Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-13 15:34:27
Üzenet elküldve: 2012-11-13 15:34:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Wotran alakja kitűnik a tájban, ahogy a város felé tart. Napok óta úton van. Testét nehéz fémpáncélzat fedi. Hátán palástot fúj a szél, mely fölött még egy kerek pajzsot is hord az érkező törpe. Vállán hordja fegyverét, egy csatabárdot, népéhez hűen. A városkapuhoz közeledvén az őrökkel nem igazán foglalkozik, csupán biccent nekik. Elvégre ők is harcosok. Ennyi tisztelet azért kijár.*
~Hát ez az a város...~gondolja magában ahogy beér*
*Mivel szállásra lesz szüksége, ezért a legközelebbi fogadóba tart. Itt végre rendes italt is ihat, nem csak vizet. Így hát az út porától piszkos harcos egyenesen a Pegazust veszi célba. Remélhetőleg tartogat valamit ez a hely, ami érdekessé teszi, de ő ebben szinte biztos.*
~Hát ez az a város...~gondolja magában ahogy beér*
*Mivel szállásra lesz szüksége, ezért a legközelebbi fogadóba tart. Itt végre rendes italt is ihat, nem csak vizet. Így hát az út porától piszkos harcos egyenesen a Pegazust veszi célba. Remélhetőleg tartogat valamit ez a hely, ami érdekessé teszi, de ő ebben szinte biztos.*
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-13 15:33:08
Üzenet elküldve: 2012-11-13 15:33:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*Bár az állat megnyugszik a két személy jelenlététől mégis ismét a külvilág hat rá...
Prüszköl és védelmet keres... Láthatóan az óriás és az ember meg is adják neki.
Eyrinn láthatóan kicsit lekezelőbben és erőszakosabban viszonyul az alabárdos őrökhöz, akiknek nincs kedvük egy óriással vitatkozni tovább ágálnak és unottan így szól az egyik, aki megfogja a Eyrinn csuklóját:*
-Hölgyem nézze... a munkánkat akarjuk végezni, semmi szükség a fenyegetőzésre ez csak egy-
*Ám az unottan magyarázó őrt elnyomja hirtelen a parancsnok szava, azaz a rangidősé:*
-Ájj... Csönd Uraim. *Azzal közelebb lép a gyengén, de ésszerűen érvelő Etryhez.* Azt mondja vizsgáljuk ki... Fiú! *Szól egyből a lovásznak, aki már indulna is el, de megrettenve hátranéz:*
-Jöjj vezess minket a helyszínre. Ti ketten...
*Mutat két emberére.* Tartsátok itt a lovag. Jöjjenek... megnézzük az istállót. Emberek... innentől az Őrség átveszi a stafétát. Oszoljanak. Nincs itt semmi látnivaló.
*Mondja a sablon szöveget a rangidős és megigazítja a rostélyos sisakot a fején.*
-Fiú vezess...
*Azzal a lovász hebegve, de megindul két oldalán két őrrel, az emberrel s az óriással no meg az őrség vezérével az istálló felé. Ahol remélhetőleg biztatóbb bizonyítékra lelnek a ló érdekében is.*
*Bár az állat megnyugszik a két személy jelenlététől mégis ismét a külvilág hat rá...
Prüszköl és védelmet keres... Láthatóan az óriás és az ember meg is adják neki.
Eyrinn láthatóan kicsit lekezelőbben és erőszakosabban viszonyul az alabárdos őrökhöz, akiknek nincs kedvük egy óriással vitatkozni tovább ágálnak és unottan így szól az egyik, aki megfogja a Eyrinn csuklóját:*
-Hölgyem nézze... a munkánkat akarjuk végezni, semmi szükség a fenyegetőzésre ez csak egy-
*Ám az unottan magyarázó őrt elnyomja hirtelen a parancsnok szava, azaz a rangidősé:*
-Ájj... Csönd Uraim. *Azzal közelebb lép a gyengén, de ésszerűen érvelő Etryhez.* Azt mondja vizsgáljuk ki... Fiú! *Szól egyből a lovásznak, aki már indulna is el, de megrettenve hátranéz:*
-Jöjj vezess minket a helyszínre. Ti ketten...
*Mutat két emberére.* Tartsátok itt a lovag. Jöjjenek... megnézzük az istállót. Emberek... innentől az Őrség átveszi a stafétát. Oszoljanak. Nincs itt semmi látnivaló.
*Mondja a sablon szöveget a rangidős és megigazítja a rostélyos sisakot a fején.*
-Fiú vezess...
*Azzal a lovász hebegve, de megindul két oldalán két őrrel, az emberrel s az óriással no meg az őrség vezérével az istálló felé. Ahol remélhetőleg biztatóbb bizonyítékra lelnek a ló érdekében is.*
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-13 13:03:15
Üzenet elküldve: 2012-11-13 13:03:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Már napok óta úton volt, lassabban haladt mint az gondolta, hiszen azt mondták neki, csaj 2 napra van a varos, amit célul tűzött ki magának. És már negyedik napja van úton. De egyszer csak megpillant egy nagy varost. Újult erővel indul neki a maradék útnak. A távolság hamar elfogy. Így ott áll a hatalmas kapu előtt.*
*A kapuőrök bizalmatlanul méregetik, de nem szólnak hozzá semmit.* ~Vajon minden betérö idegent ennyire megnéznek~ * Gondolja magában, majd a kapun áthaladva egy hatalmas térre érkezik, ahol tátott szájjal és mosolyogva néz körbe.*
~Szóval igy néz ki egy nagyváros?~ *Szívja magába az ott lévő ingereket. A sok embert és a rohanó tömeget. Kicsit később észreveszi, hogy van egy szökőkút a tér középen. Lassan odabaktatva leül a szelére, és a kezét belemártva óvatosan megkóstolja.* ~Ez iható és tiszta.~ *Meglepődve tapasztalja, hogy a víz bar hideg, iható. Nagyokat kortyolgatva fojtja el a szomjasságát.
Kis pihenő után felméri a lehetőségeket, és úgy gondolja, ideje megpihennie kicsit. Így egy fogadó után néz. Pár perc után és egy útba igazítást követően a Pegazus fogadó felé veszi az irányt.*
*A kapuőrök bizalmatlanul méregetik, de nem szólnak hozzá semmit.* ~Vajon minden betérö idegent ennyire megnéznek~ * Gondolja magában, majd a kapun áthaladva egy hatalmas térre érkezik, ahol tátott szájjal és mosolyogva néz körbe.*
~Szóval igy néz ki egy nagyváros?~ *Szívja magába az ott lévő ingereket. A sok embert és a rohanó tömeget. Kicsit később észreveszi, hogy van egy szökőkút a tér középen. Lassan odabaktatva leül a szelére, és a kezét belemártva óvatosan megkóstolja.* ~Ez iható és tiszta.~ *Meglepődve tapasztalja, hogy a víz bar hideg, iható. Nagyokat kortyolgatva fojtja el a szomjasságát.
Kis pihenő után felméri a lehetőségeket, és úgy gondolja, ideje megpihennie kicsit. Így egy fogadó után néz. Pár perc után és egy útba igazítást követően a Pegazus fogadó felé veszi az irányt.*
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-13 01:18:56
Üzenet elküldve: 2012-11-13 01:18:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*A mén még toporog egy ideig, prüszköl.*
- Sajnálom, tudom poros…* Tudja be a köpenynek a dolgot, s mikor a ló már kezd nyugodni, felhajtja fejéről a posztót. Eddigre már ketten nyugtatják testük közelségével, s hangjukkal a patást. Közben a kicsi is megköszöni a dolgot, s bár más talán nem értékelné a foghegyről odavetett szót, Eyrinn egy szikrázóan széles mosolyt villant a másikra, meg persze védencükre is. A riadalom kezd elülni, és ez jó. Kár, hogy csak látszólag. Máris újabb zúgolódó és elégedetlen hangok kelnek a tömegben, Eyrinn mosolya is lehervad, s helyébe értetlenség telepszik. Nem igazán érti, mi történik, csak, hogy valami nincs rendben. Valaki meg is halt… szomorú. Nagyon szomorú. Még valami eljut tudatáig, ami nem teszik neki. „ Felrakni? Miért akar lovacskázni, ha még ráülni sem tud?” Pislog egyre sűrűbben, ahogy megpróbálja összerakni a dolgokat, hiába.*
- A pacika, mint gyilkos? * Badarság.*
- Kisóriások buták. Pacika békés zöldevő. Csak okkal támad. Jó okkal. * Mint a természetben bármi. Ez pedig csak egyet jelenthet, legalábbis Eyrinn szerint. A pacika vagy megveszett ám ennek jelét nem látja vagy őt bántották előbb. Ez tűnik valószínűbbnek.
Közben egyre többen mutogatnak feléjük. A másik is egyre nyugtalanabb. A Lovacska meg, mintha ha tőle kérne menedéket, törleszkedik, s nyugtalanul toporog, fújtat.*
- Nyugalom, nem lesz baj. Nem hagyjuk... * Térdel a ló mellé, s úgy pillant körbe. Ő is egyre nyugtalanabb, s figyelembe véve, hogy őt kicsit nehezebb lenyugtatni, megfékezni, mint egy elszabadult mént, ez talán nem a legjobb.*
- Ne hadonásszatok azokkal a szurkákkal… még baj lesz belőle.* Böki oda a közeledő katonáknak. Megint csak a halált emlegetik, de nem azzal a hangsúllyal mivel ő is elfogadná. Az őr hangjából nem tisztelt hall ki, sokkal inkább értelmetlen bosszú. Azt pedig nem hagyhatja. Az emberrel még talán könnyű dolguk akad, ha arrébb akarják tuszkolni, de egy több mázsás óriással… Ha az megmakacsolja magát, még három ló kell, hogy elvonszolják, vagy valami erőszakosabb megoldás, ám Eyrinn sem tűr mindent békével.
