Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 15:50:54
Üzenet elküldve: 2012-09-16 15:50:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Vajon mennyi idős lehet? Talán már megélte léte javát, talán épp csak huszonéves. Senki nem tudhatja, talán csak épp az, ki jobban megnézi. Reményvesztett zöld szemeiben a boldog fény még csak-csak elhitetheti másokkal, hogy gyermeki része ott él még lelkének, ahogy vigyorgós arca is, bár talán a szája szegletében búvó apró ráncok már mást mutatnak. De való igaz, nem túl idős még, de reményei szerint sokáig fog még élni.*
- Egy ügyetlen szülésztől kezdve, egy meggondolatlan anyáig bármi okozhat fiatalon sebet. Viszont, nekem a sebhelyek mesélnek. Van, amelyik egy szörnyű tragédiát, másik pedig egy mély komédiát.
*Persze, bárki lehet kiválasztott, ha egy ostoba bába, vagy egy reménytelen apa megbélyegzi ezzel. Egy forró fémet a bőréhez nyom, a sírást meg betudják annak, hogy most született. Bár, eddig nem látott olyat, hogy ilyen történne, szüléseket se nagyon látott. Inkább az élet vége, mi közel jár a sötét alakhoz. A temetés, a halál. Általában felkészíti a testeket a végső búcsúztatásra, kicsinosítja őket a temetési szertartásra. De eddig csak tizenéves volt a legfiatalabb, kit felkészített. Babákat nem látott holtan, az nem is az ő reszortja. Dolgozzon csak más, az sokkalta nehezebb, mint egy vénséges, ráncos testet rendes állapotba hozni.*
- Részvétem...
*Jól tudja milyen, ha egy emlék örökre az agyba vésődik. Bizonyosan nem is rajonghat így a vörösborért. Dakh sem túlzottan szereti a köteleket, azoknak a szaga, ahogy a szálak fonata egymáshoz simul, már a gondolattól is megszorul a torka. Furcsa reakciókra képes a test, pedig csak apró surrogást hall, vagy a kötél anyagának szagát érzi meg és máris a hideg veríték kezdi az érzékeny bőrt áztatni.
Szokatlan viszont a férfi számára így a kommunikáció. Nem gyakran szokott ilyen gyermetegen viselkedő lányokkal társalogni, akik a kezükön keresztül beszélnek, alig kipislogva. Furcsa egy személyt talált magának, még szerencse, hogy ő is fura. Különlegesek mindketten, más értelemben.*
- Hi-hi-hi... Sok helyen semmit se tudnak mások felől, hát még rendeletekről. Csak az számít, amit ők hisznek, amit ők tesznek.
*Reszelős nevetése után hangjába egy csepp gúny költözik. Nem a lánynak szól, ez egyértelmű. Mert pont egy kis falu népét fogja érdekelni, hogy mit rendelnek el a világ másik felén? Ő pedig ezért kaphatta ama szépséges sebhelyeket. Pedig emberek közt élt, állítólag ők a leginkább elfogadóbb fajta, aztán mégis felakasztották. Arról nem is beszélve, hogy egy másik emberfalu volt, ahol arcát is megmetszették.
Arról fogalma sincs, mitől ilyen a füle, de ha képes lenne, tenne ellene. Annyira örülne, hogyha olyan gömbölyded füle lehetne. Vágyálma, hogy végre ember lehessen és elfogadják otthonában, ám erről már évek óta letett. Könnyebb beletörődni, hiszen késsel maga is megnyírhatná füle hegyét, de nem bolond, inkább más helyet keresett. S mint látja, jobban is járt ezzel, hiszen találkozhatott a lánnyal, ki most itt van előtte és valami furcsa érzés összeköti őket. A fájdalom, a megrútult arc, a tudat, milyen úgy élni, hogy csupán a kinézet miatt már másként kezelnek. Még ha mindketten másként fogták fel ezt.
A kis könyvet szépen kezébe fogja, leül a kút szélére és egymásra dobja a lábait, keresztezve azokat, ahogy hagyja, hogy kinyíljon a könyv, hol leggyakrabban volt hajtva. S furcsa mód, nem egy fontos jegyzet, vagy valami mindig fejben csengő idézet rejlik ott, hol felfedi magát a kötött lapok tömege, hanem rögtön a kezdeteknél, hol egy vázlatosnak tűnő rajz lappang, egy öregről. Talán mestere, apja, nagyapja, vagy valami más rokona... Valószínűbb a mester, a tanár, vagy valami ilyesmi.
S Tima szavai nyomán hamarosan kiderül, valóban a mentora az, ki a képen van. Ami elsőnek feltűnő, hogy múlt időben beszél róla. Tehát, vagy elváltak útjaik, vagy már halott. Nem ismerős az arca, nem láthatta őt. Viszont a leírás, mit Tima elmond, igencsak tetszetős. Így, ennyiből szimpatikus és felettébb tanulásra ösztönző személy lehetett. Viszont ezen kellemes téma hamar végett ér, visszanyújtja a könyvet. Neki sose volt ilyen barátja, ilyen mestere. Menekült mindig, s árulók voltak csak, kikkel szövetkezett. Mindig balsors követte, ez pedig nem sok jóval kecsegtette. Viszont, mikor a lány ismét kérdéssel és kissé pirosló arccal fordul felé, elvigyorodik. Gúnyos, mégis kedves. Most sem a lány ellen szól.*
- Emberek közt éltem, amíg fel nem akasztottak. Aztán egy másik emberfaluban, hol arcomat vágták meg. Elfeket csak távolról láttam, anyámról sincs tiszta emlékem. Sosem viselték jól, hogy a szerelműk gyümölcse kevert lett. Nem is értem, mire számítottak... Teher nem volna, de sajna én se tudok sokat erről.
*Próbál némiképp kedves maradni. De ez igencsak nehéz, amikor élete egyik legszörnyűbb tényére világít rá valaki. Elfsége miatt akasztották fel, tagadták ki és kínozták oly sokáig. Talán érthető, hogy nem szívesen beszél erről, pedig örömmel öntené ki tudását a lány elé, hogy arról írhasson feljegyzéseibe. Viszont, most hogy így látja a helyzetet, idejét érzi valaminek, mit igencsak elfeledett.*
- Mellesleg, a nevem Dakhnator Makrocciel. Bocsásd meg, kedves, hogy eddig modortalanul elhallgattam előled ezt.
*Feláll a kút széléről, ezüstös fehér haján pár helyütt gyöngyökben vízcseppek, s egy kis meghajlást produkál hosszú, fekete ruházatában. Fekete körmös kezét maga elé nyújtja, kibújtatva azt a ruhaujjból, hogy látszódjon, még a koponyás gyűrű másik fele is, mely csupán egy fémes sáv, ahogy mutatóujjára fogja magát. Ebbe várja a lány kacsóját, hogy megérinthesse. Az előbb is érezhet, hogy a bőre puha és meleg, az övéhez képest sokkal. Talán épp ezen melegség, mi lelkéből kiveszett az évek során? S talán pont ez az, mit a másik révén vissza tudna szerezni. De nem, a csókot feledi is, csak kedvesen megérinti, ha megkapja a női kezet és finom mozdulattal, egy enyhe szorítást érezhet rajta, mintha csak jobban szeretné tartani, majd engedi is. Számára ez bőven elég, hogy a mosolya még őszintébb legyen. Végig a szemébe néz, áthatóan zöld szemeivel.*
- Egy ügyetlen szülésztől kezdve, egy meggondolatlan anyáig bármi okozhat fiatalon sebet. Viszont, nekem a sebhelyek mesélnek. Van, amelyik egy szörnyű tragédiát, másik pedig egy mély komédiát.
