Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-10-03 00:33:24
Üzenet elküldve: 2022-10-03 00:33:24
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Hörrenve veszi tudomásul a tényállást, hogy a fiúban a sérülés ellenére még maradt szusz. Azt már ordítva, hogy amaz megpróbál lelécelni. Nem, a Kikötő után nem kívánja, hogy a Szántóföldekről is száműzzék.*
-Utána! Nem szökhet meg! *Harsogja, és igyekszik is utánavetni magát. Egy mindig meglóg. Ezúttal azonban nem engedhet meg magának ilyesfajta luxust. Fogja a csatabárdot és utánaered, remélve, hogy abban nem lesz annyi spiritusz, hogy elillanjon az éjszakában.*
-VASZÍV! VÉGEZZ VELE! *Kiáltja még, ha ő maga nem érné utol az ifjoncot. Amennyiben mégis, úgy természetesen csatabárdját is segítségül hívja.
Nem óhajtja azonban háta mögött hagyni a házikót. Ahhoz túl sok itt a kincs. Na nem olyan kincs, amit elképzel az ember a "kincs" szó hallatán. Az ő kincsük itt a vér. Túlélésük záloga. Amennyiben pedig a fiú meglóg, gyorsan kell cselekedniük. Azt is tudja már, merre vegyék az irányt. Artheniornak még egy kicsit váratnia kell magára. Még addig, amíg elvégzik feladatuk a Vérkertben. Nincs sok dobásuk.*
*Hörrenve veszi tudomásul a tényállást, hogy a fiúban a sérülés ellenére még maradt szusz. Azt már ordítva, hogy amaz megpróbál lelécelni. Nem, a Kikötő után nem kívánja, hogy a Szántóföldekről is száműzzék.*
-Utána! Nem szökhet meg! *Harsogja, és igyekszik is utánavetni magát. Egy mindig meglóg. Ezúttal azonban nem engedhet meg magának ilyesfajta luxust. Fogja a csatabárdot és utánaered, remélve, hogy abban nem lesz annyi spiritusz, hogy elillanjon az éjszakában.*
-VASZÍV! VÉGEZZ VELE! *Kiáltja még, ha ő maga nem érné utol az ifjoncot. Amennyiben mégis, úgy természetesen csatabárdját is segítségül hívja.
Nem óhajtja azonban háta mögött hagyni a házikót. Ahhoz túl sok itt a kincs. Na nem olyan kincs, amit elképzel az ember a "kincs" szó hallatán. Az ő kincsük itt a vér. Túlélésük záloga. Amennyiben pedig a fiú meglóg, gyorsan kell cselekedniük. Azt is tudja már, merre vegyék az irányt. Artheniornak még egy kicsit váratnia kell magára. Még addig, amíg elvégzik feladatuk a Vérkertben. Nincs sok dobásuk.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-10-02 11:51:40
Üzenet elküldve: 2022-10-02 11:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A báróhoz //
* Tanyák, és gazdaságok sora található a szántóföldeken, néhol istállók vagy éppen csűrökbe botlik az ember vagy éppen a mélységi.
Hatalmas végeláthatatlan földek, már siváran tekintenek a messzeségbe. A környezet mindig is nyugalmas volt, hisz a Artheniorral határos területen rengeteg karaván halad át, ahogyan a katonai őrjáratok is.
Szekér mellett komótosan vezetve lovát halad, nem áll szándékában siettetni a másikat, hisz az utak bár járhatók, az idő vasfoga kellemetlenné tette az áthaladást.
Nagyobb szekerek nyomai könnyedén láthatóak, ha valaki az útra mered. Ami gyorsan egy tengelytöréshez vezethet, ha valaki kapkodni szándékozik. *
- Sok pletykát lehet hallani a Thargokról, és amit az öcsém mesélt, az csak több okot ad az aggodalomra... * Sóhajt fel. * - Nemrég a nagy asszony újjászületett, és egyáltalán nem volt jó kedvében.
* Néhol a tündérre mered, de inkább az úton tartja a tekintetét, még nem nagyon ismeri utastársát, de már volt szerencséje vele találkozni néhányszor. A kereskedőháznál sok érdekes emberrel találkozhat bárki, akinek kedve van hozzá.
A tanyákat sorra hagyják el, vagy éppen a távolba révedve pillanthatják meg azokat, nem tudja a mélységi, hogy milyen hosszú lesz az út, még nem járt Tharg területen, de most kénytelen lesz megismerkedni vele. *
- Mellesleg, nem jó hírnevük van, de engem ez cseppet sem izgat. Azt csinálom amit kell.
* Rántja meg a vállát, hogy aztán továbbiakban is a nyeregben kényelmesen haladjon a szekér mellett. *
* Tanyák, és gazdaságok sora található a szántóföldeken, néhol istállók vagy éppen csűrökbe botlik az ember vagy éppen a mélységi.
Hatalmas végeláthatatlan földek, már siváran tekintenek a messzeségbe. A környezet mindig is nyugalmas volt, hisz a Artheniorral határos területen rengeteg karaván halad át, ahogyan a katonai őrjáratok is.
Szekér mellett komótosan vezetve lovát halad, nem áll szándékában siettetni a másikat, hisz az utak bár járhatók, az idő vasfoga kellemetlenné tette az áthaladást.
Nagyobb szekerek nyomai könnyedén láthatóak, ha valaki az útra mered. Ami gyorsan egy tengelytöréshez vezethet, ha valaki kapkodni szándékozik. *
- Sok pletykát lehet hallani a Thargokról, és amit az öcsém mesélt, az csak több okot ad az aggodalomra... * Sóhajt fel. * - Nemrég a nagy asszony újjászületett, és egyáltalán nem volt jó kedvében.
* Néhol a tündérre mered, de inkább az úton tartja a tekintetét, még nem nagyon ismeri utastársát, de már volt szerencséje vele találkozni néhányszor. A kereskedőháznál sok érdekes emberrel találkozhat bárki, akinek kedve van hozzá.
A tanyákat sorra hagyják el, vagy éppen a távolba révedve pillanthatják meg azokat, nem tudja a mélységi, hogy milyen hosszú lesz az út, még nem járt Tharg területen, de most kénytelen lesz megismerkedni vele. *
- Mellesleg, nem jó hírnevük van, de engem ez cseppet sem izgat. Azt csinálom amit kell.
* Rántja meg a vállát, hogy aztán továbbiakban is a nyeregben kényelmesen haladjon a szekér mellett. *
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-10-02 11:06:04
Üzenet elküldve: 2022-10-02 11:06:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Úton-útfélen, de inkább útfélen //
* Az ork és az idősebb férfi közötti párharc már eldőlt, ám a férfi még eszméleténél van. Úgy fest, Vaszív még nem döntötte el, hogy lefejezze vagy megfojtsa a fegyvertelen férfit. Így áll fölötte néhány másodpercig, miközben a másik fronton társa küzd az utolsó harcképes fiúval.
Meglehet, hogy fegyveres harcban esélye sem lenne az ifjúnak Meronnannal szemben. Azonban aki fiatalkora óta a földeken dolgozik, bizony megerősödik – az ifjút pedig nem hagyja cserben ereje még így, sérült vállal sem. Egy-két másodpercen keresztül farkasszemet néz a Királlyal, aztán összeszedi minden erejét és kis túlzással a falhoz vágja ellenfelét. A tény, hogy az életben maradásért küzd, ösztönzően hat rá, de talán még ez sem magyarázat a hirtelen jött erőre. Ha valaki más is látta volna a történéseket, meglehet, azt gondolná, hogy maga Eeyr kacsintott a fiúra, s talán igaza is volna. Az ábrázatából úgy fest, hogy maga a fiú is meglepődik saját erején, de hamar úgy dönt, hogy nem most akarja erejét újabb próba alá vetni. Sebesen elindul a belső szoba felé, hiszen a kijáratban az ork áll, akivel még annyira se szeretné összemérni erejét. *
– Menekül! * Kiált fel Vaszív dörmögő hangján, mire ő is felélénkül: pallosát egy gyors mozdulattal kihúzza a férfiből, aztán markolatával még rásóz egy jó erőset az ember képére, alighanem eltörve annak orrát. Az úgy dől el, mint az üres zsák. Amennyiben Meronnan nem dönt úgy, hogy futni hagyja a legényt, Vaszív sem rest utána eredni, csakhogy ő az ajtón át távozik, hiszen arra számít, hogy a fiú az ablakon át próbál elfutni a hideg éjszakába. Ha viszont a Király nem tartja fontosnak, az ork sem fárasztja magát feleslegesen. *
* Az ork és az idősebb férfi közötti párharc már eldőlt, ám a férfi még eszméleténél van. Úgy fest, Vaszív még nem döntötte el, hogy lefejezze vagy megfojtsa a fegyvertelen férfit. Így áll fölötte néhány másodpercig, miközben a másik fronton társa küzd az utolsó harcképes fiúval.
Meglehet, hogy fegyveres harcban esélye sem lenne az ifjúnak Meronnannal szemben. Azonban aki fiatalkora óta a földeken dolgozik, bizony megerősödik – az ifjút pedig nem hagyja cserben ereje még így, sérült vállal sem. Egy-két másodpercen keresztül farkasszemet néz a Királlyal, aztán összeszedi minden erejét és kis túlzással a falhoz vágja ellenfelét. A tény, hogy az életben maradásért küzd, ösztönzően hat rá, de talán még ez sem magyarázat a hirtelen jött erőre. Ha valaki más is látta volna a történéseket, meglehet, azt gondolná, hogy maga Eeyr kacsintott a fiúra, s talán igaza is volna. Az ábrázatából úgy fest, hogy maga a fiú is meglepődik saját erején, de hamar úgy dönt, hogy nem most akarja erejét újabb próba alá vetni. Sebesen elindul a belső szoba felé, hiszen a kijáratban az ork áll, akivel még annyira se szeretné összemérni erejét. *
– Menekül! * Kiált fel Vaszív dörmögő hangján, mire ő is felélénkül: pallosát egy gyors mozdulattal kihúzza a férfiből, aztán markolatával még rásóz egy jó erőset az ember képére, alighanem eltörve annak orrát. Az úgy dől el, mint az üres zsák. Amennyiben Meronnan nem dönt úgy, hogy futni hagyja a legényt, Vaszív sem rest utána eredni, csakhogy ő az ajtón át távozik, hiszen arra számít, hogy a fiú az ablakon át próbál elfutni a hideg éjszakába. Ha viszont a Király nem tartja fontosnak, az ork sem fárasztja magát feleslegesen. *
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-30 19:59:09
Üzenet elküldve: 2022-09-30 19:59:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
// A báróhoz //
*Békés tempót diktál ahogy kiérnek a szántókra, ha csak a bájos társa nem óhajt jobban sietni. ~Bandita? Bájos név.~ Elmosolyog magának halványan, és akárhogy is de igazából tetszik neki a név. Már ha egyáltalán hallja.*
-Veszélyt?
