Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 267 (5321. - 5340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-13 13:12:41
Üzenet elküldve: 2014-07-13 13:12:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A derengő fa//
*Macskákról lévén szó, nem szabad említés nélkül elmennie az ember fiának az állat tökéletes hibrid léte mellett, amit Lemara is tökéletesen ért: egyszerre vad, egyszerre kedves, és egy macskát nem lehet helyhez kötni. Van bennük valami megmagyarázhatatlan káosz, ami a jutalom falatokkal és elvétve odavetett májdarabokkal gigászi küzdelmet vívva bírja rá a dögöt egy adott individuum mellett való, ideig-óráig húzódó tartózkodásra. Ne tévesszen ez azonban meg senkit: a macska lelép, ha valahol egy új ajtó nyílik ki.
Kheilas ezen igen becsülendő aspektust nagyra tartja. Így amikor ma úgy döntött, hogy kinéz kicsit héderelni a főtérre, na meg vizslatni a sok tisztelettudó nyárspolgárt, meg élhajhász kofát és világvégét prédikáló őrülteket, akkor teljes szíven ütötte a hirtelen semmiből előbukkanó verbuvátor. Azaz gnómot. Azaz magát a szentséges vízmágust, aki gyermekeket megsirató monológjával népes közönséget gyűjtött maga köré.
~ Kalapolni kéne... ~ vetődik fel benne a gondolat, mivel egy ilyen történetet meglovagolni pénzért; az maga a kánaán. Ám lovagias, színtiszta lelke felülkerekedik kapzsiságán és inkább csak magasról tesz rá.
Na de megérkezik a nő. Kheilas pedig feltápászkodik és muszájból odalép a társasághoz. Ha nő van a kalandban, akkor minden van. Mert bár magasról tesz egy járkáló muskátlira, de ha a keresés közben lekerül ez a takaró a csajsziról, akkor van műsor. És ahol műsor van, ott van a Fél-Elf is.*
- 'Napot elvtársak. Kedves kisasszony...
*hint egy mosolyt Lemara felé.*
- Úgy hallom, izgalmak elé néznek. Én szeretem az izgalmat. Tegyük össze amink van!
*Macskákról lévén szó, nem szabad említés nélkül elmennie az ember fiának az állat tökéletes hibrid léte mellett, amit Lemara is tökéletesen ért: egyszerre vad, egyszerre kedves, és egy macskát nem lehet helyhez kötni. Van bennük valami megmagyarázhatatlan káosz, ami a jutalom falatokkal és elvétve odavetett májdarabokkal gigászi küzdelmet vívva bírja rá a dögöt egy adott individuum mellett való, ideig-óráig húzódó tartózkodásra. Ne tévesszen ez azonban meg senkit: a macska lelép, ha valahol egy új ajtó nyílik ki.
Kheilas ezen igen becsülendő aspektust nagyra tartja. Így amikor ma úgy döntött, hogy kinéz kicsit héderelni a főtérre, na meg vizslatni a sok tisztelettudó nyárspolgárt, meg élhajhász kofát és világvégét prédikáló őrülteket, akkor teljes szíven ütötte a hirtelen semmiből előbukkanó verbuvátor. Azaz gnómot. Azaz magát a szentséges vízmágust, aki gyermekeket megsirató monológjával népes közönséget gyűjtött maga köré.
~ Kalapolni kéne... ~ vetődik fel benne a gondolat, mivel egy ilyen történetet meglovagolni pénzért; az maga a kánaán. Ám lovagias, színtiszta lelke felülkerekedik kapzsiságán és inkább csak magasról tesz rá.
Na de megérkezik a nő. Kheilas pedig feltápászkodik és muszájból odalép a társasághoz. Ha nő van a kalandban, akkor minden van. Mert bár magasról tesz egy járkáló muskátlira, de ha a keresés közben lekerül ez a takaró a csajsziról, akkor van műsor. És ahol műsor van, ott van a Fél-Elf is.*
- 'Napot elvtársak. Kedves kisasszony...
*hint egy mosolyt Lemara felé.*
- Úgy hallom, izgalmak elé néznek. Én szeretem az izgalmat. Tegyük össze amink van!
5339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-13 11:28:10
Üzenet elküldve: 2014-07-13 11:28:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Alig teszi be a lábát a főtérre, máris szemtanúja lesz egy kisebb fajta csoportosulásnak. A hangos röhögés mégjobban felcsigázza kíváncsiságát, így a két távozó őrféleség felé lépked, hogy megtudjon valamit az ott történtekből.*
-Na ne szórakozz velem! Te is tudod, hogy csak mese.
-De ha mégis igaz! A derengő fa talán az egyetlen mesebeli lény, ami tényleg létezik! *A vitázó páros mellett ellépkedve igencsak elgondolkozik a hallottakon. Vajon ki lehet az, aki hisz ennek a teremtménynek létezésében? Furcsa, de elgondolkodtató. A hiedelmek szerint, aki a gát megtalálja, megtalálja vele a... á nem is érdekli. Persze azonban nagyon is kíváncsi. A szétszéled tömeg előző helyére néz, hol egy négy fős csoportosulás még mindig ott ácsorog. Vicces egy társaság. Egy öreg gnóm, két sötételf meg egy törpe.*~Ez igen!~*Ráadásul mindegyik férfi. Lábai előbb viszik oda, minthogy fejben eldöntötte volna, mit is akar, de ez a dolog most ténylegesen érdekli. Ilyen se nagyon volt még.*
-Üdvözletem! *Lép oda a csoporthoz. Fekete kapucniját még a beszéd kedvéért se hajtja hátra, így leginkább csak vörös ajkait láthatják a tagok.*
-Örülnék neki, ha engem is beavatnának ebbe a sok reakciót kiváltó történetbe. *Tekintete megakad az állaton, mely hatására halvány kis mosoly jelenik meg arcán. Jó jelnek veszi a macska jelenlétét. Talán az egyetlen állat, melyet egy pindurkát kedvel. Hiszen aranyos meg minden, de érdek állat. Vad, kedves, de magának dolgozik.*
*Alig teszi be a lábát a főtérre, máris szemtanúja lesz egy kisebb fajta csoportosulásnak. A hangos röhögés mégjobban felcsigázza kíváncsiságát, így a két távozó őrféleség felé lépked, hogy megtudjon valamit az ott történtekből.*
-Na ne szórakozz velem! Te is tudod, hogy csak mese.
-De ha mégis igaz! A derengő fa talán az egyetlen mesebeli lény, ami tényleg létezik! *A vitázó páros mellett ellépkedve igencsak elgondolkozik a hallottakon. Vajon ki lehet az, aki hisz ennek a teremtménynek létezésében? Furcsa, de elgondolkodtató. A hiedelmek szerint, aki a gát megtalálja, megtalálja vele a... á nem is érdekli. Persze azonban nagyon is kíváncsi. A szétszéled tömeg előző helyére néz, hol egy négy fős csoportosulás még mindig ott ácsorog. Vicces egy társaság. Egy öreg gnóm, két sötételf meg egy törpe.*~Ez igen!~*Ráadásul mindegyik férfi. Lábai előbb viszik oda, minthogy fejben eldöntötte volna, mit is akar, de ez a dolog most ténylegesen érdekli. Ilyen se nagyon volt még.*
-Üdvözletem! *Lép oda a csoporthoz. Fekete kapucniját még a beszéd kedvéért se hajtja hátra, így leginkább csak vörös ajkait láthatják a tagok.*
-Örülnék neki, ha engem is beavatnának ebbe a sok reakciót kiváltó történetbe. *Tekintete megakad az állaton, mely hatására halvány kis mosoly jelenik meg arcán. Jó jelnek veszi a macska jelenlétét. Talán az egyetlen állat, melyet egy pindurkát kedvel. Hiszen aranyos meg minden, de érdek állat. Vad, kedves, de magának dolgozik.*
5338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:34:24
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:34:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál és Dannara//
*A kis szőke elf annyira elbűvölő, hogy nem bírja megállni, hogy el ne mosolyodjék újból. Nem mosolygott ennyit az elmúlt egy hónapban, mint ebben a pár percben.*
-Csak nyugodtan. *válaszolja a lósimogatásra.*-Nem harap. Nagyot.
*Lazelit elneveti magát.*
-Csak tréfáltam. Barátságos. Árvahajnak hívják. Anyám adta neki ezt a nevet. *teszi hozzá gyorsan, mielőtt bárki megkérdőjelezné férfiúi mivoltát.*-Azért, mert olyan ezüstös a sörénye, mint az árvahaj. Egy növény, ami nálunk terem, és olyan mint a nyári napfényben megcsillanó pókháló. *mosolyog.*-Az én nevem pedig Lazelit Eyron. Bár főként Sir Eyronként szoktak emlegetni, a Lazelitet azért mégiscsak jobban kedvelem.
