Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 251 (5001. - 5020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 11:45:46
Üzenet elküldve: 2014-02-16 11:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Organthela és Jaz//
*Egyáltalán nincs elragadtatva attól az ötlettől, hogy egy épületben aludjon, félig növény létére. Hisz mi van akkor, ha reggel arra ébred, hogy már csak barna levelek borítják és alig kap levegőt? Freyai ötletei azonban megnyugtatják némiképp.*
-Fogalmam sincs, hogy mi van egy épületben. Nem szokásom megfordulni ilyen helyeken. Mondjuk egy ilyen koszos putriban, nem hiszem, hogy adnak plusz növényeket, extra szolgáltatásként.-*Kicsit zavarba ejti a lány gondoskodása, hisz még soha nem volt ilyenben része. Az, hogy valaki úgy gondol rá, mint valami értékes személyre teljesen meglepi és természetesen örül is.*
-Köszönöm, hogy gondolsz rám, de szerintem elég lesz, ha kifekszem az ablakpárkányra.-*Szinte fel sem tűnik neki a lány nyelvbotlása a visszatelepítésről, nem foglalkozik vele. A bemutatkoznál rögtön megjegyzi a lány nevét, de mikor az a fiúét szeretné illedelmesen megmondani megakad. Itt szívesen elnevetné magát, de végül nem teszi, hisz a lány olyan kedves vele, hogy nem szeretné megsérteni. Sajnos, egy kukkot sem ért ebből a névkitalálós dologból, mivel alig érintkezett lényekkel, így nála ez a képesség nem fejlődhetett ki. Egyszerűen csak belegyezően bólogat. A megszállós dolognál megvonja a vállát.*
-Nagyon nem érdekel. Számomra ez így tökéletes. Imádom magam és csak annyit tudok, hogy születésem óta ilyen vagyok. Szerintem anyámat akarták megátkozni, csak én a magzat vettem magamra, mint fejlődő szervezet. Viszont, látom Téged ez nagyon is érdekel. Csak nem szeretnél Te is különc lenni?-*Ravasz tekintetével méregeti a lányt. Őszintén kíváncsi, hisz jó lenne egy társ számára. Bár a lány túlságosan jószívű, így nem lehetne belőle vajákos, de azért valamit kitudna nevelni belőle. Számára is feltűnik a fiú karjának állapota, de nem törődik vele, Cai nem az a sajnálós fajta. Jobban foglalkoztatja a gyerek éles nyelve, ami felettébb kedvére való. Még az apja személyét érő sértő gúnyolódásra is nyugodtan válaszol és nagyon ötletesen üt vissza. Ez ismét vigyorgásra ösztönzi Cait és úgy dönt belemegy a játékba. Így már van értelme egy épületben aludnia, hisz nem fog unatkozni.*
-Drága fiam, tudod nagyon hiányoztál.-*Azzal szorosan átöleli Rnedet, annyira szorítja amennyire csak tudja és még némi műkönnyet is képes szemeiből kicsikarni.*
-Biztos rossz lehetett számodra, hogy apád egy lecsúszott részeg állat, anyád pedig elhagyott mert csak egy egyszerű növény, aki nem képes szeretetét kifejezni. Na sebaj, majd most megpróbálom bepótolni.-*Azzal hatalmas csókot nyom újdonsült gyermeke arcára, majd megfogja kezét és a fogadó felé veszi vele az irányt. Rned szavaira ő is komoly arccal válaszol.*
-Nyugi, szeretetben nem lesz hiányod. Tudod anyád vajákos, így most meggyógyítom beteg karodat, csak vigyázz nehogy rossz szert használjak és véletlen lerohadjon az egész kezed.-*Mondata végén éles kacajt hallat és elsőként nyit be az épületbe.*
A hozzászólás írója (Caisys Harp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.16 12:56:48
*Egyáltalán nincs elragadtatva attól az ötlettől, hogy egy épületben aludjon, félig növény létére. Hisz mi van akkor, ha reggel arra ébred, hogy már csak barna levelek borítják és alig kap levegőt? Freyai ötletei azonban megnyugtatják némiképp.*
-Fogalmam sincs, hogy mi van egy épületben. Nem szokásom megfordulni ilyen helyeken. Mondjuk egy ilyen koszos putriban, nem hiszem, hogy adnak plusz növényeket, extra szolgáltatásként.-*Kicsit zavarba ejti a lány gondoskodása, hisz még soha nem volt ilyenben része. Az, hogy valaki úgy gondol rá, mint valami értékes személyre teljesen meglepi és természetesen örül is.*
-Köszönöm, hogy gondolsz rám, de szerintem elég lesz, ha kifekszem az ablakpárkányra.-*Szinte fel sem tűnik neki a lány nyelvbotlása a visszatelepítésről, nem foglalkozik vele. A bemutatkoznál rögtön megjegyzi a lány nevét, de mikor az a fiúét szeretné illedelmesen megmondani megakad. Itt szívesen elnevetné magát, de végül nem teszi, hisz a lány olyan kedves vele, hogy nem szeretné megsérteni. Sajnos, egy kukkot sem ért ebből a névkitalálós dologból, mivel alig érintkezett lényekkel, így nála ez a képesség nem fejlődhetett ki. Egyszerűen csak belegyezően bólogat. A megszállós dolognál megvonja a vállát.*
-Nagyon nem érdekel. Számomra ez így tökéletes. Imádom magam és csak annyit tudok, hogy születésem óta ilyen vagyok. Szerintem anyámat akarták megátkozni, csak én a magzat vettem magamra, mint fejlődő szervezet. Viszont, látom Téged ez nagyon is érdekel. Csak nem szeretnél Te is különc lenni?-*Ravasz tekintetével méregeti a lányt. Őszintén kíváncsi, hisz jó lenne egy társ számára. Bár a lány túlságosan jószívű, így nem lehetne belőle vajákos, de azért valamit kitudna nevelni belőle. Számára is feltűnik a fiú karjának állapota, de nem törődik vele, Cai nem az a sajnálós fajta. Jobban foglalkoztatja a gyerek éles nyelve, ami felettébb kedvére való. Még az apja személyét érő sértő gúnyolódásra is nyugodtan válaszol és nagyon ötletesen üt vissza. Ez ismét vigyorgásra ösztönzi Cait és úgy dönt belemegy a játékba. Így már van értelme egy épületben aludnia, hisz nem fog unatkozni.*
-Drága fiam, tudod nagyon hiányoztál.-*Azzal szorosan átöleli Rnedet, annyira szorítja amennyire csak tudja és még némi műkönnyet is képes szemeiből kicsikarni.*
-Biztos rossz lehetett számodra, hogy apád egy lecsúszott részeg állat, anyád pedig elhagyott mert csak egy egyszerű növény, aki nem képes szeretetét kifejezni. Na sebaj, majd most megpróbálom bepótolni.-*Azzal hatalmas csókot nyom újdonsült gyermeke arcára, majd megfogja kezét és a fogadó felé veszi vele az irányt. Rned szavaira ő is komoly arccal válaszol.*
-Nyugi, szeretetben nem lesz hiányod. Tudod anyád vajákos, így most meggyógyítom beteg karodat, csak vigyázz nehogy rossz szert használjak és véletlen lerohadjon az egész kezed.-*Mondata végén éles kacajt hallat és elsőként nyit be az épületbe.*
A hozzászólás írója (Caisys Harp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.16 12:56:48
5019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 10:17:08
Üzenet elküldve: 2014-02-16 10:17:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Beletelt egy kis időbe még Teck rájött, hogy a barakkba nem éppen az istállón keresztül vezet az út.~Valaki nagyon rosszul igazított útba~ *Ezért kénytelen vissza térni a nyüzsgéssel teli főtérre* ~ Egyszer teszem be a lábam Artheniorba akkor is első lépésemre elvétem az irányt, talán hallgatnom kellet volna a mesteremre~
"Mindig nézd meg a térképet mielőtt bárhová is indulsz"
* Rugdossa maga előtt a port és kavicsot kicsit dühösen, majd leül egy padra a szökő kút mellett, és előveszi a zsebéből a kis fecnire vakart térkép szerűséget majd azt forgatja* ~ Mi akarna ez lenni? Valami iszonyú kézírása van az öregnek, na nézzük ez a ló gondolom az istálló lenne, még szerencse hogy rajzolt melléje valamit. A szökő kút az stimmel. Ez meg mi? Valami ócska kalyiba szerűség van oda firkálva. Szegény... ne..gyed.., aztán a következő egy csomó arany tallér. Ez lenne a gazdagok gyűjtő helye, mert olvashatatlan. Aztán van itt még, bac,bar,bak, barraa, á, barakk, csak kibogarásztam! Na ezzel meg is volnánk.~ *Ezzel zsebre vágja a térképet, és feláll* ~Vigyázz Arthenion mert jövök~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.17 13:28:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
"Mindig nézd meg a térképet mielőtt bárhová is indulsz"
* Rugdossa maga előtt a port és kavicsot kicsit dühösen, majd leül egy padra a szökő kút mellett, és előveszi a zsebéből a kis fecnire vakart térkép szerűséget majd azt forgatja* ~ Mi akarna ez lenni? Valami iszonyú kézírása van az öregnek, na nézzük ez a ló gondolom az istálló lenne, még szerencse hogy rajzolt melléje valamit. A szökő kút az stimmel. Ez meg mi? Valami ócska kalyiba szerűség van oda firkálva. Szegény... ne..gyed.., aztán a következő egy csomó arany tallér. Ez lenne a gazdagok gyűjtő helye, mert olvashatatlan. Aztán van itt még, bac,bar,bak, barraa, á, barakk, csak kibogarásztam! Na ezzel meg is volnánk.~ *Ezzel zsebre vágja a térképet, és feláll* ~Vigyázz Arthenion mert jövök~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.17 13:28:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
5018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:24:14
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:24:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A főtér mindig elragadóan zsúfolt és élettel teli, még egy ilyen hűvös, téli napon is. A nap ugyan vastag felhőréteg mögé bújik, mégis van valami szép, valami kellemes, ami arra csábítja az ifjú lányt, hogy elhagyva otthonát tegyen egy sétát a városban. Hova máshova is mehetne, ha nem a főtérre? Csak annyi, hogy leülve a kút kávájára figyelheti a nyüzsgést, a mindig változó, mégis ugyanolyan tömeget, mosolyt csal bronzszín bőrrel borított arcára, ahogy lábait rakosgatja egymás után, inkább tűnik már valamiféle táncnak, aminek ritmusa valahonnan belülről fakad. Mélyről, csakis ő értheti, ha esetleg bolondnak is nézik, nem zavarja. Minden mozdulatát halk csilingelés követi, ahogy a csuklóit díszítő, számtalan karperec összeverődik, mozdulatait vastag bársonyból készített, hímzett, királykék köpeny követi, ami alól elő-elő villan hasonló árnyalatú szoknyája, ami a bokáit verdesi.
A kút mellé érve pördül egyet, mintha csak pont most érne el a tánc végére, le nem ül, mert amint megtorpanna, már észre is veszi, ki nem illik a tömegbe. Mindenki halad, a padok üresen ásítanak most, csak egyetlen fiú van, aki megtöri a tömeg áramlását, mintha csak szembe akarna szúrni vele, látszólag véletlenszerűen állít meg embereket, akik több-kevesebb türelemmel viseltetnek felé, de egytől egyig tovább is haladnak. Az érdekesnek tűnik.
Szőke haját hátradobja a válla fölött, óvatos mozdulatokkal halad, míg végül meg nem torpan Assim mögött, könnyedén érintve a vállát.*
-Szervusz. Elvesztettél valamit?
*Kérdezi érdeklődve, fejét aranyosan oldalra biccentve, felemás szemeivel a fiú arcát tanulmányozva.*
A kút mellé érve pördül egyet, mintha csak pont most érne el a tánc végére, le nem ül, mert amint megtorpanna, már észre is veszi, ki nem illik a tömegbe. Mindenki halad, a padok üresen ásítanak most, csak egyetlen fiú van, aki megtöri a tömeg áramlását, mintha csak szembe akarna szúrni vele, látszólag véletlenszerűen állít meg embereket, akik több-kevesebb türelemmel viseltetnek felé, de egytől egyig tovább is haladnak. Az érdekesnek tűnik.
