Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:53:00
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:53:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Hűséget esküdött amit vérrel pecsételtek meg, akár két barbár törzs. Iskandar viselkedése megint csak ostoba, azonban úgy látja, hogy ez a férfi teljesen vakon jár.
~ Ezzel tényleg gondok vannak, de sebaj. Egyszer úgyis rájön, hogy mennyire elfogadhatatlanul viselkedik másokkal.~ Mondja ki magában, majd a második esetben nem tudja megmenteni szerencsétlen elfet.
~ Remélem most már elégedett vagy, hogy egy sérült hegyes fülűvel elbántál. ~ Továbbiakban mélyen hallgat. Figyeli az eseményeket, ami nagyon feltűnő.*
- Rendben, akkor indulhatunk a Gazdagnegyedbe. Ami a lánya felügyeletét illeti, azt tekintse elintézettnek. * Nem mosolyog, hanem az arcára visszatér az unottság mint maszk. Odalép Eleonorhoz, majd hűvösen belenéz a szemeibe.*
- Előlem senki sem szökik meg. * Szinte felnyársalja a nézésével, majd a csoport élére áll, hogy átvezethesse őket a szegényeken.*
- De majd mindent el fogok mondani a szabályaimról, majd ha 'otthon' leszünk. * Megindul egy könnyed tempóban. Eleonor mellett köt ki, hogyha menekülni akarna akkor elég legyen kigáncsolni a lábát, vagy visszahúzni.*
- Tudok egy nagyon rövid utat a Szegénynegyedben. Szóval senki sem fogja észrevenni a mocskot. * Hangja rideg akár egy hideg acél. Olykor megnézi a társaságot, és azt veszi észre, hogy eddig nem táplál senki felé érzelmeket.
~ Talán jobb így, talán nem.~ Kicsit sóhajt, aztán némán bandukol az új otthona felé.
~ Nemesi ház? Nem hittem volna, hogy eljutok egybe is. ~
~ Ezzel tényleg gondok vannak, de sebaj. Egyszer úgyis rájön, hogy mennyire elfogadhatatlanul viselkedik másokkal.~ Mondja ki magában, majd a második esetben nem tudja megmenteni szerencsétlen elfet.
~ Remélem most már elégedett vagy, hogy egy sérült hegyes fülűvel elbántál. ~ Továbbiakban mélyen hallgat. Figyeli az eseményeket, ami nagyon feltűnő.*
- Rendben, akkor indulhatunk a Gazdagnegyedbe. Ami a lánya felügyeletét illeti, azt tekintse elintézettnek. * Nem mosolyog, hanem az arcára visszatér az unottság mint maszk. Odalép Eleonorhoz, majd hűvösen belenéz a szemeibe.*
- Előlem senki sem szökik meg. * Szinte felnyársalja a nézésével, majd a csoport élére áll, hogy átvezethesse őket a szegényeken.*
- De majd mindent el fogok mondani a szabályaimról, majd ha 'otthon' leszünk. * Megindul egy könnyed tempóban. Eleonor mellett köt ki, hogyha menekülni akarna akkor elég legyen kigáncsolni a lábát, vagy visszahúzni.*
- Tudok egy nagyon rövid utat a Szegénynegyedben. Szóval senki sem fogja észrevenni a mocskot. * Hangja rideg akár egy hideg acél. Olykor megnézi a társaságot, és azt veszi észre, hogy eddig nem táplál senki felé érzelmeket.
~ Talán jobb így, talán nem.~ Kicsit sóhajt, aztán némán bandukol az új otthona felé.
~ Nemesi ház? Nem hittem volna, hogy eljutok egybe is. ~
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:30:30
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:30:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Furcsa ezen összjáték. Az elf, mintha kívánná a hatalmas öklöt képébe. Eleonor üvöltözik, miközben Iskandar elborult elmével lendíti öklét. Arra azonban finom kezek fonódnak, melyek megállítják a cselekedetet. Ellenzi a mozdulatot és ez tekintetéből is kisüt. Továbbra is áll, öklével a levegőben, készen arra, hogy ismét indítsa ütését. Ekkor azonban halk suttogást hall füle mellől. Felmordul és oldalra fordítja dühös tekintetét.*
- Asszony, utánam jöttél, tehát hűséget esküdtél. Most mégis hogy merészelsz ezek után megállítani? Atyai jogom rendezni ezen ügyet. Ha most nem teszem meg és nem ütöm meg ezen suhancot egy nő miatt, az egész város gúnyának tárgyává teszem magam. Ezt viszont nem kockáztatom. Az őrség tisztában van kilétemmel, egy pofon pedig senkinek nem árt, főleg egy ilyen suhancnak, ki már kiállásával könyörög öklömért. *morogja. Az arcára kapott csókra nem reagál. Kiegyenesedik, majd egy rántással kiszabadítja karját fogságából. Jalhel továbbra is távol tartja lányát, így van lehetősége. Előre lép és gyomron vágja a nem kívánatos egyént. Ezek után szolgájára néz.*
- Fogd azt a ficsúrt és hozd. Otthon tényleges kezelésbe veszem. *jelenti ki hidegen. Most, hogy nem hagyta gúny tárgyává válni önmagát, ideje foglalkoznia a többiekkel. Az elf innentől kezdve nem érdekli. Lányához lép, megragadja karját és húzni kezdi.*
- Még mindig túlzottan olyan vagy, mint amilyen anyád volt... Velem jössz, most! Vagy végzek azzal a szerencsétlennel. De most szólok, ha elvettem életét, utána ugyanúgy velem kell jönnöd. *remélhetőleg ezen indok miatt gyermeke magától is jönni fog. Épp ezért nem fejt ki komolyabb erőt a lány húzására.*
- Korria! Ostobán viselkedem és barbár módon, tény, de olykor szükséges. Ha viszont tényleges hűséggel adózol felém, el kell fogadnod ezt is, ahogy minden mást. Nevem Iskandar Nesayang. Ha továbbra is mellettem akarsz maradni, vezess mihamarabb a gazdagnegyedbe. Onnantól én foglak titeket vezetni hazáig. És volna itt még valami. Lányom felügyeletét részben rád fogom bízni. Mivel nő vagy, több helyre követheted. De engedelmeskedni, csak nekem engedelmeskedsz, neki nem. Remélem érthető voltam és világos. *magyaráz nyugodtan. Míg beszélt, megállt. A főtéren szétnéz, mindent alaposan megjegyezve. Régen járt erre. Némi nosztalgikus érzés tört rá, de ezzel együtt szomorúság is költözött szívébe ismét.*
- Asszony, utánam jöttél, tehát hűséget esküdtél. Most mégis hogy merészelsz ezek után megállítani? Atyai jogom rendezni ezen ügyet. Ha most nem teszem meg és nem ütöm meg ezen suhancot egy nő miatt, az egész város gúnyának tárgyává teszem magam. Ezt viszont nem kockáztatom. Az őrség tisztában van kilétemmel, egy pofon pedig senkinek nem árt, főleg egy ilyen suhancnak, ki már kiállásával könyörög öklömért. *morogja. Az arcára kapott csókra nem reagál. Kiegyenesedik, majd egy rántással kiszabadítja karját fogságából. Jalhel továbbra is távol tartja lányát, így van lehetősége. Előre lép és gyomron vágja a nem kívánatos egyént. Ezek után szolgájára néz.*
- Fogd azt a ficsúrt és hozd. Otthon tényleges kezelésbe veszem. *jelenti ki hidegen. Most, hogy nem hagyta gúny tárgyává válni önmagát, ideje foglalkoznia a többiekkel. Az elf innentől kezdve nem érdekli. Lányához lép, megragadja karját és húzni kezdi.*
- Még mindig túlzottan olyan vagy, mint amilyen anyád volt... Velem jössz, most! Vagy végzek azzal a szerencsétlennel. De most szólok, ha elvettem életét, utána ugyanúgy velem kell jönnöd. *remélhetőleg ezen indok miatt gyermeke magától is jönni fog. Épp ezért nem fejt ki komolyabb erőt a lány húzására.*
- Korria! Ostobán viselkedem és barbár módon, tény, de olykor szükséges. Ha viszont tényleges hűséggel adózol felém, el kell fogadnod ezt is, ahogy minden mást. Nevem Iskandar Nesayang. Ha továbbra is mellettem akarsz maradni, vezess mihamarabb a gazdagnegyedbe. Onnantól én foglak titeket vezetni hazáig. És volna itt még valami. Lányom felügyeletét részben rád fogom bízni. Mivel nő vagy, több helyre követheted. De engedelmeskedni, csak nekem engedelmeskedsz, neki nem. Remélem érthető voltam és világos. *magyaráz nyugodtan. Míg beszélt, megállt. A főtéren szétnéz, mindent alaposan megjegyezve. Régen járt erre. Némi nosztalgikus érzés tört rá, de ezzel együtt szomorúság is költözött szívébe ismét.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:13:23
Üzenet elküldve: 2012-11-17 22:13:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Iskandar Nesayang, Korria Firavel, Mesélő #4//
*Egy óriási ember száguld hőseink felé. Zet nem tudja mit akar vagy ki ő, sosem látta még, de szemmel láthatóan nagyon mérges. A mellette álló Eleonor rémülten tekint a hegyomlásnyi méretű egyénre. Mint megtudja e személy a nő édesapja. Az elf arréb tolja a hölgyet, és félelem nélküli arccal várja a történéseket. Meg sem próbál elugrani a felé érkező támadás elől, mozdulatlanúl vár. Ekkor egy nő fogja le a feldühödött férfit. Egy pillantást vet a lányra és fogva tartójára, aztán újra a férfira és az őt megállító nőre figyel. Csak ekkor veszi észre a nő hegyes füleit, egy hozzá hasonló elf. Nem érti az egész helyzetet, tanácstalan, nem tudja most mit tegyen. "Mi történik itt? Szóval ő lenne Eleonor édesapja. De ki az az elf?" Egy lépéssel közelebb lép a toronymagas emberhez, és meghajol. Sosem hajolt még meg emberek előtt, de ez most különleges eset, Eleonor apjáról van szó.*
-Zetriat Iuthar a szolgálatára.
