Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 194 (3861. - 3880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
3880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-07 12:42:32
Üzenet elküldve: 2022-07-07 12:42:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nő kérdésére félősen néz a ló felé és hosszasan csak hallgat. Talán más esetben, tét nélkül örülne egy ilyen lehetőségnek. Mert tart ugyan az állattól és a szemében nagyon magasan van az a nyereg, de épp ezért remek bátorságpróba volna. Viszont így, hogy máris egyedül kellene odafönt ülnie és nem csak magára vigyáznia, hanem Felhőt is megtartania... Lehetetlen küldetésnek tűnik.
Fejét rázza a második kérdésre és csüggedten néz Relaelre, aki talán már ebből kitalálja, hogy nem csak hogy nem ült még nyeregben, de a felvázolt ötletet is ijesztőnek tartja. Kimondani ugyan nem meri a kis törpe kapásból, mert sem gyávának nem akar mutatkozni, sem azt nem szeretné, hogy a nő lemondjon róluk, amiért ő maga nem tesz meg mindent, hogy segítsen.*
- Gyalogolok! - *Vágja rá aztán sietve és belül megkönnyebbülve, mikor Relael fölveti a másik lehetőséget.
Majd már guggol is le, hogy ismét megsimogassa a kutya fejét, aztán pedig megfogja a kabát felé eső részét, hogy legalább megemelni segítsen barátját, ha a nő készen áll.
Ha pedig Relael tényleg fölemelné a kutyát, tapasztalhatja, hogy legalább annyi könnyebbsége van, hogy az állat nem nehéz, sőt, szánni valóan könnyű. Leginkább csak csontja súlyát kell cipelni. Ha most túl is éli, lehet sejteni, hogy nem várhat rá hosszú élet, ha nem változnak a körülményei.*
*A nő kérdésére félősen néz a ló felé és hosszasan csak hallgat. Talán más esetben, tét nélkül örülne egy ilyen lehetőségnek. Mert tart ugyan az állattól és a szemében nagyon magasan van az a nyereg, de épp ezért remek bátorságpróba volna. Viszont így, hogy máris egyedül kellene odafönt ülnie és nem csak magára vigyáznia, hanem Felhőt is megtartania... Lehetetlen küldetésnek tűnik.
Fejét rázza a második kérdésre és csüggedten néz Relaelre, aki talán már ebből kitalálja, hogy nem csak hogy nem ült még nyeregben, de a felvázolt ötletet is ijesztőnek tartja. Kimondani ugyan nem meri a kis törpe kapásból, mert sem gyávának nem akar mutatkozni, sem azt nem szeretné, hogy a nő lemondjon róluk, amiért ő maga nem tesz meg mindent, hogy segítsen.*
- Gyalogolok! - *Vágja rá aztán sietve és belül megkönnyebbülve, mikor Relael fölveti a másik lehetőséget.
Majd már guggol is le, hogy ismét megsimogassa a kutya fejét, aztán pedig megfogja a kabát felé eső részét, hogy legalább megemelni segítsen barátját, ha a nő készen áll.
Ha pedig Relael tényleg fölemelné a kutyát, tapasztalhatja, hogy legalább annyi könnyebbsége van, hogy az állat nem nehéz, sőt, szánni valóan könnyű. Leginkább csak csontja súlyát kell cipelni. Ha most túl is éli, lehet sejteni, hogy nem várhat rá hosszú élet, ha nem változnak a körülményei.*
3879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-07 10:06:04
Üzenet elküldve: 2022-07-07 10:06:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hallottakra Relael csak biccent egyet, bár nem érzi, hogy volt értelme kérdésének, hiszen nem ért sem az állatokhoz, sem pedig az orvosláshoz. Ha "szerencséjük" van, akkor a kutya valóban csak kimerült, kiszáradt, esetleg éhes, ha ennél többről lenne szó, akkor az elf nemes aligha tud segíteni rajta.
Relael nemesi múltja során nem csak az illemet sajátította el, de érzékei is kifinomultabbá váltak, legyen szó ízlelésről, zenei hallásról, vagy szaglásról. Ezúttal utóbbi inkább hátrányt jelent neki semmint előnyt, hiszen most nem kellemes parfümökben kell megállapítania milyen illóolajakat tartalmaz, a bűz viszont facsarja orrát. Igyekszik száján venni a levegőt, s nem grimaszolni, mondhatni sikeresen téve meg mindezt, hiszen érzéseinek elfedésében is van némi gyakorlata már.*
- Igen, arra.
*Nem veszi rossz néven, hogy Ruuno felajánlja segítségét a kutya kabátra fektetését illetően. Úgy tűnik a gyerek boldogul valamelyest, így ő addig csak figyel.*
- Ha feladom neked a lóra, akkor meg tudod tartani, hogy ne essen le róla?
*Kérdezi, miközben a kutyát, a nyerget, s a gyermeket méregeti egyszerre. Úgy hiszi megemelni meg tudja, még cipelni is tudná egy darabig, de hiába erősödött meg a thargoknál, azért talán ereje nem engedné, hogy a városig vigye a kutyát, ha pedig pihenőket kell tartania azzal igen sok idő menne el. Egyrészt nem szeretné ha rájuk esteledne, másrészt a kutya sem biztos, hogy addig húzná a dolgot.*
- Gondolom te sem ültél még nyeregben, igaz?
*Fejét vakarja, kezdi azt gondolni, hogy ez rossz ötlet. Relael sem túl magas, főleg elf mércével nem, de az apró gyermek azon a hatalmas állaton nem túl biztonságos. Hármuknak pedig már valószínűleg nem lenne hely.*
- Ha úgy érzed meg tudod tartani őt, meg magadat, akkor felsegítelek. Ha nem, akkor felülök vele én, és kénytelen leszel gyalogolni.
*A hallottakra Relael csak biccent egyet, bár nem érzi, hogy volt értelme kérdésének, hiszen nem ért sem az állatokhoz, sem pedig az orvosláshoz. Ha "szerencséjük" van, akkor a kutya valóban csak kimerült, kiszáradt, esetleg éhes, ha ennél többről lenne szó, akkor az elf nemes aligha tud segíteni rajta.
Relael nemesi múltja során nem csak az illemet sajátította el, de érzékei is kifinomultabbá váltak, legyen szó ízlelésről, zenei hallásról, vagy szaglásról. Ezúttal utóbbi inkább hátrányt jelent neki semmint előnyt, hiszen most nem kellemes parfümökben kell megállapítania milyen illóolajakat tartalmaz, a bűz viszont facsarja orrát. Igyekszik száján venni a levegőt, s nem grimaszolni, mondhatni sikeresen téve meg mindezt, hiszen érzéseinek elfedésében is van némi gyakorlata már.*
- Igen, arra.
*Nem veszi rossz néven, hogy Ruuno felajánlja segítségét a kutya kabátra fektetését illetően. Úgy tűnik a gyerek boldogul valamelyest, így ő addig csak figyel.*
- Ha feladom neked a lóra, akkor meg tudod tartani, hogy ne essen le róla?
*Kérdezi, miközben a kutyát, a nyerget, s a gyermeket méregeti egyszerre. Úgy hiszi megemelni meg tudja, még cipelni is tudná egy darabig, de hiába erősödött meg a thargoknál, azért talán ereje nem engedné, hogy a városig vigye a kutyát, ha pedig pihenőket kell tartania azzal igen sok idő menne el. Egyrészt nem szeretné ha rájuk esteledne, másrészt a kutya sem biztos, hogy addig húzná a dolgot.*
- Gondolom te sem ültél még nyeregben, igaz?
*Fejét vakarja, kezdi azt gondolni, hogy ez rossz ötlet. Relael sem túl magas, főleg elf mércével nem, de az apró gyermek azon a hatalmas állaton nem túl biztonságos. Hármuknak pedig már valószínűleg nem lenne hely.*
- Ha úgy érzed meg tudod tartani őt, meg magadat, akkor felsegítelek. Ha nem, akkor felülök vele én, és kénytelen leszel gyalogolni.
3878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:57:55
Üzenet elküldve: 2022-07-06 20:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nő lemászik a nyeregből, a kis törpe szíve pedig máris megtelik hálával és reménnyel, hogy valaki mégis segíteni fog rajtuk. Az óvatosságot, vagy a fegyvereket ő most nemigen figyeli, arra ellenben ügyel, hogy ő maga tartsa a távolságot. Nem azért, mert félne Relaeltől, csak megtanulta már, hogy az emberek, vagy épp elfek nem szeretik, ha közel megy hozzájuk, mert többnyire undorodnak tőle.
Relaelt pedig nagyon szépnek és tisztának találja, úgyhogy feltételezi, hogy ő sem örülne a közelségének.*
- Nem. Csak felkeltünk és amikor menni akartam tovább, fölállt... aztán elesett... és most nem tud fölállni. - *Magyarázza hadarva-aggódva, miközben oldalazva, bizonytalanul lépeget vissza a kutyához. Nem tudja, mire készül a másik és hogy neki magának hova kellene mennie, hogy segíteni is tudjon, de ne zavarja a nőt.*
- Igen. - *Bólogat, hogy az övé a kutya. Majd csalódottan hallgatja, hogy Relaelnél nincs sem víz, sem pedig élelem. A helyzet az, hogy ő maga is nagyon szomjas. Mivel bármiféle útravaló nélkül indultak el, ezért már tegnap óta nem ivott, ráadásul a nyári meleg még izzasztja is. Ahogy rájuk sötétedett, lefeküdtek aludni, fölébredve pedig elfelejtette, hogy merről jöttek, avagy hogy merre van a város. Itt a földeken ő nem tudja, hol találhatna vizet. Arthenioron kívül semmi tapasztalata nincs a túlélésről.
