Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2349-2368
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-31 18:56:35
Üzenet elküldve: 2026-01-31 18:56:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Na, ezen elcsodálkozik. Azt hitte, tündérek mindenhol élnek. A városban már nem egyel futott össze, odahaza pedig szintén nagy számban éltek fajtája béliek. *
– Akkor most már láttál. * Mosolyodik el, és mit sem sejtve a másik gondolatairól, várja, hogy amaz eleget nézelődjön. Csak a nevén húzza fel magát megint. *
– Dänki! * Javítja ki erélyesen a fiút.
A Kikötő meglátogatása eddig nem szerepelt a tervei között, de hallva Markondenten beszámolóját, most sem jön meg hozzá a kedve. Nála nem ott kezdődik a „jó hely” fogalma, hogy nem metszik el a torkát az első sarkon. Persze, idővel, majd ha még nagyobb kalandor lesz, akkor a Kikötő is úti céljai között fog szerepelni. Most nem. *
– Ühüm… * Elgondolkodik a hallottakon. *
– Szóval eredetileg nem onnan való vagy? * Hiszen úgy értelmezi a hallottakat, hogy a fiú is épp csak beugrott a Kikötőbe, aztán úgy megörült annak, hogy békén hagyták ott, hogy aztán el is jött a pusztába táborozni. Mondjuk, neki szava se lehet, ezért erre nincs is.
Markondenten mágiája nyomán aztán füstöt varázsol a kőből és fából. Dänkijinkilinkilinkilinkij hiába figyel, nem tudná elismételni a folyamatot, de ámulva figyeli a fiút. Ő, aki a Víz városából érkezett, tiszteli, de mindinkább féli a tüzet. Nem is bánja nagyon, hogy ő ebből most kimarad. Csak legyen hol aludnia, és legyen meleg! Ha nem téved, hamarosan az is lesz, de hogy ne zavarja meg a fiút a folyamatban, inkább nem is szól semmit. *
//Mark//
* Na, ezen elcsodálkozik. Azt hitte, tündérek mindenhol élnek. A városban már nem egyel futott össze, odahaza pedig szintén nagy számban éltek fajtája béliek. *
– Akkor most már láttál. * Mosolyodik el, és mit sem sejtve a másik gondolatairól, várja, hogy amaz eleget nézelődjön. Csak a nevén húzza fel magát megint. *
– Dänki! * Javítja ki erélyesen a fiút.
A Kikötő meglátogatása eddig nem szerepelt a tervei között, de hallva Markondenten beszámolóját, most sem jön meg hozzá a kedve. Nála nem ott kezdődik a „jó hely” fogalma, hogy nem metszik el a torkát az első sarkon. Persze, idővel, majd ha még nagyobb kalandor lesz, akkor a Kikötő is úti céljai között fog szerepelni. Most nem. *
– Ühüm… * Elgondolkodik a hallottakon. *
– Szóval eredetileg nem onnan való vagy? * Hiszen úgy értelmezi a hallottakat, hogy a fiú is épp csak beugrott a Kikötőbe, aztán úgy megörült annak, hogy békén hagyták ott, hogy aztán el is jött a pusztába táborozni. Mondjuk, neki szava se lehet, ezért erre nincs is.
Markondenten mágiája nyomán aztán füstöt varázsol a kőből és fából. Dänkijinkilinkilinkilinkij hiába figyel, nem tudná elismételni a folyamatot, de ámulva figyeli a fiút. Ő, aki a Víz városából érkezett, tiszteli, de mindinkább féli a tüzet. Nem is bánja nagyon, hogy ő ebből most kimarad. Csak legyen hol aludnia, és legyen meleg! Ha nem téved, hamarosan az is lesz, de hogy ne zavarja meg a fiút a folyamatban, inkább nem is szól semmit. *
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-31 16:48:38
Üzenet elküldve: 2026-01-31 16:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Markondenten nem is számít ilyen egyszerű megoldásra, hogy miért is olyan kicsi a másik. A tündérekről persze még annyit se tud, mint az elfekről, ami ugye nem sok. A nem soknál meg még kevesebb az éppen semmi. *
- Nem láttam még előtted tündért. * Vallja be a fiú. Majd, amikor a másik direkt megmutatja magát, a zsoldos megnézi hát magának. Az első tündér, aki vele szembe jött. Nem gyakoriak az már biztos, így fontos mindent pontosan megnézni rajta. Persze a mellkas és a csípő magasságában lehet többet időzik el, mint kellene. Persze nem azért, mert nem látott olyat, mint aminek ott kell lennie. Azonban, ilyen pici teremtményen, mindezek olyanok amilyennek kell lennie, csak éppen kisebbek. És közben megállapítja azt is, hogy a formák határozottan a jobb vonalakat követik ezeken a területeken, így határozottan a formás szó jut eszébe… Mármint, ha ennyire művelt lenne, mint ami ugye nem. De, a jó cickók, nem éppen ismerkedős beszédindító szöveg. *
- Ez jó, azt meg tudom jegyezni. Tehát, Dänka. * Mondja a fiú olyan vigyorral, mint aki teljesen elégedett magával és örül annak, hogy valamit már biztosan jól tud. Ami persze nem igaz.
A mi merre végül tisztázódik az apró lány által, ezeket az irányokat pedig a fiú próbálja egy tereptárgyhoz kötni, hogy reggel is tudja, hogy merre az arra. *
- Lehet. * Mond végül ennyit az eltévedt vidéki zsoldos.
Úgy tűnik ezen az estén maradnak itt, ahol vannak. El is készítik a tűz helyét és a kövekkel körberakott részen épít egy tábortűzhöz való kis rakást fából. Persze a közepébe könnyen gyulladó szalmát tesz és hagy annyi rést, hogy a tüzet a levegő is tudja táplálni. *
- A kikötő fura, büdös és nem a legszebb. Nem mindenki jó ez tény, de engem békén hagytak, így nem panaszkodhatom, nem mondanám veszélyesnek. Találtam egy fogadót, ahol tudtam aludni és enni is. Szóval, nem vészes. * Mondja Mark. Majd leül a megfúrt fához és az íjszerű szerszámba fogott botot a kis lyukba helyezi, a bot tetejét pedig a laposabb maroknyi kővel leszorítja. Elkezdi az íjszerű részt, mint egy fűrész mozgatni, erre a beszorított ág is elkezd körbe-körbe forogni. Pár perc és a furat belseje elfeketedik majd, amikor a gyúlékony szalmát ráhelyezi apró füst száll fel, ez pedig jel arra, hogy fújnia kell, hogy a szikra lángra kapjon. *
//Danki//
* Markondenten nem is számít ilyen egyszerű megoldásra, hogy miért is olyan kicsi a másik. A tündérekről persze még annyit se tud, mint az elfekről, ami ugye nem sok. A nem soknál meg még kevesebb az éppen semmi. *
- Nem láttam még előtted tündért. * Vallja be a fiú. Majd, amikor a másik direkt megmutatja magát, a zsoldos megnézi hát magának. Az első tündér, aki vele szembe jött. Nem gyakoriak az már biztos, így fontos mindent pontosan megnézni rajta. Persze a mellkas és a csípő magasságában lehet többet időzik el, mint kellene. Persze nem azért, mert nem látott olyat, mint aminek ott kell lennie. Azonban, ilyen pici teremtményen, mindezek olyanok amilyennek kell lennie, csak éppen kisebbek. És közben megállapítja azt is, hogy a formák határozottan a jobb vonalakat követik ezeken a területeken, így határozottan a formás szó jut eszébe… Mármint, ha ennyire művelt lenne, mint ami ugye nem. De, a jó cickók, nem éppen ismerkedős beszédindító szöveg. *
- Ez jó, azt meg tudom jegyezni. Tehát, Dänka. * Mondja a fiú olyan vigyorral, mint aki teljesen elégedett magával és örül annak, hogy valamit már biztosan jól tud. Ami persze nem igaz.
A mi merre végül tisztázódik az apró lány által, ezeket az irányokat pedig a fiú próbálja egy tereptárgyhoz kötni, hogy reggel is tudja, hogy merre az arra. *
- Lehet. * Mond végül ennyit az eltévedt vidéki zsoldos.
Úgy tűnik ezen az estén maradnak itt, ahol vannak. El is készítik a tűz helyét és a kövekkel körberakott részen épít egy tábortűzhöz való kis rakást fából. Persze a közepébe könnyen gyulladó szalmát tesz és hagy annyi rést, hogy a tüzet a levegő is tudja táplálni. *
- A kikötő fura, büdös és nem a legszebb. Nem mindenki jó ez tény, de engem békén hagytak, így nem panaszkodhatom, nem mondanám veszélyesnek. Találtam egy fogadót, ahol tudtam aludni és enni is. Szóval, nem vészes. * Mondja Mark. Majd leül a megfúrt fához és az íjszerű szerszámba fogott botot a kis lyukba helyezi, a bot tetejét pedig a laposabb maroknyi kővel leszorítja. Elkezdi az íjszerű részt, mint egy fűrész mozgatni, erre a beszorított ág is elkezd körbe-körbe forogni. Pár perc és a furat belseje elfeketedik majd, amikor a gyúlékony szalmát ráhelyezi apró füst száll fel, ez pedig jel arra, hogy fújnia kell, hogy a szikra lángra kapjon. *
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-31 15:51:00
Üzenet elküldve: 2026-01-31 15:51:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Nem tudja mire vélni a hasonlatot. Ő sosem csúzlizott macskára, hanem azonban már rég túl van azon a koron, amikor szándékosan azért rosszalkodott, hogy szüleit bosszantsa. Most már azért rosszalkodik, mert így érzi jól magát. Az elfségére vonatkozó megjegyzésre pedig már csak a fejét fogja. *
– Jól van, segítek. Tündér! Tündér vagyok. Hát nem látod, milyen tündéri vagyok?! * Szegezi kezeit maga mellé, hogy Markondenten alaposan végignézhessen rajta, de mind hanglejtése, mind arckifejezése arról árulkodik, hogy most inkább egy kiseredar bújik meg odabent, mintsem egy tündér. Ám, ha a fiú végignéz rajta, akkor meg attól jön zavarba, és morog egyet, aztán megy inkább gyűjtögetni a kavicsokat. Sejti, hogy a fiú nem szándékosan próbálja felidegesíteni, de attól még sikerül neki. A fiúk már csak ilyenek. Dänkijinkilinkilinkilinkij pedig lány. Méghozzá tündérlány. És reméli, hogy ezzel a témát lezártnak tekinthetik. Sokan nézték már embernek, elfnek, gyereknek (ez részben igaz is, de attól még ezt is tagadja), de attól nem zavarja jobban az ilyen.