*Nyögi ki nevét.*
*Egy óriási ember száguld hőseink felé. Zet nem tudja mit akar vagy ki ő, sosem látta még, de szemmel láthatóan nagyon mérges. A mellette álló Eleonor rémülten tekint a hegyomlásnyi méretű egyénre. Mint megtudja e személy a nő édesapja. Az elf arréb tolja a hölgyet, és félelem nélküli arccal várja a történéseket. Meg sem próbál elugrani a felé érkező támadás elől, mozdulatlanúl vár. Ekkor egy nő fogja le a feldühödött férfit. Egy pillantást vet a lányra és fogva tartójára, aztán újra a férfira és az őt megállító nőre figyel. Csak ekkor veszi észre a nő hegyes füleit, egy hozzá hasonló elf. Nem érti az egész helyzetet, tanácstalan, nem tudja most mit tegyen. "Mi történik itt? Szóval ő lenne Eleonor édesapja. De ki az az elf?" Egy lépéssel közelebb lép a toronymagas emberhez, és meghajol. Sosem hajolt még meg emberek előtt, de ez most különleges eset, Eleonor apjáról van szó.*
-Zetriat Iuthar a szolgálatára.
*Nyögi ki nevét.*
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 21:39:32
Üzenet elküldve: 2012-11-17 21:39:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat Iuthar, Iskandar Nesayang, Korria Firavel és Mesélő #4//
*Apja elindul feléjük, abban a pár pillanatban felkészül a legrosszabbra, már a száján van, a magyarázat, de az apja nem is őt, hanem Zetriatot veszi célba. Eleonor felkiált és már indulna is az apja felé, amikor Jalhel közéjük áll.*
-Engedj oda! *kiált rá a fiúra* - Engedj! *próbál odakerül az apjához, és amikor látja, hogy nem fog menni, megáll és próbálja jobb belátásra téríteni az apját.*
-Ne csináld, kérlek! Ő nem az... ő csak egy barát, aki végig mellettem volt! Kérlek, hagyd őt békén!
~Ha bántja... nem, nem bánthatja. Itt főleg nem. Biztos neki adták a döntés jogát, de akkor sem. Zetriat nem tett semmi rosszat.~ *Úgy dönt ezt fennhangon is elmondja.*
-Ő nem csinált semmit! Nem ő volt a bűnös. *és akkor eszébe jut megint Geradras, aki sok embert megölt, csak azért, hogy kijussanak a városból.*
~Felesleges volt...~
*Ekkor a nő, aki az apjával volt, és Eleonor még életében nem látta, az apa és Zetriat közé áll. Megpróbálja meggyőzni Iskandart, hogy nem cselekszik helyesen, ha itt, mindenki szeme láttára bünteti meg Zetriatot.*
~Egyáltalán nem érdemel büntetést. Kérlek, hallgass rá! Akkor még van időm megmenteni Zetriatot!~
*Magában ő is győzködi az apját, hogy gondoljon a hírnevére és ne keveredjen verekedésbe a nyílt utcán. Főleg nem Arthenior főterén. Közben, észre sem veszi, hogy Jalhel már nem tartja olyan erősen, csak éppen annyira, hogy ne tudjon még közelebb menni hozzájuk.*
-Kérlek, apám! Ő semmiről nem tehet. *mondja újból hangosan.* - Ne őt, hanem engem büntess meg!
*Apja elindul feléjük, abban a pár pillanatban felkészül a legrosszabbra, már a száján van, a magyarázat, de az apja nem is őt, hanem Zetriatot veszi célba. Eleonor felkiált és már indulna is az apja felé, amikor Jalhel közéjük áll.*
-Engedj oda! *kiált rá a fiúra* - Engedj! *próbál odakerül az apjához, és amikor látja, hogy nem fog menni, megáll és próbálja jobb belátásra téríteni az apját.*
-Ne csináld, kérlek! Ő nem az... ő csak egy barát, aki végig mellettem volt! Kérlek, hagyd őt békén!
~Ha bántja... nem, nem bánthatja. Itt főleg nem. Biztos neki adták a döntés jogát, de akkor sem. Zetriat nem tett semmi rosszat.~ *Úgy dönt ezt fennhangon is elmondja.*
-Ő nem csinált semmit! Nem ő volt a bűnös. *és akkor eszébe jut megint Geradras, aki sok embert megölt, csak azért, hogy kijussanak a városból.*
~Felesleges volt...~
*Ekkor a nő, aki az apjával volt, és Eleonor még életében nem látta, az apa és Zetriat közé áll. Megpróbálja meggyőzni Iskandart, hogy nem cselekszik helyesen, ha itt, mindenki szeme láttára bünteti meg Zetriatot.*
~Egyáltalán nem érdemel büntetést. Kérlek, hallgass rá! Akkor még van időm megmenteni Zetriatot!~
*Magában ő is győzködi az apját, hogy gondoljon a hírnevére és ne keveredjen verekedésbe a nyílt utcán. Főleg nem Arthenior főterén. Közben, észre sem veszi, hogy Jalhel már nem tartja olyan erősen, csak éppen annyira, hogy ne tudjon még közelebb menni hozzájuk.*
-Kérlek, apám! Ő semmiről nem tehet. *mondja újból hangosan.* - Ne őt, hanem engem büntess meg!
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 21:26:55
Üzenet elküldve: 2012-11-17 21:26:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Ilyet sem hallott még, hogy valakit csak azért vendégelnek meg, mert volt mersze szembeszállni egy cseppet sem rémisztő alakkal. Lehet, hogy másoknak az, azonban számára olyan a férfi, mint saját maga. Nincs szíve és nem akar érezni, mert attól fél, hogy megsebesül újra.*
- Végül is igazad van, hogy nem mindig nevezhetsz annak, de az asszony szó szerintem annak szól akinek van párja. Egy barbár férfi elég sokszor képes kimondani ezt a szót, ha hívja a párját. A nevem meg nem titok, és szívesen elmondanám ha megkérdeznéd. * Utána ingatja a fejét, hogy a nemes csak aranyakat tud neki ajánlani.*
- Hát egy nemes szíve aranyból van, s pénzen veszi az érzelmeket? Megint csak a hűség mely nevetséges. * Hagyja, hogy leemelje a kacsóját, aztán hagyja ügyködni. Észreveszi, hogy a másik tekintete elkalandozik a tömegbe, majd arra fordul. Keresi azt, hogy mit bámulhat a másik, azonban ő cseppet sem tudja, hogy kit kellene nézni.Nemes után veti magát, hogy könnyedén érkezzenek meg a célponthoz. Egy sérült elfhez és egy nőhöz.
~ Először ütsz aztán kérdezel típus vagy ugye? ~ Kérdezi magában és sóhajt, hogy mekkora jelenetet fog rendezni. Ő aztán tudja, hogy nem szabad feltűnést kelteni, főleg egy forgalmas helyen. Ráadásul őröket is lát.
~ Egy életem, egy halálom, de én még is megpróbálom. ~ Még mielőtt Iskandar öklei letaglóznák szerencsétlen sérültet, akkor ott terem, hogy pörölyét lefogja, közben kénytelen a férfihez bújni. A fülébe súgja a következő szavakat.*
- Ne uram! Ne tegye! Ha szeretné, hogy ne lincseljék meg itt rögtön akkor ne üsse meg. Miért nem megyünk haza. A házban senki sem fogja kérdőre vonni ha lead neki pár pofont.* Reméli ennyivel sikerül eltántorítani a férfit a tervétől és elég észérvet mondott a fülébe. Nem engedi el a férfi öklét mikor valaki hátulról meglöki. Előre dűl és a másik arcára nyom egy csókot. Nem pirul el, hanem maga is meglepett képet vág az egészhez.*
- Ostobán viselkedik, ahogy én. A nevem Korria. * Ezután nem tud mást tenni, mint hallgatni. *
A hozzászólás írója (Korria Firavel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 21:40:53
- Végül is igazad van, hogy nem mindig nevezhetsz annak, de az asszony szó szerintem annak szól akinek van párja. Egy barbár férfi elég sokszor képes kimondani ezt a szót, ha hívja a párját. A nevem meg nem titok, és szívesen elmondanám ha megkérdeznéd. * Utána ingatja a fejét, hogy a nemes csak aranyakat tud neki ajánlani.*
- Hát egy nemes szíve aranyból van, s pénzen veszi az érzelmeket? Megint csak a hűség mely nevetséges. * Hagyja, hogy leemelje a kacsóját, aztán hagyja ügyködni. Észreveszi, hogy a másik tekintete elkalandozik a tömegbe, majd arra fordul. Keresi azt, hogy mit bámulhat a másik, azonban ő cseppet sem tudja, hogy kit kellene nézni.Nemes után veti magát, hogy könnyedén érkezzenek meg a célponthoz. Egy sérült elfhez és egy nőhöz.
~ Először ütsz aztán kérdezel típus vagy ugye? ~ Kérdezi magában és sóhajt, hogy mekkora jelenetet fog rendezni. Ő aztán tudja, hogy nem szabad feltűnést kelteni, főleg egy forgalmas helyen. Ráadásul őröket is lát.