Mint kiderül, ha víz nincs is a nőnél, azért még szándékában áll segíteni. Ruuno izgatottan figyeli, hogy mire készül a másik, s ugyan a prémkabát láttán még nem világosul meg, azért...*
- Köszönöm! - *Mondja sietősen, őszinte hálával. Majd folytatja az oldalazó "táncot" a nő és a kutya között, de ahogy Relael elindul Felhő felé, végül megkockáztatja, hogy közelebb menjen. Ez a másiknak valóban nem lehet túl kellemes. Mivel kutya és gazdája együtt szoktak aludni, ezért a szaguk is közel egyező mértékben kellemetlen.*
- Nem. Nagyon félős... Néha odakapja a fejét, de igazából nem mer harapni. De várj, majd megfogom a száját. - *Magyaráz, és nagyon igyekszik a legjobb formáját hozni, hogy a nőt itt tartsa.*
- Erre fektessem rá? - *Kérdi közben, megértve, hogy mi lehet a terv. Egy kicsit zavarba hozza, hogy a nő egy ilyen szép holmit kínál, s hiába maga ajánlja, Ruuno idegessé válik, hogy a végén majd megharagszik, ha összepiszkolják. De azért nem visszakozik, és ha megerősítő választ kap, akkor minden erejét beleadva vonszolja föl rá Felhőt. Előbb a teste elülső részét, majd a fenekét. A kutya sípoló hangon felnyüszög egyszer-kétszer, meg megrándul, mintha menekülni akarna, de egyébként erőtlenül tűri a dolgot. Többnyire még a szemét is hunyva tartja, mikor azonban kinyitja, akkor mélységes rémülettel néz az idegen nőre.*
- Bocsánat. Mindjárt hazamegyünk. Ne halj meg, jó? - *Beszél halkan a kis törpe a kutyához, a fejét simogatva. A halált emlegetve megint elönti a szemét a könny, de hősiesen tartja magát. Kimerülten áll föl és a kabát azon oldalán marad, ahol Felhő feje is van.*
- Hogy fogjuk vinni? - *Kérdi a nőt. Azt feltételezi, hogy ketten megemelik és úgy cipelik a városig, ami még elég hosszú útnak ígérkezik. A másik lehetőség, hogy a földön húzzák, de Ruuno nem hinné, hogy ez volna a terv.*
*A nő lemászik a nyeregből, a kis törpe szíve pedig máris megtelik hálával és reménnyel, hogy valaki mégis segíteni fog rajtuk. Az óvatosságot, vagy a fegyvereket ő most nemigen figyeli, arra ellenben ügyel, hogy ő maga tartsa a távolságot. Nem azért, mert félne Relaeltől, csak megtanulta már, hogy az emberek, vagy épp elfek nem szeretik, ha közel megy hozzájuk, mert többnyire undorodnak tőle.
Relaelt pedig nagyon szépnek és tisztának találja, úgyhogy feltételezi, hogy ő sem örülne a közelségének.*
- Nem. Csak felkeltünk és amikor menni akartam tovább, fölállt... aztán elesett... és most nem tud fölállni. - *Magyarázza hadarva-aggódva, miközben oldalazva, bizonytalanul lépeget vissza a kutyához. Nem tudja, mire készül a másik és hogy neki magának hova kellene mennie, hogy segíteni is tudjon, de ne zavarja a nőt.*
- Igen. - *Bólogat, hogy az övé a kutya. Majd csalódottan hallgatja, hogy Relaelnél nincs sem víz, sem pedig élelem. A helyzet az, hogy ő maga is nagyon szomjas. Mivel bármiféle útravaló nélkül indultak el, ezért már tegnap óta nem ivott, ráadásul a nyári meleg még izzasztja is. Ahogy rájuk sötétedett, lefeküdtek aludni, fölébredve pedig elfelejtette, hogy merről jöttek, avagy hogy merre van a város. Itt a földeken ő nem tudja, hol találhatna vizet. Arthenioron kívül semmi tapasztalata nincs a túlélésről.
Mint kiderül, ha víz nincs is a nőnél, azért még szándékában áll segíteni. Ruuno izgatottan figyeli, hogy mire készül a másik, s ugyan a prémkabát láttán még nem világosul meg, azért...*
- Köszönöm! - *Mondja sietősen, őszinte hálával. Majd folytatja az oldalazó "táncot" a nő és a kutya között, de ahogy Relael elindul Felhő felé, végül megkockáztatja, hogy közelebb menjen. Ez a másiknak valóban nem lehet túl kellemes. Mivel kutya és gazdája együtt szoktak aludni, ezért a szaguk is közel egyező mértékben kellemetlen.*
- Nem. Nagyon félős... Néha odakapja a fejét, de igazából nem mer harapni. De várj, majd megfogom a száját. - *Magyaráz, és nagyon igyekszik a legjobb formáját hozni, hogy a nőt itt tartsa.*
- Erre fektessem rá? - *Kérdi közben, megértve, hogy mi lehet a terv. Egy kicsit zavarba hozza, hogy a nő egy ilyen szép holmit kínál, s hiába maga ajánlja, Ruuno idegessé válik, hogy a végén majd megharagszik, ha összepiszkolják. De azért nem visszakozik, és ha megerősítő választ kap, akkor minden erejét beleadva vonszolja föl rá Felhőt. Előbb a teste elülső részét, majd a fenekét. A kutya sípoló hangon felnyüszög egyszer-kétszer, meg megrándul, mintha menekülni akarna, de egyébként erőtlenül tűri a dolgot. Többnyire még a szemét is hunyva tartja, mikor azonban kinyitja, akkor mélységes rémülettel néz az idegen nőre.*
- Bocsánat. Mindjárt hazamegyünk. Ne halj meg, jó? - *Beszél halkan a kis törpe a kutyához, a fejét simogatva. A halált emlegetve megint elönti a szemét a könny, de hősiesen tartja magát. Kimerülten áll föl és a kabát azon oldalán marad, ahol Felhő feje is van.*
- Hogy fogjuk vinni? - *Kérdi a nőt. Azt feltételezi, hogy ketten megemelik és úgy cipelik a városig, ami még elég hosszú útnak ígérkezik. A másik lehetőség, hogy a földön húzzák, de Ruuno nem hinné, hogy ez volna a terv.*
3877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 18:19:32
Üzenet elküldve: 2022-07-06 18:19:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy gyakorlatiasan rájöjjön, mennyien élhetnek a házban. Hat teríték, hat lakó. Valószínűleg férfiak. A nő vigyázza a tüzet és gondozza a vénasszonyt. A szürkebőrű megvetően néz a vak és süket nőre, a megöregedésnél minden jobb. Egy ork vassal a kezében, csatakiáltással az ajkán haljon meg, ne ágyban, párnák közt. A legnagyobb büntetés az volna a számára, ha mindenkit leölnének körülötte, őt meg itt hagynák. Nem is törődik a nőkkel, kilép, hogy körülnézzen odakint.
A beszakított ajtó valószínűleg elterelné a visszatérők figyelmét, berontanának csak, ami remek lehetőséget kínálna az orknak, hogy kettőt levágjon közülük és a maradékkal szemben is előnyt nyújtson.
Meronnan megint ordinálni kezd, de előtte még megadja az esélyt az öregasszonynak egy új, jobb életre. Egy Sa'terethnek tetsző életre. Ez a kegyelem neki. Ettől persze a sebesült nő nem lesz nyugodtabb, abban biztos.*
- Hamarosan visszatérnek a többiek, vacsorához készültek. *Mondja ki az egyértleműt, ha a Királynak ez eddig nem esett volna le. Ezek a nők semmire se jók, birkák a vágóhídon. Nem áldozat ez, sima mészárlás.*
- Várjuk meg a többit. Legyen érdemes az áldozat.
*Morran még mindig az ajtófélfa takarásában. Úgy érzi, ha a nők így felkészültek már a vacsorára, a férfiak (vagy a többi) sem lehetnek már messze.
Ha jönnek majd, hagyja az első hármat belépni és az utolsóra csap le, legyen az gyerek vagy felnőtt férfi. Igyekszik tiszta ütést bevinni, egyből ölni, hogy aztán a betoluló, feltorlódók közül az utolsó fejére húzzon a pallos markolatgombjával egy hatalmasat. Az a célja, hogy az eszméletlenségbe taszítsa.
Persze csak akkor, ha jönnek vagy a Királynak más nem jut az eszébe.*
*Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy gyakorlatiasan rájöjjön, mennyien élhetnek a házban. Hat teríték, hat lakó. Valószínűleg férfiak. A nő vigyázza a tüzet és gondozza a vénasszonyt. A szürkebőrű megvetően néz a vak és süket nőre, a megöregedésnél minden jobb. Egy ork vassal a kezében, csatakiáltással az ajkán haljon meg, ne ágyban, párnák közt. A legnagyobb büntetés az volna a számára, ha mindenkit leölnének körülötte, őt meg itt hagynák. Nem is törődik a nőkkel, kilép, hogy körülnézzen odakint.
