Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-16 22:45:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Mézédes//

*Dren hiába próbálkozik elkergetni a cicát, az láthatóan nagyon vágyik a társaságára, de főleg kedves érintésekre. Az ugatást utánzó hangokra megáll, egy darabig néz a férfira, láthatóan értetlenül, hogy mit is akar az, majd egy újabb nyávogás hagyja el száját, közben megvillantva gyönyörű, éles fogkezdeményeit is. Makacsságának eredménye lesz, és megkapja amit kíván, mire igyekszik a férfi ölébe mászni, mert az olyan kényelmesnek tűnik egy ilyen zord éjszaka. Dorombolása meglepően hangos, de még mindig kevésbé az, mintha hisztisen nyávogna az éjszaka csendjében.
Eközben YIlanda ismételten veszi az akadályt, ezúttal már rutinosabban, talán ennek köszönheti, hogy elsőre szerencsésen kinyílik a kisebb kapu is, többnyire zajtalanul. A félvér lány helyesen látja, minél előrébb halad, annál nehezebb dolga van, annál éberebbnek kell lennie, de már úgy tűnik a célegyenesben van, és a termések között találja magát. Akad ott paradicsom is, uborka, némi hagyma, és sok más egyéb is, ami hasznos lehet a hatköznapokban. Őket viszont a dinnyék érdeklik, amik már nincsenek messze, de a távolság a kisebbik probléma lesz számukra, egyelőre viszont ezt kell leküzdeni, miután a szállítás problematikájára kerülne a sor.*


2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-16 21:59:31
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//

- Afelől nincs kétségem. *bólogat mosolyogva, ahogy Leon tudományára terelődik a szó. Bár nehezen tudja elképzelni, ahogy a férfi tűt és cérnát ragad, semmi oka rá, hogy kételkedjen Lyz állításában. ~De azért talán nem árt Selest is megkérdezni... ~ jegyzi fel magában, hogy alkalomadtán kifaggassa erről a lányt*
- Én is. Biztos örömmel fogja hallani, hogy ti is jól vagytok. *teszi még hozzá, hiszen azt is feltétlen meg fogja említeni Selesnek, hogy megismerkedett egy régi barátjával, ha már a lánynak a kártyajáték miatt nem volt alkalma beszélgetni Lyzzel*
- Ó, ez tényleg nagy szerencse! Jó lehet ilyen környezetben felnőni. Nálunk sajnos csak felnőttek akadnak... És nem is néz ki úgy, hogy hamarosan játszótársa akadna a kis Rellannak. *jegyzi meg kissé szomorúan, ahogy a gyerekek kerülnek szóba. Bár sok szép nő akad a házban, egyikük sincs még csak a közelében se annak, hogy gyereket vállaljon a közeljövőben, hacsak Seles nem gondolkodik el egy kis testvéren. De persze ez még a jövő zenéje*
- Valóban, igazán megnyugtató a tudat, hogy ha bármi baj van, ő segíteni tud. Egy erős kezű szabó, egy védelmező mágus és egy gyógyító orvos... A tökéletes kombináció egy menedék megóvására! *neveti el magát kissé, hisz tagadhatatlan, ahogy így számba veszi a Szarvasliget lakóit, hogy igazán válogatott társaságot sodort ott össze az élet. Persze nem csak saját élete tölti el elégedettséggel, Lyzé ugyanolyan csodásnak hangzik*
- Egy oltár? Azt is ti építettétek? Hogy érted, hogy Pycta áldása? Bocsáss meg, de nem igazán vagyok járatos az ilyesmiben... *érdeklődik a téma iránt, hiszen eddig a vallás nem igazán játszott meghatározó szerepet az életében, ráadásul szülei Teysus hitére nevelték, már amennyi ragadt rá, így igazán kíváncsi a dologra. Lelkesedése pedig csak fokozódik, ahogy a minx és az elf kalandos sorsa kerül szóba*
- Kiválasztott téged? Mi ellen harcoltatok? Ugye nem lett semmi bajotok? *zúdítja egyik kérdést a másik után a lányra, ahogy Lyz a különös kapcsolatuk kezdetéről beszél*
- Örömmel meghallgatnám, persze csak ha nincs ellenedre... *csillan fel a szeme az ígéretre, hogy többet is hallhat, de tényleg nem akarja erőltetni a dolgot, ha Lyz csak udvariasságból ajánlotta fel, akkor se fog megharagudni, ha esetleg most visszakozna. Ezután nem is nagyon szólal meg, míg a vásárlás tart, csak érdeklődve szemléli a többi portékát. Számtalan különleges holmit lát, ám a legtöbbről azt sem tudja, mire is képesek igazából, így inkább nem kockáztat, és a maga részéről nem vásárol semmit. Lyz, úgy tűnik, helyette is kifosztja az árust, hisz egy pillanatra őszintén tart tőle, nem is marad több lámpás a férfinél, mire a lány végez*
- Persze! *mosolyodik el Lyz kérését hallva, hiszen kiderül, a kemény külső alatt az elf is csak nő, aki szeret vásárolni és szeretne mihamarabb gyönyörködni új szerzeményeiben*
- Hm, talán most már van elég hely hozzá... *mereng el körbenézve a lány javaslatán, hiszen eddig azért hagyta a vásár szélén a szekeret, mert félt, a nagy tömegben esetleg még elüt valakit vele, de most mintha ritkulni kezdene a tömeg, egyre kevesebb embert lát lézengeni a környéken. ~Talán már vége? Ilyen későre járna?~ vet egy kérdő pillantást az égre, hogy megbizonyosodjon a napszak felől*
- Elkísérsz, vagy inkább itt maradsz vigyázni a lámpásokra? *fordul vissza kérdő pillantással Lyz felé, hogy aztán a választól függően majd egyedül vagy társaságban induljon el Uraság felé. Mielőtt azonban mozdulhatna, maradásra készteti egy láthatóan feléjük igyekvő figura, aki valahogy furcsán ismerősnek tűnik neki, mintha már látta volna korábban a vásár forgatagában.*


