Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 167 (3321. - 3340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:09:12
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:09:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Az elf hölgy nem leli szórakozását a fogadó nyüzsgő, mégis holtig unalmas játszóterén. Sehol egy kiemelkedő egyén, aki felkelthetné az úrnő figyelmét, még egy kósza árnyék sem libben, melyen csupán egy pillanatra is elgondolkodhatna.
S így az étlap sem nyújt túl sok örömöt, az emberi étkek silánynak és egyhangúnak tűnnek, míg az italok méregnek vagy minősíthetetlen löttynek.
Finom, kimért mozdulatokkal kel fel a nemrégiben birtoklásba vett asztalkától, hogy némán és csöndben tovalépdeljen a főtérre, hátha a sok idegen világból jött közül egy igazi gyöngyszemre bukkanhat.
Odakint már lemenőben a nap, néhol már tüzeket gyújtanak, hogy megelőzzék az éjszaka démonait, s lassacskán egy hatalmas, tündöklő egésszé formálódik a város.
Ő is tesz némi óvintézkedést az éj ellen; óvatosan fejére húzza a hófehér köpeny finoman omló csuklyáját, félig-meddig eltakarva a hosszan elterülő arany fürtöket, s páratlan szépségű arcának aprócska részét árnyékba borítja.
Ekkor néz csak körül. Zöldes színben ragyogó ékköveit érdeklődően futtatja végig az itt-ott pihengető embereken, egyéb szerzeteken, ám egyelőre ő is inkább a lágy séta kellemes társaságát választja.*
S így az étlap sem nyújt túl sok örömöt, az emberi étkek silánynak és egyhangúnak tűnnek, míg az italok méregnek vagy minősíthetetlen löttynek.
Finom, kimért mozdulatokkal kel fel a nemrégiben birtoklásba vett asztalkától, hogy némán és csöndben tovalépdeljen a főtérre, hátha a sok idegen világból jött közül egy igazi gyöngyszemre bukkanhat.
Odakint már lemenőben a nap, néhol már tüzeket gyújtanak, hogy megelőzzék az éjszaka démonait, s lassacskán egy hatalmas, tündöklő egésszé formálódik a város.
Ő is tesz némi óvintézkedést az éj ellen; óvatosan fejére húzza a hófehér köpeny finoman omló csuklyáját, félig-meddig eltakarva a hosszan elterülő arany fürtöket, s páratlan szépségű arcának aprócska részét árnyékba borítja.
Ekkor néz csak körül. Zöldes színben ragyogó ékköveit érdeklődően futtatja végig az itt-ott pihengető embereken, egyéb szerzeteken, ám egyelőre ő is inkább a lágy séta kellemes társaságát választja.*
3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:16:06
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:16:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Danilonak//
*Halk csendüléssel csukja be maga mögött az ajtót. Vett pár igen hasznos holmit. Többek ételt, italt, tea füvet saját magának, mert ugyebár van még abból, amit Sziklaöbölből hozott magával, ám még annyira nem volt ideje felmérni az itteni flórát, hogy biztosan mozoghasson a gyógynövények között. Pár hossz ruhaanyagnak való anyagot is, ami még jól jöhet. Ezeket a táskájába rejtve indult tovább a kissé szűkös utcákon, az embereket alaposan megnézve magának. Már csak az új hely miatt is. Nem igazán akar bajba keveredni, nem mintha nem tudná megvédeni magát. Épp ellenkezőleg, csupán már van egy férje, aki hajlamos túlaggódni a dolgokat. Tetézi ezt az észrevételt az is, hogy új helyen vannak, számukra szinte még minden ismeretlen és szokatlan, ami annyit jelent, hogy jobbnak látja tartani a tisztes távolságot mindentől és mindenkitől. Jelenleg egy kicsivel nőiesebb öltözéket visel. Térd fölött érő sötétkék szoknyát, amit felülhasonló színű ezüstfonallal szegett fűző és hozzá tartozó fehér blúz tesz ki, a csizmája épp a térdéig ér. Fegyverzetként az íját is magával viszi mindenhova, ám ezt most a hátára rögzített tokban tartja a tegezével együtt. Oldalán pedig ott villan a hosszú kardja. Haját ezúttal is kiengedte így az aranyszín tincsekben zuhan a hátára elrejtve az íj egy részét illetve majdnem teljesen a tegezt is. Hajából csupán fentebb látható egy – egy fonott tincs.
Ahogy lassan kiér abból az utcából, amin eddig haladt a főtér tárul a szemei elé. Elsőnek persze a szökőkút felé villan a tekintete. Mivel ott találja meg párját is semmi perc alatt. Azonnal indul is felé, tudja, már ismeri kedvesét, annyira, hogy egész hamar kiszúrja, ha közeledik. Most sincs ez másképp, látja a pokol fekete szemekben, hogy észrevette és figyeli minden mozdulatát. Ahogy közelebb ér, el is mosolyodik.*
- Szereztem egy kis élelmet, illetve inni valót az elkövetkező napokra. Ne kelljen már mindenért fizetni. Illetve úgy hiszem szükség lesz pár új ruhára is. Tehát ruhának valót is vettem…
*Elhallgat pár pillanatra és körül néz a téren. Ujjait ő is belelógatja, a vízbe ám egyelőre nem iszik. Pillantása a közelben lévő obeliszkre vándorol, kicsit oldalra biccenti a fejét, majd tovább a környéken elhelyezkedő padokra, majd a házakat szemléli.*
- Nos, merre menjünk tovább?
*Kérdezi Danilora pillantva közelebb húzódva hozzá, és átfogva a derekát. Egyelőre úgy érzi, hogy egy kis ideig fogadóban fognak lakni, aztán pedig kitudja, hogy merre mennek majd tovább. Kicsit így is lehangolt, annak ellenére, hogy Farkasa mellette van, még is hiányolja a család többi tagját. De sejti, hogy talán egyiküknek sem esett semmi baja. Úgy ismeri őket, mint a tenyerét éppen ezért nagyon jól tudja, hogy megállnak így is a lábukon. Ami fontosabb Danilo vele van. Épp ez elég neki, hogy tudja, biztonságban van.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.23 14:10:16, a következő indokkal:
Hibás jelhasználat.
*Halk csendüléssel csukja be maga mögött az ajtót. Vett pár igen hasznos holmit. Többek ételt, italt, tea füvet saját magának, mert ugyebár van még abból, amit Sziklaöbölből hozott magával, ám még annyira nem volt ideje felmérni az itteni flórát, hogy biztosan mozoghasson a gyógynövények között. Pár hossz ruhaanyagnak való anyagot is, ami még jól jöhet. Ezeket a táskájába rejtve indult tovább a kissé szűkös utcákon, az embereket alaposan megnézve magának. Már csak az új hely miatt is. Nem igazán akar bajba keveredni, nem mintha nem tudná megvédeni magát. Épp ellenkezőleg, csupán már van egy férje, aki hajlamos túlaggódni a dolgokat. Tetézi ezt az észrevételt az is, hogy új helyen vannak, számukra szinte még minden ismeretlen és szokatlan, ami annyit jelent, hogy jobbnak látja tartani a tisztes távolságot mindentől és mindenkitől. Jelenleg egy kicsivel nőiesebb öltözéket visel. Térd fölött érő sötétkék szoknyát, amit felülhasonló színű ezüstfonallal szegett fűző és hozzá tartozó fehér blúz tesz ki, a csizmája épp a térdéig ér. Fegyverzetként az íját is magával viszi mindenhova, ám ezt most a hátára rögzített tokban tartja a tegezével együtt. Oldalán pedig ott villan a hosszú kardja. Haját ezúttal is kiengedte így az aranyszín tincsekben zuhan a hátára elrejtve az íj egy részét illetve majdnem teljesen a tegezt is. Hajából csupán fentebb látható egy – egy fonott tincs.
