Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-04 22:25:54
 ÚJ
>Caerva Erenostyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Felmentőcsapat//

*Örömmel veszi tudomásul, hogy hasonlóan gondolkodnak úgy mindenről. Lehet az őrség teszi ezt vele, vagy direkt így válogatják össze az embereket, de úgy tűnik, egyikőjük sem bízik igazán a mágiahasználókban és a templomiakban. Kissé megkönnyebbül, mikor hallja, hogy nem kutatják fel Sydet. Tiszteli a férfit, mint katona tisztelheti az őrmesterét, de úgy érzi, különös természete még bajba sodorhatja őket. Meg amúgy sem valószínű, hogy megtalálnák.*
-Jól hangzik.
*Csak ennyit tesz hozzá a teljes tervet hallva. Semmi feleeges kerülő, macera, csak odamennek, informálódnak, távoznak, üldöznek. Nem tűnik bonyolultnak. És ha az erősítés lesz olyan szíves, hogy megjelenik, túlerővel csaphatnak le a törpéékre.*
-Syddel mi lesz? Hagyjuk, hadd csinálja, amit akar, aztán vagy összetalálkozunk vele Bögréék üldözése közben, vagy nem?
*Ahhoz képest, hogy eredetileg felmentő csapatként indultak el, egyre inkább önjelölt partizánoknak tűnnek. Nem mintha az baj lenne. Nincs is jobb annál, mikor inkognítóban kérdezősködve sikerül bekeríteni a vadbarmokat.*


1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-04 07:43:57
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

-No, ha kigyelmed mongya, akk'ó beztosan úgy vón!
*Tényleg jól jön majd a kutya és nem is lesz magányos, mert Kalácsfalván a sok gazdának elengedhetetlen a kutya, mint házőrző, vagy terelő. Egyébként az a jó, ha hangos. Minek az olyan kutya, ami nem képes ugatni?*
-Akk'ó legyék kettű.
*A tyúkokra kicsit megvakarja feje búbját.*
-Há, több, mint amönnyit rája szántam... de jóvan, legyék! Ha aszongya mög leszek véle elígedve, akkor jóvan.
*A végösszeget ő kicsit másképpen számolja, de lehet, hogy a gazda ad neki egy kis engedményt.*
~Több vón az vagy tíz pofa sör árával biza.~
*Na de minek is rontaná saját helyzetét, nemde? Bár könnyen benne van a pakliban, hogy ő számol rosszul, ugyanis ez nem erőssége, elég csak ránézni!*
-Megegyeztőnk! *bólint, majd kezet ráz a gazdával. Így történik, hogy a méretes szütyő, ami megvan egy kiló és 1030 aranyat tartalmaz, átkerül a parasztgazda kezébe (Mesélő (Daidalos). Az utolsó tallérig megvan, de persze megszámolhatja. *
-Számolja csak át, kigyelmed! Úgy a szokás. No, osztán mit iszónk? Vón valami házi vegyes szesz? Egy jó erős pálesz, olyan, akar egy bivaly?

*Ekkorában üti meg fülét egy ismerős hang, mire rögtön odapillant és felderül az arca.*
-E mán no! Azalyo! Azlyo! Vagy izé... *gondolkodik el kicsit.* -Alyo! No harmadikra csak mevvón! No gyere közelebb, te Vasnakhegyis jányka! Hagy ölelgessék meg az öreg Rolf! *ugrik oda, mint egy medve és jól megszorongatja a nőt, ami olyan érzés lehet, mintha egy kígyó fojtogatná. Majd végül elereszti, hagy kapjon levegőt szegény.*
-Mé vagyol így letörve, mint a bili file? Jó van minden? Épp jókor tévetté erre, de nem el! Nem biza! Majd én hazáig kísérlek, ha köll! Komám! *szól oda a parasztgazdának.* -Há ösmerem én a jánykát! Ha mán így idetévelyedett szegény pára, talán mutassák mán néki valamit, hátha venne valamit!


1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-04 05:16:57
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Ki is ér nyugodt tempójában az erdőből és immár a földúton sétál. Erősen süt a nap. Folyik róla a veríték. Az egyik szántón parasztok dolgoznak. Ahogy meglátják a felpáncélozott orkot aki hanyagul vállán cipeli méretes csatabárdját összesúgnak és gyanakvó pillantásokat vetnek rá. Érzi is ezt Zopal magán, de nem tesz semmit csak folytatja az útját. Már megszokta. Nem is ítéli el őket amiért félnek tőle. Nem harcosok. Ha ártani akarna nekik úgy futnának szét mint a birkáik szoktak a farkas elől. Persze ő nem akar nekik ártani csak átutazóban van a város felé. Meg sem áll.*


1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-03 21:17:25
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 801
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

*Nagyjából hátasára hagyta, hogy vigye oda, ahová kedve tartja. Az állat pedig nagyjából ugyan ismeri a környéket, hiszen régebben sokszor bejárták a nagy részét, de végül csak egy olyan helyen kötnek ki, ami mindkettejük számára ismeretlen. Alyo nincs vele egészen konkrétan tisztában, de valószínűleg már elhagyták a hazai pályát. De végül is neki teljesen mindegy.
Kicsit összeroskadva ül az almásderes herélt nyergében, mivel ugye súlyos gondok nyomják a vállát. Meg ugye némi fegyverzet is, de a helyiek nyilván hozzászoktak már a keresztül-kasul vonulgató harcosnépekhez. Végtére is Alyo is amolyan harcosnép, bár nem a marcona, hanem az a széplelkű, noha ez az íj és a dobótőrök másik oldaláról nem feltétlenül egyértelmű.
Simán elbambul annyira, hogy hagyja lovának, hogy letérjen az útról és valami helyi gazda birtokán randalírozzon. Ábrándos tekintettel nézi a lány, hogy az almásderes jót harap valami kövér fűből. A körülöttük lévő zsivaj csak ezután jut el az agyáig. Nincs egyedül, van itt egy csomó állat, csomó haszonállat, ráadásul egy csomó számára ismeretlen ember is. Illetve egyet ismer, az pedig Rolf, de ettől még simán zavarba tud jönni, még kreol bőrén át is látni, hogy mennyire elvörösödik.*
- Izé.. Elnézést, én csak asszem, hogy eltévedtem...
*Ennyit képes kinyögni és zavartan rebben a döbbenetesen világos szempár a jelenlévőkre, legyen az két-, vagy négylábú.*


1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-03 20:40:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Tehénlesőben//

-Nem zabol az. A véribe van, meg a pofája is kicsiny marad, beza!
*Arról nem beszél, hogy az ilyen se eleje, se háta kutyák borzalmasan hangosak tudnak lenni, ha egy bizonyos kort elértek, de persze nem ebben a rekkenő melegben fognak kiabálni.*
-Aszongya, kevír csak káttű, ha van. A kecseke rendbe'. Tikbó' is van mingyen ujjamra valú tojóska. Görbítik is az, meg tojik is, meg lesz vele kend elígedve, de tizennyúcnál lejjebb nem adom, biza'.
*Mondja, majd számol egy keveset így.*
-Tyú, az biza egy tömíny *Fejezi ki az ezret igen népiesen.* mög vagy harminc. Jú lesz imígyön, Koma?
*Kérdezi, majd ha bólintást kap, kezet nyújt a dologra.*


1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-03 08:20:08
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

*Így elnézve tényleg nagy dög lesz a kis dögből, nem győzi majd etetni a dögöt, ha már a dögnél tartunk.*
-No jó lesz, de ha felzabájja a jószágokat hókon csapom a fokosomval! De úllátom én, hogy mevvan nevelve osztan rendesen.
*Mondjuk reméli nem lesz olyan lusta, mint amire a parasztgazda mutat éppen.
Nézik tovább a jószágokat. Rolfnak azért figyelni kell az eladó szavaira, mert az még jellegzetesebben beszél, mint ő. Kicsit meg is vakargatja fejét, meg a fülébe is elkezd turkálni, de azért csak összerakja nagy nehezen a képet.*
-A kevírbő viszek, komám. Azok úllátom megvannak vagy harminc-negyven kilo közibe. Aggyék abbú hármat, nosza!
*Kecskéket alapvetően nem akart, de ha már lesz a teheneken kívül disznó is, na meg ha már itt van, akkor miért ne?*
-Három pár gyühet a kecskékbű is. *bólogat, majd végül a baromfik maradnak, azaz az aprójószág.*
-Fájinak a kapirgálósok is! Olyan tikok köllenek, ami tojik majd oszt nem olyan sokára! No persze nem görbít, hehe! Csapjunk mé hozzá abbú tízet, osztán asziszem ennyi lészen.
*Na de mennyi is az annyi?*
-Vótak a másfé tehen meg a csaholó, az kettűszázba. A sűdők... ízé... háromszáz meg hatvan. No meg három pár a kecskékbű, izé... segíjjék kend! Mevvan! Nésszáz meg ötven, no meg a tíz tik, ha aggya tízbe, akkor az esszáz. Akko'... mennyi vón a vége?