A beszakított ajtó valószínűleg elterelné a visszatérők figyelmét, berontanának csak, ami remek lehetőséget kínálna az orknak, hogy kettőt levágjon közülük és a maradékkal szemben is előnyt nyújtson.
Meronnan megint ordinálni kezd, de előtte még megadja az esélyt az öregasszonynak egy új, jobb életre. Egy Sa'terethnek tetsző életre. Ez a kegyelem neki. Ettől persze a sebesült nő nem lesz nyugodtabb, abban biztos.*
- Hamarosan visszatérnek a többiek, vacsorához készültek. *Mondja ki az egyértleműt, ha a Királynak ez eddig nem esett volna le. Ezek a nők semmire se jók, birkák a vágóhídon. Nem áldozat ez, sima mészárlás.*
- Várjuk meg a többit. Legyen érdemes az áldozat.
*Morran még mindig az ajtófélfa takarásában. Úgy érzi, ha a nők így felkészültek már a vacsorára, a férfiak (vagy a többi) sem lehetnek már messze.
Ha jönnek majd, hagyja az első hármat belépni és az utolsóra csap le, legyen az gyerek vagy felnőtt férfi. Igyekszik tiszta ütést bevinni, egyből ölni, hogy aztán a betoluló, feltorlódók közül az utolsó fejére húzzon a pallos markolatgombjával egy hatalmasat. Az a célja, hogy az eszméletlenségbe taszítsa.
Persze csak akkor, ha jönnek vagy a Királynak más nem jut az eszébe.*
3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 18:19:17
Üzenet elküldve: 2022-07-06 18:19:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A gyermek láthatóan fel akarja hívni magára a figyelmet, s szólni kíván hozzá, amiből még inkább arra következtet Relael, hogy segítségre volna szüksége Ruunonak. Talán kissé tapintatlan volt, erre ráébred amikor meglátja az apróság szomorkás arckifejezését. Önkéntelenül is megjelenik benne a megbánás, s vonásai is ellágyulnak Törpi felé.
Az ebre pillant, akinek baját Ruuno kétségbeesetten ecseteli. Igyekszik azt a kedves kifejezést megőrizni arcán, amit korábban a fiúcska felé tanúsított, de egy beteg állat igen komoly kellemetlenséget jelent számára. Eleve a jószágokkal felemás a viszonya, hiszen ostobák és koszosak Relael bevallása szerint, aki a kosztól és a lehetséges kóroktól még az állatoknál is jobban viszolyog.*
- Ühüm.
*Egy nagy sóhajjal csúszik le a nyeregből, láthatóan körültekintően viselkedik. Nem rejtegeti fegyvereit, sőt, kicsit fel is hívja rájuk a figyelmet azzal, hogy az övére csatolt tőrre siklik keze, mintha csak azt ellenőrizné a helyén van annak rendje s módja szerint. Az artheniori események óta Relael sosem lehet kellőképpen óvatos, még arról sem, ha látszólag egy ártatlan gyerekről van szó. Az elméjét teljesen meg is tölti a zaj, a kaotikus suttogások amelyek mind óva intik őt.*
- Nem sérült meg, igaz?
*Kérdezi a fiúcskát, miközben leguggol a kutyához közel, de egy tisztes lépés távolságban tőle.*
- A te kutyád?
*Kérdezi, miközben valami tervet igyekszik kieszelni. Ha egy mód van rá, akkor nem szeretne hozzáérni a kutyához.*
- Vizem nincs, ahogy ételem sincs, de a kútig elvihetjük.
*Magyarázza, majd visszasétál a nyereghez, hogy onnan egy prémkabátot vegyen elő. Igaz a mostani meleg nyári napokon nem szükséges, de éjszaka sosem árthat. Fáj a szíve, hogy össze kell koszolnia a kabátot, de még mindig inkább annak kimosásával bajlódik, minthogy valami rüh-féle kórságot kapjon el.*
- Ugye nem harap?
*Torpan meg hirtelen már amikor hajolna le a kabáttal, hogy arra fektessék a kutyát, aki ugyan jámbornak tűnik, de ha netalántán megmarja Relaelt, lehet felindulásból véletlenül elmetszené a torkát.*
*A gyermek láthatóan fel akarja hívni magára a figyelmet, s szólni kíván hozzá, amiből még inkább arra következtet Relael, hogy segítségre volna szüksége Ruunonak. Talán kissé tapintatlan volt, erre ráébred amikor meglátja az apróság szomorkás arckifejezését. Önkéntelenül is megjelenik benne a megbánás, s vonásai is ellágyulnak Törpi felé.
Az ebre pillant, akinek baját Ruuno kétségbeesetten ecseteli. Igyekszik azt a kedves kifejezést megőrizni arcán, amit korábban a fiúcska felé tanúsított, de egy beteg állat igen komoly kellemetlenséget jelent számára. Eleve a jószágokkal felemás a viszonya, hiszen ostobák és koszosak Relael bevallása szerint, aki a kosztól és a lehetséges kóroktól még az állatoknál is jobban viszolyog.*
- Ühüm.
*Egy nagy sóhajjal csúszik le a nyeregből, láthatóan körültekintően viselkedik. Nem rejtegeti fegyvereit, sőt, kicsit fel is hívja rájuk a figyelmet azzal, hogy az övére csatolt tőrre siklik keze, mintha csak azt ellenőrizné a helyén van annak rendje s módja szerint. Az artheniori események óta Relael sosem lehet kellőképpen óvatos, még arról sem, ha látszólag egy ártatlan gyerekről van szó. Az elméjét teljesen meg is tölti a zaj, a kaotikus suttogások amelyek mind óva intik őt.*
- Nem sérült meg, igaz?
*Kérdezi a fiúcskát, miközben leguggol a kutyához közel, de egy tisztes lépés távolságban tőle.*
- A te kutyád?
*Kérdezi, miközben valami tervet igyekszik kieszelni. Ha egy mód van rá, akkor nem szeretne hozzáérni a kutyához.*
- Vizem nincs, ahogy ételem sincs, de a kútig elvihetjük.
*Magyarázza, majd visszasétál a nyereghez, hogy onnan egy prémkabátot vegyen elő. Igaz a mostani meleg nyári napokon nem szükséges, de éjszaka sosem árthat. Fáj a szíve, hogy össze kell koszolnia a kabátot, de még mindig inkább annak kimosásával bajlódik, minthogy valami rüh-féle kórságot kapjon el.*
- Ugye nem harap?
*Torpan meg hirtelen már amikor hajolna le a kabáttal, hogy arra fektessék a kutyát, aki ugyan jámbornak tűnik, de ha netalántán megmarja Relaelt, lehet felindulásból véletlenül elmetszené a torkát.*
3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 13:14:06
Üzenet elküldve: 2022-07-06 13:14:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor észleli a közeledő lovast, egyből felé fordul, hogy fölmérje, kiféle-miféle az. Aztán mikor látja, hogy egy fiatal nő ül a nyeregben, egyből bizakodva föl is áll a kutya mellől, kisétál az útra, és vár, hogy a ló és lovasa mellé érjenek. Feltehetően, ha amaz nem szólítaná meg őt, akkor ő igyekezne megállítani az idegent: az egész tartásán észlelhető a feszültség és hogy valamit mondani akar.
Még egy mély levegőt is vesz, ám mikor felfogja a nő kérdését, inkább a szája görbül lefelé. Még mindig kicsi és éretlen, nehezére esik kordában tartani az érzéseit és azok megnyilvánulásait. Bár kétségtelenül sokat fejlődött, főként hogy az utca nem kegyes és nem hatja meg a sírás, és minél idősebb, annál kevesebb a szánalom is, amit képes kiváltani. Nem olyan rég még csak sírt volna ebben a helyzetben és várta volna, hogy valaki megmentse. Most... most csak majdnem sír és vár, hogy valaki megmentse. Merthogy jelen helyzetben nem is igazán tud tenni egyebet, mások jóindulatára szorul.
De a látványos elszontyolodását most a feltételezés váltja ki, hogy Felhő halott volna. Valóban nagyon rosszul fest a kutya és megijed, hogy a barátja talán tényleg meg fog halni.
Ám csak összeszorítja a száját és megrázza a fejét. Aztán az erejét és a bátorságát is igyekszik összeszedni, hogy rendesen válaszoljon.*
- Nem tudom, mi baja. Nem akar fölállni. Biztosan csak szomjas, vagy éhes... - *Bizonygatja, magát nyugtatgatva. Bár elnézve az ebet Relael megállapíthatja, hogy valóban nem volna csoda, ha az alultápláltság miatt kezdené föladni.*
- Kérlek, segíts! - *Hangzik aztán a könyörgés.*
- Tudnál adni vizet? - *Mondja is mindjárt, hogy mit szeretne elsősorban, hátha egy apró segítségre könnyebben áll rá a nő. Bár amaz beszédmodora eléggé biztató Ruuno számára. Az is, hogy kutyuskának mondta Felhőt. Kedvesnek tűnik, aki talán meg is szánja őket.*
- Nem bírom elcipelni a szökőkútig, vagy a folyóig. És el is tévedtem... - *Teszi aztán hozzá elkeseredetten.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.06 13:17:49
*Mikor észleli a közeledő lovast, egyből felé fordul, hogy fölmérje, kiféle-miféle az. Aztán mikor látja, hogy egy fiatal nő ül a nyeregben, egyből bizakodva föl is áll a kutya mellől, kisétál az útra, és vár, hogy a ló és lovasa mellé érjenek. Feltehetően, ha amaz nem szólítaná meg őt, akkor ő igyekezne megállítani az idegent: az egész tartásán észlelhető a feszültség és hogy valamit mondani akar.
