Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-15 15:32:58
 ÚJ
>Miwashesa Triblen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő járat//

*Worf. A név ismerősen cseng, de nem tudná megmondani, hogy honnan is. Talán hallott történeteket, de ezekre nem annyira figyelt oda, lévén rabszolgaként más feladatai voltak mindig is, mint a meséket, regéket hallgatni csupán. A további szavakból az is kiderül, hogy Darel katona. Ezt valahogy Shesa egyből sejtette is. Tekintete most újra a farkasfejre téved, mely ott vicsorog vele szemben a kard markolatán.*
-Gondoltam.
*Sóhajtja maga elé a szót. Aztán figyelmét eltereli erről a kis tanya épülete, melynek közelében ellovagolnak. Olyan elhasználtnak tűnik, mintha már évek óta üresen állna. Ennek ellenkezőjéről a szétszóródott eszközök adnak bizonyságot. Azokon még nem fogott az idő. Nem bírja megállni, hogy kissé kifordulva, fejét hátra tekerve kicsit, ne nézzen utána.*
-Nem kellett volna megnéznünk, hogy nincs-e ott valaki, aki segítségre szorul?
*Halkan teszi fel a kérdést, hiszen közben már jócskán eltávolodnak onnan. Darel könyörtelenül tör célja felé, és ezért kárhoztatni sem lehet. Közben kiderül, hogy Darel is északról származik, még északabbról, mint Shesa. Ekkor villan fel benne, hogy talán épp mikor Lihanech mellett haladtak el, ott beszéltek az őrök régi történeteket az esti tűz mellett. Talán az egyik ilyen alkalomkor hangzott el a Worf név. A kíváncsiság felmerül benne, de hangot ennek nem tud adni, mert Darel kérdez, és Shesa önkéntelenül pillant a jelzett irányba. Fókuszálni próbál, átlátni a ködön, s a távolban valóban, mintha valami sötét tömeg derengene. De nem, kivenni nem tudja.*
-Túl nagy a köd arra Uram. Darel.
*Meg kell ezt még szoknia, de talán túl sokáig nem fog tartani, hiszen a jót mindig hamar megszokja az ember. Vagy félelf.*
-Milyen égi színjátékról beszéltél az előbb Uram? Darel. Én nem láttam semmit. Mi történt?
*Mert hát a hírekre, bárminemű információ morzsára nem csak Darel éhes, mint katona, hanem Shesa is, mint egyszerű lanawini halandó. Főleg most nem árt, ha többet tud a világról. A szabadság ezzel is jár, senki nem mondja meg, mit tudhat és mit nem.*


819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-14 21:28:27
 ÚJ
>Velnora Saelnys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

*Lassan délidő, a lány gyomra korgással jelzi, hogy elégedetlen a szilárd étel bevitellel. Agya sem ellenkezik, így tábort ver, de legalábbis ledobja hátsóját egy szimpatikus sziklára, hogy elfogyassza a táskája tetején gondosan becsomagolt maradék pékárut, és azon három szem alma egyikét, amit az úton gyűjtött. Falnak nem fog menni tőle, de legalább valami megtölti a hasát, meg egy kis cukor is hajtja tovább a lábait. Az ebédje befejeztével még körülbelül egy fertályórát ellébecol mielőtt újra útra kél.*


818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-13 12:52:55
 ÚJ
>Grem Gromrot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdőből hamar kiér a szántóföldre, ami jó érzéssel tölti el, hiszen a rengeteg fa és az átláthatatlan rengeteg egy apró teremtésnek nem ad sok biztonságérzetet. A háborúnak már vége, de bármikor veszélybe kerülhet, ha nem figyel oda. Ezt el akarja kerülni és nem akar bajba jutni. Szerencséjére elközeleg a rengeteg vége és a szántóföldeken találja magát. Amint eléri a csupasz földeket szippant egy nagyot a levegőből. Mintha csak otthon lenne, vagy hazaért volna. Persze erről szó sincs, csak arról, hogy végre látja a tájat teljes egészében.
A sok kétség ellenére a szántóföld még annyira sem érdekes mint az erdő. Semmi látnivaló. Csak tarló, gyom és megint tarló. A nyári időszakban amikor aranylik a gabona, az megmozgatja a gondolkodó és merengő elmét, hogy bizonyosan van benne valami szépség. De ebben az évszakban csak a nyirkos esős és saras időjárás uralja a vidéket. Noha még nincs hó és jó ideig talán nem is kell számítani rá, a sár és a víz így is megnehezíti a haladást. Szerencséjére azonban most nincs ilyen vész és az idő tiszta, az eső sem esett már jó ideje, az út száraz és jól lehet haladni rajta. Grem ezt a tényt ha nem is kitörő örömmel, de legalábbis egy biztató nyugalommal fogadja. Ahogy a nap kezd egyre lejjebb menni úgy kezdi szedni a lábát a gnóm is. Nem akar a sötétben botorkálni a város utcáin. Igyekezve kezdi szedni a lábát, hogy mielőbb a tisztásra érhessen.*


