Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 449 (8961. - 8980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
8980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-08-01 18:14:26
Üzenet elküldve: 2018-08-01 18:14:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Szónoklat//
*Bosszantóan keveset tud a város aktuális ügyeiről, csak néhány óvatos szót hallott a piacon tegnap este az árusok között, amik arra intik, hogy járjon nyitott szemmel. A veszélyt jelző próféta iránti közöny nem egészen lepi meg, másképp ő is maradna megfigyelőnek, hogy lássa, merre vezetnek az események. Ahol gyilkos szándék és indulatok kezdenek formálódni, ott elszabadulhat a pusztítás. Jobb mielőbb értesülni róla. Egyelőre a legnagyobb veszélynek magát a szószólót látja, aki látszólag mélyen hisz állítása igazában, beszámíthatósága azonban kérdésesnek tűnik.
A kulacs megtelik, visszaakasztja az övére. Indulna a dolgára, mert az esze azt súgja, tegyen úgy, mint mindenki más. Az ösztöne viszont habozásra készteti. A szavak nem állnak össze érthető egésszé, sajnos bármiféle utalás, amely helyismeretet igényel, csak tovább növeli számára a homályt. Egy esélyt azonban ad a magyarázatra, legfeljebb meggyőződik róla, hogy kár komolyabban foglalkoznia vele. Közelebb sétál a pódiumhoz, úgy kétkardnyi távolságra, mert nem szeret hangosan beszélni. Leheletnyit hátrébb tolja kalapját mutatóujjával, hogy kényelmesen nézhessen fel.*
- Mit tudsz te a világ sorsáról? Kikről beszélsz?
*Szegi fel kissé az állát.*
//Szónoklat//
*Bosszantóan keveset tud a város aktuális ügyeiről, csak néhány óvatos szót hallott a piacon tegnap este az árusok között, amik arra intik, hogy járjon nyitott szemmel. A veszélyt jelző próféta iránti közöny nem egészen lepi meg, másképp ő is maradna megfigyelőnek, hogy lássa, merre vezetnek az események. Ahol gyilkos szándék és indulatok kezdenek formálódni, ott elszabadulhat a pusztítás. Jobb mielőbb értesülni róla. Egyelőre a legnagyobb veszélynek magát a szószólót látja, aki látszólag mélyen hisz állítása igazában, beszámíthatósága azonban kérdésesnek tűnik.
A kulacs megtelik, visszaakasztja az övére. Indulna a dolgára, mert az esze azt súgja, tegyen úgy, mint mindenki más. Az ösztöne viszont habozásra készteti. A szavak nem állnak össze érthető egésszé, sajnos bármiféle utalás, amely helyismeretet igényel, csak tovább növeli számára a homályt. Egy esélyt azonban ad a magyarázatra, legfeljebb meggyőződik róla, hogy kár komolyabban foglalkoznia vele. Közelebb sétál a pódiumhoz, úgy kétkardnyi távolságra, mert nem szeret hangosan beszélni. Leheletnyit hátrébb tolja kalapját mutatóujjával, hogy kényelmesen nézhessen fel.*
- Mit tudsz te a világ sorsáról? Kikről beszélsz?
*Szegi fel kissé az állát.*
8979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-08-01 12:15:19
Üzenet elküldve: 2018-08-01 12:15:19
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Szónoklat//
~ Figyelnek minket! A fehér ruhások! Meneküljünk, elkapnak! ~ * Fogalmazódik meg benne a gondolat, melynek éveken keresztül átadta magát. Most nem.
Nem jár nagy sikerrel szónoklata, a legtöbben legfeljebb arra méltatják, hogy megvonják vállukat és tovább sétálnak. Másokat még ennyire sem izgat a világ jövője. De ő nem adja fel. Ha kell, egyedül fogja megkeresni a gonoszok lakhelyét, de előtte azért próbálkozik. Hiszen ki tudja? Lehet, hogy az utolsó pillanatban lép majd oda hozzá valaki, aki vele tart.
Taktikát vált és egyéneket kezd megszólítani a tömegből. Valaki csak magára ismer és úgy már talán nem rohannak majd olyan gyorsan tova. *
– Te ott, melák! Hehe… * Kiált először egy világát sem ismerő óriás után, aki bár körbenéz a megszólítás hallatára, de aztán ugyanúgy sétál tovább. *
– Vagy te, a lapáttal- * Szólít meg valami pékfiút. Hasznára válhatna a legény ereje. * és te, hosszú nyakú, meg te, abban a nagy kalapban… Titeket nem érdekel a világ sorsa?! Hehe… A gonosz fehér ruhások nemsokára itt vannak, megölnek mindenkit, ha nem csatlakoztok! Bizony, bizony! Úgy lesz, higgyétek el! Hehe… Nem mese, valóság, úgy bizony! Mi láttuk őket, higgyétek el!
* Lelkesedése nem hagy alább és azzal sem törődik, hogy eddig az egyetlen válasz valami "ha'gass mán" volt. Közben megint körbenéz maga körül, esetleg gonosz fehér ruhás varázslókat, vagy íjászokat keresve, akik távolról akarják levadászni a férfit. *
//Szónoklat//
~ Figyelnek minket! A fehér ruhások! Meneküljünk, elkapnak! ~ * Fogalmazódik meg benne a gondolat, melynek éveken keresztül átadta magát. Most nem.
Nem jár nagy sikerrel szónoklata, a legtöbben legfeljebb arra méltatják, hogy megvonják vállukat és tovább sétálnak. Másokat még ennyire sem izgat a világ jövője. De ő nem adja fel. Ha kell, egyedül fogja megkeresni a gonoszok lakhelyét, de előtte azért próbálkozik. Hiszen ki tudja? Lehet, hogy az utolsó pillanatban lép majd oda hozzá valaki, aki vele tart.
Taktikát vált és egyéneket kezd megszólítani a tömegből. Valaki csak magára ismer és úgy már talán nem rohannak majd olyan gyorsan tova. *
– Te ott, melák! Hehe… * Kiált először egy világát sem ismerő óriás után, aki bár körbenéz a megszólítás hallatára, de aztán ugyanúgy sétál tovább. *
– Vagy te, a lapáttal- * Szólít meg valami pékfiút. Hasznára válhatna a legény ereje. * és te, hosszú nyakú, meg te, abban a nagy kalapban… Titeket nem érdekel a világ sorsa?! Hehe… A gonosz fehér ruhások nemsokára itt vannak, megölnek mindenkit, ha nem csatlakoztok! Bizony, bizony! Úgy lesz, higgyétek el! Hehe… Nem mese, valóság, úgy bizony! Mi láttuk őket, higgyétek el!
* Lelkesedése nem hagy alább és azzal sem törődik, hogy eddig az egyetlen válasz valami "ha'gass mán" volt. Közben megint körbenéz maga körül, esetleg gonosz fehér ruhás varázslókat, vagy íjászokat keresve, akik távolról akarják levadászni a férfit. *
8978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-31 15:14:24
Üzenet elküldve: 2018-07-31 15:14:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Szónoklat//
*Amilyen kimerülten hajtotta álomra a fejét a Pegazusban, olyan mély álom lepte meg, és annál kipihentebben ébredt. Nem szívesen ismeri be, de első éjszakája egészen kellemes volt a városban. Most viszont várja a munka, legalábbis reméli, mivel csak ködös ígéretet kapott rá. Minden holmiját - ami nem sok -, magával hozta. Amilyen képlékeny és bizonytalan minden körülötte, fogalma sincs, hogy a következő éjszakát itt tölti-e a fogadóban. Lesz-e rá pénze? Az étkezést kihagyja. Több reményt fűz némi cipóhoz, esetleg sajthoz, amit a városban vehet, és gondosan beoszthat magának töredék áron. A szerény étkezés természetes számára, megszokta a szerzetesek között.
Fogadalmához híven céltudatos léptei a szökőkúthoz viszik a fogadótól, hogy vizet cseréljen bőrkulacsában, ne kelljen fizetnie még ezért is. Na meg a víz csillogása egy kicsit mindig emel a kedvén. Mikor a kúthoz ér, a fülét megüti a felemelt hang. Arthenioriként nem érzi megszólítva magát, itt tartózkodását ideiglenesnek tekinti, bár hosszabbtávúnak ígérkezik. Azonban egy kis tájékozódás sosem árt, főként friss érkezőként, ezért megnézi magának a beszélőt.
Nem úgy fest, mint akit skatulyából húztak ki, de ez egyáltalán nem hátrány a szemében. Annyira nem mondaná igénytelennek sem. Tegnap látott rosszabbat. A felét sem érti annak, amit mond, de ezzel talán nincs egyedül. A mondandó súlya ellenére a közbeékelődő nevetés miatt inkább egy megbomlott elme lázálmának véli az egészet, amivel jobb nem törődni. Leoldja bőrkulacsát az övéről és kiönti a tartalmát a kövezetre.*
//Szónoklat//
*Amilyen kimerülten hajtotta álomra a fejét a Pegazusban, olyan mély álom lepte meg, és annál kipihentebben ébredt. Nem szívesen ismeri be, de első éjszakája egészen kellemes volt a városban. Most viszont várja a munka, legalábbis reméli, mivel csak ködös ígéretet kapott rá. Minden holmiját - ami nem sok -, magával hozta. Amilyen képlékeny és bizonytalan minden körülötte, fogalma sincs, hogy a következő éjszakát itt tölti-e a fogadóban. Lesz-e rá pénze? Az étkezést kihagyja. Több reményt fűz némi cipóhoz, esetleg sajthoz, amit a városban vehet, és gondosan beoszthat magának töredék áron. A szerény étkezés természetes számára, megszokta a szerzetesek között.
Fogadalmához híven céltudatos léptei a szökőkúthoz viszik a fogadótól, hogy vizet cseréljen bőrkulacsában, ne kelljen fizetnie még ezért is. Na meg a víz csillogása egy kicsit mindig emel a kedvén. Mikor a kúthoz ér, a fülét megüti a felemelt hang. Arthenioriként nem érzi megszólítva magát, itt tartózkodását ideiglenesnek tekinti, bár hosszabbtávúnak ígérkezik. Azonban egy kis tájékozódás sosem árt, főként friss érkezőként, ezért megnézi magának a beszélőt.
Nem úgy fest, mint akit skatulyából húztak ki, de ez egyáltalán nem hátrány a szemében. Annyira nem mondaná igénytelennek sem. Tegnap látott rosszabbat. A felét sem érti annak, amit mond, de ezzel talán nincs egyedül. A mondandó súlya ellenére a közbeékelődő nevetés miatt inkább egy megbomlott elme lázálmának véli az egészet, amivel jobb nem törődni. Leoldja bőrkulacsát az övéről és kiönti a tartalmát a kövezetre.*
8977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-31 13:44:29
Üzenet elküldve: 2018-07-31 13:44:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Szónoklat//
* A Pegazus fogadóból jön ki, épp most töltötte meg hasát egy jó kis babfőzelékkel. Ugyan nem lakott túl jól, de a következő pár órát már biztosan kibírja (hacsak nem mérgezték meg az ételét).
