Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-08 00:12:13
Üzenet elküldve: 2012-10-08 00:12:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Éjszaka van, amikor bizonytalan sziluett bontakozik ki a holdfényben. Az őrök talán meglepődhetnek elsőre, de minél közelebb ér a mozgó árny, annál egyértelműbb lesz minden. Egy ló közeledik, hátán két utazóval, de ezt tényleg csak akkor fogják tudni pontosan látni, amikor már szinte előttük állnak. Az egyik lovas fekete ruhája szinte teljesen egybeolvad az állat sötét szőrével és tulajdon, ében bőrével. Egy sötételf, nem is kétséges, a sötétséget megtörő, hófehér haj és és az arcból az őrökre villanó, haloványzöld tekintet kétséget sem hagy. Pillantása leereszkedő és mintha enyhe megvetést is tartalmazna, ahogy végigméri az őröket. Még arra sem érdemesek, hogy köszöntse őket...
Fekete köpenye meglebben a szélben, egy pillanatra megvillantva a szürke inget és nadrágot, de afelől sem marad kétség, hogy nem fegyvertelen, oldalán bársonyos tokban éles rövidkard bújik meg. Ében kezeire vékony, fekete bőrből készített kesztyű feszül, mivel még napnyugta előtt útra kellett kelniük, ezzel óvta bőrét az esetleges égés ellen. Finom ruhái és lenéző arckifejezése nemesi vért sejtet, aki erre gyanakszik, nem is jár messze a valóságtól, holott családját már rég elhagyta, a pénzre továbbra sincs gondja, hála üzleteinek és kereskedelmi üzelmeinek. Az egyik ilyen tevékenységének következménye a felszíni lányka is, aki előtte ül a nyeregben.
Ingóságait még odahaza pénzre váltotta, így csak két, nem túl nagy zsák van a nyereg mögé rögzítve, ez minden személyes tárgya, amin nem akart túladni. Úgy életet kezdeni jöttek ide, nincs hát szükség a múlt tárgyaira, egyedül pecsétgyűrűjétől nem vált meg. Erős karjaival magabiztosan tartja a gyeplőt és a gyermeket is, ha az elszundított volna. Elég hosszú volt az út, későre is jár, nem lepődne hát meg, ha Nia nem bírta volna ébren.*
Fekete köpenye meglebben a szélben, egy pillanatra megvillantva a szürke inget és nadrágot, de afelől sem marad kétség, hogy nem fegyvertelen, oldalán bársonyos tokban éles rövidkard bújik meg. Ében kezeire vékony, fekete bőrből készített kesztyű feszül, mivel még napnyugta előtt útra kellett kelniük, ezzel óvta bőrét az esetleges égés ellen. Finom ruhái és lenéző arckifejezése nemesi vért sejtet, aki erre gyanakszik, nem is jár messze a valóságtól, holott családját már rég elhagyta, a pénzre továbbra sincs gondja, hála üzleteinek és kereskedelmi üzelmeinek. Az egyik ilyen tevékenységének következménye a felszíni lányka is, aki előtte ül a nyeregben.
Ingóságait még odahaza pénzre váltotta, így csak két, nem túl nagy zsák van a nyereg mögé rögzítve, ez minden személyes tárgya, amin nem akart túladni. Úgy életet kezdeni jöttek ide, nincs hát szükség a múlt tárgyaira, egyedül pecsétgyűrűjétől nem vált meg. Erős karjaival magabiztosan tartja a gyeplőt és a gyermeket is, ha az elszundított volna. Elég hosszú volt az út, későre is jár, nem lepődne hát meg, ha Nia nem bírta volna ébren.*
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:25:01
Üzenet elküldve: 2012-10-07 20:25:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Ha tudná, hogy csak miatta képes magán uralkodni ennyire Sely matrónasága kezdeti időszakában, csak jó hangosan röhögne. Úgy, ahogy a régi kúria alagsorából hallatszott mindig, ha éppen játszadozott valakivel. Az eszelős-reszelős vihogás, mely inkább tűnhet másvilágból való lény hangjára, mint egy sötételf nevetésének hangos valójára.
Ha pedig a királynő elvetné gyalogját, jó lesz odafigyelni, hogy feje valóban a porba hulljon. Hiszen, egy sebzett ellenség tudja, milyen a vér, a fájdalom íze. Veszélyesebb tud lenni, mint egy kétszer akkora ork, főleg Den, ki még akkor is üt, ha mindkét keze törött. Ám Sely-re nem emelne kezet. Maximum, ha ő maga kérné erre. Milyen jó is lenne!
A mutatott irányba néz és hamar ő is megpillantja zafírkék szemeivel a cégért. Hát, valóban, Pegazus fogadónak van írva, de bizonyára nincs odabent egy pegazus sem. Pedig milyen jó is lehet egy olyanon lovagolni.*
- Te tudod, mit akarsz, Matróna.
*Ritkán hívja így nővérét, de néha megfordul ez a szó is nyelvén, mint megszólítása. Nem tetszik neki az ötlet. Hiszen, ki tudja a városban, hogy ők testvérek, elvileg itt nincsenek self kolóniák, tehát nincs is senki, aki tudjon a kapcsolatukról rokoni szálon. Az mellékes, hogy valóban a testőre és testvére egyben, de ha csak előbbiről tudnak, akkor nem lenne meglepő, ha egyetlen szobában szállnának meg. Az meg a másik ok, hogy így a dolga is nehezebb lesz, nem látja, hogy a merénylő mikor csap le. Már, ha abból indulunk ki, hogy tudnak róluk.*
- Nocsak, miféle kérdés ez, nővérkém? Mindegy... Valami olyat, mint odahaza.
*Kacsint a vörös szeműre, majd az ő lovának kantárját is megragadja, hogy az istálló felé induljon, hol leadja a két lovat, s bár holnap estig szállásolja el őket, kicsit ráfizet. Ennek örül a fiú, meg sem említi, mintha borravaló lenne csupán. Így örömteli lesz mindkettejük napja, hiszen a lovak elintézve, a fiú pedig örülhet a fejének. Denawarien, amint végzett ezzel, megy, hogy beérje nővérét, ki talán már leadta rendelését, míg ő lassú lépteivel beérkezik a fogadó ajtaján. Első dolga, szinte a küszöb átlépésével egy időben, hogy kalapját levegye ezüstöskék tincseiről és fekete posztó anyagát maga elé vegye, a vörös toll pedig engedelmesen tartja irányát, nem hajlik meg. Különleges darab az is.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:26:23
*Ha tudná, hogy csak miatta képes magán uralkodni ennyire Sely matrónasága kezdeti időszakában, csak jó hangosan röhögne. Úgy, ahogy a régi kúria alagsorából hallatszott mindig, ha éppen játszadozott valakivel. Az eszelős-reszelős vihogás, mely inkább tűnhet másvilágból való lény hangjára, mint egy sötételf nevetésének hangos valójára.
Ha pedig a királynő elvetné gyalogját, jó lesz odafigyelni, hogy feje valóban a porba hulljon. Hiszen, egy sebzett ellenség tudja, milyen a vér, a fájdalom íze. Veszélyesebb tud lenni, mint egy kétszer akkora ork, főleg Den, ki még akkor is üt, ha mindkét keze törött. Ám Sely-re nem emelne kezet. Maximum, ha ő maga kérné erre. Milyen jó is lenne!
A mutatott irányba néz és hamar ő is megpillantja zafírkék szemeivel a cégért. Hát, valóban, Pegazus fogadónak van írva, de bizonyára nincs odabent egy pegazus sem. Pedig milyen jó is lehet egy olyanon lovagolni.*
- Te tudod, mit akarsz, Matróna.
*Ritkán hívja így nővérét, de néha megfordul ez a szó is nyelvén, mint megszólítása. Nem tetszik neki az ötlet. Hiszen, ki tudja a városban, hogy ők testvérek, elvileg itt nincsenek self kolóniák, tehát nincs is senki, aki tudjon a kapcsolatukról rokoni szálon. Az mellékes, hogy valóban a testőre és testvére egyben, de ha csak előbbiről tudnak, akkor nem lenne meglepő, ha egyetlen szobában szállnának meg. Az meg a másik ok, hogy így a dolga is nehezebb lesz, nem látja, hogy a merénylő mikor csap le. Már, ha abból indulunk ki, hogy tudnak róluk.*
- Nocsak, miféle kérdés ez, nővérkém? Mindegy... Valami olyat, mint odahaza.
*Kacsint a vörös szeműre, majd az ő lovának kantárját is megragadja, hogy az istálló felé induljon, hol leadja a két lovat, s bár holnap estig szállásolja el őket, kicsit ráfizet. Ennek örül a fiú, meg sem említi, mintha borravaló lenne csupán. Így örömteli lesz mindkettejük napja, hiszen a lovak elintézve, a fiú pedig örülhet a fejének. Denawarien, amint végzett ezzel, megy, hogy beérje nővérét, ki talán már leadta rendelését, míg ő lassú lépteivel beérkezik a fogadó ajtaján. Első dolga, szinte a küszöb átlépésével egy időben, hogy kalapját levegye ezüstöskék tincseiről és fekete posztó anyagát maga elé vegye, a vörös toll pedig engedelmesen tartja irányát, nem hajlik meg. Különleges darab az is.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 20:26:23
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:32:22
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:32:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Bár Sely sosem ismeri be, de pont öccsének köszönheti, hogy képes volt megtanulni uralkodni magán, hisz a folyamatos jelenléte, irritáló megjegyzései és zsarolása elég volt ahhoz, hogy mindig a kirobbanás szélén álljon. De észrevette, hogy ez mennyire szórakoztatja a hímet, mintha direkt akarná, hogy tomboló dühe elszabaduljon és csak élvezte a látványt, ahogy a nőstény fúriává változva tör-zúz. Megtanulta, hogy nem adhatja meg neki ezt az örömöt, így lassan rájött, miként tudja egyetlen izomrándulás nélkül elereszteni füle mellett az ilyen apróságokat.
Engedetlen bábu, de vigyáznia kell, mert ha túl gyakran üt le olyanokat, akikre Selynek szüksége lenne, elképzelhető, hogy végén ő maga fogja feláldozni Dent egy jobb cél érdekében. Az egyetlen, ami számít, tulajdon boldogulása, ezt a hímnek nem szabad elfelejtenie. Azért van még életben, mert testőrként erős és jó szolgálatot tehet az éj véres leple alatt, hogy így Selyre a gyanú árnyéka se vetüljön. De szívfájdalom nélkül hajlandó odadobni, ha úgy tapasztalja, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.*
-Ott.
*Mutat a Pegazus irányában, a cégér egyértelműen elárulja, hova is kell menniük. Ott biztos kapnak szállást, ételt, italt, amire csak szükségük van. Elég aranyat hoztak otthonról, egy nemesi család mégsem érkezhet földönfutóként, nem is aggodalmaskodik hát, hogy egy nagyobb kiadással indítják az ittlétet.*
-Két szobát bérelünk, nem akarok semmilyen pletykának sem táptalajt adni azzal, hogy egy szobában lássanak minket, testvéreket.
*Közli, miközben a szürke végez az ivással. Nedves orrát dörgölné a nőstényhez talán köszönetképp, de kitér elől, még csak az kellene, hogy egy állat összekoszolja hófehér ruháját.*
-Elsőnek kell egy istálló, ahova a lovakat rakhatjuk éjszakára, nekik is kijár a pihenés, jól bírták a menetet.
*Vörös tekintete pillant körbe, nem nehéz észrevenni az istállót, még ilyen sötétben sem, hiszen a látása tökéletes, ősei hagyatéka ez is, akárcsak az ében bőr vagy az ezüst hajzuhatag.*
-Tessék, vidd őket, fizesd ki holnap estig, én addig a fogadóban leszek. Van valami különleges kérésed, hogy mit ennél?
