Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:01:15
Üzenet elküldve: 2013-02-05 21:01:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Csak most érkezett a városba, de máris meghökkenti, hogy mennyien vannak itt. Egy fa árnyékában próbál meg elbújni és figyeli, hogy mi lesz a többiek következő mozdulata. Eszébe jut: azért jött ebbe a városba, hogy elfelejtse a múltját, hogy valami elterelje róla a figyelmét. A fa árnyékát próbálja búvóhelynek használni, onnan figyeli, hogy mit művel egymással a két nő.*
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:07:46
Üzenet elküldve: 2013-02-05 20:07:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Meglehetősen bántja szemét a nyílt fény, ezért az árnyak közt húzódik meg. Nem látszik alakja, ám ő tökéletesen belátja a teret, s pont ez az, amire most szüksége van. Hiába borul a világ narancsos izzásba, a nőstény alakját könnyűszerrel kiveszi mind közül.
Hetek óta nem találkozott a nőstényördöggel szemtől szemben, ám jóformán mindenhova követte őt. Sokszor tévesztette szem elől ugyan, azonban még így is eleget látott ahhoz, hogy ne legyen kétsége mára annak foglalkozása felől. Nem telt bele sok időbe, hogy rájöjjön, mégis elismeréssel kell adóznia álmai bájos szereplőjének. Gyors, ügyes és okos... ám túlságosan is épít a jól bevált szokásokra. Lothaire ismétlődő mintát vél felfedezni Radlina keze munkájában, ami viszont több, mint aggasztó. Nem szabad, hogy kiszámítható legyen. Ebben a szakmában az életét kockáztatja vele.
Hamar rájött persze, miért is botlottak egymásba azon a végzetes éjjelen. Már az első napokban felismerte e tényt, hisz a nőstény többször is alkalmazta azóta a taktikát, mit vele szemben is elkövetett. Gondolatban újra végigpörgette az eseményeket és ha lehet, tán még jobban szórakozott rajta, mint megtörténtük pillanatában. A hölgyemény megpróbálta meglopni őt, Lothaire pedig észre sem vette. Túlságosan is lefoglalták a méregzöld szemek, avagy csupán ennyire jó a lány? Valószínűleg mindkettő igaz.
Az elmúlt napokban szinte árnyéka lett e sejtelmes lénynek, kit olyannyira megismerni vágyott. Még így is a felszínt kapargatja csupán, ám ez megfelelő kezdet lehet. Normális esetben elhívná vacsorázni szíve hölgyét, ám a jelenlegi több, mint nem normális állapot. Ugyanis Radlina valószínűleg sosem mondana neki igent, s ha mégis, akkor is csak a gúnyos, undorodó maszkot kapná. Hát nem nagyszerű így, hogy egyszerű árnyként viselkedik? Nem túl romantikus, ám kifejezetten praktikus. Leszámítva a tényt persze, hogy nap, nap után kellett megküzdenie őrjítő vágyaival.
Igyekezett nem feltűnni a nőnek ez idő alatt. Nem akar találkozni vele, még nem... ugyan, mit nyerne vele? Ha szellemként követi, amaz legalább megmaradhat a maga naiv hitében, hogy a hím tán el is felejtette már, hogy lemondott róla. Hisz nem ismerheti Lothaire-t, nem tudja, hogy képtelen lemondani a vágyairól. Nem azokról, melyekkel mágia köti gúzsba.
Borostyánszemei kiismerhetetlenül követik a kecses alakot. Cseppet sem tetszik neki, hogy amaz alkohol befolyása alatt bóklászik nyílt terepen. Ha már tudatmódosító szer, akkor legyen inkább vágy. Mondjuk a mélységi iránt. Igen, ez megfelelne.
A ház falának dőlve, karba font kézzel figyeli a kialakuló jelentet, mint valami jól képzett katasztrófaturista. Jóstehetség sem kell ahhoz, hogy tudja, mi következik majd. Még innen is kiszúrja a nő mozdulatát, annak ellenére, hogy amaz rendkívül kifinomult, még így borgőzösen is. Figyelve a hímek reakcióját rögtön rájön: nincs egyedül felfedezésével. Ez gond. Bár korábban csak azért figyelte homlokráncolva, összeszűkülő pillantással a jelenetet, mert a nőstényke az egyik baromarcúhoz dörgölődzött, immár egészen más teszi borússá vonásait. Csupán tompán jutnak el hozzá a szavak, ám érzékeny füleinek épp elég ez is, hogy értse a lényeget.
Lothaire arcában fenyegetően megrándul egy izom a csattanásra. Agyát jeges indulat szállja meg, s gondolatban új nevet karcol a halállistára. Ám mégis türtőzteti még magát. Több okból sem akar beleavatkozni egyelőre a történések menetébe. Egyrészt itt helyben nem végeznek a nővel, ezt tapasztalatból tudja. Másrészt nem akarja tönkre vágni jelenlegi szerencsés helyzetét a törvénnyel azzal, hogy nyílt terepen mészárolja le a két férget. Harmadrészt pedig... kíváncsi, mit tervez a vöröske.*
Hetek óta nem találkozott a nőstényördöggel szemtől szemben, ám jóformán mindenhova követte őt. Sokszor tévesztette szem elől ugyan, azonban még így is eleget látott ahhoz, hogy ne legyen kétsége mára annak foglalkozása felől. Nem telt bele sok időbe, hogy rájöjjön, mégis elismeréssel kell adóznia álmai bájos szereplőjének. Gyors, ügyes és okos... ám túlságosan is épít a jól bevált szokásokra. Lothaire ismétlődő mintát vél felfedezni Radlina keze munkájában, ami viszont több, mint aggasztó. Nem szabad, hogy kiszámítható legyen. Ebben a szakmában az életét kockáztatja vele.
Hamar rájött persze, miért is botlottak egymásba azon a végzetes éjjelen. Már az első napokban felismerte e tényt, hisz a nőstény többször is alkalmazta azóta a taktikát, mit vele szemben is elkövetett. Gondolatban újra végigpörgette az eseményeket és ha lehet, tán még jobban szórakozott rajta, mint megtörténtük pillanatában. A hölgyemény megpróbálta meglopni őt, Lothaire pedig észre sem vette. Túlságosan is lefoglalták a méregzöld szemek, avagy csupán ennyire jó a lány? Valószínűleg mindkettő igaz.
Az elmúlt napokban szinte árnyéka lett e sejtelmes lénynek, kit olyannyira megismerni vágyott. Még így is a felszínt kapargatja csupán, ám ez megfelelő kezdet lehet. Normális esetben elhívná vacsorázni szíve hölgyét, ám a jelenlegi több, mint nem normális állapot. Ugyanis Radlina valószínűleg sosem mondana neki igent, s ha mégis, akkor is csak a gúnyos, undorodó maszkot kapná. Hát nem nagyszerű így, hogy egyszerű árnyként viselkedik? Nem túl romantikus, ám kifejezetten praktikus. Leszámítva a tényt persze, hogy nap, nap után kellett megküzdenie őrjítő vágyaival.
Igyekezett nem feltűnni a nőnek ez idő alatt. Nem akar találkozni vele, még nem... ugyan, mit nyerne vele? Ha szellemként követi, amaz legalább megmaradhat a maga naiv hitében, hogy a hím tán el is felejtette már, hogy lemondott róla. Hisz nem ismerheti Lothaire-t, nem tudja, hogy képtelen lemondani a vágyairól. Nem azokról, melyekkel mágia köti gúzsba.
Borostyánszemei kiismerhetetlenül követik a kecses alakot. Cseppet sem tetszik neki, hogy amaz alkohol befolyása alatt bóklászik nyílt terepen. Ha már tudatmódosító szer, akkor legyen inkább vágy. Mondjuk a mélységi iránt. Igen, ez megfelelne.
A ház falának dőlve, karba font kézzel figyeli a kialakuló jelentet, mint valami jól képzett katasztrófaturista. Jóstehetség sem kell ahhoz, hogy tudja, mi következik majd. Még innen is kiszúrja a nő mozdulatát, annak ellenére, hogy amaz rendkívül kifinomult, még így borgőzösen is. Figyelve a hímek reakcióját rögtön rájön: nincs egyedül felfedezésével. Ez gond. Bár korábban csak azért figyelte homlokráncolva, összeszűkülő pillantással a jelenetet, mert a nőstényke az egyik baromarcúhoz dörgölődzött, immár egészen más teszi borússá vonásait. Csupán tompán jutnak el hozzá a szavak, ám érzékeny füleinek épp elég ez is, hogy értse a lényeget.
Lothaire arcában fenyegetően megrándul egy izom a csattanásra. Agyát jeges indulat szállja meg, s gondolatban új nevet karcol a halállistára. Ám mégis türtőzteti még magát. Több okból sem akar beleavatkozni egyelőre a történések menetébe. Egyrészt itt helyben nem végeznek a nővel, ezt tapasztalatból tudja. Másrészt nem akarja tönkre vágni jelenlegi szerencsés helyzetét a törvénnyel azzal, hogy nyílt terepen mészárolja le a két férget. Harmadrészt pedig... kíváncsi, mit tervez a vöröske.*
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 19:27:59
Üzenet elküldve: 2013-02-05 19:27:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Csinos arc, leheltnyi gúny és e mellé egy jó adag alkohol adta bátorság. Nem is kell más, hogy egy unalmasnak induló nap vérpezsdítő fordulatot vegyen.
