//Smaragd és zafír//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Na ne félj, visszakapod még te. * Morogja az orra alatt vigyorogva a harcos, aki már csöppet sem bánja, hogy ilyen sután fogalmazott. Daesys valahogy feloldja benne azt a feszültséget is, amit miatta érez. *
- Na és hol tervezel aludni? Remélem nem a kaszárnya egyik cellájában. * Teszi fel a kérdést, miközben látványosan ellenőrzi, hogy erszénye még a helyén van, vagy más meglovasították. Na nem mintha most annyira tele lenne arannyal, egyébként is, vagyonának nagyját a felszerelése teszi ki. *
- Nem csak ott olyanok. A nemesek ugyan ilyenek, nem győznek sarjakat potyogtatni, aztán csodálkoznak, hogy azok civakodni kezdenek a vagyonon. Meg, hogy nem viselik jól, ha valaki kedvencet választ közülük. * Az utolsó mondatot kicsit elkomorodva mondja, de hamar elhessegeti magától apjának emlékét. Nem akarja, hogy elrontsa a kedvét egy ilyen szép napon. *
- Tényleg? Akkor ő kéri, és nem meglovasítja. Szimpatikus tulajdonság, a csacsogás pedig ismerős. Talán nem is vagytok olyan nagyon különbözőek. * Teszi hozzá, megjátszva azt, hogy elgondolkodik a dolgon. Na nem mintha érdekelné holmi féltestvér, amikor az igazi kalózlány itt van mögötte. *
- Ha meg akarod ölni, segítek. * Teszi hozzá egykedvűen, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. * Sőt, ha szeretnéd, megölöm neked. Csak kérned kell. * Fordul hátra félig, hogy ránézhessen a mögötte lovagló lányra. Láthatóan komolyan beszél. *
- Hát, az biztos, hogy nem tudnálak elképzelni, ahogy szépen függönyt hímzel, vagy nem tudom, hogy mit csinálnak azok, miközben a semmiről társalognak, és teát isznak. Meg a férjük pénzét költik, nem törődve azzal, hogy honnan lett, és mennyi van még. Unalmasabb életet el se tudnék képzelni. * Teszi hozzá, ahogy észre veszi, hogy már a szántóföldeken járnak. *
- Álljunk meg egy kicsit. Ki kell nyújtóztatnom a lábaimat, és könnyítenem kell magamon. * Jegyzi meg, ahogy az út mellett lévő kerítés részhez vezeti a lovát. Ott aztán türelmesen vár, hogy Daesys mozduljon, és utána ő is le tudjon szállni, és ki tudja kötni az állatot. *
- Ha gondolod, te is nyugodtan tegyél így. Nagyjából félúton járunk. * Teszi hozzá, és hátat fordít a lónak, illetve a kalózlánynak. Azzal nem foglalkozik, hogy messzire menjen, és szégyenlősen takargassa magát, ahogy hólyagjának tartalmát üríti az út mellé. Egyrészt nincs mit takargasson, Daesys közelről ismeri Pash testét, másrészt azért nem bízik benne annyira, hogy mindenét rábízza anélkül, hogy látó- és hallótávolságon belül tartaná. *