*Azt tudja, hogy alkoholt ne rendeljen, hiszen Den nem él vele, de azt még nem figyelte meg, hogy ételek terén van-e valami finnyássága.*
A hozzászólás írója (Xselyahra Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 21:42:35
*Bár Sely sosem ismeri be, de pont öccsének köszönheti, hogy képes volt megtanulni uralkodni magán, hisz a folyamatos jelenléte, irritáló megjegyzései és zsarolása elég volt ahhoz, hogy mindig a kirobbanás szélén álljon. De észrevette, hogy ez mennyire szórakoztatja a hímet, mintha direkt akarná, hogy tomboló dühe elszabaduljon és csak élvezte a látványt, ahogy a nőstény fúriává változva tör-zúz. Megtanulta, hogy nem adhatja meg neki ezt az örömöt, így lassan rájött, miként tudja egyetlen izomrándulás nélkül elereszteni füle mellett az ilyen apróságokat.
Engedetlen bábu, de vigyáznia kell, mert ha túl gyakran üt le olyanokat, akikre Selynek szüksége lenne, elképzelhető, hogy végén ő maga fogja feláldozni Dent egy jobb cél érdekében. Az egyetlen, ami számít, tulajdon boldogulása, ezt a hímnek nem szabad elfelejtenie. Azért van még életben, mert testőrként erős és jó szolgálatot tehet az éj véres leple alatt, hogy így Selyre a gyanú árnyéka se vetüljön. De szívfájdalom nélkül hajlandó odadobni, ha úgy tapasztalja, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.*
-Ott.
*Mutat a Pegazus irányában, a cégér egyértelműen elárulja, hova is kell menniük. Ott biztos kapnak szállást, ételt, italt, amire csak szükségük van. Elég aranyat hoztak otthonról, egy nemesi család mégsem érkezhet földönfutóként, nem is aggodalmaskodik hát, hogy egy nagyobb kiadással indítják az ittlétet.*
-Két szobát bérelünk, nem akarok semmilyen pletykának sem táptalajt adni azzal, hogy egy szobában lássanak minket, testvéreket.
*Közli, miközben a szürke végez az ivással. Nedves orrát dörgölné a nőstényhez talán köszönetképp, de kitér elől, még csak az kellene, hogy egy állat összekoszolja hófehér ruháját.*
-Elsőnek kell egy istálló, ahova a lovakat rakhatjuk éjszakára, nekik is kijár a pihenés, jól bírták a menetet.
*Vörös tekintete pillant körbe, nem nehéz észrevenni az istállót, még ilyen sötétben sem, hiszen a látása tökéletes, ősei hagyatéka ez is, akárcsak az ében bőr vagy az ezüst hajzuhatag.*
-Tessék, vidd őket, fizesd ki holnap estig, én addig a fogadóban leszek. Van valami különleges kérésed, hogy mit ennél?
*Azt tudja, hogy alkoholt ne rendeljen, hiszen Den nem él vele, de azt még nem figyelte meg, hogy ételek terén van-e valami finnyássága.*
A hozzászólás írója (Xselyahra Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 21:42:35
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:44:00
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:44:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Az észak-nyugati út irányából érkezik. Barna, bokáig érő bakancsának állapota a szokásos: poros. Ébenszín bőre alatt nőies izmok domborodnak, egy gyors, ellenőrző tekintettel pásztázza végig alsó végtagjait. Pillantása elakad a szemtelenül rövid, barna bőrből készült, bal oldalt majd csípőig sliccelt szoknyában. A szoknyát széles öv tartja csípőmjén, arra erősítve hordja kedvenc fegyverét, a veretekkel és néhány szem kék zafírral díszített markolatú rövidkardot, a túléléshez nélkülözhetetlen, mindig éles tőrt és övében rejtve lapulnak dobócsillagai. Utóbbiak nem látványosak, létezésükről egyelőre csakis ő tudhat. Öltözékéhez tartozik még a köldök felett kezdődő fekete, mélyen dekoltált, falatnyi kis felső, minden cifraságot nélkülözve takarja szolidan domborulatait. A bőrvért és az alkarvédő jelenleg a lazán vállára vetett zsákban lapul néhány más holmijával együtt. Meghökkentően fekete, vállig érő hajzuhataga szél kócolta, lágy hullámokban öleli körbe látómezejét. Hogy ne zavarja a nézelődésben, rutinos mozdulattal a füle mögém simítja baloldalon. Érdeklődése középpontjába az elé táruló főtér látványa kerül. Igyekszik minden apró kis részletet megfigyelni. A szokatlan nyüzsgés, a város hangjai, az ezernyi szagból álló kavalkád idegen számára. Az erdő csendjéhez szokott vadként most kénytelen koncentrálni, hogy pulzusszámát normál értéken tartsa. Izzadó tenyerét szoknyájába törli. A padok látványa hidegen hagyja, nem fáradt. És nem is érti mire lehet jó a céltalan ücsörgés. Belekapaszkodik a legalább kicsit ismerős képekbe: a szökőkútban a víz, mint elem és a távolabb álló nagy fa ismerős sziluettje segít csillapítani a rá törő félelmet. Szemét zavarja a nap fénye. A fák között megszűrt napsütést már jól viseli, de itt közvetlenül tűznek rá az őszi sugarak, fájón perzselve hamuszín bőrét. Kibírja. Keze akaratlanul ökölbe szorul, állkapcsa szorosan zár. Mély levegőt vesz az orrán keresztül, lassan engedi ki résnyire nyitott ajkain és a szökőkúthoz lép. ~Szeretem a hangját~ állapítja meg a víz szelíd csobogását fülelve. Ujjait játékosan végigfuttatja a hűvös kőből készült peremen, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megfüröszti kezeit, és arcára, mellkasára is locsol a frissítő nedvességből. Máris jobban érzi magát.
Újra, immár nyugodtabban, feltérképezi a terepet, és a körülötte lévőket. Szobor, fogadó, istálló. Legszívesebben oda menne, de Ő a lelkére kötötte, hogy a városban civilizáltan kell viselkedni, fogadóban szállást kérni és talán is munkát is ott kaphat. Vagy legalább tippet, útbaigazítást. Legyen hát így. Szót fogad. Majd. Még fogva tartja a szökőkút, még marad, csak úgy, álldogálva egy kicsit.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 15:19:38
Újra, immár nyugodtabban, feltérképezi a terepet, és a körülötte lévőket. Szobor, fogadó, istálló. Legszívesebben oda menne, de Ő a lelkére kötötte, hogy a városban civilizáltan kell viselkedni, fogadóban szállást kérni és talán is munkát is ott kaphat. Vagy legalább tippet, útbaigazítást. Legyen hát így. Szót fogad. Majd. Még fogva tartja a szökőkút, még marad, csak úgy, álldogálva egy kicsit.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.07 15:19:38
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-06 22:35:46
Üzenet elküldve: 2012-10-06 22:35:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Egészen hamar átlátja, hogy Justine-nek ugyan beszélhet a szerzetesekről, a rendek felépítéséről vagy a hegyek népéről, ha egyszer a lányt ezek nem érdeklik. Nagyokat bólogat, meg lelkesen csillogó szemekkel hallgat. De Skryll le merné fogadni, hogy mindezt csak azért teszi, hogy fenntartsa a társalgást, és valójában akkor is ilyen érdeklődő és figyelmes volna, ha a teraszos termőföldek rizstermesztéséről vagy a tengeri kígyók szokásairól mesélne nekik. A kérdésre nem felel azonnal, hanem végigméri a lányt.*
- Mit keresel te ebben a városban? Kalandokat, azt mondtad. A saját utadat járod, a saját tempódban. Ők szintén a saját útjukat járják. Úgy próbálják megtalálni az igazságot, hogy lemondanak minden másról. És ez tiszteletreméltó. Annyira vágyják az igazságot, hogy cserébe odaadják önmagukat.
*Mondja komolyan, ami pedig a mocsárjárást illeti, megcsóválja a fejét. Különös... ő mindig úgy tudta, hogy az elfek az erdőket és ligeteket kedvelik, és hogy a mocsaras-lápos területeket el szokták kerülni.*
- És mondd, a néped miért egy barátságtalan mocsár mélyén lakik?
*Kérdi érdeklődve. Komolyan érdekli. Azt nem feltételezi, hogy a másik esetleg nem az igazat mondaná a származását illetően. Miért is tenne ilyet? Nem is töpreng ezen egyelőre túl sokat. Helyette folytatja a beszélgetést, majd Justine válaszát hallva megcsóválja a fejét.*
- Kinek miért...
*Dörmögi talányosan. Skryllae néha örül, hogy erős és hosszú haja van, máskor pedig szenved tőle. Így természetes. Az a nézőpont, hogy az üstöke esetleg szép is lehet, sose merült fel benne. És most se nagyon tud mit kezdeni a gondolattal. A testvérek egy jó része praktikus okokból kopaszra borotválta a fejét. A korábban már említett szent remeték pedig éppoly keveset törődtek a szőrzetükkel, mint a testük többi részével. Nos, ő még nem jutott el erre a szintre.*
- Nem szoktam aggódni.
*Mondja egyszerűen, miközben felkel, és megropogtatja az ízületeit. Aztán megvárja, míg Justine összeszedi a lovát, és elindulhatnak a Pegazus felé.*
- Mit keresel te ebben a városban? Kalandokat, azt mondtad. A saját utadat járod, a saját tempódban. Ők szintén a saját útjukat járják. Úgy próbálják megtalálni az igazságot, hogy lemondanak minden másról. És ez tiszteletreméltó. Annyira vágyják az igazságot, hogy cserébe odaadják önmagukat.
*Mondja komolyan, ami pedig a mocsárjárást illeti, megcsóválja a fejét. Különös... ő mindig úgy tudta, hogy az elfek az erdőket és ligeteket kedvelik, és hogy a mocsaras-lápos területeket el szokták kerülni.*
- És mondd, a néped miért egy barátságtalan mocsár mélyén lakik?
*Kérdi érdeklődve. Komolyan érdekli. Azt nem feltételezi, hogy a másik esetleg nem az igazat mondaná a származását illetően. Miért is tenne ilyet? Nem is töpreng ezen egyelőre túl sokat. Helyette folytatja a beszélgetést, majd Justine válaszát hallva megcsóválja a fejét.*
- Kinek miért...
*Dörmögi talányosan. Skryllae néha örül, hogy erős és hosszú haja van, máskor pedig szenved tőle. Így természetes. Az a nézőpont, hogy az üstöke esetleg szép is lehet, sose merült fel benne. És most se nagyon tud mit kezdeni a gondolattal. A testvérek egy jó része praktikus okokból kopaszra borotválta a fejét. A korábban már említett szent remeték pedig éppoly keveset törődtek a szőrzetükkel, mint a testük többi részével. Nos, ő még nem jutott el erre a szintre.*
- Nem szoktam aggódni.
*Mondja egyszerűen, miközben felkel, és megropogtatja az ízületeit. Aztán megvárja, míg Justine összeszedi a lovát, és elindulhatnak a Pegazus felé.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-06 13:15:10
Üzenet elküldve: 2012-10-06 13:15:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A lelkes kíváncsiság és a szinte már a csodálatba hajló érdeklődés, amivel a férfi szavait fogadja, töretlen, még akkor is, amikor szinte teljesen lényegtelen információkat kap. Annyi biztos, hogy ezek szerint a szerzetesek egy különös, őrült népség, akik nemlétező istenekkel társalognak és bő ruhákat hordanak. Inkább csak bólogat nagyokat, mielőtt még elszólná magát, hogy ő azért a férfi helyében vigyázna azokkal, akik azt hiszik, valami felsőbb hatalom nyilatkozik meg rajta keresztül.*
-Miért tisztelitek jobban azt, aki a testét sanyargatja? Mi haszna származik nekik ebből?