*A kis szőke elf elrohan, majd vissza is tér, így nem kell sokáig kínos csendben sütkéreznie a zöld szemek fényében, s nagy örömmel hallja, hogy van ám fogadó, méghozzá nem is messze!*
- Igen, nagyon köszönjük. *hajol meg az elf lány felé, majd cinkos pillantást vet a sötét hajú, titokzatos szépségre. "Köszönjük", mintha együtt érkeztek volna... tetszik neki a gondolat. Különös társaságra bukkant, annyi szent. *
-Akkor hát... induljunk... hölgyeim! Csak utánuk! *azzal elindulnak együtt a fogadó felé.*
*A kis szőke elf annyira elbűvölő, hogy nem bírja megállni, hogy el ne mosolyodjék újból. Nem mosolygott ennyit az elmúlt egy hónapban, mint ebben a pár percben.*
-Csak nyugodtan. *válaszolja a lósimogatásra.*-Nem harap. Nagyot.
*Lazelit elneveti magát.*
-Csak tréfáltam. Barátságos. Árvahajnak hívják. Anyám adta neki ezt a nevet. *teszi hozzá gyorsan, mielőtt bárki megkérdőjelezné férfiúi mivoltát.*-Azért, mert olyan ezüstös a sörénye, mint az árvahaj. Egy növény, ami nálunk terem, és olyan mint a nyári napfényben megcsillanó pókháló. *mosolyog.*-Az én nevem pedig Lazelit Eyron. Bár főként Sir Eyronként szoktak emlegetni, a Lazelitet azért mégiscsak jobban kedvelem.
*A kis szőke elf elrohan, majd vissza is tér, így nem kell sokáig kínos csendben sütkéreznie a zöld szemek fényében, s nagy örömmel hallja, hogy van ám fogadó, méghozzá nem is messze!*
- Igen, nagyon köszönjük. *hajol meg az elf lány felé, majd cinkos pillantást vet a sötét hajú, titokzatos szépségre. "Köszönjük", mintha együtt érkeztek volna... tetszik neki a gondolat. Különös társaságra bukkant, annyi szent. *
-Akkor hát... induljunk... hölgyeim! Csak utánuk! *azzal elindulnak együtt a fogadó felé.*
5337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:20:11
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:20:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~Szerencse szerencse hátán hála nektek Istennők~
*most, hogy a fiatal elfnek köszönhetően azt is tudja merre van fogadó az elégedettség szinte átjárja egészen. Hihetetlen, hogy elfel is összefutott, aki ráadásul ilyen kedvesen intézkedik, mert eddigi tapasztalata az elfekkel az volt, hogy némiképpen arrogánsan reagáltak bármiféle közeledésre, de úgy tűnik ez a lány kedves fajta.*
- Köszönöm,vagyis KÖSZÖNJÜK neked
* néz a férfi felé cinkosan*
-Akkor azt hiszem egy felé visz az utunk.
*most, hogy a fiatal elfnek köszönhetően azt is tudja merre van fogadó az elégedettség szinte átjárja egészen. Hihetetlen, hogy elfel is összefutott, aki ráadásul ilyen kedvesen intézkedik, mert eddigi tapasztalata az elfekkel az volt, hogy némiképpen arrogánsan reagáltak bármiféle közeledésre, de úgy tűnik ez a lány kedves fajta.*
- Köszönöm,vagyis KÖSZÖNJÜK neked
* néz a férfi felé cinkosan*
-Akkor azt hiszem egy felé visz az utunk.
5336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:16:27
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:16:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A Derengő fa//
*Ahogy a padon üldögélve élvezi pipája füstjét és a nap melegét, a szeme megakad egy kisebb csoportosuláson nem messze tőle. Fel szemmel nézi őket, furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy mi is történik ott. Egyelőre csak vár, és közben oda-oda pillant. Kis idő múlva a tömeg szétoszlik és csak páran maradnak ott. Köztük két öreg aki nagy hahotázásba kezd. Norval felhúzott szemöldökkel néz oda. Már nagyon érdekli mi lehet ott ami olyan vicces. Nem is vár, inkább feltápászkodik a padról, és elindul a megmaradtak felé. Közben a két öreg épp felé tartanak és elcsíp pár szófoszlányt tőlük.*
-Még hogy derengő fa, rég nevettem már ilyen jót.
*Mondja az egyik vénember a másiknak. A törpe megtorpan és feldolgozza a hallottakat, hallott már ilyen-olyan meséket a derengő fáról, de mindig is csak mesének tartotta ezeket. Lehet, hogy mégis van valami alapja ezeknek? Gondolkodása nem tart sokáig újra megindul a két sötételfhez és a gnómhoz. Szájába ott fityeg még mindig a pipája amit fogaival fog meg, hogy ne essen ki. Ahogy odaér megszólítja a kis csapatot.*
-Üdvözlet! Jól hallom, hogy itt valamiféle derengő fáról van szó? Had halljak többet, érdekelnek az ilyesmik.
*Néz fel-le, ahogy végigfuttatja szemeit az ott lévőeken. Igazából nem szokta érdekelni a sok mendemonda, de ez most kivétel. Jelenleg hajtja a kalandvágy, hiszen rég volt már része egy jó kalandban. Ki tudja, talán még jó is kisülhet az egészből.*
-Mellesleg a nevem Norval Fir. De megelégszem a Norvalral is.
*Ahogy a padon üldögélve élvezi pipája füstjét és a nap melegét, a szeme megakad egy kisebb csoportosuláson nem messze tőle. Fel szemmel nézi őket, furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy mi is történik ott. Egyelőre csak vár, és közben oda-oda pillant. Kis idő múlva a tömeg szétoszlik és csak páran maradnak ott. Köztük két öreg aki nagy hahotázásba kezd. Norval felhúzott szemöldökkel néz oda. Már nagyon érdekli mi lehet ott ami olyan vicces. Nem is vár, inkább feltápászkodik a padról, és elindul a megmaradtak felé. Közben a két öreg épp felé tartanak és elcsíp pár szófoszlányt tőlük.*
-Még hogy derengő fa, rég nevettem már ilyen jót.
*Mondja az egyik vénember a másiknak. A törpe megtorpan és feldolgozza a hallottakat, hallott már ilyen-olyan meséket a derengő fáról, de mindig is csak mesének tartotta ezeket. Lehet, hogy mégis van valami alapja ezeknek? Gondolkodása nem tart sokáig újra megindul a két sötételfhez és a gnómhoz. Szájába ott fityeg még mindig a pipája amit fogaival fog meg, hogy ne essen ki. Ahogy odaér megszólítja a kis csapatot.*
-Üdvözlet! Jól hallom, hogy itt valamiféle derengő fáról van szó? Had halljak többet, érdekelnek az ilyesmik.
*Néz fel-le, ahogy végigfuttatja szemeit az ott lévőeken. Igazából nem szokta érdekelni a sok mendemonda, de ez most kivétel. Jelenleg hajtja a kalandvágy, hiszen rég volt már része egy jó kalandban. Ki tudja, talán még jó is kisülhet az egészből.*
-Mellesleg a nevem Norval Fir. De megelégszem a Norvalral is.
5335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:10:06
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:10:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zial, Lazelit//
* Az fél-elf nőhöz időközben egy magas férfi csatlakozik, aki szintén útbaigazítást kérne. De hármójuk közül senki sem tud használható információval szolgálni. Dannara tekintete az idegen ember lovára siklik.*
- Milyen szép ló! Megsimogathatom?
* Ha a válasz igen, akkor vékony kezei az állat felé nyúlnak, majd megcirógatja az orrát. Az elf lány nagy állatszerető.*
- Akkor... Megkérdezek egy várostőrt.
* Az ember elég szűkszavúnak bizonyul, de a lényeget megtudja. Visszamegy a két ismeretlenhez.*
- Nem messze van a Pegazus fogadó. Én elindulok arra, de ha gondoljátok, akkor mehetünk hármasban.
* Az fél-elf nőhöz időközben egy magas férfi csatlakozik, aki szintén útbaigazítást kérne. De hármójuk közül senki sem tud használható információval szolgálni. Dannara tekintete az idegen ember lovára siklik.*
- Milyen szép ló! Megsimogathatom?
* Ha a válasz igen, akkor vékony kezei az állat felé nyúlnak, majd megcirógatja az orrát. Az elf lány nagy állatszerető.*
- Akkor... Megkérdezek egy várostőrt.
* Az ember elég szűkszavúnak bizonyul, de a lényeget megtudja. Visszamegy a két ismeretlenhez.*
- Nem messze van a Pegazus fogadó. Én elindulok arra, de ha gondoljátok, akkor mehetünk hármasban.
5334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 22:28:37
Üzenet elküldve: 2014-07-12 22:28:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Zia;
Dannara//
*Ahogyan a lány... nem is, inkább már nő- ráemeli a tekintetét, és meglátja az átható, zöld tekintetet, valami furcsa dolog suhan át rajta. Talán emlékezteti valakire, vagy csupán ekkora hatással lenne rá? Sose látott még ilyen zöld szemeket, és ami azt illeti, ilyen hatalmas, szépen ívelt ajkakat sem.*
~Milyen puhák lehetnek...~
*Gondolatban megrázza magát. Most ébredt csak rá, hogy milyen régen is találkozott már nővel. Azaz, hogy igazi nővel. Aztán meglátja a hegyes füleit, és cikázni kezdenek a gondolatai. Egy elf lenne? Ilyen egy elf? Végső soron hallott már történeteket elfekről, és mindben kiemelték a szépségüket. Meg a furcsa fülüket. Ám mintha azt is hallotta volna róluk, hogy elég alacsonyak, s a nő, amikor feláll, majdnem olyan magas, mint ő, pedig aztán Lazelit sem éppen egy kis növésű ember.
