Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 15:24:40
Üzenet elküldve: 2012-11-28 15:24:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Jobb egy kutya két mókusnál//
*A fiú hátát nézi, aztán utánakiabál.*
-Hééé! Én is nagyon örültem kedves ismeretlen sötételf aki nem ettél meg!
*Felvihog amikor az egyik sikátorba beér. Itt már nem láthatja a sötételf sem a vigyorát, sem azt, hogy kikémlel a sarok mögül és a nyomába ered. Csuklyáját a szemébe húzza, A fiú biztos hogy nem láthatja meg. Csendben kerülgeti a téren mászkáló embereket, meg elfeket, meg .. szóval a főtéren összegyűlteket. Néhányan furcsálkodva néznek rá, de ilyenkor csak odavigyorog, vagy felkacag, vagy ha az illető gyerek, vág valami ronda pofát mire az sikítva bújik az anyja mögé. Darenne követi Bellgaraft a fogadóba. Belép, és körbenéz. Tekintete a selfet keresi. Nem tudja pontosan miért is jött utána, vagy miért is keresi annyira, de most valahogy követni támadt kedve. Tehát követi. Logikus nem?*
*A fiú hátát nézi, aztán utánakiabál.*
-Hééé! Én is nagyon örültem kedves ismeretlen sötételf aki nem ettél meg!
*Felvihog amikor az egyik sikátorba beér. Itt már nem láthatja a sötételf sem a vigyorát, sem azt, hogy kikémlel a sarok mögül és a nyomába ered. Csuklyáját a szemébe húzza, A fiú biztos hogy nem láthatja meg. Csendben kerülgeti a téren mászkáló embereket, meg elfeket, meg .. szóval a főtéren összegyűlteket. Néhányan furcsálkodva néznek rá, de ilyenkor csak odavigyorog, vagy felkacag, vagy ha az illető gyerek, vág valami ronda pofát mire az sikítva bújik az anyja mögé. Darenne követi Bellgaraft a fogadóba. Belép, és körbenéz. Tekintete a selfet keresi. Nem tudja pontosan miért is jött utána, vagy miért is keresi annyira, de most valahogy követni támadt kedve. Tehát követi. Logikus nem?*
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:44:15
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:44:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraf sietve halad kovácsműhely felé. Új fegyvert akar, és le kell valamivel nyugtatnia magát. Imádja a kovácsműhelyeket. Szétnézni, és szemügyre venni a fegyvereket, majd kiválasztani közölük a tökéleteseket. Kevesebbel nem elégszik meg. ~Valami új tőr jó lenne, vagy esetleg egy rövidkard~ Morfondírozik a sötételf.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.27 19:46:24, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.27 19:46:24, a következő indokkal:
Jelpótlás.
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:25:52
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:25:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*Valóban ilyen egyszerű lenne? Egyetlen éjszaka, melynek nincs a jövőre nézve semmiféle következménye? Elég lenne a gondolattal kiegyeznie, kár, hogy sosem érné be annál kevesebbel, mint amit akar. Bár azt még nem döntötte el akarja a hímet, vagy csak játszadozni szeretne vele. Mintha ettől könnyebb lenne tekintetével lustán végigpásztázza, szinte már már cirógatva. S ami azt illeti az ő fejében is kezd egy-két dolog megfordulni nem is sejtve már is mennyire összehangolódtak. Ha végül úgy dönt mégis összefekszik vele biztosan fog hagyni testén néhány harapás illetve karomnyomot emlékbe. Végül is lényegtelen tartozik-e a másik valakihez vagy nem. Amennyiben igen édes mérget csepegtet ezzel jövőjükbe, ha nem akkor pedig ahányszor érzi vagy oda pillant eszébe juttatja nem csak ábránd volt alakja...*
- Vagy te engem. *Mosolyodik el sejtelmesen kezével végigsimítva Denawarien oldalán, majd karmait finoman a oldalába vájva. Érintése elég kettős. Fájó ugyanakkor ragaszkodó. Benne van az a feszültség mint mikor elkap valakit a szenvedély, s szinte széttépi kedvesét, de elég kritikus helyre tapintott (bordái közé) ahhoz, hogy játszi könnyedséggel komolyabb fájdalmat okozhasson. Végül nagy kegyesen elengedi, majd mintha mi sem történt volna bűvöli el mozgásával, illetve azzal, hogy az ajtóban állva válla fölött vet hátra egy csábos pillantást. Hosszú hollópillái alól ezüstösen csillannak meg tűzopáljai, ajkain bűnös mosoly honol. Nem lehet tudni ezúttal ki préda, s vadász, az viszont biztos, hogy ehhez a kecses bestiához nagyon is illene a fekete rózsa. Nem nehéz elképzelni, hogy bársonyos szirmaival ajkát simítja, vagy épp orrához emeli megfürdőzve mámorító illatában, esetleg egyik tüskéjétől vér serken ujján, melyet hogy bosszantsa buján csillogó íriszekkel vadászna le hegyes nyelvével.*
*Valóban ilyen egyszerű lenne? Egyetlen éjszaka, melynek nincs a jövőre nézve semmiféle következménye? Elég lenne a gondolattal kiegyeznie, kár, hogy sosem érné be annál kevesebbel, mint amit akar. Bár azt még nem döntötte el akarja a hímet, vagy csak játszadozni szeretne vele. Mintha ettől könnyebb lenne tekintetével lustán végigpásztázza, szinte már már cirógatva. S ami azt illeti az ő fejében is kezd egy-két dolog megfordulni nem is sejtve már is mennyire összehangolódtak. Ha végül úgy dönt mégis összefekszik vele biztosan fog hagyni testén néhány harapás illetve karomnyomot emlékbe. Végül is lényegtelen tartozik-e a másik valakihez vagy nem. Amennyiben igen édes mérget csepegtet ezzel jövőjükbe, ha nem akkor pedig ahányszor érzi vagy oda pillant eszébe juttatja nem csak ábránd volt alakja...*
- Vagy te engem. *Mosolyodik el sejtelmesen kezével végigsimítva Denawarien oldalán, majd karmait finoman a oldalába vájva. Érintése elég kettős. Fájó ugyanakkor ragaszkodó. Benne van az a feszültség mint mikor elkap valakit a szenvedély, s szinte széttépi kedvesét, de elég kritikus helyre tapintott (bordái közé) ahhoz, hogy játszi könnyedséggel komolyabb fájdalmat okozhasson. Végül nagy kegyesen elengedi, majd mintha mi sem történt volna bűvöli el mozgásával, illetve azzal, hogy az ajtóban állva válla fölött vet hátra egy csábos pillantást. Hosszú hollópillái alól ezüstösen csillannak meg tűzopáljai, ajkain bűnös mosoly honol. Nem lehet tudni ezúttal ki préda, s vadász, az viszont biztos, hogy ehhez a kecses bestiához nagyon is illene a fekete rózsa. Nem nehéz elképzelni, hogy bársonyos szirmaival ajkát simítja, vagy épp orrához emeli megfürdőzve mámorító illatában, esetleg egyik tüskéjétől vér serken ujján, melyet hogy bosszantsa buján csillogó íriszekkel vadászna le hegyes nyelvével.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 15:00:00
Üzenet elküldve: 2012-11-27 15:00:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú idő múltán akár egy vert had érkezik meg Lenz Arthenior főterére...
