Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 472 (9421. - 9440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:23:23
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:23:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*Az idegen úgy tűnik nem akarja bántani, de akkor miért ragadta grabancon? ~Láttam a fogadóból kijönni. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vitte az italozást és a fejébe szált az alkohol?~ Ez a lehetőség is fennáll, de attól tőrét még elől hagyja és továbbra is a rövidkardja felé hátrál. Eközben épp egy menyét támadja meg, aki meglátása szerint nem túl szófogadó. Már épp védekezne a csizmáját harapó állat ellen, de egy nő magához hívja és kezébe veszi a menyétet. Most újra csak ők ketten vannak. Az idegen megpróbálja nyugtatni.*
-Tehát nyugodjak meg? Megzavarod a fellépésemet. Utána tetlegességig viszed cselekedeteid, és nyugodjak le. Egy védtelen embertől aki épp zenél elvárod, hogy ezek után a nyakadba boruljon? Még csak nem is ismerlek.
*Viszont már nem közeledik a kardja felé és a tőrét is hajlandó eltenni.*
-Jól van. Bocsánat. Kicsit túlzásba estem, elismerem. Mostanában fura alakok járnak az utcákon, akik az álmaikról beszélnek, és valaki, vagy valami eljöveteléről. Elég fura alakok. Köszönöm neked is, hogy leszedted rólam az a kis állatot.
*Köszöni meg a nőtől.*
-Hát gondolom a zenei estnek vége, úgyhogy elmehetnénk valami békésebb helyre, ha már úgy is beszélni akartál. Ha akarsz te is velünk jöhetsz hölgyem.
*Mondja nyájas hangon az alacsony nőnek. Elindul a cuccaiért és felveszi őket. Addig alkalma van a két idegennek beszélgetnie.*
*Az idegen úgy tűnik nem akarja bántani, de akkor miért ragadta grabancon? ~Láttam a fogadóból kijönni. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vitte az italozást és a fejébe szált az alkohol?~ Ez a lehetőség is fennáll, de attól tőrét még elől hagyja és továbbra is a rövidkardja felé hátrál. Eközben épp egy menyét támadja meg, aki meglátása szerint nem túl szófogadó. Már épp védekezne a csizmáját harapó állat ellen, de egy nő magához hívja és kezébe veszi a menyétet. Most újra csak ők ketten vannak. Az idegen megpróbálja nyugtatni.*
-Tehát nyugodjak meg? Megzavarod a fellépésemet. Utána tetlegességig viszed cselekedeteid, és nyugodjak le. Egy védtelen embertől aki épp zenél elvárod, hogy ezek után a nyakadba boruljon? Még csak nem is ismerlek.
*Viszont már nem közeledik a kardja felé és a tőrét is hajlandó eltenni.*
-Jól van. Bocsánat. Kicsit túlzásba estem, elismerem. Mostanában fura alakok járnak az utcákon, akik az álmaikról beszélnek, és valaki, vagy valami eljöveteléről. Elég fura alakok. Köszönöm neked is, hogy leszedted rólam az a kis állatot.
*Köszöni meg a nőtől.*
-Hát gondolom a zenei estnek vége, úgyhogy elmehetnénk valami békésebb helyre, ha már úgy is beszélni akartál. Ha akarsz te is velünk jöhetsz hölgyem.
*Mondja nyájas hangon az alacsony nőnek. Elindul a cuccaiért és felveszi őket. Addig alkalma van a két idegennek beszélgetnie.*
9439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:41:06
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:41:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
//Aenae majd Pycta//
- De még mennyire kemény fickó! *emlékszik vissza az erdőbeli eseményekre.* Volt egy pár csatánk az erdőben. Jayzion olyan mint a villám
*Bobbir válasza a családjáról, meglepi Lyzt, de ő pontosan tudja, hogy nem törhet pálcát Bobbir feje felett. Végül is ráhagyja a dolgot, ő nem erőlteti az invitálást, de elhatározza, hogy ha visszaérnek, első dolga lesz körbekérdezni az elf családja után. Egy barát részéről ennyi a legkevesebb. Azon túl viszont nagyon örül, hogy találkozott Bobbirral, s alig várja, hogy Jayzionnak is elmesélje.*
- Szívesen látunk, ha felénk jársz, látogass meg, még ha csak egy rövid időre is, szívesen látunk.
* Majd elneveti magát, amikor a lombházakra csodálkozik a férfi.*
- Miért ne élhetnénk fent? Nem rosszabb, mint lépcsőn mászkálni egy fogadó emeletére, lejönni viszont sokkal izgalmasabb. Főleg, a vízparti fákról *kacsint egy aprót, utalva hogy nyáron milyen felemelő vízbe csobbanni egy kötél végéről. A jó hangulatú beszélgetésbe, legalábbis Lyznek kellemes újra látni városi barátját, hirtelen toppan bele Aenae.*
- Éné! Én is örülök! *öleli vissza a lányt, akinek az arca még legutóbb sem volt ilyen elgyötört, pedig mikor Vadvéd kapujában próbáltak zöld ágra vergődni.*
- Mi... *Lyzben reked a szó, amint kibontakozik az ölelésből, és jobban szemügyre veszi a lányt. Óhatatlan Pycta felé pillant, aki továbbra is a padon ül csomaggal a kezében. Lyz nem lát rá jól, de annyit érzékel, a jelen helyzet minden, csak nem boldog. A rövid ölelés után Aenae elfordul, s útjára indul, mielőtt Lyz befejezné a mondatot. Az is igaz, hogy a váratlan melankólia miatt, amit Aenae körül kavargott, nem is nagyon tudna mit mondani. Örül, hogy nem ment el szó nélkül a lány, bár szívesen beszélt volna vele néhány szót is. Jelenleg viszont nem egészen világos számára a helyzet. Bobbir következő mondatára ocsúdik fel.*
- Ismered? Aenae. Ő is velünk lakott az erődben *magyarázza tömören, mert a lány érkezése nyugtalan szájízt hagyott maga után. Ám ami jobban nyugtalanítja, azt a közeledő szerzetes arcán látja. *
- Ne menj még. Ismerd meg a társamat, éppen ide tart. *Marasztalja valamivel csendesebb, vontatottabb hangszínen a városi férfit, de Pycta tekintete nyugtalansággal tölti el, akár hányszor felé pillant közeledtében. Biztosan történt valami. Ismeri már annyi az elfet, hogy lássa a különbséget a vonásaiban.*
- Pycta, hadd mutassam be Bobbirt... *int jóbarátja felé, ám mikor viszont is megtenné ezt, pillantása az erdei kezében szorongatott csomagra siklik.*
//Aenae majd Pycta//
- De még mennyire kemény fickó! *emlékszik vissza az erdőbeli eseményekre.* Volt egy pár csatánk az erdőben. Jayzion olyan mint a villám
*Bobbir válasza a családjáról, meglepi Lyzt, de ő pontosan tudja, hogy nem törhet pálcát Bobbir feje felett. Végül is ráhagyja a dolgot, ő nem erőlteti az invitálást, de elhatározza, hogy ha visszaérnek, első dolga lesz körbekérdezni az elf családja után. Egy barát részéről ennyi a legkevesebb. Azon túl viszont nagyon örül, hogy találkozott Bobbirral, s alig várja, hogy Jayzionnak is elmesélje.*
- Szívesen látunk, ha felénk jársz, látogass meg, még ha csak egy rövid időre is, szívesen látunk.
* Majd elneveti magát, amikor a lombházakra csodálkozik a férfi.*
- Miért ne élhetnénk fent? Nem rosszabb, mint lépcsőn mászkálni egy fogadó emeletére, lejönni viszont sokkal izgalmasabb. Főleg, a vízparti fákról *kacsint egy aprót, utalva hogy nyáron milyen felemelő vízbe csobbanni egy kötél végéről. A jó hangulatú beszélgetésbe, legalábbis Lyznek kellemes újra látni városi barátját, hirtelen toppan bele Aenae.*
- Éné! Én is örülök! *öleli vissza a lányt, akinek az arca még legutóbb sem volt ilyen elgyötört, pedig mikor Vadvéd kapujában próbáltak zöld ágra vergődni.*
- Mi... *Lyzben reked a szó, amint kibontakozik az ölelésből, és jobban szemügyre veszi a lányt. Óhatatlan Pycta felé pillant, aki továbbra is a padon ül csomaggal a kezében. Lyz nem lát rá jól, de annyit érzékel, a jelen helyzet minden, csak nem boldog. A rövid ölelés után Aenae elfordul, s útjára indul, mielőtt Lyz befejezné a mondatot. Az is igaz, hogy a váratlan melankólia miatt, amit Aenae körül kavargott, nem is nagyon tudna mit mondani. Örül, hogy nem ment el szó nélkül a lány, bár szívesen beszélt volna vele néhány szót is. Jelenleg viszont nem egészen világos számára a helyzet. Bobbir következő mondatára ocsúdik fel.*
- Ismered? Aenae. Ő is velünk lakott az erődben *magyarázza tömören, mert a lány érkezése nyugtalan szájízt hagyott maga után. Ám ami jobban nyugtalanítja, azt a közeledő szerzetes arcán látja. *
- Ne menj még. Ismerd meg a társamat, éppen ide tart. *Marasztalja valamivel csendesebb, vontatottabb hangszínen a városi férfit, de Pycta tekintete nyugtalansággal tölti el, akár hányszor felé pillant közeledtében. Biztosan történt valami. Ismeri már annyi az elfet, hogy lássa a különbséget a vonásaiban.*
- Pycta, hadd mutassam be Bobbirt... *int jóbarátja felé, ám mikor viszont is megtenné ezt, pillantása az erdei kezében szorongatott csomagra siklik.*
9438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-08 13:42:11
Üzenet elküldve: 2019-08-08 13:42:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
//Lyz, Bobbir//
*A múlt megváltoztathatatlansága olyan erő, amelyet egyikük sem tud megtörni. Ami történt, megtörtént. Csak tanulni tudnak a hibáikból, esetleg újra elkövetni őket. Az erdőmélyi elf szeretné hinni, hogy Aenae majd tanulni fog a hibáiból, nem tesz meggondolatlan ígéreteket, amelyek gúzsba kötik a szabad akaratát és helyrehozza az életét. Amiben tud, segít neki, most éppen abban, hogy elvállalja, felneveli a lányát. Eddig nem gondolt bele, hogy szeretne gyermeket, az ő sorsával és jövőjével félő, hogy sosem adatott volna meg neki ez a csoda. És most mégis. Ugyan nem az övé a kislány, de biztos benne, hogy ugyanúgy fogja szeretni, mintha a topázszeművel közös gyermekük volna.*
- Úgy lesz. *Válaszol halkan, hangja rekedtes, sírás kaparja.
