Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:42:56
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:42:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ryallo Kalatar//
*Gondolataiba mélyed teljesen. Olyannyira, hogy jelenleg az sem érdekli, hogy a kissé kellemetlenül hűvös esti időben az arcán nyugvó mozdulatlan ujjai pillanatokkal később kezdenek áthűlni. Mélyeket sóhajtva próbál úrrá lenni feszültségén és zöld ágra vergődni gondolatai közt. A kilehelt levegő átszivárog kezei közt, apró, fehéren gomolygó felhőcskéket képezve feje körül.
Hallja ugyan, hogy valaki közeledik felé, s bár normális esetben talán a lehetséges védekezési módokon, vagy menekülési útvonalon gondolkodna, ám most nem igazán izgatja az a gondolat sem, hogy életére törhetnek. Az viszont annál inkább, hogy hallja, ahogy táskája megmozdul. Erre felkapja fejét, majd végignézi, ahogy örök társa lassan helyet kap mellette, a kút káváján. Tekintetét lassan vonszolja végig a táska pántját fogó kézen, egészen az előtte megjelent férfi arcáig.
Tekintete üres, nem látszik benne sem szomorúság, sem semmiféle düh. Arca ezzel ellentétben viszont kissé elnyűttnek látszhat, a Hold halvány fényében.
Bár kérdezték, még pillanatokig némán bámul az előtte állóra. Alaposan megrágja szavait, mielőtt kimondaná őket, de mikor kissé reszelős hangján megszólal, még így is felfogható bántónak a felelete.*
- Az attól függ, vár-e a segítségért cserébe valamiféle ellenszolgáltatást. Pénzt talán adhatok, egyébbel nem szolgálhatok.
~ És nem is tenném... ~
*Fázó kezeit ekkorra ölében pihenteti, pontosabban két combja közé fogja, hogy valamelyest átmelegedjenek. Míg ő maga is a válaszra vár, alaposan végigméri a férfit, s megpróbálja kitalálni, vajon mire számíthat tőle. Tényleg segíteni akarna-e, vagy kihasználná az első adandó alkalmat, hogy megfossza ingóságaitól, vagyonától; vagy esetleg életére tör majd?*
*Gondolataiba mélyed teljesen. Olyannyira, hogy jelenleg az sem érdekli, hogy a kissé kellemetlenül hűvös esti időben az arcán nyugvó mozdulatlan ujjai pillanatokkal később kezdenek áthűlni. Mélyeket sóhajtva próbál úrrá lenni feszültségén és zöld ágra vergődni gondolatai közt. A kilehelt levegő átszivárog kezei közt, apró, fehéren gomolygó felhőcskéket képezve feje körül.
Hallja ugyan, hogy valaki közeledik felé, s bár normális esetben talán a lehetséges védekezési módokon, vagy menekülési útvonalon gondolkodna, ám most nem igazán izgatja az a gondolat sem, hogy életére törhetnek. Az viszont annál inkább, hogy hallja, ahogy táskája megmozdul. Erre felkapja fejét, majd végignézi, ahogy örök társa lassan helyet kap mellette, a kút káváján. Tekintetét lassan vonszolja végig a táska pántját fogó kézen, egészen az előtte megjelent férfi arcáig.
Tekintete üres, nem látszik benne sem szomorúság, sem semmiféle düh. Arca ezzel ellentétben viszont kissé elnyűttnek látszhat, a Hold halvány fényében.
Bár kérdezték, még pillanatokig némán bámul az előtte állóra. Alaposan megrágja szavait, mielőtt kimondaná őket, de mikor kissé reszelős hangján megszólal, még így is felfogható bántónak a felelete.*
- Az attól függ, vár-e a segítségért cserébe valamiféle ellenszolgáltatást. Pénzt talán adhatok, egyébbel nem szolgálhatok.
~ És nem is tenném... ~
*Fázó kezeit ekkorra ölében pihenteti, pontosabban két combja közé fogja, hogy valamelyest átmelegedjenek. Míg ő maga is a válaszra vár, alaposan végigméri a férfit, s megpróbálja kitalálni, vajon mire számíthat tőle. Tényleg segíteni akarna-e, vagy kihasználná az első adandó alkalmat, hogy megfossza ingóságaitól, vagyonától; vagy esetleg életére tör majd?*
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:19:08
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:19:08
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Stihuwa Lequarien //
*A főtéren álló férfi meglepettségét csak szemöldökének alig látható rezzenése mutatja, szeme komor nyugalommal követi a nőt. Az acélfényű térköveken végignyúló árnyéka különböző formákat vesz fel, ahogy köpenyébe belecsípnek a sikátorokból fújó szelek.
Rövid habozás után a kút felé indul, higgadt lépései csendesen szelik át a Főteret. Megáll a táska előtt és csuklyája alól futólag körbenéz a helyen. Megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy nincs más rajtuk kívül a közelben. A csomagot egy mozdulattal felveszi a földről, majd óvatosan az ismeretlen mellé fekteti.
Egy kis ideig zavartan áll, szemével ismét a sikátorokat fürkészi. ~ Talán bajban van ~ gondolja, s ha tolakodónak is tűnik az éj közepén, ismeretlenül, mégis bölcsebbnek látja, ha megszólítja.*
- Segíthetek Hölgyem?
*A főtéren álló férfi meglepettségét csak szemöldökének alig látható rezzenése mutatja, szeme komor nyugalommal követi a nőt. Az acélfényű térköveken végignyúló árnyéka különböző formákat vesz fel, ahogy köpenyébe belecsípnek a sikátorokból fújó szelek.
Rövid habozás után a kút felé indul, higgadt lépései csendesen szelik át a Főteret. Megáll a táska előtt és csuklyája alól futólag körbenéz a helyen. Megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy nincs más rajtuk kívül a közelben. A csomagot egy mozdulattal felveszi a földről, majd óvatosan az ismeretlen mellé fekteti.
Egy kis ideig zavartan áll, szemével ismét a sikátorokat fürkészi. ~ Talán bajban van ~ gondolja, s ha tolakodónak is tűnik az éj közepén, ismeretlenül, mégis bölcsebbnek látja, ha megszólítja.*
- Segíthetek Hölgyem?
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 19:47:28
Üzenet elküldve: 2012-12-05 19:47:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Éjszaka van. A sötétség, mint bársonylepel terül szét a városon, s a Hold ezüst fényével szövi át az eget.
Minden csendes, az utcák néptelenek, mintha kihalt lenne a város. A csendet csak kutyák marakodása töri meg, és a Főtér közepén álló szökőkút kristálytiszta vizének csobogása.
Ám ez az idill nem tart soká, pillanatokon belül valami oda nem illő kerül a képbe: egy fél-elf nőszemély csörtet át a téren, a Szegénynegyed utcáiból érkezve. Léptei súlyosak, s bár arcát nem látni - s így arckifejezését sem -, mozgásából, lendületéből is leszűrhető, hogy épp heves indulatok vezetik.
Ahogy valaki közelábe ér, ráemeli egy pillanatra élénkzöld pillantását, majd el is fordítja fejét. Nem törődik senkivel, csak trappol tovább úticélja felé, amely történetesen épp a kút.
Nagy lendületet véve leemeli válláról a táskáját, s hagyja azt a földre hullani. A tárolóalkalmatosság, súlyánál fogva kisebb puffanással ér talajt.
A fél-elf morfondírozik még magában, majd sóhajt, és maga is helyet foglal a kút káváján. Térdére könyököl, és előre dőlve tenyereibe temeti arcát.*
Minden csendes, az utcák néptelenek, mintha kihalt lenne a város. A csendet csak kutyák marakodása töri meg, és a Főtér közepén álló szökőkút kristálytiszta vizének csobogása.
Ám ez az idill nem tart soká, pillanatokon belül valami oda nem illő kerül a képbe: egy fél-elf nőszemély csörtet át a téren, a Szegénynegyed utcáiból érkezve. Léptei súlyosak, s bár arcát nem látni - s így arckifejezését sem -, mozgásából, lendületéből is leszűrhető, hogy épp heves indulatok vezetik.
Ahogy valaki közelábe ér, ráemeli egy pillanatra élénkzöld pillantását, majd el is fordítja fejét. Nem törődik senkivel, csak trappol tovább úticélja felé, amely történetesen épp a kút.
Nagy lendületet véve leemeli válláról a táskáját, s hagyja azt a földre hullani. A tárolóalkalmatosság, súlyánál fogva kisebb puffanással ér talajt.
A fél-elf morfondírozik még magában, majd sóhajt, és maga is helyet foglal a kút káváján. Térdére könyököl, és előre dőlve tenyereibe temeti arcát.*
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 17:14:21
Üzenet elküldve: 2012-12-05 17:14:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A szegénynegyedet elhagyva, hamar átvágnak még a főtéren is, egészen a fogadóig. Közben pár őr, de vagy nem feléjük figyel, vagy szintén Zorát nézik csupán, észre sem véve a mellette haladó férfit. Mintha a csőlátás csak felé koncentrálódna. Még szerencse, hogy szereti érezni, hogy megbámulják. Mindig is imádta, amikor a figyelem középpontjában van, még ha éppen a város rendjének őrei is lesik őt. Ha nekik ez tetszik. Nem is csoda, hiszen formás alakját alig fedi, a köpeny is szétnyílva maradt, így dekoltázsa igencsak megmutatkozik. De ő nem foglalkozik most mással, nem szokása csak úgy elhagyni egy férfit csupán azért, mert egy pár kategóriával jobb falatot lát. Más kérdés, ha sokkal jobb...