Előző társa Yararie, nyomtalanul eltűnt. Ő maga pedig bár bánja az esetet hihetetlenül ki van fáradva, ahogy lova is.
Kiégve és a por, no meg mocsoktól lelombozva kullog át lóháton a kapuszín alatt.
Vörös haja tiszta por, arca pedig verítékes. Szeme reménytelenséget sugároz. Iszonytatóan kifáradt. Volt dolga banditákkal, rablókkal és az út megerőltető porával is...
Az őrség végigméri, de megismerik. Az Omant suhanc, aki fontos hírekkel jár-kel a városban.
A hírnök útja pedig a kúthoz vezet. Bár illetlen és tiszteletlen dolog, egyenest a szökőkúthoz megy, lekászálódik lováról és belerogy a vízbe. Lemossa fejét, arcát és élvezi, hogy hideg víz érinti orcáját... Átok hosszú ideje van étlen-szomjan...*
Előző társa Yararie, nyomtalanul eltűnt. Ő maga pedig bár bánja az esetet hihetetlenül ki van fáradva, ahogy lova is.
Kiégve és a por, no meg mocsoktól lelombozva kullog át lóháton a kapuszín alatt.
Vörös haja tiszta por, arca pedig verítékes. Szeme reménytelenséget sugároz. Iszonytatóan kifáradt. Volt dolga banditákkal, rablókkal és az út megerőltető porával is...
Az őrség végigméri, de megismerik. Az Omant suhanc, aki fontos hírekkel jár-kel a városban.
A hírnök útja pedig a kúthoz vezet. Bár illetlen és tiszteletlen dolog, egyenest a szökőkúthoz megy, lekászálódik lováról és belerogy a vízbe. Lemossa fejét, arcát és élvezi, hogy hideg víz érinti orcáját... Átok hosszú ideje van étlen-szomjan...*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 10:37:08
Üzenet elküldve: 2012-11-27 10:37:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Chris//
*Denawarien sem egy vén kujon, fiatal még, ám volt már sok alkalma megtapasztalni, milyen az élet. Ennek ékes bizonyítékait hordja testén is, reményei szerint pedig ezt megláthatja majd Chrystell is. Hiszen ez egyértelmű jele volna annak, hogy kis akciója sikerrel jár. Hisz titkon valódi vágy ég benne, hogy tagja legyen azon szerencsések kis csoportjának, kik tapasztalhatták a fiatal matróna nőiességét. S szerencsés is lehet mindkettejük, hogy nem tervez hosszútávra, egy este, csupán ennyit kíván Den. Minek több, hisz akkor már nem volna akkora újdonság.
Ebből a szempontból Den elméjében dolgozik valami kis csalafintaság. Hiszen, szereti, amikor megbélyegzik, fogakkal, körmökkel, de ha Sely meglátja, megtudja, s kiderül, hogy összefeküdt valakivel, valószínűleg nem fogja épp bőrrel megúszni. De a vágyakozás, a kívánós érzés, hogy a fogak bőrébe mélyedjenek, hogy a körmök mellkasának ébenségébe vájjanak...*
- Örvendek...
*Súgja még a kacsóra, mire a csókot is ejti, ajkaival egy röpke pillanatra megízlelve a bőrét. Puha és finom. Eztán lép közel, nagyon közel és szinte támadóan lép fel, még ha nem is igazán erőszakosan.*
- Alábecsülsz.
*Megejt egy röpke kacsintást, mely sokat, nagyon sokat ígér még. Eddig sem volt soha panasz rá, s ha valahol hiba csúszna tervezetébe, akkor hamar képes kompenzálni. Mint mostohalányának anyjával... Sok újdonságot tudott meg, s egy életre szóló nyomot kapott tőle. Bár, csak ő tudja, hogy az minek a nyoma, ott a bal válla alatt.
Követi hát a matrónát, a nőstény szinte vonzza maga után a férfit. Különösen az tetszik, ahogy figyeli a ringó részeket, s szemeinek mozgása is lassan átveszi a formák gyengéd mozgását. Csábító... Legszívesebben itt helyben rávetné magát, de tudja a mondást. A türelem rózsát terem, s ez a rózsa most fekete lesz. Olyan sötét, mint bőrük és lelkük. Feketébb, mint a csillagtalan éj, vagy a kúria titkainak sötétje. Talán még van pár szál otthonában. Ha tudta volna, hogy ma este egy matrónába botlik, bizonyára elrakott volna, legalább egy szál feketére varázsolt rózsát, hogy átadja. Így talán csak utólag lesz erre alkalma, de ezen kis terve nagyban függ az este végkimenetelétől.*
*Denawarien sem egy vén kujon, fiatal még, ám volt már sok alkalma megtapasztalni, milyen az élet. Ennek ékes bizonyítékait hordja testén is, reményei szerint pedig ezt megláthatja majd Chrystell is. Hiszen ez egyértelmű jele volna annak, hogy kis akciója sikerrel jár. Hisz titkon valódi vágy ég benne, hogy tagja legyen azon szerencsések kis csoportjának, kik tapasztalhatták a fiatal matróna nőiességét. S szerencsés is lehet mindkettejük, hogy nem tervez hosszútávra, egy este, csupán ennyit kíván Den. Minek több, hisz akkor már nem volna akkora újdonság.
Ebből a szempontból Den elméjében dolgozik valami kis csalafintaság. Hiszen, szereti, amikor megbélyegzik, fogakkal, körmökkel, de ha Sely meglátja, megtudja, s kiderül, hogy összefeküdt valakivel, valószínűleg nem fogja épp bőrrel megúszni. De a vágyakozás, a kívánós érzés, hogy a fogak bőrébe mélyedjenek, hogy a körmök mellkasának ébenségébe vájjanak...*
- Örvendek...
*Súgja még a kacsóra, mire a csókot is ejti, ajkaival egy röpke pillanatra megízlelve a bőrét. Puha és finom. Eztán lép közel, nagyon közel és szinte támadóan lép fel, még ha nem is igazán erőszakosan.*
- Alábecsülsz.
*Megejt egy röpke kacsintást, mely sokat, nagyon sokat ígér még. Eddig sem volt soha panasz rá, s ha valahol hiba csúszna tervezetébe, akkor hamar képes kompenzálni. Mint mostohalányának anyjával... Sok újdonságot tudott meg, s egy életre szóló nyomot kapott tőle. Bár, csak ő tudja, hogy az minek a nyoma, ott a bal válla alatt.
