Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 470 (9381. - 9400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:08:25
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:08:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*Meglepődik a dalnok hozzáállásán, de ha ezt kívánja, legyen. Leül a földre, csak azért sem a padot választja.* ~Beképzelt lehetsz, te muzsikus. Mondjum a fajtádnál nem egy ritka tulajdonság.~ *Jegyzi meg magában. Bizony, még mindig utálja a várost. Nem is a várost: a lakóit! Szóval ot5 tart, hogy leül... és csak ül... még mindig ül... unatkozik, végtelenül. Nézi a fákat, az embereket, de mindjárt bealszik. Ez untatja. Cupákot simogatja egy darabig, de a menyét is unatkozik.*
-Hozzám illő állat vagy, hallod e? *Mosolyog a társára. Elege lett. Drámát akar, izgalmat az életébe. Elég az ivásból. Most sokall be. Fogja, feláll és grabancon fogja a bárdot.*
-Beszélgessünk, zenészkém. *Mondja széles mosollyal.*
*Meglepődik a dalnok hozzáállásán, de ha ezt kívánja, legyen. Leül a földre, csak azért sem a padot választja.* ~Beképzelt lehetsz, te muzsikus. Mondjum a fajtádnál nem egy ritka tulajdonság.~ *Jegyzi meg magában. Bizony, még mindig utálja a várost. Nem is a várost: a lakóit! Szóval ot5 tart, hogy leül... és csak ül... még mindig ül... unatkozik, végtelenül. Nézi a fákat, az embereket, de mindjárt bealszik. Ez untatja. Cupákot simogatja egy darabig, de a menyét is unatkozik.*
-Hozzám illő állat vagy, hallod e? *Mosolyog a társára. Elege lett. Drámát akar, izgalmat az életébe. Elég az ivásból. Most sokall be. Fogja, feláll és grabancon fogja a bárdot.*
-Beszélgessünk, zenészkém. *Mondja széles mosollyal.*
9399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:09:28
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:09:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*Zenei előadását nagy sikerrel hallgatja a közönség. Néhány polgár még táncra is perdül muzsikájának hallatán. Úgy tűnik több fura alak, aki az álmaikról akarnak beszélni, ár nem nagyon jönnek, bár még csak most megy le a nap. Örömmel figyeli, hogy a tömeg egyre csak nő. Szereti ha értékelik a művészetét. A zenélés közben jut ideje a közönség vizsgálására. A szerelmes párok a padokra foglalnak helyet, és ahogy elfogy a hely, a szökőkút is lassacskán a szerelmes párok helyévé válik. Lát még embereket kijönni a fogadóból, akik az alkohol hatása alatt hallgatják zenéjét, és egyeseket még talán az álom világába is belépnek. Végül vannak az őt körülvevők bázisa. Akik távolabbról hallgatják őt és, akik, főleg hölgyek, akik már majdhogy nem rámásznak. A legjobban ezeket a hölgyeket szereti, mert az ilyen hölgyemények szívesen töltik vele az éjszakát. Nagy valószínűséggel ma este sem lesz hölgy társasága nélkül. A zenei előadása során egy ismeretlen arc jelenik meg, aki nagylelkű adományt ad neki.*
-Köszönöm uram. Most jelenleg fellépésem van, úgyhogy üljön le és hallgassa a zenét, ha végeztem társaloghatunk.
*Mondja mosollyal a száján és folytatja a muzsikálást.*
*Zenei előadását nagy sikerrel hallgatja a közönség. Néhány polgár még táncra is perdül muzsikájának hallatán. Úgy tűnik több fura alak, aki az álmaikról akarnak beszélni, ár nem nagyon jönnek, bár még csak most megy le a nap. Örömmel figyeli, hogy a tömeg egyre csak nő. Szereti ha értékelik a művészetét. A zenélés közben jut ideje a közönség vizsgálására. A szerelmes párok a padokra foglalnak helyet, és ahogy elfogy a hely, a szökőkút is lassacskán a szerelmes párok helyévé válik. Lát még embereket kijönni a fogadóból, akik az alkohol hatása alatt hallgatják zenéjét, és egyeseket még talán az álom világába is belépnek. Végül vannak az őt körülvevők bázisa. Akik távolabbról hallgatják őt és, akik, főleg hölgyek, akik már majdhogy nem rámásznak. A legjobban ezeket a hölgyeket szereti, mert az ilyen hölgyemények szívesen töltik vele az éjszakát. Nagy valószínűséggel ma este sem lesz hölgy társasága nélkül. A zenei előadása során egy ismeretlen arc jelenik meg, aki nagylelkű adományt ad neki.*
-Köszönöm uram. Most jelenleg fellépésem van, úgyhogy üljön le és hallgassa a zenét, ha végeztem társaloghatunk.
*Mondja mosollyal a száján és folytatja a muzsikálást.*
9398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:59:06
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:59:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem lát, Omás?//
* A főtérre érve az egykori nemes körbe néz, és azt figyeli, hogy mennyire lehet rossz állapotban a város. Nem kevés csapás érte mostanában, és szomorúvá teszi a férfit, hogy ilyen állapotok uralkodnak itt. Szívesen segítene, és szerencsére tudja is, hogy hogyan tegye ezt, hiszen az istene megsúgta egy látomás képében. Ezért is tart tovább rendületlen tempóban haza felé, hogy pénzt vegyen magához. Nincs oka lassítani, vagy megrendülni, a hitet követve szaporázza meg lovának lépteit, mély sóhajtások keretében. Ez is egy olyan dolog, amit kötelessége megtenni. *
* A főtérre érve az egykori nemes körbe néz, és azt figyeli, hogy mennyire lehet rossz állapotban a város. Nem kevés csapás érte mostanában, és szomorúvá teszi a férfit, hogy ilyen állapotok uralkodnak itt. Szívesen segítene, és szerencsére tudja is, hogy hogyan tegye ezt, hiszen az istene megsúgta egy látomás képében. Ezért is tart tovább rendületlen tempóban haza felé, hogy pénzt vegyen magához. Nincs oka lassítani, vagy megrendülni, a hitet követve szaporázza meg lovának lépteit, mély sóhajtások keretében. Ez is egy olyan dolog, amit kötelessége megtenni. *
9397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:08:29
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:08:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mindegy hol, csak innen el//
*Néhány óra séta után ismét megpillantja a város főterét és a már jól ismert szökőkút is még mindig a megszokott helyén strázsál. Itt minden ugyan az, mint tegnap volt, szinte gyönyörködteti a változatlanság, semmi új, semmi szokatlan, végre valami állandó. ~Ezt már szeretem.~ Odasétál a szökőkúthoz és leül a szélére, hogy tenyerét belemerítse a vízbe és igyon. Ekkor azonban két csibész kölök ugrik be és egymást kezdik el fröcskölni, amiről természetesen mindenki másnak is jut bőven, ha szeretné, ha nem. Körbe szaladnak a vízben, közben pedig szépen kirugdossák a szélére és a környező köveket se hagyják szomjasan. Ő is felpattan, nem igazán szeretné, ha csurom víz lenne a ruhája, bár nincs annyira hideg, hogy meghűljön tőle, de jobb az óvatosság. Nem kis szitkozódást vált ki a dolog, így amilyen hamar jöttek, úgy el is szaladnak az egyik sikátor irányába. ~Elég fürgék, ahhoz képest, hogy még cipő se volt a lábukon. ~ Ilyen időben, a kő is jól átmelegszik, szinte már maga is nyűgnek érzi a lábbelit, de mégse lógatná bele a vízbe, a végén még nagyobb figyelmet kapna, mint szeretne. Már megszokásból kerüli a feltűnést, hiszen az mindig csak bajt hoz rá. ~Vajon Svir már talált valakit, aki kigazol nála? Merre is lakott? ~ Ötlik fel benne az egyetlen dolog, ami a városhoz köti, az ivón kívül. Lehet, már csak azért is elnéz arra, hogy tesztelje magát, ismeri-e még az utat, bár már akkor is elég elhagyatott és félelmetes környéknek ítélte. ~Mint, ahol régen laktunk. ~ Ahogy halad tovább szépen elhagyja a Pegazus fogadó tábláját, amire felnézve eszébe jut megint az a szenvtelen barnahajú elf, akit itt ismert meg. ~Jobb lesz ha nyitva tartom a szemem. Bármi előfordulhat. ~ *