1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-02 19:10:21
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Pontosabban rálépett, csak mielőtt a végére ért volna, visszafordult, mert nem tetszett neki, amit ott sejtett. De ilyesmit csak akkor mondanék, ha egy szőrszálhasogató gondolkodó lennék, igaz? *Ha iszik, Khan hajlamos olyan emberré inni magát, aki szentül hiszi, hogy a világ összes tudása a fejébe szorult, s hogy nincs téma, amihez hozzáértőként ne tudna fűzni néhány gondolatot – esetenként akár forradalmian újakat is.* - Viszont konkrétumokat nem tudnék elmondani az Odaát töltött időről. Ha megpróbálok kiemelni valamit az emlékek közül, akkor olyan, mintha vizet próbálnék a markomba venni, de képtelen vagyok annyira összeszorítani az ujjaimat, hogy közöttük ne csorogjon ki. Az a néhány csepp, ami pedig hátramarad a tenyereimben nem elég hozzá, hogy behatóan biztosan kijelenthessek róla bármit is. Benyomások inkább, érzések, amelyek minden élőnek ismerősek, de nem tudod őket mihez csatolni, mert a holtaknak nincs is szüksége már és amikor már nem az okozta a legnagyobb fejtörést, hogy az újonnan nyert életet hogyan ne veszítsem megint el a víz- vagy élelemhiánytól, elkezdtem gondolkozni: mi a célja a halálnak? Úgy értem, miután a szellemünk elválik a testünktől és megtapasztalja a sötétséget a Kárpit túloldalán, hova tart? Van e valami rendeltetése annak, hogy egy részünk tovább létezik? *Kezd sajogni a feje és még nem tudja tisztán megmondani, hogy a száján kieső gondolatok, vagy a testére telepedő szesz mennyisége végett.
Ennek dacára sem tűnik viszont úgy, hogy szándékában állna tágítani mellőlük (sem az ivás, sem a hangos gondolkodás mellől), még úgy sem, hogy közben több fronton halad megint előre az este, s ezek sem érzésvilágukban, sem gondolatiságukban nem állnak köszönőviszonyban mindezzel. A Vörös Nő előtt nem igazán foglalkozott maga sem hasonlóval, mert az életét jóval egyszerűbb szabályok mentén határozta meg és ritkán hagyott teret olyan eseményeknek (vagy személyeknek) ami/aki kibillenthette volna abból az equilibriumból.*
- Igen, de azért nem sietnék túl gyorsan megint meghalni. Az élethez nehezebb volt visszaszokni, mint elsőre gondolná az ember. A test hamar megbarátkozik vele, hogy megint élhet és mozoghat, az izmok memóriája is visszatér, a tudatban viszont keletkezik egy kitöltetlen űr, a meg nem értés vákuuma és miután ez itt *megkocogtatja halántékát* szeret racionális magyarázatot rendelni mindenhez, gondolhatod milyen tébolyodottá teszi az, ha valamire hosszasan nem kap elégségest. *Dyn felvetése azért megint egy jókora szöget üt a fejébe: ő nem vizsgálta ilyen szempontból a dolgot, de ezért (is) hálás asszonyának, aki méltatlanul keveset használta eddig az eszét, holott ismeretségük évei alatt nem egyszer bizonyított már rá Khanra, hogy sokkal több szorult a tűzvörös lobonc alá, mint amennyit magának is elismerne.* Ha saját magát verte át, akkor én épp szerencsés időben voltam a legéberebb, viszont *és most ő csavar még egyet a dolgon* ha a hecc kedvéért engedte, hogy átverjem… *Ez megint egy sor új helyre elkalauzolhatja őket, s minthogy értelmük azért mégiscsak limitált egy sok szálon futó teória összes eseményének szimultán tárgyalásához, ezt a legutóbbit (egyelőre) veszni hagyja az erdőt átfésülő szélbe.*
- Jobbat mondok. Minden héten, egy tetszőleges napon kiállítjuk az ÖSSZES szolgálót a várudvarba és parancsba adunk nekik valamit. Mondjuk azt, hogy kezdjenek el tapsolni, és az első öt, aki ezt abbahagyja feláldoztat uraik engesztelésére. Kíváncsi lennék, hány órán vagy napon át bírnák. *A Félszeműnek nem kell a szomszéd portájára látogatnia, ha válogatott eszközöket akarna kínzásra keresni, de talán ebben sincs semmi újdonság, elvégre sokháborús veterán, aki missziói során tucatnyi kultúra uralta földön villogtatott acélt. Velejárója volt az ott hagyott időnek, hogy valamit el is hozzon, s hát katonaember lévén mi más lehetne a hagyatéka ezekről a napokról?*
- A „felvételi” kérelmemet egy hordó rum mellékelésével toldanám meg és rögtön leszögezném, hogy kitűnő kapcsolatokat ápolok több Kikötő-béli kereskedőcéggel is, amelyek a déli fertály legjobb rumkészítőivel is üzleti szerződésben állnak. Szavamra bizonyosan kötélnek állnának egy mindkét fél részére elfogadható megállapodás elfogadásában. És a szemérmességgel is elég közeli barátságban vagyok, hajlani szokott a szavamra. *Sűrű pislogásnak sunyi, de magabiztos vigyor a válasza. Elsőszerelmesek üzennek egymásnak hasonlóan.*
- Ha ennél is nagyobb az igény lojalitásom kifejezésére, ajándékba elhozom a Köd-hegység sárkányfejedelmei fejének egyikét, vagy ha nagyon kihoznának a sodromból, mint a hetet, hogy lássák, az én béketűrésemnek is van határa. *Három, hét, kilenc: az embernépek szeretnek mitikus-szimbolikus jelentést társítani ezekhez a számokhoz, amelyek mindig valami fontosat jelképeznek. A számmisztikusok és asztrológusok vallják, hogy segítségükkel a jövő, ha nem is olvashatóvá, de előjelezhetővé válik. Püffög egyet a dolgon, noha ha valakinek, akkor a Rókaarcúnak minden oka meglenne hinni, hogy akár ezekben is lapulhat némi igazság.
Az italmegvonásra most még csak szájat von, talán nem is baj, ha többet nem diktál magába, mert a talaj az utóbbi egy-két negyedórában igen bizonytalanná vált, mintha megint az egyik átokverte hajónak a fedélzetén imbolyogna. Már akkor sem kedvelte túlságosan és utólag nem egyszer szentségelt is amiatt, hogy a szárazföld biztonságát a vizek bizonytalanjára cserélte, de addigra már túl messze jártak a szigetvilágban, „odahaza” pedig olyasmi nézett utána a partról, amivel akkor még nem tudott volna mit kezdeni.*
- Igazad van; az álma nem maradt volna fenn örökké. Ha nem az utódja, akkor annak leszármazottja éget fel mindent maga körül, vagy egy külső ellenség tart pengét a torkához, hogy olyasmit tegyen, amit nem akarna, de a népéért hajlandó volna. Harcoltam érte és hittem benne, amíg tartott, de ma már tudom, hogy délibábot kergettünk. *Azután lett nincstelenné és kezdett vedelni. A napok rendre ugyanolyanokká váltak és idővel már nem számított, hogy az évnek mely szakában jár, mert mindig csak a holnapi életben maradás számított, s hogy megszerezze, ami ahhoz feltétlenül kell. Aranyat, ételt vagy bort. Évekkel a kompánia szétverése után talált rá Gabrien egy artheniori fogadó, a Pegazus istállójában, ahol a férfi lovának karámját választotta fekhelyül. Mint utóbb megtudta, az éjfekete csatamén viselkedése (nevesül, hogy nem taposta halálra Khant) győzte meg Gabrient is arról, hogy adjon esélyt a kivert kutyaként tengődő zsoldosnak.*
- Elengedted már a múltad? Nem akarsz leszámolni Lihanechhel és minden mással, ami oda köt? *Furán ható kérdés lehet ez most éppen tőle, hiszen útjuk következő állomása éppen az a mezőség akar lenni, ahol Khan született, így arról kérdezni a Vöröst, hogy nem akarja-e a felégetni a múltjába vezető hidakat, talán ellentmondásosnak tűnhet. Második nekiveselkedésre viszont érthetőbb, hisz mára ottani kötődését nagyrészt csak az a hadúr jelenti, aki időről-időre megpróbálja kivégeztetni asszonyát.*
- Sohasem akarnálak bántani, kedvesem. Bocsáss meg meggondolatlan szavaimért és engedd, hogy férjurad kiengeszteljen. *Nem vár valós engedélyezést, annál sokkal határozottabban tudja, hogy mit és hogyan akar kivitelezni ebből: egy-kettőre a víz alá bukik (ami egy újabb lendülettel küldi meg az alkoholtól nehéz fejet), hogy a medenceszélre menekülő lány után lökje magát, amott pedig a lábak egyike után nyúljon. Most épp nem a túlbonyolított énjét engedi érvényesülni és már első körben nyilvánvalóvá teszi, hogy miféle engesztelésre gondolt, ami még az önmegtartóztatás morális keretei között bőven elfér. Az apró harapás Dyn vádliján csak az első, amit újabbak követnek, értelemszerűen mind feljebb haladva a szikár lábszáron, később pedig a combon.
Álmuk újraélése: ez az ő gondolata is akkor, amikor abba a körtáncszerű játékba kezdenek, ahol a végtelen vizek metaforájaként a medence jelenik meg, kettejük teste az a két hajó, amelyek a hullámsírba ágyúzzák a másikat, az egymásnak ellen feszülő vágyak és érzések pedig maga Dyn és Khan, ahogy bejárják a fedélköztől kezdve a vitorlákat rögzítő kötéllétrákat kardpárbajukkal, miközben alattuk a kárhozat tátja mind szélesebbre lángoló száját.*
- Ne feledd asszony, hogy nemrég meséltél a trükkjeitekről. Nem egy zöldfülű másodtiszt fejét próbálod elcsavarni most, hogy fondorlattal a kabinjába kérd magad, majd elvágva a torkát az alvó legénységre gyújtod az egész kócerájt. Találkoztunk már a magadfajtával, és bár mutatós darab vagy… *Nem akar ő távol kerülni a nőtől minden intő jel ellenére és ezt be is bizonyítja azzal, hogy a Vörös nyakára hajol. Ebbe most más esetben bele is harapna, most viszont mindössze megízleli a bőr ülő sós izzadtságot. Cserébe ő mindezért csókot kap, amitől arcán kiszélesedik a vigyor.*
- A hajó nem tűr meg más kapitányt a fedélzetén, csak azt, aki erővel lép az előző helyébe. Ha magadénak akarod tudni, meg kell ölnöd érte. *A torok után a nő derekát is megragadja, jelezvén, hogy bár élvezi és ki is fogja használni a Vörös Nő által kínált lehetőséget, kapituláláshoz nem lesz elég, hát még a hajó teljes átvételéhez.*


1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-02 17:08:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Tehénlesőben//

*A kutya bizony pár értetlen pillantás után félősen közelít, a simogatást pedig, mint egy eb sem, ő szintúgy nem veti meg, így pedig kiderülhet, hogy egy kicsit azért nagyobb Rolf tenyerénél. A ház ura azért csak bólogat.*
-Biza, de lássa meg, egy esztendő biza' oszt a térgye kalácsát fogja már nyalintani.
*Mutogat arra, ahol valamelyik felnőtt kutya döglik, tényleg méretes padlószőnyegnek tettetve magát.*
-Na akkor lássuk, nye!
*Körbefordul.*
-Vágus sűdő van, a kevír tíz tucat tallért megér abiza', a soványabbja megvan százba', kucu csak káttű va' köll a családnak.
*Kicsit odább mutat.*
-A kecsekíket a külöknek adtam, bak is, meg fejös es van dögivel, egy-egy párba benne lenne a külke is, vesz majdan gidátot belüle. Legyen abbó százötve' egy párja. Baromfibú meg. Rucaja, na az nincs, tikkok vannak, ment a veszedelem, meg pulyok ott kint-e.
*Mutat egy csoport randa pulykára.*
-Mondjon rá ögy tiszteletes árat, oszt gyüjjön, igyunk az álkura.
*Utal arra, hogy azért alkudjanak is, ha már itt vannak, de persze a háztáji se várasson magára sokat.*


1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-01 11:42:12
 ÚJ
>Rojym, a Bestia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A szántóföldekhez beérvén már a felvilágosult, városokba tobzódó és a mágiát istenítő emberek territóriumába kerül, akik kipusztítanak minden rendellenest. Lovát megállítja egy, a földeken átkanyargó kis pataknál, hagyja, hadd igyon, ő pedig addig előhalássza nyeregtáskájából a köpenyt, és bőrvértje fölé veszi föl. Csuklyáját arcába hajtja, ő is iszik egy kortyot, tömlőjét megtölti, úgy folytatják az utat.
Lovaglás közben szemügyre veszi a terepet. A horizonton ott dagadnak a tanyák, mesterséges sebhelyek a természet ölében, olyan emberek otthonai, akik azt hiszik, a föld őértük van, nem pedig ők vannak a földért.
~ Gonosz emberfajta. Puszta Népe nem szereti a föld kizsákmányolóit. ~
Kisvártatva, mikor a nap pont őfelette áll, megpillantja a karavánutat Arthenior felé. Gyorsabban haladt eddig, mint gondolta volna. Délirányba fordítja a hátast, hogy egyenest a város felé vehessék az irányt. Volt ott már egyszer-kétszer, többnyire az ingovány bénító mérgeit megvásárolni, mert ő maga vonakodik arra a veszélyes vidékre tenni a lábát. A várostól is viszolyog ugyan, de a kisebbik rossz mindig jobb, a vadászathoz pedig néha elengedhetetlen a méreg, legfőképp, ha nagyvadra megy, maihhinra, jávorszarvasra, mert jobb egy mérgezett nyíl, mint sok száz lőtt seb. Az állat is kevesebbet szenved, a Szellemek pedig kevésbé lesznek haragosak, ha gyorsabban kimúlik a zsákmány. Enni kell őket, nem kínozni.*


