//Atehaner//
*Rolf egyik kedvenc helyszíneleme a főtéri szökőkút, amit minden alkalommal kihasznál. Szekerét megállítja egy ponton, majd leugrik a bakról, kivesz a szekér hátuljából egy vasvödröt, odasétál a kúthoz és megmeríti benne. Amint ezt megteszi, a szökőkút visszapótolja a hiányt, mintha valamiféle érzékelő lenne beleépítve. Hát nem nagyszerű?!
Pajtás a legnagyobb termetű lovak közé tartozik. Általánosságban véve az az elfogadott, hogy egy ló olyan ötszáz kilót nyom, ami átlagosnak számít. Rolf igáslova viszont ennél jócskán több, olyan kilencszáz kiló körülire saccolható. Éppen ezért a napi vízigénye eléri, sőt, ha olyan napjai vannak, meghaladja a nyolcvan litert. Még a meláknak sem jelent nagy fejfájást számon tartani, hogy az minimum négy teljes vödör. Táplálékigénye pedig közel húsz kiló, viszont mivel a lovak gyomra kicsi, ezért oda kell figyelni az etetésükre.
Hamar lovacskája elé teszi a vizet, aki nyomban hozzá is lát az ivásnak. Gazdája is hasonló módon tesz, csak ő tenyeréből tölcsért formál, így helyettesítve a poharat. Sokak számára undorító lehet, hogy ugyanabból a vödörből iszik, amiből a ló, de nincs ebben semmi különös, legalábbis szerinte. Ez még a jobbik eset, a Füves Pusztán, mikor napokig tart az út egy pocsolyából kell inni az áporodott vizet, vagy egy olyan kis érből, ami alig szolgáltat néhány cseppet az éltető vízből. Soha többé, még a környékére sem!*
-Igyá csak lovacskám! Jó lovacska, szép lovacska! *simogatja meg orrát, majd megtesz egy újabb kört, mert Pajtásnak nem volt elég egy vödör. Amit meghagy, abból Rolf feltölti méretes kulacsát.
Kevesen vannak eme percekben a főtér varázsos szökőkútjánál, egy fekete ruhás alakot viszont kiszúr a torzonborz melák. Ha már így van, meg is szólítja, mi baj lehet belőle?*
-Napot! Maga is azon gondókodik, hogy honnét megyen bele a víz, mikor fogy? Szerintem alul van valami cső, ami ódarró van bevezetve valahogyan, vagy valami ilyesmi. *vakargatja meg feje búbját.* -Jó vón a birtokokra, nem kéne húzgáni kézzel a vizet!