Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-03 19:40:25
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 752
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Improvizáció//

*Tudományosan igazolt tény, hogy Lanawin nagy. Mondhatni hatalmas. Az egyszeri vándor napokig, de néha akár egy álló hatig is úton lehet úgy, hogy senki fiával ne találkozzon. Ilyenkor úgy érezheti, hogy szerte a világon az életet csak a fák és egyéb növények, az állatok és itt-ott néhány félvad, kósza ork képviseli. Egészen más lesz a kép, ha valamelyik nagyobb városba vetődik el az utazó. Zavaró is lehet a hirtelen nagy nyüzsgés, de éppen ezért - vagy ennek ellenére - e helyeken sem nagyobb az esélye, hogy ismerőssel találkozik. Ezek tudományos tények, a tudomány pedig szent és tévedhetetlen.
Erre mi van?
A jó kancellár álcája szemvillanás alatt látszik romba dőlni, hiszen alig jelentkezett be a versengésre, máris megszólítják. Ezzel nem lenne baj, de ahogy a hang felé fordul, azonnal felismeri tulajdonosát. Az a wegtoreni kereskedő az, aki csak mérsékelten élvezi Hubi rokonszenvét. Nem mintha tett volna bármit is ezért. Egyszerűen csak a kancellár úgy látja, hogy felháborítóan jóképű, és ez pont elég is. Semmi kétsége nincs, hogy Cha'yss is felismerte, de mivel a másik kapható a játékra, ő is folytatja tovább.*
- Örül a szívem, hogy e barbár vidéken is akadnak akikben nemcsak pislákol a kultúra szikrája, de lánggal lobog.
*Mosolyra húzódik az ajka, ahogy biccent az elismerő és természetesen képmutató szavakra. ~Mégis meg kellett volna beretválkoznom.~ Védjegyévé vált arcszőrzete nélkül bizonyára jobban sikerült volna az álca, de egyszerűen nem vitte rá a lélek, hogy szakállától megszabaduljon.*
- S benned kit tisztelhetek, jó uram?
*Talán úgy illene, hogy ő is megismerje a minden bizonnyal nagynevű ellenfelét, de még kapóra is jön neki, hogy kis játékukban egyelőre nem nevezheti nevén a wegtorenit. Hiszen ki várná el egy híres igrictől, hogy minden csepűrágót név szerint ismerjen? Ehhez mérten fölényes jóindulat trónol az arcán, amit kicsit nehéz fenntartania. Érthetetlen okból jókedve kerekedik. Talán az italban lehetett valami, de erre most nem gondol.
Hogy pedig mindenféle tudományos alapvetést megcáfoljon az élet, egy végtelenül bájos, kedves, és végtelenül ismert arc perdül elébe. A most már nem feltétlenül a meleg és a vért miatt verítékező Hubinak kapóra jön, hogy Dora kissé dagályosan üdvözli, ennyi idő alatt ugyanis valamelyest visszanyerheti kicsit megingott lelki egyensúlyát.*
- Ez roppant hízelgő, gyermekem. *jelenik meg képén legbehízelgőbb mosolya, és jóindulatúan meg is paskolná Dora arcát. Erre végül nem kerül sor, mivel eszébe jut, hogy páncélkesztyűs kezével ez akár rosszul sülhet el.*
- Jómagam is izgatottan várom e szórakoztatónak ígérkező kihívást. Hiszen az ember művészete - gyakorolja is bármily magas szinten - csak akkor mutatkozhat meg teljes valójában, ha méltó társakkal gyakorolhatja.
*Maradék italát egy húzásra hajtja le, és legyen annak bármilyen kellemes íze, valami keserű felhangot mégis talál benne. Nem biztos, hogy a tündérek hibája ez. Dora szavaiból kiviláglik ugyanis, hogy ezek ketten ismerik egymást. Hubi szerint jobban is a kelleténél.*
- Ha jól értem, ti már mulattattátok együtt a nagyérdeműt. *Egy egészen enyhe él mintha felfedezhető lenne a hangjában.* Bizonyára kivételes előadás lehetett. Mesélnétek róla?


2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-03 01:09:39
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//
//Akadályverseny//

*Lassan kezd ráesteledni, ahogy a végtelen rónákat róva a szántóföldek felüdülést jelentő terepét látja meg a szeme. ~Már kezdtem unni azt a sok füvet meg... meg füvet...~ Megrázza fejét, és inkább azon kezd töprengeni, hogy megbolondult-e, vagy valami tényleg nem stimmel itt. ~legutóbb nem így nézett ki. Mi van itt?~ Teszi fel a kérdést jobb híján saját magának, hiszen egyelőre senkit sem lát, csak a fényeket az éjszakában ott, ahol sötétségnek kellene beköszönnie. Aztán fülét is megcsapja valami, kellemes muzsika ez, de nem a szívszaggató fajtából, inkább a vérpezsdítőből való. Már mosolyra húzódik a szája, bár egy jó ideje nem értesült semmiféle hírről a nagyvilágból, míg tanulmányaival volt elfoglalva, így hát meglepetésként éri a dolog.*
-Kellemes meg-le-pe-tés.
*Mormogja az orra alatt, szinte csak saját magának, ízlelgeti a mondatot. Néha előfordul az ilyesmi. Ahogy jókedvűen lépked hosszú lábaival, egyre közelebb ér a fény forrásához, és kezdenek kirajzolódni a dolgok.*
-Egy ünnepség!
*Csap a tenyerébe, és hangosan felkiált felismerésében. ~Talán ezt halkabban kellett volna.~ Széles és őszinte vigyorral a képén megy jobba, megy balra, nézelődik, próbál felfedezni minden kis zugot, amire lehetősége van. Minden egyes szembejövőnek illedelmesen fejet bólint, majd megy is tovább, mint egy kíváncsi kisgyermek. Kellemes zene, jó hangulat, de valami új is van. Megcsapja orrát a fahéj csodás illata, amit rögtön fel is kutat, hogy vajon honnan származhat. Egy aprócska tündér, talán a korábban látottaknál is kisebb, de legalábbis fiatalabb áll, és valami italt kanalazgat.*
-Szabad, barátom?
*Remélve, hogy nem okoz nagy problémát elvesz egy pohárral, és le is hörpinti. Csodás íze van, és Val egyébként is tág és szabad elméje, mintha még jobban megnyílna a hatására. Meglepődik, de nem ijed meg, inkább csak elégedetten bólint a pici tündér felé, amolyan köszönetnyilvánításképp, majd halad is tovább. Amott lát egy kocsit, aminál egy tábla áll, melyen valami írás is van, és a kocsis is magyaráz valamit. Közelebb megy, hogy hallja, és lássa.*
-Ó! Vagy úgy! Gondok művészete mi? Én a megoldások művésze vagyok, örvendek!
*Kacsint az öregre, és hangjából barátságosság szűrődik ki.*