Nem tétovázik sokat, hiszen céltudatos, bőven volt ideje mindent eltervezni. Megigazítja vöröses köpenyét, szitkozódik magában pár sort, amiért fehér láncinge van és ezt hívei talán majd félreértik, aztán elindul. Átverekszi magát a tömegen, majd feláll az egyik díszes kőpad tetejére. Hirtelen az emberek fölé emelkedett és vigyorogva néz le rájuk. Csak egy-egy óriásfej tornyosul még így is fölé, az meg már igazán elhanyagolható. Rolf Vónék-tól kölcsönvett vasvilláját a magasba emelve még jobban megpróbál kitűnni a tömegből.
Éveken át bujkálni kényszerült, most pedig végre elérkezett a pillanat, hogy fellázítsa Arthenior népét a gonosz fehér ruhás elnyomók ellen. Összeszedi minden bátorságát és jó hangosan szónokolni kezd. *
– Jónap', arthenioriak!
* A tömeg persze túlharsogja a férfi hangját, így újrakezdi. Ezúttal hangosabban, remélhetőleg némileg több sikerrel. *
– ARTHENIORIAK! (Hehe…) NE HAGYJÁTOK, HOGY ELNYOMJANAK TITEKET! LÁZADJATOK A FEHÉR RUHÁSOK ELLEN! A GONOSZ FEHÉR RUHÁSOK MINDENKIT MEGÖLNEK!
* Talán sosem kiabált ilyen sokat, ráadásul ilyen hosszan. Meg is van az eredménye: hamar kifogy az erejéből és már csak kevésbé hangosan (de, ha valaki figyel, akkor még mindig jól érhetően) folytatja a prédikációt. *
– Ott vannak mindenhol, bizony! Hehe… Gonoszok és fehér ruhájuk van, ők azok! A kákicslé-ivó banda vezetője is az, de az összes vezető! Higgyétek el, hehe, hogy bekerítettek és meg akartak ölni! Elvittek ahhoz az épülethez és mindenkit meg akartak ölni! Hehe, megölni… Öljetek meg minden fehér ruhás gonosztevőt! Ragadjatok fegyvert és támadjatok rájuk, öljétek meg őket! Megölni, megölni, megölni mindet! Gonosz fehér ruhás varázslók!
* Ezután egy kis szünetet tart, hogy felmérje a terepet. Van-e bárki, akit érdekel a szónoklata és, ha igen, van-e köztük fehér ruhás, aki épp rá akar támadni? *
//Szónoklat//
* A Pegazus fogadóból jön ki, épp most töltötte meg hasát egy jó kis babfőzelékkel. Ugyan nem lakott túl jól, de a következő pár órát már biztosan kibírja (hacsak nem mérgezték meg az ételét).
Nem tétovázik sokat, hiszen céltudatos, bőven volt ideje mindent eltervezni. Megigazítja vöröses köpenyét, szitkozódik magában pár sort, amiért fehér láncinge van és ezt hívei talán majd félreértik, aztán elindul. Átverekszi magát a tömegen, majd feláll az egyik díszes kőpad tetejére. Hirtelen az emberek fölé emelkedett és vigyorogva néz le rájuk. Csak egy-egy óriásfej tornyosul még így is fölé, az meg már igazán elhanyagolható. Rolf Vónék-tól kölcsönvett vasvilláját a magasba emelve még jobban megpróbál kitűnni a tömegből.
Éveken át bujkálni kényszerült, most pedig végre elérkezett a pillanat, hogy fellázítsa Arthenior népét a gonosz fehér ruhás elnyomók ellen. Összeszedi minden bátorságát és jó hangosan szónokolni kezd. *
– Jónap', arthenioriak!
* A tömeg persze túlharsogja a férfi hangját, így újrakezdi. Ezúttal hangosabban, remélhetőleg némileg több sikerrel. *
– ARTHENIORIAK! (Hehe…) NE HAGYJÁTOK, HOGY ELNYOMJANAK TITEKET! LÁZADJATOK A FEHÉR RUHÁSOK ELLEN! A GONOSZ FEHÉR RUHÁSOK MINDENKIT MEGÖLNEK!
* Talán sosem kiabált ilyen sokat, ráadásul ilyen hosszan. Meg is van az eredménye: hamar kifogy az erejéből és már csak kevésbé hangosan (de, ha valaki figyel, akkor még mindig jól érhetően) folytatja a prédikációt. *
– Ott vannak mindenhol, bizony! Hehe… Gonoszok és fehér ruhájuk van, ők azok! A kákicslé-ivó banda vezetője is az, de az összes vezető! Higgyétek el, hehe, hogy bekerítettek és meg akartak ölni! Elvittek ahhoz az épülethez és mindenkit meg akartak ölni! Hehe, megölni… Öljetek meg minden fehér ruhás gonosztevőt! Ragadjatok fegyvert és támadjatok rájuk, öljétek meg őket! Megölni, megölni, megölni mindet! Gonosz fehér ruhás varázslók!
* Ezután egy kis szünetet tart, hogy felmérje a terepet. Van-e bárki, akit érdekel a szónoklata és, ha igen, van-e köztük fehér ruhás, aki épp rá akar támadni? *
8976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-30 16:58:16
Üzenet elküldve: 2018-07-30 16:58:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvla Tojrbonn//
*Döbbenten néz a harcosra. Nem képes elhinni mi történt az elmúlt pár másodpercben. Miután elengedi a kezét még meredten bámulja sajátját. Erősen pislog sokszor. Tátott szájjal felemeli a fejét és kérdően néz Yvla-ra.*
~ Most… most tényleg beleköpött a kezébe? Miféle barb…~ *Nagy levegőt vesz.* ~ Rendben, nem háborodok fel. Új erre felé és bizonyára nem tudja mi a módi.~
*Kissé grimaszol, de utána egy kínos mosolyt is elnyom mellé. Átgondolja a mondottakat. Valóban felkérték, hogy segítsen elvezetni a városban. Összeszedi magát és felhúzza kesztyűjét. Megköszörüli torkát és szóra nyitja száját.*
- Nos, elkísérhetlek. Nincs messze, sőt, ott van, ni!
*Rámutat a szökőkúttól már könnyen észrevehető Pegazusra. Megindul a cél felé majd átnéz válla mögött. Biccent egyet a nő felé, jelezve, hogy nyugodtan követheti. Elnézve a hason tartott kezét, leszűri, hogy igen éhes lehet. Ezért sem habozik, hanem meg sem várva társa válaszát egyenesen az ajtó felé veszi az irányt és belép azon.*
*Döbbenten néz a harcosra. Nem képes elhinni mi történt az elmúlt pár másodpercben. Miután elengedi a kezét még meredten bámulja sajátját. Erősen pislog sokszor. Tátott szájjal felemeli a fejét és kérdően néz Yvla-ra.*
~ Most… most tényleg beleköpött a kezébe? Miféle barb…~ *Nagy levegőt vesz.* ~ Rendben, nem háborodok fel. Új erre felé és bizonyára nem tudja mi a módi.~
*Kissé grimaszol, de utána egy kínos mosolyt is elnyom mellé. Átgondolja a mondottakat. Valóban felkérték, hogy segítsen elvezetni a városban. Összeszedi magát és felhúzza kesztyűjét. Megköszörüli torkát és szóra nyitja száját.*
- Nos, elkísérhetlek. Nincs messze, sőt, ott van, ni!
*Rámutat a szökőkúttól már könnyen észrevehető Pegazusra. Megindul a cél felé majd átnéz válla mögött. Biccent egyet a nő felé, jelezve, hogy nyugodtan követheti. Elnézve a hason tartott kezét, leszűri, hogy igen éhes lehet. Ezért sem habozik, hanem meg sem várva társa válaszát egyenesen az ajtó felé veszi az irányt és belép azon.*
8975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-30 00:36:42
Üzenet elküldve: 2018-07-30 00:36:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Yowl Grehmat//
*Felcsillan szeme a hírre, hogy ezen a furcsa, csupa kő helyen is esznek az emberek, gyomra hangosat kordul a sült (vagy akár nyers) hús gondolatára.
A felé nyújtott kézre furcsállóan néz egy pillanatig .*
~milyen barátságosak errefelé a népek, szinte már naivitás~ *Ám barátok, ismerősök, szövetségesek nélkül még a legerősebb ember is esendő*
~a magányos farkas könnyű áldozat, falkában viszont bármit eltipor~
*Futnak át az öreg sámán, nagy nagybátya szavai a fején. Méreteset csulázik jobb tenyerébe, és határozottan megszorítja a törékeny ember kezét*
- Yvla vagyok a Tojrbonn nmzetségből...
*Itt habozik egy pillanatra, mintha lenne még mondanivalója, de inkább magában tartja, és inkább a lényeges dolgok irányába tereli a beszélgetést.*
-Örülök, hogy megismertelek, Yowl. Mondtad, hogy van erre egy faloda. Mutasd merre, vagy vezess oda. Yvla nagyon éhes.
*Mondja, és egyik kezét rászorítja hasára, ahonnan az éhség mardossa belülről. másik kezével körbemutat kérdőn, és várja hogy a törékeny ember megmutassa neki az említett Pegazus fogadót.*
A hozzászólás írója (Yvla Tojrbonn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 00:38:05
*Felcsillan szeme a hírre, hogy ezen a furcsa, csupa kő helyen is esznek az emberek, gyomra hangosat kordul a sült (vagy akár nyers) hús gondolatára.
A felé nyújtott kézre furcsállóan néz egy pillanatig .*
~milyen barátságosak errefelé a népek, szinte már naivitás~ *Ám barátok, ismerősök, szövetségesek nélkül még a legerősebb ember is esendő*
~a magányos farkas könnyű áldozat, falkában viszont bármit eltipor~
*Futnak át az öreg sámán, nagy nagybátya szavai a fején. Méreteset csulázik jobb tenyerébe, és határozottan megszorítja a törékeny ember kezét*
- Yvla vagyok a Tojrbonn nmzetségből...
*Itt habozik egy pillanatra, mintha lenne még mondanivalója, de inkább magában tartja, és inkább a lényeges dolgok irányába tereli a beszélgetést.*
-Örülök, hogy megismertelek, Yowl. Mondtad, hogy van erre egy faloda. Mutasd merre, vagy vezess oda. Yvla nagyon éhes.