*Néhány óra séta után ismét megpillantja a város főterét és a már jól ismert szökőkút is még mindig a megszokott helyén strázsál. Itt minden ugyan az, mint tegnap volt, szinte gyönyörködteti a változatlanság, semmi új, semmi szokatlan, végre valami állandó. ~Ezt már szeretem.~ Odasétál a szökőkúthoz és leül a szélére, hogy tenyerét belemerítse a vízbe és igyon. Ekkor azonban két csibész kölök ugrik be és egymást kezdik el fröcskölni, amiről természetesen mindenki másnak is jut bőven, ha szeretné, ha nem. Körbe szaladnak a vízben, közben pedig szépen kirugdossák a szélére és a környező köveket se hagyják szomjasan. Ő is felpattan, nem igazán szeretné, ha csurom víz lenne a ruhája, bár nincs annyira hideg, hogy meghűljön tőle, de jobb az óvatosság. Nem kis szitkozódást vált ki a dolog, így amilyen hamar jöttek, úgy el is szaladnak az egyik sikátor irányába. ~Elég fürgék, ahhoz képest, hogy még cipő se volt a lábukon. ~ Ilyen időben, a kő is jól átmelegszik, szinte már maga is nyűgnek érzi a lábbelit, de mégse lógatná bele a vízbe, a végén még nagyobb figyelmet kapna, mint szeretne. Már megszokásból kerüli a feltűnést, hiszen az mindig csak bajt hoz rá. ~Vajon Svir már talált valakit, aki kigazol nála? Merre is lakott? ~ Ötlik fel benne az egyetlen dolog, ami a városhoz köti, az ivón kívül. Lehet, már csak azért is elnéz arra, hogy tesztelje magát, ismeri-e még az utat, bár már akkor is elég elhagyatott és félelmetes környéknek ítélte. ~Mint, ahol régen laktunk. ~ Ahogy halad tovább szépen elhagyja a Pegazus fogadó tábláját, amire felnézve eszébe jut megint az a szenvtelen barnahajú elf, akit itt ismert meg. ~Jobb lesz ha nyitva tartom a szemem. Bármi előfordulhat. ~ *
9396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:27:05
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:27:05
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Újra a városban//
*Gombernyő Mërulon, az erdei tündér nemes, az út porával tarkítva, cifrázott lelkivilággal, csapongó hangulattal érkezett meg a valamilyen szinten hiányolt civilizációba. Legszívesebben sírva fakadt volna azok után, amiket Erdőmélyén megélt. Késő délután van. Megint.* ~Ugyanekkor értem abba a borzalmas vadonba is.~ *Dühöng belül. A mérge viszont kezd lassan elfogyni. Lecsillapodik a druida, akár a tenger egy morajló vihar után. Leül a főtér egyik szökőkútjához. A várost szegő kocsik ugyanúgy haladnak az utcákon, mint mindig. A téren is hasonló a hangulat az eddigiekhez és ugyanannyi ember, elf és egyéb lény is található itt. Azt veszi észre magán, hogy elmosolyodik. Arcára vigyor ül ki, mivel (mármint ezt gondolja) jól esik neki látni az ismerős, folytonos pillanatokat a Felhők Városában. Ezek az apró, mégis jelentőség teljes mozdulatok töltik el boldogsággal egy hasonlóan fáradt nap után. Iszik a szökőkútból, azután figyeli, hogyan szikrázik a folyadék. Cseppet viccesnek találja, hogy maga a víz is tud fürdeni, hogyha fényben is, de tud. Megröpteti Nyxát, teret hagy neki. Figyeli, hogyan szárnyal a bagoly, mintegy lovagolván a szellőket, nem küzdve ellenük.* ~Használja, nem harcol, dacol velük.~ *Állapítja meg az ifjú, összehasonlítva állatát önmagával, pontosabban a családjával. Ők sem küzdöttek a szegények lázadása idején, alkalmazkodtak. Felmérték a súlyosságát a helyzetnek, majd elmentek. Ők menekültek el nemes létére, nem várták be, míg nagybátyja sorsára jutnak. Kémleli a tömeget, de sehol sem lát még mindig tündért.* ~Ebből a városból nemes egyszerűséggel kihalt a fajom!~ *Állapítja meg magában a tényt. Továbbhalad a fogadóig, át szeretne öltözni és ki szeretné mosni piszkos ruháit. És végre a fogadósra akarja bízni egy darabig ezt a rémes brigantint! A városban úgysem lesz rá szüksége-remélhetőleg.*
*Gombernyő Mërulon, az erdei tündér nemes, az út porával tarkítva, cifrázott lelkivilággal, csapongó hangulattal érkezett meg a valamilyen szinten hiányolt civilizációba. Legszívesebben sírva fakadt volna azok után, amiket Erdőmélyén megélt. Késő délután van. Megint.* ~Ugyanekkor értem abba a borzalmas vadonba is.~ *Dühöng belül. A mérge viszont kezd lassan elfogyni. Lecsillapodik a druida, akár a tenger egy morajló vihar után. Leül a főtér egyik szökőkútjához. A várost szegő kocsik ugyanúgy haladnak az utcákon, mint mindig. A téren is hasonló a hangulat az eddigiekhez és ugyanannyi ember, elf és egyéb lény is található itt. Azt veszi észre magán, hogy elmosolyodik. Arcára vigyor ül ki, mivel (mármint ezt gondolja) jól esik neki látni az ismerős, folytonos pillanatokat a Felhők Városában. Ezek az apró, mégis jelentőség teljes mozdulatok töltik el boldogsággal egy hasonlóan fáradt nap után. Iszik a szökőkútból, azután figyeli, hogyan szikrázik a folyadék. Cseppet viccesnek találja, hogy maga a víz is tud fürdeni, hogyha fényben is, de tud. Megröpteti Nyxát, teret hagy neki. Figyeli, hogyan szárnyal a bagoly, mintegy lovagolván a szellőket, nem küzdve ellenük.* ~Használja, nem harcol, dacol velük.~ *Állapítja meg az ifjú, összehasonlítva állatát önmagával, pontosabban a családjával. Ők sem küzdöttek a szegények lázadása idején, alkalmazkodtak. Felmérték a súlyosságát a helyzetnek, majd elmentek. Ők menekültek el nemes létére, nem várták be, míg nagybátyja sorsára jutnak. Kémleli a tömeget, de sehol sem lát még mindig tündért.* ~Ebből a városból nemes egyszerűséggel kihalt a fajom!~ *Állapítja meg magában a tényt. Továbbhalad a fogadóig, át szeretne öltözni és ki szeretné mosni piszkos ruháit. És végre a fogadósra akarja bízni egy darabig ezt a rémes brigantint! A városban úgysem lesz rá szüksége-remélhetőleg.*
9395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:08:14
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:08:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy bárd az éjszakában//