1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-31 07:51:36
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

-No mán, komám, nékem is a tata vót a nevelő!
*Rolf apja nagy ember volt, mintha óriások vére csörgedezett volna ereiben. Anyja jól megtermett, igazi vidékies asszonyka volt, nem az a finom hölgyike. Ők tanították a "kicsi" Rolfot kezdetben.*
-Tógyuk-tógyuk. *bólogat és látszólag nincs ellenére a dolog.* -Hogy mongya kend?
*A csipisz meglepi, kimondottan okos kis szőrpamacs.*
-E mán, no! Okos e? Kend azt kérdi, okos e? Meghiszem én aztat! *mondja örömködve, majd leguggol és füttyent a kiskutyának.* -No, te szőrpamacs! *int maga felé lapát kezével.* -Gyöjjé csak, gyöjjé! Ne féjjé, csipisz.
*Ha odajön a kutyus akkor megsimogatja a fejét meg megszaglásztatja a kezét.*
-Akkora, akara tenyerem! Höhö!
*Nem sokat gondolkodik az ajánlaton, sőt semmit.*
-Legyék komám, legyék! Annyiba mán viszem is!
*Jó kis üzlet. Igaz noha ennyi pénzért egy egyszobás, rossz állapotú házat is vehetne, de neki szerencsére nem kell ház, mivel a Vashegy biztosítja feje fölé a fedelet.*
-Gyerink tovább. Mi vón még eladósorba lévő?
*Ha még van valami talán érdekli, és majd egyszerre fizet a végén.*


1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-30 14:11:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Tehénlesőben//

*Láthatóan Rolfeuss kedélyessége nincs a házigazda ellenére, így csak enyhén dagadó mellel legyint.*
-Megbódogút Tata megmutotott minde't.
*Utal arra, hogy az igazi érdem nem az övé.*
-Jó hus, az biza!
*Helyesel Szemes méretére és frissességére a falusi.*
-Tógyuk meg Báttya!
*Mondja, afféle felvezetésként, hiszen az igazi még csak most jön.*
-Béengedem a bikuhoz kukacolni, meg megtódom egy kölyök 'ajkurászóval, ne!
*Mutat egy bolyhos, boglyas, térdig érő csemetére.*
-Okos, e, ni!
*Hajít el egy botot neki, mire a kis vakarcs már futna, de amaz felemeli kezét, mire a kutya szófogadón vár. Mikor a gazda kezel eltűnik a színről, már ugrik is a botra rágódni.*
-Külök még, de az esze a helyin! Es akkó ez így legyen egy ötvenesse' több.
*Ajánl kétszáz és még ötven arany árban másfél tehenet meg egy kölyökkutyát.*


1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-30 11:11:48
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Hogy mi a vég, azt talán valaki olyantól kellene kérdeznünk, aki már megjárta azt az ösvényt. *Félre nem értelmezhetően pillant Khanra. Ha valaki, akkor talán neki behatóbb ismeretei vannak, hogy mi történik akkor, ha –akár csak egy rövid időre is- de megfosztják az embert az életétől.
Dynti ezen sohasem merengett, számára az élet nagyobb része fekete volt, és fehér, nem léteztek más alternatívák. Ezt valamelyest megbolygatta az örökösen merengő Khan, és a földre leszálló istenségek eljövetele. Mint mindenkinek, ott neki is át kellett gondolnia akkori ismereteit, mindazt amelyet eddig a világról gondolt. De egy hosszas töprengés is csak ugyanazt az eredményt hozta: nem érdeklik. Ugyanúgy nem fogad el semmi ráhatalmasodó erőt, mint korábban, csak azért mert az nagyobb hatalommal bír az esendők életére.
A témák egész magasröptűek lesznek, s nem a szó cinikus értelmében. Ez egyik eleme annak, amelyet annyira kedvel a másik ezernyi tulajdonságaiból, hogy képes rávenni a Vöröst, másra is tudja használni az elméjét, mint soha nem létezett fantáziaképek megalkotására, vagy a paranoiája kiszélesítésére.*
- Ha ez így van, ha ez, amit most élünk, csak egy kisebb hányada a teljes életünknek, úgy a halál már nem is hangzik annyira rémisztőnek, csak egy újabb választási lehetőségnek. *Ez persze korántsem jelenti, hogy képes lenne saját kezeivel véget vetni ennek az útnak, s pontosan azért, amire később a férfi is rátér.* Akárhogy is legyen, nyilván megvan az oka annak, hogy mindketten ebben a létben vagyunk jelenleg, ahogy annak is, hogy visszatértél. Lehet, hogy nem is te verted át a Halált, hanem ő maga. *Kissé beleszédül a gondolatba, vannak bizonyos határok, amelyeket ő sem tud átlépni, az agyát illetőleg. A téma amelyet kerülgetnek pontosan ilyen, minthogy keveset tudnak róla, s mondhatni ezernyi kérdést is felvet, az embert az őrület határára is kísérheti.*
- Igazad van, kellenek szolgák is. Jó rendben, de azért hetente egyet kivégzünk, csak, hogy hatalmunkat fitogtassuk. Utánpótlás pedig úgyis lenne mindig. *Még ha a világnak ezen a partján nincsenek is hatalmi tervei, legfeljebb a fantáziálás idejére, azért egy túlvilági birodalmat igenis élvezne.*
- Hmm. *Elmosolyodik annak tudatára, hogy a férfi minden egyes pillanatban képes meglepni, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy milyen gyorsan le kell kihámozni a ruhájából. Meglehet, erről már vannak ismeretei, amelyet a számtalan elszakított, gombnélküli ruhája is bizonyít.* Azért remélem nem ezt akarod bemutatni a felvételid során. Tudod, hogy milyen kis szemérmes vagyok. *Sűrűn pislog, ártatlanságát bizonyítandó.
A vidám gondolatmenetet megakasztja a kérdés, amelyen ő egészen eddig nem is gondolkodott és elméjét egy olyan sötét világba toloncolja, ahonnan nehéz visszajutni. Még a hideg is rázza a meleg vízben, attól a gondolattól tartva: Mi lesz, ha elfogy a rum?*
- Oh, igazad van, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet. Spórolni kell az itallal. Na nem bánom, akkor te innentől nem iszol. *Nyelvet is ölt mellé. De hiszen úgyis egy borászat szélén vannak, valahonnan csak lehet italt szerezni, még ha nem is lesz olyan éteri íze, mint a rumnak.
Továbbra is igyekszik Khant egyenesben tartani, bár a férfi egyensúlya végül csődöt mond, azt sem bánja, ha végül ráborul. Azt már inkább, ha egy ellenkező irányba.*
- Hiába rázza le a bolháit, ha azok mindig visszaugrálnak rá.
*Továbbra is azzal az ábrándos tekintettel hallgatja Khan emlékezését, mint korábban. Elég egyértelművé válik számára, hogy, ha volt is igazán meghatározó személy a férfi előéletében, akkor az a férfi, akiről most beszél. Ezt viszont nehezen tudja elsajátítani magának, már csak dacból sem. Ő is látott, ismert már olyan embereket, akik a puszta megjelenésükkel és százakat vontak befolyásuk alá, kisugárzásukkal, szavak nélkül is elég volt megnyerniük másokat. De Dyntinek még nem mutattak olyan magasröptű célt, amiért valaha is képes lett volna kardot emelni. Nadaet és Feelost elfogadta kapitányukként, mert beható ismeretekkel bírtak a hajózásról és a tengerekről, de sosem ment volna értük a halálba. Az utóbbiért semmiképpen, az előbbiért is csak azért, hogy felpofozza és visszarángassa. De nem a céljaikért.*
- Csakhogy Khan… a hatalom rossz hatással bír az elmére, és még az edzettebbeket is kikezdi. És egy jó célt is ki lehet fordítani. Az ő céljai talán jók voltak, de ha valaki megdönti, a rendszert, amit kiépített másra is lehetett volna használni. *Nem célja megsérteni férje emlékét arról a másik férfiről, akiben ennyire hitt, pusztán olyan gondolatokat oszt meg, amelyet a hatalmasok játszmájának egyik bábujaként már egészen fiatalon meg kellett tanulnia.* A hatalmat nem csak megszerezni kell, de meg is tartani, és ez a lépés olykor olyan tetteket kíván, amire nem lenne büszke egy jóérzésű ember. * Ellenben, általad tovább él az őáltala megálmodott cél. *Ahogy Erion is sokszor hívta fel rá az akkor még szőke lány figyelmét: Egy ideát nem ölhetsz meg.*
- Nehogy azt hidd, hogy nem gondoltam rá. Minden este, vagy reggel viszketett az ujjam érte. De nem lehettem annyira önfejű. Az ő embereivel volt tele minden, nyüzsögtek a házban, az ajtó előtt, az ablakom alatt. Ha végzek vele, magammal is végeztem volna abban a pillanatban, és ahogy mondtad, a túlélés számít. Meg kellett várnom a megfelelő időt, és elhitetni vele, már feladtam az ellenkezést. *Visszagondolva ez a része volt a legnehezebb. Hálás mosollyal pillant előbb az ujjaira fogó kézre, majd a hozzátartozó arcra is.* Ha akkor feladom a tervem, most nem lennénk itt. *Vagy Khan igen, valaki mással. Ki tudja, ez egy olyan másik életsík, amelybe szerencsére nem kell belelátniuk.
Elneveti magát a banyás hasonlaton. A férje csak úgy, mint ő maga is, képes a legképtelenebb helyzetekből is viccet faragni.*
- Ezért páran megköveztek volna. *Sajnos a kalózok és a hajók beteges kapcsolatáról szóló mesék igaznak bizonyultak a számára, s maga is elképedve vette tudomásul, hogy egyeseknek nem csak fából tákolt eszközök a bárkák, de egy örökké tartó szerelem alanyai. Ezzel, mint megannyi mással, megint csak nem tudott azonosulni, mert magában rejti a bukást, ha a kapitány jobban félti a hajóját, mint saját magát, a legénységét, és elfelejti azt, hogy a győzelemnek ára van.*
- Hmm, egy részüket talán. De nem úgy, ahogy gondolod. Elvégre is rengeteg betöltetlen pozíció akad egy hajón, és ha valaki nem jeleskedik az vitorlakezelésben, én mindig is örömmel vettem volna, ha akad mellettem egy-két jóravaló szolga. *Amennyire az önállóságot hirdeti, annyira hiányzik neki előéletének egyetlen egy dolga, hogy minden reggel volt, aki a kócos madárfészekből a fején, valóságos koronát készítsen.
Diadalittasan kúszik ki a part felé, még annyit ugyan megenged magának, hogy egy mindent sejtető széles vigyort vessen a férfi felé a válla felől. Válaszként ez is megteszi.*
- Ott sebeztél meg, ahol a legjobban fáj. *Színlelt fájdalommal beszél a hangjában, és még úgy is tesz, mint aki szíven szúrja magát. Persze egyértelmű, hogy erről szó sincs, kifejezetten élvezi, ha gonoszkodhat, erről tanúskodik, hogy a széles vigyor viszont nem olvad le az arcáról. Vagyis de, egyetlen egy röpke pillanatra, amint az étel szóba kerül.*
- Szerencsédre én még emlékszem rá. Majd felfrissítem az emlékezeted. *A sziklaperemről hajítja a többi vizes ruházat mellé a csáklyaként díszelgő inget is. Ezzel immár kvittek maradtak, már ami a ruhák arányát illeti.
Éppen nagyképűen választ kíván formálni, amikor a férfi ujjai a nyaka köré tekerednek. Ki is húzza magát, de talán nem meglepő, hogy most is széles ívben kanyarodnak ajkai. Khan beszállt a játékba, ő pedig ezt kifejezetten plusz pontként írja fel egy listára az elméjében. Kissé az az érzete is támad, mintha mindaz, amit megálmodtak volna nem is olyan rég, most megelevenedne, egy egészen más kontextusban.*
- Két választásunk marad. *Egyelőre nem ellenkezik, vagy tesz bármit, ami erre utalna.* Válaszlövéseket adunk, hogy egyben azt is jelezzük, a kegyelmünk véges. Vagy ellenállunk. *Hátát megint a sziklának veti, hogy annak támaszkodva, kinyújthassa a lábait. Első lépésként arra gondolt, hogy talpát a Félszemű mellkasának tartva tolja el magától, de a fennálló erőviszonyok, és nyakát fogva tartó ujjak tekintetében ez a módszer meghaladottnak tűnik. Más módszerekkel próbálkozik hát. Inkább úgy kulcsolja át lábaival a férfi derekát, ahogy teszi az is, az ő torkával. Ezzel pedig ismét visszahúzza magához.* Megpróbálunk tárgyalni a lehetőségekről. *Nem ennyire megalkuvó azért ő sem, és vélhetőleg ezt a férfi is tudja, de azért csak folytatja.*
- Kezdetnek megkérdeznénk, hogy egészen biztosan ezt akarjátok-e. *Gyengéden cirogató mozdulatokat mímel Khan állától lefelé a mellkasán, s addig folytatja, amíg úgy találja, a férfi ujjainak szorítása lazulni kezd.* S amíg a tárgyalás zajlik, cselt vetnénk be. *Ha célját eléri, akkor bátrabbá is válik, hogy előre hajoljon, és ne csak ujjai végével cirogassa az egykori zsoldos nyakát, de még egy csókot is formáljon oda.*
- Mindezt abban a reményben…
Onnan pedig a füléhez hajol.*
- Hogy végül elfoglaljuk a hajótokat.