Ám mielőtt tovább szőhetné gondolatai fonalát, a nő válaszol, csak csakhamar kiderül, hogy itt ő nem fog útbaigazítást kapni. Viszont bármilyen fáradt is, és nincs kedve semminemű udvariaskodáshoz a továbbiakban, nem hagyhat cserben egy ilyen csinos hölgyet, aki maga is útbaigazításra szorulna. Na meg valamiképp kicsit az is felvillanyozza, hogy a segítségnyújtás következtében egy roppantul kedvérevaló hölggyel lehetne.*
-Ez elég kellemetlen. *vigyorodik el akarva akaratlanul is a válaszon.*-Akkor azt hiszem magam kell boldogulnom, hogy találjak egy megfelelő fogadót. *pillant körbe, miközben ezüst sörényű, krémszín lova fáradtan prüszköl egyet mellette.*
-Hacsak...*sandít oldalvást a nőre egy félmosollyal.*-...nem egy fogadót keres épp kegyed is. Mert akkor, amennyiben nem bánja, kereshetnénk tovább együtt is. Nem ismerem ezt a környéket, s ha ön sem, talán tanácsosabb együtt maradnunk. Persze azt nem kérhetem, hogy bízzon meg bennem, de olyannak tűnik-ha szabad megjegyeznem-mint akinek megvan a magához való esze. És ki tudja, talán védelemre szorulnék ebben az idegen városban.
*Kaján félmosollyal arcán paskolja meg lova orrát, majd amikor az kissé kapálni kezd a lábával, halkan suttog valamit a fülébe, mire az megrázza a fejét, s abbahagyja a kapálást. Visszapillant a nőre, majd oldalra dönti a fejét.*
- Nos, mit gondol?
*A mondat végére toppan oda hozzájuk egy szőkeség, Lazelit pedig meglepetten konstatálja, hogy még hegyesebb a füle, mint az először megszólított hölgynek. Nagyon kedves, és vidám arca van, ám mintha ő is eltévedt volna. Bár a nőt kérdezte, mégis megrázza a fejét, miközben ő válaszol.*
- Sajnos én is útbaigazításért jöttem volna. *mosolyog a lányra. Elf? Biztosan elf.*- Úgy tűnik ez egy ilyen, eltévedt este.
*Visszafordul a nő felé, és azon gondolkodik, megossza-e vele a nevét, de végül úgy határoz, egyelőre még nem. Ha elfogadja az ajánlatát, miszerint együtt keressenek egy fogadót, majd akkor ráér. Ha pedig nem... hát néha jobb a névtelenség leplébe burkolózni.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 22:29:25
Dannara//
*Ahogyan a lány... nem is, inkább már nő- ráemeli a tekintetét, és meglátja az átható, zöld tekintetet, valami furcsa dolog suhan át rajta. Talán emlékezteti valakire, vagy csupán ekkora hatással lenne rá? Sose látott még ilyen zöld szemeket, és ami azt illeti, ilyen hatalmas, szépen ívelt ajkakat sem.*
~Milyen puhák lehetnek...~
*Gondolatban megrázza magát. Most ébredt csak rá, hogy milyen régen is találkozott már nővel. Azaz, hogy igazi nővel. Aztán meglátja a hegyes füleit, és cikázni kezdenek a gondolatai. Egy elf lenne? Ilyen egy elf? Végső soron hallott már történeteket elfekről, és mindben kiemelték a szépségüket. Meg a furcsa fülüket. Ám mintha azt is hallotta volna róluk, hogy elég alacsonyak, s a nő, amikor feláll, majdnem olyan magas, mint ő, pedig aztán Lazelit sem éppen egy kis növésű ember.
Ám mielőtt tovább szőhetné gondolatai fonalát, a nő válaszol, csak csakhamar kiderül, hogy itt ő nem fog útbaigazítást kapni. Viszont bármilyen fáradt is, és nincs kedve semminemű udvariaskodáshoz a továbbiakban, nem hagyhat cserben egy ilyen csinos hölgyet, aki maga is útbaigazításra szorulna. Na meg valamiképp kicsit az is felvillanyozza, hogy a segítségnyújtás következtében egy roppantul kedvérevaló hölggyel lehetne.*
-Ez elég kellemetlen. *vigyorodik el akarva akaratlanul is a válaszon.*-Akkor azt hiszem magam kell boldogulnom, hogy találjak egy megfelelő fogadót. *pillant körbe, miközben ezüst sörényű, krémszín lova fáradtan prüszköl egyet mellette.*
-Hacsak...*sandít oldalvást a nőre egy félmosollyal.*-...nem egy fogadót keres épp kegyed is. Mert akkor, amennyiben nem bánja, kereshetnénk tovább együtt is. Nem ismerem ezt a környéket, s ha ön sem, talán tanácsosabb együtt maradnunk. Persze azt nem kérhetem, hogy bízzon meg bennem, de olyannak tűnik-ha szabad megjegyeznem-mint akinek megvan a magához való esze. És ki tudja, talán védelemre szorulnék ebben az idegen városban.
*Kaján félmosollyal arcán paskolja meg lova orrát, majd amikor az kissé kapálni kezd a lábával, halkan suttog valamit a fülébe, mire az megrázza a fejét, s abbahagyja a kapálást. Visszapillant a nőre, majd oldalra dönti a fejét.*
- Nos, mit gondol?
*A mondat végére toppan oda hozzájuk egy szőkeség, Lazelit pedig meglepetten konstatálja, hogy még hegyesebb a füle, mint az először megszólított hölgynek. Nagyon kedves, és vidám arca van, ám mintha ő is eltévedt volna. Bár a nőt kérdezte, mégis megrázza a fejét, miközben ő válaszol.*
- Sajnos én is útbaigazításért jöttem volna. *mosolyog a lányra. Elf? Biztosan elf.*- Úgy tűnik ez egy ilyen, eltévedt este.
*Visszafordul a nő felé, és azon gondolkodik, megossza-e vele a nevét, de végül úgy határoz, egyelőre még nem. Ha elfogadja az ajánlatát, miszerint együtt keressenek egy fogadót, majd akkor ráér. Ha pedig nem... hát néha jobb a névtelenség leplébe burkolózni.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 22:29:25
5333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 22:11:40
Üzenet elküldve: 2014-07-12 22:11:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit Eyron//
//Dannara//
*Hiába ült messzebb és néz másfelé a törpe, aki a padon pöfékel, még mindig bosszantja. Eszébe juttatja a lekicsinylő és bizarr történeteket, amiket anyja mesélt a törpék szokásairól. Ő mindig is undorral beszélt róluk, mióta az eszét tudja azt hallotta, hogy jobb elkerülni őket, mert kellemetlen társaság, így ehhez tartotta magát és, ha lehetett mindig távolságot tartott, ha egy törpe felbukkant és igyekezett átnézni rajta. Kényszerítve magát más irányba tereli gondolatait*
~ Biztos van errefelé piac, vagy fogadó, ahol a jómódú emberek megszállnak, talán ott kellene próbálkozni egy jól jövedelmező alkuval. Nem sokáig tart már ki az arany, az utazás és a felszerelés is sokba került~
* Keze a bőrtáska egyik titkos hátsó zsebéhez vándorol és ujjai kitapintják a kézzel is érezhetően fogyatkozó aranyakat. Ahogy tanulta a szerencsés eseményeket előidéző kis imát kezdi el magában mormolni, hogy a négy égtáj Istennőinek segítségét kérje tervei megvalósulásához. Hiába a sok év, amit anyja mellett eltöltött a sötét mágia világához közel, még mindig nem tanult meg teljességgel hinni benne, de sokszor látta az erejét és úgy döntött a hit helyett mélységesen tisztelni fogja a mágia tanait. Mikor a végére ér a mormolásnak, akkor tudatosul benne, hogy elég későre jár már és valaki áll előtte. Lassan végigméri az embert, aki nagyon udvariasan köszöntötte az imént.*
~Lám a mágia EREJE,ismét megmutatkozott, még csak most fohászkodtam a négy égtáj Istennőihez és íme már talán itt is a szerencsém. Bárki is ez az illető tanult és udvarias és semmiképpen nem mondható szegényesnek, a fegyveri alapján harcos lehet, így azért jó lesz óvatosnak lenni, bár igaz kissé bizonytalannak tűnik és a színpadias meghajlása pedig kimondottan mókás, de ettől csak még inkább a kedvemre való~
*Lassan felemelkedik a padról, hiába nem szeret felnézni senkire hosszabb ideig és mikor kiderül, hogy felállva magasságban nem marad el az előtte állótól csupán egy két centire, akaratlanul is mosolyra húzódik a szája.*
-Üdvözletem! Nem vagyok idevalósi, így, ha útbaigazítást kért volna, sajnálom, de nem tudok segíteni, mert magam is arra szorulok.