2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-16 16:16:01
 ÚJ
>Yathlanae Vyserra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Átutazóban//

*Immár a hatalmas földeken lépdel, maga mögött hagyva sorra a tanyákat. Igazán nem bánná, ha egy szekér felvenné, de közben szilárdan elhatározta, hogy legalább Kalácsfalváig gyalogol. Elvégre edzésben kell maradnia, hiszen hosszú, izmos lábai és részei a bájainak, nem szeretne elpuhulni.
Szerencsére hamar feltűnnek előtte a parasztházak, sűrűsödnek a dolgozó parasztok is, ami azt jelzi, lassan megérkezik. Úgy dönt, megengedhet magának egy kis pihenőt, úgyhogy letelepszik egy fa alá, a fűbe. Kicsomagolja hangszerét, és elénekel egy-két vidámabb dalt. Hamarosan kíváncsi gyerekszemek pislognak rá a levelek mögül. Int nekik, mosolyogva, hogy nyugodtan jöjjenek közelebb. Szereti a kicsiket.
Eltelik egy jó félóra, könnyed hangulatban, dalolászva, mikor úgy dönt, ideje tovább állnia. Összeszedi hát cókmókját, elbúcsúzik a lelkes közönségtől, és tovább folytatja útját a kikötő felé.*


2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:09:05
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1161
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Epilógus//
//Lyzaura//

*Hallja az öreg tündér szavait, miszerint nem szabad feladni, de ostobaságot mondani sem éppen helyes. Nem tudta a választ és ezt el is mondja ellenfelének és a vén tündérnek. Nem érzi úgy, hogy feladta volna, egyszerűen így találta helyesnek.
Az elhangzó hozzáfűzés sem könnyíti meg a dolgát, csak összevonja ezüst szemöldökét, de továbbra sem tudja a választ.
Kiderül, hogy Valuryen tudta, mert a tündér győztesként hirdeti ki, aztán pedig az elhangzó szavakban már a megoldásra lel. Meglepetten mosolyodik el, mert így már valóban összeáll a kép és a megfejtés. Elismerő mosollyal fordul a másik elf felé, majd fogadja az öreg tündér gratulációját.
Halovány mosollyal hallgatja a játék-mester fáradtságra tett megjegyzését.
Szótlan figyeli a kiosztott, győzelemért járó díjat, enyhe irigységet érez, hisz Erdőmélye az otthona, de el kell ismernie, a találós kérdések megfejtésében Valuryen jobb volt.
Hallgatja a szelence működésre vonatkozó magyarázatot, majd ámulva figyeli a körülötte megelevenedő erdőt, amely minden bizonnyal a kis tárgyból szökken elő.
Amikor a vén tündér hozzá szól, mélyen meghajtja magát köszönetképp. Valóban jól érezte magát a versenyen, annak ellenére is, hogy másodikként kell távoznia. Egy valódi irbisz bőrébe bújhatott, de más, maradandó emlékeket is gyűjtött, amelyek valóban mindig az övéi lesznek.
A biccentés után pedig már újra a vásárban vannak, a gazzal benőtt szekér mellett, az akadályverseny mintha sosem lett volna. Barátságos mosollyal fordul Valuryen felé, fogadja és viszonozza a gratulációt. Az elf boldognak látszik és máris elandalog az éjszakában, az erdőmélyi pedig a vásár felé fordul, hogy rövid sétát tegyen, mielőtt elindul haza, hogy elmesélje a nap történéseit.
Ahogy sétálgat a vásárban, egy agancsos állatot pillant meg a sokaságban az egyik vásáros stand mellett. Az állatot ezer közül is felismerné és nem csak azért, mert roppant kevés minxet lehet látni errefelé.*
- Lyz. *Bukik ki ajkai közül, majd megindul a stand felé, s ahogy közeledik, úgy válik biztossá abban, hogy a minx mellett Lyzendrát látja.*


2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 19:03:24
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 114

Játékstílus: Megfontolt

//Mézédes//

*Nagy kő esik le a szívéről, mikor minden nagyobb nyikorgás nélkül ismét a helyére csukódik a kapu és problémamentesen zárul is. Közben hallgatja, ahogy a szőrös dög horpaszt minden fennakadás nélkül. ~Na jól van, akkor egy megvan. ~ Lassan lépked a birtokon lévő kisebb kerítéshez és először megvizsgálja, mivel is van dolga. Úgy fest, van rajta kapu is, amin szintén ugyan az a bonyolult zár foglal helyet, mint a nagyobbon. Viszont ezzel már nem szeretne szenvedni, azonban, ha a tákolmány csak egy apró hangot is kiad, olyan közel van a kutyához, hogy akármennyire is elenyésző, tuti biztos felébred. Ezért nincs mit tenni, a botjával megint megpróbálkozik a kisebb zárral is, hogy bejusson a dinnyeföldre. ~Macerás egy munka. De nem szabad elkapkodni. ~ Aztán fülel egy pillanatra, mert mintha valami nyávogást hallott volna. ~Csak ne a kutyát piszkáld cicus. ~ Körbetekint, de semmi kirívót nem lát mocorogni a terepen, így folytatja.*