Amikor Aenae felkel a padról és vissza sem nézve megindul előre, sokáig néz utána. Figyeli, ahogy Lyzendrához megy, közben gyengéden, ösztönösen ringatja Nieveshát. Sírni tudna, de valamiért már nem gördülnek könnyek az arcán, csak szomorúan néz a topázszemű után.
Szárazat nyel, amikor a lány megöleli Lyzt, majd miután beleveszett a tömegbe és végképp eltűnik lombzöld szemei elől, lassan felkel. Megigazítja ölében a csecsemőt, majd megindul a szőke íjász lány felé. Nem szeretné őt megzavarni a férfivel folytatott beszélgetésben, először bele sem gondol, hogy nincs egyedül. De a történtek szinte blokkolják a gondolatait.
Amikor odaér és megpillantja az elfet, megtorpan, de lombzöld tekintetében, mellyel Lyzendrára néz, olyan kétségbeesés és tanácstalanság honol, amelyhez foghatót sosem láthatott a hosszúéletű lány a páncélos szerzetes pillantásában.*
//Lyz, Bobbir//
*A múlt megváltoztathatatlansága olyan erő, amelyet egyikük sem tud megtörni. Ami történt, megtörtént. Csak tanulni tudnak a hibáikból, esetleg újra elkövetni őket. Az erdőmélyi elf szeretné hinni, hogy Aenae majd tanulni fog a hibáiból, nem tesz meggondolatlan ígéreteket, amelyek gúzsba kötik a szabad akaratát és helyrehozza az életét. Amiben tud, segít neki, most éppen abban, hogy elvállalja, felneveli a lányát. Eddig nem gondolt bele, hogy szeretne gyermeket, az ő sorsával és jövőjével félő, hogy sosem adatott volna meg neki ez a csoda. És most mégis. Ugyan nem az övé a kislány, de biztos benne, hogy ugyanúgy fogja szeretni, mintha a topázszeművel közös gyermekük volna.*
- Úgy lesz. *Válaszol halkan, hangja rekedtes, sírás kaparja.
Amikor Aenae felkel a padról és vissza sem nézve megindul előre, sokáig néz utána. Figyeli, ahogy Lyzendrához megy, közben gyengéden, ösztönösen ringatja Nieveshát. Sírni tudna, de valamiért már nem gördülnek könnyek az arcán, csak szomorúan néz a topázszemű után.
Szárazat nyel, amikor a lány megöleli Lyzt, majd miután beleveszett a tömegbe és végképp eltűnik lombzöld szemei elől, lassan felkel. Megigazítja ölében a csecsemőt, majd megindul a szőke íjász lány felé. Nem szeretné őt megzavarni a férfivel folytatott beszélgetésben, először bele sem gondol, hogy nincs egyedül. De a történtek szinte blokkolják a gondolatait.
Amikor odaér és megpillantja az elfet, megtorpan, de lombzöld tekintetében, mellyel Lyzendrára néz, olyan kétségbeesés és tanácstalanság honol, amelyhez foghatót sosem láthatott a hosszúéletű lány a páncélos szerzetes pillantásában.*
9437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-08 11:20:57
Üzenet elküldve: 2019-08-08 11:20:57
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
//Piac felé//
*Vidáman baktat a főtéren, kihúzza magát. A felszerelése helyenként hiányos, de ez csak arra utal, hogy majdnem tökéletes. Arcára mosoly ült, hiszen végre megteszi! Elindul és felkutatja azt az irbiszt! Bors patái nehezen koppannak a kövezeten, s a reggeli napfény, mely szőrén csillan meg, komolyságot kölcsönöz nekik. Mërulon már csak a titokzatosság érzete miatt is arcára húzza a csuklyáját. Felnéz az égre, melyen felhők vonulnak, szinte ütemesen, feszes tempóban. Sok utazó megnézi őt, elsősorban azért (véleménye szerint), mivel nem idevalósinak tűnik, hanem csak egy kalandornak. Vándornak nézhetik, utazónak, amely részben igaz lehet, részben meg nem. Az út hosszú lesz majd, az Ingoványos vidéknél még fárasztó is, de ő most nem gondol ezekre. Pontosabban, nem ezekre gondol, ugyanis agyának fogaskerekei kattognak valamin, csupán máson: az irbiszen, mely szinte misztikummá nőtte ki magát Mërulon fejében. Mennek a főtéren és Borson látszik, hogy szinte boldog, amiért gazdája kalandra viszi. A tündér elmosolyodik, megveregeti a ló oldalát.*
-Ügyes vagy, kislány. *Legalább a pacit tudja dicsérni, Nyxát már kevésbé. Messze járhat, szokásához híven elkalandozik. Ezért is nevelte fel, valamint erre is képezte ki a druida: felderítésre, információ szerzésre. A szemét és a fülét hosszabbította meg így. Átérnek lassan a Szegénynegyedbe, mely érdekes módon most nincs semmilyen hatással Mërulonra.*
//Piac felé//
*Vidáman baktat a főtéren, kihúzza magát. A felszerelése helyenként hiányos, de ez csak arra utal, hogy majdnem tökéletes. Arcára mosoly ült, hiszen végre megteszi! Elindul és felkutatja azt az irbiszt! Bors patái nehezen koppannak a kövezeten, s a reggeli napfény, mely szőrén csillan meg, komolyságot kölcsönöz nekik. Mërulon már csak a titokzatosság érzete miatt is arcára húzza a csuklyáját. Felnéz az égre, melyen felhők vonulnak, szinte ütemesen, feszes tempóban. Sok utazó megnézi őt, elsősorban azért (véleménye szerint), mivel nem idevalósinak tűnik, hanem csak egy kalandornak. Vándornak nézhetik, utazónak, amely részben igaz lehet, részben meg nem. Az út hosszú lesz majd, az Ingoványos vidéknél még fárasztó is, de ő most nem gondol ezekre. Pontosabban, nem ezekre gondol, ugyanis agyának fogaskerekei kattognak valamin, csupán máson: az irbiszen, mely szinte misztikummá nőtte ki magát Mërulon fejében. Mennek a főtéren és Borson látszik, hogy szinte boldog, amiért gazdája kalandra viszi. A tündér elmosolyodik, megveregeti a ló oldalát.*
-Ügyes vagy, kislány. *Legalább a pacit tudja dicsérni, Nyxát már kevésbé. Messze járhat, szokásához híven elkalandozik. Ezért is nevelte fel, valamint erre is képezte ki a druida: felderítésre, információ szerzésre. A szemét és a fülét hosszabbította meg így. Átérnek lassan a Szegénynegyedbe, mely érdekes módon most nincs semmilyen hatással Mërulonra.*
9436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-08 10:46:13
Üzenet elküldve: 2019-08-08 10:46:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
– Akkor Jayzion tényleg elég kemény fickó. *Örül, hogy ezt hallja Lyzendrától. Ugyan összességében rendes alaknak ismerte meg a sötételfet, de Bobbir szerint benne volt a pakliban, hogy végül a rossz útra tér.*
– Én is sajnálom. De remélem, hogy jól vannak. Ha pedig nem, nos úgysem tehetek semmit. *válaszolja lemondóan.*
– Majd egyszer meglátogatlak ott titeket. Most még van néhány elintéznivalóm a városban. *A barbár kalapra vonatkozó megjegyzésen ő is elmosolyodik, szép emlék. Az elf férfi és az embernő említésére feléjük néz. Mintha lenne valami ismerős a lányban. Figyelme hamar visszatér Lyzhez.*
– Azt hittem, hogy csak a mesében laknak lombházakban az elfek. Nem lehet könnyű mindig felmászni oda. De biztosan nagyon ügyesek vagytok ott. *Mikor Kagaenae közelebb jön, akkor már felismeri a lányt. Mivel az vele nem, csak Lyzzel foglalkozik, ezért ő sem szól hozzá, csak rámosolyog, ha esetleg találkozna a tekintetük.*
– Ezt a lányt ismerem, találkoztam vele a városban. *mondja Kagaenae távozása után. Kissé gyanakvóan néz utána, gondolkozik, hogy vajon mi minden történhetett vele amióta nem látta. Sokkal kevésbé tűnik fiatal fruskának.*
– Nekem is mennem kéne.
– Akkor Jayzion tényleg elég kemény fickó. *Örül, hogy ezt hallja Lyzendrától. Ugyan összességében rendes alaknak ismerte meg a sötételfet, de Bobbir szerint benne volt a pakliban, hogy végül a rossz útra tér.*
– Én is sajnálom. De remélem, hogy jól vannak. Ha pedig nem, nos úgysem tehetek semmit. *válaszolja lemondóan.*
– Majd egyszer meglátogatlak ott titeket. Most még van néhány elintéznivalóm a városban. *A barbár kalapra vonatkozó megjegyzésen ő is elmosolyodik, szép emlék. Az elf férfi és az embernő említésére feléjük néz. Mintha lenne valami ismerős a lányban. Figyelme hamar visszatér Lyzhez.*
– Azt hittem, hogy csak a mesében laknak lombházakban az elfek. Nem lehet könnyű mindig felmászni oda. De biztosan nagyon ügyesek vagytok ott. *Mikor Kagaenae közelebb jön, akkor már felismeri a lányt. Mivel az vele nem, csak Lyzzel foglalkozik, ezért ő sem szól hozzá, csak rámosolyog, ha esetleg találkozna a tekintetük.*
– Ezt a lányt ismerem, találkoztam vele a városban. *mondja Kagaenae távozása után. Kissé gyanakvóan néz utána, gondolkozik, hogy vajon mi minden történhetett vele amióta nem látta. Sokkal kevésbé tűnik fiatal fruskának.*
– Nekem is mennem kéne.