Ahogy lassan kiér abból az utcából, amin eddig haladt a főtér tárul a szemei elé. Elsőnek persze a szökőkút felé villan a tekintete. Mivel ott találja meg párját is semmi perc alatt. Azonnal indul is felé, tudja, már ismeri kedvesét, annyira, hogy egész hamar kiszúrja, ha közeledik. Most sincs ez másképp, látja a pokol fekete szemekben, hogy észrevette és figyeli minden mozdulatát. Ahogy közelebb ér, el is mosolyodik.*
- Szereztem egy kis élelmet, illetve inni valót az elkövetkező napokra. Ne kelljen már mindenért fizetni. Illetve úgy hiszem szükség lesz pár új ruhára is. Tehát ruhának valót is vettem…
*Elhallgat pár pillanatra és körül néz a téren. Ujjait ő is belelógatja, a vízbe ám egyelőre nem iszik. Pillantása a közelben lévő obeliszkre vándorol, kicsit oldalra biccenti a fejét, majd tovább a környéken elhelyezkedő padokra, majd a házakat szemléli.*
- Nos, merre menjünk tovább?
*Kérdezi Danilora pillantva közelebb húzódva hozzá, és átfogva a derekát. Egyelőre úgy érzi, hogy egy kis ideig fogadóban fognak lakni, aztán pedig kitudja, hogy merre mennek majd tovább. Kicsit így is lehangolt, annak ellenére, hogy Farkasa mellette van, még is hiányolja a család többi tagját. De sejti, hogy talán egyiküknek sem esett semmi baja. Úgy ismeri őket, mint a tenyerét éppen ezért nagyon jól tudja, hogy megállnak így is a lábukon. Ami fontosabb Danilo vele van. Épp ez elég neki, hogy tudja, biztonságban van.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.23 14:10:16, a következő indokkal:
Hibás jelhasználat.
3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:34:19
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:34:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Egész nap csak hánykolódott egymaga az ágyban. Kora reggel távozott a falatkája, így pedig egyedül maradt, amit nem is bán. Jobb így, mint egy férfival. Velük csak az éj érdekes, mikor a feszítő érzést táplálják. Szívét megdobogtatni amúgy se képes egyik sem, talán csak vérkeringését tudják hevesebbé tenni, de arra szinte bárki képes, a megfelelő eszközökkel. Mindenkiben van valami csábító...
De rászánja magát, hogy kimozduljon, hiszen egyedül egy estét nem viselne jól. Ha már egész nap csak lustálkodott, éppen ideje lenne menni és tenni valamit. Felkerül a hófehér fűző az ébentől picit halványabban sötétlő bőrrel, majd lentre a feszes nadrág, szintén hószín anyagból, aztán az átkos csizmák. Még mindig nem szereti...
Végül csak kilép, lefelé menet pedig készíti a kulcsot, hogy átadja a pultosnak. Ahogy leér és körbenéz, már látja az első jeleit a kocsmai verekedés kezdetének. Egyre hangosabban beszélnek az italtól bűzlők, s már csak egy szikra kell, hogy a puskaporos levegő felrobbanjon. Így nem is várja meg, míg a lángok úgymond felcsapnak, inkább siet kifelé. El is felejtette már, hogy milyen hideg van...
Erre csak akkor döbben rá, mikor már bőrét csípi a kellemetlen szellő. De inkább fázzon picit, minthogy egy szék kerüljön közelebbi kapcsolatba karcsú és vonzó testével. Ám kiérve nem kell csalódnia jó szerencséjében, istennője tényleg kedveli őt. Újabb hím, méghozzá egy kimondottan vonzó mélységi... Már a puszta jelenléte is magával ragadó. A fajtabeliek mindig is gyengédebb szálakon fűződtek hozzá, mint a többi, korcs népség. Ám mi lenne, ha mást kutatna. Úgy tűnik, elmélyed gondolataiban ahogy a kavicsot repíti lábával tova, majd újra...
Mi lenne ha... Annyiszor tette már fel magának ezt a kérdést, életéről, másokról és megannyi dologról. De most feledi és cselekszik, mit ösztöne szül elméjébe. Halkan koppannak csizmái a macskaköveken, felhívva az ismeretlen sötétség figyelmét, hogy hátának mögötte valaki közeledik felé. Talán a végzet fehér angyala, hiszen egészen mellkasától lefelé hószínbe öltözött, ahogy arcát körülölelő, kissé ugyan ezüstös tincsek is fehéren fénylenek a Hold kellemes fényében. Karmazsin pillantása vadul vetődik a másik hátára, s alaposan fúrja bele, mintha lelkét akarná látni, még ha erre képtelen is. De kíváncsi és ennek határt nem szabhat senki. Így próbál közelebb kerülni, bár sejti, nem lesz könnyű dolga. Mindig is maguknak valóak voltak ezek az úrnő nélkül közlekedő hímek...*
De rászánja magát, hogy kimozduljon, hiszen egyedül egy estét nem viselne jól. Ha már egész nap csak lustálkodott, éppen ideje lenne menni és tenni valamit. Felkerül a hófehér fűző az ébentől picit halványabban sötétlő bőrrel, majd lentre a feszes nadrág, szintén hószín anyagból, aztán az átkos csizmák. Még mindig nem szereti...
Végül csak kilép, lefelé menet pedig készíti a kulcsot, hogy átadja a pultosnak. Ahogy leér és körbenéz, már látja az első jeleit a kocsmai verekedés kezdetének. Egyre hangosabban beszélnek az italtól bűzlők, s már csak egy szikra kell, hogy a puskaporos levegő felrobbanjon. Így nem is várja meg, míg a lángok úgymond felcsapnak, inkább siet kifelé. El is felejtette már, hogy milyen hideg van...
Erre csak akkor döbben rá, mikor már bőrét csípi a kellemetlen szellő. De inkább fázzon picit, minthogy egy szék kerüljön közelebbi kapcsolatba karcsú és vonzó testével. Ám kiérve nem kell csalódnia jó szerencséjében, istennője tényleg kedveli őt. Újabb hím, méghozzá egy kimondottan vonzó mélységi... Már a puszta jelenléte is magával ragadó. A fajtabeliek mindig is gyengédebb szálakon fűződtek hozzá, mint a többi, korcs népség. Ám mi lenne, ha mást kutatna. Úgy tűnik, elmélyed gondolataiban ahogy a kavicsot repíti lábával tova, majd újra...