Követi hát a matrónát, a nőstény szinte vonzza maga után a férfit. Különösen az tetszik, ahogy figyeli a ringó részeket, s szemeinek mozgása is lassan átveszi a formák gyengéd mozgását. Csábító... Legszívesebben itt helyben rávetné magát, de tudja a mondást. A türelem rózsát terem, s ez a rózsa most fekete lesz. Olyan sötét, mint bőrük és lelkük. Feketébb, mint a csillagtalan éj, vagy a kúria titkainak sötétje. Talán még van pár szál otthonában. Ha tudta volna, hogy ma este egy matrónába botlik, bizonyára elrakott volna, legalább egy szál feketére varázsolt rózsát, hogy átadja. Így talán csak utólag lesz erre alkalma, de ezen kis terve nagyban függ az este végkimenetelétől.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 08:24:20
Üzenet elküldve: 2012-11-27 08:24:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*Ez is egy nézőpont, bár a fiatal nőstényke aligha mondhatja magáénak, méghozzá egyetlen prózai okból: túl tapasztalatlan. Zsenge kora ellenére persze volt már dolga más hímekkel, de kevesen jutottak el közülük ágyáig. Csupán néhány szerencsés 'kiválasztott' mondhatta magáénak a kegyet, azzal viszont egyikük sem büszkélkedhetett, hogy sokáig párjának mondhatta volna magát...
Talán azért, mert Chrystell túlzottan szereti az elejét, amikor még minden friss és olyan vonzó.
Tűzopáljaiban játékos fény csillan miközben belefeledkezik édes évődésükbe, mit sem sejtve arról mi jár Denawarien fejében. Egy dolgot leszámítva persze, hiszen azt érzi, hogy ugyanaz a forró vágy lüktet ereiben, mint az övében.*
- Csak óvatosan. *Ejti lágyan. Nem szeretné az este emlékét hetekig, vagy talán még tovább testén viselni. Jól tudja milyen kínos szituációkat tud magával hozni. Egyik szeretője nagyon is értette a módját hogyan tegye emlékezetessé a karjaiban töltött órákat. Óhatatlanul is nyakához nyúl. Régóta nincs ott semmi, de bőre még mindig oly elevenen ég, mintha tegnap történt volna a megbélyegzés. Kósza mozdulata, s viselkedése elég árulkodó, még ha csupán egyetlen pillanatig is időznek ott ujjai.
A másik ezt követő szavain, csak sejtelmesen elmosolyodik. Kíváncsi lenne rá, hogy pár óra múlva is ezt fogja-e gondolni, de azért halovány elégedettség árnya suhan át vonásain.*
- Szóval Denawarien... *Görgeti végig nyelvén hosszan ízlelgetve, szinte már kéjes dallamokat öltve.*
- Tetszik a neved. Az enyém Chrystell. *Nyújtja kezét csókra cseppet sem számítva a számára igen meglepő fordulatra.*
- Nawaar, ne siess úgy. *Simít végig gyengéden arcán.*
- Különben minden vágyam aligha tudnád 'kielégíteni'. *Búgja bársonyos hangján kétes pillantásokat vetve rá.*
- Gyere. *Libben el mellette hagyva, hogy kövesse. Túl korai lenne, hogy oldalán vonuljon be, így pár lépéssel előtte halad. Csípője érzékien ringása közben formás idomai jól kivehetőek ebben a boszorkányosan rafinált szabású ruhában, melyet mintha az árnyak legsötétebb szálaiból szőttek volna. Irizáló mélysége mellett egészen fakónak hat a nőstény hamvas bőre. Mozgásának kecsessége egy nagymacskáéra emlékeztet. Született úrnő, ki oly természetes méltósággal képes járni, mintha az egész világ a lábai előtt heverne...*
*Ez is egy nézőpont, bár a fiatal nőstényke aligha mondhatja magáénak, méghozzá egyetlen prózai okból: túl tapasztalatlan. Zsenge kora ellenére persze volt már dolga más hímekkel, de kevesen jutottak el közülük ágyáig. Csupán néhány szerencsés 'kiválasztott' mondhatta magáénak a kegyet, azzal viszont egyikük sem büszkélkedhetett, hogy sokáig párjának mondhatta volna magát...
Talán azért, mert Chrystell túlzottan szereti az elejét, amikor még minden friss és olyan vonzó.
Tűzopáljaiban játékos fény csillan miközben belefeledkezik édes évődésükbe, mit sem sejtve arról mi jár Denawarien fejében. Egy dolgot leszámítva persze, hiszen azt érzi, hogy ugyanaz a forró vágy lüktet ereiben, mint az övében.*
- Csak óvatosan. *Ejti lágyan. Nem szeretné az este emlékét hetekig, vagy talán még tovább testén viselni. Jól tudja milyen kínos szituációkat tud magával hozni. Egyik szeretője nagyon is értette a módját hogyan tegye emlékezetessé a karjaiban töltött órákat. Óhatatlanul is nyakához nyúl. Régóta nincs ott semmi, de bőre még mindig oly elevenen ég, mintha tegnap történt volna a megbélyegzés. Kósza mozdulata, s viselkedése elég árulkodó, még ha csupán egyetlen pillanatig is időznek ott ujjai.
A másik ezt követő szavain, csak sejtelmesen elmosolyodik. Kíváncsi lenne rá, hogy pár óra múlva is ezt fogja-e gondolni, de azért halovány elégedettség árnya suhan át vonásain.*
- Szóval Denawarien... *Görgeti végig nyelvén hosszan ízlelgetve, szinte már kéjes dallamokat öltve.*
- Tetszik a neved. Az enyém Chrystell. *Nyújtja kezét csókra cseppet sem számítva a számára igen meglepő fordulatra.*
- Nawaar, ne siess úgy. *Simít végig gyengéden arcán.*
- Különben minden vágyam aligha tudnád 'kielégíteni'. *Búgja bársonyos hangján kétes pillantásokat vetve rá.*
- Gyere. *Libben el mellette hagyva, hogy kövesse. Túl korai lenne, hogy oldalán vonuljon be, így pár lépéssel előtte halad. Csípője érzékien ringása közben formás idomai jól kivehetőek ebben a boszorkányosan rafinált szabású ruhában, melyet mintha az árnyak legsötétebb szálaiból szőttek volna. Irizáló mélysége mellett egészen fakónak hat a nőstény hamvas bőre. Mozgásának kecsessége egy nagymacskáéra emlékeztet. Született úrnő, ki oly természetes méltósággal képes járni, mintha az egész világ a lábai előtt heverne...*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 00:18:32
Üzenet elküldve: 2012-11-27 00:18:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*Lassan felfigyel pár alakra akik ismerősnek tűnnek neki. "Örömmel" tapasztalta, hogy az egyik kétes kinézetű csoport a munkaadói Akikhez egy nagy darab ork és egy ember férfi és a nő várakozik a közelben. Lehuppan a helyről ahol épp pihent és feléjük indul. Már messziről integet nekik, széles mosollyal az arcán Ahogy közelebb ér látja, hogy éppen az a fizetségük eslö részét osztják szét. Így szépen sorba áll és kivárja a sorát. Ahogy elnézi ö az utolsó ám ekkor veszi észre, hogy nem ö a legutolsó a sorban. A nagyszájú ember férfit nem latja sehol sem*