817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-13 12:45:08
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő járat//

* Nem hajtja túl a hátast, kényelmes tempót diktál, ennek több oka is van. Többek közt a gondos megfigyelés, melyet a távoli köd nem éppen segít elő s tán már a napkorong is átfordult jócskán és a délutánba kellően belefolytak immár, nehéz lenne megmondani mennyi is lehet az idő, késő délután, talán estefelé valahol.
Rövid bólintás a válasz, hogy hívhatja úgy, természetesen miért ne hívhatná, majd röviden hozzáteszi. *
- Darel Corthyr Worf.
* Mutatkozik be teljesen ha már így szóba került, bár nincs oda a protokollokért, a név csak név, a tettek mérvadók. Bár ha a lány járt már az északi vidéken és mélyebben ismeri a történelmet akkor ismerős lehet a Worf név ha nem, akkor csupán egy a sok közül.
Solaras hátán van hely a lánynak, termetes jószág, van helye fészkelődni, melegedni, már amennyire a helyzet engedi jelenleg. De lássuk be így is kellemesebb mint a teljesen mezítelen séta a hűvös őszi időben.
Pár szó a Grombari csatáról. *
- Hallottam róla, akkor érkeztem meg a déli Majorságba az Ametiszt házhoz mikor vége lett. A városban katonákat toboroztak, ezért vagyok itt.
* Egészíti ki s így talán már kezd összeállni a képe a másik fejében ha eddig még nem történt volna meg. Nem titok, katona, harcolni jött nem pedig visszavonulni. *
- Nem tudom mi van most ott, az égi színjátékból nem sokat láttunk. Tudnom kell, hogy eltűnt e az ellenség és ha igen hova.
* Igen fontos stratégiai információ, nem tűnik csak úgy kámforrá semmi bár ez ebben a formában, a mágia világában természetesen nem igaz, de azért egy komplett sereg. A saját szemével kell lássa.
Közben lassan elérik az előbb még a távolban látott kis kunyhót, közelről már végképp egyértelmű: elhagyatott. Az ablak zsalui félig letörve lengedeznek a szélben, tompán nyikorogva adják meg magukat az őszi szellőnek mely olykor erősebben csapja oda őket a kelleténél. Magányosan hagyott szekér, széthagyott vaskos zsákok melyekben hajdanán búza lehetett. Sietve távoztak, jegyzi meg magában a nyilvánvalót ahogy végigfut tekintete a látványon. Aztán haladnak tovább és a vidék az eddigi kopárságból még szürreálisabbá válik, mintha csak átlépnének egy más világba, a föld mintha meghalt volna. Üresség és csend, néma csend honol a vidéken. A fiú figyel, fokozottan, a csend túl gyanús számára, jobb résen lenni. Közben kiderül, hogy Shesa Pirtianesi. *
- Jó messze kerültél otthonról.
* Jegyzi meg hiszen Pirtianes a hegy túl oldalán messze északon van. *
- Én is északról, Lihanech városától északra, a hegyekben van a családom.
* Legalább is egy része, gondol vissza egy röpke pillanatra, de már tér is a jelenbe újra hiszen koncentrálnia kell. A távolban, ha számításai nem csalnak akkor lassan már látniuk kéne a Grombar kastélyt. A köd mindezt nagyban nehezíti ugyebár. *
- Arrafelé, látsz valamit Shesa?
* Kérdi a lányt, s nagyjából lövi be az irányt, nem bonyolítja túl. Az útról tudja merre fordult és csak az egyenest követi déli irányba, nem fordul sem jobbra sem balra, majd ugyan ezen az úton fog észak felé is haladni, így nem téved el, egyszerű, józan paraszti észjárás. *


