Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 256 (5101. - 5120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:53:11
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:53:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Loruaw Vortor//
*Ő is viszonozza a mosolyt, bár talán kissé erőltetettnek látszik, hisz még mindig nem biztos pontosan mibe is ment bele az előbb.* ~Vajon mennyi idő kell, míg a fejem fogom fogni, hogy hogy mehettem én bele egy ekkora ostobaságba?~ *Morfondírozik magában, de Loruaw nem sokáig hagyja a gondolataiba merülve.*
- Hogy?! Mármint most? *Lepődik meg, elkerekedett szemekkel pislogva a férfira.* ~Mi tagadás, nem húzza az időt... Tényleg komolyan gondolja?~ *Még csak ideje sincs, hogy a tudatáig eljussanak a dolgok, a férfi már fel is pattan, és szó nélkül viharzik ki. Ezek szerint nem nagyon vár választ a kérdésére, legalábbis nem érdekli túlzottan.*
- Hé! Várj meg! *Pattan fel utánasietve. Legalább annyit odabökhetett volna neki, hogy jöjjön. ~Azért igazán megvárhatna!~ Az ajtónál sikerrel beéri, fene tudja, hogy vajon kint megvárta-e volna, vagy halad tovább ki tudja merre.*
- Ne kérdezz, ha nem áll módodban megvárni a választ! *Veti oda neki, mikor kilépnek az ajtón. Ugyan az úti cél ellen semmi kifogása, csak a gazdag ficsúr stílusán lenne még mit csiszolni. Tudja ő, hogy ha most testőrt fog játszani, akkor azon a stíluson neki semmi joga csiszolni, de azért a lány származása rendesen beleszól a nézőpontjába.*
*Ő is viszonozza a mosolyt, bár talán kissé erőltetettnek látszik, hisz még mindig nem biztos pontosan mibe is ment bele az előbb.* ~Vajon mennyi idő kell, míg a fejem fogom fogni, hogy hogy mehettem én bele egy ekkora ostobaságba?~ *Morfondírozik magában, de Loruaw nem sokáig hagyja a gondolataiba merülve.*
- Hogy?! Mármint most? *Lepődik meg, elkerekedett szemekkel pislogva a férfira.* ~Mi tagadás, nem húzza az időt... Tényleg komolyan gondolja?~ *Még csak ideje sincs, hogy a tudatáig eljussanak a dolgok, a férfi már fel is pattan, és szó nélkül viharzik ki. Ezek szerint nem nagyon vár választ a kérdésére, legalábbis nem érdekli túlzottan.*
- Hé! Várj meg! *Pattan fel utánasietve. Legalább annyit odabökhetett volna neki, hogy jöjjön. ~Azért igazán megvárhatna!~ Az ajtónál sikerrel beéri, fene tudja, hogy vajon kint megvárta-e volna, vagy halad tovább ki tudja merre.*
- Ne kérdezz, ha nem áll módodban megvárni a választ! *Veti oda neki, mikor kilépnek az ajtón. Ugyan az úti cél ellen semmi kifogása, csak a gazdag ficsúr stílusán lenne még mit csiszolni. Tudja ő, hogy ha most testőrt fog játszani, akkor azon a stíluson neki semmi joga csiszolni, de azért a lány származása rendesen beleszól a nézőpontjába.*
5119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:31:01
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:31:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Eonarin Thraenaahla//
-Örülök ennek a válasznak! *Loruaw rámosolyog a lányra.* ~Végre! Már meg is van az első lépés a hatalom felé. Viszont... valamit tényleg kezdeni kéne az erejével, hogy erősebb legyen.~ -Mondd csak. Nem lenne kedved akár most rögtön elkezdeni az edzést? Csak mert kíváncsi lennék rá, hogy mit is tudsz igazán. Szóval, ha beleegyezel, akkor menjünk a barakkba! *Ekkor feláll az asztaltól, de meg sem várja a lányt, már megy is kifele a fogadóból; mivel testőrként kísérnie kell.*
-Örülök ennek a válasznak! *Loruaw rámosolyog a lányra.* ~Végre! Már meg is van az első lépés a hatalom felé. Viszont... valamit tényleg kezdeni kéne az erejével, hogy erősebb legyen.~ -Mondd csak. Nem lenne kedved akár most rögtön elkezdeni az edzést? Csak mert kíváncsi lennék rá, hogy mit is tudsz igazán. Szóval, ha beleegyezel, akkor menjünk a barakkba! *Ekkor feláll az asztaltól, de meg sem várja a lányt, már megy is kifele a fogadóból; mivel testőrként kísérnie kell.*
5118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 18:15:09
Üzenet elküldve: 2014-03-30 18:15:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Misztikum? Nem tartja különösebben misztikusnak a Fekete Lepel megjelenését, avagy képességeit. Tisztában van vele, hogy miért vannak itt és mire lennének képesek az elfogásáért. Ezt persze nem köti a mélységi orrára annak ellenére, hogy minden bizonnyal segítené feladatában a későbbiekben ez az információ. Példának okáért tudná, mire is készüljön fel. Egyelőre azonban nem bízik meg fél-fajtársában és ez valószínűleg a későbbiekben sem nagyon fog változni. Miért érdekelné egyáltalán, ha odaveszik egy ütközetben?
~ Azért, mert te jobb vagy ennél. ~ A jó öreg lelkiismeret. Tisztában van vele, hogy a nem kívánt kis hangnak igaza van, mégsem cselekedne most másként ebben a helyzetben. Ha elmondaná ugyanis, hogy ki ő valójában, a hím mindjárt nem azon gondolkodna, miként védheti meg. Sokkal inkább azon, milyen módon értékesíthetné e portékát.*
- Az élet csupa csalódás.
*Fuvolázza hátra sem pillantva. Ilyen piti bűnözők sosem hordanak maguknál tetemes összegeket. Mind egy céh tagja, ami megköveteli a jussát. Ráadásul az első dolog, amit megtanulnak, hogy ne tartsák zsebben a szajrét. Mivel a nőstény nem szaporázza meg lépteit, Tazeth hamarosan beéri. Ennek hála sikerül megpillantania a másik kölyökszerű énjét is, ami gondolkodtatóba ejti. Leendő védelmezője nem lehet sokkal idősebb nála, ám ez tapasztalat terén mit sem számít. Óvatosan kell bánnia a hímmel, mert könnyen egy tőrrel a hátában találhatja magát.*
- Azt mondod új vagy a városban. Honnan jöttél?
*Nem tartozik rá, viszont szeretne többet megtudni az idegenről. Ismerd meg az ellenséget, ugyebár. Eközben sikeresen átérnek a szegénynegyedbe, s a nőstény ösztönösen lehajtja fejét, hogy még kevesebb látszódjon ábrázatából. Karba fonja kezét, ujjai pedig a mélységitől szerzett sebre záródnak, hogy lehetőleg minél kevesebb nyomot hagyjon maga után.*
*Misztikum? Nem tartja különösebben misztikusnak a Fekete Lepel megjelenését, avagy képességeit. Tisztában van vele, hogy miért vannak itt és mire lennének képesek az elfogásáért. Ezt persze nem köti a mélységi orrára annak ellenére, hogy minden bizonnyal segítené feladatában a későbbiekben ez az információ. Példának okáért tudná, mire is készüljön fel. Egyelőre azonban nem bízik meg fél-fajtársában és ez valószínűleg a későbbiekben sem nagyon fog változni. Miért érdekelné egyáltalán, ha odaveszik egy ütközetben?
~ Azért, mert te jobb vagy ennél. ~ A jó öreg lelkiismeret. Tisztában van vele, hogy a nem kívánt kis hangnak igaza van, mégsem cselekedne most másként ebben a helyzetben. Ha elmondaná ugyanis, hogy ki ő valójában, a hím mindjárt nem azon gondolkodna, miként védheti meg. Sokkal inkább azon, milyen módon értékesíthetné e portékát.*
- Az élet csupa csalódás.
*Fuvolázza hátra sem pillantva. Ilyen piti bűnözők sosem hordanak maguknál tetemes összegeket. Mind egy céh tagja, ami megköveteli a jussát. Ráadásul az első dolog, amit megtanulnak, hogy ne tartsák zsebben a szajrét. Mivel a nőstény nem szaporázza meg lépteit, Tazeth hamarosan beéri. Ennek hála sikerül megpillantania a másik kölyökszerű énjét is, ami gondolkodtatóba ejti. Leendő védelmezője nem lehet sokkal idősebb nála, ám ez tapasztalat terén mit sem számít. Óvatosan kell bánnia a hímmel, mert könnyen egy tőrrel a hátában találhatja magát.*
- Azt mondod új vagy a városban. Honnan jöttél?