2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:57:10
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
//Zárás és hazatérés//

*Valójában kezd hűvösödni, bizonyára kezd kimenni a puncs pityókás hatása. Cassy megigazítja vállkendőjét, szorosabban fogja maga köré. Nem lehetne azt mondani, hogy unatkozik vagy nincs jó kedve, még a gyorsan elcsituló beszélgetés se szegi kedvét. Ő ugyan nem vett részt semelyik versenyszámban, de nem bánja, hogy ilyen remek mulatság részese lett.*
- Derék embernek tűnik.
*Feleli Learon mester méltatására. Nem emlékszik rá, mikor volt utoljára efféle dolgos emberek társaságában, akik nem fegyverrel vagy csábítással keresik a kenyerüket. Megpendíti benne a mai délelőtt emlékét, mikor szabadon, gondtalanul járt a hajladozó fűtengerben, s egy kicsit elszorul tőle a szíve, de egy szomorú mosollyal lehajtja a fejét és elengedi az ábrándképet. Ez is emlék lesz a többivel együtt, amiket bezár lelke mélyére. Khul távozási szándéka húzza vissza a jelenbe, különös, hogy enyhe magány legyinti meg tőle, azt gondolja, magára hagyja. Ezzel együtt teljesen védtelenül éri a bensőséges gesztus, amitől szinte lebénul, tekintetét képtelen elszakítani a zsoldos szemeiről. Térde megreszket, de ezt csak ő érzi, bizonyára nem látszik. A férfiak gyakran megérintik, és sokszor köszönnek el tőle hasonlóképpen, de mégsem szokott ennyire mélyen hatással lenni rá. Ez nagyon ijesztő felismerés számára, de úgy gondolja, azért van, mert Khullal kollégák, ezért másképp működnek mentális blokkjai vele kapcsolatban. Attól még valamiféle fájdalmas érzés környékezi meg, egy meg nem kapott kincs elvesztése fölötti bánat. Mert egy ilyen út, ami felvillan előtte, fájdalommal volna kikövezve egy kurtizán számára. De még több fájdalommal a másik félnek. Ezért nem tartott sosem szeretőt, sem plátói kedvest maga mellett. Úgy gondolja, ő már végleg elveszett a bíbor-bodor füstvilágban, hol sosem látszik meg teljesen igazi valója, csak egy fél arc, egy fél mosoly, egy félig elsírt könny.
Most tekintete beszélhet helyette is, ha a férfi igazán megpróbál olvasni benne: jóleső számára az érintés, de kétségei ébrednek. Khul kezének melege hamar elillan arcáról, és ismét fázni kezd az esti szélben. Sokan pedig épp élvezik a hőség enyhülését, miben ő szinte didereg. Szintén szomorkás mosollyal felel. Nem az közösen töltött idő megismétlésére. Az a torkán akad. Bár válaszát akár arra is rá lehetne húzni.*
- Boldogan megyek veled. Szép volt ez a nap, de nekem is véget ért.
*Feláll és megigazítja ruháját, füle mögé simítja a haját jobboldalon, közben egy kicsit önmagát is összeszedi, majd Laorhoz fordul.*
- Örülök, hogy megismerkedtünk, remélem, még találkozunk a jövőben! A Sellőház ajtaja mindig nyitva áll.
*Rákacsint, majd titkolt örömmel, csak háláját kimutatva karol bele Khulba. Minden szempontból jólesik neki a melegsége, bár nem húzódik annyira közel, amennyire kellemesnek érezné. Visszafordulnak hát a kikötő irányába, s Cassynek eleinte nem olyan könnyű könnyeden viselkednie.*
- Khul, te egy igazi, gáláns gavallér vagy!
*Kuncog egyet azért röviden, ahogy eltűnnek a hazafelé induló tömegben.*


2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 16:46:01
 ÚJ
>Nevesincs Yikkai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Továbbhaladva, kijut az erdőből. Egy egészen csinos, egyszerű emberek által lakott helynek tűnik, ahová megérkezett. Szántóföldnek látszik, a barázdák és ültetvények véget nem érő látványa, bár nem biztos még, hogy igaza van. Ki tudja: sosincs egy opció. Az igen nincs nem nélkül. Egy vetett terület széléhez ér, s kinyújtja kezeit. Érzi, ahogyan a növények cirógatják ujjait. ~ Mennyi boldogságot képesek okozni ezek az apróságok egy félvérnek? ~ Ejt meg egy apró mosolyt. A távolban fákat lát meg, s feléjük halad. Kíváncsiság hajtja és remény, hogy a városba érhet.*


2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 15:01:03
 ÚJ
>Dren Tredher az erdő grófja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Mézédes//

