//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Úgy látja, Mofi megnyugszik, nem haragszik, úgyhogy az ő lelkiismerete is könnyebb lesz…
Később, már Tai mellett ülve, mikor a könyv becsapódik előtte, rajtakapottan néz a fiú arcára, pedig nem is gondolta, hogy olyasmit csinál, amit esetleg nem szabadna, mégis a jelenet ezt váltja ki belőle. A fiú vigyora pedig megerősíti benne, hogy az a gyűjtemény miatta lett becsukva.
Bizonytalanul fintorog vissza, nem tudva, hogy ő is mosolyogjon, vagy bocsánatot kérjen inkább?*
- Nem szabad? Azt hittem, ebbe csak a dalokat gyűjtöd… *kérdez rá inkább, biztos, ami biztos, ezzel legalább azt is kifejezésre juttatja, hogy nem szándékosan járt tilosban.
Átjutnak végül a gázlón. Útközben végig a gnómot figyelte, nem fog-e leesni, vagy kell-e bátorítani… Mofi úgy tűnt, nem félt a hatalmas wargtól, ezért érte nem aggódott.
Mikor átértek, segített leszállni a tündérnek, aztán megköszönte Ragronnak, hogy megengedte, hogy a hátára üljenek, majd megkérte őt, hogy menjen vissza Taitosért. Sőt, még azt is hozzátette halkan, hogy…*
- De ne áztasd el túlságosan! *Bár amilyen komisz mosolyt mellékelt hozzá, kétséges, hogy ezt tényleg kérésnek, vagy felbujtásnak szánta.*
*A falu, bár nincs a legjobb állapotban, Krestvir azért kíváncsian nézelődik. Majd arról, hogy lakott területen haladnak keresztül, eszébe jut, amit a nénével beszéltek meg, úgyhogy nehéz szívvel, de hátrahajtja fejéről a csuklyát. Szörnyű! Mintha meztelen lenne… De összeszorítja fogait, és megállja, hogy máris visszahúzza.
Szerencsére Taitos megszólítja, és ezzel eltereli egy kicsit a figyelmét. A kérdésre biccent, majd az elmeséltekre még el is mosolyodik.*
- Vajon mit gondolhattak, honnan jöttek?
- Na és neked hogy jutott ilyen az eszedbe?! *követi egyik kérdés a másikat, míg mosolya kiszélesedik. A fiú néha nagy képtelenségeket tud tenni!
A figyelmeztetést részéről biccentéssel fogadja, de többet nem törődik vele.
Majd Taitos most már elárulja, miért is jöttek ide. És amint elhangzik a Morwon név, Krestvir hangulata már romlik is el. Nem őriz jó emlékeket az óriásról, aki azzal talált dicsekedni, hogy ő szívesen lelőtt volna egy szökni készülő rabszolgát, ha engedik neki. Tapasztalta, úgyhogy tisztában van vele, hogy az óriás nem éppen a legeszesebb, de azért még nem talál nála mentséget erre a lelkületre. És ismét elfogja ugyanaz a csalódottság, amit akkor is érzett, Taitos-al kapcsolatban is.
Szerencsére a fiú kínál más lehetőséget is, és nem kívánja meg, hogy vele tartsanak, így Krestvir él is a könnyű kibúvó lehetőségével. Bár nem szívesen válik el ismét és máris a fiútól, mikor csak most találkozott vele újra, hosszú idő után, de úgy véli, nem tudna jó arcot vágni a másik férfi jelenlétében, és csak elrontaná a hangulatot; vagy ami rosszabb, meggondolatlanságot tenne.*
- Én inkább sétálok, aztán majd hazamegyek. Tanulnom kellene. *adja elő, a lehető leghihetőbben.*
- Hazajössz még a napokban?