Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 422 (8421. - 8440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-06-03 16:51:00
Üzenet elküldve: 2017-06-03 16:51:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kvintett//
*A gnóm szavai kibillentik abból a gyengén összetákolt egyensúlyból, amit két lélegzetvétel között sikerült magában összeszedni. Mindenre számított, csak épp erre a kérdésre nem. Gondolatai visszarepítik a múltba. A múltba ahol, még voltak szülei és ahol még... Hirtelen újra fellángol a sérülése, és csak nagy levegővételek árán tudja elkerülni, hogy nehogy a földön vergődve üvöltsön. némán bámul a gnómra miközben próbálja kitalálni, hogy mégis mit kéne mondania, de az egyik idegen, mintha olvasna a gondolataiban válaszol Jezabielnek, de a mondata másik felén meglepődik. *
-Visszamenni, mégis hova mentek. Vagyis megyünk vagy... -
*Összezavarodott nem így képzelte a találkozást az utána eltelt perceket pedig végképp nem. Így inkább úgy dönt válaszol arra a kérdésre, ami egyedül épkézláb számára. *
-Így van a szüleim... nos biztos nem zavarná őket, ha mégis hát megbüntetni már nem tudnak. -
*Próbál mosolyt erőltetni az arcára, ami előtt épp az előbb húzta el az elf a laposüveget, így Ras arcát megcsapja az átható alkoholszag. Az elf szavai is átköszönnek az alkoholszagon keresztül és bár egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy szó nélkül hagyja azokat végül mégis válaszol. *
-Nem baj. Ha ettől az izétől olyan leszek, mint te remélem soha nem kerül egy csepp sem a közelembe. -
*Nem bántásnak szánta, talán egy kicsit, de épp elege van már az ily emberekből. Ha az ember gyermeke olyan helyzetben van, mint amilyenben ő is van, megtanulja, hogy az ilyen embereket messziről el kell kerülni, mert ki tudja, mit forgatnak a fejükben. Jezabiel mellett álló lány, csak akkor veszi észre mikor az ráköszön. *
-Szia. -
*Köszön vissza, miközben próbálja leplezni zavarát. Nem fordult még elő, hogy egy ilyen gyönyörű lány megszólította volna és ez az új meleg érzés egy kis bátorsággal tölti fel. *
-Akkor. Segítesz? -
*Fordul újra a gnómlány felé. Eközben a háttérben a fehér hajú lány kilöki az elf kezéből az italt. Ekkor egy óriásnő tűnik fel, aki próbál az üveg után kapni. Ras, csak reménykedni tud, hogy nem sikerül neki és ha még rövid időre is, de megfosztják az elfet éltető italától. *
*A gnóm szavai kibillentik abból a gyengén összetákolt egyensúlyból, amit két lélegzetvétel között sikerült magában összeszedni. Mindenre számított, csak épp erre a kérdésre nem. Gondolatai visszarepítik a múltba. A múltba ahol, még voltak szülei és ahol még... Hirtelen újra fellángol a sérülése, és csak nagy levegővételek árán tudja elkerülni, hogy nehogy a földön vergődve üvöltsön. némán bámul a gnómra miközben próbálja kitalálni, hogy mégis mit kéne mondania, de az egyik idegen, mintha olvasna a gondolataiban válaszol Jezabielnek, de a mondata másik felén meglepődik. *
-Visszamenni, mégis hova mentek. Vagyis megyünk vagy... -
*Összezavarodott nem így képzelte a találkozást az utána eltelt perceket pedig végképp nem. Így inkább úgy dönt válaszol arra a kérdésre, ami egyedül épkézláb számára. *
-Így van a szüleim... nos biztos nem zavarná őket, ha mégis hát megbüntetni már nem tudnak. -
*Próbál mosolyt erőltetni az arcára, ami előtt épp az előbb húzta el az elf a laposüveget, így Ras arcát megcsapja az átható alkoholszag. Az elf szavai is átköszönnek az alkoholszagon keresztül és bár egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy szó nélkül hagyja azokat végül mégis válaszol. *
-Nem baj. Ha ettől az izétől olyan leszek, mint te remélem soha nem kerül egy csepp sem a közelembe. -
*Nem bántásnak szánta, talán egy kicsit, de épp elege van már az ily emberekből. Ha az ember gyermeke olyan helyzetben van, mint amilyenben ő is van, megtanulja, hogy az ilyen embereket messziről el kell kerülni, mert ki tudja, mit forgatnak a fejükben. Jezabiel mellett álló lány, csak akkor veszi észre mikor az ráköszön. *
-Szia. -
*Köszön vissza, miközben próbálja leplezni zavarát. Nem fordult még elő, hogy egy ilyen gyönyörű lány megszólította volna és ez az új meleg érzés egy kis bátorsággal tölti fel. *
-Akkor. Segítesz? -
*Fordul újra a gnómlány felé. Eközben a háttérben a fehér hajú lány kilöki az elf kezéből az italt. Ekkor egy óriásnő tűnik fel, aki próbál az üveg után kapni. Ras, csak reménykedni tud, hogy nem sikerül neki és ha még rövid időre is, de megfosztják az elfet éltető italától. *
8439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-06-02 17:22:46
Üzenet elküldve: 2017-06-02 17:22:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*A meséje hallatán csak bólint egyet. Mégis mit mondhatna? Sajnálja, vagy hasonló? Áh, nem. Nem illene az most ide.*
- Hát, nekem nem volt azért ilyen kalandos életem. A családom gazdag, jó neveltetésben nőttem fel. Mint minden jómódú család lányát, engem is vagy udvarhölgynek vagy egy szintén gazdag nemes feleségének szántak, aki befogja szépen a száját, és két évente elpotyogtat az urának egy-egy fiút, hogy aztán legyen kinek örökölni a vagyont. Nekem meg ehhez kicsit sem fűlött a fogam, annál unalmasabb életet el sem tudnék képzelni. Így hát eljöttem, és kamatoztattam zenei és az önvédelmi tanulmányaim, hogy egy kis plusz gyakorlással bárd legyek. Mellette meg élek a mába, tudod, ami éppen jön. Azóta egyébként nem nagyon mentem vissza, talán csak egyszer. Szeretnek, meg minden, de nem látnak szívesen. Tudod, én vagyok a család fekete báránya, aki szégyent hoz rájuk. Én meg olyan helyre nem megyek, ahol csak megtűrnek, nincs rá szükségem. Persze azért néha küldenek pénzt, mert mégis csak apuci kicsi lánya vagyok, ami azért elég jól jön, szóval nem panaszkodhatok.
*A meséje hallatán csak bólint egyet. Mégis mit mondhatna? Sajnálja, vagy hasonló? Áh, nem. Nem illene az most ide.*
- Hát, nekem nem volt azért ilyen kalandos életem. A családom gazdag, jó neveltetésben nőttem fel. Mint minden jómódú család lányát, engem is vagy udvarhölgynek vagy egy szintén gazdag nemes feleségének szántak, aki befogja szépen a száját, és két évente elpotyogtat az urának egy-egy fiút, hogy aztán legyen kinek örökölni a vagyont. Nekem meg ehhez kicsit sem fűlött a fogam, annál unalmasabb életet el sem tudnék képzelni. Így hát eljöttem, és kamatoztattam zenei és az önvédelmi tanulmányaim, hogy egy kis plusz gyakorlással bárd legyek. Mellette meg élek a mába, tudod, ami éppen jön. Azóta egyébként nem nagyon mentem vissza, talán csak egyszer. Szeretnek, meg minden, de nem látnak szívesen. Tudod, én vagyok a család fekete báránya, aki szégyent hoz rájuk. Én meg olyan helyre nem megyek, ahol csak megtűrnek, nincs rá szükségem. Persze azért néha küldenek pénzt, mert mégis csak apuci kicsi lánya vagyok, ami azért elég jól jön, szóval nem panaszkodhatok.
8438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-06-01 21:49:42
Üzenet elküldve: 2017-06-01 21:49:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
//Zara//
*A sör után Lyraleth szalad Zara után, aki logikus módon megszaporázta lépteit. Amikor kiérnek a fogadóból lelassítanak, de még mindig gyorsabb sebességgel mennek, hiszen be kell hozni a lemaradást.*
-Magamról? *Elkacagja magát, hisz ilyet talán még senki sem kérdezett tőle.* Hát azt, hogy becstelen vagyok már tudod, szóval ezt nem kell magyarázni. Egy kisvárosban születtem. Nem voltam betervezve... Anyám egy kurtizán, apám egy rabló volt. Egy hét után megunták a gyereknevelést, legalábbis a szomszédok mindig ezt mondták. Egy ideig náluk nevelkedtem, aztán amikor már tudtam beszélni és járni kidobtak és elköltöztek. Akkor kerültem az utcára. Nem voltam egyedül ám, ha tudnád hány gyereknek volt ugyan ez a sorsa. Egy darabig velük éltem aztán elkapták őket rablás és fosztogatás miatt. Én futottam amíg csak bírtam, városról városra. Egy évnél sehol se maradtam tovább, talán csak a fogdában. Rabszolga is voltam, de az nem tartott sokáig. Szóval a becsületes élet nem nagyon volt egy opció. *Ezt végig a lányra nézve mondta, közben a kezével nagy ívben gesztikulált és egy apró mosoly volt az arcán. Egy ilyen szomorú történetet, ragyogva a boldogságtól mondta el. Talán azért, mert úgy gondolta érdekli Zarát. Miután befejezte még nézte, az arcát elemezte és teljesen belefeledkezett. Amikor a lány ezt észrevette, Lyraleth előre fordult és megvakarta a fejét mintha semmi sem történt volna.*
-És te? Mit tudhatok rólad? *Kérdezi mosolyogva.*
//Zara//
*A sör után Lyraleth szalad Zara után, aki logikus módon megszaporázta lépteit. Amikor kiérnek a fogadóból lelassítanak, de még mindig gyorsabb sebességgel mennek, hiszen be kell hozni a lemaradást.*
-Magamról? *Elkacagja magát, hisz ilyet talán még senki sem kérdezett tőle.* Hát azt, hogy becstelen vagyok már tudod, szóval ezt nem kell magyarázni. Egy kisvárosban születtem. Nem voltam betervezve... Anyám egy kurtizán, apám egy rabló volt. Egy hét után megunták a gyereknevelést, legalábbis a szomszédok mindig ezt mondták. Egy ideig náluk nevelkedtem, aztán amikor már tudtam beszélni és járni kidobtak és elköltöztek. Akkor kerültem az utcára. Nem voltam egyedül ám, ha tudnád hány gyereknek volt ugyan ez a sorsa. Egy darabig velük éltem aztán elkapták őket rablás és fosztogatás miatt. Én futottam amíg csak bírtam, városról városra. Egy évnél sehol se maradtam tovább, talán csak a fogdában. Rabszolga is voltam, de az nem tartott sokáig. Szóval a becsületes élet nem nagyon volt egy opció. *Ezt végig a lányra nézve mondta, közben a kezével nagy ívben gesztikulált és egy apró mosoly volt az arcán. Egy ilyen szomorú történetet, ragyogva a boldogságtól mondta el. Talán azért, mert úgy gondolta érdekli Zarát. Miután befejezte még nézte, az arcát elemezte és teljesen belefeledkezett. Amikor a lány ezt észrevette, Lyraleth előre fordult és megvakarta a fejét mintha semmi sem történt volna.*
-És te? Mit tudhatok rólad? *Kérdezi mosolyogva.*
8437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-06-01 21:21:12
Üzenet elküldve: 2017-06-01 21:21:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lyraleth//
*A térre érkezve kicsit lelassítja a lépteit. Nincsenek már sokan, és régen leszállt az este is, szóval kétli, hogy itt bármi baj lehetne. Azért ébersége nem lankad, hiszen nem tudja még pontosan, mibe is keveredett, így azt sem, mire számítson. A szegénynegyed felől egy két öregembert lát koldulni, de azok már ezt csinálják dél óta. Még sincs náluk talán 20-30 aranynál több. Hiába, sok a fukar ember. Ő még meg is szánná őket, de tudja, azonnal rohannának vele a kocsmába. Látta már ezt a jelenetet nem egyszer. Lyraleth felé fordul*
- Egyébként, ha már itt vagyunk, mesélhetnél valamit magadról! Azon kívül, hogy egy tolvaj vagy, aki szeret verekedni... Nagyon szeret. *Felnevet.* Úgyis egy darabig most el kell viselnünk egymást.