9435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 21:09:24
Üzenet elküldve: 2019-08-07 21:09:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Fásultan hallgatja Pyctát, nem tud már mit mondani. Talán nem is kell. Szóra nyitja ugyan a száját, de végül is nem mond semmit, némán nézi a férfit, némán hallgatja. Ugyanolyan gyönyörűnek találja, mint az első pillanatban, napestig tudná nézni. De most mégsem nézheti, bárcsak megtehetné, bárcsak ott táncolnának az erdőmélyi erődben a holdfényben. Ott boldog volt. Bárcsak visszafordíthatná az idő kerekét, sosem menne sehova Pycta mellől. Mivel azonban nem mehet vissza az időben és változtathatja meg a múltat, ezért együtt kell élnie valamennyi hibás döntésével és azok összes következményével.*
- Vigyázz magadra és rá is.
*Remegő kézzel érinti meg ajkait a röpke csók nyomán, de aztán inkább sarkon fordul, vissza se néz, noha nagyon szeretne. Léptei a kicsit távolabb beszélgető Lyzhez viszik, csak meg akarja ölelni a nőt.*
- Lyz. Örülök, hogy láttalak.
*Megöleli az elf nőt, anélkül, hogy pillanatig is törődne azzal, hogy az nincs egyedül. Már feltéve, ha a nő ezt hagyja. Nem marad azonban, csak az ölelés idejére, aztán pedig el is indul, igyekszik eltűnni a tömegben. Waldranért kell mennie. Aztán pedig hazamenni a Vashegyre.*
*Fásultan hallgatja Pyctát, nem tud már mit mondani. Talán nem is kell. Szóra nyitja ugyan a száját, de végül is nem mond semmit, némán nézi a férfit, némán hallgatja. Ugyanolyan gyönyörűnek találja, mint az első pillanatban, napestig tudná nézni. De most mégsem nézheti, bárcsak megtehetné, bárcsak ott táncolnának az erdőmélyi erődben a holdfényben. Ott boldog volt. Bárcsak visszafordíthatná az idő kerekét, sosem menne sehova Pycta mellől. Mivel azonban nem mehet vissza az időben és változtathatja meg a múltat, ezért együtt kell élnie valamennyi hibás döntésével és azok összes következményével.*
- Vigyázz magadra és rá is.
*Remegő kézzel érinti meg ajkait a röpke csók nyomán, de aztán inkább sarkon fordul, vissza se néz, noha nagyon szeretne. Léptei a kicsit távolabb beszélgető Lyzhez viszik, csak meg akarja ölelni a nőt.*
- Lyz. Örülök, hogy láttalak.
*Megöleli az elf nőt, anélkül, hogy pillanatig is törődne azzal, hogy az nincs egyedül. Már feltéve, ha a nő ezt hagyja. Nem marad azonban, csak az ölelés idejére, aztán pedig el is indul, igyekszik eltűnni a tömegben. Waldranért kell mennie. Aztán pedig hazamenni a Vashegyre.*
9434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 20:49:34
Üzenet elküldve: 2019-08-07 20:49:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
//Arl, Vyl//
*A tragédia előtt Cupák hirtelen elindul a háta mögé. Nem tudja mi történik, ám ekkor egy női hangot hall meg. Megkönnyebbül, s a gondolatait hangosan ki is mondja.*
-Áh, egy druida. Köszönöm így utólag is! *Persze megfordulni nem mer, ahhoz túlságosan is fél a felpaprikázott bárdtól. Most hozzá intézi mondanivalóját.*
-Nézd, nyugodj meg! Nem tudom, miért közelítesz olyan nagy hévvel ahhoz a köpenyhez, de ha rosszra készülsz, én nem tenném a helyedben. Tudom, hogy most nincsen kedved beszélni velem, ahogyan elnézem, az előző kéréseimet is figyelmen kívül hagytad. De ha jót akarsz nekem, hallgatsz rám: nyugodj meg végre. *Az utolsó három szót tagoltan, hosszan elnyújtva, emelkedő hangerővel mondta. Nagyon reméli, hogy nem kell régi ismereteit felelevenítenie itt az utcán.*
//Arl, Vyl//
*A tragédia előtt Cupák hirtelen elindul a háta mögé. Nem tudja mi történik, ám ekkor egy női hangot hall meg. Megkönnyebbül, s a gondolatait hangosan ki is mondja.*
-Áh, egy druida. Köszönöm így utólag is! *Persze megfordulni nem mer, ahhoz túlságosan is fél a felpaprikázott bárdtól. Most hozzá intézi mondanivalóját.*
-Nézd, nyugodj meg! Nem tudom, miért közelítesz olyan nagy hévvel ahhoz a köpenyhez, de ha rosszra készülsz, én nem tenném a helyedben. Tudom, hogy most nincsen kedved beszélni velem, ahogyan elnézem, az előző kéréseimet is figyelmen kívül hagytad. De ha jót akarsz nekem, hallgatsz rám: nyugodj meg végre. *Az utolsó három szót tagoltan, hosszan elnyújtva, emelkedő hangerővel mondta. Nagyon reméli, hogy nem kell régi ismereteit felelevenítenie itt az utcán.*
9433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:38:03
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:38:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy bárd az éjszakában//
*A védelmére nem igazán tud menni, hiszen a tőrrántás megrémisztette az embereket és pont ő feléje menekülnek. ~Hogy nem tudnátok más fele menni.~ A tömeg lassacskán fogyatkozik, úgyhogy közelebb tud jutni a két alakhoz. Ott a „támadó" szavai alapján úgy tűnik az csak beszélgetni akar. Akkor miért ragadta meg a zenészt és a másik miért rántott tőrt. ~Férfiak. Ki érti őket?~ A kardot még nem teszi el, hiszen úgy tűnik nem lesz verekedés, de azért nem teszi el. Ki tudja, hogy a zenész mire képes. Azt is hallja, hogy a „támadó" személy a menyétjét hívja, de nem nagy sikerrel, hiszen a zenész lábára támad.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
*Lágy, kedves hangon szól a menyétnek, hogy lenyugtassa és magához hívja, hogy eljöjjön a zenész közeléből.*
-Kicsi állat, gyere ide.
*Amint odaér hozzá, felveszi az állatot és elkezdi simogatni.*
*A védelmére nem igazán tud menni, hiszen a tőrrántás megrémisztette az embereket és pont ő feléje menekülnek. ~Hogy nem tudnátok más fele menni.~ A tömeg lassacskán fogyatkozik, úgyhogy közelebb tud jutni a két alakhoz. Ott a „támadó" szavai alapján úgy tűnik az csak beszélgetni akar. Akkor miért ragadta meg a zenészt és a másik miért rántott tőrt. ~Férfiak. Ki érti őket?~ A kardot még nem teszi el, hiszen úgy tűnik nem lesz verekedés, de azért nem teszi el. Ki tudja, hogy a zenész mire képes. Azt is hallja, hogy a „támadó" személy a menyétjét hívja, de nem nagy sikerrel, hiszen a zenész lábára támad.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
*Lágy, kedves hangon szól a menyétnek, hogy lenyugtassa és magához hívja, hogy eljöjjön a zenész közeléből.*
-Kicsi állat, gyere ide.
*Amint odaér hozzá, felveszi az állatot és elkezdi simogatni.*
9432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:09:40
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:09:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Nem tud mit mondani amikor Aenae megköszöni neki. Ez olyan dolog, amire nem lehet mint mondani. Mondhatná, hogy szívesen, de ez sokkal-sokkal több annál. Most vállalta át a topázszeműtől egy gyermek, az ő gyermekének felnevelését. Nem hálálkodást vár és nem is dicshimnuszt, egyikre sincs szüksége és nem is várja el, de talán még maga sincs tisztában azzal, mit vállalt.
Szorosan megöleli a hozzá bújó lányt és csak most döbben rá, hogy ezzel a döntéssel végképp eltávolodnak egymástól. Valahogy azt sejti, a topázszemű nem fog a lányáért jönni, hisz ha egyszer átadta a felelősséget és a nevelés terhét, kicsi az esélye, hogy visszavegye vagy az erdőmélyi engedné, hogy elvegyék tőle.
Kemény és fájó gombóc születik a torkában, amikor Aenae kimondja, hogy szereti. Szeretné azt mondani, hogy ő is, szeretné újra meggyőzni, hogy menjen vele és együtt, hárman éljenek békében és boldogságban a folyóparti faluban. De nem tudja. Elfogytak az érvei, elfogytak a szavai. Lehunyt szeméből apró könnycsepp gördül le az arcán.
Eltávolodnak kissé, a topázszemű komoly pillantással keresi az övét.*
- Nincs benned sötétség. *Mondja lágyan, kedvesen. Lombzöld tekintetében őszinteség csillog.*
- Én már láttam a sötétséget, körbeölelt, átitatott. *Kissé megborzong az emlékre, amikor Hanlorent tartva merült alá a templom meggyalázott oltárából feléjük kúszó sötétségbe.*
- Tudom, hogy benned nincs belőle. Eltévedtél és nem találod a kiutat. *Mondhatná, hogy erősnek kell lennie, hogy ki kell tartania és megacélozott akarattal, önerőből kitalálnia a maga által épített, fojtogató labirintusból, de közhelyesnek érezné.*
- Ha segítség kell, rám mindig számíthatsz. Csak kérned kell. Nem tudok segíteni, ha te nem akarod. *Néz mélyen a topázszín szemekbe.*
- Állj fel, porold le magad és légy erős. Sikerülni fog. *Szorítja meg enyhén a vállát, hogy bátorságot öntsön bele. Erőszakkal nem viheti magával, tudja, mi lenne a vége. Aenae életének körülményeit nem tudja megváltoztatni, sem lecserélni azokat a toxikus egyéneket, akik körülveszik. Önerőből kell megoldania. Az erdőmélyi elf mindent megtett, ami erejéből és lehetőségeiből telt.*
- A kislánynak jó helye lesz nálam. *Mosolyodik el haloványan. Egyelőre inkább még nem gondol bele, mi lesz a lánnyal, ha Sa'Tereth újra visszatér, de egyelőre nem törődik olyan gondokkal, amelyek még be sem következtek.*
- Menj békével és leld meg a nyugalmad. *Áll fel és segíti fel Aenaet is, ha engedi.*
- Az Erdő Szíve segítsen. Tudod, hol találsz meg. *Mondja még és ölelésre emeli karját, újabb apró csókkal pecsételné meg búcsújukat. Innentől minden szó felesleges. Könnyebb lesz a topázszeműnek, ha elhagyja a várost.*
*Nem tud mit mondani amikor Aenae megköszöni neki. Ez olyan dolog, amire nem lehet mint mondani. Mondhatná, hogy szívesen, de ez sokkal-sokkal több annál. Most vállalta át a topázszeműtől egy gyermek, az ő gyermekének felnevelését. Nem hálálkodást vár és nem is dicshimnuszt, egyikre sincs szüksége és nem is várja el, de talán még maga sincs tisztában azzal, mit vállalt.