Mi lenne ha... Annyiszor tette már fel magának ezt a kérdést, életéről, másokról és megannyi dologról. De most feledi és cselekszik, mit ösztöne szül elméjébe. Halkan koppannak csizmái a macskaköveken, felhívva az ismeretlen sötétség figyelmét, hogy hátának mögötte valaki közeledik felé. Talán a végzet fehér angyala, hiszen egészen mellkasától lefelé hószínbe öltözött, ahogy arcát körülölelő, kissé ugyan ezüstös tincsek is fehéren fénylenek a Hold kellemes fényében. Karmazsin pillantása vadul vetődik a másik hátára, s alaposan fúrja bele, mintha lelkét akarná látni, még ha erre képtelen is. De kíváncsi és ennek határt nem szabhat senki. Így próbál közelebb kerülni, bár sejti, nem lesz könnyű dolga. Mindig is maguknak valóak voltak ezek az úrnő nélkül közlekedő hímek...*
3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-23 01:03:24
Üzenet elküldve: 2012-12-23 01:03:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kissé bizonytalan érzésekkel telve, bizalmatlanul, mindent alaposan megbámulva méri fel az ismeretlen helyet. Igen megint, mint már annyiszor ifjú életében, ismét kezébe kellet vennie a vándorbotot. ~Ezúttal viszont nem saját hibámból!~ nyugtatja magát, rossz érzéssel emlékezve vissza régebbi útjaira, melyeket nevezhetnénk inkább menekülésnek. Most viszont a szerencsétlen körülmények kényszerítették békés otthonának elhagyására. Ezúttal a felelőssége is sokkal nagyobb, hiszen családja van,vele tart szerelme, életének hű társa, Merry is. Meg is fordul, szemét meresztve pásztázza a teret, hol marad már Merry? Hiszen csak egy pillanatra ugrott be valami szatócs boltba, mondván, hogy máris jön, a férfi csak menjen ki a térre a szökőkúthoz.
Meg is áll a kútnál, némán bámulja a vizet, ajkát hűsíti a friss, metszően hideg vízzel. Majd letelepedik a díszes kút márvány peremén és kíváncsian bámulja a város épületeit, a hangyaként nyüzsgő embereket. ~Hát ez lesz az új hazánk?~ gondol erősen sajgó szívvel Sziklaöbölre, meghitt kis házukra, ahonnan menekülni kellet a betörő vad hordák elől. Aztán egyre türelmetlenebbül lesi, mikor tűnik már fel Merry.*
Meg is áll a kútnál, némán bámulja a vizet, ajkát hűsíti a friss, metszően hideg vízzel. Majd letelepedik a díszes kút márvány peremén és kíváncsian bámulja a város épületeit, a hangyaként nyüzsgő embereket. ~Hát ez lesz az új hazánk?~ gondol erősen sajgó szívvel Sziklaöbölre, meghitt kis házukra, ahonnan menekülni kellet a betörő vad hordák elől. Aztán egyre türelmetlenebbül lesi, mikor tűnik már fel Merry.*
3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-22 22:04:58
Üzenet elküldve: 2012-12-22 22:04:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az éj már leszállt, ki-ki nyugalomba...
Léptek halk nesze zavarja csak meg a sikátor csendjét. Felveri a patkányok nyugalmát, amik ijedten szaladnak szerteszéjjel a szemét között keresve búvóhelyüket. Elégedetten lépdel. Mondhatni. Nemzője orra alá csípős borsot szórt, az égő ház, melyet egykoron otthonának tudhatott immáron csak porból és hamuból áll. Az is világot látott már a szél szárnyán, ahová nem tartottak vele a szeretetteljes szülők. Ó, anyja, pedig bizonyára szívesen osztozott volna füveinek segítségével bolyhos szőrsárkány hátán atyját láncpórázon húzva maga mögött, míg testéről le nem jő az összes bőr...
A fogadó felé tart, nem feltétlen a kályhával fűtött helyiség vonzza, betérni egyelőre nem áll szándékában. Az áldásos hűvös kellően visszahúzza, hogy odakint szívja tüdejébe a karcoló levegőt és távol maradjon a zajos sokadalomtól, akik odabent kirúgni készülik a ház oldalát. Az ablakon játszó fények sok mindent elárulnak, a macskakőre vetülő árnyékok állandó mozgása és a felemelt szék árnyéka, mi épp az egyik szerencsétlen fején tör szét szemmel láthatóan... Nem, valóban nem kell bemennie ahhoz, hogy láthassa a műsort, mi nem ragadta meg érdeklődését egy másodpercnyi időre sem. Elfordítja üstökét a szökőkút irányába, majd vállát roppantja ki a következő szívdobbanáskor.
Vére lüktet, tombolni készül az idő múlásával egyenes arányban. Akaratosan pulzál bőre alatt, de visszafogja a benne lévő viharkezdeményt, kezét zsebre vágja, megrázza ezüstös kócát, nyomatékosítva a megfogant gondolatot, mely szerint a magányos séta kimossa fejéből a vöröses vérszomjat. Kitől örökölhette vajon...? Költői kérdés, a pontos megfogalmazás a hangsúlyt másra terelné. Lomha léptekkel indul meg maga előtt egy apró követ rugdalva, mint egy gyermek, kinek nincs jobb dolga, pedig-pedig.. bármikor találhatna magának elfoglaltságot. Ott pihennek a házakban, lebzselnek éjnek évadján az utcán, felöntenek a garatra a kocsmában, mit sem sejtve a közelben ólálkodó, ártatlan dögvészről, mi ott lappang az obszidiánelf porhüvelyébe zárva. Rajta hétpecsétes zár, megannyi lánc és nehezen nyitható szelence akadályozzák útját, mit hétköznapi nevén önkontrollnak is lehetne nevezni... Akár a folyó szabályozása gátakkal, különbnél különbfélékkel, amik több szekcióra osztják fel az egészet a könnyen kezelhetőséget tartva mindvégig szem előtt.*
Léptek halk nesze zavarja csak meg a sikátor csendjét. Felveri a patkányok nyugalmát, amik ijedten szaladnak szerteszéjjel a szemét között keresve búvóhelyüket. Elégedetten lépdel. Mondhatni. Nemzője orra alá csípős borsot szórt, az égő ház, melyet egykoron otthonának tudhatott immáron csak porból és hamuból áll. Az is világot látott már a szél szárnyán, ahová nem tartottak vele a szeretetteljes szülők. Ó, anyja, pedig bizonyára szívesen osztozott volna füveinek segítségével bolyhos szőrsárkány hátán atyját láncpórázon húzva maga mögött, míg testéről le nem jő az összes bőr...
A fogadó felé tart, nem feltétlen a kályhával fűtött helyiség vonzza, betérni egyelőre nem áll szándékában. Az áldásos hűvös kellően visszahúzza, hogy odakint szívja tüdejébe a karcoló levegőt és távol maradjon a zajos sokadalomtól, akik odabent kirúgni készülik a ház oldalát. Az ablakon játszó fények sok mindent elárulnak, a macskakőre vetülő árnyékok állandó mozgása és a felemelt szék árnyéka, mi épp az egyik szerencsétlen fején tör szét szemmel láthatóan... Nem, valóban nem kell bemennie ahhoz, hogy láthassa a műsort, mi nem ragadta meg érdeklődését egy másodpercnyi időre sem. Elfordítja üstökét a szökőkút irányába, majd vállát roppantja ki a következő szívdobbanáskor.
