//Megérkezés//
*Hirtelen nem tudja hova tenni Murgrind hümmentését, de magában úgy gondolja, talán már az is biztató, hogy a férfi nem kezd triádába arról, hogy bezzeg az erősebb nem képviselőinek joga van a serhez, annyihoz amennyit csak akarnak, és ebbe az asszonyok nem szólhatnak bele.
Maereh igyekszik senkiről sem ítélni látatlanban, de egy ilyen kirohanás után valószínűleg alaposan átgondolná, vajon mennyire is akar megismerkedni a magas törpével.*
~Mert Murgrind magas. Magasabb nálam. Ami jó.~
*Csak picit hőköl hátra, de utána visszabámul, nyíltan, majd elmosolyodik.*
– Akkor azt hiszem, jól teszem, hogy a képem borotválom és nem a fejem búbját. *mondja ki az első dolgot, ami eszébe jut. Persze viccel.
Ha Murgrind szeme jó és alaposan megnézni, márpedig ilyen közelről már csak láthatja, akkor nyilvánvaló lehet számára, hogy Mae nem borotválkozik, egyáltalán nem, az arca mégis sima, sőt, még a bőre is szép, akár hamvasnak is mondható, bár nem halovány rózsás, hanem a sok szabadban töltött óra után inkább napbarnított mézszínű.*
– Való igaz, látatlanban nem lehet tudni *ért egyet, majd kíváncsian néz a másikra.* Utazás? Merre utaznál?
*Minden érdekli a lányt, ami utazással kapcsolatos, pont azért is, mert ő maga is vándorol. Új tájak, új minták, új fémek és új technikák, újfajta féldrágakövek. Szeret tanulni, új dolgokat megismerni, és persze beszélgetni is arról, ki merre járt, mit tapasztalt ott, vagy éppen hova tart.*
– Az, volt hozzá kézügyességem, és szerettem rajzolni. Azt mondták, jól csinálom. Még apa is bíztatott *árulja el.* A családomban én vagyok az első, aki ilyesmire adta a fejét, így mikor a falumban már nem tudtam újat tanulni útra keltem.
*Óvatosan megvonja a vállát, és mélyen hallgat arról, hogy ez csak az egyik ok volt, a másik, sokkal súlyosabb a csúfneve. Ami sokkal több fájdalmat okozott.*
~Az hogy tanulni megyek legalább jó ürügy volt, hogy ne higgyék, hogy elmenekültem a sok bántás elől.~
*Mivel maga is zavarban van kicsit, így annyira nem tűnik fel neki, hogy Murgrind is kínban lenne esetleg.*
– Időszakos munkák? És azok jól fizetnek? Tisztesen meg tudsz élni? Vagy épp új munkáért kelsz útra?
*Hirtelen rájön, hogy sokat kérdez, zavarában el is pirul.*
– Bocsáss meg, ha túl sokat kérdezek! *suttogja, de azért a válaszokra természetesen kíváncsi.*