*Nem tartozik rá, viszont szeretne többet megtudni az idegenről. Ismerd meg az ellenséget, ugyebár. Eközben sikeresen átérnek a szegénynegyedbe, s a nőstény ösztönösen lehajtja fejét, hogy még kevesebb látszódjon ábrázatából. Karba fonja kezét, ujjai pedig a mélységitől szerzett sebre záródnak, hogy lehetőleg minél kevesebb nyomot hagyjon maga után.*
5117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 17:35:42
Üzenet elküldve: 2014-03-30 17:35:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Kíváncsi tekintettel figyeli új szövetségesét. Elismerő szavakat várna, esetleg egy epekedő pillantást, de legalább valami gunyoros megjegyzést, ehelyett a nőstény szó nélkül elmegy mellette. Látszik rajta, hogy nem tisztavérű mélységi, hanem már keveredett benne a felszíniek gyengesége. Úgy ódzkodnak a gyilkolástól mintha ők nem tennék nap mint nap. A különbség annyi, hogy a felszíniek különböző indokok mögé rejtik a gyilkolást, a mélységiek pedig ölnek, ha ölniük kell. Fejcsóválva indul meg a lány mögött, mikor meglepve veszi észre, hogy a másik lehajol a holttestek mellé. Épp szétterülne az arcán a gúnyos vigyor, mikor meglátja, hogy a lányt nem az aranyak érdeklik. Gúnyosan válaszol:*
-Ők is véreznek és meghalnak ha pengével találkoznak, mint bárki más. A misztikum, amit maguk köré szőttek, csak titeket, Felszínlakókat ijeszt meg
*Talán túlzottan arrogáns, mivel azt sem tudja, hogy mivel állnak szemben. Nem egyszer járta már meg az ilyen megszólalásai miatt. Ahogy ránéz a testekre, eszébe jut, hogy nem ártana kiszabadítania tőrét a hullából. Kis rángatás után ez sikerül is. Letörli a hulla ruhájában, majd elrakja a fegyvert, ezt követően pedig ő is lehajol a holttest mellé, igaz, őt kicsit anyagiasabb dolgok vezérlik ebben. Kis kutatás után megtalálja az erszényt amit kereset, majd ezt a másiknál is megismétli. Fanyar arccal önti ki a tenyerébe a pár aranyat:*
-Ennél többet reméltem a fáradozásaimért cserébe
*Miközben újra megindul a lány nyomában, felveszi a földről és elrakja célt tévesztett dobótőrét. Remélhetőleg a pénzből legalább egy újat vehet magának és kikovácsoltathatja a másikat, mert a fallal való találkozás nyomán a fejét tenné rá, hogy kicsorbult.*
-Szép dolog is megismerni új embereket egy új városban
*A csuklya rejtekében ismét megjelenik a gunyoros vigyor, de ebbe más is vegyül. Kicsit hasonló ahhoz, mint mikor egy gyerek a csínyéről mesél valakinek. Egy pillanatra látni engedi, hogy a Mélységi még fiatal, húszas évei elejét tapossa. De gyorsan elkomorodik, ahogy eszébe jut, hogy milyen helyzetben vannak. Csak érjenek minél hamarabb a lány szállására, gondolja, miközben rutinosan kimaszatolja szeméből a vért.*
*Kíváncsi tekintettel figyeli új szövetségesét. Elismerő szavakat várna, esetleg egy epekedő pillantást, de legalább valami gunyoros megjegyzést, ehelyett a nőstény szó nélkül elmegy mellette. Látszik rajta, hogy nem tisztavérű mélységi, hanem már keveredett benne a felszíniek gyengesége. Úgy ódzkodnak a gyilkolástól mintha ők nem tennék nap mint nap. A különbség annyi, hogy a felszíniek különböző indokok mögé rejtik a gyilkolást, a mélységiek pedig ölnek, ha ölniük kell. Fejcsóválva indul meg a lány mögött, mikor meglepve veszi észre, hogy a másik lehajol a holttestek mellé. Épp szétterülne az arcán a gúnyos vigyor, mikor meglátja, hogy a lányt nem az aranyak érdeklik. Gúnyosan válaszol:*
-Ők is véreznek és meghalnak ha pengével találkoznak, mint bárki más. A misztikum, amit maguk köré szőttek, csak titeket, Felszínlakókat ijeszt meg
*Talán túlzottan arrogáns, mivel azt sem tudja, hogy mivel állnak szemben. Nem egyszer járta már meg az ilyen megszólalásai miatt. Ahogy ránéz a testekre, eszébe jut, hogy nem ártana kiszabadítania tőrét a hullából. Kis rángatás után ez sikerül is. Letörli a hulla ruhájában, majd elrakja a fegyvert, ezt követően pedig ő is lehajol a holttest mellé, igaz, őt kicsit anyagiasabb dolgok vezérlik ebben. Kis kutatás után megtalálja az erszényt amit kereset, majd ezt a másiknál is megismétli. Fanyar arccal önti ki a tenyerébe a pár aranyat:*
-Ennél többet reméltem a fáradozásaimért cserébe
*Miközben újra megindul a lány nyomában, felveszi a földről és elrakja célt tévesztett dobótőrét. Remélhetőleg a pénzből legalább egy újat vehet magának és kikovácsoltathatja a másikat, mert a fallal való találkozás nyomán a fejét tenné rá, hogy kicsorbult.*
-Szép dolog is megismerni új embereket egy új városban
*A csuklya rejtekében ismét megjelenik a gunyoros vigyor, de ebbe más is vegyül. Kicsit hasonló ahhoz, mint mikor egy gyerek a csínyéről mesél valakinek. Egy pillanatra látni engedi, hogy a Mélységi még fiatal, húszas évei elejét tapossa. De gyorsan elkomorodik, ahogy eszébe jut, hogy milyen helyzetben vannak. Csak érjenek minél hamarabb a lány szállására, gondolja, miközben rutinosan kimaszatolja szeméből a vért.*
5116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 17:03:53
Üzenet elküldve: 2014-03-30 17:03:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*A nőstény - miközben a harcot figyeli -, megretten saját kívánságaitól. Miért kért ilyet a hímtől? Miért kell ezeknek a szerencsétleneknek meghalniuk? Hiszen ő mindig is a jót szolgálta, megveti az erőszak minden formáját. Miért...
A fájdalom olyan hirtelen hasít elméjébe, mintha villám csapott volna belé. Szédülni kezd, tekintete előtt elmosódnak a harc részletei. Az, hogy nem zuhan le a mélybe, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy az égiek gyűlölete épp más irányban tobzódik és elfelejtettek rajta lelkesen lökni egyet a viharos erejű szél segítségével.
Szemei előtt sötét foltok úszkálnak, viszont immár visszanyerte uralmát saját teste felett és beljebb lép a peremről. Eleget látott már, többet is, mint szerette volna. Fel nem foghatja, hogy kérhetett ilyet a hímtől. Talán nagyanyja mégsem volt annyira flúgos, mint hitte és igaz lehet a jóslat? Nem. Ha elfogadná a jóslat egyik felét, akkor a másiknak sem fordíthat hátat. Ezt a luxust pedig jelen körülmények között nem engedheti meg magának. A mélységinek ugyanis igaza van: szüksége lesz a segítségére.
Mire a hím visszatér felszereléséhez, ő ismét két lábbal a földön áll. Nem pillant rá a férfire, ahogy elhalad mellette, s egy szívdobbanásnyi ideig olybá tűnik, mintha neheztelne rá valamiért. No persze nőstényből van, azok meg mindig neheztelnek valamiért.
A félvér - hacsak nem állítják meg - a testek mellett köt ki. Bármennyire is viszolyog a vér látványától, nem tudja legyőzni ösztöneit. Addig kutat a nagyobbik darab fickón, amíg meg nem találja amit keres - a nyaki részen. Arca megrándul és úgy pattan fel, mint akit méh csípett meg.*
- Fekete Lepel. Elárasztották az egész átkozott várost.
*Csuklyáját visszarántja fejére és sebes léptekkel indul meg a Szegénynegyed irányába. Nem hívja a hímet, felesleges. Amaz úgyis követni fogja.*
*A nőstény - miközben a harcot figyeli -, megretten saját kívánságaitól. Miért kért ilyet a hímtől? Miért kell ezeknek a szerencsétleneknek meghalniuk? Hiszen ő mindig is a jót szolgálta, megveti az erőszak minden formáját. Miért...
A fájdalom olyan hirtelen hasít elméjébe, mintha villám csapott volna belé. Szédülni kezd, tekintete előtt elmosódnak a harc részletei. Az, hogy nem zuhan le a mélybe, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy az égiek gyűlölete épp más irányban tobzódik és elfelejtettek rajta lelkesen lökni egyet a viharos erejű szél segítségével.
Szemei előtt sötét foltok úszkálnak, viszont immár visszanyerte uralmát saját teste felett és beljebb lép a peremről. Eleget látott már, többet is, mint szerette volna. Fel nem foghatja, hogy kérhetett ilyet a hímtől. Talán nagyanyja mégsem volt annyira flúgos, mint hitte és igaz lehet a jóslat? Nem. Ha elfogadná a jóslat egyik felét, akkor a másiknak sem fordíthat hátat. Ezt a luxust pedig jelen körülmények között nem engedheti meg magának. A mélységinek ugyanis igaza van: szüksége lesz a segítségére.
Mire a hím visszatér felszereléséhez, ő ismét két lábbal a földön áll. Nem pillant rá a férfire, ahogy elhalad mellette, s egy szívdobbanásnyi ideig olybá tűnik, mintha neheztelne rá valamiért. No persze nőstényből van, azok meg mindig neheztelnek valamiért.
A félvér - hacsak nem állítják meg - a testek mellett köt ki. Bármennyire is viszolyog a vér látványától, nem tudja legyőzni ösztöneit. Addig kutat a nagyobbik darab fickón, amíg meg nem találja amit keres - a nyaki részen. Arca megrándul és úgy pattan fel, mint akit méh csípett meg.*
- Fekete Lepel. Elárasztották az egész átkozott várost.
*Csuklyáját visszarántja fejére és sebes léptekkel indul meg a Szegénynegyed irányába. Nem hívja a hímet, felesleges. Amaz úgyis követni fogja.*
5115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 16:13:54
Üzenet elküldve: 2014-03-30 16:13:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
-Az nem függ attól, milyen magasra kapaszkodsz.
*Vigyorodik el újból, miközben lépések közelednek a sikátor végéből. A vigyor szépen lassan adja át helyét vicsorgásnak, ahogy kiszabadul belőle fajtája vérszomja. Feláll a ládáról, majd köpenyét leveszi és rádobja. A holdfény nála kevesebb hatást ér el, mert sötétebb a bőre mint a lányé, de fehér haja világít a sötétben, szemei pedig gyilkos indulattal villannak. Használhatna dobótőrt, hogy gyorsan végezzenek, de hát ha már az erődemonstráció a lényeg akkor az legyen erődemonstráció. Kezébe veszi tőrét, majd még mielőtt három leendő áldozata a közelükbe ér, még gúnyosan hátraszól a válla felett:*
-Csak a saját magam kedvtelésére ölök, másnak pénzért szoktam.
*Ez enyhe túlzás, mert munkája még nem volt, de ezt nem akarja a másik orrára kötni. Felveszi a küzdőállását, miközben végignéz a hármason. Az első kettő nyeszlett, és egy-egy furkósbot van a kezükben, de a harmadik... Kissé hegyomlás termetű fickó, akinek most fémes csikorgás kíséretében a kezébe került a kard, amely eddig a hüvelyében pihent. Taze kezdi megbánni meggondolatlanságát, egyszerűbb lett volna egyszerűen célba dobni a tetvekre, és a gond már le is lenne tudva. Minden esetre próbálja nem mutatni aggályait. Hogy ennek a szukának is ilyen feladatot kell kitalálnia... Alig van itt két napja a városban és már most közel jár hozzá hogy itt hagyja a fogát. Gúnyosan néz ellenfeleire:*
-Kit küldjek először a ter...
*emtője elé, akarta volna mondani, de egy kő, amely homlokon találta, megakasztotta a mondatban és egy pillanatra meg is szédült. Már abban a pillanatban érezte ahogy a vére elkezd lecsorogni a homlokáról.*
-Most tettétek személyessé, felszíni patkányok.