*Mondja, és egyik kezét rászorítja hasára, ahonnan az éhség mardossa belülről. másik kezével körbemutat kérdőn, és várja hogy a törékeny ember megmutassa neki az említett Pegazus fogadót.*
A hozzászólás írója (Yvla Tojrbonn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 00:38:05
8974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 12:45:37
Üzenet elküldve: 2018-07-28 12:45:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*Jó erőnlétének köszönheti, hogy még áll a lábán. Egy csoszogó vénasszony tempójával baktat a Szegénynegyeden át a jelenleg egyetlen általa ismert fogadó felé, mogorva kifejezéssel az arcán. Tompa fényű szemeivel laposakat pislog, elnyom egy-egy ásítást, és megpróbál koncentrálni az útra, amit eddig csak egyszer tett meg, ráadásul az ellenkező irányból, kísérettel. Egy-két visszafordulás után végül megkönnyebbülten üdvözli tekintetével a varázslatos szökőkutat a Főtéren. Ezúttal nem foglalkozik vele különösebben, alig várja, hogy lerogyjon egy ágyra, de még a padlóval is beérné az erdei éjszakázások után.
Megfordult a fejében, hogy spórolhatna a szoba költségén, ha elhagyná a várost éjszakára, de több okból lebeszélte magát róla. Először is, valamiért ilyen közel a városhoz kevésbé érezné magát biztonságban a rablóktól, mint az erdő mélyén, messzire menni pedig semmi kedve sincs. Másodszor sikerült néhány aranyérmét szereznie a piacon, mi több, holnapra visszavárják, így nem aggódik annyira a pénz miatt, mint néhány órával ezelőtt. Harmadszor elege van az egész világból, ezért ha az utolsó garast kell kiforgatnia a zsebeiből, ma akkor is saját szobában alszik. Morózus hangulatban éri el végre a Pegazust.*
Megfordult a fejében, hogy spórolhatna a szoba költségén, ha elhagyná a várost éjszakára, de több okból lebeszélte magát róla. Először is, valamiért ilyen közel a városhoz kevésbé érezné magát biztonságban a rablóktól, mint az erdő mélyén, messzire menni pedig semmi kedve sincs. Másodszor sikerült néhány aranyérmét szereznie a piacon, mi több, holnapra visszavárják, így nem aggódik annyira a pénz miatt, mint néhány órával ezelőtt. Harmadszor elege van az egész világból, ezért ha az utolsó garast kell kiforgatnia a zsebeiből, ma akkor is saját szobában alszik. Morózus hangulatban éri el végre a Pegazust.*
8973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 09:59:16
Üzenet elküldve: 2018-07-28 09:59:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvla Tojrbonn//
*Pupillái hatalmasra tágulnak annak a meglepetésnek köszönhetően, ahogy megpillantja a szemből már jobban kivehető női formáit. Nyel egyet és elvörösödik kissé, de épp annyira, hogy ne legyen feltűnő és rá lehessen fogni a nap tűző sugaraira. Nem számított arra, hogy elnézését kérik. Őszintén szólva előbb várt egy erős jobb egyenest a szeme alá mintsem ezt. De örül neki. Ez is az bizonyítja, hogy a hölgy nem egy újabb izomagyú barbár, aki megfordul erre. Sokra értékeli azt, aki ugyanúgy forgatja az eszét és a szavakat, mint a kardját. Szó, ami szó, Ő biztosan tudja a kardját. Vizsgálgatja a felszerelését. Két igen jól megmunkált, de nem agyondíszített hosszúkard, egyszerű öltözék és egy csomag. Őszintén reméli, hogy nem az áldozatai fejei csüngnek benne. Badarság. Miért akarna bárki is fejeket vinni a szütyőjében? Ugye? Kicsit elbambul és üvegesen tekint előre miközben a hölgy csomagol. Felhangzó kérdése lendíti vissza a valóságba. Hirtelen nem igazán tud mit válaszolni, de lassan felfogja a kérdést. *
- Hát, errefelé neves a Pegazus Fogadó. Mindig van étel bár jómagam jobban kedvelem az italt.
* Feláll a szökőkút pereméről és teljesen szembefordul az idegennel. A bocsánat kérésére még nem akar reagálni semmit, hátha lesz rá jobb lehetősége.*
~ Be kéne mutatkoznom ugye? De mit preferálnak a női harcosok? Kézcsók vagy kézfogás? Esetleg üssem jól hátba? Lehet, maradok a kézfogásnál. ~
*Leveszi szénfekete bőrkesztyűjét és először bizonytalanul kinyújtja kezét, majd lassan a szemébe néz az idegennek.*
- Yowl, Yowl Grehmat.
*Pupillái hatalmasra tágulnak annak a meglepetésnek köszönhetően, ahogy megpillantja a szemből már jobban kivehető női formáit. Nyel egyet és elvörösödik kissé, de épp annyira, hogy ne legyen feltűnő és rá lehessen fogni a nap tűző sugaraira. Nem számított arra, hogy elnézését kérik. Őszintén szólva előbb várt egy erős jobb egyenest a szeme alá mintsem ezt. De örül neki. Ez is az bizonyítja, hogy a hölgy nem egy újabb izomagyú barbár, aki megfordul erre. Sokra értékeli azt, aki ugyanúgy forgatja az eszét és a szavakat, mint a kardját. Szó, ami szó, Ő biztosan tudja a kardját. Vizsgálgatja a felszerelését. Két igen jól megmunkált, de nem agyondíszített hosszúkard, egyszerű öltözék és egy csomag. Őszintén reméli, hogy nem az áldozatai fejei csüngnek benne. Badarság. Miért akarna bárki is fejeket vinni a szütyőjében? Ugye? Kicsit elbambul és üvegesen tekint előre miközben a hölgy csomagol. Felhangzó kérdése lendíti vissza a valóságba. Hirtelen nem igazán tud mit válaszolni, de lassan felfogja a kérdést. *
- Hát, errefelé neves a Pegazus Fogadó. Mindig van étel bár jómagam jobban kedvelem az italt.
* Feláll a szökőkút pereméről és teljesen szembefordul az idegennel. A bocsánat kérésére még nem akar reagálni semmit, hátha lesz rá jobb lehetősége.*
~ Be kéne mutatkoznom ugye? De mit preferálnak a női harcosok? Kézcsók vagy kézfogás? Esetleg üssem jól hátba? Lehet, maradok a kézfogásnál. ~
*Leveszi szénfekete bőrkesztyűjét és először bizonytalanul kinyújtja kezét, majd lassan a szemébe néz az idegennek.*
- Yowl, Yowl Grehmat.
8972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 01:14:46
Üzenet elküldve: 2018-07-28 01:14:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Yowl Grehmat//
*Szinte önfeledten csutakolja magát a barbár nőstény, bár egy-egy mozdulatnál látszik hogy sebesülései fájdalmasak, meg-megrándul a válla mikor kényelmetlenebb pontot mosna a háta közepén.
Méretes pocsétát csapott a szép, rendezett főtéren a szökőkút környékén, és nem kerüli el figyelmét a járókelők rosszalló tekintete sem, ám mivel senki sem szólt hozzá befejezte amit elkezdett.
Pont fordulna meg hogy szákjához nyúljon mikor észreveszi az álarcos férfit maga mögött üldögélve.* ~ez meg miféle szerzet~ *Villan át az egyszerű agyán, s egy pillanatra megtorpan, megzavarodik mikor meghallja a hozzá intézett szavakat. Szerencsére sosem kellett sokat gondolkoznia, így meglepetése amilyen hirtelen jött, úgy el is illan, és gépies mozdulatokkal kitúr a csomagjából egy váltás utazóruhát.
A sprőd anyagú foltozott szürkés-barna öltözéket magára veti, és miközben nekiáll összecsomagolni az álarcos szerzet felé szól*
- Bo... Bocsánat. Új vagyok itten, nem tudom erre hogy szokás
*Böki ki végül rekedtes, nőiesnek egyáltalán nem mondható hangján. Ha Yowl végignézte testét megállapíthatta, hogy ugyan ember nő, viszont az egyik legnagyobb akit láthatott. Ifjú kora ellenére számos mély vágás éktelenkedik napbarnított bőrén.
Cókmókját gyorsan összeszedi, mindet a csomagjába tuszkolja, vagy hozzáköti, és kérdőn néz Yowl-ra*
-Oszt enni szokás itt? Pokolian éhes vagyok.
*Kérdi ízes, érezhetően nomád akcentussal, majd körbenéz, hátha magától is rájön merre találhat egy nagy tál sültet.*
*Szinte önfeledten csutakolja magát a barbár nőstény, bár egy-egy mozdulatnál látszik hogy sebesülései fájdalmasak, meg-megrándul a válla mikor kényelmetlenebb pontot mosna a háta közepén.
Méretes pocsétát csapott a szép, rendezett főtéren a szökőkút környékén, és nem kerüli el figyelmét a járókelők rosszalló tekintete sem, ám mivel senki sem szólt hozzá befejezte amit elkezdett.
Pont fordulna meg hogy szákjához nyúljon mikor észreveszi az álarcos férfit maga mögött üldögélve.* ~ez meg miféle szerzet~ *Villan át az egyszerű agyán, s egy pillanatra megtorpan, megzavarodik mikor meghallja a hozzá intézett szavakat. Szerencsére sosem kellett sokat gondolkoznia, így meglepetése amilyen hirtelen jött, úgy el is illan, és gépies mozdulatokkal kitúr a csomagjából egy váltás utazóruhát.
A sprőd anyagú foltozott szürkés-barna öltözéket magára veti, és miközben nekiáll összecsomagolni az álarcos szerzet felé szól*
- Bo... Bocsánat. Új vagyok itten, nem tudom erre hogy szokás
*Böki ki végül rekedtes, nőiesnek egyáltalán nem mondható hangján. Ha Yowl végignézte testét megállapíthatta, hogy ugyan ember nő, viszont az egyik legnagyobb akit láthatott. Ifjú kora ellenére számos mély vágás éktelenkedik napbarnított bőrén.
Cókmókját gyorsan összeszedi, mindet a csomagjába tuszkolja, vagy hozzáköti, és kérdőn néz Yowl-ra*
-Oszt enni szokás itt? Pokolian éhes vagyok.