Szőke haját hátradobja a válla fölött, óvatos mozdulatokkal halad, míg végül meg nem torpan Assim mögött, könnyedén érintve a vállát.*
-Szervusz. Elvesztettél valamit?
*Kérdezi érdeklődve, fejét aranyosan oldalra biccentve, felemás szemeivel a fiú arcát tanulmányozva.*
5017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:08:55
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:08:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Már legalább egy órája vár Drophiusra a fogadóban, mesterét azonban mintha elnyelte volna a föld. Assim persze nem őt hibáztatja, biztos, hogy nem hagyná magára egy szó nélkül, biztosan mondott valamit, de... nos, Assim nem emlékszik, lenyűgözte a hegedű meg ez az új hely, és már megint elfelejtett valami nagyon fontosat.
Kilép a főtérre, és körülnéz, hátha megpillantja Drophiust, de hiába. Solak is szimatol egy darabig, néhányszor olyan messzire csatangol, hogy Assim már-már megijed, hogy őt is elveszíti szem elől, de a kandúr hűsége nem olyan múlandó, mint sok fajtársáé. A fiú végül úgy dönt, kérdezősködni kezd, nem látta-e valaki a mesterét - és így is tesz.*
Kilép a főtérre, és körülnéz, hátha megpillantja Drophiust, de hiába. Solak is szimatol egy darabig, néhányszor olyan messzire csatangol, hogy Assim már-már megijed, hogy őt is elveszíti szem elől, de a kandúr hűsége nem olyan múlandó, mint sok fajtársáé. A fiú végül úgy dönt, kérdezősködni kezd, nem látta-e valaki a mesterét - és így is tesz.*
5016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-15 13:53:37
Üzenet elküldve: 2014-02-15 13:53:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Izgatottan néz körül, az új város az új élet lehetőségét kínálja. Arra pedig nagy szüksége van, hogyha maga mögött akarja hagyni a múltat. Talán társakat is szerezhetne, hogy legyen kire támaszkodnia ebben a zord világban. Anyja halála óta egyedül van, senkiben nem bízik de mivel a vándorlása véget ért, s éppen letelepedni készül, valakire csak szüksége van,hogy beilleszkedhessen. Bárcsak lenne még rokona, aki magához vehetné. De az anyja családja megveti, kitagadja őt, az apja pedig... nos, ő még a létezéséről sem tud. Elképzeli, milyen lehet olyan lánynak lenni, aki egy nagy, boldog család sarja. Akit mindenki szeret, tisztel, és akit megvédenek, ha bajba kerül. De végül elhessegeti gondolatait: most ébernek kell lennie.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.15 20:57:42, a következő indokkal:
Jelek pótlása; helyesírás.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.15 20:57:42, a következő indokkal:
Jelek pótlása; helyesírás.
5015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:19:49
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:19:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
*Nincsenek már könnyek mit elhullajthatna. Smaragd szemeinek patakja teljesen kiszáradt, amíg a kikötőig elértek, de a fájdalom melyből fakadt nem akar elmúlni. Egy darabot kiszakítottak lelkéből, mely édesanyjával távozott el a túlvilágra. Tehetetlen dühöngésre, kínzó szomorúságra ítéltetett, kilátástalanságba taszítja az önmarcangolás. Megválaszolatlan kérdések tömkelege és fékezhetetlen bosszúvágy lágyítja elméjét, mely megtörni látszik a gyötrelmes teher alatt.*
~ Miért most? ~
*Napokig képtelen volt aludni, minden egyes alkalommal, mikor lehunyta szemét, a veszedelmes éjszaka rémképei gyötörték. Azonban a kimerültség végül győzedelmeskedett, s épphogy elhagyták a kikötőt a szekér rázkódása mély álomtalan alvásba ringatta őt.
Szinte rémisztően sűrű, fehér köd kíséri őket Arthenior szívébe, mintha jótékonyan köpönyege alá akarná rejteni a menekülőket. Mégis nyugtalanító ez a nyálkás ködfátyol, mely mögül minden kísértetként bukkan elő, de Segandrina nem látja ezt. Feje még most is Kyltheniel bácsikája vállán pihen, egyenletesen szuszogva alszik az öreg vállán. Édesen alszik, mint egy gyermek ki elfáradt a délutáni játék után. Csak kissé puffadt szemei árulkodnak arról, hogy csak álmodni tudna olyan gondtalanságról, melyet egy ilyen gyermek érezhet. Akkor sem ébred meg mikor a kocsit megállítják, csak akkor riad fel, mikor lába mellől elhúzzák cókmókjait.*
- Nem, ezt nem vihetik el!
*Csattan fel rekedten, s ösztönösen védi holmiját, a tőle várható módon. Puha kezével fürgén csapkodni kezdi a tolvajló kezet, majd miután önmagában gyorsan összerakja a helyzetet, pironkodva néz le bátyjára. S ekkor napok óta először elvigyorodik, mintha mázsás súly gördülne le szívéről, könnyedség lesz úrrá rajta.*
- Nagyon vigyázz rájuk!
*Halkan kuncogva engedi át csomagjait Ysafnak, majd egy kisebbet magához véve ő maga is leereszkedik a kocsiból. Valószínűleg ő hozta a legtöbb dolgot magával, hisz úgy vélte egyiktől sem tudna megválni, ám most hogy cipekedésről van szó nagyon szívesen bízza őket másra. Kivéve ezt az egyet, melyben édesanyja ékszerei rejlenek. Talán pénzbeli értékük nem olyan hatalmas, mégsem létezik becsesebb kincs ezeknél.*
- Apám! Melyik lesz az?
*Kíváncsi gyermekként tipeg a szikár elfhez, mohón kutató íriszeit pedig arcára függeszti. Élénk, szinte világító zöld szemek ragyognak fel szép arcáról, tagadhatatlan, hogy édesanyjától örökölte őket. A forma, s az ív mellyel beleül az alabástrom arcba, szivárványhártyájának mintázata is Eleniel gyönyörű lélektükreit idézi.*
*Nincsenek már könnyek mit elhullajthatna. Smaragd szemeinek patakja teljesen kiszáradt, amíg a kikötőig elértek, de a fájdalom melyből fakadt nem akar elmúlni. Egy darabot kiszakítottak lelkéből, mely édesanyjával távozott el a túlvilágra. Tehetetlen dühöngésre, kínzó szomorúságra ítéltetett, kilátástalanságba taszítja az önmarcangolás. Megválaszolatlan kérdések tömkelege és fékezhetetlen bosszúvágy lágyítja elméjét, mely megtörni látszik a gyötrelmes teher alatt.*
~ Miért most? ~
*Napokig képtelen volt aludni, minden egyes alkalommal, mikor lehunyta szemét, a veszedelmes éjszaka rémképei gyötörték. Azonban a kimerültség végül győzedelmeskedett, s épphogy elhagyták a kikötőt a szekér rázkódása mély álomtalan alvásba ringatta őt.
Szinte rémisztően sűrű, fehér köd kíséri őket Arthenior szívébe, mintha jótékonyan köpönyege alá akarná rejteni a menekülőket. Mégis nyugtalanító ez a nyálkás ködfátyol, mely mögül minden kísértetként bukkan elő, de Segandrina nem látja ezt. Feje még most is Kyltheniel bácsikája vállán pihen, egyenletesen szuszogva alszik az öreg vállán. Édesen alszik, mint egy gyermek ki elfáradt a délutáni játék után. Csak kissé puffadt szemei árulkodnak arról, hogy csak álmodni tudna olyan gondtalanságról, melyet egy ilyen gyermek érezhet. Akkor sem ébred meg mikor a kocsit megállítják, csak akkor riad fel, mikor lába mellől elhúzzák cókmókjait.*
- Nem, ezt nem vihetik el!
*Csattan fel rekedten, s ösztönösen védi holmiját, a tőle várható módon. Puha kezével fürgén csapkodni kezdi a tolvajló kezet, majd miután önmagában gyorsan összerakja a helyzetet, pironkodva néz le bátyjára. S ekkor napok óta először elvigyorodik, mintha mázsás súly gördülne le szívéről, könnyedség lesz úrrá rajta.*
- Nagyon vigyázz rájuk!
*Halkan kuncogva engedi át csomagjait Ysafnak, majd egy kisebbet magához véve ő maga is leereszkedik a kocsiból. Valószínűleg ő hozta a legtöbb dolgot magával, hisz úgy vélte egyiktől sem tudna megválni, ám most hogy cipekedésről van szó nagyon szívesen bízza őket másra. Kivéve ezt az egyet, melyben édesanyja ékszerei rejlenek. Talán pénzbeli értékük nem olyan hatalmas, mégsem létezik becsesebb kincs ezeknél.*
- Apám! Melyik lesz az?
*Kíváncsi gyermekként tipeg a szikár elfhez, mohón kutató íriszeit pedig arcára függeszti. Élénk, szinte világító zöld szemek ragyognak fel szép arcáról, tagadhatatlan, hogy édesanyjától örökölte őket. A forma, s az ív mellyel beleül az alabástrom arcba, szivárványhártyájának mintázata is Eleniel gyönyörű lélektükreit idézi.*
5014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 22:55:28
Üzenet elküldve: 2014-02-14 22:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Organthela és Caysis//
-Ugyan.. *Csitítja Thelát, bár jól esik az aggódás.* Túlértékelik a karok szerepét, hidd el. És mondom, nem is fáj igazán, nézd! *Fintorogva emeli fel sérült karját egészen mellmagasságig, még ujjait is megmozgatja párszor, csak hogy bizonyítson, majd engedi is gyorsan vissza, kényelmesbe, és elégedetten vigyorog rá a lányra.
Közben peregnek az események, és a szavak. Kicsit gyors az iram, ő eddig ott tartott, hogy kedvesen útbaigazít egy elveszett hölgyet, ez módosult kettőre, ám legyen. De hogy a búbánatba is lett ebből együtt alvás?! Mindegy. Legyint egyet képzeletben, mert a vállvonogatás, ugye fáj. Legalább ágyban alszik, számára is ritka az ilyen alkalom.
Figyelmesen hallgatja Cai-t, mint az egészen kicsi gyermek a meséket. Bár hajlamos a pimaszkodásra, és a csípős megjegyzésekre még sem ítél a külső alapján. Kifejezetten tetszik neki, hogy az elf érti a fricskát, és vidáman nevet fel a nő megjegyzésén.*
-Minden tiszteletem a haszonnövényeké.
*A gondolat, hogy Thelát is megátkozzák nem deríti éppen fel. Egy szobában egy szép lánnyal, egy ággyal, és egy fikusszal, még rendben van, de mit kezdjen magában két szobanövénnyel? Azért támogatja a lányt, mert miért ne? És csak kicsit kuncog fel az átültetés gondolatán. *
-Igen, vagy, hogy ne kelljen álmosan bóklásznom, és cipekednem alhatsz egy dézsa vízben.
Utóbbi szavain elmereng kicsit, ő meg a nagy szája, most tulajdonképp beleegyezését adta akármibe, és még olyan rendkívüli dolgokba is, mint gondoskodás, odafigyelés. Gondolataiból már csak Cai érintése téríti magához. Nem olyan, mint amire bárki számítana, vagyis nem hasonlatos a pucér testtel a kukoricásban való rohangáláshoz, ám nem is kellemes. Feltehetően a már előzőleg beszerzett zúzódások miatt. Persze tűri, szó nélkül, hisz lényegesen keményebb pofonokhoz szokott.
Fordul a mutatott irányba, végigméri a koldust, majd vigyorogva vissza Zöldhöz.*
-Könnyen megeshet. *És most őszinte az érzelemmentes nemtörődömség, a magára hagyott árva hosszú éveken át fejlődött önkéntelen bosszúja ez.* -De igazán, ezt csak egy személy tudhatja biztosan.
*Kis gonosz mosollyal hallgat el, majd csak egyetlen, sokatmondó, ám sosem használt szavacskát fűz Cai bemutatkozásához.*
-Anya..
*Jelezve ezzel, számára ez a megszólítási forma lesz használatban a sövény-elfre a továbbiakban, még meg nem unja. Thela szavaira egyetértően bólint egy hatalmasat.*
-Röviden csak Rned. Akkor lomboskodjunk tovább.
