Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 194 (3861. - 3880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:04:05
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:04:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Új élet kezdete//
*Miután megunta a játszadozásait a szegénynegyedben, egy furcsa teremtésre lesz figyelmes. Egy kisasszony éppen a közeli kútnál próbálja magát lehűteni, gondolataiban eljátszadozik, hogy vajon még van-e akkora hőség, hogy ez szükséges. Minden esetre meg akarja szemlélni a kisasszonyt, leül a kút mellé, látszólag egy-két méter távolságot meghagyva, majd mintha csak nézelődne, füttyösen, gondtalanul szemezget össze-vissza. Végül feltűnik neki, ahogy a vér szépen lemosódik a testről és az éktelenkedő seb is. Gondolkodik, hogy megmerje-e szólítani, nem mintha félne a harcosoktól, bár nem éppen a közelharc a kedvence, de talán még úgy is elviselhető a teljesítménye. *
-Talán egy kisebb orvos nem ártana.-*egy kis aggódással és egy hozzácsatolt mosollyal*
-Egyébként ha nem veszi udvariatlanságnak, megkérdezhetem, hogy honnan szedett össze ilyen csúnyaságokat? Azt hallottam, hogy ebben a városban bármit megkapni, de talán ennyire még én sem gondoltam komolyan. Egyébként a nevem Mareun, bár én mindig ily bunkó vagyok, hogy a végén jut eszembe csak bemutatkozni.
*Miután megunta a játszadozásait a szegénynegyedben, egy furcsa teremtésre lesz figyelmes. Egy kisasszony éppen a közeli kútnál próbálja magát lehűteni, gondolataiban eljátszadozik, hogy vajon még van-e akkora hőség, hogy ez szükséges. Minden esetre meg akarja szemlélni a kisasszonyt, leül a kút mellé, látszólag egy-két méter távolságot meghagyva, majd mintha csak nézelődne, füttyösen, gondtalanul szemezget össze-vissza. Végül feltűnik neki, ahogy a vér szépen lemosódik a testről és az éktelenkedő seb is. Gondolkodik, hogy megmerje-e szólítani, nem mintha félne a harcosoktól, bár nem éppen a közelharc a kedvence, de talán még úgy is elviselhető a teljesítménye. *
-Talán egy kisebb orvos nem ártana.-*egy kis aggódással és egy hozzácsatolt mosollyal*
-Egyébként ha nem veszi udvariatlanságnak, megkérdezhetem, hogy honnan szedett össze ilyen csúnyaságokat? Azt hallottam, hogy ebben a városban bármit megkapni, de talán ennyire még én sem gondoltam komolyan. Egyébként a nevem Mareun, bár én mindig ily bunkó vagyok, hogy a végén jut eszembe csak bemutatkozni.
3879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 22:33:22
Üzenet elküldve: 2013-07-08 22:33:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//új élet kezdete//
*Vérfoltokkal a ruháján, és szintén véres karddal halad el az őrök mellett, akik végigmérik a fiatal félszerzetet, de szó nélkül hagyják továbbmenni. A lány meg sem áll a kútig, minek szélére leül, s megtisztítja kardját.*
~Hú, az a rablóbanda nem volt semmi. Épp hogy túléltem.~ *Elgondolkodik azon, hogy mi lett volna vele, ha nem lett volna nála az ő drága Barmeonja. Vesz egy mély levegőt, és megmossa arcát, és karját, hogy valamennyire lejöjjön róla a már rászáradt vér, aztán a hasán éktelenkedő sebet kezdi kitisztítani, mire felszisszen, mert eléggé fáj, ha hozzáér.*
~Valahonnan szereznem kéne tiszta ruhát, vagy ezt kéne kimosnom, mert nem igazán illő ilyen mocskosan bemenni a fogadóba..... Gondolom.~ *Körbenéz, hátha lát valakit, aki kisegíti őt, közben mindvégig egy már kicsit átázott kendőt szorít sebéhez.*
*Vérfoltokkal a ruháján, és szintén véres karddal halad el az őrök mellett, akik végigmérik a fiatal félszerzetet, de szó nélkül hagyják továbbmenni. A lány meg sem áll a kútig, minek szélére leül, s megtisztítja kardját.*
~Hú, az a rablóbanda nem volt semmi. Épp hogy túléltem.~ *Elgondolkodik azon, hogy mi lett volna vele, ha nem lett volna nála az ő drága Barmeonja. Vesz egy mély levegőt, és megmossa arcát, és karját, hogy valamennyire lejöjjön róla a már rászáradt vér, aztán a hasán éktelenkedő sebet kezdi kitisztítani, mire felszisszen, mert eléggé fáj, ha hozzáér.*
~Valahonnan szereznem kéne tiszta ruhát, vagy ezt kéne kimosnom, mert nem igazán illő ilyen mocskosan bemenni a fogadóba..... Gondolom.~ *Körbenéz, hátha lát valakit, aki kisegíti őt, közben mindvégig egy már kicsit átázott kendőt szorít sebéhez.*
3878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 19:48:39
Üzenet elküldve: 2013-07-08 19:48:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Faeus//
*Álláspontja nem marad támadatlan, de lány ajkairól hamar elmés replika pereg, immár jóval kevesebb éllel a hangjában, mint korábban. Talán meglelte az értelmet, a csillagként világító fényt a sötét szavak mélyén, melyek jelzőtűzként vezetik, nyelvére csalva a választ.*
-Nem tagadom, jó meglátás. De vajon az ember ismerheti-e teljesen önnön korlátait, képes-e önhittségét félretenni, hogy teljesen reális képet alkosson önmagáról?
*Legnagyobb ellenségünk saját személyünk, ezt sosem tagadta, és nem is áll szándékában. Nem merné biztosan állítani, hogy ő maga valódi képet dédelget a képességeiről, azok határairól. Nem élt még eleget ehhez, hiába legyezgeti a gondolat odaadó szolgaként hiúságát, bár nehéz letaszítani a trónról az aranyban tetszelgőt, mégis kénytelen ezt mindenki megtenni, ha nem akar elvakultságban élni.
Legyenek ők ketten bármilyen apró, kéretlen részei, szemetei is a világnak, egymásnak ismeretlenek és kéretlenek, mégis találni élvezetet a társalgásban. A hím nem csak kardja forgatásában lel élvezetet, néha nyelvvel is kell küzdeni, az elmét pallérozni, amire az ilyen eszmecserék tökéletesek, ha ideális partnert talál. Az Éj legyen áldott, hogy ilyet talált.
szeme sarkából érzékeli a nemrég közelükbe merészkedő koldus mozgását, inkább csak reflexből pillant oda, de ami rutinszerű, életvédő ellenőrzésnek indult, megrökönyödött szemlélődésbe megy át. A rusnya arc, amelynek minden ráncát ismerősként üdvözli, a barna bőr, a mélyen ülő szemek, és a hang... Megrázza a fejét, majd társnőjére pillant, hogy ő is látja-e, csatlakozott hozzájuk valaki, netán a képzelete űz gonosz tréfát, amit teste a hosszas utazás utóhatásaként ró ki rá.*
-Ez nem lehet.
*Nem és nem, nem lehet több puszta látomásnál, fantomnál, ami a múltja töredékeként kísérti. Hogyan is kerülhetne pont ide, pont most?*
-Te meghaltál.
*Keze megfeszül a kút szélén, ahogy erősebben markol rá a míves kőanyagra, félő, ha kicsivel esendőbb anyagból lenne, már az ében marok vasszorításában válna meg többi részétől. Kedve lenne elrohanni, menekülni a nyomasztó emlékektől, amik súlyos sziklaként telepszenek most mellkasára. Elhagyott mindent, új életet akart kezdeni, de a múlt végtelen keze még itt sem ereszti.*
*Álláspontja nem marad támadatlan, de lány ajkairól hamar elmés replika pereg, immár jóval kevesebb éllel a hangjában, mint korábban. Talán meglelte az értelmet, a csillagként világító fényt a sötét szavak mélyén, melyek jelzőtűzként vezetik, nyelvére csalva a választ.*
-Nem tagadom, jó meglátás. De vajon az ember ismerheti-e teljesen önnön korlátait, képes-e önhittségét félretenni, hogy teljesen reális képet alkosson önmagáról?