*Ő is félrebiccenti a fejét, utánozva Skryllae mozdulatát, mint valami éretlen gyerek. Tény, hogy még nem túl vén, elf vérének hála mégsem lehet tökéletesen megmondani, mennyi idős is lehet.*
-Én nem javaslom, csak mi, elfek tudjuk a járást, de tilos oda idegent bevinnünk.
*Ingatja a fejét lebiggyedő ajkakkal, egy szomorú kiscica benyomását keltve. Mintha azt sugallná: pedig ő olyan szívesen vinné oda új ismerőség, megmutatni mindenkinek, hogy micsoda különös lények tanyáznak a világ másik szegletében. Valójában azonban tudja, hogy a Zúgónál nincs semmiféle falu, csak az áthatolhatatlan mocsár. Ő megpróbálta lebeszélni a másikat, ezek után ha mégis odamegy és belevész, már nem az ő gondja.*
-Azért van hajunk, hogy védelmezzen? Nem azért, mert szép?
*Ez tényleg meglepi, ujjai közé is csippenti egyik rövidke tincsét, hogy szemei elé húzva, kicsit bandzsítva ugyan, de megszemlélhesse. Még sosem gondolt ekképp a hajkoronájára, csak volt, mert a vörös szín ritkának számított az elfek között és így még jobban fel tudta hívni magára a férfiak figyelmét.*
-Jónak néz ki. Szerinted mekkora ágyak vannak benne? Bár én kis helye is elférek, szóval emiatt nem kell aggódnod.
*Pattan fel vidáman, kis markába is kaparintja Silib kantárát, az okos kanca tényleg nem csavargott el semerre, hűségesen várta, hogy gazdája kitársalogja magát.
Az pedig, hogy kész ténynek tekinti, hogy közös szobát bérelnek, hát... A túlzott önbizalom, el kell neki nézni, nem szokott hozzá, hogy elutasítsák, amikor ilyen ajánlatot tesz. Igaz, sejti, hogy kicsit még csábítgatnia kell az ember szerzetest, de hát legyen bármilyen szent ember is, miért kellene megvetnie egy éjszakán át szerető, forró női ölelést?*
-Miért tisztelitek jobban azt, aki a testét sanyargatja? Mi haszna származik nekik ebből?
*Ő is félrebiccenti a fejét, utánozva Skryllae mozdulatát, mint valami éretlen gyerek. Tény, hogy még nem túl vén, elf vérének hála mégsem lehet tökéletesen megmondani, mennyi idős is lehet.*
-Én nem javaslom, csak mi, elfek tudjuk a járást, de tilos oda idegent bevinnünk.
*Ingatja a fejét lebiggyedő ajkakkal, egy szomorú kiscica benyomását keltve. Mintha azt sugallná: pedig ő olyan szívesen vinné oda új ismerőség, megmutatni mindenkinek, hogy micsoda különös lények tanyáznak a világ másik szegletében. Valójában azonban tudja, hogy a Zúgónál nincs semmiféle falu, csak az áthatolhatatlan mocsár. Ő megpróbálta lebeszélni a másikat, ezek után ha mégis odamegy és belevész, már nem az ő gondja.*
-Azért van hajunk, hogy védelmezzen? Nem azért, mert szép?
*Ez tényleg meglepi, ujjai közé is csippenti egyik rövidke tincsét, hogy szemei elé húzva, kicsit bandzsítva ugyan, de megszemlélhesse. Még sosem gondolt ekképp a hajkoronájára, csak volt, mert a vörös szín ritkának számított az elfek között és így még jobban fel tudta hívni magára a férfiak figyelmét.*
-Jónak néz ki. Szerinted mekkora ágyak vannak benne? Bár én kis helye is elférek, szóval emiatt nem kell aggódnod.
*Pattan fel vidáman, kis markába is kaparintja Silib kantárát, az okos kanca tényleg nem csavargott el semerre, hűségesen várta, hogy gazdája kitársalogja magát.
Az pedig, hogy kész ténynek tekinti, hogy közös szobát bérelnek, hát... A túlzott önbizalom, el kell neki nézni, nem szokott hozzá, hogy elutasítsák, amikor ilyen ajánlatot tesz. Igaz, sejti, hogy kicsit még csábítgatnia kell az ember szerzetest, de hát legyen bármilyen szent ember is, miért kellene megvetnie egy éjszakán át szerető, forró női ölelést?*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-06 12:50:15
Üzenet elküldve: 2012-10-06 12:50:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Csak szórakozottan felkuncog a hűség emlegetésére. A zsarolás épp elég bizonyíték volt. Hiszen, undorító dolgot tett, mi még a mélységiek közt is mocskos húzás volt, ezért pedig csak vágykielégítő büntetést kapott, s adott is részben. S a tény, hogy azután, hogy kezeit és lábait eloldozta a nővérkéje, nem tett vele semmit, hanem szépen lefeküdt az ágyra, hogy lekezelje, elég bizonyíték, hogy hiába a gyakorta feszült légkör, jól meg tudnak lenni, ha azon múlik.*
- Sajátosak a módszereim, de a hűségemet már elnyerted.
*Kerekedik ismét az az átkos vigyor képére. Kegyetlenség sugárzik, egész lelkéből, ahogy testét kezdi ismét körbelengeni a régi szag. Igen, ez az a Den, akinek testén a sebeken nem saját vére szárad, kinek kezében fegyverét mások bele fest veresre. Az a Den, aki egyszer még nagy dolgokat fog elérni!*
- Valóban, nem az.
*Újra kuncogni kezd. Engedetlen egy bábú tud lenni a táblán. Olykor olyan is áldozata lesz, kivel kezdhetnek valamit. Még szerencse, hogy cserébe sokoldalú, nem csak egyetlen lépésformát ismer. Sok módja van egy király kivégzésének, nem csak az intrika. A véres kezű hóhér néha hatékonyabb tud lenni, mint a matróna, s az ő kis észjárása és módszeres tárgyalása.
Meglepi, hogy nővérének mintha apró határozatlanság csillanna aurájában, s ez csak még szélesebb, még betegesebb vigyorra sarkalja. Arcizmait is megedzette már a sok hasonló reakció, így nem esik nehezére lassan az abnormálisan széles mosolygás.
Ő is leugrik kancája kényelmetlen nyergéből, feneke szinte érzéketlenné lett a sok igénybevételtől. Hála az égnek, hogy csak a nyereg kezdett ki az alfelével, nem pedig valami balga útonálló. Szintén a kút vizéhez viszi a kantárnál fogva, igyon csak a drága jószág.*
- Kiváló. És merre a híres fogadó?
*Tekint kérdőn nővérkéje felé, s arcán a vigyor mosollyá szelídül. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, itt miféle fogadó van. A kényelmetlen út során éhes és szomjas is lett, ahogy egyéb szükséglete is kezd megjönni. Bár, utóbbinak még tud nemet mondani, de éhezni nem fog. Nem bolond ő, hogy így is karcsú testét kevesebbé tegye, pont ideális, a legtöbb nőnek így tetszik. Bár, azon még mindig gondolkozik, hogyan tudhatná meg, miféle hím Sely zsánere. Kíváncsi erre is, ahogy sok minden másra. De idővel majd csak kideríti, ha máshogy nem, hát kilesi miféle férfiakat gyűjt maga köré.*
*Csak szórakozottan felkuncog a hűség emlegetésére. A zsarolás épp elég bizonyíték volt. Hiszen, undorító dolgot tett, mi még a mélységiek közt is mocskos húzás volt, ezért pedig csak vágykielégítő büntetést kapott, s adott is részben. S a tény, hogy azután, hogy kezeit és lábait eloldozta a nővérkéje, nem tett vele semmit, hanem szépen lefeküdt az ágyra, hogy lekezelje, elég bizonyíték, hogy hiába a gyakorta feszült légkör, jól meg tudnak lenni, ha azon múlik.*
- Sajátosak a módszereim, de a hűségemet már elnyerted.
*Kerekedik ismét az az átkos vigyor képére. Kegyetlenség sugárzik, egész lelkéből, ahogy testét kezdi ismét körbelengeni a régi szag. Igen, ez az a Den, akinek testén a sebeken nem saját vére szárad, kinek kezében fegyverét mások bele fest veresre. Az a Den, aki egyszer még nagy dolgokat fog elérni!*
- Valóban, nem az.
*Újra kuncogni kezd. Engedetlen egy bábú tud lenni a táblán. Olykor olyan is áldozata lesz, kivel kezdhetnek valamit. Még szerencse, hogy cserébe sokoldalú, nem csak egyetlen lépésformát ismer. Sok módja van egy király kivégzésének, nem csak az intrika. A véres kezű hóhér néha hatékonyabb tud lenni, mint a matróna, s az ő kis észjárása és módszeres tárgyalása.
Meglepi, hogy nővérének mintha apró határozatlanság csillanna aurájában, s ez csak még szélesebb, még betegesebb vigyorra sarkalja. Arcizmait is megedzette már a sok hasonló reakció, így nem esik nehezére lassan az abnormálisan széles mosolygás.
Ő is leugrik kancája kényelmetlen nyergéből, feneke szinte érzéketlenné lett a sok igénybevételtől. Hála az égnek, hogy csak a nyereg kezdett ki az alfelével, nem pedig valami balga útonálló. Szintén a kút vizéhez viszi a kantárnál fogva, igyon csak a drága jószág.*
- Kiváló. És merre a híres fogadó?
*Tekint kérdőn nővérkéje felé, s arcán a vigyor mosollyá szelídül. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, itt miféle fogadó van. A kényelmetlen út során éhes és szomjas is lett, ahogy egyéb szükséglete is kezd megjönni. Bár, utóbbinak még tud nemet mondani, de éhezni nem fog. Nem bolond ő, hogy így is karcsú testét kevesebbé tegye, pont ideális, a legtöbb nőnek így tetszik. Bár, azon még mindig gondolkozik, hogyan tudhatná meg, miféle hím Sely zsánere. Kíváncsi erre is, ahogy sok minden másra. De idővel majd csak kideríti, ha máshogy nem, hát kilesi miféle férfiakat gyűjt maga köré.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 23:08:15
Üzenet elküldve: 2012-10-05 23:08:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
-El is várom, hogy ez a hűség töretlen legyen irányomba. Ne kelljen kételkednem benned egy pillanatig sem, mert nem tetszene, amit azért kapnál. Még annyira sem, mint ami a zsarolásért lett jussod.
*Pedig az a kínzás, amit akkor vitt véghez, mindkettejük számára mámorító volt. Den fájdalmasan édes delíriumban úszott, Sely pedig szabadjára engedhette belsejének titkos, láncra vert vadállatát, szabadon élvezhette a vér látványát, mindent beborító illatát és utánozhatatlan ízét. Felejthetetlen este volt, ahogy keze nyomán szétnyílva a bőr szinte köpte ki magából a vörös életnedvet... Ennél talán már csak az volt mókásabb, amikor a fertőtlenítés és kötözés alatt a hím folyamatosan sziszegett. Muszáj volt ezeket is az ifjú matrónának csinálnia, hiszen nem az volt a célja, hogy kioltsa testvére életét, csupán eszébe vésni, hogy kinek tartozik alázattal és engedelmességgel.*
-Nem mondtam, hogy így legyen, de ha parancsot adok, akkor teljesítened kell. Nem csak a szavamra ölhetsz, de akkor kötelező. Ez a játékszabály, gondolom, nem újdonság.
*Jobb még most tisztázni, hogyan is kell elképzelni a jövőt. Nem letörni akarja a reményeket, de tulajdon hatalmi törekvései neki előrébb valók, mint a hím ostoba játszadozásai. Ezért is fontos, hogy tisztában legyen vele, a családra nem hozhat szégyent, nem keverheti őket gyanúba, ha gyilkolászni támad kedve. Ők tisztességes nemesi família, akik a rossz viszonyok miatt települnek át ide, összegyűjtve a rokonokat. A rokonok... Az is egy kellemes menet lesz, összeszámolgatni, kik maradtak és ebből is hányan hajlandóak az új matrónát szolgálni, elfogadni, hogy ő lett a család feje.