1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-29 19:00:02
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//

- Türelmes céda, az egyszer biztos, de minek is sietne, ha az idő a legnagyobb szövetségese? *Az ember sem több, jobb vagy kevesebb egy gnóm mérnökzseni találmányánál. Kopó és gyorsan elhasználódó alkatrészek sikeres ötvözete, amely bár túltesz minden feltaláló elme briliánsságán, az idő jelentette teljesítménykcsökkenés elodázásra csak szűkös lehetőségeik akadnak, és minél tovább akarnák ezt az intervallumot kitolni, az egységnyi ráfordítandó áldozat egy ponton már túlmutatna az elkönyvelhető nyereségen.
Persze mondhatnák, hogy az ember nem írható le pusztán számokkal (amivel a kor legnagyobb számvetői bizonyára tudnának vitatkozni), mégis megannyi dolgot tartanak nyilván ezek segítségével. Ezekkel írják le a termetét, az addig megélt élethosszát, hogy A pontból B-be hány szívütem alatt ér el, hogy milyen súlyt képes megmozgatni, hogy hány porontyot hagyott maga után a világon, akiket majd ugyanezekkel a jelzőkkel írnak körül. Számok és alkatrészek, ha ebbe a körbe még beszállnának az alkimisták is és nem tiltanák tudományuk gyakorlását, Khan megkockáztatja, hogy az embert képesek lennének nemtelen anyagokból is transzmutálni, mindössze a komponensek pontos arányát kellene ismerniük. És ez nem is jelentene gondot vagy lelkiismeretfurdalást nekik: hogy céljukat beteljesítsék, nem tartanánk ezrével sem hiábavalónak a félresikerült kísérleteket.*
- Meg aztán, ki mondta, hogy a halál jelenti a véget? Nem, nem arra gondolok, hogy utána rezgő állkapcsú zozóként jövök vissza. De mi van, ha az az élet, amit mi ennek a nagybetűsnek hívunk, csak az egyike azoknak, amiről felfogásunk van? *Nehéz ugyanabban a mederben tartania gondolatait, mert a téma amibe belegázolt nála olvasottabb és az élettudományokban járatosabb fők agyát is kisütné, hanem egy emberes mennyiségű alkoholt is lediktált már a torkán, s fokozva a dolog súlyosságát, a szédítőbb fajtából. Ez mégsem szegi kedvét, hogy megpróbálja kinyögni, mire gondol.*
- Minden nap megszámlálhatatlan mennyiségű döntést hozunk. Felkeljek vagy maradjak még ágyban? Kihagyjam a reggeli trenírozást vagy dolgozzak fulladásig? A kardot vagy az íjat válasszam? Harcos vagy igebűvölő legyek? Maradjak életem végéig széltoló gazember és magányos, vagy találjam meg a révem, ahonnét már soha nem akarok kihajózni? *Végtelen hosszan tudná ezt a felsorolást folytatni, de ennyi is elég lehet megérteni, mire akar utalni. De ha nem, úgyis elmondja.* Ha akkor másképp döntünk, egy másik élet kapuján lépünk át és a jövőnk teljesen másképp alakul. Mi van akkor, ha a Halál csak elkísér minket egy Kapuhoz, ahonnét milliónyi másik nyílik és a folytatás csak azon múlik mi melyiken lépünk be?
*Addig már nem jut el, hogy azt is megfogalmazza, hogy ő voltaképp a létezésnek egy teljesen új értelmezését járja körül, amiben e világi testük elhagyása csak egy stáció, de nem az utolsó, amit érintenek.
Felismervén, hogy milyen messze sodródott minden korábbi érzés-gondolattól, megrázza a fejét, mintha józanodást akarna magára erőltetni.*
- Meh. Vagy csak ott rohadunk meg, ahol a Csuklyás utolér minket. Amikor aktuális lesz, feltétlenül nekiszegezem a kérdést, cserébe azért, hogy én már egyszer átvertem a rohadékot. *Dyn szerencsére segít neki abban, hogy istenhozzádot is mondjon (egyelőre) az erről szőtt gondolatoknak: egy másik fantáziavilágba rángatja, amit még Khan épített fel és ahol ők ketten a lehető legilletlenebb helyeken fosztják meg egymást ruháiktól.*
- Muszáj megölnöm őket? Azzal csak többen várnak majd odaát és nekem semmi kedvem egész napokat várni arra, hogy lefogyjon a sor. Inkább addig ütöm őket amíg már nem tudnak járni és az ételt is pépesen tudják csak lenyelni. Khan, a Tanító! Felvételt kérhetnék az istenek közé, mert úgy hallom, hogy mostanság járja néhány a világunkat és itt-ott varázstrükkökkel bódítja a népeket. Én is tudok egy-két ügyes húzást... *Ennek bizonyításaként (ha ugyan volt ilyesmi a nőn egyáltalán) a fehérneműk egy részét is eltünteti.*
- Arra emlékszünk még, hogy több hetes útra indultunk? *Hirtelen támadó aggálya az alkoholmennyiség iránt nem teljesen új keletű, maximum annyiban okozhat meglepetést, hogy a rum iránt tanúsít ilyen fokú féltést, ami kifejezetten nem tartozik a kedvelten fogyasztott italai közé. Azaz nem szokott, úgy a három-negyedik pohárig, amin mostanra bőven túl van.*
- Velős kérdés. *Amíg állát próbálja támasztani a kérdésen töprengve, előrébb dől annyira, hogy a Vörösnek kelljen megtartania.* Khm. Viharos szélben a legderekabb hajó is meginog. De visszatérve: ebbe most nem nagyon tudok belekötni, pedig nem csak szeretek, de általában megy is. Egy döntetlenben hajlandó vagyok kiegyezni, mert az ellenérvek nagyon jók voltak! *Kegyességről tesz tanúbizonyságot, amiről tudja, hogy Dyn majd egy vállsöpréssel elintézettnek tekinti azt és nyilván a maga részére könyveli el, mint győztes vitát. A férfi ellenállása eztán már csak látszólagos lesz, nagyobbrészt szól csak a másik idegein való táncolásnak mintsem hogy valós dacnak legyen betudható.*
- Mi olyanok vagyunk ennek a golyóbisnak a felületén, mint a bolhák egy ordas bundájában. Ha már nem látja hasznunkat, leráz minket magáról, ahogy a kutya is teszi. *Nem túl derűs jövőkép az emberiség sorsáról, de akik annyi mindent láttak és megéltek mint a Félszemű és a kalóz, már nehezebben dőlnek be bármilyen meseszerű képzelgésnek. A valóság mindig jóval egyszerűbb és nyersebb annál, amilyennek könyvek lapjain, egy versben vagy egy dalban megjelenítik.*
- Akart. Ő. Engem párbaj során nyert meg az ügyének, nem állt szándékomban még egy önjelölt kiskirályt támogatni abban, hogy saját emberi vérével és húsával kövezze ki magának az utat egy földszeletig amit a sajátjának kiálthat ki, öntörvényűen hozott szabályokkal és ambíciókkal. Először nem is vele akasztottam pengét: az emberei találtak rám egy mezőn. A fűz alatt fekve egy könnyen kifosztható idiótának tűnhettem. Csak mire a harmadikat is levágtam a lováról lépett elő ő, hogy alkut ajánljon. Nem akart több embert áldozni rám és cserébe meg akart nyerni az ügyének. A párbaj tisztes megoldásnak tűnt én pedig belementem, mert kíváncsi voltam, miféle ember az, akit százak követnek oly vakon. Három vágás. Ennyibe tellett eldöntenie a sorsomat az azt követő, bő tíz évre. Az oldalán lovagolva tanultam meg, hogy az ő álma valóságos is lehet és hogy nem az emberei által, hanem az embereinek akar egy otthont, ahol a közrendű ugyanolyan jogot viselhet és ugyanolyan szabadsággal bírhat, mint azok, akik születésük jogán vívták ki maguknak ezt. A csatákban velünk vérzett, esett hadifogságba és láttam az indulataival küszködni is, amikor a veszteséglistákat átnézte. Hogy harcoltunk volna azért, hogy megvédjük azután a királyságot, a földünket? Igen. Ahogy minden élő szervezet teszi, ha a létét fenyegetik, de sohasem másoktól akarta elvenni az örökségét. Idővel azon kaptam magam, hogy... *Fejét az égnek fordítja, ahonnét hite szerint máig visszatekintenek rájuk a csillagok közé nyargalók lelkei.* ...hiszek az álmában.
*De, és ezt már korábbról Dyn sejtheti, ez sem tartott ki elég ideig ahhoz, hogy valóságot ölthessen és a zsoldosokból verbuvált bandát végül szétverték. Vezetőjük nélkül nem maradtak többek egy jól képzett és szervezett, de célját vesztett haderőnél.*
- Nem is arra gondoltam, hogy az ebédlőasztalnál kellett volna kanalat mártanod a szemébe, bár kétségtelen, hogy az jobban fájt volna. De teszem azt az egyik éjjel, amikor rád erőltette magát... egy ágyneműbe rejtett tűhegynyi penge is elég, ha jó helyre szúrják. A kezünket sokszor nem a tanult reflexek vezetik, hanem az életben maradás ösztöne. *Tenyereibe is fogja Dyn ujjait, már amikor a nő éppen hagyja azt az improvizált hajófoglalás előadása közben.*
- Nem mosattam fel a fedélközt eleget, 'szem. És egyszer lassú, vén banyának is neveztem. De időnként olyan panaszosan tudott nyikorogni, mint azoknak a banyáknak a jajveszéke, akiknek a virgoncabbja is már közelebb van a századik télhez, mint a kilencvenhez és a havi bajról úgy emlékeznek meg, mintha történelmi história volna csak. *Száját saját maga csippenti össze, jelezve, hogy elértette a célzást és olyan lesz, mint a jól nevelt kalózok: hallgatni fog mint a sír. Amíg bírja.
A Vörös produkciója vég nélküli tetszést nyer el nála és minél tovább görgeti előre a dolgot, annál nagyobb gyanú éled benne, hogy vagy természet adta tehetsége van mindenféle ökörség valósnak történő ábrázolásához, vagy nem először műveli ezt, ilyen formában.*
- Értemértem. Besorozzátok őket, ugye? Felajánljátok nekik, hogy szolgálhatnak tovább a ti hajótokon vagy megpróbálhatnak alkut kötni a cápákkal. Én személy szerint nagyobb potenciált látnék az előbbiben, úgyhogy semmiképp nem választanám a másodikat. *Ennyit a hallgatásáról. A kérdésre persze azonnal és határozottan felel.*
- IGEN! *Csak hogy utána csalódott-magára hagyatottan maradjon valahol a medence közepén, ruhátlanul, ingóságaitól megfosztó nő nélkül.* Te kifejezetten gonosz tudsz lenni, azt tudod-e? Ne is válaszolj. Hogyne tudnád. Még szerencse, hogy magam sem vagyok teljesen fegyvertelen és hogy amilyen könnyen kitaláltam, mit eszünk az út hátralévő részén, ugyanilyen könnyen, öh... el is felejthetem. *Gyermekded fenyegetés. Lenne. De a Vörös történetesen imádja a hasát jobbnál jobb ételekkel teletömni és Khan által erre most jó esélye is van, s még ha a férfi alkupozíciója nem is annyira erős, mint az őt kizsákmányoló kalóznőé, kezdetnek talán megteszi.*
- Egyébként meg mit tesztek akkor, ha a kiszemelt áldozat csak látszólag áldozat és pontosan arra vár, hogy felhúzzátok a csontkoponyás lobogót? Még talán azt is eltűrik, hogy megszálljátok a hajót, hogy aztán ott fordítsanak egyet a dolgok menetén. *Fura tánccá alakulhat kettejük játéka a fürdőben: most Khan ragadja magához a kezdeményezést azzal, hogy a tőle eltávolodott nő és közte mind nagyobb távolságokat csippent le, míg végül már fél karnyújtásnyira sem lesz tőle.*
- Akkor mi van, ha mi döntjük el, ki megy apróléknak a halak közé és ki maradhat életben, hogy bitófára kerüljön? *A nő torkáért nyúl, hogy ujjai közé vegye a nő nyakát.* Éppen most törte derékba egy láncos golyó a főárbocot, ti pedig ott vagytok a nyílt vízen, képtelenül arra, hogy horgonyt vonjatok, és vitorlát bontsatok.