*Ezzel elrugaszkodik a kúttól, s elindul a Pegazus felé, egy pillanatra megtorpan még Cai mellett.*
-Ne legyenek illúzióid. Mi még ezzel nem végeztünk. *Arca, és hangja komoly, már-már sértett.* -Igenis be fogom nyújtani az igényemet a tizenhét évnyi elmaradt zsebpénzre, és almás süteményre.
*Kacsint vidáman kuncogva újdonsült mama-csokrára, és kezeit zsebébe süllyesztve indul meg előre, olyan butaságokon gondolkozva, hogy mennyire érdekesen is alakul a mai nap, a naivan kedves-cserfes leányzóval, és a giz-gaz színt igenis cáfoló, fekete humorú újanyuval. Lehet ilyen a család. Vagy nem.*
-Ugyan.. *Csitítja Thelát, bár jól esik az aggódás.* Túlértékelik a karok szerepét, hidd el. És mondom, nem is fáj igazán, nézd! *Fintorogva emeli fel sérült karját egészen mellmagasságig, még ujjait is megmozgatja párszor, csak hogy bizonyítson, majd engedi is gyorsan vissza, kényelmesbe, és elégedetten vigyorog rá a lányra.
Közben peregnek az események, és a szavak. Kicsit gyors az iram, ő eddig ott tartott, hogy kedvesen útbaigazít egy elveszett hölgyet, ez módosult kettőre, ám legyen. De hogy a búbánatba is lett ebből együtt alvás?! Mindegy. Legyint egyet képzeletben, mert a vállvonogatás, ugye fáj. Legalább ágyban alszik, számára is ritka az ilyen alkalom.
Figyelmesen hallgatja Cai-t, mint az egészen kicsi gyermek a meséket. Bár hajlamos a pimaszkodásra, és a csípős megjegyzésekre még sem ítél a külső alapján. Kifejezetten tetszik neki, hogy az elf érti a fricskát, és vidáman nevet fel a nő megjegyzésén.*
-Minden tiszteletem a haszonnövényeké.
*A gondolat, hogy Thelát is megátkozzák nem deríti éppen fel. Egy szobában egy szép lánnyal, egy ággyal, és egy fikusszal, még rendben van, de mit kezdjen magában két szobanövénnyel? Azért támogatja a lányt, mert miért ne? És csak kicsit kuncog fel az átültetés gondolatán. *
-Igen, vagy, hogy ne kelljen álmosan bóklásznom, és cipekednem alhatsz egy dézsa vízben.
Utóbbi szavain elmereng kicsit, ő meg a nagy szája, most tulajdonképp beleegyezését adta akármibe, és még olyan rendkívüli dolgokba is, mint gondoskodás, odafigyelés. Gondolataiból már csak Cai érintése téríti magához. Nem olyan, mint amire bárki számítana, vagyis nem hasonlatos a pucér testtel a kukoricásban való rohangáláshoz, ám nem is kellemes. Feltehetően a már előzőleg beszerzett zúzódások miatt. Persze tűri, szó nélkül, hisz lényegesen keményebb pofonokhoz szokott.
Fordul a mutatott irányba, végigméri a koldust, majd vigyorogva vissza Zöldhöz.*
-Könnyen megeshet. *És most őszinte az érzelemmentes nemtörődömség, a magára hagyott árva hosszú éveken át fejlődött önkéntelen bosszúja ez.* -De igazán, ezt csak egy személy tudhatja biztosan.
*Kis gonosz mosollyal hallgat el, majd csak egyetlen, sokatmondó, ám sosem használt szavacskát fűz Cai bemutatkozásához.*
-Anya..
*Jelezve ezzel, számára ez a megszólítási forma lesz használatban a sövény-elfre a továbbiakban, még meg nem unja. Thela szavaira egyetértően bólint egy hatalmasat.*
-Röviden csak Rned. Akkor lomboskodjunk tovább.
*Ezzel elrugaszkodik a kúttól, s elindul a Pegazus felé, egy pillanatra megtorpan még Cai mellett.*
-Ne legyenek illúzióid. Mi még ezzel nem végeztünk. *Arca, és hangja komoly, már-már sértett.* -Igenis be fogom nyújtani az igényemet a tizenhét évnyi elmaradt zsebpénzre, és almás süteményre.
*Kacsint vidáman kuncogva újdonsült mama-csokrára, és kezeit zsebébe süllyesztve indul meg előre, olyan butaságokon gondolkozva, hogy mennyire érdekesen is alakul a mai nap, a naivan kedves-cserfes leányzóval, és a giz-gaz színt igenis cáfoló, fekete humorú újanyuval. Lehet ilyen a család. Vagy nem.*
5013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 21:17:32
Üzenet elküldve: 2014-02-14 21:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Jaz & Caisys//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy a férfi csak az egyik karját emeli fel.*
- Tényleg nem tervezed, hogy megnézeted a karodat? S ha valami súlyos baja marad, vagy örök életedre nem akarod megmozdítani a karodat? *Felvonja egyik szemöldökét. Jazz megjegyzésére a fák jók hallgatóságára rosszálló pillantással válaszol. Személyes sértésnek veszi, hiszen nem egyszer vette igénybe már a fák társaságát. Tényleg remek hallgatóság. A férfi gunyoros hangneme rosszul éri.
Bár Caisys azt mondta, hogy érdekes a hely, s hogy egy darabig maradna, mégis a teste, s a kisugárzása nem erről árulkodott. Hirtelen hidegrázás kapta el, ahogy látta, hogy a lány testén a növények visszahúzodnak. Elképedve nézi a lányt, nem is foglalkozva azzal, hogy ez mennyire ijesztőnek látszik. Újra elmosolyodik, hogy a lány velük marad. Igen velük. Alig néhány perce ismeri a férfit is, mégis teljesen természetes számára, hogy velük marad. Mégis mi másért jött volna ide hozzá, ha nem azért, hogy egyrészt útba igazitsa, s másrészt, hogy kisegitse. Szinte el is felejti a férfi előző megjegyzését. A lány fenyegetésére, hogy megöli őket, ha kiszárad, rá se hederit.*
- A fogadókban van ablak, nem? Majd olyan szobát kérünk, amely ablakánál sok növény van, s éjszaka nyitott ablaknál nem lehet semmi probléma, nem? Ha meg kiszáradás környékén leszel, gyorsan kitalálunk valamit. Ha kell az éjszaka közepén visszatelepítünk az erdőbe. Akarom mondani visszaviszünk.
*Elvörösödik szégyenébe, hogy azt mondta, hogy visszatelepiti a lányt. Viszont érdeklődéssel hallgatja, hogy esetleg valami megszállta volna. Ilyenről sem hallott még, de kezdi egyre jobban érdeklődni. Elméjében egy ötlet kezd befészkelődni, s lassan nőni kezd. Amíg megvárja, hogy mi sül ki belőle, szórakoztatva nézi az elfnőt és a férfit. Abba az irányb néz, amelyre a lány is néz. Jazz feltételezett apjára. Egy koldus lehet. Ruhái rongyosak, haja tincsekbe omlik vállára, bőre koszos. Folyamatosan válltogatja tekintetét a koldus és a férfi között, de nem talál hasonlóságot köztük. Majd elveti a gondolatot, hogy apa-fiáról lenne szó. Caisys bemutatkozására rögtön válaszol.*
-Az én nevem Organthela Freyai. Ő pedig *mutat a fiúra, majd szava elakad és gondolkodóba esik. Való igaz, nem is tudja mi a férfi neve. Azt tudja, hogy ő bemutatkozott neki, de ez viszont nem történt meg. Vállatvon, majd folytatja * Rnedug, szerintem. Vagyis ha ránézel, nem ez a név jut róla eszedbe? Vannak olyan személyek, akikkel ha találkozól, ha nem is mondják meg a nevüket, lesüt róluk, hogy hogy is hívják, hiszen ez a név áll nekik a legjobban. Lehet ezért se mondta meg, hogy is hívják, hiszen egyértelmű.
*Magabiztosan adja elő elméletét. Az előbbi ötlete kezd körvonalazódni, majd belekezd ennek a hangos kifejtésére.*
- Ha valami tényleg megszállt téged, akkor nem szeretnéd kideríteni, hogy mi tette? Vagy ki, s hogy miért?
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 21:25:36
*Nem kerüli el figyelmét, hogy a férfi csak az egyik karját emeli fel.*
- Tényleg nem tervezed, hogy megnézeted a karodat? S ha valami súlyos baja marad, vagy örök életedre nem akarod megmozdítani a karodat? *Felvonja egyik szemöldökét. Jazz megjegyzésére a fák jók hallgatóságára rosszálló pillantással válaszol. Személyes sértésnek veszi, hiszen nem egyszer vette igénybe már a fák társaságát. Tényleg remek hallgatóság. A férfi gunyoros hangneme rosszul éri.
Bár Caisys azt mondta, hogy érdekes a hely, s hogy egy darabig maradna, mégis a teste, s a kisugárzása nem erről árulkodott. Hirtelen hidegrázás kapta el, ahogy látta, hogy a lány testén a növények visszahúzodnak. Elképedve nézi a lányt, nem is foglalkozva azzal, hogy ez mennyire ijesztőnek látszik. Újra elmosolyodik, hogy a lány velük marad. Igen velük. Alig néhány perce ismeri a férfit is, mégis teljesen természetes számára, hogy velük marad. Mégis mi másért jött volna ide hozzá, ha nem azért, hogy egyrészt útba igazitsa, s másrészt, hogy kisegitse. Szinte el is felejti a férfi előző megjegyzését. A lány fenyegetésére, hogy megöli őket, ha kiszárad, rá se hederit.*
- A fogadókban van ablak, nem? Majd olyan szobát kérünk, amely ablakánál sok növény van, s éjszaka nyitott ablaknál nem lehet semmi probléma, nem? Ha meg kiszáradás környékén leszel, gyorsan kitalálunk valamit. Ha kell az éjszaka közepén visszatelepítünk az erdőbe. Akarom mondani visszaviszünk.
*Elvörösödik szégyenébe, hogy azt mondta, hogy visszatelepiti a lányt. Viszont érdeklődéssel hallgatja, hogy esetleg valami megszállta volna. Ilyenről sem hallott még, de kezdi egyre jobban érdeklődni. Elméjében egy ötlet kezd befészkelődni, s lassan nőni kezd. Amíg megvárja, hogy mi sül ki belőle, szórakoztatva nézi az elfnőt és a férfit. Abba az irányb néz, amelyre a lány is néz. Jazz feltételezett apjára. Egy koldus lehet. Ruhái rongyosak, haja tincsekbe omlik vállára, bőre koszos. Folyamatosan válltogatja tekintetét a koldus és a férfi között, de nem talál hasonlóságot köztük. Majd elveti a gondolatot, hogy apa-fiáról lenne szó. Caisys bemutatkozására rögtön válaszol.*
-Az én nevem Organthela Freyai. Ő pedig *mutat a fiúra, majd szava elakad és gondolkodóba esik. Való igaz, nem is tudja mi a férfi neve. Azt tudja, hogy ő bemutatkozott neki, de ez viszont nem történt meg. Vállatvon, majd folytatja * Rnedug, szerintem. Vagyis ha ránézel, nem ez a név jut róla eszedbe? Vannak olyan személyek, akikkel ha találkozól, ha nem is mondják meg a nevüket, lesüt róluk, hogy hogy is hívják, hiszen ez a név áll nekik a legjobban. Lehet ezért se mondta meg, hogy is hívják, hiszen egyértelmű.
*Magabiztosan adja elő elméletét. Az előbbi ötlete kezd körvonalazódni, majd belekezd ennek a hangos kifejtésére.*
- Ha valami tényleg megszállt téged, akkor nem szeretnéd kideríteni, hogy mi tette? Vagy ki, s hogy miért?
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 21:25:36
5012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:17:21
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:17:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Álmodik. Az elmúlt néhány éjjel mindig újra lejátszódott a fejében az a szörnyű éjszaka, amikor minden elveszett...