*Vicsorgott rájuk, miközben hárította az egyik furkósbot ütését alkarvédőjével, bár ettől úgy érezte, mentem eltörik a karja. Ettől függetlenül az első jelentkezőt egy gyomorszúrással lerendezte, ellenben akkora fordulatot akart venni, hogy szembőől jövő támadóját fogadhassa, hogy kirántotta a kezéből a fegyverét az összeeső ember. Jobb híján ismételten ugyanazzal az alkarvédővel hárította az ütést, mint az előbb, így már kezdett csillagokat látni. Orvgyilkos lévén soha nem válogatott az eszközökben, így most az ösztöneire hallgatva a másik legérzékenyebb szervébe rúgott egyet erőből, majd mikor végre megkaparintotta a furkósbotot, bemutatta egykori gazdája fejének. És egy maradt. A mélységi ekkor jön rá, hogy lényegében teljesen fegyvertelen, és épp egy másfélezes karddal küzdő ellen indul. Ennyi igazándiból elég is volt neki erődemonstrációként. Visszaugrott egy lépést hogy legyen ideje, majd kirántva egyik dobótőrét a tartójából útjára engedte. A tőr talált ugyan, de kis céltévesztéssel, így ellenfele szíve helyett a vállát találta el. Ennek gyakorlati előnye az volt, hogy kiesett a kezéből a kard. Ellenfelük sem lehetett a lovagiasság mintaképe, mert amint elvesztette fegyverét, sarkon fordult és futásnak eredt. A mélységi még egy tőrt útjának eresztett, de az már csak a falról pattant le csilingelve. Furcsa mennyire sokáig cseng. Beletellt pár másodpercbe, mire rájött, hogy az ő füle az ami cseng az alattomos találatot bevégző kőtől. Enyhén kótyagos léptekkel sétál vissza felszereléséért, majd magára öltve mindenét felnéz:*
-Úgy érzem, tanácsos lenne eltűnni mielőtt többedmagával tér vissza.
*Beszéd közben arcába húzta a csuklyáját, majd csak úgy mellékesen kitörölte a vért a szeme környékéről*
-Az nem függ attól, milyen magasra kapaszkodsz.
*Vigyorodik el újból, miközben lépések közelednek a sikátor végéből. A vigyor szépen lassan adja át helyét vicsorgásnak, ahogy kiszabadul belőle fajtája vérszomja. Feláll a ládáról, majd köpenyét leveszi és rádobja. A holdfény nála kevesebb hatást ér el, mert sötétebb a bőre mint a lányé, de fehér haja világít a sötétben, szemei pedig gyilkos indulattal villannak. Használhatna dobótőrt, hogy gyorsan végezzenek, de hát ha már az erődemonstráció a lényeg akkor az legyen erődemonstráció. Kezébe veszi tőrét, majd még mielőtt három leendő áldozata a közelükbe ér, még gúnyosan hátraszól a válla felett:*
-Csak a saját magam kedvtelésére ölök, másnak pénzért szoktam.
*Ez enyhe túlzás, mert munkája még nem volt, de ezt nem akarja a másik orrára kötni. Felveszi a küzdőállását, miközben végignéz a hármason. Az első kettő nyeszlett, és egy-egy furkósbot van a kezükben, de a harmadik... Kissé hegyomlás termetű fickó, akinek most fémes csikorgás kíséretében a kezébe került a kard, amely eddig a hüvelyében pihent. Taze kezdi megbánni meggondolatlanságát, egyszerűbb lett volna egyszerűen célba dobni a tetvekre, és a gond már le is lenne tudva. Minden esetre próbálja nem mutatni aggályait. Hogy ennek a szukának is ilyen feladatot kell kitalálnia... Alig van itt két napja a városban és már most közel jár hozzá hogy itt hagyja a fogát. Gúnyosan néz ellenfeleire:*
-Kit küldjek először a ter...
*emtője elé, akarta volna mondani, de egy kő, amely homlokon találta, megakasztotta a mondatban és egy pillanatra meg is szédült. Már abban a pillanatban érezte ahogy a vére elkezd lecsorogni a homlokáról.*
-Most tettétek személyessé, felszíni patkányok.
*Vicsorgott rájuk, miközben hárította az egyik furkósbot ütését alkarvédőjével, bár ettől úgy érezte, mentem eltörik a karja. Ettől függetlenül az első jelentkezőt egy gyomorszúrással lerendezte, ellenben akkora fordulatot akart venni, hogy szembőől jövő támadóját fogadhassa, hogy kirántotta a kezéből a fegyverét az összeeső ember. Jobb híján ismételten ugyanazzal az alkarvédővel hárította az ütést, mint az előbb, így már kezdett csillagokat látni. Orvgyilkos lévén soha nem válogatott az eszközökben, így most az ösztöneire hallgatva a másik legérzékenyebb szervébe rúgott egyet erőből, majd mikor végre megkaparintotta a furkósbotot, bemutatta egykori gazdája fejének. És egy maradt. A mélységi ekkor jön rá, hogy lényegében teljesen fegyvertelen, és épp egy másfélezes karddal küzdő ellen indul. Ennyi igazándiból elég is volt neki erődemonstrációként. Visszaugrott egy lépést hogy legyen ideje, majd kirántva egyik dobótőrét a tartójából útjára engedte. A tőr talált ugyan, de kis céltévesztéssel, így ellenfele szíve helyett a vállát találta el. Ennek gyakorlati előnye az volt, hogy kiesett a kezéből a kard. Ellenfelük sem lehetett a lovagiasság mintaképe, mert amint elvesztette fegyverét, sarkon fordult és futásnak eredt. A mélységi még egy tőrt útjának eresztett, de az már csak a falról pattant le csilingelve. Furcsa mennyire sokáig cseng. Beletellt pár másodpercbe, mire rájött, hogy az ő füle az ami cseng az alattomos találatot bevégző kőtől. Enyhén kótyagos léptekkel sétál vissza felszereléséért, majd magára öltve mindenét felnéz:*
-Úgy érzem, tanácsos lenne eltűnni mielőtt többedmagával tér vissza.
*Beszéd közben arcába húzta a csuklyáját, majd csak úgy mellékesen kitörölte a vért a szeme környékéről*
5114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:51:54
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:51:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Mimikája egészen kiismerhetetlenné válik, csupán szemeinek macskaszerű villogása jelzi, hogy már megint olyat hallott, amit normális körülmények között nem szívesen hagyna figyelmen kívül. Méghogy szállásnak? Úgy néz ő ki, mint aki két kézzel tudja szórni a pénzt? Csak egyetlen szottyadt házikója van, az is kicsi kettejüknek... kettejüknek? Nem. Biztos nem fog megint egy mélységivel lakni. Nincs az az isten. Pont.*
- Ez jobb, mintha te néznél le engem, nemde?
*Már megint pofátlankodik, dehát való igaz, hogy apró termetével ritkán van szerencséje szembenézni valakivel. Általában mindig felfelé kell pislognia, ami nem épp előnyös tárgyalások során, ahol minimum egyenrangúként kellene, hogy kezeljék.
A hím szavaira feje eltűnik a látómezőből, s Tazeth már csak akkor szemlélheti alakját, amikor immár állva az épület legszélére sétál. A sötét felhők mögül előbukkanó Hold fénye kísérteties ezüstvonalat rajzol éjszín alakja köré, s a felizzó aranyszín szempárral kiegészítve igencsak lenyűgöző jelenséget alkot.*
- Intézd el őket és megállapodhatunk. *Tekintete a csavargókra esik egyetlen szívdobbanásnyi időre. Bensőjében felülkerekedik a ketrecéből kiszabadított vadállat, s már csak az ellenséget látja bennük.*
- Ölj a kedvemért, mélységi.
*Mimikája egészen kiismerhetetlenné válik, csupán szemeinek macskaszerű villogása jelzi, hogy már megint olyat hallott, amit normális körülmények között nem szívesen hagyna figyelmen kívül. Méghogy szállásnak? Úgy néz ő ki, mint aki két kézzel tudja szórni a pénzt? Csak egyetlen szottyadt házikója van, az is kicsi kettejüknek... kettejüknek? Nem. Biztos nem fog megint egy mélységivel lakni. Nincs az az isten. Pont.*
- Ez jobb, mintha te néznél le engem, nemde?
*Már megint pofátlankodik, dehát való igaz, hogy apró termetével ritkán van szerencséje szembenézni valakivel. Általában mindig felfelé kell pislognia, ami nem épp előnyös tárgyalások során, ahol minimum egyenrangúként kellene, hogy kezeljék.
A hím szavaira feje eltűnik a látómezőből, s Tazeth már csak akkor szemlélheti alakját, amikor immár állva az épület legszélére sétál. A sötét felhők mögül előbukkanó Hold fénye kísérteties ezüstvonalat rajzol éjszín alakja köré, s a felizzó aranyszín szempárral kiegészítve igencsak lenyűgöző jelenséget alkot.*
- Intézd el őket és megállapodhatunk. *Tekintete a csavargókra esik egyetlen szívdobbanásnyi időre. Bensőjében felülkerekedik a ketrecéből kiszabadított vadállat, s már csak az ellenséget látja bennük.*
- Ölj a kedvemért, mélységi.
5113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:38:05
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:38:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Türelmesen vár szavai hatására, és a végén sikerrel is jár, bár ezen ő lepődik meg a legjobban. Felnéz a lányra:*
-Szerezz nekem ismeretséget a városban, hogy el tudjak vállalni megbízásokat.
*Kissé elgondolkozik, majd majdnem vigyorogva hozzáteszi:*
-És jó hasznát venném egy szállásnak is
*A Mélységi annyira el volt foglalva öntömjénezésével, amiért pillanatnyilag felülkerekedett ellenfelén, hogy először észre sem vette a lány hangjában bekövetkező változást. Meglepve néz fel ismét hátha rájön az okra, bár erre kevés esély van.*
-Minden tárgyalásod háztetőkről folytatod, vagy csak külön engem tisztelsz meg ezzel?
*Hangjában próbálja minél jobban mérsékelni a gúnyt. Bár ő igazándiból csak azért, mert nem szeretné, ha a tetőn ücsörgő félér visszatáncolna.*
-Ha gondolod esetleg megállapodhatnánk és továbbállhatnánk innen. Kicsit sok a nem kívánt figyelem, és ezek a patkányok egy aranyért a saját nemzőiket is eladnák.
*Fejével a sikátor bejárata felé bők, ahol két-három csavargó egyre jobban őt nézi. A lányt úgy néz ki még nem vették észre. Taze a fejébe rántja csuklyáját, bár közel feleslegesen, már biztos észrevették származását.*
*Türelmesen vár szavai hatására, és a végén sikerrel is jár, bár ezen ő lepődik meg a legjobban. Felnéz a lányra:*
-Szerezz nekem ismeretséget a városban, hogy el tudjak vállalni megbízásokat.
