*A kellemes csendet cipődobogás töri meg, s pár pillanat múlva a hang gazdája is megjelenik egy nő képében a műhely ajtajában, aki Drektont keresi. Kinartoth természetesen érti a helyzetet, s nem is haragszik a férfire - számára is első a Rend, s ha a hölgynek is fontos elintézni valója lett volna, ő is elment volna. Még szerencse, hogy ebbe a városba egyedül jött, rendtársai nélkül. A távozó éjbőrűnek csak megértően biccent egyet, szinte biztos benne, hogy még fognak találkozni...
Így hát magányosan lép ki az éj eme kései órájában az erdőbe. Lehet, hogy nem túl biztonságos számára ilyenkor egyedül járni egy eléggé elhagyatott helyen - egyrészt a megerőszakolt nő esete miatt is -, azonban belőle valahogy mindig is hiányzott az az alap félelem, ami az embereknek megállj szokott parancsolni. Így mivel már magában eltervezte az éji sétát a tó körül, a havas fák között, ezért ezt a kis utat egyedül fogja megtenni, kedve most úgyis a magányba szólítja, a csendbe, a nyugalomba.
Az erdőben vagy fél órát tölt el, jól esik neki beszívni a hűvös levegőt, s nagy macskaszemeivel bámulni a csillogó holdat, mely körül olykor borús felhőfoszlányok jelennek meg. Útját ezután a fogadó felé veszi, ahol vagy háromnegyed órát tölt el a vacsorával, miközben idejét olvasgatással is elüti. Ő egyedül is tökéletesen érzi magát, ezt tükrözi az is, hogy mikor felmegy szobájába, akkor vagy még három órát ébren van: fürdik, olvasgat, kémleli a csillagos eget az ablakon át, végül az ágyában elnyomja az álom elmélkedés közben.
... a reggel a hölgy számára viszonylag hamar eljön. Kellemeset aludt, ki is pihente magát, s mikor szemei először nyitódnak ki, megpillant valami fehéret az ajtó előtt. Hamar feltűnik neki, hogy egy levelet csúsztattak be, ezért odalép hozzá, s olvasni kezdi. A Rendtől érkezett egy üzenet, hogy a karavánpihenőnél lesz egy megbeszélés, s ott fognak találkozni. Ez kissé furcsa ugyan a hölgy számára, mert ilyen hamar ő feleslegesnek érzi a találkozást. Ám mivel ő a vezető... Ezért kénytelen elmenni, bár a mai napot nem éppen erre akarta szánni. Már csak remélni tudja, hogy fontos dolog miatt csődítik oda a tagokat...
Nyugodtan, minden sietséget mellőzve felöltözik egy fekete hosszú ruhába, lábára pedig fekete mintás harisnyát húz, majd kezébe kapja hasonló színű kabátját, s megindul a fogadóba reggelizni. El is csomagoltat magának némi ételt, mert a térkép szerint nem éppen egy órányira van a karaván. Ki is igyekszik a főtérre, megkeresi az istállót, ahonnan bérel egy lovat - ami eléggé nagy -, s perceken belül el is hagyja Arthenior városát...*