Azon kevésbé borul ki, hogy a nevét nem tudja kimondani a másik. Nehéz neve van, ez tény. *
– Általában Dänkinak hívnak. * Segít végül, mikor látja, hogy továbbra se megy neki a név kimondása.
A történetére aztán jó nagyot mosolyog. Azért reméli, hogy szegény fiú nem szintén Lihanechtől utazott idáig azon a szekéren, mert akkor ő se tudja megmondani, hogy pontosan melyik úton kéne elindulnia, hogy hazajusson. Ha egyáltalán akar hazajutni. Viszont annyit tud, hogy ő maga Artheniorból jött, úgyhogy arrafelé mutat. *
– Arthenior arra van. Úgy félnapi koslatásra innen. * Magyarázza. *
– Tehát amarra van a tenger, azt hiszem. * Mutat most a másik irányba, de persze elég nagy a szántó ahhoz, hogy innen az egyik se látszódjon. *
– Tehát – gondolom – te meg arról jöttél. * Mondja végül. Azonban, hogy melyik hány mérföldre van és, hogy mennyit kell hozzá kanyarogni a szántókon, azt nem tudja egyikük se. Úgyhogy marad az itt éjszakázás.
Kicsivel később Bürköst elvezeti a dombhoz, ahol az állat talál magának egy kevéske legelnivalót, így gazdája egy darabig talán foglalkozhat a tűzrakással. Mármint annak nézésével. Ő nem tudja, hogyan kell tüzet rakni, ezért csak a köveket rakosgatja egymás mellé méret szerint. Mindenféle különösebb ok nélkül. Hátha ezzel valami hasznosat csinál. Vagy csak, mert jó érzés sorba rendezni őket. Valószínűleg inkább utóbbi. *
– Na, és milyen a Kikötő? Még sosem jártam ott! Tényleg olyan veszélyes, ahogy azt mondják?
//Mark//
* Nem tudja mire vélni a hasonlatot. Ő sosem csúzlizott macskára, hanem azonban már rég túl van azon a koron, amikor szándékosan azért rosszalkodott, hogy szüleit bosszantsa. Most már azért rosszalkodik, mert így érzi jól magát. Az elfségére vonatkozó megjegyzésre pedig már csak a fejét fogja. *
– Jól van, segítek. Tündér! Tündér vagyok. Hát nem látod, milyen tündéri vagyok?! * Szegezi kezeit maga mellé, hogy Markondenten alaposan végignézhessen rajta, de mind hanglejtése, mind arckifejezése arról árulkodik, hogy most inkább egy kiseredar bújik meg odabent, mintsem egy tündér. Ám, ha a fiú végignéz rajta, akkor meg attól jön zavarba, és morog egyet, aztán megy inkább gyűjtögetni a kavicsokat. Sejti, hogy a fiú nem szándékosan próbálja felidegesíteni, de attól még sikerül neki. A fiúk már csak ilyenek. Dänkijinkilinkilinkilinkij pedig lány. Méghozzá tündérlány. És reméli, hogy ezzel a témát lezártnak tekinthetik. Sokan nézték már embernek, elfnek, gyereknek (ez részben igaz is, de attól még ezt is tagadja), de attól nem zavarja jobban az ilyen.
Azon kevésbé borul ki, hogy a nevét nem tudja kimondani a másik. Nehéz neve van, ez tény. *
– Általában Dänkinak hívnak. * Segít végül, mikor látja, hogy továbbra se megy neki a név kimondása.
A történetére aztán jó nagyot mosolyog. Azért reméli, hogy szegény fiú nem szintén Lihanechtől utazott idáig azon a szekéren, mert akkor ő se tudja megmondani, hogy pontosan melyik úton kéne elindulnia, hogy hazajusson. Ha egyáltalán akar hazajutni. Viszont annyit tud, hogy ő maga Artheniorból jött, úgyhogy arrafelé mutat. *
– Arthenior arra van. Úgy félnapi koslatásra innen. * Magyarázza. *
– Tehát amarra van a tenger, azt hiszem. * Mutat most a másik irányba, de persze elég nagy a szántó ahhoz, hogy innen az egyik se látszódjon. *
– Tehát – gondolom – te meg arról jöttél. * Mondja végül. Azonban, hogy melyik hány mérföldre van és, hogy mennyit kell hozzá kanyarogni a szántókon, azt nem tudja egyikük se. Úgyhogy marad az itt éjszakázás.
Kicsivel később Bürköst elvezeti a dombhoz, ahol az állat talál magának egy kevéske legelnivalót, így gazdája egy darabig talán foglalkozhat a tűzrakással. Mármint annak nézésével. Ő nem tudja, hogyan kell tüzet rakni, ezért csak a köveket rakosgatja egymás mellé méret szerint. Mindenféle különösebb ok nélkül. Hátha ezzel valami hasznosat csinál. Vagy csak, mert jó érzés sorba rendezni őket. Valószínűleg inkább utóbbi. *
– Na, és milyen a Kikötő? Még sosem jártam ott! Tényleg olyan veszélyes, ahogy azt mondják?
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-31 15:11:46
Üzenet elküldve: 2026-01-31 15:11:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Mark kezdi sejteni, hogy a másik nem igazán kedveli azt a megnevezést, hogy kislány. Erre hamar rájön, mert mintha kéthajszállal magasabbra fújta volna magát dühében és még bizonyítékul még egy fület is mutat neki. *
- Bocsánat kicsi elf nem tudom ez megfelelő méret-e egy ilyen korú elfnek. Csak azt tudom, hogy azok sokáig élnek és sokáig fiatalok. Szóval, te a harminc éveddel lehet olyan korban vagy, mint amikor én még csúzlival vadásztam a szomszéd macskájára, mert az ellopta az ólból a kiscsibéket. Az pedig elég régen volt. * Mentegetőzik a fiú az apró teremtés előtt, aki már kezd méretesre dagadni a dühtől és már lehet, hogy a köldökéig, vagy a mellkasáig is ér.
A fiú tehát nem sejt semmit, így nem is feltételezi, hogy a másik azt sejti, hogy ő sejt valamit, amit persze nem sejt, mert egyszerűen ebben tudatlan, vagy inkább sejtetlen. Nem ismer tündért, elfet meg csak a kikötőben látott messziről. Meg a gyerekkorában elmesélt történetek, amikből a tudását tudta összeszedni. Ebből pedig maximum a kicsi elfig jutott.
A névkimondás versenyében csúfosan elbukó zsoldos, némi hümmögés után még egyszer nekifut a lány nevének. *
- Dänikikliklingkinkijiklinkij. * Tesz egy gyenge próbálkozást Markondenten. De persze emlékezetből ennek a névnek nekifutni, amit elsőre sem igazán értet. Hát eléggé nehéz feladatnak tűnt. Szinte felér egy hőstettel. *
- Csak elindultam, haza akartam menni. De talán többet aludtam a karavános szekéren, mint gondoltam. Mert ez a környék nagyon nem rémlik. Lehet teljesen másik irányba kellett volna elindulnom. * Vonja meg a vállát a vidéki zsoldos, aki érzi nagyon a kalandor vérnek a hiányát. Mégsem volt kifizetődő, hogy egy apró faluban élte le az eddigi életét. *
- A kikötőből indultam. * Mutat egy ággal az egyik irányba, ami lehet nem a kikötő felé vezető út iránya. A kijelölt helyre végül összehordanak mindent, ami most már egy teljes tűzrakó készlet minden elemét tartalmazza. *
- Tél előtt sehol nem kaszálják vissza a füvet, hogy a telet jobban át tudja vészelni. A dombon meg még ritkában. Szerintem a domb tövében még bőven talál magának legelni valót. * Javasolja Markondenten Danki-nek a kosnak megfelelő helyet. *
//Danki//
* Mark kezdi sejteni, hogy a másik nem igazán kedveli azt a megnevezést, hogy kislány. Erre hamar rájön, mert mintha kéthajszállal magasabbra fújta volna magát dühében és még bizonyítékul még egy fület is mutat neki. *
- Bocsánat kicsi elf nem tudom ez megfelelő méret-e egy ilyen korú elfnek. Csak azt tudom, hogy azok sokáig élnek és sokáig fiatalok. Szóval, te a harminc éveddel lehet olyan korban vagy, mint amikor én még csúzlival vadásztam a szomszéd macskájára, mert az ellopta az ólból a kiscsibéket. Az pedig elég régen volt. * Mentegetőzik a fiú az apró teremtés előtt, aki már kezd méretesre dagadni a dühtől és már lehet, hogy a köldökéig, vagy a mellkasáig is ér.
A fiú tehát nem sejt semmit, így nem is feltételezi, hogy a másik azt sejti, hogy ő sejt valamit, amit persze nem sejt, mert egyszerűen ebben tudatlan, vagy inkább sejtetlen. Nem ismer tündért, elfet meg csak a kikötőben látott messziről. Meg a gyerekkorában elmesélt történetek, amikből a tudását tudta összeszedni. Ebből pedig maximum a kicsi elfig jutott.