Tekintetét a színpadon álló apjára emeli s egy apró mosollyal jelzi, hogy minden a legnagyobb rendben. Miután megkapja a megfelelő pillantást kinézi magának az egyik duzzadásig töltött erszényt, de szinte még ki sem gondolta a mozdulatot, mikor hatalmas robaj tölti meg a termet. Tekintetét rögtön elkapja a zsákmányáról s inkább az ajtó felé fordítja... Legalábbis fordítaná, ha nem venné körbe egy tucatnyi őr. Hiába pislog reménykedve, hogy csak lázálom, tényleg ott állnak előtte, s fegyverüket magasra emelve közelednek felé. Szemében félelem csillan s legszívesebben most rögtön futásnak eredne, hogy minél messzebb legyen ettől az őrülettől. De nem mehet... nincs hova... nincs kiút...
Ám ekkor észreveszi anyját, aki egyik pillanatról a másikra került közé és a pengék közé. Látja a csillogó lélektükröket, amik azt üzenik ne féljen, minden rendben lesz. S egy pillanatig el is hiszi... Ám hirtelen eltűnik belőle a fény, s csupán saját ijedt arcát látja, az anyját már nem...*
- Az én hibám. * Motyogja maga elé s hirtelen, mintha fejbe verték volna, úgy pattannak ki a szemei, melyekben még tükröződnek az álom képei. Tejfehér, már-már természetfeletti köd veszi körül, de mintha észre se venné e különös jelenséget. Most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az időjáráson gondolkodjon. Most, hogy újra a valóságban van kegyetlenül mar finom bőrébe a hideg éji levegő s minden hang egyszerre erősödik fel. Hallja a rozoga szekér recsegését, a kavicsokat, ahogy megnyikordulnak a kerék alatt, a szél süvítését, mindent.
Összehúzza magán a vékony köpenyét s közelebb bújik nagynénjéhez. Ujjai néhány perc múlva teljesen elzsibbadnak s orrára piros foltot éget a fagy. Kezeiből kelyhet formálva emeli őket szája elé s forró leheletével próbálja előzni a szúró érzést.
Ahogy telik az idő egyre erősödő hangfoszlányokra lesz figyelmes. Először csak távoli zajoknak tűnnek, csupán a képzelet sóhajainak, de hamarosan felismerhetőek lesznek az emberek s egyéb lények hangjai, míg végül értelmes szavakká állnak össze.*
~ Végre.~ *Gondolja, mikor megpillantja a sötétből kiváló város körvonalait.* ~Arthenior.~
* Hamarosan elérik a főteret, ahol a szekér egy apró rándulás után megáll s gyorsan le is pattan róla. Bármennyire is megviselt az út miatt, örül, hogy végre szilárd talaj van a talpa alatt. Apja mindenkit lepakolásra utasít, s habár neki nem hívta fel a figyelmét a segítségre saját holmiján kívül egy-két másik csomagot is megfog, amennyi még elfér a kezében. Ahogy líráját felemeli a szekér padlójáról elégedetlenül nézi a karcolásokat és az apró foltokat.*
~ Ha berendezkedtünk kéne egy újat szereznem. Meg egy tokot. És esetleg egy furulyát is, régebben minden nap furulyáztam. Kár, hogy abba kellett hagynom, mivel közben nem tudok szavalni...~
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.17 20:34:35, a következő indokkal:
Kérésre
* Álmodik. Az elmúlt néhány éjjel mindig újra lejátszódott a fejében az a szörnyű éjszaka, amikor minden elveszett...
Tekintetét a színpadon álló apjára emeli s egy apró mosollyal jelzi, hogy minden a legnagyobb rendben. Miután megkapja a megfelelő pillantást kinézi magának az egyik duzzadásig töltött erszényt, de szinte még ki sem gondolta a mozdulatot, mikor hatalmas robaj tölti meg a termet. Tekintetét rögtön elkapja a zsákmányáról s inkább az ajtó felé fordítja... Legalábbis fordítaná, ha nem venné körbe egy tucatnyi őr. Hiába pislog reménykedve, hogy csak lázálom, tényleg ott állnak előtte, s fegyverüket magasra emelve közelednek felé. Szemében félelem csillan s legszívesebben most rögtön futásnak eredne, hogy minél messzebb legyen ettől az őrülettől. De nem mehet... nincs hova... nincs kiút...
Ám ekkor észreveszi anyját, aki egyik pillanatról a másikra került közé és a pengék közé. Látja a csillogó lélektükröket, amik azt üzenik ne féljen, minden rendben lesz. S egy pillanatig el is hiszi... Ám hirtelen eltűnik belőle a fény, s csupán saját ijedt arcát látja, az anyját már nem...*
- Az én hibám. * Motyogja maga elé s hirtelen, mintha fejbe verték volna, úgy pattannak ki a szemei, melyekben még tükröződnek az álom képei. Tejfehér, már-már természetfeletti köd veszi körül, de mintha észre se venné e különös jelenséget. Most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az időjáráson gondolkodjon. Most, hogy újra a valóságban van kegyetlenül mar finom bőrébe a hideg éji levegő s minden hang egyszerre erősödik fel. Hallja a rozoga szekér recsegését, a kavicsokat, ahogy megnyikordulnak a kerék alatt, a szél süvítését, mindent.
Összehúzza magán a vékony köpenyét s közelebb bújik nagynénjéhez. Ujjai néhány perc múlva teljesen elzsibbadnak s orrára piros foltot éget a fagy. Kezeiből kelyhet formálva emeli őket szája elé s forró leheletével próbálja előzni a szúró érzést.
Ahogy telik az idő egyre erősödő hangfoszlányokra lesz figyelmes. Először csak távoli zajoknak tűnnek, csupán a képzelet sóhajainak, de hamarosan felismerhetőek lesznek az emberek s egyéb lények hangjai, míg végül értelmes szavakká állnak össze.*
~ Végre.~ *Gondolja, mikor megpillantja a sötétből kiváló város körvonalait.* ~Arthenior.~
* Hamarosan elérik a főteret, ahol a szekér egy apró rándulás után megáll s gyorsan le is pattan róla. Bármennyire is megviselt az út miatt, örül, hogy végre szilárd talaj van a talpa alatt. Apja mindenkit lepakolásra utasít, s habár neki nem hívta fel a figyelmét a segítségre saját holmiján kívül egy-két másik csomagot is megfog, amennyi még elfér a kezében. Ahogy líráját felemeli a szekér padlójáról elégedetlenül nézi a karcolásokat és az apró foltokat.*
~ Ha berendezkedtünk kéne egy újat szereznem. Meg egy tokot. És esetleg egy furulyát is, régebben minden nap furulyáztam. Kár, hogy abba kellett hagynom, mivel közben nem tudok szavalni...~
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.17 20:34:35, a következő indokkal:
Kérésre
5011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 19:44:39
Üzenet elküldve: 2014-02-14 19:44:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Organthela és Jaz//
*A lány reakciója igencsak meglepi, hisz még soha senki nem nézett rá csodálattal, csak undorral. Illetve még némi rémület is társult néha hozzá. A lények mindig tartózkodtak tőle, így egy kicsit zavarba is esik a hirtelen barátságos hangnemtől, de ebből hamar kilábal és összeszedi magát. A lánytól kedvesen és rögtön megkapja az útbaigazítást. Arra tekint merre a szőkeség mutat. Egy darabig elidőzik ott tekintete, majd mikor meghallja, hogy igen érdekes növények lakoznak ott, enyhe izgatottság kapja el. Sajnos, ez az izgatottság nem a jónak szól, hanem a rossznak. Újabb mérgek és még mulatságosabb halálokok.*
-Érdekes ez a hely, egy darabig azt hiszem itt maradok.-*Az ötlet, hogy egy épületben aludjon tejesen elrettenti és borzongás fut át a testén. Tekintete hideg lesz és egész lénye hirtelen elsötétül. A növények testén visszahúzódnak, mintha éjszaka lenne. Percekig áll némán, látszik rajta a kemény gondolkodás.*
-Jó legyen, veletek alszom a fogadóban, de ha elhervadok, akkor végetek.-*A lány hangneme, azonban kizökkenti a sötét aurából és újra a régi Cai lesz. Félmosollyal az arcán próbálja megjegyezni a kérdéseket, majd kicsit akadozva válaszol.*
-Azt hiszem olyan elf vagyok, mint Te. De lehet azért vagyok ilyen, mert megszállt valami. Az eberek átoknak tartanak, de örülök, hogy van aki élő lényként és viszonylag normálisként tekint rám. Na meg hasznos munkát végzőnek is elmegyek, ugye?-*Tekint rá a férfira.*
-Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni, talán evvel kell születni, vagy téged is megátkozunk és lehetsz különc.-*Kacsint a lányra. Amint meghallja a férfi hangját, néhány virág elkezdi bontani szirmait Caisys testén, de hamar visszatérnek gubójukba.*
-Ohh milyen kár, hogy nem vagy nemes, pedig akkor elcsábítanálak és még több pénzt csalnék ki piciny zsebeidből.-*Finoman megpofozgatja a férfi arcát, végül végigsimít rajta és mindehhez őszinte élvezettel mosolyog. Jó kis társnak találja. Majd a fára pillant és onnan egy koszos kis koldusra aki a szegénynegyed szélén áll.*
-Nézd Ő pedig az apád, jobb ha tőlem tudod. Mondjuk jobb, hogy Te nem vagy ilyen mocskos, nem vagy oda való a koszba, hisz elég formás pofikád van.-*Kezdi zavarni, hogy ilyen nyíltan beszél olyanokkal, akiknek a nevét sem tudja, így hát meghajlik és bemutatkozik.*
-A nevem Caisys Harp, de nevezettek csak Cai-nak.-
*A lány reakciója igencsak meglepi, hisz még soha senki nem nézett rá csodálattal, csak undorral. Illetve még némi rémület is társult néha hozzá. A lények mindig tartózkodtak tőle, így egy kicsit zavarba is esik a hirtelen barátságos hangnemtől, de ebből hamar kilábal és összeszedi magát. A lánytól kedvesen és rögtön megkapja az útbaigazítást. Arra tekint merre a szőkeség mutat. Egy darabig elidőzik ott tekintete, majd mikor meghallja, hogy igen érdekes növények lakoznak ott, enyhe izgatottság kapja el. Sajnos, ez az izgatottság nem a jónak szól, hanem a rossznak. Újabb mérgek és még mulatságosabb halálokok.*
-Érdekes ez a hely, egy darabig azt hiszem itt maradok.-*Az ötlet, hogy egy épületben aludjon tejesen elrettenti és borzongás fut át a testén. Tekintete hideg lesz és egész lénye hirtelen elsötétül. A növények testén visszahúzódnak, mintha éjszaka lenne. Percekig áll némán, látszik rajta a kemény gondolkodás.*
-Jó legyen, veletek alszom a fogadóban, de ha elhervadok, akkor végetek.-*A lány hangneme, azonban kizökkenti a sötét aurából és újra a régi Cai lesz. Félmosollyal az arcán próbálja megjegyezni a kérdéseket, majd kicsit akadozva válaszol.*
-Azt hiszem olyan elf vagyok, mint Te. De lehet azért vagyok ilyen, mert megszállt valami. Az eberek átoknak tartanak, de örülök, hogy van aki élő lényként és viszonylag normálisként tekint rám. Na meg hasznos munkát végzőnek is elmegyek, ugye?-*Tekint rá a férfira.*
-Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni, talán evvel kell születni, vagy téged is megátkozunk és lehetsz különc.-*Kacsint a lányra. Amint meghallja a férfi hangját, néhány virág elkezdi bontani szirmait Caisys testén, de hamar visszatérnek gubójukba.*
-Ohh milyen kár, hogy nem vagy nemes, pedig akkor elcsábítanálak és még több pénzt csalnék ki piciny zsebeidből.-*Finoman megpofozgatja a férfi arcát, végül végigsimít rajta és mindehhez őszinte élvezettel mosolyog. Jó kis társnak találja. Majd a fára pillant és onnan egy koszos kis koldusra aki a szegénynegyed szélén áll.*
