Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-06-01 10:54:43
Üzenet elküldve: 2018-06-01 10:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Végtagjait, testét nyújtóztatja, mikor a hím utoléri, és egy féloldalas kis mosollyal fogadja őt, miközben saját légzése kezd valamelyest megnyugodni.*
- És még szörnyen hangos is vagy.
*Arra gondol, hogy ha a másik fogékony rá, ezen később javíthatnának is, feltéve, hogy elég ideig maradnak együtt ilyenekhez. Jót szórakozik azért a dühös tömeg említésén, habár nem tapasztalt ilyet, mert a vadonban nem kergetik feldühödött népek a kellemetlennek tűnő mélységieket. Ez is egy hatalmas előnye annak, ha nem a városban él az ember fia vagy lánya.*
- És miért kergettek? Hamisan énekeltél valami bénán rögtönzött dalt?
*Hangja nem rosszalló vagy gonoszkodó, hiszen kicsit még mosolyog is hozzá, szemei is inkább vidáman csillannak meg. Miközben a válaszra vár, na meg arra, hogy a hím is kipihegje magát, fejben már a következő sprintre készülődik, hogy újra szó nélkül ott hagyja a hímet, míg el nem érnek végső céljukhoz.*
*Végtagjait, testét nyújtóztatja, mikor a hím utoléri, és egy féloldalas kis mosollyal fogadja őt, miközben saját légzése kezd valamelyest megnyugodni.*
- És még szörnyen hangos is vagy.
*Arra gondol, hogy ha a másik fogékony rá, ezen később javíthatnának is, feltéve, hogy elég ideig maradnak együtt ilyenekhez. Jót szórakozik azért a dühös tömeg említésén, habár nem tapasztalt ilyet, mert a vadonban nem kergetik feldühödött népek a kellemetlennek tűnő mélységieket. Ez is egy hatalmas előnye annak, ha nem a városban él az ember fia vagy lánya.*
- És miért kergettek? Hamisan énekeltél valami bénán rögtönzött dalt?
*Hangja nem rosszalló vagy gonoszkodó, hiszen kicsit még mosolyog is hozzá, szemei is inkább vidáman csillannak meg. Miközben a válaszra vár, na meg arra, hogy a hím is kipihegje magát, fejben már a következő sprintre készülődik, hogy újra szó nélkül ott hagyja a hímet, míg el nem érnek végső céljukhoz.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-06-01 06:11:31
Üzenet elküldve: 2018-06-01 06:11:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
// Holdfényes Éjszaka//
*Cale nincs hozzászokva a futáshoz, de a nősténynek úgy tűnik, hogy nem olyan megterhelő a dolog, mint a bárd számára. Mégis, mindent megtesz, hogy tartsa a tempót, és ne hagyja le a fajtársa, hogy tartsa vele a lépést, még ha nem is olyan egyszerű a dolog. Már kezdi azt hinni, hogy a nő sose fog megállni. Talán mégse volt olyan jó ötlet követni, jobb lett volna ott maradni. De végül kiérnek a szántóföldekre, ahol a nő megáll, és Cale is kifújhatja magát végre. A nő egy szót sem szól, és bár a bárd szívesen tenné, hiszen számtalan kérdés merült fel benne, egyelőre azzal van elfoglalva, hogy légszomjas tüdejét elégítse ki, és ne a kíváncsiságát. Mégis, néhány zihált lélegzetvétel után megszólal. *
- Nem vagyok hozzászokva a futáshoz. Rég volt, amikor utoljára ennyit szaladtam, és akkor is egy dühös tömeg kergetett. * Nevet fel halkan, ahogy eszébe jut az emlék. Szép este volt az is, de akkor teljesen máshogy futott, és más érzések is kavarodtak benne.*
*Cale nincs hozzászokva a futáshoz, de a nősténynek úgy tűnik, hogy nem olyan megterhelő a dolog, mint a bárd számára. Mégis, mindent megtesz, hogy tartsa a tempót, és ne hagyja le a fajtársa, hogy tartsa vele a lépést, még ha nem is olyan egyszerű a dolog. Már kezdi azt hinni, hogy a nő sose fog megállni. Talán mégse volt olyan jó ötlet követni, jobb lett volna ott maradni. De végül kiérnek a szántóföldekre, ahol a nő megáll, és Cale is kifújhatja magát végre. A nő egy szót sem szól, és bár a bárd szívesen tenné, hiszen számtalan kérdés merült fel benne, egyelőre azzal van elfoglalva, hogy légszomjas tüdejét elégítse ki, és ne a kíváncsiságát. Mégis, néhány zihált lélegzetvétel után megszólal. *
- Nem vagyok hozzászokva a futáshoz. Rég volt, amikor utoljára ennyit szaladtam, és akkor is egy dühös tömeg kergetett. * Nevet fel halkan, ahogy eszébe jut az emlék. Szép este volt az is, de akkor teljesen máshogy futott, és más érzések is kavarodtak benne.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-06-01 05:40:56
Üzenet elküldve: 2018-06-01 05:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes Éjszaka//
*Elmosolyodik, mikor meghallja a hím rohanó lépteit háta mögött. Annak ellenére, hogy mélységi, nem éppen közlekedik hangtalanul, ráadásul sötételf létére így vadásznak is pocsék lenne. Nem áll meg azonban szóvá tenni a hímnek, hogy lehetne kicsit csendesebb is, mert most nem ez a legfontosabb. Vier egyrészt úgy érzi, hogy hatalmas szüksége van erre a futásra, hogy addig fusson, míg lábai meg nem adják magukat, és égő tüdővel kifeküdjön... úgy nagyjából bárhol. Másrészt úgy gondolja, hogy ez a kis testmozgás a hímet is kizökkenti majd, véget vetve rövid, de annál szomorúbb évődésüknek, ami érzései alapján koránt sem ért véget. De egyelőre nem akar ezzel foglalkozni, abban viszont biztos, hogy amit hirtelenjében kitalált maguknak, remek időtöltés lesz. Nem is kell olyan sokat rohannia, hamar maga mögött hagyja az erdőt, szinte a semmiből kibukkanva a földekre. Itt áll meg először, kicsit megpihen, kiszuszogja magát, és ha a hím közben nem érte utol, akkor mindenképpen megvárja őt.*
*Elmosolyodik, mikor meghallja a hím rohanó lépteit háta mögött. Annak ellenére, hogy mélységi, nem éppen közlekedik hangtalanul, ráadásul sötételf létére így vadásznak is pocsék lenne. Nem áll meg azonban szóvá tenni a hímnek, hogy lehetne kicsit csendesebb is, mert most nem ez a legfontosabb. Vier egyrészt úgy érzi, hogy hatalmas szüksége van erre a futásra, hogy addig fusson, míg lábai meg nem adják magukat, és égő tüdővel kifeküdjön... úgy nagyjából bárhol. Másrészt úgy gondolja, hogy ez a kis testmozgás a hímet is kizökkenti majd, véget vetve rövid, de annál szomorúbb évődésüknek, ami érzései alapján koránt sem ért véget. De egyelőre nem akar ezzel foglalkozni, abban viszont biztos, hogy amit hirtelenjében kitalált maguknak, remek időtöltés lesz. Nem is kell olyan sokat rohannia, hamar maga mögött hagyja az erdőt, szinte a semmiből kibukkanva a földekre. Itt áll meg először, kicsit megpihen, kiszuszogja magát, és ha a hím közben nem érte utol, akkor mindenképpen megvárja őt.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-28 00:22:59
Üzenet elküldve: 2018-05-28 00:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- Remélem, meg tudod állni! *jegyzi meg nevetve, ahogy elindulnak a folyó felé, majd kíváncsian hallgatja a korábban feltett kérdések magyarázatát.*
- Varázslatos? *kérdez vissza* Én inkább hihetetlenül bosszantónak mondanám. Valami megmagyarázhatatlan késztetést érez az ember, hogy mégis megpróbálja feloldani az ellentmondást. Valahogy olyan zavaró ez az egész... megbontja a rendet. *próbálja megfogalmazni az érzéseit, ám nem biztos benne, hogy a fiú érteni fogja, mire gondol. Bár egyelőre úgy tűnik, lassan a téma végére érnek, gondolataiban mégsem tudja lezárni a dolgot, és nagy adag frusztrációt kelt benne, hogy nem tud egyértelműbb és egyszerűbb megoldást kihozni, csak ilyen ellentmondásosat.*
- Biztos, hogy nem lehet ezt feloldani valahogy? *kérdezi kissé félszegen, mintha csak azért nem lenne egyszerűbb válasz, mert még senki nem gondolt rá, hogy lehetne. Persze tudja, hogy ez nincs így, de mégis örülne, ha lenne másik válasz. Közben persze tovább hallgatja, milyen viszony van a semmi és a minden közt, ám ez újabb kérdéseket szül benne.*
- De ha a mindenben van semmi, akkor hogy lehetnek egymás ellentétei? És akkor tulajdonképpen mi is a különbség a minden és a semmi között? *mondja ki rögtön, ami az eszébe jut, de jobban belegondolva rájön, hogy valószínűleg ezek is az ellentmondás részei lehetnek, és sem elég idejük, sem elég tudásuk nincs ahhoz, hogy a dolog végére járjanak. ~Legalábbis nekem biztosan nincs... de vajon honnan tudhat ennyit?~ tűnődik magában, hiszen a kellemes beszélgetés mögött azért kezd gyanús lenni neki, vajon hogyan tett szert ekkora tudásra a fiú. Szívesen rákérdezne erre is, ám nem akar túlságosan kíváncsiskodni, így megmarad az általánosabb témáknál.*