A városba érve a főtéren egy pillanatra visszafogja a lovát, tekintete körbevándorol.*
-Már vár ránk a kúria, amit megvetettem, csak nem tudom...
*Hogy merre kellene menni. Ráadásul éjszaka is van, korábban értek ide, mint ahogy előre számolni tudta. Mivel jobbat nem tud, így leszáll a nyeregből, a szürkét a kúthoz vezeti, hadd igyon, ő pedig addig kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Hosszú és elcsigázó volt ez az út, mindene fáj, alig várja, hogy végre egy puha ágyban alhasson.*
-Ma este a fogadóban szállunk meg, holnap napnyugtakor találkozom azzal, aki az adás-vételt intézte, ő fogja megmutatni a családi kúriánkat.
-El is várom, hogy ez a hűség töretlen legyen irányomba. Ne kelljen kételkednem benned egy pillanatig sem, mert nem tetszene, amit azért kapnál. Még annyira sem, mint ami a zsarolásért lett jussod.
*Pedig az a kínzás, amit akkor vitt véghez, mindkettejük számára mámorító volt. Den fájdalmasan édes delíriumban úszott, Sely pedig szabadjára engedhette belsejének titkos, láncra vert vadállatát, szabadon élvezhette a vér látványát, mindent beborító illatát és utánozhatatlan ízét. Felejthetetlen este volt, ahogy keze nyomán szétnyílva a bőr szinte köpte ki magából a vörös életnedvet... Ennél talán már csak az volt mókásabb, amikor a fertőtlenítés és kötözés alatt a hím folyamatosan sziszegett. Muszáj volt ezeket is az ifjú matrónának csinálnia, hiszen nem az volt a célja, hogy kioltsa testvére életét, csupán eszébe vésni, hogy kinek tartozik alázattal és engedelmességgel.*
-Nem mondtam, hogy így legyen, de ha parancsot adok, akkor teljesítened kell. Nem csak a szavamra ölhetsz, de akkor kötelező. Ez a játékszabály, gondolom, nem újdonság.
*Jobb még most tisztázni, hogyan is kell elképzelni a jövőt. Nem letörni akarja a reményeket, de tulajdon hatalmi törekvései neki előrébb valók, mint a hím ostoba játszadozásai. Ezért is fontos, hogy tisztában legyen vele, a családra nem hozhat szégyent, nem keverheti őket gyanúba, ha gyilkolászni támad kedve. Ők tisztességes nemesi família, akik a rossz viszonyok miatt települnek át ide, összegyűjtve a rokonokat. A rokonok... Az is egy kellemes menet lesz, összeszámolgatni, kik maradtak és ebből is hányan hajlandóak az új matrónát szolgálni, elfogadni, hogy ő lett a család feje.
A városba érve a főtéren egy pillanatra visszafogja a lovát, tekintete körbevándorol.*
-Már vár ránk a kúria, amit megvetettem, csak nem tudom...
*Hogy merre kellene menni. Ráadásul éjszaka is van, korábban értek ide, mint ahogy előre számolni tudta. Mivel jobbat nem tud, így leszáll a nyeregből, a szürkét a kúthoz vezeti, hadd igyon, ő pedig addig kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Hosszú és elcsigázó volt ez az út, mindene fáj, alig várja, hogy végre egy puha ágyban alhasson.*
-Ma este a fogadóban szállunk meg, holnap napnyugtakor találkozom azzal, aki az adás-vételt intézte, ő fogja megmutatni a családi kúriánkat.
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:41:21
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:41:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Költemény, vagy rövid versek kis csoportja, belefér még a kategóriába, hiszen ruha mind. Bár, Den inkább szereti a ruházatát úgy, ahogy van. Csak kivételes alkalmakkor tesz többet külsejéért, mint máskor, ha nem épp kevesebbet.*
- Hóhér, ki a királynője parancsát követi?
*Villannak ádáz vigyorral ötvözve a kéklő szemek. Mindketten tudják, kapcsolatuk a véren túl csak érdek. Míg Sely a tökéletes úrnő lesz, addig Denawarien a kezében villanó fegyver és a testét védő páncél lesz. Bár, eddig többször ölt a puszta szórakozás kedvéért, mint nővérkéje parancsára, de azon éj előtt nem is hallgatott volna parancsainak, s aztán is megtagadható parancsnak érezte. Ám Hwae halála kiváló üzlet volt. Sely-t matrónává tette így, s Den kiélvezheti jutalmát. Igaz, büntetése is megvolt, még odahaza. Kész katarzis volt, mit átélt akkor, mikor Sely az ottani kéjkamrát valódi kínkamrává tette. Hátán a nyoma, valamint testén máshol is fellelni a bosszú jegyét. De megérdemelte, s talán csak még hűségesebbé tette ezzel az ében szépség öccsét.*
- Jól van, jól van...
*Legyint rá. Ő azért többet szenvedett, mint bármelyik nővérkéje. Megkapták, amit akartak, csak meg kellett szerezni, míg Den a kemény munkáért is csak a büntetést kapta. Sok évnyi szenvedés, évtizedekig csak az élet komor, borús, melankolikus valóságát ismerhette. De a fordulópont megérkezett és minden más lett. Bár, sötét és groteszk maradt, a világ mégis egy gyönyörű és undorító hellyé lett. Vér fogja a falakat vörösre festeni, a házak teteje lángolni fog és sírás, meg halálsikoly lesz a templomi muzsika, mi kánonban szólal fel. Röpke képzetét Sely szavai törik szilánkokra, s tapossa még kisebbre, szinte porrá őrölve a csodásan elképzelt valóságot.*
- Megoldom, de ne várd, hogy csak parancsra öljek. Unalmas lenne...
*Kicsit meggörnyed, ahogy lassanként előre dől és kancája sörényével simítja meg arcát. Kellemes bizsergés árad szét arcán, ahogy a ló még meg is rázza fejét, mikor Den a sajátját húzza hátrébb és újra megérinti ében bőrét a fekete sörény. Tudja jól, hogy többé nem hibázhat. De ameddig van elég áldozatnak való, addig nem is fog tömegmészárlásba kezdeni, hogy csillapítsa vérszomját. S még előző otthonukban is megtalálta a legtöbbször a megfelelő helyet a megfelelő időben, hogy még véletlen se találjanak rá, csak arra, kit elintézett és otthagyott a döglegyeknek. Milyen szép is az élet, ha vérrel festett a lélek!*
*Költemény, vagy rövid versek kis csoportja, belefér még a kategóriába, hiszen ruha mind. Bár, Den inkább szereti a ruházatát úgy, ahogy van. Csak kivételes alkalmakkor tesz többet külsejéért, mint máskor, ha nem épp kevesebbet.*
- Hóhér, ki a királynője parancsát követi?
*Villannak ádáz vigyorral ötvözve a kéklő szemek. Mindketten tudják, kapcsolatuk a véren túl csak érdek. Míg Sely a tökéletes úrnő lesz, addig Denawarien a kezében villanó fegyver és a testét védő páncél lesz. Bár, eddig többször ölt a puszta szórakozás kedvéért, mint nővérkéje parancsára, de azon éj előtt nem is hallgatott volna parancsainak, s aztán is megtagadható parancsnak érezte. Ám Hwae halála kiváló üzlet volt. Sely-t matrónává tette így, s Den kiélvezheti jutalmát. Igaz, büntetése is megvolt, még odahaza. Kész katarzis volt, mit átélt akkor, mikor Sely az ottani kéjkamrát valódi kínkamrává tette. Hátán a nyoma, valamint testén máshol is fellelni a bosszú jegyét. De megérdemelte, s talán csak még hűségesebbé tette ezzel az ében szépség öccsét.*
- Jól van, jól van...
*Legyint rá. Ő azért többet szenvedett, mint bármelyik nővérkéje. Megkapták, amit akartak, csak meg kellett szerezni, míg Den a kemény munkáért is csak a büntetést kapta. Sok évnyi szenvedés, évtizedekig csak az élet komor, borús, melankolikus valóságát ismerhette. De a fordulópont megérkezett és minden más lett. Bár, sötét és groteszk maradt, a világ mégis egy gyönyörű és undorító hellyé lett. Vér fogja a falakat vörösre festeni, a házak teteje lángolni fog és sírás, meg halálsikoly lesz a templomi muzsika, mi kánonban szólal fel. Röpke képzetét Sely szavai törik szilánkokra, s tapossa még kisebbre, szinte porrá őrölve a csodásan elképzelt valóságot.*
- Megoldom, de ne várd, hogy csak parancsra öljek. Unalmas lenne...
*Kicsit meggörnyed, ahogy lassanként előre dől és kancája sörényével simítja meg arcát. Kellemes bizsergés árad szét arcán, ahogy a ló még meg is rázza fejét, mikor Den a sajátját húzza hátrébb és újra megérinti ében bőrét a fekete sörény. Tudja jól, hogy többé nem hibázhat. De ameddig van elég áldozatnak való, addig nem is fog tömegmészárlásba kezdeni, hogy csillapítsa vérszomját. S még előző otthonukban is megtalálta a legtöbbször a megfelelő helyet a megfelelő időben, hogy még véletlen se találjanak rá, csak arra, kit elintézett és otthagyott a döglegyeknek. Milyen szép is az élet, ha vérrel festett a lélek!*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:12:23
Üzenet elküldve: 2012-10-05 22:12:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Azok mégcsak nem is ruhaköltemények, aprócska bőrdarabok inkább, művészien elrendezve. De ezeket is csak az áldozáskor viselheti, ha valahol dolga van, oda inkább a felszíniek ízlésének megfelelő darabokat választ nagy, abroncsos szoknyákkal és kilónyi selyemmel.*
-A hóhér nem kérdőjelez, ő csak cselekszik. Nincs igazam, te fekete hóhér?
*Nem ereszti a kékes pillantást, ajkai mintha mosolyra rándulnának, mielőtt újra komollyá változna. Hiszen mindketten tudják, hogy Den sem több, mint egy hóhér, egy egyszerű bábu, akit Sely mozgat az élet tábláján, ahogy neki kellemes. Utasította, hogy ölje meg ikertestvérét, hogy ezzel kiiktassa a legnagyobb riválist és ez meg is történt, Hwae halott. Bármilyen aljas és undorító állat is, Den mégis túl hasznos bábu, talán ezért is nem vesztette életét azonnal, amint Sely matróna lett. Erős és kellően hűséges, hiszen olyan dolgokat kaphat nővérétől, amiket senki más nem tudna megadni neki ezen a világon.*
-Ne nyafogj, mint valami oktalan gyermek. Az utazás fárasztó és hosszú is volt, de megérte, majd meglátod. Hamarosan az egész város ismerni fogja a nevünket.
*És nem, nem a rémtettekről, hanem a gazdagságról és a befolyásról, amire szert tudnak tenni. Ő is érzi a más levegőt, a hatalmat, a lehetőséget, ami rájuk vár. Megérte, ugye megérte az a sok év, amíg gyűlölt anyja mellett nyögött, viselve megvetését és lenézését? A sok kínlódás és áldozat, amit azért hozott, hogy most itt lehessen?*
-Ha tovább nyafogsz, én fogom paskolgatni, de nem olyan kedvesen, mint te.
*Tekintetében figyelmeztetés villan, Den ne akarja túl sokáig feszíteni a húrt, hiszen tudhatja, Sely szavai nem üres fenyegetések. Elmúlt az az idő, amikor csak ígérgetni volt ereje, most már tenni is tud.*
-Nem akarom, ha itt hullák öveznék a család nevét, rossz fényt vetne ránk. Használj álarcot vagy fogd vissza magad, de oldd meg, hogy egyetlen szégyenfolt se eshessen a becsületünkön. Mostantól nem tűrök hibákat, még tőled sem.