*Kérdi ízes, érezhetően nomád akcentussal, majd körbenéz, hátha magától is rájön merre találhat egy nagy tál sültet.*
8971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 00:41:17
Üzenet elküldve: 2018-07-28 00:41:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvla Tojrbonn//
*Sóhajtások közepette végre megérkezik. Szeret gyalogolni, de azért ennyi mérföld már az Ő lábát is kikészíti. Csípőre szegezett kézzel elégedetten néz körbe. A város, Arthenior. Mindig lelkesen gondol erre a szóra. Egy név. Olyan név, ami önmagában beszél. Mindenki tudja mi az és mindenkinek más jut róla eszébe először. Yowl elméjét természetesen a lehetőségek szállják meg elsőnek. Mennyi mindent csinálhatna. Visszavonulna teljesen a kalandoktól, nyitna egy rendelőt. Vagy egy kis patikát mindenféle szereknek. Választani sem tudna igazán. De ezek csak álmok és lehetőségek. Még nem cserélné el jelenlegi helyzetét a nyugalmas városi életre. Kell a mozgolódás és a kaland. Teste lehet látott már egy s mást, de elméje még fiatal és kíváncsi. Büszkén sétál a Főtér közepére. Ilyenkor érzi azt, hogyha valaki látja, megérti, mivel foglalkozik. A szökőkút felé haladva egy szokatlan jelenséggel találja szembe magát. Reménykedik, hogy nem az, amire gondol. De, nagyon úgy tűnik. Erősen tűnődik, hogy szólítsa le, mert hát mégis, nem tartja etikusnak, amit művel. Amellett dönt, hogy közelebb megy. A nagydarab emberről először nem tudja eldönteni nő vagy férfi. Bármelyik is legyen, szólnia kell valamit. Bő két méter távolságra le is ül a mosakodó szerzeményhez. Táskáját szorosan ölében tartja és ujjaival kopog rajta. Levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de végül meggondolja magát.*
~ Ugyan már, ez csak egy ember. Egy nagy ember. Feltehetőleg nagy harcos lehet. ~
*Megrázza a fejét, hogy elkergesse gondolatait. Felemeli kezét maszkjához és lassan leemeli.*
- Remélem, tudja, hogy ez egy szökőkút és nem nyilvános fürdő.
*Mogorván és flegmatikus stílusban lökte oda szavait, hogy éreztesse minél jobban felháborodását. Nem néz oda, hogy elkerülje a szemkontaktust. Ha az illető akar valamit, azt úgy is tudni fogja.*
8970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-27 14:17:32
Üzenet elküldve: 2018-07-27 14:17:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//kezdő//
*Elcsigázottan, az út porától mocskosan, horzsolásokkal, zúzódásokkal tele botorkál az út felől egy nagydarab ember a város főtere felé.
Zavartan kapkodja körbe tekintetét, mint aki tartana tőle, hogy megállítják, megtámadják, vagy egyszerűen valami atrocitás éri.
A főtérre beérve léptei határozottságot nyernek, elindul a szökőkút felé öles léptekkel.
Pár lépéssel a szökőkút előtt mintegy vezényszóra hullik le róla málhája, és hangos puffanással ér földet, apró porfelhőt kavarva. Ezután hanyag mozdulattal veti le hátáról kardhüvelyét, kardjai élesen pendülve hullnak alá.
A szökőkút fölé hajol, és mohón inni kezd belőle, felnéz, tekintetét körbejáratja a téren, majd ismét szürcsölve szlopál a hűsítő vízből.
Ivás után páncélját, többi védőfelszerelését és ruháit áll neki ledobni, s mikor már csak alsó öltözéke van rajta mosakodni kezd a szökőkút vizében*
*Elcsigázottan, az út porától mocskosan, horzsolásokkal, zúzódásokkal tele botorkál az út felől egy nagydarab ember a város főtere felé.
Zavartan kapkodja körbe tekintetét, mint aki tartana tőle, hogy megállítják, megtámadják, vagy egyszerűen valami atrocitás éri.
A főtérre beérve léptei határozottságot nyernek, elindul a szökőkút felé öles léptekkel.
Pár lépéssel a szökőkút előtt mintegy vezényszóra hullik le róla málhája, és hangos puffanással ér földet, apró porfelhőt kavarva. Ezután hanyag mozdulattal veti le hátáról kardhüvelyét, kardjai élesen pendülve hullnak alá.
A szökőkút fölé hajol, és mohón inni kezd belőle, felnéz, tekintetét körbejáratja a téren, majd ismét szürcsölve szlopál a hűsítő vízből.
Ivás után páncélját, többi védőfelszerelését és ruháit áll neki ledobni, s mikor már csak alsó öltözéke van rajta mosakodni kezd a szökőkút vizében*
8969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-23 22:52:26
Üzenet elküldve: 2018-07-23 22:52:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaút//
*Mintha a fogadó is tágasabb, fényesebb és barátságosabb lenne most. Mintha csak varázsütésre tűnt volna el a mocsok, a rideg kimértség és az a furcsa borzongás az ember hátán.
Komoran bólint az ork és a gnóm felé. Bizony, nem jutott volna el idáig, ha a két lókötő nem áll az ügyük mellé. Noha önös érdekből tették, ezt talán senki sem róná fel nekik közülük. Ahogy eltűnnek a fogadó népének gyűrűjében ismét a fogadós felé fordul. Kissé meghökkenve fogadja a jutalmat, majd csapja hóna alá a hordócskát.*
-Bevallom, tudom majd mire fordítani. Nem is fog sokáig kitartani azt hiszem. Köszönöm.
*Húzódik szájának széle, de szeme nem mosolyog vele.*
-Ég veled.
*Fordul meg és lép lassan a kijárat felé. Felrémlik benne az őrjöngő, pucér, torzonborz kis ember látványa, ahogy kiugrik a szalmából. Hátranéz a válla felett a fogadósra, de az ijedt kis embernek már nincs nyoma. Egy mosolygós, barátságos figura. A fogadós. Nem vágyik többre, mint amilye van és hálás azért, ami megadatott.
Még könny is szökne a szemébe, ha asszonynép lenne. Helyette csak némán kinyitja az ajtót és kilép rajta.
Átvág a főtéren és elhagyja a várost. Nem veti le a talált csuhát, a hordócskát karjával együtt rejti a ruha alá. Még az kéne.
Gond nélkül kiér Artheniorból és nekivág az útnak. Ennél már csak könnyebb lehet.*
*Mintha a fogadó is tágasabb, fényesebb és barátságosabb lenne most. Mintha csak varázsütésre tűnt volna el a mocsok, a rideg kimértség és az a furcsa borzongás az ember hátán.
Komoran bólint az ork és a gnóm felé. Bizony, nem jutott volna el idáig, ha a két lókötő nem áll az ügyük mellé. Noha önös érdekből tették, ezt talán senki sem róná fel nekik közülük. Ahogy eltűnnek a fogadó népének gyűrűjében ismét a fogadós felé fordul. Kissé meghökkenve fogadja a jutalmat, majd csapja hóna alá a hordócskát.*
-Bevallom, tudom majd mire fordítani. Nem is fog sokáig kitartani azt hiszem. Köszönöm.
*Húzódik szájának széle, de szeme nem mosolyog vele.*
-Ég veled.
*Fordul meg és lép lassan a kijárat felé. Felrémlik benne az őrjöngő, pucér, torzonborz kis ember látványa, ahogy kiugrik a szalmából. Hátranéz a válla felett a fogadósra, de az ijedt kis embernek már nincs nyoma. Egy mosolygós, barátságos figura. A fogadós. Nem vágyik többre, mint amilye van és hálás azért, ami megadatott.
Még könny is szökne a szemébe, ha asszonynép lenne. Helyette csak némán kinyitja az ajtót és kilép rajta.
Átvág a főtéren és elhagyja a várost. Nem veti le a talált csuhát, a hordócskát karjával együtt rejti a ruha alá. Még az kéne.
Gond nélkül kiér Artheniorból és nekivág az útnak. Ennél már csak könnyebb lehet.*
8968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:16:14
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:16:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Aezmorin bízik benne, hogy a srác képes lesz minden probléma nélkül végrehajtani a feladatot, és a lótolvajok nem fognak kárt okozni az istálló állományában. No, meg senkit sem fognak megölni. Ez igazából az elsődleges szempont. *
- Jaja, menj! - * bólint a gnóm is, majd figyeli a srácot, hátha rossz felé akarna elindulni, aztán azt, ahogy Gré az egészségi állapota iránt érdeklődik. Természetesen erre egy értetlen pillantással, és egy lanyha sóhajtással reagál. A sötételf szeret értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Ezt persze a gnóm már megszokta. A srác aztán felocsúdik, és a lehető legértelmetlenebb dolgot kiáltja, amit csak lehet. Aezmorin értetlenül nézi, majd még értetlenebbül les felfelé, amikor Gré a botját ki akarja venni a kezéből. Mivel a gnóm jobb erőben van mint a sötételf, így ez a művelet nem sikerül, hiszen Aezmorin a helyzet kapcsán erősen szorítja egyetlen használható fegyverét. *
- Mi van? - * kérdi, amikor a sötételf a botja végét megragadja, közben a srác öles léptekkel rohan a fogadó felé. * - Ez meg fogja öletni magát - * vagy a fogadóst, ha ló tolvajlással vádolja, mindenesetre a gnóm fejében csak értetlenséget szül Gré mozdulata, de ha nagyon ragaszkodna a mélységi a botjához, akkor egész egyszerűen maga felé rántja azt, hogy végre a sötételf elengedje a botot. *
- Nem kéne megállítani? - * kérdi, de aztán inkább pónijának kötőféke felé nyúl, majd felül a lovára. A srácnak nyilván agyára ment a helyzet, ha a fogadóst vádolja ló tolvajlással, de majd bent elintézik. Még mindig jobban jár, ha fejbe verik egy korsóval, mintha a haramiák megölnék az istállóban. Akárhogy is, a bentiek tudni fogják, hogy valami baj van, ha már a lovászinas ennyire kifordult magából és talán valaki meglesi a helyzetet. Ez azonban Aezmorinnak már mindegy, nem az ő dolga, ideje továbbállni.