*A nap lassacskán elrejtőzik a horizont alá, narancssárga színűre színezve a késő délutáni eget. A város falak nélkül furán fest, de nem igazán törődik vele. Így talán még szebb a város látképe. A főtérre érve letelepedik a szökőkút szélére és a kezével a víz felszínén hullámokat gerjeszt. Amint így ül és játszadozik a vízzel, egy kellemes zenére lesz figyelmes. A hang irányába fordul, de még csak távolról hallgatja a zenét és figyeli, ahogy a tömeg egyre jobban nő a művész előtt. Ő is figyelmes lesz a két alakra akik az álmaikat hangoztatják a közönségnek. Gyorsan el is fordul, hogy a két személy ne jöjjön oda hozzá. Szerencsére találtak jobb elfoglaltságot is annál, hogy neki prédikáljanak. Nem sok idő telik el és egy újabb alak veszi az irányt a szökőkút felé. Termetének köszönhetően el tud bújni a szökőkút mögött. Megvárja míg az az alak elhagyja a szökőkutat, aztán helyet foglal a szökőkúton és hallgatja a zenét. Ahogy jobban megnézi az alak aki előbb a szökőkútból ivott, elég szép nadrágot visel, ránézésre talán bársony, de akkor is, elég fura. ~Biztos valamilyen nemes gyereke.~ Gondolja magában.*
*A nap lassacskán elrejtőzik a horizont alá, narancssárga színűre színezve a késő délutáni eget. A város falak nélkül furán fest, de nem igazán törődik vele. Így talán még szebb a város látképe. A főtérre érve letelepedik a szökőkút szélére és a kezével a víz felszínén hullámokat gerjeszt. Amint így ül és játszadozik a vízzel, egy kellemes zenére lesz figyelmes. A hang irányába fordul, de még csak távolról hallgatja a zenét és figyeli, ahogy a tömeg egyre jobban nő a művész előtt. Ő is figyelmes lesz a két alakra akik az álmaikat hangoztatják a közönségnek. Gyorsan el is fordul, hogy a két személy ne jöjjön oda hozzá. Szerencsére találtak jobb elfoglaltságot is annál, hogy neki prédikáljanak. Nem sok idő telik el és egy újabb alak veszi az irányt a szökőkút felé. Termetének köszönhetően el tud bújni a szökőkút mögött. Megvárja míg az az alak elhagyja a szökőkutat, aztán helyet foglal a szökőkúton és hallgatja a zenét. Ahogy jobban megnézi az alak aki előbb a szökőkútból ivott, elég szép nadrágot visel, ránézésre talán bársony, de akkor is, elég fura. ~Biztos valamilyen nemes gyereke.~ Gondolja magában.*
9394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:26:47
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:26:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
//Arlintror Stheniyem//
*A bormámor kiült sima arcára, mely sápadtabb volt a szokásosnál is. A főtérre indul, ingyen oltaná szomját vízzel. Apró csatlósa mellette barangol.* ~Egészen okos jószág vagy, Cupák!~ *Nevezi el felnevetve az állatot, bár sejtése sincs, mi ihlette a névadást. A főtéren még mindig polgárok sokasága gyülekszik. Kedves arcok, ápolt külsővel. Valószínűleg tiszta életű, érző szívű, szeretettel teljes lény a legtöbbjük. Segítőkész, rendes polgárai a városnak.* ~És én mégis mennyire utállak titeket, ti tanácsok szolgái!~ *Gondolja magában. Egy szökőkúthoz ér, lassan megy le a nap. Szomját oltja, majd füleit hegyezi. Jó muzsikát hall, amolyan tánc jellegűt. Kedvére van a zene, hát a bárd elé áll. Meglátja, hogy fél-elf társa az, egy Arlintror Stheniyem nevű fickó. Elé dob hát 10 aranyat, majd kérdez.
*
-Jó estét, uram! Hogy telik a napja! *Harsogja. Végre talált valaki érdekeset is, ebben az üresnek tűnő településben!*
//Arlintror Stheniyem//
*A bormámor kiült sima arcára, mely sápadtabb volt a szokásosnál is. A főtérre indul, ingyen oltaná szomját vízzel. Apró csatlósa mellette barangol.* ~Egészen okos jószág vagy, Cupák!~ *Nevezi el felnevetve az állatot, bár sejtése sincs, mi ihlette a névadást. A főtéren még mindig polgárok sokasága gyülekszik. Kedves arcok, ápolt külsővel. Valószínűleg tiszta életű, érző szívű, szeretettel teljes lény a legtöbbjük. Segítőkész, rendes polgárai a városnak.* ~És én mégis mennyire utállak titeket, ti tanácsok szolgái!~ *Gondolja magában. Egy szökőkúthoz ér, lassan megy le a nap. Szomját oltja, majd füleit hegyezi. Jó muzsikát hall, amolyan tánc jellegűt. Kedvére van a zene, hát a bárd elé áll. Meglátja, hogy fél-elf társa az, egy Arlintror Stheniyem nevű fickó. Elé dob hát 10 aranyat, majd kérdez.
*-Jó estét, uram! Hogy telik a napja! *Harsogja. Végre talált valaki érdekeset is, ebben az üresnek tűnő településben!*
9393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:12:57
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:12:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
//Nyílt//
*A délelőtti órákban már zenélt a főtéren. Nem rég van a városban, de szerinte a naplemente a legszebb. A szökőkút vizét aranysárgára majd, ahogy egyre lejjebb megy a nap, vörösre színezi a napnyugta. Már majdnem könnybe lábad a szeme, de azért ennyire nem lágy szívű. A zenei bemelegítést most rövidre fogja, hiszen már volt ideje bemelegítenie a délután folyamán. Egy gyors hangolás után bele is kezd zenei művészije kibontakozásába. Most a szép naplemente ihlette, táncra épp alkalmas, vidám zenéket játszik a főtérre tévedőknek. Úgy tűnik sok polgárnak tetszik a zenéje, mivel egyre nagyobb lesz a tömeg, aki őt hallgatja. A szökőkút csobogó vize is kellemesen alkalmazkodik a zenék ritmusához, vagy az is lehet, hogy épp fordítva. De ahogy ő hallja szép összjátékot nyújtanak. Az előadást során egy fura személyt is lát, aki egy vörös szemet festett arcára, de az előadást nem zavarta. Nem úgy mint egy fura pár, akik elég hangosan adtak hangot fura álmaikról. Szerencsére a közönség is inkább egy kis vidámságra éhes, nem pedig két ember fura álmaira.*
A hozzászólás írója (Arlintror Stheniyem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 19:16:44
//Nyílt//
*A délelőtti órákban már zenélt a főtéren. Nem rég van a városban, de szerinte a naplemente a legszebb. A szökőkút vizét aranysárgára majd, ahogy egyre lejjebb megy a nap, vörösre színezi a napnyugta. Már majdnem könnybe lábad a szeme, de azért ennyire nem lágy szívű. A zenei bemelegítést most rövidre fogja, hiszen már volt ideje bemelegítenie a délután folyamán. Egy gyors hangolás után bele is kezd zenei művészije kibontakozásába. Most a szép naplemente ihlette, táncra épp alkalmas, vidám zenéket játszik a főtérre tévedőknek. Úgy tűnik sok polgárnak tetszik a zenéje, mivel egyre nagyobb lesz a tömeg, aki őt hallgatja. A szökőkút csobogó vize is kellemesen alkalmazkodik a zenék ritmusához, vagy az is lehet, hogy épp fordítva. De ahogy ő hallja szép összjátékot nyújtanak. Az előadást során egy fura személyt is lát, aki egy vörös szemet festett arcára, de az előadást nem zavarta. Nem úgy mint egy fura pár, akik elég hangosan adtak hangot fura álmaikról. Szerencsére a közönség is inkább egy kis vidámságra éhes, nem pedig két ember fura álmaira.*