*Legnagyobb ellenségünk saját személyünk, ezt sosem tagadta, és nem is áll szándékában. Nem merné biztosan állítani, hogy ő maga valódi képet dédelget a képességeiről, azok határairól. Nem élt még eleget ehhez, hiába legyezgeti a gondolat odaadó szolgaként hiúságát, bár nehéz letaszítani a trónról az aranyban tetszelgőt, mégis kénytelen ezt mindenki megtenni, ha nem akar elvakultságban élni.
Legyenek ők ketten bármilyen apró, kéretlen részei, szemetei is a világnak, egymásnak ismeretlenek és kéretlenek, mégis találni élvezetet a társalgásban. A hím nem csak kardja forgatásában lel élvezetet, néha nyelvvel is kell küzdeni, az elmét pallérozni, amire az ilyen eszmecserék tökéletesek, ha ideális partnert talál. Az Éj legyen áldott, hogy ilyet talált.
szeme sarkából érzékeli a nemrég közelükbe merészkedő koldus mozgását, inkább csak reflexből pillant oda, de ami rutinszerű, életvédő ellenőrzésnek indult, megrökönyödött szemlélődésbe megy át. A rusnya arc, amelynek minden ráncát ismerősként üdvözli, a barna bőr, a mélyen ülő szemek, és a hang... Megrázza a fejét, majd társnőjére pillant, hogy ő is látja-e, csatlakozott hozzájuk valaki, netán a képzelete űz gonosz tréfát, amit teste a hosszas utazás utóhatásaként ró ki rá.*
-Ez nem lehet.
*Nem és nem, nem lehet több puszta látomásnál, fantomnál, ami a múltja töredékeként kísérti. Hogyan is kerülhetne pont ide, pont most?*
-Te meghaltál.
*Keze megfeszül a kút szélén, ahogy erősebben markol rá a míves kőanyagra, félő, ha kicsivel esendőbb anyagból lenne, már az ében marok vasszorításában válna meg többi részétől. Kedve lenne elrohanni, menekülni a nyomasztó emlékektől, amik súlyos sziklaként telepszenek most mellkasára. Elhagyott mindent, új életet akart kezdeni, de a múlt végtelen keze még itt sem ereszti.*
3877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 19:13:39
Üzenet elküldve: 2013-07-08 19:13:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Zhrodim//
*Miközben eléri a kutat és próbál a lehető leginkább jelentéktelen maradni, akaratlan is hallja, miről beszélnek. Ez a hang... Talán ő lenne? Vagy csak káprázat, a hiány érzete oly erőssé vált, kinőtte magát szívéből, lelkéből és elméjét zavarja meg, hogy a sötételf hangját barátja hangjaként véli hallani?
De hát a bölcselkedés egy fiatallal is rá jellemző, hiszen csak kioktat mindenkit, néha még azokat is, akiket terve szerint meg kellett ölnie. Néha furcsa volt, hogy egy halálra ítéltnek ad tanácsot, ám míg beszélt Faeus megpróbálhatta meggyőzni, hacsak nem célpont volt az áldozat. Néha akkor is. A kis félszerzet soha nem szeretett vért ontani.
A gondolatok addig keringenek benne, hogy végül a belső ork szólal fel az érvek mellett és fordul a páros felé. Felnéz a sötételfre. Ő volna az? Csuklyáját is hátraveti, így arca látható lesz. Egy templomi vízköpő arca vetekedhet csak az övével. Ráncai alatt mintha ezer esztendőt megélt lény rejtőzne, borzas fekete csomó a fején, mi haja, fénytelen. Szemében mindig szomorú kifejezés ül, ám most mégis reménykedő fény ég benne.*
- Zhrodim? Barátom, te vagy az?
*Rekedt hangja, mintha fém karcolna fémet, hiába a víz a torkának, ezen az nem segít. Régóta ilyen, s talán tényleg felismeri barátja. Már ha ő az. A sötétben rejtőző fajta tagjai gyakorta egyformák, hasonlóak, mégis mind más, nincs két egyforma, de ha érzékei megcsalták, szavai rossz fülekre is találhatnak. Ismert olyan mélységből származót, kinek ennyi elég, hogy gyilkos szándékkal térjen a félszerzet felé és kardját kivonva közeledjen, míg nem merítheti a pengét testébe. Ám komoly reményei vannak, hisz úgy néz ki, s hangja is olyan, mint egykoron odahaza Zhrodim hangja.*
*Miközben eléri a kutat és próbál a lehető leginkább jelentéktelen maradni, akaratlan is hallja, miről beszélnek. Ez a hang... Talán ő lenne? Vagy csak káprázat, a hiány érzete oly erőssé vált, kinőtte magát szívéből, lelkéből és elméjét zavarja meg, hogy a sötételf hangját barátja hangjaként véli hallani?
De hát a bölcselkedés egy fiatallal is rá jellemző, hiszen csak kioktat mindenkit, néha még azokat is, akiket terve szerint meg kellett ölnie. Néha furcsa volt, hogy egy halálra ítéltnek ad tanácsot, ám míg beszélt Faeus megpróbálhatta meggyőzni, hacsak nem célpont volt az áldozat. Néha akkor is. A kis félszerzet soha nem szeretett vért ontani.
A gondolatok addig keringenek benne, hogy végül a belső ork szólal fel az érvek mellett és fordul a páros felé. Felnéz a sötételfre. Ő volna az? Csuklyáját is hátraveti, így arca látható lesz. Egy templomi vízköpő arca vetekedhet csak az övével. Ráncai alatt mintha ezer esztendőt megélt lény rejtőzne, borzas fekete csomó a fején, mi haja, fénytelen. Szemében mindig szomorú kifejezés ül, ám most mégis reménykedő fény ég benne.*
- Zhrodim? Barátom, te vagy az?
*Rekedt hangja, mintha fém karcolna fémet, hiába a víz a torkának, ezen az nem segít. Régóta ilyen, s talán tényleg felismeri barátja. Már ha ő az. A sötétben rejtőző fajta tagjai gyakorta egyformák, hasonlóak, mégis mind más, nincs két egyforma, de ha érzékei megcsalták, szavai rossz fülekre is találhatnak. Ismert olyan mélységből származót, kinek ennyi elég, hogy gyilkos szándékkal térjen a félszerzet felé és kardját kivonva közeledjen, míg nem merítheti a pengét testébe. Ám komoly reményei vannak, hisz úgy néz ki, s hangja is olyan, mint egykoron odahaza Zhrodim hangja.*
3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 18:58:48
Üzenet elküldve: 2013-07-08 18:58:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Komor arccal lépeget az Artherioni kapu felé. Halkan odaköszön az őröknek majd tovább indul. Arca meg se rezdül, olyan akár egy energikusan mozgó szobor. Oldalán a szablya néha hangosan koppan egyet, de erre senki nem figyel. Bár először lábai a Pegazus fogadó felé viszik, mégis a szegénynegyed felé indul meg. Az utcán eleinte egy kéregetővel sem találkozik, ám ez hamar megváltozik, ahogy elérkezik a helyszínhez.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.08 19:04:11, a következő indokkal:
Nyelvhelyességi hiba javítása.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.08 19:04:11, a következő indokkal:
Nyelvhelyességi hiba javítása.