*Szemét szándékában se áll sziluettjéről levenni a szélhámos... nőnek. Amennyire csak a fények engedik igyekszik követni merre jár a másik. Meg persze a kutyát is, hogy nem-e tervezi úgy, hogy ez egy jó alkalom egy kései vacsorának. Feladata kimondottan egyszerű eddig, de baj történik. Először mikor meglátja majdnem felsikkant mert szellemnek nézi, de az csak egy macska. Ezt még éppen fel tudja ismerni. Szerény ismeretei erre még kiterjednek. És pár pillanat múlva szerény ismeretei újabb dolgot is eszébe juttatnak. A kutyák nem szeretik a macskákat. Az a medvekutya pedig félig kutya. Kivéve ha démonmedvekutya mert akkor nem félig hanem a fél feléig kutya csak. A tolvaj egyből ideges is lesz és sutyorogva szól az állathoz.*
-Ne! Ne! Sicc innen! Ott egy kutya. Vau, vau, vau! Menj már!
*Ha nem megy és nem hallgat el megpróbálkozik a simogatással, de közben igyekszik gondolkozni, hogy miként kell egy macskát gyorsan elhallgattatni. Valamit a szájába kéne dugni. De nincs mit. Azért van itt, hogy ő egyen. A nyakát se tudja, hogy kell kitekerni vagy agyonütni. Erről eszébe is jut, hogy vajon milyen lehet a macska íze és hogy el lehet-e adni valahol macskabundát. De eszébe jut nincs kése se amivel megnyúzhatná.*


2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:36:42
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
//Zárás és hazatérés//

*Nos, minden jónak vége szakad egyszer, még a jól megérdemelt szabadságnak is. Az árusok pakolnak, a negyvenes parti úgy látszik, hogy a felénél megakadt, tán feladták a versenyzők, de Khul nem bánja. Hasznos tapasztalat volt, s hasznos embert ismert meg Laor személyében, aki némileg, akár apja is lehetne, ha sokkal idősebb lenne.*
- Drágám, Leaorn mester a tharg birtokok egyik főldművese. Kiváló bora van, annyi szent. *Mosolyodva néz Cassyre, aki még mindig azon a tündéri virágnyelven beszél. Hogy Laor varázslatának mi lett a végeredménye, az már nem derül ki, a férfi is csendes hallgatásba merül, de nem baj, kicsit azért sajnálja, mert Cassy egészen belelkesült, jó látni, hogyha boldog.*
- Nos, azt hiszem nekem elég volt mára, a puncsból is, a várakozásból is, de jó szívvel gondolok majd vissza-e napra és beszéljünk egy sör mellett a Sellőben, ha úgy adódik, jó Laor. *Biccent a férfi felé, majd kezet nyújt. Ha egymáséba csapnak, akkor Cassyhez fordul, s arcán simítja végig kézfejét, ha a lány elérhető közelségben van és nincs ellenére.*
-Jól éreztem magam... esetleg megismételhetnénk majd... többször elmehetnénk együtt valahová, csak úgy. *Vonja meg a vállát, s szokásától eltérően kissé szomorkás, de mosolygós tekintete egészen enyhe, mikor a lányra néz, nyoma sincs a szúrós Khulféle harcizom nézésnek.*
- Ha gondolod, természetesen hazakísérlek. *Kínálja karját, s Cassy döntése értelmében folytatódik tovább az útja. Ha a lány inkább külön menne, azt sem bánja, ha vele, akkor biztonságban hazakíséri, vagy oda, ahová Cassy kívánja. A tündérvarázs talán jövőre is eljő. Talán elhívja magával Cassyt, még az is lehet, hogy apró tündérszárnyakat is vásárol neki, hadd örüljön, úgyis szereti ezeket a varázslatos dolgokat.*


2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 12:54:10
 ÚJ
>Godde'm, az Egyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Úton hazafelé//
//zárás//

- Godde'm vagyok, az egyetlen a nap alatt.
*Nem lusta ahhoz, hogy megismertesse magát mindenkivel. Son bemutatta, de az valahogy nem az igazi.
Csatlakozik a ház népéhez. Büszkeségét megtartva fogyasztja a falatokat és az italt. Nem mintha az ital a fejébe tudna szállni. Erősebb Ő annál.
Egy jó hangulatú este után elhagyja a házat. Nem szándékozik megsérteni a házigazdát, ezért számára jelentéktelen aranyak otthagyja. Nem kevesebb mint 50 aranyat hagy Pöttöm Sondrage rezidenciáján. *



2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-15 00:22:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Mézédes//

*A kapu lassan visszazárul, kicsit felnyögve az idő súlya alatt, de sokkal kevésbé makacskodva, mint a kinyitás során.
YIlanda egyelőre nem kell aggódjon a kutya miatt, az szünet nélkül horkol tovább, elég mélyen ahhoz, hogy a halk léptekre ne figyeljen fel, de elég éberen ahhoz, hogy aggódni kelljen miatta. A holdak fényének köszönheti a félvér, hogy nem bukdácsol az ismeretlen terepen, bár akár így is érthetnék meglepetések, ám szerencséjére a termetes eb láthatóan kinőtte kölyökkori gödörásós szokásait, így a vörös hajú lány egy lyukban sem töri el bokáját.
Az alacsonyabb kerítéshez érve YIlanda megint dönthet, hogy inkább átugrik felette, ami nem okozna nagyobb nehézséget, hiszen ez már csak a mellkasáig ér - talán elég lehet egy nagyot rugaszkodnia - vagy kinyitja a kaput, ami az előzőhöz hasonló zárral van becsukva. Itt a kerítés maga is valamivel rozogább, a léceket is megette az idő, de a vasszerkezet is sötétebb a rátelepedett rozsdától.
Eközben Dren minduntalan, hősi kitartással figyel. Számára a kevésbé izgalmas feladat jutott, legalábbis egészen úgy tűnik, bár ez csak a látszat. Hamarosan a férfit is enyhe rémület járja át, hiszen a semmiből egy pici, fehér cica jelenik meg előtte, nagy, világító szemekkel meredve rá. Mivel éberen fürkészte társát, és annak minden mozdulatát, ezért nem vette észre, hogy a hangtalan lépkedő állat mikor jelent meg előtte. A fiatal cica dorombolva dörgölőzni kezd a férfi lábaihoz, hófehér bundája, és könnyed léptei ezen holdfényes éjszakán egészen kísértetiessé tehetik, főleg miután olyan nyugtalanító váratlansággal jelent meg. Látszólag barátságos, csak simogatást szeretne, amit pár türelmetlen nyávogással az elf tudtára is ad.*