816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-11 12:01:16
 ÚJ
>Szomorú Khrosas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Új napra kélve szinte teljesen újjászületett erővel rázza meg a fejét. Haját hátrasimítja arcából, végig annak hosszán. Valamiért a mosoly nem olvad le az arcáról ma reggel, úgy érzi, mintha az egész világot el tudná foglalni egyetlen mozdulatával. Ujjait széttárva, fésűt improvizálva igazgatja a hajzatát, miközben egy régi elf dalt dúdol.
A szántóföldek legészakabbik csücskében térdel fekhelye felett, vigyázva, hogy nemhogy a termőföldet, de még a mezsgyét se érje el, különös gondot fordítva arra, hogy véletlenül se adjon okot arra, hogy bárki belekössön. Egyetlen szerve, amit végigfuttat a földeken az a szeme. Nem lát dúsan elterülő kövér kukoricatáblákat, vagy krumpli ültetvényt amerre a szem ellát. Már annak elmúlt az ideje, ha még van is valami a földeken, hamarosan azok is átadják magukat a télnek.
Ahogy szeme elé tárult ez a szomorú kép, maga is kicsit elkettyent. Már nem lángol benne a tűz, amivel meggyújthatta volna az élet hatalmas fáklyáját, és ami végig vezethette volna az ijesztő sötétségen, mely még rá vár egy szűk kétszáz évig, ha szerencséje van. Vagy szerencsétlensége.*
~Örülök, hogy magadra találtál.~
*Ezekre a megszokott reszelős szavakra mindég mélyebbre süllyed, még akkor is, ha azt hihetnénk, hogy már nincs lejjebb, mindég új dolgokkal örvendeztet meg.
Felnyalábolja kis fekhelyét, azt a kis pokrócot, amit mindég magával hurcol, majd összeszedi magát és újra elindul. Útközben letörölgeti csalódott arcát egy darab tisztának tűnő gyolccsal, ma nem szalad, ma nincs kedve.
Estére el éri a szántókat kettéválasztó karavánutat, s úgy dönt itt meg is áll mára. Hamar sötétedik és a sötétben nehezebben dönti el, merre menjen. Délnek vagy inkább északnak? Egy kisebb őrjárat tart felé, most jöhettek a városból, vagy most mehetnek vissza? Gyorsan átgondolja a helyzetet és úgy dönt nem tér ki az útjukból, hanem megállítja őket szelíden, hogy érdeklődjön a jelenlegi helyzetéről. Megtudja, hogy a korábbi kisfolyót, amit követett a karavánút nem messze ketté szeli, északra van a város, délre pedig a kikötő, de oda nem ajánlja az utat. Az elf még megkérdezi, hogy mi történt és egy összefoglaló választ kap felébredő holtakról, kitelepítésről, vagy inkább kimenekülésről, és még megannyi szépségről. Még egyetlen kérdést tesz fel, de már sejlik neki, hogy az őrnek nincs végtelen türelme, így megtudja, hogy nincs messze az erdő, világosban, tiszta időben, a távolban már meglátná a fák koronáját. Megköszöni és elbúcsúzik.
Nyugatra indulva belebotlik az erdő legszélébe, de ha a délre indul már a kikötői erdőséget fogja érni. Míg megcsinálja szerény ágyát egy magányos csűr végében, nem messze az úttól eltervezi, hogy hová is szeretne tovább menni. Mielőtt rátelepedne a fekete álom, fejére húzott takarója alatt már tudja, hogy délnek fog menni. Nem egészen a kikötőig, sőt még talán az erdő mélyébe sem veti be magát, csak az út mellett az erdő szélén, de a fák között fog eltölteni egy kis időt mielőtt visszamegy a városba.*


815. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-10 20:52:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Egy kis csetepaté//

*Zopal meglátja a lehetőset a támadásban, és a hihetetlenül pontosan szúrja be a kardot a hatalmas állkapocsba. Átszúrja a bestia szájpadlásának a hátulját, a pengéje kellően mélyre hatol. Úgy tűnik, hogy a nyaksérülés és ez a szúrás elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy kivégezze a jószágot. Viszont súlyos árat fizet érte az ork, méghozzá kétszeresen is. Először azt érzékeli, hogy a pokolkutya szája a karján összecsattan. Ha nincs ott egy erős fém, ami megfogja a hatalmas állkapcsot, akkor a borotvaéles fogak alulról és felülről is a csontjáig hatolnak, közel lemetszik a kart. Ebben az esetben valószínűleg a végtag végleg elveszik, s amputálni kell egy-két nap múlva.
Ha védi az alkart valami, akkor a sérülés koránt sem lesz ilyen súlyos. Rároppan ugyan a fém az alkarra, és valószínűleg az alkarvédő tönkre megy, sőt, a fém be is vágja a húst, ám ezt meg lehet majd gyógyítani, és talán gyógyital sem kell hozzá. Megúszhatja néhány gyulladáscsökkentő kenőccsel és a seb összevarrásával. Mély lesz a seb azért, így félvállról nem érdemes venni.
Ami viszont a továbbiakat illeti, nos, nem maradt túl fényes kilátása. A karját kihúzni csak nagy erőfeszítések árán tudja, azt is úgy, hogy széjjelebb feszíti a másik kezével az állkapcsot.
A kard viszont sajnos a csontban marad, kihúzni egyelőre nem tudja, ami azért kellemetlen, mert a három hátrahagyott élőholt közeledni kezdett. Az is kihívás lesz, hogy az érkezésük előtt újra talpra tudjon állni.*


814. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:02:32
 ÚJ
>Yghn'Aetus Thalaar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elapadt hírek nyomában//

*A fűtenger felől érkezik a Szántóföldek jóval barátságosabb vidékére, az egészen Wegtoren kapujától kanyargó karavánút mentén haladva, kellő figyelmet fordítva Arthenior megkerülésére, megkímélve így magát a városban tömörülő népek fölöslegesen harsány forgatagától, mely akár késleltethetné küldetése első lényeges állomásának elérésében. S mivel továbbra sem kívánja túlzottan magára vonni a helyiek figyelmét, így a fürge ügetésből, melyre eddig hátasát késztette, könnyű galoppra vált, mintha holmi helyi uraság kívánná élvezni a közeledő alkony bús napfényét, s a friss, a várositól szabadabb levegőt.
Sötét pillantása cikázva vág végig a tanyák, csűrök s itt-ott csoportosulni tetsző épületek vonalán, el-elidőzve a munkából megtérő közrendűeken, követve mozgásukat, ám kerülve a felsőtestből irányba fordulást, mellyel akár azt az illúziót kelthetné a dolgos népségben, hogy útbaigazítást várna tőlük, hisz minden információt rendelkezésre bocsájtottak még útja megkezdése előtt, s fölös időpazarlás volna a látszat kedvéért megállásra késztetnie ménjét, avagy az alakoskodás okán némiképp játszani az eltévelyedett uraságot. A derék földművesekkel szemben mindigis valamiféle előítélettel viseltetett, nem mintha lenézésről, avagy megvetésről esne szó, mindössze afféle, érinthetetlen, jóravaló embereknek könyvelte el őket, tekintet nélkül arra, mely város kegyelmébe is ajánlották éppen magukat, hisz nekik bőséggel megfelelt a kemény munka, melynek eredményétől a tehetősek, ám termesztésben gyakorlatlan személyek asztalára étel s ital kerül, s lázongástól mentesen tűrik azt, mit az élet reájuk mért. Tisztelettel adózik hát most is, elhaladtában kerülve a feltűnést, mellyel esetlegesen a napi megszokásokban megakasztaná a helybelieket, ok nélkül véve el a verejtékes munkától mentesen tölthető percekből.
Ezen érzülete meglehet, abban gyökerezik, miszerint a család kétes üzelmei sosem érintettek tisztes módra dolgozókat, így a fáradhatatlan ügyködő mesteremberek is némiképp kiváltsággal foglalnak helyet sajátos társadalmi szemléletében, hol a másokon nyerészkedő kereskedők, álságos módon önmagukat vagyonosnak tettetők, s mindazok, kik csalárd módon, kuncsorogva érkeztek eddig a rezidenciára, mely egyetlen otthonaként került emlékezetébe, lévén az, ki önerejéből vagyonát elherdálja, s kétes szerződésekért cserébe úgy törleszkedik mások lábához, mint készséges kutya, majd mikor a tartozás törlesztésén áll a sor, haragvó várkapitánynak képzeli magát, vélekedése szerint leginkább a másokon élősködő parazitákkal leledzhet egy mélységben.
Ennek okán nem is fontolja soká a döntést, s mikor kellően pihentnek érzi hátasát, szokásától eltérően a jószág véknyába mélyeszti sarkait, pillanatnyi megugrásra, majd sebes megiramodásra késztetve azt, hogy a karavánutat követve a Kikötői erdőség felé kanyarodjon, honnan már jóval közelebb érezheti megpihenésének első színhelyét.*



813. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-09 18:53:29
 ÚJ
>Miwashesa Triblen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő járat//

