetével szalmahajú háta mögé, hogy arra van kimenője. Határozottan dörren baritonja, enyhe passzív agresszió fénylik lélekpárjában, ami puszta megerősítésként szolgál szavai mellé - parancsnak szánta. Egyes húrokat nem éri meg feszegetni...*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-23 12:47:15
Üzenet elküldve: 2013-01-23 12:47:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Hihetetlen, hogy pár szó mennyit képes változtatni sorsokon. Ahogy anno nagyapja, most a fogadós nyomta rá bélyegét életére néhány elejtett mondatával. Szíve hevesebben ver, ha csak rá gondol.
~Egy vörös szemű vak kislánnyal láttam távozni a kutyás fickót.~
Se több, se kevesebb, mégis pont elég, hogy reménye utolsó fellobbanó szalmaszálába kapaszkodjon.
Viharos léptekkel tör ki a fogadóból, s vág neki a hosszú útnak, pont az ellenkező irányba, melyre az este készült. A hatalmas kapu tövéből egy pillanatra még visszatekint. Magában halk fohászt mormol, elbúcsúzik a várostól, s Mordachtól. Kéri a szellemeket, hogy vigyázzanak helyette rá, képes legyen megküzdeni múltja súlyával, mit az este zúdított rá. Nehéz döntés volt ott hagynia, de meg kellett tennie. Legalábbis ebbe a hiú ábrándba ringatja magát. Vele is tarthatott volna... csak nem akarta veszélybe sodorni a "kiválasztottat". Túl értékesnek tartja ahhoz, hogy felesleges veszélyekbe sodródjon. Igaz, belekeveri ő magát is a bajba, de ha miatta esne bármi baja nem tudna együtt élni a tudattal.
Halk sóhaj hagyja el ajkát, s bársonyos pamacskák fodrozódnak körülötte a hideg levegőben. Picit összébb húzza kabátját, majd rálép az útra, mely neki rendeltetett. Talán ez a sorsa. Magányosan vándorolni, üldözni az elkerülhetetlent, hogy mikor megtalálja önként kelljen lemondania róla. Gyötrő gondolatok árnya kísérik határozott lépteit, melyek egyre messzebb, s messzebb vezetik, mígnem karcsú sziluettje beleveszik a ködbe.*
~Egy vörös szemű vak kislánnyal láttam távozni a kutyás fickót.~
Se több, se kevesebb, mégis pont elég, hogy reménye utolsó fellobbanó szalmaszálába kapaszkodjon.
Viharos léptekkel tör ki a fogadóból, s vág neki a hosszú útnak, pont az ellenkező irányba, melyre az este készült. A hatalmas kapu tövéből egy pillanatra még visszatekint. Magában halk fohászt mormol, elbúcsúzik a várostól, s Mordachtól. Kéri a szellemeket, hogy vigyázzanak helyette rá, képes legyen megküzdeni múltja súlyával, mit az este zúdított rá. Nehéz döntés volt ott hagynia, de meg kellett tennie. Legalábbis ebbe a hiú ábrándba ringatja magát. Vele is tarthatott volna... csak nem akarta veszélybe sodorni a "kiválasztottat". Túl értékesnek tartja ahhoz, hogy felesleges veszélyekbe sodródjon. Igaz, belekeveri ő magát is a bajba, de ha miatta esne bármi baja nem tudna együtt élni a tudattal.
Halk sóhaj hagyja el ajkát, s bársonyos pamacskák fodrozódnak körülötte a hideg levegőben. Picit összébb húzza kabátját, majd rálép az útra, mely neki rendeltetett. Talán ez a sorsa. Magányosan vándorolni, üldözni az elkerülhetetlent, hogy mikor megtalálja önként kelljen lemondania róla. Gyötrő gondolatok árnya kísérik határozott lépteit, melyek egyre messzebb, s messzebb vezetik, mígnem karcsú sziluettje beleveszik a ködbe.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:07:29
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:07:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kraggar Halken//
"Hmmm. Jót fog tenni egy kis gyakorlás. Nem is tudom mikor használtam utoljára a kardom."
*Kissé elmosolyodik, de legkevésbé sem gúnyos, inkább elszánt görbület jelenik meg arcán.*
-Akkor hát...
*Elindul az ajtó fele, ami hangos nyikorgással kísérve kitárul előtte. A főtér szép mint mindig. Arthenior főtere a mai napig el tudja kápráztatni Relertart, pedig nem mai 'gyerek' már. A szökőkútban megmossa kezét, kicsit szakállára is locsol, hogy megszabadíthassa azt a sör szagától és ízétől. Nem azért, mert nem szereti. Erről szó sincs. Csupán fél, hogy még kísértésbe esik és mehet vissza a fogadóba még egy korsóért. Ahogy áthalad(nak) a főtéren, int az éppen aktuális őröknek és tovább tartja az irányt a barakk felé. "A kovácshoz is el kéne már látogatni. Bár a páncélomat semmi pénzért le nem cserélném, de fegyverből elkélne már egy újabb darab. Csoda, hogy nem ette meg eddig a rozsda."