Hátra pillantgatva néz a fogadó felé, aztán megrázza a fejét és végleg elhessegeti a zavaró gondolatokat a fejéből. A lovásznak nem lesz baja, miért is lenne? Legfeljebb néhány hatig csengeni fog a feje. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 17:17:21
* Aezmorin bízik benne, hogy a srác képes lesz minden probléma nélkül végrehajtani a feladatot, és a lótolvajok nem fognak kárt okozni az istálló állományában. No, meg senkit sem fognak megölni. Ez igazából az elsődleges szempont. *
- Jaja, menj! - * bólint a gnóm is, majd figyeli a srácot, hátha rossz felé akarna elindulni, aztán azt, ahogy Gré az egészségi állapota iránt érdeklődik. Természetesen erre egy értetlen pillantással, és egy lanyha sóhajtással reagál. A sötételf szeret értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Ezt persze a gnóm már megszokta. A srác aztán felocsúdik, és a lehető legértelmetlenebb dolgot kiáltja, amit csak lehet. Aezmorin értetlenül nézi, majd még értetlenebbül les felfelé, amikor Gré a botját ki akarja venni a kezéből. Mivel a gnóm jobb erőben van mint a sötételf, így ez a művelet nem sikerül, hiszen Aezmorin a helyzet kapcsán erősen szorítja egyetlen használható fegyverét. *
- Mi van? - * kérdi, amikor a sötételf a botja végét megragadja, közben a srác öles léptekkel rohan a fogadó felé. * - Ez meg fogja öletni magát - * vagy a fogadóst, ha ló tolvajlással vádolja, mindenesetre a gnóm fejében csak értetlenséget szül Gré mozdulata, de ha nagyon ragaszkodna a mélységi a botjához, akkor egész egyszerűen maga felé rántja azt, hogy végre a sötételf elengedje a botot. *
- Nem kéne megállítani? - * kérdi, de aztán inkább pónijának kötőféke felé nyúl, majd felül a lovára. A srácnak nyilván agyára ment a helyzet, ha a fogadóst vádolja ló tolvajlással, de majd bent elintézik. Még mindig jobban jár, ha fejbe verik egy korsóval, mintha a haramiák megölnék az istállóban. Akárhogy is, a bentiek tudni fogják, hogy valami baj van, ha már a lovászinas ennyire kifordult magából és talán valaki meglesi a helyzetet. Ez azonban Aezmorinnak már mindegy, nem az ő dolga, ideje továbbállni.
Hátra pillantgatva néz a fogadó felé, aztán megrázza a fejét és végleg elhessegeti a zavaró gondolatokat a fejéből. A lovásznak nem lesz baja, miért is lenne? Legfeljebb néhány hatig csengeni fog a feje. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 17:17:21
8967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 15:39:55
Üzenet elküldve: 2018-07-22 15:39:55
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* Hihetetlen, hogy milyen rossz feltételezésekkel él a messziről jött idegen a mi Hifeti hősünkről! Ha akarta volna, már tegnap teli lopta volna magát a Gazdagnegyedben.
Csak nincs kedve ahhoz, hogy elkapják lótolvajlásért. Inkább Aezmoriant akarja lehúzni a nővérével együtt.
A fiatal fiú legalább bólogat, hogy megértette.*
-Igenis, a fogadós a banditák. Meg kell védeni.
* A szürke bőrű főszereplőnknél most szakadt el a cérna, valahogy nem számított rá, hogy ennyire kemény munkát vállalt az istálló megmentésével. A kölyök homlokára teszi a kezét, majd nemes egyszerűséggel kijelenti:*
-Nem lázas.
* Ám ha sikerül a terve, akkor az eddig rezignált állapotban lévő áldozata egy pillanat alatt aktivizálódik és üvöltve rohan a Pegazus taverna felé.*
-A tulaj a tolvaj! Megölöm!
* Ha az északi gnóm nem tesz ellene, akkor annak botját a srác kezébe adja, hogy ne legyen fegyvertelen és gyorsan felpattanva a nyeregbe oda dobja Borzas kantárát neki. Ha nem engedné ki a kezéből, akkor egy rosszindulatú fráternek tartaná, de azért ugyan úgy a lelépés mihamarabb megtörténte pártján áll.*
-Munkára akkor, ha már téged kisegíteni való szerencsétlennek állítottalak be!
* Amennyiben nem sikerül a húzása, akkor marad a tompa agya a lovászfiúnak és bambán bólogatva indul meg a kocsma ajtaja felé. És ez esetben meg sem kíséreli hősünk kivenni a fegyvert a tudós kezéből, hogy átruházza másra.
Egy perc nem telik el... no meg ha nem jön közbe semmi rendkívüli eset, akkor már észak felé haladva lépnek ki Arthenior városából.
Nagyon reméli, hogy senki nem érti félre, miért nézte meg a hőemelkedést.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
8966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:49:07
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:49:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Aezmorin mélységesen egyetért a sötételf szavaival, bár nem hiszi, hogy Gré csupán a saját lovaikra gondol, így meg is lepi, amikor Keszeggel és Borzassal együtt lép ki az istálló kapuján és egyéb lovat nem ráncigál akarata ellenére a napfényre. Ha a gnóm nem lenne idegesebb az átlagosnál, akkor nyilván tenne is egy nem túlságosan kedves megjegyzést erre vonatkozóan, hiszen annak ellenére, hogy Gré szereti magát hősként beállítania, Aezmorin meg van róla győződve, hogy a sötételf inkább egy antihős lehet maximum.
Figyeli, ahogy Gré az istállós fiú fejét és haját össze-vissza borzolja, és felhúzza a szemöldökét, dühösen értetlen képet vág, majd megrázza a fejét. *
- Komolyan ez a legnagyobb problémát? Fényezd magad, engem meg megmentendő balféknek állíts be? - * mormogja, miközben figyeli, hogy a srác megértette-e, amit a sötételf mondott. Mivel az istállós nincs beszámítható állapotban, így nem fogja kijavítani amit Gré mondott neki, hanem maga felé fordítja a fiú képét, lehúzza a saját szemmagasságába, majd kérdő tekintettel mélyen belenéz a kifejezéstelen képébe. *
- Megértetted kölyök? Fogadós, banditák, védjék meg! Tiszta minden? - * kérdi ingerülten, de a Gré által elmondottakat nem írja felül, mert a sötételffel ellentétben Aezmorin nem a hírnevéből él, hanem a munkájából.
A srác réveteg tekintete egy pillanatra megrebben, aztán óvatosan bólint, majd tekintetét a fogadó felé fordítja. A gnóm nem biztos benne, hogy képes az információt tökéletesen átadni, legalábbis azt, amit Gré mondott neki, de a lényeget talán el tudja mondani a bentieknek, és ha van, aki a korai óra ellenére eleget ivott, akkor hajlandóságuk is lesz egy kis balhéba keveredni az igazság nevében. Már, ha nem nagyon száll inunkba a bátorságuk.
A fiú végül megindul a fogadó felé, Aezmorin idegesen körbetekint és mindenkit potenciális lótolvajnak tekintve végül Grére pillant. *
- Szerinted jár jutalom a lótolvajok elkergetéséért, és az istálló megvédéséért, vagy ilyen vészes időkben ez amúgy is polgári kötelesség lenne? - * a gnóm sokkal nagyobb hajlandóságot mutatna szembeszállni a haramiákkal, ha esetleg egy pár kocsmai rosszarc még csatlakozna a csapatukhoz. Meg hát azt sem lenne hátrány tudni, hogy mennyien voltak a lótolvajok, de a srác erre nem tudott, vagy nem akart válaszolni, de az is lehet, hogy nem jutott el a kérdés a tudatáig. Aezmorin utóbbit tartja a legvalószínűbbnek. *
* Aezmorin mélységesen egyetért a sötételf szavaival, bár nem hiszi, hogy Gré csupán a saját lovaikra gondol, így meg is lepi, amikor Keszeggel és Borzassal együtt lép ki az istálló kapuján és egyéb lovat nem ráncigál akarata ellenére a napfényre. Ha a gnóm nem lenne idegesebb az átlagosnál, akkor nyilván tenne is egy nem túlságosan kedves megjegyzést erre vonatkozóan, hiszen annak ellenére, hogy Gré szereti magát hősként beállítania, Aezmorin meg van róla győződve, hogy a sötételf inkább egy antihős lehet maximum.
Figyeli, ahogy Gré az istállós fiú fejét és haját össze-vissza borzolja, és felhúzza a szemöldökét, dühösen értetlen képet vág, majd megrázza a fejét. *
- Komolyan ez a legnagyobb problémát? Fényezd magad, engem meg megmentendő balféknek állíts be? - * mormogja, miközben figyeli, hogy a srác megértette-e, amit a sötételf mondott. Mivel az istállós nincs beszámítható állapotban, így nem fogja kijavítani amit Gré mondott neki, hanem maga felé fordítja a fiú képét, lehúzza a saját szemmagasságába, majd kérdő tekintettel mélyen belenéz a kifejezéstelen képébe. *
- Megértetted kölyök? Fogadós, banditák, védjék meg! Tiszta minden? - * kérdi ingerülten, de a Gré által elmondottakat nem írja felül, mert a sötételffel ellentétben Aezmorin nem a hírnevéből él, hanem a munkájából.
A srác réveteg tekintete egy pillanatra megrebben, aztán óvatosan bólint, majd tekintetét a fogadó felé fordítja. A gnóm nem biztos benne, hogy képes az információt tökéletesen átadni, legalábbis azt, amit Gré mondott neki, de a lényeget talán el tudja mondani a bentieknek, és ha van, aki a korai óra ellenére eleget ivott, akkor hajlandóságuk is lesz egy kis balhéba keveredni az igazság nevében. Már, ha nem nagyon száll inunkba a bátorságuk.
A fiú végül megindul a fogadó felé, Aezmorin idegesen körbetekint és mindenkit potenciális lótolvajnak tekintve végül Grére pillant. *
- Szerinted jár jutalom a lótolvajok elkergetéséért, és az istálló megvédéséért, vagy ilyen vészes időkben ez amúgy is polgári kötelesség lenne? - * a gnóm sokkal nagyobb hajlandóságot mutatna szembeszállni a haramiákkal, ha esetleg egy pár kocsmai rosszarc még csatlakozna a csapatukhoz. Meg hát azt sem lenne hátrány tudni, hogy mennyien voltak a lótolvajok, de a srác erre nem tudott, vagy nem akart válaszolni, de az is lehet, hogy nem jutott el a kérdés a tudatáig. Aezmorin utóbbit tartja a legvalószínűbbnek. *
8965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:14:27
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:14:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* Aezmorian nagyon nem akarja a polgári kötelességét teljesíteni és ebben nem is lenne feltétlen ellenvéleménye a Hifeti srácnak, csak hát, hogy az a csak, neki feltétlenül be kell hangolnia az elkövetkezendő szimfonikus hangversenyre a gnómunk idegrendszerét, hogy minél szebben szóljon, mikor már élesben fog menni.
Ő sem gondolja komolyan, hogy ennyire együttműködő és segítőkészek legyenek a hatóság embereivel.*
~ Hol volt ez a hatóság, mikor ellopták az ő naplóját? És mit tett azóta, hogy előkerítse a szekeret?
Teljesen jogos, hogy tojik az egészre az, aki nem kapott semmi védelmet eddig a katonaságtól. És ez így is van rendjén, hiszen akkor nem ütné ezer arany Kámorf markát.~
* Azért azt bűnbánóan kellene megvallania a Sötét Úrnak, ha itt hagyna egy hullát kifosztás nélkül. Ekkora pazarlást nem engedhet meg magának. Ráadásul lehet, hogy... Jó, ezt az őrült gondolatot, amik már az istenek megjelenése óta kavarognak a fejébe, lehet abba kéne hagyni. Az indokolatlanul nagy mázli lenne, ha még frissen folyna a vére és "ha már így történt, temessük el" alapon az istenéhez küldhetné.