3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 15:04:56
Üzenet elküldve: 2013-07-08 15:04:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Megunva az ücsörgést kilép újra a szabad levegőre, ami hihetetlenül jó érzéssel tölti el. Mélyet szippant a friss oxigéndús levegőből és szinte új életre kell ettől. Vállaira fekteti a botját és elindul előrefelé. Most hogy nem zavarja az éhség igazából nem is tudja hogy mihez kezdjen. Végül úgy dönt hogy a saját ösztöneire hagyatkozik és elindul és felderíti a várost.*
~Hú de megszomjaztam.~ *Kap a kulacsához és megrázza, de üres így elindul a kút felé a kövezett úton és amint odaér lehajol és a kulacsát a vízbe nyomja, ami gyorsan feltöltődik. Ezután szájához emeli a kulacsot és iszik két-három kortyot majd megtörli a száját. Ezt követően elindul a szegénynegyed felé*
~Hú de megszomjaztam.~ *Kap a kulacsához és megrázza, de üres így elindul a kút felé a kövezett úton és amint odaér lehajol és a kulacsát a vízbe nyomja, ami gyorsan feltöltődik. Ezután szájához emeli a kulacsot és iszik két-három kortyot majd megtörli a száját. Ezt követően elindul a szegénynegyed felé*
3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 14:39:35
Üzenet elküldve: 2013-07-08 14:39:35
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim és Faeus//
*Figyelmesen hallgatja a férfi hozzá intézett, kimért szavait. Közben maga is megtelepszik a kút káváján. Egészen pontosan felül rá, macskája másik oldalán. Azért ennyi elővigyázatosság nem árt, akármennyire is kezdi kellemesen érezni magát a titokzatoskodó társaságában. Semmit nem tud róla, de jó is ez így. Ő maga sem tartja mindig fontosnak a személyes ismeretséget egy kis beszélgetéshez. Ez a mostani helyzet is ilyen. Eszmefuttatás, elmélkedés, a két, vélhetőleg legkülönbözőbb egyéntől, a legkülönbözőbb álláspontokkal.
Liss követi a férfi pillantását az ég felé, s maga is beleréved annak végtelen, mély, bársonyosan simogató sötétjébe. Míg gondolkodik, hogyan fogalmazza meg válaszát, azon is tűnődik, milyen felfoghatatlan az ezüst Hold, vagy épp az apró, tűzbogarakként tündöklő csillagok elérhetetlensége.
Csak akkor fordítja arcát ismét a sötét idegen felé, mikor úgy érzi, kész a válasza. Mikor már lehető legpontosabban tükrözik a szavak a témával kapcsolatos érzéseit, hitét.*
-Meglehet, hogy igaza van. Viszont... Egy felnőtt tudatában van annak, mi veszi körül, és ugyanígy annak is, mire képes. Hogy élhessen, ismernie kell saját korlátait. És ha valaki ezeknek megfelel, az azt is tudni fogja, hogy nincs szüksége további tanulásra. Legalábbis olyasmivel kapcsolatban, amiről valódi ismeretekkel bír. Nemde?
*Kérdez vissza mosolyogva. Úgy érzi, szavaival sikerült megmagyaráznia, hogy szerinte egy csendes visszautasítás még nem feltétlenül a csitrik jellemvonása.
Igazán kíváncsi a másik reakciójára, véleményére. Akármi is legyen a foglalkozása, érdekesek a gondolatai. Közben, ahogy vár, pillantása egy újabb alakra téved, aki talán még nála is alacsonyabb. Érdeklődve figyeli, s közben eszébe jut, hogy talán nem lenne rossz, ha ő is csatlakozna az értekezéshez, elvégre izgalmas témába mélyednek bele. Ám egyelőre nem szólítja meg. Efelől hadd döntsön a sötét idegen.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.08 14:45:06
*Figyelmesen hallgatja a férfi hozzá intézett, kimért szavait. Közben maga is megtelepszik a kút káváján. Egészen pontosan felül rá, macskája másik oldalán. Azért ennyi elővigyázatosság nem árt, akármennyire is kezdi kellemesen érezni magát a titokzatoskodó társaságában. Semmit nem tud róla, de jó is ez így. Ő maga sem tartja mindig fontosnak a személyes ismeretséget egy kis beszélgetéshez. Ez a mostani helyzet is ilyen. Eszmefuttatás, elmélkedés, a két, vélhetőleg legkülönbözőbb egyéntől, a legkülönbözőbb álláspontokkal.
Liss követi a férfi pillantását az ég felé, s maga is beleréved annak végtelen, mély, bársonyosan simogató sötétjébe. Míg gondolkodik, hogyan fogalmazza meg válaszát, azon is tűnődik, milyen felfoghatatlan az ezüst Hold, vagy épp az apró, tűzbogarakként tündöklő csillagok elérhetetlensége.
Csak akkor fordítja arcát ismét a sötét idegen felé, mikor úgy érzi, kész a válasza. Mikor már lehető legpontosabban tükrözik a szavak a témával kapcsolatos érzéseit, hitét.*
-Meglehet, hogy igaza van. Viszont... Egy felnőtt tudatában van annak, mi veszi körül, és ugyanígy annak is, mire képes. Hogy élhessen, ismernie kell saját korlátait. És ha valaki ezeknek megfelel, az azt is tudni fogja, hogy nincs szüksége további tanulásra. Legalábbis olyasmivel kapcsolatban, amiről valódi ismeretekkel bír. Nemde?
*Kérdez vissza mosolyogva. Úgy érzi, szavaival sikerült megmagyaráznia, hogy szerinte egy csendes visszautasítás még nem feltétlenül a csitrik jellemvonása.
Igazán kíváncsi a másik reakciójára, véleményére. Akármi is legyen a foglalkozása, érdekesek a gondolatai. Közben, ahogy vár, pillantása egy újabb alakra téved, aki talán még nála is alacsonyabb. Érdeklődve figyeli, s közben eszébe jut, hogy talán nem lenne rossz, ha ő is csatlakozna az értekezéshez, elvégre izgalmas témába mélyednek bele. Ám egyelőre nem szólítja meg. Efelől hadd döntsön a sötét idegen.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.08 14:45:06
3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 13:44:15
Üzenet elküldve: 2013-07-08 13:44:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Faeus//
*Talán szórakoztatja, talán csak benne is felmerült az a teljesen természetes igény, hogy egy hosszú, magányos vándorút után legyen kihez szólni. Nem is lényeges mögöttes okokat kutatni, a valóság az árnyékban meghúzódva úgyis rejtve fog maradni, féligazságokkal pedig senki sem jut előrébb. Tökéletes tudás nem létezik, minden más pedig csak önámítás, saját magunk napfénynek hitt gyertyalánggal történő elvakítása. Érdekes játék ugyan, de veszélyes, mert egy idő után a tekintet képtelenné válik a nap valódi világosságának elviselésére, csakis a gyertya jelentéktelen lángját fogja imádni. Hány ilyen botort látott már életében, aki megrekedt egy sötét szobában, őrülten hajtogatva, hogy megtalálta az igaz fényességet.
Elmélkedő kérdését ahelyett, hogy a szél messzire repítené, elmosva a szavak nyomát is, hogy azok csak fejében lángoljanak tovább, izzó parázsként égetve elméjébe tulajdon szavait, a lány megválaszolja. Szavaira a hím aprót bólint, éjszín tincsek nesztelen játéka kíséri a mozdulatot, ahogy a fej megbiccen, majd eredeti állapotába billen vissza.*
- Helyes válasz.
*Szavai felérnek a jutalomfalattal, amit korcs kutyakölyöknek vet a gazdája, ha végre megtanulta, miként ne piszkítson maga elé. Az ismeretlen lány jól felelt, a kor és a külső valóban nem meghatározó ebben a kérdésben, sokkal mélyebbre kell ennél ásni, különben megragadunk a felszínnél, a külsőségeknél, amik a már emlegetett féligazságokat mutatják csak, rosszabb esetben még annyit se, tévútra csalva így a naivan ítélkező lelkét.
A felszíni kérdést szegez neki, ami halvány mosolyt csal ajkaira. Valóban nem látná magától is, mire alapozza a véleményét? Nem felel azonnal, látszólag tűnődve kémleli az eget, még a közeledő koldussal is vajmi keveset törődve. Jelentéktelen porszem az élet gépezetében, amely vagy félreáll önszántából, hogy ne tartsa fel a szerkezetet puszta létezésével is, vagy eltörlik. Szinte már szánalmas, ahogy csak tisztes távolban, fejét lesunyva mer csak közeledni.*
-Csak egy gyermek kéri ki magának, ha oktatást hall, a felnőtt bölcsen megfontolja a tanácsot, különösen, ha nem ok nélkül kapta.