*Veti oda öccsének, mielőtt a városba lépnének. A látszat mindennél fontosabb, márpedig itt most törvénytisztelő polgároknak kell mutatkozniuk, akik egyáltalán nem érintkeznek az alvilággal. Csak így van lehetőség arra, hogy valóban hatalomra tehessenek szert.*
*Azok mégcsak nem is ruhaköltemények, aprócska bőrdarabok inkább, művészien elrendezve. De ezeket is csak az áldozáskor viselheti, ha valahol dolga van, oda inkább a felszíniek ízlésének megfelelő darabokat választ nagy, abroncsos szoknyákkal és kilónyi selyemmel.*
-A hóhér nem kérdőjelez, ő csak cselekszik. Nincs igazam, te fekete hóhér?
*Nem ereszti a kékes pillantást, ajkai mintha mosolyra rándulnának, mielőtt újra komollyá változna. Hiszen mindketten tudják, hogy Den sem több, mint egy hóhér, egy egyszerű bábu, akit Sely mozgat az élet tábláján, ahogy neki kellemes. Utasította, hogy ölje meg ikertestvérét, hogy ezzel kiiktassa a legnagyobb riválist és ez meg is történt, Hwae halott. Bármilyen aljas és undorító állat is, Den mégis túl hasznos bábu, talán ezért is nem vesztette életét azonnal, amint Sely matróna lett. Erős és kellően hűséges, hiszen olyan dolgokat kaphat nővérétől, amiket senki más nem tudna megadni neki ezen a világon.*
-Ne nyafogj, mint valami oktalan gyermek. Az utazás fárasztó és hosszú is volt, de megérte, majd meglátod. Hamarosan az egész város ismerni fogja a nevünket.
*És nem, nem a rémtettekről, hanem a gazdagságról és a befolyásról, amire szert tudnak tenni. Ő is érzi a más levegőt, a hatalmat, a lehetőséget, ami rájuk vár. Megérte, ugye megérte az a sok év, amíg gyűlölt anyja mellett nyögött, viselve megvetését és lenézését? A sok kínlódás és áldozat, amit azért hozott, hogy most itt lehessen?*
-Ha tovább nyafogsz, én fogom paskolgatni, de nem olyan kedvesen, mint te.
*Tekintetében figyelmeztetés villan, Den ne akarja túl sokáig feszíteni a húrt, hiszen tudhatja, Sely szavai nem üres fenyegetések. Elmúlt az az idő, amikor csak ígérgetni volt ereje, most már tenni is tud.*
-Nem akarom, ha itt hullák öveznék a család nevét, rossz fényt vetne ránk. Használj álarcot vagy fogd vissza magad, de oldd meg, hogy egyetlen szégyenfolt se eshessen a becsületünkön. Mostantól nem tűrök hibákat, még tőled sem.
*Veti oda öccsének, mielőtt a városba lépnének. A látszat mindennél fontosabb, márpedig itt most törvénytisztelő polgároknak kell mutatkozniuk, akik egyáltalán nem érintkeznek az alvilággal. Csak így van lehetőség arra, hogy valóban hatalomra tehessenek szert.*
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 21:12:11
Üzenet elküldve: 2012-10-05 21:12:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Személy szerint, jobb szereti nővérkéjét, ha szoknya van rajta. Persze, a combjaira feszülő fehér anyag is szép, de amilyen ruhaköltemények azok a darabok, amikről tud... Régen is mókás volt, amikor jelen lehetett egy áldozáson. Igaz, csak, mint a matróna gyermeke, s csakis, mint néző és tiszteletadó, része nem lehetett benne. Elég volt akkor a látvány, most azonban szerves része az áldozásoknak.
Csak tovább vigyorog, ahogy nővére szavai a fülébe csendülnek. Hegyes, ében hallószervei számára ez mindig is egy kész muzsika volt. Semmi romantika, de egyszerűen imádja Sely-t. Teljes mértékben megérti viszont állásfoglalását. Az a város amúgy is unalmas volt, főleg, hogy pár városőri csapat már látta az arcát és műveit, mik az áldozatokból hátra maradtak.
A megemelkedő gömbölyű vállat végig követi az izzóan kék szempár, majd az arcélen átfutva, a csinos pofin is, végül a vérszín szemekbe vész.*
- Kérdőjelezi a hóhér...
*Veti oda, s laposan elpillant a másik oldalra. Őt ugyan nem érdekli. Ameddig olyan tisztségei vannak, mint most... S ráadásul, immáron három helyett csak egy személy van, ki megvonhatja jogosítványait, mint a család harcos bajnoka, vagy mint a matróna tanácsadója, valamint testőre. S már azzal sem kell törődnie, hogy másik nővérkéje, kinek vére Den kezén szárad, vagy anyjuk irritáló szavát hallja. Amúgy is Sely volt a kedvenc nővére, kiszámíthatóan lobbanékony volt, míg nem edzette magát a matrónasághoz.*
- Éljen!
*Szól, gyengén megjátszott örömmel, még kezeit is az égbe emeli, hogy lustán meglengesse nyitott tenyereit. Aztán, mivel ez bizonyára a falakról felé fogja irányítani a vöröslő szempárt, újra vigyor üli meg ében ajkait.*
- Rám számíthatsz, nővérkém. Csak érjünk már oda, a nyereg kikezdte a hátsóm...
*Csap egy gyengét saját fenekére, ahogy a nyeregben kissé megemelkedik. Sosem értette, miért nem szereztek kényelmesebb hátasokat? Vagy egy hintót! De akár egy sárkányt is befoghattak volna, hogy azon repüljenek. De ha lenne egy akkora, tűzokádó gyík a birtokukban, akkor bizonyára nem lenne gond a többi nemesi családdal, azok hamar porrá és hamuvá lennének. Milyen jó is lenne!
Ahogy már a kapuba érnek, szimatolni kezd Den és hirtelen az eltűnt vigyor helyére egy még élesebb mosoly kerül. Szinte érezni... Egy új, még romlatlan világ szaga ez!*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.05 21:14:34
*Személy szerint, jobb szereti nővérkéjét, ha szoknya van rajta. Persze, a combjaira feszülő fehér anyag is szép, de amilyen ruhaköltemények azok a darabok, amikről tud... Régen is mókás volt, amikor jelen lehetett egy áldozáson. Igaz, csak, mint a matróna gyermeke, s csakis, mint néző és tiszteletadó, része nem lehetett benne. Elég volt akkor a látvány, most azonban szerves része az áldozásoknak.
Csak tovább vigyorog, ahogy nővére szavai a fülébe csendülnek. Hegyes, ében hallószervei számára ez mindig is egy kész muzsika volt. Semmi romantika, de egyszerűen imádja Sely-t. Teljes mértékben megérti viszont állásfoglalását. Az a város amúgy is unalmas volt, főleg, hogy pár városőri csapat már látta az arcát és műveit, mik az áldozatokból hátra maradtak.
A megemelkedő gömbölyű vállat végig követi az izzóan kék szempár, majd az arcélen átfutva, a csinos pofin is, végül a vérszín szemekbe vész.*
- Kérdőjelezi a hóhér...
*Veti oda, s laposan elpillant a másik oldalra. Őt ugyan nem érdekli. Ameddig olyan tisztségei vannak, mint most... S ráadásul, immáron három helyett csak egy személy van, ki megvonhatja jogosítványait, mint a család harcos bajnoka, vagy mint a matróna tanácsadója, valamint testőre. S már azzal sem kell törődnie, hogy másik nővérkéje, kinek vére Den kezén szárad, vagy anyjuk irritáló szavát hallja. Amúgy is Sely volt a kedvenc nővére, kiszámíthatóan lobbanékony volt, míg nem edzette magát a matrónasághoz.*
- Éljen!
*Szól, gyengén megjátszott örömmel, még kezeit is az égbe emeli, hogy lustán meglengesse nyitott tenyereit. Aztán, mivel ez bizonyára a falakról felé fogja irányítani a vöröslő szempárt, újra vigyor üli meg ében ajkait.*
- Rám számíthatsz, nővérkém. Csak érjünk már oda, a nyereg kikezdte a hátsóm...
*Csap egy gyengét saját fenekére, ahogy a nyeregben kissé megemelkedik. Sosem értette, miért nem szereztek kényelmesebb hátasokat? Vagy egy hintót! De akár egy sárkányt is befoghattak volna, hogy azon repüljenek. De ha lenne egy akkora, tűzokádó gyík a birtokukban, akkor bizonyára nem lenne gond a többi nemesi családdal, azok hamar porrá és hamuvá lennének. Milyen jó is lenne!
Ahogy már a kapuba érnek, szimatolni kezd Den és hirtelen az eltűnt vigyor helyére egy még élesebb mosoly kerül. Szinte érezni... Egy új, még romlatlan világ szaga ez!*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.05 21:14:34
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:28:46
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:28:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien Dwirinthalen//
*Míg öccse igyekszik egybeolvadni a sötét éjszakával, addig a mellette léptető nőstény épp az ellenkezője. Bőr a bőre neki is ében színű, ezt tökéletesen képes ellensúlyozni ezüstös fényű hajával, mi kivételesen szabadon omlik végig a hátán, egészen a nyeregig, amiben ül, valamint hófehér ruhái, a tökéletesen illeszkedő fűző és egy elegáns, ám mégis egyszerű nadrág. Utazáshoz ezek a legpraktikusabbak, ráér akkor nagyobb ruhakölteményeket viselni, ha már lesz ki előtt villogtatni a vagyont és rangot. Addig csak magasra szegett feje és vörös szemeiben izzó gőg árulkodik róla, hogy nem póri sarj.*
-Kell a változatosság, az én uralkodásomat semmi ne kösse oda, ahol az a némber tevékenykedett.
*Emeli meg gömbölyű vállát, majd ejti vissza kecsesen a helyére. Anyja halála óta, mióta rá szállt a családfői tisztség, azon töprengett, hogyan tudná helyzetét a legjobban kamatoztatni, hol érhetné el a legnagyobb eredményeket. Arra jutott, hogy semmiképpen sem ott, ahol folyamatosan helyi családokkal kellene rivalizálnia. Addig bújta a térképeket, kérdezett ki utazókat, míg megtalálta a tökéletesnek tűnő várost.*
-Megkérdőjeleznéd a matróna döntését, drága öcsém?
*Mivel pár lépéssel előrébb volt, így visszafogja szürke lovát, hogy Den szemébe nézhessen. Bár a kérdés éles, mégsem látszik arcán a düh semmilyen éledő jele, ma egészen nyugodtnak és felkészültnek érzi magát mindenféle esetlegesen felmerülő kihívásra, még öccse piszkálódására is. Volt ideje megszokni és meg is edződött, jobban képes kordában tartani az érzelmeit, mint régen.*
-Ez volt az egyetlen olyan hely, ahol nincs bejegyzett, egységes sötételf kolónia. Amikor azt mondtam, hatalmat akarok, nem arra gondoltam, hogy egy nevetséges kis családban játsszam a királynőt. Valódi hatalom kell, Den, ami csak úgy érhető el, ha nem kell mások árnyékával dacolnom.
*Mert odahaza a számos, nagynevű és -múltú család mellett esélye sem lett volna, hogy olyan mértékben belefolyhasson a politikába és a vezetésbe, mint szeretné. De itt... Elégedetten néz végig a várost körbevevő falakon, vörösre festett ajkain mintha halovány mosoly éledne.*
-Itt megcsináljuk a szerencsénket. Az egész családot magam köré gyűjtöm és így olyan hatalmat fogunk képviselni, amit nem tudnak majd semmibe venni.