*Persze, bárki lehet kiválasztott, ha egy ostoba bába, vagy egy reménytelen apa megbélyegzi ezzel. Egy forró fémet a bőréhez nyom, a sírást meg betudják annak, hogy most született. Bár, eddig nem látott olyat, hogy ilyen történne, szüléseket se nagyon látott. Inkább az élet vége, mi közel jár a sötét alakhoz. A temetés, a halál. Általában felkészíti a testeket a végső búcsúztatásra, kicsinosítja őket a temetési szertartásra. De eddig csak tizenéves volt a legfiatalabb, kit felkészített. Babákat nem látott holtan, az nem is az ő reszortja. Dolgozzon csak más, az sokkalta nehezebb, mint egy vénséges, ráncos testet rendes állapotba hozni.*
- Részvétem...
*Jól tudja milyen, ha egy emlék örökre az agyba vésődik. Bizonyosan nem is rajonghat így a vörösborért. Dakh sem túlzottan szereti a köteleket, azoknak a szaga, ahogy a szálak fonata egymáshoz simul, már a gondolattól is megszorul a torka. Furcsa reakciókra képes a test, pedig csak apró surrogást hall, vagy a kötél anyagának szagát érzi meg és máris a hideg veríték kezdi az érzékeny bőrt áztatni.
Szokatlan viszont a férfi számára így a kommunikáció. Nem gyakran szokott ilyen gyermetegen viselkedő lányokkal társalogni, akik a kezükön keresztül beszélnek, alig kipislogva. Furcsa egy személyt talált magának, még szerencse, hogy ő is fura. Különlegesek mindketten, más értelemben.*
- Hi-hi-hi... Sok helyen semmit se tudnak mások felől, hát még rendeletekről. Csak az számít, amit ők hisznek, amit ők tesznek.
*Reszelős nevetése után hangjába egy csepp gúny költözik. Nem a lánynak szól, ez egyértelmű. Mert pont egy kis falu népét fogja érdekelni, hogy mit rendelnek el a világ másik felén? Ő pedig ezért kaphatta ama szépséges sebhelyeket. Pedig emberek közt élt, állítólag ők a leginkább elfogadóbb fajta, aztán mégis felakasztották. Arról nem is beszélve, hogy egy másik emberfalu volt, ahol arcát is megmetszették.
Arról fogalma sincs, mitől ilyen a füle, de ha képes lenne, tenne ellene. Annyira örülne, hogyha olyan gömbölyded füle lehetne. Vágyálma, hogy végre ember lehessen és elfogadják otthonában, ám erről már évek óta letett. Könnyebb beletörődni, hiszen késsel maga is megnyírhatná füle hegyét, de nem bolond, inkább más helyet keresett. S mint látja, jobban is járt ezzel, hiszen találkozhatott a lánnyal, ki most itt van előtte és valami furcsa érzés összeköti őket. A fájdalom, a megrútult arc, a tudat, milyen úgy élni, hogy csupán a kinézet miatt már másként kezelnek. Még ha mindketten másként fogták fel ezt.
A kis könyvet szépen kezébe fogja, leül a kút szélére és egymásra dobja a lábait, keresztezve azokat, ahogy hagyja, hogy kinyíljon a könyv, hol leggyakrabban volt hajtva. S furcsa mód, nem egy fontos jegyzet, vagy valami mindig fejben csengő idézet rejlik ott, hol felfedi magát a kötött lapok tömege, hanem rögtön a kezdeteknél, hol egy vázlatosnak tűnő rajz lappang, egy öregről. Talán mestere, apja, nagyapja, vagy valami más rokona... Valószínűbb a mester, a tanár, vagy valami ilyesmi.
S Tima szavai nyomán hamarosan kiderül, valóban a mentora az, ki a képen van. Ami elsőnek feltűnő, hogy múlt időben beszél róla. Tehát, vagy elváltak útjaik, vagy már halott. Nem ismerős az arca, nem láthatta őt. Viszont a leírás, mit Tima elmond, igencsak tetszetős. Így, ennyiből szimpatikus és felettébb tanulásra ösztönző személy lehetett. Viszont ezen kellemes téma hamar végett ér, visszanyújtja a könyvet. Neki sose volt ilyen barátja, ilyen mestere. Menekült mindig, s árulók voltak csak, kikkel szövetkezett. Mindig balsors követte, ez pedig nem sok jóval kecsegtette. Viszont, mikor a lány ismét kérdéssel és kissé pirosló arccal fordul felé, elvigyorodik. Gúnyos, mégis kedves. Most sem a lány ellen szól.*
- Emberek közt éltem, amíg fel nem akasztottak. Aztán egy másik emberfaluban, hol arcomat vágták meg. Elfeket csak távolról láttam, anyámról sincs tiszta emlékem. Sosem viselték jól, hogy a szerelműk gyümölcse kevert lett. Nem is értem, mire számítottak... Teher nem volna, de sajna én se tudok sokat erről.
*Próbál némiképp kedves maradni. De ez igencsak nehéz, amikor élete egyik legszörnyűbb tényére világít rá valaki. Elfsége miatt akasztották fel, tagadták ki és kínozták oly sokáig. Talán érthető, hogy nem szívesen beszél erről, pedig örömmel öntené ki tudását a lány elé, hogy arról írhasson feljegyzéseibe. Viszont, most hogy így látja a helyzetet, idejét érzi valaminek, mit igencsak elfeledett.*
- Mellesleg, a nevem Dakhnator Makrocciel. Bocsásd meg, kedves, hogy eddig modortalanul elhallgattam előled ezt.
*Feláll a kút széléről, ezüstös fehér haján pár helyütt gyöngyökben vízcseppek, s egy kis meghajlást produkál hosszú, fekete ruházatában. Fekete körmös kezét maga elé nyújtja, kibújtatva azt a ruhaujjból, hogy látszódjon, még a koponyás gyűrű másik fele is, mely csupán egy fémes sáv, ahogy mutatóujjára fogja magát. Ebbe várja a lány kacsóját, hogy megérinthesse. Az előbb is érezhet, hogy a bőre puha és meleg, az övéhez képest sokkal. Talán épp ezen melegség, mi lelkéből kiveszett az évek során? S talán pont ez az, mit a másik révén vissza tudna szerezni. De nem, a csókot feledi is, csak kedvesen megérinti, ha megkapja a női kezet és finom mozdulattal, egy enyhe szorítást érezhet rajta, mintha csak jobban szeretné tartani, majd engedi is. Számára ez bőven elég, hogy a mosolya még őszintébb legyen. Végig a szemébe néz, áthatóan zöld szemeivel.*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 13:25:14
Üzenet elküldve: 2012-09-16 13:25:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Magabiztosan, céltudatosan repül az őrök felé, de mikor meglátja a lángoló fajtársát, megtorpan. Elkerekedett szemekkel bámulja a tündért. "Ilyet sem láttam még!" Gondolja, majd elhatározza, hogy lerajzolja majd a lányt kicsi füzetébe, hogy emlékezhessen rá. Mikor megérkezik a még mindig ámuldozó őrökhöz, azok minden figyelmüket a nemes tündérre fordítják.*
-Üdvözöljük Arthenior-ban Lahyty kisasszony! *Köszön az egyik őr, s biccent hozzá egyet.*
-Köszönöm. Megmondanák, hogy merre találok egy fogadót? *Kérdezi, mire az őr útba igazítja. A tündér hamarosan a főtéren átvágva igyekszik a Pegazus fogadóhoz, ahol csillapíthatja éhségét.*
-Üdvözöljük Arthenior-ban Lahyty kisasszony! *Köszön az egyik őr, s biccent hozzá egyet.*
-Köszönöm. Megmondanák, hogy merre találok egy fogadót? *Kérdezi, mire az őr útba igazítja. A tündér hamarosan a főtéren átvágva igyekszik a Pegazus fogadóhoz, ahol csillapíthatja éhségét.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 12:34:43