*Kissé elgondolkozik, majd majdnem vigyorogva hozzáteszi:*
-És jó hasznát venném egy szállásnak is
*A Mélységi annyira el volt foglalva öntömjénezésével, amiért pillanatnyilag felülkerekedett ellenfelén, hogy először észre sem vette a lány hangjában bekövetkező változást. Meglepve néz fel ismét hátha rájön az okra, bár erre kevés esély van.*
-Minden tárgyalásod háztetőkről folytatod, vagy csak külön engem tisztelsz meg ezzel?
*Hangjában próbálja minél jobban mérsékelni a gúnyt. Bár ő igazándiból csak azért, mert nem szeretné, ha a tetőn ücsörgő félér visszatáncolna.*
-Ha gondolod esetleg megállapodhatnánk és továbbállhatnánk innen. Kicsit sok a nem kívánt figyelem, és ezek a patkányok egy aranyért a saját nemzőiket is eladnák.
*Fejével a sikátor bejárata felé bők, ahol két-három csavargó egyre jobban őt nézi. A lányt úgy néz ki még nem vették észre. Taze a fejébe rántja csuklyáját, bár közel feleslegesen, már biztos észrevették származását.*
5112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:24:50
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:24:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Mintha most tényleg kihúzta volna a gyufát. Furcsa módon azonban pont ez volt a célja, hiszen hogyan máshogyan ismerhetné meg az ellenséget? Minden bizonnyal a nem megfelelő neveltetésnek köszönhető e nevetséges álláspont, de sajnos nem ismer ennél jobbat. Valljuk be, valahol azért ez elég szomorú.
Ezúttal a nőstény bölcsen hallgat és mérlegeli az ajánlatot. Percek telnek el, de még mindig nem válaszol - él a gyanú, hogy nem is fog. Viszont végig a hímet figyeli a ragadozószempár, így legalább az kizárható, hogy tenne magasról a helyzetre.*
- Mit vársz a védelemért cserébe?
*Hangja ezúttal se nem fagyos, se nem gúnyos. Valami ismeretlen, megfoghatatlan érzelem cseng benne, amit egyszerűen képtelenség megfejteni. Most először tűnhet fel, mennyire kellemes, dallamos hangja van a nősténykének. Egyrészt fájdalmasan nem illik erre a lepukkant helyre, másrészt olybá tűnik, mintha annak szerves része lenne. Örök átka ez a félvéreknek: mindkét nemzővilágba tökéletesen illenek, miközben valójában egyikhez sem tartozhatnak igazán. Ítéletnapig elkíséri őket eme ellentmondás, de még a halálban sem szabadulhatnak meg tőle.*
*Mintha most tényleg kihúzta volna a gyufát. Furcsa módon azonban pont ez volt a célja, hiszen hogyan máshogyan ismerhetné meg az ellenséget? Minden bizonnyal a nem megfelelő neveltetésnek köszönhető e nevetséges álláspont, de sajnos nem ismer ennél jobbat. Valljuk be, valahol azért ez elég szomorú.
Ezúttal a nőstény bölcsen hallgat és mérlegeli az ajánlatot. Percek telnek el, de még mindig nem válaszol - él a gyanú, hogy nem is fog. Viszont végig a hímet figyeli a ragadozószempár, így legalább az kizárható, hogy tenne magasról a helyzetre.*
- Mit vársz a védelemért cserébe?
*Hangja ezúttal se nem fagyos, se nem gúnyos. Valami ismeretlen, megfoghatatlan érzelem cseng benne, amit egyszerűen képtelenség megfejteni. Most először tűnhet fel, mennyire kellemes, dallamos hangja van a nősténykének. Egyrészt fájdalmasan nem illik erre a lepukkant helyre, másrészt olybá tűnik, mintha annak szerves része lenne. Örök átka ez a félvéreknek: mindkét nemzővilágba tökéletesen illenek, miközben valójában egyikhez sem tartozhatnak igazán. Ítéletnapig elkíséri őket eme ellentmondás, de még a halálban sem szabadulhatnak meg tőle.*
5111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:11:13
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:11:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*A félvér sértéseire próbál nem koncentrálni, jelenleg más terve van, de akaratlanul is meg-megrándul az arca a másik mondataitól. Aztán a lány kissé messze megy azzal, hogy kritizálni kezdi módszereit:*
-Nekem az is tökéletes megoldás, ha tovább követlek aztán pedig a nyomodra vezetem a városőröket és bezsebelem a száz aranyat.
*Kirohanása után inkább ismét a dolgok közepébe vág. Gúnyosan elmosolyodik, és megvillannak a szemei:*
-Nem akarok és nem dolgozni, félreértettél Felszíni.
*Ha már a lány ragaszkodik a hasonló megszólításokhoz, ő is visszavált erre.*
-Ha az akaratom szerint cselekednék nem is lennék ebben a városban, vagy ha mégis, épp az egyik tőrömről tisztítanám a vért... És nem dolgozni, senkinek nem vagyok az alárendeltje, főleg nem magadfajtáknak
*Valahogy nehezen sikerül megőriznie szokásos gunyoros, hideg modorát. Sóhajt egyet, majd erőt véve magán folytatja:*
-A segítő kéz és az alamizsnát kérő nem ugyanaz, megtanulhatnád a különbséget, főleg mikor szükségben vagy. Én éppen hogy nem kaptalak el. De ha esetleg egy tapasztaltabb klántársammal találkozol, halott lettél volna mielőtt rájössz. Szerinted meddig kísértheted a sorsod sikerrel? Ha valaki száz aranyat tűz ki a fejedre nem egy parasztot öltél le a csirkéjéért.
* Újra nagyot kortyol a butykosból nem tudva mennyire vágyakozik erre a másik*
*A félvér sértéseire próbál nem koncentrálni, jelenleg más terve van, de akaratlanul is meg-megrándul az arca a másik mondataitól. Aztán a lány kissé messze megy azzal, hogy kritizálni kezdi módszereit:*
-Nekem az is tökéletes megoldás, ha tovább követlek aztán pedig a nyomodra vezetem a városőröket és bezsebelem a száz aranyat.
*Kirohanása után inkább ismét a dolgok közepébe vág. Gúnyosan elmosolyodik, és megvillannak a szemei:*
-Nem akarok és nem dolgozni, félreértettél Felszíni.
*Ha már a lány ragaszkodik a hasonló megszólításokhoz, ő is visszavált erre.*
-Ha az akaratom szerint cselekednék nem is lennék ebben a városban, vagy ha mégis, épp az egyik tőrömről tisztítanám a vért... És nem dolgozni, senkinek nem vagyok az alárendeltje, főleg nem magadfajtáknak
*Valahogy nehezen sikerül megőriznie szokásos gunyoros, hideg modorát. Sóhajt egyet, majd erőt véve magán folytatja:*
-A segítő kéz és az alamizsnát kérő nem ugyanaz, megtanulhatnád a különbséget, főleg mikor szükségben vagy. Én éppen hogy nem kaptalak el. De ha esetleg egy tapasztaltabb klántársammal találkozol, halott lettél volna mielőtt rájössz. Szerinted meddig kísértheted a sorsod sikerrel? Ha valaki száz aranyat tűz ki a fejedre nem egy parasztot öltél le a csirkéjéért.
* Újra nagyot kortyol a butykosból nem tudva mennyire vágyakozik erre a másik*
5110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:59:13
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:59:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
- Csak nem? *Horkant fel gúnyosan, de közben a hím minden mozdulata mágnesként vonzza tekintetét.* És mi van, ha annak szánom?
*Mikor a férfi lehúzza fejéről a csuklyát, egy pillanatra torkán akadnak a további sértések. Amíg amannak jótékony árnyék fedte arcát, sokkal kevésbé szorongatta elméjét a tény, hogy éjlénnyel van dolga. Most valahogy sokkal nehezebb félretenni aggályait.
Rá sem kell néznie a pergamenre ahhoz, hogy tudja annak tartalmát. Igen jól ismeri a Lepel módszereit, ez pedig nem épp újdonság.*
- Ha te mondod... *Miért hangzik úgy minden egyes szava, mint egy arcul csapás? Kicsit lehet érdemes lenne visszafognia magát, mert mindig a nagy szája miatt kerül szorult helyzetekbe. Amikor meghallja, miben mesterkedik a hím, szemei összeszűkülnek. Úgy vizsgálja ex-asztalszomszédját, mint kegyetlenkedő embergyerek a hangyákat nagyító alatt. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet. Még hogy egy félvér nőt mélységi hím védjen? Ez olyan pofon lenne a sötételfek matriarchális társadalmának, amit nem hevernének ki egykönnyen. Pontosan ezért tűnik teljességgel nevetségesnek, ezt figyelembe véve pedig csapdának az ajánlat.*
- Miért lenne szükségem a segítségedre? Még egy nyamvadt kis félvért sem tudtál elkapni. Továbbá épp most vallottad be neki az egyik legnagyobb gyenge pontodat... *Utal kertelés nélkül a város ismeretének hiányára, aminek ellenkezőjével azonban ő maga sem büszkélkedik.*
- Egyáltalán miért akarna a te fajtád az enyémnek dolgozni? Lássuk be, azért ez neked is kicsit gyanús lenne fordított helyzetben.
*Amikor a kulacsra pillant, hirtelen kiszárad a szája. Vágyakozva gondol vissza a meleg fogadóra és gőzölgő teájára, amit még félig sem ihatott meg. Helyette étlen-szomjan fekszik egy háztetőn, miközben jeges szélfuvallat cibálja köpenyét és vörös tincseit. Micsoda pech...*
- Csak nem? *Horkant fel gúnyosan, de közben a hím minden mozdulata mágnesként vonzza tekintetét.* És mi van, ha annak szánom?
*Mikor a férfi lehúzza fejéről a csuklyát, egy pillanatra torkán akadnak a további sértések. Amíg amannak jótékony árnyék fedte arcát, sokkal kevésbé szorongatta elméjét a tény, hogy éjlénnyel van dolga. Most valahogy sokkal nehezebb félretenni aggályait.