A névkimondás versenyében csúfosan elbukó zsoldos, némi hümmögés után még egyszer nekifut a lány nevének. *
- Dänikikliklingkinkijiklinkij. * Tesz egy gyenge próbálkozást Markondenten. De persze emlékezetből ennek a névnek nekifutni, amit elsőre sem igazán értet. Hát eléggé nehéz feladatnak tűnt. Szinte felér egy hőstettel. *
- Csak elindultam, haza akartam menni. De talán többet aludtam a karavános szekéren, mint gondoltam. Mert ez a környék nagyon nem rémlik. Lehet teljesen másik irányba kellett volna elindulnom. * Vonja meg a vállát a vidéki zsoldos, aki érzi nagyon a kalandor vérnek a hiányát. Mégsem volt kifizetődő, hogy egy apró faluban élte le az eddigi életét. *
- A kikötőből indultam. * Mutat egy ággal az egyik irányba, ami lehet nem a kikötő felé vezető út iránya. A kijelölt helyre végül összehordanak mindent, ami most már egy teljes tűzrakó készlet minden elemét tartalmazza. *
- Tél előtt sehol nem kaszálják vissza a füvet, hogy a telet jobban át tudja vészelni. A dombon meg még ritkában. Szerintem a domb tövében még bőven talál magának legelni valót. * Javasolja Markondenten Danki-nek a kosnak megfelelő helyet. *
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-31 14:16:06
Üzenet elküldve: 2026-01-31 14:16:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
– Kislány?! * Visszhangozza felháborodva a szitokszót, és felfújja magát, hogy nagyobbnak látsszon, de mivel így is apró, ezért a próbálkozása inkább humorosnak tűnhet. Persze továbbra is érdekli a zsoldos története, mivel azt a mesét még nem hallotta. De tud és nem is akar most a többivel foglalkozni. Se azzal, se pediglen azzal, hogy a derék próbálkozás ellenére neki se sikerült elsőre kimondania a tündérnevet. Pedig annyira nem is bonyolult az, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij. Legalábbis Dänkijinkilinkilinkilinkij számára nem az. Lehet, azért, mert ő már vagy ezerszer kimondta, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij.
~ Adok én neked kislányt! ~ Odasétál a fiúhoz, amitől még feltűnőbbé válik a kettejük közti magasságbeli különbség. *
– Már közel harminc éves vagyok, sokkal többet éltem, mint te! Nézd, mekkora a fülem is! * Fordítja oldalra fejét, és félresöpri haját. Persze szebbik fülét mutatja Markondentennek, nem azt, amelyikből hiányzik egy darab. Nyilván tudja, hogy a fülméret aligha árulkodik a korról, és azt is sejti, hogy ezt a fiú is tudja, de abban nem biztos, hogy a fiú sejti, hogy ő tudja, hogy sejti.
Mindenesetre felháborodása amilyen gyorsan jött, el is múlik. Markondenten bemutatkozik saját nevén, és Dänkijinkilinkilinkilinkij-nek tetszik ez a név is. A Markondentenentdentendented talán még jobban tetszene neki, de ez se rossz. Nem igazi tündérnév, de sokkal szebben csengő, mint az átlagos egy-két szótagból álló embernevek. A kérdésre értetlen pislog. *
– Hát persze. És te ki tudod mondani egyszer jól is? * Vág vissza, állát kissé felszegve. Széles vigyor ül ki az arcára. Érzi, hogy ez a barátság jól fog működni kettejük között. De azért szeretne többet megtudni a fiúról, mielőtt vele tölti az éjszakát a vadonban… illetve a szántóföldek hepe-hupás, de azért nagyrészt sík vidékén. *
– Na, szép. * Mondja kissé gúnyosan. Persze ő pontosan tudja, hogy hol vannak, így nem aggódik nagyon. Tudja, hogy nagyjából merről jött, és hogy nagyjából mennyit utazott Artheniortól, hogy ideérjen. Ide, a semmi közepére. Ilyen távol még sosem volt Lihanechtől vagy akár Artheniortól, mióta ide költözött. *
– De mégis hogyan tévedtél el? Honnan tartottál hová? * Kérdezi a gyűjtögetés közben.
Amikor azzal végeznek, odaviszi a kavicsokat, ahová a másik kéri, és leszórja őket a földre. A továbbiakat rábízza Markondentenre, míg ő leül a földre és figyel. Persze Bürkösről sem feledkezik meg teljesen, őt próbálja rábírni, hogy üljön vagy feküdjön le, de amaz csak elcsavarog újra és újra, így kénytelen felállni ülőhelyéről, és gondterhelt sóhajtások közepette visszavezetni őt a táborhoz. *
– Bürköst ki kéne kötni valahová, hogy ne menjen el. De nem akarom, hogy túl messze legyen. * Mondja el problémáját, de egyelőre nem tesz semmit. Gondolkodik, hogy vajon hogyan tudná megoldani a problémát, hogy az állat reggelre is meglegyen. Hátha a másiknak van ötlete. *
//Mark//
– Kislány?! * Visszhangozza felháborodva a szitokszót, és felfújja magát, hogy nagyobbnak látsszon, de mivel így is apró, ezért a próbálkozása inkább humorosnak tűnhet. Persze továbbra is érdekli a zsoldos története, mivel azt a mesét még nem hallotta. De tud és nem is akar most a többivel foglalkozni. Se azzal, se pediglen azzal, hogy a derék próbálkozás ellenére neki se sikerült elsőre kimondania a tündérnevet. Pedig annyira nem is bonyolult az, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij. Legalábbis Dänkijinkilinkilinkilinkij számára nem az. Lehet, azért, mert ő már vagy ezerszer kimondta, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij.
~ Adok én neked kislányt! ~ Odasétál a fiúhoz, amitől még feltűnőbbé válik a kettejük közti magasságbeli különbség. *
– Már közel harminc éves vagyok, sokkal többet éltem, mint te! Nézd, mekkora a fülem is! * Fordítja oldalra fejét, és félresöpri haját. Persze szebbik fülét mutatja Markondentennek, nem azt, amelyikből hiányzik egy darab. Nyilván tudja, hogy a fülméret aligha árulkodik a korról, és azt is sejti, hogy ezt a fiú is tudja, de abban nem biztos, hogy a fiú sejti, hogy ő tudja, hogy sejti.
Mindenesetre felháborodása amilyen gyorsan jött, el is múlik. Markondenten bemutatkozik saját nevén, és Dänkijinkilinkilinkilinkij-nek tetszik ez a név is. A Markondentenentdentendented talán még jobban tetszene neki, de ez se rossz. Nem igazi tündérnév, de sokkal szebben csengő, mint az átlagos egy-két szótagból álló embernevek. A kérdésre értetlen pislog. *
– Hát persze. És te ki tudod mondani egyszer jól is? * Vág vissza, állát kissé felszegve. Széles vigyor ül ki az arcára. Érzi, hogy ez a barátság jól fog működni kettejük között. De azért szeretne többet megtudni a fiúról, mielőtt vele tölti az éjszakát a vadonban… illetve a szántóföldek hepe-hupás, de azért nagyrészt sík vidékén. *
– Na, szép. * Mondja kissé gúnyosan. Persze ő pontosan tudja, hogy hol vannak, így nem aggódik nagyon. Tudja, hogy nagyjából merről jött, és hogy nagyjából mennyit utazott Artheniortól, hogy ideérjen. Ide, a semmi közepére. Ilyen távol még sosem volt Lihanechtől vagy akár Artheniortól, mióta ide költözött. *
– De mégis hogyan tévedtél el? Honnan tartottál hová? * Kérdezi a gyűjtögetés közben.
Amikor azzal végeznek, odaviszi a kavicsokat, ahová a másik kéri, és leszórja őket a földre. A továbbiakat rábízza Markondentenre, míg ő leül a földre és figyel. Persze Bürkösről sem feledkezik meg teljesen, őt próbálja rábírni, hogy üljön vagy feküdjön le, de amaz csak elcsavarog újra és újra, így kénytelen felállni ülőhelyéről, és gondterhelt sóhajtások közepette visszavezetni őt a táborhoz. *
– Bürköst ki kéne kötni valahová, hogy ne menjen el. De nem akarom, hogy túl messze legyen. * Mondja el problémáját, de egyelőre nem tesz semmit. Gondolkodik, hogy vajon hogyan tudná megoldani a problémát, hogy az állat reggelre is meglegyen. Hátha a másiknak van ötlete. *
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-31 09:34:40
Üzenet elküldve: 2026-01-31 09:34:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* A fiú már sejti, hogy nem egy mogorva és szótlan társaságot kap a lány személyében, ha ismer történeteket és dalokat. Ezekkel mindig gyorsan el lehet csapni a hideg téli estéket. *
- Az nagyon jó. Ha kifogyunk a mesékből, akkor elmesélem az egyszeri zsoldos történetét, aki azt se tudja éppen hol van éppen. * Mondja mosolyogva Markondenten, aki ezzel majd kitalálhatja és kiszínezheti az eddigi történetét. Mert a jelenlegi eléggé szomorú. *
- Igen. De a tűz megvéd majd és nem lesz taknyos az orrunk reggelre. * Mondja egy biztató vigyorral a képén. Valahogy az idealizált hős kép benne nem olyan, mint aki taknyosan a sarokban ül, miközben rázza a hideg. *
- Örvendek Bürkös! * Bólint a gyapjas kos felé. A lány neve pedig kimeríti a nyelvtörő versike fogalmát. Markondenten megdöbbenten próbálja értelmezni a nevet. *
- Tehát Dänkijinkilikikniklinkenink. * Próbálgatja a nevet visszamondani zavart arccal. Mert bizonytalan és gyanítja nem teljesen hallotta, mint amit mondott neki Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii, Lihanechből. *
- Örvendek kislány! * Vágja rá végül a vidéki zsoldos. Mert, így kevésbé tud majd tévedni a nyelvtörő név kimondása esetén. Meg nem igazán tudja elképzelni azt, hogy veszély esetén, mint mondjuk egy laza tetőcserép lesés esetén. annyit tudna mondani, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii vigyázz! Mert mire ki tudná rendesen ejteni ezt a nevet, a lány háromszor is szörnyet halna. *
- Az én nevem Markondenten. De elég, ha csak Mark-nak hívsz. * Mutatkozik be a fiú valamivel rövidebben, Bár gondolatban eljátszott azzal, hogy Markondentenentdentendented- ként mutatkozik be. De félne, hogy a saját „kitalált” nevét nem tudná kétszer egymás után elmondani. *
- Amúgy ki tudod a neved még egyszer mondani? * Teszi fel a gondolat után egyből a kérdést a bukott vidéki zsoldos. *
- Nem tudom. Szerintem, eltévedtem. Valójában, azt sem tudom hol vagyok. De ha van, akkor induljunk el abba az irányba. A kellékek egy része meg már megvan ahhoz, hogy tábortüzünk legyen, ha mégis tévednék. * Mondja bizonytalanul Markonden, aki akár lehetne Markondentenentdentendented is, ha rendelkezne annyi memóriával, hogy ezt be tudja magolni. De mivel, ezt a szülei is sejtették, így egyszerű nevet kapott inkább az egyszerű lélek.