*A térre érkezve kicsit lelassítja a lépteit. Nincsenek már sokan, és régen leszállt az este is, szóval kétli, hogy itt bármi baj lehetne. Azért ébersége nem lankad, hiszen nem tudja még pontosan, mibe is keveredett, így azt sem, mire számítson. A szegénynegyed felől egy két öregembert lát koldulni, de azok már ezt csinálják dél óta. Még sincs náluk talán 20-30 aranynál több. Hiába, sok a fukar ember. Ő még meg is szánná őket, de tudja, azonnal rohannának vele a kocsmába. Látta már ezt a jelenetet nem egyszer. Lyraleth felé fordul*
- Egyébként, ha már itt vagyunk, mesélhetnél valamit magadról! Azon kívül, hogy egy tolvaj vagy, aki szeret verekedni... Nagyon szeret. *Felnevet.* Úgyis egy darabig most el kell viselnünk egymást.
8436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-06-01 19:34:44
Üzenet elküldve: 2017-06-01 19:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Trióból kvartett, kvartettből kvintett //
*Kőpad. Ugyanaz a kőpad melyre akkor ült le, mikor Artheniorba érkezett. Sok kőpad ugyan nincs a téren, hogy verseny alakult volna ki a közel kétszáz kilós óriásnő fenekéért. De jó ismerőse ez a pad. Talán az egyetlen a városban.
Kezében egy fagyöngyökből készült nyakláncot morzsolgat. Sokat dolgozott rajta. Nem kellett volna, mivel a kislány akinek készítette nem érdemli meg, de mégsem adhat ki a kezei közül rossz munkát.
A lenyugvó nap vöröse halványan világítja meg a festett fa golyókat.
Tam nem messze beszélgetésre lesz figyelmes.
Két aprónép jön, egy vörös hajú és egy fehér hajú.
Sok utazó fordul meg a főtéren. Mindenfélék. Tam túl nagy figyelmet sosem fordít egyiküknek sem, csupán fülét tartja nyitva mivel az éberséget nehéz levetkezni olyan múlttal amilyen az övé. Általában messzi csatákról, istenekről hall leginkább. De ezek érdektelenek számára.
Ezt a két aprót is csak szeme sarkából figyeli, tudatának perifériáján. Ám mikor egy alak úgy tűnik, erőst kellemetlenkedni kezd velük az óriás tagjai maguktól vezérlik a nőt és az feláll. Feltételezését arra alapozza, hogy hosszabb hajú bebújik a másik mögé. ~Két ilyen apróság könnyű préda, mi, fiú?~
A helyzet teljes félreértelmezése már megtörtént. Ráadásul egy szó szerint rossz arcú apró fiú is megjelenik a színen, nyilvánvalóan ő is bajt akar. Tam lassú léptekkel sétál oda a furcsa négyeshez. Biztatóan mosolyog a társaság Y-kromoszómától mentes felére.
Már rakná is keresztbe karjait, hogy megfelelően elrettentő benyomást nyújtson mint önjelölt hős, de ekkor a tündérke előre lép és Tam legnagyobb meglepetésére, támad!
Az óriásnő automatikusan vetődik a buborék, mint veszélyforrás és a fickó közé. Ha sikerül, Gasky itala sértetlenül megússza.*
*Kőpad. Ugyanaz a kőpad melyre akkor ült le, mikor Artheniorba érkezett. Sok kőpad ugyan nincs a téren, hogy verseny alakult volna ki a közel kétszáz kilós óriásnő fenekéért. De jó ismerőse ez a pad. Talán az egyetlen a városban.
Kezében egy fagyöngyökből készült nyakláncot morzsolgat. Sokat dolgozott rajta. Nem kellett volna, mivel a kislány akinek készítette nem érdemli meg, de mégsem adhat ki a kezei közül rossz munkát.
A lenyugvó nap vöröse halványan világítja meg a festett fa golyókat.
Tam nem messze beszélgetésre lesz figyelmes.
Két aprónép jön, egy vörös hajú és egy fehér hajú.
Sok utazó fordul meg a főtéren. Mindenfélék. Tam túl nagy figyelmet sosem fordít egyiküknek sem, csupán fülét tartja nyitva mivel az éberséget nehéz levetkezni olyan múlttal amilyen az övé. Általában messzi csatákról, istenekről hall leginkább. De ezek érdektelenek számára.
Ezt a két aprót is csak szeme sarkából figyeli, tudatának perifériáján. Ám mikor egy alak úgy tűnik, erőst kellemetlenkedni kezd velük az óriás tagjai maguktól vezérlik a nőt és az feláll. Feltételezését arra alapozza, hogy hosszabb hajú bebújik a másik mögé. ~Két ilyen apróság könnyű préda, mi, fiú?~
A helyzet teljes félreértelmezése már megtörtént. Ráadásul egy szó szerint rossz arcú apró fiú is megjelenik a színen, nyilvánvalóan ő is bajt akar. Tam lassú léptekkel sétál oda a furcsa négyeshez. Biztatóan mosolyog a társaság Y-kromoszómától mentes felére.
Már rakná is keresztbe karjait, hogy megfelelően elrettentő benyomást nyújtson mint önjelölt hős, de ekkor a tündérke előre lép és Tam legnagyobb meglepetésére, támad!
Az óriásnő automatikusan vetődik a buborék, mint veszélyforrás és a fickó közé. Ha sikerül, Gasky itala sértetlenül megússza.*
8435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-06-01 00:57:05
Üzenet elküldve: 2017-06-01 00:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Kvartett//
* A farkas vigyort látva és a választ hallva összehúzza magát, amennyire ez lehetséges. Bosszantó egy alak, még az is megfogan a fejében, hogy meg kéne leckéztetni. De hamar elveti az ötletet, mert a végén még ő kapna ki. *
- De te mondtad most...
* Motyogja alig hallhatóan az orra alatt, mint valami duzzogó gyerek. Inkább Jezabielre figyel a továbbiakban. *
- Én... Örülnék neki...
* Bár a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem szívesen megy vissza a Namos házba, a kíséretet azért elfogadja.
~ Bato... ~
Villan be fejébe a kopasz férfi arca. Olyan, mintha az apja lenne.
~ Vajon aggódik? ~
Egy szó nélkül lépett le, csupán a levelet hagyta ott, amit nem is biztos, hogy megtalált.
Az érkezőre félénken felpillant. *
- Szervusz.
* Hangereje nem sokat emelkedett a korábbihoz képest.
Worfelk tovább adja magát, ami a tündért meglepően bosszantja, s azon kapja magát, hogy a gnóm takarásából kilépve mágikus szavak hagyják el ajkait, kezei egy gömböt formálnak, melyben összesűrűsödik a levegő, s végül azt a nagyszájú emberférfi felé ereszti ki. Az egész nem tart tovább néhány pislogásnál, de talán elég, hogy az a hülye üveg kiessen a kezéből. *
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
* A farkas vigyort látva és a választ hallva összehúzza magát, amennyire ez lehetséges. Bosszantó egy alak, még az is megfogan a fejében, hogy meg kéne leckéztetni. De hamar elveti az ötletet, mert a végén még ő kapna ki. *
- De te mondtad most...
* Motyogja alig hallhatóan az orra alatt, mint valami duzzogó gyerek. Inkább Jezabielre figyel a továbbiakban. *
- Én... Örülnék neki...
* Bár a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem szívesen megy vissza a Namos házba, a kíséretet azért elfogadja.
~ Bato... ~
Villan be fejébe a kopasz férfi arca. Olyan, mintha az apja lenne.
~ Vajon aggódik? ~
Egy szó nélkül lépett le, csupán a levelet hagyta ott, amit nem is biztos, hogy megtalált.
Az érkezőre félénken felpillant. *
- Szervusz.
* Hangereje nem sokat emelkedett a korábbihoz képest.