A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.29 19:00:28


1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-29 11:44:25
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Várhatnak még ránk, nem úgy tűnik, hogy ez a világ el akarna minket engedni. *Magabiztosan jelenti ki, s a probléma innen is gyökerezik. Ha mindketten fellapozzák közös élményeik könyvét, nem egy halál közeli (amely Khan esetében talán enyhe kifejezés is lenne) eseménnyel találják szembe magukat, s nem is kell a fejezetek végére érniük, hogy tudják, mindet túlélték. Ő maga látott már teljesen felesleges halálokat is, olyanokat, amelyek annyira szürreálisak voltak, hogy az embernek kacagni támadna kedve, ha nem éppen egy elveszített társról lenne szó. Az ő életük dicsőségmentesen, és teljesen ok nélkül záródott le, míg az olyanoknak, mint ők, akik olykor szándékosan is a halál elé rohantak, megadatott a lehetőség, hogy még évekkel később is békésen iszogassanak a holdfényben. Ki mondta, hogy ez igazságos? Senki, és nem is az, de Dyntit ez kevésbé érdekli. Éppen az ilyenek tudatában éli egyre kevésbé félelemben az életét, annak tudatában, hogy mindent meg lehet úszni. Ez csalóka játékot űz az elmével, azt a látszatot keltve, hogy messze még a vége ennek az egésznek.*
- Hmm, bár a torna ötlete kifejezetten tetszik. *Még, ha ő nem is konkrétan a tornára gondol ez alatt.* És amíg te azzal foglalkozol, hogy újból a halálba küldd őket, addig én útját szegem azoknak a nőknek, akik visítva küzdenének a viadal győztesének kegyeiért. Minthogy még egész friss lakói leszünk annak a birodalomnak, úgy gondolom egyébként is előnyben lennék velük szemben, már ami a meglevő, még el nem rohadt testrészeket illeti. *Lenne néhány alak, akiket örömmel látna újból, s nem azért, hogy egy túlvilági iszogatásra hívja őket, hanem, mert egyszer legyőzni valakit jó érzés, na de kétszer?
Leköveti tekintetével mindazt, aminek a férfi röpke másodpercek alatt bemutatja, de még igyekszik arra is figyelni, hogy lábával szorosabban megtarthassa a szesztől imbolygót. Neki könnyű dolga van, elölről a férje tartja, hátul a nyirkos fal, ha még innen is kiszédülne, az túlmutatna eddigi teljesítményein is. És persze a kérésnek is eleget tesz, megrázza a palackot előbb, majd átnyújtja. A fogyasztásuk gyorsan növekszik, nem mintha bármiféle aggodalomra is lenne szükség, a Vörös által felpakolt zsákban van még minden.
Több is van abban, amire Khan felhívja a figyelmét, s ha ellenkezne vele, az azt jelentené, hogy maga is azokhoz az erdőkben összeverődött elfhordákhoz hasonlít, akik suttogó hangon beszélnek csak a természetről, de ha egy ágat is letörne előttük az ember lánya, rögtön hosszas előadást tartanának arról, hogy ez rossz. Ők is megpróbálkoztak hinni hasonlóban, amikor a Vadvértből gyógynövényért kilógva kárpótlást ajánlottak az Erdő szellemének, de aki többet is látott már a világból, az nem ragad le egy ilyen hitnél. Mégis csak van azonban valami, ami hasonló ezekhez, és nem is rest erre felhívni az ura figyelmét.*
- Fordítva nézed a dolgot. Ki volt előbb? Mi, vagy a csillagok és a tenger? *Abból is látszik az ital, és a férfi hatása, hogy korábban sohasem bonyolódott efféle beszélgetésekbe, ha filozófiáról volt szó, kitolta a székét és keresett egy olyan asztalt, ahol nagyobb örömmel beszélgetnek a kardforgatás becses tudományáról, vagy bármi más, teljesen banálisnak tűnő témáról, mint a tavalyi rum minősége.* Ekképpen, nagyképű lenne azt állítani, hogy a környezetünknek vannak ránk jellemző tulajdonságaink, mert ha megforgatod a dolgot, rájössz, talán a természet formált minket saját alakjára? Így nem a tenger viselkedik úgy, mint egy nő, ahogy azt szokták említeni, hanem a nők viselkednek tengerként. *Nem véletlenül pont a víz elemét választja. Talán a fákhoz, a bokrokhoz és a pockokhoz sem fűzik mély szálak, de eleget tartózkodott a nyílt tengeren, hogy megtapasztalja, mire képes, ha próbára teszi a hajósokat.* Az ignorizé… Szóval az a szó, amit mondtál, az remek választás. *Még, ha ki sem tudja mondani, de ettől még tisztában van jelentésével.* S miután figyelmen kívül hagytátok ezt a nagyobb erőt, ő nem volt rest felhívni magára a… hát szóval a figyelmet.
*Újabb adalékot kap a férfi életéről, amely még hasonszőrűbbé teszi őket, s talán ahhoz is hozzájárul, hogy ennyire megértik a másikat. A menekülés. A lány most mégsem erre lesz kíváncsi, sokkal inkább egy korábban kiejtett mondatra.*
- Azt mondtad királyságot akartatok. Miért? *Eleget töltött megalomán, hatalomra vágyó emberek társaságában, hogy mai napig se értse törekvéseik okát.* Miért jó az, ha az ember egy királyság élén van? Az arany? A hatalom? Az állandó rettegés, hogy mikor jön egy másik, aki letaszítja trónjáról? Esetleg naiv, magasztos célok? *Ha egy valakitől, úgy a férfitől épképláb válaszra számít.*
- Kevés voltam én ahhoz, hogy egy hozzáhasonló emberrel végezzek. Nem véletlenül jutott oda, ahol volt, s az én kardforgatói tudásaim, még azon a szinten jártak, ahova egy kovács fiának oktatásai titokban el tudtak juttatni. *Ritkán gondol Erionra, s pontosan a gyomrát maró bűntudat miatt. Sohasem kergetett hiú ábrándokat afelől, hogy egykori legjobb barátja áldozatává vált az ő szökésének. Most is igyekszik elhessegetni komor gondolatait, és pontosan ezért is pillant hálásan Khanra, amikor szavaival kirángatja ebből, de még elismerően is, amikor a nadrág úgy oszlik le róla, mintha ez lett volna számára elrendelve.*
- Feltételezem ez egy újabb rekord, bár eddig is elég jó időket futottál vele. *Kilöki a vizes rongyot a partra. Ha csak nem másnap délben másznak ki a vízből, az a nadrág nem fog ma megszáradni.*
- Együtt süllyedtetek el, de a hajód nem tért vissza. Talán megbántottad útközben valamivel? *Morbid dolog, és talán nem is illendő mindebből viccet kreálnia, de minthogy számára mindig is gócpont marad az, hogy Khan képes volt lelépni, majd volt pofája meg is halni nélküle, így úgy érzi, ennyit megengedhet.*
- Persze, hogy lett volna. Amikor visszatértél a barlangba, és úgy köszöntél el, hogy adjam oda a pénzed, aztán mész is. Semmi puszi, meg ilyesmi. Annyi a szerencséd, hogy Bress is ott volt, illetve, hogy később megértettem a célzásodat. *Még emlékszik milyen dühödten verekedte át magát a Kikötőn és Arthenioron egy darab bottal a kezében.*
~Bot.~
- Úgy érzékelem ez a hajó kicsit sokat kérdez. *Hangja kissé megróvó, de mindez csak a játékosság része. A csáklyázást illető kérdésre most nem véletlenül nem reagál, de a magasban van egy labda, amelyet igyekszik is menten lecsapni.*
- A lányhajók nem döfnek Khan. *Mintha csak a badarságot kérdező gyermekét kellene leintenie, egy még gyerekesebb magyarázattal.*
- Mikor említettem én azt, hogy kitesszük a legénységet egy szigeten? *Akad meg egy pillanatra, s eddigre már talán minden olyan ruhadarabot eltávolított, amit csak lehetett.* Egyesével lökjük őket a vízbe, csak néhány fontosabb tisztet hagyva életben. *Teátrálisan el is hajítja a nadrágot, hogy a vízben fuldokló matrózt szimbolizálja, ám miután vélhetőleg nem lesz kedvük az éjszakát ennek keresésével folytatni, így később azért kilöki a partra ezt is. Egyedül az inget tartja még a vállára lökve.*
- Ezután persze birtokba vesszük a hajót, átkutatjuk minden egyes pontját. *Nem tér el a korábbi színjátéktól, továbbra is a férfi testét használja szemléltető eszközként, érintésekkel, simításokkal jelezve a fosztogató kalózsereg útját.* Amire még szükségünk lehet, azt átvisszük a sajátunkra, majd *És ezzel megnöveli a távolságot.* Magára hagyjuk a hajót a magányos tisztekkel. Persze *És itt veszi le a válláról az inget.* Ha bármi olyasmivel próbálkoznak, amely nekünk nem tetszik, még könnyedén vissza tudunk hozzá térni, s ha kíváncsi voltál a csáklyázásra, hát megmutatom, miként zajlik. *Mindkét ingujjat egy-egy kezébe veszi, majd átlendíti Khan nyaka köré, hogy végül magához húzza. Nagyjából rumaromás leheletnyi távolságba.* Olyankor megbüntetjük őket. Gondolom, kíváncsi lennék, hogy miként. *Hiába az alkohollal itatott elme, amely könnyedén oldja fel a gátlásokat, a józanon megfogadott ígéreteket, a Vörös még éppen annyira van magánál, hogy ne felejtse el azt, amit magának megfogadott korábban. Ezért is bontja meg a néhány másodpercre kialakult állapotot, mint a forró táncot lejtő párosok, amikor csak néhány pillanatra maradnak egymás közelében, Dynti is ugyanúgy pördül ki ebből a körből, és siklik vissza a partra, a csáklyaként tisztelgő inggel, hogy azt is a partra rakja.*