Egy dolgot már megtanult. Na, jó többet is, de ez most egy idevágó. Hiába van igaza, ha nem hisz el senki. Ahhoz meg valami bizonyosság vagy mi kell. Jelen esetben, hogy bántották a pacit. Ennek nyomait pedig kézenfekvő, hogy a hátason kell keresni. Ehhez még csak zseninek vagy profi nyomolvasónak sem kell lenni. Hát, míg a kisóriások egymással vannak elfoglalva, ő teljesen lehúzza a köpenyét a cocóról, s bántalmazás nyomait kezdi keresni rajta. A hatalmas újjak meglepő finomsággal simítanak végi a ló bordáin, lábain, gerincén, látható és láthatatlan fájdalmak után kutatva. Közben arra is felkészül, ha ne talán érintése nyomán a ló ismét megugrani készülne, lefogja.*
*A mén még toporog egy ideig, prüszköl.*
- Sajnálom, tudom poros…* Tudja be a köpenynek a dolgot, s mikor a ló már kezd nyugodni, felhajtja fejéről a posztót. Eddigre már ketten nyugtatják testük közelségével, s hangjukkal a patást. Közben a kicsi is megköszöni a dolgot, s bár más talán nem értékelné a foghegyről odavetett szót, Eyrinn egy szikrázóan széles mosolyt villant a másikra, meg persze védencükre is. A riadalom kezd elülni, és ez jó. Kár, hogy csak látszólag. Máris újabb zúgolódó és elégedetlen hangok kelnek a tömegben, Eyrinn mosolya is lehervad, s helyébe értetlenség telepszik. Nem igazán érti, mi történik, csak, hogy valami nincs rendben. Valaki meg is halt… szomorú. Nagyon szomorú. Még valami eljut tudatáig, ami nem teszik neki. „ Felrakni? Miért akar lovacskázni, ha még ráülni sem tud?” Pislog egyre sűrűbben, ahogy megpróbálja összerakni a dolgokat, hiába.*
- A pacika, mint gyilkos? * Badarság.*
- Kisóriások buták. Pacika békés zöldevő. Csak okkal támad. Jó okkal. * Mint a természetben bármi. Ez pedig csak egyet jelenthet, legalábbis Eyrinn szerint. A pacika vagy megveszett ám ennek jelét nem látja vagy őt bántották előbb. Ez tűnik valószínűbbnek.
Közben egyre többen mutogatnak feléjük. A másik is egyre nyugtalanabb. A Lovacska meg, mintha ha tőle kérne menedéket, törleszkedik, s nyugtalanul toporog, fújtat.*
- Nyugalom, nem lesz baj. Nem hagyjuk... * Térdel a ló mellé, s úgy pillant körbe. Ő is egyre nyugtalanabb, s figyelembe véve, hogy őt kicsit nehezebb lenyugtatni, megfékezni, mint egy elszabadult mént, ez talán nem a legjobb.*
- Ne hadonásszatok azokkal a szurkákkal… még baj lesz belőle.* Böki oda a közeledő katonáknak. Megint csak a halált emlegetik, de nem azzal a hangsúllyal mivel ő is elfogadná. Az őr hangjából nem tisztelt hall ki, sokkal inkább értelmetlen bosszú. Azt pedig nem hagyhatja. Az emberrel még talán könnyű dolguk akad, ha arrébb akarják tuszkolni, de egy több mázsás óriással… Ha az megmakacsolja magát, még három ló kell, hogy elvonszolják, vagy valami erőszakosabb megoldás, ám Eyrinn sem tűr mindent békével.
Egy dolgot már megtanult. Na, jó többet is, de ez most egy idevágó. Hiába van igaza, ha nem hisz el senki. Ahhoz meg valami bizonyosság vagy mi kell. Jelen esetben, hogy bántották a pacit. Ennek nyomait pedig kézenfekvő, hogy a hátason kell keresni. Ehhez még csak zseninek vagy profi nyomolvasónak sem kell lenni. Hát, míg a kisóriások egymással vannak elfoglalva, ő teljesen lehúzza a köpenyét a cocóról, s bántalmazás nyomait kezdi keresni rajta. A hatalmas újjak meglepő finomsággal simítanak végi a ló bordáin, lábain, gerincén, látható és láthatatlan fájdalmak után kutatva. Közben arra is felkészül, ha ne talán érintése nyomán a ló ismét megugrani készülne, lefogja.*
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-12 22:31:31
Üzenet elküldve: 2012-11-12 22:31:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*Etrys igencsak meglepődik, mikor a hatalmas hölgy a segítségére siet, de cseppet se tiltakozik ellene. Bár be nem vallaná, - hiszen a büszkeség mégis csak büszkeség - de nem ostoba, tudja, hogy az óriás bizonyára megmentette legalább néhány törött csonttól.
A ló is hamarabb lecsillapodik, amint ráborul a sötétség, ő pedig közelebb óvakodhat, hogy tenyerét a nyakára simítsa. A fenséges állat izmai azonnal megfeszülnek tenyere alatt, érezhető, hogy a jószág szabadulna, de az óriás ereje helyben tartja. A nő ereje azonban nem minden, szavai is éppoly' kedvesek és csitítóak, mint Etrys szavai.
Miközben a ló nyakát simogatja, a fiatal ember tekintete rosszallóan siklik a tömegre, hiszen zsivajuk cseppet se segít szegény ménnek visszanyerni nyugalmát. De úgy tűnik ez alig zavar valakit, legtöbben csupán a látványosság izgalmáért gyülekeznek most, hogy félniük már látszólag nincs mitől.*
- Köszönöm *mormogja oda az óriásnak, kihasználva az egyik pillanatot, mikor a nő közelebb kerül hozzá. Nem szeret hálálkodni, de most helyénvalónak érzi, hogy kifejezze köszönetét, igaz gyorsan túl is lép a kérdésen, mikor lélekszakadva megjelenik a lovász, újabb káoszt szítva a tömegben.
Etrys dühösen préseli össze ajkait, egyik tenyerét az állat nyakán tartva.
Nem tetszik neki a fiú viselkedése, bár belátja, hogy bizonyára ő is halálra van rémülve. Szavai elárulják, hogy a lovakkal foglalkozik, mégis úgy viselkedik, mintha fogalma se lenne, miként kell bánni egy ilyen csodálatos teremtménnyel. Ahelyett, hogy segítene lecsitítani a paripát, csak még tovább fokozza a lármát maga körül.
~Kétbalkezes idióta!~ *gondolja haragosan.
A rangidős városőr kérdése azonban végre a fiúba fojtja sopánkodását, igaz, arca arról árulkodik, hogy a válasz cseppet se kellemes. Etrys szíve összeszorul az ideges izgalomtól, miközben újabb csitító szavakat suttog a paripa fülébe, ujjaival a durva sörénybe fésülve megnyugtatásul. Közben azonban élénken figyel, egyetlen szóról sem akar lemaradni, s mikor megérkezik a lesújtó válasz, gyomra öklömnyire zsugorodik össze.
A tömeg azonnal zúgni kezd, ordítva mutogatnak feléjük, amit nem visel jól sem az állat, sem Etrys. Gyűlöli a csőcseléket, szemei dühösen villannak körbe, néhány nagyhangú, bár kevésbé elszánt embert talán meghátrálásra is kényszerítenek, de ez édes kevés, főleg mikor parancsnokuk szavára megindul a két katona.
A ló mintha csak érezné az ítélkező szavak súlyát, ismét mozgolódni kezd. Etrys kétségbeesetten igyekszik megoldást találni, olyan szavakat, amik meglágyíthatnák ezeknek a barbároknak a szívét.*
- Várjon, kérem! *szakad fel végül melléből a dühös ellenkezés, mikor az első férfi már-már előtte áll, s tolná félre az útból. Nem tudja, számíthat-e majd az óriásasszony segítségére, de hogy nem fogja ilyen egyszerűen átadni ezeknek a mészárosoknak a félelemtől remegő állatot, abban egészen biztos.*
~Nesze neked otthon!~ *gondolja keserű szájízzel.* ~Vérre szomjas gyilkosok gyülekezete. De talán akad itt egy csepp józan ész ~
- Kérem *fordul a vezetőnek vélt férfi felé, s ha csak erővel nem próbálják odébb lökni, még mindig a ló mellett marad, egyik kezét megnyugtatóan tartva ziháló nyakán.* - Előbb nem kellene talán kivizsgálni ezt az esetet? Az úr halála valóban sajnálatos, de Ön is láthatja, hogy ez a szegény állat halálra rémült. Az ilyesminek általában oka is van, talán a gyors ítélet előtt célravezetőbb lenne ezt az okot megtalálni. Kérem, legalább fontolja meg!
*Szavai nem túl diplomatikusak, de egyenesek, s bízik benne, hogy a józan érvek hatásosak lesznek ott, ahol a tapasztalata cserbenhagyja. Nem akar kioktató lenni, nem emeli fel hangját, s csak reméli, a páncélba bújt urak is megértik ezt, s nem veszik tolakodásnak egy vándor hevességét, amivel védelmébe veszi a paripát, aki önmagáért képtelen szót emelni.*
A hozzászólás írója (Etrys Bronheim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.12 22:38:55
*Etrys igencsak meglepődik, mikor a hatalmas hölgy a segítségére siet, de cseppet se tiltakozik ellene. Bár be nem vallaná, - hiszen a büszkeség mégis csak büszkeség - de nem ostoba, tudja, hogy az óriás bizonyára megmentette legalább néhány törött csonttól.