Ha mégsem indulnak el a keresés elkezdődik, és mindent összeszednek, ami kell. Követ a tűz köré, ágakat és szalmát és száraz leveleket, hogy a szikra meggyulladjon a dörzsöléssel kicsikart hő hatására. *
- Talán ott jó lesz. * Mutat egy kis domb tövéhez. *
- A szelet felfogja majd a domb az egyik oldalt a fák meg a másik oldalt. Így, nem leszünk a fagyos szélnek annyira kitéve. * Javasolja az egyszeri zsoldos, a kisméretű lánynak, akit még nem tudja besorolni sem az elfek, sem más faj közé. *
//Danki//
* A fiú már sejti, hogy nem egy mogorva és szótlan társaságot kap a lány személyében, ha ismer történeteket és dalokat. Ezekkel mindig gyorsan el lehet csapni a hideg téli estéket. *
- Az nagyon jó. Ha kifogyunk a mesékből, akkor elmesélem az egyszeri zsoldos történetét, aki azt se tudja éppen hol van éppen. * Mondja mosolyogva Markondenten, aki ezzel majd kitalálhatja és kiszínezheti az eddigi történetét. Mert a jelenlegi eléggé szomorú. *
- Igen. De a tűz megvéd majd és nem lesz taknyos az orrunk reggelre. * Mondja egy biztató vigyorral a képén. Valahogy az idealizált hős kép benne nem olyan, mint aki taknyosan a sarokban ül, miközben rázza a hideg. *
- Örvendek Bürkös! * Bólint a gyapjas kos felé. A lány neve pedig kimeríti a nyelvtörő versike fogalmát. Markondenten megdöbbenten próbálja értelmezni a nevet. *
- Tehát Dänkijinkilikikniklinkenink. * Próbálgatja a nevet visszamondani zavart arccal. Mert bizonytalan és gyanítja nem teljesen hallotta, mint amit mondott neki Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii, Lihanechből. *
- Örvendek kislány! * Vágja rá végül a vidéki zsoldos. Mert, így kevésbé tud majd tévedni a nyelvtörő név kimondása esetén. Meg nem igazán tudja elképzelni azt, hogy veszély esetén, mint mondjuk egy laza tetőcserép lesés esetén. annyit tudna mondani, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii vigyázz! Mert mire ki tudná rendesen ejteni ezt a nevet, a lány háromszor is szörnyet halna. *
- Az én nevem Markondenten. De elég, ha csak Mark-nak hívsz. * Mutatkozik be a fiú valamivel rövidebben, Bár gondolatban eljátszott azzal, hogy Markondentenentdentendented- ként mutatkozik be. De félne, hogy a saját „kitalált” nevét nem tudná kétszer egymás után elmondani. *
- Amúgy ki tudod a neved még egyszer mondani? * Teszi fel a gondolat után egyből a kérdést a bukott vidéki zsoldos. *
- Nem tudom. Szerintem, eltévedtem. Valójában, azt sem tudom hol vagyok. De ha van, akkor induljunk el abba az irányba. A kellékek egy része meg már megvan ahhoz, hogy tábortüzünk legyen, ha mégis tévednék. * Mondja bizonytalanul Markonden, aki akár lehetne Markondentenentdentendented is, ha rendelkezne annyi memóriával, hogy ezt be tudja magolni. De mivel, ezt a szülei is sejtették, így egyszerű nevet kapott inkább az egyszerű lélek.
Ha mégsem indulnak el a keresés elkezdődik, és mindent összeszednek, ami kell. Követ a tűz köré, ágakat és szalmát és száraz leveleket, hogy a szikra meggyulladjon a dörzsöléssel kicsikart hő hatására. *
- Talán ott jó lesz. * Mutat egy kis domb tövéhez. *
- A szelet felfogja majd a domb az egyik oldalt a fák meg a másik oldalt. Így, nem leszünk a fagyos szélnek annyira kitéve. * Javasolja az egyszeri zsoldos, a kisméretű lánynak, akit még nem tudja besorolni sem az elfek, sem más faj közé. *
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 22:00:00
Üzenet elküldve: 2026-01-30 22:00:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
– Ismerek! * Mondja büszkén, és még egy lépést tesz Markondenten felé. Már nem is fél tőle, hiszen aki szereti a jó történeteket és énekeket, az rossz ember nem lehet. Habár énekekből éppenséggel nem tud, csak egy keveset. A történeteket viszont annál inkább kedveli. *
– Éjszakai hideget? * Néz fel riadtan az égre. *
– Ó! * Ő nem erre számított. Úgy remélte, hogy estére már visszaér Artheniorba, mert mégiscsak az a biztonságosabb és ismertebb vidék. Itt ki tudja milyen vadállatok leselkednek rá éjszaka? Kicsit összébb húzza magát, és hirtelen nagyon örülni kezd, hogy összetalálkozott ezzel a fiúval. A nap már lemenőben van, így ha egymaga lenne, akár halálra is fagyhatna. *
– Igen… Ő amúgy Bürkös. * Ráncigálja kicsit előrébb a szót fogadni csak hébe-hóba hajlandó állatot. *
– Én meg Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii, Lihanechből. Vagyis újabban már inkább Artheniorból. * Mutatkozik be, merthogy náluk így szokás. *
– Nincs itt a közelben valami település? Egy fogadó, mondjuk? * Próbálkozik még egy utolsót, hátha a fiúnak csak elment az esze, hogy itt a semmi közepén verjen tábort, miközben talán néhány perc sétára elérhetnének egy faluba, ahol meleg étellel és puha ággyal várnák őket. Ám, hogyha nem, akkor kénytelen lesz beérni azzal, ami van. Tehát jóformán a semmivel. Sebaj, Dänkijinkilinkilinkilinkij feltalálja magát!
Érdeklődve hallgatja a fiú tanításait, és nagyon erősen koncentrál, hogy megértse, de nem megy neki. A végén aztán a másik elmondja, hogy kövek kellenek, hogy ne okozzanak tűzvészt – na, ezt már megérti, úgyhogy most már a kettejük közti távolságot teljes egészében legyűrve szökken oda mellé, és lépten-nyomon lehajol egy-egy kőért. A végére már nem is bír el többet. Ekkor kérdőn a másikra néz. *
– Na, hova vigyem? * Hirtelen nagyon szorgos lett a tündérlány. *
//Mark//
– Ismerek! * Mondja büszkén, és még egy lépést tesz Markondenten felé. Már nem is fél tőle, hiszen aki szereti a jó történeteket és énekeket, az rossz ember nem lehet. Habár énekekből éppenséggel nem tud, csak egy keveset. A történeteket viszont annál inkább kedveli. *
– Éjszakai hideget? * Néz fel riadtan az égre. *
– Ó! * Ő nem erre számított. Úgy remélte, hogy estére már visszaér Artheniorba, mert mégiscsak az a biztonságosabb és ismertebb vidék. Itt ki tudja milyen vadállatok leselkednek rá éjszaka? Kicsit összébb húzza magát, és hirtelen nagyon örülni kezd, hogy összetalálkozott ezzel a fiúval. A nap már lemenőben van, így ha egymaga lenne, akár halálra is fagyhatna. *
– Igen… Ő amúgy Bürkös. * Ráncigálja kicsit előrébb a szót fogadni csak hébe-hóba hajlandó állatot. *
– Én meg Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii, Lihanechből. Vagyis újabban már inkább Artheniorból. * Mutatkozik be, merthogy náluk így szokás. *
– Nincs itt a közelben valami település? Egy fogadó, mondjuk? * Próbálkozik még egy utolsót, hátha a fiúnak csak elment az esze, hogy itt a semmi közepén verjen tábort, miközben talán néhány perc sétára elérhetnének egy faluba, ahol meleg étellel és puha ággyal várnák őket. Ám, hogyha nem, akkor kénytelen lesz beérni azzal, ami van. Tehát jóformán a semmivel. Sebaj, Dänkijinkilinkilinkilinkij feltalálja magát!