Worfelk tovább adja magát, ami a tündért meglepően bosszantja, s azon kapja magát, hogy a gnóm takarásából kilépve mágikus szavak hagyják el ajkait, kezei egy gömböt formálnak, melyben összesűrűsödik a levegő, s végül azt a nagyszájú emberférfi felé ereszti ki. Az egész nem tart tovább néhány pislogásnál, de talán elég, hogy az a hülye üveg kiessen a kezéből. *
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
8434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 23:24:34
Üzenet elküldve: 2017-05-31 23:24:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Trióból Kvartett //
*A tündérke riposztjára megvillan farkas vigyora.*
-Nem én mondtam, hanem a fater. Ha gond van, nála reklamálj.*Morran, s hangosan felröhög.*
-De azt hiszem várnod kell a sorodra, nekem is lenne mi miatt reklamálnom.*Jegyzi meg, kissé kesernyés hangszínnel. Majd vállat ránt, s elkezd kotorni a nyereg táskájában. Egyrészt, hogy vissza tegye a tekercset, mely Sylwerannak szól, másrészt hogy kerítsen magának valami itókát. Porzik a torka.*
-Bizonyára rosszul, ezt eltaláltad.*Válaszol kutatás közben a gnómnak.*
-Átkozottul részeg voltam, és le is hányt valami részeg disznó.*Meg is van, elő is kapja a lapos üveget. Féltve őrzött kis maradék piáját. Aztán odalép a kis srác, s hosszú életű hősünknek kissé összeszaladnak homlokán a ráncok.*
-Nem hiszem hogy szülő problémái lennének.*Állapítja meg minden fajta tapintat vagy együtt érzés nélkül a kis srác arcába bámulva. Nagyjából úgy mintha egy eladó, bár hibás kardot mustrálna.*
-Ha visszük, jöhet a lovamon.*Biccent a gnómnak, majd a kis srác felé nyújtja a lapos üveget, de fél úton észre tér s inkább ő húz bele.*
-Bocs kölyök, még korai, de ne aggódj a tündér se kap.*Villant gonosz vigyort a kis szárnyasra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.05 11:42:24, a következő indokkal:
Igénytelen szlenghasználat.
*A tündérke riposztjára megvillan farkas vigyora.*
-Nem én mondtam, hanem a fater. Ha gond van, nála reklamálj.*Morran, s hangosan felröhög.*
-De azt hiszem várnod kell a sorodra, nekem is lenne mi miatt reklamálnom.*Jegyzi meg, kissé kesernyés hangszínnel. Majd vállat ránt, s elkezd kotorni a nyereg táskájában. Egyrészt, hogy vissza tegye a tekercset, mely Sylwerannak szól, másrészt hogy kerítsen magának valami itókát. Porzik a torka.*
-Bizonyára rosszul, ezt eltaláltad.*Válaszol kutatás közben a gnómnak.*
-Átkozottul részeg voltam, és le is hányt valami részeg disznó.*Meg is van, elő is kapja a lapos üveget. Féltve őrzött kis maradék piáját. Aztán odalép a kis srác, s hosszú életű hősünknek kissé összeszaladnak homlokán a ráncok.*
-Nem hiszem hogy szülő problémái lennének.*Állapítja meg minden fajta tapintat vagy együtt érzés nélkül a kis srác arcába bámulva. Nagyjából úgy mintha egy eladó, bár hibás kardot mustrálna.*
-Ha visszük, jöhet a lovamon.*Biccent a gnómnak, majd a kis srác felé nyújtja a lapos üveget, de fél úton észre tér s inkább ő húz bele.*
-Bocs kölyök, még korai, de ne aggódj a tündér se kap.*Villant gonosz vigyort a kis szárnyasra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.05 11:42:24, a következő indokkal:
Igénytelen szlenghasználat.
8433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 16:46:14
Üzenet elküldve: 2017-05-31 16:46:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Túl korán van még ahhoz, hogy igazán nagy hangzavar legyen a fogadóban. Néhány álmos vendég törölgeti a csipát a szeméből egy pohár forró ital mellett. Csend van és nyugalom, nem üvöltöznek részegek át a helyiség egyik végéből a másikba, nem szólalkoznak össze erejüket fitogtató férfiak, és nem vinnyognak magamutogató lányok, hogy túl zsíros az ebédjük. Jobban belegondolva, ez a hangulat a tökéletes. Kár, hogy nem élvezheti testközelből, csak az ablakon keresztül leselkedik be. Egyelőre nem látja Norit, de innen nem is láthatja be az egész termet, kénytelen lesz benyitni. Alig egy röpke pillanat, hangtalanul feltárul a faajtó, egy fehér buksi jelenik meg a résben, és vörös tekintetét végighordozza a benn ülőkön, majd távozik. Szomorúan konstatálja, hogy nincs benn, akit keres. Valószínűleg még fenn húzza a lóbőrt, Nolie viszont nem várhatja meg egy asztalnál ücsörögve. Úgy dönt, kisétál a holdudvarra, ott várja meg a délidőt, hogy aztán ismét körbekémleljen a fogadóban.*
8432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 12:17:24
Üzenet elküldve: 2017-05-31 12:17:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Gor a templomkertre mutat, követi a szegénynegyed irányába. A kérdés hallatán a szeme elhomályosúl és a pupillái össze szűkülnek.*
~Ha megint az lesz... akkor... remélem, hogy... ~
-Hát rendben. Amikor elkezdtem utazgatni ki akartak tagadni a rendből, mivel a vizsga elött otthagytam a lovagmesterem ő egy nagyon kedves ember volt, csak lassan tanított. Hjolgrund mester az igazságos! *Emeli fel a mutató ujját.* A legbátrabb ember akit ismertem... ő kiállt mellettem elengedtek, de fekete báránynak tartottak. Miután a tengerről visszatértem a családi birtokom lángokban állt. A mesteremnek üzentem, hogy mikor térek haza ő már harcolt. Egy csapat haramia támadott rájuk, odasiettem Falcaros hátán ő eltaposott egyet én meg egy másiknak levágtam a fejét. Egy íjász a bordáim közé lőtt leastem Facról a sisakomat nem volt idő felvenni. Odarohantam Hjolgrund mesterhez ketten vált válnak vetve küzdöttünk. Több mint harmincan voltak az egyiknek sikerült az arcomat megvágnia. Akkoriban nem viseltem páncélt a vágás fájdalmától összegörnyedtem a nyílvessző belémtőrt csontvelő került a vérembe, vérfertőzést kaptam. Megvágták a melkhasam, de helytálltunk meghaltak kivéve a vezérük. A mesteremet gerinctelenűl hátbaszúrta nekem meg már nem volt erőm a hátamat keresztben átvágta össze estem. Ott haldokolva néztem ahogy a birtok le égett. A családom és a mesterem meghalt én is meg akartam halni két napig feküdtem ott vérbefagyva mire rámtaláltak minden erőm elhagyott lázálmaim voltak folyamatosan csak a szeretteimet láttam akik vádlón mutattak rám, hogy nem védtem meg őket. Hónapok teltek el mire felépültem a rendnél ébredtem emndták, hogy mi történt. A haramia vezért nem fogták el azóta is szabadon van. Engem lovaggá avattak és most itt vagyok. A díszes kard amit amit láthattatok nálam az Hjolgrund mesteremé volt olyan érzés néha mintha mágikus ereje lenne vagy a lelke itt maradt volna a kardban.
*Mondadója befejeztével rájuk mosolyog de a szemében a fény kihünyt egy pillanatra. Elérnek a szegénynegyd kapujába. A köpenyét most előre leveszi és elrakja a többiek láthatja, hogy az érzelmi kötődés ellenére a díszes kard nincs nála.*
*Gor a templomkertre mutat, követi a szegénynegyed irányába. A kérdés hallatán a szeme elhomályosúl és a pupillái össze szűkülnek.*
~Ha megint az lesz... akkor... remélem, hogy... ~
-Hát rendben. Amikor elkezdtem utazgatni ki akartak tagadni a rendből, mivel a vizsga elött otthagytam a lovagmesterem ő egy nagyon kedves ember volt, csak lassan tanított. Hjolgrund mester az igazságos! *Emeli fel a mutató ujját.* A legbátrabb ember akit ismertem... ő kiállt mellettem elengedtek, de fekete báránynak tartottak. Miután a tengerről visszatértem a családi birtokom lángokban állt. A mesteremnek üzentem, hogy mikor térek haza ő már harcolt. Egy csapat haramia támadott rájuk, odasiettem Falcaros hátán ő eltaposott egyet én meg egy másiknak levágtam a fejét. Egy íjász a bordáim közé lőtt leastem Facról a sisakomat nem volt idő felvenni. Odarohantam Hjolgrund mesterhez ketten vált válnak vetve küzdöttünk. Több mint harmincan voltak az egyiknek sikerült az arcomat megvágnia. Akkoriban nem viseltem páncélt a vágás fájdalmától összegörnyedtem a nyílvessző belémtőrt csontvelő került a vérembe, vérfertőzést kaptam. Megvágták a melkhasam, de helytálltunk meghaltak kivéve a vezérük. A mesteremet gerinctelenűl hátbaszúrta nekem meg már nem volt erőm a hátamat keresztben átvágta össze estem. Ott haldokolva néztem ahogy a birtok le égett. A családom és a mesterem meghalt én is meg akartam halni két napig feküdtem ott vérbefagyva mire rámtaláltak minden erőm elhagyott lázálmaim voltak folyamatosan csak a szeretteimet láttam akik vádlón mutattak rám, hogy nem védtem meg őket. Hónapok teltek el mire felépültem a rendnél ébredtem emndták, hogy mi történt. A haramia vezért nem fogták el azóta is szabadon van. Engem lovaggá avattak és most itt vagyok. A díszes kard amit amit láthattatok nálam az Hjolgrund mesteremé volt olyan érzés néha mintha mágikus ereje lenne vagy a lelke itt maradt volna a kardban.