Üzenet elküldve: 2012-09-16 12:34:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Immár lova nélkül, de ugyanolyan lángoló ujjakkal közeledik, és még mindig sok fürkésző tekintettel találkozik. Az istállófiú azt hihette, hogy nem hallja, minek nevezte, de ennyire rá illő megnevezést még nem hallott. "A tűz angyala." Ízelgeti magában a jelzőt, majd lenéz ujjaira. Azokon még mindig apró lángnyelvek táncolnak. Persze, ha neki megy valaki, rettenetesen megijedhet, de csak a lány forró ujjait érezheti. Mayanda leül a kút szélére. Beledugja ujját a vízbe, ahol egy pillanatra eltűnnek a lángok, de amint kihúzza, visszatérnek, s nedves ujjain ugrálnak. Elmosolyodik, majd mikor meglátja a Pegazus fogadót, a lángnyelvek fellobbannak. Reméli, odabent nem csak ételt talál, hanem esetleg egy barátot is, hisz még egy helybélit sem ismer.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 12:07:40
Üzenet elküldve: 2012-09-16 12:07:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Fekete lovát maga mellett vezetve ér az őrökhöz, akik azonnal megrendülnek a lány gyönyörűségén, azon meg végképp, hogy fekete szemeiben egy apró lángocska lobog, s ujjai hegyén is van ilyen láng. Sokan ijedten nézik a lány kezét, aki elmosolyodik. Felemeli kezét.*
-Nyugalom, ezzel még tábortüzet sem tudok gyújtani. *Mosolyog, majd megfogja az egyik riadt őr vállát, de csak enyhe forróságot érez, és mikor a lány elhúzza kezét, sértetlen vállát nézegeti. Még a ruhája sem perzselődött! Int neki, hogy mehet, de még mindig ámulattal néz a tündér szárnyai, és vörös ruhája után. A főtéren is ámuldozva nézik a tündért, de akit megérint, az csak azt az alig érezhető melegséget érzi. Végre elállnak a lángok, ahogy csitul izgalma, s már szemei is csak feketén csillognak. Megpaskolja Lolle, a fekete mén nyakát, majd mindketten kortyolnak egy kicsit a kútból. Végigsimít göndör fürtjein, majd felröppen a magas Lolle hátára. Meglát egy járókelőt elmenni maga mellett.*
-Ó, elnézést, meg tudná mondani, hogy merre találok egy istállót? *Kérdezi, és mikor a kedves járókelő útbaigazítja, ismét enyhén lángoló ujjheggyel indul, hogy elhelyezze valahol Lolle-t.*
-Nyugalom, ezzel még tábortüzet sem tudok gyújtani. *Mosolyog, majd megfogja az egyik riadt őr vállát, de csak enyhe forróságot érez, és mikor a lány elhúzza kezét, sértetlen vállát nézegeti. Még a ruhája sem perzselődött! Int neki, hogy mehet, de még mindig ámulattal néz a tündér szárnyai, és vörös ruhája után. A főtéren is ámuldozva nézik a tündért, de akit megérint, az csak azt az alig érezhető melegséget érzi. Végre elállnak a lángok, ahogy csitul izgalma, s már szemei is csak feketén csillognak. Megpaskolja Lolle, a fekete mén nyakát, majd mindketten kortyolnak egy kicsit a kútból. Végigsimít göndör fürtjein, majd felröppen a magas Lolle hátára. Meglát egy járókelőt elmenni maga mellett.*
-Ó, elnézést, meg tudná mondani, hogy merre találok egy istállót? *Kérdezi, és mikor a kedves járókelő útbaigazítja, ismét enyhén lángoló ujjheggyel indul, hogy elhelyezze valahol Lolle-t.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 00:54:48
Üzenet elküldve: 2012-09-16 00:54:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A hideg is kirázza azokra a szavakra, amiket a férfitól hall. Micsoda élete lehetett? Ilyen szörnyűségekkel találkozni ilyen fiatalon... Fiatal lenne? A sebhely miatt nehezen tudná megmondani a pontos korát, de valahogy az állandó vigyor miatt az a benyomása támadt, hogy nem lehet túl koros.*
-Nem is mondtam, hogy igazak voltak, hiszen az, hogy valaki élete során miféle sebet szerez, nem határozza meg a sorsát. De számos feljegyzés akad olyan egykori nagy uralkodókról és harcosokról, akik születésüktől fogva hegeket viseltek magukon. Nem hiszek felsőbb hatalomban, de be kell látnunk, ez azért furcsa.
*Benne is azonnal felmerült a kétely, hogy nem a bábák összeesküvéseiről szóló legendákat olvas-e, de hiteles és megcáfolhatatlan források állítják, hogy a gyermek születésétől bírja a kiválasztottság jegyét. Természetesen ezek az iratok minden esetben fiúgyermekről szólnak, ha arról akart olvasni, mi történt a leányokkal, mélyebbre kellett ásnia. Elszórva, egy-két rövid írás maradt csak fenn efféle esetről, de mindannyiszor a leány azonnali halált halt, hiszen egy boszorkány megtestesülésének tartották.*
-Nem, valóban nem pengével, mert az nem volt nála. Egy üveget tört szét a falon, azzal tette. Vörösbor volt benne, még mindig emlékszem a szagára...
*Osztja meg az információt jó pár perces hallgatás és lelki felkészülés után. Nem gyakran oszt meg részleteket arról az estéről, de úgy érezte, ennyivel tartozik, ha már Dakh is őszinte vele és elmondja, hogyan kapta a heget a nyakára és arcára. Megdöbbentő, hogy micsoda barbár népségek fordulnak meg még ma is a világon...*
-Azt hittem, a faji megkülönböztetést már eltörölték korábban, olvastam is róla egy rendeletet valamikor... Minden faj küldötte aláírta, így pecsételve meg az egyenlőséget, minek szellemében senki nem ítélhető vagy tartható kevesebbre csak azért, mert másik faj fia.
*Rázza meg a fejét szinte már értetlenül. Igaz, ahonnan ő jött, ott csak emberek éltek, nem is látott még igazi elfet vagy orkot. Tudós énje azonnal felülkerekedik, amint meglátja a hegyesedő fület, igaz, kezeit még nem meri elmozdítani az arca elől, de tekintete mohón tapad a különlegesnek számító érzékszervre. Ha lenne lehetősége, hogy megvizsgálja... Vajon miféle folyamatok játszódtak le, aminek következtében így megnyúlt? Olvasott az elfekről, hogy ne tette volna, de a biológia sosem volt a fő kutatási területe, őt inkább a népi hagyományok, legendák kötötték le mindig is. Hiszen mi érdekesebb van annál, mint egy település mondáit kutatni, megvizsgálni, miféle igazság lappanghat mögöttük, kideríteni, mikortól ered és miért élhetett tovább a mai napig is... Az, hogy az építészetet tanulmányozza, egyfajta mellékvágány, nem is konyít hozzá annyira, de mindig lenyűgözték az építészeti remekművek. Mint például a padok lábán található díszítés...
A hideg érintésbe beleborzong, és hiába az ösztönös viszolygás, mégsem pattan fel és szalad világgá, ahogy más esetben tenné. Talán valóban szimpátiát érez a sebhelyes arcú férfi iránt, hisz ki más is érthetné meg őt jobban, mint Dakh? Ki más, ha nem az, akinek egész arcát eltorzítja egy heg, ami örökösen a múltat köpi arcába, valahányszor valami tükröződő felületen önmagát látja?*
-Igen, pontosan!
*Mohón kap a könyv után, de ujjai csak a levegőbe markolhatnak és keze dolgavégezetlen hullik vissza oldala mellé, ugyanis a férfi elhátrál és a könyvecske titkait kezdi kutatni. Tima is feláll, hagyja, hogy mézszőke tincsei visszahulljanak jobb arcfélteke elé és úgy áll meg Dakh mellett, csípőjét a szökőkút kávájának döntve. Nem akarja kikapni a kezéből, hisz nincs benne semmi olyan titok, amit rejtegetnie kéne.