-Nézd Ő pedig az apád, jobb ha tőlem tudod. Mondjuk jobb, hogy Te nem vagy ilyen mocskos, nem vagy oda való a koszba, hisz elég formás pofikád van.-*Kezdi zavarni, hogy ilyen nyíltan beszél olyanokkal, akiknek a nevét sem tudja, így hát meghajlik és bemutatkozik.*
-A nevem Caisys Harp, de nevezettek csak Cai-nak.-
5010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 09:39:31
Üzenet elküldve: 2014-02-14 09:39:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Zordana belép, és meglepődik a sok ember közelségétől. Nem mintha túlságosan tömve lenne a tér, mindössze már régen volt városban. Hirtelen nem is tudja hova érkezett, ezért egy térképet halász elő batyujából, amire rápillantva azonnal eszébe jut.*
- Szóval ez lenne itt Arthenior. *Motyogja félhangosan. Egy mellett elsétáló paraszt ember ránéz, mire összehúzza magát.* ~Feltűnést kerülni. Feltűnést kerülni. Feltűnést...~ *Hajára húzza a csuklyáját. Nem szereti, hogy sokan megnézik maguknak élénk lobonca miatt. Bár, sötétkék felsője sem épp visszafogott színű. Viszont ezzel nem tud mit kezdeni. Nincs másik köpönyege, és nem is nagyon szeretne. Még mestere szőtte neki. Visszagondol a szép emlékekre. Hirtelen megrázza a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Újra a ruhája problémájára gondol. Igaz, hogyha szerezne egy másikat, akkor legalább már csak a haja miatt tekintenének rá furcsán.*
~Merre menjek?~ *Megvakarja a fejét, amitől azonban a kapucni lecsúszik hajáról. Utánakap, és gyorsan újra a fejébe húzza.* ~Akkor először is keressünk, egy piacot. De az merre van?~ *Kétségbe esetten körbenéz.* ~Szükségem lesz egy város térképre. Viszont azt is nagy valószínűséggel a piacon találom.~ Sóhajt egyet, majd körbenéz. Észrevesz egy szökőkutat, melyben tiszta víz csordogál. Odasétál, majd újratölti kulacsát. Iszik egy keveset. Mikor elveszi a flaskát a szájától, kezével letöröl, néhány vízcseppet ajkáról. Leül a párkányra, és onnan szemlélődik tovább. Megcsodálja a szobrot, és a padokat. Aztán a továbbhaladási lehetőségeket fontolgatja. Felpillant a cégérre, mely egy fogadót hivatott hirdetni.* ~Valahol majd meg is kéne szállnom, ha nem akarok a városon kívül aludni a szabad ég alatt.~ *Nem lenne ellenvetése, elvégre sokat aludt már a fák oltalmában, viszont mégiscsak egyszerűbb ha a városon belül alszik. Hirtelen eszébe jut, hogy az is lehet, hogy a falakon belül talál egy részt, ahol békésen meghúzhatja magát, de mégis a csillagos ég alatt van. De ezzel majd később foglalkozik, most még dél sem múlt el. Először megkeresi a piacteret. Feláll, és elgondolkozva elindul az igénytelenebb, de nem feltétlen romos házakból álló negyed felé.*
- Szóval ez lenne itt Arthenior. *Motyogja félhangosan. Egy mellett elsétáló paraszt ember ránéz, mire összehúzza magát.* ~Feltűnést kerülni. Feltűnést kerülni. Feltűnést...~ *Hajára húzza a csuklyáját. Nem szereti, hogy sokan megnézik maguknak élénk lobonca miatt. Bár, sötétkék felsője sem épp visszafogott színű. Viszont ezzel nem tud mit kezdeni. Nincs másik köpönyege, és nem is nagyon szeretne. Még mestere szőtte neki. Visszagondol a szép emlékekre. Hirtelen megrázza a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Újra a ruhája problémájára gondol. Igaz, hogyha szerezne egy másikat, akkor legalább már csak a haja miatt tekintenének rá furcsán.*
~Merre menjek?~ *Megvakarja a fejét, amitől azonban a kapucni lecsúszik hajáról. Utánakap, és gyorsan újra a fejébe húzza.* ~Akkor először is keressünk, egy piacot. De az merre van?~ *Kétségbe esetten körbenéz.* ~Szükségem lesz egy város térképre. Viszont azt is nagy valószínűséggel a piacon találom.~ Sóhajt egyet, majd körbenéz. Észrevesz egy szökőkutat, melyben tiszta víz csordogál. Odasétál, majd újratölti kulacsát. Iszik egy keveset. Mikor elveszi a flaskát a szájától, kezével letöröl, néhány vízcseppet ajkáról. Leül a párkányra, és onnan szemlélődik tovább. Megcsodálja a szobrot, és a padokat. Aztán a továbbhaladási lehetőségeket fontolgatja. Felpillant a cégérre, mely egy fogadót hivatott hirdetni.* ~Valahol majd meg is kéne szállnom, ha nem akarok a városon kívül aludni a szabad ég alatt.~ *Nem lenne ellenvetése, elvégre sokat aludt már a fák oltalmában, viszont mégiscsak egyszerűbb ha a városon belül alszik. Hirtelen eszébe jut, hogy az is lehet, hogy a falakon belül talál egy részt, ahol békésen meghúzhatja magát, de mégis a csillagos ég alatt van. De ezzel majd később foglalkozik, most még dél sem múlt el. Először megkeresi a piacteret. Feláll, és elgondolkozva elindul az igénytelenebb, de nem feltétlen romos házakból álló negyed felé.*
5009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:56:33
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:56:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Korgott a gyomra a tejszínű ködtől, és tudta kutyája is éhes, mivel ugyanakkor és hasonlót esznek. A tejfehér köd csak még jobban erősíti étvágyát, mintha egy hatalmas, tál tejbegrízben ülne. ~Édesanya milyen finomat csinált mindig, a cselédekkel, de már olyat sem fogok enni, talán majd valamelyikük. ~ * Pillant végig húgain, és nővérén. * ~ Vajon valamelyikük, lesz-e olyan jó szakács mint anyjuk, aki igaz ritkán tudott ideje miatt, de mindig szívesen csinálta. ~
* Ahogy a nagybácsira néz, mindig feltör benne egy, mélységes és misztikus düh, valami arra sarkalja vegye elő tőrét, és állítsa a rá bámuló hízelgő disznó szemébe, hogy folyjon ki az az álnok malacszeme, de nem teheti, csak a család tagja. Hiába ha nem a vér szerint akkor is. * ~ Mennyivel humorosabb lenne a barbárokkal élni, bármikor kínozhatnám ezt a pöffeszkedő disznót, egyértelmű hogy én vagyok az erősebb, ő már vén aggastyán. Azt hinné az ember, az idő bölcsebbé tesz, hát nála nagyon nem, számító zsugori, hízelgő tenyérbemászó. Még szerencse, hogy nem ismerem közelebbről. ~
* A párás hideg mindenhova bejut, tehát mindegy milyen ruha van rajta. Épp ezért elegánsan érkezik meg a városba, sajnos botját elvesztette a hatalmas kavalkádban még anno. *
~ Mintha egy kezem vesztettem volna el, sajnálom hogy nem volt időm keresni, és te is öreg harcos hogy nem találtál szagot. ~ * Nem hibáztatja a kutyát, ő a mindene, csupán sajnálja hogy erre nem képezte ki.
A kutya megérzi gazdája nyugtalanságát, majd nagy hosszúkás pofáját hónalja alá dugja és megnyalja pofáját, nem elég párásak így sem. Az érzelmi kötelék hihetetlen erős
köztük. *
- Rendben öreg harcos, hamarosan hazaérünk, keresek neked valami jó kis szukát. Vadászunk majd, és hazaviszel ha berúgok, távol tartod a kisasszonyok bátyjait, és rokonait. Mint a régi szép időkben cimbora.
* Dugják össze orrukat, meredten néznek egymásra, mégis érződik a levegő átveszi kettejük melegségét.
A néma utca csendjét nem töri meg semmi Ysaf beszédét elnyomja, a kocsma monoton, halk zenéje amelytől vérzik a füle. Legszívesebben bemenne és levágná az egész társulatot. * ~ Hogy lehetnek ilyen botfülűek? ~
* A szekér nyikorgása kifejezetten untatja, sőt dühíti, valamint az a tény, hogy Nepi hátán feláll a szőr és Ysafnál keres menedéket, nyugtalanítja, sosem csinálja ezt harci ebe. *
~ Volt hogy valakinek az arcát tépte le, most pedig csoda hogy nem nyüszít, végül is le a kalappal előtte, magas a tűréshatára.
Meg kellene szereznem azokat a sötét lovakat, valami megfog bennük, talán hogy érzik rajtunk a vér szagát, és nem riadnak meg elvinni minket? Nem úgy mint a csökött gnóm, akit leszúrnék az üzlet után. Már ha Eldar engedi. ~
* Apja és a gnóm csöndben társalog, nem is figyel oda rájuk, inkább cirógatja kutyáját, és fürkészi testvérei szemét. Vizsgálja a köd különböző oldalait. * ~ Tökéletes nap egy tiszta gyilkosságra. ~
- Nemde Nepi?
* Felfigyelnek, mai furcsaságára is de nem szólnak, vagy nem mernek szólni. Ki így ki úgy. Megállásukat észlelve, kapja csak fel fejét és hagyja abba a pofátlan arcba nézést egy pillanatra amelytől, sokaknak fel áll hátukon a szőr, de mégis arcátlanul és leplezetlenül, néz valakire, és olvassa le milyen álarc van rajta, az övét tudja pontosan. Az unott kifejezést majdnem megtörte, Nepivel való köteléke miatt, de a kutya is megérzi álarcát. És tudja, gazdájától nem kell tartania, nincs rajta az a vérdüh amely az orkokat szokta elönteni.
Több napja nem látta kijönni magán, azóta az este óta, de vágyja az élet kioltásának remek érzését. Valami különös perverzió alakult ki benne. De vajon az ölebben is előtérbe került e az emberi vér az étlapon? Csupán néznek egymásra. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen! *Mondja apja, csak azért kapta fel fejét, mert a neve volt az első szó, kis dühöt érez amiért megzavarták a Nepvel való kontaktját. *
- Igenis apám, ahogy kívánod. * Felkapja saját bőröndjét majd még három másikat, a kutya is szájába vesz egyet, és egymásra biccentenek, gazda és öleb, már tudják egymás mellet fogják rátenni lábukat először erre a macskaköves útra, mindketten némán lépnek le Ysaf cipőjének köszönhetően, Nepi pedig kutya ügyességének.
Segít testvéreinek lejönni, a női ruha sokkal bajosabb mint a férfi, még utazáshoz is. Majd elkezdenek sétálni a kikövezett úton a fényt követve. Remélve hogy új életet kezdhetnek, a régi lezárásával. *
A hozzászólás írója (Ysaf Lipis Auvre'thym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 21:58:49
* Korgott a gyomra a tejszínű ködtől, és tudta kutyája is éhes, mivel ugyanakkor és hasonlót esznek. A tejfehér köd csak még jobban erősíti étvágyát, mintha egy hatalmas, tál tejbegrízben ülne. ~Édesanya milyen finomat csinált mindig, a cselédekkel, de már olyat sem fogok enni, talán majd valamelyikük. ~ * Pillant végig húgain, és nővérén. * ~ Vajon valamelyikük, lesz-e olyan jó szakács mint anyjuk, aki igaz ritkán tudott ideje miatt, de mindig szívesen csinálta. ~
* Ahogy a nagybácsira néz, mindig feltör benne egy, mélységes és misztikus düh, valami arra sarkalja vegye elő tőrét, és állítsa a rá bámuló hízelgő disznó szemébe, hogy folyjon ki az az álnok malacszeme, de nem teheti, csak a család tagja. Hiába ha nem a vér szerint akkor is. * ~ Mennyivel humorosabb lenne a barbárokkal élni, bármikor kínozhatnám ezt a pöffeszkedő disznót, egyértelmű hogy én vagyok az erősebb, ő már vén aggastyán. Azt hinné az ember, az idő bölcsebbé tesz, hát nála nagyon nem, számító zsugori, hízelgő tenyérbemászó. Még szerencse, hogy nem ismerem közelebbről. ~
* A párás hideg mindenhova bejut, tehát mindegy milyen ruha van rajta. Épp ezért elegánsan érkezik meg a városba, sajnos botját elvesztette a hatalmas kavalkádban még anno. *
~ Mintha egy kezem vesztettem volna el, sajnálom hogy nem volt időm keresni, és te is öreg harcos hogy nem találtál szagot. ~ * Nem hibáztatja a kutyát, ő a mindene, csupán sajnálja hogy erre nem képezte ki.