A hozzászólás írója (Arlintror Stheniyem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 19:16:44
9392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 14:39:13
Üzenet elküldve: 2019-08-01 14:39:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Bobbir dúlva-fúlva, meglehetősen felzaklatott hangulatban lép ki a Pegazus Fogadó ajtaján a főtérre. Szemeiből mintha eltűnt volna a szokásos kedvesség és valami bosszús keserűség vett volna át a helyét. *
~Hogy képzeli, hogy ilyeneket mond nekem? Micsoda kegyetlen nőszemély! ~
*Mérgében legszívesebben elfutna a térről, de elhatározza, hogy összeszedi magát. Egyszer már elviharzott így és innen, másodjára már nem szeretné megismételni. Többször körbejárja a teret, aztán leroskad egy üres padra. A közelben állókra mogorva pillantásokat vet, de amúgy csendben marad. Gondolkozik. Végül feláll, hogy a kúthoz sétáljon. Lehajol a vízhez és megmossa benne az arcát a kezeivel. Jól esik a hűvös víz, lehiggad tőle. A mosakodás után feláll és lesöprögeti magáról a vizet. Így, a szökőkút mellett állva pillantja meg a különleges, veszélyesnek tűnő bestiát és a rajta ülő elf nőt. Rövid ideig hunyorogva figyeli a nőt, megnézi magának, aztán egy barátját ismeri fel benne. Elindul Lyzendra felé, menet közben integet neki. Örül, hogy egy régi kedves ismerőssel találkozik.*
*Bobbir dúlva-fúlva, meglehetősen felzaklatott hangulatban lép ki a Pegazus Fogadó ajtaján a főtérre. Szemeiből mintha eltűnt volna a szokásos kedvesség és valami bosszús keserűség vett volna át a helyét. *
~Hogy képzeli, hogy ilyeneket mond nekem? Micsoda kegyetlen nőszemély! ~
*Mérgében legszívesebben elfutna a térről, de elhatározza, hogy összeszedi magát. Egyszer már elviharzott így és innen, másodjára már nem szeretné megismételni. Többször körbejárja a teret, aztán leroskad egy üres padra. A közelben állókra mogorva pillantásokat vet, de amúgy csendben marad. Gondolkozik. Végül feláll, hogy a kúthoz sétáljon. Lehajol a vízhez és megmossa benne az arcát a kezeivel. Jól esik a hűvös víz, lehiggad tőle. A mosakodás után feláll és lesöprögeti magáról a vizet. Így, a szökőkút mellett állva pillantja meg a különleges, veszélyesnek tűnő bestiát és a rajta ülő elf nőt. Rövid ideig hunyorogva figyeli a nőt, megnézi magának, aztán egy barátját ismeri fel benne. Elindul Lyzendra felé, menet közben integet neki. Örül, hogy egy régi kedves ismerőssel találkozik.*
9391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 07:43:28
Üzenet elküldve: 2019-08-01 07:43:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Pycta//
//Bobbir?//
*Lyz nem szeretne korai következtetéseket levonni, csak azt tudja, hogy a tőre jóval különösebben viselkedik mint azelőtt. Pycta kérdésére, emiatt tanácstalan vonja meg a vállát.*
- A béke nem luxus, még neked sem Pyca. Most is békében élünk, és erre törekszünk *mondja még, mielőtt indulóra fogná.*
- Rendben, induljunk *áll fel a székről s tolja be az asztal alá. Úti köpenyét magára kanyarintja, mielőtt kilép az ajtón. A jóllakottság bágyadtságával küzdve, nagyon figyeli Pycta minden szavát, míg a minxet oldozza. Nyeregbe lendül, megigazgatja maga körül a felszerelést. Nem szól közbe, sem tesz megjegyzést, végighallgatja Pyctát, de mint kiderül tulajdonképpen, nem is emlékszik, hogy mit csinált azzal a szilánkkal.*
- Nem tudom miért, de a tőröm addig csak tőr volt, most meg magába issza a vért. Először eldobtam, amikor észre vettem *nevet fel egy kissé zavartan, hogy közvetve beismeri, voltaképpen megrémült. Hogy egyáltalán képes volt valami így megriasztani. *
- Majd megmutatom a legközelebbi vadászat után. Elég morbid, mert aztán díszes minták futnak végig rajta. Még mindig nem értem pontosan. *Nem dicsekedni akar, inkább csak a megkönnyebbülés mondatja vele. Mire újra kézbe merte venni, s aztán egyáltalán megbarátkozott a tőr furcsa szokásával, az már leginkább tragikomikus. *
- Nem tudom, hogy összefügg-e. *S ha jobban belegondol, ez a finom ráncba futó homlokáról is látszik, arra már nem volt érkezése, hogy Shentől megtudakolja, neki is ilyenné lett-e saját tőre.*
- De sajnálom, hogy nem emlékszel. Mi összeillesztettük a szilánkokat és mindenre emlékszem. De voltak, akik mellkasukba nyomták, homlokukkal érintették össze, láttam egy óriást a tisztáson, aki lenyelte. Egyikkel sem beszéltem és nem is tudom, lett-e bajuk.
*Míg a tőr dolgát ecseteli, egy villanás az egész, de mintha ismerős arcot vélne felfedezni a téren. Pycta is felfigyelhet, hogy a vadászlány arca egészen olyan, mint mikor valamilyen vad után kutat az erdőben, aminek a fa mögül kikandikáló farkát már fülön csípte, de a többit is feltett szándéka.*
- Bocsáss meg! *Már előre szabadkozik, mert hirtelen váltása ez a beszélgetésnek.* De azt hiszem, ott egy ismerős arcot láttam. Lehet, hogy csak káprázik a szemem... *Hunyorítva kutatja azt az irányt, hátha felbukkan újra.*
//Pycta//
//Bobbir?//
*Lyz nem szeretne korai következtetéseket levonni, csak azt tudja, hogy a tőre jóval különösebben viselkedik mint azelőtt. Pycta kérdésére, emiatt tanácstalan vonja meg a vállát.*
- A béke nem luxus, még neked sem Pyca. Most is békében élünk, és erre törekszünk *mondja még, mielőtt indulóra fogná.*
- Rendben, induljunk *áll fel a székről s tolja be az asztal alá. Úti köpenyét magára kanyarintja, mielőtt kilép az ajtón. A jóllakottság bágyadtságával küzdve, nagyon figyeli Pycta minden szavát, míg a minxet oldozza. Nyeregbe lendül, megigazgatja maga körül a felszerelést. Nem szól közbe, sem tesz megjegyzést, végighallgatja Pyctát, de mint kiderül tulajdonképpen, nem is emlékszik, hogy mit csinált azzal a szilánkkal.*
- Nem tudom miért, de a tőröm addig csak tőr volt, most meg magába issza a vért. Először eldobtam, amikor észre vettem *nevet fel egy kissé zavartan, hogy közvetve beismeri, voltaképpen megrémült. Hogy egyáltalán képes volt valami így megriasztani. *
- Majd megmutatom a legközelebbi vadászat után. Elég morbid, mert aztán díszes minták futnak végig rajta. Még mindig nem értem pontosan. *Nem dicsekedni akar, inkább csak a megkönnyebbülés mondatja vele. Mire újra kézbe merte venni, s aztán egyáltalán megbarátkozott a tőr furcsa szokásával, az már leginkább tragikomikus. *
- Nem tudom, hogy összefügg-e. *S ha jobban belegondol, ez a finom ráncba futó homlokáról is látszik, arra már nem volt érkezése, hogy Shentől megtudakolja, neki is ilyenné lett-e saját tőre.*
- De sajnálom, hogy nem emlékszel. Mi összeillesztettük a szilánkokat és mindenre emlékszem. De voltak, akik mellkasukba nyomták, homlokukkal érintették össze, láttam egy óriást a tisztáson, aki lenyelte. Egyikkel sem beszéltem és nem is tudom, lett-e bajuk.
