*Beszívja a levegő éltető illatát, a város fülledt aromáját. Puhán lépdel a Főtér hideg kövén, minden esszenciáját magába szívva a városnak. Szinte az egész várost magába szívja. Minden számára új helyszínen ezt teszi. Próbálja megérteni, felfogni a múlt azon rezgéseit, amit egy ilyen csodás város tartogathat neki. Próbálja érzékelni a mágiát. Érzi a körülötte elhelyezkedő növényekből, állatokból, emberekből áradó esszenciát, a mágia olyas formáját amely nem tudatosan kifejtett, koncentrált, fókuszált valamilyen formába tömörített energia. Eljátszik a gondolattal, hogy egy kicsit megcsapolja a mágiatartalékjukat, de akkor mindegyik émelyegni kezdene, fejfájás törne rájuk, és ez elég feltűnő jelenség lenne egyből a városba érkezés első napján. Amúgy is. Tele van mágiával. Már alig várja, hogy esszenciáját átömlessze valamilyen varázslatba. Szinte csak a mágiával él. Egy szál tőrén kívül csak a mágia a fegyvere, de eddig jól boldogul két igen hasznos eszközével. Elér a Főtér közepéig, a város közepéig. Ruháján és fegyverén kívül nincs más felszerelése, általában saját magának szerzi meg, amit akar.
A csizmája elég kopott már, de kevesebb mint egy hete vette a lábbelit. "Feltétlenül vennem kell egy új csizmát. Láttam is egy indás, összefutó motívumokkal díszítettet az egyik polgár lábán. Majd valamikor felkeresem, és megtudakolom tőle, honnan szerezte a gyönyörűséges lábbelit." Szereti a fényűzést. Szereti a pompát. Szeret túlzásokba esni. A felsőbb rétegek között szokott mozogni általában, ahova pát jól irányzott varázslattal, és egy jó adag furfanggal szokott bejutni. Amint lenéz észreveszi, hogy a köpenye arannyal átszőtt szegélye szinte nem is látszik, úgy belepte az út pora. Elmosolyodik, majd előhúz egy praktikus kis eszközt, a helyét odatartja a ruha szegélyéhez, és egyetlen gondolatra a por elkezd beleáramlani az apró pálcába, ami szinte magába szívja, de nem nő meg. Néhány másodperc múlva már újra eredeti fényében ragyog az arany cérna, és elégedett mosollyal süllyeszti el egyik nagyon-nagyon mély zsebében a pálcát. Aztán nekidől az egyik sudár, fiatal fának, és apró csillagokat kezd el röptetni maga körül, csak, hogy szórakoztassa magát.*