*Míg öccse igyekszik egybeolvadni a sötét éjszakával, addig a mellette léptető nőstény épp az ellenkezője. Bőr a bőre neki is ében színű, ezt tökéletesen képes ellensúlyozni ezüstös fényű hajával, mi kivételesen szabadon omlik végig a hátán, egészen a nyeregig, amiben ül, valamint hófehér ruhái, a tökéletesen illeszkedő fűző és egy elegáns, ám mégis egyszerű nadrág. Utazáshoz ezek a legpraktikusabbak, ráér akkor nagyobb ruhakölteményeket viselni, ha már lesz ki előtt villogtatni a vagyont és rangot. Addig csak magasra szegett feje és vörös szemeiben izzó gőg árulkodik róla, hogy nem póri sarj.*
-Kell a változatosság, az én uralkodásomat semmi ne kösse oda, ahol az a némber tevékenykedett.
*Emeli meg gömbölyű vállát, majd ejti vissza kecsesen a helyére. Anyja halála óta, mióta rá szállt a családfői tisztség, azon töprengett, hogyan tudná helyzetét a legjobban kamatoztatni, hol érhetné el a legnagyobb eredményeket. Arra jutott, hogy semmiképpen sem ott, ahol folyamatosan helyi családokkal kellene rivalizálnia. Addig bújta a térképeket, kérdezett ki utazókat, míg megtalálta a tökéletesnek tűnő várost.*
-Megkérdőjeleznéd a matróna döntését, drága öcsém?
*Mivel pár lépéssel előrébb volt, így visszafogja szürke lovát, hogy Den szemébe nézhessen. Bár a kérdés éles, mégsem látszik arcán a düh semmilyen éledő jele, ma egészen nyugodtnak és felkészültnek érzi magát mindenféle esetlegesen felmerülő kihívásra, még öccse piszkálódására is. Volt ideje megszokni és meg is edződött, jobban képes kordában tartani az érzelmeit, mint régen.*
-Ez volt az egyetlen olyan hely, ahol nincs bejegyzett, egységes sötételf kolónia. Amikor azt mondtam, hatalmat akarok, nem arra gondoltam, hogy egy nevetséges kis családban játsszam a királynőt. Valódi hatalom kell, Den, ami csak úgy érhető el, ha nem kell mások árnyékával dacolnom.
*Mert odahaza a számos, nagynevű és -múltú család mellett esélye sem lett volna, hogy olyan mértékben belefolyhasson a politikába és a vezetésbe, mint szeretné. De itt... Elégedetten néz végig a várost körbevevő falakon, vörösre festett ajkain mintha halovány mosoly éledne.*
-Itt megcsináljuk a szerencsénket. Az egész családot magam köré gyűjtöm és így olyan hatalmat fogunk képviselni, amit nem tudnak majd semmibe venni.
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:09:28
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:09:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Xselyahra Dwirinthalen//
*Az éj közepén, a sötétlő valóságból kibontakozva, elsőnek két ló patadobogása hallatszik, ahogy lassanként baktatnak, egyre közelebb a város kapujához. Az egyikük egy férfi, kinek ében bőre mellé nem a szokott hajkorona lóg hátára. Sőt, oda csak egy vastagabb fonat lóg, mely ezüstös és mégis kék, ahogy az árnyalat kivilágít a hold sugarai nyomán. Fejtetőjét sötétlő posztókalap fedi, rajta pedig a vérszínű toll. Szemének is ilyen színűnek kéne lennie, de ehelyett az átkozott tenger színét vette magára, akárcsak tincsei. Ám, íriszeinél még csak a holdvilág színe sem párosul, épp csak halványan látszik, hogy nem tiszta, égkék a szeme, enyhén árnyalt, ahogy szürkésebb árnyalata van annál, mit a gyűlölt felszínlakók viselnek. Persze, van akinek ilyen színű szeme van, ám a mélység lakói közül rajta kívül nincs más, kinek eme árnyalatban csillogva ravasz pillantása. Legalábbis Denawarien még nem találkozott olyannal.
Nem vágtat fekete kancája nyergében, oka sincs rá. Épp csak nővérkéjével érkeznek meg a városba, hol a kúria várja őket.*
- Új matróna, új város...
*Szinte csak maga elé motyogja, mintha nem is nővérének suttogná a szavakat az éjbe, ahogy a kapu már vészesen közel van. Talán ez egy új élet lesz? Hátrahagyták a régi szokásokat, túlléptek a múlton? Egy fenét! Még mindig az a szadista-mazochista páros, akiket megismerhettek azok, akik túlélték a találkozást. Den még most is őrzi a legtöbb áldozattól szerzett emléket. Azoktól sosem válik meg, mindegyik már ereklye. Az utolsó különösen. Egy ember nő haja, akinek olyan fiatalon már hófehér tincsei voltak, amik neki soha... Nem is csoda, hogy szépen a többitől külön tartja, mindig magánál, mint valami szerencsehozó amulett.*
- Miért pont ezt a várost választottad?
*Fordul nővérkéje felé, ahogy intézi hozzá, vigyorogva, vidám hangon a kérdését. Fekete ruházata a szokott fényében üli meg testét, ahogy ő is fényesre kefélt sörényű kancáját. Vörös mellénye meglobban, ahogy egy kissé erősebben mozgó szellőcske megragadja, s mintha hozzá kívánna bújni, úgy mászik be az anyaga alá. Oldalán szablyája, karjain az ing megfeszül, felkarján a szálkás izomzat éri, lejjebb pedig a rejtett fém, mi alkarjait védi és kvázi pajzsként használja őket.*
*Az éj közepén, a sötétlő valóságból kibontakozva, elsőnek két ló patadobogása hallatszik, ahogy lassanként baktatnak, egyre közelebb a város kapujához. Az egyikük egy férfi, kinek ében bőre mellé nem a szokott hajkorona lóg hátára. Sőt, oda csak egy vastagabb fonat lóg, mely ezüstös és mégis kék, ahogy az árnyalat kivilágít a hold sugarai nyomán. Fejtetőjét sötétlő posztókalap fedi, rajta pedig a vérszínű toll. Szemének is ilyen színűnek kéne lennie, de ehelyett az átkozott tenger színét vette magára, akárcsak tincsei. Ám, íriszeinél még csak a holdvilág színe sem párosul, épp csak halványan látszik, hogy nem tiszta, égkék a szeme, enyhén árnyalt, ahogy szürkésebb árnyalata van annál, mit a gyűlölt felszínlakók viselnek. Persze, van akinek ilyen színű szeme van, ám a mélység lakói közül rajta kívül nincs más, kinek eme árnyalatban csillogva ravasz pillantása. Legalábbis Denawarien még nem találkozott olyannal.
Nem vágtat fekete kancája nyergében, oka sincs rá. Épp csak nővérkéjével érkeznek meg a városba, hol a kúria várja őket.*
- Új matróna, új város...
*Szinte csak maga elé motyogja, mintha nem is nővérének suttogná a szavakat az éjbe, ahogy a kapu már vészesen közel van. Talán ez egy új élet lesz? Hátrahagyták a régi szokásokat, túlléptek a múlton? Egy fenét! Még mindig az a szadista-mazochista páros, akiket megismerhettek azok, akik túlélték a találkozást. Den még most is őrzi a legtöbb áldozattól szerzett emléket. Azoktól sosem válik meg, mindegyik már ereklye. Az utolsó különösen. Egy ember nő haja, akinek olyan fiatalon már hófehér tincsei voltak, amik neki soha... Nem is csoda, hogy szépen a többitől külön tartja, mindig magánál, mint valami szerencsehozó amulett.*
- Miért pont ezt a várost választottad?
*Fordul nővérkéje felé, ahogy intézi hozzá, vigyorogva, vidám hangon a kérdését. Fekete ruházata a szokott fényében üli meg testét, ahogy ő is fényesre kefélt sörényű kancáját. Vörös mellénye meglobban, ahogy egy kissé erősebben mozgó szellőcske megragadja, s mintha hozzá kívánna bújni, úgy mászik be az anyaga alá. Oldalán szablyája, karjain az ing megfeszül, felkarján a szálkás izomzat éri, lejjebb pedig a rejtett fém, mi alkarjait védi és kvázi pajzsként használja őket.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 12:30:29
Üzenet elküldve: 2012-10-05 12:30:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
*Naasier hallgatja még egy ideig az öreg utcai zenészt, miközben lelki szemi előtt megjelenik egyik vászna és kedves festékei. Azok a sötét, mindent látó szemek... Igen, azokkal fogja kezdeni, azok adnak majd életet az egész képnek. Aztán megfesti az idő barázdálta kemény, mégis kedves arcot, a furulyát tartó eres kezeket, a sötét kakaóvaj színű bőrt, s a deres hajat...
Csodálatos kép lesz, életteli és erős, akár ez a különös idegen.
Erről eszébe jut egy másik kép, ami a műtermében szárad. Egy idősödő polgárasszony portréja, akinek smaragdos fényű barna szemei pajkosak, akár egy fiatal lányé, s tele vannak annyi szeretettel, mikor férjéről beszél, hogy pillantásától Naasier szíve is megtelt forrósággal, míg festette. Élete első, valódi megrendelése, ami hamarosan egy meleg családi fészek falát fogja díszíteni.
Ezt akarta elújságolni nem rég a Bátyjának, bár fogalma sincs, hol lehet ő ilyenkor.
Bizonytalanul néz körbe a főtéren, próbálja felidézni, hol is dolgozott a Bátyja utoljára. Ki tudja, de lehet, ha tudná, akkor se segítene neki semmit az információ. Hiszen a férfi mindig oda megy, ahová a szél veti.*
~Vagy ahová megzabolázhatatlan, szertelen vágyai vezérlik. ~ *Jut eszébe, ahogy észreveszi a főtér legfelkapottabb helyének tartott fogadót.
Ital, nők és harc. Darsam egyetlen gyengéi, s valami azt súgja Naasiernak, hogy Bátyját ezúttal a fogadóban találja, nem egy újabb önként provokált összetűzés kellős közepén, ahogy elindul az épület felé, követve a vérükből fakadó ösztönt, ami egész életében fivére nyomára vezette.*
Csodálatos kép lesz, életteli és erős, akár ez a különös idegen.
Erről eszébe jut egy másik kép, ami a műtermében szárad. Egy idősödő polgárasszony portréja, akinek smaragdos fényű barna szemei pajkosak, akár egy fiatal lányé, s tele vannak annyi szeretettel, mikor férjéről beszél, hogy pillantásától Naasier szíve is megtelt forrósággal, míg festette. Élete első, valódi megrendelése, ami hamarosan egy meleg családi fészek falát fogja díszíteni.
Ezt akarta elújságolni nem rég a Bátyjának, bár fogalma sincs, hol lehet ő ilyenkor.
Bizonytalanul néz körbe a főtéren, próbálja felidézni, hol is dolgozott a Bátyja utoljára. Ki tudja, de lehet, ha tudná, akkor se segítene neki semmit az információ. Hiszen a férfi mindig oda megy, ahová a szél veti.*
~Vagy ahová megzabolázhatatlan, szertelen vágyai vezérlik. ~ *Jut eszébe, ahogy észreveszi a főtér legfelkapottabb helyének tartott fogadót.
Ital, nők és harc. Darsam egyetlen gyengéi, s valami azt súgja Naasiernak, hogy Bátyját ezúttal a fogadóban találja, nem egy újabb önként provokált összetűzés kellős közepén, ahogy elindul az épület felé, követve a vérükből fakadó ösztönt, ami egész életében fivére nyomára vezette.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-05 11:16:25
Üzenet elküldve: 2012-10-05 11:16:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
*A főtér zaja jótékonyan feledteti Naasierral a feltámadó pánikot, elvonja figyelmét a csontig hatoló hidegről. A véres harcok, gyilkolás és erőszak képei, amiket megzabolázhatatlan képzelete oly' élének festett elé nem rég, végre elillannak.
