*Milyen könnyedén söpri félre hosszú hónapok munkáját egyetlen meggondolatlan esemény. Azzal, hogy Radlina a városőrökön próbálgatta karmait, komoly bajba került. Valószínű, hogy a városban nem maradhat, ha egyáltalán túléli ezt a kis kalandot. A menekülés helyett azonban még mindig az elkobzott üveg körül forognak gondolatai. Lassan már azt se tudja, hogy miért kell neki annyira a bor kínálta megnyugvás, csak nevetéssel szakított zihálása hallatszik, ahogy a marcona alak arcába néz.*
- Még neked áll feljebb?* Az üveg szomorú csörömpöléssel törik szét a macskakövön, ahogy a férfi földhöz vágja. Édes illat tölti be a levegőt, miközben a lány tekintetében izzó fény gyúl. A düh legalább kitisztítja a fejét annyira, hogy lassan felfogja milyen helyzetbe került.*
- Mi lenne, ha most rögtön megölnénk? Nem hiányozna senkinek...* A nagydarab, aki Radlinát eddig a falhoz szorította, szinte köpködve ejti a szavakat. Szavaihoz híven kardot ránt, de a másik leinti.*
- Térj már észhez, Bern! Csúnyán megüthetjük a bokánkat, ha mégsem egy piti tolvaj. Hagyd beszélni, hátha okosabbak leszünk.* A Bern, néven nevezett alak, egyik kezével megragadja a csinos nyakat és arra kényszeríti Radlinát, hogy a szemébe nézzen, de a pengét még nem teszi el.*
- Hosszú évekig dolgoztam azért, hogy e város lakói nyugodt álomra hajtsák fejüket. Pontosan az ilyen bűnözők azok, akik miatt szükség van ránk. Gyorsan találj ki valamit, mert a pengém már éhezik a mocskos véredre. Szóval... Ki vagy? És miért akartál meglopni minket?* Tagolva ejti a szavakat, ahogy arca szinte már súrolja a másik bőrét.
Radlina nem fél. Ahogy próbálja visszafogni nevetését, szinte már játékos fény villan a szemeiben.*
- Az úrfi nem fog örülni, ha üres kézzel térek vissza. Talán meg is veret. Nem adhatom vissza a pénzt, mert... Kérem értsék meg.* Bár természetesen a színjáték értékéből levon, hogy vissza kell fojtania nevetését, az időhúzásnál jobb ötlete egyelőre nincs. A másik idegen tétovaságára játszik, mert amaz épp az imént árulta el, hogy egy befolyásos polgár vagy nemes szolgálóját megölni elég kockázatos. Tömlöcben még úgysem volt soha és addig is rengeteg alkalma adódhat a szökésre.*
- Mi a neved? Vagy ami fontosabb, mi az urad neve?* A szorítás erősödik a fehér bőrön, de ez inkább csak amolyan figyelmeztetés, hogy a lány ne terelje a szót.*
- Maga bolond... Miért kötné az egyszerű szolgálója orrára, hogy hogy hívják? Annyit azért mondhatok, hogy befolyásos sötételf és ha érte küldet, akkor megtudhatja a nevét is... A Gazdagnegyedben áll a villája, a Dwirinthalen kúriától három utcányira, északra.* Kiismerhetetlen fények táncolnak a méregzöld szempárban, ahogy szinte kívülről hallja a saját hangját. Most tényleg arra akar játszani, hogy a jóképű, arrogáns idegen, majd megmenti? Nevetséges...*
- Hallod, Bern? Vigyük el és majd utánajárunk a szavainak.* A homályos válasz hallatán kicsit enyhül ugyan a szorítás, de az nyilvánvaló, hogy nem bízik a lányban. Megvonja a vállát, majd kicsit távolabb áll a frissen fogott tolvajtól. Egy pillanatig még gyűlölettel méregeti, aztán Radlina már csak az emelkedő öklöt látja és csendes sötétség hull pilláira. A halántékára mért ütés nem életveszélyes, csupán arra szolgált, hogy nehézségek nélkül vihesse el a tömlöcig.*
- Mi a rosszseb van veled, ember?!* Szól rá a fiatalabb, de Bern pillantása beléfojtja a szót.*
- Még mindig én vagyok a rangidős, úgyhogy tartsd a szád. Te itt maradsz, őrködsz tovább, addig én elviszem a hűvösre.* Egy laza mozdulattal vállára emeli az alélt testet, majd némi kotorászás után, fiatalabb társának hajítja az erszényt.*
- Legközelebb jobban vigyázz rá.* Azzal kardját hüvelyébe csúsztatva a föld alatt húzódó tömlöcök felé igazítja csörgő lépteit.*