*A mondat végére érve igyekszik a legszomorúbb és segélykérő pillantását bevetni. * Ha jól mérte fel a férfit, akkor nem megy el azzal Hogy akkor viszlát, hanem igyekszik kisegíteni egy bajba jutott hölgyet. Kíváncsian és magában egy kicsit mulatva várja, jól ítélte –e meg az előtte állót. Közben más valaki is ráköszön, odakapja a tekintetét és mikor egy elfet lát maga előtt felé biccent a tisztelet jeleként.
-Nem sajnálom éppen most mondtam
*itt szünetet tart és hosszan ránéz a férfira,aki előzőleg megszólította hátha megmondja a nevét is*
//Dannara//
*Hiába ült messzebb és néz másfelé a törpe, aki a padon pöfékel, még mindig bosszantja. Eszébe juttatja a lekicsinylő és bizarr történeteket, amiket anyja mesélt a törpék szokásairól. Ő mindig is undorral beszélt róluk, mióta az eszét tudja azt hallotta, hogy jobb elkerülni őket, mert kellemetlen társaság, így ehhez tartotta magát és, ha lehetett mindig távolságot tartott, ha egy törpe felbukkant és igyekezett átnézni rajta. Kényszerítve magát más irányba tereli gondolatait*
~ Biztos van errefelé piac, vagy fogadó, ahol a jómódú emberek megszállnak, talán ott kellene próbálkozni egy jól jövedelmező alkuval. Nem sokáig tart már ki az arany, az utazás és a felszerelés is sokba került~
* Keze a bőrtáska egyik titkos hátsó zsebéhez vándorol és ujjai kitapintják a kézzel is érezhetően fogyatkozó aranyakat. Ahogy tanulta a szerencsés eseményeket előidéző kis imát kezdi el magában mormolni, hogy a négy égtáj Istennőinek segítségét kérje tervei megvalósulásához. Hiába a sok év, amit anyja mellett eltöltött a sötét mágia világához közel, még mindig nem tanult meg teljességgel hinni benne, de sokszor látta az erejét és úgy döntött a hit helyett mélységesen tisztelni fogja a mágia tanait. Mikor a végére ér a mormolásnak, akkor tudatosul benne, hogy elég későre jár már és valaki áll előtte. Lassan végigméri az embert, aki nagyon udvariasan köszöntötte az imént.*
~Lám a mágia EREJE,ismét megmutatkozott, még csak most fohászkodtam a négy égtáj Istennőihez és íme már talán itt is a szerencsém. Bárki is ez az illető tanult és udvarias és semmiképpen nem mondható szegényesnek, a fegyveri alapján harcos lehet, így azért jó lesz óvatosnak lenni, bár igaz kissé bizonytalannak tűnik és a színpadias meghajlása pedig kimondottan mókás, de ettől csak még inkább a kedvemre való~
*Lassan felemelkedik a padról, hiába nem szeret felnézni senkire hosszabb ideig és mikor kiderül, hogy felállva magasságban nem marad el az előtte állótól csupán egy két centire, akaratlanul is mosolyra húzódik a szája.*
-Üdvözletem! Nem vagyok idevalósi, így, ha útbaigazítást kért volna, sajnálom, de nem tudok segíteni, mert magam is arra szorulok.
*A mondat végére érve igyekszik a legszomorúbb és segélykérő pillantását bevetni. * Ha jól mérte fel a férfit, akkor nem megy el azzal Hogy akkor viszlát, hanem igyekszik kisegíteni egy bajba jutott hölgyet. Kíváncsian és magában egy kicsit mulatva várja, jól ítélte –e meg az előtte állót. Közben más valaki is ráköszön, odakapja a tekintetét és mikor egy elfet lát maga előtt felé biccent a tisztelet jeleként.
-Nem sajnálom éppen most mondtam
*itt szünetet tart és hosszan ránéz a férfira,aki előzőleg megszólította hátha megmondja a nevét is*
5332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 22:01:32
Üzenet elküldve: 2014-07-12 22:01:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zia//
* Kiér a főtérre. Megnézi a szökőkutat, tekintetét az egész területen végigjártatja. Nem tartja túl különlegesnek, egy nagy vízesés jobban lenyűgözi. Azonban észrevesz egy lányt. Elsőre azt hiszi, hogy mélységi, de rájön, hogy egy félvérrel van dolga. Egyidősek lehetnek. Jókedvűen indul felé.*
- Szia! Te ismered a várost? Nem tudod, hogy hol van egy fogadó?
* Elég éhes már, s most nincs lehetősége vadászni, hisz az erdő messzebb van. Inna is valami jobb bort, teát vagy ilyesmit. Egy fogadóban erre van lehetőség és szobát is jó lenne kivenni. Az előtte álló lányt szimpatikusnak találta első ránézésre, kíváncsian várja, hogy a félvér is ilyen kedvesen szól vissza vagy inkább gorombán.*
* Kiér a főtérre. Megnézi a szökőkutat, tekintetét az egész területen végigjártatja. Nem tartja túl különlegesnek, egy nagy vízesés jobban lenyűgözi. Azonban észrevesz egy lányt. Elsőre azt hiszi, hogy mélységi, de rájön, hogy egy félvérrel van dolga. Egyidősek lehetnek. Jókedvűen indul felé.*
- Szia! Te ismered a várost? Nem tudod, hogy hol van egy fogadó?
* Elég éhes már, s most nincs lehetősége vadászni, hisz az erdő messzebb van. Inna is valami jobb bort, teát vagy ilyesmit. Egy fogadóban erre van lehetőség és szobát is jó lenne kivenni. Az előtte álló lányt szimpatikusnak találta első ránézésre, kíváncsian várja, hogy a félvér is ilyen kedvesen szól vissza vagy inkább gorombán.*
5331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 21:27:16
Üzenet elküldve: 2014-07-12 21:27:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Zia//
*Már a nap is alábukik a horizonton, amikor meglátja a város fényeit. El sem hiszi, hogy végre megérkezett úti céljához. Hogy mit fog tenni Artheniorban, arról még fogalma sincsen, de egy biztos... jelenleg bárhol jobb, mint úton lenni. Habár szeret utazni, új helyeket látni, és nincs semmi baja a poros földön hálással, most mégis túlszárnyaló öröm tölti el a gondolattól, hogy ma este talán rendes ágyban alhat, lemosathatja a lovát, és egy két kupa sört is ledönthet a torkán, amúgy férfiasan.
A főtéren apró lámpások gyúlnak, épp érkezésekor, mintha csak őt köszöntenék vele. Persze tudja, hogy ez nem lehetséges, azt sem tudja, eljutottak e idáig a lovagi tornákon szerzett győzelmeinek hírei, vagy egyáltalán érdekli-e az itteni népeket az, ami odahaza, de magában azért mégiscsak megmosolyogja a "fogadtatást". Amikor a főtér közepén álló kúthoz ér, megpaskolja lova nyakát, majd leszáll a nyeregből, és mintha ő cipelte volna idáig a hátasát, hangosan kifújja magát. Egyik kezével megfogja a gyeplőt, a másikat pedig finoman kardgombjára csúsztatja, és körülnéz.
Mindenütt apró lámpásokként világító ablakok, furcsa árnyak a sötétben, hatalmas, szájként tátongó sikátorok, és még mindig sok-sok ember.*
~Különös, hogy ily kései órán is még kint mászkálnak. Nálunk ilyenkor már rég a vacsora asztalhoz voltunk parancsolva.~
*Meglát néhány pöfékelő törpöt, de vonakodik a gondolattól is, hogy tőlük kelljen útbaigazítást kérnie. Nincs igazán baja velük, de nem is a szíve csücskei ezek a különös, barlangi népek. A hazájában nem is találkozott eggyel sem soha, csak onnét tudja, hogy azok ott törpök, mert összefutott párral útközben. Vidám társaság voltak, de rettentően koszosak.*
~Nekem sem ártana lefürdenem, mielőtt egy embert sosem látott törpnek is az lesz az első véleménye, hogy az emberek büdösek.~
*Lát néhány koldus gyereket elszaladni, és pár igazi falusi ruhába öltözött parasztasszony valamin hevesen vitatkozik. Távolabb egy ork üzletel valamit egy sötételffel. Őket igazán nem akarja megzavarni. És ekkor látja meg a lányt.
Csak ücsörög egy padon, mintha ő se nagyon tudná, hogy merre tovább, de ahogy megragyogtatja arcát a közeli fáklya, olyan szépen tündököl, hogy akarva akaratlanul is felé indul. Mire észbe kapna, már ott is áll előtte, és csak bámul le rá lova kantárját markolászva. Eléggé kínos.*
- Öhm...