A fogadó felé irányulva, hamarost beléphetnek.*
A fogadó felé irányulva, hamarost beléphetnek.*
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 16:34:28
Üzenet elküldve: 2012-12-05 16:34:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* Gyűlöli az egészet. Kezdve az elejével: gyűlöl pakolni-szedelőzködni. Amióta élt már annyiszor kellett megtennie, hogy már a gondolatától is felfordul a gyomra és kiesett hírhedt hideg viselkedéséből. Erre akkor költöznie kellett. Mindent magával kellett hoznia ami fontos volt számára. Még sem sikerült. Meg annyian maradtak odaát. Ez a gondolat még cudarabb hangulatba hozza mint az lehetséges volt az adott helyzetben. Pedig ezen a hangulaton megannyi dolog ront. Hiszen kénytelen batáron utazni. Mint valami közember. Pedig reá a legkevésbé illik a köz és az ember jelző. Kezdve azzal, hogy mélységi volt. Egyike azon faj tagjainak amit ferde szemmel néztek még ezen a világon is. Ez a tudat keserű mosolyt csempész a hím képére.~ Mindegy, hogy hol vagy. A származásod mindig és mindenhol el fog kísérni.~ Magában nyugtázza a dolgot. Majd megcsördíti a kordét húzó állatok kantárját. Hát, ez megint olyan dolog ami nem tartozik a kedvencei közé. Batáron utazni. Inkább egy ló... vagy a saját lába. De nem egy batár. És most mégis ezzel kell beérnie. Hiszen megannyi tárgyat kellet kimentenie abból a pusztuló valóságból amiből ők ketten menekültek. Ketten. Ezt is szoknia kell. Még mindig. Pedig megannyi éve így éltek. És mégis... tudván a közelséget és a varázst ami eggyé kovácsolta őket mégis nehéz egyként gondolni egymásra. Pedig még neki is elmagyarázta a dolgot. Mielőtt nekiindultak. Soha jobbkor... a pusztulás pillanatában elmondá neki, hogy milyen kapcsolat is fűzte össze őket. Varázslat és valós érzelem. Talán elegek lesznek. Révetegen néz rá a „babára” aki mellette lovagol. A ködös estén még ilyen távolságba is nehéz volt kivennie a vonásait. Elmosolyodik.*
- Hamarosan odaérünk. Remélem ő is ott lesz ahol érzem. Mert ha nem még a végén komoly vadászatot indítok ellene.* Jelenti ki tisztán érthetően. Tudja, hogy ez még zavarhatja majd társnőjét. Hiszen amaz teljesen más okból kötődik a család azon ágához, mint ő. Neki tartoztak. Nem is kevéssel. Egy élettel. És mivel a keresett anyja nem adta meg a tartozást az a gyermekre száll. És most a keresett gyermek volt terítéken. Sequator morog is miatta rendesen. Olyan rokonnal hozta össze a rosszsors akit nem kedvel. Sosem volt egyszerű családja nőtagjaival de voltak kikkel azért hamar megtalálta a hangot. Mert tudták, hol a helyük. Emezen családtag nem ez a fajta. Vele még meg kell majd küzdenie.*
- Itt a kapu.* Jelenti ki. Hamarosan már az őrséggel egyezkedik. Pár arany cserél gazdát... egy ilyen éjen nem sokan engedtek be bárkit. Főleg nem olyat ki az ő fajtájába tartozik. A mélységiek híre nem volt a legjobb a környéken. De az arany mindenhol megnyitja a kapukat. És beszédessé is teszi a kérdezetteket.*
- Azt mondták, hogy a fogadóban van. Levadásszuk vagy foglalkozzunk mással?* Teszi fel kérdését társnőjének miközben morogva irányítja a batárt a varosban. Minél előbb meg akar szabadulni tőle.*
- Hamarosan odaérünk. Remélem ő is ott lesz ahol érzem. Mert ha nem még a végén komoly vadászatot indítok ellene.* Jelenti ki tisztán érthetően. Tudja, hogy ez még zavarhatja majd társnőjét. Hiszen amaz teljesen más okból kötődik a család azon ágához, mint ő. Neki tartoztak. Nem is kevéssel. Egy élettel. És mivel a keresett anyja nem adta meg a tartozást az a gyermekre száll. És most a keresett gyermek volt terítéken. Sequator morog is miatta rendesen. Olyan rokonnal hozta össze a rosszsors akit nem kedvel. Sosem volt egyszerű családja nőtagjaival de voltak kikkel azért hamar megtalálta a hangot. Mert tudták, hol a helyük. Emezen családtag nem ez a fajta. Vele még meg kell majd küzdenie.*
- Itt a kapu.* Jelenti ki. Hamarosan már az őrséggel egyezkedik. Pár arany cserél gazdát... egy ilyen éjen nem sokan engedtek be bárkit. Főleg nem olyat ki az ő fajtájába tartozik. A mélységiek híre nem volt a legjobb a környéken. De az arany mindenhol megnyitja a kapukat. És beszédessé is teszi a kérdezetteket.*
- Azt mondták, hogy a fogadóban van. Levadásszuk vagy foglalkozzunk mással?* Teszi fel kérdését társnőjének miközben morogva irányítja a batárt a varosban. Minél előbb meg akar szabadulni tőle.*
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 11:33:27
Üzenet elküldve: 2012-12-05 11:33:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kérdése láthatóan rosszul érinti a tündérfiút, hirtelen komorodik el és láthatóan elveszik a gondolatai között. Vajon mi járhat a fejében? Lisil megbántotta volna? A tündérlányka hirtelen szégyelli el magát, bár nem tudja, mi rosszat mondott, de nagyon úgy néz ki, hogy az ő szavai váltották ki ezt a komorságot.
-Megbántottalak? Sajnálom, én nem akartam... - *újra felröppen, hogy Kazgo nyakában kössön ki, alaposan megölelgetve a fekete tündért, hátha ettől majd jobban fogja érezni magát. De ez biztosan feldobja majd, hiszen ki nem szereti, ha ilyen kedvesen viszonyulnak hozzá?
Ekkor következik be az éhségét jelző korgás, amitől még ő is megszeppen, annyira, hogy elereszti Kazgo nyakát és hátrébb szökken.*
-Tényleg? Az nagyon jól hangzik. Menjünk máris, itt hideg van. - *miután tényleg észrevette a fogadó cégérét, megragadja a tündérfiú karját és elkezdi húzni magával. Szíve szerint szaladna, amilyen gyorsan csak tud, mert a kő még mindig borzasztóan hideg a lábainak, de nem akarja csak úgy rángatni új barátját, így inkább csak szökdécselget mellette, hogy minél kevesebbet kelljen talpainak a talajjal érintkeznie. Annyira buták ezek a városiak... Ha fű lenne mindenhol, máris nem lennének ilyen komoly problémák, hiszen legyen bármilyen hideg, az még mindig nem olyan hűvös, mint ezek a kövek.*
-Mondd, számolni is tudsz? Mert én nem. - *Az pedig azért problémás, mert a fogadóban egyedül nehezen boldogulna az árakkal.*
-Megbántottalak? Sajnálom, én nem akartam... - *újra felröppen, hogy Kazgo nyakában kössön ki, alaposan megölelgetve a fekete tündért, hátha ettől majd jobban fogja érezni magát. De ez biztosan feldobja majd, hiszen ki nem szereti, ha ilyen kedvesen viszonyulnak hozzá?
Ekkor következik be az éhségét jelző korgás, amitől még ő is megszeppen, annyira, hogy elereszti Kazgo nyakát és hátrébb szökken.*
-Tényleg? Az nagyon jól hangzik. Menjünk máris, itt hideg van. - *miután tényleg észrevette a fogadó cégérét, megragadja a tündérfiú karját és elkezdi húzni magával. Szíve szerint szaladna, amilyen gyorsan csak tud, mert a kő még mindig borzasztóan hideg a lábainak, de nem akarja csak úgy rángatni új barátját, így inkább csak szökdécselget mellette, hogy minél kevesebbet kelljen talpainak a talajjal érintkeznie. Annyira buták ezek a városiak... Ha fű lenne mindenhol, máris nem lennének ilyen komoly problémák, hiszen legyen bármilyen hideg, az még mindig nem olyan hűvös, mint ezek a kövek.*
-Mondd, számolni is tudsz? Mert én nem. - *Az pedig azért problémás, mert a fogadóban egyedül nehezen boldogulna az árakkal.*
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:58:15
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:58:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Csak halk nevetéssel és egy apró bólintással jelzi, ha el nem feledi a lány, hogy megnézi vele, miként virágzanak majd tavasszal a cseresznyefák. Mert akkor szoktak, ezt jól tudja. Ekkor szokott elrejtőzni a világtól, hiszen számára csak az ősz, és a tél, talán még olykor a nyár, mi elfogadható. Sokkal jobban szereti a sötétebb időket, mikor hullanak a levelek, kopár fák szegélyezik a tájat. Ezért is lehet, hogy utálja az örökzöldeket. Mindig zöldek...*
- Nem vagyok tudós... Nem is igazán tudom, mi vagyok.
*Vigyora lehervad. Eddig ilyen se történt, hogy félelmet már csak alig-alig érez, mégis eltűnik a szokott kifejezés. De még csak a gúnyos félmosolya sem leledzik arcán, vonásain inkább a mély gondolatok által okozott méla kifejezés látszik. Mi ő? Ki ő? Nem tudja, hiszen csak utazik, néha tanul, de sosem sikerült még semmi hasznosat tennie. Olykor alkalmanként elvállal valami munkát, főleg hol hasznos apró alkata. Ám ezen túl? Semmi, az ég világon semmi. Talán soha nem is lesz. Hiszen, csak egy fekete porszem a szivárványszín homokban, mi az órában pereg, egyre lejjebb kerülve, egyre közelebb, hogy átlépje a bűvös határt. Vajon, ha meghal, nyugalom fogja majd övezni, vagy egy sikátor mélyén késelik halálra?
A kordulás és a közjáték többi eleme vonja vissza a való életbe, ahogy a lányra pillant, ismét vigyor ül ki képére.*
- Van itt a közelben egy fogadó. Ott meleg van és jó áron számolják az ételt is.