*Hangzik a magyarázat, ahogy a sárga íriszek visszavándorolnak a csenevész alakra, pillantása mohón tapad a bájos arcocskára, hogy vajon erre miként reagál. A belső fenevad szinte éhezi, hogy ássa a felháborodást, a hirtelen kibontakozó, rózsás mérget, ami eldönti a halovány bőrt.*
*Talán szórakoztatja, talán csak benne is felmerült az a teljesen természetes igény, hogy egy hosszú, magányos vándorút után legyen kihez szólni. Nem is lényeges mögöttes okokat kutatni, a valóság az árnyékban meghúzódva úgyis rejtve fog maradni, féligazságokkal pedig senki sem jut előrébb. Tökéletes tudás nem létezik, minden más pedig csak önámítás, saját magunk napfénynek hitt gyertyalánggal történő elvakítása. Érdekes játék ugyan, de veszélyes, mert egy idő után a tekintet képtelenné válik a nap valódi világosságának elviselésére, csakis a gyertya jelentéktelen lángját fogja imádni. Hány ilyen botort látott már életében, aki megrekedt egy sötét szobában, őrülten hajtogatva, hogy megtalálta az igaz fényességet.
Elmélkedő kérdését ahelyett, hogy a szél messzire repítené, elmosva a szavak nyomát is, hogy azok csak fejében lángoljanak tovább, izzó parázsként égetve elméjébe tulajdon szavait, a lány megválaszolja. Szavaira a hím aprót bólint, éjszín tincsek nesztelen játéka kíséri a mozdulatot, ahogy a fej megbiccen, majd eredeti állapotába billen vissza.*
- Helyes válasz.
*Szavai felérnek a jutalomfalattal, amit korcs kutyakölyöknek vet a gazdája, ha végre megtanulta, miként ne piszkítson maga elé. Az ismeretlen lány jól felelt, a kor és a külső valóban nem meghatározó ebben a kérdésben, sokkal mélyebbre kell ennél ásni, különben megragadunk a felszínnél, a külsőségeknél, amik a már emlegetett féligazságokat mutatják csak, rosszabb esetben még annyit se, tévútra csalva így a naivan ítélkező lelkét.
A felszíni kérdést szegez neki, ami halvány mosolyt csal ajkaira. Valóban nem látná magától is, mire alapozza a véleményét? Nem felel azonnal, látszólag tűnődve kémleli az eget, még a közeledő koldussal is vajmi keveset törődve. Jelentéktelen porszem az élet gépezetében, amely vagy félreáll önszántából, hogy ne tartsa fel a szerkezetet puszta létezésével is, vagy eltörlik. Szinte már szánalmas, ahogy csak tisztes távolban, fejét lesunyva mer csak közeledni.*
-Csak egy gyermek kéri ki magának, ha oktatást hall, a felnőtt bölcsen megfontolja a tanácsot, különösen, ha nem ok nélkül kapta.
*Hangzik a magyarázat, ahogy a sárga íriszek visszavándorolnak a csenevész alakra, pillantása mohón tapad a bájos arcocskára, hogy vajon erre miként reagál. A belső fenevad szinte éhezi, hogy ássa a felháborodást, a hirtelen kibontakozó, rózsás mérget, ami eldönti a halovány bőrt.*
3872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-07 23:47:24
Üzenet elküldve: 2013-07-07 23:47:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
*Jó pár órát gyalogol, mire eléri a városfalat. A városőrök a kapunál szó nélkül engedik át. Nincs is miért megállítaniuk, nem furcsa, ha egy idegen érkezik a városba. Míg a főtér felé halad, nem egy potenciális áldozat mellett baktat el. Játszi könnyedséggel emelhetné el bármelyikük erszényét, hisz meglepő módon sokan azt nem rejtik el ujjasuk vagy köpenyegük alá. Mint ahogy az a kissé telt középkorú nő sem, mely dölyfösen vágtat el mellette. Nyakában aranyfüggő, kezein karperecek. Színes ruhája a földet söpri. Csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Minden lépésére megcsörrenek kövér tarisznyájában az aranyak. Dreneira szemei felcsillannak a gyönyörű dallam hallatán. Már mozdulna is, hogy megszabadítsa terhétől a vénlányt, ám hatodik érzéke rosszat súg.
„Egy ilyen előkelő nőszemély csak úgy nem járkál egyedül.”* gondolja magába és gyorsan körbe is, pillant. És hamarosan meg is látja a nő után szinte loholó fiatal ficsúrt. S mögötte még a két rövid kardost.
-Drágám, drágám… várj meg!* kiált az a nő után.*
„ Na, hát ez se a két szép szeméért és a jó modoráért szeretgeti.”* fut át az agyán, és hálát mond a sorsnak, hogy érzékei fáradtsága ellenére sem hagyták cserben. Kicsit bánja, hogy nem sikerült megkaparintania azt a busás „fizetséget”, de most túlságosan tompa ahhoz, hogy kockáztasson. Van elég pénze ahhoz, hogy szobát vegyen ki és egyen valamit.
„És talán így az első nap, nem kellene felhívnom magamra a figyelmet. Lesz még időm.”* azzal elindul a főtéren át. Egy pillanatra megcsodálja a középen álló szökőkút kristálytiszta vizét, de gyorsan tovább is halad. Tudomása szerint lennie kell itt valahol egy fogadónak.*
„Egy ilyen előkelő nőszemély csak úgy nem járkál egyedül.”* gondolja magába és gyorsan körbe is, pillant. És hamarosan meg is látja a nő után szinte loholó fiatal ficsúrt. S mögötte még a két rövid kardost.
-Drágám, drágám… várj meg!* kiált az a nő után.*
„ Na, hát ez se a két szép szeméért és a jó modoráért szeretgeti.”* fut át az agyán, és hálát mond a sorsnak, hogy érzékei fáradtsága ellenére sem hagyták cserben. Kicsit bánja, hogy nem sikerült megkaparintania azt a busás „fizetséget”, de most túlságosan tompa ahhoz, hogy kockáztasson. Van elég pénze ahhoz, hogy szobát vegyen ki és egyen valamit.
„És talán így az első nap, nem kellene felhívnom magamra a figyelmet. Lesz még időm.”* azzal elindul a főtéren át. Egy pillanatra megcsodálja a középen álló szökőkút kristálytiszta vizét, de gyorsan tovább is halad. Tudomása szerint lennie kell itt valahol egy fogadónak.*
3871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-07 19:15:34
Üzenet elküldve: 2013-07-07 19:15:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A várostól nem messze levő ismeretlen rögtönzött tábora mellett már vagy két órája elhaladt, mire a főtér szökőkútját az éjszakai fényekből kibontakozva megpillantotta a távolból. Most már közel a cél, pár perces gyaloglás az úton, és már ott is van a főtéren.