*Megköszörüli a torkát, és próbál valami olyat kimondani, aminek következtében nem fog teljesen idiótának tűnni.*
- Szép estét! *hajol meg színpadiasan, ahogyan azt egy jól nevelt lovag teszi. Eléggé belesulykolták már az évek alatt az illemet.*
- Idevalósi, hölgyem?
*Értelmesnek értelmes, de elég silány. Jobbat is kinyöghetett volna elsőre. És ez a gondolata ráadásul még az arcán is kiütközik.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 21:30:28
*Már a nap is alábukik a horizonton, amikor meglátja a város fényeit. El sem hiszi, hogy végre megérkezett úti céljához. Hogy mit fog tenni Artheniorban, arról még fogalma sincsen, de egy biztos... jelenleg bárhol jobb, mint úton lenni. Habár szeret utazni, új helyeket látni, és nincs semmi baja a poros földön hálással, most mégis túlszárnyaló öröm tölti el a gondolattól, hogy ma este talán rendes ágyban alhat, lemosathatja a lovát, és egy két kupa sört is ledönthet a torkán, amúgy férfiasan.
A főtéren apró lámpások gyúlnak, épp érkezésekor, mintha csak őt köszöntenék vele. Persze tudja, hogy ez nem lehetséges, azt sem tudja, eljutottak e idáig a lovagi tornákon szerzett győzelmeinek hírei, vagy egyáltalán érdekli-e az itteni népeket az, ami odahaza, de magában azért mégiscsak megmosolyogja a "fogadtatást". Amikor a főtér közepén álló kúthoz ér, megpaskolja lova nyakát, majd leszáll a nyeregből, és mintha ő cipelte volna idáig a hátasát, hangosan kifújja magát. Egyik kezével megfogja a gyeplőt, a másikat pedig finoman kardgombjára csúsztatja, és körülnéz.
Mindenütt apró lámpásokként világító ablakok, furcsa árnyak a sötétben, hatalmas, szájként tátongó sikátorok, és még mindig sok-sok ember.*
~Különös, hogy ily kései órán is még kint mászkálnak. Nálunk ilyenkor már rég a vacsora asztalhoz voltunk parancsolva.~
*Meglát néhány pöfékelő törpöt, de vonakodik a gondolattól is, hogy tőlük kelljen útbaigazítást kérnie. Nincs igazán baja velük, de nem is a szíve csücskei ezek a különös, barlangi népek. A hazájában nem is találkozott eggyel sem soha, csak onnét tudja, hogy azok ott törpök, mert összefutott párral útközben. Vidám társaság voltak, de rettentően koszosak.*
~Nekem sem ártana lefürdenem, mielőtt egy embert sosem látott törpnek is az lesz az első véleménye, hogy az emberek büdösek.~
*Lát néhány koldus gyereket elszaladni, és pár igazi falusi ruhába öltözött parasztasszony valamin hevesen vitatkozik. Távolabb egy ork üzletel valamit egy sötételffel. Őket igazán nem akarja megzavarni. És ekkor látja meg a lányt.
Csak ücsörög egy padon, mintha ő se nagyon tudná, hogy merre tovább, de ahogy megragyogtatja arcát a közeli fáklya, olyan szépen tündököl, hogy akarva akaratlanul is felé indul. Mire észbe kapna, már ott is áll előtte, és csak bámul le rá lova kantárját markolászva. Eléggé kínos.*
- Öhm...
*Megköszörüli a torkát, és próbál valami olyat kimondani, aminek következtében nem fog teljesen idiótának tűnni.*
- Szép estét! *hajol meg színpadiasan, ahogyan azt egy jól nevelt lovag teszi. Eléggé belesulykolták már az évek alatt az illemet.*
- Idevalósi, hölgyem?
*Értelmesnek értelmes, de elég silány. Jobbat is kinyöghetett volna elsőre. És ez a gondolata ráadásul még az arcán is kiütközik.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 21:30:28
5330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 19:53:20
Üzenet elküldve: 2014-07-12 19:53:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* A lány a nyomorból visszamenekül a város főterére. A szegénység eszébe jutatta, milyen gazdag pazarlás, felesleges pompa uralkodott az előző helyen, ahol élt. Mire volt az jó? Az ottani vendégek némelyike hányatta magát, hogy többet ehessen, itt pedig csontvékony emberek fogadták hálásan és kedvesen azt a kevéske pénzt, amit szétosztott. A hatalmas forgatag lassan elszédíti, elvonja gondolatait a látottakról. Ám a démon ott marad a lelkében, csak épp visszahúzódik egy kissé. Nézi a siető lényeket, az öreg mesélőt, az embereket, akik kinevetik őt. Pedig lehet, hogy igaz, amit mond. Újra rátör a szörnyű éhség, de most nincs nála maradék ennivaló. Körülnéz, lát egy kedvesnek tűnő fogadót, betér, hátha meg tudja fizetni az ételt. *
5329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 18:20:31
Üzenet elküldve: 2014-07-12 18:20:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Derengő fa//
//Quantall, Achrad//
*A gnóm története után, szemeit törölgetve fordul a két öreg felé, s csodálkozva hallgatja, hogy lehet valaki ilyen lekezelő egy ilyen szomorú emléket hallva. Kíváncsian kapkodja fejét az első, aztán a második öreg, majd Quantall szavait figyelve. Végül, mikor a két idegen is elmegy, az öreg vállára teszi a kezét, és együttérzően szól hozzá.*
-Sajnálom ami a fiával történt, bácsi.
*Majd széles mosollyal fojtatja.*
-Nem is volt kérdés, hogy önnel tartok-e. Ez csak természetes! Egy ilyen kalandot kár lenne hagyni, hogy kicsússzon a kezünkből.
*A másik sötételfhez fordul.*
-Örülök, hogy te is jössz.
//Quantall, Achrad//
*A gnóm története után, szemeit törölgetve fordul a két öreg felé, s csodálkozva hallgatja, hogy lehet valaki ilyen lekezelő egy ilyen szomorú emléket hallva. Kíváncsian kapkodja fejét az első, aztán a második öreg, majd Quantall szavait figyelve. Végül, mikor a két idegen is elmegy, az öreg vállára teszi a kezét, és együttérzően szól hozzá.*
-Sajnálom ami a fiával történt, bácsi.
*Majd széles mosollyal fojtatja.*
-Nem is volt kérdés, hogy önnel tartok-e. Ez csak természetes! Egy ilyen kalandot kár lenne hagyni, hogy kicsússzon a kezünkből.
*A másik sötételfhez fordul.*
-Örülök, hogy te is jössz.
5328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 16:19:10
Üzenet elküldve: 2014-07-12 16:19:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
//Korren, Achrad//
*Quantall-nak sincs semmi baja a macskával. Az állatok ismerik a veszélyt és ezzel talán segítségükre lesz. A magát Korren-nek nevező fajtársán nagyon látszik az izgalom. Sokat beszél és a legtöbb dolog értelmetlen de, kedves alaknak látszik. Ritka az ilyen sötételf. Achrad története lefoglalja Quantllt. Észre sem veszi a tömeget. Mikor szóba kerülnek a lupusfulgurok akkor Quantall megérti a fiú halálát. Hallott már ezekről a lényekről és tudja milyen veszélyesek. A történet végeztével veszi észre a tömeget akik eltűnnek. A két öreg viselkedése ismét kihozza Quantallból a nemesi vért. Kihúzza magát és felemeli az állát. Így mindig könnyebb másokat lenézni. Mikor megjegyzést tesznek Achrad méretére akkor félhangosan gúnyos megjegyzést tesz.*
-Milyen közönséges.
*Mikor elmennek akkor Quantall az öreg vállára teszi a kezét.*
-Én elhiszem a történetet és önnel tartok.
//Korren, Achrad//
*Quantall-nak sincs semmi baja a macskával. Az állatok ismerik a veszélyt és ezzel talán segítségükre lesz. A magát Korren-nek nevező fajtársán nagyon látszik az izgalom. Sokat beszél és a legtöbb dolog értelmetlen de, kedves alaknak látszik. Ritka az ilyen sötételf. Achrad története lefoglalja Quantllt. Észre sem veszi a tömeget. Mikor szóba kerülnek a lupusfulgurok akkor Quantall megérti a fiú halálát. Hallott már ezekről a lényekről és tudja milyen veszélyesek. A történet végeztével veszi észre a tömeget akik eltűnnek. A két öreg viselkedése ismét kihozza Quantallból a nemesi vért. Kihúzza magát és felemeli az állát. Így mindig könnyebb másokat lenézni. Mikor megjegyzést tesznek Achrad méretére akkor félhangosan gúnyos megjegyzést tesz.*
-Milyen közönséges.
*Mikor elmennek akkor Quantall az öreg vállára teszi a kezét.*
-Én elhiszem a történetet és önnel tartok.