Talán a legfeltűnőbb, hogy elsőként máris a legelső oldalon nyílik ki. Itt egy arckép található, jóindulatú öregember feje. Szakállas arcán jóságos, szinte már atyai mosoly ül, szemei egyenesen az olvasóra tapadnak kerek okuláréja mögül.*
-Ő volt a mesterem. Amikor előadást tartott, sokkal tiszteletet parancsolóbb volt, még megmukkanni sem lehetett, a puszta személyisége feszélyezett mindenkit. De amikor kettesben voltunk és épp a tudását adta át, akkor olyan volt, mintha tulajdon atyámmal beszélgetnék.
*A rajz nem mestermű, a vonásokból hiányzik az évek tapasztalata, de a célnak tökéletesen megfelel. Egyértelmű, hogy Timandra saját kezének a munkája, és nincs is híján a tehetségnek, ha gondot fordítana rá, egészen ügyes rajzművész válhatna belőle.
Még ő is meglepődik azon, hogy milyen közlékeny lett hirtelen, bele is vörösödik a dologba, hiszen tényleg nem szokott ő ilyen lenni. De látva azt az őszinte vagy legalábbis őszintének hitt érdeklődést akaratlanul is előbújik belőle a tudós, kinek minden vágya, hogy megszerzett tudását a világ előtt is feltárja.*
-Mondd, elfek között nevelkedtél? Mert ha igen, szívesen megkérdeznélek a kultúrájukról, vallásukról, szokásaikról, hiedelmeikről. Odahaza csak emberek éltünk, és bár sokat olvastam mindenféle írásokat, mégis jobb lenne egy hiteles forrásból hallani ezeket. Persze csakis akkor, ha nem terhellek vele...
*Nem akarja, hogy a férfi úgy érezze, pusztán cirkuszi látványosságként kezeli, de nem tudja megtagadni tudásra éhező mivoltát.*
-Nem is mondtam, hogy igazak voltak, hiszen az, hogy valaki élete során miféle sebet szerez, nem határozza meg a sorsát. De számos feljegyzés akad olyan egykori nagy uralkodókról és harcosokról, akik születésüktől fogva hegeket viseltek magukon. Nem hiszek felsőbb hatalomban, de be kell látnunk, ez azért furcsa.
*Benne is azonnal felmerült a kétely, hogy nem a bábák összeesküvéseiről szóló legendákat olvas-e, de hiteles és megcáfolhatatlan források állítják, hogy a gyermek születésétől bírja a kiválasztottság jegyét. Természetesen ezek az iratok minden esetben fiúgyermekről szólnak, ha arról akart olvasni, mi történt a leányokkal, mélyebbre kellett ásnia. Elszórva, egy-két rövid írás maradt csak fenn efféle esetről, de mindannyiszor a leány azonnali halált halt, hiszen egy boszorkány megtestesülésének tartották.*
-Nem, valóban nem pengével, mert az nem volt nála. Egy üveget tört szét a falon, azzal tette. Vörösbor volt benne, még mindig emlékszem a szagára...
*Osztja meg az információt jó pár perces hallgatás és lelki felkészülés után. Nem gyakran oszt meg részleteket arról az estéről, de úgy érezte, ennyivel tartozik, ha már Dakh is őszinte vele és elmondja, hogyan kapta a heget a nyakára és arcára. Megdöbbentő, hogy micsoda barbár népségek fordulnak meg még ma is a világon...*
-Azt hittem, a faji megkülönböztetést már eltörölték korábban, olvastam is róla egy rendeletet valamikor... Minden faj küldötte aláírta, így pecsételve meg az egyenlőséget, minek szellemében senki nem ítélhető vagy tartható kevesebbre csak azért, mert másik faj fia.
*Rázza meg a fejét szinte már értetlenül. Igaz, ahonnan ő jött, ott csak emberek éltek, nem is látott még igazi elfet vagy orkot. Tudós énje azonnal felülkerekedik, amint meglátja a hegyesedő fület, igaz, kezeit még nem meri elmozdítani az arca elől, de tekintete mohón tapad a különlegesnek számító érzékszervre. Ha lenne lehetősége, hogy megvizsgálja... Vajon miféle folyamatok játszódtak le, aminek következtében így megnyúlt? Olvasott az elfekről, hogy ne tette volna, de a biológia sosem volt a fő kutatási területe, őt inkább a népi hagyományok, legendák kötötték le mindig is. Hiszen mi érdekesebb van annál, mint egy település mondáit kutatni, megvizsgálni, miféle igazság lappanghat mögöttük, kideríteni, mikortól ered és miért élhetett tovább a mai napig is... Az, hogy az építészetet tanulmányozza, egyfajta mellékvágány, nem is konyít hozzá annyira, de mindig lenyűgözték az építészeti remekművek. Mint például a padok lábán található díszítés...
A hideg érintésbe beleborzong, és hiába az ösztönös viszolygás, mégsem pattan fel és szalad világgá, ahogy más esetben tenné. Talán valóban szimpátiát érez a sebhelyes arcú férfi iránt, hisz ki más is érthetné meg őt jobban, mint Dakh? Ki más, ha nem az, akinek egész arcát eltorzítja egy heg, ami örökösen a múltat köpi arcába, valahányszor valami tükröződő felületen önmagát látja?*
-Igen, pontosan!
*Mohón kap a könyv után, de ujjai csak a levegőbe markolhatnak és keze dolgavégezetlen hullik vissza oldala mellé, ugyanis a férfi elhátrál és a könyvecske titkait kezdi kutatni. Tima is feláll, hagyja, hogy mézszőke tincsei visszahulljanak jobb arcfélteke elé és úgy áll meg Dakh mellett, csípőjét a szökőkút kávájának döntve. Nem akarja kikapni a kezéből, hisz nincs benne semmi olyan titok, amit rejtegetnie kéne.
Talán a legfeltűnőbb, hogy elsőként máris a legelső oldalon nyílik ki. Itt egy arckép található, jóindulatú öregember feje. Szakállas arcán jóságos, szinte már atyai mosoly ül, szemei egyenesen az olvasóra tapadnak kerek okuláréja mögül.*
-Ő volt a mesterem. Amikor előadást tartott, sokkal tiszteletet parancsolóbb volt, még megmukkanni sem lehetett, a puszta személyisége feszélyezett mindenkit. De amikor kettesben voltunk és épp a tudását adta át, akkor olyan volt, mintha tulajdon atyámmal beszélgetnék.
*A rajz nem mestermű, a vonásokból hiányzik az évek tapasztalata, de a célnak tökéletesen megfelel. Egyértelmű, hogy Timandra saját kezének a munkája, és nincs is híján a tehetségnek, ha gondot fordítana rá, egészen ügyes rajzművész válhatna belőle.
Még ő is meglepődik azon, hogy milyen közlékeny lett hirtelen, bele is vörösödik a dologba, hiszen tényleg nem szokott ő ilyen lenni. De látva azt az őszinte vagy legalábbis őszintének hitt érdeklődést akaratlanul is előbújik belőle a tudós, kinek minden vágya, hogy megszerzett tudását a világ előtt is feltárja.*
-Mondd, elfek között nevelkedtél? Mert ha igen, szívesen megkérdeznélek a kultúrájukról, vallásukról, szokásaikról, hiedelmeikről. Odahaza csak emberek éltünk, és bár sokat olvastam mindenféle írásokat, mégis jobb lenne egy hiteles forrásból hallani ezeket. Persze csakis akkor, ha nem terhellek vele...
*Nem akarja, hogy a férfi úgy érezze, pusztán cirkuszi látványosságként kezeli, de nem tudja megtagadni tudásra éhező mivoltát.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-15 16:26:58
Üzenet elküldve: 2012-09-15 16:26:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezett végre. A szökőkúthoz sétál, hogy ott leakassza oldaláról kulacsát. Körbekémlel acélszürke tekintetével. Felnyitja kulacsát, nagyot kortyol belőle, teljesen kiüríti azt. Kisvártatva a kristálytiszta vízbe meríti és feltölti. Nagyot szív a városi, civilizált levegőből. Elmosolyodik, akár egy nagyragadozó mikor meglátja a fogadót. Megkordul Azothar gyomra, mintha a hegyek morajlanának. Határozott léptekkel elindul a fogadó irányába.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.15 17:42:14, a következő indokkal:
Jel pótlása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.15 17:42:14, a következő indokkal:
Jel pótlása.