A ló is hamarabb lecsillapodik, amint ráborul a sötétség, ő pedig közelebb óvakodhat, hogy tenyerét a nyakára simítsa. A fenséges állat izmai azonnal megfeszülnek tenyere alatt, érezhető, hogy a jószág szabadulna, de az óriás ereje helyben tartja. A nő ereje azonban nem minden, szavai is éppoly' kedvesek és csitítóak, mint Etrys szavai.
Miközben a ló nyakát simogatja, a fiatal ember tekintete rosszallóan siklik a tömegre, hiszen zsivajuk cseppet se segít szegény ménnek visszanyerni nyugalmát. De úgy tűnik ez alig zavar valakit, legtöbben csupán a látványosság izgalmáért gyülekeznek most, hogy félniük már látszólag nincs mitől.*
- Köszönöm *mormogja oda az óriásnak, kihasználva az egyik pillanatot, mikor a nő közelebb kerül hozzá. Nem szeret hálálkodni, de most helyénvalónak érzi, hogy kifejezze köszönetét, igaz gyorsan túl is lép a kérdésen, mikor lélekszakadva megjelenik a lovász, újabb káoszt szítva a tömegben.
Etrys dühösen préseli össze ajkait, egyik tenyerét az állat nyakán tartva.
Nem tetszik neki a fiú viselkedése, bár belátja, hogy bizonyára ő is halálra van rémülve. Szavai elárulják, hogy a lovakkal foglalkozik, mégis úgy viselkedik, mintha fogalma se lenne, miként kell bánni egy ilyen csodálatos teremtménnyel. Ahelyett, hogy segítene lecsitítani a paripát, csak még tovább fokozza a lármát maga körül.
~Kétbalkezes idióta!~ *gondolja haragosan.
A rangidős városőr kérdése azonban végre a fiúba fojtja sopánkodását, igaz, arca arról árulkodik, hogy a válasz cseppet se kellemes. Etrys szíve összeszorul az ideges izgalomtól, miközben újabb csitító szavakat suttog a paripa fülébe, ujjaival a durva sörénybe fésülve megnyugtatásul. Közben azonban élénken figyel, egyetlen szóról sem akar lemaradni, s mikor megérkezik a lesújtó válasz, gyomra öklömnyire zsugorodik össze.
A tömeg azonnal zúgni kezd, ordítva mutogatnak feléjük, amit nem visel jól sem az állat, sem Etrys. Gyűlöli a csőcseléket, szemei dühösen villannak körbe, néhány nagyhangú, bár kevésbé elszánt embert talán meghátrálásra is kényszerítenek, de ez édes kevés, főleg mikor parancsnokuk szavára megindul a két katona.
A ló mintha csak érezné az ítélkező szavak súlyát, ismét mozgolódni kezd. Etrys kétségbeesetten igyekszik megoldást találni, olyan szavakat, amik meglágyíthatnák ezeknek a barbároknak a szívét.*
- Várjon, kérem! *szakad fel végül melléből a dühös ellenkezés, mikor az első férfi már-már előtte áll, s tolná félre az útból. Nem tudja, számíthat-e majd az óriásasszony segítségére, de hogy nem fogja ilyen egyszerűen átadni ezeknek a mészárosoknak a félelemtől remegő állatot, abban egészen biztos.*
~Nesze neked otthon!~ *gondolja keserű szájízzel.* ~Vérre szomjas gyilkosok gyülekezete. De talán akad itt egy csepp józan ész ~
- Kérem *fordul a vezetőnek vélt férfi felé, s ha csak erővel nem próbálják odébb lökni, még mindig a ló mellett marad, egyik kezét megnyugtatóan tartva ziháló nyakán.* - Előbb nem kellene talán kivizsgálni ezt az esetet? Az úr halála valóban sajnálatos, de Ön is láthatja, hogy ez a szegény állat halálra rémült. Az ilyesminek általában oka is van, talán a gyors ítélet előtt célravezetőbb lenne ezt az okot megtalálni. Kérem, legalább fontolja meg!
*Szavai nem túl diplomatikusak, de egyenesek, s bízik benne, hogy a józan érvek hatásosak lesznek ott, ahol a tapasztalata cserbenhagyja. Nem akar kioktató lenni, nem emeli fel hangját, s csak reméli, a páncélba bújt urak is megértik ezt, s nem veszik tolakodásnak egy vándor hevességét, amivel védelmébe veszi a paripát, aki önmagáért képtelen szót emelni.*
A hozzászólás írója (Etrys Bronheim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.12 22:38:55
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:03:55
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:03:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*A városi őrség és a rémült vagy épp zavarodott tömeg nagy meglepetésére nem csak egy ember, hanem immáron egy hatalmas nő, egy óriás is segítségére siet a lónak. S nem csak a lónak, hanem a riadt tömegnek és az őrségnek is...
Akik befejezik a rohanást és egy rangidős jelére a tömeget oszlatni, vagy legalábbis szabályozni kezdik, míg a két rögtönzött 'idomár' a lovat lehiggasztják.
Szó mi szó, bár a két személy egymást nem is nagyon vagy akár egyáltalán nem ismerik, egész jól együtt működnek és meg kell hagyni... sikerrel lenyugtatják a lovat, aki immáron a szétnyílt tömeg kellős közepén áll és néha prüszkölve kapál patkolt patáival...
Ám a nyugodt szavak, a sötétség megteszik a hatásukat. A ló Eyrinn ölelésének hatására lehiggad, és így Etrysnek is lehetősége lesz még közelebb menni a lehiggadt állathoz.
A nyugalom nem tart soká... egyszer csak a tömegben ordibálás támad és a lovász jelenik meg lélekszakadva, félrelökve az alabárdos katonákat és népeket az útjából:*
-Jajj egekre... az isten szerelmére... Ez a ló... ez a pokolfajzat. Jajj Uraim és... Hölgyem. Elnézést egyszerűen megugrott, mikor megpróbáltam a mester urat föl rakni a hátára és...
*Itt belé fullad a szó. Jó kérdés, vajon ki lehet ez a mester úr. Valami zsíros polgár valószínűleg, ám az őrség rangidőse közbeszól:*
-Mi lett vele?
*A fiú nem meri megmondani de látszik az arcán nem nézhet ki jól az ürge ha nem mer szólni.
Valaki a tömegből előre szól riadtan:*
-Pékmester... Te jó Ég. Halott... Halott!
*Azzal a nép megvadulva mordul meg és mindenki a lóra mutogat és ordít.
Ezt a fekete állat nem viseli túl jól és még közelebb bújik az óriás hölgyhöz.
Az őrség rangidőse ránéz a két alakra és így szól a pár emberének:*
-Gyerünk fogják a lovat és hozzák. Maguk pedig eresszék el... egy polgár halála, az állat halála.
*Mondja kérlelhetetlenül a parancsnok, mire két páncélos meg is indul feléjük.
Választhatnak... érvelnek, vagy pedig birokra kelnek az őrséggel, ami nem épp bölcs döntés... a jövőre nézve.*
*A városi őrség és a rémült vagy épp zavarodott tömeg nagy meglepetésére nem csak egy ember, hanem immáron egy hatalmas nő, egy óriás is segítségére siet a lónak. S nem csak a lónak, hanem a riadt tömegnek és az őrségnek is...
Akik befejezik a rohanást és egy rangidős jelére a tömeget oszlatni, vagy legalábbis szabályozni kezdik, míg a két rögtönzött 'idomár' a lovat lehiggasztják.
Szó mi szó, bár a két személy egymást nem is nagyon vagy akár egyáltalán nem ismerik, egész jól együtt működnek és meg kell hagyni... sikerrel lenyugtatják a lovat, aki immáron a szétnyílt tömeg kellős közepén áll és néha prüszkölve kapál patkolt patáival...
Ám a nyugodt szavak, a sötétség megteszik a hatásukat. A ló Eyrinn ölelésének hatására lehiggad, és így Etrysnek is lehetősége lesz még közelebb menni a lehiggadt állathoz.
A nyugalom nem tart soká... egyszer csak a tömegben ordibálás támad és a lovász jelenik meg lélekszakadva, félrelökve az alabárdos katonákat és népeket az útjából:*
-Jajj egekre... az isten szerelmére... Ez a ló... ez a pokolfajzat. Jajj Uraim és... Hölgyem. Elnézést egyszerűen megugrott, mikor megpróbáltam a mester urat föl rakni a hátára és...
*Itt belé fullad a szó. Jó kérdés, vajon ki lehet ez a mester úr. Valami zsíros polgár valószínűleg, ám az őrség rangidőse közbeszól:*
-Mi lett vele?
*A fiú nem meri megmondani de látszik az arcán nem nézhet ki jól az ürge ha nem mer szólni.
Valaki a tömegből előre szól riadtan:*
-Pékmester... Te jó Ég. Halott... Halott!
*Azzal a nép megvadulva mordul meg és mindenki a lóra mutogat és ordít.
Ezt a fekete állat nem viseli túl jól és még közelebb bújik az óriás hölgyhöz.
Az őrség rangidőse ránéz a két alakra és így szól a pár emberének:*
-Gyerünk fogják a lovat és hozzák. Maguk pedig eresszék el... egy polgár halála, az állat halála.
*Mondja kérlelhetetlenül a parancsnok, mire két páncélos meg is indul feléjük.