Szorosan megöleli a hozzá bújó lányt és csak most döbben rá, hogy ezzel a döntéssel végképp eltávolodnak egymástól. Valahogy azt sejti, a topázszemű nem fog a lányáért jönni, hisz ha egyszer átadta a felelősséget és a nevelés terhét, kicsi az esélye, hogy visszavegye vagy az erdőmélyi engedné, hogy elvegyék tőle.
Kemény és fájó gombóc születik a torkában, amikor Aenae kimondja, hogy szereti. Szeretné azt mondani, hogy ő is, szeretné újra meggyőzni, hogy menjen vele és együtt, hárman éljenek békében és boldogságban a folyóparti faluban. De nem tudja. Elfogytak az érvei, elfogytak a szavai. Lehunyt szeméből apró könnycsepp gördül le az arcán.
Eltávolodnak kissé, a topázszemű komoly pillantással keresi az övét.*
- Nincs benned sötétség. *Mondja lágyan, kedvesen. Lombzöld tekintetében őszinteség csillog.*
- Én már láttam a sötétséget, körbeölelt, átitatott. *Kissé megborzong az emlékre, amikor Hanlorent tartva merült alá a templom meggyalázott oltárából feléjük kúszó sötétségbe.*
- Tudom, hogy benned nincs belőle. Eltévedtél és nem találod a kiutat. *Mondhatná, hogy erősnek kell lennie, hogy ki kell tartania és megacélozott akarattal, önerőből kitalálnia a maga által épített, fojtogató labirintusból, de közhelyesnek érezné.*
- Ha segítség kell, rám mindig számíthatsz. Csak kérned kell. Nem tudok segíteni, ha te nem akarod. *Néz mélyen a topázszín szemekbe.*
- Állj fel, porold le magad és légy erős. Sikerülni fog. *Szorítja meg enyhén a vállát, hogy bátorságot öntsön bele. Erőszakkal nem viheti magával, tudja, mi lenne a vége. Aenae életének körülményeit nem tudja megváltoztatni, sem lecserélni azokat a toxikus egyéneket, akik körülveszik. Önerőből kell megoldania. Az erdőmélyi elf mindent megtett, ami erejéből és lehetőségeiből telt.*
- A kislánynak jó helye lesz nálam. *Mosolyodik el haloványan. Egyelőre inkább még nem gondol bele, mi lesz a lánnyal, ha Sa'Tereth újra visszatér, de egyelőre nem törődik olyan gondokkal, amelyek még be sem következtek.*
- Menj békével és leld meg a nyugalmad. *Áll fel és segíti fel Aenaet is, ha engedi.*
- Az Erdő Szíve segítsen. Tudod, hol találsz meg. *Mondja még és ölelésre emeli karját, újabb apró csókkal pecsételné meg búcsújukat. Innentől minden szó felesleges. Könnyebb lesz a topázszeműnek, ha elhagyja a várost.*
9431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:48:24
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:48:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*A muzsikus nem indokolt vadságot mutat felé, ami miatt összezavarodik. Megpróbálja először szépszóval rendezni a dolgokat, ha nem sikerül, akkor majd kihívja egy elhagyatottabb sikátorba a Szegénynegyedbe és ott elintézi.*
-Barátom, tán süket vagy? Beszélgetni akarok, nem harcolni. Nem lenne kedvemre egy ismeretlen személyt megölni, főként nem estefelé. *Itt tart egy rövidke szünetet, amikor felnevet. Afféle kínos, felületes nevetés ez. Olyan, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy a helyzet nevetségessége a saját veszély helyzete miatt van, vagy csupán azért, mert az illető az általános téboly jeleit mutatja.* Egyébkén is: a Főtéren tőrt rántani? Nem egy okos dolog. A városi őrség ~Vagyis inkább az annak csúfolt pár ifjú suhanc~ hamarabb lefegyverezne, semmint én velem tudnál vívni. *Itt már ténylegesen elnevette a végét. A bárd fenyegetését tárgytalannak érzi, önmaga részéről meg... csak beszélgetni akart. Szóval igazság szerint ő ebben vétkességre nem lelhet. Cupák ekkor elindul az idegen felé, valószínűleg meg akarja harapni. Geludreon csak pár pillantást vetve az állatra próbálja meg visszacsalogatni, elfojtott hangon.*
-Cupák. Gyere vissza. Büdös menyét. Nem hallasz?!
*Ám a próbálkozás feleslegesnek bizonyul, s az állat lassan a férfi csizmájához érve próbálja harapdálni az illetőt.*
*A muzsikus nem indokolt vadságot mutat felé, ami miatt összezavarodik. Megpróbálja először szépszóval rendezni a dolgokat, ha nem sikerül, akkor majd kihívja egy elhagyatottabb sikátorba a Szegénynegyedbe és ott elintézi.*
-Barátom, tán süket vagy? Beszélgetni akarok, nem harcolni. Nem lenne kedvemre egy ismeretlen személyt megölni, főként nem estefelé. *Itt tart egy rövidke szünetet, amikor felnevet. Afféle kínos, felületes nevetés ez. Olyan, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy a helyzet nevetségessége a saját veszély helyzete miatt van, vagy csupán azért, mert az illető az általános téboly jeleit mutatja.* Egyébkén is: a Főtéren tőrt rántani? Nem egy okos dolog. A városi őrség ~Vagyis inkább az annak csúfolt pár ifjú suhanc~ hamarabb lefegyverezne, semmint én velem tudnál vívni. *Itt már ténylegesen elnevette a végét. A bárd fenyegetését tárgytalannak érzi, önmaga részéről meg... csak beszélgetni akart. Szóval igazság szerint ő ebben vétkességre nem lelhet. Cupák ekkor elindul az idegen felé, valószínűleg meg akarja harapni. Geludreon csak pár pillantást vetve az állatra próbálja meg visszacsalogatni, elfojtott hangon.*
-Cupák. Gyere vissza. Büdös menyét. Nem hallasz?!
*Ám a próbálkozás feleslegesnek bizonyul, s az állat lassan a férfi csizmájához érve próbálja harapdálni az illetőt.*
9430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 17:35:54
Üzenet elküldve: 2019-08-06 17:35:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
- Köszönöm.
*Suttogja alig hallhatóan, Pycta szavainak egy részét vagy nem hallja meg, egyszerűen azért, mert nem akarja meghallani. Túlságosan megkönnyebbül a válaszától, érzi sőt hallja is, ahogyan a szikla legördül a szívéről, ennek fényében nem is csoda, ha mást meg sem hall.*
- Köszönöm Pycta. Köszönöm.
*Rebegi remegő hangon, újra ellágyulva, elveszve az ölelésben, egyik karja a férfi derekára fonódik, a másik a nyakára, hozzá bújik.*
- Szeretlek.
*Suttog csukott szemmel, így érez, akkor is így érezne, ha Pycta nemet mondott róla, hisz meg tudná érteni. Attól még szeretné, mindentől függetlenül szeretné, külön hely van a szívében Pycta számára. A férfi szavai azonban szöget ütnek a fejébe, kibontakozik az ölelésből. Komoly arckifejezéssel néz a másikra.*
- Mi van, ha nem én vagyok sötétben, hanem a sötét van énbennem?
- Köszönöm.
*Suttogja alig hallhatóan, Pycta szavainak egy részét vagy nem hallja meg, egyszerűen azért, mert nem akarja meghallani. Túlságosan megkönnyebbül a válaszától, érzi sőt hallja is, ahogyan a szikla legördül a szívéről, ennek fényében nem is csoda, ha mást meg sem hall.*
- Köszönöm Pycta. Köszönöm.
*Rebegi remegő hangon, újra ellágyulva, elveszve az ölelésben, egyik karja a férfi derekára fonódik, a másik a nyakára, hozzá bújik.*
- Szeretlek.
*Suttog csukott szemmel, így érez, akkor is így érezne, ha Pycta nemet mondott róla, hisz meg tudná érteni. Attól még szeretné, mindentől függetlenül szeretné, külön hely van a szívében Pycta számára. A férfi szavai azonban szöget ütnek a fejébe, kibontakozik az ölelésből. Komoly arckifejezéssel néz a másikra.*
- Mi van, ha nem én vagyok sötétben, hanem a sötét van énbennem?
9429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:37:29
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:37:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Az erdőmélyi el nincs tisztában vele, miféle helyet és bizalmat foglal el Aenae szívében és lelkében. Megtisztelő, hogy a topázszemű csak őt tartja alkalmasnak arra, hogy elhelyezze nála a gyermeket, de továbbra sem tudja, hogy mivel érdemelte ezt ki és milyen okok mozgatják a lány cselekedeteit. Csak egy kétségbeesett, ijedt fiatal anyát lát, aki nem tudja, hogy mit tegyen egy olyan gyermekkel, amelyet nem akart. Sajnálja őt, végtelenül sajnálja, hogy a meggondolatlan ígéretek és reményt adó vállalások között, a saját maga által épített labirintus sötét folyosóin botorkál és senki sincs, aki valódi segítséget nyújthatna neki. A páncélos csuhás szeretne segíteni neki, de ez csak úgy menne, ha Aenae képes volna elszakadni a rossztól, a mérgezőtől, az őt gúzsba kötő felelősségtől.