1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-28 20:05:28
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

-Uccu neki, izibe! *lelkesedik rögtön, hiszen ezért jött.* -No, ullám vón választék.
*Milyen szép is, mikor két egyszerű embert összehoz a sors. Nem kell attól tartani, hogy nem értik meg egymást, hiszen egy nyelvet beszélnek.*
-Majd figyelek. Ó, oda se neki! *legyint a salakanyagra, ő aztán nem az a finnyás, gázolt már nyakig a szarban nem is egyszer.* -No, vón állomány! *füttyent egyet elismerően. A malacok és a kecskék is egészségesek jól tápláltak, utóbbiak talán még Learonénál is szebbek. A kotlósoknál van egy-két silányabb, kicsípett seggű, tolla hullott példány, de azért rendben vannak. A hét tehén mindegyike csodás.*
-Kenduram érti a dógát! Jó vannak tartva a jószágok, látni rajtuk! *dicséri a gazdát. A Fótos már lassan kivénhedt, neki a fiatalabb is megtenné.*
-No a Szemes az fájintos! Akko' ammég szűz üsző! Jó vón előhasiként vinni, összeeriszthetné a bikával. Hmmm... *vakargatja meg kicsit szakállát.* -Mevvan vagy hat mázsa, így ránézésre. *mondja és közben letérdel, majd feláll.* -A tőgyi is egészséges, szépen fejlett meg minden. No kenduram, én ezé a Szemesé e megadnék olyan kétszázat. Mit gondó? Méltányosnak tanálja?
*Persze ennyivel nem lenne ennyi az annyi, de legalább az első kiszemeltre lecsapna.*


1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-28 16:32:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Tehénlesőben//

-Biza' a legidősebbie pelyhes bajszú, ott a' a legelőn-e.
*Büszkélkedik az asszony, míg a várt személy meg nem érkezik.
A fejős eladásának hallatán máris komolyabban veszi a megjelenő úri embert a most érkezett gazda, olyannyira, hogy azonnal fordul is.*
-Gyüjjék azt nézzük. Van rendese' fejős, sűdő, tikkok, gigákok, még kecskére sipító is van, nagy, fekete bolyhos.
*Magyarázza, míg a háza mögé kíséri a betérőt, ahol egy eszkábált pajtába mennek.*
-Vigyázzék kend a fejér, meg osztán sok a riskafos is.
*Magyarázza a terep viszonyait, mielőtt belépnének a jó nagy, malacokkal, hét tehénnel, meg néhány kecskével és baromfival ellátott terembe.*
-Az ottan, he, az a Fótos, az hati nyóc cseberrel adott tavaly, idén is még adott hattal. Jó' e van tartva, azé' meg ugye borjadzott is, az ottan a Szemes, az a bornya nekije, az kettű éves mostan, míg nem eresztettük össze a bikákkal, de ha akarja kigyelmed, viheti úgy es. Mennyire taksálja?
*Adja máris Rolf kezébe az irányítást.*


