//Második szál//
//Tavaszünnep//
-Való igaz, s bár adnák az istenek, hogy valakinek éppen az én erszényemre fájjon a foga! *villant farkasvigyort Deron felé, majd újabbat harap az imént zsákmányolt almából.*
-Remek kis balhé kerekedne belőle, én mondom!
*Tekintete fürkészőn pásztázza végig a tömeget, hátha kiszúrja az említett ében bőrű nőstényt, de egyelőre sajnos nem jár sikerrel. Mármint persze, több hasonszőrű rohangál errefelé, de az, amelyiket csupán egy pillanatra vélt látni a szeme sarkából, mintha ismerősnek tetszett volna. Persze simán lehet, hogy csupán az elméje játszik vele, erre többnyire igen ritkán van példa, Draenon még nem diagnosztizálta magán az őrületnek eme egyértelmű jeleit.*
-Ez remek hozzáállás, kár, hogy igen ritka, s kevesen osztják a véleményed. *persze Draenon maga is így gondolja, mindig is úgy vélte, hogy nem az egyén származása határozza meg annak értékét, hiszen arról aligha tehet bárki is, hogy milyen testbe, milyen körülmények közé született. Mindig a tettek beszélnek, világosabban, mint bármi más.*
-Hát a rosseb tudja, az imént még itt volt, rohadjak meg, ha nem! *bizonygatja a feje búbját vakarászva, majd jobb híján, amolyan minden-mindegy alapon jól meghúzza a rumosüveget.*
-Áldassék azon tengerészek neve, akik felfedezték, hogy miképpen lehet rumot készíteni! *jegyzi meg fennhangon.*
-Deron elsőtiszt! Öné a megtiszteltetés... *nyújtja vissza Deronnak az üveget.*
-Ahogy néztem, nem szolgálnak hasonló nedűvel, csupán holmi vizezett lőrével akarják kiszúrni az ember szemét. Persze hozzánk hasonló műértőkkel nem érdemes kekeckedni, még a végén kitörne valamiféle balhé, a végzetes rumhiány okán.