Érdeklődve hallgatja a fiú tanításait, és nagyon erősen koncentrál, hogy megértse, de nem megy neki. A végén aztán a másik elmondja, hogy kövek kellenek, hogy ne okozzanak tűzvészt – na, ezt már megérti, úgyhogy most már a kettejük közti távolságot teljes egészében legyűrve szökken oda mellé, és lépten-nyomon lehajol egy-egy kőért. A végére már nem is bír el többet. Ekkor kérdőn a másikra néz. *
– Na, hova vigyem? * Hirtelen nagyon szorgos lett a tündérlány. *
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 19:41:47
Üzenet elküldve: 2026-01-30 19:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Mark//
* Hát igen, a tűzgyújtásra nincsen ideális eszköz. Azonban egy egyszerű tanyán nevelkedett fiúnak ez nem igazán okoz gondot. *
- Persze, örülök annak, ha nem egyedül leszek. Szívesen látlak a tűz mellett. Legalább nem unatkozok. főleg, ha ismersz jó történeteket, vagy szépen csengő énekeket. * Mondja mosolyogva a vidéki zsoldos. *
- Igen, minden adott, hogy átmelegedjünk és az éjszakai hideget is jobban át tudjuk vészelni. Bár neked van egy gyapjas kosod, amihez, ha hozzábújsz melegen tart. Én, mint látod nem készültem fel persze erre sem. Úgyhogy rögtönöznöm kell. * Mondja kissé keserűbb mosollyal az arcán. A felé nyújtott követ megnézi. Majd újra visszatér a jobb kedvű mosoly az arcára. *
- Hát ez a te tenyér méreted, az enyém kissé nagyobb. * mutatja a tenyerét majd kicsit közelítve talán jobban látszik a két tenyér közötti különbség. *
- Na de, hogy tudd milyet is keresek, most elmondom. A lényeg, hogy marokra tudjam fogni. az egyik oldala elég laposnak kell legyen, hogy ezt a botot neki tudjam feszíteni egy nagyobb fának. Mintha bele akarnám nyomni. A lapos részen nem mozdul el míg egy görbén igen. * Kezdi el magyarázni, hogy mit és miképpen szeretne majd használni. Ezzel is körülírva, hogy milyen követ is kell majd keresni. *
- De nem dobd el. Neked jó lesz, ha meg akarsz tanulni így is tüzet gyújtani. * Javasolja Markondenten, miközben körbe néz ő is kövek után. *
- Ahol csak szeretnénk. * Mondja a fiú. *
- Csak rakjunk köré köveket, hogy nehogy elszabaduljon a tűz. * Jelenti ki a vidéki zsoldos és máris elindul, hogy köveket, száraz ágakat és könnyen gyúlékony elszáradt kukorica leveleket és némi szénát keressen. *
//Mark//
* Hát igen, a tűzgyújtásra nincsen ideális eszköz. Azonban egy egyszerű tanyán nevelkedett fiúnak ez nem igazán okoz gondot. *
- Persze, örülök annak, ha nem egyedül leszek. Szívesen látlak a tűz mellett. Legalább nem unatkozok. főleg, ha ismersz jó történeteket, vagy szépen csengő énekeket. * Mondja mosolyogva a vidéki zsoldos. *
- Igen, minden adott, hogy átmelegedjünk és az éjszakai hideget is jobban át tudjuk vészelni. Bár neked van egy gyapjas kosod, amihez, ha hozzábújsz melegen tart. Én, mint látod nem készültem fel persze erre sem. Úgyhogy rögtönöznöm kell. * Mondja kissé keserűbb mosollyal az arcán. A felé nyújtott követ megnézi. Majd újra visszatér a jobb kedvű mosoly az arcára. *
- Hát ez a te tenyér méreted, az enyém kissé nagyobb. * mutatja a tenyerét majd kicsit közelítve talán jobban látszik a két tenyér közötti különbség. *
- Na de, hogy tudd milyet is keresek, most elmondom. A lényeg, hogy marokra tudjam fogni. az egyik oldala elég laposnak kell legyen, hogy ezt a botot neki tudjam feszíteni egy nagyobb fának. Mintha bele akarnám nyomni. A lapos részen nem mozdul el míg egy görbén igen. * Kezdi el magyarázni, hogy mit és miképpen szeretne majd használni. Ezzel is körülírva, hogy milyen követ is kell majd keresni. *
- De nem dobd el. Neked jó lesz, ha meg akarsz tanulni így is tüzet gyújtani. * Javasolja Markondenten, miközben körbe néz ő is kövek után. *
- Ahol csak szeretnénk. * Mondja a fiú. *
- Csak rakjunk köré köveket, hogy nehogy elszabaduljon a tűz. * Jelenti ki a vidéki zsoldos és máris elindul, hogy köveket, száraz ágakat és könnyen gyúlékony elszáradt kukorica leveleket és némi szénát keressen. *
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 18:39:55
Üzenet elküldve: 2026-01-30 18:39:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
– Hmm. * Hallgatja a fiút, miközben nagyokat pislog. Persze hallott már a vándorok és vademberek tűzgyújtási szokásairól, de még sosem találkozott valakivel, aki ténylegesen így gyújtott tüzet. Jóllehet, korábban nem is nagyon hagyta el a várost, ott pedig ezáltal kevés vándorral találkozott. Ám ez a fiatal férfiember sem tűnik klasszikus vándornak. A páncélja alapján biztos nem. Dänkijinkilinkilinkilinkij ezért is fél tőle egy picit, de nem annyira, hogy ne tegyen még egy lépést felé, miközben beszél. Kíváncsivá tette a tűzgyújtás mikéntjéről szóló rövid beszámoló, most már látni szeretné a gyakorlatot is. Meg aztán az se lenne ellenére, ha ő is megmelengethetné magát. Úgyhogy elő is áll egy mindkettejük számára előnyös ajánlattal. *
– Jó-jó, lassabban! Segítek szerezni mindent, ha én is megmelegedhetek a tűznél. De ennyi mindent nem tudok egyszerre megjegyezni… Száraz szalma, száraz széna, száraz bot, száraz kő… Szerintem itt mindenből van elég. * Néz körbe maga körül, és fel is csillan a szeme, amikor meglát a lábánál egy az ő kis tenyerében éppen elférő szürke kavicsot. Lehajol érte, és megmutatja a nagy tűzmágusnak. *
– Ez jó? * Szép sima felületű, tojás formájú, valószínűleg a kiáradt folyó moshatta ide valamikor. Dänkijinkilinkilinkilinkij szerint keresve se találhatott volna szebb kavicsot, de persze nem sokáig keresgélt.
Arra elégedetten bólint, hogy a tábor nem a fa alatt lesz. *
– De akkor hol lesz? * Érkezik is a következő kérdés. Közben ő is kap egyet, amire csak megvonja vállait, és visszamegy Bürköshöz, hogy közelebb vezesse, mielőtt az állat túlságosan elcsatangolna. *
//Mark//
– Hmm. * Hallgatja a fiút, miközben nagyokat pislog. Persze hallott már a vándorok és vademberek tűzgyújtási szokásairól, de még sosem találkozott valakivel, aki ténylegesen így gyújtott tüzet. Jóllehet, korábban nem is nagyon hagyta el a várost, ott pedig ezáltal kevés vándorral találkozott. Ám ez a fiatal férfiember sem tűnik klasszikus vándornak. A páncélja alapján biztos nem. Dänkijinkilinkilinkilinkij ezért is fél tőle egy picit, de nem annyira, hogy ne tegyen még egy lépést felé, miközben beszél. Kíváncsivá tette a tűzgyújtás mikéntjéről szóló rövid beszámoló, most már látni szeretné a gyakorlatot is. Meg aztán az se lenne ellenére, ha ő is megmelengethetné magát. Úgyhogy elő is áll egy mindkettejük számára előnyös ajánlattal. *
– Jó-jó, lassabban! Segítek szerezni mindent, ha én is megmelegedhetek a tűznél. De ennyi mindent nem tudok egyszerre megjegyezni… Száraz szalma, száraz széna, száraz bot, száraz kő… Szerintem itt mindenből van elég. * Néz körbe maga körül, és fel is csillan a szeme, amikor meglát a lábánál egy az ő kis tenyerében éppen elférő szürke kavicsot. Lehajol érte, és megmutatja a nagy tűzmágusnak. *
– Ez jó? * Szép sima felületű, tojás formájú, valószínűleg a kiáradt folyó moshatta ide valamikor. Dänkijinkilinkilinkilinkij szerint keresve se találhatott volna szebb kavicsot, de persze nem sokáig keresgélt.
Arra elégedetten bólint, hogy a tábor nem a fa alatt lesz. *
– De akkor hol lesz? * Érkezik is a következő kérdés. Közben ő is kap egyet, amire csak megvonja vállait, és visszamegy Bürköshöz, hogy közelebb vezesse, mielőtt az állat túlságosan elcsatangolna. *
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 18:06:43
Üzenet elküldve: 2026-01-30 18:06:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* A szántóföldek végtelen földútjai fárasztóak tudnak lenni. Főleg, így gyalogosan. A vidéki zsoldos éppen ezért gondolta, hogy pihenőt tart. Ha pedig tábortüze is lesz, akkor este nem kell attól tartania, hogy megfázik.
Szerencsére, jár arra valaki, aki koson lovagol.
Ez persze már valahol gyanús a harcosnak, azonban először azt hiszi, valami gyerek jár arra. De közelebbről már inkább egy elf kislánynak gondolja az érkezőt.
A köszönése bizonytalan. A válasza pedig nem éppen az, amire Markondenten számított. Nincs mit tenni, nem fogja megúszni a tűz csiholását. *
- Hát még csak ott járok, hogy van egy rövid botom, amit ezzel tudok majd gyorsan forgatni. Még kell keresnem száraz szalmát, száraz fát és egy vastagabb fadarabot, amibe egy kis lyukat kell faragnom. Ja igen és egy tenyérnyi nagy követ. * Sorolja fel zavartan az eddig félkész tűzgyújtó szettjét és annak hiányzó darabjait. *
- Szóval, még nincs meg a hely ahol a végső táborhely lesz. Azonban az észrevétel jogos. Legyen ez a hely távolabb az almafától. * Ért egyet végül az aprósággal. *
- Te merre tartasz ezen a kietlen vidéken? * Kérdezi meg, barátságos hangon a zsoldos. *
//Danki//
* A szántóföldek végtelen földútjai fárasztóak tudnak lenni. Főleg, így gyalogosan. A vidéki zsoldos éppen ezért gondolta, hogy pihenőt tart. Ha pedig tábortüze is lesz, akkor este nem kell attól tartania, hogy megfázik.
Szerencsére, jár arra valaki, aki koson lovagol.
Ez persze már valahol gyanús a harcosnak, azonban először azt hiszi, valami gyerek jár arra. De közelebbről már inkább egy elf kislánynak gondolja az érkezőt.
