* Csendben, mozdulatlanul várakozik, akár egy szobor. Talán ő az egyetlen, aki nem aktív résztvevője a banzájnak, csupán hátával a márványoszlopnak dőlve, karba font kézzel figyeli a téren sertepertélő társaságot. Nem gondolta volna, hogy Arthenior főtere szórakoztatóbb látványosság, mint egy színházi előadás. Az utcai csürhe akaratlanul gondoskodik arról, hogy a várakozás egy percét se élje meg unalmasan. Jégkék pillantása egyik járókelőről vándorol a másikra. Az érdekesebb figurákon hosszabb, míg a szürke, jellemtelen alakokon rövidebb ideig állapodik meg tekintete. A felhozatal elég színes. Van itt minden. Ölelkező szerelmes párokon át, piti zsebtolvajokon, bájgúnárokon, páváskodó kurtizánokon keresztül egészen, köpenybe burkolózott sötét alakokig minden. Forgalmas egy környék, és ennek az egésznek a közepén, a tér ékköveként áll a szökőkút, ahol kicsit hosszabban elidőzik a tekintete. De ez nem a csodás szökőkút érdeme, hanem annak a nőé, aki figyelmetlenségében majdnem beleesett a ragyogó vízben. A csobbanás ugyan elmarad, de mosakodás nem várat magára. Meglepődve veszi észre, hogy a nő mellé egy sötételf is szegődik. Úgy látszik errefelé természetes szokás, a szökőkútban való tisztálkodás. Magában feljegyzi, hogy messzire kerülje a kút vizét, nem mintha azt tervezte volna, hogy iszik belőle. A Pegazus kényelmesen közel van, arra célra, hogy szomját csillapítsa.
Már épp új látványosságot keresne, mikor a nő váratlanul lekapja a csuklyát a mélységi fejéről. Érdeklődően fordítja fejét a páros felé, majd a hím reakcióját látva kérdően vonja fel szemöldökét. Azok a sötételfek, akikkel eddig összehozta a sors, nem lettek volna ilyen elnézőek, ahogy ő se. Lehet jobb lenne, ha nem magából, és ismerőseiből indulna ki..
Nem megy bele mély gondolatokba, nem kezd életéről filozofálni, mert tekintete megakad a kissé kócossá vált frizura alól kikandikáló füleken. Túl messze van ahhoz, hogy tisztán lássa, és a járókelők is takarják a gondatlan kilátásban, így kételkedik a látottakban. Sose látott még olyan félvért, akik elf származásukat próbálták titokban tartani. A legtöbben az emberi mivoltukat próbálják leplezni..
Könnyed mozdulattal löki el magát a márványoszloptól és indul el a páros felé. A kíváncsiság mindig is gyengeségei közé tartozott. Szerencséjére legyen mondva, hogy a nő még indokot is szolgáltat arra, hogy odadugja képét.
Pillanatok alatt odaér a pad mellé pottyant, nyöszörgő félelfhez, hogy segítő jobbot nyújtson a bajba esetnek. Könnyedén díszeleg az úriember szerepében, mintha valóban tényleg az lenne, de megszólalni már csak a tömegen faltörő kosként áttörő, fa másik oldalán megbújó hölgyemény után tud, aki hallhatóan szintén nincs jóformában. Úgy látszik ez a fa maga köré gyűjti a problémás nőket.. *
- Minden rendben? * Kérdezi egyszerűen a félvér arcát és füleit fürkészve, ám kérdését mindkét nőnek címezve. *
A hozzászólást Raphael (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.21 13:34:47, a következő indokkal:
Lemaradt és felesleges mássalhangzók javítása, buldózer szó cseréje a korban megfelelő eszközre.