"Hmmm. Jót fog tenni egy kis gyakorlás. Nem is tudom mikor használtam utoljára a kardom."
*Kissé elmosolyodik, de legkevésbé sem gúnyos, inkább elszánt görbület jelenik meg arcán.*
-Akkor hát...
*Elindul az ajtó fele, ami hangos nyikorgással kísérve kitárul előtte. A főtér szép mint mindig. Arthenior főtere a mai napig el tudja kápráztatni Relertart, pedig nem mai 'gyerek' már. A szökőkútban megmossa kezét, kicsit szakállára is locsol, hogy megszabadíthassa azt a sör szagától és ízétől. Nem azért, mert nem szereti. Erről szó sincs. Csupán fél, hogy még kísértésbe esik és mehet vissza a fogadóba még egy korsóért. Ahogy áthalad(nak) a főtéren, int az éppen aktuális őröknek és tovább tartja az irányt a barakk felé. "A kovácshoz is el kéne már látogatni. Bár a páncélomat semmi pénzért le nem cserélném, de fegyverből elkélne már egy újabb darab. Csoda, hogy nem ette meg eddig a rozsda."
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 18:08:50
Üzenet elküldve: 2013-01-22 18:08:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A téren nincs akkora zsúfolt tömeg, mint amire számított. A legtöbb ember csak ténfereg, a gyerekek fogócskáznak, de vannak akiknek sürgős dolguk akad. A szökőkút szélén néhány fiatal lány beszélget és nevetgél, egy padon pedig egy magasröptű vita folyhat két mágusnak tűnő személy között. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a márványoszlopot sem, amiről annyi mese kering.
A lány egy épület felé veszi az irányt, aminek a tábla szerint 'Pegazus fogadó' a neve.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.22 19:13:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
A lány egy épület felé veszi az irányt, aminek a tábla szerint 'Pegazus fogadó' a neve.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.22 19:13:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 17:57:25
Üzenet elküldve: 2013-01-22 17:57:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kissé megilletődve lép be a térre, ahol azonnal megragadja a márványoszlop impozáns látványa, a szökőkút vizének csillogása, s azok a furcsa minták a padokon, melyek közül nem is egyet ámulattal vizsgál végig. Végül leül a szökőkút szélére, és gyorsan átgondolja a helyzetét. Megérkezett Artheniorba. Ez jó. Lát szemben egy fogadót, ez is rendben. Viszont a város teljesen ismeretlen, és fogalma sincs, hogy hogyan folytassa a keresést, és ez határozottan rossz. Ujjai mindeközben a kristálytiszta vízzel játszanak, finom érintésük nyomán gyűrűk ezrei jelennek meg a felszínen, s az újra meg újra felspriccelő víz furcsán töri meg ezeket a szabályos karikákat. A kislány végül nagyot sóhajtva feltápászkodik, bár már rettenetesen kimerült. Enyhén elemelkedik a földtől, mivel tapasztalatból tudja, hogy ha nem teszi, az emberek könnyedén arrébb taszigálják. Nem gonoszságból, csak egyszerűen nem veszik észre a parányi tündért maguk között, aki sok esetben még a derekukig sem ér. Félig alva vonszolja magát a fogadó felé, s már minden gondolatát csak egy dolog tölti ki: az alvás.*
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 16:59:52
Üzenet elküldve: 2013-01-22 16:59:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Sétálnak, sétálnak. Egy kis dombra sem csücsülnek le azonban, merthogy nyílegyenest a Gazdag negyed irányába haladnak. Ami meg ugyebár nem arról híres, hogy sok leülésre alkalmas dombocska lenne ott. Helyette lesz sok beképzeld, néhány kéregető, meg pár fizetett ajtónálló. ~Talán nekem is akad ott munka...~ Gondolja, mikor a lány megosztja vele a menetel okát. A nemesek mindig tudnak fizetni, és rendszeresen féltik a kis habtestüket, tehát egy hozzá hasonló zsoldosak tökéletes munkahely lenne egy ideig.*
-Mert jobb helyen nem tudom...
*Vonja meg a vállát, de ez talán még további magyarázatra szorul.*
-Én magam is munkát keresek.
*Árulja el, no nem mintha ez titok lenne. Talán még az is előfordulhat, hogy a lány ajánlja be... Ki tudja?*
-Gondolom nem vaktába indult el... Melyik családnál szeretne munkát vállalni?