Rá sem kell néznie a pergamenre ahhoz, hogy tudja annak tartalmát. Igen jól ismeri a Lepel módszereit, ez pedig nem épp újdonság.*
- Ha te mondod... *Miért hangzik úgy minden egyes szava, mint egy arcul csapás? Kicsit lehet érdemes lenne visszafognia magát, mert mindig a nagy szája miatt kerül szorult helyzetekbe. Amikor meghallja, miben mesterkedik a hím, szemei összeszűkülnek. Úgy vizsgálja ex-asztalszomszédját, mint kegyetlenkedő embergyerek a hangyákat nagyító alatt. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet. Még hogy egy félvér nőt mélységi hím védjen? Ez olyan pofon lenne a sötételfek matriarchális társadalmának, amit nem hevernének ki egykönnyen. Pontosan ezért tűnik teljességgel nevetségesnek, ezt figyelembe véve pedig csapdának az ajánlat.*
- Miért lenne szükségem a segítségedre? Még egy nyamvadt kis félvért sem tudtál elkapni. Továbbá épp most vallottad be neki az egyik legnagyobb gyenge pontodat... *Utal kertelés nélkül a város ismeretének hiányára, aminek ellenkezőjével azonban ő maga sem büszkélkedik.*
- Egyáltalán miért akarna a te fajtád az enyémnek dolgozni? Lássuk be, azért ez neked is kicsit gyanús lenne fordított helyzetben.
*Amikor a kulacsra pillant, hirtelen kiszárad a szája. Vágyakozva gondol vissza a meleg fogadóra és gőzölgő teájára, amit még félig sem ihatott meg. Helyette étlen-szomjan fekszik egy háztetőn, miközben jeges szélfuvallat cibálja köpenyét és vörös tincseit. Micsoda pech...*
5109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:41:39
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:41:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Ördögien képes mászni ez a nőstény... Hirtelen ez az egy gondolat marad a fejében. A kérdés alapvetően jó, hogy mit is akar, ezen egyenlőre ő is gondolkozik. De mivel matthelyzet alakult ki köztük, ezért közelebb húz egy ládát, majd batyuját leteszi maga mellé, aztán kényelmesen leül. Felemeli tekintetét a másikra:*
-Úgy ejted ki a mélységi szót, mintha sértésnek szánnád.
*De ezen a problémán gyorsan túlteszi magát, mert eszébe jut miért kezdte érdekelni a lány. Lehúzza a csuklyáját, hogy láthatóvá tegye az arcát, majd előhúzza a megviselt körözési plakátot a zsebéből, széthajtogatja, és vigyorogva felnéz:*
-Szép kép
*Most gondolkozik el kissé azon, hogy vajon miért ajánlanak ennyit a lányért.*
-Nézd, nagyon úgy néz ki, hogy szükségünk van egymás segítségére. Új vagyok a városban, nincs ismeretségem, de el kell vállalnom megbízatásokat. az aranyaim nem tartanak ki a végtelenségig. Neked pedig úgy látom nem ártana egy kis védelem. Vagy esetleg élvezed, hogy háztetőkön menekülsz vadidegenek elől? Testedzésnek nem utolsó, de...
*Sóhaj kíséretében előveszi kulacsát táskájából, húz belőle egyet, majd várakozóan felnéz a tetőről lenéző fejre.*
*Ördögien képes mászni ez a nőstény... Hirtelen ez az egy gondolat marad a fejében. A kérdés alapvetően jó, hogy mit is akar, ezen egyenlőre ő is gondolkozik. De mivel matthelyzet alakult ki köztük, ezért közelebb húz egy ládát, majd batyuját leteszi maga mellé, aztán kényelmesen leül. Felemeli tekintetét a másikra:*
-Úgy ejted ki a mélységi szót, mintha sértésnek szánnád.
*De ezen a problémán gyorsan túlteszi magát, mert eszébe jut miért kezdte érdekelni a lány. Lehúzza a csuklyáját, hogy láthatóvá tegye az arcát, majd előhúzza a megviselt körözési plakátot a zsebéből, széthajtogatja, és vigyorogva felnéz:*
-Szép kép
*Most gondolkozik el kissé azon, hogy vajon miért ajánlanak ennyit a lányért.*
-Nézd, nagyon úgy néz ki, hogy szükségünk van egymás segítségére. Új vagyok a városban, nincs ismeretségem, de el kell vállalnom megbízatásokat. az aranyaim nem tartanak ki a végtelenségig. Neked pedig úgy látom nem ártana egy kis védelem. Vagy esetleg élvezed, hogy háztetőkön menekülsz vadidegenek elől? Testedzésnek nem utolsó, de...
*Sóhaj kíséretében előveszi kulacsát táskájából, húz belőle egyet, majd várakozóan felnéz a tetőről lenéző fejre.*
5108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:20:28
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:20:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Hogy nem ölt meg senkit? Meglepő változatosság ezt hallani valakinek a szájából, főleg mert ennek igazában még ő maga sem mer hinni. Nem emlékszik ugyan a részletekre, de tagadhatatlan, hogy a hullatenger közepén az ő kezei úztak vérben... fejébe tolulnak a megfoghatatlan emlékképek, s ő behunyja egy pillanatra aranyszemét. Ez a sokadik hibája ezen a veszélyesen félrecsúszott estén, ugyanis ennek hála csak későn veszi észre, hogy ujjai szorításától szétmállik a fal. Ha nem kap időben észbe, nagyot zuhant volna. Gyomra bukfencezett egyet a gravitáció csábító szavától, s az ijedtségnek hála telibe találják a hím korábbi szavai is.*
- Méghogy ágyas! *Sziszeg le a mélységire* Férfi engem sosem érinthet meg...
*Dühös szavait meg is bánja rögtön, mert pusztán pár szólammal sikerült igen kínos részleteket megosztania magánéletéről. Mélységesen reméli, hogy csak valami túl sokáig tartó rémálomba került és hamarosan felébred jól megszokott, mocskos kis búvóhelyén, mert ennek már fele se tréfa. Ingerülten hessegeti el a gondolatot, mi szerint álmában nem kéne fájdalmat éreznie.
Zavar ide, vagy oda, ragadozószemei üldözőjét fixírozzák. Annyira azért még neki sem ment el az esze, hogy megfossza figyelmétől a feltételezett kaszást. Szinte már a nyelvén van, hogy visszaköpjön egy "Hajrá!"-t, de ekkor észreveszi a hím magatartásában beállt változást. Ki is használja a pillanatnyi gyengeséget, s fürge mozdulatokkal felkapaszkodik az épület tetejére. A figyelőnek akarva-akaratlanul is az jut eszébe, hogy egy megátallkodott vadmacskával van dolga.
Mikor felért, lehasal az ház szerencsére lapos tetején és épp csak annyira dugja ki fejét, hogy lássa a hímet.*
- Semmi.
*Közli méltóságteljesen név gyanánt. Hogy miért is nem áll tova, amíg még megteheti, kérdéses - valószínűleg még saját maga számára is.*
- Mit akarsz, mélységi?
*Elkülöníti magát a hím fajától, hiszen ő maga félvér csupán. Ereiben bár eme átkos, éjfélszín vér csörgedez, azért van neki másik oldala is. Mintha a fényt keverték volna a sötétséggel.*
*Hogy nem ölt meg senkit? Meglepő változatosság ezt hallani valakinek a szájából, főleg mert ennek igazában még ő maga sem mer hinni. Nem emlékszik ugyan a részletekre, de tagadhatatlan, hogy a hullatenger közepén az ő kezei úztak vérben... fejébe tolulnak a megfoghatatlan emlékképek, s ő behunyja egy pillanatra aranyszemét. Ez a sokadik hibája ezen a veszélyesen félrecsúszott estén, ugyanis ennek hála csak későn veszi észre, hogy ujjai szorításától szétmállik a fal. Ha nem kap időben észbe, nagyot zuhant volna. Gyomra bukfencezett egyet a gravitáció csábító szavától, s az ijedtségnek hála telibe találják a hím korábbi szavai is.*
- Méghogy ágyas! *Sziszeg le a mélységire* Férfi engem sosem érinthet meg...
*Dühös szavait meg is bánja rögtön, mert pusztán pár szólammal sikerült igen kínos részleteket megosztania magánéletéről. Mélységesen reméli, hogy csak valami túl sokáig tartó rémálomba került és hamarosan felébred jól megszokott, mocskos kis búvóhelyén, mert ennek már fele se tréfa. Ingerülten hessegeti el a gondolatot, mi szerint álmában nem kéne fájdalmat éreznie.
Zavar ide, vagy oda, ragadozószemei üldözőjét fixírozzák. Annyira azért még neki sem ment el az esze, hogy megfossza figyelmétől a feltételezett kaszást. Szinte már a nyelvén van, hogy visszaköpjön egy "Hajrá!"-t, de ekkor észreveszi a hím magatartásában beállt változást. Ki is használja a pillanatnyi gyengeséget, s fürge mozdulatokkal felkapaszkodik az épület tetejére. A figyelőnek akarva-akaratlanul is az jut eszébe, hogy egy megátallkodott vadmacskával van dolga.
Mikor felért, lehasal az ház szerencsére lapos tetején és épp csak annyira dugja ki fejét, hogy lássa a hímet.*
- Semmi.
*Közli méltóságteljesen név gyanánt. Hogy miért is nem áll tova, amíg még megteheti, kérdéses - valószínűleg még saját maga számára is.*
- Mit akarsz, mélységi?
*Elkülöníti magát a hím fajától, hiszen ő maga félvér csupán. Ereiben bár eme átkos, éjfélszín vér csörgedez, azért van neki másik oldala is. Mintha a fényt keverték volna a sötétséggel.*
5107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:57:48
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:57:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Ez a blöff nem jött be. Néma csönd fogadja szavait. Elindul a sikátor belseje felé , és közben beljebb és beljebb hatol a sikátorban. Közben próbálja tovább ütni a vasat.*
-Van egy olyan érzésem, hogy te nem öltél meg senkit...
*Kivár pár pillanatot, majd ezt követően folytatja*
-...Inkább azt tudnám elképzelni, hogy egy ágyasa lehettél egy nemesúrnak, aki feldühödütt azon, hogy megszöktél, és ezért kínál érted ennyit.
*Reméli hogy sikerül végre kihoznia a béketűréséből a másikat hogy megmutassa magát. Valahol mondjuk még élvezi is ezt a macska egér játékot, úgy érzi magát, mintha éppen az első megbízatását végezné. Ebben a pillanatban apró zörejre lesz figyelmes, és inkább reflexszerűen mint akaratból odafordítja a tekintetét:*
-Állj meg ha nem kérsz egy tőrt a hátadba fel...
*A szót már nem tudja befejezni, mert ekkor meglátja, hogy egy fajtársával fogócskázott eddig. A felismerés hatására körülbelül úgy érzi magát mint akit gyomorszájon rúgott egy vasalt bakancsú törp. Kissé groteszk látványt nyújthat, ahogy a félbehagyott mondat visszhangfoszlányai közt enyhén kitátott szájjal nézi a falon felfelé kapaszkodó lányt. Jelenleg annyira nyújt fenyegető látványt, mint az egyik mögötte lévő láda.Nagy nehezen megtalálja a hangját, és alig hallhatóan szólal meg:*
-Ki vagy te?