2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-03 00:18:58
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//

*Idejét sem tudja, mikor volt része egy jó kis kiruccanásban. Mármint jóban. Rosszban nemegyszer, olyanban, amitől leesett a lóról, kitörte a fenekét, vagy elfeküdte a nyakát a rét közepén, sokszor, de most úgy érzi, ideje minden rohanás, izgalom (és társaság) nélkül szórakoztatnia magát. Alapvetően nem igazán híve az ilyen nagy vásári hepajoknak, nem hiányzik neki a zaj és a tömeg, de unaloműzőnek nem rossz, sőt talán vásárolhat is magának ezt-azt, és kifürkészheti a tündérek mocskos kis titkait. Mert hát mindenkinek vannak, még ezeknek a bájos apróságoknak is, nemde? Bele is szimatol néhány vásári holmiba, megállapítja, hogy büdös, majd a tömeggel sodródva átvonul a standok között. Úgy tűnik, ma mindenki ebből a különös puncsból akar, ezért a lány is vesz egyet, és megkóstolja, legördíti, majd a cseresznye is hasonló sorsra jut.*
- Ejjha! *Mosolyodik el. Igazán bizsergető érzés, és nem csak azért, mert akad benne alkohol.*
~ Mocskos tények: a tündérnép is alkoholista bagázs. ~ *Nyugtázza magában, de még azért gyűjtöget.*

//Improvizáció//

*Egyelőre a színpaddal szemez. Dora szeret szerepelni, régen zenei irányból fogta meg a dolgot, de a verselés sem áll tőle távol. Ez van, ha valaki fiatalon életvitelszerűen együtt élt egy ősbunkó, mégis tehetséges dalnokkal, mert nem telt szállásra. Meg ellopta a kalapját. S mit ad a sors, amikor elszánja magát arra, hogy benevezzen, hátha egy Rodarióhoz hasonlóan jóvágású fickót szerelhet le közben, egy ismerős hangra lesz figyelmes. Mármint nyilván nem díszvértbe öltözve, sisakban képzelné el Habrertust, de hát ha már annyit volt szerencséje hallani ezt a hangot, ezer közül is megismeri. Kétség sem fér hozzá, hogy ő az: a baj inkább azzal van, hogy Dora teljesen természetesnek veszi ezt a jelenetet. Jó, mulatságos is, de arra elég rájátszani, bemelegítésként. Már éppen odasietne a standhoz, amikor rájön, hogy a férfi nincs egyedül, egy másik ismerős alak is vele van. Hogy honnan, arra most nem igazán tud rájönni. Először azt fontolgatja, hogy titokban a kancellár fenekére csap, amíg senki sem figyel, de nem kockáztatná keze épségét az ilyesmivel, ki tudja, hol vannak még lemezek odalent. Helyette elébük kerül, és meglengeti kalapját.*
- Lerric, trubad uraságod mi járatban erre? Őszinte rajongód vagyok. *Mondja ragyogó szemmel, és nem, nem neveti el magát.* Annak idején még félénk voltam, de te annyi bátorságot öntöttél belém, hogy már én magam is meg merem mutatni, ki vagyok valójában. *És ebben persze semmi fenyegető sincs.* Írj fel engem, Dorawynát is, jótündér! *Int a fickó felé, majd csak egy sunyi mosollyal díjazza Habrertus öltözékét, mintha csak azt sugallná, hogy ezt még sokáig fogja emlegetni. Ezután a másik férfihoz fordul. Dorának nem tökéletes az arcmemóriája, többször is alaposan meg kell néznie magának valakit, hogy eszébe vésse, de a férfi sárgás szemétől kellemes emlékek töltik el. Azt a huncut csókot nem lehet egykönnyen elfelejteni, és verspárbajuk sikere sem elhanyagolható.*
- Dalnokom, te vagy az! *Döbben meg, hogy aztán szélesen elmosolyodjon. Nem hitte volna, hogy valaha viszontlátja még a fickót, erre tessék, itt áll előtte. Ez a nap egyre murisabb. Neki is jár a kalaplendítés, hátha, ha másból nem, ebből felismeri Dorát.* Egy újabb megmérettetés? Az előzőn is igen jót mulattam.


2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 23:59:14
 ÚJ
>Godde'm, az Egyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Úton haza//

*A távolban egy ház alakját veszi ki. Biztosabban halad az úton és valamivel nagyobb távolságra is el mer távolodni. Megállapítását a Son is csak alátámasztani tudja.
A célig hátralévő fertály óra néhány monoton perce után időt szentel egy kis beszélgetésre, de nem érdekli őt más csak önnönmaga, ezért nem is szegez kérdést kísértjének.*
- Godde'm vagyok, a világ legerősebb embere. *Tart egy rendes bemutatkozást.* A nap szülötte vagyok, akik a világot járja, hogy a földön mindenki megismerhesse. A természet csak miattam viselkedik a maga rendje szerint. Nekem akar az ég tetszelegni az alkonyat színeivel, engem akar tesztelni a csapásszerű viharokkal.
*Hogy a másik mennyit ért ebből az egy rejtély, de a cifra címek biztos átadják, hogy nem akárkivel van dolga.*


2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 23:46:34
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 700
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//
//Improvizáció//