*Mondadója befejeztével rájuk mosolyog de a szemében a fény kihünyt egy pillanatra. Elérnek a szegénynegyd kapujába. A köpenyét most előre leveszi és elrakja a többiek láthatja, hogy az érzelmi kötődés ellenére a díszes kard nincs nála.*
8431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 08:05:37
Üzenet elküldve: 2017-05-31 08:05:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*Bár a kis fröcskölős játék jól esett a szívének, mégis nagyon el van szontyolodva. Most úgy érzi, hogy kegyetlen dolog volt a családjától az, hogy kilökték őt a nagyvilágba, hogy ha megtanul úszni, ússzon, ha nem, akkor fulladjon meg. Persze tudja, hogy amennyire lehetett, fejben felkészítették, de fejben felkészülni nem ugyanaz, mint valamit átélni. És persze a visszautasítás hatása is benne van még. Ezért tudja, hogy egy darabig nem lesz túl szórakoztató a többiek számára. Most ő lesz, aki battyog a többiek mellett, azaz főleg Ana mellett. Nem akar sokat beszélni, Lors kérdésére a térképen megmutatja a templomkertet első célpontként, amihez megint a szegénynegyeden keresztül vezet az út. Hogy ne kelljen némán baktatniuk, egyetlen kérdést tesz csupán fel.*
Lors, ha van kedved hozzá, mesélsz nekünk a sebeidről?
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.31 08:07:23
Lors, ha van kedved hozzá, mesélsz nekünk a sebeidről?
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.31 08:07:23
8430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:01:00
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:01:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Ahogy sétál, Bynne lesiklik a közeli fáról, és a tér felett megtesz egy kört, de Fyolana meglepődésére nem száll le hozzá, valami felkeltette az érdeklődését. A lány felnevet, amikor látja, hogy mi tetszett meg neki. Lors csillogó páncélzata. A szarka épphogy leült a lovag vállára, amikor a lány gyorsan odareppent, és kezeivel óvatosan, de gyorsan, mielőtt esetleg megbökdöste volna a páncélt, levette a madarat.*
- Jaj elnézést! Szereti a csillogó dolgokat. *Kér bocsánatot az embertől* Nem fog többet előfordulni, igaz? *Néz le a madárra a kezében. Ekkor jut eszébe, hogy Lors még nem is találkozott vele.* - Ő Bynne, a kis útitársam. *Ahogy ezt mondja, a szarka ismét felrugaszkodik a levegőbe, de most a lány vállára ül, és egy kissé sértett halk cserregést hallat.*
*Griwor válaszát meghallgatva bólint és elmosolyogja magát.*
~Sya miatt nem menne Lors? Akkor ők már egy pár?~
*Nagyot sóhajt és megnyugszik, hogy nem zavarta a lovagot a szarka illetlensége, a sólymos történeten pedig elneveti magát.*
- Olyan madarak között már Bynne se lenne ilyen merész. *Vigyorog miközben a vállán ülő állatkát simogatja.
Miután Lors elindul az istálló felé, a lány leül a kút peremére, és előhalássza a táskájából a saját kulacsát, azt felmutatva udvariasan elutasítja Griworét. Miközben feltölti azt, a férfi hirtelen lespricceli a hideg vízzel. A lányt váratlanul éri, ugrik egyet szárnyait kissé megrebegtetve, amire a szarka kitárja a szárnyait és csap velük párat, jelezve a nemtetszését. Fyolana felnevet, belemártja a kis kezeit a kút vizébe és játékos vigyorral az arcán vissza fröcsköli a barátját.
Bólint, és követi a Griwort a padhoz. Szokásához híven most is felreppen, és úgy foglal helyet. Lábait törökülésbe húzza, szemeit becsukja, szárnyait viszont nem csukja le és lassan, lágyan piciket dülöngél a szél ritmusára, közben alig hallhatóan dúdol valami dalocskát. Szereti a szelet, mindig is szerette. Olyankor elképzeli honnan jöhetett ez a szellő, milyen tájakat járhatott be amíg ideért. Mindig azt kívánja, bárcsak egyé válhatna vele, csak egy kis időre. Ő is had repülhessen el megannyi érdekes és új földek felett. Kicsinyke szárnyai túl gyöngék igazi repüléshez. Nem tud köröket leírni magasan odafenn, mint Bynne. Tudja, hogy soha nem is fog. De álmaiban mégis vissza-vissza tér a gondolat.
Lors visszatérése téríti vissza a földre, nagyokat pislog az emberre. Mintha álomból ébredt volna a lány, annyira átélte a magában elképzelt képeket. Megrázza a fejét.*
- Gondoltam. *Bólint kicsit szomorúan, de a sértődött ló hallatán ismét jó kedve támad, vigyorogva a vállán pihenő Bynnére néz.* Ő legalább már nem duzzog. *Kérdésére viszont Griworhoz fordul.* Nálad van a térkép ugye? Induljunk!
*Ismét teli energiával felpattan a levegőbe, majd huppan le a tér kavicsos talajára, és vidáman, rugalmas léptekkel követi a társát, ha ő mutatja az utat. A szarka eközben szintén elrugaszkodik, és a levegőből követi őket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.05 11:41:48, a következő indokkal:
Az adott helyszínről írj. A fogadóba írt, főtérről szóló rész átmozgatva ebbe a hozzászólásba.
*Ahogy sétál, Bynne lesiklik a közeli fáról, és a tér felett megtesz egy kört, de Fyolana meglepődésére nem száll le hozzá, valami felkeltette az érdeklődését. A lány felnevet, amikor látja, hogy mi tetszett meg neki. Lors csillogó páncélzata. A szarka épphogy leült a lovag vállára, amikor a lány gyorsan odareppent, és kezeivel óvatosan, de gyorsan, mielőtt esetleg megbökdöste volna a páncélt, levette a madarat.*
- Jaj elnézést! Szereti a csillogó dolgokat. *Kér bocsánatot az embertől* Nem fog többet előfordulni, igaz? *Néz le a madárra a kezében. Ekkor jut eszébe, hogy Lors még nem is találkozott vele.* - Ő Bynne, a kis útitársam. *Ahogy ezt mondja, a szarka ismét felrugaszkodik a levegőbe, de most a lány vállára ül, és egy kissé sértett halk cserregést hallat.*
*Griwor válaszát meghallgatva bólint és elmosolyogja magát.*
~Sya miatt nem menne Lors? Akkor ők már egy pár?~
*Nagyot sóhajt és megnyugszik, hogy nem zavarta a lovagot a szarka illetlensége, a sólymos történeten pedig elneveti magát.*
- Olyan madarak között már Bynne se lenne ilyen merész. *Vigyorog miközben a vállán ülő állatkát simogatja.
Miután Lors elindul az istálló felé, a lány leül a kút peremére, és előhalássza a táskájából a saját kulacsát, azt felmutatva udvariasan elutasítja Griworét. Miközben feltölti azt, a férfi hirtelen lespricceli a hideg vízzel. A lányt váratlanul éri, ugrik egyet szárnyait kissé megrebegtetve, amire a szarka kitárja a szárnyait és csap velük párat, jelezve a nemtetszését. Fyolana felnevet, belemártja a kis kezeit a kút vizébe és játékos vigyorral az arcán vissza fröcsköli a barátját.
Bólint, és követi a Griwort a padhoz. Szokásához híven most is felreppen, és úgy foglal helyet. Lábait törökülésbe húzza, szemeit becsukja, szárnyait viszont nem csukja le és lassan, lágyan piciket dülöngél a szél ritmusára, közben alig hallhatóan dúdol valami dalocskát. Szereti a szelet, mindig is szerette. Olyankor elképzeli honnan jöhetett ez a szellő, milyen tájakat járhatott be amíg ideért. Mindig azt kívánja, bárcsak egyé válhatna vele, csak egy kis időre. Ő is had repülhessen el megannyi érdekes és új földek felett. Kicsinyke szárnyai túl gyöngék igazi repüléshez. Nem tud köröket leírni magasan odafenn, mint Bynne. Tudja, hogy soha nem is fog. De álmaiban mégis vissza-vissza tér a gondolat.
Lors visszatérése téríti vissza a földre, nagyokat pislog az emberre. Mintha álomból ébredt volna a lány, annyira átélte a magában elképzelt képeket. Megrázza a fejét.*
- Gondoltam. *Bólint kicsit szomorúan, de a sértődött ló hallatán ismét jó kedve támad, vigyorogva a vállán pihenő Bynnére néz.* Ő legalább már nem duzzog. *Kérdésére viszont Griworhoz fordul.* Nálad van a térkép ugye? Induljunk!
*Ismét teli energiával felpattan a levegőbe, majd huppan le a tér kavicsos talajára, és vidáman, rugalmas léptekkel követi a társát, ha ő mutatja az utat. A szarka eközben szintén elrugaszkodik, és a levegőből követi őket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.05 11:41:48, a következő indokkal:
Az adott helyszínről írj. A fogadóba írt, főtérről szóló rész átmozgatva ebbe a hozzászólásba.
8429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-30 14:05:39
Üzenet elküldve: 2017-05-30 14:05:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Amint kilép a fogadóból hirtelen egy madár száll a vállára. Meglepődik de Ana már szedi is le a válláról.*
-Semmi probléma nekünk sólymaink voltak. Azok még a fejünkre is rá szálltak. *Nevet.* Örvendek Bynne. *Néz a madárra.*
-Akkor én benézek az istállóba.
*Elindul az istálló felé, út közben ő is megtölti a kulacsát. Iszik egy nagy kortyot és elteszi.*
~Mit is mondott Gor, hogy hívják Sya póniját... Ribizli igen igen. Pont egy növényről? Na mindegy is.~
*Belép az istállóba és szépen lassan körülnéz. Ana kérésére eleinte Griffet keres.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.30 14:06:36
*Amint kilép a fogadóból hirtelen egy madár száll a vállára. Meglepődik de Ana már szedi is le a válláról.*
-Semmi probléma nekünk sólymaink voltak. Azok még a fejünkre is rá szálltak. *Nevet.* Örvendek Bynne. *Néz a madárra.*
-Akkor én benézek az istállóba.
*Elindul az istálló felé, út közben ő is megtölti a kulacsát. Iszik egy nagy kortyot és elteszi.*
~Mit is mondott Gor, hogy hívják Sya póniját... Ribizli igen igen. Pont egy növényről? Na mindegy is.~
*Belép az istállóba és szépen lassan körülnéz. Ana kérésére eleinte Griffet keres.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.30 14:06:36
8428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-29 23:47:37
Üzenet elküldve: 2017-05-29 23:47:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Trióból Kvartett //
~Törpe?!~
*Az hogy az erődre visszakérdez az elf, teljesen jelentéktelen a következő mondatához képest. Még hogy ő törpe? Az tény hogy sok ennél nagyobb sértést is el tudna képzelni, de azért ez sem kutya.*
- Törpe?