A kutya megérzi gazdája nyugtalanságát, majd nagy hosszúkás pofáját hónalja alá dugja és megnyalja pofáját, nem elég párásak így sem. Az érzelmi kötelék hihetetlen erős
köztük. *
- Rendben öreg harcos, hamarosan hazaérünk, keresek neked valami jó kis szukát. Vadászunk majd, és hazaviszel ha berúgok, távol tartod a kisasszonyok bátyjait, és rokonait. Mint a régi szép időkben cimbora.
* Dugják össze orrukat, meredten néznek egymásra, mégis érződik a levegő átveszi kettejük melegségét.
A néma utca csendjét nem töri meg semmi Ysaf beszédét elnyomja, a kocsma monoton, halk zenéje amelytől vérzik a füle. Legszívesebben bemenne és levágná az egész társulatot. * ~ Hogy lehetnek ilyen botfülűek? ~
* A szekér nyikorgása kifejezetten untatja, sőt dühíti, valamint az a tény, hogy Nepi hátán feláll a szőr és Ysafnál keres menedéket, nyugtalanítja, sosem csinálja ezt harci ebe. *
~ Volt hogy valakinek az arcát tépte le, most pedig csoda hogy nem nyüszít, végül is le a kalappal előtte, magas a tűréshatára.
Meg kellene szereznem azokat a sötét lovakat, valami megfog bennük, talán hogy érzik rajtunk a vér szagát, és nem riadnak meg elvinni minket? Nem úgy mint a csökött gnóm, akit leszúrnék az üzlet után. Már ha Eldar engedi. ~
* Apja és a gnóm csöndben társalog, nem is figyel oda rájuk, inkább cirógatja kutyáját, és fürkészi testvérei szemét. Vizsgálja a köd különböző oldalait. * ~ Tökéletes nap egy tiszta gyilkosságra. ~
- Nemde Nepi?
* Felfigyelnek, mai furcsaságára is de nem szólnak, vagy nem mernek szólni. Ki így ki úgy. Megállásukat észlelve, kapja csak fel fejét és hagyja abba a pofátlan arcba nézést egy pillanatra amelytől, sokaknak fel áll hátukon a szőr, de mégis arcátlanul és leplezetlenül, néz valakire, és olvassa le milyen álarc van rajta, az övét tudja pontosan. Az unott kifejezést majdnem megtörte, Nepivel való köteléke miatt, de a kutya is megérzi álarcát. És tudja, gazdájától nem kell tartania, nincs rajta az a vérdüh amely az orkokat szokta elönteni.
Több napja nem látta kijönni magán, azóta az este óta, de vágyja az élet kioltásának remek érzését. Valami különös perverzió alakult ki benne. De vajon az ölebben is előtérbe került e az emberi vér az étlapon? Csupán néznek egymásra. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen! *Mondja apja, csak azért kapta fel fejét, mert a neve volt az első szó, kis dühöt érez amiért megzavarták a Nepvel való kontaktját. *
- Igenis apám, ahogy kívánod. * Felkapja saját bőröndjét majd még három másikat, a kutya is szájába vesz egyet, és egymásra biccentenek, gazda és öleb, már tudják egymás mellet fogják rátenni lábukat először erre a macskaköves útra, mindketten némán lépnek le Ysaf cipőjének köszönhetően, Nepi pedig kutya ügyességének.
Segít testvéreinek lejönni, a női ruha sokkal bajosabb mint a férfi, még utazáshoz is. Majd elkezdenek sétálni a kikövezett úton a fényt követve. Remélve hogy új életet kezdhetnek, a régi lezárásával. *
A hozzászólás írója (Ysaf Lipis Auvre'thym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 21:58:49
5008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:43:54
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:43:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Sűrű, gomolygó köd ereszkedett aznap éjjel a városra, tejfehér fátylával beburkolva a házakat, elnyelve az alakokat, fényeket, talán még a hangokat is. Az utcák kiürültek, a lakók kulcsra zárták ajtajukat; a hömpölygő ködben, a hideg éjszakai levegőben ott lóg valami megfoghatatlan, baljós érzés.
Máskor a főtéren is nyüzsögnek még az andalgó, esti sétára induló szerelmespárok, marcona strázsák, vagy a kocsmából kitámolygó részeg alakok, de most a tér is tehetetlenül adja meg magát a mozdulatlanságnak, mintha megállt volna az idő, csak a Pegazusból kiszűrődő tompa muzsika oldja valamelyest a feszült, néma csendet.
Egyre erősödő ütemes kopogás töri meg a fülsértő némaságot, valahonnan a távolból, tompán áthatolva a sűrű ködfoszlányokon, s előbb alig láthatóan, majd egyre élesebben kirajzolódik egy apró fényes pont. Két sovány, éjszín ló tűnik fel a téren, patkójuk meg-meg csúszik a nyirkos macskaköveken, nyomukban rozoga hintó döcög nyikorogva, csattogva, kerekei minden apró kátyúnál olyan fájdalmasan reccsennek, mintha csak szekundumok választanák el a kocsit attól,
hogy összeszakadjon.
A paripákat egy tömzsi, kopott barna mellényes, széles karimájú kalapot viselő gnóm hajtja, mellette egy magas, szikár alak foglal helyet, térdig érő, fekete kabátjában, sötétszürke tincsei csapzottan pihennek vállán. Finom vonásait most meggyötört, fáradt ráncok csúfítják, jégkék szemei hunyorogva pásztázzák a főteret, de ebben az időben az orráig is alig lát. Mögöttük két sorban, egymással szemben foglal helyet a család többi tagja: bal oldalt húga, Dasyra, legfiatalabb gyermeke, Allisy, valamint egy szem fia, Ysaf. A fiúval szemben a középső gyermek, Segandrina, mellette a családfő sógora, az idős Kyltheniel bácsi, balján pedig a fattyú fél elf gyermek, Enelye ülnek. A hosszú zötykölődés a kikötőtől őket is kimeríthette, pláne egy ilyen zsúfolt szekéren; lábaiknál ott hever minden holmijuk mi van, kisebb-nagyobb motyókban, valamint féltve őrzött hangszereik, tokkal, vagy anélkül. S ha még ez sem lenne elég szegény rozoga kocsinak, a szekér végében egy megtermett, éjszín kutya üldögél felborzolt szőrrel, idegesen bámulva a sűrű ködbe. Fejét ide-oda kapja, mintha aggasztó zajokat hallana, de maga sem tudná eldönteni, hogy merről, milyen távolságról.
A gnóm a tér közepére érve meghúzza a kantárt, s ahogyan a szekér nyikorogva megáll, a főtérre egy pillanat erejéig újra rátelepszik az az őrjítő némaság. Eldar, a családfő száll le először, csizmája tompán koppan a kövezeten, aztán a gnóm is lekászálódik a szekérről, apró kezeivel leakasztva a kocsin himbálódzó fényes lámpást.*
- Akkor el tud vezetni minket ahhoz a kúriához?
* Az elf hangja még ily fáradtan is lágyan és tisztán cseng, ahogyan a kocsisnak feltett kérdésével megtöri a csendet. Az magasra emeli a lámpást, a sercegve égő gyertya halovány fényénél szemügyre veszi előbb a hátul utazókat, majd az apát. *
- Igen, ahogyan ígértem megmutatom maguknak, nincs messze.
* Eldar egy bólintással nyugtázza a választ, majd összébb húzza magán kabátját. Hiába tekint körbe, hogy szemügyre vegye újdonsült otthonukat, a levegő városának kőházait, labirintusszerűen kanyargó kusza utcácskáit, s mindenekelőtt népeit, egyelőre csak áthatolhatatlan, gomolygó fehérséget lát. *
~ Megérkeztünk hát... de ez még csak a kezdet, egy új kezdet. Eleniel, büszke lennél ránk!~
* Visszafordul a kocsi felé, s ahogyan végigtekint az Auvre'thymeken, alig látható, halovány mosoly kúszik fakó arcára. Itt vannak, megérkeztek, épen és egészségesen, ahogy azt feleségének megígérte azon a tragikus estén. Egyszerre tölti el a büszkeség melengető érzése, meg a végtelen keserűség, melynek fagyos karmai kíméletlenül tépik, marcangolják lelkét. Vajon lesz még valaha olyan jó kedélyű, derűs, mint egykoron? A családjáért muszáj lesz. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen!
* Felmászik vissza a kocsi elejére, s kiemeli a csomagok közül saját motyóját, egy kisebb zsákot, meg fényes bőrtokjában pihenő lantját. Az ő zsákja igen kicsi- legalábbis némelyik hölgy méretes csomagjához képest-, ő tényleg csak a legszükségesebb dolgait hozta magával. Leugrik a szekérről és visszabattyog a lámpással világító gnóm mellé. *
- Gyakori itt ez a komor idő? Kedvemre való!
* Valóban, a a vészjósló, nyugtalanító érzés mi a levegőben vibrál, cirógatja bőrét, simítva fut végig gerince mentén egészen tarkója közepéig, hogy aztán kellemesen beleborzongjon. Kérdőn visszafordul a cihelődő családtagok felé, de fél füllel még hallja a gnóm rekedtes, értetlenkedő hangját:*
- Még sosem láttam ilyen ködöt erre!
* Sűrű, gomolygó köd ereszkedett aznap éjjel a városra, tejfehér fátylával beburkolva a házakat, elnyelve az alakokat, fényeket, talán még a hangokat is. Az utcák kiürültek, a lakók kulcsra zárták ajtajukat; a hömpölygő ködben, a hideg éjszakai levegőben ott lóg valami megfoghatatlan, baljós érzés.
Máskor a főtéren is nyüzsögnek még az andalgó, esti sétára induló szerelmespárok, marcona strázsák, vagy a kocsmából kitámolygó részeg alakok, de most a tér is tehetetlenül adja meg magát a mozdulatlanságnak, mintha megállt volna az idő, csak a Pegazusból kiszűrődő tompa muzsika oldja valamelyest a feszült, néma csendet.
Egyre erősödő ütemes kopogás töri meg a fülsértő némaságot, valahonnan a távolból, tompán áthatolva a sűrű ködfoszlányokon, s előbb alig láthatóan, majd egyre élesebben kirajzolódik egy apró fényes pont. Két sovány, éjszín ló tűnik fel a téren, patkójuk meg-meg csúszik a nyirkos macskaköveken, nyomukban rozoga hintó döcög nyikorogva, csattogva, kerekei minden apró kátyúnál olyan fájdalmasan reccsennek, mintha csak szekundumok választanák el a kocsit attól,
hogy összeszakadjon.
A paripákat egy tömzsi, kopott barna mellényes, széles karimájú kalapot viselő gnóm hajtja, mellette egy magas, szikár alak foglal helyet, térdig érő, fekete kabátjában, sötétszürke tincsei csapzottan pihennek vállán. Finom vonásait most meggyötört, fáradt ráncok csúfítják, jégkék szemei hunyorogva pásztázzák a főteret, de ebben az időben az orráig is alig lát. Mögöttük két sorban, egymással szemben foglal helyet a család többi tagja: bal oldalt húga, Dasyra, legfiatalabb gyermeke, Allisy, valamint egy szem fia, Ysaf. A fiúval szemben a középső gyermek, Segandrina, mellette a családfő sógora, az idős Kyltheniel bácsi, balján pedig a fattyú fél elf gyermek, Enelye ülnek. A hosszú zötykölődés a kikötőtől őket is kimeríthette, pláne egy ilyen zsúfolt szekéren; lábaiknál ott hever minden holmijuk mi van, kisebb-nagyobb motyókban, valamint féltve őrzött hangszereik, tokkal, vagy anélkül. S ha még ez sem lenne elég szegény rozoga kocsinak, a szekér végében egy megtermett, éjszín kutya üldögél felborzolt szőrrel, idegesen bámulva a sűrű ködbe. Fejét ide-oda kapja, mintha aggasztó zajokat hallana, de maga sem tudná eldönteni, hogy merről, milyen távolságról.