-A társad merre van? Vissza tancolt, vagy csak elment a kedved szerény társaságunktól?-
*Intézi szavait a nő fele, bár nem ártó szándékkal mondja, az előzményeket figyelembe véve lehet hogy támadásnak vélheti a nő Az újabb atrocitást elkerülve gyorsan lép egyet hátra és felemeli a kezeit védekezően. Ahogy mindenki megkapja az előre beígért összeget ö is oda áll a csoporthoz. Munkaadóikat végigmérve valami furcsát talál felfedezni rajtuk. Valahogy nem áll rajtuk természetesen a gúnya. És nem is hárman vannak mint a fogadóban.*
~Jobb lesz ha figyelek rajuk.~
*Újra végig méri a társait és úgy gondolja a nö a legmegbízhatóbb Bar az ork meglehetősen intelligens mégis csak egy ork, aki pénzért bármit megtesz. Kael meg gyerek. Így nincs más csak egy lehetősége*
-Az egyikük hiányzik, valami nincs rendben. Légy résen.-
*Lép a nő mellé és súgja neki oda, majd jelentőség teljesen néz rá. Ám ekkor veszi észre a harmadik ember is. Aki az örökkel társalog. Reméli nő is eszre fogja venni a és nem fog leragadni az aranynál.*
A hozzászólás írója (Joyar Trashi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 00:22:59
*Lassan felfigyel pár alakra akik ismerősnek tűnnek neki. "Örömmel" tapasztalta, hogy az egyik kétes kinézetű csoport a munkaadói Akikhez egy nagy darab ork és egy ember férfi és a nő várakozik a közelben. Lehuppan a helyről ahol épp pihent és feléjük indul. Már messziről integet nekik, széles mosollyal az arcán Ahogy közelebb ér látja, hogy éppen az a fizetségük eslö részét osztják szét. Így szépen sorba áll és kivárja a sorát. Ahogy elnézi ö az utolsó ám ekkor veszi észre, hogy nem ö a legutolsó a sorban. A nagyszájú ember férfit nem latja sehol sem*
-A társad merre van? Vissza tancolt, vagy csak elment a kedved szerény társaságunktól?-
*Intézi szavait a nő fele, bár nem ártó szándékkal mondja, az előzményeket figyelembe véve lehet hogy támadásnak vélheti a nő Az újabb atrocitást elkerülve gyorsan lép egyet hátra és felemeli a kezeit védekezően. Ahogy mindenki megkapja az előre beígért összeget ö is oda áll a csoporthoz. Munkaadóikat végigmérve valami furcsát talál felfedezni rajtuk. Valahogy nem áll rajtuk természetesen a gúnya. És nem is hárman vannak mint a fogadóban.*
~Jobb lesz ha figyelek rajuk.~
*Újra végig méri a társait és úgy gondolja a nö a legmegbízhatóbb Bar az ork meglehetősen intelligens mégis csak egy ork, aki pénzért bármit megtesz. Kael meg gyerek. Így nincs más csak egy lehetősége*
-Az egyikük hiányzik, valami nincs rendben. Légy résen.-
*Lép a nő mellé és súgja neki oda, majd jelentőség teljesen néz rá. Ám ekkor veszi észre a harmadik ember is. Aki az örökkel társalog. Reméli nő is eszre fogja venni a és nem fog leragadni az aranynál.*
A hozzászólás írója (Joyar Trashi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 00:22:59
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 23:35:59
Üzenet elküldve: 2012-11-26 23:35:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*A körútja hosszabbra sikerült mint gondolta. A templomban a mester igen ráérősen beszélt, Kael pedig nem szívesen sürget valakit, aki később talán rangban a felettese lesz. Miután kijut végre, szinte futva de legalábbis gyors lépésekkel halad át a kerten és a szegénynegyeden is.
Odaérve aztán elsőnek Joyart pillantja meg aztán az orkot és a nőt, végül pedig a munkaadókat.
~Elkéstem kissé? No mindegy.~*
-Üdv!-*köszönti a többieket.* -Látom mindenki készen áll...-
*Szemei megcsillannak. Ekkora erszényt! Boldogan veszi át ha ő kerül sorra, de nem fog tolakodni, sőt ha teheti a nőt maga elé engedi.*
-A társad? Úgy hittem a kirohanása csupán átmeneti volt.- *kérdezi meg kapva az alkalmon. Amit magával hozott az nem sok, csupán a hátizsák amivel jött, benne némi élelem és kulacs víz, no meg a rövidkard és a dobótőrei, amit vörös köpönyeg alatt rejt az övében. Remélhetőleg elég lesz az útra.*
*A körútja hosszabbra sikerült mint gondolta. A templomban a mester igen ráérősen beszélt, Kael pedig nem szívesen sürget valakit, aki később talán rangban a felettese lesz. Miután kijut végre, szinte futva de legalábbis gyors lépésekkel halad át a kerten és a szegénynegyeden is.
Odaérve aztán elsőnek Joyart pillantja meg aztán az orkot és a nőt, végül pedig a munkaadókat.
~Elkéstem kissé? No mindegy.~*
-Üdv!-*köszönti a többieket.* -Látom mindenki készen áll...-
*Szemei megcsillannak. Ekkora erszényt! Boldogan veszi át ha ő kerül sorra, de nem fog tolakodni, sőt ha teheti a nőt maga elé engedi.*
-A társad? Úgy hittem a kirohanása csupán átmeneti volt.- *kérdezi meg kapva az alkalmon. Amit magával hozott az nem sok, csupán a hátizsák amivel jött, benne némi élelem és kulacs víz, no meg a rövidkard és a dobótőrei, amit vörös köpönyeg alatt rejt az övében. Remélhetőleg elég lesz az útra.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 19:11:53
Üzenet elküldve: 2012-11-26 19:11:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Castus Thaur//
*Még a délután folyamán megérkezik a városba. Egy napi utat tett meg fél nap alatt. Persze ez nem csak az ő érdeme, útközben felkapaszkodott egy rozoga szekér hátuljára ami épp abba az irányba tartott amerre ő. De nagy bánatára pár óra után észrevette a szekér hajtója és nem a legszebb szavakkal tessékelte le. Úgyhogy ismét gyalog kellett folytatnia útját.
Így most elégedett mosollyal tekint fel a város kapuira, majd még utoljára hátrapillant visszagondolva a hosszú útra és régi életére melyet maga mögött hagyott. Aztán lassan elindul egyenesen a főtér felé. Zöld ruhája piszokfoltokkal tarkított, főként fenék tájon ahogy a koszos szekéren ült. Cipője is elkopott az úton, táskája elnyűtten lóg az oldalán. Arca kicsit nyúzott, szemhéjai lassan csukódnak és nyílnak a fáradtságtól. Útközben egy kisebb ásítás is előtör belőle, amit palástolni igyekszik kezét az ajkai elé téve. De mielőtt ágynak esik még falatozni szeretne és meginni egy meleg italt. Az úton kicsit meghűlt, kezei szinte átfagytak.