A vöröslő korong sok lehetséges célpontot világít meg. Egy párocska ül a padon, kiélvezve az utolsó fénysugarakat. Láthatóan nagyon el vannak foglalva egymással...
~ Talán egy kis leckéztetés rájuk férne. Senki nem kíváncsi erre a mulandó vágyakozásra. ~
Végül enyhe undorral fordítja el pillantását. Nem megy a közelükbe, még a végén rá is átragad ez az érzelgősség. Hiába próbál azonban foggal-körömmel kapaszkodni a mámor nyújtotta édes tompaságba, a gyengéd érintések látványa elég ahhoz, hogy ajkán érezze Lothaire bőrének és vérének őrjítő ízét. Nagyot kortyol a borból, majd pillantása megakad a marcona városőrökön.*
- Igen, ez már inkább kedvemre való.* Tekintetében eltökéltség szikrája csillan, azonban mozdulataiból hiányzik a megszokott óvatosság.*
- Uraim, nem akarnak inni velem, ennek a szép napnak a tiszteletére?* Az üveget magasra emeli, ahogy közelebb ér a két emberhez. Érdekli is őt, hogy ezúttal talán túl messzire megy. A városőrök zsoldja nem lehet valami sok, ráadásul képzett harcosok, akik ellentétben vele, teljesen józanok.*
- Hölgyem, szolgálatban nem megengedett az ivászat, kérem térjen haza.* A sötétbarna szemű idegen hangja ridegen, de udvariasan cseng. Mellette lévő társa, azonban fokozódó feszültséggel, de szótlanul figyeli a kibontakozó jelenetet.*
- Egy kortyért biztos nem haragszik meg a kapitány...* Ajkán csábító mosoly játszik, miközben megállíthatatlanul közeledik kiszemeltje felé. Egészen közel simul a páncélba bújtatott testhez és az orra alá nyomja az üveget. Bár a meggybor bódító hatása egyre erősebben járja át, mozdulatai így is gyorsak és észrevétlenek, ahogy jobbjának ujjai már sovány erszényen táncolnak.*
- Nem, egy kortyot sem.* Nyel egyet a katona, de ezúttal szavai mintha kicsit bizonytalanabbul csengenének. Nem veszi észre, hogy az aranyak, melyeket magánál hord, már a lány köpenyének rejtekében pihennek.*
- Ahogy óhajtja.* Radlina aprót biccent, majd sarkon fordul, hogy távozzon. Ekkor azonban valami keménybe ütközik, majd a másik városőr kicsavarja kezéből az üveget és a falnak löki.*
- Teljesen bolondnak nézel minket, te tolvaj szuka?* Arcát egészen közel nyomja Radlináéhoz, miközben tekintetéből színtiszta gyűlölet süt. Legnagyobb meglepetésére azonban a lányon a félelem helyett, egy gúnyos mosolyt lát. Sőt, ez a mosoly kiszélesedik és csengő kacagássá erősödik. Mikor a marcona városőr rárivall és arcán fémbe bújtatott kéz csattan, a nevetés egyre hisztérikusabb méreteket ölt.*
- Zárjuk egy tömlöcbe, amíg kijózanodik, lehet valami nemes kisasszony szolgálója.* A barna szemű úgy látszik megelégelte a másik durva mozdulatait, ezért érződik némi él a hangjában.
- Ez a szajha? Olyan gyorsak voltak a mozdulatai, mint egy kígyónak. Biztosan nem ma kezdte...* Eközben Radlina nevetése talán kicsit csillapodik, bár a szavak jelentése még nem igazán nyert értelmet bódult elméjében. Az egyetlen, ami hirtelen jött jókedvét gátolja, hogy már nem érzi az üveg nyakának érintését ujjai között. Pedig mennyire szomjazik még egy kicsire abból az édes ízből...*
- Add vissza a boromat, különben esküszöm megöllek.* Arcán még mindig a vicsorszerű vigyor játszik, miközben vérző ajkát megnyalja. Mégis hogyan merészeli tőle bárki megvonni az édes nedű által elhozott felejtést?*
A vöröslő korong sok lehetséges célpontot világít meg. Egy párocska ül a padon, kiélvezve az utolsó fénysugarakat. Láthatóan nagyon el vannak foglalva egymással...
~ Talán egy kis leckéztetés rájuk férne. Senki nem kíváncsi erre a mulandó vágyakozásra. ~
Végül enyhe undorral fordítja el pillantását. Nem megy a közelükbe, még a végén rá is átragad ez az érzelgősség. Hiába próbál azonban foggal-körömmel kapaszkodni a mámor nyújtotta édes tompaságba, a gyengéd érintések látványa elég ahhoz, hogy ajkán érezze Lothaire bőrének és vérének őrjítő ízét. Nagyot kortyol a borból, majd pillantása megakad a marcona városőrökön.*
- Igen, ez már inkább kedvemre való.* Tekintetében eltökéltség szikrája csillan, azonban mozdulataiból hiányzik a megszokott óvatosság.*
- Uraim, nem akarnak inni velem, ennek a szép napnak a tiszteletére?* Az üveget magasra emeli, ahogy közelebb ér a két emberhez. Érdekli is őt, hogy ezúttal talán túl messzire megy. A városőrök zsoldja nem lehet valami sok, ráadásul képzett harcosok, akik ellentétben vele, teljesen józanok.*
- Hölgyem, szolgálatban nem megengedett az ivászat, kérem térjen haza.* A sötétbarna szemű idegen hangja ridegen, de udvariasan cseng. Mellette lévő társa, azonban fokozódó feszültséggel, de szótlanul figyeli a kibontakozó jelenetet.*
- Egy kortyért biztos nem haragszik meg a kapitány...* Ajkán csábító mosoly játszik, miközben megállíthatatlanul közeledik kiszemeltje felé. Egészen közel simul a páncélba bújtatott testhez és az orra alá nyomja az üveget. Bár a meggybor bódító hatása egyre erősebben járja át, mozdulatai így is gyorsak és észrevétlenek, ahogy jobbjának ujjai már sovány erszényen táncolnak.*
- Nem, egy kortyot sem.* Nyel egyet a katona, de ezúttal szavai mintha kicsit bizonytalanabbul csengenének. Nem veszi észre, hogy az aranyak, melyeket magánál hord, már a lány köpenyének rejtekében pihennek.*
- Ahogy óhajtja.* Radlina aprót biccent, majd sarkon fordul, hogy távozzon. Ekkor azonban valami keménybe ütközik, majd a másik városőr kicsavarja kezéből az üveget és a falnak löki.*
- Teljesen bolondnak nézel minket, te tolvaj szuka?* Arcát egészen közel nyomja Radlináéhoz, miközben tekintetéből színtiszta gyűlölet süt. Legnagyobb meglepetésére azonban a lányon a félelem helyett, egy gúnyos mosolyt lát. Sőt, ez a mosoly kiszélesedik és csengő kacagássá erősödik. Mikor a marcona városőr rárivall és arcán fémbe bújtatott kéz csattan, a nevetés egyre hisztérikusabb méreteket ölt.*
- Zárjuk egy tömlöcbe, amíg kijózanodik, lehet valami nemes kisasszony szolgálója.* A barna szemű úgy látszik megelégelte a másik durva mozdulatait, ezért érződik némi él a hangjában.
- Ez a szajha? Olyan gyorsak voltak a mozdulatai, mint egy kígyónak. Biztosan nem ma kezdte...* Eközben Radlina nevetése talán kicsit csillapodik, bár a szavak jelentése még nem igazán nyert értelmet bódult elméjében. Az egyetlen, ami hirtelen jött jókedvét gátolja, hogy már nem érzi az üveg nyakának érintését ujjai között. Pedig mennyire szomjazik még egy kicsire abból az édes ízből...*
- Add vissza a boromat, különben esküszöm megöllek.* Arcán még mindig a vicsorszerű vigyor játszik, miközben vérző ajkát megnyalja. Mégis hogyan merészeli tőle bárki megvonni az édes nedű által elhozott felejtést?*
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-05 12:50:54
Üzenet elküldve: 2013-02-05 12:50:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Most már minden rendben lesz, hiszen a főtéren van. Innen tudja az irányt. Vagy mégsem? Be kell szerezzen egy térképet, vagy szánnia kell rá egy kis időt, hogy körbejárja a várost. Ha lenne egy kis helyismerete, komoly problémákat kerülhetne el. És persze mindig tudná a helyes irányt.*
~Na és most ki mondja meg, merre menjek?~
*A maga fajtának nem sok esélye van járókelőktől információt gyűjteni. De azután megleli a helyes megoldást. Egy darabig somfordál a téren, figyelve jobbra-balra, de végül megleli a megfelelő áldozatot. Leguggol a kislány elé és felteszi a kérdést. A kölyök először megszeppen, de amikor a férfi elmosolyodik, hisz tud ő, ha valami nagyon kell neki, a lány bátortalansága is elszáll. Kis kezével irányt mutat, a férfi pedig megkócolja a haját és már el is tűnik a tömegben. Két városőrnek már nem tetszett, hogy egy "szurtosképű" itt "garázdálkodik" és ártatlan kisgyerekeket "inzultál". Szívesen elmetszené az e félék torkát, de nem teheti, azzal csak még több bajt hozna a nyakára, ha ez egyáltalán lehetséges.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:02:06, a következő indokkal:
Jelpótlás.