*Míg a tőr dolgát ecseteli, egy villanás az egész, de mintha ismerős arcot vélne felfedezni a téren. Pycta is felfigyelhet, hogy a vadászlány arca egészen olyan, mint mikor valamilyen vad után kutat az erdőben, aminek a fa mögül kikandikáló farkát már fülön csípte, de a többit is feltett szándéka.*
- Bocsáss meg! *Már előre szabadkozik, mert hirtelen váltása ez a beszélgetésnek.* De azt hiszem, ott egy ismerős arcot láttam. Lehet, hogy csak káprázik a szemem... *Hunyorítva kutatja azt az irányt, hátha felbukkan újra.*
9390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:33:29
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:33:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A főtérre érve azért egy picit megáll. Kulacsát megmeríti a kristálytiszta, csobogó víz alatt, s elégedetten hörpint belőle. Újfent megtölti, jó lesz az útra, ez egyébiránt is különleges víz. Egy kicsit pihen, s a hűvös kőpadnak támasztott háttal, méla tekintettel figyeli az elhaladó szerzeteket. Nem nagy szerencsére a forgalom, talán az artheniori úton sem lesznek sokan, nem verik fel a port. Szeretne tisztán odaérni, aztán rögvest indulni is, bár... talán egy éjszakát a lánnyal töltene, hogy kipihenten indulhasson. Erre rögtön el is szégyelli magát. Üres ház, csak Gizurina és ő, erre aztán mindjárt meglódul a fantáziája, hiszen még csak egy apró csókot váltottak, tán más is lehetne? ~ Ha egyáltalán emlékszik rám. ~ Sóhajt fel. Olyan messzi távolságnak tűnik, mit még mennie kell, s oly hosszú időnek, ami azóta eltelt. Persze reménykedik, Gizurina szíve oly tiszta, akár a sajátja, majd csak nem kell csalatkoznia. Ebben bizakodva lassan feláll, megigazgatja ruházatát, azztán elindul, s a főteret elhagyva immár az artheniori útra téved. Onnan már nincs messze, csak előre egyenesen, a szántók közt kicsit forgolódva a nap után. A birtokot már úgyis messziről megnézi, azóta kiserkent a búza, s a rozs is, minden bizonnyal a paradicsom is érik. Összefut a nyál a szájában. Alig várja már, hát még a csókot!*
9389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:12:13
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:12:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Amint felébred a Pegazusban, megreggelizik, majd elindul a Főtérre. Nagy valószínűséggel ügyködik valamin. Ez a valami pedig semmi egyéb, minthogy megnézze magának Erdőmélyét előre. Nem vágyik még szelídíteni semmit, de kíváncsi, melyik az a félelmetes vidék, ahova tartani készül. Erdei tündér létére még sosem járt a vadonban. Szégyennek tartja ezt. De ezt a problémát máris orvosolni fogja. A főtéren ugyanakkora tömeg van, mint minden egyes nap. Élvezi ezt a rohanást Artheniorban. Nyxa mellette repked, úgy látszik, reggel fogott már magának patkányt, mivel boldognak tűnik. Mërulon elmosolyodik állatán és szól neki.*
-Szállj le a vállamra, kislány, még a végén elkeveredsz és nem talállak meg. *Majd szavával teljesen fordítottan kinyújtja karját, hogy arra szálljon le a madár. Engedelmes állat, ezért úgy tesz, ahogyan gazdája jónak látta. Így haladnak el egy kútig: Mërulon eddig akárhányszor a Főtéren járt, nem szalasztott még el alkalmat, hogy ne igyon egy kútból. Ki tudja miért választotta magának ezt, a már hagyományba illő cselekedetet: lehet, hogy csupán tetszik neki a varázslat hatására, gyémánt cseppeknek tűnő víz látványa, amivel értékesebbnek érzi lelkét, ha egy pár kortyot bevisz belőle a szervezetébe. De az sem kizárt, hogy ettől érzi magát a város szerves részének. Valószínűleg ő maga sem tudja, melyik a reálisabb opció. Az ivászat befejeztével kezét a kövezetre helyezi, hátha megérez valamit benne. Csupán a szokásosak: siető emberek, haragos szeretők, lovagi becsvágy és erőszakos, akarattal telt kufárok. Igazság szerint egyik sem érdekli különösebben. Az árucikkekkel megtelt, wegtoreni kordélyok most futottak be a városba. Nem látja miket hoztak, le vannak takarva a kocsik, egy-egy ponyvával. Megvárja, míg elvonulnak, aztán baglyát (most már ténylegesen) vállára véve, elindul a város közelében lévő erdőséghez. Útja e során viszi el az ingoványhoz, majd onnan a rettegett Erdőmélyére.*
-Most felderítjük magunknak, Nyxa, hogy honnan szerezzük be új társunkat. *Mondja a madárnak, közben egy cseppnyi félelmet érezve. Útközben majd szed magának holdsajtot. Borsot nem hozta magával, ahhoz még nincs megfelelő szerszáma. Viszont ez már nagy valószínűséggel csak ideiglenes állapot: elvégre a lovat azért vette, hogy utazzon rajta, nem dísznek egy istálló hangulatossá tételéhez! A kordélyok végleg elvonultak, átvergődi magát a tömegen, majd nekivág a hosszúnak tűnő, egynapos útnak.*
*Amint felébred a Pegazusban, megreggelizik, majd elindul a Főtérre. Nagy valószínűséggel ügyködik valamin. Ez a valami pedig semmi egyéb, minthogy megnézze magának Erdőmélyét előre. Nem vágyik még szelídíteni semmit, de kíváncsi, melyik az a félelmetes vidék, ahova tartani készül. Erdei tündér létére még sosem járt a vadonban. Szégyennek tartja ezt. De ezt a problémát máris orvosolni fogja. A főtéren ugyanakkora tömeg van, mint minden egyes nap. Élvezi ezt a rohanást Artheniorban. Nyxa mellette repked, úgy látszik, reggel fogott már magának patkányt, mivel boldognak tűnik. Mërulon elmosolyodik állatán és szól neki.*
-Szállj le a vállamra, kislány, még a végén elkeveredsz és nem talállak meg. *Majd szavával teljesen fordítottan kinyújtja karját, hogy arra szálljon le a madár. Engedelmes állat, ezért úgy tesz, ahogyan gazdája jónak látta. Így haladnak el egy kútig: Mërulon eddig akárhányszor a Főtéren járt, nem szalasztott még el alkalmat, hogy ne igyon egy kútból. Ki tudja miért választotta magának ezt, a már hagyományba illő cselekedetet: lehet, hogy csupán tetszik neki a varázslat hatására, gyémánt cseppeknek tűnő víz látványa, amivel értékesebbnek érzi lelkét, ha egy pár kortyot bevisz belőle a szervezetébe. De az sem kizárt, hogy ettől érzi magát a város szerves részének. Valószínűleg ő maga sem tudja, melyik a reálisabb opció. Az ivászat befejeztével kezét a kövezetre helyezi, hátha megérez valamit benne. Csupán a szokásosak: siető emberek, haragos szeretők, lovagi becsvágy és erőszakos, akarattal telt kufárok. Igazság szerint egyik sem érdekli különösebben. Az árucikkekkel megtelt, wegtoreni kordélyok most futottak be a városba. Nem látja miket hoztak, le vannak takarva a kocsik, egy-egy ponyvával. Megvárja, míg elvonulnak, aztán baglyát (most már ténylegesen) vállára véve, elindul a város közelében lévő erdőséghez. Útja e során viszi el az ingoványhoz, majd onnan a rettegett Erdőmélyére.*
-Most felderítjük magunknak, Nyxa, hogy honnan szerezzük be új társunkat. *Mondja a madárnak, közben egy cseppnyi félelmet érezve. Útközben majd szed magának holdsajtot. Borsot nem hozta magával, ahhoz még nincs megfelelő szerszáma. Viszont ez már nagy valószínűséggel csak ideiglenes állapot: elvégre a lovat azért vette, hogy utazzon rajta, nem dísznek egy istálló hangulatossá tételéhez! A kordélyok végleg elvonultak, átvergődi magát a tömegen, majd nekivág a hosszúnak tűnő, egynapos útnak.*
9388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:09:58
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:09:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Lyzendra//
*Kurtán bólint csak a tragédiák egyediségére és változatosságára. De csaknem minden így van az életben, szándékkal vagy szándél nélkül.
Ha tehetné, a páncélos csuhás sosem használná képességeit, de ezt nem győzi elégszer hangoztatni. Nem saját magát szeretné felmenteni a felelősség terhe alól, egyszerűen csak nem örül, ha bántania kell másokat.