*A fényes páncélú lovag megérkezésekor az egyik szekér oldalának támaszkodik kényelmesen. Kesztyűs jobbjában a Tündérpuncs nevű, számára felettébb édes és fahéjas italt tartalmazó kupa, melybe olykor-olykor kelletlen beleiszik. Markánsabb ízekhez szokott ő, esetleg szelídebbekhez, nem efféle mázos rettenethez. De az öreg tündér jó szívvel adta és ha már itt van, kipróbálja ezt is.
A csatamén roppant lenyűgözően hat rá, kedveli az ilyen bestiákat. Saját hátasa, Balthazard is hasonló hátas, a Kósza Pinty istállójának kényelmét élvezi. A lovagnak tetsző férfiről, mert sejti, hogy férfit rejt a sisak rostélya, már kevésbé mondható ez el. A díszpáncél ugyan tiszteletet parancsoló, de valami nem az igazi, valami nem kerek. Meglehet, csak a hosszú út viselhette meg a jó páncélost, de amikor az öreg tündér asztalánál ő is italt kap és lekerül a sisak, az igric ragadozómosolya szélesre húzódik. Érdeklődve nyalja meg villás nyelvével a felső ajkát, de nem holmi perverz élvezetre gondol a vashegyi kancellárral kapcsolatban. Ha már a kecskeszakállas, álruhás kancellár is jelentkezik a színpadi megmérettetésre, a wegtoreni sem hagyhatja ki.*
- Lerric? Csak nem a messze földön híres trubadúr? *Lép ki a kocsi árnyékából az alacsony fáklyák fényébe, hogy szembenézzen a kancellárral. Ajka szélén, szakállának rejtekében leleplező mosoly ül.*
- Rég várok erre a pillanatra, hogy összemérhessem tudásom veled. *Néz farkasszemet a vashegyivel.*
- Kettőnk összecsapása legendás lesz! *Emeli maga elé öklét és néz el a távolba, sárga tekintete talán fanfárok röptét követi, majd figyelme vissza tér a kancellárhoz.*


2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 20:42:23
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 752
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//
//Improvizáció//

*Nem mindennapi látogató érkezik a tündérek szervezte vigasságra. Az éjfekete csatamén büszkén lépdel, néha fel-felvetve a fejét, mintha lovasa ügyetlenebb lenne, mint amihez szokott. Pedig erről, legalábbis ránézésre, szó sem lehet. A tetőtől talpig lovagi vértbe öltözött alak szintén büszkén feszít a nyeregben, csillogó páncélján csak úgy szikrázik a fény. Avatott szem azonnal láthatja, hogy díszvért ez, nem csatára tervezett. Ahhoz túl fényes, túl finoman kidolgozott. És persze egy árva karcolás sincs rajta. A tündérpuncsot kínáló asztal mellett áll, meg és leugrik a nyeregből. Azt csak ő tudja, hogy a vért súlyát a lendület miatt megnövekedni érzi, és ügyelnie kell rá, hogy talpon is maradjon. Felcsapja a sisakrostélyt, ami mögött a vashegyi kancellár szakállas és verítékben úszó arca tűnik fel.*
- Adj nekem egy pohárral, barátom! *mosolyog le joviálisan a tündérre, és amikor megkapja, jót kortyol. Kortyolna. A sisak ugyanis útban van. Kis tétovázás és bosszankodás után leteszi a poharat az asztalra és leveszi a sisakot. A levegő egy kicsit felfrissíti, hát még a furcsa színű ital.*
- Ez igen! *csettint egyet jóízűen a nyelvével* Fűszeres az italod, igazán jólesett.
*Szusszan egyet, aztán a mént száron vezetve indul el a színpad felé.*
- Lerric vagyok, barátom. *mutatkozik be nyájas leereszkedéssel a hozzá hasonlóan kecskeszakállas kikiáltónak* A jeles és messze földön híres trubadúr. Hallottam hírét kiváló ünnepségeteknek, és bizonyára örömmel veszed, hogy jelenlétemmel emelem a rendezvény fényét.
*Ami azt illeti, minden talmi. Nem a saját nevét használja, mert az mégsem lehet, hogy a Vashegy kancellárja csepűrágóként mutatkozzon. De valahogy ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy a színészmesterségbe is belekóstoljon, tudván, hogy - mint mindenben - maradandót fog alkotni. A vért sem a sajátja, a vashegyi erőd fegyvertárából vette kölcsön, ahogy a lovát az istállóból. És egyelőre mindkettővel meggyűlik a baja.*

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 20:44:09


2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 19:52:47
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//
//Negyvenes//
//Seles, aki azért ettől fiatalabb és Laor, aki...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Milyen pancs? Mancs? Nemár! Nem igaz, hogy egy jó sört nem tudtok adni cimbora! Tudod, habzó, gyöngyöző, aranysárga, s csak úgy mászik le magától az ember torkán. *Magyarázza kedélyesen, s két ujjával sétálva lefelé a gigáján egészen a gyomráig. Először észre sem veszi észre a mögé érkező leányt.*
- Öregem! Hát a tüske? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, s sértődötten csípőre vágott kézzel.*
- Nem... nem megyek az erdőbe, nem olyanra gondoltam... ejj... *Legyint, s oldalra fordul Seles felé.*
- Én is örvendek. *Mondja egyszerűen.* Hallod, baszki, ezek azt sem tudják mi az a sör, valami mancsot emlegetnek. *Rázza a fejét, majd visszafordul a pult felé... de csak egy pillanatra. Aztán tekintete tágra nyílik, s szempillái legyezőalakban szétterülve kezdenek járni, egy kisebb orkánt előzavarva, majd lassan fordul vissza a lány felé, hogy jó alaposan végigfuttassa rajta tekintetét, tokától bokáig. Egy laza fütty is kicsúszik.*
- Huuupsz... *Vigyorodik el.* Kéééézcsókom szépségem... *Hajol meg jó alaposan, de tekintetét végig a lányon tartva.*
- Ne kérj bort hercegnőm, itt olyan az nincsen! *Legyint elszontyolodva, aztán megint csak felnevet.*
- Tudod mit! Ha már így összefutottunk... *Kezd bele azonnal a folytatásba.* Amúgy, nem találkoztunk mi már valahol? *Kérdezi, de nem vár választ.* Meghívlak kincsem! *Azonnal a pulthoz fordul.*
- Két ilyen izét... pancsot kérek... szépen... *Amint megkapja, máris fordul.*
- Tudod fontos az udvariasság. *Mondja tudálékosan, miközben gáláns mozdulattal nyomja a lány kezébe az italt.*
- Gyere, szívem csüccsenjünk le! Mondjuk oda. *Bök tekintetével az egyik sörpad felé.*
- Tán csak nem kártyázni jöttél? Tiszta izgi, mi? *Kérdezi, majd egy ízeset kortyol, s fitymálva néz a pohárba.* Nem is rossz. *Cuppog egyet-kettőt, majd a hirtelen melléjük érkező férfira pillant. Szinte azonnal elvigyorodik.*
- Héj, cimbora! Dobd le magad, szeszelünk! Kártya, mi? Azazigazi! Előtte egy kis pletyka, tudod, hogy kiismerjük egymást! *Kacsint Laorra, majd kezét nyújtja át.*
- Khul'ie Vantruez, zsoldos, szívtipró, szoknyapecér, gatyahuszár, szeszkazán, harcizom. *Biccent, továbbra is természetesen vigyorogva.*