Választhatnak... érvelnek, vagy pedig birokra kelnek az őrséggel, ami nem épp bölcs döntés... a jövőre nézve.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-11 23:48:39
Üzenet elküldve: 2012-11-11 23:48:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
* Jó ideje úton van már, a nap is ezt jelzi. Hajnal óta egészen magasra hágott az égi ívén, lábai mégis töretlenül viszik előre. Nem csoda, már látja a várost, addig már badar dolog volna megpihenni, inkább kicsit rászaporáz. Súlyos léptei nyomán felverődő por magasra szál, távolról jelezve jöttét. Mintha egy lovas, de legalább több ember közeledne az úton. Ahogy közeledik, azonban egyedtelen nő alakja rajzolódik ki a porfelleg előtt, ám valami mintha nem stimmelne azzal az egy alakkal. *
- Túl messze van ahhoz, hogy ekkorának látsszon! * Vitatkoznak a város őrei.*
- Ugyan már, csak a nap sütött meg, azért képzelegsz! *Vág vissza a másik, ám az idő bebizonyítja a hosszúléptű hölgymenyről, hogy több mint káprázat, vagy fáradt szemük játéka. Nyugodt léptekkel imbolyog egyre közelebb, legalábbis onnan lentről biztos úgy látják, s táv meglehet, valóban torzít, mert onnan fentről meg, olyan izgatottnak tűnnek. Csak tudná mi végett. Ha valaki itt joggal izgulhat az talán ő. Még sosem járt nagyvárosban, hát igyekszik barátságosnak tűnni. Kezeit megtámasztja térdein, s úgy hajol le, egészen addig, míg feje majdnem egy vonalba kerül az őrökével. S meg is szólítja őket. Hangja magasabb, mint azt ránézésre várná az ember, így nem is dörren olyan fenyegetőn.*
- Szerbusztok, kisóriások! * Mosolyodik le kedves bájjal.* - Ez már a város ugye? * Billenti oldalra fejét, a Főtér irányába sandítva gyermeki kíváncsisággal.*
- Persze, menj, nézz csak szét.* Biccent az egyik barátságosan, mert ha valamit, azt már most érzik, hogy a nő ki a válasz hallatán boldogan elmosolyodik, s még kezeit is összecsapja, nem épp az a kígyósodó fajzat.
A Főtérre érve, bizony még száját is eltátja, úgy pillog körbe hatalmas kerekedőn ragyogó szemeivel. Vigyáznom kell hova lépek. Figyelmezteti magát a sok apróságot látva, kik valamilyen okból inkább elkerülik a jámbor óriást. Álmélkodásából valami istentelen lármázás zökkenti ki. Mire megilletődötten lép hátrább egyet, ám rá kell jöjjön, most nem ő okozott galibát. A főtér mégis úgy bolydul fel, mint megzavart hangyák, még ha annyira nem is kicsik... A bojt egy bősz lovacska zavarja meg, s ellenben vele a mén rájuk nagyobb fenyegetést jelent. Nem is csoda, hogy úgy ugrálnak, el előlel, min bolhák a vakarózó kutya mancsa elől. Pedig milyen szép pacika!
Eyrinn csak áll és nézi, hogy csaknem mindenki félreugrál a zabolátlan szépség elől. Mindenki kivéve őt és egy másik kisóriást, kit a szelíd lapaj máris félt, akárcsak a mént. Aggodalmát pedig csak fokozzák az előkerülő fegyverek... Ha nem tesz valamit itt valaki még meg fog sérülni, az perig egészen elszomorítaná Eyrint. A pillanat nyomásának hála pedig remek ötlete támad, mint már csak ki kell vitelezni.*
- Óvatosan Kisóriás! * Szól oda Etrisnek. Lekanyarítja hátáról hatalmas köpenyét, mi mások számára egy fél sátor, vagy kiadós pokróc lenne - lévén hossza majd három láb szélessége pedig még több -, s megpróbálja a pacikra vetni úgy, hogy a kelme befedje annak fejét. A legtöbb állat megnyugszik a sötétben, s reméli ez most sem lesz másként. Ha a mozdulat úgy sikerül, mint reméli, sűrű szövésű köpenye, mit az évek sem tudtak elnyűni, sötétségbe vonja a lovacska látómezejét. Ha ez sikerül odalép, s óvatosan átfogja a mén nyakát. Tényleg nagyon óvatosan, látszik is rajta az igyekezet meg a koncentráció, olyan kár egy kislány kinek a kezébe egy kiscsibét adtak.*
- Sss...* Kezdi halkan suttogva, már már gyermeki ártatlansággal.*- Nyugi pacika, nyugi. *Nem meri meglapogatni a lovacskát, még az oldalát sem, nehogy felzaklassa... S ha nem sikerül a köpenyes mutatvány? Akkor is megpróbál valami hasonlót, lévén a ló rúgása benne teheti a legkisebb kárt. Ezek a pöttömök olyan törékenyek.
Eyrinnek többnyire nincs gondja a világgal, s annak folyásával, s míg annak gondjainak megoldásához elég a józan paraszti ész, még boldogulni is képes a felmerülő problémákkal. Reméli ez most is így lesz... Nagyon reméli. Annyira örülne neki.*
A hozzászólás írója (Eyrinn nor Aurin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.12 00:21:34
* Jó ideje úton van már, a nap is ezt jelzi. Hajnal óta egészen magasra hágott az égi ívén, lábai mégis töretlenül viszik előre. Nem csoda, már látja a várost, addig már badar dolog volna megpihenni, inkább kicsit rászaporáz. Súlyos léptei nyomán felverődő por magasra szál, távolról jelezve jöttét. Mintha egy lovas, de legalább több ember közeledne az úton. Ahogy közeledik, azonban egyedtelen nő alakja rajzolódik ki a porfelleg előtt, ám valami mintha nem stimmelne azzal az egy alakkal. *
- Túl messze van ahhoz, hogy ekkorának látsszon! * Vitatkoznak a város őrei.*
- Ugyan már, csak a nap sütött meg, azért képzelegsz! *Vág vissza a másik, ám az idő bebizonyítja a hosszúléptű hölgymenyről, hogy több mint káprázat, vagy fáradt szemük játéka. Nyugodt léptekkel imbolyog egyre közelebb, legalábbis onnan lentről biztos úgy látják, s táv meglehet, valóban torzít, mert onnan fentről meg, olyan izgatottnak tűnnek. Csak tudná mi végett. Ha valaki itt joggal izgulhat az talán ő. Még sosem járt nagyvárosban, hát igyekszik barátságosnak tűnni. Kezeit megtámasztja térdein, s úgy hajol le, egészen addig, míg feje majdnem egy vonalba kerül az őrökével. S meg is szólítja őket. Hangja magasabb, mint azt ránézésre várná az ember, így nem is dörren olyan fenyegetőn.*
- Szerbusztok, kisóriások! * Mosolyodik le kedves bájjal.* - Ez már a város ugye? * Billenti oldalra fejét, a Főtér irányába sandítva gyermeki kíváncsisággal.*
- Persze, menj, nézz csak szét.* Biccent az egyik barátságosan, mert ha valamit, azt már most érzik, hogy a nő ki a válasz hallatán boldogan elmosolyodik, s még kezeit is összecsapja, nem épp az a kígyósodó fajzat.
A Főtérre érve, bizony még száját is eltátja, úgy pillog körbe hatalmas kerekedőn ragyogó szemeivel. Vigyáznom kell hova lépek. Figyelmezteti magát a sok apróságot látva, kik valamilyen okból inkább elkerülik a jámbor óriást. Álmélkodásából valami istentelen lármázás zökkenti ki. Mire megilletődötten lép hátrább egyet, ám rá kell jöjjön, most nem ő okozott galibát. A főtér mégis úgy bolydul fel, mint megzavart hangyák, még ha annyira nem is kicsik... A bojt egy bősz lovacska zavarja meg, s ellenben vele a mén rájuk nagyobb fenyegetést jelent. Nem is csoda, hogy úgy ugrálnak, el előlel, min bolhák a vakarózó kutya mancsa elől. Pedig milyen szép pacika!
Eyrinn csak áll és nézi, hogy csaknem mindenki félreugrál a zabolátlan szépség elől. Mindenki kivéve őt és egy másik kisóriást, kit a szelíd lapaj máris félt, akárcsak a mént. Aggodalmát pedig csak fokozzák az előkerülő fegyverek... Ha nem tesz valamit itt valaki még meg fog sérülni, az perig egészen elszomorítaná Eyrint. A pillanat nyomásának hála pedig remek ötlete támad, mint már csak ki kell vitelezni.*
- Óvatosan Kisóriás! * Szól oda Etrisnek. Lekanyarítja hátáról hatalmas köpenyét, mi mások számára egy fél sátor, vagy kiadós pokróc lenne - lévén hossza majd három láb szélessége pedig még több -, s megpróbálja a pacikra vetni úgy, hogy a kelme befedje annak fejét. A legtöbb állat megnyugszik a sötétben, s reméli ez most sem lesz másként. Ha a mozdulat úgy sikerül, mint reméli, sűrű szövésű köpenye, mit az évek sem tudtak elnyűni, sötétségbe vonja a lovacska látómezejét. Ha ez sikerül odalép, s óvatosan átfogja a mén nyakát. Tényleg nagyon óvatosan, látszik is rajta az igyekezet meg a koncentráció, olyan kár egy kislány kinek a kezébe egy kiscsibét adtak.*
- Sss...* Kezdi halkan suttogva, már már gyermeki ártatlansággal.*- Nyugi pacika, nyugi. *Nem meri meglapogatni a lovacskát, még az oldalát sem, nehogy felzaklassa... S ha nem sikerül a köpenyes mutatvány? Akkor is megpróbál valami hasonlót, lévén a ló rúgása benne teheti a legkisebb kárt. Ezek a pöttömök olyan törékenyek.