A szóbeszédben leírt ködös eseményekre való felkészülésben úgy tűnik, egyetértenek. Egyikük sem szeretné túlgondolni a dolgot, de figyelmen kívül sem fogják hagyni, ez már biztos.
A levesek elfogynak, Lyz is jóllakottnak és elégedettnek tűnik.*
- Igen, arra gondolok, köze lehetett hozzá. *Mondja bizonytalanul, de amikor Lyzendra is megemlíti, hogy neki a tőre "változott" meg akkoriban, érdeklődő tekintettel fordul a lány felé.*
- Szerinted a két dolgot ugyanaz a jelenség okozta? *Kérdi. Neki a vére változott meg, Lyznek a tőre. A két dologban csak a változás ugyanaz.*
- Attól tartok, a béke olyan luxus, amelyet én nem engedhetek meg magamnak. *Mosolyodik el szomorúan. A közösségnek béke kell, főleg azon események után, amelyek miatt elhagyták a várost. Megérdemlik a békét. De míg az erdőmélyi tisztában van a sorsával és rendeltetésével, addig a falban lakók inkább nyugalomra vágynak.*
- Menjünk. *Válaszol maga is mosolyogva, majd felkel az asztaltól és megigazítja vértjét és vállára veszi a páncélt eltakaró köpenyt.
Kiengedi maga előtt Lyzt az ajtón, kurta fejbiccentéssel búcsúzik a fogadóstól és a vendégektől, majd kilép maga is az utcára.*
- Akkoriban találkoztunk Umonnal, az egyik ilyen szilánk a közelemben ért földet az erdőben. Megkerestem. *Meséli, ahogy Éjvihar mellé lép, hogy eloldozza és ruganyosan a nyergébe pattanjon. Ha Lyzendra követi és ő is nyeregbe száll a minx hátán, akkor komótosan elindítja a telivért a főtér felé.*
- Amikor megtaláltam, szinte izzott. Megvártam, míg lehűl, aztán pedig... *Megtorpan a történetben, mert be kell vallania magának, hogy nem tudja, mi is történt utána valójában. Csak ködös emlékei vannak, de azok olyanok inkább, mintha valami álom képei volnának.*
- A lényeg, mire észbe kaptam. A szilánk eltűnt, én meg ott térdeltem a kis árok mellett, ahol földet ért. *Bizonytalanul ejti ki a szavakat és néz a mellette minxelő elf íjászra. Sajnálja, hogy nem tud pontosabb leírást adni az eseményekről, de láthatóan ő sincs tisztában a történtekkel.*
- A te tőröd hogyan változott meg? *Vált inkább témát, ahogy elhaladnak a szökőkút mellett, ha Lyz másfelé nem tereli őket és a beszélgetést.*
//Lyzendra//
*Kurtán bólint csak a tragédiák egyediségére és változatosságára. De csaknem minden így van az életben, szándékkal vagy szándél nélkül.
Ha tehetné, a páncélos csuhás sosem használná képességeit, de ezt nem győzi elégszer hangoztatni. Nem saját magát szeretné felmenteni a felelősség terhe alól, egyszerűen csak nem örül, ha bántania kell másokat.
A szóbeszédben leírt ködös eseményekre való felkészülésben úgy tűnik, egyetértenek. Egyikük sem szeretné túlgondolni a dolgot, de figyelmen kívül sem fogják hagyni, ez már biztos.
A levesek elfogynak, Lyz is jóllakottnak és elégedettnek tűnik.*
- Igen, arra gondolok, köze lehetett hozzá. *Mondja bizonytalanul, de amikor Lyzendra is megemlíti, hogy neki a tőre "változott" meg akkoriban, érdeklődő tekintettel fordul a lány felé.*
- Szerinted a két dolgot ugyanaz a jelenség okozta? *Kérdi. Neki a vére változott meg, Lyznek a tőre. A két dologban csak a változás ugyanaz.*
- Attól tartok, a béke olyan luxus, amelyet én nem engedhetek meg magamnak. *Mosolyodik el szomorúan. A közösségnek béke kell, főleg azon események után, amelyek miatt elhagyták a várost. Megérdemlik a békét. De míg az erdőmélyi tisztában van a sorsával és rendeltetésével, addig a falban lakók inkább nyugalomra vágynak.*
- Menjünk. *Válaszol maga is mosolyogva, majd felkel az asztaltól és megigazítja vértjét és vállára veszi a páncélt eltakaró köpenyt.
Kiengedi maga előtt Lyzt az ajtón, kurta fejbiccentéssel búcsúzik a fogadóstól és a vendégektől, majd kilép maga is az utcára.*
- Akkoriban találkoztunk Umonnal, az egyik ilyen szilánk a közelemben ért földet az erdőben. Megkerestem. *Meséli, ahogy Éjvihar mellé lép, hogy eloldozza és ruganyosan a nyergébe pattanjon. Ha Lyzendra követi és ő is nyeregbe száll a minx hátán, akkor komótosan elindítja a telivért a főtér felé.*
- Amikor megtaláltam, szinte izzott. Megvártam, míg lehűl, aztán pedig... *Megtorpan a történetben, mert be kell vallania magának, hogy nem tudja, mi is történt utána valójában. Csak ködös emlékei vannak, de azok olyanok inkább, mintha valami álom képei volnának.*
- A lényeg, mire észbe kaptam. A szilánk eltűnt, én meg ott térdeltem a kis árok mellett, ahol földet ért. *Bizonytalanul ejti ki a szavakat és néz a mellette minxelő elf íjászra. Sajnálja, hogy nem tud pontosabb leírást adni az eseményekről, de láthatóan ő sincs tisztában a történtekkel.*
- A te tőröd hogyan változott meg? *Vált inkább témát, ahogy elhaladnak a szökőkút mellett, ha Lyz másfelé nem tereli őket és a beszélgetést.*
9387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-30 19:30:38
Üzenet elküldve: 2019-07-30 19:30:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A nappal ébredt. Nem akar későn a főtérre érni. Minél hamarabb ér a főtérre, annál hamarabb kezdhet hozzá a zenéléshez. Amint kiér letelepedik egy padhoz és elkezd bemelegíteni a zenéléshez. Az időjárást még nem tudná megjósolni, túl korán van még hozzá. A reggeli ég kicsit felhős, és hideg is van, de a felhők nem utalnak esőre, úgyhogy jó időre számítani. A zenei bemelegítés közben gyorsan telik az idő, de közben még tudja figyelni a járókelőket. A Pegazus fogadóból kijövő vagy éppen oda betérő vendégeket, az Artheniorba érkező embereket, akik nagy valószínűséggel a piacra tartanak, vagy pedig a fogadóba. Ahogy a nap egyre feljebb kúszik az égen a főtéren is egyre több ember jelenik meg, így el is kezdi zenei előadását. Egy lassan gyorsuló ritmusú zenével indít, de utána táncra épp alkalmas zenéket játszik. Sajnos nem tudja sokáig folytatni a zenét, mivel ahogy a nap egyre melegebben süt, annál kevesebb kedvük van az embereknek táncolniuk. Néhány aranyat azért sikerül összegyűjtenie. A dél közeledtével visszamegy ideiglenes szálláshelyére, hogy előkészítse esti zenei programját.*
9386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-30 02:39:33
Üzenet elküldve: 2019-07-30 02:39:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kicsit egyedül//
*Előző lakhelyét elhagyva visszalépdel a főtérre, ahonnan pár órája eljött és egy kis pihenés után, meg további gondolkodás, tépelődés és önmarcangolás végeztével felkel a padról és leporolja ruháját.* ~Na, akkor irány vissza az útra és mehetek megkeresni a kis feleségemet!~ *Közben Patkány is kap egy kis simogatást és egy darab kenyérbelet, hogy ne éhezzen amíg nagy vándorlásban vannak, ő pedig megeszi a maradékot és még a kútból is iszik pár kortyot, meg a kulacsát feltölti. Patkány is odahajol a vízhez, de mivel gazdája félti, hogy esetleg beleesik, úgy dönt, hogy markából itatja meg az apróságot, nehogy bármi baj történjen. A patkány ugyan szereti a vizet és akkor sem lenne baja, ha beleesik a szökőkútba, de Leon úgy van vele, hogy inkább óvja az ilyen varázskutaktól mert bármi megtörténhet. Mikor mindketten jóllaktak és ittak és készen állnak az útra, egyszerűen kilépdel a városból az útra, hogy újra összeporozza magát és meneteljen a szekerek és lovasok között akik a városba tartanak, vagy éppen kifelé onnan. Ebben az órában kevés a gyalogos, de azért lát párat akik mellé odacsapódhat, hogy kényelmesebben utazzon.*
