Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2224-2243
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-24 23:51:25
Üzenet elküldve: 2025-11-24 23:51:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Vihar Agyar klán//
*Druhuul visszatér közéjük, hogy kiadja a parancsot az indulásra. És a céljuk is végre kiderül. Zopal első gondolata, hogy ezek ostobák. Ostromfegyverek nélkül akarják bevenni a vashegyet? Baromság. Az egyetlen amit jól tettek, hogy egészen ideáig titkolták mi a haditerv ugyanis nem volt lehetősége idő előtt elszökni ebből az öngyilkos akcióból. Arra most már késő. Mögötte egy ork sereg, előtte pedig thargok. Kénytelen az ellenfélre rámenni azért, hogy nehogy eltapossák. Nem üvölt, nem dalol harci dalokat. Csak a tekintete és a fülében lévő függők vetnek szikrákat. Pajzsát ahogy annak idején kiképzője tanította úgy tartja, hogy egy lehetséges nyílzápor nagyját felfoghassa vele.*
//Vihar Agyar klán//
*Druhuul visszatér közéjük, hogy kiadja a parancsot az indulásra. És a céljuk is végre kiderül. Zopal első gondolata, hogy ezek ostobák. Ostromfegyverek nélkül akarják bevenni a vashegyet? Baromság. Az egyetlen amit jól tettek, hogy egészen ideáig titkolták mi a haditerv ugyanis nem volt lehetősége idő előtt elszökni ebből az öngyilkos akcióból. Arra most már késő. Mögötte egy ork sereg, előtte pedig thargok. Kénytelen az ellenfélre rámenni azért, hogy nehogy eltapossák. Nem üvölt, nem dalol harci dalokat. Csak a tekintete és a fülében lévő függők vetnek szikrákat. Pajzsát ahogy annak idején kiképzője tanította úgy tartja, hogy egy lehetséges nyílzápor nagyját felfoghassa vele.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:54:00
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:54:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*Gobának a torkában dobog a szíve a számára teljesen ismeretlen helyzetben. Sose volt még csatatéren. Sose állt még szemtől-szemben többszáz felfegyverzett katonával. De soha nem állt még ezernyi ork az oldalán, akik őt is egynek tekintik maguk közül.
Mégis, rég nem érzett félelem lesz úrrá rajta. Nem is a küzdelemtől, talán nem is a haláltól fél, csak az ismeretlentől. Nem ma öl először, nem ma viszi vásárra az életét először, de még sose így.
Érdekes módon Zopal szavai nyugtatják meg kissé. Mindenki harcoljon azzal a fegyverrel, amit ismer. Rég rossz lenne, ha őt most próbálnák meg arra rábírni, hogy lándzsával rohamozzon vagy pajzsfalat emeljen. Nem. Megmarkolja csatakalapácsát, és megacélozza magát, hogy minél több koponyát tudjon szétzúzni vele a harcban. Aztán megindul az orkhaddal együtt, és lassan feltüzeli magát a harcra.*
//Tűz és vas//
*Gobának a torkában dobog a szíve a számára teljesen ismeretlen helyzetben. Sose volt még csatatéren. Sose állt még szemtől-szemben többszáz felfegyverzett katonával. De soha nem állt még ezernyi ork az oldalán, akik őt is egynek tekintik maguk közül.
Mégis, rég nem érzett félelem lesz úrrá rajta. Nem is a küzdelemtől, talán nem is a haláltól fél, csak az ismeretlentől. Nem ma öl először, nem ma viszi vásárra az életét először, de még sose így.
Érdekes módon Zopal szavai nyugtatják meg kissé. Mindenki harcoljon azzal a fegyverrel, amit ismer. Rég rossz lenne, ha őt most próbálnák meg arra rábírni, hogy lándzsával rohamozzon vagy pajzsfalat emeljen. Nem. Megmarkolja csatakalapácsát, és megacélozza magát, hogy minél több koponyát tudjon szétzúzni vele a harcban. Aztán megindul az orkhaddal együtt, és lassan feltüzeli magát a harcra.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-24 20:52:12
Üzenet elküldve: 2025-11-24 20:52:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Karheia közvetlensége kissé meglepi. Ahogy a felkarjára teszi a kezét, és húgomnak szólítja, a tisztelet a pillantásaiban valahogy kellemes melegséggel tölti el a mellkasát. Nem tud jól válaszolni az ilyen szavakra, sosem volt gyakorlott ebben, de tisztelettudóan fejet hajt.
Pillantásai követik a nőt akkor is, mikor keze végigsimít Yagnar pengéjén, s nyomán lángnyelvek kúsznak fel a megmunkált fémen. Egy elnyúló pillanatig nem tud elszakadni a látványától, ez az első alkalom, hogy ilyen közelről lát ilyesmit. A forró levegő megreszket a kard körül, a tűz fénye a jarl elszánt borostyán tekintetében táncol, s egy röpke időre a mágiától lenyűgözve elillan izgalma. Nem tart sokáig.
Brennus kürtjének hangja felharsan, tekintetét pedig rögvest a távol felé kapja. A domboldalról már látni a feléjük üvöltve rohamozó orkokat, érzi, ahogy a talpa alatt megremeg a föld nehéz lépteiktől. Félelem fojtó árnya suhan át rajta egy pillanatra, de rögvest tovaszáll, ahogy Karheia kántálásba kezd, a leány pedig erőt merítve csatlakozik hozzá. A nyugtalanság helyét minden egyes ütemmel egyre inkább átveszi a harcias düh, s az élni akarás foggal-körömmel ragaszkodó daca.
Néhány lépéssel követi Yagnart, hogy ígéretéhez hűen közel maradjon. Kardját kivonja, erősen szorít rá apja egykori fegyverének markolatára. Talán ez a csata lesz az első és utolsó életében, de egy biztos: nem fogja olcsón adni az életét, ennyivel tartozik törzsének, s ennyivel tartozik atyjának.*
//Középhad//
*Karheia közvetlensége kissé meglepi. Ahogy a felkarjára teszi a kezét, és húgomnak szólítja, a tisztelet a pillantásaiban valahogy kellemes melegséggel tölti el a mellkasát. Nem tud jól válaszolni az ilyen szavakra, sosem volt gyakorlott ebben, de tisztelettudóan fejet hajt.
Pillantásai követik a nőt akkor is, mikor keze végigsimít Yagnar pengéjén, s nyomán lángnyelvek kúsznak fel a megmunkált fémen. Egy elnyúló pillanatig nem tud elszakadni a látványától, ez az első alkalom, hogy ilyen közelről lát ilyesmit. A forró levegő megreszket a kard körül, a tűz fénye a jarl elszánt borostyán tekintetében táncol, s egy röpke időre a mágiától lenyűgözve elillan izgalma. Nem tart sokáig.
Brennus kürtjének hangja felharsan, tekintetét pedig rögvest a távol felé kapja. A domboldalról már látni a feléjük üvöltve rohamozó orkokat, érzi, ahogy a talpa alatt megremeg a föld nehéz lépteiktől. Félelem fojtó árnya suhan át rajta egy pillanatra, de rögvest tovaszáll, ahogy Karheia kántálásba kezd, a leány pedig erőt merítve csatlakozik hozzá. A nyugtalanság helyét minden egyes ütemmel egyre inkább átveszi a harcias düh, s az élni akarás foggal-körömmel ragaszkodó daca.
Néhány lépéssel követi Yagnart, hogy ígéretéhez hűen közel maradjon. Kardját kivonja, erősen szorít rá apja egykori fegyverének markolatára. Talán ez a csata lesz az első és utolsó életében, de egy biztos: nem fogja olcsón adni az életét, ennyivel tartozik törzsének, s ennyivel tartozik atyjának.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-23 19:55:29
Üzenet elküldve: 2025-11-23 19:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Yagnarék persze a szokásos hangzatos szólamaikkal ütik el idejüket, s most megbocsájtó emiatt, elvégre vélhetően ezek az utolsó perceik mielőtt letarolják mindannyiukat. Egy röpke pillanatig csodálkozik csak a lángoló pengén, majd figyelme a harctérre irányul. Tharasy már koncentrál, szavaira talán nem is összpontosít, melyet Thaleena egy biccentéssel nyugtáz. Fivére tényleg ügyes a nyíllal, így jobban is teszi, ha résen van, s némi szerencsével valóban megritkíthatják az ellenfél sorait még mielőtt elérnék őket.
Wargok indulnak meg feléjük, az elf leányt pedig megrázza a félelem. Nagy levegőt vesz és pengéjét hüvelyéből kimért mozdulattal húzza elő, majd bent tartott levegővételét hosszan fújja ki.*
- Kurvára ki fogunk szopni!
*Mormogja orra alatt. Egy helyben topogva kísérel meg némi bátorságot önteni magába. A nyílvesszők süvítő hangja bántja érzékeny füleit. Harcolt már életében, amit azt illeti nem is keveset. Jobban belegondolva szinte ki sem hűlt a két ork hulla teteme, akikkel végeztek a tavernában, de ez egészen más. Mind a háború merőben új számára, mind azok a hatalmas állkapcsokkal és agyarakkal rendelkező bestiák. Nehéz elhinnie, hogy csak ő fél, de elnézve a körülötte céltudatosan mozgó tharg harcosokat, kezdi azt hinni, hogy csupán az ő ereiben fagyott meg a vér.
Nem követel magának helyet az első sorban, hiszen se pajzsa, se lándzsája, mely most igen hasznosnak fog bizonyulni a megtermett bestiák ellen. Helyette a második sorban vár, erősen markolva kardját, s figyeli, hogy hol törik át eslőként védelmüket.*
//Balszárny//
*Yagnarék persze a szokásos hangzatos szólamaikkal ütik el idejüket, s most megbocsájtó emiatt, elvégre vélhetően ezek az utolsó perceik mielőtt letarolják mindannyiukat. Egy röpke pillanatig csodálkozik csak a lángoló pengén, majd figyelme a harctérre irányul. Tharasy már koncentrál, szavaira talán nem is összpontosít, melyet Thaleena egy biccentéssel nyugtáz. Fivére tényleg ügyes a nyíllal, így jobban is teszi, ha résen van, s némi szerencsével valóban megritkíthatják az ellenfél sorait még mielőtt elérnék őket.
Wargok indulnak meg feléjük, az elf leányt pedig megrázza a félelem. Nagy levegőt vesz és pengéjét hüvelyéből kimért mozdulattal húzza elő, majd bent tartott levegővételét hosszan fújja ki.*
- Kurvára ki fogunk szopni!
*Mormogja orra alatt. Egy helyben topogva kísérel meg némi bátorságot önteni magába. A nyílvesszők süvítő hangja bántja érzékeny füleit. Harcolt már életében, amit azt illeti nem is keveset. Jobban belegondolva szinte ki sem hűlt a két ork hulla teteme, akikkel végeztek a tavernában, de ez egészen más. Mind a háború merőben új számára, mind azok a hatalmas állkapcsokkal és agyarakkal rendelkező bestiák. Nehéz elhinnie, hogy csak ő fél, de elnézve a körülötte céltudatosan mozgó tharg harcosokat, kezdi azt hinni, hogy csupán az ő ereiben fagyott meg a vér.
Nem követel magának helyet az első sorban, hiszen se pajzsa, se lándzsája, mely most igen hasznosnak fog bizonyulni a megtermett bestiák ellen. Helyette a második sorban vár, erősen markolva kardját, s figyeli, hogy hol törik át eslőként védelmüket.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-23 17:10:51
Üzenet elküldve: 2025-11-23 17:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A szavak ideje lejár, az orkok megindulnak akár a sötét varjak, de Rorkir tudja jól, hogy ősei szelleme, hova tovább Durogaar maga a kardjában bújva mellette áll, s ez bőven elég. Az ellenség közül kitűnik egy igazán félelmetesnek tűnő alak, s rögtön fel is piszkálja a barbárban a tüzet, méltó ellenfélnek tűnik, olyasvalakinek, akit ha leterítenek abba talán belezavarodhat az ellenséges haderő.*
-Nem várhatjuk meg, amíg beérnek minket! Nekünk kell elterelnünk a figyelmüket, hogy Yagnar és a többi harcos be tudjon vágni közéjük.