*Kérdez vissza kíváncsi tekintettel a szemében.*
-Miféle veszélyre gondolsz?
*Persze vannak elképzelései, de jobb szeretné Lillystől hallani hogy mire gondol, minthogy maga kezdjen neki a megfejtésébe. Ami ugye eleve lehetetlen feladat lenne, hisz nincs oly' élő ember e földön, aki értené a nőket.*
*Békés tempót diktál ahogy kiérnek a szántókra, ha csak a bájos társa nem óhajt jobban sietni. ~Bandita? Bájos név.~ Elmosolyog magának halványan, és akárhogy is de igazából tetszik neki a név. Már ha egyáltalán hallja.*
-Veszélyt?
*Kérdez vissza kíváncsi tekintettel a szemében.*
-Miféle veszélyre gondolsz?
*Persze vannak elképzelései, de jobb szeretné Lillystől hallani hogy mire gondol, minthogy maga kezdjen neki a megfejtésébe. Ami ugye eleve lehetetlen feladat lenne, hisz nincs oly' élő ember e földön, aki értené a nőket.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-30 15:22:17
Üzenet elküldve: 2022-09-30 15:22:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Porzik az út a ló patái alatt. A távollét legalább olyan hosszú volt, mint amilyen kimerítő. Hónapokat töltött a Füves Puszta nomádjai között, de a keresett békét nem lelte közöttük. Az agya szüntelen járt, akár a szekér kereke a meglóduló lovak mögött. Vissza kell térnie. Olyan érzés ez, mint amikor befejezetlen ügye van még az embernek. Nem hagyja nyugodni, nem hagyja álmodni.
Pontosan tudja, hová tart, ám a miértjét még nem sejtheti. Ez ott és akkor fog eldőlni. Nehéz lenne megjósolni, miképp várhatja a fogadtatást. Egy dologban biztos csupán: láncokat nem tűr magán.*
Pontosan tudja, hová tart, ám a miértjét még nem sejtheti. Ez ott és akkor fog eldőlni. Nehéz lenne megjósolni, miképp várhatja a fogadtatást. Egy dologban biztos csupán: láncokat nem tűr magán.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-21 23:27:37
Üzenet elküldve: 2022-09-21 23:27:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Bonternos válasza kicsit meglepi, de nem zaklatja fel különösebben. Általában persze a férfiak nem szoktak visszautasítani egy ilyen lehetőséget, még Hytia esetében sem feltétlenül, de kivételek ugye akadnak. A legfurcsább viszont az elutasítás miértje, ami valami erkölcsi vagy hitbéli ok lehet. Hytia legalábbis erre következtet, és meglehetősen felfordul tőle a gyomra, mert rühelli a szenteskedő alakokat, különösen ha azok még hímek is mellé.*
- Hytia Nazdyr.
*Feleli kurtán. Az ő neve is lehet beszédesebb azok számára, akik kicsit jobban ismerik a Dwirinthalen családot, de ha nem, az sem gond.
A felé nyújtott kézre megemelkednek szemöldökei, majd végül Bonternos arcához emelve felkínálja kézfejét egy csókra, elvégre onnan ahonnan ő jött a hölgyeknek így illik bemutatkozni, ami meglehetősen szokatlan a körülményeket tekintve. Hytia is elszokott már a modorosságtól, különösen a Szántóföldeken egy idegennel szemben.*
- Kék szemű barbár?
*Csak a móka kedvéért elgondolkodik ezen, inkább csupán elképzeli a képet, mint valóban emlékeiben kutakodva törekedne felidézni bármi használhatót. Vállait hanyagul megrántja, s fejét ingatva jelzi a keresgélés sikertelenségét.*
- Nem. Úgy hiszem kék szemű barbárt bizony megjegyeztem volna, ha látok. De délebben tanyáznak itt valami vad, civilizálatlan alakok, ott érdemesebb lehet rákérdezni.
*Töpreng azon, hogy várjon e még, küldje el a férfit, vagy megy ő magától.*
~ Ami azt illeti, amit akartam azt már megszereztem. ~
- Sok sikert a felkutatásához!
*Veti még oda búcsúzóul színtelen hangján, majd az a csekély holmiját összeszedegeti, hogy rövid kitérője után folytathassa útját.*
*Bonternos válasza kicsit meglepi, de nem zaklatja fel különösebben. Általában persze a férfiak nem szoktak visszautasítani egy ilyen lehetőséget, még Hytia esetében sem feltétlenül, de kivételek ugye akadnak. A legfurcsább viszont az elutasítás miértje, ami valami erkölcsi vagy hitbéli ok lehet. Hytia legalábbis erre következtet, és meglehetősen felfordul tőle a gyomra, mert rühelli a szenteskedő alakokat, különösen ha azok még hímek is mellé.*
- Hytia Nazdyr.
*Feleli kurtán. Az ő neve is lehet beszédesebb azok számára, akik kicsit jobban ismerik a Dwirinthalen családot, de ha nem, az sem gond.
A felé nyújtott kézre megemelkednek szemöldökei, majd végül Bonternos arcához emelve felkínálja kézfejét egy csókra, elvégre onnan ahonnan ő jött a hölgyeknek így illik bemutatkozni, ami meglehetősen szokatlan a körülményeket tekintve. Hytia is elszokott már a modorosságtól, különösen a Szántóföldeken egy idegennel szemben.*
- Kék szemű barbár?
*Csak a móka kedvéért elgondolkodik ezen, inkább csupán elképzeli a képet, mint valóban emlékeiben kutakodva törekedne felidézni bármi használhatót. Vállait hanyagul megrántja, s fejét ingatva jelzi a keresgélés sikertelenségét.*
- Nem. Úgy hiszem kék szemű barbárt bizony megjegyeztem volna, ha látok. De délebben tanyáznak itt valami vad, civilizálatlan alakok, ott érdemesebb lehet rákérdezni.
*Töpreng azon, hogy várjon e még, küldje el a férfit, vagy megy ő magától.*
~ Ami azt illeti, amit akartam azt már megszereztem. ~
- Sok sikert a felkutatásához!
*Veti még oda búcsúzóul színtelen hangján, majd az a csekély holmiját összeszedegeti, hogy rövid kitérője után folytathassa útját.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:39:01
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*A jóslásnak vége és egy, olyan egyszerű férfi, mint Bonternos nem tudja ezt azért, olyan könnyen zsebre tenni. Számára ez az egész varázslatos már-már szentséges tudás. Nyilván szerette volna rendesen megfizetni. Főleg, hogy tudja a fajtája milyen ügyes az ilyesmiben. Legalábbis hírből így hallotta. Még, ha nem is ígérték neki a szavak a világ legjobb életét, elégedett. Sőt! Még így reálisabb is a dolog. Már épp menni készülne mikor a mélységi egy felettébb hazug mosollyal kérdez még tőle. ~Mi mást akarhatnék még... Oh! ~ esik le neki a tantusz ~Az egekre! Nem! ~ hüledezik tovább aztán gyorsan megköszörüli a torkát*
-Ne haragudjon, de nem vonz az ilyesmi. Ráadásul nézze, eléggé megfogyatkozott a zsebem, vigyázok a maradék aranyamra. Nem hiszem, hogy fog bennem több jó üzletet találni, de ha lenne is nálam rá arany egyszerűen ellentmondana mindennek, amiben hiszek. Remélem a jóslásért adott összeg a hasznára lesz. *Mondja a nőnek és a szívében kicsit több melegséget érez. Szeret úriember lenni. Még egy halvány mosoly is az arcára szökik mindeközben. *
- Megkérdezhetem a nevét? Hátha egyszer még ajánlhatom másnak a szolgálta...jóslását. *pontosít inkább kihúzott háttal és ezúttal magabiztos, mély hangján*
- Én egyébként Bonternos vagyok. Bonternos Buzlerynk. *nyújtja a kezét és akkor elgondolkodik vajon hallott e már a másik a nevéről. Hiszen a családja sok mindenről híres. Tündérek szolgálása, őrült testvérek...*
- Talán mégis tud nekem segíteni. Nem látott az utóbbi 15 évben egy rám nagyon hasonlító barbárt? Élénk kék sze mei vannak. Elképzelhető, hogy szakálla van vagy rövidebb haja, de pont olyan vonásai kellene, hogy legyen, mint nekem. Illetve magassága, hangja. Kétlem, hogy a környéken lenne, de máshol talán láthatta.