1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-28 14:53:29
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*A probléma (bár volt idő, amikor ezt közelről sem sorolta volna a gondot okozó dolgok közé) jelenléte akkor válik nyilvánvalóvá, ahogy talpa megcsúszik a medence aljzatát képező kőgörgetegek egyikén. Ráfoghatná, hogy ebben még sincs min annyira meglepődni, hisz a józan is megtalálhatta volna. Csakhogy épp itt van a baj forrása: amennyire csak lehetett, ő megtisztította ezt a fürdőt, ezért nem nagyon van olyan felület, amin így meg kellene/lehetne botlani. A következtetés ezután már világos és magától értetődő, a fejét kezdi megütni a rum. Eredetileg hazatérésekor tervezett először és alaposan berúgni (újra), de mire elengedhette a törött hajóbordát, aminek hátán az Artheniori-öbölig lapátolta magát, ahhoz se lett volna ereje, hogy egy poharat megemeljen, nem hogy egy tucatot, vagy ne adják az istenek, egy teli butéliányi lőrét.
A tagjait alattomban megszálló zsibbadt-tompa érzés viszont téveszthetetlenül a részegség korai fázisának ismertetőjele, tekintve, hogy a férfi még a merev részegség tetőfokán is képes egyenesen tartani a nyelvét (mint arról volt szíves hencegni is úgy fél nappal ezelőtt). Ahogy azt mondani is szokás, a baj csőstül is és mire kettőt hunyorít, ennek igaza előtt is be kell hódolnia, mert a régi ismerősként köszöntött bódulat más barátokat is magával hozott, így példának okán a nő iránti vágyáért felelős ingerek is úgy élednek benne újjá, mintha először látná a nőt félmeztelenül, de ugyanott, ahol "elfogta". Rájön, hogy a bolhás eb közbenjárását nem is hálálta végül meg, elvégre a szőlészet ordas tábornokának köszönheti, hogy a Vörös tolvajt felűzte idáig, egészen mélyen az erdőbe. Az improvizált merülésből egy estén át tartó szeretkezés lett, utóbb alkalmi találkák, mostanra pedig egy korall töredékéből faragott gyűrű regél a nő ujján arról, hogy együvé tartoznak. Az isteni elrendelésben kevéssé hisz és soha nem is káromolta őket vélt vagy valós tetteikért, s ugyanezen oknál fogva a segítségükért sem esdekelt az ínség vagy rászorulás perceiben, mert tudta, hogy egyetlen tetterő van a világon, amivel akkor is számolhat, ha mindenki és minden más már elhagyta. Eddig legalábbis így gondolta, hiszen a régi fegyverbarát, Gabrien is eltűnt és a Félszemű igyekszik is tiszteletben tartani, hogy a hóhajú embermonstrum nem hagyott maga után követhető nyomokat, épp ezt az egyet leszámítva: "ne keressetek". Az ő távozása után sokáig élt az "egyedül az egész rohadt világ ellen" mottó szerint. Nem érdekelte, hogy mikor és hova vetődik, amit megszerez magának az csak az övé lesz, mert egymaga veszi el. Talán végül ezért is állt egy fosztogatóhajó kapitányának (miután az eredetit kikötötte, hogy jelzőbójaként szolgáljon a hajó nyomdokvizében).
Aztán meghalt és bekebelezte a mindeneket elnyelő űr. Ebben a feneketlen kútban talált vissza Őhozzá.*
- Kiábrándítóan hangzik. Régebben nem érdekeltek olyan kérdések, minthogy "a világ miként fog emlékezni rám" vagy hogy "mi az én örökségem az utókornak"? Miért is foglalkoztam volna bármi ilyennel? Tudtommal nincsen nagy múltú és jelentőségteljes családom, de ha igen, akkor behajtom felmenőim örökségét, vert aranyakban. Nem űz a szükség, hogy életben tartsak egy olyan vérvonalat, ami erőszakot és szenvedést hozott eddig a világnak, mert hát beláthatod kedvesem, téged és engem jó páran fognak odaát várni és nem azért, hogy negyvenezni hívjanak az asztalukhoz. Én arra gondoltam, hogy bajnokságot rendezek majd köztük: vívjanak meg egymással annak jogáért, hogy aztán kiállhassanak ellenem. Amíg én ezzel bajlódnék, virágot tűznék a hajadba, megválasztanálak a torna szépének és amikor az utolsó kihívó arcát is beletapostam az aréna homokjába, magamévá teszlek az emelvény pányvája alatt, mert egy szobáig már nem bírnék (vagy akarnék) várni. *Gyorsan átkapcsolt egy, az elején megkezdett témából egy teljesen másikba, mindenféle átmenet nélkül, amit szintén kényelmes ráfogni arra, hogy ugyanúgy a szesz mellékhatása.*
- Nem szeretem ezt a magyarázatot. *Össze is fűzi mellkasán karjait és tovább erősítve a tűnődő-merengő bérharcos képét, oldalvást is biccenti enyhén a fejét.* Ez olyan, mintha emberi tulajdonságot adnánk a természetnek, pedig az nem is egy konkrét valamit. Mármint... *Közelebb lép a derekát körbefonó női lábak között, hogy kezébe vegye először a nő haját, arcát, később pedig rámutat az italos palackra, a sziklapárkányra amin ül, a fejük felett összehajló fákra, még tovább merészkedve azokon túl pedig magukra a félénk-álmosan hunyorgó csillagszemekre.*
- Ez és még sokkal több is része annak a természetnek, ami ha tényleg elunná ami benne történik, azt jelentené, hogy emberi érzései és viselkedése van. Hogy ugyanúgy tud dühös vagy elégedett, komoly vagy sértődött lenni. Van még abba? *Korrigálnia kell súlypontján, mert az a fránya talapzat megint mintha picit megingana a lába alatt, tesz egy oldallépést, elbotlani készülve. Egy korty az érlelt szeszből majd ezen is segít.*
- Továbbá mi ugyanúgy részei vagyunk annak a természetnek, amiről most valami külön létformaként beszélünk. Egyszerűbb ennél a magyarázat, hiába írnak bármit azok a nyomorult tollkoptatók az akadémiákon meg bibliotékákban: nem a környezetünk öl meg minket ilyenkor. Mármint közvetlenül ja, igen, de igazából csak az ignoranciánk miatt kapunk visszakezes pofont, mert nem törődünk azzal, hogy a mieinken túl léteznek még más szabályok is, amelyek legyenek bármilyen elavul-ósdiak is, régóta formálják a világunkat és attól még nem lesznek semmissé, hogy mi helyettük újakat fogalmazunk meg. Szóval ha így nézem, annak a malőrnek sem kellett volna ennyi életet követelnie, ha odafigyelünk az intő jelekre és ismerjük a terepet. Azokat a viszonyokat, amit hatokon át élőhelyünknek választottunk. Egy alapos felderítés még időben az erőd nyomára bukkan és mire ránk borul a fagy, mi már elégséges készlettel és tűzifával várjuk őt, a falak kényelmesebbik oldalán. 'Oszt persze, utólag már könnyű okosnak lenni.
*Az emberek által elkövethető hibáknak ékes bizonyítéka az is, hogy a zsoldoskompániát végül írmag nélkül kiirtották. Igaz, nem azok az elemek, amelyekről a Vörös és a Rókaarcú most mélyre nyúló, már-már filozofikus értekezést folytat. Az Ifjú Sólyom álmának végére olyan politikai tényezők helyezték el a pontot, amelyek az akkori énje megértésének határait bőven túllépték már. A zsoldosvezér kényelmes és hasznos eleme volt az évszázados háború megnyerésének, kulcsfigurája a nyugati királyság hatalmának megszilárdításában, és eltiprásra váró rivális az udvar lordjainak szemében akkor, amikor a külső ellenség megszűnt létezni. A háború végnapjaiban egyre több rossz nyelvű szó kélt arról, miszerint egy közrendűekből álló, gyilkosokból szervezett banda címet és rangokat kap. Mire a békepaktum papírlapján megszáradt a tinta, egy másik háború vette kezdetét, amit nem a nyílt hadszíntereken vívnak, hanem az árnyakban. Olyan területen, ahol az ellenség kiléte nem tiszta, az ellenük alkalmazható fegyverek nem konvencionálisak és a következő lépések sem kiszámíthatóak.
Dyn is megkapja így a válaszát.*
- A barátnak hitt támogatók. Túl magasra tört, ideje a szárnyát szegni - ezt kezdték el az udvarban suttogni. Eleinte csak félszegen, mintha az ellenállás éppen életre kelő mécslángját ez az apró sóhaj is képes lenne kioltani. De ahogy egyre több ellenlábasunk kélt, úgy vált az uralkodó előtt is egyre határozottabbá ez a hang. Nem volt nehéz dolguk ezután, hogy meggyőzzék királyukat arról, hogy mi többé már nem a birodalma ügyét szolgáló katonák, hanem potenciális veszélyforrás vagyunk, hisz mi történne, ha kardjainkat, lándzsáinkat és íjainkat megvásárolná magának valaki más? Ezt túl nagy kockázatnak ítélték, továbbá békeidők jártak, amikor a fegyvert viselő már nem a biztonságod óvó barát, hanem gyanús elem. *Az események onnantól kezdve gyors egymásutánban követték egymást és mire rájöttek mi történik, a zsoldoskompániát feldarabolták, megmaradt tagjaik ellen (különös hangsúlyt fektetve a vezető tisztséget betöltőkre) hajtóvadászatot indítottak, pénzt és fáradalmat nem kímélve. Khan akkor vált életében másodjára hontalanná és amikor Dynt hallgatja rájön, mitől támad rá nosztalgikus érzés. Akárcsak a nő, ő is éveken át bujdosott, menekült vagy ha már semmi más nem segített, harcolt az életére törő kurafik ellen, hogy az e világon töltött napjait meghosszabbítsa eggyel, aztán még egy újabbal. Nem is gondolt eddig rá, hogy ilyen tekintetben rokonlelkűséget mutathat a kiugrott nemesasszonnyal.*
- Meg kellett volna ölnöd, mielőtt megszöktél. Örömest ajánlanám fel bérgyilokként szerzett rutinom és tapasztalatom, de valamiért úgy rémlik, hogy ezzel már egyszer felsültem. *Oldalába-hátába kapó fegyversebek nyomakodnak elő, ahogy a téma kapcsán leporolná az emlékeit. Felsejlik egy fűrészmalom is, nem messze a lihanechi felségterület határától. Abból a helyből kivételesen nem ők hagytak csak hátra üszkös romokat: a rájuk találó fejvadászkülönítmény nem válogatott az eszközökben azért, hogy a kontraktusuk szerinti feladatot maradéktalanul ellássák.*
- Nem számít. *Legyint rá ráérős-hanyagon.* Amit egyszer a Félszemű megígért, azt meg is tartja és ha az öreg ennyire konok, hogy nem érti meg mit jelent olyan idősnek lenni, majd emlékeztetem rá. *Érzése szerint hasonló ígérettel indult neki előzőleg is a dolognak, amiből aztán hajszálhíjas túlélőakció lett. Nem számít: az esküvés csak végeredményt ígért, nem tartalmazott teljesítési dátumot.*
- MÁR NEM. *Egészíti-javítja ki Dynt.* De voltam, mielőtt el nem takarítottak az útból, hehe. Szóval nem lehettem túl jó a szakmában. Csomózni viszont kitűnően tudok, mindkét irányba. *Azonnal be is mutatja, hogy mire gondolt azzal, hogy mindkét irányba: a Dyn nadrágját tartó övcsat egy hallható kattanás nélkül kerül kioldozásra, így amikor a lány következőleg megmozdul, még eggyel ruhával kevesebb vászon marad rajta.*
- És egy másik kliséhez is hű maradtam. *Indokolatlan büszkeséggel csapja csípőjére kezeit, s még mellkasát is kidülleszti, mint az a vitorla, ami épp erős hátszelet kapott.* Én együtt süllyedtem el a hajómmal.
*A régi világ hagyományai között legalábbis vélni tud olyanról, hogy az igaz szerelmükhöz hű kapitányok még akkor sem hagyták el a fedélzetet, amikor már biztos volt, hogy nem menthetik meg a bárkát. Kapitányi felelősségük, nem mellesleg örök elköteleződésük legnagyobb vízválasztója is volt ez egyben. Khan ugyan nem emiatt ment a habok közé a hajóval, de most legalább felvághat vele.*
- A felsorolásból kihagytad, hogy "és mert nem tudnék nélküled élni", de egyébként stimmt. Kíváncsi lennék azért rá milyen, amikor emberesen beleteszed magad egy képen törlésbe. Akartál már valaha annyira felpofozni, hogy azt érezted, ha nem számolsz el tízig, megpörgeted a fejem a nyakam körül? *Szeret beszédes szóképeket használni, most sem esik nehezére elképzelni azt, ahogy egy Dyn mérte pofont követően a feje megtesz egy háromszázhatvan fokos fordulatot a nyakán. A kérdése meg csak látszati: még saját bevallása szerint is vagy féltucat olyan alkalom lehetett kapcsolatuk eddigi szakaszában, amikor a nő joggal élhetett volna a "gesztussal".*
- Számolni fogom vissza a szívveréseim, tündérem. *Az időérzéke általában véve egész jó, a szesz viszont ellenkező irányú hatást fejt ki: eléri, hogy az illető precízebbnek érezze magát, holott reakcióideje drasztikusan megnyúlik. Miért is Khan lenne az a kivétel, aki kvázi-részeg állapotában ezt a csapdát felismerné? Az sem sokat segít benne, hogy a játékos-incselkedő módon bemutatott tengeri ütközet túl érdekes (és a maga módján nem különben izgató is) így szépen meg is ágyaz annak a figyelmetlenségnek, hogy a két perc leteltét időben jelezze majd.*
- Megadni magam ér? *Költői kérdés. Sohasem tenne ilyet, egy nap két egymást követő alkalommal biztos nem.* És mikor jön a csáklyázás? Vagy az is csak az óvilág egyik idejétmúlt hagyománya kalózkörökben? Mi van azokkal a hajókkal, amiket kifejezetten arra építenek meg, hogy lerohanják vele az ellenséget? Tudod, ilyen döfőorruk van, 'szem. *Az ágyúk említésére egyébiránt összeszalad őszülő szemöldöke: veszélyes játékszerek ezek bárki kezében, elképzelni se meri, milyen pusztítást vihet végbe egy mániákus idióta vezetése alatt álló hajó által. Vagy elég csak közös álmukra gondolnia, ahol kölcsönösen a vízbe ágyúzták egymást.*
- Oké, szóval most tartunk annál a résznél, amikor a kifosztott hajó legénységét kiteszitek egy szigeten és még a gatyájukat is elvettétek tőlük? Hogyan tovább? *Nem szándékozik most fellépni arra a pódiumra, amin Dyn brillírozik a tengeri fosztogatás újszerű bemutatásával. Igen kíváncsi, milyen végkifejletre futtatja ki asszonya ezt és ez annyira lefoglalja, hogy a mind gyengébben rugdalózó kandeláberfényre sem figyel fel, aminek kihunyta után csak a csillagok és a hold fénye marad nekik.*