A hatalmas főtéren annyi a látnivaló, annyi a színes, tarka lény, hogy a sötéten kísértő múlt hirtelen messzire kerül, többé nem éri el Naasier szívét jeges ujjaival. Mintha csak a sötét semmiből lépne be újra a világba, szemei vadul villannak ide-oda, mindent látni akar, mindent felfedezni.
Szereti ezt a helyet. Ha épp nincs munkája, gyakran ül ki ide, csak hogy figyelje az erre elhaladókat, keresse azt, aki múzsája lehet legújabb festményének. Most is sokan vannak. Újonnan érkezett vándorok, kiket az út pora lep, s arcukon a megfáradt mosoly mellett jól megfér az izgatottság. Párok bújnak össze sétálás közben, polgárok sietnek dolguk után, egy kereskedő a piac helyett itt igyekszik eladni áruját, hátha nagyobb sikerrel jár...
Csupa tarka társaság, csupa érdekes élet, amikről apró mozdulatok mesélnek, ha valaki képes megérteni nyelvüket.
A szökőkút káváján ülő utcai zenész hangszeréről lágy dallam szárnyal, beleveszve az állandó morajlásba. Naasier figyelmesen hallgatja őt, elmerül a zene mágiájában, ami gyöngéden öleli körbe, s nem próbálja erővel marasztalni.
Mégis marad, megigézetten áll ibolya szemeit a zenészre függesztve, aki ebben az egy, misztikus pillanatban mintha testvére lenne. Mert bár Naasier a festett színek varázsával érinti meg az embereket, a művészet a vérében tombol, minden formáját imádattal csodálja. Szíve szárnyra kap, szinte együtt dobban a zenével, miközben megigézve lépdel egyre közelebb és közelebb a férfihez, aki egész belemerül hangszere bűvölésébe, észre se veszi a fiatal fél-elfet.
A világ néhány pillanatig megszűnni látszik Naasier körül, lelke vidáman röppen fel, hogy összeérjen a muzsika varázsában mindazokéval, akik vele együtt hallgatják. Aztán elhalnak az utolsó hangok, s úgy érzi, megtisztulva zuhan vissza teste börtönébe. A főtér zsivaja visszatér megint, a zenész kortyol kulacsából.
A fiatal fiú megigézve lép közelebb, néhány érmét ejtve a kitett vászonra, s mikor tekintete találkozik a férfi sötét szemeivel, önkéntelenül mosolyodik el.*
- Gyönyörű ez a dallam. *Hangja halk, szinte alig több megilletődött suttogásnál, ahogy a ráncoktól barázdált, idős arcba néz csodálattal. A tömeg morajlása felkapja hangját, mégis tudja, akinek szánta tisztán érti őt.* - Nem bánná, ha holnap eljönnék, hogy lefessem? Itt lesz?
- Ki tudhatja előre, mit hoz a holnap, Gyermek? *A kérdés meglepi Naasiert, egy pillanatra elgondolkodik rajta. Tudja, érzi, hogy figyeli őt a férfi, átható tekintete előtt állni olyan érzés, mintha egyenesen a szívét érintené valaki, hogy kifürkéssze legféltettebb titkait. Végül ismét megszólal a nehezen recsegő, idős hang.* - Gyere nyugodtan, ha itt leszek, lefesthetsz, nem bánom.
- Köszönöm. *mosolyodik el ismét Naasier, s bár a különös kérdés még mindig ott motoszkál a fejében, nem tartóztatja fel tovább a zenészt. A férfi ismét ajkaihoz emeli furulyáját, s a finoman csengő hangok felszárnyalnak, ezúttal egy melankolikusabb dallammal szőve át a főtér forgatagát.*
A hatalmas főtéren annyi a látnivaló, annyi a színes, tarka lény, hogy a sötéten kísértő múlt hirtelen messzire kerül, többé nem éri el Naasier szívét jeges ujjaival. Mintha csak a sötét semmiből lépne be újra a világba, szemei vadul villannak ide-oda, mindent látni akar, mindent felfedezni.
Szereti ezt a helyet. Ha épp nincs munkája, gyakran ül ki ide, csak hogy figyelje az erre elhaladókat, keresse azt, aki múzsája lehet legújabb festményének. Most is sokan vannak. Újonnan érkezett vándorok, kiket az út pora lep, s arcukon a megfáradt mosoly mellett jól megfér az izgatottság. Párok bújnak össze sétálás közben, polgárok sietnek dolguk után, egy kereskedő a piac helyett itt igyekszik eladni áruját, hátha nagyobb sikerrel jár...
Csupa tarka társaság, csupa érdekes élet, amikről apró mozdulatok mesélnek, ha valaki képes megérteni nyelvüket.
A szökőkút káváján ülő utcai zenész hangszeréről lágy dallam szárnyal, beleveszve az állandó morajlásba. Naasier figyelmesen hallgatja őt, elmerül a zene mágiájában, ami gyöngéden öleli körbe, s nem próbálja erővel marasztalni.
Mégis marad, megigézetten áll ibolya szemeit a zenészre függesztve, aki ebben az egy, misztikus pillanatban mintha testvére lenne. Mert bár Naasier a festett színek varázsával érinti meg az embereket, a művészet a vérében tombol, minden formáját imádattal csodálja. Szíve szárnyra kap, szinte együtt dobban a zenével, miközben megigézve lépdel egyre közelebb és közelebb a férfihez, aki egész belemerül hangszere bűvölésébe, észre se veszi a fiatal fél-elfet.
A világ néhány pillanatig megszűnni látszik Naasier körül, lelke vidáman röppen fel, hogy összeérjen a muzsika varázsában mindazokéval, akik vele együtt hallgatják. Aztán elhalnak az utolsó hangok, s úgy érzi, megtisztulva zuhan vissza teste börtönébe. A főtér zsivaja visszatér megint, a zenész kortyol kulacsából.
A fiatal fiú megigézve lép közelebb, néhány érmét ejtve a kitett vászonra, s mikor tekintete találkozik a férfi sötét szemeivel, önkéntelenül mosolyodik el.*
- Gyönyörű ez a dallam. *Hangja halk, szinte alig több megilletődött suttogásnál, ahogy a ráncoktól barázdált, idős arcba néz csodálattal. A tömeg morajlása felkapja hangját, mégis tudja, akinek szánta tisztán érti őt.* - Nem bánná, ha holnap eljönnék, hogy lefessem? Itt lesz?
- Ki tudhatja előre, mit hoz a holnap, Gyermek? *A kérdés meglepi Naasiert, egy pillanatra elgondolkodik rajta. Tudja, érzi, hogy figyeli őt a férfi, átható tekintete előtt állni olyan érzés, mintha egyenesen a szívét érintené valaki, hogy kifürkéssze legféltettebb titkait. Végül ismét megszólal a nehezen recsegő, idős hang.* - Gyere nyugodtan, ha itt leszek, lefesthetsz, nem bánom.
- Köszönöm. *mosolyodik el ismét Naasier, s bár a különös kérdés még mindig ott motoszkál a fejében, nem tartóztatja fel tovább a zenészt. A férfi ismét ajkaihoz emeli furulyáját, s a finoman csengő hangok felszárnyalnak, ezúttal egy melankolikusabb dallammal szőve át a főtér forgatagát.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:41:56
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:41:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Hamar összekapja magát, és túllép a végül is sikeresen vett baleset felett. Komolyabb sérülést egyik fél sem szenvedett el, így nem kell azon aggódnia, hogy bosszút forral ellene bárki is, nem jó paranoiásnak lenni már ilyen fiatalon. Ő még csak alig súrolja alulról a húszat, de nem csak a korkülönbség miatt néz fel oly nyakkitörősen a férfire, hanem mert jó két fejjel fölé tornyosul.
Hegyként oldalra rántja állát jelezvén, hogy figyelt ő, csak épp így alakult. Ennyi lesz a válasza kamaszként a megszidásra. Szülei sem voltak képesek ennél jobban megnevelni, nem egy ismeretlen lesz az, aki úri lányt farag majd belőle.
Elkerekedik tekintete kíváncsian a következő szavakra, és várja a megfejtést, addig is a vékony anyagot igazítja meg nyakában, ezzel is többet mutatva egy pillanatra az eddig eltakartakból.*
- Elaara. Viszont én nem emlékszem a nevedre, de ne vedd magadra! * eszébe jut pár nem túl hízelgő becenév, amit egymás közt aggattak a férfire háta mögött az emberek, de inkább nem hozakodik elő velük, hiszen abból jó nem sülhet ki. Szemtelen csillogás táncol barna szemében, mintha csak provokálni szeretné a másikat, ha már az is vétet az ő nevében. *
- Mi bajod a vízzel, hogy így szétlocsolod? Ráadásul a saját cipődre?! Most úgy néz ki, mintha te magad vizelted volna le. Nézd meg. * csóválja fejét miközben az említett bőrfelület pettyezettségét nézi.
- Rég láttalak. Elköltöztél? Vagy munka miatt elutaztál? * emeli vissza tekintetét, és most már ő is végigméri futólag az őt mustrálót. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:40, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
Hegyként oldalra rántja állát jelezvén, hogy figyelt ő, csak épp így alakult. Ennyi lesz a válasza kamaszként a megszidásra. Szülei sem voltak képesek ennél jobban megnevelni, nem egy ismeretlen lesz az, aki úri lányt farag majd belőle.
Elkerekedik tekintete kíváncsian a következő szavakra, és várja a megfejtést, addig is a vékony anyagot igazítja meg nyakában, ezzel is többet mutatva egy pillanatra az eddig eltakartakból.*
- Elaara. Viszont én nem emlékszem a nevedre, de ne vedd magadra! * eszébe jut pár nem túl hízelgő becenév, amit egymás közt aggattak a férfire háta mögött az emberek, de inkább nem hozakodik elő velük, hiszen abból jó nem sülhet ki. Szemtelen csillogás táncol barna szemében, mintha csak provokálni szeretné a másikat, ha már az is vétet az ő nevében. *
- Mi bajod a vízzel, hogy így szétlocsolod? Ráadásul a saját cipődre?! Most úgy néz ki, mintha te magad vizelted volna le. Nézd meg. * csóválja fejét miközben az említett bőrfelület pettyezettségét nézi.
- Rég láttalak. Elköltöztél? Vagy munka miatt elutaztál? * emeli vissza tekintetét, és most már ő is végigméri futólag az őt mustrálót. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:40, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:18:52
Üzenet elküldve: 2012-10-04 22:18:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A víz távozásával egyidőben érzi meg a hátához csapódó, pihekönnyű testet és annak belé kapaszkodó nyúlványait. Lábát azonnal előrébbteszi támasztékul, ne veszítsen megingathatatlan tekintélyéből, sziklaszilárdan állja a dőlésre kényszerítő kaparást, mi alsóbb fertályok irányába csúszott le.