*A jóslásnak vége és egy, olyan egyszerű férfi, mint Bonternos nem tudja ezt azért, olyan könnyen zsebre tenni. Számára ez az egész varázslatos már-már szentséges tudás. Nyilván szerette volna rendesen megfizetni. Főleg, hogy tudja a fajtája milyen ügyes az ilyesmiben. Legalábbis hírből így hallotta. Még, ha nem is ígérték neki a szavak a világ legjobb életét, elégedett. Sőt! Még így reálisabb is a dolog. Már épp menni készülne mikor a mélységi egy felettébb hazug mosollyal kérdez még tőle. ~Mi mást akarhatnék még... Oh! ~ esik le neki a tantusz ~Az egekre! Nem! ~ hüledezik tovább aztán gyorsan megköszörüli a torkát*
-Ne haragudjon, de nem vonz az ilyesmi. Ráadásul nézze, eléggé megfogyatkozott a zsebem, vigyázok a maradék aranyamra. Nem hiszem, hogy fog bennem több jó üzletet találni, de ha lenne is nálam rá arany egyszerűen ellentmondana mindennek, amiben hiszek. Remélem a jóslásért adott összeg a hasznára lesz. *Mondja a nőnek és a szívében kicsit több melegséget érez. Szeret úriember lenni. Még egy halvány mosoly is az arcára szökik mindeközben. *
- Megkérdezhetem a nevét? Hátha egyszer még ajánlhatom másnak a szolgálta...jóslását. *pontosít inkább kihúzott háttal és ezúttal magabiztos, mély hangján*
- Én egyébként Bonternos vagyok. Bonternos Buzlerynk. *nyújtja a kezét és akkor elgondolkodik vajon hallott e már a másik a nevéről. Hiszen a családja sok mindenről híres. Tündérek szolgálása, őrült testvérek...*
- Talán mégis tud nekem segíteni. Nem látott az utóbbi 15 évben egy rám nagyon hasonlító barbárt? Élénk kék sze mei vannak. Elképzelhető, hogy szakálla van vagy rövidebb haja, de pont olyan vonásai kellene, hogy legyen, mint nekem. Illetve magassága, hangja. Kétlem, hogy a környéken lenne, de máshol talán láthatta.
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-18 14:24:42
Üzenet elküldve: 2022-09-18 14:24:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Hytia nem észleli Bonternos esetleges feldúltságát, de csak azért, mert nem érdekli a másik hogy léte, így a bosszús pillantás nem eredményez semmit. Inkább azzal törődik, ami a dolga, tehát a jövendölés, amiben jónak és rossznak is kell lennie egyaránt, tapasztalatai szerint ekkor elégedettek a kuncsaftok.*
- Nem tesz semmit.
*Különösen mert nem ingyen segédkezett a nő, arra feltehetően sosem vetemedne. El is töpreng rajta, hogyha a mélyégi ilyen könnyedén kiadott közel száz aranyat neki, akkor biztos akad még abból ahonnan ez jött. Eljátszadozik a gondolattal, hogy kicsikarjon még egy ennyit a másikból, ezért még hozzá teszi.*
- Szolgálhatok esetleg mással is?
*Megint előveszi korábbi mosolyát, most valamivel jobban sikerül, már-már derűsnek tűnik, ugyanakkor továbbra is arrogánsnak annak ellenére is, hogy kétértelmű szavai és a sokatmondó csend egy olyan felajánlást hordoz magában amire aligha lehetne büszke. De Hytiában nem dolgoznak ilyen morális gátak, amíg megszerzi amit akar, és képes fenntartani a számára kényelmes életmódját, addig ő elégedett. Persze ez a felajánlás sem szól akárkinek, de egy mélységinek szívesen adja kölcsön testét örömszerzésre, aztán ki tudja, lehet még a végén ő is egészen jól szórakozik közben.*
*Hytia nem észleli Bonternos esetleges feldúltságát, de csak azért, mert nem érdekli a másik hogy léte, így a bosszús pillantás nem eredményez semmit. Inkább azzal törődik, ami a dolga, tehát a jövendölés, amiben jónak és rossznak is kell lennie egyaránt, tapasztalatai szerint ekkor elégedettek a kuncsaftok.*
- Nem tesz semmit.
*Különösen mert nem ingyen segédkezett a nő, arra feltehetően sosem vetemedne. El is töpreng rajta, hogyha a mélyégi ilyen könnyedén kiadott közel száz aranyat neki, akkor biztos akad még abból ahonnan ez jött. Eljátszadozik a gondolattal, hogy kicsikarjon még egy ennyit a másikból, ezért még hozzá teszi.*
- Szolgálhatok esetleg mással is?
*Megint előveszi korábbi mosolyát, most valamivel jobban sikerül, már-már derűsnek tűnik, ugyanakkor továbbra is arrogánsnak annak ellenére is, hogy kétértelmű szavai és a sokatmondó csend egy olyan felajánlást hordoz magában amire aligha lehetne büszke. De Hytiában nem dolgoznak ilyen morális gátak, amíg megszerzi amit akar, és képes fenntartani a számára kényelmes életmódját, addig ő elégedett. Persze ez a felajánlás sem szól akárkinek, de egy mélységinek szívesen adja kölcsön testét örömszerzésre, aztán ki tudja, lehet még a végén ő is egészen jól szórakozik közben.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:13:41
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Ha Bonternos tudná, hogy azt hiszik róla késésben van a párkereséssel valószínűleg sokkot kapna. Nem is olyan régen még úgy érezte bőven nem is vágyik a dologra. Aztán persze beütött az élet, de nem holmi kapuzárási pánik! Aztán meg ki is nevetik és furcsa érzések kavarognak emiatt benne. Általában gonosznak és lelketlennek tartják, de még sohasem gyengének. Tudja ő, hogy nagyon érzelmes, de ez azért felkorbácsol benne némi dühöt. A keze azonnal nem is mozdul és egészen bosszús pillantást vet a nőre. Azonban hamar leengedi ezt. Főleg, ahogy a leendő gyermekére kerül a szó. ~Meg kell majd védenem~ már látja is maga előtt, ahogy álmai asszonyát öleli a közös ágyukban tudva, hogy a gyermekük már milyen védtelen. Ő mégis a párja hasát fogja cirógatni és a legboldogabb lesz. Meg fog nekik mindent adni. És akkor ez a szép kép után, a valóság ridegebb oldala jön. ~Biztosan nem lesz apró a szerelme~ „nyugtatja” magát, de a szemeiben látszik halványan a szomorúság*
- Köszönöm! *mondja a jósnőnek határozottan. Nem tudja várjon e még valamit. Nem mintha barátkozni jött volna. Évek óta nem is nagyon volt fajtársa közelében. Mindig is azokat képviselte, akiket jónak tartott. Ő maga pedig nem tudja ilyen hamar eldönteni semmilyen fákról, hogy aki előtte áll az ki lehet és hogyan vált azzá*
*Ha Bonternos tudná, hogy azt hiszik róla késésben van a párkereséssel valószínűleg sokkot kapna. Nem is olyan régen még úgy érezte bőven nem is vágyik a dologra. Aztán persze beütött az élet, de nem holmi kapuzárási pánik! Aztán meg ki is nevetik és furcsa érzések kavarognak emiatt benne. Általában gonosznak és lelketlennek tartják, de még sohasem gyengének. Tudja ő, hogy nagyon érzelmes, de ez azért felkorbácsol benne némi dühöt. A keze azonnal nem is mozdul és egészen bosszús pillantást vet a nőre. Azonban hamar leengedi ezt. Főleg, ahogy a leendő gyermekére kerül a szó. ~Meg kell majd védenem~ már látja is maga előtt, ahogy álmai asszonyát öleli a közös ágyukban tudva, hogy a gyermekük már milyen védtelen. Ő mégis a párja hasát fogja cirógatni és a legboldogabb lesz. Meg fog nekik mindent adni. És akkor ez a szép kép után, a valóság ridegebb oldala jön. ~Biztosan nem lesz apró a szerelme~ „nyugtatja” magát, de a szemeiben látszik halványan a szomorúság*
- Köszönöm! *mondja a jósnőnek határozottan. Nem tudja várjon e még valamit. Nem mintha barátkozni jött volna. Évek óta nem is nagyon volt fajtársa közelében. Mindig is azokat képviselte, akiket jónak tartott. Ő maga pedig nem tudja ilyen hamar eldönteni semmilyen fákról, hogy aki előtte áll az ki lehet és hogyan vált azzá*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-16 15:48:07
Üzenet elküldve: 2022-09-16 15:48:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Többnyire nem lepi meg őt már semmi, ám a nagylelkű “adomány” kivételt képez ez alól. Jellemzően tíz aranynál többet nem szoktak neki adni, ebből arra következtet, hogy Bonternos valóban új lehet még a jóslás világában. Mindenesetre Hytia nem bánja ezt, örül neki, a férfi fizetsége sokáig elég lesz a számára. Azt viszont tudja, hogy ezért bizony nyújtania is kell valamit. Sajnos úgy tűnik az elején nem ad elég kielégítő választ, észleli fajtársán a zavarodottság apró jeleit, holott úgy véli kifejezetten tiszta jövőképet látott meg Bonternos esetében, amit ritkának vél.*
- Áh igen, a legfontosabbak.
*Bonternos ránézésre el is van késve a hitves keresésben, jellemzően ilyen korban a férfiak már lelnek maguknak asszonyt, akivel összeköthetik az életüket. Hytia ebből fakadóan megérti az aggodalmát ha őt magát nem is mozgatják meg ezek a célok. Számára a férfi legfeljebb kolonc, bár úgy hallotta Artheniorban valóban a hímek teremtik meg a betevőt, így végül nem is tűnnek annyira haszontalannak.*
- Szerelmet azt bizony látok, igen.
*Nyugtatja meg a remegő kezű fiatalembert. Nevetni lenne kedve látva ezt a nyámnyila attitűdöt.*
- Gyermeket is, egyet, ám igen haloványan. Illékony. Egészen apró korától óvni kell majd, már az anyja szíve alatt. Lehet betegség, vagy rossz szándék, ami miatt bizonytalan a sorsa.
*Megint elhallgat, töpreng, vizsgálódik. Ennyi aranyért igyekszik kicsit többet szolgáltatni, alaposabb munkát végezni.*
- Ez a szerelem erősnek tűnik, de főleg csak az egyik oldalról. A kapcsolatban az egyik fél jelentősen jobban ragaszkodik majd a másikhoz.
*Többnyire nem lepi meg őt már semmi, ám a nagylelkű “adomány” kivételt képez ez alól. Jellemzően tíz aranynál többet nem szoktak neki adni, ebből arra következtet, hogy Bonternos valóban új lehet még a jóslás világában. Mindenesetre Hytia nem bánja ezt, örül neki, a férfi fizetsége sokáig elég lesz a számára. Azt viszont tudja, hogy ezért bizony nyújtania is kell valamit. Sajnos úgy tűnik az elején nem ad elég kielégítő választ, észleli fajtársán a zavarodottság apró jeleit, holott úgy véli kifejezetten tiszta jövőképet látott meg Bonternos esetében, amit ritkának vél.*
- Áh igen, a legfontosabbak.