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-15 14:43:31
Üzenet elküldve: 2012-09-15 14:43:31
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Széles vigyor telepedik arcára, mikor a főtérre téved Mael. Hosszú út áll mögötte, kalandosnak is mondható, legalábbis saját elképzelése szerint már tudja, hogyan csűrje-csavarja a pár napos egyhangú túra történetét.
Hosszúkardját jobbjában tartva dönti vállának, a hüvelyben pihenő rideg fémet már jó ideje nem rántották ki harcra, amit Mael csak örülni tud, annál több ideje volt lébecolni, inni, enni. A vállának vetett gyilok végére egy nagyobb szövetdarab négy csücske van kötve, a rögtönzött tarisznyában pedig pár váltóruha és egy kevéske élelem pihen. Lova nincs, rég eljátszotta valami éjjeli pillangó társaságára. Nem is nagyon szerette a hátast, az utolsó napokban a saját feje után ment, ahelyett amerre hajtotta volna.
Szomjas, oh, de még mennyire. Pedig kulacsa még félig tele friss vízzel, de már olyan rég kortyolt alkoholt, hogy a szesz szaga kipárolgott a szájából. A számára éltető nedű hiánya talán még harci képességeire is rossz hatással lehet. Az egyik arra járót le is szólítja.*
- Hé, öreganyám, merre van a söntés? Tudja a derék, hős lovagnak biza inni kell..hehehe. -*Vigyorodik el.*
- Főleg ha mindenféle förmedvényt tart távol eme csodás várostól. -*Veregeti meg a mellkasát, szerénynek nem mondható vigyorral. Az idős hölgy pedig szépen útba is igazítja (anti)hősünket.*
Hosszúkardját jobbjában tartva dönti vállának, a hüvelyben pihenő rideg fémet már jó ideje nem rántották ki harcra, amit Mael csak örülni tud, annál több ideje volt lébecolni, inni, enni. A vállának vetett gyilok végére egy nagyobb szövetdarab négy csücske van kötve, a rögtönzött tarisznyában pedig pár váltóruha és egy kevéske élelem pihen. Lova nincs, rég eljátszotta valami éjjeli pillangó társaságára. Nem is nagyon szerette a hátast, az utolsó napokban a saját feje után ment, ahelyett amerre hajtotta volna.
Szomjas, oh, de még mennyire. Pedig kulacsa még félig tele friss vízzel, de már olyan rég kortyolt alkoholt, hogy a szesz szaga kipárolgott a szájából. A számára éltető nedű hiánya talán még harci képességeire is rossz hatással lehet. Az egyik arra járót le is szólítja.*
- Hé, öreganyám, merre van a söntés? Tudja a derék, hős lovagnak biza inni kell..hehehe. -*Vigyorodik el.*
- Főleg ha mindenféle förmedvényt tart távol eme csodás várostól. -*Veregeti meg a mellkasát, szerénynek nem mondható vigyorral. Az idős hölgy pedig szépen útba is igazítja (anti)hősünket.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-14 19:00:30
Üzenet elküldve: 2012-09-14 19:00:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Liannera lassan érkezett a városba, ugyan is mindenkit alaposan végignéz, főleg a vele hason korú kortársait. Szokása, hogy alaposan megfigyelje, esetleg csodálja a férfiakat és nőket egyaránt. Boldogan jár kell a főtéren, csak kiskorában volt itt utoljára. De eljött az ideje, hogy elszakadjon otthonról és maga próbáljon szerencsét a nagyvilágban. Este érkezett, alig akarták beengedni. De azt vette észre szálldogálása közben, hogy egy másik kapunál nagy a felfordulás.*
"Csak meg kéne nézni, ilyen lökdöséses helyen lehet a legjobban ismerkedni."
*Majd oda megy a tömeghez a törékeny kis tündér, szegényt vagy háromszor fellökték. Majd meglát egy embernőt ki éppen keres valakit. Odamegy hozzá, hátha ismerős itt, és ha úgy is keres, vagy vár valakit, akkor talán van egy kis ideje.*
-Elnézést tudna nekem segíteni egy percre?
*Bájosan kérdezi Eleonor Nesayang-től. Majd rámosolyog.*
"Csak meg kéne nézni, ilyen lökdöséses helyen lehet a legjobban ismerkedni."
*Majd oda megy a tömeghez a törékeny kis tündér, szegényt vagy háromszor fellökték. Majd meglát egy embernőt ki éppen keres valakit. Odamegy hozzá, hátha ismerős itt, és ha úgy is keres, vagy vár valakit, akkor talán van egy kis ideje.*
-Elnézést tudna nekem segíteni egy percre?
*Bájosan kérdezi Eleonor Nesayang-től. Majd rámosolyog.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-12 18:46:07
Üzenet elküldve: 2012-09-12 18:46:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Pár centivel a föld felett szállva közeledik Lolly, hosszú vörös ruhában. Aranyszőke haját fújja a szél, és aranybarna szemeit enyhén becsukja, hogy védje szemeit az arra jövő portól. "Kifáradtam az utazástól. Állj már meg egy pillanatra!" Parancsol rá Lula, az ikertestvére lelke a fejében, mert mivel kénytelenek egy testben élni, mindketten kimerültek már az örökös repkedéstől, ezért Lollythena leteszi mezítelen lábát a földre, és érzi, ahogy bokájára tekert ezüst lánc megcsiklandozza. Erre enyhén elmosolyodik.*
-Szép napot hölgyem... *Dadogja az egyik elmélázott őr látva a tündér természetfeletti szépségét. Ha láthatná testvérét, bizonyára elájulna. Lollythena lágy hangján köszön, majd a főtéren találja magát. Sóhajt egyet, vigyázva, hogy ne port szippantson be. Leül a kút szélére, majd megmossa kezét. Iszik néhány kortyot, majd ismét meghallja fejében Lula keserű hangját. "Ott egy fogadó. Vegyünk ki egy szobát!" Kérleli ikertestvérét, aki felsóhajt. "Jó. De most próbálj nem beleszólni hogy mit mondjak." Kicsit vidámabb arccal lép be a Pegazus fogadó ajtaján.*
-Szép napot hölgyem... *Dadogja az egyik elmélázott őr látva a tündér természetfeletti szépségét. Ha láthatná testvérét, bizonyára elájulna. Lollythena lágy hangján köszön, majd a főtéren találja magát. Sóhajt egyet, vigyázva, hogy ne port szippantson be. Leül a kút szélére, majd megmossa kezét. Iszik néhány kortyot, majd ismét meghallja fejében Lula keserű hangját. "Ott egy fogadó. Vegyünk ki egy szobát!" Kérleli ikertestvérét, aki felsóhajt. "Jó. De most próbálj nem beleszólni hogy mit mondjak." Kicsit vidámabb arccal lép be a Pegazus fogadó ajtaján.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-10 20:15:16
Üzenet elküldve: 2012-09-10 20:15:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Járásáról már messziről látható, hogy kicsit már fáradt, a kezdeti lendülete már rég elfogyott. Hosszú vörös-fekete kabátjának szegélyét az út pora színezi barnára, csizmáján is meglátszik, hogy nem kímélte tulajdonosa. Kezében egy vaspántokkal megerősített bot van, mire rátámaszkodik sétája közben, ahogy a város főtere felé megy lassacskán. Már annyira elcsigázta a mögötte levő hosszú út, hogy figyelmetlenségében vállával nekiütközik egy másik férfinak, ezt észlelve gyorsan elmormog pár szót.*
- Bocsánat, véletlen volt. *Eztán megy is tovább pár lépést, majd ismét megáll, hogy leoldja övéről a kulacsát és kiszáradt szájához emelje, hogy megigya az utolsó pár cseppet is belőle. Kabátujjával megtörli a száját, ez a pár csepp víz jól jött, de még korán sem elég, így a szökőkúthoz botladozik, hogy annak vizével újratöltse kulacsát, arcát is megnedvesíti és nagyokat kortyol a vízből, mi szinte életet mentett. Ahogy végzett az ivással, máris jobban érzi magát, így körülnéz Arthenior főterén, s korgó gyomra unszolására egy fogadót keres, mit meg is talál, mikor meglátja a 'Pegazus fogadó' feliratot, így hát arra fele veszi az útját.*
- Bocsánat, véletlen volt. *Eztán megy is tovább pár lépést, majd ismét megáll, hogy leoldja övéről a kulacsát és kiszáradt szájához emelje, hogy megigya az utolsó pár cseppet is belőle. Kabátujjával megtörli a száját, ez a pár csepp víz jól jött, de még korán sem elég, így a szökőkúthoz botladozik, hogy annak vizével újratöltse kulacsát, arcát is megnedvesíti és nagyokat kortyol a vízből, mi szinte életet mentett. Ahogy végzett az ivással, máris jobban érzi magát, így körülnéz Arthenior főterén, s korgó gyomra unszolására egy fogadót keres, mit meg is talál, mikor meglátja a 'Pegazus fogadó' feliratot, így hát arra fele veszi az útját.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-10 19:36:32
Üzenet elküldve: 2012-09-10 19:36:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A törp mögött menetelve,fürkészi a népeket.
