*Faerum mellett lépdel a főtér irányába, s hallgatja a férfi meséjét. Gyakran rápillant, ahogy hallgat, de az útról sem veszi le a szemét. Érdekli a történet, szinte issza az idős ember szavait.
Sok mondatnál elmereng, sok közös vonást felfedez kettejükben. Na persze nem az egyediséget és zseniséget, de a magány gondolatát és az állatok szeretetét igen. Érdekesnek találja továbbá, hogy habár sok hasonló teremtménnyel hozta össze a sors, mégis hiányzott neki az egyedüllét és a természet közelsége. Ezt a lány is megtudja érteni, neki is hasonló - ha nem ugyanilyen - a gondolkodás módja. Jó a városban, jó emberek között lenni, de nem sokáig.
Az utolsó mondatig nem szólal meg, de a férfi láthatja, hogy figyel rá. Nagyon is. Viszont a végén muszáj felkacagnia a szakajtó unoka gondolatára. Nagyon nem híve a nagycsaládnak, vagy egyáltalán a családnak. A fenébe is, hiszen még a férfiak társaságát sem keresi. Hogy lesz ebből ennyi ivadék?*
- Megfogadom. *Emeli fel a kezét eskütétel szerűen. Azt megtudja ígérni, hogy ha olyan idős lesz, mint az ember látni fogja a célt, már ma keresni kezdi, ha ez kell. Kettejükben ez a legnagyobb közös vonás. A céljuk hiánya. Be kell, vallja magának, hogy elege van a tengődésből és igenis szeretne maga előtt látni valamit, amit magáénak tudhat.
Időközben megérkeznek a fogadó elé. A lány Faerumra néz és mosolyog.*
- Az első célom legyen… *Gondolkodik el. Még töri a nyelvet, de már egyre jobb.* Legyen egy kövér nyusz. Neked. *Mutat rá a férfire röviden. Ezzel szeretné meghálálni a tanítást és a szárított hús ebédet, amit korábban kapott. Persze nem most rögtön kezd neki a vadászatnak, de a közeljövőben. Mostanra egy ágy a legközelebbi célja és egy dézsa meleg víz.
Előveszi a hátizsákját és kotorni kezd az alján. Kötelet lapogat arrébb, botokat, fahengert, lapos butykost tesz félre és kikapar egy kevés aranypénzt a markába. Ősidők óta ott lehet már a rászáradt koszból ítélve.
A fogadó felé biccent, hogy tőle bemehetnek, s készen áll a nagy feladatra, hogy megvegye magának a szobáját egy napra. Feltéve, hogy nem akarja Faerum, hogy Ő a lábánál aludjon, öleb módjára.*