- Rendben, már alig várom, hogy folytassuk! *bólint rá nevetve, hiszen azt is szép teljesítménynek tartja, hogy a fiú eddig bírta a kérdései áradatát, igazán nem akarja túlfeszíteni a húrt ezen a téren. Ezért az utolsó téma kapcsán is csak bólint, hogy érti a dolgot. Igazából erről is lennének még kérdései, de érzi, hogy elég volt mára ennyi a komoly elmélkedésből, úgyhogy elraktározza a felmerült észrevételeit egy másik alkalomra. Kíváncsian figyeli inkább, milyen reakciót váltanak ki a virágokat illető szavai, ám meglepődik a válaszon. Nem erre számított, de mindenesetre örül neki, hogy szavai kedvező fogadtatásra leltek. Miközben ezen elmélkedik, rátalálnak a folyóhoz vezető ösvényre is, hamarosan pedig már a partján állnak. A bot mellé helyezi a kosarat is, biztonságos távolba a folyótól, de azért nem túl messze ahhoz, hogy ne tudják szemmel tartani a víz mellől vagy a vízből se. Közben mielőtt felfoghatná, mi is történik, hamarosan egyedül találja magát a parton, míg a fiú már a vízből invitálja befelé. Egy pillanatig nem is tudja, mit válaszoljon, hiszen bár rá is igazán ráférne egy megmártózás a tóban, szemérmessége mégis visszatartja attól, hogy csak úgy berohanjon. Végül óvatosan leveszi cipőjét, harisnyáját, valamint ruhája megmaradt részét, és csak az alatta lévő hosszú alsóruha marad rajta. Óvatosan elindul a víz felé, ám a széléhez érve először csak az egyik lábfejét dugja bele, hisz közel sem olyan biztos benne, hogy tényleg olyan kellemes lenne a víz.*
- Ez nem is meleg! *kiált fel félig meglepetten, félig bosszúsan, mikor gyanúja beigazolódik. Bár nem mondhatni kifejezetten hidegnek, egy kicsivel melegebb vízben azért jobban érezné magát. Pár pillanatnyi álldogálás után azonban már kissé elviselhetőbbnek tűnik a folyó, így beljebb merészkedik, ám ezúttal sem jut messzire.*
- Á, valami... valami hozzám ért! *ugrik hátra rémülten, miközben a környező vizet szemléli, hátha meglátja, mivel került közelebbi kapcsolatba az előbb. Bár sokszor fürdött már folyókban, még mindig nem mondaná, hogy kifejezetten élvezi a dolgot. ~Annyi minden lehet a vízben~ rémüldözik magában, végül azonban vesz egy nagy levegőt, és elindul a mélyebb víz felé.*
- Ez nem is rossz... *motyogja magában, ahogy lassan belemerül, ügyelve arra, hogy haja lehetőség szerint azért száraz maradjon. ~Borzasztóan néz ki, ha vizes... ~ fut át agyán a gondolat, bánva kicsit, hogy nincs nála semmi, amivel összefoghatná. Lassan, de biztosan végül elér oda is, ahol a fiú áll, és a kezét nyújtja az ingért*
- Add csak ide, majd kimosom! *ajánlja fel, elvégre ez a legkevesebb, amit a sok segítségért cserébe megtehet.*
//Orcátlan meghívás//
- Remélem, meg tudod állni! *jegyzi meg nevetve, ahogy elindulnak a folyó felé, majd kíváncsian hallgatja a korábban feltett kérdések magyarázatát.*
- Varázslatos? *kérdez vissza* Én inkább hihetetlenül bosszantónak mondanám. Valami megmagyarázhatatlan késztetést érez az ember, hogy mégis megpróbálja feloldani az ellentmondást. Valahogy olyan zavaró ez az egész... megbontja a rendet. *próbálja megfogalmazni az érzéseit, ám nem biztos benne, hogy a fiú érteni fogja, mire gondol. Bár egyelőre úgy tűnik, lassan a téma végére érnek, gondolataiban mégsem tudja lezárni a dolgot, és nagy adag frusztrációt kelt benne, hogy nem tud egyértelműbb és egyszerűbb megoldást kihozni, csak ilyen ellentmondásosat.*
- Biztos, hogy nem lehet ezt feloldani valahogy? *kérdezi kissé félszegen, mintha csak azért nem lenne egyszerűbb válasz, mert még senki nem gondolt rá, hogy lehetne. Persze tudja, hogy ez nincs így, de mégis örülne, ha lenne másik válasz. Közben persze tovább hallgatja, milyen viszony van a semmi és a minden közt, ám ez újabb kérdéseket szül benne.*
- De ha a mindenben van semmi, akkor hogy lehetnek egymás ellentétei? És akkor tulajdonképpen mi is a különbség a minden és a semmi között? *mondja ki rögtön, ami az eszébe jut, de jobban belegondolva rájön, hogy valószínűleg ezek is az ellentmondás részei lehetnek, és sem elég idejük, sem elég tudásuk nincs ahhoz, hogy a dolog végére járjanak. ~Legalábbis nekem biztosan nincs... de vajon honnan tudhat ennyit?~ tűnődik magában, hiszen a kellemes beszélgetés mögött azért kezd gyanús lenni neki, vajon hogyan tett szert ekkora tudásra a fiú. Szívesen rákérdezne erre is, ám nem akar túlságosan kíváncsiskodni, így megmarad az általánosabb témáknál.*
- Rendben, már alig várom, hogy folytassuk! *bólint rá nevetve, hiszen azt is szép teljesítménynek tartja, hogy a fiú eddig bírta a kérdései áradatát, igazán nem akarja túlfeszíteni a húrt ezen a téren. Ezért az utolsó téma kapcsán is csak bólint, hogy érti a dolgot. Igazából erről is lennének még kérdései, de érzi, hogy elég volt mára ennyi a komoly elmélkedésből, úgyhogy elraktározza a felmerült észrevételeit egy másik alkalomra. Kíváncsian figyeli inkább, milyen reakciót váltanak ki a virágokat illető szavai, ám meglepődik a válaszon. Nem erre számított, de mindenesetre örül neki, hogy szavai kedvező fogadtatásra leltek. Miközben ezen elmélkedik, rátalálnak a folyóhoz vezető ösvényre is, hamarosan pedig már a partján állnak. A bot mellé helyezi a kosarat is, biztonságos távolba a folyótól, de azért nem túl messze ahhoz, hogy ne tudják szemmel tartani a víz mellől vagy a vízből se. Közben mielőtt felfoghatná, mi is történik, hamarosan egyedül találja magát a parton, míg a fiú már a vízből invitálja befelé. Egy pillanatig nem is tudja, mit válaszoljon, hiszen bár rá is igazán ráférne egy megmártózás a tóban, szemérmessége mégis visszatartja attól, hogy csak úgy berohanjon. Végül óvatosan leveszi cipőjét, harisnyáját, valamint ruhája megmaradt részét, és csak az alatta lévő hosszú alsóruha marad rajta. Óvatosan elindul a víz felé, ám a széléhez érve először csak az egyik lábfejét dugja bele, hisz közel sem olyan biztos benne, hogy tényleg olyan kellemes lenne a víz.*
- Ez nem is meleg! *kiált fel félig meglepetten, félig bosszúsan, mikor gyanúja beigazolódik. Bár nem mondhatni kifejezetten hidegnek, egy kicsivel melegebb vízben azért jobban érezné magát. Pár pillanatnyi álldogálás után azonban már kissé elviselhetőbbnek tűnik a folyó, így beljebb merészkedik, ám ezúttal sem jut messzire.*
- Á, valami... valami hozzám ért! *ugrik hátra rémülten, miközben a környező vizet szemléli, hátha meglátja, mivel került közelebbi kapcsolatba az előbb. Bár sokszor fürdött már folyókban, még mindig nem mondaná, hogy kifejezetten élvezi a dolgot. ~Annyi minden lehet a vízben~ rémüldözik magában, végül azonban vesz egy nagy levegőt, és elindul a mélyebb víz felé.*
- Ez nem is rossz... *motyogja magában, ahogy lassan belemerül, ügyelve arra, hogy haja lehetőség szerint azért száraz maradjon. ~Borzasztóan néz ki, ha vizes... ~ fut át agyán a gondolat, bánva kicsit, hogy nincs nála semmi, amivel összefoghatná. Lassan, de biztosan végül elér oda is, ahol a fiú áll, és a kezét nyújtja az ingért*
- Add csak ide, majd kimosom! *ajánlja fel, elvégre ez a legkevesebb, amit a sok segítségért cserébe megtehet.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-26 21:29:31
Üzenet elküldve: 2018-05-26 21:29:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Jól esik végre kinyújtóztatni a tagjait. De már elégé távol jár a romossá vált, hajdani otthontól. Úgyhogy már csak egy másik helyet kell találnia, ami sziklásabb, mint ahol most épp jár. Úgyhogy megy tovább, mendegél és körülnéz, hogy itt akad-e olyan hely, amit legalább egy ideig otthonának nevezhetne. A városi nyüzsgést messzire kerülve járja a vidéket, kutyájával és lovával. Meg az övén lógó aszott sötételf fejjel, emlék a legutóbbi balhéból. Nincsen ezzel semmi gond, mások is gyűjtenek ilyesmit, bár ő nem gyűjti, csak egy van belőle. *
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-26 14:58:34
Üzenet elküldve: 2018-05-26 14:58:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
*Taitos beleszórja a bogyókat a kosárba, és rájuk rakja az inget fogható végével felfelé.*
-Most már csak a szememet nem szabad vakarnom.
*Jelenti ki munkája végeztével, és így el is indulhatnak a folyóhoz.*
-Visszatérve a kérdésedre.
*Kezd bele.*
-Pontosan jól mondtad. Ha alapul vesszük azt, amit mondtam, és ráépítjük a te szavaidat érdekes az eredmény.
*Kicsit elmosolyodik.*
-Ha a semmi is a minden része, az olyan, mintha lenne egy üres edényed, amiben benne van ugyanaz az edény, amiben megint benne van ugyanaz az edény.
Varázslatos, nem?
*Furcsamód kacsint egyet, nem véletlenül.*
-Ezt hívják ellentmondásnak, tele van velük a világ.
*Tovább lép.*
-Ez pedig azt jelenti, ahogyan mondtad is, hogy a semmi a minden része, önmaga tagadása netán? *Hümmög, aztán persze nem hagyja ennyiben.*
-És talán mindenben, ami nem semmi, van egy kis minden is.
*Felnevet.*
-Így tudnak előhúzni nyulat a kalapból minden vásárnapon a piacon.
*Hozzá kell tennie azért valamit.*
-Már amikor éppen nem ócska trükk.
*Sóhajt.*
-Az egészet teremtésnek hívják amúgy, így lesz a semmiből valami, és mindannyian képesek vagyunk rá.
*Von vállat.*
-Persze ez sokkal árnyaltabb, van amit kicsit eltúlzotam.
*Vallja be.*
-De ha mindenre kitérnénk azonnal, soha sem értenénk meg az alapokat.
*Fecsegi ki a világ minden titkát ezzel zárva.*
-A kérdésekkel nincs baj. De mára legyen ennyi, holnap pedig majd egy másik.