*Előző lakhelyét elhagyva visszalépdel a főtérre, ahonnan pár órája eljött és egy kis pihenés után, meg további gondolkodás, tépelődés és önmarcangolás végeztével felkel a padról és leporolja ruháját.* ~Na, akkor irány vissza az útra és mehetek megkeresni a kis feleségemet!~ *Közben Patkány is kap egy kis simogatást és egy darab kenyérbelet, hogy ne éhezzen amíg nagy vándorlásban vannak, ő pedig megeszi a maradékot és még a kútból is iszik pár kortyot, meg a kulacsát feltölti. Patkány is odahajol a vízhez, de mivel gazdája félti, hogy esetleg beleesik, úgy dönt, hogy markából itatja meg az apróságot, nehogy bármi baj történjen. A patkány ugyan szereti a vizet és akkor sem lenne baja, ha beleesik a szökőkútba, de Leon úgy van vele, hogy inkább óvja az ilyen varázskutaktól mert bármi megtörténhet. Mikor mindketten jóllaktak és ittak és készen állnak az útra, egyszerűen kilépdel a városból az útra, hogy újra összeporozza magát és meneteljen a szekerek és lovasok között akik a városba tartanak, vagy éppen kifelé onnan. Ebben az órában kevés a gyalogos, de azért lát párat akik mellé odacsapódhat, hogy kényelmesebben utazzon.*
9385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-27 20:21:55
Üzenet elküldve: 2019-07-27 20:21:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A főtérre érkezve szaporábbra veszi lépteit, távolabbról észrevéve a Pegazust. Ennek ellenére nehezen jut el a fogadóig, mivel hatalmas tömeg állja útját.*
-Lóduljatok már! *Kiáltja folyamatosan torka szakadtából. A karaván pihenőkből érkező vándorok a hat ezen napján szoktak legtöbbször tömegesen ideérni, ezzel megnehezítve azoknak a városlakóknak a dolgát, akik csupán egy csendes iszogatásra vágynak, a Szegénynegyedből a Pegazusba tartva.*
~Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nem csatlakoztam az új őrséghez. Egy egyenruhában biztosan hamarabb odaérnék.~
*Ehhez hasonló gondolatok keringenek koponyájában, miközben dúrja magának az utat.*
*A főtérre érkezve szaporábbra veszi lépteit, távolabbról észrevéve a Pegazust. Ennek ellenére nehezen jut el a fogadóig, mivel hatalmas tömeg állja útját.*
-Lóduljatok már! *Kiáltja folyamatosan torka szakadtából. A karaván pihenőkből érkező vándorok a hat ezen napján szoktak legtöbbször tömegesen ideérni, ezzel megnehezítve azoknak a városlakóknak a dolgát, akik csupán egy csendes iszogatásra vágynak, a Szegénynegyedből a Pegazusba tartva.*
~Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nem csatlakoztam az új őrséghez. Egy egyenruhában biztosan hamarabb odaérnék.~
*Ehhez hasonló gondolatok keringenek koponyájában, miközben dúrja magának az utat.*
9384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:27:54
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:27:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdetek//
*Vasderes hidegvérű ló patája kopog súlyosan a kövön az artheniori úton a főtér felé. Nyergében medvetermetű férfi himbálózik révetegen bámulva maga elé. Málha kevés van a lovon, a lovas köpenye-ruhája és páncélja az út porától szürke, pedig talán fekete lehet valójában.
A nyereg mellett kétkezes pallos kézközelben, a ló faránál kerek acélpajzs, a lovag oldalán furcsa fegyver, láncos buzogány, három lánccal és súllyal. Három goblinfej, tüskékkel kiverve.
A barátságtalan képű fickó homloka izzadtságcseppektől csillog, a rákozott páncélban melege lehet. Szakálla ritkás, bár egész állát borítja, haja kusza, talán sisak nyomta le. Kezein kesztyűk, lábán bakancs, zord tüskékkel vasalt acélorrán.
A ló és a lovas is láthatóan fáradt, de lassan beérnek a főtérre. A szökőkútra csak egy pillantást fecsérel, talán nem érdeklik a látványosságok vagy csak túl fáradt a nézelődéshez. A tőrérre érve rezignáltan veti át lábát a nyeregkápán és ér földet acélos koppanással. Poros köpenyét megrázza, de sokat nem segít vele, majd megindul a belváros felé. Enyhén biceg a bal lábára, ahogy lovát kantáron vezetve halad az úton.*
*Vasderes hidegvérű ló patája kopog súlyosan a kövön az artheniori úton a főtér felé. Nyergében medvetermetű férfi himbálózik révetegen bámulva maga elé. Málha kevés van a lovon, a lovas köpenye-ruhája és páncélja az út porától szürke, pedig talán fekete lehet valójában.
A nyereg mellett kétkezes pallos kézközelben, a ló faránál kerek acélpajzs, a lovag oldalán furcsa fegyver, láncos buzogány, három lánccal és súllyal. Három goblinfej, tüskékkel kiverve.
A barátságtalan képű fickó homloka izzadtságcseppektől csillog, a rákozott páncélban melege lehet. Szakálla ritkás, bár egész állát borítja, haja kusza, talán sisak nyomta le. Kezein kesztyűk, lábán bakancs, zord tüskékkel vasalt acélorrán.
A ló és a lovas is láthatóan fáradt, de lassan beérnek a főtérre. A szökőkútra csak egy pillantást fecsérel, talán nem érdeklik a látványosságok vagy csak túl fáradt a nézelődéshez. A tőrérre érve rezignáltan veti át lábát a nyeregkápán és ér földet acélos koppanással. Poros köpenyét megrázza, de sokat nem segít vele, majd megindul a belváros felé. Enyhén biceg a bal lábára, ahogy lovát kantáron vezetve halad az úton.*
9383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-26 22:15:03
Üzenet elküldve: 2019-07-26 22:15:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fäenro és Mërulon//
*A fiú megszólalása meglepte. Nem igazán értette, mire céloz, majd meglátja a levelet. Átveszi, megköszöni. Látja, ki van már bontva.*
~Vajon a fiú elolvasta már?~
*A kézírás ismerős, a három pont az ë betűn, csak egy embertől származhatnak.*
~Denica.~ *Gondol a volt barátjára. De vele mindig is jóban volt, még a lány házassága előtt. Mindenesetre az érdekli, mit kereshet ez a levél a fiúnál. Arca megváltozik, komollyá válik.*
-Fiam, ez hogy került hozzád?
*Ezután rádöbbent, hogy ezt nem lenne jó itt megvitatni.*
-Ne, ne is mondd itt ki. Siessünk a Pegazusba, ott majd beszélhetsz.
*Hadarja, majd egyre fürgébb léptekkel és vizslató tekintettel halad a fogadó felé.*
*A fiú megszólalása meglepte. Nem igazán értette, mire céloz, majd meglátja a levelet. Átveszi, megköszöni. Látja, ki van már bontva.*
~Vajon a fiú elolvasta már?~
*A kézírás ismerős, a három pont az ë betűn, csak egy embertől származhatnak.*
~Denica.~ *Gondol a volt barátjára. De vele mindig is jóban volt, még a lány házassága előtt. Mindenesetre az érdekli, mit kereshet ez a levél a fiúnál. Arca megváltozik, komollyá válik.*
-Fiam, ez hogy került hozzád?