A főtér zsivaja minden lépéssel hangosabbnak tűnik. Emberek sokasága tartózkodik ott, szomszédok beszélgetnek, rég nem látott barátok vitáznak, gyerekek játszanak a porban és a szökőkút körül. Ahogy tovább halad mindenkin végigfuttatja tekintetét, ahogy azon a két férfin is akik egy bedeszkázott ablakú, ütött-kopott cégérű fogadó előtt állnak.*
- Elnézést, Urak! *Szólítja meg a két idegent mikor odaér melléjük, még mielőtt benyitnának a szerinte zárt fogadóba.* - Úgy vélem se étket, se szállást nem találnak itt. Azonban az a másik fogadó, a Pegazus *Olvassa le hunyorogva a másik ajtónál lévő tábla kiírását* igenis nyitottnak tűnik. *Halványan elmosolyodik, majd elindul a Pegazus fogadó felé, de még útközben hátrafordul, néhány apró lépést hátrálva téve meg a csuklyás férfira pillant és hozzáteszi:*
- A neve erőt sugároz, Castus. *Még épp elcsípte a férfiak beszélgetését amikor a közelükbe ért. Mosolya szélesebbre húzódik, fáradt szemei huncutul csillognak. Főleg, hogy érzi a férfi a legkevésbé se szerette volna hogy kitudódjon a neve, vagy fény derüljön kilétére.*
*Még a délután folyamán megérkezik a városba. Egy napi utat tett meg fél nap alatt. Persze ez nem csak az ő érdeme, útközben felkapaszkodott egy rozoga szekér hátuljára ami épp abba az irányba tartott amerre ő. De nagy bánatára pár óra után észrevette a szekér hajtója és nem a legszebb szavakkal tessékelte le. Úgyhogy ismét gyalog kellett folytatnia útját.
Így most elégedett mosollyal tekint fel a város kapuira, majd még utoljára hátrapillant visszagondolva a hosszú útra és régi életére melyet maga mögött hagyott. Aztán lassan elindul egyenesen a főtér felé. Zöld ruhája piszokfoltokkal tarkított, főként fenék tájon ahogy a koszos szekéren ült. Cipője is elkopott az úton, táskája elnyűtten lóg az oldalán. Arca kicsit nyúzott, szemhéjai lassan csukódnak és nyílnak a fáradtságtól. Útközben egy kisebb ásítás is előtör belőle, amit palástolni igyekszik kezét az ajkai elé téve. De mielőtt ágynak esik még falatozni szeretne és meginni egy meleg italt. Az úton kicsit meghűlt, kezei szinte átfagytak.
A főtér zsivaja minden lépéssel hangosabbnak tűnik. Emberek sokasága tartózkodik ott, szomszédok beszélgetnek, rég nem látott barátok vitáznak, gyerekek játszanak a porban és a szökőkút körül. Ahogy tovább halad mindenkin végigfuttatja tekintetét, ahogy azon a két férfin is akik egy bedeszkázott ablakú, ütött-kopott cégérű fogadó előtt állnak.*
- Elnézést, Urak! *Szólítja meg a két idegent mikor odaér melléjük, még mielőtt benyitnának a szerinte zárt fogadóba.* - Úgy vélem se étket, se szállást nem találnak itt. Azonban az a másik fogadó, a Pegazus *Olvassa le hunyorogva a másik ajtónál lévő tábla kiírását* igenis nyitottnak tűnik. *Halványan elmosolyodik, majd elindul a Pegazus fogadó felé, de még útközben hátrafordul, néhány apró lépést hátrálva téve meg a csuklyás férfira pillant és hozzáteszi:*
- A neve erőt sugároz, Castus. *Még épp elcsípte a férfiak beszélgetését amikor a közelükbe ért. Mosolya szélesebbre húzódik, fáradt szemei huncutul csillognak. Főleg, hogy érzi a férfi a legkevésbé se szerette volna hogy kitudódjon a neve, vagy fény derüljön kilétére.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 18:55:11
Üzenet elküldve: 2012-11-26 18:55:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
* Az ork meglátja a közeledő embereket. Ülve figyeli őket, majd amikor a fura egyén biccent a fejével, feltápászkodik, és elindul a férfi felé. Arca érzelemmentes, szemei kéken világítanak szinte. Odalép, majd kinyújtja a markát, várja a jussot, a 150 aranyat. Közben megfigyeli a környéket, a másik furcs egyénre is pillant, majd mikor megkapta a pénzt, arrébbáll és vár a továbbiakra. Megerősíti vértjét, alkarvédőjét, sisakját, kardját, és figyeli a többieket is, akik odajönnek a munkára. Nem igazán örül ennek a felhozatalnak, de nincs mit tennie, reméli, hogy erősebbek annál, mint ahogy kinéznek...
* Az ork meglátja a közeledő embereket. Ülve figyeli őket, majd amikor a fura egyén biccent a fejével, feltápászkodik, és elindul a férfi felé. Arca érzelemmentes, szemei kéken világítanak szinte. Odalép, majd kinyújtja a markát, várja a jussot, a 150 aranyat. Közben megfigyeli a környéket, a másik furcs egyénre is pillant, majd mikor megkapta a pénzt, arrébbáll és vár a továbbiakra. Megerősíti vértjét, alkarvédőjét, sisakját, kardját, és figyeli a többieket is, akik odajönnek a munkára. Nem igazán örül ennek a felhozatalnak, de nincs mit tennie, reméli, hogy erősebbek annál, mint ahogy kinéznek...
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 17:10:57
Üzenet elküldve: 2012-11-26 17:10:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
*A szürkülő égbolt arra sarkalja Eldonékat, hogy útnak induljanak a főtér felé. Remélhetőleg ott lesznek a jelentkezők, ugyanis ha már elindulnak nem fordulhatnak vissza. Ha sneki nem lesz ott, akkor hárman kísérik végig a karavánt... feltehetően a rablók, vagy még rosszabb, az áru jogos tulajdonosainak kezébe.
"Persze arra igen csekély esély van. Elvégre a marhákról nem tudhatnak semmit. S ugyan miért gyanakodnának éppen ránk?"
Grise lép bátyja elé, ki mocskos kezekkel jelzi, hogy végzett az utolsó állattal is.*
- Épp időben * mondja Eldon, ki tekintetével Marsot keresi, ám a férfit nem látja sehol.* - Induljunk.
*Ruházatukat tekintve, pont úgy néznek ki, mint a gulyások. Nem véletlen, hisz az állatcsorda halott tulajdonosairól szedték le a ruhadarabokat, bár egy alapos mosás rájuk fért - nem annyira a kosz, hanem inkább a vér miatt.
A főtérre érve Eldon lát pár ismerős arcot, ám koránt sem mindet. A félelem ismét kezd urrá lenni rajta, de az őrök mellett megpillantja Marsot, s máris sokkal nagyobb biztonságban érzi magát.
Eldon a fogadóban jelentkező egyének felé biccent, jelezve, hogy jöjjenek oda hozzá. Közben máris kutakodni kezd az előkészített pénzes szütyők után, melyekben a kiszámolt 150 arany van. Ennyi pénzért egy hete még gyilkolt volna, ám most könnyű szerrel osztogatja ismeretlen embereknek. Bizony, még ő sem fogta fel teljesen, hogy egy vagyon csöppent az ölébe.*
*A szürkülő égbolt arra sarkalja Eldonékat, hogy útnak induljanak a főtér felé. Remélhetőleg ott lesznek a jelentkezők, ugyanis ha már elindulnak nem fordulhatnak vissza. Ha sneki nem lesz ott, akkor hárman kísérik végig a karavánt... feltehetően a rablók, vagy még rosszabb, az áru jogos tulajdonosainak kezébe.
"Persze arra igen csekély esély van. Elvégre a marhákról nem tudhatnak semmit. S ugyan miért gyanakodnának éppen ránk?"