A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 19:55:53


2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 19:42:41
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 961
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//

*Mikor legutóbb részt vett ilyen murin, nem ilyen mogorva képpel érkezett a tett színhelyére. Ez persze érthető is, hiszen akkor nem egyedül látogatott el Artheniorba. Nem tegnap történt, de még jól emlékszik a mutatványos csálé mosolyára ahogy azt figyelte, hogy Lea miként tiporja porba a büszkeségét. Hiszen a göndör hajú labdái rendre a céltábla közepén csattantak, az övéi zömében a falapot is elkerülték. Lea végül egy gyöngyökkel kirakott tiarát nyert, ő pedig... egy aszott nyúllábat kapott a csálé mosolyútól, hogy ne menjen haza üres kézzel. Aztán Lea sok mindent magával vitt az utolsó útjára, köztük Laor jókedvét, már-már legendás szájmenését, és azt a vigaszdíjat is. De ha már itt van, csak körülnéz és megpróbálja magát jól érezni. Úgyis Lea lenne az első aki a maga módján kifogásolná, hogy állandóan olyan a képe, mint aki citromba harapott. A kártyaasztaloknál köt ki, és akkor sajnálja, hogy ifjúkori negyvenes paklija nincs már meg, amikor az egyik tündér elárulja neki, hogy mennyiért szerezhet be egy újat. Némi morgolódás után megszabadítja magát 300 aranytól, így a tündértől (Mesélő (Daidalos)) nemcsak kártyát kap, de jogot is, hogy részt vehessen a nemes versengésben. Annál az asztalnál áll meg, ahol már helyet foglalt egy mozgó fegyverállványra hasonlító férfiú, és egy nő akinek hullámos haja természetesen Leára emlékezteti. A hasonlóság itt véget is ér, és mivel Laor mostanában csak néz, de nem nagyon lát, mást nem is vesz észre.*
- Ha nincs ellenetekre, csatlakoznék.
*Ez úgy hangozhat, mintha engedélyt kérne és ezt némileg árnyalja, hogy már húz is ki magának egy széket, mintha otthon lenne. Valahol így is érzi, hiszen ezt a vidéket a Vashegyhez tartozónak tekinti. Bemutatkozni pedig ráér akkor is, ha mér leült. Ha nincs ellenére ez a másik kettőnek. No persze azt adják nekik az istenek!*


2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 19:17:39
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Tündérpuncs//

*Hű társa hátán lovagolva pillantja meg a fáklyák füstjét, majd közelebb érve egyértelmű lesz számára, hogy valamiféle ünnepség van készülőben. Mikor a rét széléhez ér, leszáll Tituszról és a kantárszárral vezetve egészen az összeverődött városiak külső pereméig. Megtorpan, hiszen oda be nem viheti az állatot, jobb neki a rét szélén egy fához kötve ejtőzni, míg gazdája körbenéz. Csak óvatosra csomózza, hogy ha baj van, el tudja hívni, majd kér egy vödör vizet egy serénykedő tündérlánytól, akinek egy kedves mosollyal és helyben tépett réti virággal hálálja meg a kedvességét.
Ezután besétál a már kövérre dagadt kíváncsiskodók és mulatozók tömegébe. Ahogy elhalad egy, már nem épp szomjas társaság mellett, az egyik asszony a csuklójáért nyúl, hogy behúzza a kör közepére. Zene is akad, így körbe-körbe táncoltatja az alkoholtól csillogó szemű sudár teremtést, míg le nem csapják nálánál talpasabb legények a kezéről. Hátrál, így sikerül kilépnie a pergő-forgó sokadalomból, akiket talán a mulatság kemény magjaként lehetne legjobban meghatározni, ők értek ide legelőször, ők ittak a legtöbbet.
~Ej ha! Itt aztán literes korsókat mérhetnek! Jó lesz vigyázni.~ Sercegteti meg óvatos borostával borított állát egy kedélyes mosoly kíséretében. Lassan a színpadhoz ér, de figyelmét inkább a letakart szekér és az akadályverseny felirat ragadja meg, viszont úgy fest ez még nem aktuális. Csak biccent az öreg felé, hagy észrevenné, hogy nagyon fürkészi a motyóját, aztán tovább sétál.
~Ott is elég nagy a tömeg, de nem látok semmit.~ Ráncolja össze a homlokát, így most muszáj lesz közelebb mennie. Így is tesz, lassan odaér a puncsot osztogatók kondérjához, de már méterekkel hamarabb érzi, itt valami nagyon finom illatú dolgot kotyvaszthatnak. Mikor sorra kerül, elvesz ő is egy pohárral a különleges itókából és könnyedén lendít rajta egyet, hogy aztán csak a pohár feneke nézzen rá vissza.*
-Ez de jólesett! Kö-köszönöm. Kü-különleges ízű egy ital, me-meg kell, ha-hagyni. *Nyújtja vissza az üres poharat megrántva akaratlanul is a vállát és borzongásba facsarva az arcát.*
-Ej, bocsánat cs-csak szo-szo-szokatlan az íze, de nem rossz! *Mentegeti a reakcióját. Aztán megüti a fülét, hogy más is az akadályversenyről érdeklődik, úgy gondolja ő is elevickél majd a másik által kitudakolt információ hullámán, így közelebb araszol, mint aki nézelődik.*