~ Egy életem, egy halálom, de én még is megpróbálom. ~ Még mielőtt Iskandar öklei letaglóznák szerencsétlen sérültet, akkor ott terem, hogy pörölyét lefogja, közben kénytelen a férfihez bújni. A fülébe súgja a következő szavakat.*
- Ne uram! Ne tegye! Ha szeretné, hogy ne lincseljék meg itt rögtön akkor ne üsse meg. Miért nem megyünk haza. A házban senki sem fogja kérdőre vonni ha lead neki pár pofont.* Reméli ennyivel sikerül eltántorítani a férfit a tervétől és elég észérvet mondott a fülébe. Nem engedi el a férfi öklét mikor valaki hátulról meglöki. Előre dűl és a másik arcára nyom egy csókot. Nem pirul el, hanem maga is meglepett képet vág az egészhez.*
- Ostobán viselkedik, ahogy én. A nevem Korria. * Ezután nem tud mást tenni, mint hallgatni. *
A hozzászólás írója (Korria Firavel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 21:40:53
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 20:56:59
Üzenet elküldve: 2012-11-17 20:56:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Viselkedése tényleg értelmetlen volna? Sok év eltelt már azóta. Tizenhat, vagy esetleg tizenhét? A napok összefolytak a nemes számára, így már nem is tudja pontosan. Minden percet kínkeserves örökkévalóságként élt meg a korai években. Most pedig már csak sivár ürességnek. Főleg azóta, hogy lánya megszökött. Azért mégiscsak elgondolkodik a szavakon. Ha így is gondolná, akkor sem ismerné be, hogy tényleg hiábavaló felfogása. Viszont nem gondolja így. Szentül hiszi, hogy esküje, mellyel összekötötte életét szerelmével, örökké tart. Saját haláláig.
A kérdéseket nem tudja mire vélni. Szerinte egyértelmű, hogy miért ajánlotta fel otthonát vendégének. Megköszörüli torkát, majd a nőszemély felé fordulva megszólal.*
- Bátorságodért, ahogy mondod. Te magad mondtad, hogy külsőm rémisztő. Te viszont szembe mertél velem szállni. Tőrt fogtál oldalamhoz, még akkor is, ha hiábavaló volt mindez. Meghívásom fogadd tiszteletem jeléül, nőszemély. *magyaráz. Az asszony szóra felkapja fejét. Az égre emeli tekintetét, majd sóhajt.*
- Asszony... Tán bajod van ezen megnevezéssel? Nem hívhatlak mindig nőnek. Neved pedig még ismeretlen számomra. *fejti ki szavainak okát. Kezdi fárasztani, hogy mindent meg kell magyaráznia. Az okfejtés hatására tekintete kérdővé válik. Kezét közben ellátták, az tény. Ezért talán hálával tartozna, csakhogy ezt sem gondolja. Elvégre nem kérte a másikat, hogy kösse be kezét. Nem is parancsolta neki. Egyszerűen, önmagától cselekedett a hölgyemény, s ez így természetes. Iskandar ábrázata érzelemmentessé válik. Kezét nem húzza el, de nem is tesz közelítő mozdulatot. Csak nyugodt, de hideg tekintettel mered a másikra.*
- Mire vágysz, asszony, nem adhatom meg neked. Az én szívem már elhalt, jó néhány évvel ezelőtt. Arannyal viszont szolgálhatok, ha megfelel. Viszont... Ha netán mégis képes lennél feltámasztani holt lelkemet. Itt esküszöm szolgáim előtt, hogy elveszlek. Ez azonban... Most közlöm, nem fog megtörténni, mert hűségem kötelez s láncokon tart. *mondja.*
- Mindemellett. Ha ez így megfelel neked, akkor szívélyesen fogadom hűséged. Házamnak pedig vendége maradsz, hiszen már bizonyítottad rátermettséged. *mondja nyugodt hangon. Megfogja a karjára illesztett kezet és gyengéden leemeli onnan. Lovához lép, ellenőrzi annak felszerelését, de ekkor megdermed. A tömeg túloldalán néhány ember jön be. Közülük egyik túlontúl ismerős számára. Mivel kiemelkedik a tömegből, így jól látja mindet. Lovától ellép, majd megtesz egy lépést a jövevények felé. Válla felett néz hátra.*
- Fiú, te mégis itt maradsz. Lovam vidd vissza az istállóba. Jalhel, velem jössz. Te nő, ha tényleg velem maradsz, jer mögöttem. *szólal meg, néhány utasítást kiadva. Ezek után sebes léptekkel indul meg a tömegen keresztül. Nem törődve a zsörtölődőkkel fellöki azt, ki útjába merészel állni, lassítva haladását. Kiszúr közben egy másik alakot is. Láthatóan sérült, de lánya véleménye szerint túl közel került hozzá. Nem mellesleg kezét is fogja.*
- Megvagy, te nyomorult! *kiált rohanva. Gyors tempóban trappol elébük, s öklét már lendíti is, egyenesen Zet felé.*
- Hogy merészelted elvinni lányomat?! Ezért pusztulsz, kutya! Eleonor, te pedig veszteg maradsz. Jalhel, tartsd távol a lányomat! *A férfi csak bólint. Fegyvert ránt, majd védekezőn áll a harcoló felek és a kisasszony közé, kezeit széttárva, hogy ezzel visszatartsa az örököst.*
A kérdéseket nem tudja mire vélni. Szerinte egyértelmű, hogy miért ajánlotta fel otthonát vendégének. Megköszörüli torkát, majd a nőszemély felé fordulva megszólal.*
- Bátorságodért, ahogy mondod. Te magad mondtad, hogy külsőm rémisztő. Te viszont szembe mertél velem szállni. Tőrt fogtál oldalamhoz, még akkor is, ha hiábavaló volt mindez. Meghívásom fogadd tiszteletem jeléül, nőszemély. *magyaráz. Az asszony szóra felkapja fejét. Az égre emeli tekintetét, majd sóhajt.*
- Asszony... Tán bajod van ezen megnevezéssel? Nem hívhatlak mindig nőnek. Neved pedig még ismeretlen számomra. *fejti ki szavainak okát. Kezdi fárasztani, hogy mindent meg kell magyaráznia. Az okfejtés hatására tekintete kérdővé válik. Kezét közben ellátták, az tény. Ezért talán hálával tartozna, csakhogy ezt sem gondolja. Elvégre nem kérte a másikat, hogy kösse be kezét. Nem is parancsolta neki. Egyszerűen, önmagától cselekedett a hölgyemény, s ez így természetes. Iskandar ábrázata érzelemmentessé válik. Kezét nem húzza el, de nem is tesz közelítő mozdulatot. Csak nyugodt, de hideg tekintettel mered a másikra.*
- Mire vágysz, asszony, nem adhatom meg neked. Az én szívem már elhalt, jó néhány évvel ezelőtt. Arannyal viszont szolgálhatok, ha megfelel. Viszont... Ha netán mégis képes lennél feltámasztani holt lelkemet. Itt esküszöm szolgáim előtt, hogy elveszlek. Ez azonban... Most közlöm, nem fog megtörténni, mert hűségem kötelez s láncokon tart. *mondja.*
- Mindemellett. Ha ez így megfelel neked, akkor szívélyesen fogadom hűséged. Házamnak pedig vendége maradsz, hiszen már bizonyítottad rátermettséged. *mondja nyugodt hangon. Megfogja a karjára illesztett kezet és gyengéden leemeli onnan. Lovához lép, ellenőrzi annak felszerelését, de ekkor megdermed. A tömeg túloldalán néhány ember jön be. Közülük egyik túlontúl ismerős számára. Mivel kiemelkedik a tömegből, így jól látja mindet. Lovától ellép, majd megtesz egy lépést a jövevények felé. Válla felett néz hátra.*
- Fiú, te mégis itt maradsz. Lovam vidd vissza az istállóba. Jalhel, velem jössz. Te nő, ha tényleg velem maradsz, jer mögöttem. *szólal meg, néhány utasítást kiadva. Ezek után sebes léptekkel indul meg a tömegen keresztül. Nem törődve a zsörtölődőkkel fellöki azt, ki útjába merészel állni, lassítva haladását. Kiszúr közben egy másik alakot is. Láthatóan sérült, de lánya véleménye szerint túl közel került hozzá. Nem mellesleg kezét is fogja.*
- Megvagy, te nyomorult! *kiált rohanva. Gyors tempóban trappol elébük, s öklét már lendíti is, egyenesen Zet felé.*
- Hogy merészelted elvinni lányomat?! Ezért pusztulsz, kutya! Eleonor, te pedig veszteg maradsz. Jalhel, tartsd távol a lányomat! *A férfi csak bólint. Fegyvert ránt, majd védekezőn áll a harcoló felek és a kisasszony közé, kezeit széttárva, hogy ezzel visszatartsa az örököst.*
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 20:32:59
Üzenet elküldve: 2012-11-17 20:32:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Eleonor Nesayang, Iskandar Nesayan, Korria Firav, Mesélő #4//
*A vádlija még mindig iszonyatosan salyog, alig bírja tartani az őrök tempóját. De Eleonor segítségének hála nem kell rá várni, ha elvesztené egyensúlyát ő megtartja. Szégyeli is magát gyengesége miatt, alig mer belenézni a lány csillogó szemébe. Az úton az eddig vele történteken gondolkozik. "Kalandokra vágytam, és most megkaptam a kalandomat. De teljesen máshogy képzeltem el az egészet. Talán ha nem kerülök börtönbe beköltözöm az erdőbe. Egy ideig biztosan pihennem kell a lábam miatt." Ekkor odakap a sebhez, és halkan felnyög. "Egyre rosszabb, nem bánnám ha már a városban lennénk." Éles hallásának köszönheti, hogy meghallja társa suttogását.*
-Ne bántsd magad, nem tehetsz róla!