A köszönése bizonytalan. A válasza pedig nem éppen az, amire Markondenten számított. Nincs mit tenni, nem fogja megúszni a tűz csiholását. *
- Hát még csak ott járok, hogy van egy rövid botom, amit ezzel tudok majd gyorsan forgatni. Még kell keresnem száraz szalmát, száraz fát és egy vastagabb fadarabot, amibe egy kis lyukat kell faragnom. Ja igen és egy tenyérnyi nagy követ. * Sorolja fel zavartan az eddig félkész tűzgyújtó szettjét és annak hiányzó darabjait. *
- Szóval, még nincs meg a hely ahol a végső táborhely lesz. Azonban az észrevétel jogos. Legyen ez a hely távolabb az almafától. * Ért egyet végül az aprósággal. *
- Te merre tartasz ezen a kietlen vidéken? * Kérdezi meg, barátságos hangon a zsoldos. *
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:45:15
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:45:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Ahogy ritkán mekegő társával mendegél a pusztában, nemsokára egy almafa alatt pihenő fiú integetésére lesz figyelmes. Megállítja Bürköst, és pislogva néz arrafelé. *
– Üdv? * Inkább kérdezi, mint mondja. Nem számított társaságra ilyen távol a várostól, de ezek szerint már nincs annyira távol a legközelebbi település. Vagy csak a fiú is eltévedt. Amikor tovább mondja mondandóját, Dänkijinkilinkilinkilinkij majdhogynem megbizonyosodik róla, hogy ő is eltévedt. Hiszen, hogyha nem így lenne, miért táborozna itt a szabadban? Leszáll Bürkös hátáról. Látja, hogy a fiatalemberen páncél van, és hosszú kardja is van, így először kissé félve közelít felé, de amennyiben a zsoldos semmi váratlant nem tesz, az épp elég a tündérlánynak, hogy közelebb merészkedjen. Még mindig tisztes távolságból, de elég közel ahhoz, hogy ne kelljen kiabálniuk, megáll vele szemben. *
– Nincs. De, ha lenne, se tudnám, hogyan kell használni. * Vallja be, széttárva üres kezeit. Nem sok mindent hozott magával az útra, mivel amúgy sincs sok mindene. *
– De miért pont a fa alatt akarsz tüzet rakni? Kormosak lesznek az ágai! * Mondja, és felmutat a száraz faágakra. *
//Mark//
* Ahogy ritkán mekegő társával mendegél a pusztában, nemsokára egy almafa alatt pihenő fiú integetésére lesz figyelmes. Megállítja Bürköst, és pislogva néz arrafelé. *
– Üdv? * Inkább kérdezi, mint mondja. Nem számított társaságra ilyen távol a várostól, de ezek szerint már nincs annyira távol a legközelebbi település. Vagy csak a fiú is eltévedt. Amikor tovább mondja mondandóját, Dänkijinkilinkilinkilinkij majdhogynem megbizonyosodik róla, hogy ő is eltévedt. Hiszen, hogyha nem így lenne, miért táborozna itt a szabadban? Leszáll Bürkös hátáról. Látja, hogy a fiatalemberen páncél van, és hosszú kardja is van, így először kissé félve közelít felé, de amennyiben a zsoldos semmi váratlant nem tesz, az épp elég a tündérlánynak, hogy közelebb merészkedjen. Még mindig tisztes távolságból, de elég közel ahhoz, hogy ne kelljen kiabálniuk, megáll vele szemben. *
– Nincs. De, ha lenne, se tudnám, hogyan kell használni. * Vallja be, széttárva üres kezeit. Nem sok mindent hozott magával az útra, mivel amúgy sincs sok mindene. *
– De miért pont a fa alatt akarsz tüzet rakni? Kormosak lesznek az ágai! * Mondja, és felmutat a száraz faágakra. *
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:13:20
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Markondenten nem igazán boldogan ballag a téli álmát alvó szántóföldek mellett, egy kietlen földúton.
Ez a zsoldos lét mégsem olyan fenékig tejfel szakma, mint ahogyan azt gondolta korábban. Sok elvárás van közben attól, aki zsoldosnak adja a fejét. Például, hogy legyen ébren őrségben, meg hogy ne lepődjön meg, ha a másik éppen vissza is támad. Nem egy paraszt gyereknek valók ezek a rémisztő dolgok.
Más világ volt, amikor még szalmabábok között elképzelte mekkora nagy hős lesz. És egy egész megrakott karavánnal tér majd haza, amit a kalandjain megszerzett kincsekkel pakolnak majd tele.
Az útja unalmas. Amikor a karavánnal utazott, akkor legalább tudott beszélni valakivel.
Azonban itt nincs senki. Így letelepedik egy lombját lehullatott almafa tövében. Próbál tábortüzet készíteni, de kova és tapló nélkül, bizony tüzet kell majd csiholnia. Ehhez pedig szerez két rugalmasabb ágat egyiket íj szerűen elkészíti míg a másikat az húrjába tekeri. Most már csak száraz szalmát kell találnia, na meg egy marok méretű követ és egy nagyobb fát, amit megfúrhat a kardjával.
Ekkor vesz észre egy gyerekformát, aki egy koson lovagol, így messziről int neki. *
- Üdv utazó! * Szólítja meg a koson lovagló leány gyermeket. *
- Nincs véletlenül tűzszerszámod? Sokat segítene, abban, hogy kicsit egy tábortűznél átmelegedjek. * Teszi fel a kérdését a vidéki zsoldos.
Rengeteg időt meg tudna spórolni, ha a tüzet célszerszámmal tudná meggyújtani, egy régebbi tűzgyújtó technika helyett. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.30 17:13:43
//Danki//
* Markondenten nem igazán boldogan ballag a téli álmát alvó szántóföldek mellett, egy kietlen földúton.
Ez a zsoldos lét mégsem olyan fenékig tejfel szakma, mint ahogyan azt gondolta korábban. Sok elvárás van közben attól, aki zsoldosnak adja a fejét. Például, hogy legyen ébren őrségben, meg hogy ne lepődjön meg, ha a másik éppen vissza is támad. Nem egy paraszt gyereknek valók ezek a rémisztő dolgok.
Más világ volt, amikor még szalmabábok között elképzelte mekkora nagy hős lesz. És egy egész megrakott karavánnal tér majd haza, amit a kalandjain megszerzett kincsekkel pakolnak majd tele.
Az útja unalmas. Amikor a karavánnal utazott, akkor legalább tudott beszélni valakivel.
Azonban itt nincs senki. Így letelepedik egy lombját lehullatott almafa tövében. Próbál tábortüzet készíteni, de kova és tapló nélkül, bizony tüzet kell majd csiholnia. Ehhez pedig szerez két rugalmasabb ágat egyiket íj szerűen elkészíti míg a másikat az húrjába tekeri. Most már csak száraz szalmát kell találnia, na meg egy marok méretű követ és egy nagyobb fát, amit megfúrhat a kardjával.
Ekkor vesz észre egy gyerekformát, aki egy koson lovagol, így messziről int neki. *
- Üdv utazó! * Szólítja meg a koson lovagló leány gyermeket. *
- Nincs véletlenül tűzszerszámod? Sokat segítene, abban, hogy kicsit egy tábortűznél átmelegedjek. * Teszi fel a kérdését a vidéki zsoldos.
Rengeteg időt meg tudna spórolni, ha a tüzet célszerszámmal tudná meggyújtani, egy régebbi tűzgyújtó technika helyett. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.30 17:13:43
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-30 16:48:55
Üzenet elküldve: 2026-01-30 16:48:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Arthenior felől érkezik, maga se tudja, hogy hová. Vannak itt mindenféle furcsa dolgok, amiket még sosem látott korábban. Nem is csoda, hiszen életében nem járt itt. Lihanechben nincsenek ekkora szántóföldek. Bürkös hátán koslat és elég fáradt már, de nem akar megállni, amíg nem ér el valahova. Mármint valami olyan helyre, ahol van valami, nem csak a végtelen, fagyos föld, száraz kukoricacső, halott búza és miegyéb. Dänkijinkilinkilinkilinkij hátasához simulva utazik, és álmos szemekkel figyeli az előtte elterülő utat. *
//Mark//
* Arthenior felől érkezik, maga se tudja, hogy hová. Vannak itt mindenféle furcsa dolgok, amiket még sosem látott korábban. Nem is csoda, hiszen életében nem járt itt. Lihanechben nincsenek ekkora szántóföldek. Bürkös hátán koslat és elég fáradt már, de nem akar megállni, amíg nem ér el valahova. Mármint valami olyan helyre, ahol van valami, nem csak a végtelen, fagyos föld, száraz kukoricacső, halott búza és miegyéb. Dänkijinkilinkilinkilinkij hátasához simulva utazik, és álmos szemekkel figyeli az előtte elterülő utat. *
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-29 19:12:32
Üzenet elküldve: 2026-01-29 19:12:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Az orkok nyomában //
*Ahogy közelebb érnek, a hamu vastagon ül meg a földön. Minden lépésnél felkavarodik, tompítja a hangokat, belepi a csizmát, a gabonaszálak végét, a kidőlt kerítéseket. A füst már nem emelkedik magasra, alacsonyan kúszik a romok között, megül a házak csonkjai közt, és csípi a szemet.
Az úton haladók előtt egyre tisztábban rajzolódnak ki a házak részletei. Több tető beomlott, mások félig még állnak, fekete gerendákkal az ég felé meredve. A gabonamező felől közelítők számára a látvány szaggatottabb: vályogfalak bukkannak fel a kalászok fölött, majd tűnnek el újra, mintha a falu maga próbálna elrejtőzni.
Időről időre apró neszek verik fel a csendet. Egy elmozduló gerenda tompa reccsenése. Valami megcsúszik a törmelék alatt. A füstben egy pillanatra mintha árny mozdulna, de amikor a szem újra odakap, már nincs ott semmi. Csak a parázs halvány izzása egy összeégett ház belsejében.
A falu határán egy szekér áll félrecsúszva az út mentén. Oldala megpörkölődött, a küllők egy része megfeketedett, de nem égett teljesen el. A platón néhány zsák búza maradt, hamuval vastagon belepve. A zsákok egy része fel van hasítva, a szemek szanaszét szóródtak, a többit valaki sietve, válogatás nélkül elvitte.
Beljebb haladva a romok közé érve az első, ami feltűnik hőseink számára az a hiány. Hang. Mozgás. Menekülés nyomai. Semmi. Az udvarok üresek, az ajtók tárva-nyitva vagy félig leszakadva lógnak a zsanérokon. A hamu mindenütt egyforma vastagon ül meg, mintha a falu egyetlen pillanat alatt megdermedt volna.
Aztán meglátják az elsőt.
Egy test hever a küszöb előtt, féloldalra fordulva, mintha kifelé tartott volna. Nem messze tőle egy másik, már az udvar közepén. Tovább haladva egy harmadik, egy összeégett fal tövében. Beljebb már nem lehet nem észrevenni őket.
A romok között elszórtan hevernek a holttestek. Van, aki a saját portáján esett el, más az utcán, ahol utolérték. Némelyikük megégett, másokon a vágások tisztán kivehetők a hamu alatt. Nem látni nyomát hosszú küzdelemnek. Inkább gyors, könyörtelen munka benyomását kelti az egész.
Egyetlen helyen azonban a pusztítás nem tűnik sietősnek. Egy karóhoz kötözött falusi teste a tér szélén, félig megpörkölve, mintha valaki időt szánt volna arra, hogy eljátszadozzon vele. A kötelek megfeszültek, a test megcsavarodva maradt ott, ahol hagyták. Körülötte a föld fel van taposva, mintha néhányan megálltak volna nézni.