*Mutat háta mögé, mert ha jól emlékszik, arra van a fogadó. Bár, ha téved is, a lengedező cégér, min egy Pegazus van, bizonyára elég figyelemfelkeltő, ha valaki azt keresi. Ha pedig a lány úgy érzi, hogy menne már, akkor Kazgo szépen elkíséri. Nem úgy tűnt neki, hogy a tündérlányka nagy városjáró, és valamiért a kíváncsisága nem akar szűnni. Egyre inkább nő, s lila szempárja is csak sóvárogva fénylik, ahogy a nap lágy fényével találkozik. Tudni akarja, hogy most mi érdekli, mert addig nem múlik el. Addig csak várnia kell.*
- Nem vagyok tudós... Nem is igazán tudom, mi vagyok.
*Vigyora lehervad. Eddig ilyen se történt, hogy félelmet már csak alig-alig érez, mégis eltűnik a szokott kifejezés. De még csak a gúnyos félmosolya sem leledzik arcán, vonásain inkább a mély gondolatok által okozott méla kifejezés látszik. Mi ő? Ki ő? Nem tudja, hiszen csak utazik, néha tanul, de sosem sikerült még semmi hasznosat tennie. Olykor alkalmanként elvállal valami munkát, főleg hol hasznos apró alkata. Ám ezen túl? Semmi, az ég világon semmi. Talán soha nem is lesz. Hiszen, csak egy fekete porszem a szivárványszín homokban, mi az órában pereg, egyre lejjebb kerülve, egyre közelebb, hogy átlépje a bűvös határt. Vajon, ha meghal, nyugalom fogja majd övezni, vagy egy sikátor mélyén késelik halálra?
A kordulás és a közjáték többi eleme vonja vissza a való életbe, ahogy a lányra pillant, ismét vigyor ül ki képére.*
- Van itt a közelben egy fogadó. Ott meleg van és jó áron számolják az ételt is.
*Mutat háta mögé, mert ha jól emlékszik, arra van a fogadó. Bár, ha téved is, a lengedező cégér, min egy Pegazus van, bizonyára elég figyelemfelkeltő, ha valaki azt keresi. Ha pedig a lány úgy érzi, hogy menne már, akkor Kazgo szépen elkíséri. Nem úgy tűnt neki, hogy a tündérlányka nagy városjáró, és valamiért a kíváncsisága nem akar szűnni. Egyre inkább nő, s lila szempárja is csak sóvárogva fénylik, ahogy a nap lágy fényével találkozik. Tudni akarja, hogy most mi érdekli, mert addig nem múlik el. Addig csak várnia kell.*
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-02 15:20:42
Üzenet elküldve: 2012-12-02 15:20:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
-Nem? Akkor egyszer feltétlenül el kell velem jönnöd megnézni, amikor virágzanak, biztos neked is nagyon tetszene, mert nagyon szépek! - *elkönyveli ígéretnek, pedig semmi arra utaló nem hangzott el, hogy a fiú tényleg szeretne megnézni őket. Lisil úgy gondolja, olyan nem lehet, hogy valaki ne akarjon szép dolgokat látni, még akkor sem, ha az a valaki pont ilyen... Fekete, mint Kazgo.*
-De jó neked, akkor te biztos nagyon okos vagy! - *sóhajt egy szívszaggatót. Biztos nagyon jó lehet okosnak lenni...*
-Akkor te tudós vagy? Bár tudós nem lehetsz, mert nem vagy öreg, nincs szakállas, de még csak szemüveged sem. - *ha tudna számolni, tudná, hogy ez bizony már három ok is az ellen, hogy a tündérfiú tudós legyen. De a számolás tudományával sem rendelkezik, így csak annyit tud, hogy ez máris borzasztóan sok ellenérv.
Hirtelen kordul meg a gyomra, amire kezeit szégyenlősen tapasztja a hasára, egészen bele is pirul a kis közjátékba.*
-Nem tudod, hol lehet itt enni és megmelegedni? Kicsit már fázok. - *talán amiatt, hogy most nem mozog, hanem ücsörög a kút szélén, de bizony a köpeny takarásában már dörzsölgetnie kell vékony karjait, mert egyre hidegebbnek érzi a levegőt. Az éhségről már nem is beszélve... Vajon ételt is talál így kirakva, mindenki számára elérhetően, mint ahogy vizet szerezni a kútból? Nem tudja biztosan, de reméli, új ismerőse kisegíti ebben a kérdésben, úgyis tapasztaltabbnak tűnik, meg aztán tud olvasni... Ezek után szinte kötelező, hogy tudja a megoldást a lány problémáira.*
-De jó neked, akkor te biztos nagyon okos vagy! - *sóhajt egy szívszaggatót. Biztos nagyon jó lehet okosnak lenni...*
-Akkor te tudós vagy? Bár tudós nem lehetsz, mert nem vagy öreg, nincs szakállas, de még csak szemüveged sem. - *ha tudna számolni, tudná, hogy ez bizony már három ok is az ellen, hogy a tündérfiú tudós legyen. De a számolás tudományával sem rendelkezik, így csak annyit tud, hogy ez máris borzasztóan sok ellenérv.
Hirtelen kordul meg a gyomra, amire kezeit szégyenlősen tapasztja a hasára, egészen bele is pirul a kis közjátékba.*
-Nem tudod, hol lehet itt enni és megmelegedni? Kicsit már fázok. - *talán amiatt, hogy most nem mozog, hanem ücsörög a kút szélén, de bizony a köpeny takarásában már dörzsölgetnie kell vékony karjait, mert egyre hidegebbnek érzi a levegőt. Az éhségről már nem is beszélve... Vajon ételt is talál így kirakva, mindenki számára elérhetően, mint ahogy vizet szerezni a kútból? Nem tudja biztosan, de reméli, új ismerőse kisegíti ebben a kérdésben, úgyis tapasztaltabbnak tűnik, meg aztán tud olvasni... Ezek után szinte kötelező, hogy tudja a megoldást a lány problémáira.*
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:51:51
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:51:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
* A csapat egy része tehát összegyűlt, s Eldon kiosztotta a felsorakozott jelentkezők bérét. Szépen sorban, 150 aranyat Regneto Warinernek,
majd 150-et Joyar Trashinak, aztán 150-et Kael Ranadonak, s végezetül Nanaia Gauri is megkapja a megígért 150 aranyat. .
A pénz kiosztása azonban nem csak Eldon feladata volt, hisz Mars eddig az őröket vesztegette meg, bár kissé több pénzzel. A lényeg az volt, hogy a kíváncsiskodóknak hamis információval szolgáljanak, ha esetleg utánuk akarna szegődni valaki. Elvégre, nem árt a biztonság. Persze ez azt is eredméyezni fogja, hogy a jelentkezők, kik most nem voltak a főtéren, nem támaszkodhatnak ezen információkra, ha mégis elvállalnák a feladatot.*
- Induljunk hát * mondja Eldon, s a csorda élére áll.
A több tucatnyi állatra tényleg ráfér pár ember, aki kordában tartja majd a hosszú út folyamán.
Mars az unokatestvére fülébe súg, mire az bólint egyet, s azt mondja:*
- A lány előre áll Marssal, Grise középen az egyik oldalon, míg a másikon a tündér lesz. Én pedig majd veled * mutat Kaelre * és az orkunkkal hátul védjük a gulyát. Készüljetek hosszú sétára, de kevés megállóra. Az idő sürget.
"Nem is tudnák mennyire"*
* A csapat egy része tehát összegyűlt, s Eldon kiosztotta a felsorakozott jelentkezők bérét. Szépen sorban, 150 aranyat Regneto Warinernek,
majd 150-et Joyar Trashinak, aztán 150-et Kael Ranadonak, s végezetül Nanaia Gauri is megkapja a megígért 150 aranyat. .A pénz kiosztása azonban nem csak Eldon feladata volt, hisz Mars eddig az őröket vesztegette meg, bár kissé több pénzzel. A lényeg az volt, hogy a kíváncsiskodóknak hamis információval szolgáljanak, ha esetleg utánuk akarna szegődni valaki. Elvégre, nem árt a biztonság. Persze ez azt is eredméyezni fogja, hogy a jelentkezők, kik most nem voltak a főtéren, nem támaszkodhatnak ezen információkra, ha mégis elvállalnák a feladatot.*
- Induljunk hát * mondja Eldon, s a csorda élére áll.
A több tucatnyi állatra tényleg ráfér pár ember, aki kordában tartja majd a hosszú út folyamán.
Mars az unokatestvére fülébe súg, mire az bólint egyet, s azt mondja:*
- A lány előre áll Marssal, Grise középen az egyik oldalon, míg a másikon a tündér lesz. Én pedig majd veled * mutat Kaelre * és az orkunkkal hátul védjük a gulyát. Készüljetek hosszú sétára, de kevés megállóra. Az idő sürget.
"Nem is tudnák mennyire"*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:33:04
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:33:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Az első dolga lesz. Kár, hogy sose fog sor kerülni rá, hogy ő másban jelenjen meg, mint fekete. Ez az ő színe, ezt adta a világ neki. Miért tegyen hát le róla, miért változtasson azon, mi pont jó úgy, ahogy van? Bár, talán úgy nem volna olyan furcsa a megjelenése, minek köszönheti a kiközösítést, mely folyton éri.*
- Még nem láttam. De biztos nagyon szépek.
*A természet soha nem érdekelte igazán. Ez is egy ok volt, amiért nem bírt a többi tündér közé beilleszkedni. Nehezére esett megbékélni a ténnyel, hogy míg minden csupa szín, ő csak fekete és fehér. Szeméből akkor veszett ki a csillogás. Azóta csak beteges eszmefutásai és kíváncsisága, mi tükörként csillog, az is mások fénye okán.
Sápadt bőrén apró ránc, ahogy a vigyor arcán terül szét. Bizony, tud olvasni. Mindent elolvasott, amit csak kezébe kapott, bár anyja sosem értette, miért jó ez. Ő mindig is mást akart, a természet részévé akarta tenni, hasonlóan vélekedett a fekete szárnyakról, mint Lisil teszi azt. Ám öltözékét, mikor már maga válogatta meg, a fekete és egyéb sötét színek jellemezték, ekkor mondott le róla végleg. Apja előbb, ő csak hideg semmitmondással támogatta, mint egy szülő, kinek nem kívánt gyereke született. Lényegében így is volt.*
- A kettőt együtt érdemes tanulni, de ha értesz az egyikhez, a másik sem nehéz. Ám nem volt egyszerű megtanulni.