*Meglátja a város falait, és nagyot nyel, csak most gondolkozik el igazán azon mit tehetnek itt vele. Nem sokáig gondolkozhat ezen, El megáll és megszólal méz édes, az elf fülét cirógató hangján. Zet még sosem hatódott meg ennyire mint most, nem ismerte félre a lányt. Szerencsésnek érzi magát hogy megismerhette, és az már csak hab a tortán hogy még meg is öleli. Szava elakad, nem tud mit mondani. Miután elengedi a hölgy kézen fogva lépnek be a város kapuin. Csuklyáját még jobban az arcába húzza és így követi Eleonort.*
*A vádlija még mindig iszonyatosan salyog, alig bírja tartani az őrök tempóját. De Eleonor segítségének hála nem kell rá várni, ha elvesztené egyensúlyát ő megtartja. Szégyeli is magát gyengesége miatt, alig mer belenézni a lány csillogó szemébe. Az úton az eddig vele történteken gondolkozik. "Kalandokra vágytam, és most megkaptam a kalandomat. De teljesen máshogy képzeltem el az egészet. Talán ha nem kerülök börtönbe beköltözöm az erdőbe. Egy ideig biztosan pihennem kell a lábam miatt." Ekkor odakap a sebhez, és halkan felnyög. "Egyre rosszabb, nem bánnám ha már a városban lennénk." Éles hallásának köszönheti, hogy meghallja társa suttogását.*
-Ne bántsd magad, nem tehetsz róla!
*Meglátja a város falait, és nagyot nyel, csak most gondolkozik el igazán azon mit tehetnek itt vele. Nem sokáig gondolkozhat ezen, El megáll és megszólal méz édes, az elf fülét cirógató hangján. Zet még sosem hatódott meg ennyire mint most, nem ismerte félre a lányt. Szerencsésnek érzi magát hogy megismerhette, és az már csak hab a tortán hogy még meg is öleli. Szava elakad, nem tud mit mondani. Miután elengedi a hölgy kézen fogva lépnek be a város kapuin. Csuklyáját még jobban az arcába húzza és így követi Eleonort.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 19:42:58
Üzenet elküldve: 2012-11-17 19:42:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat Iuthar, Iskandar Nesayang, Korria Firavel és Mesélő #4//
*Nagyon hálás Zetriat bátorító szavainak. Az út közben végig mellette van, támogatja őt. Eleonor nem igazán tudja, mihez kezdjen magával. A gyász teljesen maga alá gyűrte, és csak a Geradrasszal eltöltött időre tud gondolni. De aztán rápillant Zetriatra, és kicsit megnyugszik a lelke, hogy van, aki mellette áll. Nem kerültek messze a várostól, így egy napi útra vannak csak. A katonák valószínűleg ógy tervezik, hogy még aznap visszaérnek a városba. Eleonor út közben - amikor nem váltanak egy-két szót Zetriattal és nem Geradrason jár az esze - azon gondolkodik, hogy mihez is kezdjen, ha visszaérnek. Tudja, hogy haza kell mennie, de hogyan álljon az apja elé? Ahogy közelednek Arthenior felé, egyre jobban szégyelli magát, amiért ezt a teljesen felesleges utat megtette. Elvesztette a szerelmét. Sőt... most tudatosul benne, hogy kicsit csalódott Geradrasban. Hiszen ki akartak tartani egymás mellett. Az ő szerelmük ennél erősebb volt... vagyis Eleonor azt hitte. A felismerés annyira megdöbbenti, hogy bele kell kapaszkodnia Zetriatba, nehogy rosszul legyen.*
-Naiv voltam... *suttogja leginkább magának.*
*Közben egyre jobban közelednek a város felé. Már látja a falakat, felrémlik előtte, hogy milyen módon "szöktek ki" a városból. Mielőtt még beérnek, mindenképpen közölni akarja Zetriattal, hogy mennyire hálás neki. Ránéz az elfre, és egy pillanatra megáll, nem törődve a katonákkal.*
-Zetriat. Mindjárt a városba érünk. Nem tudom, mi fog történni velünk, de szeretném, ha tudnád, hogy nem fogom hagyni, hogy téged bántsanak. Te semmi rosszat nem tettél, csak kiálltál mellettünk, próbáltál megvédeni minket. Ezt mindenkinek el fogom mondani, és nem engedem, hogy börtönbe zárjanak. Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy. *megfogja a kezét, és nem törődve az elf távolságtartásával, megöleli Zetriatot.* - Köszönöm. *suttogja még a fülébe, és érzi, hogy a katonák már türelmetlenek, így kibontakozik az ölelésből, és kézenfogva sétálnak be Artheniorba.*
*Eleonornak jó érzés újra látni szülővárosát. Egy kicsit bánja, amit tett, de büszkesége nem engedi, hogy ezt még magának is bevallja. A katonákra akar nézni, hogy most mit akarnak velük kezdeni, amikor megpillantja az apját, aki éppen egy nővel folytat párbeszédet. Megáll, csak nézi az apját...*
~Mit keres itt? Erre... erre nem vagyok felkészülve. Mi lesz most?~
*Csak áll, valószínűleg senki nem tudja, miért és az apját figyeli.*
*Nagyon hálás Zetriat bátorító szavainak. Az út közben végig mellette van, támogatja őt. Eleonor nem igazán tudja, mihez kezdjen magával. A gyász teljesen maga alá gyűrte, és csak a Geradrasszal eltöltött időre tud gondolni. De aztán rápillant Zetriatra, és kicsit megnyugszik a lelke, hogy van, aki mellette áll. Nem kerültek messze a várostól, így egy napi útra vannak csak. A katonák valószínűleg ógy tervezik, hogy még aznap visszaérnek a városba. Eleonor út közben - amikor nem váltanak egy-két szót Zetriattal és nem Geradrason jár az esze - azon gondolkodik, hogy mihez is kezdjen, ha visszaérnek. Tudja, hogy haza kell mennie, de hogyan álljon az apja elé? Ahogy közelednek Arthenior felé, egyre jobban szégyelli magát, amiért ezt a teljesen felesleges utat megtette. Elvesztette a szerelmét. Sőt... most tudatosul benne, hogy kicsit csalódott Geradrasban. Hiszen ki akartak tartani egymás mellett. Az ő szerelmük ennél erősebb volt... vagyis Eleonor azt hitte. A felismerés annyira megdöbbenti, hogy bele kell kapaszkodnia Zetriatba, nehogy rosszul legyen.*
-Naiv voltam... *suttogja leginkább magának.*
*Közben egyre jobban közelednek a város felé. Már látja a falakat, felrémlik előtte, hogy milyen módon "szöktek ki" a városból. Mielőtt még beérnek, mindenképpen közölni akarja Zetriattal, hogy mennyire hálás neki. Ránéz az elfre, és egy pillanatra megáll, nem törődve a katonákkal.*
-Zetriat. Mindjárt a városba érünk. Nem tudom, mi fog történni velünk, de szeretném, ha tudnád, hogy nem fogom hagyni, hogy téged bántsanak. Te semmi rosszat nem tettél, csak kiálltál mellettünk, próbáltál megvédeni minket. Ezt mindenkinek el fogom mondani, és nem engedem, hogy börtönbe zárjanak. Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy. *megfogja a kezét, és nem törődve az elf távolságtartásával, megöleli Zetriatot.* - Köszönöm. *suttogja még a fülébe, és érzi, hogy a katonák már türelmetlenek, így kibontakozik az ölelésből, és kézenfogva sétálnak be Artheniorba.*
*Eleonornak jó érzés újra látni szülővárosát. Egy kicsit bánja, amit tett, de büszkesége nem engedi, hogy ezt még magának is bevallja. A katonákra akar nézni, hogy most mit akarnak velük kezdeni, amikor megpillantja az apját, aki éppen egy nővel folytat párbeszédet. Megáll, csak nézi az apját...*
~Mit keres itt? Erre... erre nem vagyok felkészülve. Mi lesz most?~
*Csak áll, valószínűleg senki nem tudja, miért és az apját figyeli.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 19:22:19
Üzenet elküldve: 2012-11-17 19:22:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Nem tudja, hogy mi jár a férfi fejében. Ő sem fél a haláltól, így bárhogy alakul a mostani helyzet, akkor mindenképpen nyugodtan szenderülhet örök nyugalomra. A férfi szavai kicsit meglepik egy picit, hogy a másik mennyire görcsösen ragaszkodik valakihez, aki már nincs mellette.