*Na persze kap még egyet, ami tényleg az ő hibájából maradt megválaszolatlan.*
-Hát ugyanúgy, mint a hideg, meg a meleg, csak itt az álló a fagyos, a szélsebes pedig a forró. Így érted?
*Kezd a gyorsasággal példálózni, de ennyiben is hagyná a témát. Kíváncsibb most a lány szavaira. A virágok elemzése pedig igazán felvidítja.*
-Kedves vagy!
*Szól mosolyogva, és ismét megállja a komolyabb közeledést.*
-Erre lesz!
*Veszi észre a vízpart nyomait, ahogyan haladnak és találnak egy ember, vagy állat kitaposta útvonalat. Tíz perc múlva oda is érhetnek talán. Taitos egy folyószéli fa tövéhez támasztja botját.*
-Megyek, beleugrok!
*Szól, ahogy felkapja a kosárból azt az inget, majd minden maradék ruháját lekapja magáról. Most nem is szól, legutóbb se ért sokat figyelmeztetése, csak elindul a folyóba, hogy jó vállig beleereszkedhessen és kimoshassa az inget is.*
-Egész meleg. Nem jössz?
*Kiált ki a partra.*
//Orcátlan meghívás//
*Taitos beleszórja a bogyókat a kosárba, és rájuk rakja az inget fogható végével felfelé.*
-Most már csak a szememet nem szabad vakarnom.
*Jelenti ki munkája végeztével, és így el is indulhatnak a folyóhoz.*
-Visszatérve a kérdésedre.
*Kezd bele.*
-Pontosan jól mondtad. Ha alapul vesszük azt, amit mondtam, és ráépítjük a te szavaidat érdekes az eredmény.
*Kicsit elmosolyodik.*
-Ha a semmi is a minden része, az olyan, mintha lenne egy üres edényed, amiben benne van ugyanaz az edény, amiben megint benne van ugyanaz az edény.
Varázslatos, nem?
*Furcsamód kacsint egyet, nem véletlenül.*
-Ezt hívják ellentmondásnak, tele van velük a világ.
*Tovább lép.*
-Ez pedig azt jelenti, ahogyan mondtad is, hogy a semmi a minden része, önmaga tagadása netán? *Hümmög, aztán persze nem hagyja ennyiben.*
-És talán mindenben, ami nem semmi, van egy kis minden is.
*Felnevet.*
-Így tudnak előhúzni nyulat a kalapból minden vásárnapon a piacon.
*Hozzá kell tennie azért valamit.*
-Már amikor éppen nem ócska trükk.
*Sóhajt.*
-Az egészet teremtésnek hívják amúgy, így lesz a semmiből valami, és mindannyian képesek vagyunk rá.
*Von vállat.*
-Persze ez sokkal árnyaltabb, van amit kicsit eltúlzotam.
*Vallja be.*
-De ha mindenre kitérnénk azonnal, soha sem értenénk meg az alapokat.
*Fecsegi ki a világ minden titkát ezzel zárva.*
-A kérdésekkel nincs baj. De mára legyen ennyi, holnap pedig majd egy másik.
*Na persze kap még egyet, ami tényleg az ő hibájából maradt megválaszolatlan.*
-Hát ugyanúgy, mint a hideg, meg a meleg, csak itt az álló a fagyos, a szélsebes pedig a forró. Így érted?
*Kezd a gyorsasággal példálózni, de ennyiben is hagyná a témát. Kíváncsibb most a lány szavaira. A virágok elemzése pedig igazán felvidítja.*
-Kedves vagy!
*Szól mosolyogva, és ismét megállja a komolyabb közeledést.*
-Erre lesz!
*Veszi észre a vízpart nyomait, ahogyan haladnak és találnak egy ember, vagy állat kitaposta útvonalat. Tíz perc múlva oda is érhetnek talán. Taitos egy folyószéli fa tövéhez támasztja botját.*
-Megyek, beleugrok!
*Szól, ahogy felkapja a kosárból azt az inget, majd minden maradék ruháját lekapja magáról. Most nem is szól, legutóbb se ért sokat figyelmeztetése, csak elindul a folyóba, hogy jó vállig beleereszkedhessen és kimoshassa az inget is.*
-Egész meleg. Nem jössz?
*Kiált ki a partra.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-24 23:47:52
Üzenet elküldve: 2018-05-24 23:47:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
*A rögtönzött beszélgetés hallatán egyik szemöldökét felvonva mered a fiúra, hiszen először nem érti, hogy kapcsolódik ez a korábbi témához, később azonban leesik neki, és elneveti magát, azonban hamar abbahagyja, hogy hallja a további magyarázatot*
- Szóval a minden ellentéte? *ismétli meg töprengve a szavakat, majd a kérdésekre ő maga is újabb kérdéssel válaszol* De vajon a mindennek nem része-e a semmi is? Elvégre, a mindenbe minden beletartozik, nem? *jegyzi meg elmosolyodva, mert már egyáltalán nem biztos benne, van-e értelme annak, amit mond, mindenesetre élvezi a szavak ilyesféle csűrését-csavarását.*
- Ezek szerint, ha valakinek van valamije, akkor már nem semmije van, tehát mindene megvan? *itt már nem bírja megállni nevetés nélkül, hiszen érzi a logikai csúsztatást a dologban, ám mulattatja a gondolat, hogy ha semmi sincs, akkor minden van, márpedig ami itt van körülöttük, ez az egész világ nem semmi. ~Szóval akkor ez lenne minden? Hol van a valami helye ebben az egészben?~ mereng tovább, bár érdemi válaszra nem igazán jut magában*
- Elképesztő, az biztos! *bólint rá ő is a megjegyzésre, bár hogy teljesen megértette-e, hogyan is működik a világ, abban közel sem olyan biztos.*
- És hogyan lehet a visszájára fordítani a semmit? *kérdezi kíváncsian, bár nem tudja, létezik-e válasz egyáltalán a kérdésre, vagy ez is csak olyan elméleti fejtegetés. ~Mindenesetre érdekes lenne, ha meg lehetne fordítani a semmit...~ játszik el magában a gondolattal, hamarosan azonban másra terelődik a téma*
- Úgy érted, hogy jó sok? És mindig van újabb? *jegyzi meg nevetve, nem kis adag öniróniával, hiszen korábban mások többször is mondták neki, hogy ne kérdezzen ennyit, vagy gondolkodjon, mielőtt beszél, ezeket a tanácsokat azonban valahogy sosem sikerült megfogadnia, bár érzi, ma még a szokásosnál is több gondolat merül fel benne. ~Remélem, nincs még elege belőlem...~ fogja el egy pillanatra az aggodalom, de mivel a további kérdéseire is választ kap, megnyugszik kissé. Az irányokat illető magyarázat azonban nem egészen világos számára, hiába a számos példa. A végére talán kezd kapiskálni valamit a dologból, a titokzatos mosoly láttán azonban olyan érzése támad, mintha lemaradt volna egy vicc csattanójáról. Ez pedig nem a kedvenc érzései egyike, így a korábbiaktól eltérően csak röviden válaszol*
- A gyorsaságra? Vagy hogy mennyire vannak tele? Ezt hogy érted pontosan? *kér további magyarázatot, mert még a hideg-meleg részt úgy, ahogy el tudja fogadni, de a többi még mindig kissé homályos számára. Nem rugózik azonban sokat a témán, inkább a virágokra tereli a szót, azokkal kapcsolatban biztosabb a dolgában, bár a kérdésre nem nagyon akaródzik válaszolnia*
- Hát... öhm... tudod, a réti virágok... nos, nőnek mindenhol, ahová a szél elsodorja a magjaikat, nem kötődnek egy helyhez és igen változatos körülmények között is képesek virágozni. *mondja el végül, miben látja a hasonlóságot, bár nem biztos benne, hogy nem beszélt-e most is előbb, gondolkodás helyett. Kissé félve néz a fiúra, ő vajon mit szól ehhez a magyarázathoz, bár reméli, nem sikerült semmi túlságosan sértőt mondania. Örül is inkább, mikor az italokra terelődik a szó, bár ez se túl kellemes számára*
- Nem, erről biztos, hogy nem! *kezd el hevesen tiltakozni, hiszen ha tehetné, az összes megmaradt emlékét elfelejtené arról az éjszakáról, és bele se mer gondolni, miket tehetett még, amire nem emlékszik. Gondolatelterelésképp inkább rögtönzött futóversenyt hirdet, majd a fához érve érdeklődve figyeli a bogyószedés összetett és nagyfokú koncentrációt igénylő műveletét, persze nem csak a növény miatt. Hamar vége szakad azonban a mulatságnak, és ő is odalép a tövishez, olyan közel tartva a kosarat, amennyire csak tudja*
- Itt van, szórhatod őket! *szól hangosan is, ha esetleg a fiú nem venné észre a kosarat. Igyekszik nem hozzáérni sem a tövisekhez, sem az inghez, miközben egy helyben tartja a kosarat, hogy könnyedén belekerülhessen az összes bogyó. Míg a fiú összeszedi magát, ő is kicsit elrendezi a szemeket, hogy minél kevésbé törjenek össze a további séta során, majd visszafordulva egy gyors puszit nyom a fiú arcára*
- Köszönöm! *feleli őszintén a másik szemébe nézve, majd sarkon fordulva elindul a folyó felé*
- Persze, menjünk csak! *ért egyet a javaslattal, elvégre úgy véli, ez a minimum, amit megtehet az iménti segítség után.*
//Orcátlan meghívás//
*A rögtönzött beszélgetés hallatán egyik szemöldökét felvonva mered a fiúra, hiszen először nem érti, hogy kapcsolódik ez a korábbi témához, később azonban leesik neki, és elneveti magát, azonban hamar abbahagyja, hogy hallja a további magyarázatot*
- Szóval a minden ellentéte? *ismétli meg töprengve a szavakat, majd a kérdésekre ő maga is újabb kérdéssel válaszol* De vajon a mindennek nem része-e a semmi is? Elvégre, a mindenbe minden beletartozik, nem? *jegyzi meg elmosolyodva, mert már egyáltalán nem biztos benne, van-e értelme annak, amit mond, mindenesetre élvezi a szavak ilyesféle csűrését-csavarását.*