A nyomok, legalábbis ott, ahol még nem lepte be őket a hamu, egy irányba vezetnek tovább a faluból. Akad köztük friss, akad olyan is ami több napos és szinte alig észrevehető. Nehéz megmondani, mennyi idő telt el azóta, hogy az elkövetők elvonultak, de minden jel arra utal, hogy már nincsenek itt. Csak az maradt utánuk, amit nem vittek magukkal, és amit nem volt idejük teljesen elpusztítani.*
*Ahogy közelebb érnek, a hamu vastagon ül meg a földön. Minden lépésnél felkavarodik, tompítja a hangokat, belepi a csizmát, a gabonaszálak végét, a kidőlt kerítéseket. A füst már nem emelkedik magasra, alacsonyan kúszik a romok között, megül a házak csonkjai közt, és csípi a szemet.
Az úton haladók előtt egyre tisztábban rajzolódnak ki a házak részletei. Több tető beomlott, mások félig még állnak, fekete gerendákkal az ég felé meredve. A gabonamező felől közelítők számára a látvány szaggatottabb: vályogfalak bukkannak fel a kalászok fölött, majd tűnnek el újra, mintha a falu maga próbálna elrejtőzni.
Időről időre apró neszek verik fel a csendet. Egy elmozduló gerenda tompa reccsenése. Valami megcsúszik a törmelék alatt. A füstben egy pillanatra mintha árny mozdulna, de amikor a szem újra odakap, már nincs ott semmi. Csak a parázs halvány izzása egy összeégett ház belsejében.
A falu határán egy szekér áll félrecsúszva az út mentén. Oldala megpörkölődött, a küllők egy része megfeketedett, de nem égett teljesen el. A platón néhány zsák búza maradt, hamuval vastagon belepve. A zsákok egy része fel van hasítva, a szemek szanaszét szóródtak, a többit valaki sietve, válogatás nélkül elvitte.
Beljebb haladva a romok közé érve az első, ami feltűnik hőseink számára az a hiány. Hang. Mozgás. Menekülés nyomai. Semmi. Az udvarok üresek, az ajtók tárva-nyitva vagy félig leszakadva lógnak a zsanérokon. A hamu mindenütt egyforma vastagon ül meg, mintha a falu egyetlen pillanat alatt megdermedt volna.
Aztán meglátják az elsőt.
Egy test hever a küszöb előtt, féloldalra fordulva, mintha kifelé tartott volna. Nem messze tőle egy másik, már az udvar közepén. Tovább haladva egy harmadik, egy összeégett fal tövében. Beljebb már nem lehet nem észrevenni őket.
A romok között elszórtan hevernek a holttestek. Van, aki a saját portáján esett el, más az utcán, ahol utolérték. Némelyikük megégett, másokon a vágások tisztán kivehetők a hamu alatt. Nem látni nyomát hosszú küzdelemnek. Inkább gyors, könyörtelen munka benyomását kelti az egész.
Egyetlen helyen azonban a pusztítás nem tűnik sietősnek. Egy karóhoz kötözött falusi teste a tér szélén, félig megpörkölve, mintha valaki időt szánt volna arra, hogy eljátszadozzon vele. A kötelek megfeszültek, a test megcsavarodva maradt ott, ahol hagyták. Körülötte a föld fel van taposva, mintha néhányan megálltak volna nézni.
A nyomok, legalábbis ott, ahol még nem lepte be őket a hamu, egy irányba vezetnek tovább a faluból. Akad köztük friss, akad olyan is ami több napos és szinte alig észrevehető. Nehéz megmondani, mennyi idő telt el azóta, hogy az elkövetők elvonultak, de minden jel arra utal, hogy már nincsenek itt. Csak az maradt utánuk, amit nem vittek magukkal, és amit nem volt idejük teljesen elpusztítani.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-28 22:07:00
Üzenet elküldve: 2026-01-28 22:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Kiszúr az óriás felé. A mozdulata szépen ki volt számítva és szinte könyvbe illő. Mégis valami félrelöki a pengéjét. Ezen felmordul és sötét gyanú éled benne. Lehet, hogy ellenfele csal és sötét praktikákhoz nyúl a tisztességes harc helyett. Már csak ezért se adná meg neki a lehetőséget, hogy még valami varázslöttyel is megpróbáljon javítani az esélyein. Csakhogy második csapása se talál. Ha látja a fentről, lefelé csapó kalapácsot akkor megpróbál kitáncolni előle miközben a pajzsát úgy tartaná, hogy arról lecsússzon a csapás. Azt, ugyanis meg sem kérdőjelezi, hogy ha ez a behemót eltalálja őt akkor a fémsisak nem sokat segít a helyzetén. Maximum abban, hogy az alapján felismerhetik a maradványait ha kihalásszák a koponyájából. Ha ez sikerül akkor újra megpróbál a másik felé szúrni. Fülében közben ork sámánok ütik a ritmust a dobjaikon.*
//Jobbszárny//
*Kiszúr az óriás felé. A mozdulata szépen ki volt számítva és szinte könyvbe illő. Mégis valami félrelöki a pengéjét. Ezen felmordul és sötét gyanú éled benne. Lehet, hogy ellenfele csal és sötét praktikákhoz nyúl a tisztességes harc helyett. Már csak ezért se adná meg neki a lehetőséget, hogy még valami varázslöttyel is megpróbáljon javítani az esélyein. Csakhogy második csapása se talál. Ha látja a fentről, lefelé csapó kalapácsot akkor megpróbál kitáncolni előle miközben a pajzsát úgy tartaná, hogy arról lecsússzon a csapás. Azt, ugyanis meg sem kérdőjelezi, hogy ha ez a behemót eltalálja őt akkor a fémsisak nem sokat segít a helyzetén. Maximum abban, hogy az alapján felismerhetik a maradványait ha kihalásszák a koponyájából. Ha ez sikerül akkor újra megpróbál a másik felé szúrni. Fülében közben ork sámánok ütik a ritmust a dobjaikon.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-28 15:45:42
Üzenet elküldve: 2026-01-28 15:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Alesiannak kedvére van a búzában való mászkálás, így örömmel csatlakozik a sunnyogó csapathoz. Ilyenkor hasznára van a kis mérete, mert hát könnyebben eltűnik a kalásztengerben. Állva is majdnem eltűnik itt. Ha nagyon rosszra fordulnak az események, akkor ő bizony könnyedén meg tud lógni. Zápor is szereti az ilyen helyet, mert össze tud szedni egy csomó rovart, amit örömmel rágcsálhat. Lassan követi a tündér hát a harcosokat, mert engedi őket, hadd menjenek csak előre. Ő jól hátul köszöni szépen, de jól megvan. A mosómedve pedig kíváncsian követi szárnyas gazdáját. Azt nem lehetne mondani, hogy a tündér teljesen nyugodt, de itt viszonylagos biztonságban érzi magát.*
- Teysus uram remélem ma nem a vicces kedvedben vagy.* Pillant fel az égre miközben ezt a gyors fohászt elmormolja. Az istene szereti a jó tréfákat, ami jó is, ha nem a tündér bőréről van szó.*
*Alesiannak kedvére van a búzában való mászkálás, így örömmel csatlakozik a sunnyogó csapathoz. Ilyenkor hasznára van a kis mérete, mert hát könnyebben eltűnik a kalásztengerben. Állva is majdnem eltűnik itt. Ha nagyon rosszra fordulnak az események, akkor ő bizony könnyedén meg tud lógni. Zápor is szereti az ilyen helyet, mert össze tud szedni egy csomó rovart, amit örömmel rágcsálhat. Lassan követi a tündér hát a harcosokat, mert engedi őket, hadd menjenek csak előre. Ő jól hátul köszöni szépen, de jól megvan. A mosómedve pedig kíváncsian követi szárnyas gazdáját. Azt nem lehetne mondani, hogy a tündér teljesen nyugodt, de itt viszonylagos biztonságban érzi magát.*
- Teysus uram remélem ma nem a vicces kedvedben vagy.* Pillant fel az égre miközben ezt a gyors fohászt elmormolja. Az istene szereti a jó tréfákat, ami jó is, ha nem a tündér bőréről van szó.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-28 13:06:48
Üzenet elküldve: 2026-01-28 13:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Amíg a csata folyik, addig ő a sérültek között kell, hogy helyet foglaljon. Mondjuk szerencsésnek mondhatja magát, hogy túlélte a tharg kardjának csapását, de valamiért nem érzi magát annak. Legjobban azt sajnálja, hogy így kimarad a mókából. De sajnos ezzel kell most megelégednie. Ilyen fajta nagymértékű csatában még nem vett részt. Annyi biztos, hogy sokat tanult. Ahogy Goba mellé telepszik, azt is látja, hogy mennyire felkészületlenek voltak. A jövőben biztos megfontoltabb fog lenni. Már ha még lesz rá alkalma, hogy megfontolt lehessen.
Végignéz a legújabb toborzottján.
~Mibe sodortalak bele?~*
-Látom közelről megismerkedtél a tharg pengéjével. Igazán mély benyomást hagyott benned, mi?
*Óvatosan kuncog a poénján. Az ork pálinka sem teljes fájdalomcsillapítást jelent.*
-Értelek. Jobb lesz ha tényleg minél hamarabb körülnézünk a csatatéren. Talán találunk valamit ami segít rajtad.
*Akaaruush sérülése is komoly, de a sodronyinge jó szolgálatot tett. Ellenben Goba védtelenül ütközött meg a barbárral. A legkevesebb amit érte tehet az az, hogy segít a keresésben. Ahogy a felcser felhagy a munkájával, Goba után ered. Már amennyire a sebesülés és a pálinka engedi. Óvatos mozdulatokkal kell fel. Meglepődve érzékeli, hogy az ork felcser jó munkát végzett. Megörülve indul el, a pálinka erejénél jobban megerőltetve magát. A fájdalom hirtelen rohan át a testén, hogy utána újra eltűnjön.*
-Csak óvatosan.
*Inti óvatosságra magát.