~Na és most ki mondja meg, merre menjek?~
*A maga fajtának nem sok esélye van járókelőktől információt gyűjteni. De azután megleli a helyes megoldást. Egy darabig somfordál a téren, figyelve jobbra-balra, de végül megleli a megfelelő áldozatot. Leguggol a kislány elé és felteszi a kérdést. A kölyök először megszeppen, de amikor a férfi elmosolyodik, hisz tud ő, ha valami nagyon kell neki, a lány bátortalansága is elszáll. Kis kezével irányt mutat, a férfi pedig megkócolja a haját és már el is tűnik a tömegben. Két városőrnek már nem tetszett, hogy egy "szurtosképű" itt "garázdálkodik" és ártatlan kisgyerekeket "inzultál". Szívesen elmetszené az e félék torkát, de nem teheti, azzal csak még több bajt hozna a nyakára, ha ez egyáltalán lehetséges.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:02:06, a következő indokkal:
Jelpótlás.
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:26:04
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:26:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*És végre megérkezett...*
~Arthenior~
*Mosolyodik el a város kapujában, végre itt lehet. Itt, ahol igazán belevetheti magát... bármibe, ami csak eszébe jut. Egy nagy vigyor, egy kicsi lánytól. Egy nagy vigyor, egy hatalmas város kapujában... Egy óriási, nagy, félelmetes város reggeli forgatagában. A mosoly helyét hamar átveszi az ijedtség és az aggodalom.*
~Mekkora itt minden... miért nőnek ezek ekkorára? Még ma el fognak taposni...~
*Nyel egyet, aztán felhúzza fejére élénkpiros csuklyáját, és elindul... Szerencsére ebben a köpenyben kivilágít a tömegből, nincs is aki ne venné észre.*
~Ezek aztán tuti nem félnek a rókától...~
*Bizony, hiszen még egy róka is vérszomjas fenevad, ha valaki alig nagyobb egy méternél. Csak úgy bámul felfelé a körülötte elhaladókra.*
~Hogy a fenébe csinálnak bármit is ekkora praclival?~
*Elő is kapja rögtön jobb kezét a köpeny alól, hogy megméricskélje saját pici ujjait. Ez már igen. Ez egy kéz. És még neki is nagyító és csipesz kell a kis mütyűrökhöz... Hogy csinálnak ezek a tohonya melákok bármit is? Nézi nézi a kis kezecskéjét, aztán saját tenyerével csapja orron magát amikor nekimegy valakinek.*
-Áu áu áu! Mia-fe... ne...
*Lassul el halkan a mondat ami hangos, indulatos szitoknak indult, mire tekintete felér a megforduló ember férfi szeméig. Végül csak áll tátott szájjal felfelé bámulva a rikító piros köpenye alól. A férfi felháborodottan fúj egyet, de ennél többet nem foglalkozik az aprósággal. Visszafordul a házfal felé amire valami papír van kiakasztva, azt olvasgatja.*
-Elnézést...
*Motyogja halkan két pislogás után, újra egy kis indulattal a hangjában, közben már indul is tovább, az orrát dörzsölgetve.*
~Mint a legelő birka, csak úgy megáll előttem... pf... Eljön még az idő amikor ők néznek fel rám! Rohangálnak itt a hatalmas kő fejükkel... Hát majd olyat mutatok én nekik... olyat...~
*Gondolkodik egy darabig, hogy pontosan milyet is...*
~Mindegy mindegy szállást kell találnom... Csak kapok valami apró viskót ezektől, nekem még az is kastély!~
*No, ez legalább jókedvre deríti. És követi rögtön az evés-ivás gondolata.*
~Én két napig elélek azon amit ezek reggelire esznek! Ó...~
*Kikerekedik a szeme és hatalmas vigyor ül ki az arcára*
~És miből isznak ezek? Kérek egy hordó bort? Mmm egy hordó bor...~
*Már alig várja hogy valahova betérjen és a legkisebb adagból degeszre lakomázza magát. De először szállás kell, és egy pár holmi... A pénzéből csak futja az alap dolgokra... Aztán keres majd valami munkát, az ő tudásával nem lehet nagy gond sok pénzt keresni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.04 09:30:55
~Arthenior~
*Mosolyodik el a város kapujában, végre itt lehet. Itt, ahol igazán belevetheti magát... bármibe, ami csak eszébe jut. Egy nagy vigyor, egy kicsi lánytól. Egy nagy vigyor, egy hatalmas város kapujában... Egy óriási, nagy, félelmetes város reggeli forgatagában. A mosoly helyét hamar átveszi az ijedtség és az aggodalom.*
~Mekkora itt minden... miért nőnek ezek ekkorára? Még ma el fognak taposni...~
*Nyel egyet, aztán felhúzza fejére élénkpiros csuklyáját, és elindul... Szerencsére ebben a köpenyben kivilágít a tömegből, nincs is aki ne venné észre.*
~Ezek aztán tuti nem félnek a rókától...~
*Bizony, hiszen még egy róka is vérszomjas fenevad, ha valaki alig nagyobb egy méternél. Csak úgy bámul felfelé a körülötte elhaladókra.*
~Hogy a fenébe csinálnak bármit is ekkora praclival?~
*Elő is kapja rögtön jobb kezét a köpeny alól, hogy megméricskélje saját pici ujjait. Ez már igen. Ez egy kéz. És még neki is nagyító és csipesz kell a kis mütyűrökhöz... Hogy csinálnak ezek a tohonya melákok bármit is? Nézi nézi a kis kezecskéjét, aztán saját tenyerével csapja orron magát amikor nekimegy valakinek.*
-Áu áu áu! Mia-fe... ne...
*Lassul el halkan a mondat ami hangos, indulatos szitoknak indult, mire tekintete felér a megforduló ember férfi szeméig. Végül csak áll tátott szájjal felfelé bámulva a rikító piros köpenye alól. A férfi felháborodottan fúj egyet, de ennél többet nem foglalkozik az aprósággal. Visszafordul a házfal felé amire valami papír van kiakasztva, azt olvasgatja.*
-Elnézést...
*Motyogja halkan két pislogás után, újra egy kis indulattal a hangjában, közben már indul is tovább, az orrát dörzsölgetve.*
~Mint a legelő birka, csak úgy megáll előttem... pf... Eljön még az idő amikor ők néznek fel rám! Rohangálnak itt a hatalmas kő fejükkel... Hát majd olyat mutatok én nekik... olyat...~
*Gondolkodik egy darabig, hogy pontosan milyet is...*
~Mindegy mindegy szállást kell találnom... Csak kapok valami apró viskót ezektől, nekem még az is kastély!~
*No, ez legalább jókedvre deríti. És követi rögtön az evés-ivás gondolata.*
~Én két napig elélek azon amit ezek reggelire esznek! Ó...~
*Kikerekedik a szeme és hatalmas vigyor ül ki az arcára*
~És miből isznak ezek? Kérek egy hordó bort? Mmm egy hordó bor...~
*Már alig várja hogy valahova betérjen és a legkisebb adagból degeszre lakomázza magát. De először szállás kell, és egy pár holmi... A pénzéből csak futja az alap dolgokra... Aztán keres majd valami munkát, az ő tudásával nem lehet nagy gond sok pénzt keresni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.04 09:30:55
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:39:19
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:39:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
- Mi a fenéért jössz a főtérre? -*förmed Timeroonra a férfi.*
- Szóval ez rossz irány.
- Gondolod? Pont ellentétesen jöttél! Észre sem vetted? Mi a Pegazus fogadóba szeretnénk menni, erre te Arthenior főterére jössz!
- Bocsánat, akkor menjünk!
*És Timeroon elindul visszafelé. Az idegenvezető követi lovával. Szép lassan elhagyják az aktuális helyszínt*
- Szóval ez rossz irány.
- Gondolod? Pont ellentétesen jöttél! Észre sem vetted? Mi a Pegazus fogadóba szeretnénk menni, erre te Arthenior főterére jössz!
- Bocsánat, akkor menjünk!
*És Timeroon elindul visszafelé. Az idegenvezető követi lovával. Szép lassan elhagyják az aktuális helyszínt*
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-03 08:55:55
Üzenet elküldve: 2013-02-03 08:55:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Avea összehúzza magán a hosszú, fehér szőrme kabátot. Mikor elindult otthonról, még a hó is esett, de most már csak a sár és a hideg maradt helyette.* ~A hó legalább szép volt.~ *Gondolja szomorúan, majd visszagondol régi életére. Milyen unalmas is volt! Folytonos tanulás, és mindig hallgatni a nővérei rikácsolását.. Ám ennek vége. Amint belép azon a kapun, hivatalosan is elkönyvelheti magában, hogy új életet kezd. Erre halványan elmosolyodik, de fülébe cseng apja búcsúzó 'beszéde'. Eddig mindig biztonságban volt. Nem fenyegette semmi veszély, ám itt számolnia kell majd apja szerint tolvajokkal, csalókkal, meg ki tudja még mivel. Talán csak rá akart ijeszteni. Avea megrázza a fejét. Mindenesetre, most belép az őrök között, és határozott léptekkel elindul a szökőkút felé. Arthenior tényleg olyan gyönyörű ahogy apja lefestette. Vagy talán (de csak talán) még szebb is! Avea még sosem látott ennyi lényt nyüzsögni egy helyen. Mint a méhe kaptánál! Avea gyermeki kíváncsisággal méri végig a helyet.* ~Mit bánom én, hogy nem esik a hó! Hisz megékeztem!~
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:40:04
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:40:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Eyrinn nor Aurin részére//
*Etrysnek valóban fogalma sincs, miként is érti a mellette ballagó óriás lány szavait. Túlságosan lekötik, saját gondolatai, melyek nyugtalanul röppennek ide-oda. Még meg kell találnia azt, akit keres, meg aztán valamiféle szállást se ártana találnia, mire leszáll az éjjel. Persze messze még az este, a Nap épp csak túl van a delelőn, de azért jobb hamar elintézni az ilyesmit, kitudja milyen nehéz vagy épp könnyű itt szálláshoz jutni. Sok az utazó, a fogadó talán máris színültig tele van vendéggel, s bármennyire hozzá van szokva a viszontagságokhoz, Etrys azért nem szeretné a szabad ég alatt tölteni ismét az éjszakát. Egy fürdő is jól esne, az út pora és a több napos mocsok szúrja a bőrét a ruha alatt, s még ha nem is ad rá túl sokat, azért mégiscsak egy nemeshez készül. Pökhendi fajta az, jobb a legjobb formájában „elé járulni” az úrnak, még ha borzong is a gondolattól, hogy a fajtájával érintkezzen.