~Szóval innen fúj a szél! Valószínűleg ezért ilyen.~ Csak tippelni tud, hogy valóban ez az oka. Kisebb fintor ül ki az arcára, majd megissza a szájában maradt folyadékot.*
- Derék dolog valaki olyanhoz kötődni, aki már nem él. * Mondja hűvösen Iskandarnak, majd folytatja merészen tovább.*
- A múltban élsz és nem a jelenben. A múlt felemészt, míg rá nem jössz, hogy teljesen értelmetlen ez a viselkedés. * Vajon képes lenne letenni a gyilkolást, hogy helyette nyugodt életet éljen? Eddig kevés ember akadt a hálójába, így még nem ragaszkodni ehhez a szakmához.*
- Vendéged? Bátorságomért? Mire véljem ezt? * Teszi fel kérdően a kérdést, közben azért a saját ruhájából áldoz fel némi anyagot, hogy elállítsa Iskandar vérzését és a sajátját.*
- Asszony? * Meglepődik teljesen ezen egy szón, mert számára azt jelenti, hogy a férfi asszonya. Felhúzza a bal szemöldökét kérdően a nemesre, aztán kénytelen kimondani, amit ő gondol.*
- Már nem küldhetsz el! Mert minden csepp vérben ott az élet, és mi jó pár cseppet feláldoztunk. Hűség kell tőlem? Hát megkapod, és nem aranyakat kérek, hanem téged.* Hangja komoly, és még közelebb lép a férfihez, majd a kezét ráteszi a másikéra.*
- Ráadásul ismerem a környéket, és könnyen tájékozódok. Bár ha másképp gondolod.* Nevét még mindig nem árulja el, és nem is fogja talán. Még fiatal és előtte az élet, ami olyan kalandokat rejteget mint a mostani.*
A hozzászólás írója (Korria Firavel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 19:39:17
~Szóval innen fúj a szél! Valószínűleg ezért ilyen.~ Csak tippelni tud, hogy valóban ez az oka. Kisebb fintor ül ki az arcára, majd megissza a szájában maradt folyadékot.*
- Derék dolog valaki olyanhoz kötődni, aki már nem él. * Mondja hűvösen Iskandarnak, majd folytatja merészen tovább.*
- A múltban élsz és nem a jelenben. A múlt felemészt, míg rá nem jössz, hogy teljesen értelmetlen ez a viselkedés. * Vajon képes lenne letenni a gyilkolást, hogy helyette nyugodt életet éljen? Eddig kevés ember akadt a hálójába, így még nem ragaszkodni ehhez a szakmához.*
- Vendéged? Bátorságomért? Mire véljem ezt? * Teszi fel kérdően a kérdést, közben azért a saját ruhájából áldoz fel némi anyagot, hogy elállítsa Iskandar vérzését és a sajátját.*
- Asszony? * Meglepődik teljesen ezen egy szón, mert számára azt jelenti, hogy a férfi asszonya. Felhúzza a bal szemöldökét kérdően a nemesre, aztán kénytelen kimondani, amit ő gondol.*
- Már nem küldhetsz el! Mert minden csepp vérben ott az élet, és mi jó pár cseppet feláldoztunk. Hűség kell tőlem? Hát megkapod, és nem aranyakat kérek, hanem téged.* Hangja komoly, és még közelebb lép a férfihez, majd a kezét ráteszi a másikéra.*
- Ráadásul ismerem a környéket, és könnyen tájékozódok. Bár ha másképp gondolod.* Nevét még mindig nem árulja el, és nem is fogja talán. Még fiatal és előtte az élet, ami olyan kalandokat rejteget mint a mostani.*
A hozzászólás írója (Korria Firavel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 19:39:17
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 17:07:28
Üzenet elküldve: 2012-11-17 17:07:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A haláltól nem fél. Sőt, talán még várja is. Jobban, mint valaha. Bár lányát látni akarta, a túlvilágon is megemlékezhet majd rá. Ha találkozik egyetlenével, ki már a halál kapuján túl várja, felismeri benne gyermeküket. Eleonor elvégre nagyon hasonlít rá. Talán épp ezért különböztek ennyire. A viták is ezért lehettek. Minden esetre erre most nem gondol. Csak semleges arccal figyeli a másik cselekedetét. Nem szándéka a nő megölése. Csak tanítani akarja, mint a sok balgát, hogy hibákat követ el.
Az ajkakra mutogat a másik, ő viszont csak megrázza fejét. Hűsége örök, még a halálon túl is, még így is, hogy a házasság csak az egyik fél haláláig tart. Ő a régi idők embere. Csak mormog valamit, érthetetlenül, majd lecsukja szemeit egy pillanatra. Mikor ismét kinyitja, felháborodva néz a másikra.*
- Ha azt hiszed, hogy megteszem, nagyon tévedsz! Én hűséget esküdtem annak, kit szeretek. Egy magadfajta perszónával nem fogom meggyalázni emlékét! *mondja, megemelt hanggal. Azzal elereszti a másikat. A kuruzsló sem érdekli, csak menni akar tovább. Talán még halála előtt rálel egyetlen gyermekére. Lovához lép, megsimogatja az állatot, ki megnyugszik a nemes közelében.*
- Te nő... Ha akarod kövesd ezen ifjút, ő majd elvezet otthonomhoz. Bátorságodért vendégem vagy. De egyik szolga sem tartozik neked hűséggel. Ha elnyered bizalmukat, készséggel állnak szolgálatodra, de addig... Saját magad kell kiszolgálnod. Segítségként ezen kölyök lesz számodra. *mutat a fiúra, ki a ló mellett érkezett. A fiatalt megragadja grabancánál, felemeli, majd a nőszemély elé viszi.*
- Nekem fontosabb dolgom van. De... Furcsa ezen mérged, ha egyáltalán létezik. Azt hittem mostanra tényleg leterít. *tanakodik. Aztán vállat ránt és Jalhelhez megy.*
- Ha én nem bírom tovább, neked kell megkeresned lányomat és hazavinned. Azt, kivel megszökött pedig dobd a pincébe és ki ne ereszd a rácsok mögül. Válogatott kínzásokat megengedek. Eleonor pedig nem hagyhatja el a szobáját egy ideig. Utána is csak öt fős kísérettel. Megértetted? *kérdi emberétől. Az némán bólint, Iskandar pedig megkönnyebbülten sóhajt.*
- Nos, asszony! Kövesd utad, én is követem az enyémet. Remélem azonban rájöttél bolond hibáidra, mik a lötty nélkül vesztedet is okozhatták volna. *mormogja.*
Az ajkakra mutogat a másik, ő viszont csak megrázza fejét. Hűsége örök, még a halálon túl is, még így is, hogy a házasság csak az egyik fél haláláig tart. Ő a régi idők embere. Csak mormog valamit, érthetetlenül, majd lecsukja szemeit egy pillanatra. Mikor ismét kinyitja, felháborodva néz a másikra.*
- Ha azt hiszed, hogy megteszem, nagyon tévedsz! Én hűséget esküdtem annak, kit szeretek. Egy magadfajta perszónával nem fogom meggyalázni emlékét! *mondja, megemelt hanggal. Azzal elereszti a másikat. A kuruzsló sem érdekli, csak menni akar tovább. Talán még halála előtt rálel egyetlen gyermekére. Lovához lép, megsimogatja az állatot, ki megnyugszik a nemes közelében.*
- Te nő... Ha akarod kövesd ezen ifjút, ő majd elvezet otthonomhoz. Bátorságodért vendégem vagy. De egyik szolga sem tartozik neked hűséggel. Ha elnyered bizalmukat, készséggel állnak szolgálatodra, de addig... Saját magad kell kiszolgálnod. Segítségként ezen kölyök lesz számodra. *mutat a fiúra, ki a ló mellett érkezett. A fiatalt megragadja grabancánál, felemeli, majd a nőszemély elé viszi.*
- Nekem fontosabb dolgom van. De... Furcsa ezen mérged, ha egyáltalán létezik. Azt hittem mostanra tényleg leterít. *tanakodik. Aztán vállat ránt és Jalhelhez megy.*
- Ha én nem bírom tovább, neked kell megkeresned lányomat és hazavinned. Azt, kivel megszökött pedig dobd a pincébe és ki ne ereszd a rácsok mögül. Válogatott kínzásokat megengedek. Eleonor pedig nem hagyhatja el a szobáját egy ideig. Utána is csak öt fős kísérettel. Megértetted? *kérdi emberétől. Az némán bólint, Iskandar pedig megkönnyebbülten sóhajt.*
- Nos, asszony! Kövesd utad, én is követem az enyémet. Remélem azonban rájöttél bolond hibáidra, mik a lötty nélkül vesztedet is okozhatták volna. *mormogja.*
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 16:37:27
Üzenet elküldve: 2012-11-17 16:37:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
- Vajon még hányszor fogod kimondani azt az egy szót? Én nem akarok tippelni, mert biztosan még jó párszor ki fogod mondani.* Mondja ki hűvösen, közben figyeli az eseményeket. Nem várt akadályba ütközik a hosszútőre, ami hangos sikollyal adja tudtára nemtetszését. Izgalmas helyzet a javából, hiszen elkapták és ki tudja mit fog tenni vele a férfi. Kiejti a kezéből a tőrt, majd a férfi megsebzi magát vele, aztán ő is meg lesz vagdosva.*
- Hogy mi lesz? Szerintem te is jól tudod, hogy mindketten meghalunk. * Mondja újra mosollyal, hiszen jól mulat a férfin. Aztán elővesz egy üvegcsét és annak tartalmát próbálja gyorsan meginni. Ha sikeres a művelete akkor egy adagot tartogat a szájában. A szabad kezével mutogat az ajkaira ajkaira, hogy ott van az ellenszer és ha elég bátor a férfii, akkor megcsókolja őt. Mivel nem tud beszélni, ezért nyugodtan vár, hogy mit fog tenni a férfi.
~ Nah kell egy éltető csók, hogy élj? Vagy meg akarsz halni? A döntés rajtad áll. ~ Jó szórakozik magában, hiszen ő biztosan megússza a méreg hatását, de vajon a férfinek lesz annyi ideje, hogy kuruzslóhoz forduljon.
~ Végre, nem egy unalmas nap. S ebben az emberben van valami. ~ Mondja magában, közben mogyoróbarna szeme farkasszemet néz fogva tartójával. Nem tesz felesleges mozdulatot és nem kapálódzik, mint a hálóba akadt halacska.
~ Olyan ez az egész mint egy vérszerződés, mely örök érvényű. Tényleg elkötelezzem magam? Szükségem van gazdára? Miért ne? Még bármi kisülhet belőle. ~
Megivott egy világoskék varázsitalt, ezért 2 körön keresztül kevéssel nőtt a nyelvismerete és az igemondása.
- Hogy mi lesz? Szerintem te is jól tudod, hogy mindketten meghalunk. * Mondja újra mosollyal, hiszen jól mulat a férfin. Aztán elővesz egy üvegcsét és annak tartalmát próbálja gyorsan meginni. Ha sikeres a művelete akkor egy adagot tartogat a szájában. A szabad kezével mutogat az ajkaira ajkaira, hogy ott van az ellenszer és ha elég bátor a férfii, akkor megcsókolja őt. Mivel nem tud beszélni, ezért nyugodtan vár, hogy mit fog tenni a férfi.