*Kurjantja, hogy mindenki jól hallja az övéi közül, majd a Vasöklű felé fordul.*
-Mi támadunk barátom. Látod azt a böszme nagy csúf orkot? Úgy tűnik, mint akinek hiányzik egy kard a képéből.
*Csak felhívja rá a figyelmét, ha esetleg túlságosan el lenne foglalva a varázslással, ami igazán őszintén meglepi Rorkirt és nem is tudja hová tenni a dolgot. Bárkiből hamarabb kinézte volna, mint Morwonból. Emiatt most egy kicsit jobban is tiszteli.*
-Örülök, hogy velünk vagy és nem ellenünk.
*Bátorítólag a hátára csap, majd a fejébe húzza a medvebőr sisakját, kardját pedig magasba emeli.*
-Rohamra! Támadás!
*Azzal pedig harci üvöltést hallat, és nekilódul, remélhetőleg a társaival a háta mögött, hogy belezúduljon az ellenséges vonalakba. Tudja jól, hogy ez az egyik legkaotikusabb és legveszélyesebb pillanat egy csatában, de éppen egy ekkora sorsfordító, történelmi ütközetből maradna ki? Még mit nem! Igyekszik úgy időzíteni, hogy a terep az előnyükre váljon, s akkor szeretne indulni, mikor a domb aljának közelébe ér az ellenség, hogy némileg magasabbról támadjanak. Csekélyke előny ez, de meg kell próbálnia megragadni. Ha sikerül elérnie az első orkot, pallosával támad rá, s mindegyikre sorban egymás után, amennyire csak van ereje és ideje.*
//Jobbszárny//
*A szavak ideje lejár, az orkok megindulnak akár a sötét varjak, de Rorkir tudja jól, hogy ősei szelleme, hova tovább Durogaar maga a kardjában bújva mellette áll, s ez bőven elég. Az ellenség közül kitűnik egy igazán félelmetesnek tűnő alak, s rögtön fel is piszkálja a barbárban a tüzet, méltó ellenfélnek tűnik, olyasvalakinek, akit ha leterítenek abba talán belezavarodhat az ellenséges haderő.*
-Nem várhatjuk meg, amíg beérnek minket! Nekünk kell elterelnünk a figyelmüket, hogy Yagnar és a többi harcos be tudjon vágni közéjük.
*Kurjantja, hogy mindenki jól hallja az övéi közül, majd a Vasöklű felé fordul.*
-Mi támadunk barátom. Látod azt a böszme nagy csúf orkot? Úgy tűnik, mint akinek hiányzik egy kard a képéből.
*Csak felhívja rá a figyelmét, ha esetleg túlságosan el lenne foglalva a varázslással, ami igazán őszintén meglepi Rorkirt és nem is tudja hová tenni a dolgot. Bárkiből hamarabb kinézte volna, mint Morwonból. Emiatt most egy kicsit jobban is tiszteli.*
-Örülök, hogy velünk vagy és nem ellenünk.
*Bátorítólag a hátára csap, majd a fejébe húzza a medvebőr sisakját, kardját pedig magasba emeli.*
-Rohamra! Támadás!
*Azzal pedig harci üvöltést hallat, és nekilódul, remélhetőleg a társaival a háta mögött, hogy belezúduljon az ellenséges vonalakba. Tudja jól, hogy ez az egyik legkaotikusabb és legveszélyesebb pillanat egy csatában, de éppen egy ekkora sorsfordító, történelmi ütközetből maradna ki? Még mit nem! Igyekszik úgy időzíteni, hogy a terep az előnyükre váljon, s akkor szeretne indulni, mikor a domb aljának közelébe ér az ellenség, hogy némileg magasabbról támadjanak. Csekélyke előny ez, de meg kell próbálnia megragadni. Ha sikerül elérnie az első orkot, pallosával támad rá, s mindegyikre sorban egymás után, amennyire csak van ereje és ideje.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-23 07:21:47
Üzenet elküldve: 2025-11-23 07:21:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Vihar Agyar klán//
*A csapat a parancsának megfelelően áll fel. Zopal még kiegészíti a szavait. Nem bánja, hogy Zopal így tesz. Ő maga is ugyanezt értette, csak nem mondta ki. Ezt megjegyzi magának.
~Mindig légy egyértelmű. Az embereid nem mindig érthetik, hogy mit is értettél.~
Ha meg jobban belegondol, még nem is beszéltek komolyabban Zoplallal. Azt se tudja, hogy hol volt, mikor a többiek elárulták. A csat után, már ha túlélik, mindenféleképpen beszélni akar vele. Már csak azért mert konkréten nem is ismerik egymást. Csak egymás nevét. Az meg nem sok.
A sereg megindul, velük együtt a Vihar Agyar klán is. Ahogy körbenéz a sok ork körül, elől egy ismerős arcot vesz észre. Az óriás orkot. A kiállása lenyűgöző és félelmetes. Nem szívesen lenne a thargok helyében. Még ha sikerül is leteríteniük Gholotot, az biztos, hogy nem áldozatok nélkül fog menni. Jelenleg nincs mit tenniük, csak haladnak előre. Komolyabb haditervet nem vesz ki a vezéreik viselkedéséből. Akaaruush maga sem egy géniusz stratéga, de azt észreveszi, hogy inkább a létszámfölényükre és félelmetes erejükre és hírnevükre alapozzák a csatát. Persze kétli, hogy haditerv nélkül indultak volna harcba. Lehet, hogy csak velük akarják legyengíteni az ellent, hogy aztán az vezérek klánjába tartozó katonáknak ne kelljen elesniük. Habár akkor az óriás ork sem volna itt. Viszont ki tart az előző gondolata mellett, mert az dühíti és az kell most neki a csatában.*
//Vihar Agyar klán//
*A csapat a parancsának megfelelően áll fel. Zopal még kiegészíti a szavait. Nem bánja, hogy Zopal így tesz. Ő maga is ugyanezt értette, csak nem mondta ki. Ezt megjegyzi magának.
~Mindig légy egyértelmű. Az embereid nem mindig érthetik, hogy mit is értettél.~
Ha meg jobban belegondol, még nem is beszéltek komolyabban Zoplallal. Azt se tudja, hogy hol volt, mikor a többiek elárulták. A csat után, már ha túlélik, mindenféleképpen beszélni akar vele. Már csak azért mert konkréten nem is ismerik egymást. Csak egymás nevét. Az meg nem sok.
A sereg megindul, velük együtt a Vihar Agyar klán is. Ahogy körbenéz a sok ork körül, elől egy ismerős arcot vesz észre. Az óriás orkot. A kiállása lenyűgöző és félelmetes. Nem szívesen lenne a thargok helyében. Még ha sikerül is leteríteniük Gholotot, az biztos, hogy nem áldozatok nélkül fog menni. Jelenleg nincs mit tenniük, csak haladnak előre. Komolyabb haditervet nem vesz ki a vezéreik viselkedéséből. Akaaruush maga sem egy géniusz stratéga, de azt észreveszi, hogy inkább a létszámfölényükre és félelmetes erejükre és hírnevükre alapozzák a csatát. Persze kétli, hogy haditerv nélkül indultak volna harcba. Lehet, hogy csak velük akarják legyengíteni az ellent, hogy aztán az vezérek klánjába tartozó katonáknak ne kelljen elesniük. Habár akkor az óriás ork sem volna itt. Viszont ki tart az előző gondolata mellett, mert az dühíti és az kell most neki a csatában.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-22 20:37:34
Üzenet elküldve: 2025-11-22 20:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Acélszürke, hideg tekintete az ellenség vonalait fürkészi. Nem törődik már Thalenáával, sem a vezér dombok között visszhangzó szavaival. A közeledő warg lovasokat figyeli, akik szép lassan nyíltávolságon belül érnek.*
-Adjunk nekik. *Szól hangosan a többi íjászhoz, s mint aki jó példával igyekszik szolgálni, nyílvesszőt illeszt az idegre. Gondol egyet, majd ujjai közé csippent még egy nyílvesszőt tegezéből.
A legelöl lovagló harcosokat célozza. Bízik magában, így az első nyíllal a legelsőt, a másodikkal az azt követőt veszi célba. Egészen addig ismétli a mozdulatot, míg van rá ideje. Jó ötven íjász, néhány száz lovas... Egy kis szerencsével képesek alaposan megritkítani a számukat, mielőtt elérik őket. Amennyiben elérnék őket a fenevadakon lovagló orkok, úgy természetesen igyekszik a harcosok mögött menedéket találni, s reméli, hogy húgát nem sodorja magával az áradat. Nem óhajtja szem elől veszíteni.*
//Aktív képességhasználat: Sortűz//
//Balszárny//
*Acélszürke, hideg tekintete az ellenség vonalait fürkészi. Nem törődik már Thalenáával, sem a vezér dombok között visszhangzó szavaival. A közeledő warg lovasokat figyeli, akik szép lassan nyíltávolságon belül érnek.*
-Adjunk nekik. *Szól hangosan a többi íjászhoz, s mint aki jó példával igyekszik szolgálni, nyílvesszőt illeszt az idegre. Gondol egyet, majd ujjai közé csippent még egy nyílvesszőt tegezéből.
A legelöl lovagló harcosokat célozza. Bízik magában, így az első nyíllal a legelsőt, a másodikkal az azt követőt veszi célba. Egészen addig ismétli a mozdulatot, míg van rá ideje. Jó ötven íjász, néhány száz lovas... Egy kis szerencsével képesek alaposan megritkítani a számukat, mielőtt elérik őket. Amennyiben elérnék őket a fenevadakon lovagló orkok, úgy természetesen igyekszik a harcosok mögött menedéket találni, s reméli, hogy húgát nem sodorja magával az áradat. Nem óhajtja szem elől veszíteni.*
//Aktív képességhasználat: Sortűz//
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-22 20:29:12
Üzenet elküldve: 2025-11-22 20:29:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
-Tudom. *Pillant még vissza Kayaerre a válla felett. Nincs kétsége a leányban, ahogy népének egyik tagjában sem. Teljesíteni fogja akaratát, legyen bármi az ára.
Fogalma sincs, unokahúga mit óhajt a pengéjével, de minden további nélkül felé nyújtja a markolatánál fogva. Hitetlenkedve kacag fel, ahogy a pengén lángnyelvek kúsznak végig, majd fellobban. Tekintetét a lányra emeli, majd hálásan biccent az irányába. Nem szól egy árva szót sem, anélkül is megértik egymást.
Míg Karheia szavait hallgatja, magasba emeli a kardot, s szembe fordul a thargokkal.*
-Íme, az Ősök Szelleme itt van velünk! Szétkergetjük ezeket a fenevadakat, s vigadalmat csapunk a tetemük felett! *Borostyán tekintetében sajátosan eszelős fény gyúl, ahogy jobbra, Rorkirék felé lóbálja a lángoló pengét. Baljával a nyakában lógó kürtért nyúl, hogy jó alaposan beletülköljön. Egészen addig fújja, amíg bírja szusszal.
Látja a warg lovasokat a baljukon, de nem törődik vele. Most még nem. Helyette komótosan megindul lefelé a lejtőn, kezében a lángoló pengét szorongatva, persze csak miután adott egy kis előnyt a jobbszárnyukon hadba vonuló Vérgőzös bandának. Bizonyos benne, hogy ezért a pillanatért küldték vissza őt az Ősök. Ezért nem koccinthatott velük a csarnokukban, ezért nem ülhet most mellettük. A feladata adott, már csak teljesíteni kell.