Vére lüktet, tombolni készül az idő múlásával egyenes arányban. Akaratosan pulzál bőre alatt, de visszafogja a benne lévő viharkezdeményt, kezét zsebre vágja, megrázza ezüstös kócát, nyomatékosítva a megfogant gondolatot, mely szerint a magányos séta kimossa fejéből a vöröses vérszomjat. Kitől örökölhette vajon...? Költői kérdés, a pontos megfogalmazás a hangsúlyt másra terelné. Lomha léptekkel indul meg maga előtt egy apró követ rugdalva, mint egy gyermek, kinek nincs jobb dolga, pedig-pedig.. bármikor találhatna magának elfoglaltságot. Ott pihennek a házakban, lebzselnek éjnek évadján az utcán, felöntenek a garatra a kocsmában, mit sem sejtve a közelben ólálkodó, ártatlan dögvészről, mi ott lappang az obszidiánelf porhüvelyébe zárva. Rajta hétpecsétes zár, megannyi lánc és nehezen nyitható szelence akadályozzák útját, mit hétköznapi nevén önkontrollnak is lehetne nevezni... Akár a folyó szabályozása gátakkal, különbnél különbfélékkel, amik több szekcióra osztják fel az egészet a könnyen kezelhetőséget tartva mindvégig szem előtt.*
3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-22 09:12:48
Üzenet elküldve: 2012-12-22 09:12:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérő Rémálom //
*A főteret ezen az estén kellemetlen köd üli meg. Amolyan vastag, tejfehér fajta, mennek hála a halandók az orrukig sem látnak. Vészjósló, nyomasztó, akárha egy ősi szörnyeteg lenne, melynek vadállati teste az árnyak között pihen, s torkából páraként tör fel az áthatolhatatlannak tetsző fehérség.
Kontrasztként sötét árnykép jelenik meg az utcákon. Járása ragadozószerű, melytől úgy fest, mintha ő maga lenne e ködöt képző rémkép. A köznép ilyenkor rögtön elfelejti tudását, mi szerint az időjárás zord változása okozza e jelenséget! Hogy is ne felednék, mikor ilyen tökéletes, furcsa figurát választhatnak természetfeletti bűnbakjuknak?
Kevesekkel találkozik azonban, mégis ezt a távolságtartást, riadalom kezdődő csíráját olvassa ki szemükből. A lelketlen tükrök ekkor rájuk villannak, s ők sietősre is veszik lépteiket – talán családjukhoz térnek haza, kellemes, meleg otthonukba.
Neki nincs többé családja. Kitaszították ősei közül, a saját síkjáról, majd világából is. Miután bekövetkezett a végítélet, tehetetlen árnyként lebegett a semmiben. Korábbi elgondolásait megcáfolva azonban, több fénypont is felvillant a végtelen sötétségben... hát ilyen sok világ lenne még számára? S vajon megengedheti-e magának, hogy ismét belopózzon egybe és megmételyezze annak ártatlan tökéletességét?
Mily felesleges kérdés. Számára sosem jelentett túl nagy gondot, hogy megmérgezze mindenki lelkét, akivel kapcsolatba kerül. Ez az ő sajátossága és mivel képtelen arra, hogy valódi érzéseket tápláljon bármi, avagy bárki iránt, tökéletesen megfelel számára.
Itt van már, egy ideje. Nem tudná pontosan megmondani mióta, hisz mikor elfoglalta a neki tetsző testet, napokon keresztül feküdt eszméletlenül. Fizikai kiterjedése próbálta túlélni a sokkot, amit eme lélek befogadása jelent és azokat a drasztikus változásokat, melyeket amaz végrehajtani óhajtott rajta. Kész csoda, hogy egyáltalán túlélte a vállalkozást és nem mállot szét, mint túl szűk ruha egy fenséges, hatalmas testen.
De sikerült. Itt van most, ebben a nem is túl furcsa világban, ahol érezhetően nagy dolgok lappanganak még a levegőben. Ajkaira hideg mosoly kúszik, ahogy kezébe akad végre a keresett fogadó kilincse.
~ Arctalan, Atyám... ~
Gondolatban búcsúzik el a két ellentétes hatalomtól, mely soha többé nem emelhet rá kezet. Ebben a pillanatban túltett mindannyiukon; gonoszabb, üresebb és kérlelhetetlenül szabadabb lett mindüknél.*
*A főteret ezen az estén kellemetlen köd üli meg. Amolyan vastag, tejfehér fajta, mennek hála a halandók az orrukig sem látnak. Vészjósló, nyomasztó, akárha egy ősi szörnyeteg lenne, melynek vadállati teste az árnyak között pihen, s torkából páraként tör fel az áthatolhatatlannak tetsző fehérség.
Kontrasztként sötét árnykép jelenik meg az utcákon. Járása ragadozószerű, melytől úgy fest, mintha ő maga lenne e ködöt képző rémkép. A köznép ilyenkor rögtön elfelejti tudását, mi szerint az időjárás zord változása okozza e jelenséget! Hogy is ne felednék, mikor ilyen tökéletes, furcsa figurát választhatnak természetfeletti bűnbakjuknak?
Kevesekkel találkozik azonban, mégis ezt a távolságtartást, riadalom kezdődő csíráját olvassa ki szemükből. A lelketlen tükrök ekkor rájuk villannak, s ők sietősre is veszik lépteiket – talán családjukhoz térnek haza, kellemes, meleg otthonukba.
Neki nincs többé családja. Kitaszították ősei közül, a saját síkjáról, majd világából is. Miután bekövetkezett a végítélet, tehetetlen árnyként lebegett a semmiben. Korábbi elgondolásait megcáfolva azonban, több fénypont is felvillant a végtelen sötétségben... hát ilyen sok világ lenne még számára? S vajon megengedheti-e magának, hogy ismét belopózzon egybe és megmételyezze annak ártatlan tökéletességét?
Mily felesleges kérdés. Számára sosem jelentett túl nagy gondot, hogy megmérgezze mindenki lelkét, akivel kapcsolatba kerül. Ez az ő sajátossága és mivel képtelen arra, hogy valódi érzéseket tápláljon bármi, avagy bárki iránt, tökéletesen megfelel számára.
Itt van már, egy ideje. Nem tudná pontosan megmondani mióta, hisz mikor elfoglalta a neki tetsző testet, napokon keresztül feküdt eszméletlenül. Fizikai kiterjedése próbálta túlélni a sokkot, amit eme lélek befogadása jelent és azokat a drasztikus változásokat, melyeket amaz végrehajtani óhajtott rajta. Kész csoda, hogy egyáltalán túlélte a vállalkozást és nem mállot szét, mint túl szűk ruha egy fenséges, hatalmas testen.
De sikerült. Itt van most, ebben a nem is túl furcsa világban, ahol érezhetően nagy dolgok lappanganak még a levegőben. Ajkaira hideg mosoly kúszik, ahogy kezébe akad végre a keresett fogadó kilincse.