Gobához hasonlóan ő is az elesetteket kutatja át. Ha értéket talál. azt elteszi, de elsősorban olyan tárgyakat keres, amivel a felcserek jobban elláthatják Gobát.*
//Jobbszárny//
*Amíg a csata folyik, addig ő a sérültek között kell, hogy helyet foglaljon. Mondjuk szerencsésnek mondhatja magát, hogy túlélte a tharg kardjának csapását, de valamiért nem érzi magát annak. Legjobban azt sajnálja, hogy így kimarad a mókából. De sajnos ezzel kell most megelégednie. Ilyen fajta nagymértékű csatában még nem vett részt. Annyi biztos, hogy sokat tanult. Ahogy Goba mellé telepszik, azt is látja, hogy mennyire felkészületlenek voltak. A jövőben biztos megfontoltabb fog lenni. Már ha még lesz rá alkalma, hogy megfontolt lehessen.
Végignéz a legújabb toborzottján.
~Mibe sodortalak bele?~*
-Látom közelről megismerkedtél a tharg pengéjével. Igazán mély benyomást hagyott benned, mi?
*Óvatosan kuncog a poénján. Az ork pálinka sem teljes fájdalomcsillapítást jelent.*
-Értelek. Jobb lesz ha tényleg minél hamarabb körülnézünk a csatatéren. Talán találunk valamit ami segít rajtad.
*Akaaruush sérülése is komoly, de a sodronyinge jó szolgálatot tett. Ellenben Goba védtelenül ütközött meg a barbárral. A legkevesebb amit érte tehet az az, hogy segít a keresésben. Ahogy a felcser felhagy a munkájával, Goba után ered. Már amennyire a sebesülés és a pálinka engedi. Óvatos mozdulatokkal kell fel. Meglepődve érzékeli, hogy az ork felcser jó munkát végzett. Megörülve indul el, a pálinka erejénél jobban megerőltetve magát. A fájdalom hirtelen rohan át a testén, hogy utána újra eltűnjön.*
-Csak óvatosan.
*Inti óvatosságra magát.
Gobához hasonlóan ő is az elesetteket kutatja át. Ha értéket talál. azt elteszi, de elsősorban olyan tárgyakat keres, amivel a felcserek jobban elláthatják Gobát.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-27 21:30:57
Üzenet elküldve: 2026-01-27 21:30:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Az elf jeges pillantása végigsiklik a kissé szedett-vetett társaságon. Bár ilyen távolságból nem lehet egyértelműen megállapítani - s nem is látnak át a vályogfalakon -, de az az érzése, nem fognak túlerőbe futni a faluban. Nagy a csend, a maga részéről néhány kósza varangyra számít, reméli nem éri őket majd kellemetlen meglepetés.
Egykori parancsnoka úgy tűnik hozzá hasonlóan ódzkodik kicsit a földeken lopózástól, s szerencsére a faluba lovagolás mellett dönt. Említenie sem kell a hosszúéltűnek, hogy vele tart, vigyorgó egyértelműséggel invitálja az elterelésbe, amire Naesala arcán is elterül egy mosoly.*
- Mire a többiek leérnek már meg is isszuk a pertut a bestiákkal *soha nem ivott még persze orkkal - pedig sokféle alakkal sörözött már -, de azért erős sejtései vannak afelől, hogy nem a mai napon fogja elkezdeni. De beéri a bosszankodó sárga pillantásukkal, ami mindig dühödten villan, amikor a kis csökevényes agyukig elér, hogy egy hosszúfülű sebezte meg őket. Ha a vélt cimborálás nem is jön össze, egy ilyen jelenet még bearanyozhatja a napját.
A mai napon talán már másodjára kapja el Bredoc különös alapossággal fürkésző pillantásait, s csaknem ki is csúszik a száján egy zavart "mi van?". Még időben lenyeli, inkább csak ellenőrzi maga is a felszerelését, majd a lovával sokadjára felzárkózik a férfi mellett.*
- Csak utánad! *bök nagylelkűen állával az út felé, s ahogy elindul Droyn, már halad is a nyomában.*
*Az elf jeges pillantása végigsiklik a kissé szedett-vetett társaságon. Bár ilyen távolságból nem lehet egyértelműen megállapítani - s nem is látnak át a vályogfalakon -, de az az érzése, nem fognak túlerőbe futni a faluban. Nagy a csend, a maga részéről néhány kósza varangyra számít, reméli nem éri őket majd kellemetlen meglepetés.
Egykori parancsnoka úgy tűnik hozzá hasonlóan ódzkodik kicsit a földeken lopózástól, s szerencsére a faluba lovagolás mellett dönt. Említenie sem kell a hosszúéltűnek, hogy vele tart, vigyorgó egyértelműséggel invitálja az elterelésbe, amire Naesala arcán is elterül egy mosoly.*
- Mire a többiek leérnek már meg is isszuk a pertut a bestiákkal *soha nem ivott még persze orkkal - pedig sokféle alakkal sörözött már -, de azért erős sejtései vannak afelől, hogy nem a mai napon fogja elkezdeni. De beéri a bosszankodó sárga pillantásukkal, ami mindig dühödten villan, amikor a kis csökevényes agyukig elér, hogy egy hosszúfülű sebezte meg őket. Ha a vélt cimborálás nem is jön össze, egy ilyen jelenet még bearanyozhatja a napját.
A mai napon talán már másodjára kapja el Bredoc különös alapossággal fürkésző pillantásait, s csaknem ki is csúszik a száján egy zavart "mi van?". Még időben lenyeli, inkább csak ellenőrzi maga is a felszerelését, majd a lovával sokadjára felzárkózik a férfi mellett.*
- Csak utánad! *bök nagylelkűen állával az út felé, s ahogy elindul Droyn, már halad is a nyomában.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-27 20:35:35
Üzenet elküldve: 2026-01-27 20:35:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Kayaerr már kissé zihálva kapaszkodik fel a dombra, érzi ahogy ég a mellkasa, lábai nehezek, de nem engedi meg magának, hogy lemaradjon. A sár cuppogva próbálja visszatartani, a füves talaj csúszik a talpa alatt, mégis Yagnar közelében marad, pajzsát maga előtt tartva. Tekintete folyamatosan pásztáz, minden fáradtsága ellenére készen áll arra, hogy ismét lesújtson fegyverével, ha a helyzet úgy kívánja. Újabb ellen azonban egyelőre nem érkezik, akad így egy kis ideje kifújni magát. Tudja, hogy nem tart majd sokáig.
Felérve a dombtetőre alkarjával ismét töröl egyet a sárral és vérrel borított arcán, majd megpillantja a lendületét vesztett lovasokat és az alig felfegyverzett ork íjászokat. A varangyok még túlerőben vannak, de ha érkező csapatuk is beleveti magát a harcba, talán feléjük kerekedhetnek. Pajzsát a földre téve egy szusszanásnyi időre megtámaszkodik, tekintete pedig a jarlra siklik.*
- Mire várunk, Yagnar?
//Középhad//
*Kayaerr már kissé zihálva kapaszkodik fel a dombra, érzi ahogy ég a mellkasa, lábai nehezek, de nem engedi meg magának, hogy lemaradjon. A sár cuppogva próbálja visszatartani, a füves talaj csúszik a talpa alatt, mégis Yagnar közelében marad, pajzsát maga előtt tartva. Tekintete folyamatosan pásztáz, minden fáradtsága ellenére készen áll arra, hogy ismét lesújtson fegyverével, ha a helyzet úgy kívánja. Újabb ellen azonban egyelőre nem érkezik, akad így egy kis ideje kifújni magát. Tudja, hogy nem tart majd sokáig.
Felérve a dombtetőre alkarjával ismét töröl egyet a sárral és vérrel borított arcán, majd megpillantja a lendületét vesztett lovasokat és az alig felfegyverzett ork íjászokat. A varangyok még túlerőben vannak, de ha érkező csapatuk is beleveti magát a harcba, talán feléjük kerekedhetnek. Pajzsát a földre téve egy szusszanásnyi időre megtámaszkodik, tekintete pedig a jarlra siklik.*
- Mire várunk, Yagnar?
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-27 00:13:44
Üzenet elküldve: 2026-01-27 00:13:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Vértől csatakos, de a legkevésbé sem bánja. Ellenségei vére ez. Az Ősök Szelleme pedig esőt hozott, hogy lemossa róluk a mocskot.*
-Skollhat, hozzám! *Szól a farkasához, legyen az bárhol. Kaszabol, ha orkot lát, az összes isten a tanúja rá, hogy minden erejét beleadja. Egyik kezében kardját fogja vasmarokkal, a másikban az ork hadvezér kobakját szorongatja.*
-Négy városban, s még azon is túl éneklik majd meg, amit ma tettünk! *Harsogja társainak. Lemarad, s bevárja Karheiát, ha kell. Kayaerrt nem kell féltenie, hisz ott van vele. Nem hagyja magára másik vérét sem. Lelke mélyén tudja, hogy veszteségeik súlyosak lehetnek. Nyugtatja viszont a tudat, hogy harcostársaik az Ősök Csarnokában várják majd őket, ha eljő az idejük. Ahogy jó eséllyel Rorkir és az óriás is.
Nagyot fújtat, miután felkapaszkodtak a domboldalon, és ha lélegzetvételnyi ideje van, hát körbepillant, dombon innen s túl. Felakarja mérni, mivel állnak még szemben.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 00:14:26
//Középhad//
*Vértől csatakos, de a legkevésbé sem bánja. Ellenségei vére ez. Az Ősök Szelleme pedig esőt hozott, hogy lemossa róluk a mocskot.*
-Skollhat, hozzám! *Szól a farkasához, legyen az bárhol. Kaszabol, ha orkot lát, az összes isten a tanúja rá, hogy minden erejét beleadja. Egyik kezében kardját fogja vasmarokkal, a másikban az ork hadvezér kobakját szorongatja.*
-Négy városban, s még azon is túl éneklik majd meg, amit ma tettünk! *Harsogja társainak. Lemarad, s bevárja Karheiát, ha kell. Kayaerrt nem kell féltenie, hisz ott van vele. Nem hagyja magára másik vérét sem. Lelke mélyén tudja, hogy veszteségeik súlyosak lehetnek. Nyugtatja viszont a tudat, hogy harcostársaik az Ősök Csarnokában várják majd őket, ha eljő az idejük. Ahogy jó eséllyel Rorkir és az óriás is.
Nagyot fújtat, miután felkapaszkodtak a domboldalon, és ha lélegzetvételnyi ideje van, hát körbepillant, dombon innen s túl. Felakarja mérni, mivel állnak még szemben.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 00:14:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2349-2368