A jókora, vén ordas, Skollhat mellé szegődik. Ki közel menetel hozzá, hallhatja, ahogy halkan dudorászik. Valahol meghitt pillanat is ez. Mindenki itt van, aki fontos számára, népével egyetemben.*
//Középhad//
-Tudom. *Pillant még vissza Kayaerre a válla felett. Nincs kétsége a leányban, ahogy népének egyik tagjában sem. Teljesíteni fogja akaratát, legyen bármi az ára.
Fogalma sincs, unokahúga mit óhajt a pengéjével, de minden további nélkül felé nyújtja a markolatánál fogva. Hitetlenkedve kacag fel, ahogy a pengén lángnyelvek kúsznak végig, majd fellobban. Tekintetét a lányra emeli, majd hálásan biccent az irányába. Nem szól egy árva szót sem, anélkül is megértik egymást.
Míg Karheia szavait hallgatja, magasba emeli a kardot, s szembe fordul a thargokkal.*
-Íme, az Ősök Szelleme itt van velünk! Szétkergetjük ezeket a fenevadakat, s vigadalmat csapunk a tetemük felett! *Borostyán tekintetében sajátosan eszelős fény gyúl, ahogy jobbra, Rorkirék felé lóbálja a lángoló pengét. Baljával a nyakában lógó kürtért nyúl, hogy jó alaposan beletülköljön. Egészen addig fújja, amíg bírja szusszal.
Látja a warg lovasokat a baljukon, de nem törődik vele. Most még nem. Helyette komótosan megindul lefelé a lejtőn, kezében a lángoló pengét szorongatva, persze csak miután adott egy kis előnyt a jobbszárnyukon hadba vonuló Vérgőzös bandának. Bizonyos benne, hogy ezért a pillanatért küldték vissza őt az Ősök. Ezért nem koccinthatott velük a csarnokukban, ezért nem ülhet most mellettük. A feladata adott, már csak teljesíteni kell.
A jókora, vén ordas, Skollhat mellé szegődik. Ki közel menetel hozzá, hallhatja, ahogy halkan dudorászik. Valahol meghitt pillanat is ez. Mindenki itt van, aki fontos számára, népével egyetemben.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-22 11:49:31
Üzenet elküldve: 2025-11-22 11:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt a nő közelségére először csak fél szemmel reagál, ahogy megérzi a test melegét és azt a furcsa, szokatlanul gyengéd érintést az ajkain. A szája sarkában bujkáló önelégült vigyor egy pillanatra meglepően visszafogottabbá válik, de nem húzódik el. Csak finoman oldalra billenti a fejét, mintha mérlegelné, majd halkan fúj egyet az orrán.*
- Lovagias, mi? *Mordul fel alig hallható iróniával, miközben a tekintete Ravikra siklik.* - Az se vádol ilyennel, aki nem ismer.
*Amikor a nő közelebb húzódik hozzá, Norhelt nem áll ellen. Egy pillanatra megfeszül ugyan, de aztán hagyja, hogy ott maradjon mellette, sőt, kissé igazít is magán, hogy kényelmesebb legyen a helyzet. A szalma halk zizegéssel adja meg magát a mozdulatnak. A karját lazán a feje alá húzza, majd oldalról pillant Ravikra.*
- Őszülök?
*Kérdez vissza kissé meglepetten, majd egyik kezével finoman a szakállába túr.*
- Tartsd titokban. Még a végén átkeresztelnek Ősz Dalnokra.
*Haloványan elmosolyodik, majd finom csókot nyom a nő homlokára. Ahogy a nő jobban hozzásimul, Norhelt egy fél mozdulattal vissza is érinti: nem birtoklóan, nem tolakodón, inkább csak annyira, amennyire azt egy fáradt, de ébren lévő test automatikusan tenné. Az ujjai rövid időre Ravik oldalára csúsznak, majd ott is maradnak, mintha ott lenne a természetes helyük.*
- Ha már ilyen békében összebútoroztunk… legalább ne rúgj belém álmomban, jó? *Morogja halkan, a hangjában ott bujkál a megszokott száraz él, de most tompábban, fáradtabban.
A pillantása végigsiklik Ravik arcán, mintha csak ellenőrizné, tényleg ott van-e, vagy az ital játszik vele. Aztán a szemeit lassan lehunyja ő is, a szája sarkában egy alig észrevehető félmosoly marad.*
- Pihenj. Holnap még hosszú utunk lesz.
*Teszi hozzá halkan, minden pátosz nélkül. A szalma halk sercegéssel simul alájuk, Norhelt lélegzete lassan egyenletesebbé válik, de nem alszik el azonnal. Egyszerűen csak hagyja, hogy a csend elüljön körülöttük, és ez a szokatlan nyugalom ott maradjon köztük, minden kimondatlan dologgal együtt.*
*Norhelt a nő közelségére először csak fél szemmel reagál, ahogy megérzi a test melegét és azt a furcsa, szokatlanul gyengéd érintést az ajkain. A szája sarkában bujkáló önelégült vigyor egy pillanatra meglepően visszafogottabbá válik, de nem húzódik el. Csak finoman oldalra billenti a fejét, mintha mérlegelné, majd halkan fúj egyet az orrán.*
- Lovagias, mi? *Mordul fel alig hallható iróniával, miközben a tekintete Ravikra siklik.* - Az se vádol ilyennel, aki nem ismer.
*Amikor a nő közelebb húzódik hozzá, Norhelt nem áll ellen. Egy pillanatra megfeszül ugyan, de aztán hagyja, hogy ott maradjon mellette, sőt, kissé igazít is magán, hogy kényelmesebb legyen a helyzet. A szalma halk zizegéssel adja meg magát a mozdulatnak. A karját lazán a feje alá húzza, majd oldalról pillant Ravikra.*
- Őszülök?
*Kérdez vissza kissé meglepetten, majd egyik kezével finoman a szakállába túr.*
- Tartsd titokban. Még a végén átkeresztelnek Ősz Dalnokra.
*Haloványan elmosolyodik, majd finom csókot nyom a nő homlokára. Ahogy a nő jobban hozzásimul, Norhelt egy fél mozdulattal vissza is érinti: nem birtoklóan, nem tolakodón, inkább csak annyira, amennyire azt egy fáradt, de ébren lévő test automatikusan tenné. Az ujjai rövid időre Ravik oldalára csúsznak, majd ott is maradnak, mintha ott lenne a természetes helyük.*
- Ha már ilyen békében összebútoroztunk… legalább ne rúgj belém álmomban, jó? *Morogja halkan, a hangjában ott bujkál a megszokott száraz él, de most tompábban, fáradtabban.
A pillantása végigsiklik Ravik arcán, mintha csak ellenőrizné, tényleg ott van-e, vagy az ital játszik vele. Aztán a szemeit lassan lehunyja ő is, a szája sarkában egy alig észrevehető félmosoly marad.*
- Pihenj. Holnap még hosszú utunk lesz.
*Teszi hozzá halkan, minden pátosz nélkül. A szalma halk sercegéssel simul alájuk, Norhelt lélegzete lassan egyenletesebbé válik, de nem alszik el azonnal. Egyszerűen csak hagyja, hogy a csend elüljön körülöttük, és ez a szokatlan nyugalom ott maradjon köztük, minden kimondatlan dologgal együtt.*
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:58:11
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:58:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Az orkok gyalogságának és íjászainak zöme középen sorakozott fel, élükön Druhuullal, a Vérklánok törzsfőjével. A vezér fajának daliás példánya, aki warg háton ülve magasodik a többiek fölé. Kopott csontpáncélján megannyi hárított csapás nyoma éktelenkedik, fején pedig büszkén viseli egy ember koponyáját sisak helyett.
Felegyenesedik acsargó hátasa nyergében, majd öblös hangon felröhög, aztán pedig fennhangon így szól.*
- Nézzétek ezt a csürhét! A mi csapatunk is többen van, mint az egész korcs bandájuk!
*Szavai hallatán az orkok sorai között kárörvendő és vérszomjas hahotázás kap erőre. Druhuulnak nem erőssége a számlálás, de szemre azért nagyjából jól mérte fel a létszámokat.*
- Gyalogság, négy század velem! Ti…
*bök az egyik század vezetőjére*
-…hátramaradtok az íjászokkal! Kuss!
*fojtja el csírájában a harcból kimaradó katonák méltatlankodását.*
- Íjászok mind! Figyeljétek, ki tör előre közülük, és sorozzátok meg. Ha nem merészkedik elő senki, araszoljatok mögöttünk, amíg lőtávolba nem értek, aztán mehet az nyílzápor a derékhadukra!
*Azzal nyergében szembefordul a csatatérrel, kivonja egyik szablyáját (mert hogy kettő van neki), és a thargok felé szegezi.*
- Na, ELŐRE!!
*azzal megindítja wargját a csatamezőn. Lassú tempóban halad, hogy a gyalogosai könnyed sétatempóban tudják tartani vele a lépést. Ráérnek még rágyorsítani, lendületet venni. De arra azért ügyelnek, hogy a többi hadtesttől ne maradjanak le túlzottan, mert nem akarnak esélyt adni a thargoknak, hogy oldalba kapják valamelyik ork szárnyat…
Mindeközben a thargok derékhada Yagnar Rhagodarral az élén láthatja, ahogy megindul feléjük az ork haderő, ránézésre létszámfölényben. A hörgések, kiáltások, gúnyolások zaja ér el hozzájuk előbb, aztán a föld is kezdi átvenni a súlyos léptek dobogását, hogy megrengesse a büszke thargok lábát és szívét.
Karheia Rhagodar és Kayaerr Horgadar állnak az oldalán, együtt a többi tharg harcossal. Talán rájuk van a legkisebb megfélemlítő hatással a közeledő orkok látványa, köszönhetően vezérük kedélyes példamutatásának. Készen állnak arra, hogy kiontsák a közelgő horda vérét.*
//Középhad//
*Az orkok gyalogságának és íjászainak zöme középen sorakozott fel, élükön Druhuullal, a Vérklánok törzsfőjével. A vezér fajának daliás példánya, aki warg háton ülve magasodik a többiek fölé. Kopott csontpáncélján megannyi hárított csapás nyoma éktelenkedik, fején pedig büszkén viseli egy ember koponyáját sisak helyett.
Felegyenesedik acsargó hátasa nyergében, majd öblös hangon felröhög, aztán pedig fennhangon így szól.*
- Nézzétek ezt a csürhét! A mi csapatunk is többen van, mint az egész korcs bandájuk!
*Szavai hallatán az orkok sorai között kárörvendő és vérszomjas hahotázás kap erőre. Druhuulnak nem erőssége a számlálás, de szemre azért nagyjából jól mérte fel a létszámokat.*
- Gyalogság, négy század velem! Ti…
*bök az egyik század vezetőjére*
-…hátramaradtok az íjászokkal! Kuss!
*fojtja el csírájában a harcból kimaradó katonák méltatlankodását.*
- Íjászok mind! Figyeljétek, ki tör előre közülük, és sorozzátok meg. Ha nem merészkedik elő senki, araszoljatok mögöttünk, amíg lőtávolba nem értek, aztán mehet az nyílzápor a derékhadukra!
*Azzal nyergében szembefordul a csatatérrel, kivonja egyik szablyáját (mert hogy kettő van neki), és a thargok felé szegezi.*
- Na, ELŐRE!!
