//Második szál//
//A Kőpad és a Világ//
*A Mélységi nem kedveli a várost és a lehető legmesszibbről kerüli azt, de néha még is rászorul arra, hogy bemerészkedjen erre a terepre. A szokásos éjszakai haladás ezúttal nem jöhet szóba, mivel amit keres, azt csak egy másik személytől kaphatja meg. Ennek okán nappal kell meglátogatnia Artheniort, amelyről már oly sokat hallott és őreivel oly sokszor találkozott a bányák körül, azonban személyesen még soha nem járt arra. Nagy óvatossággal közelít a főtérhez. Magára teríti fekete kopott köpönyegét és megpróbál nem feltűnést kelteni a forgatagban. Azonban tanácstalan és ötlete sincs arról, miként és milyen módon találhatna valakit, aki útba igazítja. A háború miatt nagy a nyüzsgés a főtéren és mindenki sietve teszi a dolgát. Több kis csoportosulás is van, akik beszélgetnek, vagy épp csak nézelődnek, de Q egyikben sem ismeri fel azt, amelyik segítségére lehetne. A természetéhez méltán és a világosság miatt lassan a tér szélére húzódik. Egy sötétebb árnyékosabb helyről próbálja végig mérni a lehetőségeit. Vajon kit szólítson meg, ki az, aki segítene neki, ráadásul mélységi révén még bonyodalmak is lehetnek, mivel nem nagyon kedvelik a fajtájukat. Ahogy tekintete keresi a legjobb megoldásokat, úgy dolgozik benne az életösztönt nyújtó paranoid személyisége is. Emiatt csak néz és néz. Nehezen jut elhatározásra. Olyan érzés neki, mint amikor napokig kell várakoznia a bányák környékén a megfelelő pillanatra, hogy bejuthasson, vagy megkaparinthasson néhány drágakövet. De ez a helyzet más. Itt szót kell váltania valakivel, a legjobb lenne egy mágussal, de azt így kinézet alapján csak sejteni tudja, hogy milyen alakok lehetnek azok. Ennek ellenére megakad a szeme egy apró csoporton, aki egy kő pad körül gyülekeznek és beszélgetnek. Igen vegyes társaságnak tűnnek, tündér, ember, elf. Talán még ő is elférne pár apró kérdésre. Talán nem üldöznék el azonnal származása okán. Megfigyeli őket a távolból, hiszen alapvetően ez az, amihez a legjobban ért. Észreveszi, hogy leginkább az egyik ember egy férfi dominál a szóváltások kapcsán. Úgy gondolja ő lesz a megfelelő alany arra, hogy tudását gyarapítsa.
Végül döntést hoz és megindul a kis kupaktanács felé. Amikor odaér, a férfi közelébe finoman lehajtja a csukját a fejéről és sziszegő hangján megszólal.*
- Üdvöszlöm, Jóuram. A nevem Qu’yl és a szegítszégét szeretném kérni. *Mondja nyugodttan és lassan, de egy kicsit halkan, mivel nem szokott hozzá a beszédhez, és szinte számára is furcsa.* - Egy máguszt keresek, aki tudna felelni pár kérdészemre. Nem iszmerem a városzt még új vagyok a környéken, de ha kell, megfizetem a tudászt. *Mondatai közben hunyorog mivel a férfi magasabb és így felfele kell tekintenie, amely miatt a napfény bántja a szemét. A beszéd közben, vékony csontos kezén elhelyezkedő újait tördeli, amely vagy azt jelenti, hogy izgul, vagy egy kissé kényszeres alapmozgás nála. A férfinak feltűnhet, hogy a sötételf inkább sejpit mintsem ténylegesen sziszeg, de kihallani a hangjából, hogy alaposan megnyomja az esz betűt, hogy inkább sziszegést generáljon mintsem a sejpitést hallják ki a mondataiból. A beszéde végén kérdően néz Taitosra a legjobbakat remélve.*