Szomorúan hallgatja, hogy a lánynak nincs meg a gyermek táplálásához elengedhetetlen tej. Ezt is a körülmények számlájára írja. A megkeményedő vonásokkal kiejtett minden szó marja a lelkét, de valahol még mindig azt az ártatlan, szeretetreméltó lányt keresi benne, akivel annak idején az erdőben megismerkedett. Ám annak a lánynak már nyoma sincs benne.*
- Vállalom. *Válaszolja halkan. Aenae szavai után kell neki pár szívdobbanásnyi némaság.*
- Ezt majd én eldöntöm. *Csúszik ki a száján a komor válasz végül. Tisztában van vele, hogy fogalma sincs róla, hogyan kell felnevelni egy lányt. Biztosan segítségre lesz szüksége, Lyzendrától és a falubeli elf asszonyoktól. Bár a gyermek ember, mégis más nevelést fog kapni, mint amilyet a topázszemű kapott.*
- Bocsáss meg, nem szeretnélek én is bántani. *Enyhül meg és ha teheti, megöleli fél karral a mellette ülő Aenaet.*
- Jó helyen lesz nálam és mindent megadok neki, amit erőmből telik. *Igyekszik, hogy hangja megnyugtató legyen.*
- Te pedig próbáld meg rendbe hozni magad. Erősnek kell lenned, a gyermek jó helyen lesz nálam, de ez téged nem ment meg. *Szorítja meg a vállát, hogy megpróbáljon erőt önteni belé.*
- Ki kell találnod a sötétből.
*Az erdőmélyi el nincs tisztában vele, miféle helyet és bizalmat foglal el Aenae szívében és lelkében. Megtisztelő, hogy a topázszemű csak őt tartja alkalmasnak arra, hogy elhelyezze nála a gyermeket, de továbbra sem tudja, hogy mivel érdemelte ezt ki és milyen okok mozgatják a lány cselekedeteit. Csak egy kétségbeesett, ijedt fiatal anyát lát, aki nem tudja, hogy mit tegyen egy olyan gyermekkel, amelyet nem akart. Sajnálja őt, végtelenül sajnálja, hogy a meggondolatlan ígéretek és reményt adó vállalások között, a saját maga által épített labirintus sötét folyosóin botorkál és senki sincs, aki valódi segítséget nyújthatna neki. A páncélos csuhás szeretne segíteni neki, de ez csak úgy menne, ha Aenae képes volna elszakadni a rossztól, a mérgezőtől, az őt gúzsba kötő felelősségtől.
Szomorúan hallgatja, hogy a lánynak nincs meg a gyermek táplálásához elengedhetetlen tej. Ezt is a körülmények számlájára írja. A megkeményedő vonásokkal kiejtett minden szó marja a lelkét, de valahol még mindig azt az ártatlan, szeretetreméltó lányt keresi benne, akivel annak idején az erdőben megismerkedett. Ám annak a lánynak már nyoma sincs benne.*
- Vállalom. *Válaszolja halkan. Aenae szavai után kell neki pár szívdobbanásnyi némaság.*
- Ezt majd én eldöntöm. *Csúszik ki a száján a komor válasz végül. Tisztában van vele, hogy fogalma sincs róla, hogyan kell felnevelni egy lányt. Biztosan segítségre lesz szüksége, Lyzendrától és a falubeli elf asszonyoktól. Bár a gyermek ember, mégis más nevelést fog kapni, mint amilyet a topázszemű kapott.*
- Bocsáss meg, nem szeretnélek én is bántani. *Enyhül meg és ha teheti, megöleli fél karral a mellette ülő Aenaet.*
- Jó helyen lesz nálam és mindent megadok neki, amit erőmből telik. *Igyekszik, hogy hangja megnyugtató legyen.*
- Te pedig próbáld meg rendbe hozni magad. Erősnek kell lenned, a gyermek jó helyen lesz nálam, de ez téged nem ment meg. *Szorítja meg a vállát, hogy megpróbáljon erőt önteni belé.*
- Ki kell találnod a sötétből.
9428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:05:45
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:05:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*A zenélés jól alakul. Észrevesz egy apró termetű egyént, aki a tömegből tűnt elő. Folytatja a zenélést, hogy szórakoztassa a közönségét. Sajnos nem sokáig tudja folytatni tevékenységét. Egy alaki, aki az előbb megzavarta muzsikálásában, hirtelen feltűnik és megragadja. Az idegen kezeit leüti magáról és előveszi tőrét, mivel a rövidkardját zenélésekkor nem tartja közel magához.*
-Már mondtam, hogy épp fellépésem van.
*Mondjuk már csak volt. A közönség zöme elmenekül, vagy épp nem véve tudomást a történésekről, hátat fordítva nekik, ülnek. Hall egy kardot kicsusszanni a hüvelyéből, de nem látja a személyt, aki, vagy a védelmére kel, vagy pedig épp a támadójával van. A közönség szétszóródva menekül, így az az alak aki kardot rántott most jó sok emberrel találhatja szemben magát. Védekező állást vesz fel és lassan hátrál a köpenye irányába, mivel rövidkardja is ott lapul.*
*A zenélés jól alakul. Észrevesz egy apró termetű egyént, aki a tömegből tűnt elő. Folytatja a zenélést, hogy szórakoztassa a közönségét. Sajnos nem sokáig tudja folytatni tevékenységét. Egy alaki, aki az előbb megzavarta muzsikálásában, hirtelen feltűnik és megragadja. Az idegen kezeit leüti magáról és előveszi tőrét, mivel a rövidkardját zenélésekkor nem tartja közel magához.*
-Már mondtam, hogy épp fellépésem van.
*Mondjuk már csak volt. A közönség zöme elmenekül, vagy épp nem véve tudomást a történésekről, hátat fordítva nekik, ülnek. Hall egy kardot kicsusszanni a hüvelyéből, de nem látja a személyt, aki, vagy a védelmére kel, vagy pedig épp a támadójával van. A közönség szétszóródva menekül, így az az alak aki kardot rántott most jó sok emberrel találhatja szemben magát. Védekező állást vesz fel és lassan hátrál a köpenye irányába, mivel rövidkardja is ott lapul.*
9427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 14:37:16
Üzenet elküldve: 2019-08-06 14:37:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*A lány bólint, tudja, hogy Pycta harcos, tudja, hogy szerzetes, de másra nem bízná sosem a gyereket, mert másnál nem tudná biztonságban. Persze Aenae tisztában van azzal, hogy ez mekkora kérés, talán ki is fejtené, ha Pycta épp nem a mellét nézné. Más esetben lehet, hogy felháborodna ilyesmin, de érti a célzást.*
- Ja az... Nem. Mert nincs. Mármint azt gondoltam, hogy majd így lesz, de nem.
*Ha nem Waldran van mellett, mikor megszületik ez a gyerek, hanem egy nő, aki látott már közelről csecsemőt, akkor tisztában lenne a dolgok állásával, de hát neki Waldran jutott.*
- Sajnálom. Nem tudok szerető és nyugodt környezetet biztosítani. Vess meg érte nyugodtan, a te helyedben én is azt tenném.
*Vonásai megkeményednek.*
- Soha nem akartam gyereket és ebből soha nem is csináltam titkot. Azt hiszem, hogy ennek ellenére mégis mindent tőlem telhetőt megtettem. Egek még sapkákat is horgoltam. Nem tagadom azt is, hogy meg akartam tőle szabadulni. De mégsem tettem, megadtam neki az esélyt az életre. Hagyhattam volna egy szántóföld szélén is, vagy Briwal küszöbén, de nem tettem. Mert nem akarok neki rosszat, sőt, csak csupa jót kívánok neki és nálad nagyobb jót elképzelni sem tudok.
*Hangja halk de érthető, már nem sír, arcvonásai merevek.*
- Mondhatsz nemet is. Tedd meg, nem kárhoztatnálak érte.
*Kitalálna valami mást, bár jelen pillanatban halálra rémíti a lehetőség, hogy Pycta mégsem vállalja.*
- Tudom, hogy ha magaddal viszed, akkor nem lehet beleszólásom. Ha megteszed, akkor csak annyit kérnék, hogy ne úgy tanítsd, mint téged a mestered. Kisleányokkal másképp kell bánni.
*A lány bólint, tudja, hogy Pycta harcos, tudja, hogy szerzetes, de másra nem bízná sosem a gyereket, mert másnál nem tudná biztonságban. Persze Aenae tisztában van azzal, hogy ez mekkora kérés, talán ki is fejtené, ha Pycta épp nem a mellét nézné. Más esetben lehet, hogy felháborodna ilyesmin, de érti a célzást.*
- Ja az... Nem. Mert nincs. Mármint azt gondoltam, hogy majd így lesz, de nem.
*Ha nem Waldran van mellett, mikor megszületik ez a gyerek, hanem egy nő, aki látott már közelről csecsemőt, akkor tisztában lenne a dolgok állásával, de hát neki Waldran jutott.*
- Sajnálom. Nem tudok szerető és nyugodt környezetet biztosítani. Vess meg érte nyugodtan, a te helyedben én is azt tenném.
*Vonásai megkeményednek.*
- Soha nem akartam gyereket és ebből soha nem is csináltam titkot. Azt hiszem, hogy ennek ellenére mégis mindent tőlem telhetőt megtettem. Egek még sapkákat is horgoltam. Nem tagadom azt is, hogy meg akartam tőle szabadulni. De mégsem tettem, megadtam neki az esélyt az életre. Hagyhattam volna egy szántóföld szélén is, vagy Briwal küszöbén, de nem tettem. Mert nem akarok neki rosszat, sőt, csak csupa jót kívánok neki és nálad nagyobb jót elképzelni sem tudok.
*Hangja halk de érthető, már nem sír, arcvonásai merevek.*
- Mondhatsz nemet is. Tedd meg, nem kárhoztatnálak érte.
*Kitalálna valami mást, bár jelen pillanatban halálra rémíti a lehetőség, hogy Pycta mégsem vállalja.*
- Tudom, hogy ha magaddal viszed, akkor nem lehet beleszólásom. Ha megteszed, akkor csak annyit kérnék, hogy ne úgy tanítsd, mint téged a mestered. Kisleányokkal másképp kell bánni.
9426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:30:40
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:30:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Minden figyelmét Aenae és a gyermek köti le, így esélytelen, hogy bármit is megérezzen. Ráadásul a topázszemű is ámulatból ámulatba ejti és sajnos nem a szó pozitív értelmében.*
- Aenae, én... én harcos vagyok, szerzetes. Én... *A lány ijedtsége ragadósnak bizonyul, amikor az erdőmélyi belegondol, hogy mennyire nem ért a csecsemőkhöz, éledezni kezdő pánik nyomja mellkasát. Szerencsére elég veszélyes helyzetben állt helyt, hogy most tudjon, azaz megpróbáljon ésszerűen gondolkodni.*
- De a gyermeknek szüksége van rád, biztosan kell neki a te... *Elakad a szava, mert nem tudja, hogyan kellene kifejeznie magát. Kifejeznie azt, hogy egy újszülöttnek szüksége van olyan táplálékra, amelyet csak az anyja adhat meg neki. De mégsem mondhatja azt, hogy a tejedre.*
- Szóval, rád. *Nyögi ki ijedten és eltéveszthetetlen pillantással él Aenae mellkastájéka felé.