*azzal megindítja wargját a csatamezőn. Lassú tempóban halad, hogy a gyalogosai könnyed sétatempóban tudják tartani vele a lépést. Ráérnek még rágyorsítani, lendületet venni. De arra azért ügyelnek, hogy a többi hadtesttől ne maradjanak le túlzottan, mert nem akarnak esélyt adni a thargoknak, hogy oldalba kapják valamelyik ork szárnyat…
Mindeközben a thargok derékhada Yagnar Rhagodarral az élén láthatja, ahogy megindul feléjük az ork haderő, ránézésre létszámfölényben. A hörgések, kiáltások, gúnyolások zaja ér el hozzájuk előbb, aztán a föld is kezdi átvenni a súlyos léptek dobogását, hogy megrengesse a büszke thargok lábát és szívét.
Karheia Rhagodar és Kayaerr Horgadar állnak az oldalán, együtt a többi tharg harcossal. Talán rájuk van a legkisebb megfélemlítő hatással a közeledő orkok látványa, köszönhetően vezérük kedélyes példamutatásának. Készen állnak arra, hogy kiontsák a közelgő horda vérét.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:32:10
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:32:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*A tharg sereg balszárnyán, a domb magasabb oldalán helyezkednek el az íjászok és az a csekélyke, ámde annál vitézebb lovasság, amivel rendelkeznek. A hozzájuk csapódó harcosokat mind örömmel fogadják, hisz így mégis csak jobb a helyzetük, nem tudják csak úgy lekaszálni őket. Remélhetőleg. Ám sokáig nincs idejük gondolkozni és megélni a pillanatot, az orkok ugyanis mozgásba lendülnek. A jobb szárnyon ugyan roppant csizmák törik a földet maguk alatt, az íjászok éles tekintete rögtön kiszúrja, ahogyan több tucat, talán több száz vérszomjas warglovas zúdul a völgybe, egyenesen feléjük iramodva. Mögöttük, némileg lemaradva a gyalogos harcosok követik a fenevadakat. A wargok üvöltése vérfagyasztóan mar a Thargok soraiba, de nem úgy tűnik, mintha ennyi elegendő volna, hogy megfutamodjanak. Ösztönösen mozdulnak, készek célba venni a közelgő fenyegetést. Azonban tudják jól, hogy meg kell várniuk amíg az ellenség eléri a megfelelő távolságot. Így egyelőre elhelyezkednek és felveszik a legjobb pozíciót. Páran a tapasztaltabb harcosok közül már előre szorosabbra húzzák a pajzsaik szíjait, mások lándzsákat hoznak elő, az íjászok pedig nyilakat hordanak maguk közelébe, nehogy a legfontosabb pillanatban fogyjanak ki belőlük. A lovasok is alakzatba állnak, kezükbe kardot és dárdákat szorongatnak, hátasaik is érzik a közelgő csatát, úgy fújtatnak akár egy bika. Az orkok leggyorsabbjai, a fiatalok, kik szomjazzák a dicsőséget lassan lőtávolba fognak érni, és ha zavartalanul folytathatják a rohamot hamar elérhetik a Thargok vonalait. Az elf pároson múlik mit lépnek, társaik pattanásig feszülve várják a megfelelő pillanatot.*
//Balszárny//
*A tharg sereg balszárnyán, a domb magasabb oldalán helyezkednek el az íjászok és az a csekélyke, ámde annál vitézebb lovasság, amivel rendelkeznek. A hozzájuk csapódó harcosokat mind örömmel fogadják, hisz így mégis csak jobb a helyzetük, nem tudják csak úgy lekaszálni őket. Remélhetőleg. Ám sokáig nincs idejük gondolkozni és megélni a pillanatot, az orkok ugyanis mozgásba lendülnek. A jobb szárnyon ugyan roppant csizmák törik a földet maguk alatt, az íjászok éles tekintete rögtön kiszúrja, ahogyan több tucat, talán több száz vérszomjas warglovas zúdul a völgybe, egyenesen feléjük iramodva. Mögöttük, némileg lemaradva a gyalogos harcosok követik a fenevadakat. A wargok üvöltése vérfagyasztóan mar a Thargok soraiba, de nem úgy tűnik, mintha ennyi elegendő volna, hogy megfutamodjanak. Ösztönösen mozdulnak, készek célba venni a közelgő fenyegetést. Azonban tudják jól, hogy meg kell várniuk amíg az ellenség eléri a megfelelő távolságot. Így egyelőre elhelyezkednek és felveszik a legjobb pozíciót. Páran a tapasztaltabb harcosok közül már előre szorosabbra húzzák a pajzsaik szíjait, mások lándzsákat hoznak elő, az íjászok pedig nyilakat hordanak maguk közelébe, nehogy a legfontosabb pillanatban fogyjanak ki belőlük. A lovasok is alakzatba állnak, kezükbe kardot és dárdákat szorongatnak, hátasaik is érzik a közelgő csatát, úgy fújtatnak akár egy bika. Az orkok leggyorsabbjai, a fiatalok, kik szomjazzák a dicsőséget lassan lőtávolba fognak érni, és ha zavartalanul folytathatják a rohamot hamar elérhetik a Thargok vonalait. Az elf pároson múlik mit lépnek, társaik pattanásig feszülve várják a megfelelő pillanatot.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:31:45
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:31:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
*Valahol a Kikötői-Erdőség felett nagyot villámlik az égbolt. Csak sokára követi az égi jelenést a távoli moraj. A vihar még messze jár. Lomha, hűvös szellő támad, végigborzolva a csatatéren felálló feleket. A napkorongnak sokáig búcsút inthetnek, látván a fölébük húzódó esőfellegeket, melyekből az esőcseppek kövéren, de ritkán csattannak a sisakokon és a páncélokon. Sajátos, feszült izgalom lesz úrrá mindenkin, bármelyik dombon is álljék.*
//Vihar Agyar klán//
-Rendeződjetek sorokba! *Druhuul reszelős hangja hallatszik, ahogy wargja hátán lovagolva végigvágtat a domboldalon felálló sereg előtt. Tekintete egy ideig a szemközt lángra lobbanó pengén függ, mielőtt visszatalálna a haderőre. A csontokból készített páncélzat meg-megcsörren rajta, ahogy elhalad mellettük.*
-Jobb és balszárny útnak indul! Előre! Estére a rohadt Vashegyen akarok aludni! Előre! Hallottátok a Hódítót! Ez a mi óránk!
*Fekete, recés pengéjű, jókora szablyát húz elő, majd a magasba emeli. Ha eddig bármelyik orkban kétség lett volna, kit bízott meg e csata irányításával a Hódító, most már bizonyos lehet.
Akaaruush, Zopal és Goba körül éktelen lárma támad. Druhuul ugyan látszólag nem tart velük, de a sereg megindul körülöttük, szinte maguk előtt görgetve őket és a Vihar Agyar klán többi tagját is. Így amennyiben lándzsaszerzésre nincs is különösebb lehetőségük, azért felsorakoznak úgy, ahogy Akaaruush parancsba adta. Érezhetően bíznak benne.
Ha Goba és Zopal nem is, Akaaruush ismerős alakot vélhet felfedezni; Gholot, a Porlasztó. Nem nehéz kiszúrni, lévén még az orkok tömegéből is kimagaslik. A Vádló mellett látta a nem túl eszes fajtársat. Hosszú láncinget visel, fején pedig kosszarvas sisakot. Vállán egy jó emberméretű kalapács pihen. Nem nehéz elképzelni, mi lesz azzal, akit esetleg eltalál a fegyverrel.
Láthatják a távolban, hogy hozzájuk hasonlóan a balszárny is lezúdul a dombtetőről. A stratégiájuk egyszerűnek tűnik; bekeríteni a kevesebb létszámmal felálló ellent.*
-Aki levágja az első vadembert, annak én állom este a pálinkát! *Harsogja rekedt hangján valahol a közelükben Grizák. Vajon megéri a csata végét, hogy beváltsa ígéretét? És ők, hogy behajthassák rajta?*
//Jobbszárny//
*Ahogy azt a vezérek kérték, egy század csatlakozik az íjászokhoz a balszárnyon, némi védelemmel ellátva a csekély létszámú csapatot. A lángra lobbanó kardlapra sokan figyelmesek lesznek, ahogy Karheia szavaira is. Pengék és pajzsok kerülnek elő, a szavakat százak visszhangozzák ordítva, még a szántóföld népei közül is.
A Rorkir és Morwon mögött felsorakozó, fehérbe öltözött parasztok parancsra várnak. Néhány, fiatalabb legényt elkapja a remegés, de hamar megannyi kéz lendül, hogy biztatóan hátba és vállba veregesse az elgyengülni látszó harcost. Sosem láttak még ilyet, sosem tapasztaltak még hasonlót. Ugyanakkor ahogy Rorkir mondja, földjeiket és családjaikat védik, e gondolat pedig kellő erővel bír, hogy senki se fusson meg a túlerőt látva. Biztatóan bólogatnak és hurráznak a Vérgőzös szavaira, magukba is lelket s erőt öntve.
Rorkiron és Morwonon áll, megindulnak-e, esetleg ott, a domboldalon várják be az ellent. Szélesnek ígérkezik a csatatér, s noha látják, aligha válthatnak szót már vezérükkel. Magukra maradtak az ellennel, kikkel alighanem rövidesen találkozni is fognak.*
*Valahol a Kikötői-Erdőség felett nagyot villámlik az égbolt. Csak sokára követi az égi jelenést a távoli moraj. A vihar még messze jár. Lomha, hűvös szellő támad, végigborzolva a csatatéren felálló feleket. A napkorongnak sokáig búcsút inthetnek, látván a fölébük húzódó esőfellegeket, melyekből az esőcseppek kövéren, de ritkán csattannak a sisakokon és a páncélokon. Sajátos, feszült izgalom lesz úrrá mindenkin, bármelyik dombon is álljék.*
//Vihar Agyar klán//
-Rendeződjetek sorokba! *Druhuul reszelős hangja hallatszik, ahogy wargja hátán lovagolva végigvágtat a domboldalon felálló sereg előtt. Tekintete egy ideig a szemközt lángra lobbanó pengén függ, mielőtt visszatalálna a haderőre. A csontokból készített páncélzat meg-megcsörren rajta, ahogy elhalad mellettük.*
-Jobb és balszárny útnak indul! Előre! Estére a rohadt Vashegyen akarok aludni! Előre! Hallottátok a Hódítót! Ez a mi óránk!
*Fekete, recés pengéjű, jókora szablyát húz elő, majd a magasba emeli. Ha eddig bármelyik orkban kétség lett volna, kit bízott meg e csata irányításával a Hódító, most már bizonyos lehet.
Akaaruush, Zopal és Goba körül éktelen lárma támad. Druhuul ugyan látszólag nem tart velük, de a sereg megindul körülöttük, szinte maguk előtt görgetve őket és a Vihar Agyar klán többi tagját is. Így amennyiben lándzsaszerzésre nincs is különösebb lehetőségük, azért felsorakoznak úgy, ahogy Akaaruush parancsba adta. Érezhetően bíznak benne.
Ha Goba és Zopal nem is, Akaaruush ismerős alakot vélhet felfedezni; Gholot, a Porlasztó. Nem nehéz kiszúrni, lévén még az orkok tömegéből is kimagaslik. A Vádló mellett látta a nem túl eszes fajtársat. Hosszú láncinget visel, fején pedig kosszarvas sisakot. Vállán egy jó emberméretű kalapács pihen. Nem nehéz elképzelni, mi lesz azzal, akit esetleg eltalál a fegyverrel.