- Ezek szerint, ha valakinek van valamije, akkor már nem semmije van, tehát mindene megvan? *itt már nem bírja megállni nevetés nélkül, hiszen érzi a logikai csúsztatást a dologban, ám mulattatja a gondolat, hogy ha semmi sincs, akkor minden van, márpedig ami itt van körülöttük, ez az egész világ nem semmi. ~Szóval akkor ez lenne minden? Hol van a valami helye ebben az egészben?~ mereng tovább, bár érdemi válaszra nem igazán jut magában*
- Elképesztő, az biztos! *bólint rá ő is a megjegyzésre, bár hogy teljesen megértette-e, hogyan is működik a világ, abban közel sem olyan biztos.*
- És hogyan lehet a visszájára fordítani a semmit? *kérdezi kíváncsian, bár nem tudja, létezik-e válasz egyáltalán a kérdésre, vagy ez is csak olyan elméleti fejtegetés. ~Mindenesetre érdekes lenne, ha meg lehetne fordítani a semmit...~ játszik el magában a gondolattal, hamarosan azonban másra terelődik a téma*
- Úgy érted, hogy jó sok? És mindig van újabb? *jegyzi meg nevetve, nem kis adag öniróniával, hiszen korábban mások többször is mondták neki, hogy ne kérdezzen ennyit, vagy gondolkodjon, mielőtt beszél, ezeket a tanácsokat azonban valahogy sosem sikerült megfogadnia, bár érzi, ma még a szokásosnál is több gondolat merül fel benne. ~Remélem, nincs még elege belőlem...~ fogja el egy pillanatra az aggodalom, de mivel a további kérdéseire is választ kap, megnyugszik kissé. Az irányokat illető magyarázat azonban nem egészen világos számára, hiába a számos példa. A végére talán kezd kapiskálni valamit a dologból, a titokzatos mosoly láttán azonban olyan érzése támad, mintha lemaradt volna egy vicc csattanójáról. Ez pedig nem a kedvenc érzései egyike, így a korábbiaktól eltérően csak röviden válaszol*
- A gyorsaságra? Vagy hogy mennyire vannak tele? Ezt hogy érted pontosan? *kér további magyarázatot, mert még a hideg-meleg részt úgy, ahogy el tudja fogadni, de a többi még mindig kissé homályos számára. Nem rugózik azonban sokat a témán, inkább a virágokra tereli a szót, azokkal kapcsolatban biztosabb a dolgában, bár a kérdésre nem nagyon akaródzik válaszolnia*
- Hát... öhm... tudod, a réti virágok... nos, nőnek mindenhol, ahová a szél elsodorja a magjaikat, nem kötődnek egy helyhez és igen változatos körülmények között is képesek virágozni. *mondja el végül, miben látja a hasonlóságot, bár nem biztos benne, hogy nem beszélt-e most is előbb, gondolkodás helyett. Kissé félve néz a fiúra, ő vajon mit szól ehhez a magyarázathoz, bár reméli, nem sikerült semmi túlságosan sértőt mondania. Örül is inkább, mikor az italokra terelődik a szó, bár ez se túl kellemes számára*
- Nem, erről biztos, hogy nem! *kezd el hevesen tiltakozni, hiszen ha tehetné, az összes megmaradt emlékét elfelejtené arról az éjszakáról, és bele se mer gondolni, miket tehetett még, amire nem emlékszik. Gondolatelterelésképp inkább rögtönzött futóversenyt hirdet, majd a fához érve érdeklődve figyeli a bogyószedés összetett és nagyfokú koncentrációt igénylő műveletét, persze nem csak a növény miatt. Hamar vége szakad azonban a mulatságnak, és ő is odalép a tövishez, olyan közel tartva a kosarat, amennyire csak tudja*
- Itt van, szórhatod őket! *szól hangosan is, ha esetleg a fiú nem venné észre a kosarat. Igyekszik nem hozzáérni sem a tövisekhez, sem az inghez, miközben egy helyben tartja a kosarat, hogy könnyedén belekerülhessen az összes bogyó. Míg a fiú összeszedi magát, ő is kicsit elrendezi a szemeket, hogy minél kevésbé törjenek össze a további séta során, majd visszafordulva egy gyors puszit nyom a fiú arcára*
- Köszönöm! *feleli őszintén a másik szemébe nézve, majd sarkon fordulva elindul a folyó felé*
- Persze, menjünk csak! *ért egyet a javaslattal, elvégre úgy véli, ez a minimum, amit megtehet az iménti segítség után.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-21 22:23:03
Üzenet elküldve: 2018-05-21 22:23:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
*Taitos csak felkacag.*
-Hát bizony. De nem nagy tudomány ez, mindenki tudja.
*Beszélgetést imitál.*
-Mi van Losef?
-Semmi, Alden, semmi.
*Felel magának, és látszik rajta, hogy ezzel bizonyította, hogy ez egyáltalán nem is akkora nagy dolog. Persze úgy tűnik a félvérnek is rááll az agya.*
~Hmm, nem egészen.~
*Biccent.*
-Olyasmi. Pontatlan voltam az előbb. A semmi nem a valami ellentéte, hanem a mindené. Ha jobban belegondolunk tényleg így a helyes.
*Fűzi tovább a bölcseletet.*
-Szóval ezek szerint, mikor a semmi sincs. Már az sem létezik. Akkor a minden van?
*Mondja úgy, mintha kérdezne, de persze inkább kijelenti, újrafogalmazza azt, amit a lány is mondott.*
-Elképesztő, nem?
*Kicsit elmosolyodik.*
-Szóval ha az ember visszájára fordítja a semmit, akkor lehet, hogy mindene lesz?
*Beszél továbbra is úgy, mintha kérdéseket tenne fel. Persze a mágia alapjai vannak emögött. Ha az ember el tudja tüntetni a gondolatait, akkor is fókuszál valamire, a semmire gondol. Ha tud a semmire sem gondolni, mikor ezt a fókuszt megosztja, akkor a mágia formáinak végtelensége tárul elé.*
~A legtöbb azonnal széthullik, ezért nem jön létre varázslat. Itt jönnek az igék, melyek ebből a végtelenségből újra egy tűhegynyi pontot szúrnak ki, és akkor...~
*Kicsit sajnálja, hogy nem taníthatja a lányt, de érzi, ugyanúgy nem teheti ezt meg, mint ahogyan a szuszt sem csókolhatja ki belőle most.*
-Nehéz!
*Helyesel még mindig gondolataiba merülve, mikor a lány elég fontos kérdést tesz fel.*
-Na látod ez egy jó kérdés.
*Kicsit bámul a lány szemébe.*
~Szép.~
-Jó kérdéseid vannak.
*Fűzi tovább, és sóhajtva keres egy hevenyészett választ.*
-Valami olyasmiről lehet itt szó, hogy... Mondjuk a dolgok mennyire melegek. A forró vas ebben az irányban az egekbe szökhet, míg a jég majdnem a földet nyalja.
*Mutogat kezével is hozzá.*
-Aztán persze ez lehet igaz a dolgok gyorsaságára is, vagy arra, hogy mennyire vannak... tele.
*Itt most éppen azt magyarázza, hogy miért vágják át a mágikus fegyverek a közönséges társaik ellen tökéletesen védő pajzsféléket. Persze megint szándékosan elrejti az igazságot.*
~Ha egyszer rájön, akkor utánam fog eredni.~
*Látványosan kajánul el is mosolyodik a gondolatra. Persze aztán le is hervad mosolya, mert nincs biztosíték arra, hogy minden így történik.*
-Hozzám?
*Lepődik meg, a virágokon, habár sejti, hogy azért szereti ezeket, mert illenek.*
-Miért?
*Teszi fel a lánynak talán már kellemetlenebb kérdést.
A lőrék ügyében a vihogó lányról lerí, hogy volt már közelebbi kapcsolatban rövid italokkal, de azt is sejteti, hogy nem elégszer ahhoz, hogy tudjon velük bánni.*
-Csak nem?
*Kérdezi Taitos felvont szemöldökkel.*
-Na erről még este beszélünk!
*Ekkor követi is a lány tekintetét a bokorig, innentől pedig már futnak, Taitos pedig felkészül a szedésre. Szeme sarkából látja azért, hogy a lány szenvtelenül bámulja, sőt, még megjegyzéseket is tesz.*
~Na na!~
*Röhög magában és vissza is szólna, ha a tövis nem lenne élesebb nyelvénél. Óvatosan nyúl. Leszed egyet, aztán megint egyet, aztán megint és így tovább. Egészen belejön, a tövisek pedig ruhájába is ritkán akadnak bele, de akkor sem bőrébe állnak. Büszke magára. Már egy egész marokkal gyűjtött is. Hátrál egy lépést.*
-Megvan! Hozd a kosarad!
*Szól a lánynak diadalittasan.*
-És vigyázz, ne érj a szövethez, lehet, hogy van rajta egy kis méreg.
*Taitos nem tudja, hogy ez a "kapán keresztül is csíp" kategóriájú növényekhez tartozik-e, és őszintén szólva nem is szeretné megtudni, szóval miután leszedte a bogyókat kirázza ingét, és vissza sem veszi, csak köpenyét húzza össze magán, hogy ne nézzen ki selyemfiúnak, magát az inget pedig megcsomózza ott, ahol biztosan nem ért a tövisekhez.*
-Biztos, ami biztos, ezt beleengedném a folyóba, vagy ráér ha visszaértünk?
*Kérdezi a lányt, hogy mennyire bóklászna el a vízig.*
//Orcátlan meghívás//
*Taitos csak felkacag.*
-Hát bizony. De nem nagy tudomány ez, mindenki tudja.
*Beszélgetést imitál.*
-Mi van Losef?
-Semmi, Alden, semmi.
*Felel magának, és látszik rajta, hogy ezzel bizonyította, hogy ez egyáltalán nem is akkora nagy dolog. Persze úgy tűnik a félvérnek is rááll az agya.*
~Hmm, nem egészen.~
*Biccent.*
-Olyasmi. Pontatlan voltam az előbb. A semmi nem a valami ellentéte, hanem a mindené. Ha jobban belegondolunk tényleg így a helyes.
*Fűzi tovább a bölcseletet.*
-Szóval ezek szerint, mikor a semmi sincs. Már az sem létezik. Akkor a minden van?
*Mondja úgy, mintha kérdezne, de persze inkább kijelenti, újrafogalmazza azt, amit a lány is mondott.*
-Elképesztő, nem?
*Kicsit elmosolyodik.*
-Szóval ha az ember visszájára fordítja a semmit, akkor lehet, hogy mindene lesz?