Még egy mély levegőt is vesz, ám mikor felfogja a nő kérdését, inkább a szája görbül lefelé. Még mindig kicsi és éretlen, nehezére esik kordában tartani az érzéseit és azok megnyilvánulásait. Bár kétségtelenül sokat fejlődött, főként hogy az utca nem kegyes és nem hatja meg a sírás, és minél idősebb, annál kevesebb a szánalom is, amit képes kiváltani. Nem olyan rég még csak sírt volna ebben a helyzetben és várta volna, hogy valaki megmentse. Most... most csak majdnem sír és vár, hogy valaki megmentse. Merthogy jelen helyzetben nem is igazán tud tenni egyebet, mások jóindulatára szorul.
De a látványos elszontyolodását most a feltételezés váltja ki, hogy Felhő halott volna. Valóban nagyon rosszul fest a kutya és megijed, hogy a barátja talán tényleg meg fog halni.
Ám csak összeszorítja a száját és megrázza a fejét. Aztán az erejét és a bátorságát is igyekszik összeszedni, hogy rendesen válaszoljon.*
- Nem tudom, mi baja. Nem akar fölállni. Biztosan csak szomjas, vagy éhes... - *Bizonygatja, magát nyugtatgatva. Bár elnézve az ebet Relael megállapíthatja, hogy valóban nem volna csoda, ha az alultápláltság miatt kezdené föladni.*
- Kérlek, segíts! - *Hangzik aztán a könyörgés.*
- Tudnál adni vizet? - *Mondja is mindjárt, hogy mit szeretne elsősorban, hátha egy apró segítségre könnyebben áll rá a nő. Bár amaz beszédmodora eléggé biztató Ruuno számára. Az is, hogy kutyuskának mondta Felhőt. Kedvesnek tűnik, aki talán meg is szánja őket.*
- Nem bírom elcipelni a szökőkútig, vagy a folyóig. És el is tévedtem... - *Teszi aztán hozzá elkeseredetten.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.06 13:17:49
3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 11:59:24
Üzenet elküldve: 2022-07-06 11:59:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Relael ha teheti lóháton közlekedik, hiszen minden tharg ráhatás ellenére továbbra is a kényelem az egyik legfontosabb a számára. A fekete telivér hátáról pedig könnyen szemmel tudja tartani közvetlen környezetét, ekkor akad meg tekintete egy gyermekszerű kis lény küszködésén. Lova lassú, ráérős léptei okán bőven van ideje rácsodálkozni a jelentre, s valamiféle megfejtést találni rá, bár nem jár végül sikerrel. Relael arra jut, hogy a kutya biztosan döglődik, s a gyermek kétségbeesetten igyekszik segíteni rajta.
Az elf nő rövidesen odaér a pároshoz, majd megállásra készteti hátasát. Azt nem tudja pontosan miért, szeretné azt hinni, hogy csupán a kíváncsiság vezérli, holott minden esetben segítő szándék is társul hozzá, ám ez nem erény az ő szemében.
Pár fürkész, néma pillantással méri fel az aprónépet, aki gyermeki jellegű, de már szőr kezdemény is serken arcán, ami teljesen összezavarja Relaelt, aki még sosem látott törpe gyermeket. A sugallatok ezen felbuzdulva felerősödnek, és zajjal töltik meg elméjét, miközben azt vitatják meg, hogy Ruuno ténylegesen egy kicsit furcsa törpe avagy gnóm gyermek, vagy a következő cirkuszi látványosságként szolgáló démonfajzat.*
- Nahát, csak nem meghalt a kutyuskád?
*Bár az állat mozogni látszik, így kérdése hamar tárgytalanná válik.*
- Vagy beteg, megsérült?
*Relael töretlenül ücsörög a nyeregben, peckes tartással, s látszólag nem szándékozik leszállni egyelőre. Sok rászoruló gyermeknek vett már ételt, de a kosz még mindig igencsak taszítja, s abból akad bőven Ruunon.*
*Relael ha teheti lóháton közlekedik, hiszen minden tharg ráhatás ellenére továbbra is a kényelem az egyik legfontosabb a számára. A fekete telivér hátáról pedig könnyen szemmel tudja tartani közvetlen környezetét, ekkor akad meg tekintete egy gyermekszerű kis lény küszködésén. Lova lassú, ráérős léptei okán bőven van ideje rácsodálkozni a jelentre, s valamiféle megfejtést találni rá, bár nem jár végül sikerrel. Relael arra jut, hogy a kutya biztosan döglődik, s a gyermek kétségbeesetten igyekszik segíteni rajta.
Az elf nő rövidesen odaér a pároshoz, majd megállásra készteti hátasát. Azt nem tudja pontosan miért, szeretné azt hinni, hogy csupán a kíváncsiság vezérli, holott minden esetben segítő szándék is társul hozzá, ám ez nem erény az ő szemében.
Pár fürkész, néma pillantással méri fel az aprónépet, aki gyermeki jellegű, de már szőr kezdemény is serken arcán, ami teljesen összezavarja Relaelt, aki még sosem látott törpe gyermeket. A sugallatok ezen felbuzdulva felerősödnek, és zajjal töltik meg elméjét, miközben azt vitatják meg, hogy Ruuno ténylegesen egy kicsit furcsa törpe avagy gnóm gyermek, vagy a következő cirkuszi látványosságként szolgáló démonfajzat.*
- Nahát, csak nem meghalt a kutyuskád?
*Bár az állat mozogni látszik, így kérdése hamar tárgytalanná válik.*
- Vagy beteg, megsérült?
*Relael töretlenül ücsörög a nyeregben, peckes tartással, s látszólag nem szándékozik leszállni egyelőre. Sok rászoruló gyermeknek vett már ételt, de a kosz még mindig igencsak taszítja, s abból akad bőven Ruunon.*
3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:54:41
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:54:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valahol félúton Arthenior és Amon Ruadh között, ahol már több a szántó, s ritkásabban látni házakat; ott, az út szélén, félig a bozótban egy apró alak mocorog. Messziről vélhetően egyszerűen csak kicsi gyermeknek nézhető, ami félig-meddig igaz is. Ám valójában nem annyira fiatal, mint amire a méretei utalnak. Ahogy azt közelebbről a testarányai vélhetően el is árulhatják, valójában törpe. Ugyan a legtöbbeknek az ő korukat sem egyszerű megállapítani. Ruuno érettségében nagyjából egy hat éves embergyermeknek felelhet meg, de náluk sokkal kisebb. Cserébe igencsak zömök és szőrös, már arcán is úgy pelyhedzik a szakáll, ahogy az embereknél az csak idősebb, serdülő ifjakén szokott. Nem egyszerű hát a tapasztalatlan szemnek, de azt talán még így is jól láthatja bárki, hogy arcszőrzet ide vagy oda, igazából egy gyermekről van szó.
Ez a kis törpe pedig egy nagy testű, fehéres bundájú kutyát... kínoz? Az állat a bozót szélén hever, ő pedig lökdösi, a szőrébe kapaszkodik és húzza, vagy épp a lábainál fogva próbálja vonszolni.
Azt csak egészen közelről lehet látni, hogy a kutya még él, föl-fölemeli a fejét, majd megadón visszaejti, épp csak egy-egy nyüszögést hallani olykor felőle.
A gyerek az állattal egyetemben igencsak piszkos, öltözéke szegényes, szakadt. És hát ennek megfelelő szaguk is van, annyi biztos. Ki lehet találni, hogy a kölyök vagy nagyon szegény családból származik, vagy pedig az utca neveltje. A kutya pedig úgyszintén nem az a jól táplált, egészséges házőrző, vagy kedvenc. Bundája fakó és megritkult, sejthető, hogy alatta csontsovány test lapul.*
*Valahol félúton Arthenior és Amon Ruadh között, ahol már több a szántó, s ritkásabban látni házakat; ott, az út szélén, félig a bozótban egy apró alak mocorog. Messziről vélhetően egyszerűen csak kicsi gyermeknek nézhető, ami félig-meddig igaz is. Ám valójában nem annyira fiatal, mint amire a méretei utalnak. Ahogy azt közelebbről a testarányai vélhetően el is árulhatják, valójában törpe. Ugyan a legtöbbeknek az ő korukat sem egyszerű megállapítani. Ruuno érettségében nagyjából egy hat éves embergyermeknek felelhet meg, de náluk sokkal kisebb. Cserébe igencsak zömök és szőrös, már arcán is úgy pelyhedzik a szakáll, ahogy az embereknél az csak idősebb, serdülő ifjakén szokott. Nem egyszerű hát a tapasztalatlan szemnek, de azt talán még így is jól láthatja bárki, hogy arcszőrzet ide vagy oda, igazából egy gyermekről van szó.