*Bár oka sincs, a vigyor mégis ott honol a képén, töretlenül. Olvasás, írás, számtan. Egyszerű tudományok ezek, mikhez sokan nem értenek. Volt egy ismerőse, kit még véletlenül se nevezett volna barátjának, annyira közel sosem kerültek, inkább csak látásból... Talán, ha kétszer beszéltek. De a lényeg, hogy az egy ork volt, de mégis kifinomult érzékei voltak a tudományokhoz. Írni is tudott, olvasni is, arról nem is beszélve, hogy sok nemest megszégyenítő modora volt. Nem volt erőszakos sem, talán ezért lelte halálát. A fegyverforgatás, a harc, ebben volt gyenge, jutalma a vég lett. Kazgo pusztán ezért félénk és akarja mindig távol tartani magát a veszélyes egyedektől. Nem tudná megvédeni magát, hiszen szavain kívül mi van neki? Egy pár hasznavehetetlen szárny, meg a vézna lábai, hogy meneküljön.*
- Még nem láttam. De biztos nagyon szépek.
*A természet soha nem érdekelte igazán. Ez is egy ok volt, amiért nem bírt a többi tündér közé beilleszkedni. Nehezére esett megbékélni a ténnyel, hogy míg minden csupa szín, ő csak fekete és fehér. Szeméből akkor veszett ki a csillogás. Azóta csak beteges eszmefutásai és kíváncsisága, mi tükörként csillog, az is mások fénye okán.
Sápadt bőrén apró ránc, ahogy a vigyor arcán terül szét. Bizony, tud olvasni. Mindent elolvasott, amit csak kezébe kapott, bár anyja sosem értette, miért jó ez. Ő mindig is mást akart, a természet részévé akarta tenni, hasonlóan vélekedett a fekete szárnyakról, mint Lisil teszi azt. Ám öltözékét, mikor már maga válogatta meg, a fekete és egyéb sötét színek jellemezték, ekkor mondott le róla végleg. Apja előbb, ő csak hideg semmitmondással támogatta, mint egy szülő, kinek nem kívánt gyereke született. Lényegében így is volt.*
- A kettőt együtt érdemes tanulni, de ha értesz az egyikhez, a másik sem nehéz. Ám nem volt egyszerű megtanulni.
*Bár oka sincs, a vigyor mégis ott honol a képén, töretlenül. Olvasás, írás, számtan. Egyszerű tudományok ezek, mikhez sokan nem értenek. Volt egy ismerőse, kit még véletlenül se nevezett volna barátjának, annyira közel sosem kerültek, inkább csak látásból... Talán, ha kétszer beszéltek. De a lényeg, hogy az egy ork volt, de mégis kifinomult érzékei voltak a tudományokhoz. Írni is tudott, olvasni is, arról nem is beszélve, hogy sok nemest megszégyenítő modora volt. Nem volt erőszakos sem, talán ezért lelte halálát. A fegyverforgatás, a harc, ebben volt gyenge, jutalma a vég lett. Kazgo pusztán ezért félénk és akarja mindig távol tartani magát a veszélyes egyedektől. Nem tudná megvédeni magát, hiszen szavain kívül mi van neki? Egy pár hasznavehetetlen szárny, meg a vézna lábai, hogy meneküljön.*
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:20:48
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:20:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Boldogan kacag fel, ahogy Kazgo megígéri, hogy első dolga lesz, hogy őt keresse, ha valami újfajta, színesebb ruhadarabra fájna a foga. Nagyon szívesen megvarrná, fejében már be is villan egy kép egy lila ingről, fodrokkal a nyaki résznél és az ujjaknál, hogy szebb legyen.*
-Ugye? Szerintem is. Épp a cseresznyefák virágoztak, amikor csináltam, onnan jött az ötlet a színre is és a mintákra is. Láttál már cseresznyefákat? Olyan szépek... Anyu mindig azt mondta, hogy olyan, mintha esküvői ruhába öltöznének a méhecskéknek. - *magyarázza nagyon lelkesen, ismét csak igen alaposan eltérve az eredeti témától. Talán már el is felejtette, hogy miféle ígéretet tett a ruhavarrással kapcsolatban, annyira lefoglalta sajátjának bemutatása és a pontos körülmények elmagyarázása. Miért jó ez? Mert szeret fecsegni és szereti hallatni a hangját, a tündérfiú pedig amúgy sem tűnik túl beszédesnek.*
-Te tudsz olvasni? - *kerekdnek ki a szemei hatalmasra.*
-Az nagyon jó lehet! Én is szerettem volna megtanulni, de anyu szerint én túl buta vagyok ehhez és foglalkozzak csak azzal, amihez értek. Mert tudod nagyon szeretek varrni és abban jó is vagyok. - *azért látszik rajta, hogy kicsit elszontyolítja az olvasás ismeretének hiánya. Mindig nézte apja könyveit, benne a formás betűket, az ékes sorokat, de sosem tudhatta meg, hogy miről is szólnak igazán. Sajnálja, hiszen annyira szívesen birtokolna efféle tudást. De nem lehet, ő butácska ehhez, ezért hát nem is szabad beleártania az orrocskáját mások dolgába.*
-Mondd csak, nagyon nehéz dolog olvasni? És írni? Az biztosan még nehezebb. Azt is tudsz?
-Ugye? Szerintem is. Épp a cseresznyefák virágoztak, amikor csináltam, onnan jött az ötlet a színre is és a mintákra is. Láttál már cseresznyefákat? Olyan szépek... Anyu mindig azt mondta, hogy olyan, mintha esküvői ruhába öltöznének a méhecskéknek. - *magyarázza nagyon lelkesen, ismét csak igen alaposan eltérve az eredeti témától. Talán már el is felejtette, hogy miféle ígéretet tett a ruhavarrással kapcsolatban, annyira lefoglalta sajátjának bemutatása és a pontos körülmények elmagyarázása. Miért jó ez? Mert szeret fecsegni és szereti hallatni a hangját, a tündérfiú pedig amúgy sem tűnik túl beszédesnek.*
-Te tudsz olvasni? - *kerekdnek ki a szemei hatalmasra.*
-Az nagyon jó lehet! Én is szerettem volna megtanulni, de anyu szerint én túl buta vagyok ehhez és foglalkozzak csak azzal, amihez értek. Mert tudod nagyon szeretek varrni és abban jó is vagyok. - *azért látszik rajta, hogy kicsit elszontyolítja az olvasás ismeretének hiánya. Mindig nézte apja könyveit, benne a formás betűket, az ékes sorokat, de sosem tudhatta meg, hogy miről is szólnak igazán. Sajnálja, hiszen annyira szívesen birtokolna efféle tudást. De nem lehet, ő butácska ehhez, ezért hát nem is szabad beleártania az orrocskáját mások dolgába.*
-Mondd csak, nagyon nehéz dolog olvasni? És írni? Az biztosan még nehezebb. Azt is tudsz?
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-30 17:28:01
Üzenet elküldve: 2012-11-30 17:28:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Kazgo memóriájával sose volt gond, talán egy nevet könnyen meg tudna jegyezni, még ha hosszú is. Még mestere neve is ott lebeg előtte, ahogy szinte az összes személyé, aki elárulta, miután a kíváncsisága felé hajtotta. Több, mint rossz szokás, talán ez az ő átka. Azon túl, hogy fajának kiutált egyede. Sosem tudott igazán beilleszkedni, mindig kilógott a sorból. Ezért is tanult serényen, hogy tudása ne szenvedjen hiányt. Persze, így is gyakorta lepődik meg, különösen az érzelmek miatt. Azokról nem lehet tanulni, meg kell őket élni.
Hát, bizonyára kevesen értékelnék, ha a kis tündérke megfürdene a kútban. Egyesek talán jót hahotáznának első ízben, viszont a tény, hogy az út kosza az ivóvízbe kerül, nos ez már nem annyira mulatságos.*
- Első dolgom lesz.
*Hát persze, majd pont ilyesmi ruhákat akar magának! Inkább marad a maga sötétségénél, azok jobban illenek hozzá. De tényleg nem volna képes ezért leszólni a kedves tündérleányt. Jót szeretne, kár hogy Kazgo sosem tudta meg milyen az, mikor valaki örömet szeretne neki szerezni.*
- Nagyon szép.
*Szól a tőle talán még bóknak is beillő véleménynyilvánítás. Persze, tudna ő szebbeket is mondani, sokkal, hiszen a könyvek közt nem csak a tudományok, de olykor regények is kerültek elébe. Tudja milyen egy szerelmes história, de még csak közel sem volt ahhoz, hogy átéljen még csak hasonló érzelmet se.
Arcához nagyon, túlzottan is közel kerülnek az apró kezek, mitől picit mintha hátra hőkölne, s valóban. Nem szereti, amikor bárki is bármit arca elé tol, főleg ha ennyire. De azért megnézi alaposan a varrásra termett, kicsiny ujjacskákat.
Aztán feltesz egy kérdést a lány, mire nem igazán tudja, mit feleljen. Magányosan sétálni és elveszni a városban? Általában ezt csinálja, mindig is elveszett, talán csak azért, hogy segítséget kérhessen. Mintha tudat alatt azt akarná, hogy függhessen valakitől. Esetleg az anyja és apja, kik szintén megtagadták furcsa gyermeküktől a szeretetet, az ő hibájuk, hogy ennyire vágyik valakire, de nem ismeri be, még magának sem. Viszont választ kell adni, így csupán kettő szívdobbanás, mi közben mintha gondolkodna, máris feleli a régebben könnyen adott választ.*
- Olvasni, tanulni... Néha szeretek belefeledkezni a betűkbe, s tudomást sem venni a világról.