Eyrinnek többnyire nincs gondja a világgal, s annak folyásával, s míg annak gondjainak megoldásához elég a józan paraszti ész, még boldogulni is képes a felmerülő problémákkal. Reméli ez most is így lesz... Nagyon reméli. Annyira örülne neki.*
A hozzászólás írója (Eyrinn nor Aurin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.12 00:21:34
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-11 21:33:29
Üzenet elküldve: 2012-11-11 21:33:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*Delelőre hág a nap, mire Arthenior városa kezd kibontakozni a távolban. Etrys fáradtan emeli szeme elé egyik kezét, s tenyere árnyékából próbálja felmérni, milyen messze lehet még a nyüzsgő város.
A szülőföldje.
Mikor utoljára itt járt, még anyja dajkálta a karján, s pólyába csomagolta, hogy megvédje a Nap sugaraitól, melyek most szabadon perzselik arcát. Nem emlékszik semmire, épp olyan új számára ez a föld, mintha soha nem járt volna rajta, szíve azonban nagyot dobban. Ismeretlen az érzés, a tompa sajgás, az otthon keserédes íze.
Milyen furcsa, milyen ismerősen ismeretlen, mikor a vér hajtja az embert, hogy siessen, térjen végre haza...!
Etrys gúnyosan mosolyodik el a gondolatra. Haza? Egy olyan föld, ami megtagadta őt, ami idő előtt magáénak követelte apja vérét és a nincstelenség őrületébe taszította édesanyját?
Mégis érzi a hívást, aminek ellenállni képtelenség. A különös, idegen vonzást, a sürgetést, hogy lépjen végre a macskaköves főtérre, ahol úgy néz körbe, mint gyermek, rácsodálkozva minden színre, minden illatra, minden egymásba gabalyodó, kibogozhatatlan hangra.*
~ Hát ez lenne az. Arthenior. ~ *gondolja, ahogy végig néz a tömegen, a kapukat őrző katonákon. Aztán mély levegőt vesz, beszívja a város illatát.* ~ Milyen különös... Édes... ~
*A fiatalember gondolatait éles kiabálás, csörömpölés szakítja félbe. Meglepetten nyitja ki a szemét, bár azt se vette észre, hogy becsukta, s így még épp láthatja, ahogy egy csodaszép mén kivágtat az egyik oldalépületből.
A járókelők üvöltve ugranak el útjából, kiabálva, egymáson áttaposva menekülnek, s észre se veszik, hogy ezzel csak még inkább megvadítják a gyönyörű állatot. Etrys dühösen húzza össze a szemét, látva ostobaságukat.
Aztán csak figyeli, ahogy a megvadult ló felágaskodik, s erővel áttör az embereken arrafelé, amerre a szabadságot sejti. Orrlyukai kitágulnak a félelemtől, füleit hátracsapja jelezve rémületét, s ahogy felé vágtat, Etrys esze azt súgja, jobb lenne félreállnia, utat adni a fenséges teremtménynek, melyben leírhatatlan erő lakozik, teste azonban nem engedelmeskedik.
Nem elf ugyan, amennyire ő tudja, egyetlen csepp se folyik ereiben az erdők népének véréből, de jól ért az állatokhoz, sokszor úgy érzi, jobban szereti őket, mint saját fajtársait. Ez a csodálatos ló pedig nem vad, csupán halálra vált.
A kiáltozó katonák dolga pedig, hogy a városban rend legyen, s Etrys szíve belefacsarodik a gondolatban, hogy ez mit jelent a ménre nézve.
Hogy nézhetné tétlen, hogy egy ilyen csodálatos teremtmény végezze a tapasztalt harcosok nyilainak áldozataként? Nincs mese, valamit tenni kell.
Zafírkék szemeit rabul ejti a ló rémült, meleg barna tekintete, s ahogy felé lép, szinte már látja, miként fogja eltaposni a mén vak rémületében. Mégis felemeli mindkét karját, hogy mutassa, nem akarja bántani, s felé lép, hogy megpróbálja csitítani.*
- Hó, hó, Szépségem, hó! *Nem kiállt a ménre, nehogy még inkább megriassza. Csitítóan beszél, ahogy az erdő bármely veszélyes vadjával tenné, csak annyira emeli meg fel mély hangját, hogy az általános zajban eljussanak szavai a hátracsapott fülekig, s miközben próbálja nem a paták alatt végezni, tekintete egy pillanatra se engedi el az állat rémült pillantását.* - Ne félj Kedves, nem bántalak.
*Delelőre hág a nap, mire Arthenior városa kezd kibontakozni a távolban. Etrys fáradtan emeli szeme elé egyik kezét, s tenyere árnyékából próbálja felmérni, milyen messze lehet még a nyüzsgő város.
A szülőföldje.
Mikor utoljára itt járt, még anyja dajkálta a karján, s pólyába csomagolta, hogy megvédje a Nap sugaraitól, melyek most szabadon perzselik arcát. Nem emlékszik semmire, épp olyan új számára ez a föld, mintha soha nem járt volna rajta, szíve azonban nagyot dobban. Ismeretlen az érzés, a tompa sajgás, az otthon keserédes íze.
Milyen furcsa, milyen ismerősen ismeretlen, mikor a vér hajtja az embert, hogy siessen, térjen végre haza...!
Etrys gúnyosan mosolyodik el a gondolatra. Haza? Egy olyan föld, ami megtagadta őt, ami idő előtt magáénak követelte apja vérét és a nincstelenség őrületébe taszította édesanyját?
Mégis érzi a hívást, aminek ellenállni képtelenség. A különös, idegen vonzást, a sürgetést, hogy lépjen végre a macskaköves főtérre, ahol úgy néz körbe, mint gyermek, rácsodálkozva minden színre, minden illatra, minden egymásba gabalyodó, kibogozhatatlan hangra.*
~ Hát ez lenne az. Arthenior. ~ *gondolja, ahogy végig néz a tömegen, a kapukat őrző katonákon. Aztán mély levegőt vesz, beszívja a város illatát.* ~ Milyen különös... Édes... ~
*A fiatalember gondolatait éles kiabálás, csörömpölés szakítja félbe. Meglepetten nyitja ki a szemét, bár azt se vette észre, hogy becsukta, s így még épp láthatja, ahogy egy csodaszép mén kivágtat az egyik oldalépületből.
A járókelők üvöltve ugranak el útjából, kiabálva, egymáson áttaposva menekülnek, s észre se veszik, hogy ezzel csak még inkább megvadítják a gyönyörű állatot. Etrys dühösen húzza össze a szemét, látva ostobaságukat.
Aztán csak figyeli, ahogy a megvadult ló felágaskodik, s erővel áttör az embereken arrafelé, amerre a szabadságot sejti. Orrlyukai kitágulnak a félelemtől, füleit hátracsapja jelezve rémületét, s ahogy felé vágtat, Etrys esze azt súgja, jobb lenne félreállnia, utat adni a fenséges teremtménynek, melyben leírhatatlan erő lakozik, teste azonban nem engedelmeskedik.
Nem elf ugyan, amennyire ő tudja, egyetlen csepp se folyik ereiben az erdők népének véréből, de jól ért az állatokhoz, sokszor úgy érzi, jobban szereti őket, mint saját fajtársait. Ez a csodálatos ló pedig nem vad, csupán halálra vált.
A kiáltozó katonák dolga pedig, hogy a városban rend legyen, s Etrys szíve belefacsarodik a gondolatban, hogy ez mit jelent a ménre nézve.
Hogy nézhetné tétlen, hogy egy ilyen csodálatos teremtmény végezze a tapasztalt harcosok nyilainak áldozataként? Nincs mese, valamit tenni kell.
Zafírkék szemeit rabul ejti a ló rémült, meleg barna tekintete, s ahogy felé lép, szinte már látja, miként fogja eltaposni a mén vak rémületében. Mégis felemeli mindkét karját, hogy mutassa, nem akarja bántani, s felé lép, hogy megpróbálja csitítani.*
- Hó, hó, Szépségem, hó! *Nem kiállt a ménre, nehogy még inkább megriassza. Csitítóan beszél, ahogy az erdő bármely veszélyes vadjával tenné, csak annyira emeli meg fel mély hangját, hogy az általános zajban eljussanak szavai a hátracsapott fülekig, s miközben próbálja nem a paták alatt végezni, tekintete egy pillanatra se engedi el az állat rémült pillantását.* - Ne félj Kedves, nem bántalak.
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-11 17:57:26
Üzenet elküldve: 2012-11-11 17:57:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
*Monarakh kilép a fogadóból bár még nem tudja merre menjen. Leül a padra és gondolkozni kezd merre is induljon. Míg gondolkozik a szökőkutat nézi, de semmi nem jut eszébe.*
~Talán körbe sétálok kicsit a városban. Úgy se voltam még túl sok helyen itt. Voltam a Krenkataur barlangrendszerben, találkoztam az öreg varázslóval és utaztam a Morajló Morénán, de Artheniorban még nem igazán néztem körbe.~*Gondolja a hatalmas ork.*
~Elindulok a szegény negyed felé~*Gondolja és elindul.*
~Talán körbe sétálok kicsit a városban. Úgy se voltam még túl sok helyen itt. Voltam a Krenkataur barlangrendszerben, találkoztam az öreg varázslóval és utaztam a Morajló Morénán, de Artheniorban még nem igazán néztem körbe.~*Gondolja a hatalmas ork.*
~Elindulok a szegény negyed felé~*Gondolja és elindul.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-11 16:40:57
Üzenet elküldve: 2012-11-11 16:40:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Ködös éj, mámorító érzés, szabadság, s szenvedélyes száguldás, új remény...