~ Arctalan, Atyám... ~
Gondolatban búcsúzik el a két ellentétes hatalomtól, mely soha többé nem emelhet rá kezet. Ebben a pillanatban túltett mindannyiukon; gonoszabb, üresebb és kérlelhetetlenül szabadabb lett mindüknél.*
3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-21 23:10:24
Üzenet elküldve: 2012-12-21 23:10:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Eddig azt hitte feje dübörög, de a hirtelen beállt csend miatt rá kell döbbennie nem, ennyire még nem részeg. Csupán ez az acélba bújtatott fickó szteppelt számára mennydörgő dallamot. Aztán épp hogy visszanyerné egyensúlyát már is megfosztja őt szokatlanul hideg, ámbár stabil támaszától. Lustán pillant az acélkesztyűs kéz után, s hagyja elorozni sajátját.*
- Csak Hella. *Nincs kedve az elvárt körítéshez. Ami azt illeti sosem volt. Mindig is utálta ezeket a felesleges tiszteletköröket. Enyhén fel is vonja hóka szemöldökét.*
- Úrnő... Ezt de rég hallottam már. *Lép el mellette nevetgélve ügyelve rá, hogy hosszú lábai véletlenül se akadjanak össze. Néhány méter után aztán türelmetlenül hátrapillant. Ekkor látja meg az irigylésre méltó fejmozgást.*
- Ezt nekem is megtaníthatná. *Mondja somolyogva. Nehéz eldönteni, hogy bókol, vagy épp piszkálja. Bár talán már Hellácska drága sem tudja. Kezd úrrá lenni rajta valami furcsa kábulat.*
- Csak Hella. *Nincs kedve az elvárt körítéshez. Ami azt illeti sosem volt. Mindig is utálta ezeket a felesleges tiszteletköröket. Enyhén fel is vonja hóka szemöldökét.*
- Úrnő... Ezt de rég hallottam már. *Lép el mellette nevetgélve ügyelve rá, hogy hosszú lábai véletlenül se akadjanak össze. Néhány méter után aztán türelmetlenül hátrapillant. Ekkor látja meg az irigylésre méltó fejmozgást.*
- Ezt nekem is megtaníthatná. *Mondja somolyogva. Nehéz eldönteni, hogy bókol, vagy épp piszkálja. Bár talán már Hellácska drága sem tudja. Kezd úrrá lenni rajta valami furcsa kábulat.*
3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-20 12:04:18
Üzenet elküldve: 2012-12-20 12:04:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*A szegénynegyedből a város főterére ér vissza.Miután nem túlzottan ismerős a városban megáll és nézelődik, vajon merre találja a Pegazus fogadót? Már tett egy kört, ahol nem járt sikerrel, tehát most újabb irányt kell választania. Most, hogy ismét a kútnál van kissé tanácstalan képpel méregeti a még lehetséges irányokat.
A leszálló este, a leereszkedő köd nincs segítségére. Elindul tehát egy harmadik, eddig nem járt út felé, bízva a jószerencséjében.*
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.20 12:06:06
A leszálló este, a leereszkedő köd nincs segítségére. Elindul tehát egy harmadik, eddig nem járt út felé, bízva a jószerencséjében.*
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.20 12:06:06
3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-20 11:37:29
Üzenet elküldve: 2012-12-20 11:37:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
*Zsebredugott kézzel, fütyörészve sétál be a kapun, az őrökkel és úgy nagy általánosságban véve semmivel nem törődve. Még a ködös, hideg idővel sem, ezzel szöges ellentétben áll lénye, amire cseppet sem hat a külvilág hangulata. Agya sebesen jár, mindent feldolgoz ami szeme elé kerül, és mindent ki is értékel. Főleg a mindenféle fajú népség köti le figyelmét ami Arthenior városát lakja. Egy pillantással képes rengeteg következtetést levonni másokról, melyek az esetek túlnyomó többségében helytállónak is bizonyulnak. Ezért is teszi azt amit. Mármint ezért foglalkozik a fejvadászattal. Bár ez olyan csúnya kifejezés, ennél ő sokkalta többet tesz, hisz nem csak hogy előkerít személyeket a föld alól is akár, ami már önmagában sem kis teljesítmény, a delikvensek általában véve azt sem tudják, hogy veszélyben vannak. Ez teszi Lartent olyan sikeressé az úgynevezett 'szakmájában'. Mindenkinek vannak erősségei. Ő mások reakcióiból képes olvasni. No persze nem egyszer fordult már elő, hogy félrevezették, az esetek nagy részében mégiscsak sikerrel jár.
Lépteit a fogadó felé irányítja, ahogy véleménye szerint mindenki aki megérkezik a városba. Az a társasági élet központja, ott lehet kereskedni egymás között, információt cserélni, s mindeközben még jól is érzi magát az ember fia, de legalábbis ehet-ihat, mulathat.
A köd miatt kissé kísérteties alakjának az általa fütyült dallam csak még nagyobb mélységet kölcsönöz, habár ő személy szerint a gonoszságtól messze áll. Már ha lehet egyáltalán egyértelműen meghatározni a 'gonosz' és 'jó' fogalmakat. Annyi bizonyos, hogy van egy saját értékrendje, amitől nem szokott eltérni. Eszerint ő még mindig pozitív személyiség. Elvégre a munkája során legtöbbször olyanok nyomában van, akik valami csúnya dolgot műveltek. Legyen itt szó akár néhány birka ellopásáról, akár igen komoly gyilkosságokról, mint jelen esetben. De ez most nem is tartozik ide, és pillanatnyilag Larten elméje is leginkább akörül a nagy adag sülthús körül tüsténtkedik, amit nemsokára a fogadóban szándékozik bendőjébe tömni.*
Lépteit a fogadó felé irányítja, ahogy véleménye szerint mindenki aki megérkezik a városba. Az a társasági élet központja, ott lehet kereskedni egymás között, információt cserélni, s mindeközben még jól is érzi magát az ember fia, de legalábbis ehet-ihat, mulathat.
A köd miatt kissé kísérteties alakjának az általa fütyült dallam csak még nagyobb mélységet kölcsönöz, habár ő személy szerint a gonoszságtól messze áll. Már ha lehet egyáltalán egyértelműen meghatározni a 'gonosz' és 'jó' fogalmakat. Annyi bizonyos, hogy van egy saját értékrendje, amitől nem szokott eltérni. Eszerint ő még mindig pozitív személyiség. Elvégre a munkája során legtöbbször olyanok nyomában van, akik valami csúnya dolgot műveltek. Legyen itt szó akár néhány birka ellopásáról, akár igen komoly gyilkosságokról, mint jelen esetben. De ez most nem is tartozik ide, és pillanatnyilag Larten elméje is leginkább akörül a nagy adag sülthús körül tüsténtkedik, amit nemsokára a fogadóban szándékozik bendőjébe tömni.*
3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-19 15:25:17
Üzenet elküldve: 2012-12-19 15:25:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Visszaérkezett tehát a városba.Ott is első útja a kúthoz vezet.Igaz nincs nála semmi edény, amiből ihatna, így jobb híján a tenyerét görbíti be, és merít a kristálytiszta vízből, s szájához emelve kortyol.Sok melléfolyik a tenyeréből, de többszőri merítés és szomja oltva. Már csak az öreget házát kell megkeresnie.Sajnos a város szélső utcájában lakik, addig még sok tucatnyi lépést kell tennie, s jó lett volna találkozni valakivel, főleg valami nagytudásúval, de hát a szerencse most csak a gombaszerzésben nyilvánult meg. Abban sem kimagaslóan.