*Végül hátra kerül, s nem előre, pedig ott még melegebb lehetne. De azért így sem rossz, és aki olyan mély gödörből mászik ki éppen, mint ahogyan azt Shesa teszi, hát ne reklamáljon, hanem elégedjen meg azzal, amit kap. És ő nem elégedetlen. Sőt, nagyon hálás a férfinek.*
-Rendben Darel. Hívhatlak így?
*Bizonyára, hiszen ezért mondta meg a másik a nevét, de a szokás az már csak szokás marad, mindenre engedélyt kér. Vélhetően nem kevés időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a rossz szokást elhagyja majd.
Szerencsére sikerül úgy elhelyezkednie Darel mögött, hogy a méretes köpeny anyaga alája kerül, így nem közvetlenül a ló bőrével érintkezik a feneke, vagy épp a nyereggel, attól függően, hol fér el kényelmesebben, hanem még is csak ezen a posztón. Hasát melegíti a férfi háta, karjaival óvatosan öleli át Darel derekát, s valóban, pont rálátása lehet a különös formájú markolatra.
~Szép.~
De persze, hozzá még véletlenül sem nyúlna. Olykor rácsodálkozik fényére, ahogy az őszi sugarak lomhán hullnak rá. Aztán Darel megszólal.*
-A Grombar kastély felé? Ott volt a nagy csata. A Hadúr is ott volt.
*Meg a többiek is, de Shesa csak ennyit jegyzett meg. Főleg, mivel leginkább Kagan közelében kellett tüsténkednie.*
-Nem lesz veszélyes?
*Ostoba kérdés, és nem is akarná a másikat ostobaságokkal zavarni, de kiszalad a száján. Mert ha ott valami bajba keverednének, Shesa nem sokat tudna tenni, az elszaladáson kívül. Ám Darel kérdez is, és a lány felsóhajt, ahogy a kérdés nyomán felbukkannak benne az emlékek.*
-Pirtianesből. A várostól délre van egy nagy erdős rész. Anyám odavalósi volt, bár elf létére egy emberek lakta falucskában húzta meg magát. Valószínűleg miattam. Az apám egy ember volt, de nem tudom kicsoda. De az a falu jó volt hozzánk, amíg csak az embervadászok fel nem bukkantak.
*Újra felsóhajt, kicsit jobban előre dől, és az sem zavarja, ha valamennyire nyomni fogja őt a férfi hátán keresztbe futó fegyver. Odadől, hozzásimul, mert úgy sokkal kellemesebb. Valahogy, biztonságosabb.*
-És Te Uram. Darel?
*Javítja ki gyorsan magát, hiszen a másik már az előbb kérte, hogy ne hívja uramnak.*
-Te honnan származol?


812. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-08 18:01:03
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kis csetepaté//

*Zopal szenvedett már eleget az életében ahhoz, hogy tudja viselni és megtanuljon küzdeni. Úgy látszik sikerül is meglepnie azt a démonkutyát a makacsságával. Nem teljesen, de valamennyire. A maga előtt kitáruló hatalmas szájban Zopal a veszély mellett a lehetőséget is meglátja. Ha sikerülne komoly sérülésekkel kifektetni ezt a dögöt akkor ha mást nem, de bosszút sikerült állnia. Egy kicsit reménykedik azért a saját páncéljának a védelmében is. Megpróbál hát kardjával beledöfni egyet a kutya szájába és átszúrni a dög torkát.*


811. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-08 12:35:34
 ÚJ
>Agarea Cyrameo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* A Szántóföldek vidékén vezet át útja. Távolabb tanyák, csűrök állnak, s a földeken dolgozó derék munkásokat is észreveszi, de inkább kerüli a feltűnést és csendesen halad át.
Agareának ismeretlen ez a fajta életforma is, nem ért a mezőgazdasághoz, hiszen apja a halász- vadász és gyűjtögető életmódot igyekezett megtanítani neki. Érinti a környék legnagyobb települését, Kalácsfalvát is, elhaladván egy malom mellett. Minden csendes és nyugodt, békesség honol. Szépnek látja ezt a harmóniát, hogy mindenki végzi a maga dolgát.* ~ Hosszútávon viszont unalmas lehet ez az élet, bár a jobbágyok nem valószínű, hogy többre vágynak, mint egészséges állatok és jó termés.~


810. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-07 19:18:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Egy kis csetepaté//

*Az orkban végre felszínre tör a fajtájához köthető vadság, amint a halálfélelemtől és a fájdalomtól ittasan meghemperedik a földön. A tűz nyomát talán csak a csökkenő adrenalinszintje miatt érzi a bőrén, de ez nem is számít. Csakis az, hogy pontosan arra hemperedett, amerre a pokolkutya helyezkedik, s ezt követően hirtelen talpra is ugrott, majd a mögötte álló szörnyeteg felé indult.
A legjobb védekezés, ezúttal sem más, mint a támadás. Az, hogy az ork a látszólag lehetetlen helyzetből egy ilyen megoldást választott, alaposan meglepi a pokolkutyát. A legtöbb áldozata ilyenkorra már belefárad a harcba, s ő pedig könnyedén átharapja a torkukat egy villámgyors mozdulattal.
Nem úgy történik az átlagnál erősebb orkkal szemben, akit ráadásul a hatalmába kerít a harci láz, és félelmet nem ismerve cselekszik.
A kutya azért nem marad magatehetetlen, s noha a gyorsaságából fakadó kezdeti előnyét elvesztette, ösztönösen próbál a hatalmas állkapcsával harapni egyet az ork felé.
Ha az ork megszakítja a támadását, és kitér előle, csak akkor úszhatja meg épségben, ez nem kérdés. Ellenben a szemei előtt lepergő mozdulatsorban meglátja a lehetőséget is: Ha vállalja az esetleges sérülés kockázatát, akkor igen kényes sebet tud ejteni az áldozatán. Vajon elég ez ahhoz, hogy a pokolfajzat bevégezze? Vagy a látszólagos előny könnyen visszafordíthatatlan hátrányba hozza az orkot?
Nehéz dönteni, mégis egyetlen kósza pillanat alatt kell megtennie. Most csak ő létezik, és a szemben álló hatalmas jószág! Így éli meg a helyzetet!*


809. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-06 19:41:01
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Egy magányos félvér jelenik meg a Szántóföldek közelében. Gyorsan, komótosan sétál a Füves puszták felé. Artheniorba tart, mint a vándorok általában, ha nem tudják, hogy hova menjenek. Volt már ott, egyszer, de gyorsan tovább is állt. Nem ment sokáig, csak a templomkertig, utána vissza is fordult, de most úgy tervezi, hogy pár napig marad. Keres magának munkát, vagy valami hasonlót, amivel pénzt szerezhet. A várban cseléd volt, szóval ezzel nem lesz majd problémája. Bármit elvégez, sőt, újdonság lesz a számára, hogy fizetnek érte. Nem koldulhat egész életében.*


808. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-06 15:49:08
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő járat//

- Nem vagyok az urad.
* Szögezi le röviden, ha már épp az imént említette tulajdon szabadságát a másik, hát ne essen vissza rögvest. Végül rövid bólintással fogadja annak válaszát, hogy vele tart. Kezét nyújtva felhúzza hát a másikat maga mögé, elől nem volna túl optimális. Már csak a látásának zavarása egy fekete hajzuhataggal a fiú arca előtt, nos nem volna túl ideális. Megannyi név elhangzik és a fiúnak rémes a név memóriája, aztán végül a lánytól egy záró név is eljut a füléig. Shesa, ez marad meg benne utoljára. Megsarkantyúzza a lovat s elindulnak egy kellemes tempóban, no nem az andalgás a célja, inkább az, hogy kellően figyelemmel tudja tartani a környezetét, végtére is azért jött. Miwa pedig éppen szembe találhatja magát a kicsiny ezüst farkas fejjel mely a kardjának keresztvasán tekint vissza rá fenyegető, üvöltő pofázmányával. Apró kék kőből készült szemein tompán csillan az őszi szegényes fény.
Az erdő sűrű növényzetét lassan a füves puszta kihalt látképe veszi át. A távolban szürkülő köd fejük felett szinte egybeolvad a szürkeség az égbolttal. Kopár, kietlen vidék. Ez maradt a rémség hagyatéka ként. Tekintetét lassan viszi körbe a távolon haladás közben. *
- Délre tartok, A Grombar kastély irányába.
* Osztja meg immár a másikkal is az úti célt ha már úgy döntött, hogy vele tart. *
- Nem sokat tudnak a városban, hogy mi történt ott, látnom kell mi lett a sereg sorsa.
* Nagyjából ennyi volna a magyarázat s tán a lány elf mivoltából fakadó kiváló látása hasznára lehet. Egy elhagyott tanya fából épített külleme sejlik fel nem túl messze. Még távol van, de az ablakok zsalui lomhán lengedeznek az enyhe szélben ez már innen is látni, elhagyott, szinte biztos. *
- Honnan származol Shesa?
* Kérdez végül míg távol vannak s haladnak a keleti / déli irányba. *


807. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-05 19:59:43
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Worenth//