Grise lép bátyja elé, ki mocskos kezekkel jelzi, hogy végzett az utolsó állattal is.*
- Épp időben * mondja Eldon, ki tekintetével Marsot keresi, ám a férfit nem látja sehol.* - Induljunk.
*Ruházatukat tekintve, pont úgy néznek ki, mint a gulyások. Nem véletlen, hisz az állatcsorda halott tulajdonosairól szedték le a ruhadarabokat, bár egy alapos mosás rájuk fért - nem annyira a kosz, hanem inkább a vér miatt.
A főtérre érve Eldon lát pár ismerős arcot, ám koránt sem mindet. A félelem ismét kezd urrá lenni rajta, de az őrök mellett megpillantja Marsot, s máris sokkal nagyobb biztonságban érzi magát.
Eldon a fogadóban jelentkező egyének felé biccent, jelezve, hogy jöjjenek oda hozzá. Közben máris kutakodni kezd az előkészített pénzes szütyők után, melyekben a kiszámolt 150 arany van. Ennyi pénzért egy hete még gyilkolt volna, ám most könnyű szerrel osztogatja ismeretlen embereknek. Bizony, még ő sem fogta fel teljesen, hogy egy vagyon csöppent az ölébe.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 09:36:36
Üzenet elküldve: 2012-11-26 09:36:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A karaván//
*Nem tudja merre futhatott, de egyre csak járja a környező utcákat, hogy meglelje a férfit. Fortyogó dühe kitörni készül belőle, s talán minél később találja meg, annál tovább gyűlik benne a harag, mitől félő, hogy dühös vulkánként tör majd ki, forró szidalomfolyammal árasztva el a férfit. Ám a férfi szerencséjére, Nanaia órák múlva sem leli, s haragja helyét lassan átveszi a csalódottság keserű érzése.
"Elmenekült volna?! Hogy dőlhettem be egy ilyen gyáva féregnek?!"
Lógó orral érkezik vissza a főtérre, bár ez inkább csak jelképesen értendő, hisz külsőségekben nem mutatkozik rajta semmilyen érzelem. Magabiztosan lépeget a tér közepén kiállított szökőkúthoz és a peremére ül. Tenyerében vizet merít, s megnedvesíti ajkait, de pár kövér csepp kiszökell ujjai közül és a mélybe veti magát, majd csupasz combján gyöngyözve gurul végig. Jobb kezének ujjai a vízen zongoráznak, bal keze pedig ölében pihen. Lábánál kisebb zsák, benne néhány napra elegendő élelemmel és egy butykos vízzel, illetve a vándorúthoz szükségesnek vélt holmikkal.*
*Nem tudja merre futhatott, de egyre csak járja a környező utcákat, hogy meglelje a férfit. Fortyogó dühe kitörni készül belőle, s talán minél később találja meg, annál tovább gyűlik benne a harag, mitől félő, hogy dühös vulkánként tör majd ki, forró szidalomfolyammal árasztva el a férfit. Ám a férfi szerencséjére, Nanaia órák múlva sem leli, s haragja helyét lassan átveszi a csalódottság keserű érzése.
"Elmenekült volna?! Hogy dőlhettem be egy ilyen gyáva féregnek?!"
Lógó orral érkezik vissza a főtérre, bár ez inkább csak jelképesen értendő, hisz külsőségekben nem mutatkozik rajta semmilyen érzelem. Magabiztosan lépeget a tér közepén kiállított szökőkúthoz és a peremére ül. Tenyerében vizet merít, s megnedvesíti ajkait, de pár kövér csepp kiszökell ujjai közül és a mélybe veti magát, majd csupasz combján gyöngyözve gurul végig. Jobb kezének ujjai a vízen zongoráznak, bal keze pedig ölében pihen. Lábánál kisebb zsák, benne néhány napra elegendő élelemmel és egy butykos vízzel, illetve a vándorúthoz szükségesnek vélt holmikkal.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 09:34:39
Üzenet elküldve: 2012-11-26 09:34:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Nem lesz könnyű feladata ezt már érzi. A fogadót elhagyva, a napra tekint, ami még mindig túl magasan áll. Társai sehol, ezért úgy dönt tesz egy kis sétát. Sajnos ezeddig nem volt alkalma rá, főleg mivel azonnal talált magának munkát, de a templomot mindenképpen látni akarja.*
-Elnézést Uram, mondd merre találom a templomot?- *kérdi az egyik járókelőt, aki szűkszavúan de elmagyarázza merre induljon. Kael hálásan bólint majd megindul a gyors körútra, mielőtt visszaér a karavánhoz.*
-Elnézést Uram, mondd merre találom a templomot?- *kérdi az egyik járókelőt, aki szűkszavúan de elmagyarázza merre induljon. Kael hálásan bólint majd megindul a gyors körútra, mielőtt visszaér a karavánhoz.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-26 00:22:41
Üzenet elküldve: 2012-11-26 00:22:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Ellira kilép az istálló ajtaján, hogy pár pillanattal később tanácstalanul megtorpanjon. Mivel számára teljesen ismeretlen a város, pillantását körbehordozza a téren álló, magas kőépületeken. Sokáig azonban nem tanácsos egy helyben időznie, mert a hűvös esti szél megcsapja az arcát és gonoszul utat talál a köpeny belsejébe is. A lány borzongva összehúzza magán a köpenyt és ekkor végre meglátja a Pegazus fogadó cégérét. Szorongva indul el a nagy, vasalt ajtó felé. ~ A lovakkal sokkal könnyebb kijönni, mint az emberekkel ~ Gondolja keserűen, majd egy nagy levegőt vesz és mielőtt belépne a fogadóba, szemébe húzza csuklyáját.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-25 22:40:39
Üzenet elküldve: 2012-11-25 22:40:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Csendesen lépked a szinte teljesen kihalt téren. A hold már magasan jár az égen és fényével homályos árnyékokat fest a kockakövekkel kirakott útra. Ellira igyekszik ezekben az árnyékokban közlekedni. Na nem mintha tolvaj lenne... Nála ez teljesen megszokott. Nem szeret feltűnést kelteni. Hirtelen azonban megáll és a levegőbe szimatol. ~ Lovak ~ Gondolja egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében és bár mosolyogni nem mosolyog, de arca kicsit felderül. Mivel nem ismerős a környéken, ezért a jól ismert hangokat és szagokat követve jut el az istálló osztott ajtajához.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.25 22:41:31
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.25 22:41:31
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-25 21:00:08
Üzenet elküldve: 2012-11-25 21:00:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Jobb egy kutya két mókusnál//
*Bellgaraf egy kicsit örül, hogy a lány nem fogadta el a meghívást, elvégre ki tudja hova fajult volna el a dolog. Így csak enyhén zavartan, de azért elég határozott hangon megjegyzi:*
- Ha nem hát nem, amúgy Bellgaraf, részemről a szerencse.
*Mondja, majd parádésan meghajol Darenne előtt, és távozik. Neki sincs semmi dolga, de úgy tesz mintha sietne. Közben egyfolytában azon morfondírozik, hogy miért is hívta meg a lányt egy italra, amikor az rohant belé. Nah mindegy, majd levezeti a mérgét valamely gyengébb ellenfélen. Gyorsan szedi a lábát. nem tudja miért, de még mindig a fél-elfen jár az esze. ~Na ebből elég legyen~ gondolja, és fogadó felé veszi az irányt.*
*Bellgaraf egy kicsit örül, hogy a lány nem fogadta el a meghívást, elvégre ki tudja hova fajult volna el a dolog. Így csak enyhén zavartan, de azért elég határozott hangon megjegyzi:*
- Ha nem hát nem, amúgy Bellgaraf, részemről a szerencse.