*Bonternos ránézésre el is van késve a hitves keresésben, jellemzően ilyen korban a férfiak már lelnek maguknak asszonyt, akivel összeköthetik az életüket. Hytia ebből fakadóan megérti az aggodalmát ha őt magát nem is mozgatják meg ezek a célok. Számára a férfi legfeljebb kolonc, bár úgy hallotta Artheniorban valóban a hímek teremtik meg a betevőt, így végül nem is tűnnek annyira haszontalannak.*
- Szerelmet azt bizony látok, igen.
*Nyugtatja meg a remegő kezű fiatalembert. Nevetni lenne kedve látva ezt a nyámnyila attitűdöt.*
- Gyermeket is, egyet, ám igen haloványan. Illékony. Egészen apró korától óvni kell majd, már az anyja szíve alatt. Lehet betegség, vagy rossz szándék, ami miatt bizonytalan a sorsa.
*Megint elhallgat, töpreng, vizsgálódik. Ennyi aranyért igyekszik kicsit többet szolgáltatni, alaposabb munkát végezni.*
- Ez a szerelem erősnek tűnik, de főleg csak az egyik oldalról. A kapcsolatban az egyik fél jelentősen jobban ragaszkodik majd a másikhoz.
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-16 14:20:54
Üzenet elküldve: 2022-09-16 14:20:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*~Ritka dolog a jóslás, szeretném rendesen megfizetni. Ma pedig különösen szükségem is van rá~ Végül aztán Hytia Nazdyr tenyerét 85 arany üti.
*
- Remélem ez az összeg nem sérti meg. *Őszintén beszél, aztán a másik bele is vág az egészbe, ami kicsit meglepett ugyan, de nyújtja a kezét. ~Ebből nem értek túl sokat~ ébred rá. Nagyon töri a fejét, hogy megfejtse a hallottakat. Tiszteli a szavakat, de akkor is elfelejtette nem, olyan egyszerű az életben bármit is csak úgy előre tudni ~Mi a fene az a hamis feltétel? És mit kezdek én még több változással? Jaj nekem! Remélem később még megértem mindezt. ~ aztán mikor megkérdezik tőle, hogy kíváncsi e konkrétan valamire hirtelen még lelkesebbek lesznek a szemei. *
- Van. Ami azt illeti kettő is... *Óvatosan és szerényen beszél*
- A gyermekáldás érdekel, de jobban a szerelem. *Itt kimondottan fél is a választól. Kicsit meg is remeg a keze*
- Elnézést! *suttogja rögtön, hiszen a remegő kézből nem tud senki sem jósolni. Ezzel pedig időt húzott. Egyszerűen, csak magányos. És szeretné tudni, hogy mikor nem lesz az, na meg, hogy egy milyen személlyel*
*~Ritka dolog a jóslás, szeretném rendesen megfizetni. Ma pedig különösen szükségem is van rá~ Végül aztán Hytia Nazdyr tenyerét 85 arany üti.
*- Remélem ez az összeg nem sérti meg. *Őszintén beszél, aztán a másik bele is vág az egészbe, ami kicsit meglepett ugyan, de nyújtja a kezét. ~Ebből nem értek túl sokat~ ébred rá. Nagyon töri a fejét, hogy megfejtse a hallottakat. Tiszteli a szavakat, de akkor is elfelejtette nem, olyan egyszerű az életben bármit is csak úgy előre tudni ~Mi a fene az a hamis feltétel? És mit kezdek én még több változással? Jaj nekem! Remélem később még megértem mindezt. ~ aztán mikor megkérdezik tőle, hogy kíváncsi e konkrétan valamire hirtelen még lelkesebbek lesznek a szemei. *
- Van. Ami azt illeti kettő is... *Óvatosan és szerényen beszél*
- A gyermekáldás érdekel, de jobban a szerelem. *Itt kimondottan fél is a választól. Kicsit meg is remeg a keze*
- Elnézést! *suttogja rögtön, hiszen a remegő kézből nem tud senki sem jósolni. Ezzel pedig időt húzott. Egyszerűen, csak magányos. És szeretné tudni, hogy mikor nem lesz az, na meg, hogy egy milyen személlyel*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 19:59:11
Üzenet elküldve: 2022-09-15 19:59:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Kicsit fellélegez most, hogy végre az asszonyok magukra hagyják őt. Addig is csodájára jár a tájnak, ami Pirtianes sziklás vidéke után még mindig üdítő látvány szemeinek. Rövidesen viszont újabb alak bukkan fel, így pár percnyi pihenőjének is vége szakad. Nem is akárki, egy fajtárs az, ami kellemes meglepetés a számára, akkor is ha csak egy férfi.*
- Jó napot!
*Bár sötételfről van szó, de ezen a vidéken észrevette, hogy mennyire elpuhulttá és elfajzottakká váltak, így nem mer a Vérúr dicsőítéséül szolgáló szavakkal indítani.*
- Oh, amennyire futja. A tudást nem lehet aranyban mérni, ellenben mindenkinek hozzáférhetőnek kellene lennie.
*Bölcselkedő szavaitól összeszorul a gyomra, és kedve lenne grimaszolni is, ám törekszik tartani mosolyát, ami minden igyekezete ellenére egyáltalán nem derűs. Irritáltság és felsőbbrendűség sugárzik belőle.*
- Lássuk tehát mit osztottak ki ránk az istenek.
*Kezét nyújtja a másik felé, hogy némán a tenyerei felkínálására kérje őt.*
- Oh, amit rögtön látok az egy hirtelen változás.
*Ujjbegyével végig követi az egyik ráncot.*
- Ezt a változást egy megvilágosodás, ráébredés fogja követni.
*Hümmögve gondolkodik és tanulmányozza a látottakat.*
- Látok itt célokat, ambíciókat, amik hamis feltételeket képviselnek. Ez a kettő kéz a kézbe jár, valószínűleg egymásból következnek.
*Rábök jóslata egyik vonalára, majd a másikra. Hagy időt a férfinak, hogy emésztgesse a hallottakat és mérlegelje az esetleges valószínűségüket.*
- Van valami amire kifejezetten kíváncsi volnál? Vagyon, gyermekáldás?
*Kicsit fellélegez most, hogy végre az asszonyok magukra hagyják őt. Addig is csodájára jár a tájnak, ami Pirtianes sziklás vidéke után még mindig üdítő látvány szemeinek. Rövidesen viszont újabb alak bukkan fel, így pár percnyi pihenőjének is vége szakad. Nem is akárki, egy fajtárs az, ami kellemes meglepetés a számára, akkor is ha csak egy férfi.*
- Jó napot!
*Bár sötételfről van szó, de ezen a vidéken észrevette, hogy mennyire elpuhulttá és elfajzottakká váltak, így nem mer a Vérúr dicsőítéséül szolgáló szavakkal indítani.*
- Oh, amennyire futja. A tudást nem lehet aranyban mérni, ellenben mindenkinek hozzáférhetőnek kellene lennie.
*Bölcselkedő szavaitól összeszorul a gyomra, és kedve lenne grimaszolni is, ám törekszik tartani mosolyát, ami minden igyekezete ellenére egyáltalán nem derűs. Irritáltság és felsőbbrendűség sugárzik belőle.*
- Lássuk tehát mit osztottak ki ránk az istenek.
*Kezét nyújtja a másik felé, hogy némán a tenyerei felkínálására kérje őt.*
- Oh, amit rögtön látok az egy hirtelen változás.
*Ujjbegyével végig követi az egyik ráncot.*
- Ezt a változást egy megvilágosodás, ráébredés fogja követni.
*Hümmögve gondolkodik és tanulmányozza a látottakat.*
- Látok itt célokat, ambíciókat, amik hamis feltételeket képviselnek. Ez a kettő kéz a kézbe jár, valószínűleg egymásból következnek.
*Rábök jóslata egyik vonalára, majd a másikra. Hagy időt a férfinak, hogy emésztgesse a hallottakat és mérlegelje az esetleges valószínűségüket.*
- Van valami amire kifejezetten kíváncsi volnál? Vagyon, gyermekáldás?