5327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 12:41:48
Üzenet elküldve: 2014-07-12 12:41:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior főterére lép. Most látja először, bár sok legendát és leírást hallott már róla. Jó kedve egy ideje már kitart, hiszen átvészelte az utat különösebb kellemetlenségek nélkül és ez a hely tele van számára értékes lehetőségekkel és új kezdettel. Tekintete végig pásztázza a teret, az oszlopokat, a jövő menő beszélgető embereket, majd hosszan megállapodik a szökőkúton a tér közepén* ~A mágia szökőkútja …. ezt látnom kell közelebbről ~
*Habozás nélkül elindul a kút irányába, ahol a kristálytiszta víz előtör a „semmiből”* ~Lenyűgöző… szinte érezni a mágia erejét ~
* Hirtelen elhatározásból a táskájából elővesz egy üvegcsét „ sosem lehet tudni” alapon és belemártja a kút vizébe, majd lezárja tetejét. Elégedetten ül le egy közeli kőpadra, majd az üvegcsét belecsúsztatja bőrtáskája zsebébe, ami az oldalán pihen, benne több általa gyártott amulettel, amik ugyan nem hatásosak, de jól néznek ki, így eladhatók a hiszékenyebb egyéneknek, ha valaki komolyan ért a mágiához, azt biztos nem téveszthetik meg. Mikor elrakta az üveget újra felemeli a fejét és tekintete a tőle nem messze lévő padra téved, ahol egy morcos törp ereget füstkarikákat. Rögtön kellemetlen érzés támad benne és a felgyülemlő feszültség kezdi elnyomni a jókedvét, vékony csíkká szorítja össze a száját *
~Na ez is jól kezdődik. Persze ez a törpnépség mindenhol ott van~
* gondolja magában, majd hideg mosollyal az arcán leül a törptől távolabb egy másik padra, mielőtt elégedettsége végképp eltűnik. *
*Habozás nélkül elindul a kút irányába, ahol a kristálytiszta víz előtör a „semmiből”* ~Lenyűgöző… szinte érezni a mágia erejét ~
* Hirtelen elhatározásból a táskájából elővesz egy üvegcsét „ sosem lehet tudni” alapon és belemártja a kút vizébe, majd lezárja tetejét. Elégedetten ül le egy közeli kőpadra, majd az üvegcsét belecsúsztatja bőrtáskája zsebébe, ami az oldalán pihen, benne több általa gyártott amulettel, amik ugyan nem hatásosak, de jól néznek ki, így eladhatók a hiszékenyebb egyéneknek, ha valaki komolyan ért a mágiához, azt biztos nem téveszthetik meg. Mikor elrakta az üveget újra felemeli a fejét és tekintete a tőle nem messze lévő padra téved, ahol egy morcos törp ereget füstkarikákat. Rögtön kellemetlen érzés támad benne és a felgyülemlő feszültség kezdi elnyomni a jókedvét, vékony csíkká szorítja össze a száját *
~Na ez is jól kezdődik. Persze ez a törpnépség mindenhol ott van~
* gondolja magában, majd hideg mosollyal az arcán leül a törptől távolabb egy másik padra, mielőtt elégedettsége végképp eltűnik. *
5326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 12:11:29
Üzenet elküldve: 2014-07-12 12:11:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//A Derengő Fa//
*Az öreg gnóm meséjét nem csak a két sötételf hallgatja. Jó néhányan a bácsi köré gyűlnek, hogy hallgassák a mesét, mi talán igaz, talán csak vásári komédia az egész, amolyan társcsalogatóként. Akárhogy is, amint vége, a tömeg szétoszlik. Csupán két vénember marad ott, kik hangos nevetésben törnek ki. Egész testük beleremeg a kacajba, miközben egyikük remegő kezekkel kapaszkodik szépen munkált sétabotjába. Jól öltözött urak mindketten. Láthatóan csak a történet tartotta még itt őket, vagy a tudat, hogy jót nevethetnek Achradon. A pálcás haja hosszú és dús, teljes egészében fehér, akárcsak szépen gondozott szakálla. Barna nadrágot és kabátot visel, a kabát alatt pedig fehér inget. A másik középen kopaszodik. Feje búbja körül félkörívet ír le megmaradt, szürke hajkötege, mi rövidre van nyírva. Az ő arca csupasz, így jobban látszódnak rajta a ráncok. Ő feketében ácsorog, arany szegéllyel ellátott kabátban. Tartása jóval egyenesebb, mint társáé. Valószínűleg ő a fiatalabb, ezt azonban nehéz megállapítani.*
- Hallottad ezt? Még hogy a Derengő fa! *köhögi a "Fekete", mikor a nevetést megelégeli tüdeje. Hangja enyhén sípol. A levegőt nehezebben veszi, mint korábban, hála iménti érzelemnyilvánításának.*
- Bizonyára túl sokat ivott az apróság! Csak egy méretes, kesztyűbe bújtatott ököl volt az, öregember! Én már csak tudom, hiszen ott voltam! *gúnyolódik. Nyilvánvaló, hogy az eset környékén se járt annak idején, s csupán a rosszindulat az, mi szavait vezérli.*
- Elég lesz, menjünk! *szól rá a "Barna", ki láthatóan jóval visszafogottabb és kulturáltabb. Egy bocsánatkérő pillantást ereszt meg Achrad felé.*
- Akár létezik, akár nem, egy kalandot sem szabad kihagyni, fiacskáim! Nézzetek rám! Ha nem kellene bottal járnom, én magam is mennék, hiszen minden út rejthet izgalmakat *húzódik mosolyra a pálcás ajka, odébb mozdítva dús szakállát, miközben szavait már a sötételfeknek intézi. Azzal odébb is áll. Botjával legyint egyet öreg barátja felé, hogy indulásra késztesse, ki morogva bár, de megindul mellette. A kis közjáték talán segít az ifjabbak döntését illetően, talán csak jobban összekavarja őket. Minden esetre rajtuk áll, hogy mit lépnek, ahogyan Achradon is, hogy még mindig menni akar-e, vagy sem.*
*Az öreg gnóm meséjét nem csak a két sötételf hallgatja. Jó néhányan a bácsi köré gyűlnek, hogy hallgassák a mesét, mi talán igaz, talán csak vásári komédia az egész, amolyan társcsalogatóként. Akárhogy is, amint vége, a tömeg szétoszlik. Csupán két vénember marad ott, kik hangos nevetésben törnek ki. Egész testük beleremeg a kacajba, miközben egyikük remegő kezekkel kapaszkodik szépen munkált sétabotjába. Jól öltözött urak mindketten. Láthatóan csak a történet tartotta még itt őket, vagy a tudat, hogy jót nevethetnek Achradon. A pálcás haja hosszú és dús, teljes egészében fehér, akárcsak szépen gondozott szakálla. Barna nadrágot és kabátot visel, a kabát alatt pedig fehér inget. A másik középen kopaszodik. Feje búbja körül félkörívet ír le megmaradt, szürke hajkötege, mi rövidre van nyírva. Az ő arca csupasz, így jobban látszódnak rajta a ráncok. Ő feketében ácsorog, arany szegéllyel ellátott kabátban. Tartása jóval egyenesebb, mint társáé. Valószínűleg ő a fiatalabb, ezt azonban nehéz megállapítani.*
- Hallottad ezt? Még hogy a Derengő fa! *köhögi a "Fekete", mikor a nevetést megelégeli tüdeje. Hangja enyhén sípol. A levegőt nehezebben veszi, mint korábban, hála iménti érzelemnyilvánításának.*
- Bizonyára túl sokat ivott az apróság! Csak egy méretes, kesztyűbe bújtatott ököl volt az, öregember! Én már csak tudom, hiszen ott voltam! *gúnyolódik. Nyilvánvaló, hogy az eset környékén se járt annak idején, s csupán a rosszindulat az, mi szavait vezérli.*
- Elég lesz, menjünk! *szól rá a "Barna", ki láthatóan jóval visszafogottabb és kulturáltabb. Egy bocsánatkérő pillantást ereszt meg Achrad felé.*
- Akár létezik, akár nem, egy kalandot sem szabad kihagyni, fiacskáim! Nézzetek rám! Ha nem kellene bottal járnom, én magam is mennék, hiszen minden út rejthet izgalmakat *húzódik mosolyra a pálcás ajka, odébb mozdítva dús szakállát, miközben szavait már a sötételfeknek intézi. Azzal odébb is áll. Botjával legyint egyet öreg barátja felé, hogy indulásra késztesse, ki morogva bár, de megindul mellette. A kis közjáték talán segít az ifjabbak döntését illetően, talán csak jobban összekavarja őket. Minden esetre rajtuk áll, hogy mit lépnek, ahogyan Achradon is, hogy még mindig menni akar-e, vagy sem.*
5325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-12 10:20:11
Üzenet elküldve: 2014-07-12 10:20:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
//Quantall, Sei//
*Mikor Quantall bemutatkozik, biccent egyet. Meghallgatja a másik mélységi beszédét is, majd örömmel felel:*
-Nos, Quantall, Sei, igen, a Derengő fa egy "bácsi".
*Megsimogatja a macska buksiját, majd belső zsebéből egy kenyérdarabot húz elő, és odaadja Fairnak.*
-Persze hogy nem baj, ha velünk jön. Mindig jó egy doromboló segítség. És te, kételkedő barátom, Quantall, onnan tudom, hogy létezik a fa, hogy már láttam. Ha nincs ellenetekre elmesélem.