- Ennyire bejönnének az erdőbe a hajóácsok? *Kérdezősködik. Sejti, hogy a partok délre vannak valahol, de eddig úgy hitte, hogy tőlük jó messze van még. Ezért csodálkozik, hogy az ácsok ennyire felmerészkednének, bár ez nem az ő dolga. A falatozást tovább folytatja. Mire feleszmél beszélgetésük közben a csülök harmadát már le is rágcsálja, pedig jókora cubák a gnóm méretéhez képest. A cipó fele is lassanként elfogy. A maradékot szépen visszacsomagolja a tarisznyába.* ~Ez jó lesz még később.~
- Hú ez jól esett. *Jegyzi meg mosolyogva a mágusnak.*
- Van egyébként szakács a Szilánkok között? *A cipóból meg a csülökből találgat, hogy valaki csak szorgoskodhat a konyhában.*
- Megkérdezhetem hány éves vagy? *Tolakodó lehet a kérdés így elsőre de olyan ártatlan arccal kérdezi az apróság, hogy nem lehet rá nagyon haragudni.*
- Apám is azt mondta, hogy „fiam amit ma megehetsz ne halaszd holnapra. *Neveti el magát a válogatósságot említve. Sajnos a családi körülményeik miatt rá voltak szorulva, hogy mindent megegyenek amit eléjük tesznek, így a finnyássággal nem lesz gondja soha. Közben elgondolkodik a talpas népek és lovas emberek között.*
- Az emberek általában mindig sietnek mindenhova. Mi talán ráérősek vagyunk. *Vigyorogva tekint fel a hóhajúra kifejtve a véleményét ebben a dologban. A disznózásra visszatérve jót kacag a mágussal. Az elfek szarvas lovaglásáról még nem is hallott.*
- Tényleg meg tudják ülni a szarvast? *Ráncolgatja szemöldökét kitalálva, hogy ez, hogyan lehetséges.*
- Pedig az elfek olyan magasak. Hogy nem fordulnak le szegény szarvasokról? *Worenth csupa érdekes dolgot mesél neki aminek jó lenne utána járni. Kicsit irigyli a mágust persze jó értelemben. Érzi róla, hogy igencsak világlátott lehet. ~Bárcsak én is eljutnék minél több helyre. Annyira jó lenne még többet megtudni a világunkról.~ *
- Druidákra gondolsz? *A bestiamester kifejezésre ez ugrik be neki elsőre.*
- Köztünk gnómok között én még elvétve se hallottam ilyen bestiamestert. *Bárhogy gondolkodik az apróság nem jut eszébe egy gnóm druida sem.*
- El tudnál képzelni egy gnómot egy három méteres medve társaságában? *Kacagja el magát amint elképzeli maga előtt ezt a képtelenséget.*
- Warg, warg, warg, ööö. *Újait morzsolgatja mintha csak a nyelve hegyén lenne a szó.*
- Azok nem az orkok hátasai? *Amint ráeszmél egyből libabőrös lesz. Régi történeteket hallott ezekről a farkasszerű lényekről.*
- Nem láttam még sose. De nem is szeretnék. *Összébb is húzza magán kicsiny kabátját amint képzeletében ezek a vad, vérengző állatok vágtatnak felé, hogy felfalják apró testét.*
- Te láttál már? *kérdez vissza a hóhajútól. Ha már témánál vannak érdekli Mogrimot ez is természetesen.*


806. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:58:40
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Mogrim//

*Az égi jelenségek pozitív változásának hála az élőholtaktól már kevésbé kell tartaniuk, mint eddig. Ettől függetlenül persze számos veszélyforrás létezik még, de a kijárt és forgalmas ösvényen biztonságos a járás.*
-Részben igen, de a nagyja máshonnét van. Az itteni fára inkább a hajóácsok tartanak igényt.
*Képzeli, hogy miféle versengés lehet és micsoda pénzek röpködnek a levegőben.*
-Egyél csak. *mosolyog.* -Rendszeresen eszem, de természetesen kevesebbet, mint fiatalkoromban.
*Néha azért előfordul, hogy bezabál, de az étel mennyiségének csökkenése bizony a korral jár. Nincs már szüksége annyira, mint húsz évvel ezelőtt.*
-Ráadásul mindent megeszek, nem válogatok.
*Egyébként is úgy nevelték, hogy amit az ember elé raknak azt meg kell enni, nem szabad pocsékolni.*
-Ti kimondottan a talpas népek közé tartoztok, míg az emberek tipikus lovasnépek. Nekünk elképzelhetetlen az élet a lovak nélkül.
*Noha a hóhajú pont egy kivétel, hiszen hosszú-hosszú éveken keresztül gyalogosan közlekedett. Mostanra többnyire a ló mellett dönt.*
-Nem, de őszintén szólva nagyon megnézném. *nevetgél a mágus. Tényleg vicces így belegondolva.* -Szerintem illene hozzájuk, mint mondjuk egy elfhez a szarvas. Sok mindent hall az ember a vándorélet alatt. *pillant fel az égre.* -De egy jó bestiamester bármit képes megszelídíteni, ennél fogva nem lehetetlen egyik feltevés sem.
*Sőt... ott van Taitos, aki egy warg hátán lovagol. Az sem éppen hétköznapi.*
-Láttál már wargot Mogrim? Vagy tudod egyáltalán, hogy mi az?


805. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-04 12:53:35
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Következő megállója nem más mint, az a terület, ahol nem olyan rég az életéért küzdött két társával együtt egyetemben, minden a tűz martalékává vált. Nem célszerű itt megpihenni, ki tudja, hogy még mik lapulnak a közelben, talán jobb nem meg tudni. Kapkodja a lábait, hiszen ezek olyan dolgok, amit jobb nem meg tudni.

Mikor megszomjazik, gyaloglás közben veszi a vizes korsót, hogy csillapítsa a szomjúságát. Ha eszik azt is hasonlóképpen teszi meg, de semmi esetre sem áll meg, csak megy, hogy minél előbb Artheniorba visszamenjen. Talán egy egyszerű íjásznak akad valami feladat.

"Terepgyakorlatokból" egyelőre most elege van, mivel, nem sokon múlt, hogy itt maradjon a többi holttal együtt.*



804. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-04 00:17:51
 ÚJ
>Sirad Krisyarus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Vashegyig meg sem állsz//

*Egyedül kaptat a széles, sík vidéken. Tanyák, majorok mellett kocog el, szántók maradnak el mindkét oldalán, hogy újabb földek következzenek. A férfinek szerencséje van, egy jó darabon szekéren utazik. Egy gazda jár arra kocsijával, aki látva, hogy milyen tempóban igyekszik, felajánlja, hogy elviszi egy szakaszon, amíg neki sem nagy kerülő. Így pihenni is tud és gyorsan is halad. Menet közben a tisztes munkában megőszült, megráncosodott paraszttal beszélget. Megtudja, hogy a környék lakói félik az égiek haragját és mindenki úgy érzi, nem múlt még el fejükről a veszedelem, de bíznak a környék urában.*


803. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-03 19:12:22
 ÚJ
>Syvyan D'Arch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A Vashegyig meg sem állsz//

*A tempó gyilkos, mintha korbáccsal kergetnék őket. Az elfnek nem okoz gondot az erőltetett menet. Szerencsére a ló is sértetlenül megúszta az idefelé vezető úton adódó kellemetlenséget, de ami jelen helyzetben még fontosabb, hogy kipihennie is sikerült. Habár a hátas egyszer-egyszer nagyot fújtat, az láthatóan nem a fáradtság jele, sokkal inkább azé, hogy élvezi a véget nem érő vágtát. Syvyan csak őszintén remélni tudja, hogy erejük kitart a célig. Mikor Hrothgaar hátratekint az elf néhány lóugrásnyira van csak lemaradva tőle. Nem igazán hallja tisztán mit mond a törpe. Megállni azonban nincs idő, hosszú út terül el még előttük.*


802. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-03 12:12:35
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kis csetepaté//

*Zopal a földre kerül és hemperedik egy keveset a fűben. Mikor talpra áll akkor már érzi, hogy forró a talaj a lába alatt. Szó szerint is mivel a növényzet felgyulladt. Törzse nyelvén némi szitkot elkezd szórni, de inkább a reménytelennek tűnő harccal van elfoglalva. A tűz és a pokolkutya arra készteti, hogy gyorsan reagáljon. Mikor látja ahogy a kutya mögé kerül megpróbál megfordulni és nekiront a kutyának. Akár sikerül megsebeznie akár meghátrálásra kényszeríti jól jár. Ki akar kerülni az élőholtak köréből.*


801. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-11-03 10:30:03
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//A Vashegyig meg sem állsz//

*Pejkó szívós paripa, egész jól, sőt meglepően jól bírja a hosszú, feszített tempójú utazásokat. Erről tett tanúbizonyságot akkor is, amikor annak idején a Valian, Salanel, Harath és Hrothgaar fémjelezte fejvadász kompánia a célszemély likvidálása és fejének testétől való elválasztása után a Szegénynegyedet lángba borítva menekülőre fogta a dolgát és hazáig vágtattak. De ez egy másik történet. Hrothgaar kissé nyúzottnak tűnhetne a nyeregben, már ha megállna, hogy bárki szemügyre vehesse őt... de ez elmarad. Fáradságot nem kímélve űzte hű paripáját, Pejkót, hogy elérjék Amon Ruadh városát. Hrothgaar még étkezni sem állt meg, nyeregben fogyasztotta el azt a kevéske szárított húst és sajtot, amit a fulladás veszélye nélkül magába tudott oktrojálni vágta közben... és áldozatának remélhetőleg meg is lesz az eredménye. Válla felett tekint körbe, hogy felmérje, útitársai hogy bírják az utat.*
- Nincs már sok vissza! Csak szorítsátok össze a fogaitokat és dúdoljatok valami indulót! Veeehehe!


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680