*Saját baján gondolkodik még akkor is, mikor visszaérnek a városba. Jó ideje ott hagyták már azt a tornyot. Más napon is járnak azóta, annak pedig déli idejében. Továbbra is szótlanul haladnak, de csak addig, míg el nem érik a főteret. Ott újabb utasításokkal gazdagodik. Először a lovat kell elintézze, majd pihenésre van utasítva, mit semmi kedve betartani. Eleget pihent ő, míg Nabii a lóval szórakozott. Éppen ezért, amint a nő elmegy, elkezdi tervezgetni saját dolgait. Kezdetnek a lovat intézi, mi sem természetesebb. Az állat megszolgálta maga dolgát, így ideje neki is békességben pihenni, távol a banditák és a pusztában töltött éj félelmétől. Nem kell holmi szörnyek miatt aggódnia, mik az erdő fölött magasodva döntögették a fákat. Egyszerűen csak pihennie kell, semmi más, ahogyan lényegében a lánynak is tennie kellene, ha képes lenne rá. Helyette azonban csak leül a főtéren. Csak ül és ül, olykor néhány falatot magába tömve, megmaradt száraz kenyeréből és szárított húscafatjaiból. Ezek mellé társít néhány korty friss vizet, majd várakozik tovább. Kissé nehezére esik ugyan, de nincs jobb dolga. Amúgy is kíváncsi, hogy miféle hátassal állít majd be a nő, ugyanakkor nem hitte volna, hogy bizony órák múltával sem jön meg, holott nem valószínű, hogy oly messzire kellene menni egy lóért, mikor neki is találtak a piactéren.
Homlokát gondterhesen kezdi ráncolni, néhány órával később. Nem egy sóhajt megereszt addigra, majd fogja magát és felkel. A pihenést megelégelte, ahogyan az unalmat is. Jobb ötlete nincs, a negyed felé kezd haladni. A fogadót egyelőre kerülné, amíg lehetséges. Eleget lesz ott még az éjszaka, most nem vágyja a szoba magányát, mikor itt is ugyanúgy lehet egyedül. Sőt, ebből az egyedüllétből is kezd elege lenni. Túlontúl hozzászokott már ahhoz, hogy van mellette valaki. Ez pedig véleménye szerint hiba, elvégre míg nem találkozott az idősebbel, tökéletesen megvolt maga is, nem is beszélve arról, hogy a másokra való hagyatkozás gondolata igencsak távol állt addig tőle. Erről azonban csak ő tehet, ahogyan minden másról is, mi bensőjében motoszkál. Valamit kezdenie kell magával. Ismét ezen kezd járni agya az aggódás helyett. Talán jobb is így, legalább nem idegeskedik feleslegesen. Vagy lehet, hogy nem is lenne olyan felesleges? Erre nem tud választ adni, helyette csak a kérdés marad neki is, miközben léptei előre vezetik.*