*Nem is bírja megállni szó nélkül, már nyitná is a száját, hogy valamivel riposztoljon, de... Mégis lenyeli. Elmúltak már azok a napok, amikor csak egy feltörekvő tudós volt, most már egy nagy mágus, azoknak mégis fenn kell tartaniuk valamiféle látszatot, főleg ha még tanítani is szeretne. Bár sokkal inkább az érte járó pénzt szeretné, mint tanítani, de ez részletkérdés. Megrázza inkább a fejét.*
- Bizonyára rosszul értetted, megnyugtatlak, nem a napokban változtam át gnómmá.
*Még egy mosolyt is magára erőltet hozzá.*
~Túl sokáig élnek az elfek...~
*Önkéntelenül is ez jut eszébe, Sylwerant valahogy mindenki ismeri, és ez bizonyára a hosszú életének tudható be. A kiképző résznél elkerekednek a szemei, a részletes leíráson pedig röviden fel is nevet. Bizonyára mindketten nagyon fognak örülni egymás társaságának, mármint a két nagyra nőtt Elf. Vet egy futó pillantást az előkerült levélre is, elolvasnia nem szükséges, ugyanolyan könnyen lehet az egész hamisítvány, mint igaz. Majd Sylweran eldönti, ha az ő kezébe kerül.*
*A befejezésre még Syss is felszólal, a gnóm pedig hátra is pillant egy mosollyal a tündérre, de aztán rögtön ismét az elf felé fordítja tekintetét.*
- Igaza van, nem szép ilyesmit mondani, még akkor sem ha esetleg igaz.
*Normális esetben egyáltalán nem foglalkozna vele, de pátyolgatnia kell a tündért.*
- Elmenni?
*Ő maga nem fojtja vissza a hangját Syss kérdése után, erre ugyanis megint visszafordul felé.*
- Hát... Ha gondolod elkísérhetünk. A szüleid már biztosan nagyon aggódnak érted, jobb lenne hazamenned hozzájuk. Ha minden igaz a napokban lesz valamiféle istentisztelet a templomban, oda mindenképpen érdemes lenne elmenned, hátha a hívek, vagy az a félisten akit állítólag sokan látnak arrafelé tud rajtad segíteni. A leggyorsabban ők tudhatnak segíteni neked, már ha egyáltalán tudnak. Ha nem, nos... Már beszéltünk a lehetőségeidről.
*Elmosolyodik, az ideútjukra visszautalva.*
- Engem minden hónap harmadik kelatján megtalálsz a Pegazusban, most sajnos sokáig nem maradhatok, engem is várnak otthon.
*A rövid magyarázat után ismét az elf felé fordul.*
- Nos, örvendek, gondolom akkor te is velem tartasz majd, akkor hosszabb lesz a hazautam...
*Az utolsó részt már csak úgy önmagának mondja, valószínűleg más nem is érti, pedig úgy beleélte magát, hogy egyszerűen bedőlhet itt a főtéren a szökőkútba, és máris a szobájába érkezik meg.*
*Éppen a kezét nyújtaná Worfelknek, mivel férfi az illető a szokásához híven egy meglehetősen erős kézfogásra, mikor melléjük lép egy gyermek és sajátos módon fel is hívja magára a figyelmet.*
- Én vagyok.
*Kérdő tekintettel pillant fel a fiú eltorzult arcára, sok rosszabbat látott már, nemrégiben a saját kezét vágta le, és amúgy sem olyan aki a külső alapján ítélne, így nem botránkozik meg a látványon. Egészen őszinte döbbenettel mondja ráadásul ezt a két egyszerű szót, hiszen gyermektől, pláne ember gyermektől nem várt volna ilyen kérést.*
- Ő...
*Pénzt nyilván nem jut eszébe kérni cserébe, ránézésre meg tudja mondani hogy semmi értelme nem lenne. Az viszont igazán dicséretre méltó hogy ilyen fiatalon ilyen ambíciói vannak. Ez ritkaság, az ilyesmit nem szívesen szalasztaná el. Milyen példát mutatna? Még csak azt sem kérdezi meg, hogy mire? Egy ilyen fiatal embernek nagyon sokat tudna tanítani... Ráadásul ha csak így megkereste, és tudja a nevét, akkor bizonyára a mágia érdekli. Kérdés viszont, hogy mennyi affinitása van az ilyesmihez?*
- A szüleid mit szólnak ehhez?
*Ez a legfontosabb igazából, nyilván senkinek a gyerekét nem szeretné elrabolni.*
~Törpe?!~
*Az hogy az erődre visszakérdez az elf, teljesen jelentéktelen a következő mondatához képest. Még hogy ő törpe? Az tény hogy sok ennél nagyobb sértést is el tudna képzelni, de azért ez sem kutya.*
- Törpe?
*Nem is bírja megállni szó nélkül, már nyitná is a száját, hogy valamivel riposztoljon, de... Mégis lenyeli. Elmúltak már azok a napok, amikor csak egy feltörekvő tudós volt, most már egy nagy mágus, azoknak mégis fenn kell tartaniuk valamiféle látszatot, főleg ha még tanítani is szeretne. Bár sokkal inkább az érte járó pénzt szeretné, mint tanítani, de ez részletkérdés. Megrázza inkább a fejét.*
- Bizonyára rosszul értetted, megnyugtatlak, nem a napokban változtam át gnómmá.
*Még egy mosolyt is magára erőltet hozzá.*
~Túl sokáig élnek az elfek...~
*Önkéntelenül is ez jut eszébe, Sylwerant valahogy mindenki ismeri, és ez bizonyára a hosszú életének tudható be. A kiképző résznél elkerekednek a szemei, a részletes leíráson pedig röviden fel is nevet. Bizonyára mindketten nagyon fognak örülni egymás társaságának, mármint a két nagyra nőtt Elf. Vet egy futó pillantást az előkerült levélre is, elolvasnia nem szükséges, ugyanolyan könnyen lehet az egész hamisítvány, mint igaz. Majd Sylweran eldönti, ha az ő kezébe kerül.*
*A befejezésre még Syss is felszólal, a gnóm pedig hátra is pillant egy mosollyal a tündérre, de aztán rögtön ismét az elf felé fordítja tekintetét.*
- Igaza van, nem szép ilyesmit mondani, még akkor sem ha esetleg igaz.
*Normális esetben egyáltalán nem foglalkozna vele, de pátyolgatnia kell a tündért.*
- Elmenni?
*Ő maga nem fojtja vissza a hangját Syss kérdése után, erre ugyanis megint visszafordul felé.*
- Hát... Ha gondolod elkísérhetünk. A szüleid már biztosan nagyon aggódnak érted, jobb lenne hazamenned hozzájuk. Ha minden igaz a napokban lesz valamiféle istentisztelet a templomban, oda mindenképpen érdemes lenne elmenned, hátha a hívek, vagy az a félisten akit állítólag sokan látnak arrafelé tud rajtad segíteni. A leggyorsabban ők tudhatnak segíteni neked, már ha egyáltalán tudnak. Ha nem, nos... Már beszéltünk a lehetőségeidről.
*Elmosolyodik, az ideútjukra visszautalva.*
- Engem minden hónap harmadik kelatján megtalálsz a Pegazusban, most sajnos sokáig nem maradhatok, engem is várnak otthon.
*A rövid magyarázat után ismét az elf felé fordul.*
- Nos, örvendek, gondolom akkor te is velem tartasz majd, akkor hosszabb lesz a hazautam...
*Az utolsó részt már csak úgy önmagának mondja, valószínűleg más nem is érti, pedig úgy beleélte magát, hogy egyszerűen bedőlhet itt a főtéren a szökőkútba, és máris a szobájába érkezik meg.*
*Éppen a kezét nyújtaná Worfelknek, mivel férfi az illető a szokásához híven egy meglehetősen erős kézfogásra, mikor melléjük lép egy gyermek és sajátos módon fel is hívja magára a figyelmet.*
- Én vagyok.
*Kérdő tekintettel pillant fel a fiú eltorzult arcára, sok rosszabbat látott már, nemrégiben a saját kezét vágta le, és amúgy sem olyan aki a külső alapján ítélne, így nem botránkozik meg a látványon. Egészen őszinte döbbenettel mondja ráadásul ezt a két egyszerű szót, hiszen gyermektől, pláne ember gyermektől nem várt volna ilyen kérést.*
- Ő...
*Pénzt nyilván nem jut eszébe kérni cserébe, ránézésre meg tudja mondani hogy semmi értelme nem lenne. Az viszont igazán dicséretre méltó hogy ilyen fiatalon ilyen ambíciói vannak. Ez ritkaság, az ilyesmit nem szívesen szalasztaná el. Milyen példát mutatna? Még csak azt sem kérdezi meg, hogy mire? Egy ilyen fiatal embernek nagyon sokat tudna tanítani... Ráadásul ha csak így megkereste, és tudja a nevét, akkor bizonyára a mágia érdekli. Kérdés viszont, hogy mennyi affinitása van az ilyesmihez?*
- A szüleid mit szólnak ehhez?