Messziről látta ugyan, hogy valaki van a kútnál, de mire ideért addigra az illető már távozott.Azt teszi ő is, s elhagyva a Főteret egy mellékutca nyeli el a nő alakját.*
Messziről látta ugyan, hogy valaki van a kútnál, de mire ideért addigra az illető már távozott.Azt teszi ő is, s elhagyva a Főteret egy mellékutca nyeli el a nő alakját.*
3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-19 14:10:58
Üzenet elküldve: 2012-12-19 14:10:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Napi teendőiket végző, főképpen emberszerzetek jönnek vele szembe. Csupán páran pillantanak kíváncsian a mellettük elhaladó elfre, amiből arra következtet Tal, hogy nem ismeretlenek erre fele a hozzá hasonló vándorok és kalandorok.
Egy fiatal hajadon ámuló pillantását elkapva rákacsintott, mire az elvörösödve sietett tovább, vidám mosolyt varázsolva a fiatal elfre.*
~Namár most...a kút megvan.~
*Közelebb lép a szökőkúthoz, könnyed szívvel, ugyanis érzi a hely mágiáját. Megtölti a kulacsát, majd a hidegre ügyet sem vetve a hidegre helyet foglal a kút peremén, onnan csodálva a körülötte levő nyüzsgést. Ellazítja a testét, magába fogadja az új, ismeretlen hely minden ingerét. A meleg kandalló ígéretét elfújja a hűvös szellő, ami lágyan megsimogatta Tal arcát, mielőtt tovább suhant volna.*
*Csak nagy sokára hagyja el a főteret, ha egyáltalán távozik még aznap.*
Egy fiatal hajadon ámuló pillantását elkapva rákacsintott, mire az elvörösödve sietett tovább, vidám mosolyt varázsolva a fiatal elfre.*
~Namár most...a kút megvan.~
*Közelebb lép a szökőkúthoz, könnyed szívvel, ugyanis érzi a hely mágiáját. Megtölti a kulacsát, majd a hidegre ügyet sem vetve a hidegre helyet foglal a kút peremén, onnan csodálva a körülötte levő nyüzsgést. Ellazítja a testét, magába fogadja az új, ismeretlen hely minden ingerét. A meleg kandalló ígéretét elfújja a hűvös szellő, ami lágyan megsimogatta Tal arcát, mielőtt tovább suhant volna.*
*Csak nagy sokára hagyja el a főteret, ha egyáltalán távozik még aznap.*
3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-18 12:25:11
Üzenet elküldve: 2012-12-18 12:25:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy halad a főtéren megáll a szökőkútnál s mohón iszik belőle. Egészen felfrissül, mikor a hideg víz leszalad a torkán. Megmossa sápadt arcát, megtörli kezével, majd folytatja céltudatosan a sétát. Körbe néz.
~Szinte semmit sem változott a hely, pusztán az emlékeim csalnak, hogy nem emlékszem a fogadóra. Régen is jártam erre. Nagyon régen. Hát persze! Ebben a fogadóban dolgozott édesanyám! Hogy is... felejthettem el!~
*Sóhajt egyet magába s megrázza fejét. Kikerülve a nagyobb forgatagot leül egy kőpadra,hogy egy kicsit megpihenjen. Sajog a talpa a hosszú úttól, talán még a bőr is lejött róla. Ki tudja. Felemelve fejét lehunyja szemét és élvezi a napsütötte időt. Tán egy fél órát tölt a napfürdőben, mikor kinyitja a szemét. Mély lélegzetet véve tüdejét bejárja a város kellemes illata.*
-Ez már hiányzott.
*Szelíd mosoly, mi arcára ül. Kényelmesen feláll a padról a fogadó felé néz s elindul, most már határozott léptekkel.*
~Remélem van még finom vajsörük és bablevesük. Egyszerűen imádtam kiskoromba, mikor anya hozott haza nekünk.~
*Összeszorul mellkasa, mikor az édesanyjára gondol.*
~Anya, drága édesanyám. El sem hiszed mennyire hiányzol,te is, apa is és a testvéreim is. Meglátogatlak titeket hamarosan. Nem felejtettelek el benneteket ennyi év után se. Mindig rólatok álmodok. Mindig.~
*Ezen gondolatokkal lép be oda, ahol egykoron anyja munkálkodott serényen.*
~Szinte semmit sem változott a hely, pusztán az emlékeim csalnak, hogy nem emlékszem a fogadóra. Régen is jártam erre. Nagyon régen. Hát persze! Ebben a fogadóban dolgozott édesanyám! Hogy is... felejthettem el!~
*Sóhajt egyet magába s megrázza fejét. Kikerülve a nagyobb forgatagot leül egy kőpadra,hogy egy kicsit megpihenjen. Sajog a talpa a hosszú úttól, talán még a bőr is lejött róla. Ki tudja. Felemelve fejét lehunyja szemét és élvezi a napsütötte időt. Tán egy fél órát tölt a napfürdőben, mikor kinyitja a szemét. Mély lélegzetet véve tüdejét bejárja a város kellemes illata.*
-Ez már hiányzott.
*Szelíd mosoly, mi arcára ül. Kényelmesen feláll a padról a fogadó felé néz s elindul, most már határozott léptekkel.*
~Remélem van még finom vajsörük és bablevesük. Egyszerűen imádtam kiskoromba, mikor anya hozott haza nekünk.~
*Összeszorul mellkasa, mikor az édesanyjára gondol.*
~Anya, drága édesanyám. El sem hiszed mennyire hiányzol,te is, apa is és a testvéreim is. Meglátogatlak titeket hamarosan. Nem felejtettelek el benneteket ennyi év után se. Mindig rólatok álmodok. Mindig.~
*Ezen gondolatokkal lép be oda, ahol egykoron anyja munkálkodott serényen.*
3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-16 22:13:49
Üzenet elküldve: 2012-12-16 22:13:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A kiadós ebéd után Ambroggio a kútnál üldögél, és lehunyt szemmel élvezi a gyér napsütést, mígnem valami árnyékot von az arca elé. Felsandít. A langy szél dús, mézszőke tincseket táncoltat egy karcsú nyak körül. A köpeny is lebben jótékonyan, s ahogy az arany sugarak áttörnek a kebel domborodó formája, a csípő finom íve mellett... hát az mindjárt azt a bizonyos jellegzetes rókavigyort vonja az Intéző arcára.*
- Monami... *fordul kicsit oldalvást a nő felé.* - Ha ilyen közel ragyogtatod bájaid *szalad lejjebb a cseppet sem illemkövető tekintet a smaragd szempárról* - ..nem garantálom, hogy nem ígérem a lábaid elé a világot egy órányi gyönyörért...
*Sikamlós, pofátlan, rámenős, ravasz gazembermosoly. Ambroggio bármelyik nőről lefondorkodja az alsóneműt. Persze van, amelyik első körben a legszívesebben megpofozná, de a nők ilyenek... ha tagadják is, az Ambroggióhoz hasonló mocskos alakokért vannak oda. De hogy rutin is van a cizellált szavak mögött, azt az jelzi, hogy közben egy alig észrevehető mozdulat gondosan a zeke alá igazítja az erszényét... biztonságba.*
- Hmmm... *morran férfias évődéssel.* - Talán kiskegyed ki tudna segíteni. Egy bizonyos jósdát keresek.