Ez a kis törpe pedig egy nagy testű, fehéres bundájú kutyát... kínoz? Az állat a bozót szélén hever, ő pedig lökdösi, a szőrébe kapaszkodik és húzza, vagy épp a lábainál fogva próbálja vonszolni.
Azt csak egészen közelről lehet látni, hogy a kutya még él, föl-fölemeli a fejét, majd megadón visszaejti, épp csak egy-egy nyüszögést hallani olykor felőle.
A gyerek az állattal egyetemben igencsak piszkos, öltözéke szegényes, szakadt. És hát ennek megfelelő szaguk is van, annyi biztos. Ki lehet találni, hogy a kölyök vagy nagyon szegény családból származik, vagy pedig az utca neveltje. A kutya pedig úgyszintén nem az a jól táplált, egészséges házőrző, vagy kedvenc. Bundája fakó és megritkult, sejthető, hogy alatta csontsovány test lapul.*
3872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:18:05
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A monoton táj nagy és nyugodt tengerként öleli körbe a lovat és lovasát. A nap kellemesen melegít, de már nem túl sokáig, hamarosan a távolban felbukkanó erdő mögé bukik. Yathlanae útja átvezet néhány kicsiny falun, ahol békésen zsong a vidéki élet. Néhány szekér döcög a kis utcákon, vagy éppen a gazda és hűséges kutyája hajtja hazafelé a jószágokat. Előbukkan pár hangos kisgyermek is, akiket most engedtek ki játszani szüleik. Kiabálnak, néha talán egy éles, kellemetlen sikoly is elhagyja szájukat, de hát most kell gyereknek lenniük. Ki is szúrják az idegen lovast, s a bátrabb és szemtelenebb kölykök ki-kiugrálnak az útra, mintha csak meg akarnák ijeszteni az átutazót. Yathlanae, bár meg nem ijed, azért lelassít, nehogy aztán bármi baj legyen. Néhányan kiabálnak neki, amire ő csak kedvesen elmosolyodik. Kedveli a gyerekeket, ám ő soha nem adná szülésre a derekát.*
3871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-24 14:43:58
Üzenet elküldve: 2022-06-24 14:43:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Egek, mint egy gyerek! Tényleg minden férfi egyforma~*
- Még mindig csak hülyeségeket énekelsz nekem, majd ha máshogy cselekszel akkor hisztizhetsz a lassú kiszolgálás miatt. *egy apró csókot nyom a párja arcára, majd neki látnak enni. Közben még csak-csak húzzák egymás agyát, de azért mindketten éhesek. A valódi őrültség csak ezek után következik. Hist csipkelődésére a hímje hirtelen meztelenné válik és egy kötény kerül a kezei közé. ~Oh az egekre, valaki segítsen, ennyire biztosan nem voltam romlott~ ám ahogy Nazronra néz már csak nevetni tud*
- Á most nem! Tudod, a végén azt hinnéd túl könnyű préda vagyok. Egy jó lány, gyűrű nélkül az ujján nem meztelenkedik holmi kötényben. Hiába van előtte ilyen ízletes látvány *kacérkodva méri végig a másikat. Csábító mosollyal az arcán harap bele az alsó ajkába. Egészen a férfi elé lépdel és a tenyerét annak a hasfalára vezetné, majd egy könnyed mozdulattal elmegy mellette, már ha nem kapják el. Mindenestre tenni fog azért, hogy a másik is tudja ez pusztán csak egy kis játék volt és bizony tényleg nem tervez megszabadulni a ruháitól *
- Na akkor pakoljunk!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Egek, mint egy gyerek! Tényleg minden férfi egyforma~*
- Még mindig csak hülyeségeket énekelsz nekem, majd ha máshogy cselekszel akkor hisztizhetsz a lassú kiszolgálás miatt. *egy apró csókot nyom a párja arcára, majd neki látnak enni. Közben még csak-csak húzzák egymás agyát, de azért mindketten éhesek. A valódi őrültség csak ezek után következik. Hist csipkelődésére a hímje hirtelen meztelenné válik és egy kötény kerül a kezei közé. ~Oh az egekre, valaki segítsen, ennyire biztosan nem voltam romlott~ ám ahogy Nazronra néz már csak nevetni tud*
- Á most nem! Tudod, a végén azt hinnéd túl könnyű préda vagyok. Egy jó lány, gyűrű nélkül az ujján nem meztelenkedik holmi kötényben. Hiába van előtte ilyen ízletes látvány *kacérkodva méri végig a másikat. Csábító mosollyal az arcán harap bele az alsó ajkába. Egészen a férfi elé lépdel és a tenyerét annak a hasfalára vezetné, majd egy könnyed mozdulattal elmegy mellette, már ha nem kapják el. Mindenestre tenni fog azért, hogy a másik is tudja ez pusztán csak egy kis játék volt és bizony tényleg nem tervez megszabadulni a ruháitól *
- Na akkor pakoljunk!
3870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-22 15:13:39
Üzenet elküldve: 2022-06-22 15:13:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Agin áthalad a Szántóföldeken. Szerencséjére a fogadótól már könnyebben megkapta a Szántóföldeket, talán pont azért, mert teli hassal jobban tud koncentrálni. Itt is nézelődik, bár nincs sok látnivaló, ami alaposan felkeltené a figyelmét. Nem zavarja az egyedüllét, hiszen tud ő egyedül is lenni, igazán hozzá szokott már a magányhoz. Ennek ellenére társaságra vágyik, akikkel tudna beszélni az úton, főleg a Szántóföldeknél. Tovább halad, és észreveszi hogy megérkezett a Kikötői erdőséghez. Kíváncsi arra, hogy milyen lehet a kikötő, és hogy vajon mire számíthat. Soha életében nem látott még tengert, szinte azt sem tudja, hogy hogyan képzelje el. Előtte viszont még a Kikötői Erdőségbe kell beérjen, ahol reméli, hogy nem fogja fenyegetni semmilyen veszély. Határozottan folytatja útját.*
3869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-17 18:40:19
Üzenet elküldve: 2022-06-17 18:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Alaposan megszemléli a vak és süket öregasszonyt, miközben türelmesen végighallgatja a földön fekvő lány mondandóját.* -A sötét isten nem fog jóllakni veled, de én azé' a halálba küldelek. *Csak egy pillantást vet a sarokban helyet foglaló ládikák felé, mielőtt felemelné a csatabárdot, hogy egy jól irányzott mozdulattal kioltsa az öregasszony életét. Ahogy ígérte. Egy jó király mindig betartja, amit ígér. Legalábbis valami ilyesmi gondolat körvonalazódik meg gondolatiságának hátsó zugában. Arcán sem düh, sem más érzelem nem játszik. Mintha csak egy állatot ölne le.*
-ELHALLGASS! *Rivall a földön fekvő nőre, akár csap zajt, akár nem. Ellenőrzi, hogy a nyanya beadta-e a kulcsot, s ha igen, hamar átmasírozik a helyiségen és a ládikák felé veszi az irányt. Ha azok vonakodnának kinyílni, fegyverével próbál meg segíteni a dolgon. A gabona a legkevésbé sem érdekli. Az étel dolga persze foglalkoztatja, de elébb "rakjanak rendet" a házban.*
-Vaszív! *Harsogja az ork után, mert hirtelenjében nem látja. Ügyet sem vet a földön heverő nőre.* -Hogyan csináljuk? Kell valami... Ima vagy hókuszpók?! *Valóban. Átkozza a napot, amikor hagyta meglógni azt a papot, de most bizony híján vannak Sa'Tereth prófétáinak.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.17 18:42:33
*Alaposan megszemléli a vak és süket öregasszonyt, miközben türelmesen végighallgatja a földön fekvő lány mondandóját.* -A sötét isten nem fog jóllakni veled, de én azé' a halálba küldelek. *Csak egy pillantást vet a sarokban helyet foglaló ládikák felé, mielőtt felemelné a csatabárdot, hogy egy jól irányzott mozdulattal kioltsa az öregasszony életét. Ahogy ígérte. Egy jó király mindig betartja, amit ígér. Legalábbis valami ilyesmi gondolat körvonalazódik meg gondolatiságának hátsó zugában. Arcán sem düh, sem más érzelem nem játszik. Mintha csak egy állatot ölne le.*
-ELHALLGASS! *Rivall a földön fekvő nőre, akár csap zajt, akár nem. Ellenőrzi, hogy a nyanya beadta-e a kulcsot, s ha igen, hamar átmasírozik a helyiségen és a ládikák felé veszi az irányt. Ha azok vonakodnának kinyílni, fegyverével próbál meg segíteni a dolgon. A gabona a legkevésbé sem érdekli. Az étel dolga persze foglalkoztatja, de elébb "rakjanak rendet" a házban.*
-Vaszív! *Harsogja az ork után, mert hirtelenjében nem látja. Ügyet sem vet a földön heverő nőre.* -Hogyan csináljuk? Kell valami... Ima vagy hókuszpók?! *Valóban. Átkozza a napot, amikor hagyta meglógni azt a papot, de most bizony híján vannak Sa'Tereth prófétáinak.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.17 18:42:33
3868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-17 13:19:36
Üzenet elküldve: 2022-06-17 13:19:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
* A fiatalabb nő némileg megnyugszik, mikor Meronnan ellép tőle, és szipogva próbálja ellátni vérző lábát – nem sok sikerrel. A sérülés elég súlyos ahhoz, hogy szakszerű ellátás nélkül talán már csak órákig húzza a nő.