Egy szó mint száz, van mire nézni és rövid a nappal.*
- Ha jól sejtem, valamerre arra lehet a barakk, az erdő felé. Tudod az... amolyan gyakorló tér féle. Ahol a katonák, vándor kardforgatók és tanoncok összemérhetik tudásukat és fejlődhetnek. *magyarázza az óriásnak, bár nem igen érti, hogy lehetséges, hogy még sose hallott a barakkról. Kicsit butácskánat tűnik, de a mosolya kedves, s Etrys nem érzi benne az álszentségnek, az ámításnak szikráját sem, ami igencsak megnyugtató. Fiatal lehet még, bizonyára keveset látott a világból, s csak azért tűnik idősebbnek, mert hatalmas a termete.* - Szerintem induljunk arrafelé *mutat a szegénynegyed irányába.* - Aztán ha eltévednénk, hát legfeljebb majd kérdezősködünk, nem igaz?
*Úgy tűnik, ideiglenes társának nincs is szüksége több biztatásra vagy bizonyosságra úti céljuk hollétét illetően, elég Etrys szava. Azonnal elindul, s Etrysnek bizony szaporáznia kell lépteit, hogy az óriáslánnyal lépést tudjon tartani. A paripa viszont úgy tűnik, végre megnyugodott teljesen és jól érzi magát velük, nem kell noszogatni, büszke léptekkel követi Etryst, aki a kantárszárat fogja, így a férfinek van ideje az óriás lány szavait hallgatni.*
- Ó igen, számtalanszor. *mosolyodik el a gondolatra, mennyit bolyongott ifjú fejjel az erdőben, mikor mestere ráparancsolt, hogy nyomolvasást tanuljon. Rendszerint érte kellett végül mennie a férfinek, hogy visszaterelgesse néhány nap után a helyes ösvényre. Persze mostanra már többet tud, a város azonban épp oly' idegen terep számára is, mint Eyrinn-nek.* - Eltévedni mindig könnyű, ha idegen földön jár az ember, de mit számít egy kis időveszteség, ha végül megtalálod a célodat. És közben még sokat tanulhat is az ember, igaz? Vagy összeakadhat olyanokkal, akiket talán a Sors vetett az útjába. Mint mondjuk minket. Elvégre ki tudja megmondani, miért épp csak mi álltunk meg, hogy ezen a kedves teremtésen segítsünk, mikor annyian voltak még a főtéren...
*Etrys kedvesen simít végig a paripa orrán, majd a lányra mosolyog. Bár nem szokta az ember-félék társaságát keresni, Eyrinn kedvessége rá is átragad, belőle is hasonló kedvességet csal elő, melynek létezéséről szinte már elfeledkezett.*
- Azt hiszem, eddig még nem volt alkalmam bemutatkozni, a nevem Etrys. Esetleg te is elárulnád a neved, ha már így egymás mellett ragadtunk egy időre?
*Etrysnek valóban fogalma sincs, miként is érti a mellette ballagó óriás lány szavait. Túlságosan lekötik, saját gondolatai, melyek nyugtalanul röppennek ide-oda. Még meg kell találnia azt, akit keres, meg aztán valamiféle szállást se ártana találnia, mire leszáll az éjjel. Persze messze még az este, a Nap épp csak túl van a delelőn, de azért jobb hamar elintézni az ilyesmit, kitudja milyen nehéz vagy épp könnyű itt szálláshoz jutni. Sok az utazó, a fogadó talán máris színültig tele van vendéggel, s bármennyire hozzá van szokva a viszontagságokhoz, Etrys azért nem szeretné a szabad ég alatt tölteni ismét az éjszakát. Egy fürdő is jól esne, az út pora és a több napos mocsok szúrja a bőrét a ruha alatt, s még ha nem is ad rá túl sokat, azért mégiscsak egy nemeshez készül. Pökhendi fajta az, jobb a legjobb formájában „elé járulni” az úrnak, még ha borzong is a gondolattól, hogy a fajtájával érintkezzen.
Egy szó mint száz, van mire nézni és rövid a nappal.*
- Ha jól sejtem, valamerre arra lehet a barakk, az erdő felé. Tudod az... amolyan gyakorló tér féle. Ahol a katonák, vándor kardforgatók és tanoncok összemérhetik tudásukat és fejlődhetnek. *magyarázza az óriásnak, bár nem igen érti, hogy lehetséges, hogy még sose hallott a barakkról. Kicsit butácskánat tűnik, de a mosolya kedves, s Etrys nem érzi benne az álszentségnek, az ámításnak szikráját sem, ami igencsak megnyugtató. Fiatal lehet még, bizonyára keveset látott a világból, s csak azért tűnik idősebbnek, mert hatalmas a termete.* - Szerintem induljunk arrafelé *mutat a szegénynegyed irányába.* - Aztán ha eltévednénk, hát legfeljebb majd kérdezősködünk, nem igaz?
*Úgy tűnik, ideiglenes társának nincs is szüksége több biztatásra vagy bizonyosságra úti céljuk hollétét illetően, elég Etrys szava. Azonnal elindul, s Etrysnek bizony szaporáznia kell lépteit, hogy az óriáslánnyal lépést tudjon tartani. A paripa viszont úgy tűnik, végre megnyugodott teljesen és jól érzi magát velük, nem kell noszogatni, büszke léptekkel követi Etryst, aki a kantárszárat fogja, így a férfinek van ideje az óriás lány szavait hallgatni.*
- Ó igen, számtalanszor. *mosolyodik el a gondolatra, mennyit bolyongott ifjú fejjel az erdőben, mikor mestere ráparancsolt, hogy nyomolvasást tanuljon. Rendszerint érte kellett végül mennie a férfinek, hogy visszaterelgesse néhány nap után a helyes ösvényre. Persze mostanra már többet tud, a város azonban épp oly' idegen terep számára is, mint Eyrinn-nek.* - Eltévedni mindig könnyű, ha idegen földön jár az ember, de mit számít egy kis időveszteség, ha végül megtalálod a célodat. És közben még sokat tanulhat is az ember, igaz? Vagy összeakadhat olyanokkal, akiket talán a Sors vetett az útjába. Mint mondjuk minket. Elvégre ki tudja megmondani, miért épp csak mi álltunk meg, hogy ezen a kedves teremtésen segítsünk, mikor annyian voltak még a főtéren...
*Etrys kedvesen simít végig a paripa orrán, majd a lányra mosolyog. Bár nem szokta az ember-félék társaságát keresni, Eyrinn kedvessége rá is átragad, belőle is hasonló kedvességet csal elő, melynek létezéséről szinte már elfeledkezett.*
- Azt hiszem, eddig még nem volt alkalmam bemutatkozni, a nevem Etrys. Esetleg te is elárulnád a neved, ha már így egymás mellett ragadtunk egy időre?
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:21:15
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:21:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Balastrom nyugodt arccal jelenik meg Arthenior kapujában. Finoman tiszteleg az őröknek, akik csak legyintenek az előkelő üdvözlésre. A kalandor egy halk dallamot dúdol, melyet botjának finom koppintásaival kísér.* Égben élek én... Felettem csak az ég...*Szólal fel néha, gyermeteg dalának hangot is adva. A furcsa dallamot egyre hangosabban dúdolja, szinte már majdnem táncolni kezd. Egy pár kisgyerek szalad el mellette egy macskát üldözve, mire Balastrom elmosolyodik. Sokszor járt már itt a városban. Gyakorlatilag hetente fordult meg erre, bár csak a piactérig ment. A város távolabbi felét még sosem látta, de úgy tűnik most oda is el kellesz mennie. Nehéz dolog kalandornak lenni! Főleg ha az ember azt sem tudja, hogy hol kezdje.* Elnézést, uram, hol tehetem kockára az életemet?* parodizálja gondolatait, mire halk kuncogásba kezd.* Komolyan, és ebből megélnek, el sem hiszem.* Beszél maga elé. Egy idegen szemében bolondnak festhet, de ez nagyon messze áll az igazságtól. Balastrom csak boldog.*
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-31 19:06:03
Üzenet elküldve: 2013-01-31 19:06:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Arthenior főterén új arc jelenik meg. Hatalmas bőröndöket tart a kezében. A lakók vészjósló pillantásait nem tudja kikerülni. Sharyno Timeroon, az elf mágus az, aki érdeklődve szemléli a tájat.*
~Új város, új élet... Merem remélni.~*gondolja magában.