Úgy gondolja ha egy szóval sem válaszol társa kérdésére majd feltűnik neki, mi a véleménye ezzel a témával kapcsolatban...
Pallosát megtapogatja hátán, hogy megvan-e még.
Beugrik neki, mit akar még a mai nap folyamán tenni.*
-Jó ötlet volt, hogy a temetőbe indulunk,van egy két elintézni valóm...
*Nagyot szív pipájából,majd eltömíti és zsebre vágja azt, és az utat figyeli.*
"Mennyi ember,ki tudja mennyi a szélhámos,rabló ezek közül..."
*Gondolatait pont egy ember szakítja meg aki nekiment vállal,abban a pillanatban végigtapogatja magát, hátha meglopták de szerencsére mindene megvan.
Valószínűleg ő volt a hibás, bár nem nagyon érdekli, követi továbbra is társát...*
Úgy gondolja ha egy szóval sem válaszol társa kérdésére majd feltűnik neki, mi a véleménye ezzel a témával kapcsolatban...
Pallosát megtapogatja hátán, hogy megvan-e még.
Beugrik neki, mit akar még a mai nap folyamán tenni.*
-Jó ötlet volt, hogy a temetőbe indulunk,van egy két elintézni valóm...
*Nagyot szív pipájából,majd eltömíti és zsebre vágja azt, és az utat figyeli.*
"Mennyi ember,ki tudja mennyi a szélhámos,rabló ezek közül..."
*Gondolatait pont egy ember szakítja meg aki nekiment vállal,abban a pillanatban végigtapogatja magát, hátha meglopták de szerencsére mindene megvan.
Valószínűleg ő volt a hibás, bár nem nagyon érdekli, követi továbbra is társát...*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-10 14:53:39
Üzenet elküldve: 2012-09-10 14:53:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Ki érve a főtérre nagy a kavarodás de Galin nem nagyon figyel fel rá, inkább maga mögé tekinget hogy vajon jön-e új ismerőse. Mikor meglátja hogy kilép a vaskos fa ajtón elmosolyodik magában.*
-Na hát akkor egy időre új útitársra találtam. Reméltem hogy utánam jössz, de nem voltam benne biztos mivel elég zárkózott alak vagy. Na de most már eleget fecsegtem most te jössz. Mondj valamit magadról és a családodról.
*Beszél Delatharnak miközben észre veszi a nagy kavarodást, de inkább nem szeretne bajba keveredni tovább halad a temető felé.*
A hozzászólás írója (Galin Dargeroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.10 14:56:16
-Na hát akkor egy időre új útitársra találtam. Reméltem hogy utánam jössz, de nem voltam benne biztos mivel elég zárkózott alak vagy. Na de most már eleget fecsegtem most te jössz. Mondj valamit magadról és a családodról.
*Beszél Delatharnak miközben észre veszi a nagy kavarodást, de inkább nem szeretne bajba keveredni tovább halad a temető felé.*
A hozzászólás írója (Galin Dargeroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.10 14:56:16
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-10 14:23:43
Üzenet elküldve: 2012-09-10 14:23:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras, Zetriat, Mesélő #4//
*Amikor az őr felsegíti, egy pillanatra átfut az agyán, hogy kész, végük van. De végül mégis megpróbál valami jót kihozni a helyzetből, és elkezd hablatyolni.*
-Köszönöm. Csak ki szeretnék jutni ebből a kavarodásból. *mondja gyorsan és már húzná is ki a karját az őr kezéből. Közben gyorsan Geradras és Zetriat felé pillant, keresi őket a szemével, de a nagy nyüzsgésben nehezen találja meg őket. Az őr még mindig nem akarja elengedni, végül már kibökné, hogy biztos csak összetéveszti valakivel, amikor egy kő repül feléjük, és pontosan az őr sisakját veszi célba.*
"Geradras! Ne! Megoldottam volna." *gondolja magában és rémülten keresi a szerelmét.* "Legalább most már engedjen el ez a fickó! A kavarodásban eltűnhetnénk már innen végre."
*Aztán megpillantja Geradrast, aki éppen figyeli, milyen hatása volt a sikeres dobásának.*
"De hol van Zetriat?" *néz körül, amíg végül meg nem pillantja a másik elfet is. Ő is le van döbbenve Geradras akcióján.*
*Amikor az őr felsegíti, egy pillanatra átfut az agyán, hogy kész, végük van. De végül mégis megpróbál valami jót kihozni a helyzetből, és elkezd hablatyolni.*
-Köszönöm. Csak ki szeretnék jutni ebből a kavarodásból. *mondja gyorsan és már húzná is ki a karját az őr kezéből. Közben gyorsan Geradras és Zetriat felé pillant, keresi őket a szemével, de a nagy nyüzsgésben nehezen találja meg őket. Az őr még mindig nem akarja elengedni, végül már kibökné, hogy biztos csak összetéveszti valakivel, amikor egy kő repül feléjük, és pontosan az őr sisakját veszi célba.*
"Geradras! Ne! Megoldottam volna." *gondolja magában és rémülten keresi a szerelmét.* "Legalább most már engedjen el ez a fickó! A kavarodásban eltűnhetnénk már innen végre."
*Aztán megpillantja Geradrast, aki éppen figyeli, milyen hatása volt a sikeres dobásának.*
"De hol van Zetriat?" *néz körül, amíg végül meg nem pillantja a másik elfet is. Ő is le van döbbenve Geradras akcióján.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-10 14:14:14
Üzenet elküldve: 2012-09-10 14:14:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Geradras, Eleonor, Mesélő #4//
*Erre a pillanatra vártak nagy a kavarodás és az őrök most nem figyelnek, itt az idő most kell megpróbálniuk elszökni. A kísérlet végül kudarcba fullad, Eleonor elesik és egy őr karjai közt landol. "Ez nem lehet. Ez az én hibám nem kellet volna ilyen elhamarkodottan cselekednem." Zetriat magát okolja az egészért. Nem elég hogy egy őr kezei közt landolt a lány de még még a fiatal elf is elesik és elzárják őt az embertől és fajtársától. Nincs már esély, de Zet nem adja fel feláll, bár bicegve de átverekedi magát a tömegen. Csak egy a katona felé repülő követ lát már azt nem hogy ki kezéből szált ki. "Geradras te őrült most ezt miért kellet? Most már biztosan rájönnek hogy ki ő." Zetriat nem tud már mit tenni ez ügyben, feladja a reményt, ebből a városból ők nem jutnak ki élve. Csak ránéz a macska köves talajra és ennyit mond:*
-Kérlek Föld Anya segíts meg minket!