Mikor az ork körbenéz, feltételezése bizonyt szerez: az asztalon nem kettő, nem is három, hanem hat darab fatányért láthat, egyelőre egymásra téve, mellette pedig ugyanennyi fakanalat. Lábbeliket vagy egyéb ruhadarabokat nem talál, legfeljebb a nők lábán, illetve testén. A szoba túloldalán lévő ágyféleség bár nem hatalmas, elképzelhető, hogy hat ember – szűkösen ugyan, de – elférjen rajta. Kilépve az előtérbe semmi különöset nem tapasztal. Habár elbújhat a fal mellett úgy, hogy a kintről érkezők ne vegyék észre, az ajtó ugyanúgy áll még, ahogy berúgták, így meglepni bizonyára csak a nagyon figyelmetlen embereket tudná. Egyelőre azonban nem lát és nem hall semmit és senkit odakint. *
– Süket akár a nagyharang. És vak is. * Veti oda a fiatalabb nő Meronnannak, mikor ő az öregasszonyt kezdi faggatni. Elnézve az anyókát utóbbi elég nyilvánvaló és az eddigiek alapján nagyothallása sem lenne nagy meglepetés. Ajkai résnyire nyílnak, mintha mondani akarna valamit, de hang nem jön ki a száján, vagy olyan halkan, hogy azt a Király nem hallhatja. Ellenben a még mindig a földön ülő nő imígyen szól: *
– A padláson van néhány zsák gabona, az arany pedig ott a sarokba'. * Ha Meronnan hátranéz, láthatja is, hogy a nő a bejárat felőli fal sarkába mutat, ahol valóban van két kis láda. *
– Ne bántson minket, jóuram! * Teszi hozzá gyorsan, hiszen ekkor Vaszív már nincs mögötte, hogy kiüsse. A könnyezéstől elvörösödött szemeivel könyörgően néz fel a férfira. *
* A fiatalabb nő némileg megnyugszik, mikor Meronnan ellép tőle, és szipogva próbálja ellátni vérző lábát – nem sok sikerrel. A sérülés elég súlyos ahhoz, hogy szakszerű ellátás nélkül talán már csak órákig húzza a nő.
Mikor az ork körbenéz, feltételezése bizonyt szerez: az asztalon nem kettő, nem is három, hanem hat darab fatányért láthat, egyelőre egymásra téve, mellette pedig ugyanennyi fakanalat. Lábbeliket vagy egyéb ruhadarabokat nem talál, legfeljebb a nők lábán, illetve testén. A szoba túloldalán lévő ágyféleség bár nem hatalmas, elképzelhető, hogy hat ember – szűkösen ugyan, de – elférjen rajta. Kilépve az előtérbe semmi különöset nem tapasztal. Habár elbújhat a fal mellett úgy, hogy a kintről érkezők ne vegyék észre, az ajtó ugyanúgy áll még, ahogy berúgták, így meglepni bizonyára csak a nagyon figyelmetlen embereket tudná. Egyelőre azonban nem lát és nem hall semmit és senkit odakint. *
– Süket akár a nagyharang. És vak is. * Veti oda a fiatalabb nő Meronnannak, mikor ő az öregasszonyt kezdi faggatni. Elnézve az anyókát utóbbi elég nyilvánvaló és az eddigiek alapján nagyothallása sem lenne nagy meglepetés. Ajkai résnyire nyílnak, mintha mondani akarna valamit, de hang nem jön ki a száján, vagy olyan halkan, hogy azt a Király nem hallhatja. Ellenben a még mindig a földön ülő nő imígyen szól: *
– A padláson van néhány zsák gabona, az arany pedig ott a sarokba'. * Ha Meronnan hátranéz, láthatja is, hogy a nő a bejárat felőli fal sarkába mutat, ahol valóban van két kis láda. *
– Ne bántson minket, jóuram! * Teszi hozzá gyorsan, hiszen ekkor Vaszív már nincs mögötte, hogy kiüsse. A könnyezéstől elvörösödött szemeivel könyörgően néz fel a férfira. *
3867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-17 10:20:01
Üzenet elküldve: 2022-06-17 10:20:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Odabentről egyértelmű hangok szűrődnek ki, a Király akcióba lépett. A ház elejében semmi komoly nincs, így az ork beljebb lép a másik helyiségbe, ahol a megsebesült asszony és a véd vannak Meronnannal. Amikor meghallja az öreg kérdését, azonnal tudja, hogy laknak még mások is a fehérnépen kívül a házban.
Nem kérdez, hanem jeleket keres. Jeleket arra, hogy mennyien élhetnek a házban, azaz mennyi férfi lehet még. Ágyak, lábbelik, tányér az asztalon, ha már vacsorához készülődtek. A lábán sebesült szerencsétlen nem fog sehova menni, a félelem és a sebe nem engedi majd. Ha nagyon rikácsol, akkor az ork egy jól irányzott ütéssel igyekszik elnémítani. Nem megölni, csak az ájulásba taszítani. Ha csendben marad, akkor elkerülheti ezt az ütést.
Ha a vénség kérdezte, akkor az a Hals nevű a közelben lehet vagy már várják haza. Míg a Király a nőkkel foglalkozik, a szürkebőrű visszalép az első helyiségbe és megáll a fal mellett úgy, hogy kintről, az ajtóból ne látszódhasson. Terve az, hogy ha esetleg a férfi vagy férfiak időközben megjelennének, akkor nála legyen a meglepetés ereje.*
*Odabentről egyértelmű hangok szűrődnek ki, a Király akcióba lépett. A ház elejében semmi komoly nincs, így az ork beljebb lép a másik helyiségbe, ahol a megsebesült asszony és a véd vannak Meronnannal. Amikor meghallja az öreg kérdését, azonnal tudja, hogy laknak még mások is a fehérnépen kívül a házban.
Nem kérdez, hanem jeleket keres. Jeleket arra, hogy mennyien élhetnek a házban, azaz mennyi férfi lehet még. Ágyak, lábbelik, tányér az asztalon, ha már vacsorához készülődtek. A lábán sebesült szerencsétlen nem fog sehova menni, a félelem és a sebe nem engedi majd. Ha nagyon rikácsol, akkor az ork egy jól irányzott ütéssel igyekszik elnémítani. Nem megölni, csak az ájulásba taszítani. Ha csendben marad, akkor elkerülheti ezt az ütést.
Ha a vénség kérdezte, akkor az a Hals nevű a közelben lehet vagy már várják haza. Míg a Király a nőkkel foglalkozik, a szürkebőrű visszalép az első helyiségbe és megáll a fal mellett úgy, hogy kintről, az ajtóból ne látszódhasson. Terve az, hogy ha esetleg a férfi vagy férfiak időközben megjelennének, akkor nála legyen a meglepetés ereje.*
3866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-09 00:40:13
Üzenet elküldve: 2022-06-09 00:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Csak bajsza ráng, ahogy kimeredt szemekkel mered a sebesült leányra. A könyörgő szavakra azonban ellágyul arca, s még egy joviális vigyort is megenged.*
-Ne?! *Pillant végig a leányon kedvtelve, miközben az ork is befut mögötte. Felkapja azonban a fejét az öregasszony hangjára, s hunyorogva igyekszik is megkeresni. Átlép a leányon, s megindul a vénség felé.*
-Ne óbégass, asszony! Setétben élsz. De a Király jött el hozzád. Megszabadítalak a kíntól és odaadom lelked a setétség urának. Kezdjen vele bármit. *Dörmögi az orra alatt, miközben a vénasszonyhoz lép, kezében magasra emelt fegyverrel.*
-De a leány élete a kezedben van. Regéld hát el, hol tartod az aranyad vagy bármit, mi értékes e házban. *Nem csap le azonnal. Türelmesen megvárja a választ. A leányt addig Vaszívra bízza.*
-És reméld, hogy elég lesz! *Ezt már emeltebb hangon teszi hozzá, jelezvén a fiatalabb nőnek, hogy a beszéd joga őt is megilleti.*
*Csak bajsza ráng, ahogy kimeredt szemekkel mered a sebesült leányra. A könyörgő szavakra azonban ellágyul arca, s még egy joviális vigyort is megenged.*
-Ne?! *Pillant végig a leányon kedvtelve, miközben az ork is befut mögötte. Felkapja azonban a fejét az öregasszony hangjára, s hunyorogva igyekszik is megkeresni. Átlép a leányon, s megindul a vénség felé.*
-Ne óbégass, asszony! Setétben élsz. De a Király jött el hozzád. Megszabadítalak a kíntól és odaadom lelked a setétség urának. Kezdjen vele bármit. *Dörmögi az orra alatt, miközben a vénasszonyhoz lép, kezében magasra emelt fegyverrel.*
-De a leány élete a kezedben van. Regéld hát el, hol tartod az aranyad vagy bármit, mi értékes e házban. *Nem csap le azonnal. Türelmesen megvárja a választ. A leányt addig Vaszívra bízza.*
-És reméld, hogy elég lesz! *Ezt már emeltebb hangon teszi hozzá, jelezvén a fiatalabb nőnek, hogy a beszéd joga őt is megilleti.*
3865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-06 02:43:36
Üzenet elküldve: 2022-06-06 02:43:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
* A lendülő bárd láttán a nő nyomban jobb belátásra tér és próbál hátraugrani. Ez azonban csak arra elég, hogy Meronnan ne mellkasába vagy nyakába vágja a méretes fegyvert, hanem szoknyáját könnyen átszakítva, bal lábába. A nő persze mi mást tehetne, felordít fájdalmában és elesik. Ruháját elönti a vér, de eszméleténél marad és fájdalmas hangon szólal meg. *
– Kegyelem jóuram, vigyen, amit csak akar! Csak ne bántson minket! * Szeme könnybe lábad, ahogy az elejtett fakanál helyett most kezeit emeli feje fölé a magasba, mintha az bármi védelmet nyújtana egy újabb csapás ellen. Ha Meronnan nem kegyelmez neki, a nő élete eddig tartott.