Szülővárosa egy másik birodalom része, hosszú és fárasztó úton van túl a nő. Ott él nővére, anyja és mostohaapja, akik Timeroont kitagadták. Apja sem látja szívesen. Ennek az oka a börtönben töltött ideje. A varázslónő ezt őszintén megbánta, ám családját nem érdekli. Ezért jutott arra a döntésre, hogy elköltözik.
Timeroon továbbra is kíváncsian nézelődik, várja, hogy valaki segítsen neki a várost megismerni. Néhány perc után szerencséjét leli, egy félelf férfi szólítja meg.*
- Elnézést, Hölgyem. Megkérdezhetem, hogy mire vár?
- Új vagyok erre. Fogalmam sincs, hogy mi merre van.
- Ha megengedi, akkor segítek Önnek.
- Azt nagyon megköszönném. Tegeződhetnénk.
- Egyet értek. Kövess csak!
~Vajon jól teszem, hogy bízom benne?~*töpreng magában. Minden félelme elillan, amint megpillantja az „új” helyszínt.*
~Új város, új élet... Merem remélni.~*gondolja magában.
Szülővárosa egy másik birodalom része, hosszú és fárasztó úton van túl a nő. Ott él nővére, anyja és mostohaapja, akik Timeroont kitagadták. Apja sem látja szívesen. Ennek az oka a börtönben töltött ideje. A varázslónő ezt őszintén megbánta, ám családját nem érdekli. Ezért jutott arra a döntésre, hogy elköltözik.
Timeroon továbbra is kíváncsian nézelődik, várja, hogy valaki segítsen neki a várost megismerni. Néhány perc után szerencséjét leli, egy félelf férfi szólítja meg.*
- Elnézést, Hölgyem. Megkérdezhetem, hogy mire vár?
- Új vagyok erre. Fogalmam sincs, hogy mi merre van.
- Ha megengedi, akkor segítek Önnek.
- Azt nagyon megköszönném. Tegeződhetnénk.
- Egyet értek. Kövess csak!
~Vajon jól teszem, hogy bízom benne?~*töpreng magában. Minden félelme elillan, amint megpillantja az „új” helyszínt.*
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:40:20
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:40:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Van a világban rosszabb is, mint néhány elkanászodott, korcs, mocskos szörnyszülött. Az erdőben lapuló árnyfattyak , mocsári torzképek, tavi hegyesfogú gyűlöletből gyúrt, síkostestű képződmények meg sem közelítik a szökőkút körül édelgő, szemtelen alakot. A sötét jelenés mélységes unalommal szeli a várost, mi az utóbbi időben nem sok érdekességet tartogat számára. Szerénytelen személye több, mint nevetségesnek találta az elmúlt hetek felhozatalát. Nőcskék keresték becses figyelmét, ő pedig - egyetlen pillanatra tán - szentelt is nekik valamicskét. Rövidéletű volt ám néhány érdeklődő szívdobbanása, mielőtt ismét elvesztették volna máskor igen könnyen osztogatott kegyét.
Irritálják. Csinos forma, csekély képzelőerő, mind egybecsengő sablon. Félreértés ne essék, nem vágyik hosszútávú kapcsolatra, ám ő maga is értékeli a különlegeset. Egyetlen éjszakára vágyik kiéhezett teste. Egy kósza, feledhetetlen éjre, buja testre, imádnivaló szemekre, gúnyra, kegyetlenségre, veszélyre. Tépni, marni, szétszaggatni, fájdalmat okozni. Szenvedéllyel mindezt, állatiasan, közönségesen, mégis a legelőkelőbb, titokzatos akaratnak feszülve.
Ugyan már! Hisz nincsenek túl nagy elvárásai, nemde?
Lustán vonul végig az értelmét vesztett utcákon. A Szegénynegyed most mégannyira sem vonzza, mint unásig hajszolt örömforrásai, ám mégis erre vezet a legrövidebb út rezidenciája felé.
Milyen ironikus, hogy a gazdagnegyed a kárhozat legmélyebb, legsötétebb mocskából legkönnyebben megközelíthető. Mintha csak Arthenior gonosz tervező-atyja a képébe kívánta volna törölni minden egyes alávaló flótásnak az örökké elérhetetlen gazdagságot. Lothaire részben megérti az elgondolást, ám más szemszögből figyelve az esetet, igencsak bosszantja. Elvégre mi jogon dönt úgy holmi ősi sírjában forgó, összeaszott elme, hogy kúriájának pont az élet mocskának tőszomszédságában kell terpeszkednie?
Mélységes unalommal lép be a helyre, ahol mellesleg nem csekély időt pazarolt már el. Bármennyire is elégedetlen ugyanis a szegénynegyed szerencsétlen fekvésével, kétségkívül megkönnyítették dolgát e város alkotói. A mocsokban bármely rémségnek könnyű eltűnni, s még ha a gazdagok között virágzik is igazán az alvilág, mindig a szegénység lesz az, mely végtermékét önmagába fogadja.*
Irritálják. Csinos forma, csekély képzelőerő, mind egybecsengő sablon. Félreértés ne essék, nem vágyik hosszútávú kapcsolatra, ám ő maga is értékeli a különlegeset. Egyetlen éjszakára vágyik kiéhezett teste. Egy kósza, feledhetetlen éjre, buja testre, imádnivaló szemekre, gúnyra, kegyetlenségre, veszélyre. Tépni, marni, szétszaggatni, fájdalmat okozni. Szenvedéllyel mindezt, állatiasan, közönségesen, mégis a legelőkelőbb, titokzatos akaratnak feszülve.
Ugyan már! Hisz nincsenek túl nagy elvárásai, nemde?
Lustán vonul végig az értelmét vesztett utcákon. A Szegénynegyed most mégannyira sem vonzza, mint unásig hajszolt örömforrásai, ám mégis erre vezet a legrövidebb út rezidenciája felé.
Milyen ironikus, hogy a gazdagnegyed a kárhozat legmélyebb, legsötétebb mocskából legkönnyebben megközelíthető. Mintha csak Arthenior gonosz tervező-atyja a képébe kívánta volna törölni minden egyes alávaló flótásnak az örökké elérhetetlen gazdagságot. Lothaire részben megérti az elgondolást, ám más szemszögből figyelve az esetet, igencsak bosszantja. Elvégre mi jogon dönt úgy holmi ősi sírjában forgó, összeaszott elme, hogy kúriájának pont az élet mocskának tőszomszédságában kell terpeszkednie?
Mélységes unalommal lép be a helyre, ahol mellesleg nem csekély időt pazarolt már el. Bármennyire is elégedetlen ugyanis a szegénynegyed szerencsétlen fekvésével, kétségkívül megkönnyítették dolgát e város alkotói. A mocsokban bármely rémségnek könnyű eltűnni, s még ha a gazdagok között virágzik is igazán az alvilág, mindig a szegénység lesz az, mely végtermékét önmagába fogadja.*
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-29 04:07:19
Üzenet elküldve: 2013-01-29 04:07:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazusból lép elő, fekete hosszúkabátjában. Körül sem néz, felhajtja fejére a csuklyát, és már indul is... valamerre. Nem túl ismerős még a városban, a lényeg egyelőre annyi, hogy a fogadótól el. Szépnek ígérkezik a reggel, pár lépés után fütyörészni kezd, ami hamarosan átcsap dudorászásba. A könyöke sajog, és nincs egyedül, többé-kevésbé mindene fáj, van hol kicsit, van hol nagyon. Ennyire elpuhult volna? Vagy csak épp szerencsétlenül sikerült esnie, mind a kétszer? Még a jobb válla is eléggé megrándult amikor az ork felrántotta a padlóról. De ő csak vigyorog, dudorászik, még szökdécsel is ha a dallam úgy hozza. Pedig tíz perce sem volt, hogy egy embert átküldött a másvilágra. Egy másikat otthagyott elvérezni, a harmadik jó eséllyel megmarad, bár egy darabig biztosan bicegni fog. Megszabadította a világot pár gonosztevőtől, a fájdalomra pedig ügyet sem vet, boldogan dudorászva lóbálja sajgó karjait ahogy sétál a reggeli fényben. Hiszen nem fájhat. Az élet szép!*
-Szép napot!
*Köszön kedvesen a vele szembejövőknek, mosolyogva, ez a barátságos, vidám kislány. Ki mondaná másnak ezt a szökdécselő, dudorászó, táncikáló, vigyorgó nőt? Hiába van 175 centi, hiába lesz lassan már 20, hiába gyilkol könnyebben mint ahogy más reggel kikel az ágyból... Ő csak egy kislány... Egy ártatlan, játékos, naiv kislány... Végre az lehet. Annyi évnyi bujkálás, utazás, szenvedés és gyilkolás után. Végre egyedül. Sosem illett igazán a családba. Talán az apjára ütött, hiszen őt nem ismerte, lehet hogy rá hasonlít. Nagyszüleit sem, csak anyja és nővére volt világ életében. Barátok... Azt a luxust sosem engedhette meg magának. Szinte csak vadászat alkalmával volt lehetősége szocializálódni. Hisz mindig emberre, legalábbis emberszabásúra vadásztak. Csald el, itasd le, tereld el a figyelmét, szúrd hátba, rejtsd az italába, derítsd ki, csábítsd el... Ki gondolna rosszat egy ilyen aranyos kislányról? főleg 5-10 évvel ezelőtt. Tökéletes eszköz volt, fegyver, amit anyja és nővére oly jól forgatott. De most itt van. Egyedül. Szabadon. Boldogan. Dudorászva ugrabugrál a szegénynegyed felé. Arra sem emlékszik már ami a fogadóban történt. Ezért sem fáj semmije, hát nem fájhat. El kell hogy nyomja, el kell játssza, hogy nem létezik. Hisz ami fáj, az emlékeztet, és amire ő emlékezne... az darabokra szakítja szét a lelket.*
-Szép napot!