~ Nah kell egy éltető csók, hogy élj? Vagy meg akarsz halni? A döntés rajtad áll. ~ Jó szórakozik magában, hiszen ő biztosan megússza a méreg hatását, de vajon a férfinek lesz annyi ideje, hogy kuruzslóhoz forduljon.
~ Végre, nem egy unalmas nap. S ebben az emberben van valami. ~ Mondja magában, közben mogyoróbarna szeme farkasszemet néz fogva tartójával. Nem tesz felesleges mozdulatot és nem kapálódzik, mint a hálóba akadt halacska.
~ Olyan ez az egész mint egy vérszerződés, mely örök érvényű. Tényleg elkötelezzem magam? Szükségem van gazdára? Miért ne? Még bármi kisülhet belőle. ~
Megivott egy világoskék varázsitalt, ezért 2 körön keresztül kevéssel nőtt a nyelvismerete és az igemondása.
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:59:15
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:59:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fekete ló közeledik, mellette a két férfival, kik alig bírják kordában tartani az állatot, mikor az megpillantja gazdáját. Rég volt már, hogy találkoztak. Mindig más vitte ki, hogy szegény állat mozoghasson egy keveset. Ennek már hosszú ideje. Iskandar oda fordítja tekintetét és int hátasának. Épp ezért, nem veszi észre a tőrt, mikor az oldalához vándorol. A harcos érzelemmentes arccal figyeli a nőt.*
- Mint mondottam... Ostoba. Ahelyett, hogy elmentél volna a pénzeddel, fegyvert emelsz rám? Mit gondolsz, mennyit ér nekem az életem? Elárulom. Vajmi keveset. Már egy jó ideje talán annyit sem. *mondja szárazon. Közelebb lép a némberhez, a tőrt tartó kezet megragadja közben. Egész gyorsan mozog, méretéhez képest. A pengét végighúzza oldalán, azonban nem várt akadályba ütközik. A fémvért hangos sikollyal jelzi nemtetszését, miközben vékony karcolást ejt rajta a hideg acél.*
- Mégis hogy akartál ezzel a vassal megvágni? De legyen... Gondolom van nálad ellenszer. Ha pedig nincs. Nekem még mindig van pénzem arra, hogy fizessek egy kuruzslót, ki kigyógyít. Neked viszont az az ötven arany, mit adtam, hátha segít, nem lesz elég. *szólal fel hidegen. A nő kezét addig szorítja, míg az el nem ejti a tőrt. Ekkor felveszi, miközben továbbra sem engedi és megvágja saját kezét. Hogy ez ne legyen elég, a nőszemélyét is. Figyelt rá, hogy a pengének ne húzza végig egészét saját karján és ha tényleg mérgezett, maradjon belőle a hölgyeménynek is.*
- Tehát? Most mi legyen, nőszemély? Mindketten meghalunk, vagy egyikünk sem, utána pedig békésen elmész, vagy elfogadod ajánlatom? *emeli fel hangját. Emberei értetlenül figyelik, mikor a közelbe érnek. Meglepetten nézik a tőrt és a sebeket. Nem értik, hogy mi folyik itt. A ló is kissé idegesnek tűnik.*
- Fogjátok azt a lovat rendesen! Az az állat többet ér, mint az egész háznép odahaza. Okos, harcias, erős és gyors állat. Vagy tévedek? Bizonyítsátok be azzal, hogy megfogjátok és nem hagyjátok elmenni! *parancsolja őreinek. Ezek után figyelmét ismételten a még fogva tartott nőnemű egyénnek szenteli. Karját erősen fogja, nem hagyva, hogy elmeneküljön. Kíváncsi rá, hogy mi fog történni. Talán... Hosszú idő óta most érzi úgy, hogy kicsit kimozdult élete eddigi medréből és ismét része van egy kis izgalomban. Ez viszont meg sem közelíti azt, miként régen érzett.*
- Mint mondottam... Ostoba. Ahelyett, hogy elmentél volna a pénzeddel, fegyvert emelsz rám? Mit gondolsz, mennyit ér nekem az életem? Elárulom. Vajmi keveset. Már egy jó ideje talán annyit sem. *mondja szárazon. Közelebb lép a némberhez, a tőrt tartó kezet megragadja közben. Egész gyorsan mozog, méretéhez képest. A pengét végighúzza oldalán, azonban nem várt akadályba ütközik. A fémvért hangos sikollyal jelzi nemtetszését, miközben vékony karcolást ejt rajta a hideg acél.*
- Mégis hogy akartál ezzel a vassal megvágni? De legyen... Gondolom van nálad ellenszer. Ha pedig nincs. Nekem még mindig van pénzem arra, hogy fizessek egy kuruzslót, ki kigyógyít. Neked viszont az az ötven arany, mit adtam, hátha segít, nem lesz elég. *szólal fel hidegen. A nő kezét addig szorítja, míg az el nem ejti a tőrt. Ekkor felveszi, miközben továbbra sem engedi és megvágja saját kezét. Hogy ez ne legyen elég, a nőszemélyét is. Figyelt rá, hogy a pengének ne húzza végig egészét saját karján és ha tényleg mérgezett, maradjon belőle a hölgyeménynek is.*
- Tehát? Most mi legyen, nőszemély? Mindketten meghalunk, vagy egyikünk sem, utána pedig békésen elmész, vagy elfogadod ajánlatom? *emeli fel hangját. Emberei értetlenül figyelik, mikor a közelbe érnek. Meglepetten nézik a tőrt és a sebeket. Nem értik, hogy mi folyik itt. A ló is kissé idegesnek tűnik.*
- Fogjátok azt a lovat rendesen! Az az állat többet ér, mint az egész háznép odahaza. Okos, harcias, erős és gyors állat. Vagy tévedek? Bizonyítsátok be azzal, hogy megfogjátok és nem hagyjátok elmenni! *parancsolja őreinek. Ezek után figyelmét ismételten a még fogva tartott nőnemű egyénnek szenteli. Karját erősen fogja, nem hagyva, hogy elmeneküljön. Kíváncsi rá, hogy mi fog történni. Talán... Hosszú idő óta most érzi úgy, hogy kicsit kimozdult élete eddigi medréből és ismét része van egy kis izgalomban. Ez viszont meg sem közelíti azt, miként régen érzett.*
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:40:22
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:40:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
- Bátor és ostoba? Ezeken a szavakon kívül, esetleg más is van a tarsolyában? Hmm szóval valami miatt vált az Úr ilyenné? Sejtettem. * Ami a kocsmatöltelékes szavakat illeti, azt különösebben nem kommentálja hűvös hangján, mert meghagyja a tévhitet a másiknál, hogy csak egy védtelen nő. A biztonság kedvéért az egyik keze észrevétlenül odasimul tőréhez, ha Iskandar valami kifogásolhatót tenne. Elereszti a férfi, akkor nem veszi el kezét a tőrétől, hanem másik kezével elveszi az aranyait.
~ 40 arany? A tíz is elég lett volna. ~ Ajkai hűvös mosolyra húzódnak. Közelebb lép a férfihez, majd óvatosan csúsztatja ki a tokjából a hosszútőrét, és ha a nemes nem veszi észre, hogy miben mesterkedik akkor a hideg fém hegyét odaérinti az oldalához.*
-Mit akarsz tőlem?! * Hangja csattan mint az ostor, közben ügyel, hogy áldozata hallja csak.*
- Ötven aranyért már öltem meg embereket, sőt kevesebbért is. Az a kérdés, hogy életben akar maradni, vagy sem? A tőröm hegyén lévő méreg pedig gyorsan dolgozik. * Nem neveti el magát, hanem állja a férfi pillantását.*
- Nos, a maga toprongyos élete vagy esetleg mást szeretne látni holtan? * Nyoma sincs az eddigi nőnek, és teljes valójában egy ragadozó vadmacskát lehet látni.*
- Ha szól bárkinek is, akkor leszúrom. Ha megpróbál legyőzni akkor is ez a sors vár magára. Talán nyélbe üthetünk egy kényelmes üzletet ami mindkettőnk számára előnyös. Már ha képes nem ostobán viselkedni.
~ 40 arany? A tíz is elég lett volna. ~ Ajkai hűvös mosolyra húzódnak. Közelebb lép a férfihez, majd óvatosan csúsztatja ki a tokjából a hosszútőrét, és ha a nemes nem veszi észre, hogy miben mesterkedik akkor a hideg fém hegyét odaérinti az oldalához.*
-Mit akarsz tőlem?! * Hangja csattan mint az ostor, közben ügyel, hogy áldozata hallja csak.*
- Ötven aranyért már öltem meg embereket, sőt kevesebbért is. Az a kérdés, hogy életben akar maradni, vagy sem? A tőröm hegyén lévő méreg pedig gyorsan dolgozik. * Nem neveti el magát, hanem állja a férfi pillantását.*
- Nos, a maga toprongyos élete vagy esetleg mást szeretne látni holtan? * Nyoma sincs az eddigi nőnek, és teljes valójában egy ragadozó vadmacskát lehet látni.*
- Ha szól bárkinek is, akkor leszúrom. Ha megpróbál legyőzni akkor is ez a sors vár magára. Talán nyélbe üthetünk egy kényelmes üzletet ami mindkettőnk számára előnyös. Már ha képes nem ostobán viselkedni.