*Ez a legfontosabb igazából, nyilván senkinek a gyerekét nem szeretné elrabolni.*
8427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:58:46
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:58:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Kilép Ana után az ajtón a Főtérre, és odasúgja neki, hogy más ne hallhassa.*
- Nem haragszom, de természetesen nagyon csalódott vagyok. Ám ha aközött kell választanom, hogy sértődötten elrohanok, vagy beérem a barátságoddal, akkor természetes, hogy az utóbbit fogom választani. *Vonja meg a vállát.* Hogy helyreállítsam férfiúi önbecsülésemet, szívesen együtt töltenék egy könnyűvérű hölggyel néhány órát a Kósza Pintyben, de amilyen szerencsém van, biztos zárva lesz, ha el is mennék oda napközben. Éjjel meg nem szívesen sétálok a szegénynegyedben egyedül. Lors meg nem hiszem, hogy elkísérne… *Közli mindezt Anával, hiszen ő a legjobb barátja, akinek mindent el lehet mondani. Szerinte ezt is. Melegen süt a nap, jól esik a csontjainak. De mégis érzi, hogy este esni fog. Nem bánja, szereti az esőt, főleg, ha nem csorog a nyakába. A főtéren sokan sétálnak, vagy mennek ügyes-bajos dolgaik után. Szereti nézni őket, főképp a csinosabbján legelteti a szemét, ahogy Ana mellett sétál a szökőkút felé. Közben látja, hogy Bynne rárepül Lorsra. ~Biztos ő is szerelmes Lorsba. Vagy a páncéljába?~ Kuncog magában. Odasétál a szökőkúthoz, megtölti a kulacsát, odakínálja Anának, akár kér belőle, akár nem, ő iszik mindenképpen, aztán megint megmeríti, hogy tele legyen, majd elteszi. Utána megmossa az arcát, majd lefröcsköli Anát meg Bynnét egy kicsike vízzel, ami a kezén maradt, aztán körbe tekint, és kiszúrja, hogy a kőpadon még van éppen annyi hely, amennyin mindketten elférnek.*
- Amíg megjön Lors, addig üljünk le a fa alá a kőpadra, most épp van rajta hely. Jössz? *Ha igent mond, akkor elkapja Ana kicsiny kacsóját, és leülnek a padra. Ő nézelődik, közben harangozik a lábával. Időnként Anára pillant, nézi, ahogy a szél játszik a hajával.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 23:21:55
*Kilép Ana után az ajtón a Főtérre, és odasúgja neki, hogy más ne hallhassa.*
- Nem haragszom, de természetesen nagyon csalódott vagyok. Ám ha aközött kell választanom, hogy sértődötten elrohanok, vagy beérem a barátságoddal, akkor természetes, hogy az utóbbit fogom választani. *Vonja meg a vállát.* Hogy helyreállítsam férfiúi önbecsülésemet, szívesen együtt töltenék egy könnyűvérű hölggyel néhány órát a Kósza Pintyben, de amilyen szerencsém van, biztos zárva lesz, ha el is mennék oda napközben. Éjjel meg nem szívesen sétálok a szegénynegyedben egyedül. Lors meg nem hiszem, hogy elkísérne… *Közli mindezt Anával, hiszen ő a legjobb barátja, akinek mindent el lehet mondani. Szerinte ezt is. Melegen süt a nap, jól esik a csontjainak. De mégis érzi, hogy este esni fog. Nem bánja, szereti az esőt, főleg, ha nem csorog a nyakába. A főtéren sokan sétálnak, vagy mennek ügyes-bajos dolgaik után. Szereti nézni őket, főképp a csinosabbján legelteti a szemét, ahogy Ana mellett sétál a szökőkút felé. Közben látja, hogy Bynne rárepül Lorsra. ~Biztos ő is szerelmes Lorsba. Vagy a páncéljába?~ Kuncog magában. Odasétál a szökőkúthoz, megtölti a kulacsát, odakínálja Anának, akár kér belőle, akár nem, ő iszik mindenképpen, aztán megint megmeríti, hogy tele legyen, majd elteszi. Utána megmossa az arcát, majd lefröcsköli Anát meg Bynnét egy kicsike vízzel, ami a kezén maradt, aztán körbe tekint, és kiszúrja, hogy a kőpadon még van éppen annyi hely, amennyin mindketten elférnek.*
- Amíg megjön Lors, addig üljünk le a fa alá a kőpadra, most épp van rajta hely. Jössz? *Ha igent mond, akkor elkapja Ana kicsiny kacsóját, és leülnek a padra. Ő nézelődik, közben harangozik a lábával. Időnként Anára pillant, nézi, ahogy a szél játszik a hajával.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 23:21:55
8426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:52:27
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:52:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Trió//
- Igen, ők is próbáltak segíteni, de nem tudtak... én meg... én meg elszöktem...
* Az ifjú de Gasky éppen csak látni felejt el - bár nézni néz, - ugyanis tündérünk, mint a költői eszköz, repül (szárnyak nélkül másképpen nehéz is). A valóságban ez egy gyors ugrás és egy majdnem elbotlásnak néz ki.
A figuráról nagyon hamar képet tud alkotni a tündér, és ritkán téved, mikor megállapítja, hogy bizony nem kedveli az e féléket. *
- Ne... ne mondd azt, hogy szajha!
* Szól rá halkan, ha már Jezabiel szerint meg kell erősödjön a jelleme, akkor próbálkozzon. Máskor ezt hagyta volna elszállni a füle mellett, vagy lenyelte volna, most mégis felszólal a trágár beszéd ellen. Persze azonnal észbe kap, és még jobban összehúzva magát motyogni kezd az orra alatt. *
- V-vagyis én... izé...
* Eztán már csak olyan érthetetlenség hagyja el piciny ajkait, amiket még ő maga sem ért, nem hogy a másik kettő közül valaki.
Valami rémlik erről a Sylweranról, de hogy hol, mikor és milyen szövegkörnyezetben hallotta a nevét, biztosan nem tudná megmondani. Ismerősen cseng, annyi szent. *
- É-én... akkor én elmenjek?
* Kérdi bizonytalanul. Igazából suttogja a gnóm fülébe. Reméli, hogy nem kell, de ha muszáj, hát muszáj. Eddig is hatalmas segítség volt ebben a rövid időben, és bőven elég, hogy visszahozta Artheniorba, ennél többet nem igazán kérhet már tőle. *
- Igen, ők is próbáltak segíteni, de nem tudtak... én meg... én meg elszöktem...
* Az ifjú de Gasky éppen csak látni felejt el - bár nézni néz, - ugyanis tündérünk, mint a költői eszköz, repül (szárnyak nélkül másképpen nehéz is). A valóságban ez egy gyors ugrás és egy majdnem elbotlásnak néz ki.
A figuráról nagyon hamar képet tud alkotni a tündér, és ritkán téved, mikor megállapítja, hogy bizony nem kedveli az e féléket. *
- Ne... ne mondd azt, hogy szajha!
* Szól rá halkan, ha már Jezabiel szerint meg kell erősödjön a jelleme, akkor próbálkozzon. Máskor ezt hagyta volna elszállni a füle mellett, vagy lenyelte volna, most mégis felszólal a trágár beszéd ellen. Persze azonnal észbe kap, és még jobban összehúzva magát motyogni kezd az orra alatt. *
- V-vagyis én... izé...
* Eztán már csak olyan érthetetlenség hagyja el piciny ajkait, amiket még ő maga sem ért, nem hogy a másik kettő közül valaki.
Valami rémlik erről a Sylweranról, de hogy hol, mikor és milyen szövegkörnyezetben hallotta a nevét, biztosan nem tudná megmondani. Ismerősen cseng, annyi szent. *
- É-én... akkor én elmenjek?
* Kérdi bizonytalanul. Igazából suttogja a gnóm fülébe. Reméli, hogy nem kell, de ha muszáj, hát muszáj. Eddig is hatalmas segítség volt ebben a rövid időben, és bőven elég, hogy visszahozta Artheniorba, ennél többet nem igazán kérhet már tőle. *
8425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-28 19:14:17
Üzenet elküldve: 2017-05-28 19:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
-Gondoltam hogy nem vagy nagy rajongója az ilyen italoknak. Pedig ezek is gyümölcsből készülnek ugye, csak másképp készítik el. *Mosolyra húzza a száját hiszen köztudott, hogy teljesen más hatással van a szervezetre.* Semmi baj, nem is mostanra gondoltam. Majd este megkóstoljuk.
-Persze mehetünk. Jó lesz új ismereteket szerezni a világnak arról a feléről is. *Nellara elindul az egyik városból kivezető úton. Vokattä mellette ballag, tőle már szokatlanul nyugodtan.* Figyelmeztetlek, hajlamos vagyok rá, hogy ha valami érdekeset látok, hajlamos vagyok leragadni nézelődni. Ilyenkor szólj rám, hogy mennünk kellene.
*Sétálás közben hirtelen megtorpan, benyúl kabátja alá. Ijedtsége hamar múlik mikor megtalálja a varázsitalokat. Kezébe véve mutatja társának.*
-Remélem ezek a előbb fognak megromlani, minthogy használni kelljen őket.
-Gondoltam hogy nem vagy nagy rajongója az ilyen italoknak. Pedig ezek is gyümölcsből készülnek ugye, csak másképp készítik el. *Mosolyra húzza a száját hiszen köztudott, hogy teljesen más hatással van a szervezetre.* Semmi baj, nem is mostanra gondoltam. Majd este megkóstoljuk.
-Persze mehetünk. Jó lesz új ismereteket szerezni a világnak arról a feléről is. *Nellara elindul az egyik városból kivezető úton. Vokattä mellette ballag, tőle már szokatlanul nyugodtan.* Figyelmeztetlek, hajlamos vagyok rá, hogy ha valami érdekeset látok, hajlamos vagyok leragadni nézelődni. Ilyenkor szólj rám, hogy mennünk kellene.
*Sétálás közben hirtelen megtorpan, benyúl kabátja alá. Ijedtsége hamar múlik mikor megtalálja a varázsitalokat. Kezébe véve mutatja társának.*
-Remélem ezek a előbb fognak megromlani, minthogy használni kelljen őket.
8424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-28 18:19:32
Üzenet elküldve: 2017-05-28 18:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
*Kisiet, mikor becsukja az ajtót maga mögött, akkor pár másodpercre megáll, majd nagy levegőket vesz, kicsit megnyugtatja magát, majd folytatja az útját a kútig. Teljesen megtölti a két kulacsot, majd amíg várakozik megmossa a kezét és egy picit az arcát is, hogy felfrissüljön. Ezután leül a kúthoz, és tekintetével a férfit keresi.
Egész eddigi élete során arról ábrándozott, amiről minden lány szokott: egy erős, magabiztos, jóképű férfi oldalán sétálhat, foghatja a kezét. Aki megcsókolja, és nem egy gyenge kislányt, hanem nőt lát benne. Most pedig, hogy valaki ilyen kedves hozzá fülét-farkát behúzza a félelemtől.*
~Csodálatos vagy, Nellara. Nagyon jó~
*Morog magában, ám közben megjelenik Vokattä.*
- Az... az szuper. Tökéletes lesz. Alkoholt nem nagyon szoktam inni, de egy kevéstől nem lesz bajom. Akkor... indulhatunk?