*Összedörzsöli tenyerét, majd megköszörüli torkát.*
-Nos, még mikor egész fiatal voltam, úgy negyven év körül, a Lihanechi-tó déli partján éltem. Ott, ahol a tó vize és a nagy erdő találkoznak egymással. Egy kis kunyhóban éltem, nem messze a parttól, fiammal együtt. Egyik éjjel farkasok ólálkodtak a parton, és veszélyeztették a jószágokat. Mivel én csak a mágiához konyítok, a fiam felajánlotta, hogy elkergeti őket, lévén, hogy harcos... Volt... Azt hittem, hogy simán megoldja, hiszen csak pár farkasról van szó. De nem farkasok voltak, hanem Lupusfulgurok. Hamarosan a fiam halálhörgésére lettem figyelmes. Kirohantam a házból, de akkor már a fiam halott volt, és a bestiák már javában falták. Mivel akkoriban vízmágus voltam, a mágia segítségével néhányat le tudtam teríteni, de így a figyelmük rám terelődött. Lassan közelítettek felém, emlékszem, mélyen a szemembe nézve vicsorogtak. Becsuktam a szemem, és azt mondtam: jövök fiam! Ekkor valami hatalmas tenyér csapott a lények közé, akik szanaszéjjel repkedtek a vízparton. Egy hatalmas, barna ököl, aki egyenként tépte szét a Lupusfulgurokat, és közben még morgott is. Emlékszem, néhány szava kivehető volt a mély búgásból: ne bántsd az ártatlant! Majd a cserjésből feltűnt a lény egész teste. Egy bő 20 láb magas, 4 láb széles fa futott a megmaradt lények után, akik már fejvesztve menekültek. Én teljesen ledermedtem. Ekkor a fa visszatért, és azt mondta: Temesd el a gyermeket egy fatörzs alá, és tudni fogom, kinek lelkét védelmezzem az idők végezetéig! Ezt meg is tettem. Utána soha többet nem láttam a Derengő fát.
*Mikor a fiáról beszél, szeméből egy könnycsepp hullik ki, és mosolya is lelankad arcáról. De amikor a szónoklat végére ér, és könnycseppje legördül arcáról, újra halovány mosolyt fakaszt, de ez inkább egy álarc. Egy álarc, mely a bánatát bújtatja el. Mélyen a lelkébe. De már sokszor történt vele ez, hogy visszagondolt Lehanech Thorend-re. Pár óra múlva úgyis vidám lesz. Hisz bármennyire is szerette a fiát, ez ötven éve történt, és bár nem minden sebet, de a javát begyógyítja az idő.*
//Quantall, Sei//
*Mikor Quantall bemutatkozik, biccent egyet. Meghallgatja a másik mélységi beszédét is, majd örömmel felel:*
-Nos, Quantall, Sei, igen, a Derengő fa egy "bácsi".
*Megsimogatja a macska buksiját, majd belső zsebéből egy kenyérdarabot húz elő, és odaadja Fairnak.*
-Persze hogy nem baj, ha velünk jön. Mindig jó egy doromboló segítség. És te, kételkedő barátom, Quantall, onnan tudom, hogy létezik a fa, hogy már láttam. Ha nincs ellenetekre elmesélem.
*Összedörzsöli tenyerét, majd megköszörüli torkát.*
-Nos, még mikor egész fiatal voltam, úgy negyven év körül, a Lihanechi-tó déli partján éltem. Ott, ahol a tó vize és a nagy erdő találkoznak egymással. Egy kis kunyhóban éltem, nem messze a parttól, fiammal együtt. Egyik éjjel farkasok ólálkodtak a parton, és veszélyeztették a jószágokat. Mivel én csak a mágiához konyítok, a fiam felajánlotta, hogy elkergeti őket, lévén, hogy harcos... Volt... Azt hittem, hogy simán megoldja, hiszen csak pár farkasról van szó. De nem farkasok voltak, hanem Lupusfulgurok. Hamarosan a fiam halálhörgésére lettem figyelmes. Kirohantam a házból, de akkor már a fiam halott volt, és a bestiák már javában falták. Mivel akkoriban vízmágus voltam, a mágia segítségével néhányat le tudtam teríteni, de így a figyelmük rám terelődött. Lassan közelítettek felém, emlékszem, mélyen a szemembe nézve vicsorogtak. Becsuktam a szemem, és azt mondtam: jövök fiam! Ekkor valami hatalmas tenyér csapott a lények közé, akik szanaszéjjel repkedtek a vízparton. Egy hatalmas, barna ököl, aki egyenként tépte szét a Lupusfulgurokat, és közben még morgott is. Emlékszem, néhány szava kivehető volt a mély búgásból: ne bántsd az ártatlant! Majd a cserjésből feltűnt a lény egész teste. Egy bő 20 láb magas, 4 láb széles fa futott a megmaradt lények után, akik már fejvesztve menekültek. Én teljesen ledermedtem. Ekkor a fa visszatért, és azt mondta: Temesd el a gyermeket egy fatörzs alá, és tudni fogom, kinek lelkét védelmezzem az idők végezetéig! Ezt meg is tettem. Utána soha többet nem láttam a Derengő fát.
*Mikor a fiáról beszél, szeméből egy könnycsepp hullik ki, és mosolya is lelankad arcáról. De amikor a szónoklat végére ér, és könnycseppje legördül arcáról, újra halovány mosolyt fakaszt, de ez inkább egy álarc. Egy álarc, mely a bánatát bújtatja el. Mélyen a lelkébe. De már sokszor történt vele ez, hogy visszagondolt Lehanech Thorend-re. Pár óra múlva úgyis vidám lesz. Hisz bármennyire is szerette a fiát, ez ötven éve történt, és bár nem minden sebet, de a javát begyógyítja az idő.*
5324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-11 23:19:48
Üzenet elküldve: 2014-07-11 23:19:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
- Héééj!
*Tiltakozik nemes egyszerűséggel butaságának feszegetésére, miközben, követve a másikat, lekászálódik a szökőkút kávájáról. Méltatlankodása azonban nem tart sokáig, hallgatva a magyarázatot. Magában igazat kell adjon, ötlete az élelemszerzésről halva született, hiszen mostanra már valóban összepakolóban lehetnek az árusok.
A második dologra viszont felkapja fejét.*
- Csak tudnám hogy csinálod...
*Jegyzi meg vigyorogva a legnagyobb színészeket idéző meghajláson.
Bár fogalma sincs, merre van az arra, úgy következtet, hogy mégiscsak a fogadó lesz a ma éjszaka nyertese, miben kisvártatva meg is erősítik.*
- Ígérem, holnap nagyobb hasznodra leszek!
*A cinkos mosolyra sajátjával felel, a lökésre pedig néhány lépést odébb tántorodik. Persze nem volt az olyan erős, közel sem, de olyan vicces rájátszani egy kicsit. Hamar rendezi is sorait, felvéve a kényelmes léptek ütemét igazodik vissza Jaz mellé, akár egy hűséges kiskutya.*
- Héééj!
*Tiltakozik nemes egyszerűséggel butaságának feszegetésére, miközben, követve a másikat, lekászálódik a szökőkút kávájáról. Méltatlankodása azonban nem tart sokáig, hallgatva a magyarázatot. Magában igazat kell adjon, ötlete az élelemszerzésről halva született, hiszen mostanra már valóban összepakolóban lehetnek az árusok.
A második dologra viszont felkapja fejét.*
- Csak tudnám hogy csinálod...
*Jegyzi meg vigyorogva a legnagyobb színészeket idéző meghajláson.
Bár fogalma sincs, merre van az arra, úgy következtet, hogy mégiscsak a fogadó lesz a ma éjszaka nyertese, miben kisvártatva meg is erősítik.*
- Ígérem, holnap nagyobb hasznodra leszek!
*A cinkos mosolyra sajátjával felel, a lökésre pedig néhány lépést odébb tántorodik. Persze nem volt az olyan erős, közel sem, de olyan vicces rájátszani egy kicsit. Hamar rendezi is sorait, felvéve a kényelmes léptek ütemét igazodik vissza Jaz mellé, akár egy hűséges kiskutya.*
5323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-11 23:01:32
Üzenet elküldve: 2014-07-11 23:01:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Derengő fa//
//Quantall, Achrad//
*Izgatottan hallgatja az idős gnóm monológját, aprókat biccentve közben. Az utolsó megjegyzésre pedig, arcán lankadatlan mosollyal kezdi vakargatni tarkóját.*
-Persze! Akartam, csak előbb meggyőződtem róla, hogy jó ajtón kopogtatok. Elnézést. A nevem Sei.
*Elkapja a gnóm öreg kezét, és lelkesen megrázza, letéve öléből a macskát, mindkét tenyerével átfogva a bácsi kézfejét, majd a másik sötételfhez fordul, s neki nyújtja balját.*
-Sei. Korren Sei.