2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 18:00:03
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1184
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//

*Már a távolból, az erdő vonalából figyeli a készülődést az éjjel határán. A lombok árnyékában ül a sarkain és csak figyeli a színes forgatagnak tetsző helyszínt. Eddig legfeljebb csak érintőlegesen közelítette meg a szántóföldeket, amikor a thargokhoz tartott, de most azon gondolkodik, hogy megnézi magának közelebbről. Már csak a tündérek miatt is. Sosem volt az a kíváncsiságtól vezetett elf, de most valamiért érdeklik az események, amelyek a szántóföld alkonyba boruló világában.
Leszáll már a sötét, amikor megindul az alacsony fáklyákkal megvilágított terület felé, hogy óvatos léptekkel közelítse meg a különösnek tetsző világot. Sajnálja, hogy nem szólhatott a többieknek, mert szívesen látta volna Lyzendra, de főképp Umon arcát, ahogy megpillantja a tűznyelőket és táncosokat, de leginkább a zsákban futásban nézte volna meg az átkozott szerzetest.
Elhalad a kártyázást népszerűsítő tündérek mellett, sosem kedvelte a szerencsejátékokat, ahogy a színpadi fellépés sem az ő világa, így a számára leginkább szimpatikus, akadályversenyre indulókat toborzó öreg tündér előtt áll meg figyelve.*

//Tündérpuncs//

*Sosem ivott alkoholt, talán most sem tenné, ha tudomása volna róla, hogy az említett ital tartalmaz belőle. Furcsállva emeli orrához a kupát, amelyben a Tündérpuncs névre keresztelt italt tartalmazza és amelyet a pult mögött álló nyikhaj tündértől kapott.
Kissé idegenkedve szagolgatja a fahéjas-mézes illatú folyadékot és talán bele sem inna, de a sok íz teljesen elfedi a csekély mennyiségű alkoholt, így pár korttyal kiissza a kupát. Közben nem messze tőle gyűlnek mások is a megmérettetésre, köztük ismerős arcot is felfedez, Vieljanáét.*
- Mikor kezdődik az akadályverseny? *Kérdi a nyikhaj tündértől, ahogy leteszi a poharat, majd leoldja válláról a köpenyt, amely alól feltűnik a szerzetesvértje. Nem számít komoly veszélyre, hisz ez valamiféle ünnepség volna.
Míg a válaszra vár, s esetleg összeakad tekintete a tündér lányéval, barátságosan biccent felé a tőle megszokott, halovány mosollyal.*

A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 18:02:14


2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 17:32:53
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//
//YIlanda//

*Mondani sem kell, hogy Viel számára egy tündérrendezvény a legnagyobb muri az egész világon. Olyan ritkán van lehetősége találkozni honfitársaival, hogy minden egyes kis tündérrel beszél pár szót, aki véletlenül a nagy sürgés-forgás közepette rá tud szánni egy másodpercet. Szeme csak úgy csillog a látványosságok miatt, és valami egészen varázslatos hangulatában van. Ezután keveredik a tündérpuncs közelébe – illetve nem is keveredik, sokkal inkább odaszökdel. Meglepetésére nincs egyedül, YIlanda már megelőzte: éppen az italt méregeti gyanakvón. Viel csatlakozik, kap is egyet.*
- Mennyi az annyi? *Kérdezi tréfás tájszólással, aztán nagyon kacag.* Olyan jól érzem magam! Arra gondoltam, hogy nevezek az akadályversenyre is. Nem tudom, mennyire lesz nehéz, de azért próbálkozni jó dolog. Meg szórakozni úgy általában! *Olyan lelkesen pislog lentről YIlandára, mint egy kis kutyus.*


2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 17:20:01
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//

*Seles csodálkozva nézelődik a környéken. Rég járt erre, de valahogy mintha a táj mára már sokkal szebb, rendezettebb volna, s ekkora vásári forgataggal sem találkozott soha. Pedig gyerekként biztosan nagyon élvezte volna a szép tűzjátékot, a forgatagot, a színes ételeket-italokat, előadásokat. Mintha egy kicsit újra gyereknek érezné magát, halvány mosollyal arcán nézelődik, és hogy, hogy nem, volt férje, Ellothor jut az eszébe, most minden kellemetlen felhang nélkül: arra emlékszik, ahogy urával együtt intézték a napi teendőket, együtt nevettek és sírtak. A szép emlékeket pedig most nem csúfítja meg a keserűség, teljes fényében ragyog.*
~ Mennyire tetszene ez neki. ~ *Mosolyog magában. Tudja, hogy ha férje élne, a tenyerén hordozná, és mindent meg akarna venni neki. Együtt mosolyognának a kis apróságok kavalkádján is, együtt örülnének a gyerekek örömének.*
~ Jó ember volt. Kár érte… ~
*S nyilván csak a képzelete játszik vele, de mintha Ellothor hangját hallaná egy pillanatra. Csodálkozva kapja fel a fejét. A kártyaasztaloknál egy férfi várakozik, hangja tényleg félelmetesen hasonlít Seles férjéére. A lány félénk típus, ritkán megy oda csak úgy egy idegenhez, de valahogy a szép emlékek miatt úgy érzi, ideje megmutatnia, mit tanult kártyavetésből. Utolsónak lenni se szégyen, de legalább adózik egy kicsit az emlékeknek, és nem a maga bajával van elfoglalva. Khul'ie mellett torpan meg. Ha a férfi ránéz, már észre se veheti rajta korábbi terhespocakját: ami maradt is belőle a szülés után, azt a bő ruha jól elrejti.*
- Én egy pohár bort kérek, és szintén neveznék. *Mondja Seles, és valahol nagyon hálás, hogy végre megint alkoholt ihat. Meg is feledkezett róla, mekkora örömökkel jár az. A mellette lévő férfira mosolyog.* Örvendek.


