//Ethiriel//
*Valami hasonló érvelést várt a másiktól. Teljesen egyértelmű, hogy ő mindenkivel szemben kimondja, amit gondol, nem szépíti az igazat. Ugyanakkor azt annál kétségesebbnek tartja, hogy fordítva is el tudná viselni a dolgot, ha valaki a saját véleményét fejtené ki róla neki. Ugyanakkor nem most akarja szembesíteni Ethirielt önmagával, hisz úgy érzi, ez nem igazán az ő dolga és ismeretségük még túl friss ehhez. Úgy véli, magát a tényt, hogy egyáltalán szóba állt vele és idáig eljutottak a beszélgetésben, annak köszönheti, hogy ő is elf származású, és ez az ő szemében nagyobb képmutatásnak számít, mint a kegyes hazugságok. Nyilván a nemesektől nem lehet elvárni hasonló gondolkodást, hisz akkor a létjogosultságuk kérdőjeleződne meg, de ő a maga részéről mindig is úgy vélte, a személyt kell tisztelni, nem a származást, hisz az ellen nem lehet tenni semmit, míg a személyiség formálható. Ám úgy érzi, ezen gondolatait nem lenne túl bölcs megosztani Ethiriellel, így hangosan csak ennyit mond:*
- Bár megértem az érvei mögött rejlő logikát, nem igazán tudok vele egyetérteni. Szép is lenne, ha csak az igazság és a logika képeznék az élet alapjait, ám harmadiknak be kell mellé vennünk az érzelmeket is. És bár nem vagyok az a kifejezetten érzelgős típus, ha teszem azt, látok valakit, aki nagyon örül az új ruhájának, még ha szerintem borzalmas is, nem fogom azt mondani neki, hogy az a ruha egy katasztrófa. Néha a szavainkkal többet árthatunk, mint gondolnánk, és egy-egy meggondolatlan félmondat évekre megragadhat valakiben, nehezen gyógyuló sérüléseket okozva. És bár tudom, Ön szerint ezt a kockázatot mindenkinek vállalnia kéne, aki él és mozog, én mégis igyekszem elkerülni, ha lehetséges. -*fejezi be kis monológját a témát illetően, majd igyekszik békésebb vizekre evezni.*
- Valóban? Még nem sok mindent hallottam a többi városról. Ön járt esetleg máshol is Arthenior-on és Lihanech-en kívül? -*kérdezi érdeklődve, és a kijelentés, hogy északon minden jobb, már meg se lepi. Bár ezt egyelőre betudja a honvágy egyfajta megnyilvánulásának, és nem szól inkább semmit.*
- Felőlem mehetünk arra, szeretem azt a környéket! Olyan nyüzsgő és élettel teli! -*feleli lelkesen, bár van egy olyan érzése, Ethiriel nem lesz tőle annyira elragadtatva.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.04 18:39:44