*Beszél továbbra is úgy, mintha kérdéseket tenne fel. Persze a mágia alapjai vannak emögött. Ha az ember el tudja tüntetni a gondolatait, akkor is fókuszál valamire, a semmire gondol. Ha tud a semmire sem gondolni, mikor ezt a fókuszt megosztja, akkor a mágia formáinak végtelensége tárul elé.*
~A legtöbb azonnal széthullik, ezért nem jön létre varázslat. Itt jönnek az igék, melyek ebből a végtelenségből újra egy tűhegynyi pontot szúrnak ki, és akkor...~
*Kicsit sajnálja, hogy nem taníthatja a lányt, de érzi, ugyanúgy nem teheti ezt meg, mint ahogyan a szuszt sem csókolhatja ki belőle most.*
-Nehéz!
*Helyesel még mindig gondolataiba merülve, mikor a lány elég fontos kérdést tesz fel.*
-Na látod ez egy jó kérdés.
*Kicsit bámul a lány szemébe.*
~Szép.~
-Jó kérdéseid vannak.
*Fűzi tovább, és sóhajtva keres egy hevenyészett választ.*
-Valami olyasmiről lehet itt szó, hogy... Mondjuk a dolgok mennyire melegek. A forró vas ebben az irányban az egekbe szökhet, míg a jég majdnem a földet nyalja.
*Mutogat kezével is hozzá.*
-Aztán persze ez lehet igaz a dolgok gyorsaságára is, vagy arra, hogy mennyire vannak... tele.
*Itt most éppen azt magyarázza, hogy miért vágják át a mágikus fegyverek a közönséges társaik ellen tökéletesen védő pajzsféléket. Persze megint szándékosan elrejti az igazságot.*
~Ha egyszer rájön, akkor utánam fog eredni.~
*Látványosan kajánul el is mosolyodik a gondolatra. Persze aztán le is hervad mosolya, mert nincs biztosíték arra, hogy minden így történik.*
-Hozzám?
*Lepődik meg, a virágokon, habár sejti, hogy azért szereti ezeket, mert illenek.*
-Miért?
*Teszi fel a lánynak talán már kellemetlenebb kérdést.
A lőrék ügyében a vihogó lányról lerí, hogy volt már közelebbi kapcsolatban rövid italokkal, de azt is sejteti, hogy nem elégszer ahhoz, hogy tudjon velük bánni.*
-Csak nem?
*Kérdezi Taitos felvont szemöldökkel.*
-Na erről még este beszélünk!
*Ekkor követi is a lány tekintetét a bokorig, innentől pedig már futnak, Taitos pedig felkészül a szedésre. Szeme sarkából látja azért, hogy a lány szenvtelenül bámulja, sőt, még megjegyzéseket is tesz.*
~Na na!~
*Röhög magában és vissza is szólna, ha a tövis nem lenne élesebb nyelvénél. Óvatosan nyúl. Leszed egyet, aztán megint egyet, aztán megint és így tovább. Egészen belejön, a tövisek pedig ruhájába is ritkán akadnak bele, de akkor sem bőrébe állnak. Büszke magára. Már egy egész marokkal gyűjtött is. Hátrál egy lépést.*
-Megvan! Hozd a kosarad!
*Szól a lánynak diadalittasan.*
-És vigyázz, ne érj a szövethez, lehet, hogy van rajta egy kis méreg.
*Taitos nem tudja, hogy ez a "kapán keresztül is csíp" kategóriájú növényekhez tartozik-e, és őszintén szólva nem is szeretné megtudni, szóval miután leszedte a bogyókat kirázza ingét, és vissza sem veszi, csak köpenyét húzza össze magán, hogy ne nézzen ki selyemfiúnak, magát az inget pedig megcsomózza ott, ahol biztosan nem ért a tövisekhez.*
-Biztos, ami biztos, ezt beleengedném a folyóba, vagy ráér ha visszaértünk?
*Kérdezi a lányt, hogy mennyire bóklászna el a vízig.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-21 08:30:08
Üzenet elküldve: 2018-05-21 08:30:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Menekülőben//
* Miközben Visgher a tisztáson heverészett, figyelmes lett a városban történő zavargásokra. Megneszelte, hogy lázadás tört ki, s a lázadók a nemesek fejét követelik. Több se kell neki, újonnan vett lova hátára ugrik és szélsebes vágtába kezd. Szerencséjére már így is közel van a város határához, s tudja nagyon jól az utat, hiszen édesapja felkészítette erre az esetre. Visgher jól tudja, hogy a lázadók senkit sem kímélnek, még az ártatlanokat is könnyűszerrel legyilkolják. Miközben a szántóföldeken halad keresztül a szél gyengéden cirógatja orcáját, mintha azt akarná sugallni, hogy nem lesz semmi baj. Ám mindeközben Visgher fejében a saját birtoka körül forognak gondolatai. *
~ Mi lesz velem, ha feldúlják földeket és felgyújtják a házamat? Én nem tettem semmi rosszat, mindig igyekeztem a kevésbé tehetősek kedvére tenni és lám, most hálátlanul lázongásba kezdenek. A lóvásárlás után már pénzem se nagyon maradt. Muszáj lesz találnom valakit, akivel átvészelhetem a lázadást. Egyedül semmi esélyem, túl veszélyes lenne. ~
* Miközben Visgher a tisztáson heverészett, figyelmes lett a városban történő zavargásokra. Megneszelte, hogy lázadás tört ki, s a lázadók a nemesek fejét követelik. Több se kell neki, újonnan vett lova hátára ugrik és szélsebes vágtába kezd. Szerencséjére már így is közel van a város határához, s tudja nagyon jól az utat, hiszen édesapja felkészítette erre az esetre. Visgher jól tudja, hogy a lázadók senkit sem kímélnek, még az ártatlanokat is könnyűszerrel legyilkolják. Miközben a szántóföldeken halad keresztül a szél gyengéden cirógatja orcáját, mintha azt akarná sugallni, hogy nem lesz semmi baj. Ám mindeközben Visgher fejében a saját birtoka körül forognak gondolatai. *
~ Mi lesz velem, ha feldúlják földeket és felgyújtják a házamat? Én nem tettem semmi rosszat, mindig igyekeztem a kevésbé tehetősek kedvére tenni és lám, most hálátlanul lázongásba kezdenek. A lóvásárlás után már pénzem se nagyon maradt. Muszáj lesz találnom valakit, akivel átvészelhetem a lázadást. Egyedül semmi esélyem, túl veszélyes lenne. ~
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:50:42
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Épp egy elkerített farm mellett halad el, ahol néhány idősebb paraszt egy malacot vág le. Az állat már nem él, helyette a tűz felett forog. A három férfi dalra fakad, egyikük elkurjantja magát és kacagni kezdenek. *
-Élet nem múlik hiába.
*Motyogja az orra alatt, majd fogába szív és elsiet mellettük. Az ember természetéből fakadóan húsevő, neki sem volt baja soha a húsétellel. Csak az állatok leölése az, ami elborzasztja. Tudja, milyen álszent dolog nem leölni de megenni. Inkább a gyomra az, ami nem veszi be a dolgot, hisz az állatok ösztönlények, ebből fakadóan ártatlanok.
Nagy szerencse, hogy ilyesmivel sosem kellett bepiszkolnia kezét. Írnokként szolgálták a húst, a vadászat csupán néhány munkatársának hobbija volt.
Őt jobban érdekelték a tudományok, a könyvek, no meg a mágia.
Ilyen gondolatok keringenek a fejében, miközben visszafelé siet. Eltelik a délelőtt, míg átér a vidéken és ráléphet a hírhedt pusztára.*
-Élet nem múlik hiába.
*Motyogja az orra alatt, majd fogába szív és elsiet mellettük. Az ember természetéből fakadóan húsevő, neki sem volt baja soha a húsétellel. Csak az állatok leölése az, ami elborzasztja. Tudja, milyen álszent dolog nem leölni de megenni. Inkább a gyomra az, ami nem veszi be a dolgot, hisz az állatok ösztönlények, ebből fakadóan ártatlanok.
Nagy szerencse, hogy ilyesmivel sosem kellett bepiszkolnia kezét. Írnokként szolgálták a húst, a vadászat csupán néhány munkatársának hobbija volt.
Őt jobban érdekelték a tudományok, a könyvek, no meg a mágia.
Ilyen gondolatok keringenek a fejében, miközben visszafelé siet. Eltelik a délelőtt, míg átér a vidéken és ráléphet a hírhedt pusztára.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:32:56
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy szerencse, hogy volt alkalma néhány órácskát ejtőzni míg a kancellára várt, mert igen csak fáradnak a bokái. Egyáltalán nincs gyalogláshoz szokva, az elmúlt néhány napban mégis akkora távolságot járt be, amekkorát talán életében nem. Gyalogszerrel. Szerencsére sikerült elérnie a kalácsfalvi révet még kikötés előtt, mert ezek a népek elég komótos tempóban élnek. Türelmetlenül várja, hogy átérjenek a folyón, elsőként lép partra a túloldalon.