A következő szavak szerencsére kizökkentik eléggé, hogy kicsit megnyugodjon.*
- Ennek a gyermeknek nem aranyra van szüksége, hanem anyára. Szerető és nyugodt közegre, ahol felnőhet. *Néz le a kislányra és haloványan elmosolyodik.*
- Várj. *Néz fel újra a könnyektől homályos topázszemekbe.*
- Tehát azt szeretnéd, hogy vigyem el őt Mil'Ochassba és ott közöttünk nőjön fel. Ha így lesz, nem lehet beleszólásod, hogyan és miként nevelem fel a lányodat. *Keményedik meg az arca és komoran néz a topázszeműre. Lassan összerakja a képet és amit lát, nagyon nem tetszik neki, de még mindig jobb helye lesz közöttük, mint a Vashegyen. Nem érti, hogyan nem képes szeretni őt Aenae, hogy mi rossz történhet vele, hisz mégiscsak a thargok úrnőjének a gyermekéről van szó. De egészen tisztán látja, hogy Aenae mennyire nem akarja ezt a csecsemőt és ebbe belesajdul a szíve.
Kérdőn néz a topázszeműre, várva a válaszát a kikötéseinek tükrében.*
*Minden figyelmét Aenae és a gyermek köti le, így esélytelen, hogy bármit is megérezzen. Ráadásul a topázszemű is ámulatból ámulatba ejti és sajnos nem a szó pozitív értelmében.*
- Aenae, én... én harcos vagyok, szerzetes. Én... *A lány ijedtsége ragadósnak bizonyul, amikor az erdőmélyi belegondol, hogy mennyire nem ért a csecsemőkhöz, éledezni kezdő pánik nyomja mellkasát. Szerencsére elég veszélyes helyzetben állt helyt, hogy most tudjon, azaz megpróbáljon ésszerűen gondolkodni.*
- De a gyermeknek szüksége van rád, biztosan kell neki a te... *Elakad a szava, mert nem tudja, hogyan kellene kifejeznie magát. Kifejeznie azt, hogy egy újszülöttnek szüksége van olyan táplálékra, amelyet csak az anyja adhat meg neki. De mégsem mondhatja azt, hogy a tejedre.*
- Szóval, rád. *Nyögi ki ijedten és eltéveszthetetlen pillantással él Aenae mellkastájéka felé.
A következő szavak szerencsére kizökkentik eléggé, hogy kicsit megnyugodjon.*
- Ennek a gyermeknek nem aranyra van szüksége, hanem anyára. Szerető és nyugodt közegre, ahol felnőhet. *Néz le a kislányra és haloványan elmosolyodik.*
- Várj. *Néz fel újra a könnyektől homályos topázszemekbe.*
- Tehát azt szeretnéd, hogy vigyem el őt Mil'Ochassba és ott közöttünk nőjön fel. Ha így lesz, nem lehet beleszólásod, hogyan és miként nevelem fel a lányodat. *Keményedik meg az arca és komoran néz a topázszeműre. Lassan összerakja a képet és amit lát, nagyon nem tetszik neki, de még mindig jobb helye lesz közöttük, mint a Vashegyen. Nem érti, hogyan nem képes szeretni őt Aenae, hogy mi rossz történhet vele, hisz mégiscsak a thargok úrnőjének a gyermekéről van szó. De egészen tisztán látja, hogy Aenae mennyire nem akarja ezt a csecsemőt és ebbe belesajdul a szíve.
Kérdőn néz a topázszeműre, várva a válaszát a kikötéseinek tükrében.*
9425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:06:45
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:06:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
*Bobbir szerint Jayzon nem az aggódós fajta, ami összevág azzal, hogy saját sebeit is nyikk nélkül tűrte. Egyetlen panaszt sem hallott, tőle. Arra viszont nem venne mérget, hogy másért nem aggódik. Elméletével viszont nem szeretne esetleges vitát generálni, így csak megingatja a fejét, végül bólint.*
- Régen, az igaz. Jayzion harcolt az oldalamon, és én tűzbe tenném érte a kezem. Mehetett volna saját útjára is, de fegyvert ragadott, hogy engem védjen *vallja meg Bobbirnak, annak egy röpke töredékét, amin ketten Denzackkal keresztül mentek. Mindeközben követi Bobbirt, s mellé ül a padra.*
- Sajnálom, hogy nem tudod, merre menekült a családod. *Arcán az együttérzés vonásai. Itt viszont saját családja is eszébe jut. Tulajdonképp neki nem kellett egy felkelés, hogy elhagyja apját, nagyszüleit s a közösséget, mely felnevelte. Közben röpke pillantással ellenőrzi, hogy Pycta is Aenaevel beszél-e még. A különösen védtelen érzés borzolja kedélyeit, hiába, a város nem az ő világa. Mintha vadászból préda válna, és ezt csakis a városnak a számlájára írja. Ideig óráig jó itt, de nem tudna itt élni. Ha Pycta épp nem néz felé, akkor zavartan pislog párat a különös érzéssel, ami miatt meg is köszörüli torkát, hogy ott folytassa, ahol tartottak jóbarátjával.*
- Tudod, Bobbir, Mil'Ochassba nagyon sok elf érkezett innen a városból. Menekültek a felkelés elől. Talán... esetleg eljöhetnél körülnézni, találkozhatnál Jayzionnal is. De csak ha hozod a barbár kalapod. *Egy pillanatra visszatér az a felhőtlen lányka, aki akkor volt, mikor először találkoztak.* Ha pedig a családod nincs ott, és vissza akarsz jönni a városba, visszakísérlek, vagy adok melléd valakit, hogy épségben visszatérhess.
*Mikor újra Pyctára terelődik a szó, újra az elf felé pillant.*
- Igen, ő az, azzal a lánnyal, Énével. Vadvédben élt ő is.
*Rövidre szorítja a választ, s hogy valamiféle dicséretet kap, szerény mosollyal köszöni meg.*
- Legjobb tudásom szerint igyekeztem... Nem is tudlak elképzelni holmi őrnek *cinkos mosolyba vált a szája széle. Olyasmi, mint annak idején, amikor sisakos fogadásba lovalta társait.*
- Hogy milyen Mil'Ochass? Mesés. *Szívből válaszol, szemei is felcsillannak.*
- Ma reggel még a kunyhóm léceit kalapáltam, *és nagyon büszke magára ezért* de többször találtam az ujjamra *neveti el magát.* Maradok vadász inkább. Amúgy lombházakat építünk a fák tetejére. Alig várom, hogy visszaérjünk, már biztosan nagyon sokat haladtak a többiek. Hátha ma éjjel már lesz fedél is a fejem fölött...
*Bobbir szerint Jayzon nem az aggódós fajta, ami összevág azzal, hogy saját sebeit is nyikk nélkül tűrte. Egyetlen panaszt sem hallott, tőle. Arra viszont nem venne mérget, hogy másért nem aggódik. Elméletével viszont nem szeretne esetleges vitát generálni, így csak megingatja a fejét, végül bólint.*
- Régen, az igaz. Jayzion harcolt az oldalamon, és én tűzbe tenném érte a kezem. Mehetett volna saját útjára is, de fegyvert ragadott, hogy engem védjen *vallja meg Bobbirnak, annak egy röpke töredékét, amin ketten Denzackkal keresztül mentek. Mindeközben követi Bobbirt, s mellé ül a padra.*
- Sajnálom, hogy nem tudod, merre menekült a családod. *Arcán az együttérzés vonásai. Itt viszont saját családja is eszébe jut. Tulajdonképp neki nem kellett egy felkelés, hogy elhagyja apját, nagyszüleit s a közösséget, mely felnevelte. Közben röpke pillantással ellenőrzi, hogy Pycta is Aenaevel beszél-e még. A különösen védtelen érzés borzolja kedélyeit, hiába, a város nem az ő világa. Mintha vadászból préda válna, és ezt csakis a városnak a számlájára írja. Ideig óráig jó itt, de nem tudna itt élni. Ha Pycta épp nem néz felé, akkor zavartan pislog párat a különös érzéssel, ami miatt meg is köszörüli torkát, hogy ott folytassa, ahol tartottak jóbarátjával.*
- Tudod, Bobbir, Mil'Ochassba nagyon sok elf érkezett innen a városból. Menekültek a felkelés elől. Talán... esetleg eljöhetnél körülnézni, találkozhatnál Jayzionnal is. De csak ha hozod a barbár kalapod. *Egy pillanatra visszatér az a felhőtlen lányka, aki akkor volt, mikor először találkoztak.* Ha pedig a családod nincs ott, és vissza akarsz jönni a városba, visszakísérlek, vagy adok melléd valakit, hogy épségben visszatérhess.
*Mikor újra Pyctára terelődik a szó, újra az elf felé pillant.*
- Igen, ő az, azzal a lánnyal, Énével. Vadvédben élt ő is.
*Rövidre szorítja a választ, s hogy valamiféle dicséretet kap, szerény mosollyal köszöni meg.*
- Legjobb tudásom szerint igyekeztem... Nem is tudlak elképzelni holmi őrnek *cinkos mosolyba vált a szája széle. Olyasmi, mint annak idején, amikor sisakos fogadásba lovalta társait.*
- Hogy milyen Mil'Ochass? Mesés. *Szívből válaszol, szemei is felcsillannak.*
- Ma reggel még a kunyhóm léceit kalapáltam, *és nagyon büszke magára ezért* de többször találtam az ujjamra *neveti el magát.* Maradok vadász inkább. Amúgy lombházakat építünk a fák tetejére. Alig várom, hogy visszaérjünk, már biztosan nagyon sokat haladtak a többiek. Hátha ma éjjel már lesz fedél is a fejem fölött...