*Vigyora talán enyhül picit és még egy pár csepp zavar is kerül bele. Hát, bizonyára nem valami ilyesmi válaszra számított a csillogó tündérleány, de saját fényével nem fog sokat alakítani varázsütésre Kazgon. Ő a megtestesült magány, s erre a sorsra kárhoztatta a lét furcsa szövevénye, ezért is tette ilyenné...*
Hát, bizonyára kevesen értékelnék, ha a kis tündérke megfürdene a kútban. Egyesek talán jót hahotáznának első ízben, viszont a tény, hogy az út kosza az ivóvízbe kerül, nos ez már nem annyira mulatságos.*
- Első dolgom lesz.
*Hát persze, majd pont ilyesmi ruhákat akar magának! Inkább marad a maga sötétségénél, azok jobban illenek hozzá. De tényleg nem volna képes ezért leszólni a kedves tündérleányt. Jót szeretne, kár hogy Kazgo sosem tudta meg milyen az, mikor valaki örömet szeretne neki szerezni.*
- Nagyon szép.
*Szól a tőle talán még bóknak is beillő véleménynyilvánítás. Persze, tudna ő szebbeket is mondani, sokkal, hiszen a könyvek közt nem csak a tudományok, de olykor regények is kerültek elébe. Tudja milyen egy szerelmes história, de még csak közel sem volt ahhoz, hogy átéljen még csak hasonló érzelmet se.
Arcához nagyon, túlzottan is közel kerülnek az apró kezek, mitől picit mintha hátra hőkölne, s valóban. Nem szereti, amikor bárki is bármit arca elé tol, főleg ha ennyire. De azért megnézi alaposan a varrásra termett, kicsiny ujjacskákat.
Aztán feltesz egy kérdést a lány, mire nem igazán tudja, mit feleljen. Magányosan sétálni és elveszni a városban? Általában ezt csinálja, mindig is elveszett, talán csak azért, hogy segítséget kérhessen. Mintha tudat alatt azt akarná, hogy függhessen valakitől. Esetleg az anyja és apja, kik szintén megtagadták furcsa gyermeküktől a szeretetet, az ő hibájuk, hogy ennyire vágyik valakire, de nem ismeri be, még magának sem. Viszont választ kell adni, így csupán kettő szívdobbanás, mi közben mintha gondolkodna, máris feleli a régebben könnyen adott választ.*
- Olvasni, tanulni... Néha szeretek belefeledkezni a betűkbe, s tudomást sem venni a világról.
*Vigyora talán enyhül picit és még egy pár csepp zavar is kerül bele. Hát, bizonyára nem valami ilyesmi válaszra számított a csillogó tündérleány, de saját fényével nem fog sokat alakítani varázsütésre Kazgon. Ő a megtestesült magány, s erre a sorsra kárhoztatta a lét furcsa szövevénye, ezért is tette ilyenné...*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:49:36
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:49:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Heves bólogatással jelzi, hogy igen, a Li is tökéletesen megfelel, hogyan is várhatná el valakitől, hogy teljes nevét megjegyezze? Még neki is sokat kell töprengenie, mire az egészen elő tudja hívni agya rejtekéből, hiszen olyan szövevényes és hosszú... Biztos nem is sejtették, hogy milyen rövideszű lányuk született, különben lehet, hogy teljes keresztneve csak annyi lenne, hogy Li.
Terve nem sikerül, nem tudja Kazgo hátát taperolni, pedig tényleg szeretné, így csak annyit ér el, hogy alaposan elszédül, nem sokon múlik, hogy a kútba nem fordul bele. Bár igaz, ráférne egy alapos csutakolás, főleg a talpaira, amin ott az egész út pora, de inkább meleg vízben szeretne ázni, nem pedig ilyen hidegben. Arról nem is beszélve, mennyire udvariatlanság lenne, ha abban mosakodna, amiből mások inni szoktak.*
-Ó értem... De ha egyszer meggondolod magad, akkor megígéred, hogy szólsz? Nagyon szép ruhákat tudok ám csinálni, szívesen varrok neked is. - *olyan ártatlan és kedves az arckifejezése, nem lehet zokon venni, hogy ennyire erőlteti. Ő csak jót szeretne, hogy mindenki boldog legyen.*
-Tetszik a ruhám? Én magam csináltam. - *jelenti ki büszkén, miközben aranyos fényű szárnyai újra megrezzennek, hogy kicsit felemelkedjen, köpenyét kioldva engedi vissza a kávára, hogy felfedve rózsaszyn ruhácskáját forogjon körbe. Egészen egyszerű, fűzős-ujjas felsőrész és valamivel térd alá érő szoknya, itt-ott virág alakúra szabott díszekkel, a hátán pedig kellő hely, hogy a szárnyai kiférjenek.*
-Nagyon szeretek varrni és azt mondták, hogy ügyes is vagyok benne, mert picik az ujjaim. Látod? anyu szerint emiatt vagyok ügyesebb a tűvel, mint mások. - *egészen a tündérfiú arca elé tartja mindkét kezecskéjét, hogy az valóban láthassa: bizony nem a levegőbe beszél, csakugyan pici ujjai vannak.
Ha ez a kérdés sikerrel tisztázódott, kénytelen leereszkedni a földre, egyik lábáról a másikra szökkenve, míg szárnyait átbújtatja a köpeny hátán hagyott lyukakon és ismét felreppenhet a kút kávájára, ahol gyorsan bebugyolálja a lábujjait. Mindig elfelejti, hogy itt nincs olyan meleg és a kő különösen hideg tud lenni, ami az utat borítja.*
-És te mit szeretsz csinálni? - *egy pillanatra sem hagyná elveszni a beszélgetést*
Terve nem sikerül, nem tudja Kazgo hátát taperolni, pedig tényleg szeretné, így csak annyit ér el, hogy alaposan elszédül, nem sokon múlik, hogy a kútba nem fordul bele. Bár igaz, ráférne egy alapos csutakolás, főleg a talpaira, amin ott az egész út pora, de inkább meleg vízben szeretne ázni, nem pedig ilyen hidegben. Arról nem is beszélve, mennyire udvariatlanság lenne, ha abban mosakodna, amiből mások inni szoktak.*
-Ó értem... De ha egyszer meggondolod magad, akkor megígéred, hogy szólsz? Nagyon szép ruhákat tudok ám csinálni, szívesen varrok neked is. - *olyan ártatlan és kedves az arckifejezése, nem lehet zokon venni, hogy ennyire erőlteti. Ő csak jót szeretne, hogy mindenki boldog legyen.*
-Tetszik a ruhám? Én magam csináltam. - *jelenti ki büszkén, miközben aranyos fényű szárnyai újra megrezzennek, hogy kicsit felemelkedjen, köpenyét kioldva engedi vissza a kávára, hogy felfedve rózsaszyn ruhácskáját forogjon körbe. Egészen egyszerű, fűzős-ujjas felsőrész és valamivel térd alá érő szoknya, itt-ott virág alakúra szabott díszekkel, a hátán pedig kellő hely, hogy a szárnyai kiférjenek.*
-Nagyon szeretek varrni és azt mondták, hogy ügyes is vagyok benne, mert picik az ujjaim. Látod? anyu szerint emiatt vagyok ügyesebb a tűvel, mint mások. - *egészen a tündérfiú arca elé tartja mindkét kezecskéjét, hogy az valóban láthassa: bizony nem a levegőbe beszél, csakugyan pici ujjai vannak.
Ha ez a kérdés sikerrel tisztázódott, kénytelen leereszkedni a földre, egyik lábáról a másikra szökkenve, míg szárnyait átbújtatja a köpeny hátán hagyott lyukakon és ismét felreppenhet a kút kávájára, ahol gyorsan bebugyolálja a lábujjait. Mindig elfelejti, hogy itt nincs olyan meleg és a kő különösen hideg tud lenni, ami az utat borítja.*
-És te mit szeretsz csinálni? - *egy pillanatra sem hagyná elveszni a beszélgetést*
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:29:47
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:29:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Szerencsés lehetett akkor a rózsás színű tündérke. Kazgot levegőnek se vették néha az otthonában, honnan jött. Talán pont ezért jött volna el? Talán nem...
Most egy kicsit többet is megtud a másikról, mint pusztán az, miként hívhatja a másikat. Butus. Hiszen memóriája talán soha nem lesz olyan jó, mint ebben a pár évtizedben, mint amiket most él. Kiválóan emlékszik mindenre, épp csak a helyismeretekkel vannak gondjai, illetve a térkép is elég bajos dolog számára, hiszen még most sem tudja igazán, mit merre talál. Pár helyet már képes felismerni, de ha még párszor elveszik itt, akkor lassan az egész helyet megismeri.*
- Li...
*Ejti lágyan, borzongatón a nevet, ahogy vigyora egy percre se törik meg.
Pár perc? Fél méter? Kazgo talán csak álmaiban ismerheti meg az efféle nagyságokat. Örül, ha egy kerek percig képes tíz, talán húsz centit emelkedni, a rekord így is talán egy negyed méter volt. A férfiú viszont már megszokta, hogy a maga kis fekete folt módján, csak az utca mocskát szagolja, míg elsétál bárhová. A nyílt utcán amúgy se merne repülni, túl sok bámészkodót vonzana oda. És nem szereti a tömeget. Egy személy bőven elég, hogy társalogjon.
Ahogy a kis játszadozásnak vége, mi közben mégis elvész a széles vigyora, míg körbe-körbe forognak, nyugodt pillantással tekint, ismét a furcsa kifejezést felöltve arcára.
A szárnyakra megvan a lány maga véleménye, ahogy egész valójára is. Kissé talán megdöbbentő is. A lila túl világos lenne, szempárja meg is rebben egy pillanatra ezen.*
- Inkább maradnék ezeknél, valahogy már megszoktam... Ellenben látom, te nagyon kedveled a világosabb színezetű ruhákat.