A nap állásából ítélve körülbelül akkor fog rásötétedni, mikor a tisztásra ér. Talán van rá sansz, hogy Arthenioron keresztül érje el a mágustornyot, ez alighanem rövidesen kiderül. A legutóbbi tapasztalatok alapján ezt kötve hiszi, de jobb megpróbálni. Ha van rá módja, elkerülné a füves pusztát, nem szívesen tévelyegne a mellig érő fűben.*
A nap állásából ítélve körülbelül akkor fog rásötétedni, mikor a tisztásra ér. Talán van rá sansz, hogy Arthenioron keresztül érje el a mágustornyot, ez alighanem rövidesen kiderül. A legutóbbi tapasztalatok alapján ezt kötve hiszi, de jobb megpróbálni. Ha van rá módja, elkerülné a füves pusztát, nem szívesen tévelyegne a mellig érő fűben.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-15 23:58:42
Üzenet elküldve: 2018-05-15 23:58:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- A semmi az már van? *kérdez vissza nevetve, mert minél többet beszélnek róla, annál zavarosabb lesz számára az egész, és már nem teljesen biztos benne, hogy képes követni a gondolatmenetet* Akkor mi a különbség aközött, hogy a semmi van vagy a semmi nincs? Elvégre ha a semmi nincs, akkor már van valami, azzal meg nem lehet gond, nem? *próbál továbbhaladni a fiú logikája mentén, de a végére már kezd belegabalyodni a dologba.*
- Ez valószínűleg így van. *bólint rá a halandóságot illető mondatra* Pont ezért olyan nehéz néha elhinni, hogy ez nem mindenre igaz... *jegyzi meg, mintegy magyarázatképp, hogy miért is kérdez ennyit. Magában kissé furcsállja is, hogy eddig még nem szóltak rá, amiért gyakorlatilag minden mondat kapcsán visszakérdez, de határozottan jól esik neki ez a bánásmód, legfőképp azért, mert kíváncsisága mellett tudásszomja is hatalmas, és öröm végre olyasvalakivel beszélgetnie, akitől választ is kap a kérdéseire*
- Nem láttam, de hallottam már róla. *rázza meg a fejét a kérdésre, és ezzel a mozdulattal előbbi gondolatait is igyekszik elhessegetni. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot a kőről, meg az esőről, miközben lelki szemei előtt megjelenik minden, amiről szó van. Az utolsó mondat azonban megzavarja a fejében játszódó békés jelenetet*
- Amik nem a fel, a le, a jobbra, a balra, vagy az előre, hátra? Milyen irány létezik még ezeken kívül? *kérdez vissza félig szkeptikusan, félig őszinte kíváncsisággal, mintha egy, a józan észnek homlokegyenest ellentmondó dologról lenne szó, ám közben azért mégis elbizonytalanodik, hogy amit biztosnak vélt, az talán mégsem úgy van. Magában örül is, amikor inkább a virágokra terelődik a szó, hiszen azokkal kapcsolatban legalább tudja, miről beszél. ~Legalábbis nagyon remélem...~gondolja, magában megeresztve egy kis nevetést, hiszen egyre inkább kezdi úgy érezni, ha ez így folytatódik, estére már abban sem lesz biztos, hogy is hívják.*
- Hozzád is illenek! *mosolyodik el a válasz hallatán, bár hogy miben látja a hasonlóságot, azt megtartja magának, hiszen nem biztos, hogy a fiúnak tetszene a hasonlat.*
- Egészen jól hangzik! *tér inkább át az italokra ő is* Remélem, sikerül szerezni! De a pálinkát azért talán mégis jobb lenne elkerülni... *jegyzi meg egy kis nevetés közepette, ahogy eszébe jutnak annak az egy estének az emlékei, amikor volt alkalma pálinkát inni. ~Legalábbis azok az emlékek, amik nem vesztek bele a sötétségbe~ teszi hozzá magában, ugyanis annak a bizonyos éjszakának a második fele eléggé homályos számára. Bár a gyógyszerhez valószínű kevesebb pálinka kell, mint amit ő elfogyasztott, azért lehetőség szerint ettől az italtól megkímélné beteg édesanyját. Elmélkedés közben sikerül kiszúrnia valamit, ami a keresett növénynek tűnik, és miután megkapja rá a jóváhagyást, versenyt csinálva a dologból, futva indul el a növény felé. Kifulladva, kipirult arccal ér célba, csak ekkor van ideje körbenézni és konstatálni, hogy végül mégiscsak ő volt a gyorsabb. Ez pedig kezd gyanússá válni számára. ~Csak nem szándékosan maradt le?~ merül fel benne a gondolat, ám egyelőre nem foglalkozik komolyabban a kérdéssel. Annál is inkább, mert a növényt kezdi közelebbről szemügyre venni, hogyan is lenne a legcélszerűbb megközelíteni, ám ebben már tényleg megelőzik. Először nem is tudja mire vélni a szavakat, hiszen a piros bogyókat vizsgálja, visszafordulva azonban meglepetésként éri, hogy nem ő az egyetlen a nap folyamán, aki vetkőzni kényszerül. Először kissé zavarba is jön, így magában hálát ad a korábbi futkározásért, remélve, hogy amúgy is kipirult arcán nem látszanak a zavar nyomai.*
- Majd meglátjuk... *válaszolja tettetett nemtörődömséggel, miközben arrébb vonul, hogy egy közeli fának dőlve figyelje a kényes művelet minden apró részletét. ~Nem is rossz látvány...~ mosolyodik el, ahogy tekintete a növény helyett inkább előtte lévő meztelen felsőtestre siklik, miközben magában örül, hogy sikerült olyan helyet találnia, ahonnan zavartalanul nézelődhet. Azért persze nem tudja nem észrevenni az ágakon lévő, cseppet sem bizalomgerjesztő tüskéket*
- Ha esetleg mégis segítség kéne... keress valaki mást inkább, oké? *igyekszik elviccelni a dolgot, hogy ő a maga részéről a legkevésbé sem akar közelebbről megismerkedni a szúrós tövisekkel, de szavaival ellentétben azért készen áll rá, hogy szükség esetén mégis megpróbálkozzon a bogyószedéssel.*
//Orcátlan meghívás//
- A semmi az már van? *kérdez vissza nevetve, mert minél többet beszélnek róla, annál zavarosabb lesz számára az egész, és már nem teljesen biztos benne, hogy képes követni a gondolatmenetet* Akkor mi a különbség aközött, hogy a semmi van vagy a semmi nincs? Elvégre ha a semmi nincs, akkor már van valami, azzal meg nem lehet gond, nem? *próbál továbbhaladni a fiú logikája mentén, de a végére már kezd belegabalyodni a dologba.*
- Ez valószínűleg így van. *bólint rá a halandóságot illető mondatra* Pont ezért olyan nehéz néha elhinni, hogy ez nem mindenre igaz... *jegyzi meg, mintegy magyarázatképp, hogy miért is kérdez ennyit. Magában kissé furcsállja is, hogy eddig még nem szóltak rá, amiért gyakorlatilag minden mondat kapcsán visszakérdez, de határozottan jól esik neki ez a bánásmód, legfőképp azért, mert kíváncsisága mellett tudásszomja is hatalmas, és öröm végre olyasvalakivel beszélgetnie, akitől választ is kap a kérdéseire*
- Nem láttam, de hallottam már róla. *rázza meg a fejét a kérdésre, és ezzel a mozdulattal előbbi gondolatait is igyekszik elhessegetni. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot a kőről, meg az esőről, miközben lelki szemei előtt megjelenik minden, amiről szó van. Az utolsó mondat azonban megzavarja a fejében játszódó békés jelenetet*
- Amik nem a fel, a le, a jobbra, a balra, vagy az előre, hátra? Milyen irány létezik még ezeken kívül? *kérdez vissza félig szkeptikusan, félig őszinte kíváncsisággal, mintha egy, a józan észnek homlokegyenest ellentmondó dologról lenne szó, ám közben azért mégis elbizonytalanodik, hogy amit biztosnak vélt, az talán mégsem úgy van. Magában örül is, amikor inkább a virágokra terelődik a szó, hiszen azokkal kapcsolatban legalább tudja, miről beszél. ~Legalábbis nagyon remélem...~gondolja, magában megeresztve egy kis nevetést, hiszen egyre inkább kezdi úgy érezni, ha ez így folytatódik, estére már abban sem lesz biztos, hogy is hívják.*
- Hozzád is illenek! *mosolyodik el a válasz hallatán, bár hogy miben látja a hasonlóságot, azt megtartja magának, hiszen nem biztos, hogy a fiúnak tetszene a hasonlat.*
- Egészen jól hangzik! *tér inkább át az italokra ő is* Remélem, sikerül szerezni! De a pálinkát azért talán mégis jobb lenne elkerülni... *jegyzi meg egy kis nevetés közepette, ahogy eszébe jutnak annak az egy estének az emlékei, amikor volt alkalma pálinkát inni. ~Legalábbis azok az emlékek, amik nem vesztek bele a sötétségbe~ teszi hozzá magában, ugyanis annak a bizonyos éjszakának a második fele eléggé homályos számára. Bár a gyógyszerhez valószínű kevesebb pálinka kell, mint amit ő elfogyasztott, azért lehetőség szerint ettől az italtól megkímélné beteg édesanyját. Elmélkedés közben sikerül kiszúrnia valamit, ami a keresett növénynek tűnik, és miután megkapja rá a jóváhagyást, versenyt csinálva a dologból, futva indul el a növény felé. Kifulladva, kipirult arccal ér célba, csak ekkor van ideje körbenézni és konstatálni, hogy végül mégiscsak ő volt a gyorsabb. Ez pedig kezd gyanússá válni számára. ~Csak nem szándékosan maradt le?~ merül fel benne a gondolat, ám egyelőre nem foglalkozik komolyabban a kérdéssel. Annál is inkább, mert a növényt kezdi közelebbről szemügyre venni, hogyan is lenne a legcélszerűbb megközelíteni, ám ebben már tényleg megelőzik. Először nem is tudja mire vélni a szavakat, hiszen a piros bogyókat vizsgálja, visszafordulva azonban meglepetésként éri, hogy nem ő az egyetlen a nap folyamán, aki vetkőzni kényszerül. Először kissé zavarba is jön, így magában hálát ad a korábbi futkározásért, remélve, hogy amúgy is kipirult arcán nem látszanak a zavar nyomai.*
- Majd meglátjuk... *válaszolja tettetett nemtörődömséggel, miközben arrébb vonul, hogy egy közeli fának dőlve figyelje a kényes művelet minden apró részletét. ~Nem is rossz látvány...~ mosolyodik el, ahogy tekintete a növény helyett inkább előtte lévő meztelen felsőtestre siklik, miközben magában örül, hogy sikerült olyan helyet találnia, ahonnan zavartalanul nézelődhet. Azért persze nem tudja nem észrevenni az ágakon lévő, cseppet sem bizalomgerjesztő tüskéket*
- Ha esetleg mégis segítség kéne... keress valaki mást inkább, oké? *igyekszik elviccelni a dolgot, hogy ő a maga részéről a legkevésbé sem akar közelebbről megismerkedni a szúrós tövisekkel, de szavaival ellentétben azért készen áll rá, hogy szükség esetén mégis megpróbálkozzon a bogyószedéssel.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-15 09:33:23
Üzenet elküldve: 2018-05-15 09:33:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
*Úgy tűnik lassan utolérik a rögtönzött hadsereget és elég hamar élre is törnek, hogy a vad barbár rénszarvaskirállyal váltsanak pár szót.*
- Amiatt ne aggódjék Kagan hadúr!
~ De hülyén hangzik ez. ~
- A hollólányra én vigyázok!
