//Esemény - A fekete csődör//
*Etrys csak a szeme sarkából látja, hogy az óriás óvatos figyelemmel kezdi megvizsgálni a lovat, hatalmas kezével simogatva végig a hátát és oldalát. A gondolat nagyszerű, Etrys is örülne, ha találna valamit, egy árulkodó jelet arra, hogy a csődört megütötték. Sokban megkönnyítené a dolgukat, bizonyítékként szolgálhatna, hogy a baleset nem az állat hibájából történt.
A dolgok persze soha nem mennek ilyen egyszerűen. De legalább egy halovány esély felvillan, mikor kiderül, hogy a rangidős városőr hajlik az igazság kiderítésének érdekében fáradni.*
~Milyen különös... Egy katona a város pórázán, akinek még van lelkiismerete és nem csak letudni akarja a feladatait...? Ritka madár...~ *gondolja, némi feléledő tisztelettel pillantva a rangidős katonára. Persze gondosan ügyel, hogy ironikus véleménye ne tükröződjön arcán, nagy ostobaság lenne maguk ellen hangolnia az egyetlen embert, aki talán pártjukon áll az igazság kiderítésében.
Ráadásul, ha valamit, hát azt jól megtanulta élete során, hogy az emberekben nem szabad bízni, s ami a fejében jár, abból jobb minél kevesebbet megmutatni nekik.
Az ötlet azonban, hogy a katonákra bízza védencét, cseppet sem tetszik neki. A ló is mintha érezné, hogy nagyobb biztonságban van jelenlegi védelmezőivel, zaklatottan toporog közöttük, aranybarna szemei a közeledőkre villannak. Etrys biztatóan paskolja meg a nyakát, miközben a kijelölt katonákat méregeti. Nem kedveli a fajtájukat, de olyanoknak tűnnek, akik betű szerint követik a kapott parancsot, s az egyelőre csak az állat őrzését kötötte ki, nem a megölését.
Nem teszi boldoggá a gondolat, de nincs más hátra, bíznia kell ebben az engedelmességben és hagyni, hogy a lovat átvegyék tőle. Bár igaz, ami igaz, vonakodva veszi csak le tenyerét az állat meleg, puha nyakáról. Ha viszont ellenkezni kezd, azzal talán elveszti a lehetőséget, hogy részt vegyen a terepszemlében, s maga járjon a történtek végére, hiszen a parancsnok nem olyan embernek tűnik, aki örömmel veszi, ha megváratják.
Végül a katonák és a lovász nyomába ered, s ha az óriás is velük tart, egy biztatónak szánt félmosollyal pillant fel rá. Úgy tűnik, ő is őszintén aggódik a csődör életéért, ez pedig jelenleg a legértékesebb szövetségessé teszi. Ketten talán képesek lesznek valamit kiokoskodni, hogy megmentsék a jószágot hóhérai kezéből.*