A tömlőt fogó kezét a levegőben hagyja, válla felett fordul hátra, hogy szemének sarkából vehesse szemügyre a magánszférájába illetlenül betolakodó kilétét. Az arc láttán ismerős képek úsznak be tudatába, valahol már látta, de a még meg sem fogant kérdésre nem érkezik válasz ebből a nézőpontból. Meg kell forduljon hozzá. Félfordulatkor villan be élesen a 'hol?' és 'mikor?' kérdést kielégítő felelet. A 'ki?' nem számít, egy név mögé megannyi másik alantas lény bújik.*
- Legközelebb figyelj a lábad elé. -*szinte megolvadnak szavai a közöny melegétől, amit baritonjában hordoz. A tekintetén megülő lenézés mélyíti ezt tovább. Láb alatt lévő aprónépek, a szemében nem többek színesre festett hangyáknál. Jelen helyzetben szomszédos morzsacipelőnél. Nem lepi meg kiváltképp a kérdés, nehezen felejthető jelenség, ehhez nem fér kétség. Hosszabb pillantással fürkészi a lányt a válaszadást megelőzően.*
- Ismersz. -*nem látta túl sokszor, azok is mind futólagosak voltak, amikor épp az utcán haladt el vagy az ajtózárral babrált az őzkobakú. Oldalra tartja kezét és megdönti ezidő alatt a kulacsot, gyors folyású patakként csobog a kövezetre tartalma, hogy kiürültével a kisméretű batyuban végezze. A földön lévő pormennyiség a folyadékkal történő találkozásakor sarat alkot, egyvelegük kövér cseppekben pettyezi össze lábbelijüket.*
- Kedves szomszéd. -*a jó szomszédi iszony sem feltétlen lesz elkerülve, bosszantó bolha képében ugrál előtte a nyíltszívű. Megigazítja vállán a bőrszíjat és újból végigméri.*
- Elena, igaz? -*kérdi félfogról, látszólagos érdeklődést erőltetve magára, de a lélek tükrei nem hazudnak. Halott unalommal csillognak, mint egy teli hassal rendelkező állaté, ki körmének hegyével piszkálgatja a maradék elemózsiáját. Alapjába véve érdektelen társalgásnál többel nem gondol.*
A tömlőt fogó kezét a levegőben hagyja, válla felett fordul hátra, hogy szemének sarkából vehesse szemügyre a magánszférájába illetlenül betolakodó kilétét. Az arc láttán ismerős képek úsznak be tudatába, valahol már látta, de a még meg sem fogant kérdésre nem érkezik válasz ebből a nézőpontból. Meg kell forduljon hozzá. Félfordulatkor villan be élesen a 'hol?' és 'mikor?' kérdést kielégítő felelet. A 'ki?' nem számít, egy név mögé megannyi másik alantas lény bújik.*
- Legközelebb figyelj a lábad elé. -*szinte megolvadnak szavai a közöny melegétől, amit baritonjában hordoz. A tekintetén megülő lenézés mélyíti ezt tovább. Láb alatt lévő aprónépek, a szemében nem többek színesre festett hangyáknál. Jelen helyzetben szomszédos morzsacipelőnél. Nem lepi meg kiváltképp a kérdés, nehezen felejthető jelenség, ehhez nem fér kétség. Hosszabb pillantással fürkészi a lányt a válaszadást megelőzően.*
- Ismersz. -*nem látta túl sokszor, azok is mind futólagosak voltak, amikor épp az utcán haladt el vagy az ajtózárral babrált az őzkobakú. Oldalra tartja kezét és megdönti ezidő alatt a kulacsot, gyors folyású patakként csobog a kövezetre tartalma, hogy kiürültével a kisméretű batyuban végezze. A földön lévő pormennyiség a folyadékkal történő találkozásakor sarat alkot, egyvelegük kövér cseppekben pettyezi össze lábbelijüket.*
- Kedves szomszéd. -*a jó szomszédi iszony sem feltétlen lesz elkerülve, bosszantó bolha képében ugrál előtte a nyíltszívű. Megigazítja vállán a bőrszíjat és újból végigméri.*
- Elena, igaz? -*kérdi félfogról, látszólagos érdeklődést erőltetve magára, de a lélek tükrei nem hazudnak. Halott unalommal csillognak, mint egy teli hassal rendelkező állaté, ki körmének hegyével piszkálgatja a maradék elemózsiáját. Alapjába véve érdektelen társalgásnál többel nem gondol.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:24:54
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:24:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Különösebb oka nincs a ténfergésre, egyszerűen csak unja magát otthon, ezért lábára kapta a mostanra igencsak megkopott csizmáját, és kisétált a főtérre. Ki kell használni a nap utolsó erejét, hogy feltöltődjön, és kényelmesen átvészelje a tél zord hidegét. Nem árt előre gondolni a tűzifára sem, vagy csak az elrakható élelemről. Ilyen és hasonló ötletet cikáznak fejében, amikor oldalra kényszerül lépni, hogy ne menjen neki egy szemből felé futó gyerkőcnek. Ez a tánclépés lesz a veszte. Óhatatlanul megbotolva saját lábában egyenesen neki lendül a tömeg legmagasabb oszlopának míg amaz iszik neki háttal. Átkarolva markol ruhájába, hogy ne csússzon lentebb a férfi fenekénél arccal a porba elterülni.
Midőn elmúlik a hirtelen jött rémület, gyorsan igyekszik visszaszerezni az egyensúlyát. Nem az a fajta lány, aki szeret a férfiak segítségére támaszkodni. Felegyenesedve a képzeletbeli port porolja le magáról kezével, és megköszörüli a torkát.*
- Bocsánat. *Halk szava selymes melegséggel zavarja össze az embert, olyan akár a rég hallott édesanya altatódala, álomba ringató. Apró pír éktelenkedik a bájos vonások közt, ügyetlensége okán zavarba hozta saját magát, ekkor fog csak felnézni áldozatára, akit orvul sikerült betámadnia. *
- Te? Ismerlek?! *hangzik fel a bizonytalan kérdésként közölt tény, eléggé szemtelenül közvetlen formában. Elmosolyodik. Egyszerű bőrből készült ruhát visel, kissé viseltes, de annál kényelmesebb. Mélyített dekoltázsát egy vékony stólával takarja, már amennyire. Övén egy rövid kard pihen hüvelyében, bal vállán egy utazótáska van átvetve. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:17, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
Midőn elmúlik a hirtelen jött rémület, gyorsan igyekszik visszaszerezni az egyensúlyát. Nem az a fajta lány, aki szeret a férfiak segítségére támaszkodni. Felegyenesedve a képzeletbeli port porolja le magáról kezével, és megköszörüli a torkát.*
- Bocsánat. *Halk szava selymes melegséggel zavarja össze az embert, olyan akár a rég hallott édesanya altatódala, álomba ringató. Apró pír éktelenkedik a bájos vonások közt, ügyetlensége okán zavarba hozta saját magát, ekkor fog csak felnézni áldozatára, akit orvul sikerült betámadnia. *
- Te? Ismerlek?! *hangzik fel a bizonytalan kérdésként közölt tény, eléggé szemtelenül közvetlen formában. Elmosolyodik. Egyszerű bőrből készült ruhát visel, kissé viseltes, de annál kényelmesebb. Mélyített dekoltázsát egy vékony stólával takarja, már amennyire. Övén egy rövid kard pihen hüvelyében, bal vállán egy utazótáska van átvetve. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.04 22:48:17, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:16:16
Üzenet elküldve: 2012-10-04 21:16:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Oldalán kopott bőrtarisznya csüng, az idő vasfoga megtépázta a csilingelő aranyakért vásárolt kelléket. Jobb alsó csücskén karmolás nyom éktelenkedik, apró, talán valamiféle háziállat lehetett az elkövető. Talán egy macska vagy egy kisebb termetű kutya. Hosszú kabátját elnyíltan lengedezteti a városon átrohanó légfuvallat, a vörhenyes szálakat pimaszul vonja az arcba, hogy szemének világát megzavarja a nézelődésben. Rútul lopja el látómezejének legjavát. Üstökét megrázva próbálja helyükre taszítani a rakoncátlan tincseket, de visszafojtott fújtatással adja fel igyekezetét. Homlokirányból túr bele hajába és űzi el őket, miközben majd nekimegy egy nálánál jóval alacsonyabb egyénbe.
Sarkára helyezve testsúlyát fordul, elkerülve az ütközés kellemetlen percét és az azt követő kötelező körök lefutását, ami a bocsánatkéréssel kezdődne - melyre sosem adná fejét. Rég járt a városban, hosszan és roppant mód lassan telő hetek óta nem feküdt be saját ágyába, távol tartotta nemzője akarata és a reá kiszabott feladat, mire sokadszorra sem akart rábólintani, legvégül megtette. Ellentmondásos érzelmekkel telve, a lélekként emlegetett miazmájában. Agytekervényei egyre csak a vágyott pihenésen kattognak, szüntelenül hallatszik elméjében a periodikus hang, ami beszűkült látását erősbíti szüntelen. Egy dologra fókuszál, noha érzékeli a körülötte lévő világot és a benne élőket, mindössze nem vesz róluk tudomást ténylegesen - néz, felfog, de valójában nem lát. Az ösztönök által diktált sorok etalonnak számítanak, ritka a tiszta pillanat, mikoron nem az 'én' az elsődleges.
Bőrtömlő kerül elő a tarisznya mélyéről, ütött-kopott, ideje lesz lecserélnie a közel jövőben. A benne lévő víz egészen langyos, az íze sem a legremekebb. Fintor költözik szája szegletébe és oldalra köpi a kortynyi mennyiséget, tisztán kivehető: megposhadt a hosszú út alatt. Az út széli forrásokhoz képest ihatatlan, melyekhez hozzászokott az utóbbi időben. Nem néz körbe érik-e fitymáló pillantások, leperegnek róla, mint hideg ablaküvegről az esőcseppek.*
Sarkára helyezve testsúlyát fordul, elkerülve az ütközés kellemetlen percét és az azt követő kötelező körök lefutását, ami a bocsánatkéréssel kezdődne - melyre sosem adná fejét. Rég járt a városban, hosszan és roppant mód lassan telő hetek óta nem feküdt be saját ágyába, távol tartotta nemzője akarata és a reá kiszabott feladat, mire sokadszorra sem akart rábólintani, legvégül megtette. Ellentmondásos érzelmekkel telve, a lélekként emlegetett miazmájában. Agytekervényei egyre csak a vágyott pihenésen kattognak, szüntelenül hallatszik elméjében a periodikus hang, ami beszűkült látását erősbíti szüntelen. Egy dologra fókuszál, noha érzékeli a körülötte lévő világot és a benne élőket, mindössze nem vesz róluk tudomást ténylegesen - néz, felfog, de valójában nem lát. Az ösztönök által diktált sorok etalonnak számítanak, ritka a tiszta pillanat, mikoron nem az 'én' az elsődleges.
Bőrtömlő kerül elő a tarisznya mélyéről, ütött-kopott, ideje lesz lecserélnie a közel jövőben. A benne lévő víz egészen langyos, az íze sem a legremekebb. Fintor költözik szája szegletébe és oldalra köpi a kortynyi mennyiséget, tisztán kivehető: megposhadt a hosszú út alatt. Az út széli forrásokhoz képest ihatatlan, melyekhez hozzászokott az utóbbi időben. Nem néz körbe érik-e fitymáló pillantások, leperegnek róla, mint hideg ablaküvegről az esőcseppek.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:44:00
Üzenet elküldve: 2012-10-04 18:44:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy kicsit elbóbiskol a félhomályban. Fel-le bológat nagyon-nagyon lassan, majd hirtelen azon kapja magát, hogy nem is történik semmi. Hihetetlenül gyorsan, légiesen feláll. Gyerekes természete miatt nem bítja az unalmat, unatkozást. Érzi, hogy valamit tennie kell, de nem tudja vajon mit is tehetne. Elinduljon valamerre, bár hisz a csodákban és várná azt; ha tehetné... Körbenéz, s látja ahogyan az emberek (lények) sétálnak, ülnek, s első ránézésre teljesen harmónikunak tünik az elé táruló kép. A szökőkút szélére ül. Kezét belerakja a mágikus folyadékba. Érzi, hogy már most energiával töltődik fel. Kicsit játszik a vízzel, ujjai között engedi hogy follyon a víz, s tenyerében tartja azt. Teljesen megbabonázta őt ez az apró, kis 'csoda'. Pár percig szórakozik a vízzel, majd pedig úgy érzi tovább kell állnia. Talán azt gondolja, hogy a köves úton megy majd, de három felé ágazódik el. Nem tudja, merre megy tovább, nem is olvassa el a táblákat, csak 'ecc-pecc-kimehetsz' alapon választ egyet. Óvatosan csak a kövekre lépve indul el, reménykedve, hogy találkozik majd valakivel.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621