9424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:47:55
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:47:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Aenaere általánosan jellemző a letargia, ez a hajlam csak erősödött benne azóta, hogy rájött, hogy Kagan mennyire manipulálta. A tulajdon ígéretei kötik gúzsba. Tulajdon ostoba, elhamarkodott ígéretei. Az egész valószínűleg kicsúcsosodott abban, hogy hónapokon át szinte folyamatosan hányt. Csoda, hogy magát hibáztatja mindenért? Mikor Pycta kicsit rápirít - Aenae annak fogja fel -, akkor csak megszeppenten pislog az elfre, mutatóujjai hegyével megtörli szemeit.*
- Nem nálatok, Pycta. Nálad. Másra nem bíznám.
*Nincsenek gyengéd érzelmei a csecsemő iránt, ehhez nagyban hozzájárul az, hogy úgy érzi, hogy teljesen kiszipolyozta, hiszen a baba pufók és nyugodt, míg Aenae sovány és zaklatott. Mindezek ellenére is szeretné, ha a lehető legjobb helyen lenne és a lehető legtávolabb őtőle, de főleg Nirstől.*
- Nem tudom, hogy meddig. Egy ideig.
*Szeretné azt mondani, hogy örökre, de ilyet mégsem mondhat.*
- Adok pénzt. Etetni, ruházni kell.
*Aenaere általánosan jellemző a letargia, ez a hajlam csak erősödött benne azóta, hogy rájött, hogy Kagan mennyire manipulálta. A tulajdon ígéretei kötik gúzsba. Tulajdon ostoba, elhamarkodott ígéretei. Az egész valószínűleg kicsúcsosodott abban, hogy hónapokon át szinte folyamatosan hányt. Csoda, hogy magát hibáztatja mindenért? Mikor Pycta kicsit rápirít - Aenae annak fogja fel -, akkor csak megszeppenten pislog az elfre, mutatóujjai hegyével megtörli szemeit.*
- Nem nálatok, Pycta. Nálad. Másra nem bíznám.
*Nincsenek gyengéd érzelmei a csecsemő iránt, ehhez nagyban hozzájárul az, hogy úgy érzi, hogy teljesen kiszipolyozta, hiszen a baba pufók és nyugodt, míg Aenae sovány és zaklatott. Mindezek ellenére is szeretné, ha a lehető legjobb helyen lenne és a lehető legtávolabb őtőle, de főleg Nirstől.*
- Nem tudom, hogy meddig. Egy ideig.
*Szeretné azt mondani, hogy örökre, de ilyet mégsem mondhat.*
- Adok pénzt. Etetni, ruházni kell.
9423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:08:23
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:08:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Mire elindul újra a fogadó felé, az ég alja kezd vérvörössé válni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy alkonyodik. A tisztáson sokat meditált, képezte magát. Nyugalomra lelt, amit igen nevetséges kijelenteni annak az információnak a tudatában, hogy egy fiatal, negyvenöt éves tündérrel van dolgunk. Átvág a Piactéren, léptei lassúak. A vásárra érkezők száma csökkenni kezd, a kofák lassacskán ott hagyják standjaikat a következő napig. Kezd csöndesedni a városnak ezen része. Ez teljesen ellentétben áll következő "megállójával", a Szegénynegyeddel. Kétnapos társára gondol, akit itt ismert meg először. Lelkiismeret furdalás támad fel benne a fiú iránt, azon rágódik, hogy pénz nélkül engedte ki a nagyvilágba: ahogyan érkezett. Lehet, már rég éhen halt. De az is lehet, hogy a fiú meglopott egy nemest, ezért most jól él.* ~De ha elkapnák akkor, felakasztanák!~ *Fut át a gondolat elméjén. Bármire gondol, ha fényes dolog is az, földre vetülő árnyéka felsejlik mögötte. Kezd szánalmat érezni a szegényebbek iránt, kezdi megsajnálni őket. Szívesen támogatná őket, ha egyszer arra kerülne sor. Talán pénzt is oszthatna a negyedben. Abban a negyedben, amit már maga mögött is hagyott. Nem érzi bajnak, kikerülve eszébe jut, milyen félelmetes is tud lenni éjszakánként. A főtérre érkezik. A késő délutáni és kora esti órák itt a legszebbek szerinte egész Artheniorban. Leül az egyik kőpadra és végig simítja rajta kezeit. Nosztalgikus érzéa fogja el: ugyanezt csinálta akkor is, mikor először érkezett a városba. Erre a mocskos, büdös helyre, amely tele van azzal a rengeteg rosszmájú lakóval. A pad is hasonlókat mesél csak neki: beképzelt elfekről, akik ember nőkkel háltak, s (szinte a faj szokásának betudható módon) mihamarabb csak lehetett, egyedül hagyták az asszonyokat, visszaszöktek az erdőbe.*
~A fél-elfek legendába illő teremtés története.~ *Nevet magában. Elfáradt, nem érzi elegendőnek állóképességét ekkora távok megtételéhez. Nyxát hívja maga mellé. Megvakarja a madár csőre alatti részt, ezután fejét simogatja.*
-Te jól érzed itt magad, kislány? Még meg se kérdeztem tőled. *Hangja itt elhallgat. A bagoly reakcióját várja, igazság szerint egyfajta megváltást vár tőle. Ez pedig egy visszaigazolás képében történne meg: egy olyan jelnek tekintené, mely aláírja, hogy nem volt bolond, amikor otthagyta Holdvéget, s úgy döntött, visszatér egymaga szülővárosába. Az állat azonban megvonja ezt a jelet: látja rajta (meg érti is), hogy a sűrű erdőkbe vágyik, a takaros ligetekbe és a harmatos rétekre. Hiánya a fák árnyékában szűnne meg csak igazán, elkerülve a város mocskait (mind az élőt, mind a tárgyat). A tündér cseppet elszomorodik. Jó, ez nem teljesen igaz: teljesen elkeseredik.* -Miért jöttünk ide? Mehettünk volna Lihanechbe is, vagy felépíttethettünk volna egy takaros erdei kastélyt! Ó, minek választottam ezt a helyet! Bocsáss meg nekem, hogy elhanyagoltalak. *Fejezi be sajnálkozását. Honvágya van, s hiányolja barátait is. Hiányzik a családja. Hiányzik az otthona.*
~Otthon... mit jelent ez a szó nekem? Otthon. Hiszen itt nem lelek rá.~ *Elveszett. Ezzel az egy szóval lehetne kifejezni Mërulont a jelen pillanatban. De természetesen küzdeni fog érte, hogy ne érezze így. A családi mottó jut eszébe: az a fa nő a legmagasabbra, amely a legkisebb makkból fakad. Ez rá jelenleg igaznak bizonyult. Elvégre nemesi vér folyik ereiben, ha tündér is: nem viselkedhet úgy, mint a szegények! Mint a köznép. Mint azok a fél-elfek, akiknek teremtés mítoszát megírta hűtlen apjuk. Ő nem az a személy, akinek tolerálnia kéne ezt a magatartást saját személyében. Feláll hát és elindul a szökőkút felé. Megmossa arcát és tarkóját. Baglyát maga mellé húzza.*
-Fürődjél te is! *Mondja neki, majd vizes kezeivel átdörzsöli szerencsétlen állatot. Visszamegy a Pegazusba, s önmagához méltóan fog helyet foglalni szobájában. Közben a barna este is keszi átvenni az uralmat a veresre festett napnyugtától. Bekebelezi azt, megrágja, s valami szebbet (legalábbis a druida számára szebbet) formál belőlr: éjszakát! Csillagos égboltot, s ragyogó holdat. A vacsora idő is lassan közeleg, úgyhogy azt is sürgősen orvosolja.*
-Ne aggódj, Nyxa! Otthont teremtek én itt is. *Mosolyog az állatra, majd megröpteti.*
*Mire elindul újra a fogadó felé, az ég alja kezd vérvörössé válni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy alkonyodik. A tisztáson sokat meditált, képezte magát. Nyugalomra lelt, amit igen nevetséges kijelenteni annak az információnak a tudatában, hogy egy fiatal, negyvenöt éves tündérrel van dolgunk. Átvág a Piactéren, léptei lassúak. A vásárra érkezők száma csökkenni kezd, a kofák lassacskán ott hagyják standjaikat a következő napig. Kezd csöndesedni a városnak ezen része. Ez teljesen ellentétben áll következő "megállójával", a Szegénynegyeddel. Kétnapos társára gondol, akit itt ismert meg először. Lelkiismeret furdalás támad fel benne a fiú iránt, azon rágódik, hogy pénz nélkül engedte ki a nagyvilágba: ahogyan érkezett. Lehet, már rég éhen halt. De az is lehet, hogy a fiú meglopott egy nemest, ezért most jól él.* ~De ha elkapnák akkor, felakasztanák!~ *Fut át a gondolat elméjén. Bármire gondol, ha fényes dolog is az, földre vetülő árnyéka felsejlik mögötte. Kezd szánalmat érezni a szegényebbek iránt, kezdi megsajnálni őket. Szívesen támogatná őket, ha egyszer arra kerülne sor. Talán pénzt is oszthatna a negyedben. Abban a negyedben, amit már maga mögött is hagyott. Nem érzi bajnak, kikerülve eszébe jut, milyen félelmetes is tud lenni éjszakánként. A főtérre érkezik. A késő délutáni és kora esti órák itt a legszebbek szerinte egész Artheniorban. Leül az egyik kőpadra és végig simítja rajta kezeit. Nosztalgikus érzéa fogja el: ugyanezt csinálta akkor is, mikor először érkezett a városba. Erre a mocskos, büdös helyre, amely tele van azzal a rengeteg rosszmájú lakóval. A pad is hasonlókat mesél csak neki: beképzelt elfekről, akik ember nőkkel háltak, s (szinte a faj szokásának betudható módon) mihamarabb csak lehetett, egyedül hagyták az asszonyokat, visszaszöktek az erdőbe.*
~A fél-elfek legendába illő teremtés története.~ *Nevet magában. Elfáradt, nem érzi elegendőnek állóképességét ekkora távok megtételéhez. Nyxát hívja maga mellé. Megvakarja a madár csőre alatti részt, ezután fejét simogatja.*
-Te jól érzed itt magad, kislány? Még meg se kérdeztem tőled. *Hangja itt elhallgat. A bagoly reakcióját várja, igazság szerint egyfajta megváltást vár tőle. Ez pedig egy visszaigazolás képében történne meg: egy olyan jelnek tekintené, mely aláírja, hogy nem volt bolond, amikor otthagyta Holdvéget, s úgy döntött, visszatér egymaga szülővárosába. Az állat azonban megvonja ezt a jelet: látja rajta (meg érti is), hogy a sűrű erdőkbe vágyik, a takaros ligetekbe és a harmatos rétekre. Hiánya a fák árnyékában szűnne meg csak igazán, elkerülve a város mocskait (mind az élőt, mind a tárgyat). A tündér cseppet elszomorodik. Jó, ez nem teljesen igaz: teljesen elkeseredik.* -Miért jöttünk ide? Mehettünk volna Lihanechbe is, vagy felépíttethettünk volna egy takaros erdei kastélyt! Ó, minek választottam ezt a helyet! Bocsáss meg nekem, hogy elhanyagoltalak. *Fejezi be sajnálkozását. Honvágya van, s hiányolja barátait is. Hiányzik a családja. Hiányzik az otthona.*
~Otthon... mit jelent ez a szó nekem? Otthon. Hiszen itt nem lelek rá.~ *Elveszett. Ezzel az egy szóval lehetne kifejezni Mërulont a jelen pillanatban. De természetesen küzdeni fog érte, hogy ne érezze így. A családi mottó jut eszébe: az a fa nő a legmagasabbra, amely a legkisebb makkból fakad. Ez rá jelenleg igaznak bizonyult. Elvégre nemesi vér folyik ereiben, ha tündér is: nem viselkedhet úgy, mint a szegények! Mint a köznép. Mint azok a fél-elfek, akiknek teremtés mítoszát megírta hűtlen apjuk. Ő nem az a személy, akinek tolerálnia kéne ezt a magatartást saját személyében. Feláll hát és elindul a szökőkút felé. Megmossa arcát és tarkóját. Baglyát maga mellé húzza.*
-Fürődjél te is! *Mondja neki, majd vizes kezeivel átdörzsöli szerencsétlen állatot. Visszamegy a Pegazusba, s önmagához méltóan fog helyet foglalni szobájában. Közben a barna este is keszi átvenni az uralmat a veresre festett napnyugtától. Bekebelezi azt, megrágja, s valami szebbet (legalábbis a druida számára szebbet) formál belőlr: éjszakát! Csillagos égboltot, s ragyogó holdat. A vacsora idő is lassan közeleg, úgyhogy azt is sürgősen orvosolja.*
-Ne aggódj, Nyxa! Otthont teremtek én itt is. *Mosolyog az állatra, majd megröpteti.*
9422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 17:57:37
Üzenet elküldve: 2019-08-05 17:57:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Látja őket. A szőke fejeket s közöttük van a megmentője is... Egy gyermekkel a kezében. Tipikus.