*Mondja, majd parádésan meghajol Darenne előtt, és távozik. Neki sincs semmi dolga, de úgy tesz mintha sietne. Közben egyfolytában azon morfondírozik, hogy miért is hívta meg a lányt egy italra, amikor az rohant belé. Nah mindegy, majd levezeti a mérgét valamely gyengébb ellenfélen. Gyorsan szedi a lábát. nem tudja miért, de még mindig a fél-elfen jár az esze. ~Na ebből elég legyen~ gondolja, és fogadó felé veszi az irányt.*
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-25 20:38:28
Üzenet elküldve: 2012-11-25 20:38:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A hátra lévő utat futva tette meg. Amiben eléggé hátráltatta a botja. De nem volt vele ideje foglalkozni. Szerencséje volt mert a vissza úton nem botlott semmi kellemetlen dologba a szegénynegyedben. Innentől mar sima útja volt. Még időben volt, a nap csak most kezdett lenyugodni.*
~Megcsináltam.~
*Lassan végignézni a főteret most meglepően kihaltnak tűnik. Csak kevés ember bámészkodik vagy beszélget. Nyoma sincs annak a reggeli forgatagnak amivel először találkozott. Lassan kicsit lihegve oda sétál a kúthoz és pár nagy korttyal oltja el szomjúságát Mikor mar rendbe szedte magát, keres egy csendes helyet ahol meg tud pihenni míg munkaadójuk, és társai megjönnek. *
~Az ott jó lesz~
*Egy kosár halom fele veszi az irányt, amit kint hagytak egymásba pakolva egy ház előtt. Először óvatosan megnyomogatja a tetejét, hogy elég masszív e. Mikor tapasztalja, hogy nem enged a nyomásnak, óvatosan felhuppan rá, hátát a falnak veti. Bár keresi társait még nem fedezte fel őket ez kicsi aggodalommal tölti el.*
~Most mar csak várnom kell, remélem nem volt hiába való a kapkodásom és útnak indul a karaván.~
*Pár percig csöndben várakozik, de ezt elunja. Egy vidám dallamot dúdolgat magában majd egyre hangosabban.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.26 14:35:55, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
~Megcsináltam.~
*Lassan végignézni a főteret most meglepően kihaltnak tűnik. Csak kevés ember bámészkodik vagy beszélget. Nyoma sincs annak a reggeli forgatagnak amivel először találkozott. Lassan kicsit lihegve oda sétál a kúthoz és pár nagy korttyal oltja el szomjúságát Mikor mar rendbe szedte magát, keres egy csendes helyet ahol meg tud pihenni míg munkaadójuk, és társai megjönnek. *
~Az ott jó lesz~
*Egy kosár halom fele veszi az irányt, amit kint hagytak egymásba pakolva egy ház előtt. Először óvatosan megnyomogatja a tetejét, hogy elég masszív e. Mikor tapasztalja, hogy nem enged a nyomásnak, óvatosan felhuppan rá, hátát a falnak veti. Bár keresi társait még nem fedezte fel őket ez kicsi aggodalommal tölti el.*
~Most mar csak várnom kell, remélem nem volt hiába való a kapkodásom és útnak indul a karaván.~
*Pár percig csöndben várakozik, de ezt elunja. Egy vidám dallamot dúdolgat magában majd egyre hangosabban.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.26 14:35:55, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-25 18:47:52
Üzenet elküldve: 2012-11-25 18:47:52
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Egy csuklyás fickó halad a főtéren,hogy mit keres itt?Kitudja? A főtér közepén van egy szökőkút amiből víz tör fel.~Ebből vajon lehet inni?~Kérdezi magában a férfi de hamar választ kap a kérdésére.Egy férfi iszik a látszólag tiszta vízből.Kenji a csuklyás férfi oda megy majd iszik és megtölti a kulacsát.~Remélem van a közelben egy söröző vagy valami hasonló.~Gondolja a férfi majd elindul az egyik kivezető úton,elmegy a padok melett ahol ülnek néhányan,de őt nemnagyon érdekli.~Lehet,hogy meghúzom magam majd itt egy időre.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-25 10:40:24
Üzenet elküldve: 2012-11-25 10:40:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Castus Thaur//
*Egy borús délutáni napon Arthenior zsivajgó főterén feltűnik egy különös alak. Megviselt ruhái arról árulkodnak, hogy nemrégen még a vadonban kószált. Szürke útiköpenye lassan suhan utána, ahogy a férfi zajtalanul lépked a város macskakövein. A furcsa alak vizslatva figyeli az emberek arcát, de közben egy pillanatra sem veszi le a kezét jól megmunkált hosszúkardja markolatáról. Szakálltalan, sima arcát csuklya takarja.
Ahogy ott lépked az emberek között, és mindenkit megnéz, őt senki sem veszi külön figyelembe. Egyetlen férfiút kivéve. Egy pofaszakállas fiatalember, aki a Kék Póni nevezetű népszerű fogadó falánál áll, folyamatosan figyeli a különös idegent, mintha már valamikor látta volna, csak nem csak nem biztos benne, hogy azt látja, akire gondol.
A csuklyás alak azonban nem veszi észre, hogy figyelik. Így amikor elhaladt a fal mellett, a pofaszakállas ifjú váratlanul odaugrik mellé, és lerántja a csuklyáját.
Az idegen abban a pillanatban előrántja a kardját. Ám amikor meglátja az ifjú arcát, döbbenten leereszti a pengéjét. A pofaszakállas fiatalember képe eleinte hasonló döbbentséget mutat, de aztán hirtelen átvált egy hatalmas vigyorra.*
- Te vagy az! - *mondja nevetve.* - Castus Thaur!
- Nem kell ilyen hangosan, Maichos - *feleli dühösen az előbb Castus Thaurnak nevezett férfi. Jópár ember őket nézi, úgyhogy gyorsan elteszi a kardját.*
- Jól van, na - *mondja Maichos gyermekded mosollyal.* - Gyere, igyunk meg egy sört a Póniban. Jót fog tenni.
*Thaur bólint, majd gyanakvóan körülnéz. Mivel csuklyája már nem volt a fején, jópáran megbámulták hegyes füleit és szép arcát. Thaur felmordul, és visszarántja arca elé a csuklyát.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.27 20:34:17, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
*Egy borús délutáni napon Arthenior zsivajgó főterén feltűnik egy különös alak. Megviselt ruhái arról árulkodnak, hogy nemrégen még a vadonban kószált. Szürke útiköpenye lassan suhan utána, ahogy a férfi zajtalanul lépked a város macskakövein. A furcsa alak vizslatva figyeli az emberek arcát, de közben egy pillanatra sem veszi le a kezét jól megmunkált hosszúkardja markolatáról. Szakálltalan, sima arcát csuklya takarja.