2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-14 21:43:59
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
// Zárás //

* Végül az utolsó tippje se lett jó a lánynak, bár az a vicces, hogy a jó válaszra is gondolt, de elvetette. Viszont Valuryen erre is jó választ adott. Joggal érdemelte ki az első helyezést. Átadják neki a jutalmát és ezzel véget is ér a verseny. A tömeg oszlani kezd. Még éppen lehet látni az utolsó táncokat, de már látszik, hogy elkezdtek összepakolni. A többség távozni készül és a tömeg a város felé kezd elmozdulni. Nixomia még elvan egy ideig, mert nem akar a tömegben nyomorogni. Addig marad amíg van értelme. Miután az utolsó táncosok is elvonulnak ő is lassan szedelődzködni kezd. Távozás előtt még lehúz egy pohárral a puncsból. Ezután hozzá csapódik egy kisebb csapathoz, akik a városba tartanak.*


2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-14 21:25:24
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Zárás//

*Elképesztően büszke, hogy sikerült megnyernie. Sosem hitte volna, hogy ez fog kisülni az egészből. Szinte majdnem repül a boldogságtól. ~ Ez az! És nem is valami szerencse nyomán, hanem mert ügyes voltam. Juhééj.~ Gondolja magában, de nem száll el a dolog a fejével együtt, józan marad. Megköszöni szépen az öregnek a versenyt, s hirtelen már a vásárban is van, a kordé, mintha ott sem lett volna, benőtte a gaz. Furcsa ez a tündérmágia, az már egyszer biztos. Pyctának mélyen meghajol, és gratulál neki. Majd Diadalittasan, újonnan szerzett kis ládikáját, és serlegét markolva két kezében elandalog az éjszakában, egy örök, csodálatos emlékkel gazdagodva.*


2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-14 20:03:55
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
// Zárás //

* Wrexan mulattatta magát a fesztiválon. Jókat evet, ivott. Mi kéne még neki. Még a kiskölykökkel is játszott, ha úgy adódott. El is fáradt ebbe a nagy mulatásba. Az egészben még ami furcsa meg vicces volt, hogy különféle dolgok történtek. Ezek rendesen feldobták ám a hangulatot. Most viszont, ideje lesz távozni. Fájó szívvel, de elhagyja a helyet. Lassan elmaradnak a vidám hangok és nem marad más, csak kutyák vonyítása. A távolban feldereng a város képe. ~ Ideje visszatérni a munkához. ~ Szép kényelmes léptekkel folytatja az útját.*


2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:42:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//

//Negyvenes//

*Az idő elszáll, lassan éjfélre jár már, ám az asztaloknál inkább a spontán beszélgetés kezd kialakulni, mint a győztes sorrend. Dref és Zrin néhány torokköszörülésen túl azonban nem szólnak bele, kiosztják a paklikat a nézők és egyéb vásárlók között is, de nem az Artheniori bajnokságon vannak. Ez csak mulatság. Végül az improvizálók és az akadályversenyzők is végeznek, így a két kiöltözött tündér is a kártyázókhoz lép.*
-Hölgyem, urak!
*Kezdi Zrin.*
-Azt hiszem, hogy noha csak egy parti ment le.
*Itt a parti szót "á"-val és egy igen selymes "h" hang hozzáadásával ejti ki úriasan.*
-A győztesnek így is jár díja, mi pedig most láttuk elérkezettnek az időt, minthogy később mindenki rózsásabb hangulatban lesz már.
*Dref közben az üvegburát hozza közelebb és a nyakában függő kis kulccsal elegánsan kinyitja, alatta pedig így szabaddá válik a lap.*
-Laor Vylnis úr kapja tehát a Nyárközép lapot.
*Zrin ünnepélyesen mutat a fogságából szabadulni kész kártyalapra. A lapot két tündér, némi varázslat és a hold és csillagok képe, valamint egy a színpadon is oly sokat látott zenekar díszíti a háttérben. Rajta szöveg néhány rúnával, hogy az egyedi lap hatását leírja. "A kijátszó következő körének elejéig senki sem nyerhet." Írja a lap.*
-Öröm volt Önökkel játszani!
*Fog kezet a győztessel és minden még arra vállalkozó egyéb játékossal Dref, sőt, még a nézőktől is elköszön, mielőtt hátrább húzódva el nem kezdik összeszedni a játék színterét.*