*Ezután rádöbbent, hogy ezt nem lenne jó itt megvitatni.*
-Ne, ne is mondd itt ki. Siessünk a Pegazusba, ott majd beszélhetsz.
*Hadarja, majd egyre fürgébb léptekkel és vizslató tekintettel halad a fogadó felé.*
9382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-26 22:04:03
Üzenet elküldve: 2019-07-26 22:04:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fäenro és Mërulon//
*Átszellemülten figyeli a baglyot és hallgatja a druida szavait. Halvány fogalma volt ugyan arról, hogy mi az druida, de nem mesélte el neki senki, mire képesek, akik ezt az utat választják. Ugyanúgy, ahogy tündérekről sem sokat hallott, amíg nem találkozott Mërulonnal. Ritkán, de előfordul néhány kedves utazó errefelé. A Mërulonhoz hasonlók szoktak néha beszélgetni vele a világ dolgairól, meg egyéb érdekes apróságokról. Ezek a mesélések Fäenro számára személyes ajándékok, amik színt visznek az utcák szürkeségébe és polírozzák az ifjú elmét, mely fejlődni vágyik. Talán a tündér nem is tudja, milyen örömet okoz ezzel a fiúnak. Fäenro jelenleg annyira a baglyot nézi, hogy nem veszi észre Mërulon tekintetét, amely már kiszúrta a levelet. Nem is jut eszébe, hogy még mindig nála van. Ezután álomba illő dolgok hangzanak el a tündértől. Olyan ígéretek, amiket sokan tettek már a pillanat hevében, és bármennyire komolyan gondolták akkor, később mégsem tartották be. Fäenro tudja, hogy nem szabad rögtön készpénznek venni az ilyesmit, ugyanakkor azt is tudja, hogy néha az adott szó valóra válhat.*
- Naná! Elfogadom a vacsorát és a szobát is! Ágyneműn aludni a legnagyobb királyság!
*Feleli, talán túl izgatottan.*
- És köszönöm!
*Teszi hozzá gyorsan, mikor lenyugszik. Időközben elérik a főteret, Fäenro pedig már tudja, hogy nincs sok hátra a fogadóig. Hirtelen bevillan neki a levél és ezzel együtt a felismerés, hogy Mërulon a címzett. Ez a tündér kedves hozzá, a levél viszont elszomoríthatja vagy megijesztheti. Fäenro tétovázik, hogy egyáltalán oda adja e neki? Sokáig vívódik, látványosan elhallgat. Arra még nem gondol, ez mennyire feltűnő tud lenni.
~ Miért pont őt fenyegetik? A druidák ártalmatlanok! ~ Bosszankodik magában. Végül úgy dönt, átadja jogos tulajdonosának. Megáll a tér közepén, majd lehajtott fejjel előhúzza a levelet*
- Mërulon Úr! Azt hiszem ez önnek szól!
*Átszellemülten figyeli a baglyot és hallgatja a druida szavait. Halvány fogalma volt ugyan arról, hogy mi az druida, de nem mesélte el neki senki, mire képesek, akik ezt az utat választják. Ugyanúgy, ahogy tündérekről sem sokat hallott, amíg nem találkozott Mërulonnal. Ritkán, de előfordul néhány kedves utazó errefelé. A Mërulonhoz hasonlók szoktak néha beszélgetni vele a világ dolgairól, meg egyéb érdekes apróságokról. Ezek a mesélések Fäenro számára személyes ajándékok, amik színt visznek az utcák szürkeségébe és polírozzák az ifjú elmét, mely fejlődni vágyik. Talán a tündér nem is tudja, milyen örömet okoz ezzel a fiúnak. Fäenro jelenleg annyira a baglyot nézi, hogy nem veszi észre Mërulon tekintetét, amely már kiszúrta a levelet. Nem is jut eszébe, hogy még mindig nála van. Ezután álomba illő dolgok hangzanak el a tündértől. Olyan ígéretek, amiket sokan tettek már a pillanat hevében, és bármennyire komolyan gondolták akkor, később mégsem tartották be. Fäenro tudja, hogy nem szabad rögtön készpénznek venni az ilyesmit, ugyanakkor azt is tudja, hogy néha az adott szó valóra válhat.*
- Naná! Elfogadom a vacsorát és a szobát is! Ágyneműn aludni a legnagyobb királyság!
*Feleli, talán túl izgatottan.*
- És köszönöm!
*Teszi hozzá gyorsan, mikor lenyugszik. Időközben elérik a főteret, Fäenro pedig már tudja, hogy nincs sok hátra a fogadóig. Hirtelen bevillan neki a levél és ezzel együtt a felismerés, hogy Mërulon a címzett. Ez a tündér kedves hozzá, a levél viszont elszomoríthatja vagy megijesztheti. Fäenro tétovázik, hogy egyáltalán oda adja e neki? Sokáig vívódik, látványosan elhallgat. Arra még nem gondol, ez mennyire feltűnő tud lenni.
~ Miért pont őt fenyegetik? A druidák ártalmatlanok! ~ Bosszankodik magában. Végül úgy dönt, átadja jogos tulajdonosának. Megáll a tér közepén, majd lehajtott fejjel előhúzza a levelet*
- Mërulon Úr! Azt hiszem ez önnek szól!
9381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-07-26 21:53:58
Üzenet elküldve: 2019-07-26 21:53:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fäenro és Mërulon//
*A két "társ" (az eltévedett és a segítség) lassan a főtérre érkezik. Mërulon szapora léptekkel halad, mivel kitévedvén a sikátorok tömkelegéből, újra biztonságos szobájában szeretné tudni magát (vagy ha abban nem is, legalább a Pegazusban). Mindenesetre úgy érzi, köszönettel tartozik a fiúnak.*
-Köszönöm, Fäenro. *Jelenti ki kurtán, mégis határozottan. A tündér ettől függetlenül aggódik. Aggódik azért, hogy mi lehet, hogyha ez a fiatal ember palánta ugyanolyan csatornapatkány, mint a legtöbb Szegénynegyedben található utcagyerek.*
~Mi van, ha meg akar majd lopni? És hogyha meg fog ölni? Kirabolna talán? És mi lehet abban a levélben, amit olyan erősen szorongat?~
*Főként a levél érdekli, meg persze az, hogy a fiú tud olvasni is, vagy szimplán ragaszkodik hozzá, akár egy szép emlékhez. A sétától megszomjazott és a főtéren található víz mindig felfrissíti.*
-Álljunk meg itt egy kicsit! Inni vágyom a vízből. *Jelenti ki, majd maga mellé hívva a baglyot, nagyokat kortyol az egyik szökőkútban csobogó folyadékból.*
*A két "társ" (az eltévedett és a segítség) lassan a főtérre érkezik. Mërulon szapora léptekkel halad, mivel kitévedvén a sikátorok tömkelegéből, újra biztonságos szobájában szeretné tudni magát (vagy ha abban nem is, legalább a Pegazusban). Mindenesetre úgy érzi, köszönettel tartozik a fiúnak.*
-Köszönöm, Fäenro. *Jelenti ki kurtán, mégis határozottan. A tündér ettől függetlenül aggódik. Aggódik azért, hogy mi lehet, hogyha ez a fiatal ember palánta ugyanolyan csatornapatkány, mint a legtöbb Szegénynegyedben található utcagyerek.*
~Mi van, ha meg akar majd lopni? És hogyha meg fog ölni? Kirabolna talán? És mi lehet abban a levélben, amit olyan erősen szorongat?~
*Főként a levél érdekli, meg persze az, hogy a fiú tud olvasni is, vagy szimplán ragaszkodik hozzá, akár egy szép emlékhez. A sétától megszomjazott és a főtéren található víz mindig felfrissíti.*
-Álljunk meg itt egy kicsit! Inni vágyom a vízből. *Jelenti ki, majd maga mellé hívva a baglyot, nagyokat kortyol az egyik szökőkútban csobogó folyadékból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621