Láthatják a távolban, hogy hozzájuk hasonlóan a balszárny is lezúdul a dombtetőről. A stratégiájuk egyszerűnek tűnik; bekeríteni a kevesebb létszámmal felálló ellent.*
-Aki levágja az első vadembert, annak én állom este a pálinkát! *Harsogja rekedt hangján valahol a közelükben Grizák. Vajon megéri a csata végét, hogy beváltsa ígéretét? És ők, hogy behajthassák rajta?*
//Jobbszárny//
*Ahogy azt a vezérek kérték, egy század csatlakozik az íjászokhoz a balszárnyon, némi védelemmel ellátva a csekély létszámú csapatot. A lángra lobbanó kardlapra sokan figyelmesek lesznek, ahogy Karheia szavaira is. Pengék és pajzsok kerülnek elő, a szavakat százak visszhangozzák ordítva, még a szántóföld népei közül is.
A Rorkir és Morwon mögött felsorakozó, fehérbe öltözött parasztok parancsra várnak. Néhány, fiatalabb legényt elkapja a remegés, de hamar megannyi kéz lendül, hogy biztatóan hátba és vállba veregesse az elgyengülni látszó harcost. Sosem láttak még ilyet, sosem tapasztaltak még hasonlót. Ugyanakkor ahogy Rorkir mondja, földjeiket és családjaikat védik, e gondolat pedig kellő erővel bír, hogy senki se fusson meg a túlerőt látva. Biztatóan bólogatnak és hurráznak a Vérgőzös szavaira, magukba is lelket s erőt öntve.
Rorkiron és Morwonon áll, megindulnak-e, esetleg ott, a domboldalon várják be az ellent. Szélesnek ígérkezik a csatatér, s noha látják, aligha válthatnak szót már vezérükkel. Magukra maradtak az ellennel, kikkel alighanem rövidesen találkozni is fognak.*
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-18 23:08:47
Üzenet elküldve: 2025-11-18 23:08:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
- Faszfej.
*Érkezik a kurta felelet Tharasy megjegyzésére, melyhez egy fáradt sóhaj is társul. Követi testvérét a sor elejére, s alátvány ami fogadja nem túl szívderítő. Futólag felméri testvérét, akit elég jól ismer ahhoz, hogy az apró jelekből is biztosan megállapíthassa annak érzelmi állapotát, most pedig nem lát rajta kétséget, vele ellentétben. A sokaságot meglátva nem tudja elképzelni, hogy ebből bármilyen formában győztesként jönnének ki. Thaleena biztos abban, hogy a halálukba menetelnek.*
- Akad mit a tejbe aprítani, ez igaz.
*Lőfegyverrel könnyen lehet, hogy ő maga is izgatottabb lenne, de a leány nem a legjobb célzó, sokkal inkább a penge forgatásához ért, ehhez pedig test közelbe kell kerülnie a veszéllyel. Könnyen lehet, hogy ez a különbség tudható be hozzáállásuk közötti éles szakadékot.*
- Veled ellentétben én nem dőlhetek csak úgy hátra.
*Széles vigyor terül szét arcán. Karját testvére vállára helyezi, és hanyag módon ránehezedik, illetve enyhén neki dől.*
- De innen legalább jó rálátásod lesz majd a hőstetteimre.
*Füle botját sem mozdítja a rabszolgaság megjegyzésére, mert valahol most is annak tekinti magukat, valamint jól tudja, hogy abban a káoszban mely vár rájuk, aligha fogják őt kiválogatni a sokaságból. Nagyobb esélyt lát arra, hogy egy kósza csapás véletlenül őt éri, s azzal véget vet életének.*
- Akkor jobb ha vigyázol öcskös, nehogy még a végén megtetszel valakinek.
*Megveregeti a fiú mellkasát, s egy kurta kacaj kíséretében ellép mellőle. Évődésével inkább saját borús hangulatán segít, elvégre minden bátorságára szüksége lesz.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Thaleena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.18 23:09:24
//A Tűz Napja//
- Faszfej.
*Érkezik a kurta felelet Tharasy megjegyzésére, melyhez egy fáradt sóhaj is társul. Követi testvérét a sor elejére, s alátvány ami fogadja nem túl szívderítő. Futólag felméri testvérét, akit elég jól ismer ahhoz, hogy az apró jelekből is biztosan megállapíthassa annak érzelmi állapotát, most pedig nem lát rajta kétséget, vele ellentétben. A sokaságot meglátva nem tudja elképzelni, hogy ebből bármilyen formában győztesként jönnének ki. Thaleena biztos abban, hogy a halálukba menetelnek.*
- Akad mit a tejbe aprítani, ez igaz.
*Lőfegyverrel könnyen lehet, hogy ő maga is izgatottabb lenne, de a leány nem a legjobb célzó, sokkal inkább a penge forgatásához ért, ehhez pedig test közelbe kell kerülnie a veszéllyel. Könnyen lehet, hogy ez a különbség tudható be hozzáállásuk közötti éles szakadékot.*
- Veled ellentétben én nem dőlhetek csak úgy hátra.
*Széles vigyor terül szét arcán. Karját testvére vállára helyezi, és hanyag módon ránehezedik, illetve enyhén neki dől.*
- De innen legalább jó rálátásod lesz majd a hőstetteimre.
*Füle botját sem mozdítja a rabszolgaság megjegyzésére, mert valahol most is annak tekinti magukat, valamint jól tudja, hogy abban a káoszban mely vár rájuk, aligha fogják őt kiválogatni a sokaságból. Nagyobb esélyt lát arra, hogy egy kósza csapás véletlenül őt éri, s azzal véget vet életének.*
- Akkor jobb ha vigyázol öcskös, nehogy még a végén megtetszel valakinek.
*Megveregeti a fiú mellkasát, s egy kurta kacaj kíséretében ellép mellőle. Évődésével inkább saját borús hangulatán segít, elvégre minden bátorságára szüksége lesz.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Thaleena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.18 23:09:24
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-16 22:21:15
Üzenet elküldve: 2025-11-16 22:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Miközben felkapaszkodnak a dombon, már keze ügyében is van hosszú íja. Kedvtelve simít végig az íj idegén, miközben húgát hallgatja.*
-Az baj. *Pillant rá szeme sarkából, mikor a lány hangot ad versengő kedvének.*
-Nem is tudsz számolni. *Elvigyorodik, majd az íjászok elé furakodik, hogy az első sorból szemrevételezhesse, mivel is állnak szemben. Látja szemben a sokaságot, de egy pillanatra sem bizonytalanítja el a látvány.*
-Akad itt bőven belőlük. Csukott szemmel is ellődözhetném ezeket az íjvesszőket. *Bal szemét behunyva céloz, majd húzza hátra az ideget, csakúgy próbaképp, természetesen íjvessző nélkül. Nem a fegyvert ellenőrzi, sokkal inkább frissen gyógyult karja állapotát.
Hallja a dobszót és az éneket, s neki is felbuzog a vére. Sosem volt része hasonlóban sem.*
-Azért ne szaladj el messzire a küzdelem hevében. *Hideg, acél tekintetét az ellenre emeli.*
-A végén még szem elől veszítelek. Mondják, ezek a mocskok kedvelik az elf rabszolgákat. *Nem csupán a közelmúlt eseményei miatt nem szíveli az orkokat. A thargok egész életében arra nevelték, hogy gyűlölje a fajtájukat.*
//A Tűz Napja//
*Miközben felkapaszkodnak a dombon, már keze ügyében is van hosszú íja. Kedvtelve simít végig az íj idegén, miközben húgát hallgatja.*
-Az baj. *Pillant rá szeme sarkából, mikor a lány hangot ad versengő kedvének.*
-Nem is tudsz számolni. *Elvigyorodik, majd az íjászok elé furakodik, hogy az első sorból szemrevételezhesse, mivel is állnak szemben. Látja szemben a sokaságot, de egy pillanatra sem bizonytalanítja el a látvány.*
-Akad itt bőven belőlük. Csukott szemmel is ellődözhetném ezeket az íjvesszőket. *Bal szemét behunyva céloz, majd húzza hátra az ideget, csakúgy próbaképp, természetesen íjvessző nélkül. Nem a fegyvert ellenőrzi, sokkal inkább frissen gyógyult karja állapotát.
Hallja a dobszót és az éneket, s neki is felbuzog a vére. Sosem volt része hasonlóban sem.*
-Azért ne szaladj el messzire a küzdelem hevében. *Hideg, acél tekintetét az ellenre emeli.*
-A végén még szem elől veszítelek. Mondják, ezek a mocskok kedvelik az elf rabszolgákat. *Nem csupán a közelmúlt eseményei miatt nem szíveli az orkokat. A thargok egész életében arra nevelték, hogy gyűlölje a fajtájukat.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:53:00
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Izgatottság és félelem részegíti meg egyszerre. Meghatja, hogy testvérei között menetelhet, akikben szemernyi kétséget sem lát. Irigyli őket ezért, de erőt is merít belőle, különösen a túlerőt látva. Gondolatban kárhoztatja magát a kétségeiért, hiszen a Szellemek óvják őket, ráadásul népét sosem kellett félteniük.*
- Itt leszek!
*Biztosítja nagybátyját jelenlétéről. Saját hasznosságában ugyan kételkedik, hiszen ő nem rendelkezik akkora erővel, mint Learon mester, Taitos vagy Krestvir, de talán így is tehet a thargokért. Abban bizonyos, hogy minden tőle telhetőt megtesz majd azért, hogy Yagnart és közös céljukat segítse.
Kayaerr alkalmat kerít arra, hogy bemutatkozzon neki, amit most túlcsorduló érzésekkel fogad. Nem tudja ki ez a leány, de ránézésre remek harcos lehet, s ami még fontosabb, hogy itt van velük, kész vérét adni társaiért, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy Karheia mélységesen tisztelje az ifjú leányt.*
- Karheia. Örvendek húgom!
*Kezét a leány felkarjára tesz és megszorítja.*
- Lehet.
*Egy fakó mosoly jelenik meg arcán.*
- De büszkén halnék meg az oldaladon.
*Egy főhajtással tiszteleg a harcos leány előtt.
Rorkir és Yagnar sokkal jobb a nép feltüzelésében, mint ő, aki népük lelki gondozójának szerepét kellene betöltse. Yagnar viszont tagadhatatlanul a legjobb szónok közülük, Rorkir pedig hasonlóképpen szépen forgatja a szavakat, ha a küzdelem kerül középpontban. Megmosolyogja ezt a tényt.
Nem szól közbe, mert szükségtelennek érzi, helyette esőtől valamelyest elfolyt arcfestését igazítja meg szemei körül. A fekete rúnák, s kékjeit kiemelő sötét körök riasztóbbá teszik egyébként barátságos megjelenését. Ujjai is egészen ujjperceiig feketélnek a festéktől, de ez cseppet sem zavarja.
Rorkir rövid időre figyelmet szentel neki, mely keserédes Karheia számára, de biztatóan mosolyogva pillant fel a termetes harcosra. Elveszi a medvecsapdát, bár nem látja, hogy bármi hasznát venné egyelőre, így mozdulata valamelyest sutának tűnhet, nem úgy mint ölelésük. Szorosan megtartja a férfit, de nem tovább a kelleténél. Még egyszer hosszan az íriszekbe bámul, és csak ennyit tesz hozzá.*
- Még találkozunk!
*Határozott kijelentésében szemernyi kétség sincs, holott sok változója lesz a küzdelem kimenetelének. Karheia mégis hiszi, hogy útjuk itt nem ér véget, hiszen vagy a Vaskorsóban találkoznak ismét, vagy az Ősök csarnokában. Ennek csupán a Szellemek a megmondhatói.
Yagnarhoz lép oda, s röviden csak ennyit mond.*
- A kardod.
*Lepillant a fegyver hüvelyére.*
- Mutasd a pengéd!
*Ha vezére eleget tesz kérésének, akkor Karheia gyengéden végigsimít a férfi pengéjén. Amennyiben a Szellemek is úgy óhajtják, akkor varázslata sikerrel jár, s rövidesen lángnyelvek csapnak fel érintése nyomán.*
- Légy fény a sötétségben, s mutass nekünk utat a győzelemhez!