Eddig kint a sötétben menetelt a csillagos ég alatt, zsákjával a vállán, így nem látszott kopott és poros öltözéke. Igaz ruháját, vértjét és fegyverzete egy részét sötétszürke köpenye takarja, de a sincs sokkal jobb állapotban, mint a többi viseltes holmija. A tér közepére veszi az irányt a szökőkúthoz, ahol megáll, és köpenye alól előbújó jobbjával merít annak vizéből, hogy csillapíthassa szomját.* ~Ennek legalább jobb íze van, mint a kulacsomban levő löttynek.~ *Vizes kezéről egy mozdulattal lerázza a rajta levő vizet, majd köpenye alá rejti. Egy darabig még a szökőkút mellett áll, és csuklyája alól nézelődik. Arcából az árnyékok játéka miatt sok minden nem látszik, csak arcának az orra hegyétől lejjebb levő része. Lehet a városőrök elég gyanús alaknak nézhetik, de igazság szerint nem érdekli, ha problémájuk van, szólnak valami okosat, már hozzászokott. Ahogy nézelődik a következő állomás kitervelésén foglalatoskodik, pontosabban szállást kell találnia. Már látja is a Pegazus fogadót, úgyhogy még vet egy pillantást a térre, és az esetlegesen ott tartózkodókra, majd elindul a kiszemelt fogadó felé.*
A hozzászólás írója (Sziklaszív Erabor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.07 19:16:00
Eddig kint a sötétben menetelt a csillagos ég alatt, zsákjával a vállán, így nem látszott kopott és poros öltözéke. Igaz ruháját, vértjét és fegyverzete egy részét sötétszürke köpenye takarja, de a sincs sokkal jobb állapotban, mint a többi viseltes holmija. A tér közepére veszi az irányt a szökőkúthoz, ahol megáll, és köpenye alól előbújó jobbjával merít annak vizéből, hogy csillapíthassa szomját.* ~Ennek legalább jobb íze van, mint a kulacsomban levő löttynek.~ *Vizes kezéről egy mozdulattal lerázza a rajta levő vizet, majd köpenye alá rejti. Egy darabig még a szökőkút mellett áll, és csuklyája alól nézelődik. Arcából az árnyékok játéka miatt sok minden nem látszik, csak arcának az orra hegyétől lejjebb levő része. Lehet a városőrök elég gyanús alaknak nézhetik, de igazság szerint nem érdekli, ha problémájuk van, szólnak valami okosat, már hozzászokott. Ahogy nézelődik a következő állomás kitervelésén foglalatoskodik, pontosabban szállást kell találnia. Már látja is a Pegazus fogadót, úgyhogy még vet egy pillantást a térre, és az esetlegesen ott tartózkodókra, majd elindul a kiszemelt fogadó felé.*
A hozzászólás írója (Sziklaszív Erabor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.07 19:16:00
3870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 16:20:17
Üzenet elküldve: 2013-07-06 16:20:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Ariniay Ardyon és Xieryn Rurien//
-Remek, örülök, hogy ilyen tapasztalt vándorokkal hozott össze a sors, biztos lesz, miről beszélnünk. Hüm... lehetséges, hogy találkoztunk. *Állát vakargatja, miközben a tündér fel fordul.* -Elképzelhető, de isten bizony nem emlékszem! Sok felé el keveredtem, volt ahol sok emberrel találkoztam, volt ahol egy lélekkel sem. De azt hiszem, összekever valakivel. Esetleg kifejezetten jó az arcmemóriája. Mert abban biztos vagyok, hogy ha elmentünk is egymással szemben,akkor sem váltottunk szót. De mit állunk még itt? Menjünk! *Követi az öreget.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 20:50:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
-Remek, örülök, hogy ilyen tapasztalt vándorokkal hozott össze a sors, biztos lesz, miről beszélnünk. Hüm... lehetséges, hogy találkoztunk. *Állát vakargatja, miközben a tündér fel fordul.* -Elképzelhető, de isten bizony nem emlékszem! Sok felé el keveredtem, volt ahol sok emberrel találkoztam, volt ahol egy lélekkel sem. De azt hiszem, összekever valakivel. Esetleg kifejezetten jó az arcmemóriája. Mert abban biztos vagyok, hogy ha elmentünk is egymással szemben,akkor sem váltottunk szót. De mit állunk még itt? Menjünk! *Követi az öreget.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 20:50:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
3869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 15:00:31
Üzenet elküldve: 2013-07-06 15:00:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Zhrodim//
*Sok furcsa lényt rejt az éj. Gyilkosok és erőszaktevők, rémesebbnél rémesebb szerzetek, kiknek vérszomját már csak elméjük romlottsága képes felülmúlni. Viszont a teljességhez társulnia kell a jónak, hiszen a legvadabb káoszban is ott búvik a rend, s fordítva. Nincs egyik a másik nélkül. Az álnok gonoszsággal táplált sötétségben ott van az, kiről nehéz lenne megmondani, jó vagy rossz, ha csak ránézel. Másfél méter fekete anyagba burkolt ránckupac, ám jótékonyan takarja az éj leple. Oldalán kalapácsa is rejtve, nem csak arca. Bár nem rajong a sötétségért. Emlékszik, régi barátja mennyire utálta, mikor kalandjaik során fáklyát gyújtott. De ő úgy látott jobban, neki kellett. S barátja megértő volt vele.
A város kapuját átlépve az őrök tudomást sem vesznek róla. Talán gyermeknek vélik, vagy csavargónak, kit a szegénynegyed nyel el, megrágja, majd kiköpi rothadó és tisztára szopogatott csontjait. Mindegy, nem számít. Csak érjen végre olyan helyre, hol kényelmesen megpihenhet és végre ehet valamit. Nem számított rá, hogy a sötételf ilyen messzire ér.
A főtéren egy kút áll a Hold zsenge, ezüst fényében, két alakkal együtt. Egy lány, látja, miként közelebb ér, ki szomját oltja és egy ében férfi, ki a kútnak dőlve figyeli. Nehéz kivennie, hogy kik azok, így azt sem tudja igazán, hogy miként közeledjen. Egyáltalán miért akar odamenni? Biztos van a közelben egy fogadó valami furcsa dologhoz címezve. Ám valami furcsa erő mégis a kút felé vonzza a kis alakot.
Még jobban arca elé húzza köpenyének csuklyáját, csupán álla és alsó ajka látható, ahogy közelebb kerül, még közelebb... Nem mer a két alak közé állva inni, így hát a sötételftől a másik irányba lépked, míg a kút széléhez nem ér. Óvatosan meríti bele két barnás árnyalatú kezét és iszik. Száraz torka végre frissen nyel, a legutóbbi fogadó óta kísértő szájíz is végre enyhül. A hűs víz másodjára is markaiba kerül, ahogy ismét merít, s mint kinek napok óta szomjúság kínozza testét, úgy issza. Közben esze ágában sincs a másik kettőre nézni, megfáradt utazóként amúgy sincs beleszólása mások életébe. Bár határozottan jól esne neki a társaság, viszont a lány és a férfi éppen társalognak, így modortalan volna megszakítani beszédüket. Rég érezte már, hogy ennyire vágyik valamire, mit nem mer elvenni. Akaratlan is Sasa arca éled lelki szemei előtt. De hamar rázza kissé fejét, ki kell verje gyönyörű mosolyát és szép szempárját fejéből, inkább harmadjára is belemeríti öregnek, ráncosnak tűnő kezeit a vízbe.*
*Sok furcsa lényt rejt az éj. Gyilkosok és erőszaktevők, rémesebbnél rémesebb szerzetek, kiknek vérszomját már csak elméjük romlottsága képes felülmúlni. Viszont a teljességhez társulnia kell a jónak, hiszen a legvadabb káoszban is ott búvik a rend, s fordítva. Nincs egyik a másik nélkül. Az álnok gonoszsággal táplált sötétségben ott van az, kiről nehéz lenne megmondani, jó vagy rossz, ha csak ránézel. Másfél méter fekete anyagba burkolt ránckupac, ám jótékonyan takarja az éj leple. Oldalán kalapácsa is rejtve, nem csak arca. Bár nem rajong a sötétségért. Emlékszik, régi barátja mennyire utálta, mikor kalandjaik során fáklyát gyújtott. De ő úgy látott jobban, neki kellett. S barátja megértő volt vele.
A város kapuját átlépve az őrök tudomást sem vesznek róla. Talán gyermeknek vélik, vagy csavargónak, kit a szegénynegyed nyel el, megrágja, majd kiköpi rothadó és tisztára szopogatott csontjait. Mindegy, nem számít. Csak érjen végre olyan helyre, hol kényelmesen megpihenhet és végre ehet valamit. Nem számított rá, hogy a sötételf ilyen messzire ér.
A főtéren egy kút áll a Hold zsenge, ezüst fényében, két alakkal együtt. Egy lány, látja, miként közelebb ér, ki szomját oltja és egy ében férfi, ki a kútnak dőlve figyeli. Nehéz kivennie, hogy kik azok, így azt sem tudja igazán, hogy miként közeledjen. Egyáltalán miért akar odamenni? Biztos van a közelben egy fogadó valami furcsa dologhoz címezve. Ám valami furcsa erő mégis a kút felé vonzza a kis alakot.
Még jobban arca elé húzza köpenyének csuklyáját, csupán álla és alsó ajka látható, ahogy közelebb kerül, még közelebb... Nem mer a két alak közé állva inni, így hát a sötételftől a másik irányba lépked, míg a kút széléhez nem ér. Óvatosan meríti bele két barnás árnyalatú kezét és iszik. Száraz torka végre frissen nyel, a legutóbbi fogadó óta kísértő szájíz is végre enyhül. A hűs víz másodjára is markaiba kerül, ahogy ismét merít, s mint kinek napok óta szomjúság kínozza testét, úgy issza. Közben esze ágában sincs a másik kettőre nézni, megfáradt utazóként amúgy sincs beleszólása mások életébe. Bár határozottan jól esne neki a társaság, viszont a lány és a férfi éppen társalognak, így modortalan volna megszakítani beszédüket. Rég érezte már, hogy ennyire vágyik valamire, mit nem mer elvenni. Akaratlan is Sasa arca éled lelki szemei előtt. De hamar rázza kissé fejét, ki kell verje gyönyörű mosolyát és szép szempárját fejéből, inkább harmadjára is belemeríti öregnek, ráncosnak tűnő kezeit a vízbe.*
3868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 06:22:42
Üzenet elküldve: 2013-07-06 06:22:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel részére//
*Ezüst a nyelve szokták mondani... mely kígyóként csusszan a fülekbe... olyan alakokra mondják ezt, kik eléggé meggyőzőek. S bár Lazzurnak nem inge az ékes szólás, a vele szemben álló elf hölggyel, ki a tündék szépségével vetekedik, mindenképp megengedi ezt.