1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-28 12:02:25
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Van valami kellemesen bódító a rum és a meleg forrásvíz kölcsönös hatásában, amitől bár agya bizonyos szempontból tompának tetszik, más tekintetből viszont nagyon is aktív. Egyébként sem a visszafogott fantázia jellemezi, de az ital megvan az nem túlságosan kifinomult mellékhatása, hogy mindent a többszörösére képes fokozni, abba a látszatba ringatva alanyát, mintha ennél tökéletesebb állapot nem is létezne, ami tökéletes táptalaja annak, hogy amit a férfi szavakkal felvázol róla a múltja egy fontosabb momentumáról, a Vörös fejében mozgó képekként is megelevenedjen.*
- Vagy van, hogy semmi. *Fűzi hozzá a halálközeli állapotban felbukkanó képek, érzetek kapcsán. Háromszor is kezet akart vele rázni a halál, csontos, rideg kezeivel, de valahogy mindig túlélte. S bár ez össze sem hasonlítható azzal, amit Khan megélhetett, amikor meghalt, majd visszatért, de arra a lány kristálytisztán emlékszik, hogy amikor a hajón két mély sebet is kapott, sem emlék, sem vágyképek nem törtek a szemei elé, utolsó gondolata a győzelem volt, majd magához szólította a sötétség, hogy csak hetekkel később térjen magához, összefércelt testtel.
Nem piszkálja Khant a mesélés közben, holott megtehetné, hogy olykor egy fél mozdulatával is, de megakassza az emlékezést, ezek a huncut tervek viszont ugyanúgy meglapulnak a víz alatt, ahogy ő is teszi, amikor olykor pillanatokra, de nyakig lecsusszan a víz alá, majd újból fel.
Az, amit hall, már kezdetben átformálja vélekedését, már csak abból az ízből is, amelyet éppen csak néhány sóhajtással korábban fogalmazott meg magában, hogy Khan, mint zsoldos, mit és miért tett annak idején. Nem feltétlenül az arany vezette a kardját, az acél csak azt az oldalt választotta, amely többet kínálhatot neki a jövője szempontjából, és ebben a tekintetben már nem is különböznek annyira, kalóz és fizetett katonaként.
Az, hogy mennyire magával tudja ragadni a szavakká formált egykori történet, könnyedén felismerhető arcáról, s ez már merőben különbözik azoktól a mimikáktól, amelyeket annak idején koszos kis kocsmákban öltött magára, amikor a szabadságukat élvező katonák, matrózok, de még otthon töltött ideje alatt is a potenciális kérők, annak okából, hogy lenyűgözzék, majd magasabb szintekre emelhessék vele a kapcsolatukat, még ha rövidebb időre is. Ezek mindig átlátszó több sebből vérző, és túlságosan is tökéletesnek hangzó mesék voltak ahhoz, hogy Dyntinek akárcsak egy kicsit is beleremegjen a lába. A férfiak mindig szeretnek sokat, és nagyot mondani, hogy saját magukat felértékeljék vele, mindezt abban a hiszemben, hogy a nők ostobák és nem látnak át rajta. Ebben hoz változást minden régi hadjáratról szóló történet, amelyekkel Khan látja el. Nem csak retorikájában, szóhasználatában elragadó, de még egy olyan kamugépnek, mint Dynti sem kérdőjelezi meg tartalmának valóságosságát. Ebben pedig sokat lendít az is, hogy a férfi nem magát helyezi minden történet középpontja, de gyakran él a többesszámmal is, amely már rögtön elhelyezi őt valami nagyobb részévé.*
- A természet néha megelégeli a felszínen zajló viaskodást, és próbára teszi az embereket, akik a közös ellenséget immár nem egymásban látják, hanem a fájdalmasan beköszönő halálban. *Túl cifra szavak ezek egy hozzáhasonló szájából, s egyértelmű is, hogy nem most találta ki, csak citál valahonnan.* Sokan botlottak már bele abba a gödörbe, amelyből ti végül sikeresen kimásztatok, de kíváncsi lennék, az ellenség tizedelte jobban a társaitokat, vagy az elemek?
*A történeten való merengést megszakítja a Khan által felvetett kérdés, amelyet már számtalanszor felvetett magának: Mi van, ha feleslegesen félti már ennyire az életét? Több éve már, hogy az utolsó fejvadász a nyakának ugrott.*
- Az olyanok, mint ő sohasem adják fel, s amíg vállalkozó emberei akadnak, mint is próbálkozni fog. Nem azért, mert bármiféle gyengéd érzelemnek hatására akarna visszavinni, hanem, mert valami olyasmibe tapostam bele, ami neki mindennél fontosabb volt, a hírnevébe. *Büszkeség, vagy önérzet, lehetne még ezer szóval illetni, de nála jobban senki sem ismeri a férfit, tudja jól, hogy ugyanolyan sablonos dolgok tartják ebben, mint bármelyik másik, magát a többinél nagyobbra tartó hadurat, az uralkodás. Ő pedig uralkodott rajta esténként, míg napközben a lány a presztízsének szolgált. Mindkettőt szembeköpte Dynti, amikor megpattant, az efféle sértettség pedig nem múlik el, amíg megfelelő retorziók nem csillapítják, ahhoz pedig először kell egy fej, hosszú vörös tincsekkel, ami a porba hullhat.* Kivéve, ha meghalt, de ezek örökké élnek.
*Felciccen a nyelvbotláson, még ha nem is lett befejezve, de magától is képes befejezi a mondatot.*
- Ezer módja van, hogy meglepj egy nőt, khm, izé, szóval engem. Azt hiszem neked ez eddig sem jelentett túl nagy kihívást. S már azzal is túltettél kalóz cimboráimon, hogy te nem vagy kalóz. *Kuncog egy csöppet. Nem áll szándékában Khan egóját az egekig emelni, legalább nem ilyen drasztikusabban, de ha csak visszagondol a múltját rejtő férfiakra, sem a békát nyersen evő Mortar, sem a tűzzel mágikusan kacérkodó Taran nem ért el nála olyan szinteket, amelyet a Félszemű pár találkozás alkalmával, pedig egyik tulajdonság sem elhanyagolható, még ha az előbbi kissé undorítóbb is az átlagember számára.*
- Grrh… *Sötét pillantással állja a szóbotlásának következményeit, amelyre a férfi rögtön le is csap, s ha a Vörös lábát nem tartaná fel a víz, már bokán is rúgná. Most is megkísérli, de a mozdulat lassúságának okán, ez inkább tűnik víz alatti ismerkedésnek, mint nevelőszándékú rúgásnak.*
- Hát ez úgy nézni ki… *Persze ő is felfigyel a másik hibájára, így képtelen kihagyni.* Hogy én megindulok kifelé a partra, hogy lelépjek, te utánam akarsz jönni, mert szeretsz és mert nagyon dögösnek találsz és mert olyan okos vagyok, én pedig akkor pofont adok, hogy beesel a vízbe.
*Büszkén vigyorog a gyorsan összelökött definícióra, de nem kerüli a figyelmét a Khan felől érkező széles mosoly sem, amire rögtön hunyorítani is kezd.*
- Hmm… Nem, egyáltalán nem volt hatásos. *Látszólag érdektelenül szegezi oldalra a tekintetét, persze mindez szintén csak a csipkelődés része. Ha csak egy valamit tarthatna meg Khanból, az mindenképpen a ravasz mosolya lenne, de ezt nem mondhatja meg neki, mert akkor innentől fogva fűnek fának ezt fogja mutogatni, ő pedig inkább sajátítaná ki.
Ahogy a szemfedő az ő fejét díszíti, hiába kéri Khan végül az ellenkezőjére, Dynti felől már érkezik is egy gyenge „Arr”, amit megspékel azzal, hogy mutatóujját kampószerűen be is hajlítja és a férfi felé karmol vele.*
- Meglakolsz te szárazföldi kutya! *Nem véletlenül veszi elő ezeket a sztereotípiákat, holott ha valaki ő pontosan tudja, a kalózok ugyanúgy beszélnek, mint mások, legfeljebb jóval többet káromkodnak, de még kampókezet, sőt falábat sem látott soha, Khan előtt félszeműt sem, a papagájokról nem is beszélve.*
- Mutassam be? Hmm… *Megvakarja a tarkóját. Lehet, hogy a férfi nem gondolta ennyire komolyan, az ittas elme mindezt kihívásnak veszi.* Rendben, ha letelne közben az a két perc nyugodtan szakíts félbe. *Kicsit távolabb tolja a cél érdekében Khant magától, nem messzire, csak egy fél karnyújtásnyira.*
- Én *Két kézzel mutat saját maga irányába.* vagyok a mi hajónk, és te vagy az préda. *Ezúttal pedig a férje irányába fordítja ujjait.* Csendesen mit sem tudva ringatóztok a vízen, a hullámok békésen mossák a hajó oldalát. *Hogy hatásos legyen, még apró hullámokat is kavar a víz felszínén.* Amíg nem, észrevesztek egy hajót, gyorsan közeledik, határozotton, és láthatóan nem is óhajt kitérni az utatokból. *Ezúttal cápaként kezd el körözni a másik körül a vízben, mit sem törődve azzal, hogy ez kissé ellentmondásos a beszédével.* Ti nem tudjátok kik lehetünk, mi viszont pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy van nálatok pár olyan dolog, amire nekünk feltétlenül szükségünk lenne, és meglátásunk szerint, nektek már nem. Azt is tudjuk, hogy majdhogynem fegyvertelenek vagytok, de még ha nem is így lenne, az első lövés akkor is a miénk. Be is csapódik az első ágyú, mondjuk ide. *A víz alatt a férfi hátára bök az ujjával, majd halad körülötte tovább, hogy szembe kerülhessen vele.* Majd következik még néhány, pár jelentéktelenebbnek tűnő részre. *Újabb pontokat bökdös meg az ujjával, mint a vállát, hasát.* De az utolsó találat az, ami döntő. *Teátrális mozdulat, és kiszámítható is, de ezúttal az ujját már a szívet rejtő bordákra szegezi. De nem áll meg ennyinél, a következővel a halántékát célozza meg, nem véletlenül, az is egy fontos része a hajónak, amelyet Khan jelképez.* S amíg a fedélzeten káosz van, addig mi birtokba vesszük azt, hogy megszerezzük, amire nektek már nincs szükségetek. *Nem érne sokat az általa vázolt színjáték, ha nem fosztaná meg szemfedőben a férfit valamitől. Nem cselekszik ugyan gyorsan, de jó kalózhoz méltóan elveszi, ami neki kell, ez jelen esetben Khan olyan ruházatát jelenti, amelyet a vízben is le tud róla oldani.*
- Ellenállni pedig már az elejétől fogva felesleges is lenne.



1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-28 09:18:24
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Tehénlesőben//

*Hála égnek segítenek is a meláknak, amit nem rest megköszönni.*
-Köszönöm!
*A libákat hajtó kölköket is bemutatja a nő, méghozzá név szerint. Kár, hogy két perc múlva Rolf úgysem fog rá emlékezni.*
-Minő serény kis lurkók! Mind a magáé?
*Sokat bizonyára nem fognak csevegni, mivel megérkezik az, akivel sokkal inkább akar foglalkozni.*
-Jó szerencsét, kenduram! *nyújtja oda nagy lapát mancsát a férfinak.* -Jószág! Tehén köllene, fejőstehén, jofféle. No de mennézném a többit is, ami vón eladófélb'e levő! Aszongyák a népek, hogy itt minden vón, ami köll. Mutassa no mán jóuram mög őköt!


1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-28 07:09:47
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Tehénlesőben//

*Ez egy igazán megfelelő napnak tűnik a vásárra. A nap kedélyesen érleli a pálinkafák gyümölcseit, míg a termény két másik fele, az ürütáp, meg a borbogyók is szépen híznak. Vásárló gazdánk szavai pedig nem találnak süket fülekre. A falusi távbeszélő, melyet a "kiabálj át a szomszédba" elven működik, máris elindul.*
-Intézkedek kendnek... Mergit! Az uradat keresik itten. Vásár lesz!
*Rikkant át jó asszonyosan az útról egy telekre a szószóló, amúgy a helyi falusi termékenység szimbólum szerepét is betölteni képes nő. Közben hét kis betyár keveredik a nő köré libákat hajtva, ki nem rest bemutatni őket.*
-Farek, Mund, Sadda, Lenki, Oprem, Ulka, Greni.
*Sorolja a neveket mutogatva. Közben a rikkantásból születik két másik távolabbi, de végül három perc se kell neki, és egy félmeztelen, enyhén őszülő mellsörényű, napszítta férfiú jelenik meg vásározni.*
-Na, aggy'stenek! Mikén'a'vón?
*Kérdezi a szántóföldek legnemesebb nyelvjárásában Rolfeusst szándékairól.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688