De halott helyett egy igazán élő, de könnyű szerrel azzá válható szerzetet talál. És ha már a lelke a testében van, maradjon is ott alapon csak nem tesz vele ilyen szörnyűséget.*
~ Sokkal fontosabb megtudni mi rémítette meg ennyire, mint egy élőt eltemessünk.~
* Hát nagyon úgy tűnik, hogy a derék megbízót nem boldogította a tudat, amikor megtudta. Gyorsan kirángatja, hátha így könnyebben megfújják a banditák majd mások lovait. És a sajátjaikat pedig a sötételf viszi utána.*
-Máris hozom őket. Itt nem hagynám azoknak az alávaló gazembereknek.
* Kiérve a főtérre remek ötlete támad a kisebbik főhősünknek és ebben a magasabbik csak támogatni tudja. Azonnal össze is borzolja a fiú haját, hogy kellően kölyöknek és fullajtárnak érezze magát. És vidám hangon rászól.*
-Indulj a fogadóba, de most azonnal! Ezeket mondd el a kocsmárosnak! Ő majd tudni fogja, mit kell tenni ilyen esetben.
És mondd el, hogy a nagy Gr Hifeti eddig elijesztette a lótolvajokat, de bajba jutott gnóm miatt más dolga lett. Ideje lesz pótolni őt valakivel.
* Nem kell az északról jöttnek erőltetni csak a legendákban lévő intelligenciájukat. Ezt egy iskolázatlan sötételf is hamarabb elintézi. Butának tartják őket, mert mindig más fejét törik (be) a problémáikon.
Ha minden városlakó csak annyi ideig őrzi az istállót, ameddig ők tették, akkor holnapig is biztonságban lesz. Addigra meg már visszajönnek.*
8964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 12:44:29
Üzenet elküldve: 2018-07-22 12:44:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
- Jó, ebben igazad lehet - * vagy csak egyszerűen piperkőc szörnyvadász, és nem akaródzik neki véresen megjelenni sehol. Mindegy is, Aezmorint a véres nadrág misztériuma kevéssé érdekli, elvégre ez Grénél szakmai ártalom. Biztos legyilkolt valami szerencsétlen jószágot, amit a helyiek szörnynek véltek, vagy esetleg egy valódi bestiát mészárolt le, aztán amiatt lett véres az öltözéke. *
- Mi van? Már miért lenne kötelességünk? - * néz a sötételfre értetlenül. * - Semmi közünk hozzá, meg egyébként is egyszerűbb a fogadóssal közölni, az meg elugrat valami fullajtárt a hírrel. Meg egyébként is milyen bűncselekmény történt volna? Biztos csak kimentek hugyozni - * nem elvárható, hogy mindig legyen itt valaki, elvégre az élőlényeknek vannak bizonyos testi szükségleteik. Bizonyára csak elfelejtették lezárni az istállót, amikor kiléptek a kapuin. Előfordulhat, főleg, ha valakinek nagyon sürgősen igénybe kell vennie az árnyékszéket.
Aezmorin a sötételf szövegelésére összehúzza szemöldökét, mélyet sóhajt és megrázza a fejét. *
- Valóban nem vagyok úriember és igen, követned kell. Nem azért fizetek, hogy városőrt játssz - * veti oda mogorván, majd az istállós fiú felé fordul és megragadja a karját, mert úgy tűnik nincs tisztában azzal, hogy ha itt marad esélyesen lekaszabolják. *
- Gyere már te fajankó - * mondja mérgesen, aztán egyik kezében a bottal, másikban az istállós karjával kifelé megy, majd a Keszeget vezető Gréhez szól. *
- Hozd a pónimat, nekem elég bajom van ezzel itt - * int fejével a háta mögött alig-alig lépdelő istállósra. Nem túl készségesen, de azért jön a srác, közben réveteg tekintettel figyeli a semmit. *
- Gré, mi legyen? Szóljunk a fogadósnak? Csak nem hagyhatjuk, hogy elkössék a lovakat? - * ha már egyszer megtudták, hogy ilyesmire készülnek, akkor valakit csak értesíteni kellene. A barakkosoknak van épp elég dolga a felfordulással, de lehet a kocsmában találnának elég embert, akik megfékeznék a banditákat. *
- Hé, te! Mi a neved? Hányan voltak a tolvajok? - * tekint az istállós képébe, amikor kiérnek az épület kapuján. Minél több információ, annál jobb eséllyel tudnak felkészülni a visszatérő haramiákra. Egyébiránt a gnómnak szöget üt a fejében, hogy nyilván nem látta az arcukat, mert a lótolvajok nem akarnak szemtanút, így esélyes, hogy maszkot viselt, vagy viseltek, emiatt nem kérdezi meg, hogy felismerné-e a haramiákat. Természetesen Aezmorinnak esze ágában sincs saját maga felvenni a banditákkal a harcot, de szó nélkül azért nem lovagolna el, főleg, hogy a közvetlen veszélyzónából már kikerültek. *
- Jó, ebben igazad lehet - * vagy csak egyszerűen piperkőc szörnyvadász, és nem akaródzik neki véresen megjelenni sehol. Mindegy is, Aezmorint a véres nadrág misztériuma kevéssé érdekli, elvégre ez Grénél szakmai ártalom. Biztos legyilkolt valami szerencsétlen jószágot, amit a helyiek szörnynek véltek, vagy esetleg egy valódi bestiát mészárolt le, aztán amiatt lett véres az öltözéke. *
- Mi van? Már miért lenne kötelességünk? - * néz a sötételfre értetlenül. * - Semmi közünk hozzá, meg egyébként is egyszerűbb a fogadóssal közölni, az meg elugrat valami fullajtárt a hírrel. Meg egyébként is milyen bűncselekmény történt volna? Biztos csak kimentek hugyozni - * nem elvárható, hogy mindig legyen itt valaki, elvégre az élőlényeknek vannak bizonyos testi szükségleteik. Bizonyára csak elfelejtették lezárni az istállót, amikor kiléptek a kapuin. Előfordulhat, főleg, ha valakinek nagyon sürgősen igénybe kell vennie az árnyékszéket.
Aezmorin a sötételf szövegelésére összehúzza szemöldökét, mélyet sóhajt és megrázza a fejét. *
- Valóban nem vagyok úriember és igen, követned kell. Nem azért fizetek, hogy városőrt játssz - * veti oda mogorván, majd az istállós fiú felé fordul és megragadja a karját, mert úgy tűnik nincs tisztában azzal, hogy ha itt marad esélyesen lekaszabolják. *
- Gyere már te fajankó - * mondja mérgesen, aztán egyik kezében a bottal, másikban az istállós karjával kifelé megy, majd a Keszeget vezető Gréhez szól. *
- Hozd a pónimat, nekem elég bajom van ezzel itt - * int fejével a háta mögött alig-alig lépdelő istállósra. Nem túl készségesen, de azért jön a srác, közben réveteg tekintettel figyeli a semmit. *
- Gré, mi legyen? Szóljunk a fogadósnak? Csak nem hagyhatjuk, hogy elkössék a lovakat? - * ha már egyszer megtudták, hogy ilyesmire készülnek, akkor valakit csak értesíteni kellene. A barakkosoknak van épp elég dolga a felfordulással, de lehet a kocsmában találnának elég embert, akik megfékeznék a banditákat. *
- Hé, te! Mi a neved? Hányan voltak a tolvajok? - * tekint az istállós képébe, amikor kiérnek az épület kapuján. Minél több információ, annál jobb eséllyel tudnak felkészülni a visszatérő haramiákra. Egyébiránt a gnómnak szöget üt a fejében, hogy nyilván nem látta az arcukat, mert a lótolvajok nem akarnak szemtanút, így esélyes, hogy maszkot viselt, vagy viseltek, emiatt nem kérdezi meg, hogy felismerné-e a haramiákat. Természetesen Aezmorinnak esze ágában sincs saját maga felvenni a banditákkal a harcot, de szó nélkül azért nem lovagolna el, főleg, hogy a közvetlen veszélyzónából már kikerültek. *
8963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-15 02:20:34
Üzenet elküldve: 2018-07-15 02:20:34
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dora//
*Becsukja maga után a fogadó ajtaját, és fellélegzik. Sikerült neki, megcsinálta. Még ha közben többször meg is repedt az álarc, amely nem is álarcnak indult, de az utolsó felvonást sikeresen csinálta végig. Szavaiból, és talán tetteiből is az érződött ki, hogy nem érdekli, ha a lány nem követi. Muszáj volt, elvégre nem Lorew vágyainak kell teljesülnie, hanem Doráénak. Néhány lépést távolodik az ajtótól, majd vár egy kicsit. Nem tudja, mennyit érdemes, vagy mennyit szabad, de szíve szerint talán az egész napot ott töltené. Nem, az nem vezetne eredményre. Úgy dönt, elszámol százig, és utána anélkül távozik, hogy visszanézne az ajtó irányába. Majd inkább megfelezi, ötven elég, még sok is. Túl sok. Legyen harminc. Húsz, de az lassan. Nem túl lassan azért, de... érzésre. Közben megigazgatja magán a ruháját, újra a fejére helyezi a kalapot, melyet a kezében hozott ki, de így is csak nyolcig jut.
A továbbiakban máshogy kell lepleznie a várakozást. Kezeit lustán leereszti maga mellé, majd felnéz az égre. Nem túlzottan, éppen annyira, hogy a kalap karimája még takarja a napot. Még csak csillagok sincsenek, mi a francban gyönyörködne, a felhőkben? Persze a tekintete kellemesen elmerül a látványban, de ez csak az elme próbálkozása, hogy elterelje a figyelmet a fokozódó félelemről. Az idegességről. Hogy szívverése csak gyorsul és gyorsul, ahogy várja, hogy meghallja az ajtó hangját. Egyre lassabban veszi szájára a számokat. Tudja, hogy nem szabadna nyújtani a köztük lévő szünetet, és világosan érzi, hogy ezt teszi, de nem érdekli. Mégis milyen istennek kéne számot adnia erről? Melyik isten merne egyáltalán beleszólni abba, hogy ő milyen gyorsan halad? Senki nem vonhatja őt ezért felelősségre, magának szabja a korlátait. Éppen úgy, ahogy Dora is. Tizenöt. A számokat elnyújhatja, de ezzel semmin nem változtat. Úgy látszik, a lány mégsem vágyott eléggé a hatalomra. Ha pedig ez igaz, úgy felesleges is bánkódni miatta, nem lett volna értelme az egésznek. Csak hogy Lorewet ezen a ponton valamiért vajmi kevéssé vigasztalja ez. Tizennyolc. Valójában az egyetlen dolog, amire most vágyik, az az, hogy visszaforduljon, visszamenjen a fogadóba, és megkérje Dorát, hogy tartson vele. Ezúttal úgy, hogy bárki érezhesse: nagyon szeretné. Vágyik rá, hogy megismerhesse a lányt, hogy láthassa kezében a hatalommal... Csakhogy az vajmi kevéssé számít, hogy Lorew mit szeretne. Egyedül az számít, Dora mire vágyik.