A gnóm a tér közepére érve meghúzza a kantárt, s ahogyan a szekér nyikorogva megáll, a főtérre egy pillanat erejéig újra rátelepszik az az őrjítő némaság. Eldar, a családfő száll le először, csizmája tompán koppan a kövezeten, aztán a gnóm is lekászálódik a szekérről, apró kezeivel leakasztva a kocsin himbálódzó fényes lámpást.*
- Akkor el tud vezetni minket ahhoz a kúriához?
* Az elf hangja még ily fáradtan is lágyan és tisztán cseng, ahogyan a kocsisnak feltett kérdésével megtöri a csendet. Az magasra emeli a lámpást, a sercegve égő gyertya halovány fényénél szemügyre veszi előbb a hátul utazókat, majd az apát. *
- Igen, ahogyan ígértem megmutatom maguknak, nincs messze.
* Eldar egy bólintással nyugtázza a választ, majd összébb húzza magán kabátját. Hiába tekint körbe, hogy szemügyre vegye újdonsült otthonukat, a levegő városának kőházait, labirintusszerűen kanyargó kusza utcácskáit, s mindenekelőtt népeit, egyelőre csak áthatolhatatlan, gomolygó fehérséget lát. *
~ Megérkeztünk hát... de ez még csak a kezdet, egy új kezdet. Eleniel, büszke lennél ránk!~
* Visszafordul a kocsi felé, s ahogyan végigtekint az Auvre'thymeken, alig látható, halovány mosoly kúszik fakó arcára. Itt vannak, megérkeztek, épen és egészségesen, ahogy azt feleségének megígérte azon a tragikus estén. Egyszerre tölti el a büszkeség melengető érzése, meg a végtelen keserűség, melynek fagyos karmai kíméletlenül tépik, marcangolják lelkét. Vajon lesz még valaha olyan jó kedélyű, derűs, mint egykoron? A családjáért muszáj lesz. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen!
* Felmászik vissza a kocsi elejére, s kiemeli a csomagok közül saját motyóját, egy kisebb zsákot, meg fényes bőrtokjában pihenő lantját. Az ő zsákja igen kicsi- legalábbis némelyik hölgy méretes csomagjához képest-, ő tényleg csak a legszükségesebb dolgait hozta magával. Leugrik a szekérről és visszabattyog a lámpással világító gnóm mellé. *
- Gyakori itt ez a komor idő? Kedvemre való!
* Valóban, a a vészjósló, nyugtalanító érzés mi a levegőben vibrál, cirógatja bőrét, simítva fut végig gerince mentén egészen tarkója közepéig, hogy aztán kellemesen beleborzongjon. Kérdőn visszafordul a cihelődő családtagok felé, de fél füllel még hallja a gnóm rekedtes, értetlenkedő hangját:*
- Még sosem láttam ilyen ködöt erre!
5007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 18:25:45
Üzenet elküldve: 2014-02-13 18:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai, és Caisys//
*Namármost, egy elfszerű páfrány, ami még beszél is, ráadásul női hangon eléggé zavarba ejtő. Eleve úgy képzelné az utca kölke, hogy ha már adott helyzetben visszaszól a bozót, akkor azt mindenképp mélyen zengő tónuson teszi. Így viszont elég nehéz elvonatkoztatni. Zöldül, meg rügyeskedik, de mégis csak nő! Asszonynépektől pedig hallott már eféle szavakat, kapott már ajánlatot az utcán, hogy némi aranyért bizonyos szolgáltatásokat élvezhet.*
-Ugyan kérlek, ne legyél már ennyire útszéli.
*Fanyalog kicsit kezdésnek, és bár veszélyérzete a nullával egyenlő, most mégis kissé beijedt, ez a virágzás dolog a nőknél, most komolyan? És még ő fizessen azért, hogy valakire rájöjjön a havi baj? Pont most? A jelenlétében? Egérutat!*
-Tudom-tudom. *Emeli fel, megállást jelezve fájdalmak nélkül mozdítható karját.* -Megítélve külsőmet sokan gondolják, de nem. Nem vagyok a városi tanács tagja, tőlük kérd a jussod.
*Mosolyog rá bátorítóan a levelesre, majd maga részéről, szépen csendben figyelő üzemmódba is kapcsolna, míg Thela ki lelkesedi magát. Épp csak a lány igen pontos útbaigazítását hagyja jóvá, egy halk mormogással.*
-Aham, pont amerről érkeztél. Az meg ott egy fa. *Biccent fejével oldalra a padok irányába.* -Nagyon jó hallgatóság, sosem szól közbe.
*Komisz vigyorral pillant a zöldre, bár egyértelműen látszik, a zúzódássokkal tarkított arc bizony őszintén érdeklődő is egyben.*
*Namármost, egy elfszerű páfrány, ami még beszél is, ráadásul női hangon eléggé zavarba ejtő. Eleve úgy képzelné az utca kölke, hogy ha már adott helyzetben visszaszól a bozót, akkor azt mindenképp mélyen zengő tónuson teszi. Így viszont elég nehéz elvonatkoztatni. Zöldül, meg rügyeskedik, de mégis csak nő! Asszonynépektől pedig hallott már eféle szavakat, kapott már ajánlatot az utcán, hogy némi aranyért bizonyos szolgáltatásokat élvezhet.*
-Ugyan kérlek, ne legyél már ennyire útszéli.
*Fanyalog kicsit kezdésnek, és bár veszélyérzete a nullával egyenlő, most mégis kissé beijedt, ez a virágzás dolog a nőknél, most komolyan? És még ő fizessen azért, hogy valakire rájöjjön a havi baj? Pont most? A jelenlétében? Egérutat!*
-Tudom-tudom. *Emeli fel, megállást jelezve fájdalmak nélkül mozdítható karját.* -Megítélve külsőmet sokan gondolják, de nem. Nem vagyok a városi tanács tagja, tőlük kérd a jussod.
*Mosolyog rá bátorítóan a levelesre, majd maga részéről, szépen csendben figyelő üzemmódba is kapcsolna, míg Thela ki lelkesedi magát. Épp csak a lány igen pontos útbaigazítását hagyja jóvá, egy halk mormogással.*
-Aham, pont amerről érkeztél. Az meg ott egy fa. *Biccent fejével oldalra a padok irányába.* -Nagyon jó hallgatóság, sosem szól közbe.
*Komisz vigyorral pillant a zöldre, bár egyértelműen látszik, a zúzódássokkal tarkított arc bizony őszintén érdeklődő is egyben.*
5006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:32:04
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:32:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Nem sok időt töltött a birtokon. A maga részéről örült, hogy az öregnek sikerült megválnia az árujától. Hogy mi történt azt nem tudja pontosan, talán maga a várúr vette meg és ezért nem érezte már szükségét, hogy továbbra is vele tartsanak.
Pár nappal később érkezett meg Artheniorba miként társa és útja a templom felé vezetett. Tekintete megpihen az őrökön, félre is húzódik, hogy ha szükségét érzik feltehessenek néhány kérdést miket szinte minden alkalommal amikor valaki átlépi a város kapuját.
Gyorsan szabadul. Hópehely hátán lassan poroszkál végig a főtéren. Útja a piactéren vezet keresztül ahol vesz néhány szem friss gyümölcsöt majd folytatja az útját a templomba ahol reméli, hogy már várják és az is gondolatai között motoszkál, hátha találkozna ismét azzal a nagyhatalmú mágussal akitől a mágiatanulást nem is olyan régen megkezdte.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 14:36:11
Pár nappal később érkezett meg Artheniorba miként társa és útja a templom felé vezetett. Tekintete megpihen az őrökön, félre is húzódik, hogy ha szükségét érzik feltehessenek néhány kérdést miket szinte minden alkalommal amikor valaki átlépi a város kapuját.
Gyorsan szabadul. Hópehely hátán lassan poroszkál végig a főtéren. Útja a piactéren vezet keresztül ahol vesz néhány szem friss gyümölcsöt majd folytatja az útját a templomba ahol reméli, hogy már várják és az is gondolatai között motoszkál, hátha találkozna ismét azzal a nagyhatalmú mágussal akitől a mágiatanulást nem is olyan régen megkezdte.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 14:36:11
5005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:11:35
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:11:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Olfreen elhagyja a várúr birtokát, és visszatér Artheniorba. A küldetés nem lett olyan mint amilyennek gondolta, de azért volt egy éles harci helyzet, ahol nem is szerepelt túl szégyenletesen.
Az elfel abban maradtak ,hogy tanulnak végre egy kis mágiát a templomban , mert végül is ez a sötét elfnek is a fő célja. Az út hamar eltelik, lovát enyhén meghajtva hamar visszatér városba. A főkapun belovagolva odabiccent az őröknek, akik futó pillantást vetnek a csuklyásra, majd továbbengedik. Innen indultak el nem olyan régen, Olfreen elmereng azon ,hogy itt a szökőkútnál várták, hogy összejöjjön mindenki. Már ott sem ment minden zökkenőmentesen, nehezen gyűlt össze a csapat, aztán menet közben is leszakadoztak a tagok. De azért némi arany ütötte a markát, és egy nőneműhöz is közelebb került, még ha egy elf is a lány. Nem sokat akar vacakolni, a templomba akar érni minél előbb, de némi pénzre még azért szüksége van, mert a mágia tanulás nem olcsó mulatság A gazdagok negyede felé indul, ott kaphatja a legjobb munkákat jelenleg.*
Az elfel abban maradtak ,hogy tanulnak végre egy kis mágiát a templomban , mert végül is ez a sötét elfnek is a fő célja. Az út hamar eltelik, lovát enyhén meghajtva hamar visszatér városba. A főkapun belovagolva odabiccent az őröknek, akik futó pillantást vetnek a csuklyásra, majd továbbengedik. Innen indultak el nem olyan régen, Olfreen elmereng azon ,hogy itt a szökőkútnál várták, hogy összejöjjön mindenki. Már ott sem ment minden zökkenőmentesen, nehezen gyűlt össze a csapat, aztán menet közben is leszakadoztak a tagok. De azért némi arany ütötte a markát, és egy nőneműhöz is közelebb került, még ha egy elf is a lány. Nem sokat akar vacakolni, a templomba akar érni minél előbb, de némi pénzre még azért szüksége van, mert a mágia tanulás nem olcsó mulatság A gazdagok negyede felé indul, ott kaphatja a legjobb munkákat jelenleg.*
5004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 13:13:57
Üzenet elküldve: 2014-02-13 13:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Figyelmesen hallgatta a mellette ülő férfit, a város bokor díszeiről. Elképed a hallottakon, s egy kissé mérges is lesz. Itt van a város mellett egy gyönyörű erdő, akkor meg mégis mi szükség van arra, hogy így kihasználják az elfeket. Habár munka szempontjából nem lehet rossz, de ezt akkor sem tudja elfogadni. Kihasználásnak tartja.
Épp elkezdte volna kifejteni a nemtetszését, amikor az idegen fajtársa hozzájuk lép.
Szemein látszik a csillogás, hogy gyönyörködik a lányban. Még soha életében nem látott ehhez hasonló jelenséget.
Organthelának feltűnik a lány hangnemei, ahogy a férfihoz, s ahogy őhozzá beszélt. De betudja annak, hogy biztos minden elf egymással ilyen hangnemben beszél, bárhol járnak is a világon, hiába nem ismerik még egymást. Habár, eddigi útja során is mindenkivel próbált kedvesen beszélni.
Caisys kérdésére boldogan válaszol.*
-Látod ott azt a kaput? * mutat maga elé. Pont a város főkapujával szembe ült le a szökőkút szélére.* - Ha azon kimész akkor rögtön meglátod az erdőt. Gyönyörű szép. Telis-tele van különböző növényekkel, amelyekről még életemben nem hallottam. Talán ezért is telt el hosszú idő, amíg a városba értem. Bár jó lenne az erdőben aludni, ahogy szoktam, de úgy gondoltam, mivel ez az első alkalom, hogy egy városban vagyok, így kipróbálok egy fogadót. Nem lenne kedved hozzánk csatlakozni?
*Majd, hirtelen vált témát, s elkezd érdeklődni a Caisys felől*
-Egyébként megkérdezhetem, hogy te milyen elf vagy? Még sose láttam hozzád hasonlót, sőt nem is hallottam! Vagy ilyenre mindenki képes? Ha igen, akkor hogyan? Honnan jöttél, honnan származol?