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:29:20
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:29:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Néha mindenkinek kell egy kis kimozdulás. Bonternos hónapok óta a munkájába temetkezve élt, ami az otthonán való dolgozást takarta. Bár egyre inkább nincs is senkije, akinek azt a sok szobát felújíthatná, ő kitartóan munkálkodott. A kedve azonban a kellékeivel együtt megfogyatkozott. Különösen mostanra. Eredetileg a piacra indult, de félúton már tudta, hogy akkor túl hamar és unalmasan lenne ennek a kiruccanásnak vége. Miért is ne sétálhatna hát tovább? Pusztán csak egy napi keresgélése valami többnek, egy kiadós séta sosem árt. Hátha talál is a végén valamit. A szántóföldek közelében azért sokan megfordulnak. Talán még azzal is találkozhat, akit a legjobban keres. Mégis, ha most kérdezhetne a sorstól egészen más érdekelné őt, mint valakinek a helye. És, ha már a sorson elnélkedik az közbe is szól, mert megpillant egy alkudozó jóst a fajtájából. ~Szóval ezért jöttem ide, mi?~ soha nem volt igazán egy hívő személy, de az érzelmei azért mégis szeretik ilyen buta dolgokhoz kötni. Sokszor gondoltam már úgy is, hogy ő azért él, hogy mások kevesebb gyűlölettel és előítélettel nézzenek egymásra. Sokszor mutatott már pozitív kivételt. Talán újabban vágyik is valamilyen jutalmazásra mindezért. Mondjuk társra és gyermekekre. Közelebb is kocog hát a másikhoz.*
- Jó napot! Elnézést! *szólítja meg nagy mosollyal az arcán. Ezt sokan furcsálták is már tőle, de ő szeret mosolyogni. Most pedig igazán ráfér a remény mellé*
- Jósolna nekem? Remélem van nálam hozzá elég arany. Mennyit kér érte? Szeretném ismerni a sorsomat. Mostanában majd felemésztett a gondolat, hogy mit tartogat nekem az élet és tessék. Még a nyelvem is megeredt. ~Ennyi hét bezártság után nem is meglepő~ *nagyon izgatott a feleletért*
*Néha mindenkinek kell egy kis kimozdulás. Bonternos hónapok óta a munkájába temetkezve élt, ami az otthonán való dolgozást takarta. Bár egyre inkább nincs is senkije, akinek azt a sok szobát felújíthatná, ő kitartóan munkálkodott. A kedve azonban a kellékeivel együtt megfogyatkozott. Különösen mostanra. Eredetileg a piacra indult, de félúton már tudta, hogy akkor túl hamar és unalmasan lenne ennek a kiruccanásnak vége. Miért is ne sétálhatna hát tovább? Pusztán csak egy napi keresgélése valami többnek, egy kiadós séta sosem árt. Hátha talál is a végén valamit. A szántóföldek közelében azért sokan megfordulnak. Talán még azzal is találkozhat, akit a legjobban keres. Mégis, ha most kérdezhetne a sorstól egészen más érdekelné őt, mint valakinek a helye. És, ha már a sorson elnélkedik az közbe is szól, mert megpillant egy alkudozó jóst a fajtájából. ~Szóval ezért jöttem ide, mi?~ soha nem volt igazán egy hívő személy, de az érzelmei azért mégis szeretik ilyen buta dolgokhoz kötni. Sokszor gondoltam már úgy is, hogy ő azért él, hogy mások kevesebb gyűlölettel és előítélettel nézzenek egymásra. Sokszor mutatott már pozitív kivételt. Talán újabban vágyik is valamilyen jutalmazásra mindezért. Mondjuk társra és gyermekekre. Közelebb is kocog hát a másikhoz.*
- Jó napot! Elnézést! *szólítja meg nagy mosollyal az arcán. Ezt sokan furcsálták is már tőle, de ő szeret mosolyogni. Most pedig igazán ráfér a remény mellé*
- Jósolna nekem? Remélem van nálam hozzá elég arany. Mennyit kér érte? Szeretném ismerni a sorsomat. Mostanában majd felemésztett a gondolat, hogy mit tartogat nekem az élet és tessék. Még a nyelvem is megeredt. ~Ennyi hét bezártság után nem is meglepő~ *nagyon izgatott a feleletért*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:45:14
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Miután kijut a pusztáról, emberek közé kerül. Szerencsére egy paraszt megvendégeli egy kupica pálinkára, de nem többre, hiába Leon minden szúrós tekintete és fegyvere markolászása. Most valahogy úgy érzi, hogy hiba lenne megölni ezt az embert, főleg, hogy adott neki inni is.* ~De mégis, ha megölném, lenne itt több is!~ *Aztán egyszer csak meghall valamit, amikor már éppen a kardját húzná elő. Végre, mikor rászánta magát, hogy azért az üveg pálinkáért felnyársalja ezt a nyomorultat.*
-Mi ez a visítás? *Dörren rá a férfira, aki csak mosolyogva néz el válla mögött, ahonnan éppen a felesége jön ki karján valamivel, amit Leon minden lázálmában lát már egy hete.* ~Apró kezek és lábak! Hát itt is?~ *Ököllel rácsap az asztalra, ami egy kicsit meg is reped és másik kezével úgy löki vissza a fegyvert a tokjába, hogy csak úgy csattan.*
-Apró lábak! *Sziszegi maga elé és a széket is felrúgja maga után, ahogy feláll.*
-Örülj, hogy nem ölöm meg! A pálinkáért cserébe! *Köp egyet oldalra és szinte elszalad a síró csecsemőtől menkülve.*
~Egy kocsma! A kocsmában nincsenek gyerekek és a sírásuk!~ *Azzal újra a fegyverre markolva indul tovább.*
-Mi ez a visítás? *Dörren rá a férfira, aki csak mosolyogva néz el válla mögött, ahonnan éppen a felesége jön ki karján valamivel, amit Leon minden lázálmában lát már egy hete.* ~Apró kezek és lábak! Hát itt is?~ *Ököllel rácsap az asztalra, ami egy kicsit meg is reped és másik kezével úgy löki vissza a fegyvert a tokjába, hogy csak úgy csattan.*
-Apró lábak! *Sziszegi maga elé és a széket is felrúgja maga után, ahogy feláll.*
-Örülj, hogy nem ölöm meg! A pálinkáért cserébe! *Köp egyet oldalra és szinte elszalad a síró csecsemőtől menkülve.*
~Egy kocsma! A kocsmában nincsenek gyerekek és a sírásuk!~ *Azzal újra a fegyverre markolva indul tovább.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 11:28:24
Üzenet elküldve: 2022-09-15 11:28:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
- Bizony bizony, sok gyermekkel áldanak meg az istenek.
*Igyekszik legszívélyesebb mosolyát elővenni, miközben a középkorú parasztasszony koszos tenyerét vizsgálgatja. Láthatóan ennek a hírnek nem örül a fehérnép, akik jajveszékelésbe és szitkozódásba kezd. Hytia arca rezzenéstelen. Feltehetően sok gyermeke van, vagy amik vannak rendkívül rosszak.*
- De van itt még más is.
*Közelebb hajol, szemei kíváncsian kutatják a barázdákat. Valami kedvezőt is kell mondania, hogyha aranyat szeretne.*
- Bizony, itt egy jelentősen hosszú életet látok. Ráadásul egészségeset. Hölgyem jó eséllyel a tíz évtizedet is megéli. Bár nagy vagyont nem látok, de elismerésben lesz része, és szűkölködni sosem kell majd.
*Úgy tűnik szavai elég hatásosak voltak, és most is pár arany üti markát. Nem sok, de nem is kell igazán sokat tennie érte, ha pedig elég szorgalmas lesz útja során, akkor akad majd még ebből egy pár.*
- Bizony bizony, sok gyermekkel áldanak meg az istenek.
*Igyekszik legszívélyesebb mosolyát elővenni, miközben a középkorú parasztasszony koszos tenyerét vizsgálgatja. Láthatóan ennek a hírnek nem örül a fehérnép, akik jajveszékelésbe és szitkozódásba kezd. Hytia arca rezzenéstelen. Feltehetően sok gyermeke van, vagy amik vannak rendkívül rosszak.*
- De van itt még más is.
*Közelebb hajol, szemei kíváncsian kutatják a barázdákat. Valami kedvezőt is kell mondania, hogyha aranyat szeretne.*
- Bizony, itt egy jelentősen hosszú életet látok. Ráadásul egészségeset. Hölgyem jó eséllyel a tíz évtizedet is megéli. Bár nagy vagyont nem látok, de elismerésben lesz része, és szűkölködni sosem kell majd.
*Úgy tűnik szavai elég hatásosak voltak, és most is pár arany üti markát. Nem sok, de nem is kell igazán sokat tennie érte, ha pedig elég szorgalmas lesz útja során, akkor akad majd még ebből egy pár.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-13 19:06:15
Üzenet elküldve: 2022-09-13 19:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Mélyen a víz alatt sodródik a hajó a szárazföldtől távolra. Limmen és a szerzetes erősen tartják a vitorlákat, hogy ne kapja ki az áramlat a kezükből. A cápák hangosan kiáltoznak, hogy azzal is biztassák a párost. '' Húzd! Húzd! '' Lelkesítik őket, míg hirtelenjébe sötétség veszi át a világot.
Szalmán ébred a mélységi, talán valahol kipihenten, de mély benyomást gyakorolt rá a lány tegnap érkezése. Fekhelyéről felülve köszönti őt a tengerésztársa, ő is hasonlóképp csak biccent felé. *
- Hát ez szar volt.
* Sóhajt fel Limmen, hogy utána felpattanjon, elindul előbb megfürdik a padnál, míg a másik szórakozottan a fejéből bámul ki. Mire vissza ér, a másik fél már készülődni kezd, így ő is elkezdi a páncélzatát felkapni.Nawanthiri Shardipandra ismét segít felszerelésével, így hálásan biccent a lány felé. Ahhoz képest, hogy sok szó, nem hagyja el a szájukat, ahhoz képest mégis valahogy megértik egymást. Mivel magától nem kezd el beszélni a tegnapiról, így nem áll szándékában zaklatni őt. Némán kezdi el fogyasztania a reggelit a táskájából, hogy mihamarabb elkészülhessenek.
Egy időre újra eltűnik a lány, de Limmen már nyugodt szívvel várja az istálló előtt. ~ Mikor láttam utoljára a nővérem? Szinte mintha évek teltek volna már el. Remélem, hogy ezután nem akarnak nagyon elküldözgetni egy darabig sehova. ~ Sóhajt fel, és ha a másik fél is elkészült, elindul a kikötő felé a szerzetessel. *.
* Mélyen a víz alatt sodródik a hajó a szárazföldtől távolra. Limmen és a szerzetes erősen tartják a vitorlákat, hogy ne kapja ki az áramlat a kezükből. A cápák hangosan kiáltoznak, hogy azzal is biztassák a párost. '' Húzd! Húzd! '' Lelkesítik őket, míg hirtelenjébe sötétség veszi át a világot.
Szalmán ébred a mélységi, talán valahol kipihenten, de mély benyomást gyakorolt rá a lány tegnap érkezése. Fekhelyéről felülve köszönti őt a tengerésztársa, ő is hasonlóképp csak biccent felé. *
- Hát ez szar volt.
* Sóhajt fel Limmen, hogy utána felpattanjon, elindul előbb megfürdik a padnál, míg a másik szórakozottan a fejéből bámul ki. Mire vissza ér, a másik fél már készülődni kezd, így ő is elkezdi a páncélzatát felkapni.Nawanthiri Shardipandra ismét segít felszerelésével, így hálásan biccent a lány felé. Ahhoz képest, hogy sok szó, nem hagyja el a szájukat, ahhoz képest mégis valahogy megértik egymást. Mivel magától nem kezd el beszélni a tegnapiról, így nem áll szándékában zaklatni őt. Némán kezdi el fogyasztania a reggelit a táskájából, hogy mihamarabb elkészülhessenek.