2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 17:15:48
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 114

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Tündérpuncs//

*A városban a népek azt beszélik, furcsa dolog történik a földek környékén, ő maga is a kocsmában volt éppen, mikor betoppant egy parasztlegény, hogy elmesélje mit is látott. Mivel egyedül lébecolta az időt, úgy döntött utána néz maga is, jobb dolga híján. Nem kellett szokat kutatnia, hiszen a fáklyák fényei már messziről mutatják az utat a tündérek által kiválasztott rét irányába.*
-Nem semmi felhajtás, az biztos. *Néz el az étellel jól megrakott kondérok és a csapra vert több, feltételezetten sörös vagy boroshordó irányába. A készlet pedig azt mutatja, hogy nem egy hirtelen rittyentett, csak rövid ideig élő alkalomnak fog otthont adni ez a gyanútlan rét, hiszen halmokban állnak még a hordók. Majd megáll a színpad előtt. Épp a tűznyelő mutatványába csöppen, teljesen elhidegült arccal figyeli, míg a körülötte szinte tömeggé verődő városiak üdvrivalgásba törnek ki, ő továbbra is csak elborzadt tekintettel bámul.*
-Nem, ilyen nincsen. *Ráncolja a szemöldökeit hitetlenül, bár meg kell hagyni, nagyon látványos produkció volt, de tovább indul. Így keveredik el a tündérpuncsos standhoz, ahol már szinte a kezébe is adják a furcsa italt. Először csak beleszagol, de mielőtt a szájához emeli, vagy egyáltalán úgy dönt, hogy elfogadja, azért rákérdez.*
-Mennyiért méred ezt a furcsa kinézetű italt? Nem lesz bajom tőle? *Látszik rajta, hogy bizonytalan, de meggyőzhető, hiszen csak nem szolgálnak fel itt sem olyat, ami a nagyérdeműnek árt.*




2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-02 12:03:04
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hetykén és eredetileg céltalanul lézengő férfi tűnik fel a szántóföldek közötti úton, lába alatt enyhén porzik a föld, keze hátracsapva, s mint akinek a világon semmi gondja nincs, kedvenc wegtoreni mozgalmi nótáját fütyörészi. Naplemente van, nagyon nem izgatja magát miatta, nem az a tipikus romantikus alkat, jóformán kedvtelve szemléli, s dicséri meg.*
- Ez is lement, bazmeg! *Nyugtázza a látottakat, s igyekszik a tücsökciripeléssel lépést tartani füttyszóban, ami nehezen sikerül. Emiatt kicsit ideges, de egyelőre még nem szidalmazza a szerencsétlen állatokat. Szabadságát tölti, ilyenkor csak ő fütyöljön, más ne szóljon közbe. A Sellő félhomályos előtere jelenleg csak kósza emlék, úgy, mint legutóbb a tharg birtokokon, most a szántóföldeken veszi szemügyre a dolgozókat. Hátha egyszer nem csak képletesen, hanem gyakorlatilag is paraszt lesz belőle. Ahogy így szemlélődik, hirtelen a távolban mozgolódást, sürgést-forgást hall és lát, ami nem összeegyeztethető az eddig általa kapálásnak tartott tevékenységgel.*
- Mia... *Kezeit árnyékoló célzattal szeme elé tartja, de mivel már lement a nap, így kevésbé lát jól, hamar elveti az ötletet, hogy így vagánykodjon, lát ő enélkül is. Korábban még nem járt erre, de a láthatóan mulatsághoz készülődő aprónép felkelti kíváncsiságát.*
- Remélem szeszt is adnak! *Jut eszébe a legfontosabb, s néhány perccel később már a forgatagban igyekszik nem eltaposni az olykor szárnyas, olykor szárnyatlan jószágokat.*
- Üdv... helló népek... Khul vagyok, hát te? Mindegy. Szevasztok! *Vigyorog, s közben meg arra gondol, hogy hogy lehet ilyen kicsire nőni, mint a nagylábujjkörme. Persze csak túloz. Hosszas nézelődés után szúrja ki magának a kártyás standot.*
- Ez a beszéd, komám! *Rivall rá az első útjába eső szerencsétlen nézelődőre, majd szépen odabaktat. A komédiásokat is jó alaposan megnézi magának, a tűznyelők mutatványa közben maga is nyel egy, kettőt, s mire odaér a kis mellényes zsizsikekhez, már szinte káprázik a szeme a látványosságoktól.*
- Adjon az ég... öhm... kis emberkék! *Emeli meg kezét lágyan vigyorogva, másikkal állát vakargatva a főnyereményt szemléli.* Két sört, meg egy tüskét légyszi! *Mondja, miközben már tenyerét dörzsölgetve a kártyaasztalt figyelgeti.*
- Beszállnék! Lehet? Mennyi a beugró? *Kérdezi kezét széttárva. ~ Bár fingom nincs mi az a negyvenes. ~ De ez sosem zavarta. Khul a harcizom ebben IS bizonyára tökéletes.*

A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 13:04:29


2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-07-01 21:55:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//

*A viharfelhők kékjéből lassan ébenbe forduló, égbolt nyugaton vérvörös csókkal búcsúzik a leáldozó naptól. A tücskök lassan dalolásba kezdenek. Egymás társaságát keresik... Keresnék, de erre ma este nem lesz lehetőségük. Már egy napja folynak az előkészületek, melyeknek most, nyárközép éjjelén érik be gyümölcse.