//Improvizáció//

*A Művészet Vénjei fogadják Lerric néven a kancellárt. Nem akadékoskodnak, csak felveszik a nevet.*
-Hintó, ehh?
*Kérdezi sorban az öreg, ahogy ráncos kezeivel megragadja a páncélos jobbját. Lenyúl zsebébe és rózsaszín tündérport vesz elő. A férfi keze fölé dobja és YIlanda legnagyobb félelmére csücsöríteni kezd. Többnyire azonban csak levegő hagyja el száját. Jó Lerricünk egy pillanatig forró-szúró érzést érezhet kézfején. Mikor lenéz rá azonban talán még kellemetlenebb meglepetésben lehet része. Kezére rózsaszín hintó aranyérményi képe tapadt. A furcsa poros tetoválás a rózsaszín árnyalataiban játszik és bizony a fényben szikrázóan csillog.*
-Ne vakard, nem tűnik el, míg benne van az áldás ereje.
*Mondja a vén mester.*
-Dörzsöld meg egy zöldséggel a kezedben és meg is tudod mi az.
*Kuncog, aztán a következő jelentkező után néz.*
-Menj békével, fiam!
*Köszön úgy a kancellárnak ahogy talán kevesen tehetik meg ezen a vidéken korukból kifolyólag.
A következő vállalkozó választásán még az írnokok is elmorfondíroznak.*
-Kacifántos, mint a neve.
*Jegyzi meg az írnok leginkább társainak. Aztán Pthálmiák mester ismét porért nyúl. Most feketét hint a levegőbe, ismét fúj, és az eredmény most egy csillámló poliplény Cha'yss kezén. Nem ismétli el az utasításokat, csak egy kérdést tesz fel szinte költőien.*
-Nyolc csáp, mik tapadnak, hm? Fel lehet egyáltalán borítani?
*Végigsimít a fekete csillogó porszemekből összeállt képen.*
-Meglátjuk.
*Aztán a hölgyekre néz.*
-Áhh, vannak itt a szebbik nemből is.
*Örvendezik. Mikor meghallja a vadászt, ugyan kicsit el is szomorodik, nem igazán élheti ki ma esztétikai szenvedélyét. Zöld port fúj Dora keze fölé és ismét csillámló alakzatot alkot, mely egy guggoló íjászt ábrázol kifeszített íjjal.*
-Dörzsöld meg, ha hirtelen rejteket keresel egy erdőben!
*Ad jó tanácsot kissé remegő hangon. Szeme kezd vizenyősödni. Megtörli homlokát.*
-Fárasztó ez a sok áldás.
*Sóhajtja.*
-De egy ilyen magas szépséget ki nem hagynék.
*Éli ki fiatalsága utolsó szikráját is ebben a megjegyzésben ahogy a szimbólumot hallgatja.*
-Aaaz a túúl virgoonc manóó aaz.
*Ért egyet a felvezetést elmekegő Vén tündér Pthálmiák meglátásával.*
-Aranyos egy teremtés, nem?
*Kérdezi már a mester és stílusos aranyport éget a lány kezére. A végeredmény egy még a többinél is szikrázóbb tetoválás, mely egy apró emberkét ábrázol kezében hosszú fonálköteggel.*
-Óvatosan a fésűvel.
*Kacsint, majd leporolja kezeit. Ismét a szószóló lép elő, hogy vontatottan elbúcsúzzon.*
-A Vééééneeek áldáásaa egy egééész éééven áát fenn maraaad, nyááárközépig.
*Foglalja össze tömören a további tudnivalókat. Aztán aprót biccentenek mind és elbúcsúznak. A színpadmester derékig hajol, míg azok hátat nem fordítanak és a bukdácsoló-repülő mozgásukkal vissza nem indulnak a közeli falu irányába.
A színpadmester ezután mindannyiuktól hasonlóan búcsúzik.*
-Várom vissza magukat jövőre is! Megtiszteltetés volt. Élvezzék az este maradékát. Hamarosan kezdődik a tűztánc.
*És nem hazudik. A tér közepén a székeket kezdik felszedni és máglya rakás jelei kezdenek fel-fel tűnni a réten. Hamarosan magasra csapnak a lángok, kupák és cipők kopogása adja a ritmust és kacajok töltik be a csend utolsó morzsáit is ezen az estén, ahogy nyárközép éjjele a végéhez kezd közeledni.*


2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-14 17:32:30
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Futás a kovács után//

*Az erdőszélről, sietve áll tovább. Nem pihen, noha ahogy korábban, így most se sietteti a lovát, de nem is halad lassan. A szántóföldek területe egyre nő, noha az út két oldala teljesen eltérő. De ezzel foglalkozzanak a farmerek, és a gazdák, ő csak átutazik, egy reményteli helyre ahol vagy kovácsot lel, avagy súlyosan pofára esik. Bár miért lenne nehéz, azok elkészítése, amit kér, hisz egyik sem igényel komolyabb nehézséget. De néha a kovácsok elég nyakasak tudnak lenni, pláne ha egy hozzá hasonló állít be hozzájuk egy kéréssel. Viszont mindenképp szüksége lesz, új játékokra, amikkel megvédheti magát és a társait. Főképp Zammit és Madyt, na meg ha Rallas amint olyan helyzetbe kerül. A Tharg bírtok, közeledik, de még a szántóföldeken utazik Amon felé.*



2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-14 13:39:25
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Ismét a szántóföldek szántott földjét járja. A tisztáson gyűjtött némi magot a fákból, így útközben megpróbálja csiszolni mágusi tudását. Talán megpróbál növeszteni egy fát, hátha sikerül. Amennyiben igen, úgy alatta hűsöl egy kicsit büszkén. Ha nem, borzasztó szomorú lesz, és nagyon erősen fog koncentrálni, hogy legközelebb sikerüljön. Bár reményei szerint azért menni fog neki. Neki is készül, nagy levegő, és egy csipetnyi fókusz. ~Jó lenne, ha ez mindig sikerülne. Csinálhatnék egy saját erdőt is.~*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.