*Vigyorodik el magabiztosan, a hadurat méricskélve. Szívesen találna neki valami becenevet, mert ez a hadurazás nagyon idegen az ő nyelvezetének. Nem is ízlelgetné sokáig a tisztséget jelző szót. Nem úgy, mint a gazdáját. Kissé elkalandozna már gondolatban, ha nem jutna eszébe Taitos, aki már csak az ilyen pajkos gondolatok okán is beleszaladna egy-két pofonba, úgyhogy próbálja fékezni a vérét és nem levetkőztetni szemmel a hadurat.*
*Úgy tűnik lassan utolérik a rögtönzött hadsereget és elég hamar élre is törnek, hogy a vad barbár rénszarvaskirállyal váltsanak pár szót.*
- Amiatt ne aggódjék Kagan hadúr!
~ De hülyén hangzik ez. ~
- A hollólányra én vigyázok!
*Vigyorodik el magabiztosan, a hadurat méricskélve. Szívesen találna neki valami becenevet, mert ez a hadurazás nagyon idegen az ő nyelvezetének. Nem is ízlelgetné sokáig a tisztséget jelző szót. Nem úgy, mint a gazdáját. Kissé elkalandozna már gondolatban, ha nem jutna eszébe Taitos, aki már csak az ilyen pajkos gondolatok okán is beleszaladna egy-két pofonba, úgyhogy próbálja fékezni a vérét és nem levetkőztetni szemmel a hadurat.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-14 05:58:43
Üzenet elküldve: 2018-05-14 05:58:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
//Kis Daewe, Kagan//
*Erőteljesen kilép a csapat, így Zaxdor is szaporázza lépteit, tán mondania sem kell senkinek, hamarosan ismét felzárkózik Kagan mellé. Abból nem hajlandó engedni, hogy ne első sorból érezze a fegyverek suhintása által keltett hűvös szellőt. Az elf is sietteti hátasát, s közben egy ember is megérkezik, jöttére csak biccent felé:*
- Csak berozsdásodtam kissé, meg... *Kezdené mondani, mikor egy zöld rusnyaság tűnik fel, ki Kagan felé kiált. Zaxdor szeme villan, bár látja, hogy az elf lány is készíti íját, de a futásból sprint lesz, a harci kalapács nyelén meg két izzadt folt, ahol fogja. Öles léptekkel beéri a vezért és a törpét, azonban izgalomra nincs ok, Kagan ismeri az orkot, így hamarosan kutyástul csatlakozik a csapathoz. Zaxdor vállat von. ~ Vaklárma. ~ A hadúr neki feltett kérdésére csak most áll lehetőségében válaszolni:*
- Rövid tündérmese az enyém. Valaha az én utasításomat lesték katonák, s olyanokra vigyáztam, mint te, emellett a törzsre törőket kedvtelenítettem el és kisebb hadmozdulatokat szerveztem. Ezen felül, nos, olykor-olykor megoldottam egy-két feladatot, mondjuk úgy, hogy olyat, amihez másnak nem volt kedve. Akadtak titokban szervezkedők, kik úgy haltak meg, ahogy szervezkedtek, az árnyékban. Emellett voltam pesztra és oktató is. Volt feleségem, volt gyermekem, aztán az egész el lett cseszve. *Morran fel, majd oldalra köp egy öblöset.* Most itt vagyok. *Vonja meg a vállát.*
- Berozsdásodtam. Kell a mozgás. *Arcizma sem rándul, de tekintetében a harc szelleme villan meg Kagan felé.*
//Kis Daewe, Kagan//
*Erőteljesen kilép a csapat, így Zaxdor is szaporázza lépteit, tán mondania sem kell senkinek, hamarosan ismét felzárkózik Kagan mellé. Abból nem hajlandó engedni, hogy ne első sorból érezze a fegyverek suhintása által keltett hűvös szellőt. Az elf is sietteti hátasát, s közben egy ember is megérkezik, jöttére csak biccent felé:*
- Csak berozsdásodtam kissé, meg... *Kezdené mondani, mikor egy zöld rusnyaság tűnik fel, ki Kagan felé kiált. Zaxdor szeme villan, bár látja, hogy az elf lány is készíti íját, de a futásból sprint lesz, a harci kalapács nyelén meg két izzadt folt, ahol fogja. Öles léptekkel beéri a vezért és a törpét, azonban izgalomra nincs ok, Kagan ismeri az orkot, így hamarosan kutyástul csatlakozik a csapathoz. Zaxdor vállat von. ~ Vaklárma. ~ A hadúr neki feltett kérdésére csak most áll lehetőségében válaszolni:*
- Rövid tündérmese az enyém. Valaha az én utasításomat lesték katonák, s olyanokra vigyáztam, mint te, emellett a törzsre törőket kedvtelenítettem el és kisebb hadmozdulatokat szerveztem. Ezen felül, nos, olykor-olykor megoldottam egy-két feladatot, mondjuk úgy, hogy olyat, amihez másnak nem volt kedve. Akadtak titokban szervezkedők, kik úgy haltak meg, ahogy szervezkedtek, az árnyékban. Emellett voltam pesztra és oktató is. Volt feleségem, volt gyermekem, aztán az egész el lett cseszve. *Morran fel, majd oldalra köp egy öblöset.* Most itt vagyok. *Vonja meg a vállát.*
- Berozsdásodtam. Kell a mozgás. *Arcizma sem rándul, de tekintetében a harc szelleme villan meg Kagan felé.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-13 23:56:32
Üzenet elküldve: 2018-05-13 23:56:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
*Orkunk örül, hogy Kagan megismeri és, jobb dolga híján, elfogadja az ajánlatot.*
-Hát, nem akarok meghalni. Manapság sajnos az embereknek elég meglátniuk a zöld bundám, hogy lándzsa végre hányjanak. *pillant a csapat többi tagjára akik láthatóan készenlétbe helyezték magukat Ullamar láttán.*
-Amennyiben nem tartalak fel titeket így gyalog, szívesen csatlakozok és segítek ahol tudok. *bár maga sem tudja, hogy milyen célból áll be a társaságba. Unalom, netán magány? Nos, eddig sem tetszett Ullamarnak az artheniori helyzet, így legalább ennek megoldásában segédkezhet.*
-Ha nem gond hoznám Asemát is. *mutat az időközben felbukkanó ebre. Ha minden jól megy beáll a sor végére sereghajtónak. Ott legalább nem lesz a többiek szemeinek kereszttüzében.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.13 23:57:28
*Orkunk örül, hogy Kagan megismeri és, jobb dolga híján, elfogadja az ajánlatot.*
-Hát, nem akarok meghalni. Manapság sajnos az embereknek elég meglátniuk a zöld bundám, hogy lándzsa végre hányjanak. *pillant a csapat többi tagjára akik láthatóan készenlétbe helyezték magukat Ullamar láttán.*
-Amennyiben nem tartalak fel titeket így gyalog, szívesen csatlakozok és segítek ahol tudok. *bár maga sem tudja, hogy milyen célból áll be a társaságba. Unalom, netán magány? Nos, eddig sem tetszett Ullamarnak az artheniori helyzet, így legalább ennek megoldásában segédkezhet.*
-Ha nem gond hoznám Asemát is. *mutat az időközben felbukkanó ebre. Ha minden jól megy beáll a sor végére sereghajtónak. Ott legalább nem lesz a többiek szemeinek kereszttüzében.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.13 23:57:28
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-13 22:04:32
Üzenet elküldve: 2018-05-13 22:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
*Kicsit nem figyelt a többiekre, mert néhány frissen beszerzett fiolát nem tett be a ládikájába, hanem éppen ezeket nézegette. Picit furcsának találta ezek színét, még a fény felé is emelte őket, de megbizonyosodott róla, hogy csak az érzékei csalták meg. Hiszen mégis úgy látszik, hogy nincs semmi baj a színükkel.
Ezért kicsit le is maradt a többiektől, amit csak akkor vesz észre amikor Kresvir is megérkezik és utánuk kiállt.*
- Krestvir mester!
*Mosolyodik el, amikor a mágus melléjük ér.*
- Nem maradtál le még semmiről.
*Kagan leszúrására csak a szája sarkában mer somolyogni és úgy pislog Krestvirre.*
- Igyekezzünk, mert kikapunk.
*A hadúr kiáltására előre fordul és összeszorul a gyomra. Mióta elhagyta az otthonát, már megtanulta elfogadni a többi fajt. Ez alól már csak a mélységiek kivételek, de főleg az orkok.
Ez az előítélet olyan mélyen gyökerezik benne és talán az elfek egész népében, hogy képtelen levetkőzni. Aggódva nézi a közeledőt, és akkor is csak kicsit nyugszik meg, amikor a rücskös bőrűt a hadúr felismeri. Annak egyáltalán nem örül, hogy az ork is velük tarthat, de nem fogja megkérdőjelezni Kagan döntését.
Csak egy kicsit mosolyodik el a törpe kovácsmester tréfáján, és összerezzen amikor Kagan rámordul. Gyorsabb lépésre biztatja a lovát, és oldalt pillant a mellettük bandukoló óriásra.*
- Mondanám, hogy szállj fel mögém a lovamra, de attól félek, hogy sok lenne neki a te súlyod.
*Kicsit nem figyelt a többiekre, mert néhány frissen beszerzett fiolát nem tett be a ládikájába, hanem éppen ezeket nézegette. Picit furcsának találta ezek színét, még a fény felé is emelte őket, de megbizonyosodott róla, hogy csak az érzékei csalták meg. Hiszen mégis úgy látszik, hogy nincs semmi baj a színükkel.
Ezért kicsit le is maradt a többiektől, amit csak akkor vesz észre amikor Kresvir is megérkezik és utánuk kiállt.*
- Krestvir mester!
*Mosolyodik el, amikor a mágus melléjük ér.*
- Nem maradtál le még semmiről.
*Kagan leszúrására csak a szája sarkában mer somolyogni és úgy pislog Krestvirre.*
- Igyekezzünk, mert kikapunk.
*A hadúr kiáltására előre fordul és összeszorul a gyomra. Mióta elhagyta az otthonát, már megtanulta elfogadni a többi fajt. Ez alól már csak a mélységiek kivételek, de főleg az orkok.