*Közelebb is kezd lépni, hogy csökkentse a távolságot. Ez talán a bizalom jele is lehet, mert általában egy kardtávolságot minimum tartani szokott, hogy egy bármikor előkerülő penge ne tudja megsebezni. m ez most jócskán lecsökken, de azért nem mászik rá a világosra a sötét valóságával. Megtartja az illedelmes távolságot, mégis... Eszébe se ötlik, milyen furcsa képet alkothatnak így ketten. Vajon sokan bámulják őket? Érdeklődését megremegteti ez a gondolat, ám túlzottan is kíváncsi a másikra. Túlzottan is felborzolta már a fiatal tündérlány az érdeklődését, minthogy másra tudjon igazán figyelni.*
Most egy kicsit többet is megtud a másikról, mint pusztán az, miként hívhatja a másikat. Butus. Hiszen memóriája talán soha nem lesz olyan jó, mint ebben a pár évtizedben, mint amiket most él. Kiválóan emlékszik mindenre, épp csak a helyismeretekkel vannak gondjai, illetve a térkép is elég bajos dolog számára, hiszen még most sem tudja igazán, mit merre talál. Pár helyet már képes felismerni, de ha még párszor elveszik itt, akkor lassan az egész helyet megismeri.*
- Li...
*Ejti lágyan, borzongatón a nevet, ahogy vigyora egy percre se törik meg.
Pár perc? Fél méter? Kazgo talán csak álmaiban ismerheti meg az efféle nagyságokat. Örül, ha egy kerek percig képes tíz, talán húsz centit emelkedni, a rekord így is talán egy negyed méter volt. A férfiú viszont már megszokta, hogy a maga kis fekete folt módján, csak az utca mocskát szagolja, míg elsétál bárhová. A nyílt utcán amúgy se merne repülni, túl sok bámészkodót vonzana oda. És nem szereti a tömeget. Egy személy bőven elég, hogy társalogjon.
Ahogy a kis játszadozásnak vége, mi közben mégis elvész a széles vigyora, míg körbe-körbe forognak, nyugodt pillantással tekint, ismét a furcsa kifejezést felöltve arcára.
A szárnyakra megvan a lány maga véleménye, ahogy egész valójára is. Kissé talán megdöbbentő is. A lila túl világos lenne, szempárja meg is rebben egy pillanatra ezen.*
- Inkább maradnék ezeknél, valahogy már megszoktam... Ellenben látom, te nagyon kedveled a világosabb színezetű ruhákat.
*Közelebb is kezd lépni, hogy csökkentse a távolságot. Ez talán a bizalom jele is lehet, mert általában egy kardtávolságot minimum tartani szokott, hogy egy bármikor előkerülő penge ne tudja megsebezni. m ez most jócskán lecsökken, de azért nem mászik rá a világosra a sötét valóságával. Megtartja az illedelmes távolságot, mégis... Eszébe se ötlik, milyen furcsa képet alkothatnak így ketten. Vajon sokan bámulják őket? Érdeklődését megremegteti ez a gondolat, ám túlzottan is kíváncsi a másikra. Túlzottan is felborzolta már a fiatal tündérlány az érdeklődését, minthogy másra tudjon igazán figyelni.*
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:43:57
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:43:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az ő falujában, ahonnan jött, ez volt a szokás, hiszen ott mindenki ismert mindenkit, ezért ölelgették, puszilgatták egymást, ha összetalálkoztak. Persze tudhatná, hogy itt ez nem így működik, de teljesen kiment a fejéből, amikor anyja a lelkére kötötte, hogy legyen távolságtartó.*
-Az én nevem Lisil. Illetve ez csak a becenevem, de szeretem csak ezt használni, mert az egész borzasztóan hosszú és biztosan elfelejtenéd, mire végigmondanám. Szóval csak így egyszerűen Lisil. Vagy Li, az még rövidebb. Te pedig Kaz, igaz? Kaz, Kaz... - *ismételgeti meg párszor a tündérfiú nevét, nagyon erőltetve agyát, hogy nehogy elfelejtse, mert az nagyon kínos volna mindkettőjüknek.
No persze Lisil sem tud ám olyan sokáig repülni, csak pár percig és a legtöbb, amennyire felemelkedhet, az is csak úgy fél méter, de szereti kihasználni, amíg szárnyai nem fáradnak el, hiszen sokkal jobb így szállni a légben. Kivéve, ha a tavaszi mezőn sétálgathat, mert akkor az a legjobb, amikor a fűszálak csiklandozzák a talpát, miközben a napfény melengeti az arcát. Egészen elkalandozik a gondolataiban, így beletelik pár percbe, mire álmatag tekintetét újra Kazgo felé irányítja.
Ekkor kezdi el észleli a szárnyak hiányát, ami nem hagyja nyugodni, olyannyira, hogy mögé is röppen, de a fiú felé fordul. Lisil tehát megkerüli, hogy újra mögé kerüljön és addig űzi ezt a játékot, amíg el nem szédül, kóválygó fejjel reppen vissza a kútkávára, egyik kezecskéjével a kőbe kapaszkodik, másikkal pedig aranyló tincsei közé borzol.*
-Juj, de furcsa így... - *lábacskái mereven előre vannak nyújtva, mintha így szeretné az egyensúlyát megtartani. Kell egy perc is, mire kitisztul a feje és addigra már meg is látja a fiú szárnyait, amik... Feketék. A csalódottság kiül bájos vonásaira, valami szépre számított. De aztán nagyon hirtelen felderül ismét az arca, ajakit széles mosoly rántja egy felmerülő gondolat.*
-Szerintem szépek! Igaz, a fekete olyan komor szín, de az is szín, szóval te is színes vagy a magad módján. Bár szerintem inkább lila ruhát kellene hordanod, olyan szép lenne a szemedhez. - *osztja meg saját véleményét, már arról is egészen elfeledkezett, hogy ő éhes volt és valami meleg helyet akart keresni. Hiszen olyan jól elbeszélgetnek.*
-Az én nevem Lisil. Illetve ez csak a becenevem, de szeretem csak ezt használni, mert az egész borzasztóan hosszú és biztosan elfelejtenéd, mire végigmondanám. Szóval csak így egyszerűen Lisil. Vagy Li, az még rövidebb. Te pedig Kaz, igaz? Kaz, Kaz... - *ismételgeti meg párszor a tündérfiú nevét, nagyon erőltetve agyát, hogy nehogy elfelejtse, mert az nagyon kínos volna mindkettőjüknek.
No persze Lisil sem tud ám olyan sokáig repülni, csak pár percig és a legtöbb, amennyire felemelkedhet, az is csak úgy fél méter, de szereti kihasználni, amíg szárnyai nem fáradnak el, hiszen sokkal jobb így szállni a légben. Kivéve, ha a tavaszi mezőn sétálgathat, mert akkor az a legjobb, amikor a fűszálak csiklandozzák a talpát, miközben a napfény melengeti az arcát. Egészen elkalandozik a gondolataiban, így beletelik pár percbe, mire álmatag tekintetét újra Kazgo felé irányítja.
Ekkor kezdi el észleli a szárnyak hiányát, ami nem hagyja nyugodni, olyannyira, hogy mögé is röppen, de a fiú felé fordul. Lisil tehát megkerüli, hogy újra mögé kerüljön és addig űzi ezt a játékot, amíg el nem szédül, kóválygó fejjel reppen vissza a kútkávára, egyik kezecskéjével a kőbe kapaszkodik, másikkal pedig aranyló tincsei közé borzol.*
-Juj, de furcsa így... - *lábacskái mereven előre vannak nyújtva, mintha így szeretné az egyensúlyát megtartani. Kell egy perc is, mire kitisztul a feje és addigra már meg is látja a fiú szárnyait, amik... Feketék. A csalódottság kiül bájos vonásaira, valami szépre számított. De aztán nagyon hirtelen felderül ismét az arca, ajakit széles mosoly rántja egy felmerülő gondolat.*
-Szerintem szépek! Igaz, a fekete olyan komor szín, de az is szín, szóval te is színes vagy a magad módján. Bár szerintem inkább lila ruhát kellene hordanod, olyan szép lenne a szemedhez. - *osztja meg saját véleményét, már arról is egészen elfeledkezett, hogy ő éhes volt és valami meleg helyet akart keresni. Hiszen olyan jól elbeszélgetnek.*
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:19:48
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:19:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kis köszöntésére a furcsa, vagy inkább nagyon is átlagos tündér odaröppen és megölelgeti, hirtelen nem tudja mire vélni. Hiszen csak köszönt, mint egy jó polgárként illik. Erre máris ilyen heves a viszonzás. Ki érti?*
- A nevem Kazgo Shoshogotham. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi tovább tartva a vigyort arcán, ahogy nézi, miként repked a lány. Szerencsés, hogy képes ilyesmire. Kazgo szárnyai túl gyengék ahhoz, hogy testét képesek legyenek valódi repülésre emelni. Inkább csak pár pillanatig tud lebegni. Ez is sokszor ki tudja húzni a pácból, amibe keveredni szokott. De addig örül, míg a közelében ilyen ártatlan szépségek vannak. Hiszen előbb akarnák őt elrabolni, ki oly fiatal és gyönyörű, mint egy sötétlő foltját csupán a palettának.
Meglepődve látja, hogy nagyon néz valamit rajta a másik tündér. Aztán mögé kerül, de aligha lesz huzamosabb ideig ott, hiszen a paranoiás reakció okán rögvest pördül, hogy ismét előtte legyen a lány. Nem, többé senki nem fog úgy hátába kerülni, hogy ő nem tud róla, mennyire bízhat meg benne. Hiába nem látszik veszélyesnek a másik, ez sosem lehet garancia semmire.*
- Vannak.
*Csak ennyit mond, meglepi a másik közvetlensége. Eddig azt hitte, hogy ő furcsa, hogy bárkit megszólít, ki feléleszti kíváncsiságát. De ez a másik tündér, talán még rajta is túltesz. Érdekes...