*Ezt már hangosan mondja, ahogy csak torkán kifér, közben ökölbe szorított kézfejét a magasba lendíti, s közelben lévő társaira pillant biztatólag. Remélhetőleg némileg feltüzeli ezzel a tharg harcosokat.
Karheia ezt követően lehunyja szemeit, s orra alatt kántálásba kezd népe nyelvén. "Ma vosmahrinaan dunia remembrance ma vestri erinakh divrakh kisha vezhvena vekhaan." A mondatot egymás után többször is megismétli, egyre erősődő hangerővel, s ökölbe szorított kezével ezúttal mellkasán dobol ütemesen. Mondanivalójának üzenetét bizonyosan minden testvére megérti, miszerint emlékezzen a világ: amikor a sötétség felemelkedett, mi még magasabbra szárnyaltunk. Nem sokkal ezután rövid hitvallásukkal folytatja. "Vezhof anni, arakhoon davra kisha." Kántálása nem csak környezetének szól, főleg magának, de bizonyosan örömmel fogadja, ha testvérei csatlakoznak hozzá, hiszen ma azért vannak itt, hogy vérrel öntözzenek, és karddal arassanak.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
//A Tűz Napja//
*Izgatottság és félelem részegíti meg egyszerre. Meghatja, hogy testvérei között menetelhet, akikben szemernyi kétséget sem lát. Irigyli őket ezért, de erőt is merít belőle, különösen a túlerőt látva. Gondolatban kárhoztatja magát a kétségeiért, hiszen a Szellemek óvják őket, ráadásul népét sosem kellett félteniük.*
- Itt leszek!
*Biztosítja nagybátyját jelenlétéről. Saját hasznosságában ugyan kételkedik, hiszen ő nem rendelkezik akkora erővel, mint Learon mester, Taitos vagy Krestvir, de talán így is tehet a thargokért. Abban bizonyos, hogy minden tőle telhetőt megtesz majd azért, hogy Yagnart és közös céljukat segítse.
Kayaerr alkalmat kerít arra, hogy bemutatkozzon neki, amit most túlcsorduló érzésekkel fogad. Nem tudja ki ez a leány, de ránézésre remek harcos lehet, s ami még fontosabb, hogy itt van velük, kész vérét adni társaiért, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy Karheia mélységesen tisztelje az ifjú leányt.*
- Karheia. Örvendek húgom!
*Kezét a leány felkarjára tesz és megszorítja.*
- Lehet.
*Egy fakó mosoly jelenik meg arcán.*
- De büszkén halnék meg az oldaladon.
*Egy főhajtással tiszteleg a harcos leány előtt.
Rorkir és Yagnar sokkal jobb a nép feltüzelésében, mint ő, aki népük lelki gondozójának szerepét kellene betöltse. Yagnar viszont tagadhatatlanul a legjobb szónok közülük, Rorkir pedig hasonlóképpen szépen forgatja a szavakat, ha a küzdelem kerül középpontban. Megmosolyogja ezt a tényt.
Nem szól közbe, mert szükségtelennek érzi, helyette esőtől valamelyest elfolyt arcfestését igazítja meg szemei körül. A fekete rúnák, s kékjeit kiemelő sötét körök riasztóbbá teszik egyébként barátságos megjelenését. Ujjai is egészen ujjperceiig feketélnek a festéktől, de ez cseppet sem zavarja.
Rorkir rövid időre figyelmet szentel neki, mely keserédes Karheia számára, de biztatóan mosolyogva pillant fel a termetes harcosra. Elveszi a medvecsapdát, bár nem látja, hogy bármi hasznát venné egyelőre, így mozdulata valamelyest sutának tűnhet, nem úgy mint ölelésük. Szorosan megtartja a férfit, de nem tovább a kelleténél. Még egyszer hosszan az íriszekbe bámul, és csak ennyit tesz hozzá.*
- Még találkozunk!
*Határozott kijelentésében szemernyi kétség sincs, holott sok változója lesz a küzdelem kimenetelének. Karheia mégis hiszi, hogy útjuk itt nem ér véget, hiszen vagy a Vaskorsóban találkoznak ismét, vagy az Ősök csarnokában. Ennek csupán a Szellemek a megmondhatói.
Yagnarhoz lép oda, s röviden csak ennyit mond.*
- A kardod.
*Lepillant a fegyver hüvelyére.*
- Mutasd a pengéd!
*Ha vezére eleget tesz kérésének, akkor Karheia gyengéden végigsimít a férfi pengéjén. Amennyiben a Szellemek is úgy óhajtják, akkor varázslata sikerrel jár, s rövidesen lángnyelvek csapnak fel érintése nyomán.*
- Légy fény a sötétségben, s mutass nekünk utat a győzelemhez!
*Ezt már hangosan mondja, ahogy csak torkán kifér, közben ökölbe szorított kézfejét a magasba lendíti, s közelben lévő társaira pillant biztatólag. Remélhetőleg némileg feltüzeli ezzel a tharg harcosokat.
Karheia ezt követően lehunyja szemeit, s orra alatt kántálásba kezd népe nyelvén. "Ma vosmahrinaan dunia remembrance ma vestri erinakh divrakh kisha vezhvena vekhaan." A mondatot egymás után többször is megismétli, egyre erősődő hangerővel, s ökölbe szorított kezével ezúttal mellkasán dobol ütemesen. Mondanivalójának üzenetét bizonyosan minden testvére megérti, miszerint emlékezzen a világ: amikor a sötétség felemelkedett, mi még magasabbra szárnyaltunk. Nem sokkal ezután rövid hitvallásukkal folytatja. "Vezhof anni, arakhoon davra kisha." Kántálása nem csak környezetének szól, főleg magának, de bizonyosan örömmel fogadja, ha testvérei csatlakoznak hozzá, hiszen ma azért vannak itt, hogy vérrel öntözzenek, és karddal arassanak.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:44:56
Üzenet elküldve: 2025-11-16 21:44:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Kayaerr Yagnar mellett marad, csendesen figyeli, ahogyan a nővel beszél, s ha alkalma adódik a beszélgetés végén azért kurtán bemutatkozik.*
- Kayaerr *biccent a szigorú mélykék szemekbe pillantva, s épp csak egy halvány mosoly jelenik meg arcán* - Lehet rövidre sikerül ez az ismeretség *üti el száraz, ügyetlen humorral a gyomrában fel-felkavargó idegességet, majd pillantásai a távolba révednek.
A dobszó, s a kántálás egyre mélyebben morajlik a dombok között, szíve izgatottságában szinte egy ritmusra jár a vert ütemekkel. Rorkir szavai úgy hasítanak át a csapaton, mint a kerekedő zivatar első égzengése. Arra gondol, ő maga sohasem volna képes ekkora hévvel szólni egy tömeghez, de jó érzés hallani. A beszéd előcsal belőle egy mély lélegzetvételt, s mintha a fejében néha feljajduló kételyek lecsillapodnának, egy elnyúló pillanatra nyugalom telepedne viharos lelkére. Nem tart sokáig. Hamar mozgolódást vél felfedezni a szemerkélő, szürke távolban, s bár könnyen lehet, hogy csak képzelete játszik vele, mintha valaki jeges kézzel markolná meg a gerincét. Nem félelem, inkább valami mély, ösztönös düh ébred benne. Bosszúvágy.
A vér lüktetésétől fülében alig-alig hallja a stratégiát, de amint Yagnar hozzálép, a távol végre elereszti a foglyul ejtett borostyánokat. Tágra nyílt szemmel nézi a férfit, amikor az váratlanul vállára helyezi a kezét, és súgva utasítja a feladatra. A szavai szúrnak, egyenesen elárulva érzi magát. Nem szól rögvest, de tekintetéből egyértelműen kiolvashatóak a felmerülő kérdései: ~ Mi? Én? ~
Az ifjonti dac ki akarja rántani vállát a szorításból. Harcolni akar Yagnar és a többi tharg harcos oldalán a végsőkig, nem pedig menekülni!
A korábbi pillanat villan be neki, amikor azt javasolta, küldjenek felderítőket. Mintha ez a kelletlen józanság most aljasul visszaharapna. Talán Yagnar ezért gondolja, hogy ő lesz az, aki képes visszafordítani egy egész csapatot az erődbe… vagy talán túl gyengének találja ahhoz, hogy túlélje?
A tiltakozás már a torkában motoszkál, de Yagnar felé már nem szólhat. A jarl felegyenesedik, és távolabb lép, mintha el is várná, hogy engedelmeskedjen. Nagyot sóhajtva erőlteti magára a gondolatot, megfogadja, hogy megpróbálja teljesíteni a férfi kérését, de a kétség alattomosan gomolyog az elhatározás mögött. Hogyan is fordulna vissza, ha a harc hevében látja, hogy a jarl veszélyben van? Megpróbál úgy tenni, ahogy elvárják tőle, felelősségteljes lenni, de tudja, hogy a pillanat próbára fogja tenni.
A tharg vezérre sandít, s kéréséhez hűen ismét felzárkózik mellé, várva, hogy felcsendüljön a thargok kürtjének szava.*
- Megteszem, Yagnar. *szól még felé, bár hallatszik benne a kelletlenség, a hűség igyekszik minden erejével maga alá gyűrni.*
//A Tűz Napja//
*Kayaerr Yagnar mellett marad, csendesen figyeli, ahogyan a nővel beszél, s ha alkalma adódik a beszélgetés végén azért kurtán bemutatkozik.*
- Kayaerr *biccent a szigorú mélykék szemekbe pillantva, s épp csak egy halvány mosoly jelenik meg arcán* - Lehet rövidre sikerül ez az ismeretség *üti el száraz, ügyetlen humorral a gyomrában fel-felkavargó idegességet, majd pillantásai a távolba révednek.
A dobszó, s a kántálás egyre mélyebben morajlik a dombok között, szíve izgatottságában szinte egy ritmusra jár a vert ütemekkel. Rorkir szavai úgy hasítanak át a csapaton, mint a kerekedő zivatar első égzengése. Arra gondol, ő maga sohasem volna képes ekkora hévvel szólni egy tömeghez, de jó érzés hallani. A beszéd előcsal belőle egy mély lélegzetvételt, s mintha a fejében néha feljajduló kételyek lecsillapodnának, egy elnyúló pillanatra nyugalom telepedne viharos lelkére. Nem tart sokáig. Hamar mozgolódást vél felfedezni a szemerkélő, szürke távolban, s bár könnyen lehet, hogy csak képzelete játszik vele, mintha valaki jeges kézzel markolná meg a gerincét. Nem félelem, inkább valami mély, ösztönös düh ébred benne. Bosszúvágy.
A vér lüktetésétől fülében alig-alig hallja a stratégiát, de amint Yagnar hozzálép, a távol végre elereszti a foglyul ejtett borostyánokat. Tágra nyílt szemmel nézi a férfit, amikor az váratlanul vállára helyezi a kezét, és súgva utasítja a feladatra. A szavai szúrnak, egyenesen elárulva érzi magát. Nem szól rögvest, de tekintetéből egyértelműen kiolvashatóak a felmerülő kérdései: ~ Mi? Én? ~
Az ifjonti dac ki akarja rántani vállát a szorításból. Harcolni akar Yagnar és a többi tharg harcos oldalán a végsőkig, nem pedig menekülni!
A korábbi pillanat villan be neki, amikor azt javasolta, küldjenek felderítőket. Mintha ez a kelletlen józanság most aljasul visszaharapna. Talán Yagnar ezért gondolja, hogy ő lesz az, aki képes visszafordítani egy egész csapatot az erődbe… vagy talán túl gyengének találja ahhoz, hogy túlélje?