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.10 14:16:38
*Erre a pillanatra vártak nagy a kavarodás és az őrök most nem figyelnek, itt az idő most kell megpróbálniuk elszökni. A kísérlet végül kudarcba fullad, Eleonor elesik és egy őr karjai közt landol. "Ez nem lehet. Ez az én hibám nem kellet volna ilyen elhamarkodottan cselekednem." Zetriat magát okolja az egészért. Nem elég hogy egy őr kezei közt landolt a lány de még még a fiatal elf is elesik és elzárják őt az embertől és fajtársától. Nincs már esély, de Zet nem adja fel feláll, bár bicegve de átverekedi magát a tömegen. Csak egy a katona felé repülő követ lát már azt nem hogy ki kezéből szált ki. "Geradras te őrült most ezt miért kellet? Most már biztosan rájönnek hogy ki ő." Zetriat nem tud már mit tenni ez ügyben, feladja a reményt, ebből a városból ők nem jutnak ki élve. Csak ránéz a macska köves talajra és ennyit mond:*
-Kérlek Föld Anya segíts meg minket!
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.10 14:16:38
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-10 13:03:26
Üzenet elküldve: 2012-09-10 13:03:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
// Eleonor, Zetriat, Mesélő #4//
*Az óriási kavarodásban, Geradras rengeteg kínálkozó zsebet pillant meg. De most nem érdekli, siet Eleonorhoz, nehogy az őr felismerje, próbálja átverekedni magát a tömegen. De az alacsony kis Elfnek, nehezen sikerül odajutnia. Mit sem törődve magával, megy a karjáról leszakított leány után. Nevét nem meri kiáltani, mert az nem lenne túl okos dolog. Zetriatra vet egy pillantást, hogy meg van e. Majd újra keresi Eleonort, mikor megtalálta, bámulatos sebességgel hatolt át a tömegen. És egy jókora kővel dobta sisakon az őrt. Hátha őt veszi most üldözőbe.*
*Az óriási kavarodásban, Geradras rengeteg kínálkozó zsebet pillant meg. De most nem érdekli, siet Eleonorhoz, nehogy az őr felismerje, próbálja átverekedni magát a tömegen. De az alacsony kis Elfnek, nehezen sikerül odajutnia. Mit sem törődve magával, megy a karjáról leszakított leány után. Nevét nem meri kiáltani, mert az nem lenne túl okos dolog. Zetriatra vet egy pillantást, hogy meg van e. Majd újra keresi Eleonort, mikor megtalálta, bámulatos sebességgel hatolt át a tömegen. És egy jókora kővel dobta sisakon az őrt. Hátha őt veszi most üldözőbe.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-09 22:20:05
Üzenet elküldve: 2012-09-09 22:20:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Eleonor Nesayang, Zetriat Iuthar és Geradras Darandel részére//
*A kavarodásban már senki sem tudja, hol is kezdődött az egész, mindenki vitatkozik, mindenki lökdös mindenkit. Így történik meg az, hogy miközben a hármas igyekszik kiosonni, egy éppen hanyatt eső nagydarab ember elsodorja Eleonort, és egyenesen az egyik őr karjaiba löki.
Az őr talpra segíti a lányt, de nem engedi el a karját.*
Hová ilyen sietősen, szépségem? Ismerősnek tűnik az arcod...
*Közéjük és a két férfi közé újabb lények sodródnak, kettéválasztva a csoportot.*
*A kavarodásban már senki sem tudja, hol is kezdődött az egész, mindenki vitatkozik, mindenki lökdös mindenkit. Így történik meg az, hogy miközben a hármas igyekszik kiosonni, egy éppen hanyatt eső nagydarab ember elsodorja Eleonort, és egyenesen az egyik őr karjaiba löki.
Az őr talpra segíti a lányt, de nem engedi el a karját.*
Hová ilyen sietősen, szépségem? Ismerősnek tűnik az arcod...
*Közéjük és a két férfi közé újabb lények sodródnak, kettéválasztva a csoportot.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-09 21:34:11
Üzenet elküldve: 2012-09-09 21:34:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus és Mesélő 4 figyelmébe//
*Lenz nem tervezte, hogy ez a kulacs átvétel ennyire érzelem teljes lesz. Kicsit hümmög, majd elveszi a kulacsot és megtölti.
Lesütve tekintetét visszasétál és odanyújtja a lánynak.*
-Khm... itt van Hölgyem.
*Megpaskolja a fekete mén nyakát és kicsit szívja a fogát, majd így szól:*
-Legjobb ha elindulunk Hölgyem.
*Azzal Ő is felpattan a lova nyergébe. Talán Yararie is érez valamit? Ezt nem képzelte volna... bár más miatt nem igen tartana vele. Ha nem érezne semmit nem lenne oka itt lenni. Lenzet ez kicsit furcsán érinti. Kellemes, kellemes, mert Yararie nagyon elbűvölő hölgy... de... de jelenleg az ismeretlenbe mennek.
Azzal az őrség leállítja Őket. Lenz éppen szólna, de látja ezt a lány intézi. Ő csak néma szolgálóként hallgat és mint egy kutya követi gazdáját.
Yararie fölénnyel keni el az őrök száját.
Mikor kiérnek Lenz vigyorog egy kicsit majd magabiztosan előre megy Aszuffal.
Ám mikor hátranéz, látja Yararie megállt.
Kicsit zavaró kérdést tesz föl, mire Lenz visszalépteti a lovát.*
-Hölgyem. A személyével ha lenne is problémám nem merném szóvá tenni. Testi épségét féltem csupán... Nem akarom, hogy bántódása essen. *Megáll elgondolkodik mit mondjon... mondja, hogy félti a nőt vagy amit a hivatás mondat vele?.* Ha baja esne Önnek Hölgyem azt nem bocsájtanám meg magamnak. Omant lovas vagyok és nem hibázhatok.
*Fejezi be majd így folytatja.*
-Ha Ön nem fél az ismeretlentől Hölgyem. Akkor én bármi áron de megvédem Önt...
*Majd ha megegyeznek indulnak is tovább.*
*Lenz nem tervezte, hogy ez a kulacs átvétel ennyire érzelem teljes lesz. Kicsit hümmög, majd elveszi a kulacsot és megtölti.
Lesütve tekintetét visszasétál és odanyújtja a lánynak.*
-Khm... itt van Hölgyem.
*Megpaskolja a fekete mén nyakát és kicsit szívja a fogát, majd így szól:*
-Legjobb ha elindulunk Hölgyem.
*Azzal Ő is felpattan a lova nyergébe. Talán Yararie is érez valamit? Ezt nem képzelte volna... bár más miatt nem igen tartana vele. Ha nem érezne semmit nem lenne oka itt lenni. Lenzet ez kicsit furcsán érinti. Kellemes, kellemes, mert Yararie nagyon elbűvölő hölgy... de... de jelenleg az ismeretlenbe mennek.
Azzal az őrség leállítja Őket. Lenz éppen szólna, de látja ezt a lány intézi. Ő csak néma szolgálóként hallgat és mint egy kutya követi gazdáját.
Yararie fölénnyel keni el az őrök száját.
Mikor kiérnek Lenz vigyorog egy kicsit majd magabiztosan előre megy Aszuffal.
Ám mikor hátranéz, látja Yararie megállt.
Kicsit zavaró kérdést tesz föl, mire Lenz visszalépteti a lovát.*
-Hölgyem. A személyével ha lenne is problémám nem merném szóvá tenni. Testi épségét féltem csupán... Nem akarom, hogy bántódása essen. *Megáll elgondolkodik mit mondjon... mondja, hogy félti a nőt vagy amit a hivatás mondat vele?.* Ha baja esne Önnek Hölgyem azt nem bocsájtanám meg magamnak. Omant lovas vagyok és nem hibázhatok.