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:07:30
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:07:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Iskandarnak rá kell jönnie, hogy a nemesi kilét ma már semmit nem jelent, a legtöbb ember számára. Itt áll előtte egy tökéletes példa. Megsérteni ezt a nőt? Esze ágában sem volt, csupán megszokta, hogy tekintélyének engedelmeskednek a körülötte lévők. Hozzá kell még szoknia a külvilághoz... Ismét. Dühét próbálja folyamatosan csillapítani. Ezen nő gyorsan dühbe tudja gurítani. A férfi nehezen türtőzteti magát, de többnyire sikerül. A mostani ócsárolást szó nélkül tűri. Inkább megy tovább, csendesen, magában mérgelődve. Már megbánta, hogy megkérte ezt a nőszemélyt arra, hogy segítsen. Jobban járt volna a kotnyeles szolgával, ki bár ügyetlen, legalább csendben marad és követi parancsait. A főtér előtt elhangzottak viszont nagyon felkavarják. Amint kiérnek a térre, félre vonja a másikat karjánál fogva és a fal mellé húzza. Ott megáll vele szemben. Hatalmas kezének ujjait a lány álla köré fonja és arcát maga felé fordítja, hogy mélyen szemeibe tudjon nézni.*
- Bátor vagy... De ostoba. Ha nem tudod valaminek az okát, jobb, ha nem ócsárolsz másokat. Ha nem velem állnál szemben, hanem egy igazi kocsmatöltelékkel... Már rég sebből véreznél, vagy valahol, összetörten reszketnél valamelyik sikátorban, te nő. Ezt jól jegyezd meg. Az pedig, hogy én hogyan viselkedem az embereimmel, az én dolgom. Pénzt kapnak azért, hogy eltűrjék. A félelemkeltés pedig sok esetben használ. *mondja komolyan, egészen közel hajolva a másikhoz. Mozdulatai nem durvák. Bár keze hatalmas, mégis finoman fogta körül a másik arcát és irányította. Most viszont elereszti. Köpenyét visszakéri kísérőjétől és vállaira teríti.*
- Itt a maradék jutalmad... Kisasszony. *húzza el száját, s odaadja Korria Firavelnek a jutalom maradékát, mi 40 arany.
Ezek után fogja magát és szétnéz. Lovát épp ekkor vezetik ki az istállóból. A nagydarab, fekete csődör pompásan fest. A fiú, ki vezeti, eltörpül mellette. Olykor megáll, vadul prüszköl néhányat, s csak néhány könyörgő szó után hajlandó tovább menni.*
- Jalhel menj és vezesd ide azt a szerencsétlent az én paripámmal! *utasítja az egyenruhást. Amíg a lóval bajlódnak, Isk visszafordul eddigi vezetőjükhöz.*
- Útjaink azt hiszem, itt elválnak. Bár fizettem érte... Azért köszönöm a segítséget. Lekötelezetted viszont nem lettem, ne is számíts rá! De ha úgy véled, csendben tudsz maradni és követni parancsaim, velünk tarthatsz. További fizetség fejében. Persze csak akkor, ha a városon kívüli területeket is éppígy ismered. Nos, mi a válaszod, nő?
A hozzászólás írója (Iskandar Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 15:11:47
- Bátor vagy... De ostoba. Ha nem tudod valaminek az okát, jobb, ha nem ócsárolsz másokat. Ha nem velem állnál szemben, hanem egy igazi kocsmatöltelékkel... Már rég sebből véreznél, vagy valahol, összetörten reszketnél valamelyik sikátorban, te nő. Ezt jól jegyezd meg. Az pedig, hogy én hogyan viselkedem az embereimmel, az én dolgom. Pénzt kapnak azért, hogy eltűrjék. A félelemkeltés pedig sok esetben használ. *mondja komolyan, egészen közel hajolva a másikhoz. Mozdulatai nem durvák. Bár keze hatalmas, mégis finoman fogta körül a másik arcát és irányította. Most viszont elereszti. Köpenyét visszakéri kísérőjétől és vállaira teríti.*
- Itt a maradék jutalmad... Kisasszony. *húzza el száját, s odaadja Korria Firavelnek a jutalom maradékát, mi 40 arany.
Ezek után fogja magát és szétnéz. Lovát épp ekkor vezetik ki az istállóból. A nagydarab, fekete csődör pompásan fest. A fiú, ki vezeti, eltörpül mellette. Olykor megáll, vadul prüszköl néhányat, s csak néhány könyörgő szó után hajlandó tovább menni.*- Jalhel menj és vezesd ide azt a szerencsétlent az én paripámmal! *utasítja az egyenruhást. Amíg a lóval bajlódnak, Isk visszafordul eddigi vezetőjükhöz.*
- Útjaink azt hiszem, itt elválnak. Bár fizettem érte... Azért köszönöm a segítséget. Lekötelezetted viszont nem lettem, ne is számíts rá! De ha úgy véled, csendben tudsz maradni és követni parancsaim, velünk tarthatsz. További fizetség fejében. Persze csak akkor, ha a városon kívüli területeket is éppígy ismered. Nos, mi a válaszod, nő?
A hozzászólás írója (Iskandar Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 15:11:47
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-17 13:03:21
Üzenet elküldve: 2012-11-17 13:03:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral figyelmébe//
*Az ork véleménye ezúttal egyezik a sötételfével. Bár sokszor tapasztalta már ezt a nő. A kúriáról szóló információkat figyelmesen hallgatja. A kísértethistória közben észreveszi a zöld bőrű furcsa reakcióit, mi akárhogy is, de jelent valamit. Ő pedig sejti, hogy mit. Épp ezért, tetéz még a dolgokra, ahogy véleménye szerint elvárják tőle. Bár a gonosz helyekkel egyik felének semmi problémája nincs. Sőt, jobban kedveli azokat, mint bármi mást. A szerinte normálisnak tartott fele azonban nem szívesen menne olyan helyre, melyről furcsa híreket hallani, nem mellesleg elég rozoga építmény, tekintve, hogy leégett egykoron.
Úgy tűnik Chothal észrevette pillanatnyi változását. Kaleya épp ezért nem is vitatkozik. Feláll, s Hacholnak is int, jelezve, hogy indulnak.*
- Kint találkozunk. *jelenti ki, azzal elindul.
Szeme sarkából még látja, hogy az ork mit művel azzal a nővel. "Majd később rákérdezek..." gondolja és kezét kilincsre helyezi. Az ajtó kinyílik, ő pedig nyugodt léptekkel sétál ki, köpenyébe burkolódzva.
Odakint az épület falának dől. Az időjárás kellemesen hűs, nincs is vele gondja. Kezeit keresztbe fonja mellkasa előtt és úgy várja társát, kényelmesen elhelyezkedve. Az eb lábánál telepedett le. Figyelmesen körülnézve ücsörög, további utasításig. Nem mozdul, még csak nem is ugat, bármit lát. Egyszerű érdektelenséget mutat minden iránt, csak úgy, mint gazdája.
Amint a zöld harcos kiér, Kaleya ellöki magát a faltól. Kíváncsian néz az alakra, ki nála jóval nagyobb termettel rendelkezik.*
- Sikerült elintézni? Mellesleg... Mit művelt azzal az ork nővel?
*Az ork véleménye ezúttal egyezik a sötételfével. Bár sokszor tapasztalta már ezt a nő. A kúriáról szóló információkat figyelmesen hallgatja. A kísértethistória közben észreveszi a zöld bőrű furcsa reakcióit, mi akárhogy is, de jelent valamit. Ő pedig sejti, hogy mit. Épp ezért, tetéz még a dolgokra, ahogy véleménye szerint elvárják tőle. Bár a gonosz helyekkel egyik felének semmi problémája nincs. Sőt, jobban kedveli azokat, mint bármi mást. A szerinte normálisnak tartott fele azonban nem szívesen menne olyan helyre, melyről furcsa híreket hallani, nem mellesleg elég rozoga építmény, tekintve, hogy leégett egykoron.
Úgy tűnik Chothal észrevette pillanatnyi változását. Kaleya épp ezért nem is vitatkozik. Feláll, s Hacholnak is int, jelezve, hogy indulnak.*
- Kint találkozunk. *jelenti ki, azzal elindul.
Szeme sarkából még látja, hogy az ork mit művel azzal a nővel. "Majd később rákérdezek..." gondolja és kezét kilincsre helyezi. Az ajtó kinyílik, ő pedig nyugodt léptekkel sétál ki, köpenyébe burkolódzva.
Odakint az épület falának dől. Az időjárás kellemesen hűs, nincs is vele gondja. Kezeit keresztbe fonja mellkasa előtt és úgy várja társát, kényelmesen elhelyezkedve. Az eb lábánál telepedett le. Figyelmesen körülnézve ücsörög, további utasításig. Nem mozdul, még csak nem is ugat, bármit lát. Egyszerű érdektelenséget mutat minden iránt, csak úgy, mint gazdája.
Amint a zöld harcos kiér, Kaleya ellöki magát a faltól. Kíváncsian néz az alakra, ki nála jóval nagyobb termettel rendelkezik.*
- Sikerült elintézni? Mellesleg... Mit művelt azzal az ork nővel?
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-16 21:32:32
Üzenet elküldve: 2012-11-16 21:32:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lagnar ismételten a főtérre lépdel a szokásos, lassú, komótos járásmódjával, fején a köpenyével, melyből csak a szája látszódik ki. Hangos ásítások közepette ballag oda a szökőkúthoz, majd összetévén a két vaskos kézfejét, belemeríti a friss forrásba, ezt követően pedig lassan, hogy a víz nehogy kilötyögjön, elkortyolgatja azt a kezeiből. Miután megissza a vizet arcát mosolyra penderíti, majd megindul a fogadó irányába.*
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-16 21:28:54
Üzenet elküldve: 2012-11-16 21:28:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jobb egy kutya két mókusnál//
*Bellgaraf épp a főtéren sétál. Még új itt tehát nem ismeri ki magát a városban, épp ezt indult felfedezni.Békésen sétál, a bankot, kovácsot, vajákost, és az egyéb létfontosságú dolgokat keresve, amikor, egy kisebb természeti katasztrófa tarolja le, majd kinyögi:*
-Huppszii!!!! Bocsi, én nem akartam, de tényleg!
- Semmi baj, megesik az iylen.