Húsz. Lassú léptekkel indul a szegénynegyed felé, melyek először igencsak nehezére esnek, de idővel a teste rááll az ismétlődő mozdulatsorra. Az elméje amúgy is túl zavaros most ahhoz, hogy képes legyen ilyen tökéletesen irányítani magát. Abban a pillanatban talán fel sem tűnik neki, hogy tényleg távolodik a fogadótól, és a halad előre. Talán valahol egy kis része reméli, hogy nem így van. Egy elnyomott, apró kis gondolat sikít elméje egyik fekete zugában, hogy forduljon vissza. De nem hallgat rá. Nem hallgathat rá. Dora többet érdemel, mint egy szentimentalizmusból elkövetett ostoba cselekvéssorozatot. Mennie kell, ha a lány így döntött, és nem nézhet vissza.
~ Csak az ital. Csak amiatt érzel így... Elmúlik. ~
Ez a kis hang a fejében már inkább hangzik olyannak, amiben magára ismer. A kérdés már csak annyi, tudna feltétel nélkül bízni ebben a kis hangban?*
//Dora//
*Becsukja maga után a fogadó ajtaját, és fellélegzik. Sikerült neki, megcsinálta. Még ha közben többször meg is repedt az álarc, amely nem is álarcnak indult, de az utolsó felvonást sikeresen csinálta végig. Szavaiból, és talán tetteiből is az érződött ki, hogy nem érdekli, ha a lány nem követi. Muszáj volt, elvégre nem Lorew vágyainak kell teljesülnie, hanem Doráénak. Néhány lépést távolodik az ajtótól, majd vár egy kicsit. Nem tudja, mennyit érdemes, vagy mennyit szabad, de szíve szerint talán az egész napot ott töltené. Nem, az nem vezetne eredményre. Úgy dönt, elszámol százig, és utána anélkül távozik, hogy visszanézne az ajtó irányába. Majd inkább megfelezi, ötven elég, még sok is. Túl sok. Legyen harminc. Húsz, de az lassan. Nem túl lassan azért, de... érzésre. Közben megigazgatja magán a ruháját, újra a fejére helyezi a kalapot, melyet a kezében hozott ki, de így is csak nyolcig jut.
A továbbiakban máshogy kell lepleznie a várakozást. Kezeit lustán leereszti maga mellé, majd felnéz az égre. Nem túlzottan, éppen annyira, hogy a kalap karimája még takarja a napot. Még csak csillagok sincsenek, mi a francban gyönyörködne, a felhőkben? Persze a tekintete kellemesen elmerül a látványban, de ez csak az elme próbálkozása, hogy elterelje a figyelmet a fokozódó félelemről. Az idegességről. Hogy szívverése csak gyorsul és gyorsul, ahogy várja, hogy meghallja az ajtó hangját. Egyre lassabban veszi szájára a számokat. Tudja, hogy nem szabadna nyújtani a köztük lévő szünetet, és világosan érzi, hogy ezt teszi, de nem érdekli. Mégis milyen istennek kéne számot adnia erről? Melyik isten merne egyáltalán beleszólni abba, hogy ő milyen gyorsan halad? Senki nem vonhatja őt ezért felelősségre, magának szabja a korlátait. Éppen úgy, ahogy Dora is. Tizenöt. A számokat elnyújhatja, de ezzel semmin nem változtat. Úgy látszik, a lány mégsem vágyott eléggé a hatalomra. Ha pedig ez igaz, úgy felesleges is bánkódni miatta, nem lett volna értelme az egésznek. Csak hogy Lorewet ezen a ponton valamiért vajmi kevéssé vigasztalja ez. Tizennyolc. Valójában az egyetlen dolog, amire most vágyik, az az, hogy visszaforduljon, visszamenjen a fogadóba, és megkérje Dorát, hogy tartson vele. Ezúttal úgy, hogy bárki érezhesse: nagyon szeretné. Vágyik rá, hogy megismerhesse a lányt, hogy láthassa kezében a hatalommal... Csakhogy az vajmi kevéssé számít, hogy Lorew mit szeretne. Egyedül az számít, Dora mire vágyik.
Húsz. Lassú léptekkel indul a szegénynegyed felé, melyek először igencsak nehezére esnek, de idővel a teste rááll az ismétlődő mozdulatsorra. Az elméje amúgy is túl zavaros most ahhoz, hogy képes legyen ilyen tökéletesen irányítani magát. Abban a pillanatban talán fel sem tűnik neki, hogy tényleg távolodik a fogadótól, és a halad előre. Talán valahol egy kis része reméli, hogy nem így van. Egy elnyomott, apró kis gondolat sikít elméje egyik fekete zugában, hogy forduljon vissza. De nem hallgat rá. Nem hallgathat rá. Dora többet érdemel, mint egy szentimentalizmusból elkövetett ostoba cselekvéssorozatot. Mennie kell, ha a lány így döntött, és nem nézhet vissza.
~ Csak az ital. Csak amiatt érzel így... Elmúlik. ~
Ez a kis hang a fejében már inkább hangzik olyannak, amiben magára ismer. A kérdés már csak annyi, tudna feltétel nélkül bízni ebben a kis hangban?*
8962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-13 18:59:56
Üzenet elküldve: 2018-07-13 18:59:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ghaelowo Croylorint//
*Legyen nyitott... ez az első alkalom, hogy valami megérinti abból, amit újdonsült ismerőse mond neki. Átjut azon a kritikus-cinikus szűrőn, amin eddig fennakadt mondandójának nagy része, mert feleslegesnek, netán igaztalannak találtatott. Amit Zeya elfogadott belőle, azt is csupán értelmével vizsgálta meg. Most viszont néhány pillanatra kizökken mélységes önsajnálatából, és felrémlik előtte, hogy mit mondtak neki, mikor ideküldték. Igazából nem érti, miért, hiszen nem túl sok párhuzamot tud vonni a két eset között. Mégis valahol a dolgok legmélyén hasonlónak és elgondolkodtatónak érzi őket. Persze a köntöst, amelybe Ghael a tanácsot csomagolta, magában ugyanúgy megcincálja. Fogalma sincs, miféle csodákról beszél a férfi, és egyáltalán érdekelné-e az ilyesmi. Ő az egyszerű, kézzel fogható dolgok híve. Átmenetileg viszont kissé zavartnak érzi magát, ezért hümmögni kezd és sürgősen másfelé néz.*
- Hm. Dallamot, mi?
*Kérdezi pontatlanul és gépiesen, ezúttal kevesebb éllel, inkább morfondírozva. Ez olyan rébusz számára, amilyenekben a bölcsebbek szoktak beszélni hozzá. Lehet, hogy ezt se fogja megérteni soha. A zenei rébuszt legalább halványan összekapcsolja a lanttal. Tény, hogy nem sokat gondolkodott rajta, vajon miért hurcol magával a férfi egy jobb napokat is megélt hangszert, ahogy nem próbálta öltözete alapján sem kétségbe vonni, vajon mindenben őszintén beszélt-e vele. Egyrészt eddig az érdeklődésén kívül esett, másrészt emberismerete bizonyosan messze elmarad Ghaelétől, aki foglalkozásából és tapasztalatából adódóan talán egy konok sziklán is képes lehet pulzust tapintani. Zeya alapvetően rossz véleménnyel van a világról, és igyekszik megtartani a három lépés távolságot, így védve önmagát.*
- Lenyűgöző.
*Talál vissza színtelen hangjához a szökőkút csodája hallatán. Pedig tényleg tetszik neki ez a varázslat, egy kicsit emel is a hangulatán. Mindig erős vonzalmat érzett a víz iránt. Leszámítva azokat az epizódokat, melyekben edzés címén kellett kellemetlenségeket átélnie.
Kap az alkalmon, hogy feltették neki a kérdést a városbejárással kapcsolatban. Nem keveset sétált ma már a vidéken, mielőtt Artheniorba ért, és a nyárias idő sem ösztönzi hosszabb kirándulásra, ezért jobb szeretne célirányosan menni, amennyire csak lehet. Övére függeszti friss zsákmányát, és felzárkózik Ghael mellé. Persze nem túl közel, csak amennyire a zavartalan haladás megköveteli. Mostanság talán az utcák sem olyan zsúfoltak a történtek fényében. Még a szántóföldeken is érezte a nyugtalanságot.
Mire elindulnak, gyorsan átgondolja a választ. A végeredmény minden költészetet nélkülöz.*
- Szállás és munka. Ezekre van mielőbb szükségem. A szállás legyen egyszerű *vagyis olcsó* és kétkezi munkára gondolok. Esetleg szóba jöhet a fegyveres kíséret.
*A végét kicsit bizonytalanabbul teszi hozzá. Itt az alkalom, ha fel akarják fogadni, ahogy eddig sejtette. De legalább a további kérdések ideje, ha még nem biztos a dolog. Megtoldja még mondandóját, hogy a választ szorosabb kapcsolatba hozza a kérdéssel.*
- Ha van olyan hely, ahol ezekre könnyebben rátalálok, akkor legyen az az úti cél.
*Oldalra sandít aztán.*
- Már ha egy Cormel-örökös ismer ilyet.
*Elvégre mit csinál vajon egy örökös? Nem úgy hangzik, mintha sokat kellene dolgoznia, legalábbis fizikai munkát. És nem is néz ki úgy.
A másik felvetés miatt kényelmetlenül érzi magát, ezért egy ideig leginkább az utat nézi. Még sosem kellett bemutatnia önmagát. Amit szükséges volt tudni róla, azt feljebbvalói egymás közt megbeszélték. Csak olyan dolgok jutnak eszébe, amiket neki mondtak önmagáról. Ezek többnyire kritikus megjegyzések a képességeiről és nehéz természetéről. Ha csak rájuk gondol, elönti a dac. Kénytelen venni egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a feje.*
- Mégis mit mondjak magamról?