*Fejezi be majd így folytatja.*
-Ha Ön nem fél az ismeretlentől Hölgyem. Akkor én bármi áron de megvédem Önt...
*Majd ha megegyeznek indulnak is tovább.*
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-09 20:00:51
Üzenet elküldve: 2012-09-09 20:00:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Lenz Omant és Mesélő #4 részére //
*Lassan lépdelnek az egyenlőre nem túl népes főtéren. A korai órákban még hűvöskés az idő, Yararie összehúzza magán barna úti köpenyét.
Mikor útitársa megtorpan a szökőkútál, a férfinak adja a kulacsát.*
-Köszönöm, Lenz. Remek lenne.
*A férfi gyors mozdulattal meríti meg a bőrtömlőt, s adja fel a fekete telivéren ülő lánynak. Kezük összeér, és talán a szükségesnél egy kicsit tovább marad a kulacson.*
-Köszönöm. *Többet nem szól, de arcán egy köszönömnél sokkal több minden látszik. Érzelmek kavalkádja. És a férfin is látja a vívódást. További szó nélkül, és nagyon hamar jutnak el a főkapuhoz. Az őrök kissé álmosan, és morcosan fogadják őket.*
-Honnan jöttél, hová mész?
*Yararie erre lehúzza a köpenye csuklyáját: "Könnyítsük meg a dolgot ott, ahol lehet..."
-Uraim, milyen hangnem ez? *S haragoszöld szemét a jobbfelől álló strázsára veti. Pillantása megvető, hideg és lenéző.*
-Si-i-i-inathus kisasszony... *hebegi az őr, és hirtelenjében azt sem tudja, hová nézzen.*
-Érkezésemkor kellemesebb volt a fogadtatás. Hová tették a jó modorukat ma reggel?
-Ki-i-i-isasszony, ha tudtam volna, hogy Ön az én... én... persze hogy nem... és igen...hogyne. Tessék csak menni...
*Majd az őr riadt pillantásától kísérve lépnek ki a városból.
Nem haladnak sokat, mikor Yararie megrántja Theris kantárszárát. Egy pillanatra visszanéz a kapura, majd Lenzhez szól.*
-Nem tudom nem észrevenni, hogy valami bántja. És afelől sincs sok kétségem, hogy ez személyemmel kapcsolatos. Még most mondja meg, Lenz. Most mondja meg, ha nem szeretné, hogy Önnel tartsak. Még most, amíg visszafordulhatok.
*Lassan lépdelnek az egyenlőre nem túl népes főtéren. A korai órákban még hűvöskés az idő, Yararie összehúzza magán barna úti köpenyét.
Mikor útitársa megtorpan a szökőkútál, a férfinak adja a kulacsát.*
-Köszönöm, Lenz. Remek lenne.
*A férfi gyors mozdulattal meríti meg a bőrtömlőt, s adja fel a fekete telivéren ülő lánynak. Kezük összeér, és talán a szükségesnél egy kicsit tovább marad a kulacson.*
-Köszönöm. *Többet nem szól, de arcán egy köszönömnél sokkal több minden látszik. Érzelmek kavalkádja. És a férfin is látja a vívódást. További szó nélkül, és nagyon hamar jutnak el a főkapuhoz. Az őrök kissé álmosan, és morcosan fogadják őket.*
-Honnan jöttél, hová mész?
*Yararie erre lehúzza a köpenye csuklyáját: "Könnyítsük meg a dolgot ott, ahol lehet..."
-Uraim, milyen hangnem ez? *S haragoszöld szemét a jobbfelől álló strázsára veti. Pillantása megvető, hideg és lenéző.*
-Si-i-i-inathus kisasszony... *hebegi az őr, és hirtelenjében azt sem tudja, hová nézzen.*
-Érkezésemkor kellemesebb volt a fogadtatás. Hová tették a jó modorukat ma reggel?
-Ki-i-i-isasszony, ha tudtam volna, hogy Ön az én... én... persze hogy nem... és igen...hogyne. Tessék csak menni...
*Majd az őr riadt pillantásától kísérve lépnek ki a városból.
Nem haladnak sokat, mikor Yararie megrántja Theris kantárszárát. Egy pillanatra visszanéz a kapura, majd Lenzhez szól.*
-Nem tudom nem észrevenni, hogy valami bántja. És afelől sincs sok kétségem, hogy ez személyemmel kapcsolatos. Még most mondja meg, Lenz. Most mondja meg, ha nem szeretné, hogy Önnel tartsak. Még most, amíg visszafordulhatok.
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-09 18:05:02
Üzenet elküldve: 2012-09-09 18:05:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Yararie Sinathus és Mesélő 4 figyelmébe//
*A Főtér csöndes és pont megfelelő, a korai induláshoz. Még csak az inasok és szolgák porolgatják és törölgetik a portékákat és söprik föl a házak táját... Lenz és Yararie ekkor érnek a főtérre.
Céljuk elhagyni a várost és utána nézni az Omant család fura ügyleteinek. Bár a férfiban még mindég ott van a félsz, hogy Yararie kicsit felkészületlen egy ilyen munkához. Emlékeiben még mindég ott ég az erdei incidens... Ám reméli ez nem lesz kihatással a jelenre.
Fattyúhoz méltóan levéve büszkeségéből, hétköznapi lovas módjára vezeti Úrnőjét, majd hirtelen megáll a szökőkútnál.*
-Hölgyem. Ha szeretne esetleg tölteni vizet... Megtöltöm az Ön kulacsát is.
*Mondja alázattal a lovas, azzal lepattan a nyeregből és saját kulacsát előhúzza a nyeregtartóból.*
-Utána persze indulunk is, míg a szem ellát...
*Mutat ki a kapun, a végtelen útra.*
*A Főtér csöndes és pont megfelelő, a korai induláshoz. Még csak az inasok és szolgák porolgatják és törölgetik a portékákat és söprik föl a házak táját... Lenz és Yararie ekkor érnek a főtérre.
Céljuk elhagyni a várost és utána nézni az Omant család fura ügyleteinek. Bár a férfiban még mindég ott van a félsz, hogy Yararie kicsit felkészületlen egy ilyen munkához. Emlékeiben még mindég ott ég az erdei incidens... Ám reméli ez nem lesz kihatással a jelenre.
Fattyúhoz méltóan levéve büszkeségéből, hétköznapi lovas módjára vezeti Úrnőjét, majd hirtelen megáll a szökőkútnál.*
-Hölgyem. Ha szeretne esetleg tölteni vizet... Megtöltöm az Ön kulacsát is.
*Mondja alázattal a lovas, azzal lepattan a nyeregből és saját kulacsát előhúzza a nyeregtartóból.*
-Utána persze indulunk is, míg a szem ellát...
*Mutat ki a kapun, a végtelen útra.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-09 11:44:29
Üzenet elküldve: 2012-09-09 11:44:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Galin törp mértékben nagyokat lép a macskaköves főtéren, miközben gyönyörködik a tájban. "Hát ide értem ez lenne az a híres nevezetes Arthenior." Sok fura szerzet mászkál a főtéren, de őt különösebben nem érdekli, az ő érdeklődését a gondosan megmunkált kövek keltik fel. "Szép! Különösen szép munka az emberektől." Elmélkedik miközben kezével végigsimít egy követ. "Na de előbb pihennem kellene egy keveset, kicsit elfáradtam ebbe a hosszú utazásba, majd később jobban meg szemlélem." Miközben szemével alvó helyet keres, a kútban lemossa magáról az úton ráragadt koszt, és port. "Meg is van hova megyek. Irány a Pegazus fogadó, remélem jó sörük van." És ezzel a vörös hajú törp gyors léptekkel el is indult a fogadó fele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621