Egy időre újra eltűnik a lány, de Limmen már nyugodt szívvel várja az istálló előtt. ~ Mikor láttam utoljára a nővérem? Szinte mintha évek teltek volna már el. Remélem, hogy ezután nem akarnak nagyon elküldözgetni egy darabig sehova. ~ Sóhajt fel, és ha a másik fél is elkészült, elindul a kikötő felé a szerzetessel. *.
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-13 09:17:54
Üzenet elküldve: 2022-09-13 09:17:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Nos, kancellár úr, a mennyiséget és a minőséget tisztáztuk. Megvan a szállítmányok ütemezése is. Térjünk rá az árra.
*A szerzetes megint álmodik, ezúttal a Kalmárlak tárgyalójáról, Aztyanról és Habrertus uraságról. A termet félhomály uralja. Az ablakokat mind nehéz brokátfüggönyök takarják, de mintha az ablakokon túl nem is lenne világ, csak üres, fekete semmi. Világosságot egyedül az asztalon levő gyertyák adnak. Fényüket a férfiak szeme visszatükrözi, mint a kutyáké.*
- Így igaz, ezt az egy tényezőt nem érintettük mostanáig! Jómagam nem vagyok ugyan kereskedő, hivatalomnál fogva mégis rálátást kellett szereznem ama piacokra, melyekben a Vashegy érdekelt. Ami a vasat illeti, nem könnyű kielégíteni a keresletet a Világfal-hegységnek ezen az oldalán, hiszen mint te is jól tudod, rajtunk kívül csak Pirtianesben bányásszák ezt az ércet. Magától értetődik, hogy a Kereskedőház számára mindig tudunk nyersanyagot biztosítani, másoknál jutányosabb áron. *hatásszünet, negédes mosoly* Százezer-nyolc arany.
*Aztyan a fejét enyhén oldalt billentve elgondolkodik. Itallal kínálja a kancellárt, amit gömbölyded poharakba tölt ki. Az ital színe, szaga és állaga is olyan, mint az olvadt szuroké.*
- Kilencvenhat tonna vasért ez jó kiindulási alap lehet. Egy összegben szeretnék megkapni?
*Habrertus úr belekortyol a szurokba, ami nyúlós szálakkal ragaszkodik hozzá, miután a poharat elvette a szájától. Nagy gusztussal nyalogatja le őket. Szemei rózsaszínben játszanak a gyertyalángtól.*
- Nem ragaszkodunk hozzá. Amennyire szerény memóriám fel tudja idézni a Vashegy üzleti könyveit, a két részletben történő teljesítésnek is befogadhatónak kell lennie.
- Ekkora összeget előteremteni, és még a Kereskedőház érdekeltségeit is működtetni nem egyszerű feladat, kancellár úr. A legjobb, amit ajánlani tudok: négy részlet, egy év alatt.
*A jó kancellár együttérzőn mosolyog, és szemlesütve megcsóválja ősz fejét.*
- Ha megengeded, Aztyan úr, ajánlanék egy másik megközelítést. *feltekint a heges arcúra* Mielőtt útnak indultam volna, Leandana úrnő - bizonyára a szellemek sugallatára - felhívta a figyelmem egy nem annyira üzleti, mindazonáltal megfontolandó lehetőségre.
*Az intéző érdeklődve hallgat.*
- Most ugyanis, hogy otthonába visszatért, és a sürgősebb ügyeket elrendezte, szeretne törleszteni bizonyos adósságokat. *kecsesen széttárja a kezeit* Amennyiben a vételár nyolcadát személyesen az a kimondhatatlanul hosszú nevű, termetes alkalmazottad hozza el nekünk, a maradékra nem tartunk igényt.
- Nawanthirishardipandra?
- Ha így hívják...
*Aztyan iszik egyet a szurokból. Rá ugyanúgy ragad, mint a kancellárra, de ő inkább letörli. A fekete trutymó önálló életre kel a zsebkendőjén, és befurakszik az inge ujjába, mint a laposféreg.*
- Tizenkétezer-ötszázegy, meg az a lány?
- Sajnos nem tudjuk garantálni, hogy vissza is tér hozzád.
*Aztyan féloldalt elmosolyodik. Alig észrevehetően megvonja a vállát, aztán nekiáll megszövegezni a szerződést...*
*A szerzetes úgy ébred hajnal előtt, mint akit félig megrágtak, azután kiköptek. A teste összeszedte magát valamennyire, de a feje hasogat, a szájában levő keserű ízről pedig nem tudja eldönteni, hogy az iszap vagy az álombéli szurok maradványa - miközben egyiknek se kéne ott lennie.
Kibontja magát a medvebundából. Magára cígöli a kabátját, majd egykedvűen konstatálja, hogy továbbra is foltozásra szorul, ahol a ködmacska tegnap feltépte.*
~No majd a déli pihenőnél...~
*Elméletben ez fél óra ücsörgés ebéddel egybekötve, Nawanthirinek azonban egy igen alapos délutáni szunyának tűnik, ha már jelenleg nem tud tovább aludni. Amennyiben Limmen ébren van, int neki egy "jó reggel"-t, különben meg igyekszik úgy lemászni a szénapadlásról, hogy ne keltse föl. Arcmosás és napindító légzőgyakorlat következik.*
*A kislánykora óta végzett rituálé többé-kevésbé helyrerázza, bár cseverészhetnékje nem lesz. Fölnéz Limmenhez, hol tart az ébredéssel, aztán a barakkban szimatol körbe, van-e konyhájuk, s ha igen, kávéjuk. Sajnos csak az előbbivel vannak felszerelve, de a napos közlegény amúgy rendes: megkínálja teával és égetett borral, mintha ezeréves cimborák lennének. Nawanthirishardipandra megelégszik a teával, szépen megköszöni, és visz egy bögrével Limmennek is.
A tegnap esti törődésért, extra takaróért hálás, ám a folyónál történtekről képtelenség bármit kihúzni belőle. Ha a mélységi fiú nem elégszik meg olyan informatív válaszokkal, mint a "hideg volt a víz", "fáradt voltam" illetve "nem volt semmi" (plusz vállvonás) idővel ennyit sem kap. Ám a szerzetes, ahogy mosolyogni, úgy hallgatni is százféleképpen tud, és a mostani hallgatás egyáltalán nem megnyugtató.
Hőseinkre azonban hosszú út vár ma még. Az istállóban elköltött reggeli után a lány megint segít Limmennek a páncéljával, és ha engedi idő, megfoltozza szegény kabátját is. Ha pedig minden kész, elbúcsúzik a katonáktól, aztán irány a Kikötő!*
- Nos, kancellár úr, a mennyiséget és a minőséget tisztáztuk. Megvan a szállítmányok ütemezése is. Térjünk rá az árra.
*A szerzetes megint álmodik, ezúttal a Kalmárlak tárgyalójáról, Aztyanról és Habrertus uraságról. A termet félhomály uralja. Az ablakokat mind nehéz brokátfüggönyök takarják, de mintha az ablakokon túl nem is lenne világ, csak üres, fekete semmi. Világosságot egyedül az asztalon levő gyertyák adnak. Fényüket a férfiak szeme visszatükrözi, mint a kutyáké.*
- Így igaz, ezt az egy tényezőt nem érintettük mostanáig! Jómagam nem vagyok ugyan kereskedő, hivatalomnál fogva mégis rálátást kellett szereznem ama piacokra, melyekben a Vashegy érdekelt. Ami a vasat illeti, nem könnyű kielégíteni a keresletet a Világfal-hegységnek ezen az oldalán, hiszen mint te is jól tudod, rajtunk kívül csak Pirtianesben bányásszák ezt az ércet. Magától értetődik, hogy a Kereskedőház számára mindig tudunk nyersanyagot biztosítani, másoknál jutányosabb áron. *hatásszünet, negédes mosoly* Százezer-nyolc arany.
*Aztyan a fejét enyhén oldalt billentve elgondolkodik. Itallal kínálja a kancellárt, amit gömbölyded poharakba tölt ki. Az ital színe, szaga és állaga is olyan, mint az olvadt szuroké.*
- Kilencvenhat tonna vasért ez jó kiindulási alap lehet. Egy összegben szeretnék megkapni?
*Habrertus úr belekortyol a szurokba, ami nyúlós szálakkal ragaszkodik hozzá, miután a poharat elvette a szájától. Nagy gusztussal nyalogatja le őket. Szemei rózsaszínben játszanak a gyertyalángtól.*
- Nem ragaszkodunk hozzá. Amennyire szerény memóriám fel tudja idézni a Vashegy üzleti könyveit, a két részletben történő teljesítésnek is befogadhatónak kell lennie.
- Ekkora összeget előteremteni, és még a Kereskedőház érdekeltségeit is működtetni nem egyszerű feladat, kancellár úr. A legjobb, amit ajánlani tudok: négy részlet, egy év alatt.
*A jó kancellár együttérzőn mosolyog, és szemlesütve megcsóválja ősz fejét.*
- Ha megengeded, Aztyan úr, ajánlanék egy másik megközelítést. *feltekint a heges arcúra* Mielőtt útnak indultam volna, Leandana úrnő - bizonyára a szellemek sugallatára - felhívta a figyelmem egy nem annyira üzleti, mindazonáltal megfontolandó lehetőségre.
*Az intéző érdeklődve hallgat.*
- Most ugyanis, hogy otthonába visszatért, és a sürgősebb ügyeket elrendezte, szeretne törleszteni bizonyos adósságokat. *kecsesen széttárja a kezeit* Amennyiben a vételár nyolcadát személyesen az a kimondhatatlanul hosszú nevű, termetes alkalmazottad hozza el nekünk, a maradékra nem tartunk igényt.
- Nawanthirishardipandra?
- Ha így hívják...
*Aztyan iszik egyet a szurokból. Rá ugyanúgy ragad, mint a kancellárra, de ő inkább letörli. A fekete trutymó önálló életre kel a zsebkendőjén, és befurakszik az inge ujjába, mint a laposféreg.*
- Tizenkétezer-ötszázegy, meg az a lány?
- Sajnos nem tudjuk garantálni, hogy vissza is tér hozzád.