*Hallott pár mendemondát. Ez a formás kis ledér pedig készséggel útba igazítja egy csengő ezüstpénz fejében.
Ráérősen szedelődzködik is és nyeregbe szállva megsarkantyúzza szürkéjét.*
- Monami... *fordul kicsit oldalvást a nő felé.* - Ha ilyen közel ragyogtatod bájaid *szalad lejjebb a cseppet sem illemkövető tekintet a smaragd szempárról* - ..nem garantálom, hogy nem ígérem a lábaid elé a világot egy órányi gyönyörért...
*Sikamlós, pofátlan, rámenős, ravasz gazembermosoly. Ambroggio bármelyik nőről lefondorkodja az alsóneműt. Persze van, amelyik első körben a legszívesebben megpofozná, de a nők ilyenek... ha tagadják is, az Ambroggióhoz hasonló mocskos alakokért vannak oda. De hogy rutin is van a cizellált szavak mögött, azt az jelzi, hogy közben egy alig észrevehető mozdulat gondosan a zeke alá igazítja az erszényét... biztonságba.*
- Hmmm... *morran férfias évődéssel.* - Talán kiskegyed ki tudna segíteni. Egy bizonyos jósdát keresek.
*Hallott pár mendemondát. Ez a formás kis ledér pedig készséggel útba igazítja egy csengő ezüstpénz fejében.
Ráérősen szedelődzködik is és nyeregbe szállva megsarkantyúzza szürkéjét.*
3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-16 18:36:27
Üzenet elküldve: 2012-12-16 18:36:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kraggar éppen a tömeget figyeli, mikor valaki odalép melléje a szökőkúthoz. Fejét teljesen fel kell emelje, hogy a sisaktól egyáltalán lásson valamit. "Egy elf? Vajon mit kereshet itt?" Azzal összeszedi magát, nagy lendülettel felegyenesedik. Kicsit kinyújtóztatja elgémberedett lábait, majd lovaghoz illőn meghajol (vigyázva, nehogy megint összetörjön valamit), majd még mielőtt felegyenesedne megszólal:*
- Üdvözlöm hölgyem *majd felegyenesedik* Mi szél hozta Artheniorba? Netalántán segítségére lehetek valamiben *Valójában fogalma sincs, miért szólít meg egy vadidegen embert, de a semmitevés már annyira bosszantotta, hogy muszáj volt valamit tennie.*
A hozzászólás írója (Kraggar Halken) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.16 18:37:00
- Üdvözlöm hölgyem *majd felegyenesedik* Mi szél hozta Artheniorba? Netalántán segítségére lehetek valamiben *Valójában fogalma sincs, miért szólít meg egy vadidegen embert, de a semmitevés már annyira bosszantotta, hogy muszáj volt valamit tennie.*
A hozzászólás írója (Kraggar Halken) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.16 18:37:00
3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-16 18:06:36
Üzenet elküldve: 2012-12-16 18:06:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Szokásos könnyed lépteivel sétál végig Arthenior főterén. Némán méri végig a környékén lévő lényeket. Igazság szerint sokszor megtorpan és nézelődik. Mivel nem igazán tudja eldönteni, hogy merre menjen, mit csináljon. Éppen ezért inkább felméri a terepet maga körül. Figyeli a padok díszítését, amikor megpillantja, a szökőkutat hirtelen eszébe jut, hogy ő igazság szerint nem is kicsit szomjas. Éppen ezért lép közelebb és hó kezeit a kristálytisztán csillogó víz alá tartja csészét formálva ujjaival. Magában persze jót derül a tényen, hogy talán nemes atyja most a szívéhez kapna, hogy még is mit művel az egy szem lánya! Szökőkútból iszik, mint valami egyszerű koldus. Résszint ez is volt az indok, ami miatt távoznia kellett a szülői házból a másik pedig az, hogy világot akart látni. Hiába az erdőség minden gyönyörűsége, ha egyszer csak egyetlen kis területre szűkül le ez a terület. Igazság szerint már nem is emlékszik hány nappal ezelőtt indult útnak. Egy táskába minden szükséges felszerelést, élelmet, ruhát és fegyvert készített össze magának. Így jutott el ide… ebbe a messzi városba. Amit Artheniornak neveznek az itt élők.
Minek után szomját csillapította a kút kristály tiszta vizéből, pár percig még figyeli a szökőkút újra és újra aranyként megcsillanó vizét, majd jobban körül néz a főtéren. A kút utána márványoszlopra esik a sötétkék szempár pillantása. Némán méri végig, majd fordul el tőle. Igazság szerint nem tudja eldönteni, hogy merre induljon. Talán jobb lenne egy fogadót keresnie, de mivel nem ismeri túlzottan a környéket, így a fene nagy merészsége is megcsappan egy leheletnyit. Ez pedig nála még mindig nem ok az aggodalomra. Elhatározza, hogy a legközelebbi fogadót fogja magának kiválasztani, és esetleg majd még visszatér ide, nézelődni, levegőzni. Mivel mást nem igazán tehet, legalább is egyelőre.*
Minek után szomját csillapította a kút kristály tiszta vizéből, pár percig még figyeli a szökőkút újra és újra aranyként megcsillanó vizét, majd jobban körül néz a főtéren. A kút utána márványoszlopra esik a sötétkék szempár pillantása. Némán méri végig, majd fordul el tőle. Igazság szerint nem tudja eldönteni, hogy merre induljon. Talán jobb lenne egy fogadót keresnie, de mivel nem ismeri túlzottan a környéket, így a fene nagy merészsége is megcsappan egy leheletnyit. Ez pedig nála még mindig nem ok az aggodalomra. Elhatározza, hogy a legközelebbi fogadót fogja magának kiválasztani, és esetleg majd még visszatér ide, nézelődni, levegőzni. Mivel mást nem igazán tehet, legalább is egyelőre.*
3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-15 20:14:42
Üzenet elküldve: 2012-12-15 20:14:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A közös munka reményében érkezett Ewangellel együtt a főtérre. Szokásos ruházatát viseli, sötét nadrágját és csizmáit, kék ingét, fekete mellényét, szürke köpenyét. Hátán batyu, benne némi élelem, pénz és kötszer. Másik vállán másfél kezes kardja lóg, oldalán tőr. Haját gondosat lófarokba fogta össze, kezében kedvese keze pihen, ahogy megközelítik a teret. Felsegíti párját a postakocsira, majd ő is felszáll és maguk mögött hagyják a várost.*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.15 20:16:08
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.15 20:16:08
3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:22:52
Üzenet elküldve: 2012-12-15 19:22:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Meghökkenten húzza vissza karját. Le némberezték. Ezen azon nyomban fel is háborodik, de a férfire nézve minden világossá válik. Látszik rajta a valódi rettegés, amit a nő közelsége okoz. Ilyet még eljátszani sem lehet. Nah és mellesleg, lehet tényleg nem volt szép kinevetni, bár akkor még nem tudta, hogy a másik fél ilyen problémákkal küzd. Ha tudta volna, biztos nem hozta volna ilyen kellemetlen helyzetbe.