*Köszön kedvesen a vele szembejövőknek, mosolyogva, ez a barátságos, vidám kislány. Ki mondaná másnak ezt a szökdécselő, dudorászó, táncikáló, vigyorgó nőt? Hiába van 175 centi, hiába lesz lassan már 20, hiába gyilkol könnyebben mint ahogy más reggel kikel az ágyból... Ő csak egy kislány... Egy ártatlan, játékos, naiv kislány... Végre az lehet. Annyi évnyi bujkálás, utazás, szenvedés és gyilkolás után. Végre egyedül. Sosem illett igazán a családba. Talán az apjára ütött, hiszen őt nem ismerte, lehet hogy rá hasonlít. Nagyszüleit sem, csak anyja és nővére volt világ életében. Barátok... Azt a luxust sosem engedhette meg magának. Szinte csak vadászat alkalmával volt lehetősége szocializálódni. Hisz mindig emberre, legalábbis emberszabásúra vadásztak. Csald el, itasd le, tereld el a figyelmét, szúrd hátba, rejtsd az italába, derítsd ki, csábítsd el... Ki gondolna rosszat egy ilyen aranyos kislányról? főleg 5-10 évvel ezelőtt. Tökéletes eszköz volt, fegyver, amit anyja és nővére oly jól forgatott. De most itt van. Egyedül. Szabadon. Boldogan. Dudorászva ugrabugrál a szegénynegyed felé. Arra sem emlékszik már ami a fogadóban történt. Ezért sem fáj semmije, hát nem fájhat. El kell hogy nyomja, el kell játssza, hogy nem létezik. Hisz ami fáj, az emlékeztet, és amire ő emlékezne... az darabokra szakítja szét a lelket.*
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:44:58
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:44:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Még csak nem is pirkad. A fogadó ajtaja nyílik, pontosabban kivágódik. Nem, nem egy részeg bizonytalan mozdulatának enged, a nőstény határozott mozdulatának. Mhwara mélyet szippant a levegőből, s bár még mindig nem találja kellemesnek, nem árthat, ha szokja. A szagok megváltoztak, teljesen mások, mint este, érkezése idején, s bár a frissnek jóindulattal sem nevezné, sokkal elviselhetőbbnek találja.
Közben egyetlen hosszú pillanatig áll, s a távolba mered, arra, merről tegnap jött, mintha azt várná ismerős alak bontakozik ki a messzeségben. A gondolatot gyorsan elhessegeti, mielőtt még valóban megtörténne… Inkább nekiindul a városnak...
A következő éjjel már nem szívesen töltené itt, a fogadóban.*
Közben egyetlen hosszú pillanatig áll, s a távolba mered, arra, merről tegnap jött, mintha azt várná ismerős alak bontakozik ki a messzeségben. A gondolatot gyorsan elhessegeti, mielőtt még valóban megtörténne… Inkább nekiindul a városnak...
A következő éjjel már nem szívesen töltené itt, a fogadóban.*
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 12:26:17
Üzenet elküldve: 2013-01-27 12:26:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nagy kő esik le a szívéről, mikor az ifjú lány a karjaiban lenyugszik. Jelenleg meg van zavarogva, mert nem tudja hová sorolni az ölelést, amit ő követett el.
~ Most vesztettem vagy győztem? ~ Teszi fel a kérdést, miközben az idő nem nekik kedvez. Beesteledik és lehűl az idő. Megnézi a apró remegését, mert biztosan fázik a szép ruhájában.*
- Mehetünk.*Egyenlőre nem tud mosolyt küldeni a gyengébbik nem felé.*
- Éhes vagyok, az biztos. *Ha elrendezték magukat, akkor megindul a Pegazus felé. Nem tudja, hogy egy fajtársával szemben miként viselkedjen. Eszébe jut, hogy a másik elárulta már a nevét.*
- Elor Mrylun a nevem. * Nem teszi hozzá, hogy mivel foglalkozik, vagy mihez ért a legjobban. Út közben néha rásandít Aynára maga mellett, miközben belső szavait hallgatja.
~ Csinos, szép és nem akar ártani nekem. Ha nem akar ártani neked, akkor a barátod akar lenni. ~ Erre hevesen kezd el verni a szíve, majd pirosodik az arca. Neki nem voltak sosem barátai, így ennek a lehetősége lázba hozza.*
- Öhm, ne értsd félre, de én nem...* Akadozik a beszéde* akarlak...* Nem tudja befejezni a mondatát rendesen, csak vörös arccal halad előre. Az erejét próbálja összeszedni, hogy gyorsan kimondja.*
- Nem akarok ágyban hentergős kapcsolatot! * Mondja ki hangosan, hogy a körülötte járókelők szintén tisztán hallják.*
- De nagyon érett vagy testileg, egy piros mosolygós almának képzellek el, amibe jó beleharapni. * Nem tudja honnan szedi a szavakat, azonban tombol a vére. Az ajtóhoz érnek, ahol csendesen ajtót nyit Aynának.*
~ Most vesztettem vagy győztem? ~ Teszi fel a kérdést, miközben az idő nem nekik kedvez. Beesteledik és lehűl az idő. Megnézi a apró remegését, mert biztosan fázik a szép ruhájában.*
- Mehetünk.*Egyenlőre nem tud mosolyt küldeni a gyengébbik nem felé.*
- Éhes vagyok, az biztos. *Ha elrendezték magukat, akkor megindul a Pegazus felé. Nem tudja, hogy egy fajtársával szemben miként viselkedjen. Eszébe jut, hogy a másik elárulta már a nevét.*
- Elor Mrylun a nevem. * Nem teszi hozzá, hogy mivel foglalkozik, vagy mihez ért a legjobban. Út közben néha rásandít Aynára maga mellett, miközben belső szavait hallgatja.
~ Csinos, szép és nem akar ártani nekem. Ha nem akar ártani neked, akkor a barátod akar lenni. ~ Erre hevesen kezd el verni a szíve, majd pirosodik az arca. Neki nem voltak sosem barátai, így ennek a lehetősége lázba hozza.*
- Öhm, ne értsd félre, de én nem...* Akadozik a beszéde* akarlak...* Nem tudja befejezni a mondatát rendesen, csak vörös arccal halad előre. Az erejét próbálja összeszedni, hogy gyorsan kimondja.*
- Nem akarok ágyban hentergős kapcsolatot! * Mondja ki hangosan, hogy a körülötte járókelők szintén tisztán hallják.*
- De nagyon érett vagy testileg, egy piros mosolygós almának képzellek el, amibe jó beleharapni. * Nem tudja honnan szedi a szavakat, azonban tombol a vére. Az ajtóhoz érnek, ahol csendesen ajtót nyit Aynának.*
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:55:54
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:55:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Könnybe lábadt szemei a földet fürkészik, mikor egy pár cipőt vél felfedezni maga előtt. Felpillantva meglátja a másikat, de rögtön el is kapja róla tekintetét. Nem akar még több korholást hallani. Könnyeit próbálja megzabolázni, megfékezni a zokogást, remélve hogy ha elhallgat, nem kap több bántó megjegyzést. Élénk, telt kis ajkait összeszorítja, szemeit lehunyja. Lelkiekben már felkészült az újabb durva szavakra, talán ezért is éri olyan váratlanul, amikor ezek helyett sajnálkozó hangot hall. Meglepődve pillant fel a másikra. Hosszú szempilláit megáztatták a könnyek, kék szemei csillognak a sós folyadéktól. Mikor a másik átöleli, újabb cseppek szöknek meg szeméből, de most már nem olyan keservesek, mint az iméntiek. Mint egy kislány, bújik oda a hozzá képest magas férfihoz. Nem kell sok idő, és a remegése elmúlik. Szipogva távolodik el a másiktól. Arcáról letörli a könnycseppeket, majd hálásan elmosolyodik.
