*Mordachnak az az egy szerencséje van, hogy a gazdagnegyedet már úgy ismeri, mint a tenyerét, így pontosan tudja, hogy mit hol kell keresni. Mivel az ő lova nem lesz elég a holmikhoz, így egyet még kell valahonnan szerezni, arra azonban nincs idő, hogy elrohangásszanak az istállóhoz. Van egy hely a szegénynegyedben viszont, nem is olyan messze, ahol egy férfi tartja a patását, bár eddig nem nagyon lehetett látni, hogy használta is volna. Szélsebesen megindul a hely felé az állattal, ahol szerencsére ott is találja. Az ereje nem olyan nagy, mint a sajátjának, de az étel cipelésére tökéletes lesz. Lepattan a lóról, majd odasettenkedik a másikhoz, halkan elvágja a kötelét, majd kivezeti onnan. Azt ugyan nem tudja, hogy vad-e, de most kockáztat, s felpattan rá. Egy kicsit mocorog alatta, majd pillanatokon belül úgy néz ki, hogy szívesen engedelmeskedik. Ezért hát újra megindul a gazdagnegyed felé, sajátja pedig természetesen követi.
Az első állomás egy fogadó féleség, bár ez nem éppen az utazóknak van fenntartva, hanem egy olyan 'csevegőhely' a vagyonosabbak számára. Mordach még a tegnapi napon megrendelte mára az ételt, ami remélhetőleg meg is érkezett. A bolt előtt megáll, leszáll a patásról, majd besiet. Szinte egy percig sincs bent, már ő és pár inas igen nagy zsákokkal jönnek ki, melyekkel megpakolják a két lovat. Mordach szorosan rögzíti azokat, majd az idegen patásra köt egy kötelet, melynek másik végét a sajátjára köti, s megindulnak végre...
A szegénynegyedben most nincsenek sokan, bár egy-egy részeg alak, aki az esti iszogatásból nem tért haza, még érdeklődve figyeli a földön a kis 'bagázst'. A vörös próbálja siettetni az állatokat, bár ennyi holmival és egy emberrel nem is olyan könnyű.
Mikor végre eléri a főteret, kicsit megnyugszik, mikor nem lát még ott senkit. Mikor azonban jobban körbenéz, megpillantja a tündér leányzót magányosan a szökőkútnál. Mielőtt még odamenne hozzá, az állatokat beviszi az istállóba, s rábízza őket az istállósfiúra. Mikor végzett, kilép onnan, majd Loyához igyekszik.*
- Üdv, kedvesem. Remélem nem késtem sokat!
*Kicsit megborzong, ugyanis fedetlen felsőtestén landolnak a fehér hópihék, melyek - annak ellenére, hogy jól bírja az ilyen időt - eléggé lehűtik. Indulás előtt majd még felrohan szobájába a ruhákért...*