2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-13 20:34:28
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Epilógus//

*A holdak éppen átbillennek súlypontjukon, s az éjszakai madarak csicsergése is csak halk duruzsolássá szelídül. Mintha mindenki a pattogó tűz és a körülötte ülök értekezésére figyelne csendesen. Az öreg csak pipázik, látszólag a világ összes gondját maga mögött hagyta már egyszer egykoron, türelmes, hallgatag, csak néha koccan fogaihoz a pipa csutorája. A messzi távolt kémleli, a lassan elcsendesedő tündérvásárt, azonban még egy feladatuk hátravan.*
- Helyes, helyes! Sosem szabad feladni. *Bólint egyetértőleg Valuryen felé, majd kíváncsian húzza fel szemöldökét, mikor a férfi fülébe kívánja suttogni megfejtését. Tudomásul veszi, érzelem nem ül ki arcára, aztán már Pyctát figyeli, s annak töprengését. Mikor Pycta felszólal, nem mosolyodik el, s nem is csóválja a fejét.*
- Aki igazán nem élte meg, nem is biztos, hogy tudja, bár, bizonyára számtalan esztendőt magad mögött tudhatsz, muszáj volt furfangosan fogalmaznom. Az emberek és egyéb szerzetek nem adnak elég időt neki, hogy kiteljesedjen, elnyomják magukban. Volt idő, hogy számtalanszor átéltem, nálamnál rövidebb életűeknél. *Halkan felsóhajt, majd ezúttal Valuryenre mosolyog.*
- Légy büszke fiam, helyes volt a válasz, s egy ilyen bölcs elf ellen győzni, valamint magad mögé tudni a többieket, nagy dicsőség. *Elgondolkodik.*
- Bizony van, kinek fekete, van, kinek fehér. Van ki tűzzel tesz pontot a végére, van, ki elföldeli azt. Persze az érzés megmarad, mélyre mászik, rág belül, mégis szeretet ad... mert halottunkra kizárólag szeretettel vagyunk képesek gondolni. A megfejtés, a gyász, helyesen szóltál, elmés Valuryen. *Meg is lapogatja a férfi vállát, s Pyctának is, lassan felállva kezet nyújt.*
- Éjszaka lett. *Bámul a távolba, parázsló pipájával szájában, s csípőre tett kézzel.* Gyönyörű, na de menjünk! *Sóhajt egyet gyorsan felkacagva.* Elfáradtam, bizonyára ti is... *Mondja, majd elindulna, aztán homlokára csap.*
- Ó! A díj! Majd' elfelejtettem, öregszem már. *Csóválja meg fejét mosolyogva, s két kezével, azon kinyújtott mutatóujjaival egy kört rajzol, mely mintha egy rést ütne előtte, amin átnyúl, s egy apró szelencét vesz elő. Ünnepélyesen megköszörüli torkát, míg a rés bezárul:*
- Valuryen Meloar'c, ezennel megnyerted a tündérek mágikus akadályversenyét, s innentől számítva egy évig, az "Tündérakadályok Bajnoka" megtisztelő cím birtokosa lehetsz. Ha Erdőmélyén jársz, bizonyára akad, ki megismer majd. *Kacsint a férfira az öreg, majd átnyújtja a ládát.*
- A díjad, úgy hiszem tökéletes párja lesz ama serlegnek, mit már elnyertél. *A szelence különlegesen szép, kézzel faragott, apró, könnyedén elfér egy szütyőben, de akár zsebben is. A tetején, egy nyíló virág szirmai, gondosan megmintázva, s keresztül-kasul, mintha indák fonnák körbe, oldalain a holdak és a nap látható. Egyszerű fémpánttal zárt.*
- Csak te tudod kinyitni. *Magyarázza az idős tündér.* Vigyázz rá, csak egy ilyen van. Erre az alkalomra készült. Mese van benne. Igazi tündérmese, ha kinyitod, legyen ellenség, vagy barát, bizonyára minden szem rád szegeződik majd, de magadnak is jó, ha szomorú vagy, vagy, ha csak szükségét érzed, hogy hallgasd. Figyelj! *Aprót fúj a szelencére, mire az lassan, egyre inkább derengő fénnyel felnyílik, majd morzsányi kis fénypont ugrik ki belőle, mi előbb leír egy kört, aztán hirtelen kezd cikázni, hogy egy csodálatos erdő látképét fesse meg Valuryen és Pycta körül. Csendes, megkapó és duruzsoló hang hallatszik, majd a látképen hirtelen egy vándor képe tűnik fel.*
- Rég volt már, mikor ez a történet játszódott, hosszú időkkel ezelőtt. Szól tiszteletről, gyászról, s az időről... e vándor hosszú akadályokon verekedte át magát, hogy végül meglelje mit keresett... *Az idős tündér lassan becsukja a szelence tetejét, majd Valuryennek adja azt*
- Legyen ez a te történeted inkább... te pedig *fordul Pycta felé* gondolj jó szívvel e napra, hiszen ennek meséje pedig a tiéd lesz, a kitartás, a bátorság, s a megannyi varázslat története. *Halkan, öregesen felkuncog, aztán lassan, pipájával a szájában, zsebre tett kézzel elindul a láthatár felé. Csak egyet biccent, s Valuryen és Pycta, ismét a vásárban találja magát, a sürgő-forgó tömegben, egy régi, ódon, rozsdálló, szakadt ponyvával rendelkező, ló nélküli szekér előtt. Benőtte már a gaz, mintha ősidők óta itt állna, gazdátlanul.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 20:54:19