*Ez a blöff nem jött be. Néma csönd fogadja szavait. Elindul a sikátor belseje felé , és közben beljebb és beljebb hatol a sikátorban. Közben próbálja tovább ütni a vasat.*
-Van egy olyan érzésem, hogy te nem öltél meg senkit...
*Kivár pár pillanatot, majd ezt követően folytatja*
-...Inkább azt tudnám elképzelni, hogy egy ágyasa lehettél egy nemesúrnak, aki feldühödütt azon, hogy megszöktél, és ezért kínál érted ennyit.
*Reméli hogy sikerül végre kihoznia a béketűréséből a másikat hogy megmutassa magát. Valahol mondjuk még élvezi is ezt a macska egér játékot, úgy érzi magát, mintha éppen az első megbízatását végezné. Ebben a pillanatban apró zörejre lesz figyelmes, és inkább reflexszerűen mint akaratból odafordítja a tekintetét:*
-Állj meg ha nem kérsz egy tőrt a hátadba fel...
*A szót már nem tudja befejezni, mert ekkor meglátja, hogy egy fajtársával fogócskázott eddig. A felismerés hatására körülbelül úgy érzi magát mint akit gyomorszájon rúgott egy vasalt bakancsú törp. Kissé groteszk látványt nyújthat, ahogy a félbehagyott mondat visszhangfoszlányai közt enyhén kitátott szájjal nézi a falon felfelé kapaszkodó lányt. Jelenleg annyira nyújt fenyegető látványt, mint az egyik mögötte lévő láda.Nagy nehezen megtalálja a hangját, és alig hallhatóan szólal meg:*
-Ki vagy te?
5106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:47:17
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:47:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Amint megneszeli a közeledő, túlságosan is nyugodt lépteket, lélegzetvisszafojtva fülelni kezd. Hamarosan fel is mordul az a bizonyos hang, melyet legszívesebben elfelejtene. Az utolsó szó hatására fellobban benne a gyűlölet. Méghogy felszíni! Ki mondta ennek az átkozott alvilági démonnak, hogy felszínen nevelkedett? Mintha csak elfek fattya lehetne... na persze!
A vörös köd hamar elillan azonban, amikor tudatosul benne, miről beszél a hím. Nem akarja bántani? Hmm.. nem, nem ezt mondta. Szavait inkább kitérésnek érzékeli valamiféle hazugság alól. Ugyan kit ne mozgatna meg ilyen könnyű kereset? 100 arany azért nem olyan kevés pénz. Bár meg kell mondja, ő meglehetősen gyanúsnak találná, hogy ilyen sokat adnak érte. Valószínűleg senkit nem hagy majd életben a Lepel, aki tud róla valamit. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy eszükben sem lesz fizetni érte. A tulajdonuknak tekintik és mint olyan, kevéssé valószínű, hogy ilyen alvilági figurák további pénzeked adnának ki a kedvéért. Na persze.
Nem, ezen most nem gondolkodhat. Koncentrálnia kell! Esze ágában sincs előjönni és ki sem pillant rejtekéből, így nem láthatja, hogy ellenfele kezében nincs fegyver. Ha látná, sem nyugtatná meg mondjuk, mert dobótőr bármilyen rejtekből előkerülhet kellemetlen meglepetés gyanánt.
Hangtalanul feláll ültéből és latolgatni kezdi esélyeit. Vajon fel tudna mászni az egyenetlen falfelületen? Vagy a hím előbb elkapná, minthogy felérne? Na nem mintha lenne más választása jelen helyzetben. Kiléphetne ugyan rejtekéből, hogy megtudja mit akar a hím, de az még veszélyesebb lenne, mintha tovább hergelné a meneküléssel. Elvégre - még ha a másik nem is tud erről -, képtelen lenne megvédeni önmagát. Egy krumplit nem tud anélkül meghámozni, hogy megvágná magát. Inkább ön-, mint közveszélyes, így blöfföléssel elég, ha végső elkeseredésből próbálkozik.
Felkászálódik hát néhány farönkre a fal mellett és úgy próbál repedéseken és kiugró egyenetlenségeken keresztül felfelé mászni. Ha sok mindenhez nem is, ehhez tényleg van érzéke. A felfelé való mozgás hatására csuklyája hátrébb csúszik és - megfelelő szögből - láttatni engedi a derekáig leomló, hullámos vörös hajzuhatagot, a hegyes füleket, az enyhén sötét árnyalatú bőrt és a dacos, villogó tekintetet.*
*Amint megneszeli a közeledő, túlságosan is nyugodt lépteket, lélegzetvisszafojtva fülelni kezd. Hamarosan fel is mordul az a bizonyos hang, melyet legszívesebben elfelejtene. Az utolsó szó hatására fellobban benne a gyűlölet. Méghogy felszíni! Ki mondta ennek az átkozott alvilági démonnak, hogy felszínen nevelkedett? Mintha csak elfek fattya lehetne... na persze!
A vörös köd hamar elillan azonban, amikor tudatosul benne, miről beszél a hím. Nem akarja bántani? Hmm.. nem, nem ezt mondta. Szavait inkább kitérésnek érzékeli valamiféle hazugság alól. Ugyan kit ne mozgatna meg ilyen könnyű kereset? 100 arany azért nem olyan kevés pénz. Bár meg kell mondja, ő meglehetősen gyanúsnak találná, hogy ilyen sokat adnak érte. Valószínűleg senkit nem hagy majd életben a Lepel, aki tud róla valamit. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy eszükben sem lesz fizetni érte. A tulajdonuknak tekintik és mint olyan, kevéssé valószínű, hogy ilyen alvilági figurák további pénzeked adnának ki a kedvéért. Na persze.
Nem, ezen most nem gondolkodhat. Koncentrálnia kell! Esze ágában sincs előjönni és ki sem pillant rejtekéből, így nem láthatja, hogy ellenfele kezében nincs fegyver. Ha látná, sem nyugtatná meg mondjuk, mert dobótőr bármilyen rejtekből előkerülhet kellemetlen meglepetés gyanánt.
Hangtalanul feláll ültéből és latolgatni kezdi esélyeit. Vajon fel tudna mászni az egyenetlen falfelületen? Vagy a hím előbb elkapná, minthogy felérne? Na nem mintha lenne más választása jelen helyzetben. Kiléphetne ugyan rejtekéből, hogy megtudja mit akar a hím, de az még veszélyesebb lenne, mintha tovább hergelné a meneküléssel. Elvégre - még ha a másik nem is tud erről -, képtelen lenne megvédeni önmagát. Egy krumplit nem tud anélkül meghámozni, hogy megvágná magát. Inkább ön-, mint közveszélyes, így blöfföléssel elég, ha végső elkeseredésből próbálkozik.
Felkászálódik hát néhány farönkre a fal mellett és úgy próbál repedéseken és kiugró egyenetlenségeken keresztül felfelé mászni. Ha sok mindenhez nem is, ehhez tényleg van érzéke. A felfelé való mozgás hatására csuklyája hátrébb csúszik és - megfelelő szögből - láttatni engedi a derekáig leomló, hullámos vörös hajzuhatagot, a hegyes füleket, az enyhén sötét árnyalatú bőrt és a dacos, villogó tekintetet.*
5105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:02:36
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:02:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Talán ő lepődik meg a legjobban mozdulatai eredményén. Oda sem figyelve zsebre gyűri a vászondarabot, majd hátán batyujával a lány után veti magát. Érdekes dolgot fedez fel. Ezek szerint megsérült a lány. Így legalább könnyű lesz követni. Hála az isteneknek megtanították a nyomolvasásra is, így nincs nehéz dolga. Természetesen ha esetleg egy erdőben lennének vagy nehezebb terepen lehet hogy már elveszítette volna a nyomot, annyi rutinja még nincs ebbe. A nyomok egészen egy sikátorig vezetnek. Lazábbra fogott léptekkel sétál be a zsákutcába, mert ahogy közben kiderült, egy zsákutcában vannak. Biztos benne, hogy a lány még valahol itt van, de nem tudja hogy hol. Hát jöjjön egy kis blöff:*
-Gyere elő, ha bántani akarnálak már a testedben pihenne valamelyik dobótőröm, felszíni+
*Fajtársaihoz hasonlóan az utolsó szóba minden megvetés hallatszik amit éreznek más népek iránt. A fenyegetést egyedül az rontja el, hogy egyetlen fegyver sincs a keze ügyében,amit a lány is láthat, ha kisandít a rejtekéből.*
*Talán ő lepődik meg a legjobban mozdulatai eredményén. Oda sem figyelve zsebre gyűri a vászondarabot, majd hátán batyujával a lány után veti magát. Érdekes dolgot fedez fel. Ezek szerint megsérült a lány. Így legalább könnyű lesz követni. Hála az isteneknek megtanították a nyomolvasásra is, így nincs nehéz dolga. Természetesen ha esetleg egy erdőben lennének vagy nehezebb terepen lehet hogy már elveszítette volna a nyomot, annyi rutinja még nincs ebbe. A nyomok egészen egy sikátorig vezetnek. Lazábbra fogott léptekkel sétál be a zsákutcába, mert ahogy közben kiderült, egy zsákutcában vannak. Biztos benne, hogy a lány még valahol itt van, de nem tudja hogy hol. Hát jöjjön egy kis blöff:*
-Gyere elő, ha bántani akarnálak már a testedben pihenne valamelyik dobótőröm, felszíni+
*Fajtársaihoz hasonlóan az utolsó szóba minden megvetés hallatszik amit éreznek más népek iránt. A fenyegetést egyedül az rontja el, hogy egyetlen fegyver sincs a keze ügyében,amit a lány is láthat, ha kisandít a rejtekéből.*
5104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-27 13:45:29
Üzenet elküldve: 2014-03-27 13:45:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Az alkonyi fényben hosszú óráknak tűnő pillanatok peregnek, ahogy Ellira meredten várja a választ. Ezen múlik minden... A kelő nappal talán újra indul is vissza a családjához és végleg maga mögött hagyja életének ezen szakaszát. Ez a kimondatlan gondolat az, amitől most a legjobban fél. Retteg, hogy el kell vágnia minden szálat, ami Niához és Volhoz köti. Kell? Talán akkor is maradhatna, ha kiderülne, hogy mégis Ő tette... Talán megtanulhatna újra bízni. Most, hogy Vol erőteljes és vonzó kisugárzásának lett rabja, sokkal nehezebben tudna nemet mondani, s talán hamarabb adná fel elveit, semmint hogy elhagyja ismét a sötételfet. Azonban itt megszakad a gondolatfonál, mert Volaryon arca a csalódottság maszkjába mered és a következő pillanatban kiszabadítja a kezét Ellira görcsös szorításából, arcát is elfordítva felemelkedik, a nő sóvár tekintetének kereszttüzében. Mostanra szinte teljesen biztos benne, hogy fájdalmat okozott és gyűlöli magát érte, de egyben éhezik is erre a csalódottságra. Bármennyire igyekszik uralkodni magán, arcán egy óvatos mosoly kezdi bontogatni szirmait. Hatalmas lelkierőre van szüksége, hogy ne ugorjon Vol nyakába és mondja el a teljes igazságot azonnal, de egészen biztos akar lenni az ártatlanságában - már amennyire egy sötételfet bármilyen formában ártatlannak lehet nevezni - melyet az elf következő szavai be is bizonyítanak.