A tiltakozás már a torkában motoszkál, de Yagnar felé már nem szólhat. A jarl felegyenesedik, és távolabb lép, mintha el is várná, hogy engedelmeskedjen. Nagyot sóhajtva erőlteti magára a gondolatot, megfogadja, hogy megpróbálja teljesíteni a férfi kérését, de a kétség alattomosan gomolyog az elhatározás mögött. Hogyan is fordulna vissza, ha a harc hevében látja, hogy a jarl veszélyben van? Megpróbál úgy tenni, ahogy elvárják tőle, felelősségteljes lenni, de tudja, hogy a pillanat próbára fogja tenni.
A tharg vezérre sandít, s kéréséhez hűen ismét felzárkózik mellé, várva, hogy felcsendüljön a thargok kürtjének szava.*
- Megteszem, Yagnar. *szól még felé, bár hallatszik benne a kelletlenség, a hűség igyekszik minden erejével maga alá gyűrni.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-16 19:01:13
Üzenet elküldve: 2025-11-16 19:01:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*A szemhéjai végre lecsukódnak, elfedve a világot körülötte, ami most leszűkül egészen az istállóra, a szalonna sós illatára, ami végül beleveszik a lószagba, a pálinka ízére a nyelve hegyén és a szalma szúrására a feneke alatt. De egy pillanatra sem bánja, mert pihen azzal a tudattal, hogy holnap, ha sikerül jó tempóval szedniük a csizmáikat talán már a halszagú otthont élvezhetik, meg hát nem utolsó sorban a Sellőház kényelmét, ha valóban a megbeszéltek szerint haladnak. Érzi a bizsergést a talpában, hogy szíve szerint menne és haladna tovább most is, de a zsoldos miatt ezt a pihenőt megengedi mára maguknak, de többet nem fog. Ha úgy érzi, hogy Norhelt bokája túlságosan lelassítja, akkor a Dalnok bizony majd beéri a kikötőben, mert ő aztán nem fog miatta csak totyogni egész úton, mint a szaró galamb. De mindez a holnap Ravikjának problémája, mert a mai élvezi a csendet, a jóllakottságot és a pálinka utóízét még a távolról jövő szitkozódás ellenére is, aminél még arra sem veszi a fáradtságot, hogy hunyorogva odapillantson a szeme sarkából. A papagáj neszezése is elhalkul, már a ló is egyenletesen szuszog, ez pedig őt is egyre jobban húzza át az álomvilágba. Még annyit mozdul, hogy az oldalára gördül, egy szemernyit sem törődve azzal, hogy rőtszínű üstökébe bizony egy-egy szalmaszál belegabalyodik a művelet közben, minek hatására nézhet most ki úgy, mint aki egy túldíszes madárfészket hord fejfedő gyanánt. A félálomban Norhelt szavai eljutnak hozzá, de inkább nem fűz hozzá semmit, mert nem biztos, hogy képes lenne arról a karizmáról, amit Norhelt a saját képében a világra szabadít, úgy beszélni, mint egy áldásról.*
- Hmpf.
*Fújtat inkább csak egyet, ezt pedig úgy tudja be magának a férfi, ahogy akarja. A továbbiakban pedig már nem tűnik fel neki, hogy odébb megzörren a szalma, néhol pedig halkan nyikkan a padló. A teste már csak akkor rezzen össze, amikor a zsoldos mellé ér. De nem nyúl a szablyáért, sem a tőrért. Egyedül csak a zöld szemek hunyorognak fel a férfi arcára. A szavak óvatosan jutnak el a tudatáig, minek végén meglepő módon most a szemeit meg sem forgatja.*
- Ha nem ismernélek, még azt mondanám, hogy milyen önzetlenül lovagias vagy.
*Motyogja rekedtesen, ahogy jobbja elindul a férfi arca felé. De ahelyett, hogy egy lendítéssel kész lenne bevetni egy jól irányzott képen törlést, hogy azt az idegesítően vonzó, pimasz vigyort letörölje az arcáról egy pofon segítségével, csak hüvelykujjának végét húzza végig a férfi ajkain. A végén a tenyere végigsimít a szakállon, majd vissza is tér a tulajdonosához, hogy az ujja végére ragadt apró vérmaszatot meg tudja szemlélni. Ezzel van némi gondolata, hogy mi lehetett a káromkodás kiváltó oka, de nem áll szándékában mélyebben a dologba ásni. Ám fejében megérik egy gondolat, aminek köszönhetően most az ő arcára is hasonlóan pimasz mosoly költözik és nem is lenne teljes a nap, ha ezt a kósza gondolatot ne akarná a férfi orrára kötni. De mielőtt ezt megtenné közelebb fészkelődik a másikhoz, hogy annak jobban érezze a testmelegét. Homlokát az oldalába fúrja finoman, a szemeit pedig visszahunyja.*
- Őszülsz. Tudsz róla?
*Dünnyögi bele Norhelt ingébe, de a fáradt hang ellenére is érezhető a hangjából, hogy a pimasz mosoly mostanra már vigyorrá szélesedett. Azt megtartja titoknak, hogy valóban így van-e vagy füllentett egy aprót, hogy a mai napot még megkoronázza azzal, hogy a férfit bosszantsa. De továbbra sem húzódik el, sőt még jobban hozzásimul a férfi testéhez, jobbja pedig a hasán átsimítva karolja át. Ezek után pedig csendben is marad, csak az egyenletes szuszogása töri meg az istállóra telepedett csendet. Noha úgy tűnik, hogy az álom hirtelen rá is telepedett, még ébren van, mert most azon kénytelen elgondolkodni, hogy holnap vajon hihető lesz-e, ha váltig azt állítja majd, hogy a pár korty pálinka hatására lett olyan bújós, mint egy jól beidomított, rohadt, bolhás kis macskakölyök.*
*A szemhéjai végre lecsukódnak, elfedve a világot körülötte, ami most leszűkül egészen az istállóra, a szalonna sós illatára, ami végül beleveszik a lószagba, a pálinka ízére a nyelve hegyén és a szalma szúrására a feneke alatt. De egy pillanatra sem bánja, mert pihen azzal a tudattal, hogy holnap, ha sikerül jó tempóval szedniük a csizmáikat talán már a halszagú otthont élvezhetik, meg hát nem utolsó sorban a Sellőház kényelmét, ha valóban a megbeszéltek szerint haladnak. Érzi a bizsergést a talpában, hogy szíve szerint menne és haladna tovább most is, de a zsoldos miatt ezt a pihenőt megengedi mára maguknak, de többet nem fog. Ha úgy érzi, hogy Norhelt bokája túlságosan lelassítja, akkor a Dalnok bizony majd beéri a kikötőben, mert ő aztán nem fog miatta csak totyogni egész úton, mint a szaró galamb. De mindez a holnap Ravikjának problémája, mert a mai élvezi a csendet, a jóllakottságot és a pálinka utóízét még a távolról jövő szitkozódás ellenére is, aminél még arra sem veszi a fáradtságot, hogy hunyorogva odapillantson a szeme sarkából. A papagáj neszezése is elhalkul, már a ló is egyenletesen szuszog, ez pedig őt is egyre jobban húzza át az álomvilágba. Még annyit mozdul, hogy az oldalára gördül, egy szemernyit sem törődve azzal, hogy rőtszínű üstökébe bizony egy-egy szalmaszál belegabalyodik a művelet közben, minek hatására nézhet most ki úgy, mint aki egy túldíszes madárfészket hord fejfedő gyanánt. A félálomban Norhelt szavai eljutnak hozzá, de inkább nem fűz hozzá semmit, mert nem biztos, hogy képes lenne arról a karizmáról, amit Norhelt a saját képében a világra szabadít, úgy beszélni, mint egy áldásról.*
- Hmpf.
*Fújtat inkább csak egyet, ezt pedig úgy tudja be magának a férfi, ahogy akarja. A továbbiakban pedig már nem tűnik fel neki, hogy odébb megzörren a szalma, néhol pedig halkan nyikkan a padló. A teste már csak akkor rezzen össze, amikor a zsoldos mellé ér. De nem nyúl a szablyáért, sem a tőrért. Egyedül csak a zöld szemek hunyorognak fel a férfi arcára. A szavak óvatosan jutnak el a tudatáig, minek végén meglepő módon most a szemeit meg sem forgatja.*
- Ha nem ismernélek, még azt mondanám, hogy milyen önzetlenül lovagias vagy.
*Motyogja rekedtesen, ahogy jobbja elindul a férfi arca felé. De ahelyett, hogy egy lendítéssel kész lenne bevetni egy jól irányzott képen törlést, hogy azt az idegesítően vonzó, pimasz vigyort letörölje az arcáról egy pofon segítségével, csak hüvelykujjának végét húzza végig a férfi ajkain. A végén a tenyere végigsimít a szakállon, majd vissza is tér a tulajdonosához, hogy az ujja végére ragadt apró vérmaszatot meg tudja szemlélni. Ezzel van némi gondolata, hogy mi lehetett a káromkodás kiváltó oka, de nem áll szándékában mélyebben a dologba ásni. Ám fejében megérik egy gondolat, aminek köszönhetően most az ő arcára is hasonlóan pimasz mosoly költözik és nem is lenne teljes a nap, ha ezt a kósza gondolatot ne akarná a férfi orrára kötni. De mielőtt ezt megtenné közelebb fészkelődik a másikhoz, hogy annak jobban érezze a testmelegét. Homlokát az oldalába fúrja finoman, a szemeit pedig visszahunyja.*
- Őszülsz. Tudsz róla?
*Dünnyögi bele Norhelt ingébe, de a fáradt hang ellenére is érezhető a hangjából, hogy a pimasz mosoly mostanra már vigyorrá szélesedett. Azt megtartja titoknak, hogy valóban így van-e vagy füllentett egy aprót, hogy a mai napot még megkoronázza azzal, hogy a férfit bosszantsa. De továbbra sem húzódik el, sőt még jobban hozzásimul a férfi testéhez, jobbja pedig a hasán átsimítva karolja át. Ezek után pedig csendben is marad, csak az egyenletes szuszogása töri meg az istállóra telepedett csendet. Noha úgy tűnik, hogy az álom hirtelen rá is telepedett, még ébren van, mert most azon kénytelen elgondolkodni, hogy holnap vajon hihető lesz-e, ha váltig azt állítja majd, hogy a pár korty pálinka hatására lett olyan bújós, mint egy jól beidomított, rohadt, bolhás kis macskakölyök.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-16 00:40:37
Üzenet elküldve: 2025-11-16 00:40:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*A hangulat vidám. Nem olyanfajta, mint békeidőben szokott. Ez a jókedv a halál közelsége ellen véd. Más is véd az ellen. A felé nyújtott kulacsot meghúzza, biccent és továbbadja, majd hallgatja Grizák szavait. Arca nem sokat árul el róla, hogy mi zajlik a fejében. Pedig csalódott. Ennyit ő is tudni vélt. De miféle fegyver lehet az, ami képes az ork törzseket összefogni? Nem hangzik hihetőnek, hogy létezik ilyesmi.*
-A sámánok?
*Kérdez azért vissza. Saját szemével tapasztalta, hogy az itteni sámánok igazi hatalommal bírnak. Beszélgetésüket viszont félbeszakítják. Az egyik warg lovas érkezik feléjük és rájuk mutat. Grizák magyarázatát hallva Zopal elhúzza a száját. Sejthető volt. Nemrég összeállt, szedett-vedett társaság. Első sorba küldve jók arra, hogy megtörjék az ellen rohamát. Ha odavesznek közben akkor se kár értük.*
~És még zsoldot se kapok ezért. Az eszme sose fizetett jól.~
*Felvonul ő is a helyére és végignéz az eléjük kerülő tájon. Ez egy mészárszék lesz. Csatabárdját a hátára köti, hogy pajzsát vegye a kezébe. Közben a "vezér" szavait megszokott komor hallgatásával fogadja és csak utána szólal meg.*
-Olyan fegyvert forgasson mindenki amit tud. A mi dolgunk, hogy, aki elénk kerül eltiporjuk, körbe öleljük az emberek hadtestét és így segítsük meg a főcsapatainkat. Az íjászok a domb tetején vannak a legjobb helyen. Ha szükséges lejjebb mehettek oldalára, de a magaslati előny maradjon meg! Ha az ő nyilaik és a szellemek akarata velünk van akkor nincs, aki az utunkba álljon.