Aravae elpirul s kicsit türelemre inti Lazzurt, melyre Ő csak haloványan elmosolyodik és bólint. Bár még tudna mit felhozni, nem fog. Elvégre hivatalos mederbe terelődik a szó.
Kikérik ismét a véleményét, mely óvatosságra inti Lazzurt. Emlékezve a levél fura és ellentmondásos tartalmára, Ő is inkább több ésszel és információval kezdene neki a kutatásnak, ám itt nincs már lehetőség erre, s bár Aravae egyedül van úgy véli ebben a problémában a sötételf így szól:*
-Ami azt illeti, ha úgy érzi belülről a feladat hívja Önt... már pedig ha visszatért, akkor hívja... úgy vélem itt nincs kérdés. A küldetést el kell látni.
*Mondja határozottan, miközben rábök a leány nyakára, mire az leül és engedelmesen liheg és néha a két beszélgető félre.
Lazzur nem bír betelni Aravae makulátlan és tiszta nőies látványával, s mozdulataival, így némi fázis késéssel felel a hátán lévő táskára bökve:*
-Csak a legszükségesebbek vannak benne. A páncél többi darabja... kötél, lánc, kötszer, élelem, víz, térkép... tudja ez-az ami nem árt ha az ember jár s kel a világban. Igazából nem terveztem vándorútra kelni, nem hagyhatom itt bejelentés nélkül a kúriát csak úgy... főleg... az elmúlt hetek óta.
*Mondja Lazzur komolyan, utalva arra, hogy a matrónájuk elhalálozott. Lazzur és Sely kapcsolata... érdekes kialakuló... macska-egér kapcsolat volt. Bár Lazzur mint nagybácsi próbált a maga módján vigyázni a matrónára... szerencsére komoly bensőséges, esetlegesen vérfertőzést felmerítő kapcsolat nem merült ki... minél fogva könnyebb volt a Dwirinthalen ház úrnőjét elengedni. Ám továbbra is... ez egy szomorú esemény.*
-Ám felteszem Aravae, Ön sem kívánkozik itt kint éjszakázni. Elkísérhetem esetleg Önt valamerre?
*Ezüst a nyelve szokták mondani... mely kígyóként csusszan a fülekbe... olyan alakokra mondják ezt, kik eléggé meggyőzőek. S bár Lazzurnak nem inge az ékes szólás, a vele szemben álló elf hölggyel, ki a tündék szépségével vetekedik, mindenképp megengedi ezt.
Aravae elpirul s kicsit türelemre inti Lazzurt, melyre Ő csak haloványan elmosolyodik és bólint. Bár még tudna mit felhozni, nem fog. Elvégre hivatalos mederbe terelődik a szó.
Kikérik ismét a véleményét, mely óvatosságra inti Lazzurt. Emlékezve a levél fura és ellentmondásos tartalmára, Ő is inkább több ésszel és információval kezdene neki a kutatásnak, ám itt nincs már lehetőség erre, s bár Aravae egyedül van úgy véli ebben a problémában a sötételf így szól:*
-Ami azt illeti, ha úgy érzi belülről a feladat hívja Önt... már pedig ha visszatért, akkor hívja... úgy vélem itt nincs kérdés. A küldetést el kell látni.
*Mondja határozottan, miközben rábök a leány nyakára, mire az leül és engedelmesen liheg és néha a két beszélgető félre.
Lazzur nem bír betelni Aravae makulátlan és tiszta nőies látványával, s mozdulataival, így némi fázis késéssel felel a hátán lévő táskára bökve:*
-Csak a legszükségesebbek vannak benne. A páncél többi darabja... kötél, lánc, kötszer, élelem, víz, térkép... tudja ez-az ami nem árt ha az ember jár s kel a világban. Igazából nem terveztem vándorútra kelni, nem hagyhatom itt bejelentés nélkül a kúriát csak úgy... főleg... az elmúlt hetek óta.
*Mondja Lazzur komolyan, utalva arra, hogy a matrónájuk elhalálozott. Lazzur és Sely kapcsolata... érdekes kialakuló... macska-egér kapcsolat volt. Bár Lazzur mint nagybácsi próbált a maga módján vigyázni a matrónára... szerencsére komoly bensőséges, esetlegesen vérfertőzést felmerítő kapcsolat nem merült ki... minél fogva könnyebb volt a Dwirinthalen ház úrnőjét elengedni. Ám továbbra is... ez egy szomorú esemény.*
-Ám felteszem Aravae, Ön sem kívánkozik itt kint éjszakázni. Elkísérhetem esetleg Önt valamerre?
3867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 05:41:26
Üzenet elküldve: 2013-07-06 05:41:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Ariniay Ardyon és Saltior Aidor//
*A fiú a kérdéstől nem lepődött meg és furcsán viselkedik mintha csak őt várta volna. Tüzetesen végig nézi a fiút aki most már tudja hogy tündér származású. Hát igen félszeme már néha megcsalja. Oldalán szépen megmunkált kard lóg, amin látszik hogy nem kellett sokat használnia.*
-Oh értem. Hát ha nem bánod akkor csatlakozok hozzád.- *Veti fel az ötletet.* -Szép kardod van.- *Teszi hozzá, majd ekkor egy másik hang is csatlakozik a beszélgetéshez, így arra fordítja a tekintetét és figyelmesen végig hallgatja.*
-Tapasztalatom sok van ezen a téren, hiszen messziről érkeztem. Csatlakozz hozzánk és egy jó kupa sör mellett beszélgetünk.- *Nyit be a fogadóba.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 07:58:46, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*A fiú a kérdéstől nem lepődött meg és furcsán viselkedik mintha csak őt várta volna. Tüzetesen végig nézi a fiút aki most már tudja hogy tündér származású. Hát igen félszeme már néha megcsalja. Oldalán szépen megmunkált kard lóg, amin látszik hogy nem kellett sokat használnia.*
-Oh értem. Hát ha nem bánod akkor csatlakozok hozzád.- *Veti fel az ötletet.* -Szép kardod van.- *Teszi hozzá, majd ekkor egy másik hang is csatlakozik a beszélgetéshez, így arra fordítja a tekintetét és figyelmesen végig hallgatja.*
-Tapasztalatom sok van ezen a téren, hiszen messziről érkeztem. Csatlakozz hozzánk és egy jó kupa sör mellett beszélgetünk.- *Nyit be a fogadóba.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 07:58:46, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:58:57
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:58:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
A padon alig kellett várakoznia, hamarosan, szinte a semmiből előterem egy erős, harcosember, úgy 40 év körüli lehet ránézésre. Arcát félig csukja takarja, kezei megannyi sebet hordoznak, kemény csatákról tesznek tanúságot. Nyakában egy furcsa nyakláncféleség, amin érdekes medál függ, talán egy talizmán lehet. Érces, erőteljes hangján szól eképpen: '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.'- majd ezek után közelebb lép. Ardyon fölpattan a padról, s mikor épp válaszolna a férfinak, egy másik férfi közeledik, fiatal, szürke szemű, szőke hajú, tekintete első ránézésre rideg, mintsem barátságos. A kezén acél alkarvédő, fején egy olcsó bőrsisak lehet, nyakában talán egy tűzköves függő. Kardja díszes munka.