*Motyogja tanácstalanul. Makacsul rögzíti tekintetét az utca előttük fekvő szakaszára.*
*Legyen nyitott... ez az első alkalom, hogy valami megérinti abból, amit újdonsült ismerőse mond neki. Átjut azon a kritikus-cinikus szűrőn, amin eddig fennakadt mondandójának nagy része, mert feleslegesnek, netán igaztalannak találtatott. Amit Zeya elfogadott belőle, azt is csupán értelmével vizsgálta meg. Most viszont néhány pillanatra kizökken mélységes önsajnálatából, és felrémlik előtte, hogy mit mondtak neki, mikor ideküldték. Igazából nem érti, miért, hiszen nem túl sok párhuzamot tud vonni a két eset között. Mégis valahol a dolgok legmélyén hasonlónak és elgondolkodtatónak érzi őket. Persze a köntöst, amelybe Ghael a tanácsot csomagolta, magában ugyanúgy megcincálja. Fogalma sincs, miféle csodákról beszél a férfi, és egyáltalán érdekelné-e az ilyesmi. Ő az egyszerű, kézzel fogható dolgok híve. Átmenetileg viszont kissé zavartnak érzi magát, ezért hümmögni kezd és sürgősen másfelé néz.*
- Hm. Dallamot, mi?
*Kérdezi pontatlanul és gépiesen, ezúttal kevesebb éllel, inkább morfondírozva. Ez olyan rébusz számára, amilyenekben a bölcsebbek szoktak beszélni hozzá. Lehet, hogy ezt se fogja megérteni soha. A zenei rébuszt legalább halványan összekapcsolja a lanttal. Tény, hogy nem sokat gondolkodott rajta, vajon miért hurcol magával a férfi egy jobb napokat is megélt hangszert, ahogy nem próbálta öltözete alapján sem kétségbe vonni, vajon mindenben őszintén beszélt-e vele. Egyrészt eddig az érdeklődésén kívül esett, másrészt emberismerete bizonyosan messze elmarad Ghaelétől, aki foglalkozásából és tapasztalatából adódóan talán egy konok sziklán is képes lehet pulzust tapintani. Zeya alapvetően rossz véleménnyel van a világról, és igyekszik megtartani a három lépés távolságot, így védve önmagát.*
- Lenyűgöző.
*Talál vissza színtelen hangjához a szökőkút csodája hallatán. Pedig tényleg tetszik neki ez a varázslat, egy kicsit emel is a hangulatán. Mindig erős vonzalmat érzett a víz iránt. Leszámítva azokat az epizódokat, melyekben edzés címén kellett kellemetlenségeket átélnie.
Kap az alkalmon, hogy feltették neki a kérdést a városbejárással kapcsolatban. Nem keveset sétált ma már a vidéken, mielőtt Artheniorba ért, és a nyárias idő sem ösztönzi hosszabb kirándulásra, ezért jobb szeretne célirányosan menni, amennyire csak lehet. Övére függeszti friss zsákmányát, és felzárkózik Ghael mellé. Persze nem túl közel, csak amennyire a zavartalan haladás megköveteli. Mostanság talán az utcák sem olyan zsúfoltak a történtek fényében. Még a szántóföldeken is érezte a nyugtalanságot.
Mire elindulnak, gyorsan átgondolja a választ. A végeredmény minden költészetet nélkülöz.*
- Szállás és munka. Ezekre van mielőbb szükségem. A szállás legyen egyszerű *vagyis olcsó* és kétkezi munkára gondolok. Esetleg szóba jöhet a fegyveres kíséret.
*A végét kicsit bizonytalanabbul teszi hozzá. Itt az alkalom, ha fel akarják fogadni, ahogy eddig sejtette. De legalább a további kérdések ideje, ha még nem biztos a dolog. Megtoldja még mondandóját, hogy a választ szorosabb kapcsolatba hozza a kérdéssel.*
- Ha van olyan hely, ahol ezekre könnyebben rátalálok, akkor legyen az az úti cél.
*Oldalra sandít aztán.*
- Már ha egy Cormel-örökös ismer ilyet.
*Elvégre mit csinál vajon egy örökös? Nem úgy hangzik, mintha sokat kellene dolgoznia, legalábbis fizikai munkát. És nem is néz ki úgy.
A másik felvetés miatt kényelmetlenül érzi magát, ezért egy ideig leginkább az utat nézi. Még sosem kellett bemutatnia önmagát. Amit szükséges volt tudni róla, azt feljebbvalói egymás közt megbeszélték. Csak olyan dolgok jutnak eszébe, amiket neki mondtak önmagáról. Ezek többnyire kritikus megjegyzések a képességeiről és nehéz természetéről. Ha csak rájuk gondol, elönti a dac. Kénytelen venni egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a feje.*
- Mégis mit mondjak magamról?
*Motyogja tanácstalanul. Makacsul rögzíti tekintetét az utca előttük fekvő szakaszára.*
8961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-13 12:39:15
Üzenet elküldve: 2018-07-13 12:39:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tozeya Nazagaraki//
*A lány továbbra is páratlan marad a maga versenyszámában, csak milyen kár, hogy ez a szótlanság. Úgy látszik, ő nem lelkesedik annyira a városért, mint Ghael, és hát mindketten előítéletesek, majd elválik, kinek sikerül meggyőznie a másikat.*
- Ugyan, ha már az elejétől rosszul áll hozzá, a csodák egyszerűen kikerülik majd. Legyen nyitott, fogadja be a város szépségét, mintha csak egy dalt hallgatna.
*Mondjuk ez talán rossz példa volt, ha valóban valami olyan helyről származik a lány, ahogy azt Ghael gondolta korábban, akkor bizony nem sok dalt hallott. Talán erre utal a tény is, hogy nem firtatta a bárd lantjának kérdését, mert hát... a nemesek nem hordják magukkal a dolgaikat, leteszik otthon. Nekik van hová. Mert nem szegény, nincstelen bárdok, kik a tél közeledtével mind meghalnak... Már-már összeszorul a szíve erre a gondolatra, aztán eszébe jut, hogy ő is túlélt már pár telet, nincs oka aggódni.*
- Áh, megtalálta a szökőkutat *jegyzi meg, mikor a lány belemeríti a kulacsát* Az egy kiváló darab, a legendák szerint Lihanech mágusai adományozták a városnak, és a vize sosem apad el.
*Persze ez a roppant hasznos tudás sem Artheniorban ragadt rá, még évekkel korábban hallotta Lihanechben, és őszintén az ottaniak esetenként olyan nagyképűen beszéltek erről, hogy Ghael meg is lepődött, amikor a városba érkezve tényleg talált egy szökőkutat. Innentől kezdve viszont saját fantáziájára kell támaszkodjon.*
- Nos, van esetleg valami konkrét célja, vagy csak barangoljuk végig a várost?
*Kedves felajánlás, bár enyhén botor is, bizalma abba van, hogy a lánynak nincsenek elképzelései a dologról. Ha meg mond valami konkrét részt, hát... előbb-utóbb oda is csak eljutnak, csak nehézségekbe fog ütközni a dolog. Amint a kulacs megtelt, és haladhatnak tovább, Ghael el is indul az egyik úton, amelyet találomra választott. Valahová csak vezetnie kell... A főtéren vannak, nem lehet olyan baromi nehéz bekeveredni a város szívébe.*
- Addig, ha már úgyis együtt töltünk egy kis időt, mesélhetne magáról. Mint már bent sem mulasztottam el megemlíteni, égek a vágytól, hogy jobban megismerjem.
*A lényeget már igazából tudja, de ez mind olyan dolog, ami csak a próbálkozásai ellen szól. Jó lenne, ha végre az elutasító dolgokon kívül megtudhatna valami olyat is, amivel fogást találhat a lányon, hogy aztán fogást találhasson a lányon, de akkor már ne csak képletesen. Hát csak akad valami, ami őt is boldoggá teszi! Ha meg nem, hát... abban az esetben még mindig ott a másodlagos terv, utazhat az erszényére. Szomorú lenne, már-már könnyezve tenné, de hát az életben áldozatokat kell hoznia.*
*A lány továbbra is páratlan marad a maga versenyszámában, csak milyen kár, hogy ez a szótlanság. Úgy látszik, ő nem lelkesedik annyira a városért, mint Ghael, és hát mindketten előítéletesek, majd elválik, kinek sikerül meggyőznie a másikat.*
- Ugyan, ha már az elejétől rosszul áll hozzá, a csodák egyszerűen kikerülik majd. Legyen nyitott, fogadja be a város szépségét, mintha csak egy dalt hallgatna.
*Mondjuk ez talán rossz példa volt, ha valóban valami olyan helyről származik a lány, ahogy azt Ghael gondolta korábban, akkor bizony nem sok dalt hallott. Talán erre utal a tény is, hogy nem firtatta a bárd lantjának kérdését, mert hát... a nemesek nem hordják magukkal a dolgaikat, leteszik otthon. Nekik van hová. Mert nem szegény, nincstelen bárdok, kik a tél közeledtével mind meghalnak... Már-már összeszorul a szíve erre a gondolatra, aztán eszébe jut, hogy ő is túlélt már pár telet, nincs oka aggódni.*
- Áh, megtalálta a szökőkutat *jegyzi meg, mikor a lány belemeríti a kulacsát* Az egy kiváló darab, a legendák szerint Lihanech mágusai adományozták a városnak, és a vize sosem apad el.
*Persze ez a roppant hasznos tudás sem Artheniorban ragadt rá, még évekkel korábban hallotta Lihanechben, és őszintén az ottaniak esetenként olyan nagyképűen beszéltek erről, hogy Ghael meg is lepődött, amikor a városba érkezve tényleg talált egy szökőkutat. Innentől kezdve viszont saját fantáziájára kell támaszkodjon.*
- Nos, van esetleg valami konkrét célja, vagy csak barangoljuk végig a várost?
*Kedves felajánlás, bár enyhén botor is, bizalma abba van, hogy a lánynak nincsenek elképzelései a dologról. Ha meg mond valami konkrét részt, hát... előbb-utóbb oda is csak eljutnak, csak nehézségekbe fog ütközni a dolog. Amint a kulacs megtelt, és haladhatnak tovább, Ghael el is indul az egyik úton, amelyet találomra választott. Valahová csak vezetnie kell... A főtéren vannak, nem lehet olyan baromi nehéz bekeveredni a város szívébe.*
- Addig, ha már úgyis együtt töltünk egy kis időt, mesélhetne magáról. Mint már bent sem mulasztottam el megemlíteni, égek a vágytól, hogy jobban megismerjem.
*A lényeget már igazából tudja, de ez mind olyan dolog, ami csak a próbálkozásai ellen szól. Jó lenne, ha végre az elutasító dolgokon kívül megtudhatna valami olyat is, amivel fogást találhat a lányon, hogy aztán fogást találhasson a lányon, de akkor már ne csak képletesen. Hát csak akad valami, ami őt is boldoggá teszi! Ha meg nem, hát... abban az esetben még mindig ott a másodlagos terv, utazhat az erszényére. Szomorú lenne, már-már könnyezve tenné, de hát az életben áldozatokat kell hoznia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621