*Üvölti el ő is magát és csap pár erélyeset a pajzsára ezzel is megerősítve a szavait. A katonának szüksége van rá, hogy a vezetője belelovalja a harcba. Belül viszont Zopal higgadtan mérlegel.*
~Az íjászok és a wargjaink lesznek akik a legnagyobb segítséget jelenthetik. A ellenség helyében tennék is ellenük. A domb tetején észrevétlenül nem tudják az íjászainkat megközelíteni. A wargokat nem féltem. Kevés ló van, ami hozzá lenne szoktatva a szagukhoz. Nem akartam rohadt orkok oldalán megdögleni!~
//Tűz és vas//
*A hangulat vidám. Nem olyanfajta, mint békeidőben szokott. Ez a jókedv a halál közelsége ellen véd. Más is véd az ellen. A felé nyújtott kulacsot meghúzza, biccent és továbbadja, majd hallgatja Grizák szavait. Arca nem sokat árul el róla, hogy mi zajlik a fejében. Pedig csalódott. Ennyit ő is tudni vélt. De miféle fegyver lehet az, ami képes az ork törzseket összefogni? Nem hangzik hihetőnek, hogy létezik ilyesmi.*
-A sámánok?
*Kérdez azért vissza. Saját szemével tapasztalta, hogy az itteni sámánok igazi hatalommal bírnak. Beszélgetésüket viszont félbeszakítják. Az egyik warg lovas érkezik feléjük és rájuk mutat. Grizák magyarázatát hallva Zopal elhúzza a száját. Sejthető volt. Nemrég összeállt, szedett-vedett társaság. Első sorba küldve jók arra, hogy megtörjék az ellen rohamát. Ha odavesznek közben akkor se kár értük.*
~És még zsoldot se kapok ezért. Az eszme sose fizetett jól.~
*Felvonul ő is a helyére és végignéz az eléjük kerülő tájon. Ez egy mészárszék lesz. Csatabárdját a hátára köti, hogy pajzsát vegye a kezébe. Közben a "vezér" szavait megszokott komor hallgatásával fogadja és csak utána szólal meg.*
-Olyan fegyvert forgasson mindenki amit tud. A mi dolgunk, hogy, aki elénk kerül eltiporjuk, körbe öleljük az emberek hadtestét és így segítsük meg a főcsapatainkat. Az íjászok a domb tetején vannak a legjobb helyen. Ha szükséges lejjebb mehettek oldalára, de a magaslati előny maradjon meg! Ha az ő nyilaik és a szellemek akarata velünk van akkor nincs, aki az utunkba álljon.
*Üvölti el ő is magát és csap pár erélyeset a pajzsára ezzel is megerősítve a szavait. A katonának szüksége van rá, hogy a vezetője belelovalja a harcba. Belül viszont Zopal higgadtan mérlegel.*
~Az íjászok és a wargjaink lesznek akik a legnagyobb segítséget jelenthetik. A ellenség helyében tennék is ellenük. A domb tetején észrevétlenül nem tudják az íjászainkat megközelíteni. A wargokat nem féltem. Kevés ló van, ami hozzá lenne szoktatva a szagukhoz. Nem akartam rohadt orkok oldalán megdögleni!~
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-15 20:02:00
Üzenet elküldve: 2025-11-15 20:02:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Tűz és vas//
*Sose tapasztalt még olyat, mint most. Ezernyi orkkal menetel együtt, szinte reng a talaj a talpuk alatt. Még sose volt részese ekkora tömegnek, ilyen eseményeknek. Ennek az érzése őt is felvillanyozza, szíve hevesebben ver, és jó ideig eltereli a figyelmét arról, hogy ők most végső soron ütközetbe vonulnak.
Csak amikor Akaaruush ismerteti a csapatfelosztást, akkor tudatosul benne, hogy mi is várható. Összeszorított szájjal bólogat, és próbál is figyelni, de közben azért egyre nő benne a feszültség. Ilyen harcban se volt még része soha. Ökölharc a Romvárosban, az igen. Halálos összecsapás rivális bandákkal, az is. Orgyilkosság, gyanútlan járókelők leütése, szintén előfordult. Nem ez lesz az első alkalom, hogy Goba vért ont, életet olt ki. De még soha nem így. Soha nem ütközetben. Ahogy közelednek céljuk felé - amiről ő csak a többiektől tudja, hogy a thargok fenségterülete felé visz az útjuk -, úgy erősödik benne egy érzés, a régi ösztön, hogy rabló módjára húzzon kendőt az arca elé, hogy leplezze a kilétét. És végül így is tesz, a nyakában levő vörös kendőt a szája elé húzza. Lehet, hogy másoknak nevetséges ez így, de akkor is így marad. Ki tudja, talán ettől kicsit megnyugszik, miközben már most is úgy szorongatja a csatakalapácsát, mintha bármelyik pillanatban használnia kellene.*
//Tűz és vas//
*Sose tapasztalt még olyat, mint most. Ezernyi orkkal menetel együtt, szinte reng a talaj a talpuk alatt. Még sose volt részese ekkora tömegnek, ilyen eseményeknek. Ennek az érzése őt is felvillanyozza, szíve hevesebben ver, és jó ideig eltereli a figyelmét arról, hogy ők most végső soron ütközetbe vonulnak.
Csak amikor Akaaruush ismerteti a csapatfelosztást, akkor tudatosul benne, hogy mi is várható. Összeszorított szájjal bólogat, és próbál is figyelni, de közben azért egyre nő benne a feszültség. Ilyen harcban se volt még része soha. Ökölharc a Romvárosban, az igen. Halálos összecsapás rivális bandákkal, az is. Orgyilkosság, gyanútlan járókelők leütése, szintén előfordult. Nem ez lesz az első alkalom, hogy Goba vért ont, életet olt ki. De még soha nem így. Soha nem ütközetben. Ahogy közelednek céljuk felé - amiről ő csak a többiektől tudja, hogy a thargok fenségterülete felé visz az útjuk -, úgy erősödik benne egy érzés, a régi ösztön, hogy rabló módjára húzzon kendőt az arca elé, hogy leplezze a kilétét. És végül így is tesz, a nyakában levő vörös kendőt a szája elé húzza. Lehet, hogy másoknak nevetséges ez így, de akkor is így marad. Ki tudja, talán ettől kicsit megnyugszik, miközben már most is úgy szorongatja a csatakalapácsát, mintha bármelyik pillanatban használnia kellene.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-11-14 17:47:56
Üzenet elküldve: 2025-11-14 17:47:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
* Nemsokára meglátják az ork sereget a távolban. Morwon – lévén, hogy közel másfél méterrel magasabbról látja a dolgokat, mint akár a legmagasabb emberek – talán kicsit előbb is, mint mások. Azonban csak akkor tudatosul benne, hogy a néhány kilométerre lévő paca az ellenséges sereg, amikor a körülötte lévők is beszélni kezdenek róluk. Főképp Rorkir szavai hatnak rá. Neki ugyan nincsenek se földjei, se asszonyai, de attól még kész megvédeni a szántóföldet a csúfságoktól. *
– Az eső jó. * Bólint egyetértően a másik szavaira. Habár a fényes nappal még jobb lenne, hiszen úgy tudja, az orkok nincsenek oda a napsütésért. De még mindig jobb a helyzet, mintha éjszaka küzdenének, amikor egyértelműen a zöldbőrűeknek lenne előnyük. *
– Ötször?! Legalább tízszer annyit! * A számolás sosem volt az erőssége, így vele hiába versenyezne bárki is. Ez amúgy is komoly dolog, nem csak az számít, hogy hány orkképűt öl meg valaki, hanem hogy aztán túl is éli-e, meg hogy nincs-e olyan varázsló az orkok között, mint néhány éve Sa'Argatoth idején – hiszen akármennyit ölnek is meg közülük, ha aztán feltámadnak. Ezért is kulcsfontosságú az ő szerepük; ha el tudják terelni az ellenség figyelmét, Yagnarék gond nélkül levadászhatják a vezetőiket, na meg esetleg az ilyen mágusokat is. *
– No, akkor… Mi támadunk vagy ők? * Fordul ismét Rorkir felé, közben ismét előhúzza kardját, hogy végigsimítson a pengéjén. Most már talán sikerül a varázslat. *
A varázsló érintésével megáld egy Pirtianesi mesterfegyvert, melynek hatására az korom fekete lesz. Az első fegyverrel a földre mért ütés kiszabadítja a varázslatot és tíz körre megváltoztatja a gravitációt az ütés három lépéses környezetében, melynek hatására a fegyvert forgatót érő támadásokat a föld ereje kissé eltéríti. A zónán belül mind távolsági mind közelharci védelmi értékéhez +2 adódik. A területi hatás a harchelyzet végével megszűnik. A varázslat megkötésével a hatás harchelyzetenként egyszer használható.
//A Tűz Napja//
* Nemsokára meglátják az ork sereget a távolban. Morwon – lévén, hogy közel másfél méterrel magasabbról látja a dolgokat, mint akár a legmagasabb emberek – talán kicsit előbb is, mint mások. Azonban csak akkor tudatosul benne, hogy a néhány kilométerre lévő paca az ellenséges sereg, amikor a körülötte lévők is beszélni kezdenek róluk. Főképp Rorkir szavai hatnak rá. Neki ugyan nincsenek se földjei, se asszonyai, de attól még kész megvédeni a szántóföldet a csúfságoktól. *
– Az eső jó. * Bólint egyetértően a másik szavaira. Habár a fényes nappal még jobb lenne, hiszen úgy tudja, az orkok nincsenek oda a napsütésért. De még mindig jobb a helyzet, mintha éjszaka küzdenének, amikor egyértelműen a zöldbőrűeknek lenne előnyük. *
– Ötször?! Legalább tízszer annyit! * A számolás sosem volt az erőssége, így vele hiába versenyezne bárki is. Ez amúgy is komoly dolog, nem csak az számít, hogy hány orkképűt öl meg valaki, hanem hogy aztán túl is éli-e, meg hogy nincs-e olyan varázsló az orkok között, mint néhány éve Sa'Argatoth idején – hiszen akármennyit ölnek is meg közülük, ha aztán feltámadnak. Ezért is kulcsfontosságú az ő szerepük; ha el tudják terelni az ellenség figyelmét, Yagnarék gond nélkül levadászhatják a vezetőiket, na meg esetleg az ilyen mágusokat is. *
– No, akkor… Mi támadunk vagy ők? * Fordul ismét Rorkir felé, közben ismét előhúzza kardját, hogy végigsimítson a pengéjén. Most már talán sikerül a varázslat. *
A varázsló érintésével megáld egy Pirtianesi mesterfegyvert, melynek hatására az korom fekete lesz. Az első fegyverrel a földre mért ütés kiszabadítja a varázslatot és tíz körre megváltoztatja a gravitációt az ütés három lépéses környezetében, melynek hatására a fegyvert forgatót érő támadásokat a föld ereje kissé eltéríti. A zónán belül mind távolsági mind közelharci védelmi értékéhez +2 adódik. A területi hatás a harchelyzet végével megszűnik. A varázslat megkötésével a hatás harchelyzetenként egyszer használható.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2224-2243