//Északi zarándoklat//
*Végül tündérekkel megrakva indulnak hát el. Krestvir szavainak nyomán persze még Loka elől sem akarnak meglógni, így ha tehetik bevárják az asszonyt.*
~Csak tudnám hol van ilyenkor Zaras?~
*Morfondírozgat el az élet nagy kérdéseinek egyikén, Krestvirnek pedig biccent, előbb üdvözlőleg, aztán helyeslőleg.
Az erdőben még nem hitt az öreg tündér fájó csontjainak, vagy éles szemének jós tehetségében, de nyílt terepen egyértelmű, hogy bizony ők jócskán el fognak ázni, ha nem igyekeznek kellően. Az öreg kérdése jogos. Azon túl viszont mutatja, hogy nem tapasztalt mágusi minőségben van jelen. Taitos válaszona, de Daewe gyorsabb, így nem lesz erre szüksége. Helyette bólogatván igyekszik felhajtani az italt. Nyomán a hatás hamar jelentkezik. Taitos torkában, mintha olvadt rézből szőnék újra a csöveket, húrokat, vagyis ő úgy képzeli, hogy hasonlókkal van tele nyaka, és a veres kéznyom is fakul egy-két árnyalatot, helyenként pedig el is tűnik.
Eltorzult arccal lép oldalra, hogy kiköpjön az út mellé, kicsit krákog, köhög, aztán már csak a szokásos reszelő hang marad beszédében.*
-Imádlak Daewe, majd valahogy meghálálom!
*Néz hálás szemekkel a klánt keverékekkel ellátó hölgyre.*
-Máris jobb.
*Aztán maga köpenyére mutat, és megadja az öregnek a választ, és a bemutatkozást is, amivel tartozott.*
-Varázslatom van, de...
*Meglibbenti köpenyét, egy kis szünetet tartván. Az pedig úgy néz ki, mint amit egy maroknyi parázs lyuggatott szinte szitává.*
-Hát ilyen hanggal a hold köpenye is csak így ment. Míg Krestviré lenne az igazi.
*Mutat tanítványának alkotására.*
-Ha a torkommal is ugyanígy járok, akkor most nem vigyorgok itt.
*Jegyzi meg savanyúan.*
-Amúgy tisztelettel, Taitos volnék.
*Biccent, és kicsit lehajolván kezet is nyújt. Aztán eszébe jut, hogy a másiknak sem mutatkozott be, az eddig ismeretlen tündérek közül, így végül neki is kezet ad.*
-Üdv néked is!
*Aztán a rend említésére széles mosolyra húzódik a szája.*
-Nahát! És hogy van az jó öreg Eralil mester? Ezer éve nem láttam.
*Utal Eralilra, akit eddig kétszer látott. Meg hallott róla eddig leginkább mérsékelten hideget, mint meleget.*
-Reméltem, hogy benéz, mikor jön felrobbantani a holtakat, ha már ő a helyi legjobb tűz, víz, meg még ki tudja milyen mágus, de sajnos ez elmaradt.
*Tényleg sajnálja, hogy nem jött el, leginkább azért, mert így számára az egyetlen másik épkézláb mágusrend vezetőjéről is kiderült, hogy egy ugyanolyan nyámnyila alakoskodó, mint a templomiak.*
-Amúgy tartozom egy kis magyarázattal. Itt a faluban készleteket veszünk, aztán megállunk Arthenior határában, végül elmegyünk északra, hogy ott találjunk békét, és bölcsességet.
*Felismerni véli az igét is, amit a kis tündér mormol, már ha az eredeti, ősi igét veszi szájára, azonban a hatás elmarad.*
-Ne aggódj Syessis, a legjobbakkal is megesik. Nekem is századjára, ha sikerült. És látod, egy kis rekedtség, és el is rontom. A lényeg a higgadtság, a meditáció, a kapkodás elhagyása biztos út a sikerhez.
*Végül az égre néz.*
-Most pedig jobb, ha indulunk. Zuhéban nem kapunk étket, addig pedig csak perceink vannak.
*Száron kezdi el vezetni Ragront.*
-Rendesen viselkedj Ragron, nem akarjuk megijeszteni a derék népeket!
*Nyilván egy warg akkor is warg, ha kantáron vezeti egy szakadt vándor, viszont mégis szebb, és népközelibb, mintha a hátáról lepillantva okoskodik egy jót csillogó köpenyben.*
-Jön mindenki?
*Néz hátra. Egy biztos, ő megy.*
-Vagy vigyáztok Ragronra, és járjam meg gyorsan?
*Kérdez vissza. Nem akar sokáig időzni.*
~Viharban nem fogunk továbbmenni, akkor meg elvesztünk fél napot. Habár... Ráérünk.~
*Végül ő maga nem aggódik ezen, a többiekre bízza a döntést.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.