Egyelőre nem mozdul, még egy szívdobbanásnyi ideig élvezi a békét mely beburkolja a lelkét, majd nagyot sóhajt, kiengedve ezzel a tüdejében rekedt levegőt. A hangja lágy és nyugtató, ahogy ajkain életre kel a név.*
- Volaryon...
*Felkel ő is a padról és a kútnál támaszkodóhoz lép. A két vízben látható arc zavart, remegő hullámzásként tűnik elő, mintha csak érzelmeiknek tükre lenne.*
- Tudnom kellett... Tartoztam az igazsággal neki és magamnak. Kérlek, bocsásd meg, hogy nem bíztam benned.
*Tekintetét elemeli a vízről, hogy eredetiben fürkészhesse a jóképű vonásokat. Szelíden hátrasimítja Vol hófehér tincseit a hegyes fül mögé, de azért az egy lépés távolságot még mindig tartja. Arcán ezúttal komolyság uralkodik, mely a mosoly árnyékát is száműzte, s Ellira végre kimondja azt, ami gyógyír lehet minden fájdalomra.*
- Branig halott.
*Itt egy kis szünetet tart, hogy megadja a tiszteletet és elüljön a szavak keltette drámai csengés. Bár nem ő volt az, akihez életét kötötte, neki köszönheti, hogy kiderült az igazság és ezért tengernyi hálával tartozik.*
- A faluban mindenki azt várta, hogy Braniggel térek haza, de csalódást kellett okoznom nekik. A teljes igazságot nem mondhattam el, de azt igen, hogy már másé a szívem. Mivel ártatlanul vádoltak meg, a további kérdezősködéstől megkíméltek és családom is visszakapta az őt megillető tiszteletet. Nem sokkal később azonban Édesapám egészsége rohamosan romlani kezdett és pár hónapra rá, meghalt. Ezért maradtam tovább... szükségük volt a segítségemre.
*Rengeteget tudna még mesélni az otthon eltöltött időről, hisz egy év hosszú idő, de biztos benne, hogy Volaryont sokkal fontosabb gondolatok foglalkoztatják. Most már egyedül rajta áll, hogy merre indulnak tovább.*
*Az alkonyi fényben hosszú óráknak tűnő pillanatok peregnek, ahogy Ellira meredten várja a választ. Ezen múlik minden... A kelő nappal talán újra indul is vissza a családjához és végleg maga mögött hagyja életének ezen szakaszát. Ez a kimondatlan gondolat az, amitől most a legjobban fél. Retteg, hogy el kell vágnia minden szálat, ami Niához és Volhoz köti. Kell? Talán akkor is maradhatna, ha kiderülne, hogy mégis Ő tette... Talán megtanulhatna újra bízni. Most, hogy Vol erőteljes és vonzó kisugárzásának lett rabja, sokkal nehezebben tudna nemet mondani, s talán hamarabb adná fel elveit, semmint hogy elhagyja ismét a sötételfet. Azonban itt megszakad a gondolatfonál, mert Volaryon arca a csalódottság maszkjába mered és a következő pillanatban kiszabadítja a kezét Ellira görcsös szorításából, arcát is elfordítva felemelkedik, a nő sóvár tekintetének kereszttüzében. Mostanra szinte teljesen biztos benne, hogy fájdalmat okozott és gyűlöli magát érte, de egyben éhezik is erre a csalódottságra. Bármennyire igyekszik uralkodni magán, arcán egy óvatos mosoly kezdi bontogatni szirmait. Hatalmas lelkierőre van szüksége, hogy ne ugorjon Vol nyakába és mondja el a teljes igazságot azonnal, de egészen biztos akar lenni az ártatlanságában - már amennyire egy sötételfet bármilyen formában ártatlannak lehet nevezni - melyet az elf következő szavai be is bizonyítanak.
Egyelőre nem mozdul, még egy szívdobbanásnyi ideig élvezi a békét mely beburkolja a lelkét, majd nagyot sóhajt, kiengedve ezzel a tüdejében rekedt levegőt. A hangja lágy és nyugtató, ahogy ajkain életre kel a név.*
- Volaryon...
*Felkel ő is a padról és a kútnál támaszkodóhoz lép. A két vízben látható arc zavart, remegő hullámzásként tűnik elő, mintha csak érzelmeiknek tükre lenne.*
- Tudnom kellett... Tartoztam az igazsággal neki és magamnak. Kérlek, bocsásd meg, hogy nem bíztam benned.
*Tekintetét elemeli a vízről, hogy eredetiben fürkészhesse a jóképű vonásokat. Szelíden hátrasimítja Vol hófehér tincseit a hegyes fül mögé, de azért az egy lépés távolságot még mindig tartja. Arcán ezúttal komolyság uralkodik, mely a mosoly árnyékát is száműzte, s Ellira végre kimondja azt, ami gyógyír lehet minden fájdalomra.*
- Branig halott.
*Itt egy kis szünetet tart, hogy megadja a tiszteletet és elüljön a szavak keltette drámai csengés. Bár nem ő volt az, akihez életét kötötte, neki köszönheti, hogy kiderült az igazság és ezért tengernyi hálával tartozik.*
- A faluban mindenki azt várta, hogy Braniggel térek haza, de csalódást kellett okoznom nekik. A teljes igazságot nem mondhattam el, de azt igen, hogy már másé a szívem. Mivel ártatlanul vádoltak meg, a további kérdezősködéstől megkíméltek és családom is visszakapta az őt megillető tiszteletet. Nem sokkal később azonban Édesapám egészsége rohamosan romlani kezdett és pár hónapra rá, meghalt. Ezért maradtam tovább... szükségük volt a segítségemre.
*Rengeteget tudna még mesélni az otthon eltöltött időről, hisz egy év hosszú idő, de biztos benne, hogy Volaryont sokkal fontosabb gondolatok foglalkoztatják. Most már egyedül rajta áll, hogy merre indulnak tovább.*
5103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-27 11:10:43
Üzenet elküldve: 2014-03-27 11:10:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Ő szerencsésnek mondhatja magát, mivel szülei is arra szánták, hogy odalent kiismerje magát a politika világában, így segítve családját az érvényesülésben, így az ékes szónokiság, a szavak megválogatásának képessége, a beszéd felépítése és a téma ügyes megközelítése vérévé vált. Kár, hogy Ellira mellett legtöbbször elveszti hideg vérét, képtelen olyan tisztán gondolkodni, mint elvárható lenne. Ez az oka, hogy annyi félreértés volt már közöttük, mert az idegenekkel szemben olyan tökéletes beszédmodor egyszerre erejét veszti, ő pedig azt sem tudja, mit és hogyan akar mondani, hogy az ne legyen egyiküknek se kellemetlen, mégis fedje a valóságot.
a ő is, hogy érzékeny pontra tapintott, de muszáj volt, csak annyit tudna erre felelni: Ellira magának köszönheti. Ennek ellenére is késztetést érez, hogy végigsimítson a bánatos arcon és felajánlja, hogy ha visszatér vele, akkor még van esélye mindent rendbe hozni. A gyermeki szív könnyen sérül, de még gyógyítható, hogy egy hegen kívül ne maradjon más, viszont erre csakis a női szeretet képes.
Ahogy elhangzik a válasz, megdermed, úgy érzi, még a is kihagy egy ütemet, tüdeje pedig képtelen a levegő befogadására. Mindössze négy szó a remélt monológ helyett, de épp elég, hogy elemi erővel zúzzon porrá mindent benne. Ennyit a hiú reményről, az elhatározásról, hogy nem ítél előre. A suhancok is érettebben képesek viselkedni, mint ő tette most. Nem képes uralkodni magán, arcára kiül a fájdalom, amit érez, kezét pedig úgy rántja vissza, mintha leprást érintene vele. Torkát fojtogatja egy szitokáradat, fejében egyszerre rajzanak esdeklő és megvető szavak, arra várva, hogy melyik megnyilvánulás kap hangot végül.
Úgy tűnik, egyelőre egyik sem, képtelen megszólalni, képtelen elviselni a nő látványát, fejét elfordítva áll fel, hogy bizonytalan léptekkel a kúthoz lépjen. Bármennyire nem akarja is, egyik kezével meg kell támaszkodnia a káván, miközben saját arcán tanulmányozza a víztükörben. Még fájdalmasabb, még intenzívebb most a veszteség, mint először, amikor a nő szó nélkül tűnt el. Akkor képes volt elnyomni, nem töprengeni rajta, de most...? A világ összeomlik, ő pedig azon küzd, hogy a romok ne temessék maguk alá. Addig ne, amíg más is láthatja.*
-Sok boldogságot a nászotokhoz, megérdemlitek egymást.
*Hiába akar utálkozó lenni, hangja hallatóan remeg, a veszteség fájdalmát lehetetlenség nem kiérezni. És ő még egy pillanatra átadta magát a reménynek, hogy Ellira visszatérhet hozzájuk, hozzá.*
-Most, hogy ezzel eldicsekedtél, mehetsz is vissza a vőlegényed karjaiba.
*Nem győzni némát átkozni magát, amiért ennyire naiv volt. Egy vak, hiszékeny marha. Úgy érzi, megvilágosodott előtte az is, hogy korábban a nő miért választotta látszólag őt: így akarta növelni a bosszú hatásfokát, teljesen megsemmisíteni őt. Hát most sikerrel járt, üres tekintettel, összeszorított szájjal mered maga elé, már az felemészti minden energiáját, hogy ne zuhanjon össze fizikailag is.*
*Ő szerencsésnek mondhatja magát, mivel szülei is arra szánták, hogy odalent kiismerje magát a politika világában, így segítve családját az érvényesülésben, így az ékes szónokiság, a szavak megválogatásának képessége, a beszéd felépítése és a téma ügyes megközelítése vérévé vált. Kár, hogy Ellira mellett legtöbbször elveszti hideg vérét, képtelen olyan tisztán gondolkodni, mint elvárható lenne. Ez az oka, hogy annyi félreértés volt már közöttük, mert az idegenekkel szemben olyan tökéletes beszédmodor egyszerre erejét veszti, ő pedig azt sem tudja, mit és hogyan akar mondani, hogy az ne legyen egyiküknek se kellemetlen, mégis fedje a valóságot.
a ő is, hogy érzékeny pontra tapintott, de muszáj volt, csak annyit tudna erre felelni: Ellira magának köszönheti. Ennek ellenére is késztetést érez, hogy végigsimítson a bánatos arcon és felajánlja, hogy ha visszatér vele, akkor még van esélye mindent rendbe hozni. A gyermeki szív könnyen sérül, de még gyógyítható, hogy egy hegen kívül ne maradjon más, viszont erre csakis a női szeretet képes.