Ezek hajtják előre az úrnőt, ki a féktelen robajjal viharzó fekete batárban ül, mely már most hatalmas port kavarva maga körül. A Kapuhoz közelítve unottan kipillant a csipkefüggöny mögül, mely leginkább őt hivatott elfátyolozni a külvilág szeme elől. Opáljai hidegen villannak az őrre, majd siklanak tova a következőre, mielőtt visszahúzódna az árnyak közé. Gyűrűjét megforgatva ujja körül várja, míg végre beengedik, s a hintó tovább gördül. A fekete csatalovak nyerítése bizsergetőn cirógatja bőrét. Ajkai pedig elégedett mosolyra görbülnek, ám szobormetszésű arcán halovány árnya sincs a többi érzelemnek. Nem mintha számítana, hisz most senki sem látja. Közönyösen pillant ki ismét, ahogy egy felsőbbrendű lény néz végig a lábai előtt hömpölygő halandókon. Nincs ínyére, hogy ide kellett jönnie, de a szükség erre kötelezte.
"Nem sokára Neki is meg kell érkeznie."
Gondol a családfőre fanyar mosollyal.
"Kíváncsi leszek mit szól hozzá, ha megtudja a kis kedvence inkább azzal a hímecskével maradt mint vele."
Jut eszébe ikerhúga, ahogy tekintete a féltve őrzött ékszerre vetül, mely immár jogosan leledzik ujján. Anyja alakját inkább igyekszik kiűzni elméjéből... Szerencsére a kordé épp ekkor áll meg a Pegazus cégére alatt, mondhatni a legjobbkor. Az inas pedig életét féltve szélsebesen lepattan a bakról, s kinyitja számára az ajtót. Pár szívdobbanásnyi idő telhet el, mire a nőstény kiszáll a hintóból, mégis a fiúcska arcára már ez is félelmet varázsol. Ahogy a bestia selymes bőrén végigsiklik a holdfény, majd felsejlenek térdéig kígyózó ezüstös tincsei, s a homlokán és fülében lévő ékszerei egészen kísérteties látványt nyújt, nem beszélve az ezüsttel szegett éjkék anyagról, mely testének érzéki íveit és lépteit hűséges szeretőként kíséri.
Lustán pillant az inasra, majd dob oda számára pár aranyat, mint kutyák elé a csontot szokás.*
- Azokat vigyétek be. Mielőbb. *Búgja bársonyos hangján, miközben utazóládáira mutat. Szavaira az idősebb hordár is leugrik a bakról, majd serényen munkához látnak.*
Ezek hajtják előre az úrnőt, ki a féktelen robajjal viharzó fekete batárban ül, mely már most hatalmas port kavarva maga körül. A Kapuhoz közelítve unottan kipillant a csipkefüggöny mögül, mely leginkább őt hivatott elfátyolozni a külvilág szeme elől. Opáljai hidegen villannak az őrre, majd siklanak tova a következőre, mielőtt visszahúzódna az árnyak közé. Gyűrűjét megforgatva ujja körül várja, míg végre beengedik, s a hintó tovább gördül. A fekete csatalovak nyerítése bizsergetőn cirógatja bőrét. Ajkai pedig elégedett mosolyra görbülnek, ám szobormetszésű arcán halovány árnya sincs a többi érzelemnek. Nem mintha számítana, hisz most senki sem látja. Közönyösen pillant ki ismét, ahogy egy felsőbbrendű lény néz végig a lábai előtt hömpölygő halandókon. Nincs ínyére, hogy ide kellett jönnie, de a szükség erre kötelezte.
"Nem sokára Neki is meg kell érkeznie."
Gondol a családfőre fanyar mosollyal.
"Kíváncsi leszek mit szól hozzá, ha megtudja a kis kedvence inkább azzal a hímecskével maradt mint vele."
Jut eszébe ikerhúga, ahogy tekintete a féltve őrzött ékszerre vetül, mely immár jogosan leledzik ujján. Anyja alakját inkább igyekszik kiűzni elméjéből... Szerencsére a kordé épp ekkor áll meg a Pegazus cégére alatt, mondhatni a legjobbkor. Az inas pedig életét féltve szélsebesen lepattan a bakról, s kinyitja számára az ajtót. Pár szívdobbanásnyi idő telhet el, mire a nőstény kiszáll a hintóból, mégis a fiúcska arcára már ez is félelmet varázsol. Ahogy a bestia selymes bőrén végigsiklik a holdfény, majd felsejlenek térdéig kígyózó ezüstös tincsei, s a homlokán és fülében lévő ékszerei egészen kísérteties látványt nyújt, nem beszélve az ezüsttel szegett éjkék anyagról, mely testének érzéki íveit és lépteit hűséges szeretőként kíséri.
Lustán pillant az inasra, majd dob oda számára pár aranyat, mint kutyák elé a csontot szokás.*
- Azokat vigyétek be. Mielőbb. *Búgja bársonyos hangján, miközben utazóládáira mutat. Szavaira az idősebb hordár is leugrik a bakról, majd serényen munkához látnak.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-11 13:36:16
Üzenet elküldve: 2012-11-11 13:36:16
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - Abel, Tenneris//
* A tömeg már javában ritkul, mikor egy városi őr lép elő valahonnan, és az emelvényen elhelyezkedő kettő felé lépdel. Elveszi a kezükben lévő papirost, mely ellen, azok semmit sem tesznek. Látszólag ennek az embernek rangja van, vagy csak félnek tőle.
A férfi átnézi a névsort, s szépen lassan kihúz róla két személyt. Pár kérdést intéz a férfiaknak éppen nem nevezhető egyének felé, s azok megadóan mutogatnak Abelre és Tennerisre. Az őr bólint, s ott hagyja őket.
Választása azért erre a kettőre esett, mert a fél-ork, korcsszerzet amolyan átmenet az első helyezett, és a futottak még kategória között. Nem ő lesz a nagy szám, de attól még lesz szerepe a versenyben. A Regneto nevű orkra nem volt szükség, már van egy ork a csapatban, s csak egy győztesnek van hely. Az Abel nevű ember könnyű választás alapján került be... egy szimpla ember.
Az őr magához inti a két személyt, s úgy mondja, hogy csak ők hallják:*
- A magukfajta rátermett fiúknak nem való az ilyen alja munka. Soril hadnagy vagyok, s kérem önöket, hogy személyesen az én kezem alatt hajtsanak végre egy fontos feladatot. Biztosíthatom magukat, hogy ez az egész felhajtás * mutat a háta mögötti emelvényre *, valójában egy kis semmiség miatt van. Ha kihívásra vágynak, hát jöjjenek ma este a barakkba. Ott megkapják a további információkat.
* Azzal fejet hajt, s elmegy. Látszólag esze ágában sincs kérdésekre válaszolni. Ha valami érdekli a kiszemelteket, úgy affelől majd az este folyamán érdeklődhetnek. Mindenesetre a hadnagy szerint jól játszotta a szerepét. Elvégre még ő kérte őket, hogy segítsenek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 13:41:40
* A tömeg már javában ritkul, mikor egy városi őr lép elő valahonnan, és az emelvényen elhelyezkedő kettő felé lépdel. Elveszi a kezükben lévő papirost, mely ellen, azok semmit sem tesznek. Látszólag ennek az embernek rangja van, vagy csak félnek tőle.
A férfi átnézi a névsort, s szépen lassan kihúz róla két személyt. Pár kérdést intéz a férfiaknak éppen nem nevezhető egyének felé, s azok megadóan mutogatnak Abelre és Tennerisre. Az őr bólint, s ott hagyja őket.
Választása azért erre a kettőre esett, mert a fél-ork, korcsszerzet amolyan átmenet az első helyezett, és a futottak még kategória között. Nem ő lesz a nagy szám, de attól még lesz szerepe a versenyben. A Regneto nevű orkra nem volt szükség, már van egy ork a csapatban, s csak egy győztesnek van hely. Az Abel nevű ember könnyű választás alapján került be... egy szimpla ember.
Az őr magához inti a két személyt, s úgy mondja, hogy csak ők hallják:*
- A magukfajta rátermett fiúknak nem való az ilyen alja munka. Soril hadnagy vagyok, s kérem önöket, hogy személyesen az én kezem alatt hajtsanak végre egy fontos feladatot. Biztosíthatom magukat, hogy ez az egész felhajtás * mutat a háta mögötti emelvényre *, valójában egy kis semmiség miatt van. Ha kihívásra vágynak, hát jöjjenek ma este a barakkba. Ott megkapják a további információkat.
* Azzal fejet hajt, s elmegy. Látszólag esze ágában sincs kérdésekre válaszolni. Ha valami érdekli a kiszemelteket, úgy affelől majd az este folyamán érdeklődhetnek. Mindenesetre a hadnagy szerint jól játszotta a szerepét. Elvégre még ő kérte őket, hogy segítsenek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 13:41:40
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-11 00:29:57
Üzenet elküldve: 2012-11-11 00:29:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mar Aktrum viszonylag sokáig üldögél kint az utcapadkán.
Figyeli a népeket. Néhányak félelemmel kerülik el, látva páncélját és befödött arcát. Tekintetével pedig szigorúan méregeti a körülötte lévőket...