Ahogy ott lépked az emberek között, és mindenkit megnéz, őt senki sem veszi külön figyelembe. Egyetlen férfiút kivéve. Egy pofaszakállas fiatalember, aki a Kék Póni nevezetű népszerű fogadó falánál áll, folyamatosan figyeli a különös idegent, mintha már valamikor látta volna, csak nem csak nem biztos benne, hogy azt látja, akire gondol.
A csuklyás alak azonban nem veszi észre, hogy figyelik. Így amikor elhaladt a fal mellett, a pofaszakállas ifjú váratlanul odaugrik mellé, és lerántja a csuklyáját.
Az idegen abban a pillanatban előrántja a kardját. Ám amikor meglátja az ifjú arcát, döbbenten leereszti a pengéjét. A pofaszakállas fiatalember képe eleinte hasonló döbbentséget mutat, de aztán hirtelen átvált egy hatalmas vigyorra.*
- Te vagy az! - *mondja nevetve.* - Castus Thaur!
- Nem kell ilyen hangosan, Maichos - *feleli dühösen az előbb Castus Thaurnak nevezett férfi. Jópár ember őket nézi, úgyhogy gyorsan elteszi a kardját.*
- Jól van, na - *mondja Maichos gyermekded mosollyal.* - Gyere, igyunk meg egy sört a Póniban. Jót fog tenni.
*Thaur bólint, majd gyanakvóan körülnéz. Mivel csuklyája már nem volt a fején, jópáran megbámulták hegyes füleit és szép arcát. Thaur felmordul, és visszarántja arca elé a csuklyát.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.27 20:34:17, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-23 21:03:07
Üzenet elküldve: 2012-11-23 21:03:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezett.
Hosszú utat tett meg az oly sokat emlegetett s nem ritkán magasztalt Artheniorig, s most hogy itt van, áldoz pár szívdobbanást a látvány nyújtotta megnyugvásnak. Hangtalan és észrevétlen egy külső szemlélő számára, csupán a jelenés érzi lusta hullámzását, ahogy pillantása álmosan vág utat a tágas és viszonylag csöndes főterén.
Az őrök olybá tetszik, mintha maguk is az épületek részét képeznék, vagy az aprólékosan s nem kevésbé tetszetősen faragott padokét... a város szunnyadni, pihenni térő alakját, amit lassan elcsitít az éjszaka, puha palástját terítve élő s élettelenre.
Puha léptekkel indul meg, csupán a hűvös levegő könnyed simítása borzolja szabadon hagyott bőrét, ahová nem ér el a testét ölelő, itt-ott merészen szabott, ám az évszaknak hála belül bélelt ruhája s a fölé kanyarított, szintén vastagabb köpeny.
Tekintete megpihen a tér közepén álló szökőkúton, s nem ereszti, míg el nem éri.
A halk csobogás már-már dorombolva köszönti. A mágia finoman ott rezdül cseppjei nyomán, melyek egymást kergetve, gyémánragyogással egymásba ölelkezve olvadnak újra és újra a körforgásba, nem engedve a fagyos hideg érintésének.
Ujjbegyei puhán zongoráznak végig a márványperemen, s tetszetős, halkan csilingelő nevetéssel válnak el a hideg anyagtól, ahogy az ezüst-karmok halkan koccannak felszínén.
Árnyalatnyi mosoly suhan át a telt-fakó ajkakon, hogy egy szívdobbanással később finoman elválva egymástól, óvatos párapamacsot terelgessenek az éjszakába.
Álmatag pillantása ráérősen siklik végig a kihaltnak tűnő téren, újból, más szegmenseit szemlélve s egy pillanattal talán tovább időzve a márványoszlopon, mely időtlen mementóként világlik a derengő fények által aligha zavart sötétben, hisz a belőle áradó, különös, fehér izzás szinte bántóan felsőbbrendű egyszersmind nyugtalanítóan hívogató.
Vajon miről mesélne, ha megérintené? Elsuttogná történetét, azt, amely nem csupán a szemnek érthető? Mely úgy olvad a lényébe, akár egy szívdobogtató álom, beleringatózik a tudatába, az alá... egészen az emlékeibe.
A közeli fogadóból kiszűrődő, távoli morajt kiabálás és néhány csattanás fodrozza, a sötét pillák pedig lusta rebbenéssel engedik el a cirádás oszlopot s vele mindazt a delejt, ami maga sem tudja, mióta kárhoztatja ráérős szemlélésre.
~Hamarosan...~
Ideje tovább indulnia.*
Hosszú utat tett meg az oly sokat emlegetett s nem ritkán magasztalt Artheniorig, s most hogy itt van, áldoz pár szívdobbanást a látvány nyújtotta megnyugvásnak. Hangtalan és észrevétlen egy külső szemlélő számára, csupán a jelenés érzi lusta hullámzását, ahogy pillantása álmosan vág utat a tágas és viszonylag csöndes főterén.
Az őrök olybá tetszik, mintha maguk is az épületek részét képeznék, vagy az aprólékosan s nem kevésbé tetszetősen faragott padokét... a város szunnyadni, pihenni térő alakját, amit lassan elcsitít az éjszaka, puha palástját terítve élő s élettelenre.
Puha léptekkel indul meg, csupán a hűvös levegő könnyed simítása borzolja szabadon hagyott bőrét, ahová nem ér el a testét ölelő, itt-ott merészen szabott, ám az évszaknak hála belül bélelt ruhája s a fölé kanyarított, szintén vastagabb köpeny.
Tekintete megpihen a tér közepén álló szökőkúton, s nem ereszti, míg el nem éri.
A halk csobogás már-már dorombolva köszönti. A mágia finoman ott rezdül cseppjei nyomán, melyek egymást kergetve, gyémánragyogással egymásba ölelkezve olvadnak újra és újra a körforgásba, nem engedve a fagyos hideg érintésének.
Ujjbegyei puhán zongoráznak végig a márványperemen, s tetszetős, halkan csilingelő nevetéssel válnak el a hideg anyagtól, ahogy az ezüst-karmok halkan koccannak felszínén.
Árnyalatnyi mosoly suhan át a telt-fakó ajkakon, hogy egy szívdobbanással később finoman elválva egymástól, óvatos párapamacsot terelgessenek az éjszakába.
Álmatag pillantása ráérősen siklik végig a kihaltnak tűnő téren, újból, más szegmenseit szemlélve s egy pillanattal talán tovább időzve a márványoszlopon, mely időtlen mementóként világlik a derengő fények által aligha zavart sötétben, hisz a belőle áradó, különös, fehér izzás szinte bántóan felsőbbrendű egyszersmind nyugtalanítóan hívogató.
Vajon miről mesélne, ha megérintené? Elsuttogná történetét, azt, amely nem csupán a szemnek érthető? Mely úgy olvad a lényébe, akár egy szívdobogtató álom, beleringatózik a tudatába, az alá... egészen az emlékeibe.
A közeli fogadóból kiszűrődő, távoli morajt kiabálás és néhány csattanás fodrozza, a sötét pillák pedig lusta rebbenéssel engedik el a cirádás oszlopot s vele mindazt a delejt, ami maga sem tudja, mióta kárhoztatja ráérős szemlélésre.
~Hamarosan...~
Ideje tovább indulnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621