*Mondja Bellgaraf, majd hirtelen nagyon összezavarodik. Ezt tényleg ő mondta volna? Nem emlékszik mikor lett ilyen kedves, a belé szaladó idegenekkel*
- De azért vigyázhatnál jobban.
*Teszi hozzá zavartan, és felsegíti a lányt. Na már megint, mi az hogy felsegíti? Elvégre ő szaladt bele... Bellgaraf már tényleg zavarban van, és csakis arra vágyik, hogy lelépjen a helyszínről, de gyorsan. Csak ekkor néz a lány szemébe, és teljesen lemerevedik. Egyszerűen nem tud megmozdulni. Csak nézi azokat a gyönyörű szemeket, és teljesen beléjük szeret, bár ezt magának se árulná el. Kb. 1 perc bambulás után megszólal:*
- Nem találkozhatnánk valahol később? Bocsánat kérésül meghívlak egy italra.
*Közben eszébe jut, hogy nem is neki kéne bocsánatot kérnie, de nincs magánál, ezt is alig sikerült kinyögnie. Most reménykedve vár e lány válaszára.*
*Bellgaraf épp a főtéren sétál. Még új itt tehát nem ismeri ki magát a városban, épp ezt indult felfedezni.Békésen sétál, a bankot, kovácsot, vajákost, és az egyéb létfontosságú dolgokat keresve, amikor, egy kisebb természeti katasztrófa tarolja le, majd kinyögi:*
-Huppszii!!!! Bocsi, én nem akartam, de tényleg!
- Semmi baj, megesik az iylen.
*Mondja Bellgaraf, majd hirtelen nagyon összezavarodik. Ezt tényleg ő mondta volna? Nem emlékszik mikor lett ilyen kedves, a belé szaladó idegenekkel*
- De azért vigyázhatnál jobban.
*Teszi hozzá zavartan, és felsegíti a lányt. Na már megint, mi az hogy felsegíti? Elvégre ő szaladt bele... Bellgaraf már tényleg zavarban van, és csakis arra vágyik, hogy lelépjen a helyszínről, de gyorsan. Csak ekkor néz a lány szemébe, és teljesen lemerevedik. Egyszerűen nem tud megmozdulni. Csak nézi azokat a gyönyörű szemeket, és teljesen beléjük szeret, bár ezt magának se árulná el. Kb. 1 perc bambulás után megszólal:*
- Nem találkozhatnánk valahol később? Bocsánat kérésül meghívlak egy italra.
*Közben eszébe jut, hogy nem is neki kéne bocsánatot kérnie, de nincs magánál, ezt is alig sikerült kinyögnie. Most reménykedve vár e lány válaszára.*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-16 15:37:00
Üzenet elküldve: 2012-11-16 15:37:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*Továbbra sem áll a szándékában senkinek és semminek ártani, még ha egyszerű szavai könnyen félreérhetők is, bár a fegyverek tagadhatatlanul őt is nyugtalanítják, nem csak a pacikát. Mikor egyikük megfogja csuklóját, nyugtalanul kapja felé fejét. Szerencsére nem rántja el karját, ám tekintetébe tagadhatatlanul nyugtalanság s értetlenség fészkel…*
- Miért ki fenyegetőzik? Rászóljak? Fenyegetőzni csúnya dolog. * Ezzel a maga részéről ismét a lovacskának szentelné figyelmét, és a vizsgálódásnak, ha a fősisakos közbe nem szólna.
Az eztán következőkből nagyjából annyit szűr, le , hogy valahova menni kell, ahova a paci most nem jöhet. Nehezen veszi rá magát arra, hogy elmozduljon lovacska mellől, mikor az még szemmel láthatólag igen nyugtalan. Szíve szerint ölbe kapná, s hozná Őt is. Vagy valami hasonló.*
- Nyugi Cocó nem lesz baj… * Tornyosul felálltában a tér fölé. Néhány pillanatot még tanácstalan toporgással tölt. Miközben hol a pacira, hol annak új őrzőire, hol pedig a távolodó csoportra kapja tekintetét. Végül maga is a fősisak után ered. Néhány nagyobb lépéssel be is éri a társaságot onnan pillant még vissza a lovacskára. Még néhány lépés után E___ valami mosolyfélével ábrázatán pillant rá, mire Eyrinn csendesnek szánt kérdést intéz hozzá. Az ő mércéjével csendeset.*
- Ugye nem fogják bántani a Pacikát? * Tördeli aggódón hatalmas ujjait a bumburnyák.*
*Továbbra sem áll a szándékában senkinek és semminek ártani, még ha egyszerű szavai könnyen félreérhetők is, bár a fegyverek tagadhatatlanul őt is nyugtalanítják, nem csak a pacikát. Mikor egyikük megfogja csuklóját, nyugtalanul kapja felé fejét. Szerencsére nem rántja el karját, ám tekintetébe tagadhatatlanul nyugtalanság s értetlenség fészkel…*
- Miért ki fenyegetőzik? Rászóljak? Fenyegetőzni csúnya dolog. * Ezzel a maga részéről ismét a lovacskának szentelné figyelmét, és a vizsgálódásnak, ha a fősisakos közbe nem szólna.
Az eztán következőkből nagyjából annyit szűr, le , hogy valahova menni kell, ahova a paci most nem jöhet. Nehezen veszi rá magát arra, hogy elmozduljon lovacska mellől, mikor az még szemmel láthatólag igen nyugtalan. Szíve szerint ölbe kapná, s hozná Őt is. Vagy valami hasonló.*
- Nyugi Cocó nem lesz baj… * Tornyosul felálltában a tér fölé. Néhány pillanatot még tanácstalan toporgással tölt. Miközben hol a pacira, hol annak új őrzőire, hol pedig a távolodó csoportra kapja tekintetét. Végül maga is a fősisak után ered. Néhány nagyobb lépéssel be is éri a társaságot onnan pillant még vissza a lovacskára. Még néhány lépés után E___ valami mosolyfélével ábrázatán pillant rá, mire Eyrinn csendesnek szánt kérdést intéz hozzá. Az ő mércéjével csendeset.*
- Ugye nem fogják bántani a Pacikát? * Tördeli aggódón hatalmas ujjait a bumburnyák.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-16 11:02:04
Üzenet elküldve: 2012-11-16 11:02:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
"Milyen merész. Egy újabb bika letörésre váró szarvakkal."
- Rendben, ha valóban ezt szeretnéd próbára teszlek, de később ne vádolj azzal, hogy nem szóltam nem lesz egyszerű dolgod. *Duruzsolja lágyan mutatóujjával szórakozottan eljátszadozva a férfi mellkasán.*
- Az első feladatod az lesz szerezz egy hozzám méltó lakot. A többit majd ott. *Ívelnek bűnös mosolyra dús ajkai. Mámorító, hogy a hím nem tudja bármit tesz kevés, hiszen Chrystell leghőbb vágya visszaállítani dinasztiája dicsőségét, a szokásos hatalom és egyéb nyalánkságok mellett. Ám mielőtt a hím útjára eredhetne közelebb lép, s ízelítőként megkóstolja ajkait éreztetvén az ő vágyai is teljesülhetnek, ha a kedvében jár. A nőstény csókja édesen mérgező, mámorítóan hat az érzékekre, s hatalmas hiányt hagy maga után, mint a legjobb mákonyok, ha egyszer megízleli valaki utána képtele lesz nélkülük élni.*
"Milyen merész. Egy újabb bika letörésre váró szarvakkal."
- Rendben, ha valóban ezt szeretnéd próbára teszlek, de később ne vádolj azzal, hogy nem szóltam nem lesz egyszerű dolgod. *Duruzsolja lágyan mutatóujjával szórakozottan eljátszadozva a férfi mellkasán.*
- Az első feladatod az lesz szerezz egy hozzám méltó lakot. A többit majd ott. *Ívelnek bűnös mosolyra dús ajkai. Mámorító, hogy a hím nem tudja bármit tesz kevés, hiszen Chrystell leghőbb vágya visszaállítani dinasztiája dicsőségét, a szokásos hatalom és egyéb nyalánkságok mellett. Ám mielőtt a hím útjára eredhetne közelebb lép, s ízelítőként megkóstolja ajkait éreztetvén az ő vágyai is teljesülhetnek, ha a kedvében jár. A nőstény csókja édesen mérgező, mámorítóan hat az érzékekre, s hatalmas hiányt hagy maga után, mint a legjobb mákonyok, ha egyszer megízleli valaki utána képtele lesz nélkülük élni.*
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-16 10:41:43
Üzenet elküldve: 2012-11-16 10:41:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Jobb egy kutya két mókusnál//
*Vidáman ugrabugrálva ér a térre. Körülnézve nem sok érdekeset lát.
~Csak a szokásos~
Sóhajtja magában. Kicsit bolondmódra ugrándozik, és kerülgeti az embereket. vagy egyebeket. Szóval a jónépet, akiket valami megfoghatatlan dolog kicsalt a főtérre. Nincsenek sokan, de azért kimelegszik az ugrálástól. Egy szökelléssel megáll, és kipirult arccal nézelődiki. Aztán megindul ismét, de balszerencséjére átasik valakin.*
-Huppszii!!!! Bocsi, én nem akartam, de tényleg!
*Vidáman ugrabugrálva ér a térre. Körülnézve nem sok érdekeset lát.
~Csak a szokásos~
Sóhajtja magában. Kicsit bolondmódra ugrándozik, és kerülgeti az embereket. vagy egyebeket. Szóval a jónépet, akiket valami megfoghatatlan dolog kicsalt a főtérre. Nincsenek sokan, de azért kimelegszik az ugrálástól. Egy szökelléssel megáll, és kipirult arccal nézelődiki. Aztán megindul ismét, de balszerencséjére átasik valakin.*
-Huppszii!!!! Bocsi, én nem akartam, de tényleg!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621