Majd egyszer csak figyelmes lesz egy érdekes eseményre. Az őrök kicsit megbolydulnak. Egy csuklyás nőszemély lépked be a kapun. Aktrum nem lát jól, de azt tisztán kiveszi, hogy az őrök lenyűgözve nézik a nő szépségét. Valamiféle harcos... de a nemesebbik és szebbik fajtából. Kizárja a többi embert és csak a fekete hajú elf nőre reflektál. Zöldes ruhát hord és csizmái alatt hangzatosan kopognak a macskakövek. A testtartása alapján nem tűnik egy éppen kedves nőszemélynek, de ez nem is érdekli a bérelhető dühöt...
Csak figyeli... hol mint férfi, hol mint katona és szakértő. Gyönyörű nő meg kell hagyni, még szerinte is. Csupa elegancia és rideg női báj...
Kicsit megáll a szökőkútnál, majd indul tovább... Érdemes volna követni?
Türelem... türelem.
Drisad nem mozdul... egyenlőre. Majd ha a Pegazushoz ér... utána ered. Amúgy is oda akart menni...*
Figyeli a népeket. Néhányak félelemmel kerülik el, látva páncélját és befödött arcát. Tekintetével pedig szigorúan méregeti a körülötte lévőket...
Majd egyszer csak figyelmes lesz egy érdekes eseményre. Az őrök kicsit megbolydulnak. Egy csuklyás nőszemély lépked be a kapun. Aktrum nem lát jól, de azt tisztán kiveszi, hogy az őrök lenyűgözve nézik a nő szépségét. Valamiféle harcos... de a nemesebbik és szebbik fajtából. Kizárja a többi embert és csak a fekete hajú elf nőre reflektál. Zöldes ruhát hord és csizmái alatt hangzatosan kopognak a macskakövek. A testtartása alapján nem tűnik egy éppen kedves nőszemélynek, de ez nem is érdekli a bérelhető dühöt...
Csak figyeli... hol mint férfi, hol mint katona és szakértő. Gyönyörű nő meg kell hagyni, még szerinte is. Csupa elegancia és rideg női báj...
Kicsit megáll a szökőkútnál, majd indul tovább... Érdemes volna követni?
Türelem... türelem.
Drisad nem mozdul... egyenlőre. Majd ha a Pegazushoz ér... utána ered. Amúgy is oda akart menni...*
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-10 17:47:14
Üzenet elküldve: 2012-11-10 17:47:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szaggatottan, zihálva veszi a levegőt, és a jó idő ellenére kirázza a hideg, és jeges érzés fut végig hátán. Csuklóján még mindig érzi a kötél nyomait, pedig már vagy három hete, hogy elmenekült saját törzsétől. Szörnyen idegenkedik a nyüzsgő város zajától, hisz eddig csak egy erdőben éldegélt boldogan.. vagyis, nem túl boldogan, de addig csak abból a helyből állt számára a világ, és hirtelen kell szembesülnie vele: a világ hatalmas, de ő már sehol sem lehet biztonságban. Azért választotta a zajos várost, mert itt talán le tudja hagyni azt az alakot, akit utána küldtek. Most is látja a tömegben, vörös szemeit bárhol felismeri. Gyorsabban szedi a lábait, minek következtében jobban szédül, majd fordul vele az egész világ. Mielőtt belecsapódna a kemény földbe, az egyik őr elkapja.*
-Óvatosan hölgyem! Még eltapossa valaki. *Mondja neki az őr aggodalmasan. Haluna ismét szilárdan áll a lábán, majd pirulva, lágy hangján megszólal.*
-Persze, csak egy kicsit megszédültem. *Mondja, és az őrnek feltűnik a lány szép akcentusa.*
-Gondolom távolról érkezett. *Jegyzi meg, mire Haluna bólint, majd körbenéz. A követőnek semmi nyoma, de biztos nem most látta utoljára. Haluna elköszön az őrtől, majd megköszöni a segítséget. Remegve közelíti meg a szökőkutat, de mikor leül, megpillantja az alakot a szeme sarkából. Riadt tekintete a rémült őz arcához hasonlítható, aki egy vadász szemeibe bámul. Haluna hagyja, hogy a tömeg áradata magával sodorja, majd gyorsan berohan a pegazus fogadó ajtaján, még egyszer rémülten visszanézve a vörös szemű férfira, és a napfényben megcsillanó tőrjére.*
-Óvatosan hölgyem! Még eltapossa valaki. *Mondja neki az őr aggodalmasan. Haluna ismét szilárdan áll a lábán, majd pirulva, lágy hangján megszólal.*
-Persze, csak egy kicsit megszédültem. *Mondja, és az őrnek feltűnik a lány szép akcentusa.*
-Gondolom távolról érkezett. *Jegyzi meg, mire Haluna bólint, majd körbenéz. A követőnek semmi nyoma, de biztos nem most látta utoljára. Haluna elköszön az őrtől, majd megköszöni a segítséget. Remegve közelíti meg a szökőkutat, de mikor leül, megpillantja az alakot a szeme sarkából. Riadt tekintete a rémült őz arcához hasonlítható, aki egy vadász szemeibe bámul. Haluna hagyja, hogy a tömeg áradata magával sodorja, majd gyorsan berohan a pegazus fogadó ajtaján, még egyszer rémülten visszanézve a vörös szemű férfira, és a napfényben megcsillanó tőrjére.*
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-10 15:11:39
Üzenet elküldve: 2012-11-10 15:11:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*Mikor a Nap már magasan jár, a Főtéren járók s kelők hatalmas ordítozásra, csörömpölésre és fújtatásra lesznek figyelmesek...
Az istállóból dühödten vágtat ki, egy magas, sudár fekete ló. Egy igazi csatamén erejével löki el útjából a figyelmetlen népeket és az elé állókat. A ló láthatóan rémült és menekülni próbál valami elől. Hosszú sörénye egyik oldalt majd lelóg a földig és tekintete ide-oda kapkod.
Ha valaki elég bátor és ügyes, nem utolsó sorban ért a lovakhoz, megpróbálhatja az elszabadult mént lenyugtatni, esetleg nyakába kerülve megállítani... Ha nem... nos a főtér őrsége közbe fog lépni és abból csak a ló kerülhet ki vesztesen...*
*Mikor a Nap már magasan jár, a Főtéren járók s kelők hatalmas ordítozásra, csörömpölésre és fújtatásra lesznek figyelmesek...
Az istállóból dühödten vágtat ki, egy magas, sudár fekete ló. Egy igazi csatamén erejével löki el útjából a figyelmetlen népeket és az elé állókat. A ló láthatóan rémült és menekülni próbál valami elől. Hosszú sörénye egyik oldalt majd lelóg a földig és tekintete ide-oda kapkod.
Ha valaki elég bátor és ügyes, nem utolsó sorban ért a lovakhoz, megpróbálhatja az elszabadult mént lenyugtatni, esetleg nyakába kerülve megállítani... Ha nem... nos a főtér őrsége közbe fog lépni és abból csak a ló kerülhet ki vesztesen...*
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-09 23:00:21
Üzenet elküldve: 2012-11-09 23:00:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
*Néhány héttel ezelőtt nem hitte volna, hogy ezen a mocskos, bűzös helyen ragad!
De az istenek úgy tűnik, valamiért büntetik. Először az a hájas kereskedő próbálta meg szüntelen lealkudni a medvebőröket, aztán, az utazó kalmár is kellemetlenkedett egy sort, végül pedig, ha mindez nem jelentett volna majdnem két heti kiesést, ágynak esett.
Csaknem a teljes keresetet arra a nyomorult vajákosra költötte- nem, mintha a pénz annyira érdekelte volna, de azért, valamiből élnie is kell. Egyedül levadássza a húst, amit megeszik és kitúrja az ehető gyökereket az erdőben, de azért ennél (sajnos) kifinomultabb ízléssel verte meg a sors.
Akarva-akaratlan pár havonta fel kell keresnie a várost, lelke bármennyire is az erdei kunyhóban él.
Igaz, ami igaz, nem is lenne olyan rossz itt, a civilizáció szívében, de a zaj és az a sok ember! Pff..
Úgy érzi magát, mintha egy farkatlan mókus próbálna egyensúlyozni a korhatag faágakon. Nem szeret esetlen lenni, de errefelé bizony nagyon is az.
~Hogy a vakgőte rúgja meg!~ löki arrébb a nekiszaladó utcakölyköt, mielőtt az lemetszené a köpenye alatt rejtegetett erszényét, ami szerinte amúgy is soványabb a kelleténél.
Dúlva-fúlva a piac felé indul*
De az istenek úgy tűnik, valamiért büntetik. Először az a hájas kereskedő próbálta meg szüntelen lealkudni a medvebőröket, aztán, az utazó kalmár is kellemetlenkedett egy sort, végül pedig, ha mindez nem jelentett volna majdnem két heti kiesést, ágynak esett.
Csaknem a teljes keresetet arra a nyomorult vajákosra költötte- nem, mintha a pénz annyira érdekelte volna, de azért, valamiből élnie is kell. Egyedül levadássza a húst, amit megeszik és kitúrja az ehető gyökereket az erdőben, de azért ennél (sajnos) kifinomultabb ízléssel verte meg a sors.
Akarva-akaratlan pár havonta fel kell keresnie a várost, lelke bármennyire is az erdei kunyhóban él.
Igaz, ami igaz, nem is lenne olyan rossz itt, a civilizáció szívében, de a zaj és az a sok ember! Pff..
Úgy érzi magát, mintha egy farkatlan mókus próbálna egyensúlyozni a korhatag faágakon. Nem szeret esetlen lenni, de errefelé bizony nagyon is az.