Köpenyét nyakrészénél megragadva meghúzza, hogy kioldódjon a laza csomó, így pedig kezébe tudja venni az anyagot. Előkerül két vékony, izmosnak még távolról se mondható, sápadt karjai és a hátán lévő két szárnya. Mindkettő éjfekete, mintha árnyak anyagából szőtte volna, talán maga a halál. Nem nagyobbak, mint egy átlagos tündérnek, ki ekkora méretekkel rendelkezik, ám még véletlenül sem csillognak, vagy bármi hasonló. Mattos feketeséggel nőnek hátából, ahogy kissé megmozgatja. Nem szereti sokáig így tartani, mert "elgémberednek". Talán ha edzené őket egy kicsit erősebbé is sikerülne válnia a két kis repülést segítő testrésznek, ám annyit sose fog tudni javítani ezen képességén, hogy valódi repülés legyen abból.*
- A nevem Kazgo Shoshogotham. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi tovább tartva a vigyort arcán, ahogy nézi, miként repked a lány. Szerencsés, hogy képes ilyesmire. Kazgo szárnyai túl gyengék ahhoz, hogy testét képesek legyenek valódi repülésre emelni. Inkább csak pár pillanatig tud lebegni. Ez is sokszor ki tudja húzni a pácból, amibe keveredni szokott. De addig örül, míg a közelében ilyen ártatlan szépségek vannak. Hiszen előbb akarnák őt elrabolni, ki oly fiatal és gyönyörű, mint egy sötétlő foltját csupán a palettának.
Meglepődve látja, hogy nagyon néz valamit rajta a másik tündér. Aztán mögé kerül, de aligha lesz huzamosabb ideig ott, hiszen a paranoiás reakció okán rögvest pördül, hogy ismét előtte legyen a lány. Nem, többé senki nem fog úgy hátába kerülni, hogy ő nem tud róla, mennyire bízhat meg benne. Hiába nem látszik veszélyesnek a másik, ez sosem lehet garancia semmire.*
- Vannak.
*Csak ennyit mond, meglepi a másik közvetlensége. Eddig azt hitte, hogy ő furcsa, hogy bárkit megszólít, ki feléleszti kíváncsiságát. De ez a másik tündér, talán még rajta is túltesz. Érdekes...
Köpenyét nyakrészénél megragadva meghúzza, hogy kioldódjon a laza csomó, így pedig kezébe tudja venni az anyagot. Előkerül két vékony, izmosnak még távolról se mondható, sápadt karjai és a hátán lévő két szárnya. Mindkettő éjfekete, mintha árnyak anyagából szőtte volna, talán maga a halál. Nem nagyobbak, mint egy átlagos tündérnek, ki ekkora méretekkel rendelkezik, ám még véletlenül sem csillognak, vagy bármi hasonló. Mattos feketeséggel nőnek hátából, ahogy kissé megmozgatja. Nem szereti sokáig így tartani, mert "elgémberednek". Talán ha edzené őket egy kicsit erősebbé is sikerülne válnia a két kis repülést segítő testrésznek, ám annyit sose fog tudni javítani ezen képességén, hogy valódi repülés legyen abból.*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 08:58:14
Üzenet elküldve: 2012-11-29 08:58:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A lány követi az előtte járó embert, a piactérre mennek, hogy beszerezzék azt amire szüksége van a falunak, és eladják vagy elcseréljék a szükségtelen holmikat. Öten jönnek és itt van a falu kovácsának inasa is. Gilgwenevra látja ahogy minden ember a dolga után megy.*
"Ide is eljutottam"
-Linda, ugye milyen szép a szökőkút?- *szólal meg a háta mögül a szőke hajú inasfiú.*
- Igen az - *válaszolja Gilgwenevra.*
"Talán megtalálom a szüleimet is itt."
*Ahogy megy, meglát egy szerelmespárt egy magába kesergő kis fiút, aki nem találja anyját. Egy kedves mosoly a Gilgwenevrától csodákra képes, a kisfiú is bánatában visszamosolyog rá. Szeretne segíteni rajta, de nem teheti meg mert még ő is elveszti társait.*
"Szegényke"
*Csodálatos látványban van része itt a főtéren. Az arcok sokat elárulnak a város milyenségről. Egyetlen félelme van hogy nagy és ne veszítse el társait.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.29 11:16:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása.
"Ide is eljutottam"
-Linda, ugye milyen szép a szökőkút?- *szólal meg a háta mögül a szőke hajú inasfiú.*
- Igen az - *válaszolja Gilgwenevra.*
"Talán megtalálom a szüleimet is itt."
*Ahogy megy, meglát egy szerelmespárt egy magába kesergő kis fiút, aki nem találja anyját. Egy kedves mosoly a Gilgwenevrától csodákra képes, a kisfiú is bánatában visszamosolyog rá. Szeretne segíteni rajta, de nem teheti meg mert még ő is elveszti társait.*
"Szegényke"
*Csodálatos látványban van része itt a főtéren. Az arcok sokat elárulnak a város milyenségről. Egyetlen félelme van hogy nagy és ne veszítse el társait.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.29 11:16:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása.
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 20:15:52
Üzenet elküldve: 2012-11-28 20:15:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ujja még a szájában, lábacskái felhúzva és a köpeny melegébe bugyolálva, amikor valaki odalép hozzá és megszólítja. Zöld szemei ártatlan bájjal fordulnak a férfi felé, aki legnagyobb meglepetésében majdnem olyan picike, mint ő maga itt az emberek tömegében.*
-Nahát! Szia! - *könnyedén röppen le a kútról és alaposan megölelgeti az idegent, végig figyelve arra, hogy mezítelen lábai véletlenül se találkozzanak a földdel. Olyan jólesik végre egy fajtársat látni! Miután végzet az öleléssel, szárnyai erősebben csapkodnak, hogy vékonyka testét visszaemeljék a kútra.*
-Te ki vagy? - *kérdezi kedvesen mosolyogva, lábait újra visszabugyolálja a meleg anyagba, közben kíváncsian méregeti az idegent. Milyen furcsa... Olyan sápadt és mégis sötét... Az ő bőre sem olyan nagyon barna, de egészséges rózsaszín, amilyennek lennie kell. Még egy furcsaság feltűnik neki. Nyakát nyújtogatja, szemét ráncolja, miközben próbálja megérteni a miértet, de csak nem lel magyarázatot, így újra a levegőbe emelkedik, ezúttal Kazgo háta mögé röppenve, értetlenül nézi a köpenyt, nem érti, hogy miért nem találja, amit kellene.*
-Neked miért nincsen szárnyad? - *érdeklődik csicseregve, miközben kezét előre nyújtja és alaposan megtapogatja a fiú hátát. Nem olyan egyenes, mondhatni egészen egyenetlen, szóval itt kell lennie valaminek, amit ő nem láthat, de mégis ott van.*
-Mi van a kabátod alatt? Megmutatod? - *nem lehet csak úgy elhessegetni, egyik ujjával a gallérnál benyúlva kicsit maga felé húzza az anyagot és egészen közel hajol, hogy be tudjon leskelődni, hiszen tényleg nagyon érdekli.*
-Nahát! Szia! - *könnyedén röppen le a kútról és alaposan megölelgeti az idegent, végig figyelve arra, hogy mezítelen lábai véletlenül se találkozzanak a földdel. Olyan jólesik végre egy fajtársat látni! Miután végzet az öleléssel, szárnyai erősebben csapkodnak, hogy vékonyka testét visszaemeljék a kútra.*
-Te ki vagy? - *kérdezi kedvesen mosolyogva, lábait újra visszabugyolálja a meleg anyagba, közben kíváncsian méregeti az idegent. Milyen furcsa... Olyan sápadt és mégis sötét... Az ő bőre sem olyan nagyon barna, de egészséges rózsaszín, amilyennek lennie kell. Még egy furcsaság feltűnik neki. Nyakát nyújtogatja, szemét ráncolja, miközben próbálja megérteni a miértet, de csak nem lel magyarázatot, így újra a levegőbe emelkedik, ezúttal Kazgo háta mögé röppenve, értetlenül nézi a köpenyt, nem érti, hogy miért nem találja, amit kellene.*
-Neked miért nincsen szárnyad? - *érdeklődik csicseregve, miközben kezét előre nyújtja és alaposan megtapogatja a fiú hátát. Nem olyan egyenes, mondhatni egészen egyenetlen, szóval itt kell lennie valaminek, amit ő nem láthat, de mégis ott van.*
-Mi van a kabátod alatt? Megmutatod? - *nem lehet csak úgy elhessegetni, egyik ujjával a gallérnál benyúlva kicsit maga felé húzza az anyagot és egészen közel hajol, hogy be tudjon leskelődni, hiszen tényleg nagyon érdekli.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 19:21:37
Üzenet elküldve: 2012-11-28 19:21:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a folyó felől egyre beljebb veti magát a város sűrűjébe, egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy ez egy rossz nap. Bár a nap szépen süt, mégis hűvös az idő. Kicsit meg is húzza alakját, s ruháit fedő köpenyét, mi szárnyait is eltakarja. Így fedi magát a sötétlő alak, alant is csak sötét szín fedi testét, nadrág, csizma, ujjatlan felső, s tincsei is hollószínben játszanak. Talán sötétlő folt is válhatna belőle a város szürke forgatagában, hiszen alig több, mint egy méteres magasságával könnyedén elveszik, csak sápatag bőre, s ametisztként csillogó szempárja emeli ki a több, unott, vagy épp más arc közül. Van ki vidám vagy szomorú, de ő képes a kettőt ötvözni. Hiszen arcán széles vigyor, szemeiben mégis a szomorú bánat fénye csillog.
Végül valahogy kilyukad a főtéren. Hogy került ide? Megint egy remek kérdés. Ami pedig még jobban meglepi, mint az, hogy figyelmetlen léptei hová vezették, hogy a kútnál egy másik tündér... Méghozzá egy igencsak figyelmet magára vonzó példánya fajuknak. Nem csak azért, mert ennyire vidám, de egész valója, annyira... Világos?