*Aztyan féloldalt elmosolyodik. Alig észrevehetően megvonja a vállát, aztán nekiáll megszövegezni a szerződést...*
*A szerzetes úgy ébred hajnal előtt, mint akit félig megrágtak, azután kiköptek. A teste összeszedte magát valamennyire, de a feje hasogat, a szájában levő keserű ízről pedig nem tudja eldönteni, hogy az iszap vagy az álombéli szurok maradványa - miközben egyiknek se kéne ott lennie.
Kibontja magát a medvebundából. Magára cígöli a kabátját, majd egykedvűen konstatálja, hogy továbbra is foltozásra szorul, ahol a ködmacska tegnap feltépte.*
~No majd a déli pihenőnél...~
*Elméletben ez fél óra ücsörgés ebéddel egybekötve, Nawanthirinek azonban egy igen alapos délutáni szunyának tűnik, ha már jelenleg nem tud tovább aludni. Amennyiben Limmen ébren van, int neki egy "jó reggel"-t, különben meg igyekszik úgy lemászni a szénapadlásról, hogy ne keltse föl. Arcmosás és napindító légzőgyakorlat következik.*
*A kislánykora óta végzett rituálé többé-kevésbé helyrerázza, bár cseverészhetnékje nem lesz. Fölnéz Limmenhez, hol tart az ébredéssel, aztán a barakkban szimatol körbe, van-e konyhájuk, s ha igen, kávéjuk. Sajnos csak az előbbivel vannak felszerelve, de a napos közlegény amúgy rendes: megkínálja teával és égetett borral, mintha ezeréves cimborák lennének. Nawanthirishardipandra megelégszik a teával, szépen megköszöni, és visz egy bögrével Limmennek is.
A tegnap esti törődésért, extra takaróért hálás, ám a folyónál történtekről képtelenség bármit kihúzni belőle. Ha a mélységi fiú nem elégszik meg olyan informatív válaszokkal, mint a "hideg volt a víz", "fáradt voltam" illetve "nem volt semmi" (plusz vállvonás) idővel ennyit sem kap. Ám a szerzetes, ahogy mosolyogni, úgy hallgatni is százféleképpen tud, és a mostani hallgatás egyáltalán nem megnyugtató.
Hőseinkre azonban hosszú út vár ma még. Az istállóban elköltött reggeli után a lány megint segít Limmennek a páncéljával, és ha engedi idő, megfoltozza szegény kabátját is. Ha pedig minden kész, elbúcsúzik a katonáktól, aztán irány a Kikötő!*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-12 19:20:31
Üzenet elküldve: 2022-09-12 19:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Nawa segítségéért hálás, hisz páncélzata nem egy könnyed felszerelés, a lány úgy emelgeti darabjait, hogy még a szeme se rándul. Ez Limmennek nagyon is jó érzés, a partnere erős, és határozott. Észben pedig nem verhetetlen a lány, ami pedig vigaszt nyújt szegény bárgyú Limmennek. *
- Köszönöm.
* Morogja, hogy utána az ágyakat elkészítse. A medve prémre felkapja a fejét, de végül takarójával csak lefedni a szalmát. ~ Kényelmesnek tűnik. ~ Végül a lány elmegy fürdeni, amire nem követi, ő kényelmesen elheveredik a takaróján abban az egy árva ágyékkötőben. Minden más ruháját kiteríti és kirázza előtte, hogy az egésznapos kutyagolás miatt ne legyen kellemetlen szaga. ~ A szellőztetés nem árt. ~ Nem alszik el, csak bámulja a plafont, ki is szúr hamar egy pókot, amint komótosan halad a hálóján.
Tekintetével fürkészi a ragadozót, így is ráér. Addig biztosan nem hunyja le a szemét, míg a másik meg nem érkezik.
Fél óra elteltével kezd aggodalmaskodni a lány iránt, így felpattan és elkezd toporogni szalmán. Tekintetét a folyó felé irányítja, míg végül leül, hogy megfelelően rálásson a partra. ~ Hol a fenében van? ~ Végül egy óra is eltelik, de addigra már Limmen a páncélzatát kezdte el magára ölteni. Fejét felkapja a lány érkezésére, és végig mérve gyorsan a medveprémért nyúl, hogy rá öltse. *
- Teysus szerelmére! Hol voltál? Teljesen át vagy fagyva!
* A lányt oda kíséri, a szalmához, végül még takaróját is alá teszi, hogy mihamarabb átmelegedhessen. *
- Pihenj, de holnap mond el, hogy mit csináltál.
* Morogja, és végül elkezd vissza vetkőzni, hogy hamar a szalmába találhassa magát. Kicsit szúrja, de társa egészsége előrébb való számára. *
* Nawa segítségéért hálás, hisz páncélzata nem egy könnyed felszerelés, a lány úgy emelgeti darabjait, hogy még a szeme se rándul. Ez Limmennek nagyon is jó érzés, a partnere erős, és határozott. Észben pedig nem verhetetlen a lány, ami pedig vigaszt nyújt szegény bárgyú Limmennek. *
- Köszönöm.
* Morogja, hogy utána az ágyakat elkészítse. A medve prémre felkapja a fejét, de végül takarójával csak lefedni a szalmát. ~ Kényelmesnek tűnik. ~ Végül a lány elmegy fürdeni, amire nem követi, ő kényelmesen elheveredik a takaróján abban az egy árva ágyékkötőben. Minden más ruháját kiteríti és kirázza előtte, hogy az egésznapos kutyagolás miatt ne legyen kellemetlen szaga. ~ A szellőztetés nem árt. ~ Nem alszik el, csak bámulja a plafont, ki is szúr hamar egy pókot, amint komótosan halad a hálóján.
Tekintetével fürkészi a ragadozót, így is ráér. Addig biztosan nem hunyja le a szemét, míg a másik meg nem érkezik.
Fél óra elteltével kezd aggodalmaskodni a lány iránt, így felpattan és elkezd toporogni szalmán. Tekintetét a folyó felé irányítja, míg végül leül, hogy megfelelően rálásson a partra. ~ Hol a fenében van? ~ Végül egy óra is eltelik, de addigra már Limmen a páncélzatát kezdte el magára ölteni. Fejét felkapja a lány érkezésére, és végig mérve gyorsan a medveprémért nyúl, hogy rá öltse. *
- Teysus szerelmére! Hol voltál? Teljesen át vagy fagyva!
* A lányt oda kíséri, a szalmához, végül még takaróját is alá teszi, hogy mihamarabb átmelegedhessen. *
- Pihenj, de holnap mond el, hogy mit csináltál.
* Morogja, és végül elkezd vissza vetkőzni, hogy hamar a szalmába találhassa magát. Kicsit szúrja, de társa egészsége előrébb való számára. *
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-12 06:51:13
Üzenet elküldve: 2022-09-12 06:51:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Az istálló nagy épület: két tucat lónak jutna benne hely, és a zsoldoskompánia ezt majdnem teljesen ki is használja. Limmen és a szerzetes fent, a szénapadláson kap szállást. A fiú mihelyt révbe érnek, elkezdi lehámozni magáról a páncélját, Nawanthiri pedig kérés nélkül segít neki a nehezen elérhető csatokkal-kapcsokkal. A helycsinálást köszönettel elfogadja, takaróra viszont nem tart igényt, mert a kövérebbik zsákjában van erre egy medvebunda.*
- Én még elmegyek fürödni. *jelenti be kissé bizonytalanul, aztán a saruit meg egy törölközőnek alkalmas kendőt magához véve kisétál az épületből. Kollégája ugyan kifejtette út közben, hogy nem zavarja a meztelen nők látványa (micsoda szerencse!), mandulaszem most mégis inkább lenne egy kicsit egyedül az egész napi kutyagolás után.
Odakint a nap utolsó sugarai is kihunytak. Az istállóból és a barakkból kiszüremlő fények valamelyest bevilágítják a környéket, de az árnyak között könnyű eltűnni. Nawanthiri észak felé követi a folyót, amíg a legközelebbi ház és a legközelebbi hajó is több, mint nyíllövésnyire van tőle. A partot magas fű szegélyezi, ami csak közvetlenül a víz mellett vált át nádasba. A túloldalon már a Vaserdő fái magasodnak. Hallgatag, fekete óriások a bársonykék mennybolt előtt.
A lány keres magának a nád között egy helyet, ahol belegázolhat a folyóba. Nem megy be mélyen, a ruháit kint hagyja. A víz még őriz egy keveset a napközbeni melegből, de ez bizony így is gyors fürdés lesz.*
*Már indulna kifelé, amikor ráront az iszonyat. A fekete vízből, a sötét égből és az egész, világtalan éjszakából sugárzó fenyegetés. Lassan, könyörtelenül kúszik fel a torkán a pánik. Mint egy hideg marok.*
~Te...!~
*Amióta Leandana asszonyt elvitték az őrök, készült rá, de erre nem lehet felkészülni. Nawanthirishardipandra nem mutatja meg magát, hanem mindenhol, egyszerre van jelen. Körülveszi, mint egy mozdulatlan, jéghideg, feneketlen tó, aminek soha nem érhetni el a felszínét. A lány szeme elől kihunynak a fények, a dolgok formájukat, anyagukat, súlyukat vesztik. Nem érzi a saját testét sem, csak valami távoli, görcsös rángatózást. Felismeri azonban, hogy álmodik.
Kopoltyúkat növeszt, majd úszóhártyákat az ujjai közé. Lábai halfarokká állnak össze, végén vízszintes, sokszálú uszonnyal. Látni még nem lát, de ettől az uszonytól a hóna aljáig kétoldalt nyomáspontok húzódnak, amikkel a víz fodrozódását érzékeli maga körül. Emberi fül számára nem hallható énekbe kezd, az ének pedig visszatér hozzá, feltárva az óriási, tátott szájat, ami előtt éppen lebeg, és amiben a legkisebb fog is félembernyi hosszú.