~Hogy a vakgőte rúgja meg!~ löki arrébb a nekiszaladó utcakölyköt, mielőtt az lemetszené a köpenye alatt rejtegetett erszényét, ami szerinte amúgy is soványabb a kelleténél.
Dúlva-fúlva a piac felé indul*
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-09 18:13:54
Üzenet elküldve: 2012-11-09 18:13:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kora délután érkezik Arthenior kapuihoz. Máskor magas lófarokba fogott hollófekete haja csak vállaira omlik, de ezt sem lehet látni zöld csuklyája miatt. Rubin zöld szemeiben ég a bosszúvágy, de még várnia kell. Majd ha a gazdagnegyedbe ér.* ~Sötétben kell oda mennem. Még az sem biztos, hogy ott él, de minél hamarabb meg akarom bosszulni a szüleim és Lisana halálát.~ *Gondolja résnyire zárt szemekkel. Gyilkos szándék vezérelte a levegő városába, mivel valószínűleg a családja gyilkosa erre menekült. Azután, hogy bosszút áll, talán magával is végez. Nem lenne önző döntés, hisz senki nem köti már ehhez a világhoz. Nem maradt senkije. Megrázza fejét, minek következtében a csuklya felfedi gyönyörűséges arcát. Az őrök elhűlve nézik a szépséget, mintha nem láttak volna elf-nőt. Rövid kérdések megválaszolása után indulhat a macskaköveken kopogó csizmákkal a szökőkút felé. Ugyan kicsit melege van, de nem érdekli, egy korty friss víz után indulna a gazdagnegyed felé. Ám pár lépés után felnéz az égre. A nap még fönt, és elég sok idő van még a teljes sötétségig. Domyni ezért a pegazus fogadó felé indul, hátha ott enyhítheti kínzó éhségét.*
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-09 14:59:24
Üzenet elküldve: 2012-11-09 14:59:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Umonnak//
*Galin kicsit elszomorodik mikor megtudja a hírt, a hadmozdulatot elhalasztják. Felsóhajt, és Umonhoz fordul.*
-Nagy kár. Régen harcoltam már igazi veszélyben. Na de mindegy, folytathatjuk utunkat.
*A törp elmosolyodik az ember ajánlatán és lépteivel a fogadó felé indul.*
-Köszönöm a meghívásodat. Egy korsó serre sosem tudnék nemet mondani. És addig se bolyongok egyedül a városban. Elnézésedet kérem udvariatlanságom miatt. Tudod mi törpök, csak barátainknak áruljuk el becses nevünket.
*A fogadó ajtajához érve megelőzi Umont és lenyomja a Pegazus ajtajának kilincsét.*
-Csak utánad.
*Galin kicsit elszomorodik mikor megtudja a hírt, a hadmozdulatot elhalasztják. Felsóhajt, és Umonhoz fordul.*
-Nagy kár. Régen harcoltam már igazi veszélyben. Na de mindegy, folytathatjuk utunkat.
*A törp elmosolyodik az ember ajánlatán és lépteivel a fogadó felé indul.*
-Köszönöm a meghívásodat. Egy korsó serre sosem tudnék nemet mondani. És addig se bolyongok egyedül a városban. Elnézésedet kérem udvariatlanságom miatt. Tudod mi törpök, csak barátainknak áruljuk el becses nevünket.
*A fogadó ajtajához érve megelőzi Umont és lenyomja a Pegazus ajtajának kilincsét.*
-Csak utánad.
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-09 12:54:10
Üzenet elküldve: 2012-11-09 12:54:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A Pegazusból kilépve összehúzza magán a köpenyét. Csak a hold fénye és néhány parázstartó világít. Az éjszaka csöndjét a szökőkút halk csobogásán és a fogadóból kiszűrődő zajokon kívül nem háborgatja semmi. A szökőkúthoz sétál és a lefelé zubogó víz alá tartja a tenyerét. Kortyol belőle, hogy megkóstolja a vizet. Úgy tűnik, friss, tiszta forrásból való. Bőven iszik belőle. Ha étel nem is, legalább folyadék bőven legyen a gyomrában.
Lerázza kezéről a cseppeket és nedves tenyerével felfrissíti kissé az arcát is. Körülnéz a téren, de úgy tűnik, igazából csak egy felé indulhat. Megigazítja hát felszerelése pántjait a vállán és elindul a lepusztult épületek övezte utcán. Csak remélni meri, hogy nem téved el komolyabban, míg a könyvtárat megtalálja.*
Lerázza kezéről a cseppeket és nedves tenyerével felfrissíti kissé az arcát is. Körülnéz a téren, de úgy tűnik, igazából csak egy felé indulhat. Megigazítja hát felszerelése pántjait a vállán és elindul a lepusztult épületek övezte utcán. Csak remélni meri, hogy nem téved el komolyabban, míg a könyvtárat megtalálja.*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-07 18:32:30
Üzenet elküldve: 2012-11-07 18:32:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Galinnak//
*Amint Galin is jelentkezik, hirtelen a meghívót osztogató ifjak, úgy látszik, hogy gondterhelt arcot vágnak. Híreket kapnak. Az ifjú futár nemrég érkezhetett, homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek, láthatóan liheg a fáradtságtól.*
- Mi történt?*kérdezi Umon.*
- Nem tudom biztosan uram, de ahogy emez futár elmondta, a hadmozdulatokat elhalasztották, egyelőre nem vagyunk közvetlen fenyegetés alatt, legalábbis, ha lehet hinni a híreknek. Mindenesetre arra kérem önöket, maradjanak a közelben. Természetesen így a vacsora is elhalasztódik. Kérem bocsássanak meg.* Az ifjú hangja szinte szomorú, mintha lélekben csak arra készült volna, hogy háborúba indul. Umon nem érez megkönnyebbülést, kissé csalódott, de örül, hogy a közvetlen veszély híre egyelőre vaklármának bizonyul, bár kissé kételkedve fogadja, hiszen az arctalan városvezetők hangja nagyon komolynak hangzott. Nem látja, hogy a többiek hallották-e, de úgy gondolja mindenkinek azt az információt mondják, amit kell.*
- Galin! Ebben a formában úgy érzem, egyelőre munka és kihívás nélkül maradtunk. Mit szólnál hozzá jó törp uram, ha a szalonnát és a vizet felváltaná egy kiadósabb, ami azt illeti szeretnélek meghívni, persze csak, ha nem sértelek meg ajánlatommal. Én úgyis a Pegazusba igyekeztem, szívesen lekuporodnék a kandalló mellé egy jó pohár borra vagy serre, esetleg egy bőséges vacsorára. Itt leszünk a közelben, ha végül indulnunk kell. Mit szólsz? Folytathatnánk beszélgetésünk elvágott fonalát.* Umon elmosolyodik és kérdőn néz új barátjára.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.07 18:32:52
*Amint Galin is jelentkezik, hirtelen a meghívót osztogató ifjak, úgy látszik, hogy gondterhelt arcot vágnak. Híreket kapnak. Az ifjú futár nemrég érkezhetett, homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek, láthatóan liheg a fáradtságtól.*
- Mi történt?*kérdezi Umon.*
- Nem tudom biztosan uram, de ahogy emez futár elmondta, a hadmozdulatokat elhalasztották, egyelőre nem vagyunk közvetlen fenyegetés alatt, legalábbis, ha lehet hinni a híreknek. Mindenesetre arra kérem önöket, maradjanak a közelben. Természetesen így a vacsora is elhalasztódik. Kérem bocsássanak meg.* Az ifjú hangja szinte szomorú, mintha lélekben csak arra készült volna, hogy háborúba indul. Umon nem érez megkönnyebbülést, kissé csalódott, de örül, hogy a közvetlen veszély híre egyelőre vaklármának bizonyul, bár kissé kételkedve fogadja, hiszen az arctalan városvezetők hangja nagyon komolynak hangzott. Nem látja, hogy a többiek hallották-e, de úgy gondolja mindenkinek azt az információt mondják, amit kell.*
- Galin! Ebben a formában úgy érzem, egyelőre munka és kihívás nélkül maradtunk. Mit szólnál hozzá jó törp uram, ha a szalonnát és a vizet felváltaná egy kiadósabb, ami azt illeti szeretnélek meghívni, persze csak, ha nem sértelek meg ajánlatommal. Én úgyis a Pegazusba igyekeztem, szívesen lekuporodnék a kandalló mellé egy jó pohár borra vagy serre, esetleg egy bőséges vacsorára. Itt leszünk a közelben, ha végül indulnunk kell. Mit szólsz? Folytathatnánk beszélgetésünk elvágott fonalát.* Umon elmosolyodik és kérdőn néz új barátjára.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.07 18:32:52
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-06 07:41:40
Üzenet elküldve: 2012-11-06 07:41:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Pár nap távolságból ismét a főtérre léphetett. Elgondolkodva, aranyait számolva na meg hátizsákjának tartalmát ellenőrizve néz körbe. Furcsa vagy inkább különleges kalandokat keresni indul meg egy felhívás nyomában, már csak az a fontos, hogy minden rendben menjen és sikeresen megérkezzen Karavánpihenőbe. Mi is kell ehhez? Szüksége lesz egy kocsira ami átviszi az idegen városba és talán pár ismerősre is. Az ismerősöket majd hozza a sors hisz minden ismeretlen kivel többször szóba áll már annak számít. Egyenlőre egyedül van a postakocsi mellett. Hátát nekitámasztva várja a vezetőt aki majd a lovakat hajtja a választott város felé. Ha megérkezik köszön és beszáll. Indulásra kész.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621