*Fejével az állat felé biccent, és nevetve visszafordul az öreghez.*
-Ő pedig a legjobb barátom, élettársam, és fogadott testvérem, Fair. Szívesen önnel, avagy veletek tartok, ha ő is elkísérhet. Persze csak ha nem probléma. Vállalom az összes felelősséget, ha valami bajt okozna. Nos... A mágia annyira nem érint engem, már ami a tanulását illeti. Viszont a kaland, és ez az egész izgalmas expedíció annál inkább! Komolyan mondja, hogy a fa egy bácsi? Ez hihetetlen. Nem sok mindent hallottam még róla, de eddig azt hittem, csak... Ha szabad mondanom, hogy csak. Hogy csak egy varázsfa. De ez elképesztő!
*Aztán végre eldugul. Amúgy sem valami szófukar férfi, de ha valami ennyire felizgatja, szinte be nem áll a szája. Viszont most észreveszi magát, és kérdőn tekint fajtársára, aztán a bácsira, hátha miatta visszatartottak eddig valamit, amit beléjük fojtott szócséplésével.
Letörölhetetlen mosolyával fürkészi társai arcát, miközben visszaveszi karjára macskáját, aki elégedett nyávogással nyugtázza, hogy jó ötlet volt nem a földön hagyni őt.*
//Quantall, Achrad//
*Izgatottan hallgatja az idős gnóm monológját, aprókat biccentve közben. Az utolsó megjegyzésre pedig, arcán lankadatlan mosollyal kezdi vakargatni tarkóját.*
-Persze! Akartam, csak előbb meggyőződtem róla, hogy jó ajtón kopogtatok. Elnézést. A nevem Sei.
*Elkapja a gnóm öreg kezét, és lelkesen megrázza, letéve öléből a macskát, mindkét tenyerével átfogva a bácsi kézfejét, majd a másik sötételfhez fordul, s neki nyújtja balját.*
-Sei. Korren Sei.
*Fejével az állat felé biccent, és nevetve visszafordul az öreghez.*
-Ő pedig a legjobb barátom, élettársam, és fogadott testvérem, Fair. Szívesen önnel, avagy veletek tartok, ha ő is elkísérhet. Persze csak ha nem probléma. Vállalom az összes felelősséget, ha valami bajt okozna. Nos... A mágia annyira nem érint engem, már ami a tanulását illeti. Viszont a kaland, és ez az egész izgalmas expedíció annál inkább! Komolyan mondja, hogy a fa egy bácsi? Ez hihetetlen. Nem sok mindent hallottam még róla, de eddig azt hittem, csak... Ha szabad mondanom, hogy csak. Hogy csak egy varázsfa. De ez elképesztő!
*Aztán végre eldugul. Amúgy sem valami szófukar férfi, de ha valami ennyire felizgatja, szinte be nem áll a szája. Viszont most észreveszi magát, és kérdőn tekint fajtársára, aztán a bácsira, hátha miatta visszatartottak eddig valamit, amit beléjük fojtott szócséplésével.
Letörölhetetlen mosolyával fürkészi társai arcát, miközben visszaveszi karjára macskáját, aki elégedett nyávogással nyugtázza, hogy jó ötlet volt nem a földön hagyni őt.*
5322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-11 22:45:05
Üzenet elküldve: 2014-07-11 22:45:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Gonoszul vigyorodik el a fintorra, pedig egyszer Ewicának muszáj lesz jobb híján beletörődnie a szegénynegyed adta oltalomba. Hacsak nem nevezik ki hamar a város császárnőjévé.
A lány szavaira hangosan kacag fel.*
-Olyan buta vagy!
*Ezzel máris rugaszkodik le a kút pereméről, érkezik két lábra, és indul meg.*
-Két dolog! Elsőként. Este a piac kiürül, ilyenkor már késő munkában reménykedni.
*Szóval indul meg a Pegazus felé.*
-És egy másik fontos kitétel. Nálam mindig pont annyi pénz van, mint amennyi szükséges.
*Hajol meg eltúlzott színpadiassággal. Persze tudja ő, hogy nagy luxus a fogadó, viszont sosem sajnálta keresetét semmire. Ha ma el is fogy, majd lesz holnapra amennyi kell. Eddig nem hagyta cserben szerencséje. Nem siet, ráérősen lépked, élvezi a kellemes nyár esti hűvösséget.*
-Más nem, ha nem kapunk szobát, még mindig mehetünk a folyópartra. Vagy holnap. Ha nem sikerül pénzt szerezned egy újabb éjszakára.
*Löki meg vállával gyengéden a lányt egy cinkos mosoly kíséretében, véleménye szerint nagyon finoman közölve, hogy a továbbiakban nem kívánja eltartani útitársát.*
*Gonoszul vigyorodik el a fintorra, pedig egyszer Ewicának muszáj lesz jobb híján beletörődnie a szegénynegyed adta oltalomba. Hacsak nem nevezik ki hamar a város császárnőjévé.
A lány szavaira hangosan kacag fel.*
-Olyan buta vagy!
*Ezzel máris rugaszkodik le a kút pereméről, érkezik két lábra, és indul meg.*
-Két dolog! Elsőként. Este a piac kiürül, ilyenkor már késő munkában reménykedni.
*Szóval indul meg a Pegazus felé.*
-És egy másik fontos kitétel. Nálam mindig pont annyi pénz van, mint amennyi szükséges.
*Hajol meg eltúlzott színpadiassággal. Persze tudja ő, hogy nagy luxus a fogadó, viszont sosem sajnálta keresetét semmire. Ha ma el is fogy, majd lesz holnapra amennyi kell. Eddig nem hagyta cserben szerencséje. Nem siet, ráérősen lépked, élvezi a kellemes nyár esti hűvösséget.*
-Más nem, ha nem kapunk szobát, még mindig mehetünk a folyópartra. Vagy holnap. Ha nem sikerül pénzt szerezned egy újabb éjszakára.
*Löki meg vállával gyengéden a lányt egy cinkos mosoly kíséretében, véleménye szerint nagyon finoman közölve, hogy a továbbiakban nem kívánja eltartani útitársát.*
5321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-11 21:55:21
Üzenet elküldve: 2014-07-11 21:55:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*A holnapot igencsak elfogadható javaslatnak tartja helyismeretének bővítésére, s félreérthetetlenül egyezik bele egy határozott bólintással. Viszont azt nem is gondolta volna, hogy Jaznek ennyi alternatívája van az éjszakájuk eltöltésével kapcsolatban. Amennyiben olvasni kívánnak arcából, nem szükségeltetik hozzá nagy tudás, a szegénynegyed említésére például egészen konkrétan fintorodik el. Láthatóan a templomkert sem nyeri el tetszését, akkor inkább a tűz a kapun kívül. Már kezdené is kinyilvánítani választását, mikor újabb eshetőség érkezik. A fogadóbéli evés, alvás és meleg vizes fürdő igazán felkelti figyelmét, hogy még üres gyomra is belé kordul. Egyetlen akadályát látja csak, ahogy a srác is említette, ez nem olcsó mulatság, ők pedig utcakölykök lennének, vagy mifenék. A felelőtlenül szövögetett álomképet elvetők lemondásával csóválja meg fejét.*
- Legyen a folyópart! De előbb szerezzünk legalább pár falatot a piacról. Kezdetnek segíthetnék cipekedni valami néninek...
*Veszi elő szebbik mosolyát, mutatva, hogy készen áll a behízelgésre. Beszéd közben pedig két kezével vállait dörzsöli meg, hogy aztán felhajtott ingujjait eredeti állapotukba hozza. Nagyon reméli, hogy tényleg lesz tűz, különben hűvös éjszaka elé néznek.*
*A holnapot igencsak elfogadható javaslatnak tartja helyismeretének bővítésére, s félreérthetetlenül egyezik bele egy határozott bólintással. Viszont azt nem is gondolta volna, hogy Jaznek ennyi alternatívája van az éjszakájuk eltöltésével kapcsolatban. Amennyiben olvasni kívánnak arcából, nem szükségeltetik hozzá nagy tudás, a szegénynegyed említésére például egészen konkrétan fintorodik el. Láthatóan a templomkert sem nyeri el tetszését, akkor inkább a tűz a kapun kívül. Már kezdené is kinyilvánítani választását, mikor újabb eshetőség érkezik. A fogadóbéli evés, alvás és meleg vizes fürdő igazán felkelti figyelmét, hogy még üres gyomra is belé kordul. Egyetlen akadályát látja csak, ahogy a srác is említette, ez nem olcsó mulatság, ők pedig utcakölykök lennének, vagy mifenék. A felelőtlenül szövögetett álomképet elvetők lemondásával csóválja meg fejét.*
- Legyen a folyópart! De előbb szerezzünk legalább pár falatot a piacról. Kezdetnek segíthetnék cipekedni valami néninek...
*Veszi elő szebbik mosolyát, mutatva, hogy készen áll a behízelgésre. Beszéd közben pedig két kezével vállait dörzsöli meg, hogy aztán felhajtott ingujjait eredeti állapotukba hozza. Nagyon reméli, hogy tényleg lesz tűz, különben hűvös éjszaka elé néznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621