Kint időközben egészen beesteledett. A sötétedés magával hozza a hideget, ami csak súlyosbítja az egyébként is elég zord időt. Fázósan fogja körbe magát vékonyka karjaival, majd a fogadó felé pillant. Az ablakokon kiszűrődő fény látványa már magában is a melegség érzését kelti, de ez kicsit kevés ahhoz, hogy ténylegesen ne fázzon. Legfeljebb olyan, mint a lekvárosüveg kívülről való nyalogatása.*
- Nem megyünk be? *teszi fel a kérdést a másik felé egy halovány mosollyal. Vékonyka hangja leginkább egy pacsirta csiripeléséhez hasonlítható.* Idekint elég hideg van. *teszi hozzá halkan.*
Kint időközben egészen beesteledett. A sötétedés magával hozza a hideget, ami csak súlyosbítja az egyébként is elég zord időt. Fázósan fogja körbe magát vékonyka karjaival, majd a fogadó felé pillant. Az ablakokon kiszűrődő fény látványa már magában is a melegség érzését kelti, de ez kicsit kevés ahhoz, hogy ténylegesen ne fázzon. Legfeljebb olyan, mint a lekvárosüveg kívülről való nyalogatása.*
- Nem megyünk be? *teszi fel a kérdést a másik felé egy halovány mosollyal. Vékonyka hangja leginkább egy pacsirta csiripeléséhez hasonlítható.* Idekint elég hideg van. *teszi hozzá halkan.*
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:30:33
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:30:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Megtesz jó pár lépést a fogadó felé, azonban nem érkezik válasz, ami alap esetben jó; ám a mostani esetben kevésbé. Most először esik gondolkozóba, hogy helyesen cselekedett-e.
~ Rá se ránts, az öreg is megmondta, hogy lesznek majd mások. ~ Két méter megtétele után hirtelen megáll, hogy visszaforduljon Ayna felé, aki rossz állapotban van.
~ Ez, ez én voltam? ~ Csodálkozik el hatalmán, hogy képes volt egy nőt sírásra késztetni; de a könnyek és Ayna testének a rendellenes rázkódása maró fájdalommal facsarja meg szívét.
~ Nem! Erősnek kell maradnom! Végre nyertem! ~ Örül magában, azonban a megtört lélek és kristálytiszta lelkiismerete más súg neki. Még fél perc sem telik bele, mikor odaáll a lány elé, hogy a következő szavak hagyják el ajkait.*
- Öhm * Vakarja meg a fejét, hogy ilyenkor mit tegyen, miközben apja bölcs tanítása jut eszébe; ezért a következőket teszi: bocsánatot kér, majd magát meghazudtolva öleli meg a puha bársonyos törékenységet.*
- Csak ne sírj kérlek. * Simogatni nem mer, így is a hófehér arca vörösödik a helyzet miatt. Sokkolja őt, hogy saját lelkiismeretének szavaira miket meg nem tesz egy nő érdekében.
~ Ez valami durva vicc tőlem! ~ Sóhajt, aztán a gondolatai tisztasága szürkévé változnak. Érzi a kerekded formák nyomódását a mellkasán, amire tátogni kezd mint hal a parton.
~ Ez mesés, és olyan jó. ~ Végül öt perc ácsorgás után, az érzésektől és a gondolatok kavarodásától megrészegedve engedi el a másikat.*
~ Rá se ránts, az öreg is megmondta, hogy lesznek majd mások. ~ Két méter megtétele után hirtelen megáll, hogy visszaforduljon Ayna felé, aki rossz állapotban van.
~ Ez, ez én voltam? ~ Csodálkozik el hatalmán, hogy képes volt egy nőt sírásra késztetni; de a könnyek és Ayna testének a rendellenes rázkódása maró fájdalommal facsarja meg szívét.
~ Nem! Erősnek kell maradnom! Végre nyertem! ~ Örül magában, azonban a megtört lélek és kristálytiszta lelkiismerete más súg neki. Még fél perc sem telik bele, mikor odaáll a lány elé, hogy a következő szavak hagyják el ajkait.*
- Öhm * Vakarja meg a fejét, hogy ilyenkor mit tegyen, miközben apja bölcs tanítása jut eszébe; ezért a következőket teszi: bocsánatot kér, majd magát meghazudtolva öleli meg a puha bársonyos törékenységet.*
- Csak ne sírj kérlek. * Simogatni nem mer, így is a hófehér arca vörösödik a helyzet miatt. Sokkolja őt, hogy saját lelkiismeretének szavaira miket meg nem tesz egy nő érdekében.
~ Ez valami durva vicc tőlem! ~ Sóhajt, aztán a gondolatai tisztasága szürkévé változnak. Érzi a kerekded formák nyomódását a mellkasán, amire tátogni kezd mint hal a parton.
~ Ez mesés, és olyan jó. ~ Végül öt perc ácsorgás után, az érzésektől és a gondolatok kavarodásától megrészegedve engedi el a másikat.*
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:01:06
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:01:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Örül, hogy a másik kitárulkozik neki, bár nagyon meglepi a hirtelen jött közvetlenség, viszont nem bánja. Ő is nagyon közvetlen az emberekkel, néha túlságosan is. Tudja hogy az akár veszélyes is lehet, mert oly sokan élnek vissza ezzel a tulajdonságával, de nem tud ellene tenni. Látja, ahogy erre a másik is ráébred, és azt is, hogy ez megzavarja. Pedig neki igazán nincsenek rossz szándékai, és nem is tűnik túl ártalmasnak. Vagy csak ő látja rosszul? Egy pillanatra elbizonytalanodik saját kisugárzásában. Persze gyorsan rájön, hogy az emberek nagy része semmi fenyegetőt nem lát benne. Ez rögtön megnyugtatja, habár néha úgy érzi, előnyösebb lenne egy keményebb, ijesztőbb küllem számára.
Nagyon meglepik a másik szavai, egyenesen letaglózzák, és ha ez nem volna elég, még zavarba is jön. Ő, ő egyáltalán nem is rak ki semmit, mindenből csak annyit mutat, amennyi nem túl kirívó. Vagy nem? Már ő sem tudja. A pír elborítja arcát, vékony ujjacskáit pedig zavartan dekoltázsára emeli. Nem érti, mire ez a vádaskodás, de igen rosszul esik neki. Ő csak segíteni akart, és cserébe jól lehordják. Persze, érti a másik helyzetét, de attól még ő egyáltalán nem az a fajta goromba némber. Teljesen elszontyolodik amiért ilyeneket vágnak a fejéhez. Szemeiben megjelenik néhány könnycsepp.*
- Én, én tényleg nem akartam semmi rosszat.. *mondja pityeregve a távolodó alak felé. Apró, puha kézfejével megtörli szemeit, eltávolítva a legördülő könnycseppeket.*
Nagyon meglepik a másik szavai, egyenesen letaglózzák, és ha ez nem volna elég, még zavarba is jön. Ő, ő egyáltalán nem is rak ki semmit, mindenből csak annyit mutat, amennyi nem túl kirívó. Vagy nem? Már ő sem tudja. A pír elborítja arcát, vékony ujjacskáit pedig zavartan dekoltázsára emeli. Nem érti, mire ez a vádaskodás, de igen rosszul esik neki. Ő csak segíteni akart, és cserébe jól lehordják. Persze, érti a másik helyzetét, de attól még ő egyáltalán nem az a fajta goromba némber. Teljesen elszontyolodik amiért ilyeneket vágnak a fejéhez. Szemeiben megjelenik néhány könnycsepp.*
- Én, én tényleg nem akartam semmi rosszat.. *mondja pityeregve a távolodó alak felé. Apró, puha kézfejével megtörli szemeit, eltávolítva a legördülő könnycseppeket.*
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:39:45
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:39:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Nagyon meglepődik, mikor nem érez ütést vagy rúgást, mely összezúzhatja törékeny csontjait. Mellette leül, ám tartja az egészséges távolságot tőle. Nehezen néz fel bújik elő a védekező magába gömbölyödő állapotából. Lenéz a porba, hogy mit kezd el rajzolni a nő, aztán sóhajt egyet.*
- Engem ember nő vert meg! Egy hölgy, mert véletlen elejtettem a legértékesebb poharát és széttört darabokra. Azt mondta ez a fizetségem ügyetlenségemért, és nevetett. Ütött teljes erejével, míg én megrepedt csontokkal, fájó, foltos tagokkal a halál és élet keskeny ösvényére nem léptem. * Tart szünetet a beszédében, aztán feláll a helyéről.*
- Azóta egy nő közelében sem merek maradni. *Rájön, hogy kitárulkozott egy fajtársának, amire rögtön kiveri a víz.*
- Hihetetlen! Attól mert szép vagy, nem kellene ellenem fordítanod. Kirakod a...a két* Nehéz kimondani neki, ezért pirul el újfent.* kebledet, hogy elbánj az olyan gyengékkel mint én. Csábítasz, hódítasz és legyőzöl. Női gondolkodás. Az a nő is kirakta a hatalmas melleit. * Nem bírja tovább és megfordul.*
- Nem tudom, hogy miért csinálják a nők így, de nem érdekel. Ha valaha is nekem lesz valakim, az egy kis mókus lesz. Legalább az nem akar semmi rosszat. * Sóhajt egyet és a fogadó felé veszi az irányt, hogy megtöltse a korgó gyomrát.
~ Jobban belegondolva, még egy nőtől sem kaptam ölelést. Egy kedves mozdulatuk sem volt. Furfangosak, kiszámíthatatlan fúriák. ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:47:04
- Engem ember nő vert meg! Egy hölgy, mert véletlen elejtettem a legértékesebb poharát és széttört darabokra. Azt mondta ez a fizetségem ügyetlenségemért, és nevetett. Ütött teljes erejével, míg én megrepedt csontokkal, fájó, foltos tagokkal a halál és élet keskeny ösvényére nem léptem. * Tart szünetet a beszédében, aztán feláll a helyéről.*
- Azóta egy nő közelében sem merek maradni. *Rájön, hogy kitárulkozott egy fajtársának, amire rögtön kiveri a víz.*
- Hihetetlen! Attól mert szép vagy, nem kellene ellenem fordítanod. Kirakod a...a két* Nehéz kimondani neki, ezért pirul el újfent.* kebledet, hogy elbánj az olyan gyengékkel mint én. Csábítasz, hódítasz és legyőzöl. Női gondolkodás. Az a nő is kirakta a hatalmas melleit. * Nem bírja tovább és megfordul.*
- Nem tudom, hogy miért csinálják a nők így, de nem érdekel. Ha valaha is nekem lesz valakim, az egy kis mókus lesz. Legalább az nem akar semmi rosszat. * Sóhajt egyet és a fogadó felé veszi az irányt, hogy megtöltse a korgó gyomrát.