2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-13 19:01:26
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//

*Apró bólogatással nyomatékosítja álláspontját, miszerint Laurentitia különös.
Úgy tűnik, a lánynak vannak fenntartásai az apjával, már abból következtet erre, amit mond, hogy az apja fiúnak várta, és hogy nem is ragaszkodik a téma megtartásához.*
- Igen, az * ért egyet, miszerint a varrás unalmas. Lyz persze nem emiatt kezdett a vadászattal foglalkozni, de a részletekre nem tér ki. Talán majd egyszer.* de így legalább lesz aki kisegít, mert Leon nagyon ügyes.
*Féltve őrzött ruháját vitte hozzá megjavítani, finom elfek aprólékos munkája által gyöngyözött csipkézett smaragdszín csodát, melyet még édesanyjától örökölt. Leon el is csodálkozott anno az anyag könnyedségén. Azóta sem csomagolta ki, barna papírcsomagban pihen összekötözve, óvva mindentől.*
- Azt hiszem, ez a legfontosabb. Én csak örülök, ha jól megy Seles sora.
*Együttérző mosollyal tekint az elf lányra.*
- Tudom miről beszélsz. *S bár Nievesha valóban kezd olyan lenni számára, mintha saját gyermeke lenne. Az első pillanattól kezdve, amikor Pycta a kezébe nyomta, és ordítani kezdett.*
- Szerencsére sok korabeli gyermek van a faluban. Így vannak szülők is, akik tudtak segíteni eleinte, és gyerekek is. Még a nagyobb testvérek is rutinosan kezelik a kisebbeket. *Így Lyz szerencsésnek érzi magát, hogy ilyen támogató közegbe csöppent ő is Vadvéd után, és hogy Aenae Pyctára bízta a gyermeket, s ezáltal részese lehet a cseperedésének.*
- Orvos? Micsoda kincs egy orvos. *Billenti fejét elismerésre.* Bár nálunk Eeyr mágiája is sok esetben hatásos *emlékszik vissza, hogy Pycta meggyógyította Umon arcát.* Van egy oltárunk. Ha nem szeretnétek a városig menni. Mi ebből merítünk erőt. Illetve Pycta áldása ez. Is *toldja hozzá, mert nem az első, mely az elf erényeit taglalja.
Közben persze megérkeznek az árushoz, s Lyz a minxét is megmutathatja két bódé közt.*
- Az igazat megvallva, nem én fogtam be őt. Azt hiszem, fordítva történt. Én vagyok az elfje, nem pedig ő a minxem *kuncog fel, a furcsa felálláson* Úgy értem, Ő választott, a nyomomba szegődött, miután harcoltunk együtt erdőmélyén. *Furcsa ezt így kimondani, hogy egy minxszel együtt harcoltak, de így volt.*
- Hosszú történet, egy veszélyes kalandról. Míg elszállítjuk a lámpákat lesz időm elmesélni ha szeretnéd. De előbb megveszem őket.
*Nincs nehéz dolga, mert a lámpás árus mellett torpantak meg.*
- Jó napot újra *köszönti mosolyogva a lámpás árus tündér felé fordulva.* Kilenc lámpást szeretnék még venni.
*Ami persze azonnal felvillanyozza a kereskedőt. Hamar közös nevezőre kerülnek, s a lámpaárus (Mesélő (Nyíl)) megkapja jussát 1575 aranyat csilingelő erszény formájában. *
- Kérhetném, hogy felénk vigyük? Mielőbb szeretném felhasználni őket *fordul vissza Laurentitiához* Csak most találjuk ki, hogyan visszük el a szekeredig. Talán jobb volna, ha a szekeredet hoznánk ide. Mit szólsz?
*Akár hogy is pakolja gondolatban, Hajnal hátán biztosan nem fér el mind, vagy legalábbis félő hogy összetörik.*


2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:27:08
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
// Akadályverseny //

* Hát most biztos kieset volna, mert rosszul tippelt. ~ Még jó hogy nem tétre ment. ~ Ami meglepi, hogy ezt is tudták a versenyzők. Ami viszont ezután jön az már rendesen nehéz kérdés. Az emberek is csak pusmognak körülötte, de értelmes választ még nem hallott tőlük se. A két elf is nehéznek találhatja, mert most egész sokáig gondolkodnak. Nixomia saját részéről talál egy megoldást, de nem merné azt mondani, hogy biztosan helyes. Végül az egyik elf előáll valamivel, mert megsúgja a válaszát az öregnek. A másik viszont feladja.*
– Na mi ez már? Valamit tipped csak van. Gyerünk mondj valamit!* Kiáltja oda, bár hallani úgy se hallják amit mond. Nem érti, hogy miért nem mond valamit. ~ Mindegy, kíváncsi vagyok, hogy a másik mit tippelt.~ Most már csak arra várna, hogy a tündér mit fog tenni.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680