*Kilépve az ajtón újból meglepődés éri, felkiált.*
- Hoppá itt meg mi történik, ilyen sokáig voltam távol?
*Mindenütt sátrak, szekerek, Emberek kiáltozásai. Város őrök figyelő szemei sétái azok közt."Mi van itt?"De a következő pillanatban meghall egy csalogató rikkantást.*
- Cirkusz, cirkusz!
*Gyorsan rájön, hogy a hang ponyvák felől jön, és valaki nagyon csábítja a jó népet oda.
Ahogy így el van a gondolataiban, észre sem veszi, hogy a felfordulás miatt egy kereskedő épp vele szembe jön. A következő pillanatban már neki is ütközik, a férfi a kezében lévő holmikat leejti a földre, sok szép ruha mind szanaszét repül.*
- Bocsánat, elnézést nem vettem észre, hadd segítsek összeszedni!
*Szól a lány az eléggé morgolódó, méregtől vörösödő fejű, kopasz idősebb férfinak. Miközben segít neki a holmik összeszedésében, megakad a szeme egy gyönyörű köpenyen mely hasonló az ő ellopott ruhájához, egy darabig csak nézi és simítsa a kezével a puha pamutanyagot, majd így szól a kofához.*
- Ha ezzel is segíteni tudok, ezt megvenném, úgyis épp szándékoztam vásárolni, a másikat ellopták, így ez maradt!
*Azzal végig mutat a növényekből eszkábált egyszerű valamin. A férfi némi vonakodás után, beleegyezik, mond egy árat, amit Saeda azonnal a kezébe nyom, bár kissé sokallja, de így legalább van ruhája. Utána elköszönnek egymástól, még a távolban hallja morgolódását az árusnak, de a lány már egy olyan helyet keres, a szemével ahol lecserélheti öltözékét, be is megy, az egyik szekér mögé ahol senki nem látja, legalább is ő ezt gondolja, és szépen átöltözik, ahogy épp felemeli a fejét, egy zöld szempárral találja szembe magát, amely szem a rávetődő fény miatt világítónak látszik. Ijedtében felkiált.*
- Jesszusom, mi ez?
*A következő pillanatban miután visszanyerte önuralmát egy halk nyávogást hall, utána közvetlenül egy puha szőrös cicus simul a lábaihoz és közben halkan dorombol. A lány lehajol a négylábú kis "kukkolóhoz" majd szelíden végig simítja hátát, és egy puszit nyom a buksijára. Így szól hozzá.*
- Jól megijesztettél te kis leskelődő, de azért nem haragszom ám rád. Biztos keres már a gazdi, futás hozzá én is keresek valakit.
*Azzal még egy puszit nyom a puha bundájára aztán elindul a kislányt megkeresni, ahogy elhalad egy ponyva mellett, beszélgetés csapja meg a fülét.*
-Anyám most nagyon beteg. Pihennie kellene... Ön megsebesült, a Fogadóból hoztuk ide. Anyám gyógyította meg.
*Saeda ezeket a szavakat hallva eléggé kíváncsi lesz, és megpróbál a hang irányába menni, épp felfedezi a ponyva bejáratát, amikor ismét a szőrős puha test simul a lábához nyávogás közepette.*
-Mi az már cicu, mondtam hogy menj a gazdihoz.
*A lány egy kicsit finoman arrébb löki a kis bajkeverőt, és újra a bejáratra koncentrál, felmászik és széthúzza a ponyvát. Bent viszonylag nagy tér tárul a szemei elé, egy díványon felfedezi a sebesült férfit aki épp magához tér, a kislányt aki ott beszélget vele. Odalép hozzá és megkérdezi tőle.*
-Mi történt magával?Ki az aki meg gyógyította az imént?
*Majd válaszra várva kérdőn, de kissé idegesen néz az ébredező férfira, majd a kislányra.*
A hozzászólás írója (Saeda Loveykin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.04 20:31:09
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.10.04 20:45:40, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.