Ez az előítélet olyan mélyen gyökerezik benne és talán az elfek egész népében, hogy képtelen levetkőzni. Aggódva nézi a közeledőt, és akkor is csak kicsit nyugszik meg, amikor a rücskös bőrűt a hadúr felismeri. Annak egyáltalán nem örül, hogy az ork is velük tarthat, de nem fogja megkérdőjelezni Kagan döntését.
Csak egy kicsit mosolyodik el a törpe kovácsmester tréfáján, és összerezzen amikor Kagan rámordul. Gyorsabb lépésre biztatja a lovát, és oldalt pillant a mellettük bandukoló óriásra.*
- Mondanám, hogy szállj fel mögém a lovamra, de attól félek, hogy sok lenne neki a te súlyod.
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-13 21:41:21
Üzenet elküldve: 2018-05-13 21:41:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
*Az óriás kicsit lemarad, mégis csak gyalog van, meg Daewi is lassabb, de Krestvir viszont beéri őket.*
- Ork előttünk! *jegyzi meg halkan, főleg Shaurinak, mert az ilyesmire figyelni kell.*
- Krestvir, úgy látom, nem voltam teljesen világos. *sandít a máguslányra, de tudja, hogy a varázslók öntörvényű kis pukkancsok, és igen nehéz velük.*
- Aztán majd ha jól meghalsz, nekem kell folyton ThargArodban aludnom Taitos mester miatt, ugye? *mérgelődik, mert a Botos biztosan nem örülne a dolognak.*
- Beszélj, ork. *arcról nem ismeri meg a fickót, mert bár számára nem egyforma minden ork - aki eleget él a közelükben, megtanulja megkülönböztetni őket - de erre nem emlészik. Ám a hangja.*
- Á! Tudom, ki vagy. Nyugalom... *ezt már embereinek mondja, mert nem kell feszülni.*
- Ziana hadnagy orkja vagy, ugye? Nem tudni, mi van... de úgy tűnik, nagy a ribillió. És szerintem téged még mindig dezertőrként tartanak nyilván, így jobban jársz, ha velünk jössz, vagy délnek haladsz. A társaid a Pitypangos Nagymajorban szálltak meg, délre, a Gázlón túl. *kicsit elmereng.*
- Bár nem biztos, ha orkként most arra kószálsz, hadiállapotot hirdettem. Félő, hogy előbb lőnek le, mint hogy megkérdezzék, ki vagy. Tudod, hogy megy ez. *hátrapillant.*
- Daewe, és te óriás! Haladjatok! El kell érnünk a Várost.
*Az óriás kicsit lemarad, mégis csak gyalog van, meg Daewi is lassabb, de Krestvir viszont beéri őket.*
- Ork előttünk! *jegyzi meg halkan, főleg Shaurinak, mert az ilyesmire figyelni kell.*
- Krestvir, úgy látom, nem voltam teljesen világos. *sandít a máguslányra, de tudja, hogy a varázslók öntörvényű kis pukkancsok, és igen nehéz velük.*
- Aztán majd ha jól meghalsz, nekem kell folyton ThargArodban aludnom Taitos mester miatt, ugye? *mérgelődik, mert a Botos biztosan nem örülne a dolognak.*
- Beszélj, ork. *arcról nem ismeri meg a fickót, mert bár számára nem egyforma minden ork - aki eleget él a közelükben, megtanulja megkülönböztetni őket - de erre nem emlészik. Ám a hangja.*
- Á! Tudom, ki vagy. Nyugalom... *ezt már embereinek mondja, mert nem kell feszülni.*
- Ziana hadnagy orkja vagy, ugye? Nem tudni, mi van... de úgy tűnik, nagy a ribillió. És szerintem téged még mindig dezertőrként tartanak nyilván, így jobban jársz, ha velünk jössz, vagy délnek haladsz. A társaid a Pitypangos Nagymajorban szálltak meg, délre, a Gázlón túl. *kicsit elmereng.*
- Bár nem biztos, ha orkként most arra kószálsz, hadiállapotot hirdettem. Félő, hogy előbb lőnek le, mint hogy megkérdezzék, ki vagy. Tudod, hogy megy ez. *hátrapillant.*
- Daewe, és te óriás! Haladjatok! El kell érnünk a Várost.
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-13 21:24:08
Üzenet elküldve: 2018-05-13 21:24:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
*Útjuk mindaddig teljesen eseménytelennek és nyugodtnak volt mondható, míg fel nem tűntek a menekültek, kicsivel később pedig egy ork. A törpe csak egy erélyes torokköszörüléssel reagálja le a dolgot, bár Kagan tudhatja, hogy ez nem feltétlenül jelent jót Hrothgaar részéről.*
- Mindenféle szemetet erre fúj a szél...
*Jelenti ki, miközben tekintete a menekülő csapatokat fürkészi, végül pedig az érkező zöldbőrűn állapodik meg. A biztonság kedvéért, csak hogy el ne ragadtassa magát, mély lélegzetet vesz és igyekszik szívverését lelassítani. Inkább a többiek felé fordul.*
- Valami nagy gáz van a városban. Még a végén el találjuk foglalni, hehhe!
*Útjuk mindaddig teljesen eseménytelennek és nyugodtnak volt mondható, míg fel nem tűntek a menekültek, kicsivel később pedig egy ork. A törpe csak egy erélyes torokköszörüléssel reagálja le a dolgot, bár Kagan tudhatja, hogy ez nem feltétlenül jelent jót Hrothgaar részéről.*
- Mindenféle szemetet erre fúj a szél...
*Jelenti ki, miközben tekintete a menekülő csapatokat fürkészi, végül pedig az érkező zöldbőrűn állapodik meg. A biztonság kedvéért, csak hogy el ne ragadtassa magát, mély lélegzetet vesz és igyekszik szívverését lelassítani. Inkább a többiek felé fordul.*
- Valami nagy gáz van a városban. Még a végén el találjuk foglalni, hehhe!
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-13 21:19:32
Üzenet elküldve: 2018-05-13 21:19:32
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
* Zárja a sort, elfként messzire ellát, amíg világos van és hegyes füleivel minden neszt meghall. Így azt is, hogy valaki a közelükbe csörtet, aki egy ork. Akiről épp nem tudja, hogy kicsoda, de íja és egy nyílvessző hamar a kezébe kerül. Lóháton várja a parancsot, hogy lelője, vagy maradhat élve? Persze nem tart célra, nehogy sértődés legyen vagy valami. Bár nagyon utálja az orkokat. Közben a különös arcú leány, Krestvir is utoléri őket. *
- Gyere-gyere megvárunk. Most még.
* Itt még van idő, hogy aki nagyon siet, azt némileg bevárják. Ezeken a területeken még könnyedén átvágnak, bár sok menekülttel találkoznak. Reméli, hogy a hegyen maradtak kézben fognak tudni tartani mindent. *
* Zárja a sort, elfként messzire ellát, amíg világos van és hegyes füleivel minden neszt meghall. Így azt is, hogy valaki a közelükbe csörtet, aki egy ork. Akiről épp nem tudja, hogy kicsoda, de íja és egy nyílvessző hamar a kezébe kerül. Lóháton várja a parancsot, hogy lelője, vagy maradhat élve? Persze nem tart célra, nehogy sértődés legyen vagy valami. Bár nagyon utálja az orkokat. Közben a különös arcú leány, Krestvir is utoléri őket. *
- Gyere-gyere megvárunk. Most még.
* Itt még van idő, hogy aki nagyon siet, azt némileg bevárják. Ezeken a területeken még könnyedén átvágnak, bár sok menekülttel találkoznak. Reméli, hogy a hegyen maradtak kézben fognak tudni tartani mindent. *
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-13 19:58:44
Üzenet elküldve: 2018-05-13 19:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A háború malmai//
*Azt már messziről is látja, hogy az előttük haladó csapat meg-megáll bizonyos csoportok mellett, ezzel pedig részben megkönnyítik, hogy utolérjék őket. Ő, és talán még Nana, ha vele tartott, felülve mögé a ló hátára…
Azt mondták ugyan, hogy várjon, és majd a második hullámmal, az ellátmánnyal jöjjön, de ehhez nem volt kedve. Szeretné tudni, mi folyik itt és Amonon nem volt maradása abban a káoszban, ahol azt sem tudta, kihez forduljon kérdéseivel.
Azt már látja, hogy egyértelműen nem nyugat felé tartanak, hanem a városba, tehát onnan érkezhettek újabb hírek, melyek arra sarkallták a tharg vezért, hogy a városba vonuljon a nyugati felderítés helyett. És magukkal vitték Daewe-t is, aki a Szilánkok tagja, és Taitos távollétében felelősnek érzi magát érte. Nem tudja, mi történt és miért mennek háborút emlegetve a város felé, de nem kívánja hagyni, hogy a nő maga tartson a thargokkal.*
- Hé! - *kiált jobb híján ennyit, hogy felhívja magára a figyelmet, mikor a csapat egy megálló után újra nekiindulna.
Amennyiben bevárják őket, igyekszik Kagan közelébe kerülni.*
- Kagan hadúr!... Új hírek vannak a városból? Miféle háborúról beszélnek?
*Azt már messziről is látja, hogy az előttük haladó csapat meg-megáll bizonyos csoportok mellett, ezzel pedig részben megkönnyítik, hogy utolérjék őket. Ő, és talán még Nana, ha vele tartott, felülve mögé a ló hátára…
Azt mondták ugyan, hogy várjon, és majd a második hullámmal, az ellátmánnyal jöjjön, de ehhez nem volt kedve. Szeretné tudni, mi folyik itt és Amonon nem volt maradása abban a káoszban, ahol azt sem tudta, kihez forduljon kérdéseivel.
Azt már látja, hogy egyértelműen nem nyugat felé tartanak, hanem a városba, tehát onnan érkezhettek újabb hírek, melyek arra sarkallták a tharg vezért, hogy a városba vonuljon a nyugati felderítés helyett. És magukkal vitték Daewe-t is, aki a Szilánkok tagja, és Taitos távollétében felelősnek érzi magát érte. Nem tudja, mi történt és miért mennek háborút emlegetve a város felé, de nem kívánja hagyni, hogy a nő maga tartson a thargokkal.*
- Hé! - *kiált jobb híján ennyit, hogy felhívja magára a figyelmet, mikor a csapat egy megálló után újra nekiindulna.
Amennyiben bevárják őket, igyekszik Kagan közelébe kerülni.*
- Kagan hadúr!... Új hírek vannak a városból? Miféle háborúról beszélnek?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710