A másik tovább hátrál, melyet hangos fémcsikorgás jelez. Az elf is ráeszmél arra, hogy a probléma forrása még mindig az ő közelsége, ezért nyomban hátrál is párat. Nem tudja mi tévő legyen, még sosem volt dolga még csak hasonlóval sem sőt, még csak nem is hallott ilyenről. Karjait leereszti, és ujjait összefonja, nehogy egy akaratlan mozdulattal újra megrémítse a másikat. Próbál minél kevésbé fenyegetőnek tűnni, bár valójában nem igazán tudja eldönteni, hogy azt hogyan is csinálja. A meghívásra lágyan elmosolyodik.*
- Szívesen elfogadom az invitálást, persze csak ha önnek sem jelent ez gondot. *mondja viszonylag kedvesnek mondható hangnemben, már amennyire ez kitelik tőle. Nem tudja, hogy mennyire mehet közel a férfihoz, vagy hogy mi az az egyéb cselekvés, amivel előidézi benne ezt a félelmet. Minden esetre próbál minél megnyugtatóbb kisugárzást árasztani magából, bár valljuk be őszintén, ebben nem épp a legjobb.*
- Sajnálom hogy úgy megijesztettem, és hogy kinevettem. Nem tudtam, hogy ilyen félelmei vannak. *Teszi hozzá, majd mikor a férfi előre engedi, megpróbál tőle minél távolabb elhaladni, miközben belép a fogadó ajtaján.*
*Meghökkenten húzza vissza karját. Le némberezték. Ezen azon nyomban fel is háborodik, de a férfire nézve minden világossá válik. Látszik rajta a valódi rettegés, amit a nő közelsége okoz. Ilyet még eljátszani sem lehet. Nah és mellesleg, lehet tényleg nem volt szép kinevetni, bár akkor még nem tudta, hogy a másik fél ilyen problémákkal küzd. Ha tudta volna, biztos nem hozta volna ilyen kellemetlen helyzetbe.
A másik tovább hátrál, melyet hangos fémcsikorgás jelez. Az elf is ráeszmél arra, hogy a probléma forrása még mindig az ő közelsége, ezért nyomban hátrál is párat. Nem tudja mi tévő legyen, még sosem volt dolga még csak hasonlóval sem sőt, még csak nem is hallott ilyenről. Karjait leereszti, és ujjait összefonja, nehogy egy akaratlan mozdulattal újra megrémítse a másikat. Próbál minél kevésbé fenyegetőnek tűnni, bár valójában nem igazán tudja eldönteni, hogy azt hogyan is csinálja. A meghívásra lágyan elmosolyodik.*
- Szívesen elfogadom az invitálást, persze csak ha önnek sem jelent ez gondot. *mondja viszonylag kedvesnek mondható hangnemben, már amennyire ez kitelik tőle. Nem tudja, hogy mennyire mehet közel a férfihoz, vagy hogy mi az az egyéb cselekvés, amivel előidézi benne ezt a félelmet. Minden esetre próbál minél megnyugtatóbb kisugárzást árasztani magából, bár valljuk be őszintén, ebben nem épp a legjobb.*
- Sajnálom hogy úgy megijesztettem, és hogy kinevettem. Nem tudtam, hogy ilyen félelmei vannak. *Teszi hozzá, majd mikor a férfi előre engedi, megpróbál tőle minél távolabb elhaladni, miközben belép a fogadó ajtaján.*
3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:25:56
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:25:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kraggar egy kiadós alvás után ismét a főtéren sétál. Ötlete sincs, mit kezdhetne magával a mai nap folyamán. A főtéren ismét hatalmas tömeg nyüzsög, ez persze a hatalmas termetű orkot nem akadályozza semmiben, utat tör magának egészen a főtér közepén álló szökőkútig, majd leül melléje, és elkezdi szemlélni a tömeget. "Hátha van itt valaki, aki hasonlóan céltalanul bolyong, mint én." A szökőkútból néha egy-egy csepp víz kifröccsen, ez kellemesen hűsíti arcát. Kedve lenni ismét lehunyni a szemét, és elaludni, de persze tudja, hogy ezt a főtér közepén nem engedheti meg magának. "Még valami tolvaj kiürítené a zsebeimet" ahogy erre gondol, eléggé elkomorodik.*
3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:15:09
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:15:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Jó pár nappal később ismét együtt sétálnak át a főtéren, hogy egy érdekesnek ígérkező munka után nézzenek.
Ewangelnek sikerült minden holmiját áthordania a Gazdagnegyedbe Alvost segítségével majd megejtett egy két kirándulást a Templom felé is. Lassan, nagyon lassan próbál a mágia tudók útjára rátalálni. Sajnos ez nehezebben fog menni mint ahogyan eredetileg gondolta.
Öltözete télies. Barna vastag nadrág, magas nyakú rőtes pulóver, a megszokott barna háromnegyedes kabátka és a vastag magas szárú barna csizma az ami a lányt melegen tartja. Vállán a gyermekkora óta elhagyhatatlan nyíl és tegez és ráadásnak még egy kisebb kard is van az oldalán. Azt nem merné állítani, hogy tud is vele jól bánni de ha már kalandba keverednek legalább hadd legyen ott, biztonságot ad.
Tekintete a postakocsit keresi ami átviszi őket a közeli területre.*
Ewangelnek sikerült minden holmiját áthordania a Gazdagnegyedbe Alvost segítségével majd megejtett egy két kirándulást a Templom felé is. Lassan, nagyon lassan próbál a mágia tudók útjára rátalálni. Sajnos ez nehezebben fog menni mint ahogyan eredetileg gondolta.
Öltözete télies. Barna vastag nadrág, magas nyakú rőtes pulóver, a megszokott barna háromnegyedes kabátka és a vastag magas szárú barna csizma az ami a lányt melegen tartja. Vállán a gyermekkora óta elhagyhatatlan nyíl és tegez és ráadásnak még egy kisebb kard is van az oldalán. Azt nem merné állítani, hogy tud is vele jól bánni de ha már kalandba keverednek legalább hadd legyen ott, biztonságot ad.
Tekintete a postakocsit keresi ami átviszi őket a közeli területre.*
3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-15 00:42:56
Üzenet elküldve: 2012-12-15 00:42:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A főtérre kiérve a lány arcába csap a hideg szél. Megborzong. Csuklyáját a fejére húzza, de kezével végig fognia kell, nehogy a szél lefújja. Shael bundája nagyon meleg, őt nem zavarja a hideg, szeles idő. A tér közepe felé tartanak. A szökőkútnál megállva a lány azon elmélkedik, hogy vajon merre lehet Las, merre kéne keresnie. „Menjünk vissza a templomba? Vagy esetleg a városon kívül kéne keresnünk?” Végül úgy döntenek, hogy elhagyják a várost, és körülnéznek az erdőben. Lisast csak remélni tudja, hogy nem keveredett bajba az öreg. „Egyáltalán felépült már rendesen? Biztos a sötét elfek után kutat most is...” A lánynak görcsbe rándul a gyomra a gondolattól, hogy esetleg összetűzésbe keveredett velük, elfogták, vagy talán még rosszabb...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621