Ahogy elhangzik a válasz, megdermed, úgy érzi, még a is kihagy egy ütemet, tüdeje pedig képtelen a levegő befogadására. Mindössze négy szó a remélt monológ helyett, de épp elég, hogy elemi erővel zúzzon porrá mindent benne. Ennyit a hiú reményről, az elhatározásról, hogy nem ítél előre. A suhancok is érettebben képesek viselkedni, mint ő tette most. Nem képes uralkodni magán, arcára kiül a fájdalom, amit érez, kezét pedig úgy rántja vissza, mintha leprást érintene vele. Torkát fojtogatja egy szitokáradat, fejében egyszerre rajzanak esdeklő és megvető szavak, arra várva, hogy melyik megnyilvánulás kap hangot végül.
Úgy tűnik, egyelőre egyik sem, képtelen megszólalni, képtelen elviselni a nő látványát, fejét elfordítva áll fel, hogy bizonytalan léptekkel a kúthoz lépjen. Bármennyire nem akarja is, egyik kezével meg kell támaszkodnia a káván, miközben saját arcán tanulmányozza a víztükörben. Még fájdalmasabb, még intenzívebb most a veszteség, mint először, amikor a nő szó nélkül tűnt el. Akkor képes volt elnyomni, nem töprengeni rajta, de most...? A világ összeomlik, ő pedig azon küzd, hogy a romok ne temessék maguk alá. Addig ne, amíg más is láthatja.*
-Sok boldogságot a nászotokhoz, megérdemlitek egymást.
*Hiába akar utálkozó lenni, hangja hallatóan remeg, a veszteség fájdalmát lehetetlenség nem kiérezni. És ő még egy pillanatra átadta magát a reménynek, hogy Ellira visszatérhet hozzájuk, hozzá.*
-Most, hogy ezzel eldicsekedtél, mehetsz is vissza a vőlegényed karjaiba.
*Nem győzni némát átkozni magát, amiért ennyire naiv volt. Egy vak, hiszékeny marha. Úgy érzi, megvilágosodott előtte az is, hogy korábban a nő miért választotta látszólag őt: így akarta növelni a bosszú hatásfokát, teljesen megsemmisíteni őt. Hát most sikerrel járt, üres tekintettel, összeszorított szájjal mered maga elé, már az felemészti minden energiáját, hogy ne zuhanjon össze fizikailag is.*
5102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-27 00:37:15
Üzenet elküldve: 2014-03-27 00:37:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
~Arthenior. Arthenior...~
*Mantrázza magában, míg áthalad a főtéren. Rég járt itt, de a város szinte semmit sem változott. Ugyan olyan számára, mint a legtöbb nagyváros és a legtöbb nagyvárost ki nem állhatja. Zsúfolt, zajos, koszos.
Ha már mindenképpen le kéne telepednie egészen biztos a tanyavilágban keresne magának házat, ahol a legközelebbi szomszéd is látó- és hallótávolságon kívülre esik. Körülötte a szántók, mezők, erdők...
Bizonyára csak azért tudja így elképzelni a tökéletes életet, mert ő maga is egy kis faluból származik, de ennek már nincs jelentősége és egy jó ideig még biztosan nem lesz, mert nem kerül olyan helyzetbe, ami indokolná letelepedését.*
~Pegazus fogadó.~
*Olvassa a cégért az épületen.*
~Na gyerünk.~
*Mantrázza magában, míg áthalad a főtéren. Rég járt itt, de a város szinte semmit sem változott. Ugyan olyan számára, mint a legtöbb nagyváros és a legtöbb nagyvárost ki nem állhatja. Zsúfolt, zajos, koszos.
Ha már mindenképpen le kéne telepednie egészen biztos a tanyavilágban keresne magának házat, ahol a legközelebbi szomszéd is látó- és hallótávolságon kívülre esik. Körülötte a szántók, mezők, erdők...
Bizonyára csak azért tudja így elképzelni a tökéletes életet, mert ő maga is egy kis faluból származik, de ennek már nincs jelentősége és egy jó ideig még biztosan nem lesz, mert nem kerül olyan helyzetbe, ami indokolná letelepedését.*
~Pegazus fogadó.~
*Olvassa a cégért az épületen.*
~Na gyerünk.~
5101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-26 22:30:26
Üzenet elküldve: 2014-03-26 22:30:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Egyáltalán nem könnyű jól előadni dolgokat, vannak akiknek megadatik a szónoki képesség, míg másoknak nehezebb úgy kifejezni a csapongó gondolatokat, ahogy azt eredetileg elképzelték. Elli sajnos ez utóbbi csoportot gyarapítja, ezért amint sor kerül a sorsdöntő pillanatra, visszalép és távolabbról indul neki újra. Az időhúzással azonban, csak az önmaga által font hálóba ragad bele egyre jobban. Hogy is lehetne félvállról venni egy olyan beszélgetést, mely nem csak a jövőt, a jövőjüket határozza meg, hanem a múltat és persze a jelent is? Sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem tartaná fontosnak Volaryont, ha nem hinné, hogy érdemes küzdeni és feltenni mindent egy lapra.*
- Értem.
*Mondhatná, hogy sajnálja, bepótolják az elvesztegetett időt és minden olyan lesz, mint azelőtt, de csak ennyit képes kinyögni válaszul. Körmondatok és mentegetőzés nélkül is látszik azonban, hogy a sötételf érzékeny pontot érintett. Arca elkomorul és tompa fény csillan a bársony szempillák alatt.
Se Niának, se Volaryonnak nem akart soha fájdalmat okozni, mégis meg kellett tennie… Épp emiatt átkozta annyit azt a pillanatot, mikor meglátta a kapualjban üldögélő koldust. Barna köpeny, fehér ing, míves csizma, egy kosztól feketéllő, ráncos nincstelent ékesítve. Persze az arany megoldotta az öreg nyelvét, de Ellira egészen addig nem akarta elhinni, hogy Branig nincs többé, amíg utána nem járt… Hinni akarja, hogy nem egykori vőlegénye gyilkosával ül szemközt, de ha csak egyszerűen feltenné a kérdést, sosem lehetne teljesen biztos az őszinte válaszban. Bólint egyet, hisz így már érthető, hogy miért nem találkozott hasonló minőségű selyemmel a felszínen, majd engedi a finom anyagot kicsúszni az ujjai közül. A gyengéd simítás adja az utolsó lökést, hogy nagy levegőt vegyen és tekintetét Volaryon zöld szempárjához kapcsolva kimondja:*
- Branig miatt mentem haza.
*Egyelőre nem mond többet, csak a válaszra vár feszülten.Az álmatlan éjszakák gyümölcse ez az egyszerű mondat, mellyel ismét arra kényszerül, hogy fájdalmat okozzon... Ha Vol ártatlan, azt fogja hinni, hogy Braniggel töltötte ezt a tengernyi időt és ez dühöt, zavart vagy elutasítást szül. Annyira feszülten figyel, hogy még levegőt is elfelejt venni és görcsösen kapaszkodik Volaryon kezébe, mint az utolsó szalmaszálba, mely az élethez köti.*
*Egyáltalán nem könnyű jól előadni dolgokat, vannak akiknek megadatik a szónoki képesség, míg másoknak nehezebb úgy kifejezni a csapongó gondolatokat, ahogy azt eredetileg elképzelték. Elli sajnos ez utóbbi csoportot gyarapítja, ezért amint sor kerül a sorsdöntő pillanatra, visszalép és távolabbról indul neki újra. Az időhúzással azonban, csak az önmaga által font hálóba ragad bele egyre jobban. Hogy is lehetne félvállról venni egy olyan beszélgetést, mely nem csak a jövőt, a jövőjüket határozza meg, hanem a múltat és persze a jelent is? Sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem tartaná fontosnak Volaryont, ha nem hinné, hogy érdemes küzdeni és feltenni mindent egy lapra.*
- Értem.
*Mondhatná, hogy sajnálja, bepótolják az elvesztegetett időt és minden olyan lesz, mint azelőtt, de csak ennyit képes kinyögni válaszul. Körmondatok és mentegetőzés nélkül is látszik azonban, hogy a sötételf érzékeny pontot érintett. Arca elkomorul és tompa fény csillan a bársony szempillák alatt.
Se Niának, se Volaryonnak nem akart soha fájdalmat okozni, mégis meg kellett tennie… Épp emiatt átkozta annyit azt a pillanatot, mikor meglátta a kapualjban üldögélő koldust. Barna köpeny, fehér ing, míves csizma, egy kosztól feketéllő, ráncos nincstelent ékesítve. Persze az arany megoldotta az öreg nyelvét, de Ellira egészen addig nem akarta elhinni, hogy Branig nincs többé, amíg utána nem járt… Hinni akarja, hogy nem egykori vőlegénye gyilkosával ül szemközt, de ha csak egyszerűen feltenné a kérdést, sosem lehetne teljesen biztos az őszinte válaszban. Bólint egyet, hisz így már érthető, hogy miért nem találkozott hasonló minőségű selyemmel a felszínen, majd engedi a finom anyagot kicsúszni az ujjai közül. A gyengéd simítás adja az utolsó lökést, hogy nagy levegőt vegyen és tekintetét Volaryon zöld szempárjához kapcsolva kimondja:*
- Branig miatt mentem haza.
*Egyelőre nem mond többet, csak a válaszra vár feszülten.Az álmatlan éjszakák gyümölcse ez az egyszerű mondat, mellyel ismét arra kényszerül, hogy fájdalmat okozzon... Ha Vol ártatlan, azt fogja hinni, hogy Braniggel töltötte ezt a tengernyi időt és ez dühöt, zavart vagy elutasítást szül. Annyira feszülten figyel, hogy még levegőt is elfelejt venni és görcsösen kapaszkodik Volaryon kezébe, mint az utolsó szalmaszálba, mely az élethez köti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621