A szerzetesbe ijedtében beledermed a dal, így újra a vak sötétség veszi körül, meg a tudat, hogy ha hirtelen mozdulatot tesz, az állkapcsok rázárulnak. Elképzeli, hogy az ismeretlen rém valójában sóval táplálkozik, a fogak pedig puha szőrök, amikkel kiszűri a vízből. Az énekhang furcsa nem-látásával meg is győződhet minderről.*
~De hogy nyalogatja le?~
*Nyelvet, amivel a só a szörny hasába juthat sehol nem talál a barlangnyi szájban. Nem is találhat. Ennek a behemótnak csak egy csápos nyúlvány van a torkában, ami a következő pillanatban berántja Nawanthirit a gyomrába.*
*A szerzetes arra eszmél, hogy az iszapban fekszik, és víz van a tüdejében. Négykézlábra küzdi magát, öklendezve köhög, a fülében robajlik a vér. Ahogy a tüdeje kitisztul, a vér morajától elválik valami fura, percegő hang. Beletelik egy pillanatba, míg rájön, hogy a fogai kocognak. A hideg ránehézkedik a tagjaira.*
~Majdnem megölt...~
*Ez az első, ami eszébe jut, de még nincs annyira tudatánál, hogy felfogja a jelentőségét. Letakarítja magáról az iszapot, és kitámolyog a partra.*
-Majdnem megölt...
*Talán egy óra is eltelik a távozása után, mire az istállóba visszatér. Ha Limmen ébren van még, annyit láthat rajta, hogy rettenetesen sápadt, ajkai pedig lilák a hidegtől. Ha faggatná, a szerzetes leinti: nincs semmi baja, de tényleg, igazán, mindössze csupáncsak elfáradt. Egy kicsit. Kiakasztja száradni a törölközőnek használt kendőt, betekeri magát a medveprémbe, és perceken belül alszik is. Aztán fertály óra múltán fölkel, mert a hasa emlékezteti, hogy egy ekkora testnek az a kis pogácsa nem lesz ám elég! Magába fordultan majszolja el a napi adagot az útravalójából. Miután visszafekszik, már tényleg elnyomja az álom.*
*Az istálló nagy épület: két tucat lónak jutna benne hely, és a zsoldoskompánia ezt majdnem teljesen ki is használja. Limmen és a szerzetes fent, a szénapadláson kap szállást. A fiú mihelyt révbe érnek, elkezdi lehámozni magáról a páncélját, Nawanthiri pedig kérés nélkül segít neki a nehezen elérhető csatokkal-kapcsokkal. A helycsinálást köszönettel elfogadja, takaróra viszont nem tart igényt, mert a kövérebbik zsákjában van erre egy medvebunda.*
- Én még elmegyek fürödni. *jelenti be kissé bizonytalanul, aztán a saruit meg egy törölközőnek alkalmas kendőt magához véve kisétál az épületből. Kollégája ugyan kifejtette út közben, hogy nem zavarja a meztelen nők látványa (micsoda szerencse!), mandulaszem most mégis inkább lenne egy kicsit egyedül az egész napi kutyagolás után.
Odakint a nap utolsó sugarai is kihunytak. Az istállóból és a barakkból kiszüremlő fények valamelyest bevilágítják a környéket, de az árnyak között könnyű eltűnni. Nawanthiri észak felé követi a folyót, amíg a legközelebbi ház és a legközelebbi hajó is több, mint nyíllövésnyire van tőle. A partot magas fű szegélyezi, ami csak közvetlenül a víz mellett vált át nádasba. A túloldalon már a Vaserdő fái magasodnak. Hallgatag, fekete óriások a bársonykék mennybolt előtt.
A lány keres magának a nád között egy helyet, ahol belegázolhat a folyóba. Nem megy be mélyen, a ruháit kint hagyja. A víz még őriz egy keveset a napközbeni melegből, de ez bizony így is gyors fürdés lesz.*
*Már indulna kifelé, amikor ráront az iszonyat. A fekete vízből, a sötét égből és az egész, világtalan éjszakából sugárzó fenyegetés. Lassan, könyörtelenül kúszik fel a torkán a pánik. Mint egy hideg marok.*
~Te...!~
*Amióta Leandana asszonyt elvitték az őrök, készült rá, de erre nem lehet felkészülni. Nawanthirishardipandra nem mutatja meg magát, hanem mindenhol, egyszerre van jelen. Körülveszi, mint egy mozdulatlan, jéghideg, feneketlen tó, aminek soha nem érhetni el a felszínét. A lány szeme elől kihunynak a fények, a dolgok formájukat, anyagukat, súlyukat vesztik. Nem érzi a saját testét sem, csak valami távoli, görcsös rángatózást. Felismeri azonban, hogy álmodik.
Kopoltyúkat növeszt, majd úszóhártyákat az ujjai közé. Lábai halfarokká állnak össze, végén vízszintes, sokszálú uszonnyal. Látni még nem lát, de ettől az uszonytól a hóna aljáig kétoldalt nyomáspontok húzódnak, amikkel a víz fodrozódását érzékeli maga körül. Emberi fül számára nem hallható énekbe kezd, az ének pedig visszatér hozzá, feltárva az óriási, tátott szájat, ami előtt éppen lebeg, és amiben a legkisebb fog is félembernyi hosszú.
A szerzetesbe ijedtében beledermed a dal, így újra a vak sötétség veszi körül, meg a tudat, hogy ha hirtelen mozdulatot tesz, az állkapcsok rázárulnak. Elképzeli, hogy az ismeretlen rém valójában sóval táplálkozik, a fogak pedig puha szőrök, amikkel kiszűri a vízből. Az énekhang furcsa nem-látásával meg is győződhet minderről.*
~De hogy nyalogatja le?~
*Nyelvet, amivel a só a szörny hasába juthat sehol nem talál a barlangnyi szájban. Nem is találhat. Ennek a behemótnak csak egy csápos nyúlvány van a torkában, ami a következő pillanatban berántja Nawanthirit a gyomrába.*
*A szerzetes arra eszmél, hogy az iszapban fekszik, és víz van a tüdejében. Négykézlábra küzdi magát, öklendezve köhög, a fülében robajlik a vér. Ahogy a tüdeje kitisztul, a vér morajától elválik valami fura, percegő hang. Beletelik egy pillanatba, míg rájön, hogy a fogai kocognak. A hideg ránehézkedik a tagjaira.*
~Majdnem megölt...~
*Ez az első, ami eszébe jut, de még nincs annyira tudatánál, hogy felfogja a jelentőségét. Letakarítja magáról az iszapot, és kitámolyog a partra.*
-Majdnem megölt...
*Talán egy óra is eltelik a távozása után, mire az istállóba visszatér. Ha Limmen ébren van még, annyit láthat rajta, hogy rettenetesen sápadt, ajkai pedig lilák a hidegtől. Ha faggatná, a szerzetes leinti: nincs semmi baja, de tényleg, igazán, mindössze csupáncsak elfáradt. Egy kicsit. Kiakasztja száradni a törölközőnek használt kendőt, betekeri magát a medveprémbe, és perceken belül alszik is. Aztán fertály óra múltán fölkel, mert a hasa emlékezteti, hogy egy ekkora testnek az a kis pogácsa nem lesz ám elég! Magába fordultan majszolja el a napi adagot az útravalójából. Miután visszafekszik, már tényleg elnyomja az álom.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:42:54
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Tekintetével tovább követi az eseményeket, végül feladja, hogy a szerzetesnek segítsen. A kereskedők és a sok-sok ember különféle elképzeléseket mondanak, hogy mik történhetnek a tharg vidéken. Limmen könnyedén csak legyint a hangzottakra, őt már nem nagyon érdekli, de szinte biztos benne, hogy ha nem ő, majd valaki más lefejezi azt a szukát.
A homokos vidék egy kicsit megnehezíti a dolgát, gyakran kell ürítenie a páncélozott csizmáját, így mélyeket sóhajt. *
- Idővel megállhatnánk azért...
* Morgolódik, de mire rájuk sötétedik fáradtan caplat a szerzetes után. A méregetést egy könnyed vállrándítással kezeli, ha valaki bajt akar, majd úgyis beléje köt. A barakk nem éppen a legszebb hely ahol valaha járt, ahogyan a vendéglátás sem, a legszívesebben inkább az erdőben aludna, de Nawán is meglátszik a fáradtság, így egy újabb vállrándítással beleegyezik.
Az istállóban a szokásos szagok fogadják, de nem tanúsít annak sem nagy érdemet, gyorsan elkezdi levenni a felszerelését, hogy egy nagy adag szénában elkényelmesedhessen. *
- Csináljak neked is helyet?
* Kérdezi a mélységi, majd maga mellé gyűjt egy jó nagy adag szénát, amit kulturáltan lenyomkod. Ha a másik félnek nincs takarója, akkor az ő részére teszi azt, és csak azután heveredik le. *
* Tekintetével tovább követi az eseményeket, végül feladja, hogy a szerzetesnek segítsen. A kereskedők és a sok-sok ember különféle elképzeléseket mondanak, hogy mik történhetnek a tharg vidéken. Limmen könnyedén csak legyint a hangzottakra, őt már nem nagyon érdekli, de szinte biztos benne, hogy ha nem ő, majd valaki más lefejezi azt a szukát.
A homokos vidék egy kicsit megnehezíti a dolgát, gyakran kell ürítenie a páncélozott csizmáját, így mélyeket sóhajt. *
- Idővel megállhatnánk azért...
* Morgolódik, de mire rájuk sötétedik fáradtan caplat a szerzetes után. A méregetést egy könnyed vállrándítással kezeli, ha valaki bajt akar, majd úgyis beléje köt. A barakk nem éppen a legszebb hely ahol valaha járt, ahogyan a vendéglátás sem, a legszívesebben inkább az erdőben aludna, de Nawán is meglátszik a fáradtság, így egy újabb vállrándítással beleegyezik.
Az istállóban a szokásos szagok fogadják, de nem tanúsít annak sem nagy érdemet, gyorsan elkezdi levenni a felszerelését, hogy egy nagy adag szénában elkényelmesedhessen. *
- Csináljak neked is helyet?
* Kérdezi a mélységi, majd maga mellé gyűjt egy jó nagy adag szénát, amit kulturáltan lenyomkod. Ha a másik félnek nincs takarója, akkor az ő részére teszi azt, és csak azután heveredik le. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160