Mintha egy torz tükör volna, mi minden részét alapjaiban kiforgatná. Világosra cseréli a sötétet, nőre a férfit. Ámbár magasságuk egyformának tűnhet, hiszen Kazgo nem sokkal több, mint száz centiméter.
Ismét fellobban benne az ibolya szín láng, lelkének színe, ahogy izzó csóvaként szakítja szét testét, elméjét és minden apró elemét. Ismét az elementális kíváncsiság, a természetből fakadó érdeklődés, mi benne már beteges mértékkel dolgozik, az éled. Megindul hát a fénypont felé, hogy a kút közelébe érve, a köpeny takarásában, kezeit továbbra is zsebében tartva szóljon oda.*
- Szép jó napot, ifjú tündér kisasszony!
*Vigyora kedves, mégis valahogy betegesnek tűnhet. Furcsa, hogy szeméből kiveszett a szomorúság és helyette már csak kíváncsi tüzek égnek benne, ahogy minden részét magába szívja pillantásával a lánynak. Tündéri tündér, ezt el kell ismerni. Kár, hogy már rég nem tudja értékelni, talán soha nem is tudta értékelni az ilyen gyarló, halandó dolgokat. A szépség, a báj mulandó, elvész és többé vissza se tér. Kinek kell hát? Bár, mondhatni, Kazgo is elég vonzó férfiúi arccal lett megáldva, ám furcsaságai pont elegek ahhoz, hogy egy nő se akarja. Az pedig más kérdés, hogy ő sem akar senkit maga mellé. Csak a kíváncsiság, ami meg tudná ölni, ha nem elégítené ki mindig, mikor feszítően megnövekszik benne.*
Végül valahogy kilyukad a főtéren. Hogy került ide? Megint egy remek kérdés. Ami pedig még jobban meglepi, mint az, hogy figyelmetlen léptei hová vezették, hogy a kútnál egy másik tündér... Méghozzá egy igencsak figyelmet magára vonzó példánya fajuknak. Nem csak azért, mert ennyire vidám, de egész valója, annyira... Világos?
Mintha egy torz tükör volna, mi minden részét alapjaiban kiforgatná. Világosra cseréli a sötétet, nőre a férfit. Ámbár magasságuk egyformának tűnhet, hiszen Kazgo nem sokkal több, mint száz centiméter.
Ismét fellobban benne az ibolya szín láng, lelkének színe, ahogy izzó csóvaként szakítja szét testét, elméjét és minden apró elemét. Ismét az elementális kíváncsiság, a természetből fakadó érdeklődés, mi benne már beteges mértékkel dolgozik, az éled. Megindul hát a fénypont felé, hogy a kút közelébe érve, a köpeny takarásában, kezeit továbbra is zsebében tartva szóljon oda.*
- Szép jó napot, ifjú tündér kisasszony!
*Vigyora kedves, mégis valahogy betegesnek tűnhet. Furcsa, hogy szeméből kiveszett a szomorúság és helyette már csak kíváncsi tüzek égnek benne, ahogy minden részét magába szívja pillantásával a lánynak. Tündéri tündér, ezt el kell ismerni. Kár, hogy már rég nem tudja értékelni, talán soha nem is tudta értékelni az ilyen gyarló, halandó dolgokat. A szépség, a báj mulandó, elvész és többé vissza se tér. Kinek kell hát? Bár, mondhatni, Kazgo is elég vonzó férfiúi arccal lett megáldva, ám furcsaságai pont elegek ahhoz, hogy egy nő se akarja. Az pedig más kérdés, hogy ő sem akar senkit maga mellé. Csak a kíváncsiság, ami meg tudná ölni, ha nem elégítené ki mindig, mikor feszítően megnövekszik benne.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 17:35:58
Üzenet elküldve: 2012-11-28 17:35:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az első hajlani sugarakkal együtt rebbennek meg a dús pillákkal keretezett szemhéjak, hogy még ködös, zöldellő pillantását felfedjék, így pillanthasson körbe, hogy hol is merült éppen álomba. Egy csodálatosan szép mező szélén! Hiába a kellemetlen nyakfájás és a zsibbadt végtagok, energikusan pattan fel és gyöngyöző kacagással pördül meg a saját tengelye körül.*
-Milyen csodás! - *rikkantja el magát vidáman. Neki is indulna, hogy lelkesen virágot szedjen, de rá kell jönnie, hogy ilyenkor bizony aligha talál olyan szálakat, mik még nem adták magukat a tél előfutáraként érkező fagynak. Meglebegteti aranyló szárnyacskáit is a reggeli torna részeként, majd hajolgat párat előre, oldalra, beindítva így teljesen a vérkeringését. És most? Tanácstalanul néz körbe, szemei egészen nagyra nyílnak, ahogy megszeppenve néz körbe. Egyáltalán... Hol van most? És mit csinál itt? Mutatóujját ajkaihoz emeli és nagyon gondolkozik. Nem lesznek rá mérgesek, amiért elcsatangolt? De vajon miért nem ment haza estére?
Hirtelen csap a homlokára. Mennyire buta is volt, csak most jutott eszébe, hiszen eljött otthonról világot látni. Igen, most messze van otthonról. Magában motyogva tudatosítja újra ezeket a fontos információkat, hisz amilyen feledékeny, ha nem ismételgetné a lényeges dolgokat időről időre, bizonyára mind elveszne abban a szeles buksiban. Még mindig ott a meg nem választ kérdés: merre tartott? Pocakja hangos kordulással jelzi, hogy ébren a test, neki is jár a jussa, de Lisil hiába nézegeti élelmes batyuját, bizony már minden elfogyott. Nem is emlékszik már rá, hogy az utolsó falatokat tegnap este egy kóbor kiscicának adta oda, aki nagyon keservesen nyávogott az anyukája után.
Ahogy tanácstalanul toporog, mert bizony igencsak fáznak a lábacskái így cipellő nélkül, észrevesz egy falnak látszó valamit. Vajon egy város lenne? Nincs is annyira messze, talán ha siet, egy óra alatt el is érheti. Ott majd biztos kedvesek lesznek vele és kap enni is meg meleg szállást, ahogy a lábujjai is felmelegedhetnek. Megigazgatja hát a köpenyét, majd felemelkedik, lábait maga alá húzza és ameddig tud, repül előre, majd kocogva halad tovább. Ezt a kétfajta haladási módot váltogatja, amíg be nem repül végleg a kapun. Csöppnyi ajkai csodálattól nyílnak el, ahogy körbenéz. Mennyire furcsa és idegen szerzet! És milyen nagyok! A központi kúthoz röppen, kecsesen ereszkedik le annak kávájára, egyik ujját pedig kíváncsian dugja bele a vízbe, de szinte azonnal ki is rántja. Ez bizony hideg... Ujját a szájába veszi, így egyrészt kicsit felmelegíti, másrészt pedig meg is tudja, hogy a víznek nincsen rossz íze. De jók itt a népek! Ingyen vizet biztosítanak mindenkinek! Pici szívecskéje szinte túlcsordul az örömtől, hogy ekkora jóságot tapasztal. Vajon ételt is raknak ki így a szegény utazóknak segítségül?*
-Milyen csodás! - *rikkantja el magát vidáman. Neki is indulna, hogy lelkesen virágot szedjen, de rá kell jönnie, hogy ilyenkor bizony aligha talál olyan szálakat, mik még nem adták magukat a tél előfutáraként érkező fagynak. Meglebegteti aranyló szárnyacskáit is a reggeli torna részeként, majd hajolgat párat előre, oldalra, beindítva így teljesen a vérkeringését. És most? Tanácstalanul néz körbe, szemei egészen nagyra nyílnak, ahogy megszeppenve néz körbe. Egyáltalán... Hol van most? És mit csinál itt? Mutatóujját ajkaihoz emeli és nagyon gondolkozik. Nem lesznek rá mérgesek, amiért elcsatangolt? De vajon miért nem ment haza estére?
Hirtelen csap a homlokára. Mennyire buta is volt, csak most jutott eszébe, hiszen eljött otthonról világot látni. Igen, most messze van otthonról. Magában motyogva tudatosítja újra ezeket a fontos információkat, hisz amilyen feledékeny, ha nem ismételgetné a lényeges dolgokat időről időre, bizonyára mind elveszne abban a szeles buksiban. Még mindig ott a meg nem választ kérdés: merre tartott? Pocakja hangos kordulással jelzi, hogy ébren a test, neki is jár a jussa, de Lisil hiába nézegeti élelmes batyuját, bizony már minden elfogyott. Nem is emlékszik már rá, hogy az utolsó falatokat tegnap este egy kóbor kiscicának adta oda, aki nagyon keservesen nyávogott az anyukája után.
Ahogy tanácstalanul toporog, mert bizony igencsak fáznak a lábacskái így cipellő nélkül, észrevesz egy falnak látszó valamit. Vajon egy város lenne? Nincs is annyira messze, talán ha siet, egy óra alatt el is érheti. Ott majd biztos kedvesek lesznek vele és kap enni is meg meleg szállást, ahogy a lábujjai is felmelegedhetnek. Megigazgatja hát a köpenyét, majd felemelkedik, lábait maga alá húzza és ameddig tud, repül előre, majd kocogva halad tovább. Ezt a kétfajta haladási módot váltogatja, amíg be nem repül végleg a kapun. Csöppnyi ajkai csodálattól nyílnak el, ahogy körbenéz. Mennyire furcsa és idegen szerzet! És milyen nagyok! A központi kúthoz röppen, kecsesen ereszkedik le annak kávájára, egyik ujját pedig kíváncsian dugja bele a vízbe, de szinte azonnal ki is rántja. Ez bizony hideg... Ujját a szájába veszi, így egyrészt kicsit felmelegíti, másrészt pedig meg is tudja, hogy a víznek nincsen rossz íze. De jók itt a népek! Ingyen vizet biztosítanak mindenkinek! Pici szívecskéje szinte túlcsordul az örömtől, hogy ekkora jóságot tapasztal. Vajon ételt is raknak ki így a szegény utazóknak segítségül?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621