Összeszorulnak öklei, ahogy a falhoz lapulva, a ház sarkán kikukucskálva bámulja a társaságot. Csak kettőt ismer fel közülük, a leány szemmel láthatóan nemes, abból pedig a városban nem sok maradt.* ~A Fény Bajnoka s az a leány, akivel tűznél találkoztak. Mennyivel más most Pycta, mint akkor a templomnál...~
*A Templom. Vajon mi történne, ha betenné a lábát? Vajon Arenih ismét csak a lelkébe látna? És az oltár...
Hamar elhessegeti a gondolatot, csak egy felé szabad most koncentrálnia. Hátát a falnak vetve fújja ki lassan a levegőt, s nyeli le a csomót torkában. Esze ágában sincs birokra kelni velük, de még találkozni sem óhajt. El kell tűnnie a tekintetek elől, neki csak egy valakivel van dolga...
Arcába húzza a csuklyát s lehajtott fejjel, hatalmas kerülővel szeli át a teret, amilyen gyorsan csak tudja. Minél hamarabb maga mögött hagyja e helyet, annál jobb.* ~Habár...~ *Somolyodik el magában, háta mögött hagyva a főteret. Lassan érinti meg a fekete madáralakot karján, szórakozottan húzva végig rajta ujja hegyét. Arthenior bízik benne. Ez pedig olyan ajándék, amit érdemes megbecsülni.*
Összeszorulnak öklei, ahogy a falhoz lapulva, a ház sarkán kikukucskálva bámulja a társaságot. Csak kettőt ismer fel közülük, a leány szemmel láthatóan nemes, abból pedig a városban nem sok maradt.* ~A Fény Bajnoka s az a leány, akivel tűznél találkoztak. Mennyivel más most Pycta, mint akkor a templomnál...~
*A Templom. Vajon mi történne, ha betenné a lábát? Vajon Arenih ismét csak a lelkébe látna? És az oltár...
Hamar elhessegeti a gondolatot, csak egy felé szabad most koncentrálnia. Hátát a falnak vetve fújja ki lassan a levegőt, s nyeli le a csomót torkában. Esze ágában sincs birokra kelni velük, de még találkozni sem óhajt. El kell tűnnie a tekintetek elől, neki csak egy valakivel van dolga...
Arcába húzza a csuklyát s lehajtott fejjel, hatalmas kerülővel szeli át a teret, amilyen gyorsan csak tudja. Minél hamarabb maga mögött hagyja e helyet, annál jobb.* ~Habár...~ *Somolyodik el magában, háta mögött hagyva a főteret. Lassan érinti meg a fekete madáralakot karján, szórakozottan húzva végig rajta ujja hegyét. Arthenior bízik benne. Ez pedig olyan ajándék, amit érdemes megbecsülni.*
9421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 15:48:21
Üzenet elküldve: 2019-08-05 15:48:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Ami egyszer összetört, már nem lehet újra ugyanott összetörni. Bár még mindig fájó seb az, hogy elváltak egymástól és ahogyan, a pillanat, amikor megtudta, hogy a lánynak már kérője van. És most ez, amikor megtudta, hogy Aenaenek már gyermeke van. Már nem része az életének és ha vannak is érzései, azokat már nem szabadna teherként ráaggatni, így igyekszik pozitívan állni mindenhez. De azért vannak határok.*
- Aenae, kérlek, ne mondj ilyet. *Nem érti, miért van szükség erre az önostorozásra. A topázszemű mindig jó volt benne, abban, hogy saját értéktelenségét bizonyítsa és ez úgy tűnik, azóta sem változott. Vagy ha lehet ilyet mondani, rosszabb lett. Úgy látja, Aenae nem áldásként tekint a gyermekre, hanem mint egy teherre, amelytől gyorsan meg kell szabadulnia. És ez elszomorítja.*
- Kérlek, elég legyen! *Emeli fel a hangját, de aztán rádöbben, hogy egy gyermek van a kezében, nem szeretné megijeszteni, ha már meg nem tette korábban. Ha így esne és esetleg a kicsi sírni kezd, akkor ahogy az asszonyoktól látta annak idején, óvatosan ringatni kezdi a kezében, remélve, hogy ez hat majd rá.*
- Ha tudod, hogy hol hibáztál, akkor rendbe tudod hozni. Gondolj magadra, a gyermekedre! *Lombzöld tekintete a könnyes szemeket keresi.*
- Ígéretek. *Visszhangozza a szót és nem tudja leplezni, mennyire elítéli a lányt gúzsba kötő ígéreteket. Hát senki sem látja, hogy tönkreteszik vele Aenaet.
Egy módját látja, hogy megnyugtassa a lányt és még úgysem kapott választ korábban feltett kérdésére.*
- Szóval azt szeretnéd, hogy nálunk legyen a kis Nievesha. *Néz le a gyermekre, szavait lehalkítja.*
- Rendben. Mil'Ochassban jó helye lesz. *Biccent kurtán, megnyugtatón.*
- Meddig maradjon nálunk? *Kérdi újra. Hisz neki egyértelmű, hogy a gyermek nem marad majd velük. Csak annyi idő kell, míg Aenae összeszedi magát és rendbeteszi a Vashegyen a dolgokat. Aztán majd eljön érte és elviszi magához. Egy gyermeknek az anyja mellett a helye.*
*Ami egyszer összetört, már nem lehet újra ugyanott összetörni. Bár még mindig fájó seb az, hogy elváltak egymástól és ahogyan, a pillanat, amikor megtudta, hogy a lánynak már kérője van. És most ez, amikor megtudta, hogy Aenaenek már gyermeke van. Már nem része az életének és ha vannak is érzései, azokat már nem szabadna teherként ráaggatni, így igyekszik pozitívan állni mindenhez. De azért vannak határok.*
- Aenae, kérlek, ne mondj ilyet. *Nem érti, miért van szükség erre az önostorozásra. A topázszemű mindig jó volt benne, abban, hogy saját értéktelenségét bizonyítsa és ez úgy tűnik, azóta sem változott. Vagy ha lehet ilyet mondani, rosszabb lett. Úgy látja, Aenae nem áldásként tekint a gyermekre, hanem mint egy teherre, amelytől gyorsan meg kell szabadulnia. És ez elszomorítja.*
- Kérlek, elég legyen! *Emeli fel a hangját, de aztán rádöbben, hogy egy gyermek van a kezében, nem szeretné megijeszteni, ha már meg nem tette korábban. Ha így esne és esetleg a kicsi sírni kezd, akkor ahogy az asszonyoktól látta annak idején, óvatosan ringatni kezdi a kezében, remélve, hogy ez hat majd rá.*
- Ha tudod, hogy hol hibáztál, akkor rendbe tudod hozni. Gondolj magadra, a gyermekedre! *Lombzöld tekintete a könnyes szemeket keresi.*
- Ígéretek. *Visszhangozza a szót és nem tudja leplezni, mennyire elítéli a lányt gúzsba kötő ígéreteket. Hát senki sem látja, hogy tönkreteszik vele Aenaet.
Egy módját látja, hogy megnyugtassa a lányt és még úgysem kapott választ korábban feltett kérdésére.*
- Szóval azt szeretnéd, hogy nálunk legyen a kis Nievesha. *Néz le a gyermekre, szavait lehalkítja.*
- Rendben. Mil'Ochassban jó helye lesz. *Biccent kurtán, megnyugtatón.*
- Meddig maradjon nálunk? *Kérdi újra. Hisz neki egyértelmű, hogy a gyermek nem marad majd velük. Csak annyi idő kell, míg Aenae összeszedi magát és rendbeteszi a Vashegyen a dolgokat. Aztán majd eljön érte és elviszi magához. Egy gyermeknek az anyja mellett a helye.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621