*A szekér végre eléri a várost. Az félvér lány már igencsak unta az utat. Furcsa volt számára a csend és cseppet sem tetszett neki mindez. Pláne nem a feszültség. Csak tudná mi baja a másiknak. Már egy ideje ez megy, hogy alig szólnak egymáshoz, ha pedig olykor hosszabb beszélgetésbe kezdenek, az általában valamivel a normál feletti hangerővel és indulattal zajlik. "Egy pillanat alatt képes felidegesíteni. Egyáltalán nem olyan, mint..." a gondolatot inkább nem is folytatja.
Leszáll a kocsiról, majd várja, hogy Jared intézkedjen. Azoknak, kik elhozták idáig, csak biccent egyet búcsúzóul és köszönetét is ezzel szándékozza kinyilvánítani. Csuklyáját megigazítja, hogy az szépen lapuljon hátán. Nincs kedve felvenni, hiszen egészen szépen süt a nap. Nem is beszélve arról, hogy az utóbbi időben amíg utaztak, elég sűrűn hordta.
Jedre pillant, s halványan mosolyogni próbál, hogy oldja a feszültséget. Amikor viszont megpillantja a férfi érzéstelen tekintetét, elmegy tőle a kedve. Arca semlegessé válik, kicsit nemtörődöm kifejezést öltve. Karjait inkább keresztbe fonja mellkasán, még akkor is, ha egy ideig gondolkozott társa kezének megragadásán.
A sértő megjegyzés sem esik túl jól neki. Kezd dühös lenni azon, hogy egy normális mondatot nem tud hozzá intézni a férfi.*
- Most már mindig így fogsz beszélni velem? Egyáltalán mi bajod? Igen, egyébként innen már eltalálok! Ha jól emlékszem, annak idején még én vezettelek a városban. Nem emlékszem, hogy fordítva lett volna, vagy hogy amíg itt voltunk egyszer is szükség volt arra, hogy te mutasd az utat! *feleli végül kissé ingerülten.
Tekintetét elvezeti Jaredről, majd a tér közepén lévő szökőkútra néz. A friss, varázzsal tisztán tartott víz csábítja, ő pedig enged a hívogató csobogásnak. Oda sétál, haját megigazítja, majd kortyolni kezdi a cseppfolyós életet. Egy-két kósza tincs rakoncátlanul előbukik és vizes is lesz, de ezzel most nem törődik. Mikor végez, azért óvatosan kicsavarja belőle a vízcseppeket, ügyelve, hogy azok a kút mellé hulljanak és ne annak vizébe.
Tekintetével Jaredet kezdi keresni, majd mikor megtalálja mellé baktat. Nem is érti miért, hiszen biztos abban, hogy ha elindul, akkor követni fogja.*
- Megyek, megnézem a templomot... Nem szükséges velem jönnöd, ha akarsz pihenj csak le a fogadóban! *teszi hozzá, mielőtt a másik esetleg kényszernek érzi az útirányt. Valahol azért örülne ha vele tartana, a mostanában állandóvá vált civakodás ellenére is.*