Mindketten emberek. Korábban nem volt még dolga emberekkel, így se jó, se rossz nem jut eszébe róluk. Miután végignézett mindkettőn a harcoshoz fordul ezekkel a szavakkal:*
- Hogyne Uram, itt állunk épp előtte. Az őszintét megvallva még én sem jártam odabent, aztán lassacskán már a nap is az eget súrolja, így estére nekem is meg kell hajtanom a fejem valahol. *majd az ifjabbhoz így szól nevetve:*
- A városról én sem sokat tudok, új vagyok errefelé. Több száz, vagy ki tudja, lehet több ezer mérföldet gyalogoltam idáig, a városba én is csak tegnap érkeztem. Nem mentem messzire, csak a szegény és gazdagnegyedet vettem szemügyre, de nagyon ismerős vagy, mintha láttalak volna valahol az úton. *néz érdeklődve.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:02:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, jeljavítás.
A padon alig kellett várakoznia, hamarosan, szinte a semmiből előterem egy erős, harcosember, úgy 40 év körüli lehet ránézésre. Arcát félig csukja takarja, kezei megannyi sebet hordoznak, kemény csatákról tesznek tanúságot. Nyakában egy furcsa nyakláncféleség, amin érdekes medál függ, talán egy talizmán lehet. Érces, erőteljes hangján szól eképpen: '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.'- majd ezek után közelebb lép. Ardyon fölpattan a padról, s mikor épp válaszolna a férfinak, egy másik férfi közeledik, fiatal, szürke szemű, szőke hajú, tekintete első ránézésre rideg, mintsem barátságos. A kezén acél alkarvédő, fején egy olcsó bőrsisak lehet, nyakában talán egy tűzköves függő. Kardja díszes munka.
Mindketten emberek. Korábban nem volt még dolga emberekkel, így se jó, se rossz nem jut eszébe róluk. Miután végignézett mindkettőn a harcoshoz fordul ezekkel a szavakkal:*
- Hogyne Uram, itt állunk épp előtte. Az őszintét megvallva még én sem jártam odabent, aztán lassacskán már a nap is az eget súrolja, így estére nekem is meg kell hajtanom a fejem valahol. *majd az ifjabbhoz így szól nevetve:*
- A városról én sem sokat tudok, új vagyok errefelé. Több száz, vagy ki tudja, lehet több ezer mérföldet gyalogoltam idáig, a városba én is csak tegnap érkeztem. Nem mentem messzire, csak a szegény és gazdagnegyedet vettem szemügyre, de nagyon ismerős vagy, mintha láttalak volna valahol az úton. *néz érdeklődve.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:02:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, jeljavítás.
3865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:57:40
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:57:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Adrenalinnal töltve járkál a főtéren, szinte beleborzong legutóbbi tettébe. Örömmel gondol vissza minden pillanatára, a maszkra, amire szert tett és a kéjes öröm járja végig testét. Viszonylag furcsa látvány, azonban a kéjtől nem is bír a saját lábán állni, szinte eldől és a falnak támaszkodva próbál újra önmaga lenni. Mármint azzá, ami most maradt belőle. Bár a sekélyes élvezet visszagondolása is eufórikus állapotba ringatja, ettől még tisztában van vele, hogy itt még nem állhat meg.*
"Ezeknek bizonyára fogalmuk sincs, mennyire reménytelen az életük, valakinek rá kell ébresztenie őket a hiábavalóságukra és nyomorúságukra. Ez a látszólagos rendszer, amit fenntartanak, szégyenteljes, mindenki egyből megnyugszik, ha egy városőrre tekint, pediglen szinte semmilyen védelmet nem nyújt. Szinte már az én arcom ég az övéjük helyett, hogy el lehet hinni az ilyen alantasságokat. És ezt is nevelik tovább, megvakítják az új generációt is. Pediglen itt fontosabb dolgok is vannak, mint amiket ők valaha el tudnak képzelni, érzékeken túli energia, mellyel nem dacolhat. És a tiszta enyészet, mely mindenen keresztül meg és áthat."
*Valami beszéd megy a főtéren, és bár nem figyel, próbál elrugaszkodni az őt tartó falaktól, valamiképpen kibújni az őt érő stimulációk áradatából és végül sikerült is neki. Most érzi, hogy megtisztult, hogy ép, hogy lelki tökéletességére ért. Most már üdvözítőn halad tovább, egyenesen a fogadó felé.*
"Ezeknek bizonyára fogalmuk sincs, mennyire reménytelen az életük, valakinek rá kell ébresztenie őket a hiábavalóságukra és nyomorúságukra. Ez a látszólagos rendszer, amit fenntartanak, szégyenteljes, mindenki egyből megnyugszik, ha egy városőrre tekint, pediglen szinte semmilyen védelmet nem nyújt. Szinte már az én arcom ég az övéjük helyett, hogy el lehet hinni az ilyen alantasságokat. És ezt is nevelik tovább, megvakítják az új generációt is. Pediglen itt fontosabb dolgok is vannak, mint amiket ők valaha el tudnak képzelni, érzékeken túli energia, mellyel nem dacolhat. És a tiszta enyészet, mely mindenen keresztül meg és áthat."
*Valami beszéd megy a főtéren, és bár nem figyel, próbál elrugaszkodni az őt tartó falaktól, valamiképpen kibújni az őt érő stimulációk áradatából és végül sikerült is neki. Most érzi, hogy megtisztult, hogy ép, hogy lelki tökéletességére ért. Most már üdvözítőn halad tovább, egyenesen a fogadó felé.*
3864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:35:21
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:35:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Ser Lazzur Dwirinthalen részére //
*Ezidáig könnyeden vette a bókokat, szemérmesen s úri nőhöz méltóan kezelte a kedves szavakat, de olybá tűnik, a ma éjjelén nem kíméli az éjelf, s ez elől már Aravae sem térhet ki. Orcáin rózsálló pír játszik, míg lelkében a hiúság halovány mivolta dereng fel, ahogy melegséggel tölti meg szívét a harcos uraság kiemelkedő figyelme jómaga iránt.*
- Ne túlozzék, kérem... *Suttogja kisleányos zavarában, miként csak nehezen állja meg, hogy ne hajtson fejet emberi, de legfőképp női önmagának, s igazítson a szélben táncoló sötétbarna fürtökön, vagy épp a kifogástalanul alakjára simuló ruházaton.
Röpke gyengeség volt ez azonban a hölgytől, hamarost változik beszédük iránya, s ő maga is egyszeribe felülkerekedik a rakoncátlan érzéseken. Rendezi vonásait, tekintete is a helyzethez alkalmazkodó, komoly lesz.*
- Mondhatni, igen, azért tértem vissza. A szomszédos városban kerestem szerencsémet, pontosítván, annak környékén, de kutatásom érdemi része elmaradt... Bár meg kell, valljam Önnek, Lazzur, tán nem kerestem eléggé. Megfogadtam a tanácsát, és oly mértékekben nem foglalkoztam az üggyel, de valami csak nem hagy nyugodni... A lelkem azt súgja, hogy szorít az idő, de hogy miért, már ködös a szemeim előtt. Nem lenne hálátlan, ha egyhamar feloszlanának a kétség fátylai, addig is az Ö segítségét remélhetem. Mit gondol, van jövője ennek a levélnek, vagy inkább jobban járna a családom is, ha elfelejteném...?
Nehéz-e kérdésekre a válasz, felejtse is el, s kérem, ne haragudjék, hogy ilyen türelmetlen módon faggatom... *Sóhajtja végül, mégis csak igazítván a gesztenye tincseken, miként válla mögé söpri a bátrabbakat. Eztán vetül tekintete a leányra, Lazacra, ki első találkozásukhoz képest mély nyugalommal viseltetik gazdája oldalán.*
- S Ön? Feltételezhetném, sétálni jött az éjjel hűvösében, de ama holmik másra engednek következtetni. Csak nem utazni kíván? S én még ilyen badarságokkal terhelem az elméjét...
*Ezidáig könnyeden vette a bókokat, szemérmesen s úri nőhöz méltóan kezelte a kedves szavakat, de olybá tűnik, a ma éjjelén nem kíméli az éjelf, s ez elől már Aravae sem térhet ki. Orcáin rózsálló pír játszik, míg lelkében a hiúság halovány mivolta dereng fel, ahogy melegséggel tölti meg szívét a harcos uraság kiemelkedő figyelme jómaga iránt.*
- Ne túlozzék, kérem... *Suttogja kisleányos zavarában, miként csak nehezen állja meg, hogy ne hajtson fejet emberi, de legfőképp női önmagának, s igazítson a szélben táncoló sötétbarna fürtökön, vagy épp a kifogástalanul alakjára simuló ruházaton.