*Mondja, majd ha a férfi igent mond, akkor elindul ki a főtérről, a kereskedőút felé.*
*Kisiet, mikor becsukja az ajtót maga mögött, akkor pár másodpercre megáll, majd nagy levegőket vesz, kicsit megnyugtatja magát, majd folytatja az útját a kútig. Teljesen megtölti a két kulacsot, majd amíg várakozik megmossa a kezét és egy picit az arcát is, hogy felfrissüljön. Ezután leül a kúthoz, és tekintetével a férfit keresi.
Egész eddigi élete során arról ábrándozott, amiről minden lány szokott: egy erős, magabiztos, jóképű férfi oldalán sétálhat, foghatja a kezét. Aki megcsókolja, és nem egy gyenge kislányt, hanem nőt lát benne. Most pedig, hogy valaki ilyen kedves hozzá fülét-farkát behúzza a félelemtől.*
~Csodálatos vagy, Nellara. Nagyon jó~
*Morog magában, ám közben megjelenik Vokattä.*
- Az... az szuper. Tökéletes lesz. Alkoholt nem nagyon szoktam inni, de egy kevéstől nem lesz bajom. Akkor... indulhatunk?
*Mondja, majd ha a férfi igent mond, akkor elindul ki a főtérről, a kereskedőút felé.*
8423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 23:09:01
Üzenet elküldve: 2017-05-25 23:09:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Jezabiel//
*Ugyanott, ugyanaz a pozíció, ugyanaz az elkeseredettség. Csak az elkeseredettség mivolta változott. Eddig a cél nélküli üresség volt a baj, most, hogy a cél megvan az baj, hogy nem tudja, hogyan is érhetné el. Mindenesetre a cél legalább meg van. Ha törik ha szakad olyan jó alkimista lesz, mint az apja és nem hagyja, hogy még egyszer bekövetkezzen az a dolog. Azt nem élné túl. De egyedül még is mihez kezdjen. Még sem mehet oda egy alkimistához se, hogy fogadja fel. Miért is tennék, egy olyan koszos kölyköt, mint ő. Még azt hinnék, csak kirabolni akarja őket. Meg amúgy is. Nem ismer egy alkimistát sem Artheniorban. Vagyis senkit, nemhogy alkimistákat. *
-Ez nem igazság. *Rogy le szinte ugyanarra a helyre, ahova az előbb. Ő próbálkozik tényleg, de úgy tűnik a sors is keresztbe akar tenni neki. Ekkor még nem tudta mekkorát téved. Ugyanis a sors egy új tanár kezei közzé sodorta, még ha ő akkor nem is tudta ezt. Csak azt tudta, hogy kezd megint az önsajnálat mocsarába süllyedni. Úgyhogy nincs mese tenni kell valamit. Egy séta. Ez az abba még nem halt bele senki, és ha mégis... hát nem
hiányozna senkinek az biztos. Elindul, de nem veszi gyorsra a tempót. Végül is ideje van még, ha más nem is. Nem sok dolog van már, ami felkeltené az érdeklődését. Mikor elsőnek itt járt, még rácsodálkozott mindenre és az emberek is rá, de idővel ő is beleolvadt a városba egy lett vele. Ha más nem is ez hiányozni fog neki, ha bármi történne vele. Az, hogy tudta még ha az emberek nem is foglalkoznak vele a város vigyáz rá. Ő emlékezni fog a nevére. Legalább is ebben bízik, ez az ami még mosolyt tud fakasztani eltorzult arcán és ugyancsak torz lelkén. És most is egy apró vigyor, egy elsuttogott szó csak ennyi kellett neki ahhoz, hogy rálépjen arra az útra, amire valószínűleg az istenek, már ha vannak, terelni próbálták őt. Két öreg beszélgetett mellette, ami nem különös ebben a városban. Nekik már csak a szavak maradtak meg az emlékek. Talán a barátság, bár az esetek többségében épp csak egymás mellé kerültek és egymás neveit sem tudják. Tehát nem egy furcsa jelenség és rendes körülmények között nem is figyelne rájuk de két szó eljut a füléig. Jezabiel és Arthenior. Egy pillanatra megáll. Próbálja feldolgozni, amit hall. Elképzelhető, hogy ekkora szerencséje lenne. *
-Állj te idióta... mint képzelsz hagyd az egészet csak sétálj tovább.
*A két öreg felé fordul és kérdőn néznek rá. *
-Mit motyogsz kölyök, beszélj hangosabban.
*Ras elvörösödik hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon. Nem szereti ha emberekkel kell beszélni. Bár magának sem igazán meri bevallani zavarják a sebhelyek és mindig azt hiszi, csak kigúnyolnák. Ezért inkább csendben elkullog, ha hozzá szólnak. Most is ezt tenné, de kíváncsisága erősebb. *
-Miről... miről tetszettek beszélni az előbb?
*Kérdi és próbál egy erőltetett vigyort erőltetni az arcára, miközben az öregek felé fordul. Az egyik épp válaszolna, mikor meglátja Ras arcát és egyből lenyeli, amit mondani akart helyette ennyit mond. *
-Hát ritka ocsmány egy teremtés vagy fiam, már ne vedd a lelkedre.
*Ras-t mintha gyomorszájba vágták volna. Már megint. Erőltetetten újra elmosolyodik, miközben vakarásnak álcázott mozdulattal próbálja rejteni a sebeit. Szeme lassan megtelik könnyel, de nem láthatják, hogy sír. Senki nem láthatja. *
-Tudom és... és sajnálom, hogy zavartam önöket viszlát.
*Már épp megszólalna, mikor az első öreg utána szólsz. *
-Ne vedd úgy a szívedre fiam, csak meglepődött a vén Gorn és nem tudja befogni a száját. Egyébként meg nekem is van valamim, ami érdekes lehet. Megmutassam?
*Kérdi gyengéd mosollyal és mikor Ras Hálásan bólint Leveszi a kalapját és megmutatja a fejét, ami igazából, mintha csak egy fél lenne. Ras egy pillanatra ugyan megborzad, de aztán mosolyogva mondja. *
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
*Kérdi az öreg őszinte meglepetéssel a hangjában. *
-Hogy megért.
*Mondja Ras és már el is felejti, hogy miért szólt hozzájuk, ha Gor nem szól utána elindult volna a válaszok nélkül. *
-He kölyök akkor nem érdekel miről beszéltünk? *Kérdi. *
-Dehogyisnem... de csak ha nem zavar.
-Engem ugyan nem. Sőt örülök a társaságnak. Jezabielről beszéltünk azt tudod ki ugye kölyök?
*Ras erre határozottan bólint. Hát ki ne ismerné. *
-Nem rég érkezett a városba. Az a hír járja, hogy tanítani jött, de ki hisz az efféle mendemondáknak. Úgy éljek ez is csak a városi pletykák egyike. Bár az tuti, hogy a városban van.
*Ras erre felkapja a fejét. *
-Hol? *Kérdi.*
-Ott.
*Mutat az öreg egy mögötte lévő pontra. Vagy nem is egy pontra egy személyre. Egy nagyon kicsi személyre, akit eddig a nagy önsajnálat miatt nem vett még észre. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát elindul felé, de futtában még hátra fordul. *
-Köszönök szépen mindent.
*Mosolyog a két öregre, akik válaszul csak intenek, majd visszatérnek a csatákhoz családokhoz és más ősrégi történetekhez, amiket Ras már nem hallhat. Amint közelebb ér rá kell jönni egy dologra. Jezabiel valószínűleg nincs egyedül. Ugyanis egy magas. Nagyon magas elf férfival beszélget és egy Rassal egy magas tündér áll mögötte. Annyira benne a magán szférájában, hogy az nem lehet véletlen. Mit tegyen? Így is menjen oda? De mi van ha... *
~De mi van, de mi van. Ha nem sietsz talán az egyetlen esélyed baltázod el. ~
*Mély levegőt vesz, majd elindul. Szerencséjére nem veszik észre, így nem kell már előre a rá szegeződő tekintetekkel foglalkoznia. Mikor odaér gyengéden meghúzogatja a gnóm lány ruháját, ami kissé furán gyerekesnek hat, de még furábbnak, ha figyelembe vesszük, hogy a fiú magasabb a gnómnál. A többiekkel nem törődve és a ruhát még mindig szorongatva felteszi a kérdést. *
-Elnézést... ugye te vagy Jezabiel?
*Igazából nem várja meg a választ, mert tudja, hogy ő az ki más lehetne. Hanem gyorsan, míg el nem szál maradék bátorsága gyorsan még ezt nyögi ki. *
-Kérlek taníts.
*Ennél többet nem is mond, nem is tudna, mert a szíve hirtelen a torka közepébe, majdnem a szájába ugrott, míg a gnóm válaszát várja nem törődve a másik két személy tekintetével. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.10 22:10:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák; egyéb, durva helyesírási hibák, amiket egyszerű ellenőrzőprogramok is kiszűrnek; a világba nem illő kifejezés.