Ami a szobában tartózkodó másik, valóban vénséges öregasszonyt illeti, ő mélyen barázdált homlokát ráncolva nézeget jobb-balra és fülét hegyezi. Nem úgy néz ki, mint aki bármit értene a dologból, hiszen még csak az irányt sem találja el, amerre Meronnan, vagy akár Vaszív áll. Repedt vasfazékra emlékeztető hangján ennyit kérdez: *
– Hals, te vagy az?
* Az ork valóban egy karámfélét lát oldalt, habár állatok nincsenek benne, csak a szaguk. Ami azt illeti, nem a legritkább látvány az ilyen a paraszti házakban. Praktikus és olcsó megoldás az állatok elszállásolására – igaz, a szagokat időbe telik megszokni. Azonban úgy tűnik, az ork számára az emberek építészete még számos meglepetést tartogat, hiszen egy egyszerű ajtókeretet is alaposan megvizsgál. Ez az ajtókeret egyébként ugyanaz, amelyiken át társa a másik szobába jutott és valószínűleg funkciója is az, hogy az emberek átmenjenek alatta, ezáltal a másik térrészbe kerüljenek. Az ajtókeret egyébként négyszögletű, fából készült és körülbelül két méter magas.
Ha az ork úgy állapítja meg, hogy elég biztonságos az átjárás, ő is bemehet az eseményekben jóval gazdagabb szobába. Ellenkező esetben csak kívülről nézheti azt. A szoba nem túl tágas. Középen, a bejárattal szemben van a tűzhely, rajta egy üsttel, amiben valami levesféle fő és ami mellett eddig a fiatalabb nő állt, most ül. Meronnantól balra, a sarokban két kis láda, jobbra pedig a falnak támasztva egy falétra, ami a padlásra vezet. Azt ebből a szögből nem láthatják, hogy fent mi van, de a szoba másik feléből már rálátnának, ugyanis csak az épület egyik felében járható a tetőtér – fölöttük csak gerendák húzódnak és a tűzhely fölött egy kis kör alakú nyílás van a tetőn, ami keresztül távozni tud a füst. A szoba jobb felében ül az öreg nő egy asztalnál, mellette egy kis ablak – ezen nézhetett be az ork úgy egy fél perce. A szoba távolabbik végében egy nagyobb matrac található, takarókkal és tollal bélelt párnákkal, mellette a sarokban pedig egy csukott ajtó. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.06 02:46:08
* A lendülő bárd láttán a nő nyomban jobb belátásra tér és próbál hátraugrani. Ez azonban csak arra elég, hogy Meronnan ne mellkasába vagy nyakába vágja a méretes fegyvert, hanem szoknyáját könnyen átszakítva, bal lábába. A nő persze mi mást tehetne, felordít fájdalmában és elesik. Ruháját elönti a vér, de eszméleténél marad és fájdalmas hangon szólal meg. *
– Kegyelem jóuram, vigyen, amit csak akar! Csak ne bántson minket! * Szeme könnybe lábad, ahogy az elejtett fakanál helyett most kezeit emeli feje fölé a magasba, mintha az bármi védelmet nyújtana egy újabb csapás ellen. Ha Meronnan nem kegyelmez neki, a nő élete eddig tartott.
Ami a szobában tartózkodó másik, valóban vénséges öregasszonyt illeti, ő mélyen barázdált homlokát ráncolva nézeget jobb-balra és fülét hegyezi. Nem úgy néz ki, mint aki bármit értene a dologból, hiszen még csak az irányt sem találja el, amerre Meronnan, vagy akár Vaszív áll. Repedt vasfazékra emlékeztető hangján ennyit kérdez: *
– Hals, te vagy az?
* Az ork valóban egy karámfélét lát oldalt, habár állatok nincsenek benne, csak a szaguk. Ami azt illeti, nem a legritkább látvány az ilyen a paraszti házakban. Praktikus és olcsó megoldás az állatok elszállásolására – igaz, a szagokat időbe telik megszokni. Azonban úgy tűnik, az ork számára az emberek építészete még számos meglepetést tartogat, hiszen egy egyszerű ajtókeretet is alaposan megvizsgál. Ez az ajtókeret egyébként ugyanaz, amelyiken át társa a másik szobába jutott és valószínűleg funkciója is az, hogy az emberek átmenjenek alatta, ezáltal a másik térrészbe kerüljenek. Az ajtókeret egyébként négyszögletű, fából készült és körülbelül két méter magas.
Ha az ork úgy állapítja meg, hogy elég biztonságos az átjárás, ő is bemehet az eseményekben jóval gazdagabb szobába. Ellenkező esetben csak kívülről nézheti azt. A szoba nem túl tágas. Középen, a bejárattal szemben van a tűzhely, rajta egy üsttel, amiben valami levesféle fő és ami mellett eddig a fiatalabb nő állt, most ül. Meronnantól balra, a sarokban két kis láda, jobbra pedig a falnak támasztva egy falétra, ami a padlásra vezet. Azt ebből a szögből nem láthatják, hogy fent mi van, de a szoba másik feléből már rálátnának, ugyanis csak az épület egyik felében járható a tetőtér – fölöttük csak gerendák húzódnak és a tűzhely fölött egy kis kör alakú nyílás van a tetőn, ami keresztül távozni tud a füst. A szoba jobb felében ül az öreg nő egy asztalnál, mellette egy kis ablak – ezen nézhetett be az ork úgy egy fél perce. A szoba távolabbik végében egy nagyobb matrac található, takarókkal és tollal bélelt párnákkal, mellette a sarokban pedig egy csukott ajtó. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.06 02:46:08
3864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-05 22:23:59
Üzenet elküldve: 2022-06-05 22:23:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Kedvese elérzékenyült egy pillanatra, de a férfi karjaiban mindig menedékre találhat. Az egy másik dolog, hogy utána a seggére kell csapnia, mert addig ő aztán egy lépést sem fog megtenni, amíg ez meg nem történik. Hiába próbálgatja kézzel megtolni, ő áll, mint a cövek. Ezután viszont, már rohan is, hogy visszatérve szemtelenkedjen egy jó kört. Meg is lesz ennek a jutalma.*
- Hé!* Dörzsöli meg tarkóját, amin csattant a finom kacsó. Viszont nem fog engedelmesen helyet foglalni. Ő most jól kifog kedvesén, mert megelőzve ő szedegeti elő a tányérokat. Aztán ül csak az asztal mellé.*
- Éhes vagyok, enni akarok!* Skandálja, miközben az asztalt ütögeti ritmusosan.*
- Te tényleg sokkal ízletesebb vagy, meg a főztöd sem rossz.* Nyalja meg a szája szélét. Eszik pár falatott végre, majd csettint nyelvével hozzá.*
- Príma. Ez az étel nagyon finom lett szívecske.* Dicsérgeti a finom főztöt, hogy néhány pillanatra rá, nagy kikerekedett szemekkel bámuljon Histre. Aztán felnevet.*
- Egek, a szívbajt hoztad rá, amikor majdnem elhajítottad azt a tányért. Viszont lehet benne valami, abban, amit mondasz. Na vetkőzz aztán lássuk, hogy áll rajtad.* Áll fel, hogy aztán egy mozdulattal akassza le nyakáról a kötényt. Ezt aztán oda is dobja Erainak. Ő komolyan gondolta ezt is. Kíváncsi, hogy erre mit lép majd.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Kedvese elérzékenyült egy pillanatra, de a férfi karjaiban mindig menedékre találhat. Az egy másik dolog, hogy utána a seggére kell csapnia, mert addig ő aztán egy lépést sem fog megtenni, amíg ez meg nem történik. Hiába próbálgatja kézzel megtolni, ő áll, mint a cövek. Ezután viszont, már rohan is, hogy visszatérve szemtelenkedjen egy jó kört. Meg is lesz ennek a jutalma.*
- Hé!* Dörzsöli meg tarkóját, amin csattant a finom kacsó. Viszont nem fog engedelmesen helyet foglalni. Ő most jól kifog kedvesén, mert megelőzve ő szedegeti elő a tányérokat. Aztán ül csak az asztal mellé.*
- Éhes vagyok, enni akarok!* Skandálja, miközben az asztalt ütögeti ritmusosan.*
- Te tényleg sokkal ízletesebb vagy, meg a főztöd sem rossz.* Nyalja meg a szája szélét. Eszik pár falatott végre, majd csettint nyelvével hozzá.*
- Príma. Ez az étel nagyon finom lett szívecske.* Dicsérgeti a finom főztöt, hogy néhány pillanatra rá, nagy kikerekedett szemekkel bámuljon Histre. Aztán felnevet.*
- Egek, a szívbajt hoztad rá, amikor majdnem elhajítottad azt a tányért. Viszont lehet benne valami, abban, amit mondasz. Na vetkőzz aztán lássuk, hogy áll rajtad.* Áll fel, hogy aztán egy mozdulattal akassza le nyakáról a kötényt. Ezt aztán oda is dobja Erainak. Ő komolyan gondolta ezt is. Kíváncsi, hogy erre mit lép majd.*
3863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-05 10:49:02
Üzenet elküldve: 2022-06-05 10:49:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Ahogy benéz, nem lát olyat, amit ne tudna akár egyedül is legyűrni. Két asszony, közülük az egyik vén. De hol lehetnek ezen a kései órán a férfiak? Végül is mindegy, földtúró parasztok, senkik, prédák.