Röpke gyengeség volt ez azonban a hölgytől, hamarost változik beszédük iránya, s ő maga is egyszeribe felülkerekedik a rakoncátlan érzéseken. Rendezi vonásait, tekintete is a helyzethez alkalmazkodó, komoly lesz.*
- Mondhatni, igen, azért tértem vissza. A szomszédos városban kerestem szerencsémet, pontosítván, annak környékén, de kutatásom érdemi része elmaradt... Bár meg kell, valljam Önnek, Lazzur, tán nem kerestem eléggé. Megfogadtam a tanácsát, és oly mértékekben nem foglalkoztam az üggyel, de valami csak nem hagy nyugodni... A lelkem azt súgja, hogy szorít az idő, de hogy miért, már ködös a szemeim előtt. Nem lenne hálátlan, ha egyhamar feloszlanának a kétség fátylai, addig is az Ö segítségét remélhetem. Mit gondol, van jövője ennek a levélnek, vagy inkább jobban járna a családom is, ha elfelejteném...?
Nehéz-e kérdésekre a válasz, felejtse is el, s kérem, ne haragudjék, hogy ilyen türelmetlen módon faggatom... *Sóhajtja végül, mégis csak igazítván a gesztenye tincseken, miként válla mögé söpri a bátrabbakat. Eztán vetül tekintete a leányra, Lazacra, ki első találkozásukhoz képest mély nyugalommal viseltetik gazdája oldalán.*
- S Ön? Feltételezhetném, sétálni jött az éjjel hűvösében, de ama holmik másra engednek következtetni. Csak nem utazni kíván? S én még ilyen badarságokkal terhelem az elméjét...
3863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:13:03
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:13:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
*Végre elhagyja a szegény negyedet, és a gazdag negyedet is. Hogy melyik volt számára a rosszabb, arról lehetne veszekedni. A gazdag negyedben, ahol katonák és nemesek pillantásai égettek lyukat a hasába, vagy a szegénynegyedben, ahol minden lépésnél attól tartott, hogy mikor hátranyúl, az erszénye már nem lesz a helyén.
De vége a nyomornak, a szó szoros értelmében is. A főtéri tömeg hamar magába szippantja. ~Talán lassan ideje lenne előkerítenem azt a Pegazus fogadót ami a térképen is szerepel.~ '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.' *Hallja. Természetesen fel is figyel rá. A hang egy talán 40-es éveiben járó idős, ám láthatólag magát jól tartó harcostól származik.
Aidor nem habozik sokat, hogy csatlakozzon-e a társasághoz, nem is azért mert közös az úti cél, a térképe segítségével innen könnyen oda találna a fogadóhoz. Hanem inkább a kíváncsisága miatt. ~Ez az ember azt mondja, hogy messziről utazott ide, így lehet tudna néhány érdekes dolgot mesélni. Ki tudja, talán ez lesz a kulcsa, hogy megcsináljam a szerencsém.~
*Oda ballag a két férfihoz.*
-Üdvözletem, én is utazó vagyok és véletlenül meghalottan, hogy önnek sem idegenek a kietlen utak. Esetleg tudna mesélni az útvonalról amerről jött? *Kérdezi az öreget.*
-Persze ha van önnek is valami tapasztalata a téren, örömmel fogadom az információkat akár a városról is. *Szól a fiatalhoz is.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:13:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, helyesírási hibák javítása.
*Végre elhagyja a szegény negyedet, és a gazdag negyedet is. Hogy melyik volt számára a rosszabb, arról lehetne veszekedni. A gazdag negyedben, ahol katonák és nemesek pillantásai égettek lyukat a hasába, vagy a szegénynegyedben, ahol minden lépésnél attól tartott, hogy mikor hátranyúl, az erszénye már nem lesz a helyén.
De vége a nyomornak, a szó szoros értelmében is. A főtéri tömeg hamar magába szippantja. ~Talán lassan ideje lenne előkerítenem azt a Pegazus fogadót ami a térképen is szerepel.~ '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.' *Hallja. Természetesen fel is figyel rá. A hang egy talán 40-es éveiben járó idős, ám láthatólag magát jól tartó harcostól származik.
Aidor nem habozik sokat, hogy csatlakozzon-e a társasághoz, nem is azért mert közös az úti cél, a térképe segítségével innen könnyen oda találna a fogadóhoz. Hanem inkább a kíváncsisága miatt. ~Ez az ember azt mondja, hogy messziről utazott ide, így lehet tudna néhány érdekes dolgot mesélni. Ki tudja, talán ez lesz a kulcsa, hogy megcsináljam a szerencsém.~
*Oda ballag a két férfihoz.*
-Üdvözletem, én is utazó vagyok és véletlenül meghalottan, hogy önnek sem idegenek a kietlen utak. Esetleg tudna mesélni az útvonalról amerről jött? *Kérdezi az öreget.*
-Persze ha van önnek is valami tapasztalata a téren, örömmel fogadom az információkat akár a városról is. *Szól a fiatalhoz is.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:13:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, helyesírási hibák javítása.
3862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:57:04
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:57:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
*Sok mérföldet tett meg gyors tempóba gyalog mire elérte a következő várost Artheniort, amiről már annyit hallott. Itt végre úgy életet, távol az eddigi életétől.*
~Hm végre kipihenhetem magamat.~ *Fut át a fején a gondolat, így nem késlekedik belép a város kapuján és egyből szeme elé terül a város főtere. Itt egy kicsit elidőzik és felméri a város eme pontját. Ez a dolga már magához nőtt, hiszen a folyamatos megfigyelés már sokszor kihúzta őt a bajból. Szeme megakad egy fekete hajú ifjú férfin, akitől úgy gondolja hogy segítséget kér.*
-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.- *Lép közelebb a fiúhoz.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:15:16, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjel hiba javítása.
*Sok mérföldet tett meg gyors tempóba gyalog mire elérte a következő várost Artheniort, amiről már annyit hallott. Itt végre úgy életet, távol az eddigi életétől.*
~Hm végre kipihenhetem magamat.~ *Fut át a fején a gondolat, így nem késlekedik belép a város kapuján és egyből szeme elé terül a város főtere. Itt egy kicsit elidőzik és felméri a város eme pontját. Ez a dolga már magához nőtt, hiszen a folyamatos megfigyelés már sokszor kihúzta őt a bajból. Szeme megakad egy fekete hajú ifjú férfin, akitől úgy gondolja hogy segítséget kér.*
-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.- *Lép közelebb a fiúhoz.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:15:16, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjel hiba javítása.
3861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:35:01
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:35:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
* A szegénynegyed és gazdagnegyed után most ismét ott van, ahonnét elindult: a főtéren. Mikor először itt járt, megannyi apróság kötötte le figyelmét, a tér csak úgy nyüzsgött, most, hogy alkonyodik, alábbhagy a nagy forgatag, most nyugalmasabb képet mutat magáról a hely. Közelebb érve megpillantja a fogadót, s azon túl a hatalmas templomtornyot. "Szerethetik az istenek az arthenioriakat ha ekkora templomot építettek a tiszteletükre." gondolja, majd egyre közeledik a fogadóhoz.
A fogadó előtti padra leül, s vár, hátha küldenek számára társaságot az égiek.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:14:43, a következő indokkal:
Fogalmazási hiba javítása.
* A szegénynegyed és gazdagnegyed után most ismét ott van, ahonnét elindult: a főtéren. Mikor először itt járt, megannyi apróság kötötte le figyelmét, a tér csak úgy nyüzsgött, most, hogy alkonyodik, alábbhagy a nagy forgatag, most nyugalmasabb képet mutat magáról a hely. Közelebb érve megpillantja a fogadót, s azon túl a hatalmas templomtornyot. "Szerethetik az istenek az arthenioriakat ha ekkora templomot építettek a tiszteletükre." gondolja, majd egyre közeledik a fogadóhoz.
A fogadó előtti padra leül, s vár, hátha küldenek számára társaságot az égiek.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:14:43, a következő indokkal:
Fogalmazási hiba javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621