*Kérdezi a nőt. Persze a munka "milyensége" is érdekli, de nem akar túl sok kérdés feltenni egyszerre. Minden bizonnyal a nő nem ajtónálló akar lenni, így hát konkurenciát sem jelent. Közben elérkeznek a Szegény negyedhez, így Engar már jobban figyel, mogorva nézésével pedig igyekszik távol tartani a suhancokat. Aranyosnak néznek ki ezek a kisgyerekek, de minden bizonnyal ők a legveszélyesebbek az erszényre. Előnyük pont az, hogy senki sem számítana rá, milyen kis fürge ujjak van, és hogy milyen észrevétlenül metszik el az erszény zsinórját. No persze saját erszénye miatt nem kellene aggódnia, nincs benne egy garas sem, (jelenleg egy kis fenőkövet tart benne), de a nő erszényére most mindenhol veszély leselkedik, és csapnivaló zsoldos lenne, ha nem tudná megóvni a nőt pár kölyöktől...*
-Mert jobb helyen nem tudom...
*Vonja meg a vállát, de ez talán még további magyarázatra szorul.*
-Én magam is munkát keresek.
*Árulja el, no nem mintha ez titok lenne. Talán még az is előfordulhat, hogy a lány ajánlja be... Ki tudja?*
-Gondolom nem vaktába indult el... Melyik családnál szeretne munkát vállalni?
*Kérdezi a nőt. Persze a munka "milyensége" is érdekli, de nem akar túl sok kérdés feltenni egyszerre. Minden bizonnyal a nő nem ajtónálló akar lenni, így hát konkurenciát sem jelent. Közben elérkeznek a Szegény negyedhez, így Engar már jobban figyel, mogorva nézésével pedig igyekszik távol tartani a suhancokat. Aranyosnak néznek ki ezek a kisgyerekek, de minden bizonnyal ők a legveszélyesebbek az erszényre. Előnyük pont az, hogy senki sem számítana rá, milyen kis fürge ujjak van, és hogy milyen észrevétlenül metszik el az erszény zsinórját. No persze saját erszénye miatt nem kellene aggódnia, nincs benne egy garas sem, (jelenleg egy kis fenőkövet tart benne), de a nő erszényére most mindenhol veszély leselkedik, és csapnivaló zsoldos lenne, ha nem tudná megóvni a nőt pár kölyöktől...*
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 15:44:44
Üzenet elküldve: 2013-01-22 15:44:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"A levegő városa? Igen, persze. Hol van a tiszta levegő? Ugyan olyan, mint másutt." Zsörtölődik Enthum, majd a szökőkúthoz lép és inni kezd. "Minél hamarabb találnom kell egy ivót." Gondolja, majd körbe pillant és előveszi az erszényét. "100 aranypénz... Abból kijön egy kis ital és még egy szoba is." Morfondírozik magában, majd meglátja a 'Pegazus Fogadó' feliratú táblát és elindul felé. "Végre ihatok valami finomat." Gondolja, majd lenyomja a kilincset és belép a fogadó épületébe.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-22 12:21:09
Üzenet elküldve: 2013-01-22 12:21:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//A hajtóvadászat//
*Ándeholmnak hirtelen eszébe jut valami.*
- Megvan! Hajtsuk végre Sida tervét, de a következő változtatással; híreszteljük el azt, hogy csak egy nagyon rövid ideig fog itt tartózkodni az a gazdag személy! Így az öreg kénytelen lesz akkora időzíteni a lopást, amikor mi akarjuk!
*Az elf egy pillanatra elgondolkozik.*
- Az elhíresztelésre szerintem pedig a legjobb módszer a titkolózás - ahogyan ezt nevelő apám nemesi udvarában tapasztaltam.
*Kelet felé fordul, a hatalmas, kupolás villák felé.*
- A legmegfelelőbb helyszín pedig a Gazdagnegyed. Valószínűleg az öreg úgyis ott szedi a legtöbb áldozatát, hátha közben megtudhatunk róla még valamit - *Elvigyorodik.* - Sőt! Hátha egyenesen szembetalálkozunk vele!
*Ha a többieknek nincs ellenvetésük, azonnal el is indul a Gazdagnegyed felé.*
*Ándeholmnak hirtelen eszébe jut valami.*
- Megvan! Hajtsuk végre Sida tervét, de a következő változtatással; híreszteljük el azt, hogy csak egy nagyon rövid ideig fog itt tartózkodni az a gazdag személy! Így az öreg kénytelen lesz akkora időzíteni a lopást, amikor mi akarjuk!
*Az elf egy pillanatra elgondolkozik.*
- Az elhíresztelésre szerintem pedig a legjobb módszer a titkolózás - ahogyan ezt nevelő apám nemesi udvarában tapasztaltam.
*Kelet felé fordul, a hatalmas, kupolás villák felé.*
- A legmegfelelőbb helyszín pedig a Gazdagnegyed. Valószínűleg az öreg úgyis ott szedi a legtöbb áldozatát, hátha közben megtudhatunk róla még valamit - *Elvigyorodik.* - Sőt! Hátha egyenesen szembetalálkozunk vele!
*Ha a többieknek nincs ellenvetésük, azonnal el is indul a Gazdagnegyed felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621