~ Jobban belegondolva, még egy nőtől sem kaptam ölelést. Egy kedves mozdulatuk sem volt. Furfangosak, kiszámíthatatlan fúriák. ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:47:04
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:10:51
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:10:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Nagyon meglepődik a letoláson, ám gyorsan megérti a másik helyzetét. Ő nem akart rosszat, de nem tudhatta mind ezt. Nagyon sóhajt, kicsit elszégyellve magát, miközben égszín tekintetével a földet vizsgálja. Két tenyerét tétován összeilleszti, ujjait pedig egymásba fonja. Egy ideig hezitál, mit is tehetne, míg végül egy apró lépéssel közelebb lép a másikhoz.*
- Sajnálom, én csak segíteni akartam, azt mondtad, te is át akarsz jutni ide, és mikor megláttam az utat.. *magyarázza, majd letelepedik a másik mellé, tisztes távolságra úgy, hogy egy másik tündér is elférhetne közöttük.*
- Én nem akartalak bántani, tényleg. *mondja halkan, miközben mutatóujjával rajzolni kezd a porba. Előbb egy virágot, majd egy pillangónak lát neki. Nem tudja, mit mondhatna a másiknak, hogy az elhiggye, tényleg nem állt szándékában ártani neki.*
- Engem is vertek már meg mások azért, mert még a tündérek között is kisebb vagyok, mint a többiek. *mondja halkan. Rossz neki visszaemlékezni erre, ezért inkább megrázza fejét, próbálva ezzel kitaszítani belőle az ehhez kapcsolódó emlékképeket. Lábait felhúzza, átfogva térdét kezeivel. A idő egyre zordabbá válik a kinti ücsörgéshez.*
- Bent is ülhetnénk, ott legalább meleg van, és biztos van valami finom étel is néhány aranyért. *ajánlja kedvesen az ötletet, hosszú pilláival ártatlanul pislogva a másikra.*
- Az én nevem Ayna! Ayna Phillene. *teszi hozzá bizonytalanul, majd gyermekien elmosolyodik.*
A hozzászólás írója (Ayna Phillene) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:13:44
- Sajnálom, én csak segíteni akartam, azt mondtad, te is át akarsz jutni ide, és mikor megláttam az utat.. *magyarázza, majd letelepedik a másik mellé, tisztes távolságra úgy, hogy egy másik tündér is elférhetne közöttük.*
- Én nem akartalak bántani, tényleg. *mondja halkan, miközben mutatóujjával rajzolni kezd a porba. Előbb egy virágot, majd egy pillangónak lát neki. Nem tudja, mit mondhatna a másiknak, hogy az elhiggye, tényleg nem állt szándékában ártani neki.*
- Engem is vertek már meg mások azért, mert még a tündérek között is kisebb vagyok, mint a többiek. *mondja halkan. Rossz neki visszaemlékezni erre, ezért inkább megrázza fejét, próbálva ezzel kitaszítani belőle az ehhez kapcsolódó emlékképeket. Lábait felhúzza, átfogva térdét kezeivel. A idő egyre zordabbá válik a kinti ücsörgéshez.*
- Bent is ülhetnénk, ott legalább meleg van, és biztos van valami finom étel is néhány aranyért. *ajánlja kedvesen az ötletet, hosszú pilláival ártatlanul pislogva a másikra.*
- Az én nevem Ayna! Ayna Phillene. *teszi hozzá bizonytalanul, majd gyermekien elmosolyodik.*
A hozzászólás írója (Ayna Phillene) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:13:44
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:51:32
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:51:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nyilvánosan kinevetik becses személyét, ami finoman ingerli lényét, azonban próbálja türtőztetni magát. Úgy nevet a fajtársa, mint az a nő, aki jól megruházta; mikor egy nagyon végzetes hibát követett el. Azóta a nők nem ellenségei, hanem nem éppen a szívebe zárható teremtések. Leginkább kerüli őket, mert meg van győződve arról, hogy bajba kerül miattuk.*
-Furák az itteniek. *Morog vissza a tündérlánynak, aki biztosan jót mulat rajta. Hallja a sokaságról szóló beszédet, amire fancsali képet vág.
~Nem mondtál újat.~ Ekkor jut el füléhez a kérdés, miszerint át akar jutni a tömegen.*
- Estig várok, akkor talán eltűnnek. * Szól, miközben a fülét zajok csapják meg. Odafordul a hang irányába, aztán megpillantja a szekeret, ami úgy vágja át a tömeget mint a kés a libazsírt.
~ Ez egy vissza nem térő alkalom. ~Szíve szinte a torkában dobod, és fürgeségére alapozva úgy érzi sikeresen átszaladhat a megfelelő időben. Nem hallja meg a másik kiáltását, azonban a hirtelen magával rántó erőt megérzi, aminek kénytelen engedelmeskedni; mert ráadásul nagyon meglepődik.
~ Most rabolnak el! Most végeznek velem! ~ Ordít magában mint egy éhes oroszlán. Mikor megállnak a túloldalon, akkor képes látni, hogy ki tette ezt vele. A vékony tündérlány vonzó, főleg kerekded formáival, ami minden tündért és esetleg más fajból valót tökéletesen kielégít; azonban ő teljesen másképp működik.*
- Milyen jogon érsz hozzám és vonszolsz magaddal, mint egy babát? *Gyorsan a fogságba ejtett kezét kiszabadítja, miközben zöld íriszei rábambulnak kicsit a gömbölyű keblekre, ami azt eredményezi nála, hogy elpirul és elfordul. Hangosan motyogni kezd.*
- Csak hagyj békén, mert minden nő bajt hoz rám. Azóta...azóta? * Mélázik el magában, közben két lépéssel eltávolodik a másiktól.*
- Minden nő bánt engem, mikor rám néz. Némelyik megver. * További három méterrel növeli a kettejük közötti távolságot, majd ahol nincs láb alatt, ott leül a poros talajra. Rossz emlékezni, ezért ösztönösen összehúzza magát, hogy védje testét. Várja mikor fogja megruházni a nő, miközben nevetgéljen rajta. Neki egy pokol volt, főleg repedt csontokkal, ami nehezen gyógyult. A kék és zöld foltok és a vér látványa. Szerencséjére egy helyi tündér gyógyító talált rá. Emlékszik a tündér férfire, hogy milyen készségesen ápolta őt.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 09:58:37
-Furák az itteniek. *Morog vissza a tündérlánynak, aki biztosan jót mulat rajta. Hallja a sokaságról szóló beszédet, amire fancsali képet vág.
~Nem mondtál újat.~ Ekkor jut el füléhez a kérdés, miszerint át akar jutni a tömegen.*
- Estig várok, akkor talán eltűnnek. * Szól, miközben a fülét zajok csapják meg. Odafordul a hang irányába, aztán megpillantja a szekeret, ami úgy vágja át a tömeget mint a kés a libazsírt.
~ Ez egy vissza nem térő alkalom. ~Szíve szinte a torkában dobod, és fürgeségére alapozva úgy érzi sikeresen átszaladhat a megfelelő időben. Nem hallja meg a másik kiáltását, azonban a hirtelen magával rántó erőt megérzi, aminek kénytelen engedelmeskedni; mert ráadásul nagyon meglepődik.
~ Most rabolnak el! Most végeznek velem! ~ Ordít magában mint egy éhes oroszlán. Mikor megállnak a túloldalon, akkor képes látni, hogy ki tette ezt vele. A vékony tündérlány vonzó, főleg kerekded formáival, ami minden tündért és esetleg más fajból valót tökéletesen kielégít; azonban ő teljesen másképp működik.*
- Milyen jogon érsz hozzám és vonszolsz magaddal, mint egy babát? *Gyorsan a fogságba ejtett kezét kiszabadítja, miközben zöld íriszei rábambulnak kicsit a gömbölyű keblekre, ami azt eredményezi nála, hogy elpirul és elfordul. Hangosan motyogni kezd.*
- Csak hagyj békén, mert minden nő bajt hoz rám. Azóta...azóta? * Mélázik el magában, közben két lépéssel eltávolodik a másiktól.*
- Minden nő bánt engem, mikor rám néz. Némelyik megver. * További három méterrel növeli a kettejük közötti távolságot, majd ahol nincs láb alatt, ott leül a poros talajra. Rossz emlékezni, ezért ösztönösen összehúzza magát, hogy védje testét. Várja mikor fogja megruházni a nő, miközben nevetgéljen rajta. Neki egy pokol volt, főleg repedt csontokkal, ami nehezen gyógyult. A kék és zöld foltok és a vér látványa. Szerencséjére egy helyi tündér gyógyító talált rá. Emlékszik a tündér férfire, hogy milyen készségesen ápolta őt.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 09:58:37
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621