*Látszik rajta, hogy őszintén érdeklődik a lány természete iránt, s szeretne mindent megtudni róla.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 13:18:44
Épp elkezdte volna kifejteni a nemtetszését, amikor az idegen fajtársa hozzájuk lép.
Szemein látszik a csillogás, hogy gyönyörködik a lányban. Még soha életében nem látott ehhez hasonló jelenséget.
Organthelának feltűnik a lány hangnemei, ahogy a férfihoz, s ahogy őhozzá beszélt. De betudja annak, hogy biztos minden elf egymással ilyen hangnemben beszél, bárhol járnak is a világon, hiába nem ismerik még egymást. Habár, eddigi útja során is mindenkivel próbált kedvesen beszélni.
Caisys kérdésére boldogan válaszol.*
-Látod ott azt a kaput? * mutat maga elé. Pont a város főkapujával szembe ült le a szökőkút szélére.* - Ha azon kimész akkor rögtön meglátod az erdőt. Gyönyörű szép. Telis-tele van különböző növényekkel, amelyekről még életemben nem hallottam. Talán ezért is telt el hosszú idő, amíg a városba értem. Bár jó lenne az erdőben aludni, ahogy szoktam, de úgy gondoltam, mivel ez az első alkalom, hogy egy városban vagyok, így kipróbálok egy fogadót. Nem lenne kedved hozzánk csatlakozni?
*Majd, hirtelen vált témát, s elkezd érdeklődni a Caisys felől*
-Egyébként megkérdezhetem, hogy te milyen elf vagy? Még sose láttam hozzád hasonlót, sőt nem is hallottam! Vagy ilyenre mindenki képes? Ha igen, akkor hogyan? Honnan jöttél, honnan származol?
*Látszik rajta, hogy őszintén érdeklődik a lány természete iránt, s szeretne mindent megtudni róla.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 13:18:44
5003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 06:12:36
Üzenet elküldve: 2014-02-13 06:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Organthela és Jaz//
*Szemei perceken át csukva vannak és egyedül a víz csobogása tölti ki elméjét. Végül hátradönti fejét és a kék eget kezdi el szemlélni. Elképzeli álmai erdőjét, ahol a legmérgezőbb növények élnek és sok-sok halálra vágyó kuncsaft van. Ám nem tud eme képzeletvilágban sokáig élni, hisz egy váratlan beszédfoszlány üti meg füleit. Oldalra fordítja fejét, hogy szemügyre vegye azokat akiktől el-el csípte a szavakat. Mélyzöld szemeivel először a szőkét veszi célba. Rögtön felismeri benne a fajtársat és ez némi örömet lobbant lelkében, hogy nem egyedül van itt elf a városban. Tetszik neki a hölgyemény, de inkább a férfi vonzza tekintetét. Egy félmosoly ül ki arcára, melyből egy éles fog kivillan. Hamarosan egy igen jó gondolat jut eszébe. Feláll megigazgatja növénykéit, majd odalép a kettőhöz. Tekintete enyhe és barátságos.*
-Drága úrfi, ha ennyire tetszik munkásságom, akkor kérem a fizetségemet és máris kivirágzom.-*Hangja szépen cseng, de van benne valami komorság. Majd a lányhoz fordul és immár sokkal barátságosabban szólal meg.*
-Üdv fajtársam. Nem tudsz itt egy jó erdőt, mert mindjárt lejár a műszak és mehetek aludni. Csakhogy új vagyok itt és lám fogalmam sincs, hogy hol a francban is vagyok.-
*Szemei perceken át csukva vannak és egyedül a víz csobogása tölti ki elméjét. Végül hátradönti fejét és a kék eget kezdi el szemlélni. Elképzeli álmai erdőjét, ahol a legmérgezőbb növények élnek és sok-sok halálra vágyó kuncsaft van. Ám nem tud eme képzeletvilágban sokáig élni, hisz egy váratlan beszédfoszlány üti meg füleit. Oldalra fordítja fejét, hogy szemügyre vegye azokat akiktől el-el csípte a szavakat. Mélyzöld szemeivel először a szőkét veszi célba. Rögtön felismeri benne a fajtársat és ez némi örömet lobbant lelkében, hogy nem egyedül van itt elf a városban. Tetszik neki a hölgyemény, de inkább a férfi vonzza tekintetét. Egy félmosoly ül ki arcára, melyből egy éles fog kivillan. Hamarosan egy igen jó gondolat jut eszébe. Feláll megigazgatja növénykéit, majd odalép a kettőhöz. Tekintete enyhe és barátságos.*
-Drága úrfi, ha ennyire tetszik munkásságom, akkor kérem a fizetségemet és máris kivirágzom.-*Hangja szépen cseng, de van benne valami komorság. Majd a lányhoz fordul és immár sokkal barátságosabban szólal meg.*
-Üdv fajtársam. Nem tudsz itt egy jó erdőt, mert mindjárt lejár a műszak és mehetek aludni. Csakhogy új vagyok itt és lám fogalmam sincs, hogy hol a francban is vagyok.-
5002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 02:57:23
Üzenet elküldve: 2014-02-13 02:57:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
*Az elcsigázott alak végre megpillantja a város kapuját. A látvány némi erőt ad Azilnak, így egy árnyalattal gyorsabban lépked. A kapuban két jól felszerelt őr strázsál. Jöttére az egyikük az óriás elé lép, végig méri, majd megszólítja.*
-Üdvözlöm az észak-nyugati kapunál. Megkérdezhetem mi járatban van itt?
*Kérdezi az őr. Hangja semmilyen élt nem hordoz, pusztán a munkáját végzi. Azil lassan előveszi az egyik erszényét, megcsörgeti, majd válaszol.*
-Balul járt utazó vagyok, szállásra és kovácsra volna szükségem.
*Az őr értően bólint, majd egy bizonyos irányba mutatva folytatja.*
-Itt nem messze van a Pegazus. Ott kaphat ételt, szállást. Kovácsunk is van, bár az innen messze esik. Menjen nyugodtan, de kérem kerülje a bajt. Az ön érdekében.
*Magyarázza az őr tárgyilagosan, majd félre áll, hogy utat engedjen az óriásnak. Azil csupán biccent viszonzásul, és elindul a mutatott irányba. Hamarosan meg is találja a fogadót, ami bár kicsit alacsony neki, szó nélkül nyit be.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.13 08:54:25, a következő indokkal:
Helyesírási hibák és elgépelések tömkelege.
-Üdvözlöm az észak-nyugati kapunál. Megkérdezhetem mi járatban van itt?
*Kérdezi az őr. Hangja semmilyen élt nem hordoz, pusztán a munkáját végzi. Azil lassan előveszi az egyik erszényét, megcsörgeti, majd válaszol.*
-Balul járt utazó vagyok, szállásra és kovácsra volna szükségem.
*Az őr értően bólint, majd egy bizonyos irányba mutatva folytatja.*
-Itt nem messze van a Pegazus. Ott kaphat ételt, szállást. Kovácsunk is van, bár az innen messze esik. Menjen nyugodtan, de kérem kerülje a bajt. Az ön érdekében.
*Magyarázza az őr tárgyilagosan, majd félre áll, hogy utat engedjen az óriásnak. Azil csupán biccent viszonzásul, és elindul a mutatott irányba. Hamarosan meg is találja a fogadót, ami bár kicsit alacsony neki, szó nélkül nyit be.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.13 08:54:25, a következő indokkal:
Helyesírási hibák és elgépelések tömkelege.
5001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:38:37
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai, és kicsit Caisys//
*Hajj, ha tudna olvasni a gondolatokban, most repesne örömében, hogy Férfinak titulálják, végre! Mások is. Sajnálatos módon azonban nincsenek ilyen különleges képességei, így be kell érje az önelégedettség azon fokával, ahol épp leledzik (jó magasan).
Tegez kapásból, mint régi ismerőst, minden különösebb ok nélkül.*
-Mert várnod kellett.
*Hangzik az egyszerű válasz. És érdeklődve csüng Freyai minden szaván, mint mikor egészen kicsi gyermek okfejtéseit hallgatja a Felnőtt; mosolyogva, derülve, bólogatva, inkább el, mint lenézőn. Nem reagál ezenfelül, sem a hasznos tanácsokra, sem a bemutatkozásra.*
-Egy csomó hely van, ahol meghúzhatod magad. *Veti oda hanyag láblógatás közben, mert, miért is ne? Hisz épp az imént ismerte be, hogy ő sem veti meg a szabad ég alatt alvást.* -Ez is a városi lét egyik szépsége. *Kacsint a lányra.* -Van egy fogadó egyébként a közelben, elég takaros szobákkal. Arra.
*Mutat az adott irányba. Tekintete követi Organtheláét, ő is kiszúrja a sétáló sövényt, és még mindig a nagyonzöldet vizsgálgatva ad választ a lánynak.*
-Térdíszítő elem. De csak minden másnap. Egyébként útjelző. Ezek szerint ma páros nap van. *Vonja meg vállát (azt az egyet, amelyik nem fáj) és fordul vissza Organthela felé. Hangját nem halkítja, nem suttog, és nem zavarja, ha bárki is meghallja.* Olcsóbb így tudod, meg egyszerűbb is, ezek járkálnak a városban, és mindenhová visznek némi természetet, zöldet. Meg is lehet rendelni őket, fogadásokra, mondjuk. A leggazdagabbaknak állandó kert-kíséretük van. Nem rossz munka, csak nekem túl egyszínű.
*Na tessék, pedig milyen jól haladt, egy hazug szó sem hagyta el a száját percekig, más kérdés, hogy azokban a percekben, pont a szöszi beszélt. Erre ez, és nem direkt, csak úgy jött. Mindegy, még így is feljegyezheti Organthela az eredményeinek képzeletbeli nagykönyvébe, hogy őhozzá volt Jaz a legtovább őszinte ez eddig a világon.*
*Hajj, ha tudna olvasni a gondolatokban, most repesne örömében, hogy Férfinak titulálják, végre! Mások is. Sajnálatos módon azonban nincsenek ilyen különleges képességei, így be kell érje az önelégedettség azon fokával, ahol épp leledzik (jó magasan).
Tegez kapásból, mint régi ismerőst, minden különösebb ok nélkül.*
-Mert várnod kellett.
*Hangzik az egyszerű válasz. És érdeklődve csüng Freyai minden szaván, mint mikor egészen kicsi gyermek okfejtéseit hallgatja a Felnőtt; mosolyogva, derülve, bólogatva, inkább el, mint lenézőn. Nem reagál ezenfelül, sem a hasznos tanácsokra, sem a bemutatkozásra.*
-Egy csomó hely van, ahol meghúzhatod magad. *Veti oda hanyag láblógatás közben, mert, miért is ne? Hisz épp az imént ismerte be, hogy ő sem veti meg a szabad ég alatt alvást.* -Ez is a városi lét egyik szépsége. *Kacsint a lányra.* -Van egy fogadó egyébként a közelben, elég takaros szobákkal. Arra.
*Mutat az adott irányba. Tekintete követi Organtheláét, ő is kiszúrja a sétáló sövényt, és még mindig a nagyonzöldet vizsgálgatva ad választ a lánynak.*
-Térdíszítő elem. De csak minden másnap. Egyébként útjelző. Ezek szerint ma páros nap van. *Vonja meg vállát (azt az egyet, amelyik nem fáj) és fordul vissza Organthela felé. Hangját nem halkítja, nem suttog, és nem zavarja, ha bárki is meghallja.* Olcsóbb így tudod, meg egyszerűbb is, ezek járkálnak a városban, és mindenhová visznek némi természetet, zöldet. Meg is lehet rendelni őket, fogadásokra, mondjuk. A leggazdagabbaknak állandó kert-kíséretük van. Nem rossz munka, csak nekem túl egyszínű.
*Na tessék, pedig milyen jól haladt, egy hazug szó sem hagyta el a száját percekig, más kérdés, hogy azokban a percekben, pont a szöszi beszélt. Erre ez, és nem direkt, csak úgy jött. Mindegy, még így is feljegyezheti Organthela az eredményeinek képzeletbeli nagykönyvébe, hogy őhozzá volt Jaz a legtovább őszinte ez eddig a világon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621