Törpemagasságú fáklyák szegélyezik a rétet, melyre kigyűlt már a falvak apraja, és hamarosan érkezik nagyja is. Étel-ital bőven akad, csapra verik a hordókat. A nagyjából kétszáz lépés oldalú területen középütt helyt kap néhány asztal, sörpad, székek, a bejárat felől tánctér, étel-ital és egyéb portéka árusok jobbra, míg balra egy pár kártyához kárpitozott, elkülönített asztal és némi sürgés-forgás. Egy letakart szekér is talál helyet még itt, mi az akadályversenyhez rejt kellékeket. A főatrakciókhoz színpad is dukál. A tündérek művészmesterei, tűznyelők, bűvészek, táncosok, rímfaragók szórakoztatják sorban a nagyérdeműt.
Az árusok sávja mögött néhány falusi játékban versenghet szervezetlenül ki-ki a maga szájíze szerint. Csülközés, almahalászat, zsákfutás, ebben mind megmérkőzhet, kinek kedve úgy tartja. Nem beszélve a tündérek vatázsitalának kipróbálásáról, mely bizony maradandó élmény.
A zene hangja pedig messzire száll, akár még az ittas pajtatáncok lehetőségével is kecsegtetve, ahogy a fáklyák fényei a magasba csapnak.*

//Negyvenes//
*Két első ránézésre három-négy láb magas ujjatlan mellényes tündér sertepertél a kártyaasztalok mellett. Gyöngyházszín szárnyaikat peckesen tartják hátukon ahogy éles szemmel a kártyázni vágyókat lesik. A színpadon bejelentik, hogy napnyugta után közvetlenül bajnokság kezdődik, ekkor kezdenek mozgolódni. Kicsiny, üveges vitrinben helyezik egy asztal közepére a főnyereményt, hogy mindenki megszemlélhesse. Köré paklikat helyeznek, a vitrin tetejére pedig egy táblát. "Negyvenes bajnokság. Kezdőknek, profiknak, nyárközépi nyereménnyel!"
Alatta rúnák a nevezés ötven aranyas áráról, és a pakli megvásárolhatóságáról mesélnek. Mindenkit kiszolgálnak, aki pedig jelentkezne, a díj megfizetése után a pergamenre kerül.*

//Improvizáció//
*A színpad mellett a szünetekben egyre növekvő susmussal gyűlik a nézők serege, míg nem a teljes várható létszámot el nem érik. Ekkor jelentik be a tündérek számára nem is olyan meglepő játékot.*
-Nyárközép varázsa, mindenkit cserebogárrá tesz. Már nem a büdös, sok lábú formában. Mindenki átváltozhat azzá, aki lenni szeretne. Van aki pedig ezzel szórakoztathatja a közönséget is. Bátor társulatok jelentkezését várjuk itt.
*Mutat le a színpad mellé a köpcös kecskeszakállas színpadmester.*
-A Szívbajos Unikornis Színtársulat, vagy a Vasgyúró Cincér Trubadúr Kompánia címere alatt a színészek egymásnak adják majd a színpadot, hogy a történetet folytathassák. Bárhány szerepet játszhatnak, megkötésekből is csak kettő van. Illjék az előző jelenet végéhez, mintha csak szoborként ugyanonnan indulna. Valamint *Emeli fel kezét.* mindkét színpadra lépésénél a kalapból húzott szót el kell ejtenie.
*Fejezi be a kikiáltást.*
-Ne feledjétek, ez a varázslatos éjszaka erről, a színjátszásról szól. Sok kacagást, nevetést és jó szereplést kívánok mindenkinek!
*Azzal lelépdel a világot jelentő deszkákról és arrább, a lépcső mellett segédkezik a jelentkezők összeírásában.*

//Akadályverseny//
*A néző és tánctértől balra egy ponyvával takart szekér előtt pipázgat egy öreg, ősöreg ráncos tündér. Aki kérdezi, annak szívesen felel reszelős, nyugodt, lassú hangján, miután kifújta a fehér füstöt. Bárki, aki ilyesmire vetemedne, vagy csak tud és akar is olvasni és látja a táblát kocsija mellett, nagy titok nyitjára lelhet. Az öreg mágikus akadályversenyt tart nemsoká'. Kezét a mágia említésére rózsaszín ragyogás borítja be egy pillanatra, ahogy egyre lelkesebben magyarázza, hogy egy akadályverseny, vagy ahogy ő mondja, a "gondok művészete", miért is ezen éjszaka egyik fontos eleme. Azt mondja a verseny, míg barátságos mindig jó, így egy titkos nyereményt is kilátásba helyez. Homályosan fogalmaz azonban.*
-Majd mesélek részleteket, ha mindenki itt lesz, kinek itt kell lennie. Ha már lebukott a nap.
*Mondja hümmögve, majd beleszív a pipába egy jó mélyet.*
-De addig igyál egy kis tündérpuncsot.
*Kacsint.*

//Tündérpuncs//
*Az árusok között kis rejtett standnál méri egy fiatal nyikhaj tündér a tündérpuncsot. Rózsaszín, fahéjas, édes illatú és ízű, mézet sem nélkülöző enyhén szeszes italt kanalaz poharakba, kínosan ügyelve rá, hogy mindegyikbe jusson meggy is. A piros gyümölcsök vidáman kacsáznak a kondérban csak úgy, ahogy a pohár utolsó cseppjét kiivók tekintete remeg meg kicsit. Ám ahogy fejüket megrázzák a világ kinyílik. Kicsit vidámabbnak, kicsit huncutabbnak, kicsit kedvesebbnek tűnik. Egy kicsit mindenkibe egy tündér bújik, na persze csak átvitt értelemben. A legfurcsább mellékhatás azonban nem ez, hanem a frissen bepuncsozók elméjében felderengő pár tucat ige, melyek szinte hívogatóan várják, hogy kimondásra kerüljenek.*


2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-29 12:14:46
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Úton haza//

*Láthatóan a másik óriásnak fontos valami oknál fogva, hogy előtte menjen.~ Nem tudom hova siet ennyire, azt se tudja merre kell menni. Mellesleg ha ismerné az asszonyt nem igyekezne ennyire.~ Fintorodik el, ahogy eszébe jut, hogy éppen hazafelé igyekszik. Nem akar ilyen korán érkezni, de hát ez van. Így hozta a sors, az istenek, az élet, vagy akármi.*
-Á, szóval megengeded. Értem.
*Abszolút nem érti. Sosem az estéről volt híres, lehet, hogy valami furcsa környezetben nőtt fel azért beszél ilyen furán, legalábbis másra nem tud gondolni így hirtelen. Meglátja a tanyáját a távolban.*
-Az lesz ott ni, egy jó óra még, és ott is vagyunk.
*Mondja a másiknak, így most már nyugodtan mehet előre, hisz tudja, hogy merre is kell.*


2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-28 13:04:25
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bányász élet//

