//Második szál//
-Igen, hallottam a felkelésről. Micsoda felfordulás lehetett! *Csóválja meg ő is a fejét. Az események hírei messzire jutottak. Egy időben mindenhol erről beszéltek. Viszont Lily még senkivel sem találkozott, aki érintett lenne dologban. Nyilván hatalmas megrázkódtatás lehet ilyesmit megélni. A vele járó veszteségekről nem is beszélve. Most a lány érez sajnálatot. Mindenféle hatalmi játszmák vesznek el ártatlanoktól olyan dolgokat, ami őket illetné. Otthont, földet, a szeretett férjet, egy egész élet lehetőségét. Csupán azért mert nagyobb posztra, vagy rangra pályáznak. Undorító dolgok ezek, undorító szerzetektől. Az érdekes, hogy a hasonló tevékenységek mögött, javarészt emberek állnak. Tekintve, hogy a félvér nem híve a faji megkülönböztetésnek, hiszen ő maga is kettő közül válogathat, a tény, hogy neki is feltűnt sokat elárul róluk. Nem is tudja, hogy miért volt szüksége a vallomásra. Talán a saját lelkiismeretét akarta nyugtatni vele. Vagy elkerülni próbálta, hogy Aenae arcára is vádakat képzeljen. Utóbbira persze semmi oka. Hisz a nő még gondolatban sem feltételezett róla rosszat. Ellenben, ha kimondja az igazat, legalább biztos lehet a dolgában. Nem tervezte, hogy sípoló hangon fog kirohanni, de talán jobb is így. Gyorsan lehetett túl az egészen. Szavaival nem várt reakciót vált ki. Semmi megvetés, vagy haragos felhördülés. Csupán egy kérésbe burkolt tanács a válasz. Mások már őrökért kiáltanának, esetleg a csonkítás tárgyát szorongatva cibálnák a lányt. Aenae viszont teljesen higgadtan veszi tudomásul, hogy egy tolvajpalántával osztja meg az idejét és a tehetségét.*
-Vashegy? Az arra található, amerre indultam? *A biztonság kedvéért rákérdez, mert szeretné megfogadni a hallottakat és kerülni a bajt. Ám nem tudhatja, mit hoz még az élet.* -Nem gondolom, hogy bűnismétlővé szeretnék válni. A szerencsével nem bölcs dolog cicázni. Mert az bizony forgandó. Most is csak a kényszer vitt rá. *Próbálja alátámasztani a tettét. Persze mondhatná, hogy éhezett, amitől legyengül a teste. Így pedig tisztes munkát sem vállalhat. Ha egyáltalán gondolt volna a munka lehetőségére. Lily jobban szereti a dolgok könnyebb végét megfogni. Csak megesik, hogy a látszat csal és ezek a nehezebb oldalak.* -Hogy érted azt, hogy hivatkozzak rád? Például menjek egy fogadóba mondván, elvégzek bármilyen piszkos munkát? Takarítok mosogatok, amit csak rám mernek bízni, és nyugodtak lehetnek afelől, hogy nem fosztom ki a kasszát, hisz Aenae küldött? *Kérdezi egy apró mosollyal fűszerezve. Nem tudja, hogy a nő mennyire ismert, akár csak a Vashegyen is. De kevés esélyét látja annak, hogy ennyi elég lenne. A kérdést hallva, viszont Lilynek van oka meglepődni. Máris erejét veszti az elhangzott "Kérj és adnak!" mondat. Ezzel a hozzáállásal, miért hiszi a nő, hogy ez az állítás megállja a helyét?* -Pedig a válasz egyszerű. Tudom milyen, mikor nincs semmim. Ha pedig neked nem lenne, akkor jobb, ha kettőnknek van kevés, mintha az egyikünk nélkülözne. Vagy te nem így látod? *Lényegében amikor van mit, szívesen osztja meg másokkal. Lily megtanulta, hogy a nincstelenek hálásak tudnak lenni. Így ő is hálás, ha a szerencse az ő oldalán áll. Egyszer ő szorul rá és kap. Máskor pedig neki kell annak lenne, aki ad. Amellett, hogy szereti ezt a szerepet, így teljes a körforgás. Néhány másodperc gondolkodás után, megpróbálja más mederbe terelni a beszélgetést.*
-Szerinted, hogyan jön rá valaki, hogy miben tehetséges? Úgy értem, te miből jöttél rá, hogy ügyesen rajzolsz?