*Ugyanott, ugyanaz a pozíció, ugyanaz az elkeseredettség. Csak az elkeseredettség mivolta változott. Eddig a cél nélküli üresség volt a baj, most, hogy a cél megvan az baj, hogy nem tudja, hogyan is érhetné el. Mindenesetre a cél legalább meg van. Ha törik ha szakad olyan jó alkimista lesz, mint az apja és nem hagyja, hogy még egyszer bekövetkezzen az a dolog. Azt nem élné túl. De egyedül még is mihez kezdjen. Még sem mehet oda egy alkimistához se, hogy fogadja fel. Miért is tennék, egy olyan koszos kölyköt, mint ő. Még azt hinnék, csak kirabolni akarja őket. Meg amúgy is. Nem ismer egy alkimistát sem Artheniorban. Vagyis senkit, nemhogy alkimistákat. *
-Ez nem igazság. *Rogy le szinte ugyanarra a helyre, ahova az előbb. Ő próbálkozik tényleg, de úgy tűnik a sors is keresztbe akar tenni neki. Ekkor még nem tudta mekkorát téved. Ugyanis a sors egy új tanár kezei közzé sodorta, még ha ő akkor nem is tudta ezt. Csak azt tudta, hogy kezd megint az önsajnálat mocsarába süllyedni. Úgyhogy nincs mese tenni kell valamit. Egy séta. Ez az abba még nem halt bele senki, és ha mégis... hát nem
hiányozna senkinek az biztos. Elindul, de nem veszi gyorsra a tempót. Végül is ideje van még, ha más nem is. Nem sok dolog van már, ami felkeltené az érdeklődését. Mikor elsőnek itt járt, még rácsodálkozott mindenre és az emberek is rá, de idővel ő is beleolvadt a városba egy lett vele. Ha más nem is ez hiányozni fog neki, ha bármi történne vele. Az, hogy tudta még ha az emberek nem is foglalkoznak vele a város vigyáz rá. Ő emlékezni fog a nevére. Legalább is ebben bízik, ez az ami még mosolyt tud fakasztani eltorzult arcán és ugyancsak torz lelkén. És most is egy apró vigyor, egy elsuttogott szó csak ennyi kellett neki ahhoz, hogy rálépjen arra az útra, amire valószínűleg az istenek, már ha vannak, terelni próbálták őt. Két öreg beszélgetett mellette, ami nem különös ebben a városban. Nekik már csak a szavak maradtak meg az emlékek. Talán a barátság, bár az esetek többségében épp csak egymás mellé kerültek és egymás neveit sem tudják. Tehát nem egy furcsa jelenség és rendes körülmények között nem is figyelne rájuk de két szó eljut a füléig. Jezabiel és Arthenior. Egy pillanatra megáll. Próbálja feldolgozni, amit hall. Elképzelhető, hogy ekkora szerencséje lenne. *
-Állj te idióta... mint képzelsz hagyd az egészet csak sétálj tovább.
*A két öreg felé fordul és kérdőn néznek rá. *
-Mit motyogsz kölyök, beszélj hangosabban.
*Ras elvörösödik hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon. Nem szereti ha emberekkel kell beszélni. Bár magának sem igazán meri bevallani zavarják a sebhelyek és mindig azt hiszi, csak kigúnyolnák. Ezért inkább csendben elkullog, ha hozzá szólnak. Most is ezt tenné, de kíváncsisága erősebb. *
-Miről... miről tetszettek beszélni az előbb?
*Kérdi és próbál egy erőltetett vigyort erőltetni az arcára, miközben az öregek felé fordul. Az egyik épp válaszolna, mikor meglátja Ras arcát és egyből lenyeli, amit mondani akart helyette ennyit mond. *
-Hát ritka ocsmány egy teremtés vagy fiam, már ne vedd a lelkedre.
*Ras-t mintha gyomorszájba vágták volna. Már megint. Erőltetetten újra elmosolyodik, miközben vakarásnak álcázott mozdulattal próbálja rejteni a sebeit. Szeme lassan megtelik könnyel, de nem láthatják, hogy sír. Senki nem láthatja. *
-Tudom és... és sajnálom, hogy zavartam önöket viszlát.
*Már épp megszólalna, mikor az első öreg utána szólsz. *
-Ne vedd úgy a szívedre fiam, csak meglepődött a vén Gorn és nem tudja befogni a száját. Egyébként meg nekem is van valamim, ami érdekes lehet. Megmutassam?
*Kérdi gyengéd mosollyal és mikor Ras Hálásan bólint Leveszi a kalapját és megmutatja a fejét, ami igazából, mintha csak egy fél lenne. Ras egy pillanatra ugyan megborzad, de aztán mosolyogva mondja. *
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
*Kérdi az öreg őszinte meglepetéssel a hangjában. *
-Hogy megért.
*Mondja Ras és már el is felejti, hogy miért szólt hozzájuk, ha Gor nem szól utána elindult volna a válaszok nélkül. *
-He kölyök akkor nem érdekel miről beszéltünk? *Kérdi. *
-Dehogyisnem... de csak ha nem zavar.
-Engem ugyan nem. Sőt örülök a társaságnak. Jezabielről beszéltünk azt tudod ki ugye kölyök?
*Ras erre határozottan bólint. Hát ki ne ismerné. *
-Nem rég érkezett a városba. Az a hír járja, hogy tanítani jött, de ki hisz az efféle mendemondáknak. Úgy éljek ez is csak a városi pletykák egyike. Bár az tuti, hogy a városban van.
*Ras erre felkapja a fejét. *
-Hol? *Kérdi.*
-Ott.
*Mutat az öreg egy mögötte lévő pontra. Vagy nem is egy pontra egy személyre. Egy nagyon kicsi személyre, akit eddig a nagy önsajnálat miatt nem vett még észre. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát elindul felé, de futtában még hátra fordul. *
-Köszönök szépen mindent.
*Mosolyog a két öregre, akik válaszul csak intenek, majd visszatérnek a csatákhoz családokhoz és más ősrégi történetekhez, amiket Ras már nem hallhat. Amint közelebb ér rá kell jönni egy dologra. Jezabiel valószínűleg nincs egyedül. Ugyanis egy magas. Nagyon magas elf férfival beszélget és egy Rassal egy magas tündér áll mögötte. Annyira benne a magán szférájában, hogy az nem lehet véletlen. Mit tegyen? Így is menjen oda? De mi van ha... *
~De mi van, de mi van. Ha nem sietsz talán az egyetlen esélyed baltázod el. ~
*Mély levegőt vesz, majd elindul. Szerencséjére nem veszik észre, így nem kell már előre a rá szegeződő tekintetekkel foglalkoznia. Mikor odaér gyengéden meghúzogatja a gnóm lány ruháját, ami kissé furán gyerekesnek hat, de még furábbnak, ha figyelembe vesszük, hogy a fiú magasabb a gnómnál. A többiekkel nem törődve és a ruhát még mindig szorongatva felteszi a kérdést. *
-Elnézést... ugye te vagy Jezabiel?
*Igazából nem várja meg a választ, mert tudja, hogy ő az ki más lehetne. Hanem gyorsan, míg el nem szál maradék bátorsága gyorsan még ezt nyögi ki. *
-Kérlek taníts.
*Ennél többet nem is mond, nem is tudna, mert a szíve hirtelen a torka közepébe, majdnem a szájába ugrott, míg a gnóm válaszát várja nem törődve a másik két személy tekintetével. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.10 22:10:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák; egyéb, durva helyesírási hibák, amiket egyszerű ellenőrzőprogramok is kiszűrnek; a világba nem illő kifejezés.
8422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:26:05
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy a felkelő nap felbukik a horizonton, úgy lép ki ő is a Pegazus ajtaján, frissen és mosolyogva, készen arra hogy jobban megismerje ezt a várost. A póniját most az istállóban hagyja, mindenhova nem viheti magával sajnos, és most be szeretne nézni majd a kovácshoz, sőt talán a könyvtárba is. A fürdőt is kihagyta már az este, túlságosan fáradt volt, na de majd ma! Van állítólag egy tisztás is a közelben ami kifejezetten különleges, meg hát, valami munka után is kellene néznie... Mit csinálhat vajon egy ekkora városban egy ilyen pici tündér? Fizikai munkára biztosan találnak mást, akármit meg azért nem is vállalna el, annyira még nincsen rászorulva. Egy ideig csak ácsorog a fogadó ajtajától pár lépésre és nézegeti a népeket, próbálja kitalálni ki merre indulhat éppen így a nap kezdetén, de végül csak megindul ő maga is, a szegénynegyeden át a piactér felé.*
8421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 16:38:22
Üzenet elküldve: 2017-05-25 16:38:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mezítelen lábát nézi. Álmodott. Megint. Valami nincs rendben érzi. Annak a valaminek nem így kellett volna történnie, de minek? Furcsa akár hogy töri a fejét nem jut eszébe. Ráadásul a rossz érzet is kezd teljesen fölöslegesnek tűnni. Komor gondolatokkal nem tudja megtölteni a gyomrát és jelen helyzetben ez tűnik a legfontosabbnak. Meg egy fürdés de mikor megvizsgálja magát tükörképében örömmel nyugtázza, hogy ez még várhat. Ekkor a hegekre vetül a tekintete és, úgy ugrik hátra mintha, mintha csak most szembesülne velük. Hangosan kapkodja a levegőt, miközben ökleit a fülére szorítja hátha így kizárhatja a hangokat. Mindhiába a visítások a falu zaját is átjárjak és utat találnak Ras-hoz. *
~Csak nyugi, már nincs mitől félnem. Már vége. ~
*Lassan túl teszi magát az újabb sokkon. Sokat segít ezen korgó gyomra. Tényleg ennie kéne valamit. Csak hát nincs miből. Mérgesen rácsap üres zsebeire. Majd még egyszer átnézi őket hátha talál bennük valamit, de persze semmi. Csalódottan rogy le a földre. Fejét előre hajtja és tarkójára szorítja kezeit. *
-Nem vagy éhes... nem vagy éhes... -
*Mantrázza magának, mintha ezzel ki tudná zárni az éhséget. Mintha sikerülne is, de ekkor halk csendülésre lesz figyelmes. Kinyitja szemét, hogy megtalálja a hang forrását és egy csillogó dolgot vesz észere. Kinyújtja kezét majd, mikor meglátja, hogy mi az hirtelen mintha megégette volna visszarántja. Egy aranypénz, ami biztos, hogy nem az övé. Tehát nem veheti. Ő nem tolvaj. Ekkor nagyot kordul a gyomra és gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát felkapja a pénzt és elrohan. *
~Csak nyugi, már nincs mitől félnem. Már vége. ~
*Lassan túl teszi magát az újabb sokkon. Sokat segít ezen korgó gyomra. Tényleg ennie kéne valamit. Csak hát nincs miből. Mérgesen rácsap üres zsebeire. Majd még egyszer átnézi őket hátha talál bennük valamit, de persze semmi. Csalódottan rogy le a földre. Fejét előre hajtja és tarkójára szorítja kezeit. *
-Nem vagy éhes... nem vagy éhes... -
*Mantrázza magának, mintha ezzel ki tudná zárni az éhséget. Mintha sikerülne is, de ekkor halk csendülésre lesz figyelmes. Kinyitja szemét, hogy megtalálja a hang forrását és egy csillogó dolgot vesz észere. Kinyújtja kezét majd, mikor meglátja, hogy mi az hirtelen mintha megégette volna visszarántja. Egy aranypénz, ami biztos, hogy nem az övé. Tehát nem veheti. Ő nem tolvaj. Ekkor nagyot kordul a gyomra és gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát felkapja a pénzt és elrohan. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621