*A várost elhagyva hamar a szántóföldek gazdag valóságában találja magát. A világ ezen évszakában gazdag termést várnak a gazdák és ahogy a mogorva törpe körbe néz majdnem ezt tapasztalja. Nyilván a háború, majd az azt követő lázongások rajta hagyták a nyomukat a területen, még akkor is ha a harcok nem igazán itt folytak. Ennek ellenére a törpét ez most nagyon nem érdekli és inkább a feltárandó bányák izgatják. Lesz mit csinálnia a jövőben, hiszen sok sok kincset kell kikotornia a föld mélyéről. Drágakövek, réz, vas, és ha szerencséje van akkor még ritka fémeket is találhat. Arról már álmodni sem mer, hogy esetleg egy rég elfeledett törpe kolóniára bukkanjon a mélyben, amely végtelen kincsekkel látná el őt és talán még új kohókat, vagy technológiákat adhatna a bányászatának.
Ezekkel a gondolatokkal éri el a szántóföldek szélét és a szemei előtt felviláglik az összetéveszthetetlen rengeteg a kikötői erdőség.*


2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-23 22:18:13
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Hálás a sorsnak, amiért ilyen kényelmes csizmákban éri ez az út. Igaz, a túl hosszú utakon nincs olyan, hogy kényelmes, ez sokszor bizonyított tény. Mire elér valami célnak nevezhető helyet, bizonyosan meg fogja gyűlölni ezt a lábbelit. Az igazat megvallva már most gyűlöli. Különös tekintettel az apró kis kavicsokról, amik a jó ég tudja, hogyan kerülnek bele. Persze ha jobban szemügyre venné a csizmát, kiderülne, hogy az apró kis kavicsok azon az apró kis lyukon keresztül kerülnek bele, ami az oldalán nyílt és egyre és minél tovább gyalogol még annál valószínűbb, hogy egyre nagyobb kavicsokat fog meginvitálni.*


2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-20 15:42:00
 ÚJ
>Vic Shabaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Egy lány térdel a folyó partján, és egy nedves ruhadarabbal törölgeti vérző lábát. Kellemes, üdítő érzés járja át, ahogy a hideg folyóvíz elgyötört bőréhez ér. Mások talán felszisszennének fájdalmukban, de Vicnek még csak meg sem rándul az arca.*
~Volt már rosszabb is.~
*Tulajdonképpen egész jól van. Végre rendesen ehetett, napok óta először, és hideg vízzel töltheti meg flaskáját. A kikötő pedig már igazán nincs messze, ha jól emlékszik, még egy erdő állja útját. Úgy dönt, pár percre megengedheti magának, hogy ledőljön a fűbe, és bámulja az eget. Bolyhos bárányfelhők kúsznak felette, terelgeti őket egy gyenge fuvallat. Eszébe jut, hogy kicsiként mennyit feküdt a szabad ég alatt, és elképzelte, hogy a felhők alakot öltenek, hol kisnyuszi, hol pedig sasmadár formában hasítják az eget. Nem elmélkedik sokat, mielőtt még elveszne a gyerekkorban, felpattan.*
~Ideje indulnom. Már igazán nincs sok hátra.~


2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-06-19 19:56:58
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//

*Quantall bólint a másik megállapítására. Igaz ő még nem látta azóta a kikötőt, de hallott dolgokat. A következő kérdésével kapcsolatban pedig pozitívan csalódhat a másik. A két személy egyikét kérdezte akik saját tapasztalatokkal szolgálhatnak arról mekkora hatalma is van egy istennek. Bár a válasz maga nem túl pozitív.*
-Akkora amit halandó elme fel se tud fogni. A töredékével képesek lehetnek dombokat eltüntetni és a Krekantaur hegyláncot is ők tették arrébb mintha csak valami kint felejtett étkészlet volna.
*Nem lepődne meg Quantall ha a mester tudása se lenne elég ahhoz, hogy szembeszálljon ezzel az erővel. Vagy valami más oka volt erre. Mindig titokzatos volt. Mikor megállnak akkor a mágus nem beszél túl sokat. Amint meglátja a sebet nekikezd a varázslatának.A szövegre koncentrál, de a külvilágot azért érzékeli. Mikor meghallja a másik artikulálatlan üvöltését egy pillanatra felmerül benne a gondolat, hogy talán abba kéne hagynia, de eszébe jut ahogy a saját sebét gyógyította. Végül befejezi a varázslat szövegét. Az eredmény pedig őt is meglepi.*
~Ezek szerint maga a seb volt mágikus és nem egy külön varázslat állította meg a gyógyulást.~
*a kérdésre ég kicsit ő is hitetlenkedik ahogy válaszol.*
-Eltűnt. Nyom nélkül.
*Valóban nem gondolta volna. Persze valamennyi reménye volt a dolog iránt, de tény, hogy ha Naty nem kéri akkor meg se próbálja annyira nem bízott a saját tudásában. A hálát se tudja így hova tenni. Csak szokásos szerénységével reagál.*
-Ugyan! Örülök, hogy tudtam segíteni. Főleg mivel tudom, hogy jó ember vagy akinek van dolga a világban.
*A szavakkal még csak tud mit kezdeni, de mikor a másik szívre tett kézzel elkezdi a fejét közelíteni a fiúéhoz akkor reflexszerűen hátrébb húzódik és zavartan megveregeti a vállát. El se tudja képzelni mit akart a másik. Vagyis elképzelése van csak nagyon meglepi őt a dolog. Zavarba is jön ettől. Szégyenli, de megörül kicsit, hogy vége lesz ennek és a lovukra szállnak. A búcsúzás már könnyebben megy neki.*
-Neked is sok szerencsét és vigyázz magadra.
*Majd a másik elindul a város felé és ismét kettesben maradnak Naty-val. Quantall is felszáll Ábránd hátára és néz a másik után. Látszik rajta, hogy még nem tette el magában a dolgot ami itt történt. Nem is érti miért van ez. Máskor volt, hogy megkönnyezte volna a sikerüket. A másik kérdése és mosolya láttán azért a fiú szája széle is feljebb gördül.*
-Igen. Ne várakoztassuk meg a thargokat. Nem a türelmükről híresek.
*Tesz azért egy kis gonosz megjegyzést miközben elindítja a lovát arra felé amerre úgy tudja menni kell.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688