Hallja az ajtó reccsenését. Tehát a Király bejutott és némi késéssel követi is. Talán hallhatja a fiatalabb embernőstény tiltakozó hangját és mire az ajtóhoz ér, láthatja a megemelkedő csatabárdot.
Követi Meronnant a házba, oldalra néz, érzékeny szaglását azonnal megüti a trágya bűze. Mit keres idebent egy karám? Már ha olyasmi terül el az ajtótól jobbra a házban. Balra fordítja savószín tekintetét és érdeklődve vizslatja a falon tátongó nyílást. Igyekszik felmérni azt. Milyen az alakja? Mekkora és vajon mi célt szolgálhat? Jelenthet-e fenyegetést a számukra és hova vezet? Fontos kérdések ezek, amelyekre mind a maga gyakorlatias módján igyekszik választ találni. Ahhoz nem elég eszes, hogy mélyebb összefüggéseket keressen, de a fizikai paramétereket igyekszik felmérni.
A fakanállal hadonászó nő nem lehet ellenfele a Királynak, a vénasszony pedig bizonyosan nem fog problémát okozni. Túl sokat élt már így is, ideje távoznia az élők sorából. Pallosát maga előtt tartva, baljával a pengét tartva keres lehetséges veszélyt, hogy Meronnan hátvédjét biztosítsa.*
*Ahogy benéz, nem lát olyat, amit ne tudna akár egyedül is legyűrni. Két asszony, közülük az egyik vén. De hol lehetnek ezen a kései órán a férfiak? Végül is mindegy, földtúró parasztok, senkik, prédák.
Hallja az ajtó reccsenését. Tehát a Király bejutott és némi késéssel követi is. Talán hallhatja a fiatalabb embernőstény tiltakozó hangját és mire az ajtóhoz ér, láthatja a megemelkedő csatabárdot.
Követi Meronnant a házba, oldalra néz, érzékeny szaglását azonnal megüti a trágya bűze. Mit keres idebent egy karám? Már ha olyasmi terül el az ajtótól jobbra a házban. Balra fordítja savószín tekintetét és érdeklődve vizslatja a falon tátongó nyílást. Igyekszik felmérni azt. Milyen az alakja? Mekkora és vajon mi célt szolgálhat? Jelenthet-e fenyegetést a számukra és hova vezet? Fontos kérdések ezek, amelyekre mind a maga gyakorlatias módján igyekszik választ találni. Ahhoz nem elég eszes, hogy mélyebb összefüggéseket keressen, de a fizikai paramétereket igyekszik felmérni.
A fakanállal hadonászó nő nem lehet ellenfele a Királynak, a vénasszony pedig bizonyosan nem fog problémát okozni. Túl sokat élt már így is, ideje távoznia az élők sorából. Pallosát maga előtt tartva, baljával a pengét tartva keres lehetséges veszélyt, hogy Meronnan hátvédjét biztosítsa.*
3862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-04 22:37:06
Üzenet elküldve: 2022-06-04 22:37:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Nem, nem foglalkozik a házzal. Itt lesz arra az egész éjjel, hogy felforgassák. Arany, alkohol, no meg élelem az, amit keresnek elsősorban. Ha ennél több is rejlik valahol a házban, úgy is meglelik. Persze egyszerűbb a képlet, ha találnak valakit, akiben marad annyi élet, hogy beszélni tudjon. Ha netalán az valami leány, annál szerencsésebb az este.
Rövid úton azonban egy asszonnyal találja szembe magát, s az nem is rest nekifeszülni. Pedig úgy hitte, tiszta instrukciókat adott.*
-ELHALLGASS, VÉN BANYA! *A fehérnép nem néz ki sem vénnek, sem banyának, de nem töri magát, hogy megválogassa szavait. Ahogy azért sem töri magát, hogy a felé intézett kérdésre válasszal szolgáljon: a csatabárdot a magasba emelve ugrik a nőnek, hogy a fegyvert egy erőteljes mozdulattal vághassa bele testébe.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.04 22:50:07
*Nem, nem foglalkozik a házzal. Itt lesz arra az egész éjjel, hogy felforgassák. Arany, alkohol, no meg élelem az, amit keresnek elsősorban. Ha ennél több is rejlik valahol a házban, úgy is meglelik. Persze egyszerűbb a képlet, ha találnak valakit, akiben marad annyi élet, hogy beszélni tudjon. Ha netalán az valami leány, annál szerencsésebb az este.
Rövid úton azonban egy asszonnyal találja szembe magát, s az nem is rest nekifeszülni. Pedig úgy hitte, tiszta instrukciókat adott.*
-ELHALLGASS, VÉN BANYA! *A fehérnép nem néz ki sem vénnek, sem banyának, de nem töri magát, hogy megválogassa szavait. Ahogy azért sem töri magát, hogy a felé intézett kérdésre válasszal szolgáljon: a csatabárdot a magasba emelve ugrik a nőnek, hogy a fegyvert egy erőteljes mozdulattal vághassa bele testébe.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.04 22:50:07
3861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-03 18:27:54
Üzenet elküldve: 2022-06-03 18:27:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az ork benéz az ablakon és megláthatja a benti fényben az otthon lévőket (vagy legalábbis egy részüket). Egyikük egy molett, talán harminc év körüli asszony, haján kendővel; a szoba közepében lévő üst fölött áll egy fakanállal. Lát még egy öregasszonyt, aki a Vaszívhoz közelebb eső falnál ül egy alacsony asztalnál. Csendben végzik a dolgukat: a fiatalabb nő néha megkevergeti az üst tartalmát, az öregasszony pedig csak ül, lehajtott fejjel. Talán alszik is.
Meronnan hiába fülel, nem hall semmit bentről. Az ajtó első rúgásra kinyílik, ám ekkor még nem lát senkit. Jobbra egy derékig érő fakerítést láthat. Az elkerített rész némi szalmával van bélelve és hacsak orra nincs hozzászokva a trágya szagához, rendkívüli bűz csapja meg. Az érdekesebb rész azonban baloldalt található, ott ugyanis egy újabb fal van, középen egy nyílással. Itt már nincs ajtó, úgyhogy ő is megpillanthatja a bent lévőket. A szoba közepén álló nő ijedten néz felé, majd miután a Király végigmondta követeléseit, eltorzult arccal kezd káromkodni. *
– Az öreganyádat! Ki a bánatos rosseb vagy te is mit keresel a házamban?! * Mellét kidüllesztve, jobb híján a kezében fogott fakanalat emeli a magasba, de még nem üt vele – hagy lehetőség a magyarázkodásra, vagy csak a fosztogatónál lévő csatabárd látványa állítja meg. Közben Vaszív is megérkezik a bejárathoz. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az ork benéz az ablakon és megláthatja a benti fényben az otthon lévőket (vagy legalábbis egy részüket). Egyikük egy molett, talán harminc év körüli asszony, haján kendővel; a szoba közepében lévő üst fölött áll egy fakanállal. Lát még egy öregasszonyt, aki a Vaszívhoz közelebb eső falnál ül egy alacsony asztalnál. Csendben végzik a dolgukat: a fiatalabb nő néha megkevergeti az üst tartalmát, az öregasszony pedig csak ül, lehajtott fejjel. Talán alszik is.
Meronnan hiába fülel, nem hall semmit bentről. Az ajtó első rúgásra kinyílik, ám ekkor még nem lát senkit. Jobbra egy derékig érő fakerítést láthat. Az elkerített rész némi szalmával van bélelve és hacsak orra nincs hozzászokva a trágya szagához, rendkívüli bűz csapja meg. Az érdekesebb rész azonban baloldalt található, ott ugyanis egy újabb fal van, középen egy nyílással. Itt már nincs ajtó, úgyhogy ő is megpillanthatja a bent lévőket. A szoba közepén álló nő ijedten néz felé, majd miután a Király végigmondta követeléseit, eltorzult arccal kezd káromkodni. *
– Az öreganyádat! Ki a bánatos rosseb vagy te is mit keresel a házamban?! * Mellét kidüllesztve, jobb híján a kezében fogott fakanalat emeli a magasba, de még nem üt vele – hagy lehetőség a magyarázkodásra, vagy csak a fosztogatónál lévő csatabárd látványa állítja meg. Közben Vaszív is megérkezik a bejárathoz. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183